A Biblia Újszövetsége tartalmazza Pál tizenhárom levelét. A munkássága során Pál ezt a tizenhárom levelet a Jézus Krisztusban hívő gyülekezetekhez írta. Vagyis Pál azután emeltetett fel és írta meg ezeket a leveleket, miután Jézus felment a mennybe. Levelei bizonyságtételek az Úr Jézus feltámadásáról és mennybemeneteléről az Ő halála után, továbbá terjesztik a megtérés és a kereszthordozás útját is. Természetesen mindezek az üzenetek és bizonyságtételek arra szolgáltak, hogy az akkori Júdea környékén lévő különböző helyeken élő testvéreket és nővéreket tanítsák, mert akkoriban Pál az Úr Jézus szolgája volt, és azért emeltetett fel, hogy tanúságot tegyen az Úr Jézusról. A Szentlélek munkájának minden egyes időszakában az Úr különböző embereket támaszt, hogy elvégezzék az Ő különféle munkáját, vagyis végezzék az apostolok munkáját, hogy folytassák azt a munkát, amelyet Maga Isten teljesít be. Ha ezt a Szentlélek közvetlenül végezné, és nem lennének emberek erre kiválasztva, akkor nagyon nehéz lenne elvégezni a munkát. Így lett Pálból olyan ember, aki a damaszkuszi úton földre esett, majd felemeltetett, hogy az Úr Jézus tanúja legyen. Ő apostol volt Jézus tizenkét tanítványán kívül. Az evangélium terjesztése mellett a gyülekezetek pásztorlását is vállalta különböző helyeken, ami a gyülekezetek testvéreinek és nővéreinek gondozását is magában foglalta – más szóval a testvérek és nővérek vezetését az Úrban. Pál bizonyságtétele az volt, hogy az Úr Jézus feltámadásának és mennybemenetelének tényét ismertesse, valamint, hogy tanítsa az embereket megtérésre, bűnvallásra és arra, hogy a kereszt útján járjanak. Ő Jézus Krisztus egyik akkori tanúja volt.

Pál tizenhárom levelét kiválasztották, hogy felhasználják a Bibliában. Mind a tizenhármat azért írta, hogy különböző helyeken élő emberek különböző állapotát tárgyalja. A Szentlélek indította őt arra, hogy megírja ezeket, és apostoli pozícióból (az Úr Jézus egy szolgájának szemszögéből) tanította a testvéreket és nővéreket mindenütt. Pál levelei tehát nem próféciákból vagy közvetlen látomásokból származtak, hanem az általa vállalt munkából eredtek. Ezek a levelek nem furcsák, és nem is olyan nehezen érthetőek, mint a próféciák. Egyszerűen csak levelekként íródtak, és nem tartalmaznak sem próféciákat sem misztériumokat; csak hétköznapi tanító szavakat tartalmaznak. Jóllehet sok olyan szó van bennük, amelyeket az emberek talán nehezen fognak fel vagy nehezen értenek meg, azok Pál sajt értelmezéséből és a Szentlélek megvilágosításából származnak. Pál csak egy apostol volt; az Úr Jézus által használt szolga, nem pedig próféta. Miközben különböző vidékeken járt, leveleket írt a gyülekezeti testvéreknek és nővéreknek, vagy amikor beteg volt, olyan gyülekezeteknek írt, amelyek különösen foglalkoztatták, de nem tudott eljutni azokba. Ennek megfelelően leveleit az emberek megőrizték, később pedig a jövő nemzedékei összegyűjtötték, rendszerezték és a Biblia négy evangéliuma után helyezték el. Természetesen kiválogatták a legjobb leveleket, amelyeket írt, és azokból összeállítást készítettek. Ezek a levelek jótékonyan hatottak a gyülekezeti testvérek és nővérek életére, és különös hírnévre tettek szert az ő korában. Amikor Pál megírta őket, nem az volt a célja, hogy olyan lelki művet írjon, amely lehetővé teszi a testvéreinek és nővéreinek, hogy megtalálják a gyakorlás útját, vagy olyan szellemi életrajzot, amelyben saját tapasztalatait fejezi ki; nem azért akart könyvet írni, hogy íróvá váljon. Egyszerűen csak leveleket írt testvéreinek és nővéreinek az Úr Jézus Krisztus gyülekezetében. Pál szolgai pozíciójából tanította testvéreit és nővéreit, hogy beszéljen nekik a saját terhéről, az Úr Jézus szándékairól, és arról, hogy Ő milyen feladatokat bízott az emberekre a jövőre vonatkozóan. Ezt a munkát végezte Pál. Szavai igen építőek voltak minden leendő testvér és nővér tapasztalatára nézve. Az e sok levélben közölt igazságok voltak