Isten Maga, az egyedülálló VIII.

Isten az élet forrása minden dolog számára (II)

Folytatjuk a legutóbbi témához való kapcsolódásunkat. Emlékeztek, mi volt a témánk, amikor utoljára közösségben voltunk? (Isten az élet forrása minden dolog számára.) Ez a téma, hogy „Isten az élet forrása minden dolog számára”, nagyon távolinak érződik számotokra? Vagy van már róla egy közelítőleges fogalmatok a szívetekben? Tudna valaki egy pillanatig beszélni arról, mi állt a legutóbbi közlésünk középpontjában erről a témáról? (Abból, ahogy Isten minden dolgot megteremtett, látom, hogy Ő gondoz mindent, és Ő gondozza az emberiséget. A múltban mindig úgy gondoltam, hogy amikor Isten gondoskodik az emberről, csak az Ő szavát adja át az Ő választott népének; azt sohasem láttam, hogy a mindent kormányzó törvényeken keresztül Isten az egész emberiséget gondozza. Csak amikor Isten kommunikálta ezt az igazságot, az ébresztett rá, hogy mindennek Ő a forrása, hogy minden dolog életét Ő biztosítja, hogy Isten rendezi el ezeket a törvényeket, és Ő gondoz mindent. Abból, ahogy Isten mindent megteremtett, látom az Ő szeretetét.) Legutóbb elsősorban arról volt szó a közösségben, hogyan teremtett meg Isten minden dolgot, és hogyan szabott nekik törvényeket és alapelveket. E törvények és alapelvek szerint minden dolog Isten uralma alatt és Isten látókörében él, hal és létezik együtt az emberrel. Először arról beszéltünk, hogy Isten megteremtett mindent, és a saját módszereivel határozta meg a törvényeket, amelyek szerint minden növekszik, valamint a dolgok növekedésének ívét és mintázatát. Annak módjait is meghatározta, ahogyan minden dolog életben marad ezen a földön, hogy továbbra is növekedhessen, sokasodhasson, és egymásra támaszkodva túlélhessen. E módszerek és törvények segítségével minden könnyedén és békésen képes létezni és növekedni ezen a földön, az emberiségnek pedig csak ilyen környezetben lehet stabil otthona és stabil helyzete, amelyben élhet, folyamatosan előrehaladva Isten vezérletével – mindig előre.

Legutóbb azt az alapvető gondolatot beszéltük át, hogy mindenről Isten gondoskodik: Isten azért gondoskodik ily módon mindenről, hogy minden dolog az emberiség javára létezhessen és élhessen. Más szóval: ez a környezet az Isten által megszabott törvények miatt létezik. Az emberiség jelenlegi élő környezete kizárólag annak köszönhető, hogy Isten fenntartja és működteti ezeket a törvényeket. Ez egy nagy ugrás aközött, amiről legutóbb beszéltünk, és Isten ismerete között, amelyről a múltban volt szó. Miért van ez az ugrás? Azért, mert amikor a múltban Isten megismeréséről beszéltünk, annak a témának a keretében tettük, hogy Isten megmenti és irányítja az emberiséget – vagyis Isten választott népének üdvösségén és irányításán belül –, és ennek keretében beszéltünk Isten ismeretéről, Isten tetteiről, az Ő természetéről, arról, amivel rendelkezik és ami Ő, az Ő akaratáról és arról, hogyan látja el az embert az igazsággal és élettel. Legutóbb azonban a téma, amelybe belekezdtünk, nem korlátozódik a Bibliában leírtakra és annak kereteire, hogy Isten üdvözíti az Ő választott népét. Ellenkezőleg, a téma túlmutat ezeken a kereteken, túlcsordul a Bibliának és az Isten által az Ő választott népén végzett munka három szakaszának korlátain, és ehelyett Magát Istent tárgyalja. Amikor tehát az Én közlésemnek ezt a részét hallod, nem szabad istenismeretedet a Bibliára és Isten munkájának három szakaszára korlátoznod. Ehelyett meg kell őrizned nyitott perspektívádat; minden dologban Isten tetteit kell látnod és azt, mivel rendelkezik Ő, mi Ő, és hogyan szab meg és irányít mindent. Ezzel a módszerrel és ezen az alapon láthatod, hogyan gondoskodik Isten mindenről, ennek révén pedig az emberiség képessé válik megérteni, hogy Isten minden dolog számára az élet igaz forrása, hogy Magának Istennek valójában ez az igazi identitása. Ez annyit jelent, hogy Isten identitása, státusza és hatalma, az Ő mindene nemcsak azoknak szól, akik jelenleg követik Őt – nemcsak nektek, ennek az embercsoportnak szól –, hanem minden dolognak. A „minden dolog” pedig egy nagyon tág kategória. A „minden dolog” kifejezéssel írom le Isten minden fölötti uralmának kiterjedését, mert el akarom mondani nektek, hogy az Isten által megszabott dolgok nem pusztán azok a dolgok, amelyeket a szemeitekkel láttok – nemcsak az anyagi világot foglalják magukban, amelyet mindenki láthat, hanem egy másik világot is az anyagi világon túl, amely emberi szem számára nem látható, és még azon túl is, a bolygókat és a világűrt, ahol ember nem lakhat. Ez a kiterjedése Isten minden dolog fölötti uralmának. Az Ő uralmának kiterjedése nagyon széles; ami pedig benneteket illet, mindegyikőtöknek meg kell és szükséges értenie, látnia, valamint tisztában lennie azzal, mit kell értenetek, mit kell látnotok, és milyen dolgokról kell tudnotok. Bár a „minden dolog” kifejezés valóban nagyon széles tartományt ölel fel, Én nem fogok beszélni nektek azokról a dolgokról ezen a tartományon belül, amelyeket nem láthattok, vagy amelyekkel nem kerülhettek személyesen kapcsolatba. Csak azokról a dolgokról fogok beszélni nektek ezen a tartományon belül, amelyekkel az emberek kapcsolatba kerülhetnek, amelyeket megérthetnek és felfoghatnak, hogy mindenki ráébredhessen annak a mondatnak az igazi jelentésére, hogy „Isten az élet forrása minden dolog számára”. Így az Én hozzátok intézett közlendőm egyetlen szava sem lesz üres.

Legutóbb a történetmesélés módszerével adtunk egyszerű áttekintést arról a témáról, hogy „Isten az élet forrása minden dolog számára”, hogy az emberek alapvető megértést nyerhessenek arról, hogyan gondoskodik Isten mindenről. Mi a célja annak, hogy megtanítom nektek ezt az alapvető elgondolást? Az, hogy megértessem az emberekkel, hogy Isten munkája túlmutat a Biblián és az Ő munkájának három szakaszán. Ő sokkal több munkát végez, amelyet az emberek nem láthatnak, és amellyel nem kerülhetnek érintkezésbe, olyan munkát, amellyel Ő személyesen foglalkozik. Ha Isten csak az Ő irányításán és az Ő választott népének vezetésén dolgozna, a többi munkával pedig nem foglalkozna, akkor ennek az emberiségnek, mindannyiótokat beleértve, igen nehéz dolga lenne, ha tovább akarna haladni előre. Ez az emberiség és ez a világ nem volna képes folyamatosan fejlődni. Ebben rejlik annak a mondatnak a jelentősége, hogy „Isten az élet forrása minden dolog számára”, ami a mai közösségünk témája lesz.

Az élet alapvető környezete, amelyet Isten teremt az emberiség számára

Sok témát és tartalmat megvitattunk azokkal a szavakkal kapcsolatban, hogy „Isten az élet forrása minden dolog számára”, de tudjátok-e a szívetekben, mi mindent ajándékoz Isten az emberiségnek azon kívül, hogy ellát benneteket az Ő szavával és elvégzi rajtatok a fenyítés és ítélet munkáját? Egyesek talán azt mondják: „Isten kegyelmet és áldásokat ajándékoz nekem; fegyelmez és vigaszt nyújt, és minden lehetséges módon gondoskodásban és védelemben részesít.” Mások ezt mondják majd: „Isten ajándékozza nekem a mindennapi ételt-italt.” Megint mások pedig akár ezt is: „Mindent Isten ajándékozott nekem.” Ti talán azokra a problémákra, amelyekkel az emberek mindennapi életük során találkoznak, oly módon reagáltok, amely kapcsolódik a saját testi élettapasztalatotok köréhez. Isten minden egyes embert sok mindennel megajándékoz, bár amiről itt beszélünk, az nem korlátozódik csupán az emberek mindennapi szükségleteinek körére, hanem az a célja, hogy minden ember látóterét kitágítsa, és lehetővé tegye, hogy makroperspektívából lássátok a dolgokat. Ha egyszer Isten az élet forrása minden dolog számára, hogyan tartja fenn Ő mindennek az életét? Más szóval: mit ad Isten minden Általa teremtett dolognak, hogy fenntartsa létezésüket és a törvényeket, amelyen létezésük nyugszik, hogy továbbra is fennmaradhassanak? Ez a mai beszélgetésünk fő témája. Értitek, amit mondtam? Ez a téma talán nagyon idegen tőletek, de nem fogok túlságosan mély doktrínákról beszélni. Igyekszem majd elérni, hogy figyelni tudjatok szavaimra, és megértést nyerjetek belőlük. Nem kell semmilyen terhet éreznetek – mindössze annyi a dolgotok, hogy hallgassatok figyelmesen. Ezen a ponton azonban újra hangsúlyoznom kell: mi az a téma, amelyről beszélek? Mondjátok el Nekem! (Isten az élet forrása minden dolog számára.) Akkor hát hogyan gondoskodik Isten mindenről? Mit biztosít Ő minden számára, hogy elmondhassuk: „Isten az élet forrása minden dolog számára”? Van erről bármilyen fogalmatok vagy gondolatotok? Úgy tűnik, olyan témát tárgyalok, amely szinte teljesen ismeretlen számotokra szívetekben és elmétekben. De remélem, ezt a témát és azt, amit mondani fogok, össze tudjátok majd kapcsolni Isten tetteivel, ahelyett hogy ismeretekkel, emberi kultúrával vagy kutatással hoznátok összefüggésbe. Én csak Istenről, Istenről Magáról beszélek. Ez az Én javaslatom számotokra. Biztos vagyok benne, hogy értitek, igaz?

