A két előző korszak munkájának egyik szakasza Izráelben, a másik pedig Júdeában valósult meg. Általánosságban elmondható, hogy e munka egyik szakasza sem hagyta el Izráelt, és mindkettő az első választott népen teljesedett be. Ennek eredményeként az izráeliták úgy vélik, hogy Jahve Isten csak az izráeliták Istene. Mivel Jézus Júdeában munkálkodott, ahol befejezte a kereszthalál munkáját, a zsidók úgy tekintenek Rá, mint a zsidó nép Megváltójára. Úgy gondolják, hogy Ő kizárólag a zsidók Királya, nem pedig más népeké; hogy Ő nem az az Úr, aki a briteket megváltja, nem is az az Úr, aki az amerikaiakat, hanem az az Úr, aki az izráelitákat váltja meg; és hogy a zsidókat váltotta meg Izráelben. Valójában Isten minden dolog Legfőbb Ura. Ő az összes teremtett lény Istene. Ő nem csak az izráeliták és a zsidók Istene; Ő az összes teremtett lény Istene. Az Ő munkájának előző két szakasza Izráelben zajlott, és ennek eredményeként bizonyos elképzelések alakultak ki az emberekben. Azt hiszik, hogy Jahve Izráelben végezte a munkáját, hogy maga Jézus Júdeában teljesítette a munkáját, továbbá, hogy Jézus a hús-vér testben végezte ezt a munkát. Úgy gondolják, bárhogy is legyen, ez a munka nem terjedt ki Izráelen túlra. Isten nem munkálkodott az egyiptomiakon vagy az indiaiakon; csak az izráelitákon dolgozott. Így alkotnak az emberek különféle elképzeléseket, és Isten munkáját behatárolják egy bizonyos körbe. Azt mondják, hogy amikor Isten munkálkodik, akkor azt a választott népen és Izráelben kell tennie; Isten az izráelitákon kívül nem munkálkodik senki máson, és a munkájának nincs nagyobb hatóköre. Különösen szigorúak akkor, amikor arról van szó, hogy a megtestesült Istent kordában tartsák, és nem engedik meg Neki, hogy Izráel határain kívülre lépjen. Nem csupán emberi elképzelések mindezek? Isten teremtette a mennyet és a földet és minden dolgot, az Ő műve az összes teremtett lény, hogyan korlátozhatná tehát munkáját csak Izráelre? Ha így lenne, mi értelme lett volna annak, hogy létrehozza az összes teremtett lényt? Ő teremtette az egész világot, és hatezer éves irányítási tervét nemcsak Izráelben, hanem a világegyetem minden emberén végrehajtotta. Bármi legyél – kínai, amerikai, brit, orosz –, minden ember Ádám leszármazottja; mindannyiukat Isten teremtette. Egyikük sem menekülhet ki a teremtett lények köréből, és egyikük sem tudja kivonni magát az „Ádám leszármazottja” titulus alól. Mindannyian teremtett lények, mindannyian Ádám utódai, és mindannyian Ádám és Éva romlott leszármazottai is. Nemcsak az izráeliták teremtett lények, hanem minden ember; csakhogy egyesek átkozottak, mások pedig áldottak. Sok méltányolható dolog van az izráelitákban; Isten kezdetben rajtuk munkálkodott, mert ők voltak a legkevésbé romlottak. A kínaiak nem hasonlíthatók hozzájuk; ők sokkal alacsonyabb rendűek. Isten tehát kezdetben Izráel népe között munkálkodott, és munkájának második szakasza csak Júdeában valósult meg, ami sok elképzelést és előírást hozott az embereknek. Valójában, ha Isten az emberi elképzelések szerint cselekedne, akkor csak az izráeliták Istene lenne, és így képtelen lenne kiterjeszteni munkáját a pogány nemzetekre, mert csak az izráeliták Istene lenne, nem pedig az összes teremtett lény Istene. A próféciák szerint Jahve neve a pogány nemzetek között lesz naggyá, és elterjed a pogány nemzetek között. Miért volt ez megjövendölve? Ha Isten csak az izráeliták Istene lenne, akkor csak Izráelben munkálkodna. Sőt, nem terjesztené ezt a munkát, és nem mondana ilyen próféciát. Mivel ezt a próféciát megtette, biztosan terjeszteni fogja az Ő munkáját a pogány nemzetek között, minden országban és minden földön. Mivel ezt mondta, meg kell tennie; ez az Ő terve, hiszen Ő az Úr, aki a mennyet és a földet és minden dolgot teremtett, és az összes teremtett lény Istene. Függetlenül attól, hogy az izráelitákon vagy egész Júdeában munkálkodik-e, az a munka, amit Ő végez, az egész világegyetem és az egész emberiség munkája. Az a munka, amelyet Ő ma a nagy vörös sárkány országában – egy pogány nemzetben – végez, még mindig az egész emberiség munkája. Izráel lehet az Ő földi munkájának alapja; hasonlóképpen Kína is lehet az Ő munkájának bázisa a pogány nemzetek között. Nem teljesítette-e most be azt a próféciát, hogy „Jahve neve a pogány nemzetek