azok, amiket a Kegyelem Korában az embereknek gyakorolniuk kellett, ezért foglalták be ezeket a leveleket a későbbi nemzedékek az Újszövetségbe. Bármi lett is Pál végkimenetele, ő olyan valaki volt, akit a maga korában Isten használt, és aki támogatta a testvéreit és nővéreit a gyülekezetekben. Az ő kimenetelét a lényege határozta meg, valamint az, hogy kezdetben Isten a földre sújtotta őt. Akkoriban azért tudta szólni ezeket a szavakat, mert birtokában volt a Szentlélek munkájának, és Pál ennek a munkának köszönhetően viselt terhet a gyülekezetekért. Mint ilyen, képes volt ellátni a testvéreit és nővéreit. Bizonyos különleges körülmények miatt azonban Pál nem tudott személyesen elmenni a gyülekezetekbe, hogy ott munkálkodjon, ezért leveleket írt nekik, hogy figyelmeztesse testvéreit és nővéreit az Úrban. Pál eleinte üldözte az Úr Jézus tanítványait, de miután Jézus felment a mennybe – vagyis miután Pál „meglátta a világosságot” – abbahagyta az Úr Jézus tanítványainak üldözését, és többé nem üldözte azokat a szenteket, akik az evangéliumot hirdették az Úr útjáért. Miután Pál látta, hogy Jézus fényes világosságként megjelenik neki, elfogadta az Úr megbízatását, és így olyasvalaki lett, akit a Szentlélek az evangélium terjesztésére használt.

Pál munkája akkoriban egyszerűen az volt, hogy támogassa és ellássa testvéreit és nővéreit. Ő nem olyan volt, mint egyesek, akik karriert akartak csinálni, vagy irodalmi műveket létrehozni, más lehetőségeket kutatni, vagy a Biblián kívül más kiutakat keresni, amelyen ezeket az embereket a gyülekezetekben vezetni lehet, hogy mindannyian új belépésre jussanak. Pál olyan ember volt, akit Isten használt; azzal, amit tett, csupán a feladatát teljesítette. Ha nem viselt volna terhet a gyülekezetekért, akkor úgy tekintettek volna rá, hogy elhanyagolta a feladatát. Ha valami zavaró történt volna, vagy a gyülekezetben olyan árulás lett volna, ami az ottani emberek rendellenes állapotához vezet, akkor úgy lehetne tekinteni őt, mint aki nem megfelelően végezte a munkáját. Ha egy munkás terhet visel a gyülekezet iránt, emellett a legjobb képességei szerint dolgozik, akkor ez azt bizonyítja, hogy ez a személy egy olyan munkás, aki alkalmas – alkalmas arra, hogy Isten használja. Ha valaki nem érez terhet a gyülekezet iránt, és nem ér el eredményeket a munkájában, és az általa vezetett emberek többsége gyenge, vagy akár el is bukik, akkor az ilyen munkás nem teljesítette a kötelességét. Ugyanígy Pál sem volt kivétel, ezért kellett gondoskodnia a gyülekezetekről, és gyakran levelet írnia a testvéreinek és nővéreinek. Ekképpen tudta ellátni a gyülekezeteket és így tudott gondoskodni a testvéreiről és nővéreiről; a gyülekezetek csak így részesülhettek ellátásban és pásztorlásban részéről. Az általa írt levelek szavai nagyon mélyrehatóak voltak, de azokat a Szentlélek megvilágosításának elnyerése mellett írta a testvéreinek és nővéreinek, amelyekbe beleszőtte személyes tapasztalatait és az általa érzett terhet. Pál csupán egy olyan ember volt, akit a Szentlélek használt, és a leveleinek tartalmát mindenütt a személyes tapasztalatai tarkították. Az általa végzett munka egyszerűen egy apostol munkáját képviseli, nem pedig a Szentlélek által közvetlenül végzett munkát, továbbá különbözik Krisztus munkájától. Pál csupán a kötelességét teljesítette, ezért látta el a testvéreit az Úrban a terhével, valamint a személyes tapasztalataival és meglátásaival. Pál egyszerűen Isten megbízatásának munkáját végezte azáltal, hogy személyes meglátásait és megértését továbbadta; ez bizonyosan nem olyan munka volt, amelyet közvetlenül Maga Isten végzett. Mint ilyen, Pál munkája emberi tapasztalatokkal keveredett, valamint a gyülekezet munkájára vonatkozó emberi nézetekkel és felfogásokkal. Ezek az emberi nézetek és felfogások azonban nem nevezhetők a gonosz szellemek vagy a test és vér munkájának; csakis egy olyan személy ismereteinek és tapasztalatainak