Isten sok mindent ajándékozott az emberiségnek. Elsőként arról fogok beszélni, amit az emberek láthatnak, vagyis amit érezhetnek. Ezek olyan dolgok, amelyeket az emberek képesek elfogadni és megérteni szívükben. Így hát először is kezdjük az anyagi világ tárgyalásával, és beszéljünk arról, mivel látta el Isten az emberiséget.

a. Levegő

Isten először is levegőt teremtett, hogy az ember lélegezhessen. A levegő olyan anyag, amellyel az emberek naponta érintkezhetnek, és amire az embereknek minden egyes pillanatban, még álmukban is szükségük van. A levegő, amelyet Isten teremtett, hihetetlenül fontos az emberiség számára: létfontosságú minden lélegzetvételükhöz és magához az élethez. Ez az anyag, amely nem látható, csak érezhető, ez volt Isten első ajándéka minden dolog számára az Ő teremtett világában. De miután megteremtette a levegőt, Isten vajon megállt, mintha munkája véget ért volna? Vagy átgondolta, mennyire legyen sűrű a levegő? Átgondolta, mit tartalmazzon a levegő? Mire gondolt Isten, amikor levegőt teremtett? Miért és milyen megfontolásból teremtett Isten levegőt? Az embereknek szükségük van levegőre – hisz lélegezniük kell. Először is, a levegő sűrűségének megfelelőnek kell lennie az emberi tüdő számára. Tudja valaki, mekkora a levegő sűrűsége? Igazság szerint nincs különösebb szükség arra, hogy az emberek számok vagy adatok szintjén tudják a választ erre a kérdésre, sőt, tulajdonképpen teljesen fölösleges tudni a választ – tökéletesen elég, ha csak nagy vonalakban van róla elképzelésünk. Isten olyan sűrűségűre alkotta meg a levegőt, amely a legmegfelelőbb az emberi tüdő számára a légzéshez. Vagyis úgy alkotta meg a levegőt, hogy a lélegzettel könnyedén bejuthasson az emberi testbe, és légzés közben ne tegyen kárt a testben. Ezek voltak Isten szempontjai, amikor levegőt teremtett. Ezután arról beszélünk, hogy mit tartalmaz a levegő. A tartalma nem mérgező az emberekre nézve, és nem károsítja a tüdőt vagy a test bármely más részét. Istennek ezt mind szem előtt kellett tartania. Istennek számításba kellett vennie, hogy az emberek által belélegzett levegőnek könnyedén kell bejutnia a testbe és távoznia onnan, és hogy belégzés után a levegőben található anyagok természetének és mennyiségének olyannak kell lennie, hogy a vér, valamint a tüdőkben és a test egészében lévő elhasznált levegő anyagcseréje megfelelő legyen. Továbbá azt is szem előtt kellett tartania, hogy a levegő ne tartalmazzon mérgező anyagokat. Azzal, hogy a levegőre vonatkozó két követelményről beszélek nektek, nem az a célom, hogy konkrét ismereteket adjak át nektek, hanem hogy megmutassam: Isten az Ő teremtett világán belül minden egyes dolgot a saját megfontolásainak megfelelően teremtett meg, és minden, amit teremtett, a lehető legjobb. Továbbá, ami a levegőben található por mennyiségét, a földön lévő por, homok és talaj mennyiségét, valamint az égből a földre leszállingózó por mennyiségét illeti – Istennek megvannak a maga módszerei ezeknek a dolgoknak a kezelésére is, amelyekkel eltakaríthatja vagy lebonthatja ezeket. Bár van egy bizonyos mennyiségű por, Isten úgy rendezte, hogy a por ne károsítsa az ember testét és ne veszélyeztesse az ember légzését, és a porrészecskéket olyan méretűre alkotta, amely nem ártalmas a szervezet számára. Hát nem valóságos misztérium volt, ahogy Isten megteremtette a levegőt? Talán egyszerű dolog volt, mintha csak kilehelt volna egy lélegzetnyi levegőt a szájából? (Nem.) Még a legegyszerűbb dolgok megteremtésében is szemmel látható Isten misztériuma, az Ő elméjének működése, az Ő gondolkodásmódja és az Ő bölcsessége. Hát nem gyakorlatias Isten? (De igen.) Ez azt jelenti, hogy Isten még az egyszerű dolgok megteremtése során is az emberiségre gondolt. Először is az emberek által belélegzett levegő tiszta, az összetétele pedig alkalmas arra, hogy az emberek belélegezzék, nem mérgező, nem árt az embereknek; hasonlóképpen a levegő sűrűsége is megfelelő az emberi légzés céljára. Ez a levegő, amelyet az emberek folyamatosan be- és kilélegeznek, létfontosságú az emberi szervezet, az emberi test számára. Ezért van, hogy az emberek szabadon, korlátlanul és minden aggodalom nélkül lélegezhetnek. Így normálisan tudnak lélegezni. Isten legelőször is a levegőt teremtette meg, amely nélkülözhetetlen az emberi légzéshez.

b. Hőmérséklet

A következő dolog, amit tárgyalunk, a hőmérséklet. Mindenki tudja, mi az a hőmérséklet. A hőmérséklet olyasvalami, ami létfontosságú az emberi túlélésre alkalmas környezet szempontjából. Ha a hőmérséklet túl magas – tegyük fel például, hogy magasabb, mint 40°C –, az nem szívná le nagyon az emberek energiáját? Nem lenne kimerítő az emberek számára, ha ilyen körülmények között kellene élniük? És ha a hőmérséklet túl alacsony lenne? Tegyük fel, hogy a hőmérséklet elérné a -40°C-t – az emberek ezeket a körülményeket sem bírnák. Így hát Isten nagy körültekintéssel határozta meg a hőmérsékleti tartományt, mivel az a hőmérsékleti tartomány, amelyhez az emberi szervezet képes alkalmazkodni, körülbelül -30°C és +40°C közé esik. A hőmérsékleti értékek a szárazföldön észak-déli irányban lényegében ebbe a tartományba esnek bele. A fagyos térségekben a hőmérséklet akár -50-60°C-ig is süllyedhet. Isten nem akarná, hogy emberek éljenek ezekben a térségekben. Akkor miért léteznek ezek a jéghideg térségek? Istennek megvan a Maga bölcsessége, és megvannak ezzel kapcsolatban a Maga szándékai. Nem várja el, hogy ezeknek a területeknek a közelébe menj. A túl forró és túl hideg területek Isten védelme alatt állnak, vagyis Ő nem úgy tervezte, hogy ott emberek éljenek. Ezek a területek nem az emberiségnek valók. De akkor miért tűr meg Isten ilyen vidékeket a földön? Ha ezek olyan vidékek, ahol Isten nem akarja, hogy ember lakjon vagy akár életben maradjon, akkor miért teremtette meg őket? Ebben rejlik Isten bölcsessége. Vagyis Isten észszerűen beállította a környezet hőmérsékleti tartományát, amelyben az emberek képesek életben maradni. Egy természeti törvény is működik itt. Isten bizonyos dolgokat a hőmérséklet fenntartására és szabályozására teremtett. Melyek ezek? Először is, a nap meleget adhat az embereknek, de képesek az emberek elviselni ezt a meleget, amikor az túl nagy? Van bárki, aki a nap közelébe mer menni? Van bármilyen tudományos eszköz a földön, amely képes a nap közelébe jutni? (Nincs.) Miért nincs? A nap túl forró. Ami túl közel kerül hozzá, elolvad. Ezért Isten kifejezetten úgy végezte munkáját, hogy a nap magasságát az emberiség fölött és az attól való távolságát a saját aprólékos számításaival és a saját követelményeivel összhangban határozta meg. Aztán ott a föld két pólusa, a déli és az északi. Ezek a térségek jéghidegek, és teljesen el vannak jegesedve. Élhet az emberiség eljegesedett területeken? Alkalmasak az ilyen vidékek az emberi túlélésre? Nem, ezért az emberek nem is mennek ezekre a helyekre. Mivel a Déli- és Északi-sarkra nem járnak emberek, az ottani gleccserek megmaradnak és képesek betölteni rendeltetésüket, ami nem más, mint a hőmérséklet szabályozása. Értitek, ugye? Ha nem lenne Déli-sark és Északi-sark, akkor a nap állandó forrósága miatt a földön elpusztulnának az emberek. De vajon Isten kizárólag ezzel a két dologgal tartja a hőmérsékletet olyan tartományban, amely megfelelő az ember túlélése szempontjából? Nem. Van még mindenféle élőlény, például a fű a mezőkön, a különféle fák, mindenféle növény az erdőkben, amelyek felveszik a nap melegét, és ezáltal oly módon semlegesítik a nap hőenergiáját, amely szabályozza az emberiség által lakott környezet hőmérsékletét. Vannak továbbá vízforrások is, például folyók és tavak. Senki nem dönthet arról, hogy mely területet borítsák folyók és tavak. Senki nem irányíthatja, mennyi víz van a földön, sem azt, hol folyjon ez a víz, sem a folyásirányát, a térfogatát vagy a sebességét. Csak Isten tudja. Ezek a különböző vízforrások, a talajvíztől a föld feletti, látható folyókig és tavakig, szintén képesek szabályozni a környezet hőmérsékletét, amelyben az ember él. A vízforrásokon kívül van még mindenféle természeti képződmény, például hegyek, síkságok, kanyonok, lápvidékek, amelyek mind a földrajzi kiterjedésükkel és területükkel arányos mértékben szabályozzák a hőmérsékletet. Például, ha egy hegy kerülete száz kilométer, akkor ez a száz kilométer száz kilométernyi hasznossággal járul hozzá ehhez. Ami azt illeti, hogy hány ilyen hegyláncot és kanyont teremtett Isten a földön, ezt a számot Isten átgondolta. Más szóval: minden egyes Isten által teremtett dolog létezése mögött egy történet áll, és minden egyes dolog magában foglalja Isten bölcsességét és terveit. Vegyük például az erdőket és a növényzet mindenféle fajtáit – a létezésük és növekedésük területének kiterjedését és nagyságát ember nem szabályozhatja, és ezekbe senki nem szólhat bele. Hasonlóképpen ember nem szabályozhatja, mennyi vizet vesznek fel, sem azt, mennyi hőenergiát szívnak magukba a napból. Mindezek a dolgok annak a tervnek a hatókörébe tartoznak, amelyet Isten készített, amikor mindent megteremtett.