között lesz naggyá”? A pogány nemzetek között végzett munkájának első lépése ez a munka; a munka, amelyet a nagy vörös sárkány országában végez. Az, hogy a megtestesült Isten ezen a földön munkálkodik, és ezeken az átkozott embereken munkálkodik, különösen ellentmond az emberi elképzeléseknek; ezek a legalacsonyabb rendű népek, nincs értékük, és Jahve a kezdetben elhagyta őket. Az emberekről lemondhatnak más emberek, de ha Isten mond le róluk, akkor senki sem nélkülözi jobban a státuszt, senki sem alacsonyabb értékű. Egy teremtett lény számára az, ha a Sátán megszállja vagy az emberek lemondanak róla, nagyon fájdalmas érzés – de egy teremtett lény számára, akit a Teremtő elhagyott, az azt jelenti, hogy már nem lehet alacsonyabb rangja. Móáb leszármazottai átkozottak voltak, és ebben az elmaradott országban születtek; kétségtelen, hogy a sötétség befolyása alatt álló emberek közül Móáb leszármazottai rendelkeznek a legalacsonyabb státusszal. Mivel e nép eddig is a legalacsonyabb rangú volt, a rajtuk végzett munka képes a legjobban összetörni az emberi elképzeléseket, és egyben a leghasznosabb Isten hatezeréves irányítási tervének egésze szempontjából is. Az ilyen munka elvégzése ezeken az embereken képes a legjobban összetörni az emberi elképzeléseket, és ezzel Isten elindít egy kort; ezzel lerombol minden emberi elképzelést; ezzel lezárja az egész Kegyelmi Korszak munkáját. A kezdeti munkáját Júdeában, Izráel határain belül végezte; a pogány nemzetek között nem végzett semmilyen munkát az új kor elindítására. A munka utolsó szakaszát nemcsak a pogányokon végzi, hanem még inkább az átkozottakon. Ez a pont az a bizonyíték, amely a leginkább képes megalázni a Sátánt, és így Isten „válik” a világegyetemben az összes teremtett lény Istenévé, minden dolog Urává, az imádat tárgyává minden élő számára.

Ma is vannak, akik még mindig nem értik, milyen új munkába kezdett Isten. A pogány nemzetek között Isten új kezdetet nyitott. Új kort kezdett, új munkához fogott – és ezt a munkát Móáb leszármazottain végzi. Nem ez lenne az Ő legújabb munkája? Az idők folyamán át még senki sem tapasztalta meg ezt a munkát. Még csak nem is hallott róla senki, nemhogy méltányolta volna. Isten bölcsessége, Isten csodája, Isten kifürkészhetetlensége, Isten nagysága és Isten szentsége mind a munkának ebben a szakaszában, az utolsó napok munkájában tárul fel. Nem új munka lenne-e ez, olyan munka, amely megdönti az emberi elképzeléseket? Vannak, akik így gondolkodnak: „Mivel Isten megátkozta Móábot, és azt mondta, hogy lemond Móáb leszármazottairól, hogyan menthetné meg őket most?” Ezek azok a pogányok, akiket Isten megátkozott és kiűzött Izráelből; az izráeliták „pogány kutyáknak” nevezték őket. Mindenki úgy hiszi, hogy nemcsak pogány kutyák, hanem még rosszabbak: a pusztulás fiai; vagyis nem Isten választott népe. Habár eredetileg ők Izráel határain belül születtek, nem részei Izráel népének, és pogány nemzetek közé űzettek ki. Ők a legalacsonyabb rendű nép. Éppen azért, mert ők a legalacsonyabb rendűek az emberiség között, Isten éppen rajtuk végzi el az új korszakot elindító munkáját, mert ők a romlott emberiség képviselői. Isten munkája nem véletlenszerű vagy céltalan; a munka, amelyet ma ezeken az embereken végez, egyben a teremtett lényeken végzett munka is. Noé teremtett lény volt, ahogyan az ő leszármazottai is azok. Mindenki a világon, aki húsból és vérből való, egy teremtett lény. Isten munkája az összes teremtett lényre irányul; nem függ attól, hogy valaki meg volt-e átkozva a teremtés után. Az Ő irányítási munkája az összes teremtett lényre irányul, nem pedig azokra a kiválasztott emberekre, akik nem voltak megátkozva. Mivel Isten a teremtett lényein szándékozik beteljesíteni a munkáját, ezért biztosan sikeresen véghez is viszi azt, és azokon az embereken fog dolgozni, akik hasznosak az Ő munkája szempontjából. Ezért Ő minden előírást összetör, amikor az embereken munkálkodik; az „átkozott”, „megfenyített” és „áldott” szavak Számára nem léteznek! A zsidó nép jó, ahogy Izráel választott népe is; ők magas szintű képességgel és jó emberi mivolttal rendelkező emberek. Kezdetben Jahve rajtuk fogott hozzá a munkájához, és rajtuk teljesítette be legkorábbi művét – de ma őket részesíteni a hódítás munkájában értelmetlen lenne. Lehet, hogy ők is