mondhatók, akit a Szentlélek megvilágosított. Ez alatt azt értem, hogy Pál levelei nem mennyei könyvek. Nem szentek, és egyáltalán nem a Szentlélek mondta ki vagy fejezte ki azokat; ezek csupán Pálnak az egyházért viselt terhét fejezik ki. Mindezt azért mondom, hogy megértessem veletek a különbséget Isten munkája és az ember munkája között: Isten munkája Magát Istent képviseli, míg az ember munkája az ember kötelességét és tapasztalatait képviseli. Nem szabad Isten normális munkáját az ember szándékainak, természetfeletti munkáját pedig Isten szándékainak tekinteni; sőt, az ember magasztos prédikációit sem szabad Isten kijelentéseinek vagy mennyei könyveknek tekinteni. Minden ilyen nézet etikátlan lenne. Sokan, miután meghallják, hogy Pál tizenhárom levelét boncolgatom, úgy vélik, hogy Pál leveleit nem szabad olvasni, és hogy Pál szörnyen bűnös ember volt. Aztán sokan vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy szavaim érzéketlenek, hogy az Én értékelésem Pál leveleiről pontatlan, és hogy ezeket a leveleket nem lehet úgy tekinteni, mint az ember tapasztalatainak és terheinek kifejeződését. Úgy vélik, hogy ehelyett Isten szavainak kell tekinteni őket, hogy ugyanolyan fontosak, mint a Jelenések könyve Jánostól, hogy nem lehet őket lerövidíteni vagy kiegészíteni, sőt, hogy nem lehet őket egyszerűen megmagyarázni. Vajon nem helytelenek-e mindezek az emberi állítások? Nem teljes mértékben annak köszönhető ez, hogy az embereknek nincs értelmük? Pál levelei valóban nagyon hasznosak az emberek számára, és már több mint 2000 éves múltra tekintenek vissza. Azonban mind a mai napig sokan vannak, akik nem tudják felfogni, hogy mit mondott akkoriban. Az emberek úgy vélik, hogy Pál levelei az egész kereszténység legnagyobb remekműveinek számítanak, hogy senki sem tudja megfejteni, és senki sem tudja teljesen megérteni azokat. Valójában ezek a levelek olyanok, mint egy lelki ember életrajza, és nem hasonlíthatók Jézus szavaihoz vagy a János által látott nagyszerű látomásokhoz. Ezzel szemben, amit János látott, azok csodálatos látomások voltak a mennyből – Isten saját munkájának próféciái –, amelyek ember számára elérhetetlenek voltak, míg Pál levelei csupán leírásai annak, amit egy ember látott és tapasztalt. Ezek olyasmik, amire az ember képes, de nem próféciák és nem is látomások; ezek egyszerűen levelek, amelyeket különböző helyekre küldtek. Az akkori emberek számára azonban Pál egy munkás volt, és ezért szavainak volt értéke, mert olyasvalaki volt, aki elfogadta azt, amit rábíztak. Ezért a levelei hasznosak voltak mindazok számára, akik Krisztust keresték. Még ha ezeket a szavakat nem is Jézus mondta ki személyesen, azok végül is a maguk korában nélkülözhetetlenek voltak. Így tehát a Pál után következő emberek elhelyezték leveleit a Bibliában, így lehetővé téve, hogy azokat mind a mai napig tovább adják. Értitek, mire gondolok? Egyszerűen csak pontos magyarázatot adok nektek ezekről a levelekről, és boncolgatom őket anélkül, hogy tagadnám hasznukat és értéküket, mint referenciákat az emberek számára. Ha szavaim elolvasása után nemcsak tagadjátok Pál leveleit, hanem eretnekségnek vagy értéktelennek minősítitek őket, akkor csak azt lehet mondani, hogy túlságosan gyenge a felfogóképességetek, ahogyan a meglátásaitok és a megítélésetek is; azt biztosan nem lehet mondani, hogy szavaim túlságosan egyoldalúak. Most már értitek? Amit fontos megértenetek, az Pál munkájának akkori tényleges helyzete és az a háttér, amelyben a leveleit írta. Ha helyesen látjátok ezeket a körülményeket, akkor Pál leveleiről is helyes képet fogtok alkotni. Ugyanakkor, ha egyszer kiismerted ezeknek a leveleknek a lényegét, akkor a Bibliáról alkotott értékelésed is helyes lesz, és akkor megérted, hogy miért imádták úgy Pál leveleit az emberek későbbi nemzedékei oly sok éven át, sőt azt is, hogy miért vannak olyan sokan, akik Istenként tekintenek rá. Nem ezt gondolnátok ti is, ha nem értenétek?