Csak Isten gondos és mindenre kiterjedő tervezésének, megfontolásának és elrendezésének köszönhető, hogy az ember ennyire megfelelő hőmérsékletű környezetben élhet. Ezért minden egyes dolog, amit az ember a szemével lát, mint például a nap, a Déli- és Északi-sark, amelyekről az emberek olyan gyakran hallanak, valamint a különféle élőlények a földön, a föld alatt és a vízben, az erdők és másfajta növénytársulások által fedett terület mennyisége, a vízforrások, különféle víztestek, a tengervíz és édesvíz mennyisége, a különféle földrajzi környezetek – ezek mind olyan dolgok, amelyek révén Isten fenntartja az ember túléléséhez szükséges normális hőmérsékleti értékeket. Ez megkérdőjelezhetetlen. Az ember csakis azért élhet ilyen megfelelő hőmérsékletű környezetben, mert Isten mélyen átgondolta mindezt. Nem lehet sem túl hideg, sem túl meleg. A túl forró területeket, ahol a hőmérséklet meghaladja azokat az értékeket, amelyekhez az emberi szervezet még képes alkalmazkodni, Isten biztosan nem számodra tartogatja. A túl hideg területeket, ahol a hőmérséklet túl alacsony, ahol az emberek odaérkezésük után mindössze néhány perc alatt alaposan átfagynának, annyira, hogy nem tudnának beszélni, lebénulna az agyuk, képtelenné válnának a gondolkodásra, és hamarosan levegőt sem kapnának – az ilyen területeket szintén nem az emberiség számára tartogatja Isten. Bármilyen kutatást akarnak is végezni az emberek, akár újítani akarnak, akár áttörni ezeket a korlátokat – bármi jár is az emberek fejében, soha nem lesznek képesek túllépni az emberi test alkalmazkodóképességének határain. Soha nem lesznek képesek levetni magukról ezeket a korlátokat, amelyeket Isten teremtett az ember számára. Ez azért van így, mert az emberi lényeket Isten teremtette, és Isten tudja a legjobban, milyen hőmérséklethez tud az emberi szervezet alkalmazkodni. Maguk az emberek azonban nem tudják. Miért mondom, hogy az emberek nem tudják? Milyen ostobaságokat csináltak az emberek? Nem próbálkoztak sokan folyamatosan az Északi- és a Déli-sark meghódításával? Az ilyen emberek mindig ezekre a vidékekre kívánkoztak, hogy elfoglalják a területet, és gyökeret verjenek ott. Ez abszurd cselekedet volna. Még ha alapos kutatásokat végeztél is a sarkvidékeken – na és? Még ha tudsz is alkalmazkodni az ottani hőmérséklethez, és képes vagy ott élni, vajon hasznára volna az bármilyen módon az emberiségnek, ha „javítanád” a jelenlegi környezetet annak érdekében, hogy élni lehessen a Déli- és Északi-sarkon? Az emberiségnek van egy környezete, amelyben fenn tud maradni, de az emberek nem maradnak ott nyugodtan és készségesen, hanem mindenáron olyan vidékekre akarnak merészkedni, ahol nem maradhatnak életben. Mit jelent ez? Megunták és megelégelték az életet ezen a megfelelő hőmérsékleten, és túl sok áldásban részesültek. Ezenkívül az életnek ezt a szokásos környezetét az emberiség már szinte teljesen tönkretette, ezért most úgy gondolják, akár elmehetnének a Déli- és az Északi-sarkra is, hogy még több kárt okozzanak, vagy valamiféle „ügyet” győzelemre vigyenek, és valahogyan „új utat törjenek”. Hát nem ostobaság ez? Vagyis ez az emberiség – ősapja, a Sátán vezetése alatt – továbbra is egyik abszurd dolgot a másik után csinálja, hebehurgyán és önkényesen pusztítva a gyönyörű otthont, amelyet Isten teremtett számára. Ez a Sátán műve. Továbbá látva, hogy az emberiség túlélése a földön némiképp veszélyben forog, sok ember keresi a módját, hogy eljusson a holdra, és ott akar felépíteni egyfajta túlélési lehetőséget. De végső soron a holdon nincs oxigén. Életben tudnak maradni az emberek oxigén nélkül? A hold, mivel nincs rajta oxigén, nem olyan hely, ahol az ember tartósan időzhet, az ember mégis kitart vágya mellett, hogy odautazzon. Minek nevezhetnénk ezt a magatartást? Akár önpusztításnak is. A holdon nincs levegő, a hőmérséklete pedig nem megfelelő az emberi túléléshez – tehát nem olyan hely, amelyet Isten az ember számára tartogat.

Iménti témánk, a hőmérséklet olyasmi, amivel az emberek mindennapi életük során találkoznak. A hőmérsékletet minden emberi test képes érzékelni, de senki nem gondolkodik el azon, hogyan jött létre a hőmérséklet, vagy hogy ki felelős érte és ki szabályozza, hogy megfelelő legyen az emberi túléléshez. Erről tanulunk most. Isten bölcsessége van ebben? Isten cselekvése van ebben? (Igen.) Tekintve, hogy Isten olyan környezetet teremtett, amelyben a hőmérséklet megfelelő az emberi túléléshez, ez az egyik módja annak, ahogy Isten minden dologról gondoskodik? Igen.

c. Hang

Mi a harmadik dolog? Ez is olyasmi, ami az emberi létezés normális környezetének létfontosságú része, olyasmi, amit Istennek el kellett rendeznie, amikor mindent megteremtett. Ez nagyon fontos Isten és minden egyes emberi lény számára. Ha Isten nem törődött volna ezzel, az nagymértékben zavarta volna az emberiség fennmaradását, vagyis olyan jelentős hatást gyakorolt volna az ember életére és hús-vér testére, hogy az emberiség nem lett volna képes életben maradni egy ilyen környezetben. Azt lehet mondani, hogy egyetlen élőlény sem maradhatott volna életben egy ilyen környezetben. Nos, mi ez, amiről beszélek? A hangról beszélek. Isten teremtett mindent, és minden Isten tenyerén él. Isten teremtett világában minden dolog az Ő szeme előtt él és forog szüntelen mozgással. Ezzel azt akarom mondani, hogy minden dolognak, amit Isten teremtett, megvan az értéke és jelentése a maga létezésében; vagyis minden egyes dolog létezésében van valami létfontosságú. Isten szemében minden eleven, és mivel minden eleven, minden egyes dolog hangot is ad. Például a föld folyamatosan forog, a nap folyamatosan forog, és a hold is folyamatosan forog. Ahogy minden szaporodik, fejlődik és mozog, folyamatosan hangot bocsát ki. Isten teremtett világában minden, ami létezik a földön, folytonos szaporodásban, fejlődésben és mozgásban van. Például a hegyek alapjai mozognak és eltolódnak, és a tengerek mélyén minden élőlény úszkál és mozgolódik. Ez azt jelenti, hogy ezek az élőlények – vagyis minden dolog Isten szeme előtt – folyamatos és rendszeres mozgásban vannak, rögzített mintázatokat követve. Mit hoz hát létre ez a sok minden, ami a sötétben szaporodik, fejlődik, és titokban mozgolódik? Hangokat – nagyszerű, erőteljes hangokat. A Föld bolygón túl mindenféle más bolygó is folyamatos mozgásban van, és ezeken a bolygókon minden élőlény és organizmus szintén folyamatosan szaporodik, fejlődik és mozog. Vagyis minden dolog, legyen bár élő vagy élettelen, folyamatosan előrehalad Isten szeme előtt, és miközben így tesz, mindegyikük hangot is ad. Isten ezeket a hangokat is elrendezte, és azt hiszem, ti már tudjátok, milyen okból tette, nem igaz? Amikor egy repülőgép közelébe kerülsz, milyen hatással van rád a motor zúgása? Ha túl sokáig maradsz a közelében, megsüketülsz. No és a szíved – képes kibírni egy ilyen megpróbáltatást? Egyes emberek, akiknek a szíve gyenge, nem bírnák ki. Természetesen még azok sem bírják túl sokáig, akiknek erős a szíve. Vagyis a hang hatása az emberi testre, akár a fülre, akár a szívre, rendkívül jelentős minden emberi lény esetében, és a túl erős hangok ártanak az embernek. Ezért, amikor Isten minden dolgot megteremtett, és miután azok elkezdtek normálisan működni, Isten megtette a megfelelő intézkedéseket ezekkel a hangokkal, minden dolog mozgásának hangjaival kapcsolatban. Ez is azoknak a problémáknak az egyike, amelyeket Istennek fontolóra kellett vennie, amikor környezetet teremtett az emberiség számára.

Először is, a légkör magassága a föld felszíne fölött hatással van a hangra. Továbbá a talajban lévő rések mérete szintén befolyásolja a hangot, és hatással van rá. Ezenkívül vannak különféle földrajzi körülmények, amelyek találkozása szintén befolyásolja a hangot. Vagyis Isten bizonyos módszerekkel kiküszöböl egyes hangokat, hogy az emberek életben maradhassanak egy olyan környezetben, amelyet a fülük és a szívük kibír. Másként a hangok komoly akadályt gördítenének az emberiség túlélésének útjába, nagy bosszúságot okoznának az életükben, és súlyos problémát jelentenének nekik. Ez azt jelenti, hogy Isten nagyon aprólékos munkával teremtette meg a szárazföldet, a légkört és a földrajzi környezet különféle fajtáit, és mindegyikben ott rejlik Isten bölcsessége. Az emberiség erről alkotott megértésének nem kell túl részletesnek lennie – elég, ha az emberek tudják, hogy ezek Isten cselekedeteit foglalják magukban. Most ti mondjátok meg Nekem: ez az Isten által végzett munka, a hang pontos kalibrálása az emberiség élő környezetének és normális életének fenntartása érdekében, szükséges volt? (Igen.) Mivel ez a munka szükséges volt, ebből a szemszögből mondhatjuk-e azt, hogy Isten ezt a munkát módszerként használta arra, hogy minden dologról gondoskodjon? Isten olyan csendes környezetet teremtett az emberiségellátása érdekében, hogy az emberi szervezet egészen normálisan tudjon benne élni, zavaró hatások nélkül, és így az emberiség normálisan létezhessen és élhessen. Akkor hát ez nem az egyik módja annak, ahogy Isten az emberiségről gondoskodik? Ez, amit Isten tett, talán nem volt nagyon fontos dolog? (De.) Nagy szükség volt rá. Hogyan értékelitek hát ezt? Bár nem érzitek, hogy ez Isten cselekedete volt, és azt sem tudjátok, hogyan hajtotta végre Isten ezt a cselekedetet annak idején, érzékelitek-e legalább azt, mennyire szükséges volt, hogy Isten ezt megtegye? Érzitek Isten bölcsességét, a törődést és megfontolást, amelyet ebbe fektetett? (Igen, érezzük.) Ha képesek vagytok ezt érezni, az már elég. Isten sok cselekedetet hajtott végre az Általa teremtett dolgok körében, amelyet az emberek sem nem éreznek, sem nem látnak. Ezt csak azért vetem fel, hogy tájékoztassalak benneteket Isten cselekedeteiről, hogy eljuthassatok Isten ismeretére. Ezek olyan utalások, amelyek segítségével jobban meg tudjátok ismerni és érteni Istent.