teremtett lények, és lehet, hogy sok jó tulajdonságuk van, de a munkának ezt a szakaszát rajtuk elvégezni értelmetlen lenne; az nem tudná meghódítani az embereket, és nem tudná meggyőzni az összes teremtett lényt. Pontosan ez a célja annak, hogy munkáját átirányítja ezekre a nagy vörös sárkány országából való emberekre. A legnagyobb jelentősége itt annak van, hogy elindított egy kort, összetört minden előírást és minden emberi elképzelést, és bevégezte a Kegyelem Kora teljességének munkáját. Ha az Ő jelenlegi munkáját még mindig az izráelitákon végezné, akkor mire az Ő hatezer éves irányítási terve véget ér, mindenki azt hinné, hogy Isten csak az izráeliták Istene, hogy csak az izráeliták Isten választott népe, és hogy csak az izráeliták érdemlik meg, hogy Isten áldását és ígéretét örököljék. Isten megtestesülése az utolsó napokban a nagy vörös sárkány pogány országában beteljesíti az Ő munkáját, ami az, hogy Ő az összes teremtett lény Istene, befejezi az Ő egész irányítási munkáját, és lezárja az Ő irányítási munkájának központi részét a nagy vörös sárkány országában. A munka e három szakaszának lényege az ember megmentése – nevezetesen, hogy az összes teremtett lény imádja a Teremtőt. Így a munka minden egyes szakaszának komoly értelme van; Isten nem tesz semmi olyat, ami értelmetlen vagy értéktelen lenne. A munkának ez a szakasza egyrészt egy új kort indít el és véget vet az előző kettőnek; másrészt összetöri az emberek minden elképzelését és az emberek hitének és dolgokról való megértésének minden régi módját is. Az előző két korszak munkája különböző emberi elképzelések szerint zajlott; ez a szakasz azonban teljesen megszünteti az emberi elképzeléseket, és ezzel maradéktalanul meghódítja az emberiséget. Móáb leszármazottainak meghódításán keresztül, a Móáb leszármazottain végzett munkán keresztül Isten az egész világegyetem embereit meghódítja. Ez az Ő munkája e szakaszának legmélyebb jelentése, és ez az Ő munkája e szakaszának legértékesebb aspektusa. Még ha te most tudod is, hogy alacsony a pozíciód, és hogy csekély értékű vagy, akkor is úgy fogod érezni, hogy olyan nagy áldást örököltél és olyan nagy ígéretet kaptál, és hogy segíthetsz Isten e nagy művének megvalósításában, láthatod Isten igaz arcát, ismerheted Isten eredendő természetét, és Isten akaratát követheted, amit a legörömtelibb dolognak tartasz. Isten munkájának előző két szakasza Izráelben teljesedett be. Ha az Ő munkájának ez a szakasza az utolsó napokban is az izráelitákon valósulna meg, akkor nemcsak az összes teremtett lény hinné, hogy csak az izráeliták Isten kiválasztott népe, hanem Isten egész irányítási terve sem érné el kívánt hatását. Abban az időszakban, amikor az Ő munkájának két szakasza Izráelben valósult meg, nem valósult meg új munka – új kort elindító munka sem – az idegen nemzetek között. A munka mai szakasza – egy új kor elindításának munkája – először az idegen nemzetek között valósul meg, ráadásul kezdetben Móáb leszármazottai között, és így indítja el az egész kort. Isten megdöntött az emberi elképzelésekben foglalt minden tudást, nem engedve, hogy bármennyi is megmaradjon belőle. Hódító munkája során megdöntötte az emberi elképzeléseket, valamint azokat a módokat, ahogy az emberek régen, korábban megértették a dolgokat. Hagyja, hogy az emberek lássák, hogy Istennél nincsenek előírások, hogy Istenben nincs semmi régi, hogy az Ő munkája teljesen felszabadult, teljesen szabad, és hogy mindenben igaza van, amit tesz. Teljesen alá kell vetned magad minden munkának, amelyet Ő végez a teremtett lényeken. Minden munkának, amelyet Ő végez, van értelme, és az Ő szándékai és bölcsessége szerint történik, nem pedig emberi döntések és elképzelések szerint. Ha valami hasznos az Ő munkája szempontjából, azt megteszi; és ha valami nem hasznos az Ő munkája szempontjából, azt nem teszi meg, függetlenül attól, hogy az mennyire jó! Ő munkálkodik, és munkájának elfogadóit és helyszínét az Ő munkájának értelmével és céljával összhangban választja ki. Munkája során nem ragaszkodik a múltbeli előírásokhoz, és nem követi a régi képleteket. Ehelyett munkáját az adott munka jelentőségének megfelelően tervezi meg. Végső soron így éri el a valódi hatást és a várt célt. Ha te ma nem érted ezeket a dolgokat, akkor ennek a munkának nem lesz hatása rád.