Valaki, aki nem Maga Isten, nem képviselheti Magát Istent. Pál munkája csak az emberi szemlélet és a Szentlélek megvilágosítása egy részének mondható. Pál emberi szemszögből írta ezeket a szavakat, a Szentlélektől kapott megvilágosodással. Ez nem ritka dolog. Ezért elkerülhetetlen volt, hogy szavai közé emberi tapasztalatok is vegyüljenek, és később saját személyes tapasztalatait használta fel, hogy gondoskodjon és támogassa akkori testvéreit és nővéreit. Az általa írt levelek nem sorolhatók az élettanulmányok közé, sem pedig az életrajzok vagy az üzenet kategóriájába. Ráadásul ezek nem is a gyülekezet által gyakorolt igazságok vagy egyházi adminisztratív rendeletek voltak. Mint egy teherrel rendelkező ember – egy olyan személy, akit a Szentlélek bízott meg a munkával – ez olyasmi, amit egyszerűen tennie kell. Ha a Szentlélek felemel embereket és terhet ad nekik, de ők nem vállalják a gyülekezeti munkát, és nem tudják jól igazgatni a gyülekezet ügyeit, vagy nem tudják kielégítően megoldani minden problémáját, akkor ez azt bizonyítja, hogy ezek az emberek nem megfelelően látják el kötelességeiket. Ezért nem volt valami titokzatos dolog, hogy egy apostol a munkája során leveleket tudott írni. Ez a munkájuk része volt; kötelességük volt ezt tenni. A levélírásuk célja nem az volt, hogy élettanulmányt vagy lelki életrajzot írjanak, és egészen biztosan nem az, hogy egy más kiutat nyissanak a szentek számára. Inkább azért tették, hogy betöltsék a saját hivatásukat, és hűséges szolgái legyenek Istennek, hogy számot adhassanak Istennek azzal, hogy elvégzik a feladatokat, amelyekkel Ő megbízta őket. Felelősséget kellett vállalniuk önmagukért és a munkájukban részt vevő testvéreikért és nővéreikért, és jól kellett végezniük a munkájukat, és szívükön viselniük az egyház ügyeit: Mindez egyszerűen a munkájuk része volt.

Ha tisztában vagytok Pál leveleivel, akkor helyes elképzelésetek és értékelésetek lesz Péter és János leveleiről is. Soha többé nem fogtok úgy tekinteni ezekre a levelekre, mint mennyei könyvekre, amelyek szentek és sérthetetlenek, még kevésbé fogjátok Pált Istennek tekinteni. Végül is Isten munkája különbözik az emberek munkájától, és egyébként, az Ő kifejezései hogyan is lehetnének azonosak az övéikkel? Istennek megvan a maga sajátos természete, míg az embernek vannak kötelességei, amelyeket teljesítenie kellene. Isten természete az Ő munkájában fejeződik ki, míg az ember kötelessége az ember tapasztalataiban testesül meg, és az ember törekvéseiben jut kifejeződésre. Az elvégzett munkán keresztül válik tehát nyilvánvalóvá, hogy valami Isten vagy az ember kifejeződése. Ezt nem kell Magának Istennek megmagyaráznia, és az embernek sem kell törekednie arra, hogy tanúságot tegyen róla; sőt, Magának Istennek sem kell elhallgattatnia senkit. Mindez természetes kinyilatkoztatásként jön; nem erőltetett, és nem is olyasmi, amibe az ember beleavatkozhat. Az ember kötelessége megismerhető a tapasztalatain keresztül, és ehhez nem szükséges, hogy az ember külön tapasztalati munkát végezzen. Az ember egész lényege feltárulhat, miközben a kötelességét teljesíti, míg Isten a munkája végzése közben kifejezheti eredendő természetét. Ha az ember munkájáról van szó, akkor azt nem lehet elfedni. Ha Isten munkájáról van szó, akkor még inkább lehetetlen, hogy bárki elrejtse Isten természetét, és még kevésbé lehet, hogy az ember irányítsa azt. Egyetlen emberről sem lehet azt mondani, hogy ő Isten, és a munkáját