d. Fény

A negyedik dolog az emberek szemével kapcsolatos: a fény. Ez is rendkívül fontos. Amikor ragyogó fényt látsz, és a fényerősség elér egy bizonyos szintet, az képes megvakítani az emberi szemet. Végtére is az emberi szem a test szeme. Nem bírja az irritációt. Mer valaki közvetlenül a napba nézni? Néhányan megpróbálták, és ha napszemüveg van rajtuk, nincs is ezzel semmi gond – de ehhez egy eszköz használata szükséges. Eszköz nélkül az ember szabad szeme nem képes a nap felé fordulni és közvetlenül belenézni. Isten azonban azért teremtette a napot, hogy fényt hozzon az emberiségnek, és ez a fény is olyasmi, amit Ő rendezett el. Isten nem érte be annyival, hogy befejezte a nap megteremtését és elhelyezte valahol, hogy aztán ne is törődjön vele tovább; Isten nem így csinálja. Ő nagyon gondos az Ő cselekedeteiben, és alaposan megfontolja őket. Isten azért teremtett szemeket az emberek számára, hogy lássanak, és előre meghatározta a fény paramétereit is, amelyek mellett az ember lát. Ha a fény túl gyenge volna, nem érne semmit. Amikor olyan sötét van, hogy az emberek a maguk elé tartott ujjaikat sem látják, akkor a szemük elvesztette működőképességét, és nem jó semmire. Az emberi szem azonban a túl erős fénytől ugyanúgy képtelenné válik a látásra, mert a fényerő elviselhetetlen számára. Ezért Isten az emberiség létezésének környezetét az emberi szem számára megfelelő mennyiségű fénnyel látta el – olyan mennyiséggel, amely nem bántja és nem károsítja az emberek szemét, és főleg nem teszi azt működésképtelenné. Ezért helyezett Isten felhőrétegeket a nap és a föld köré, és ezért képes a levegő sűrűsége megfelelően kiszűrni bizonyos fénytípusokat, amelyek árthatnak az ember szemének vagy bőrének – ezek arányai épp megfelelőek. Továbbá az Isten által teremtett föld színei visszaverik a napfényt és a fény minden más fajtáját, és képesek kiküszöbölni azokat a fénytípusokat, amelyek túl erősek ahhoz, hogy az emberi szem alkalmazkodjon hozzájuk. Így az emberek járhatnak a szabadban, élhetik az életüket, és nem kell ehhez állandóan nagyon sötét napszemüveget viselniük. Normális körülmények között az emberi szem látja a látóterébe eső dolgokat anélkül, hogy zavarná a fény. Vagyis nem lenne jó sem az, ha a fény túl átható lenne, sem az, ha túl gyenge. Ha túl gyenge volna, az emberek szeme károsodna, majd rövid használat után tönkremenne; ha pedig túl erős, az emberek szeme nem bírná ki. Ennek a fénynek, amely az embereknek adatott, alkalmasnak kell lennie arra, hogy az emberi szem lásson, Isten pedig különböző módszerekkel minimumra csökkentette a károsodást, amelyet a fény az emberi szemnek okoz; és bár ez a fény jót is tehet az emberi szemnek, árthat is neki, mégis épp elegendő ahhoz, hogy az emberek úgy érhessenek el életük végére, hogy mindvégig tudták használni a szemüket. Hát nem gondolta ezt át Isten alaposan? Az ördög, a Sátán azonban anélkül cselekszik, hogy ilyen megfontolások valaha is átfutnának az elméjén. A Sátánnál a fény mindig vagy túl erős, vagy túl gyenge. Így cselekszik a Sátán.

Isten azért tette mindezt az emberi test minden aspektusával – a látásával, hallásával, ízlelésével, légzésével, érzéseivel és így tovább –, hogy a maximumra növelje az emberiség alkalmazkodóképességét a túlélés érdekében, hogy normálisan élhessenek, és ez így is maradjon. Más szóval: az élet jelenlegi környezete, amelyet Isten teremtett, az emberiség túlélésére legmegfelelőbb és legelőnyösebb környezet. Néhányan talán azt gondolják, hogy ez nem sokat számít, hogy mindez teljesen hétköznapi dolog. A hang, a fény és a levegő olyan dolgok, amelyekre az emberek születésüktől fogva jogosultnak érzik magukat, és amelyeket a születésük pillanatától kezdve élveznek. De ezeknek a dolgoknak a hátterében, amelyeket képes vagy élvezni, Isten munkája húzódik meg; ez olyasmi, amit az embereknek meg kell érteniük, amit tudniuk kell. Akkor is, ha úgy érzed, semmi szükség ezeknek a dolgoknak a megértésére vagy ismeretére – röviden: amikor Isten megteremtette mindezt, alaposan átgondolta, volt egy terve, voltak bizonyos ötletei. Nem csak úgy hanyagul vagy egyszerűen beletette az emberiséget az élet ilyen környezetébe, anélkül hogy jobban belegondolt volna. Úgy gondolhatjátok, túl nagyszabásúan beszéltem minden ilyen apróságról, de az Én nézetem szerint minden egyes dolog, amit Isten az emberiség számára biztosított, szükséges az emberiség túléléséhez. Ebben ott van Isten cselekvése.

e. Légáramlás

Mi az ötödik dolog? Valami, ami szorosan kapcsolódik minden ember életének minden egyes napjához. Olyan közeli kapcsolatban áll az emberi élettel, hogy az emberi szervezet nem is tudna ebben az anyagi világban élni nélküle. Ez a légáramlás. A „légáramlás” főnevet talán mindenki képes megérteni, akkor is, ha azelőtt soha nem hallotta. Mi tehát a légáramlás? Mondhatnátok, hogy a „légáramlás” egyszerűen a levegő áramló mozgása. A légáramlás egyfajta szél, amely emberi szemmel nem látható. Egyúttal a gázok mozgásának egy módja is. Ebben a beszélgetésben azonban mire utal elsődlegesen a „légáramlás”? Mihelyt elmondom, meg fogjátok érteni. A föld hordozza a hegyeket, a tengereket és minden teremtett dolgot, miközben forog, és amikor elfordul, nagy sebességgel teszi. Bár ebből a pörgésből semmit nem érzékelsz, a föld forgása ettől függetlenül létezik. Mit hoz létre a föld forgása? Amikor futsz, nem támad szél, amely a füled mellett süvít? Ha szél képződhet, amikor te futsz, hogyne képződne szél akkor is, amikor a föld forog? Amikor a föld forog, minden dolog mozgásban van. Maga a föld is mozgásban van és egy bizonyos sebességgel forog, miközben minden, ami rajta van, szintén folyamatosan szaporodik és fejlődik. Ezért egy bizonyos sebességgel történő mozgás természetes módon légáramlást kelt. Ezt értem „légáramlás” alatt. Vajon nincs hatással ez a légáramlás az emberi testre bizonyos mértékig? Vegyük például a tájfunt. Az átlagos tájfun nem túlságosan erős, de amikor lecsap, az emberek még a lábukon sem képesek szilárdan állni, és nehezükre esik gyalogolni a szélben. Már egyetlen lépés is megerőltető, és az is előfordulhat, hogy valakit nekilök a szél valaminek, és többé nem tud onnan elmozdulni. Ez az egyik módja annak, ahogy a légáramlás hatást gyakorolhat az emberiségre. Ha az egész földet síkságok borítanák, akkor, miközben a föld és rajta minden forog, az emberi test egyáltalán nem lenne képes ellenállni az ezáltal okozott légáramlásnak. Erre a helyzetre rendkívül nehéz volna reagálni. Ha valóban így lenne, ez a légáramlás nemcsak bajt, de egyenesen teljes pusztulást hozna az emberiségre. Ilyen környezetben az emberek képtelenek lennének életben maradni. Ezért alkotott Isten különböző földrajzi környezeteket, hogy felbontsa ezeket a légáramlásokat – különböző környezetekben a légáramlások gyengülnek, irányt változtatnak, megváltozik a sebességük, megváltozik az erejük. Ezért láthatnak az emberek különböző földrajzi formákat, például hegyeket, nagy hegyláncokat, síkságokat, dombokat, medencéket, völgyeket, fennsíkokat és nagy folyókat. Ezeknek a különböző felszíni adottságoknak a segítségével változtatja meg Isten egy-egy légáramlás sebességét, irányát és erejét. Ő ezzel a módszerrel csökkenti vagy formálja a légáramlást olyan széllé, amelynek sebessége, iránya és ereje megfelelő, hogy az embereknek normális környezetük legyen, amelyben élhetnek. Szükség van erre? (Igen.) Ilyesmit megtenni nehéznek tűnik az emberek számára, de Istennek könnyű, mert Ő szemmel tart mindent. Az Ő számára nem is lehetne könnyebb vagy egyszerűbb megfelelő légáramlással rendelkező környezetet teremteni az emberiség számára. Ezért ebben az Isten által teremtett környezetben az Ő teremtett világán belül minden egyes dolog nélkülözhetetlen. Minden egyes dolog létezésében érték és szükségszerűség van. Ezt az alapelvet azonban a Sátán és a megrontott emberiség nem érti. Ők egyfolytában pusztítanak és fejlesztenek és kizsákmányolnak, hiú álmokkal arról, hogy síksággá változtatják a hegyeket, feltöltik a kanyonokat, a síkságon pedig betondzsungelt építenek felhőkarcolókból. Isten azt reméli, hogy az emberiség boldogan élhet, boldogan gyarapodhat, és minden napját boldogan töltheti ebben a teljesen megfelelő környezetben, amelyet Ő készített számukra. Ezért van, hogy Isten soha nem bánt gondatlanul a természettel, amelyben az emberiség él. A hőmérséklettől a levegőig, a hangtól a fényig Isten mindenről bonyolult terveket és intézkedéseket alkotott, hogy az emberek teste és élő környezete ne legyen alávetve természeti feltételek zavaró hatásainak, hanem az emberiség képes legyen normálisan élni, szaporodni és harmóniában, normálisan együtt élni minden dologgal. Mindezt Isten biztosítja minden dolognak és az emberiségnek.

Abban, ahogyan Isten elrendezte az emberi túlélésnek ezt az öt alapfeltételét, látjátok, hogyan gondoskodik Ő az emberiségről? (Igen.) Ez azt jelenti, hogy Isten az emberi túlélés összes legalapvetőbb feltételének Teremtője, és Isten irányítja és ellenőrzi is ezeket a dolgokat; Isten még most, az emberiség létezésének több ezer éve után is folyamatosan módosításokat végez élő környezetükön, a legjobb és legmegfelelőbb környezetet biztosítva számukra, hogy életüket a szokásos módon tarthassák fenn. Meddig tartható fenn egy ilyen helyzet? Más szóval: meddig fog még Isten ilyen környezetet biztosítani? Ez addig fog tartani, amíg Isten teljesen be nem fejezi irányítási munkáját. Ekkor Isten megváltoztatja majd az emberiség élő környezetét. Lehetséges, hogy ugyanilyen módszerekkel végzi majd el ezeket a változtatásokat, de az is lehet, hogy más módszerekkel. Azt azonban már most tudniuk kell az embereknek, hogy Isten folyamatosan gondoskodik az emberiség szükségleteiről; irányítja a környezetet, amelyben az emberiség él; megőrzi, védelmezi és fenntartja ezt a környezetet. Ilyen környezetben Isten választott népe képes a szokásos módon élni és elfogadni Isten üdvösségét, fenyítését és ítéletét. Isten szuverenitásának köszönhetően továbbra is életben marad minden, és Isten ezen ellátásának köszönhetően miatt az egész emberiség tovább halad előre.

Közlésünknek ez az utolsó része ébresztett bennetek bármilyen új gondolatot? Ráébredtetek már a legnagyobb különbségre Isten és az emberiség között? Végső soron ki minden dolog mestere? Az ember? (Nem.) Akkor mi a különbség aközött, ahogy Isten és az emberek bánnak az egész teremtett világgal? (Isten uralkodik minden fölött és rendez el mindent, az ember pedig ennek haszonélvezője.) Egyetértetek ezzel? A legnagyobb különbség Isten és az emberiség között az, hogy Isten uralkodik az egész teremtett világ fölött, és gondoskodik arról. Ő minden forrása, és míg Isten gondoskodik az egész teremtett világról, az ember élvezi azt. Vagyis az ember élvez minden dolgot a teremtésben, amikor elfogadja az életet, amelyet Isten ajándékoz mindennek. Isten a Mester, az emberiség pedig élvezi annak gyümölcseit, hogy Isten megteremtett mindent. Akkor hát minden Isten által teremtett dolog szempontjából mi a különbség Isten és az emberiség között? Isten világosan látja annak törvényeit, hogyan növekszik minden, és ezeket a törvényeket Ő szabályozza és uralja. Vagyis minden dolog Isten látóterében és az Ő vizsgálódásának hatókörében van. Az emberiség talán mindent lát? Amit az emberiség lát, az arra korlátozódik, ami közvetlenül az orra előtt van. Ha hegyet mászol, csak a hegyet látod. Nem láthatod, mi van a hegy túloldalán. Ha kimész a tengerpartra, csak az óceán egyik szélét látod, és nem tudhatod, milyen a másik széle. Ha bemész egy erdőbe, láthatod a növényzetet magad előtt és magad körül, de nem láthatod, mi van beljebb. Az emberek nem láthatják a magasabban, messzebb, mélyebben fekvő területeket. Mindössze azt láthatják, ami közvetlenül előttük, a látóterükben van. Még ha az emberek ismerik is a négy évszakot szabályozó törvényt vagy azt a törvényt, amely szerint minden növekszik, akkor is képtelenek mindent irányítani vagy megszabni. Isten azonban ugyanúgy látja az egész teremtett világot, mintha egy gépet látna, amelyet Ő Maga épített. Mélyrehatóan ismer minden egyes alkatrészt és csatlakozást, hogy milyen alapelvek és mintázatok szerint, milyen célok érdekében működik – Isten mindezzel a legvilágosabban tisztában van. Ezért van az, hogy Isten Isten, az ember pedig ember! Bár az ember mélyre hatolhat tudományos kutatásaiban és a mindent szabályozó törvényekben, ennek a kutatásnak a hatóköre korlátozott, Isten pedig mindent irányít, ami az ember számára végtelen irányítást jelent. Egy ember az egész életét eltöltheti Isten legapróbb tettének kutatásával anélkül, hogy igazi eredményre jutna. Ezért van az, hogy ha csak a tudást és a tanultakat használod Isten tanulmányozására, soha nem leszel képes megismerni vagy megérteni Istent. Ha viszont az igazságkeresés és istenkeresés útját választod, és Istenre az Ő megismerésének szempontjából tekintesz, akkor egy napon felismered majd, hogy Isten cselekedetei és bölcsessége egyszerre mindenütt jelenvalók, és tudni fogod, miért nevezik Istent minden dolog Mesterének és minden számára az élet forrásának. Minél inkább elnyered ezt a megértést, annál inkább meg fogod érteni, miért nevezik Istent minden dolgok Mesterének. Az összes dolog és minden, téged is beleértve, folyamatosan Isten ellátásának állandó áramlatában részesül. Te is képes leszel majd világosan érzékelni, hogy ebben a világban, ebben az emberiségben senki nincs Istenen kívül, akiben megvolna az a képesség és az a lényeg, amellyel Ő uralkodik minden dolog létezése fölött, irányítva és fenntartva azt. Amikor eljutsz erre a megértésre, akkor fogod igazán felismerni, hogy Isten a te Istened. Amikor eljutsz erre a pontra, akkor már igazán elfogadtad Istent, és engedted, hogy a te Istened és Mestered legyen. Amikor megszerezted ezt a megértést, és életed eljutott erre a pontra, Isten többé nem tesz próbára és nem ítél meg, nem is támaszt veled szemben követelményeket, mert te már érteni fogod Istent, ismerni fogod az Ő szívét, és már igazán elfogadtad Istent a szívedben. Ez egy fontos oka annak, hogy miért vagyunk közösségben ezekkel a témákkal Isten uralmáról és irányításáról minden dolog fölött. Azért teszünk így, hogy több tudást és megértést adjunk az embereknek – nem pusztán azért, hogy elismerjétek, hanem hogy gyakorlatiasabb módon ismerjétek és értsétek meg Isten cselekedeteit.

A mindennapi étel és ital, amelyet Isten készít az emberiségnek

Az imént az általában vett környezet egy részéről beszéltünk, konkrétan az emberi túléléshez szükséges feltételekről, amelyeket Isten készített, amikor megteremtette a világot. Öt dologról beszéltünk, a környezet öt eleméről. A következő témánk szorosan kapcsolódik minden ember testi életéhez; az előző ötnél is nagyobb a jelentősége ennek az életnek a szempontjából, és nagyobb fokban jelenti az élet szükséges feltételeinek teljesülését. Az emberek által fogyasztott élelemről van szó. Isten megteremtette az embert, és az élethez megfelelő környezetbe helyezte; ezután az embernek élelemre és vízre volt szüksége. Az embernek megvolt ez a szükséglete, így Isten megtette a megfelelő előkészületeket számára. Ezért hát Isten munkájának minden egyes lépése, minden, amit Ő tesz, valós és gyakorlatias cselekedet végrehajtása, nem pedig üres szavak hangoztatása. Talán nem nélkülözhetetlen az élelem az emberek mindennapi életében? Fontosabb az élelem, mint a levegő? A kettő ugyanolyan fontos. Mindkettő az emberiség túléléséhez és az emberi élet folytonosságának biztosításához szükséges feltétel és anyag. Melyik a fontosabb, a levegő vagy a víz? A hőmérséklet vagy az élelem? Ezek mind egyformán fontosak. Az emberek nem választhatnak közöttük, mert egyik nélkül sem tudnak létezni. Ez egy valós, gyakorlati probléma, amely nem arról szól, hogy melyiket választod a kettő közül. Te nem tudod, de Isten tudja. Amikor ennivalót látsz, erre gondolsz: „Élelem nélkül nem tudok létezni!” De amint Isten megteremtett, rögtön tudtad, hogy szükséged van élelemre? Te nem tudtad, de Isten igen. Csak amikor megéheztél, és gyümölcsöt láttál a fákon, gabonát a földön, amelyből ehettél, akkor ébredtél rá, hogy táplálékra van szükséged. Csak amikor megszomjaztál, és forrásvizet pillantottál meg – csak miután ittál, akkor ébredtél rá, hogy vízre van szükséged. A vizet Isten előre elkészítette az emberiség számára. Az élelem, akár napjában háromszor étkezik valaki, akár kétszer, akár még többször, röviden szólva nélkülözhetetlen dolog az emberek számára a mindennapi életben. Ez az egyik dolog, ami az emberi test normális, folyamatos túlélésének fenntartásához szükséges. Honnan származik hát a legtöbb élelem? Elsősorban a talajból származik. A talaj, amelyet Isten előre elkészített az embernek, sokféle növény számára megfelelő a túléléshez, nem csak a fáknak vagy a fűnek. Isten előkészítette az ember számára mindenféle gabona és különféle más élelmiszerek magvait, a vetéshez megfelelő talajt és földterületet adott az emberiségnek, és az emberiség ezek révén szerzi meg élelmét. Melyek az élelem különböző fajtái? Bizonyára már tudjátok. Először is ott vannak a gabonafélék. Milyen különféle gabonafajták léteznek? Búza, olasz köles, ragadós köles, termesztett köles és más típusú hántolt gabonák. A kenyérgabonáknak is sokféle változatuk van, különböző fajtákkal déltől észak felé: árpa, búza, zab, hajdina és így tovább. Mindegyik faj más térségekben termeszthető. A rizsnek is különféle fajtái vannak. A déli területeknek megvannak a saját fajtái, amelyek hosszabb szeműek, és megfelelőbbek a déli emberek számára, mert ott forróbb az éghajlat, ami azt jelenti, hogy a helybélieknek olyan változatokat kell enniük, mint az indica rizs, amely nem túlságosan tapadós. Náluk a rizs nem lehet túl tapadós, különben elveszítenék az étvágyukat, és nem bírná a gyomruk. Az északiak tapadósabb rizst esznek, mert északon mindig hideg van, ezért az ottani embereknek ragadósabb ételeket kell enniük. Aztán a babnak is sok fajtája van, amelyek a föld fölött nőnek, valamint vannak még a föld alatt növekvő gyökérzöldségek, mint a burgonya, az édesburgonya, a taró és így tovább. A burgonya északon terem, ahol a minősége nagyon jó. Amikor az embereknek nincs étkezésre való gabonájuk, a burgonyának mint alapvető élelmiszernek köszönhetően még így is napjában háromszor étkezhetnek. A burgonya élelmiszer-tartalékként is használható. Az édesburgonya minősége valamivel rosszabb, mint a burgonyáé, de ez is használható alapvető élelmiszerként, hogy meglegyen a napi három étkezés. Amikor nehéz gabonához jutni, az emberek az édesburgonya segítségével távol tarthatják maguktól az éhséget. A taró, amelyet délen az emberek gyakran fogyasztanak, ugyanilyen módon használható, és szintén szolgálhat alapvető élelmiszerként. Ilyen az a sok különféle termény, amely az emberek mindennapi ételének-italának szükséges részeit alkotja. Az emberek a különböző gabonafélékből kenyeret, gőzgombócot, tésztát, rizst, rizstésztát és egyebeket készítenek. Isten ezekkel a különféle gabonákkal bőségesen megajándékozta az emberiséget. Hogy miért van ilyen sok változatuk, az Isten akaratán múlik: alkalmasak a különféle északi, déli, keleti és nyugati talajokon és éghajlatokon való termesztésre, miközben különféle összetételük és tápanyagtartalmuk megfelel az emberi szervezet különféle összetételének és tartalmának. Csak ezeknek a gabonáknak a fogyasztása révén tudják az emberek fenntartani a különféle anyagok és tápanyagok megfelelő szintjét, amelyekre a szervezetüknek szüksége van. Az északi és a déli élelmiszerek különböznek egymástól, de több köztük a hasonlóság, mint a különbség. Mindkettő képes kielégíteni az emberi test rendszeres szükségleteit és támogatni annak normális életben maradását. Minden térségben bőven vannak tehát termeszthető növényfajok, mert az emberek fizikai testének szüksége van arra, amit ezek a különféle élelmiszerek biztosítanak – ezekkel a különböző, talajból növesztett élelmiszerekkel kell ellátni őket, hogy fenntarthassák testük normális létezését, hogy normális emberi életet élhessenek. Röviden szólva, Isten nagyon figyelmes volt az emberiséggel szemben. A különféle élelmiszerek, amelyeket Isten az embereknek ajándékozott, nem egyhangúak – épp ellenkezőleg, nagyon is változatosak. Ha az emberek kenyérgabonákat szeretnének enni, ehetnek kenyérgabonákat. Egyesek jobban szeretik a búzánál a rizst, és ha a búzát nem kedvelik, rizst is ehetnek. Mindenféle rizs létezik – hosszú szemű, rövid szemű –, és mindegyik képes kielégíteni az emberek étvágyát. Tehát, ha az emberek ezeket a gabonaféléket eszik – feltéve, hogy nem túlságosan válogatósak –, nem lesznek alultápláltak, és garantáltan egészségesen élhetnek haláluk napjáig. Ez lebegett Isten szeme előtt, amikor élelmet ajándékozott az emberiségnek. Az emberi test nem tudja nélkülözni ezeket a dolgokat – nem ez a valóság? Ezek gyakorlati problémák, amelyeket az ember nem tudott magától megoldani, de Isten fel volt készülve rájuk: Ő már előre gondolt ezekre, és megtette az előkészületeket az emberiség számára.