és szavait sem lehet szentnek vagy megváltoztathatatlannak tekinteni. Isten emberinek mondható, mert testet öltött Magára, de az Ő munkája nem tekinthető az ember munkájának vagy az ember kötelességének. Továbbá Isten kijelentései és Pál levelei nem tehetők egyenlővé, és Isten ítéletéről és fenyítéséről, valamint az ember tanító szavairól sem beszélhetünk egyenlő mércével. Vannak tehát olyan alapelvek, amelyek megkülönböztetik Isten munkáját az ember munkájától. Ezeket lényegük szerint különböztetjük meg, nem pedig a munka terjedelme vagy időleges hatékonysága szerint. Ebben a témában a legtöbb ember elvi hibát követ el. Ez azért van, mert az ember a külsőt nézi, amit el tud érni, míg Isten a lényeget nézi, amit nem lehet emberi fizikai szemmel megfigyelni. Ha Isten szavaira és munkájára úgy tekintesz, mint egy átlagos ember kötelességeire, az ember nagyszabású munkáját pedig inkább a testbe öltözött Isten munkájának tekinted, mintsem az ember által teljesített kötelességnek, akkor nem tévedsz-e alapvetően? Az ember levelei és életrajzai könnyen megírhatók, de csak a Szentlélek munkájára alapozva. Isten kijelentéseit és munkáját azonban az ember nem tudja könnyen megvalósítani, vagy emberi bölcsességgel és gondolkodással elérni, és az emberek sem tudják alaposan megmagyarázni azokat, miután felfedezték őket. Ha ezek az elvi kérdések nem váltanak ki bennetek semmilyen reakciót, akkor a hitetek nyilvánvalóan nem valami igaz vagy kifinomult. Csak azt lehet mondani, hogy a hitetek tele van homályossággal, és egyszerre zavaros és elvtelen. Anélkül, hogy akár Isten és az ember legalapvetőbb lényegi kérdéseit megértenétek, vajon az ilyenfajta hit nem olyan-e, amelyből teljesen hiányzik az éleslátás? Hogyan lehetne Pál az egyetlen személy, akit az egész történelem során Isten használt? Hogyan lehetne ő az egyetlen, aki valaha is a gyülekezetért munkálkodott? Hogyan lehetne ő az egyetlen, aki a gyülekezeteknek írt, hogy támogassa őket? Függetlenül attól, hogy ezeknek az embereknek milyen nagyságrendű vagy befolyású volt a munkája, vagy akár a munkájuk eredménye, nem hasonlóak-e az ilyen munka alapelvei és nem hasonló-e a lényegük? Nincsenek-e benne olyan dolgok, amelyek teljesen különböznek Isten munkájától? Még ha vannak is egyértelmű különbségek Isten munkájának egyes szakaszai között, és még ha sok munkamódszere nem is teljesen azonos, vajon nem egyetlen lényege és forrása van-e mindezeknek? Ennek megfelelően, ha valaki most még mindig nem érti ezeket a dolgokat, akkor túlságosan is hiányzik belőle az értelem. Ha valaki e szavak elolvasása után még mindig azt mondja, hogy Pál apostol levelei szentek és sérthetetlenek, és különböznek bármely szellemi személyiség életrajzától, akkor az ilyen ember esze minden bizonnyal felettébb abnormális, és az ilyen egyén kétségtelenül egy olyan doktriner szakértő, akinek teljesen hiányzik a józan esze. Még ha imádod is Pált, nem használhatod az iránta érzett szívélyes érzéseidet arra, hogy kiforgasd a tények igazságát, vagy hogy megcáfold az igazság létezését. Továbbá, amit mondtam, az semmiképpen sem dobja tűzbe Pál összes művét és levelét, vagy tagadja meg teljesen az értéküket, mint hivatkozási alapot. Bármi is legyen, e szavak kimondásával az a szándékom, hogy helyes megértésre tegyetek szert, és minden dolgot és embert ésszerűen értékeljetek: csak ez a normális értelem; csak ez az, amivel az igazságot birtokló igazságos embereknek fel kell szerelkezniük.