Isten azonban nemcsak ezt adta az emberiségnek – még zöldségeket is adott! Ha kizárólag rizst eszel, semmi mást, lehet, hogy nem fogsz elég tápanyaghoz jutni. Másrészt azonban, ha megpárolsz egy kis zöldséget, vagy összeraksz egy salátát az étkezéseidhez, akkor a zöldségekben lévő vitaminok, különféle nyomelemek és egyéb tápanyagok képesek lesznek természetes módon kielégíteni a szervezeted szükségleteit. Sőt, az emberek egy kis gyümölcsöt is ehetnek két étkezés között. Néha az embereknek több folyadékra, más tápanyagokra vagy különböző ízekre van szükségük: ilyenkor jönnek jól a gyümölcsök és zöldségek, hogy kielégítsék ezeket a szükségleteket. Minthogy északon, délen, keleten és nyugaton más és más a talaj és az éghajlat, mindegyik égtáj másfajta zöldségeket és gyümölcsöket terem. Mivel délen rendkívül forró az éghajlat, a legtöbb ottani gyümölcs és zöldség hűsítő típusú: ezek elfogyasztás után képesek kiegyensúlyozni a hideget és a meleget az emberi testben. Ezzel szemben északon kevesebb változata van a zöldségeknek és gyümölcsöknek, de még így is elég ahhoz, hogy a helybéliek élvezhessék. Az utóbbi évek társadalmi fejleményeinek és az úgynevezett társadalmi fejlődésnek, valamint az északot, délt, keletet és nyugatot összekötő kommunikáció és közlekedés javulásának köszönhetően az északon élő emberek is hozzájuthatnak délen termő gyümölcsökhöz és zöldségekhez, vagy épp délről származó regionális termékekhez, és ezt az évnek mind a négy évszakában megtehetik. Jóllehet ez képes az emberek étvágyát és fizikai vágyait kielégíteni, a szervezetük tudtukon kívül változó mértékű károsodást szenved emiatt. Ez azért van, mert az Isten által az emberiség számára készített élelmiszerek között vannak olyan élelmiszerek, gyümölcsök és zöldségek, amelyek a délen élő embereknek valók, és olyan élelmiszerek, gyümölcsök és zöldségek, amelyek az északon élő embereknek valók. Vagyis ha délen születtél, akkor az a megfelelő számodra, ha délről származó élelmiszereket eszel. Isten ezeket az élelmiszereket, gyümölcsöket és zöldségeket kifejezetten azért készítette elő, mert a déli éghajlat különleges. Északon olyan élelmiszerek vannak, amelyek az északon élők szervezete számára szükségesek. Mivel azonban az emberek étvágya kielégíthetetlen, tudtukon kívül engedték, hogy elsodorja őket az új társadalmi irányzatok hulláma, és öntudatlanul megszegik ezeket a törvényeket. Bár az emberek úgy érzik, hogy az életminőségük jobb, mint a múltban, ez a fajta társadalmi fejlődés alattomos kárt okoz egyre több ember szervezetében. Isten nem ezt akarja látni, és nem ez volt az Ő szándéka, amikor ellátta az emberiséget ezekkel az élelmiszerekkel, gyümölcsökkel és zöldségekkel. A jelenlegi helyzetet maguk az emberek okozták azzal, hogy megszegték Isten törvényeit.

Még mindettől eltekintve is, az a bőség, amelyet Isten az emberiségnek ajándékozott, valóban dús és gazdag, és minden területnek megvan a maga helyi terménye. Például bizonyos területek kínai datolyában (más néven jujube) gazdagok, más területek dióban, megint mások földimogyoróban vagy egyéb diófélékben. Ezek az anyagi dolgok mind biztosítják az emberi szervezet számára szükséges tápanyagokat. Isten azonban a kellő mennyiségben, a kellő időben látja el az emberiséget dolgokkal, a szezonnak és évszaknak megfelelően. Az emberiség falánk és fizikai élvezetre vágyik, emiatt pedig könnyen megszegi és megsérti az emberi növekedés természetes törvényeit, amelyeket Ő akkor fektetett le, amikor megteremtette az emberiséget. Vegyük például a cseresznyét. Június körül érik. Normális körülmények között augusztusra már nem marad cseresznye. Frissen csak két hónapig tartható el, de tudományos technológiák segítségével az emberek ezt az időszakot most már tizenkét hónapra is meg tudják hosszabbítani, akár a következő évi cseresznyeszezon végéig. Ez azt jelenti, hogy egész évben van cseresznye. Normális ez a jelenség? (Nem.) Akkor hát mikor van a cseresznyefogyasztás legjobb szezonja? Ez a júniustól augusztusig terjedő időszak volna. Ezen az időn túl, bármilyen frissen tartod is a cseresznyét, nem lesz ugyanolyan az íze, és nem adja meg, amire az emberi szervezetnek szüksége van. Mihelyt lejárt a szavatossági idő, bármilyen vegyszereket használsz is, nem leszel képes mindazzal átitatni a gyümölcsöt, ami megvan benne, ha természetes módon nő. Továbbá azt a kárt, amelyet a vegyszerek tesznek az emberekben, senki nem tudja helyrehozni vagy megváltoztatni, bármivel próbálkoznak is. Tehát mit hoz az embereknek a jelenlegi piacgazdaság? Az emberek élete jobbnak tűnik, a térségek közti közlekedés rendkívül kényelmessé vált, és az emberek a négy évszak bármelyikében mindenféle gyümölcsöt ehetnek. Az északon élők rendszeresen ehetnek banánt és bármilyen déli regionális finomságot, gyümölcsöt vagy egyéb élelmiszert. Ez azonban nem az az élet, amelyet Isten akar adni az emberiségnek. Ez a fajta piacgazdaság némi hasznot is hozhat az emberek életében, de kárt is okozhat. A piaci bőség miatt sokan úgy esznek, hogy át sem gondolják, mit vesznek a szájukba. Ez a magatartás sérti a természet törvényeit, és káros az emberek egészségére. Így hát a piacgazdaság nem hozhat igazi boldogságot az embereknek. Győződjetek meg róla magatok. Nem lehet a piacon mind a négy évszakban szőlőt kapni? Valójában a szőlő csak nagyon rövid ideig marad friss, miután leszüretelik. Ha a következő év júniusáig tárolod, az vajon még mindig szőlőnek nevezhető? Vagy jobb lenne inkább „szemétnek” nevezni? Nemcsak a friss szőlő tartalma hiányzik belőle, de annál több benne a vegyszer. Egy év után már nem friss, és ami tápanyag volt benne, már régen eltűnt. Amikor az emberek szőlőt esznek, ez az érzés van bennük: „Milyen szerencsések vagyunk! Ehettünk volna szőlőt ebben az évszakban harminc évvel ezelőtt? Ha akartál volna, sem ehettél volna! De jó is most az élet!” Ez tényleg boldogság? Ha érdekel benneteket, magatok is utánanézhettek a szőlő vegyi úton való tartósításának, és meglátjátok, miből készül az ilyen szőlő, és jót tesznek-e ezek az anyagok az embernek. A Törvény Korában, amikor az izráeliták elhagyták Egyiptomot és vándoroltak, Isten fürjeket és mannát adott nekik. De megengedte Isten, hogy az emberek tartósítsák ezeket az élelmiszereket? Némelyikük rövidlátó volt, és félve, hogy másnap már nem lesz, félretett belőle későbbre. Mi történt aztán? Másnapra megromlott. Isten nem engedi, hogy félretegyél belőle, mert Ő már megtette az előkészületeket, amelyek garantálják, hogy nem fogsz éhezni. De az emberiségben nincs meg ez a bizalom, és igaz hitük sincs Istenben. Mindig biztosítani akarják maguknak a mozgásteret, és soha nem képesek meglátni a sok gondoskodást és figyelmességet Istennek az emberiség javára tett előkészületei mögött. Nem érzik, ezért nem képesek teljes mértékben Istenbe vetni hitüket, mert mindig így gondolkodnak: „Isten cselekedetei megbízhatatlanok! Ki tudja, megadja-e nekünk Isten, amire szükségünk van, és ha igen, mikor adja meg? Ha éhes vagyok, és Isten nem gondoskodik rólam, talán nem fogok éhenhalni? Nem leszek alultáplált?” Nézzétek, milyen ingatag az ember bizalma!

Gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek és az összes dióféle – ezek mind vegetáriánus élelmiszerek. Még akkor is, ha vegetáriánus ételek, elegendő tápanyagot tartalmaznak ahhoz, hogy kielégítsék az emberi test szükségleteit. Isten azonban nem mondott ilyesmit: „Csak ezeket a táplálékokat adom az emberiségnek. Csak ezeket a dolgokat egyék!” Isten nem érte be ennyivel, hanem még sokkal több és ízletesebb eledelt készített elő az emberiség számára. Melyek ezek az ennivalók? Ezek a különféle hús- és halfajták, amelyeket a legtöbben láthattok és ehettek. Sok-sok féle húst és halat készített elő az ember számára. A halak a vízben élnek, így a vízben élő halak húsának tartalma különbözik a szárazföldi állatok húsáétól, és különféle tápanyagokkal láthatja el az embert. A halaknak olyan tulajdonságai is vannak, amelyek képesek szabályozni a hideget és meleget az emberi testben, ami nagyon hasznos az ember számára. Az ízletes ételek fogyasztását azonban nem szabad túlzásba vinni. Mint már említettem, Isten a kellő mennyiséget a kellő időben ajándékozza az emberiségnek, hogy az emberek helyesen, normálisan, a szezonnak és évszaknak megfelelően élvezhessék az Ő ajándékát. Nos, milyen élelmiszerek tartoznak a baromfihús kategóriájába? Csirke, fürj, galamb és így tovább. Sokan kacsát és libát is esznek. Bár Isten rendelkezésre bocsátotta mindezeket a húsféléket, választott népével szemben bizonyos követelményeket támasztott, és a Törvény Korában konkrét korlátozásokat szabott ki étrendjükre. Manapság ezek a korlátozások az egyéni ízlésen és a személyes értelmezésen alapulnak. Ezek a különböző húsfélék mindenféle tápanyaggal látják el az emberi szervezetet, fehérjét és vasat pótolnak, dúsítják a vért, erősítik az izmokat és a csontokat, és testi erőt építenek. Ezek a húsok, bárhogyan készítik el és fogyasztják őket az emberek, segíthetnek javítani az étel ízét és felkelteni az étvágyat, miközben egyúttal a gyomrot is megtöltik. Ami pedig a legfontosabb, ezek az élelmiszerek képesek fedezni az emberi szervezet napi tápanyagszükségletét. Ezt tartotta Isten szem előtt, amikor az emberiség számára élelmet készített. Vannak zöldségek, van hús – mi ez, ha nem bőség? De az embereknek meg kell érteniük, mi volt Isten szándéka, amikor minden táplálékot előkészített az emberiség számára. Talán azért tette, hogy az emberiség túlságosan elkényeztesse magát ezekkel az ételekkel? Mi történik, amikor az ember, miközben igyekszik kielégíteni ezeket a fizikai vágyakat, a csapdájukba esik? Nem válik túltáplálttá? Nem árt az emberi testnek sokféle módon a túl sok tápanyag? (De igen.) Ezért osztja ki Isten a kellő mennyiséget a kellő időben, és rendeli úgy, hogy az emberek különböző ételeket élvezzenek a különböző szezonoknak és évszakoknak megfelelően. Például egy nagyon forró nyár után az emberek testében sok hő, betegséget okozó szárazság és nedvesség halmozódik fel. Amikor eljön az ősz, sokféle gyümölcs megérik, és amikor az emberek ezeket a gyümölcsöket fogyasztják, az kihajtja a nedvességet a testükből. Ebben az időszakban már a marhák és juhok is megerősödtek, ezért ilyenkor kell az embereknek több húst enniük a jóltápláltság érdekében. A különféle húsok fogyasztásából az emberek teste energiát és meleget nyer, amely segít kibírniuk a tél hidegét, és ennek eredményeként képesek biztonságban és egészségben átvészelni a telet. Isten a legnagyobb gonddal és pontossággal irányítja és hangolja össze, hogy mikor mivel lássa el az emberiséget, és hogy a különböző dolgokat mikor növessze, fordítsa termőre és érlelje meg. Ez kapcsolódik ahhoz is, hogy „hogyan készíti elő Isten az élelmet, amelyre az embernek mindennapi életében szüksége van”. A sokféle élelmiszer mellett Isten az emberiséget vízforrásokkal is ellátja. Evés után az embereknek még vizet is kell inniuk. Elég lenne a gyümölcs egymagában? Az emberek nem élhetnének csak gyümölcsön, ráadásul bizonyos évszakokban nem is terem gyümölcs. Akkor hát hogyan lehet megoldani az emberiség vízproblémáját? Isten úgy oldotta meg, hogy sok föld feletti és föld alatti vízforrást készített, többek közt tavakat, folyókat és forrásokat. Ezek a vízforrások ihatóak, amennyiben nem szennyezettek, és amennyiben az emberek nem babráltak velük vagy tettek kárt bennük. Más szóval, ami az emberiség fizikai testének életét fenntartó élelemforrásokat illeti, Isten nagyon precíz, nagyon pontos és nagyon megfelelő előkészületeket tett, hogy az emberek élete gazdag és bőséges legyen, és ne szenvedjenek hiányt semmiben. Ez olyasmi, amit az emberek is érezhetnek és láthatnak.

Továbbá Isten minden dolog között néhány olyan növényt, állatot és különböző gyógyfüveket is teremtett, amelyek kifejezetten arra valók, hogy az emberi test sérüléseit vagy betegségeit gyógyítsák. Mit tegyen valaki például akkor, ha égési sérülést szenved, vagy véletlenül leforrázza magát? Elég, ha leöblíted vízzel az égést? Elég, ha bekötözöd valami ócska ronggyal? Ha így teszel, a seb begennyesedhet vagy elfertőződhet. Ha például valaki belázasodik, megfázik, munka közben megsérül, gyomorrontást kap, mert nem megfelelő dolgot evett, vagy bizonyos betegségek alakulnak ki benne, amelyeket életmódbeli tényezők vagy érzelmi problémák okoznak, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a pszichológiai állapotokat vagy a belső szervek betegségeit, megvannak a megfelelő növények, amelyek gyógyítják ezeket az állapotokat. Vannak olyan növények, amelyek javítják a vérkeringést és megszüntetik a pangást, csillapítják a fájdalmat, elállítják a vérzést, érzéstelenítenek, elősegítik a bőr gyógyulását és normális állapotba való visszatérését, eloszlatják a pangó vért és kiválasztják a méreganyagokat a szervezetből – röviden szólva ezeknek a növényeknek megvan a haszna a mindennapi életben. Az emberek használhatják ezeket, hisz Isten készítette őket elő az emberi test számára szükség esetére. Isten megengedte, hogy az ember ezek közül néhányat véletlenül fedezzen fel, másokat pedig Isten által erre kiválasztott emberek fedeztek fel, vagy Őáltala vezényelt különleges jelenségek hívták fel rájuk a figyelmet. Ezeknek a növényeknek a felfedezését követően az emberiség továbbadja ezt a tudást, és sokan szereznek tudomást róluk. Így annak, hogy Isten megteremtette ezeket a növényeket, értéke és jelentése van. Összegezve: ezek a dolgok mind Istentől valók, Ő készítette elő és ültette őket, amikor megteremtette az emberiség élő környezetét. Ezek létfontosságúak. Vajon Isten gondolati folyamatai alaposabbak, mint az emberiségéi? Amikor látod mindazt, amit Isten tett, érzékeled Isten gyakorlati oldalát? Isten titokban munkálkodik. Isten mindezt akkor teremtette, amikor az ember még nem jött el erre a világra, amikor Neki még nem volt kapcsolata az emberiséggel. Mindent úgy tett, hogy az emberiséget tartotta szem előtt, az ember létezése érdekében és az ember túlélésére gondolva, hogy az emberiség boldogan élhessen ebben a gazdag és bőséges anyagi világban, amelyet Isten készített számára, mentesen az élelemszerzés és ruházkodás gondjától, semmiben nem szenvedve hiányt. Ilyen környezetben az emberiség folyamatosan szaporodhat és életben maradhat.

Van-e Isten valamennyi kisebb-nagyobb tette között egy is, amelynek ne volna értéke vagy jelentése? Minden, amit Ő tesz, értékkel és jelentéssel bír. Kezdjük beszélgetésünket egy közismert témával. Az emberek gyakran kérdezik: melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? (A tyúk.) Semmi kétség, a tyúk volt előbb! Miért a tyúk volt előbb? Miért ne lehetett volna előbb a tojás? A tyúk nem a tojásból kel ki? Huszonegy nap múltán kikel a kiscsibe, amely később újabb tojásokat rak, és ezekből újabb kiscsibék kelnek ki. Akkor hát melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Ti teljes bizonyossággal felelitek, hogy „a tyúk”. De miért ez a válaszotok? (A Biblia szerint Isten teremtette a madarakat és vadakat.) Tehát a válaszotok a Biblián alapul. De Én azt akarom, hogy a saját megértésetekről beszéljetek, hogy lássam, vannak-e gyakorlati ismereteitek Isten cselekedeteiről. Nos, biztosak vagytok a válaszotokban, vagy sem? (Isten megteremtette a tyúkot, majd megadta neki a szaporodás képességét, ami a tojások kiköltésének képességét jelenti.) Ez az értelmezés többé-kevésbé helyes. Előbb volt a tyúk, aztán a tojás. Ez biztos. Ez nem egy kifejezetten mély misztérium, de a világ emberei mégis annak tekintik, és filozófiai elméletekkel próbálják megoldani, anélkül hogy valaha is végkövetkeztetésre jutnának. Éppen olyan ez, mint amikor az emberek nem tudják, hogy Isten teremtette őket. Nem ismerik ezt az alapvető elvet, és nincs világos elképzelésük arról, hogy melyiknek kellett előbb lennie, a tyúknak vagy a tojásnak. Nem tudják, melyiknek kellett előbb lennie, ezért soha nem képesek megtalálni a választ. Teljesen természetes, hogy a tyúk volt előbb. Ha előbb lett volna tojás, mint tyúk, az abnormális lenne! Ilyen egyszerű az egész – mindenképpen a tyúk volt előbb. Ez nem olyan kérdés, amely elmélyült tudást igényel. Mindent Isten teremtett, azzal a szándékkal, hogy az ember élvezze. Amikor már létezik a tyúk, magától értetődően következik a tojás is. Ez nem kézenfekvő megoldás? Ha a tojás teremtetett volna meg előbb, nem lett volna szüksége a tyúkra, hogy melengesse? A tyúkot közvetlenül megteremteni sokkal kézenfekvőbb megoldás. Így a tyúk tojásokat rakhatott, kikölthette a bennük lévő kiscsibéket, az emberek pedig ehettek csirkehúst. Milyen praktikus! Isten tisztán és rendezetten, csöppet sem bonyolultan cselekszik. Honnan származik a tojás? A tyúktól származik. Tyúk nélkül nincs tojás. Isten egy élőlényt teremtett! Az emberiség abszurd és nevetséges, mindig ilyen egyszerű dolgokba gabalyodik bele, és végül egy csomó abszurd téveszméhez jut. Milyen gyerekes az ember! A tojás és a tyúk közötti kapcsolat egyértelmű: a tyúk volt előbb. Ez a legpontosabb magyarázat, a dolog megértésének legpontosabb módja és a legpontosabb válasz. Ez így van.

Milyen témákról beszéltünk az előbb? Azzal kezdtük, hogy az ember által lakott környezetről beszéltünk, és arról, mit tett Isten ezért a környezetért, és milyen előkészületeket tett. Megbeszéltük, mit rendezett el Ő; a teremtett világ dolgai közötti kapcsolatokat, amelyeket Isten előkészített az emberiség számára; és hogy hogyan rendezte el Isten ezeket a kapcsolatokat, hogy az Általa teremtett dolgok ne árthassanak az emberiségnek. Továbbá Isten csökkentette a kárt, amelyet az Ő teremtett világán belül sok különböző tényező tehetett volna az emberiség környezetében, lehetővé téve, hogy minden dolog a maga legmagasabb célját szolgálja, és jótékony környezetet biztosítson az emberiség számára, jótékony elemekkel, így lehetővé téve, hogy az emberiség alkalmazkodjon ehhez a környezethez, és rendületlenül folytassa az élet és szaporodás ciklusát. Ezután az élelemről beszéltünk, amelyre az emberi testnek szüksége van – az emberiség mindennapi ételéről és italáról. Ez szintén az emberiség túlélésének szükséges feltétele. Vagyis az emberi test nem élhet pusztán légzés által, csak a napfényből táplálkozva, vagy a szélből, vagy a megfelelő hőmérsékletből. Az embereknek a gyomrukat is meg kell tölteniük, és Isten, semmiről meg nem feledkezve, előkészítette az emberiség számára azoknak a dolgoknak a forrásait, amelyekkel ezt megtehetik, minthogy ezek az emberiség élelmének forrásai. Amikor ilyen gazdag és bőséges termést láttatok – az emberiség ételének és italának forrásait –, mondhatjátok-e, hogy Isten az ellátás forrása az emberiség és az Ő teremtett világában minden dolog számára? Ha a teremtés ideje alatt Isten csak fákat és füvet, vagy akármennyi egyéb élőlényt teremtett volna, és ha ezek a különféle élőlények és növények mind a tehenek és juhok számára szolgáltak volna táplálékul, vagy a zebrák és szarvasok számára, különféle egyéb állatfajoknak pedig, például az oroszlánoknak zebrákat, szarvasokat és hasonlókat, a tigriseknek pedig juhokat, disznókat és efféléket kellett volna enniük – de az ember számára egyetlen megfelelő táplálék sem lett volna, az vajon működött volna? Nem. Az emberiség nem sokáig tudott volna fennmaradni. És ha az emberek csak leveleket ettek volna? Az működött volna? Ehették volna az emberek a juhoknak szánt füvet? Talán nem ártott volna, ha egy kicsit megkóstolnak belőle, de ha sokáig ilyesmiket ettek volna, nem bírta volna a gyomruk, és az emberek nem lettek volna hosszú életűek. Még olyan dolgok is vannak, amelyeket az állatok ehetnek, de az emberek számára mérgezőek – az állatok következmények nélkül fogyasztják őket, az emberek esetében azonban ez nem így van. Azt akarom ezzel mondani, hogy Isten teremtette az emberi lényeket, ezért Isten ismeri a legjobban az emberi test alapelveit és felépítését, valamint azt is, mire van szükségük az embereknek. Isten tökéletesen tisztában van a test összetételével és tartalmával, szükségleteivel, belső szerveinek működésével és azzal, hogy ezek hogyan szívnak fel, választanak ki és emésztenek meg különféle anyagokat. Az emberekről ez nem mondható el; néha oktalanul esznek, vagy meggondolatlanul kényeztetik önmagukat, ami, ha túlzásba viszik, az egyensúly felbomlásához vezet. Ha normálisan eszed és élvezed mindazt, amit Isten készített elő számodra, nem lesznek egészségügyi problémáid. Még ha néha rossz is a hangulatod, és pang a véred, az sem jelent semmiféle gondot. Egyszerűen egy bizonyos fajta növényt kell fogyasztanod, és feltisztul a pangás. Isten mindezekre a dolgokra előkészült. Tehát Isten szemében az emberiség jóval fölötte áll bármely más élőlénynek. Isten minden egyes növényfajnak előkészített egy környezetet, és minden állatfajnak készített élelmet és környezetet, viszont az emberiségnek vannak a legégetőbb szükségletei környezetével kapcsolatban, és ezeket a szükségleteket a legkevésbé sem lehet figyelmen kívül hagyni; ez esetben ugyanis az emberiség nem tudna többé normálisan fejlődni, élni és szaporodni. Ezt Isten tudja a legjobban az Ő szívében. Amikor Isten ezt elvégezte, nagyobb jelentőséget tulajdonított ennek, mint bármi másnak. Talán nem érzékeled egy-egy jelentéktelen dolog fontosságát, amelyet életedben láthatsz és élvezhetsz, vagy olyasvalamiét, amit születésed óta látsz és élvezel, de Isten már régen vagy titokban felkészült rád. Isten a lehető legnagyobb mértékben eltávolította és enyhítette mindazokat a negatív elemeket, amelyek kedvezőtlenek az emberiség számára, és kárt tehetnek az emberi testben. Mit mutat ez? Azt a hozzáállást mutatja, amellyel Isten az emberiség felé fordult, amikor megteremtette őket? Mi volt ez a hozzáállás? Isten hozzáállása gondos és komoly volt, és nem tűrte ellenséges erők vagy nem Tőle származó külső tényezők vagy feltételek beavatkozását. Ebből látható Istennek az emberiség megteremtése és irányítása során tanúsított hozzáállása. Mi hát Isten hozzáállása? A túlélést és az életet elősegítő környezet, amelynek az emberiség a hasznát élvezi, valamint az emberiség mindennapi étele-itala és szükségleteinek kielégítése mutatja meg nekünk Isten felelős hozzáállását az emberiség iránt, amely azóta megvan Benne, amióta embert teremtett, valamint elszántságát, hogy ebben az időben megmentse az emberiséget. Látható mindebben Isten hitelessége? És az Ő csodálatossága? Az Ő kifürkészhetetlensége? Az Ő mindenhatósága? Isten az Ő bölcs és mindenható módjain gondoskodik az egész emberiségről, és így lát el mindent az Ő teremtésében. Most, hogy ennyi mindent elmondtam nektek, mondhatjátok-e, hogy Isten az élet forrása minden dolog számára? (Igen.) Ez biztosan így van. Van bármi kétségetek? (Nincs.) Az, hogy Isten ellátást biztosít mindennek, kielégítően megmutatja, hogy Ő az élet forrása minden számára, mivel Ő annak az ellátásnak a forrása, amely minden számára lehetővé tette, hogy létezzen, éljen, szaporodjon és fennmaradjon, és nincs más forrás, csak Maga Isten. Isten kielégíti minden dolog és az egész emberiség valamennyi szükségletét, legyenek azok az emberek legalapvetőbb környezeti szükségletei, a mindennapi életük szükségletei vagy az igazság iránti szükséglet, amelyet Ő nyújt az emberek szellemének. Isten identitása és státusza mindenképpen rendkívül fontos az emberiség számára; csak Maga Isten az élet forrása minden dolog számára. Vagyis Isten e világ Uralkodója, Mestere és Gondviselője, e világé, amelyet az emberek láthatnak és érezhetnek. Az emberiség számára nem ez Isten identitása? Nincs ebben semmi hamis. Amikor tehát látod, hogy az égen madarak repülnek, tudnod kell, hogy Isten teremtett mindent, ami tud repülni. Vannak élőlények, amelyek a vízben úsznak, és megvannak a maguk túlélési módjai. A fák és növények, amelyek a talajban élnek, tavasszal rügyeznek és kihajtanak, ősszel gyümölcsöt hoznak, és lehullatják a leveleiket, télire pedig már lehullott az összes levelük, mivel ezek a növények így készülnek fel az áttelelésre. Ez az ő túlélési módjuk. Mindent Isten teremtett, és minden különböző formákban és különböző módokon él, és különböző módszerekkel juttatja érvényre életerejét és a formát, amelyben él. Akárhogyan is élik életüket a dolgok, mind Isten uralma alatt állnak. Mi a célja annak, hogy Isten uralkodik az élet és élőlények összes különböző formája fölött? Az emberiség fennmaradása végett van így? Ő irányítja az élet minden törvényét, csakis az emberiség fennmaradása végett. Ez mutatja, milyen fontos Isten számára az emberiség fennmaradása.

Az emberiség túlélésre és normális szaporodásra való képessége Isten számára a lehető legfontosabb. Ezért Isten folyamatosan gondoskodik az emberiségről és mindenről az Ő teremtett világában. Ő mindenről különböző módokon gondoskodik, és azáltal, hogy minden dolog fennmaradását biztosítja, lehetővé teszi az emberiség számára, hogy folyamatosan haladjon előre, biztosítva az emberiség normális fennmaradását. Ez mai közlésünk két szempontja. Mi ez a két szempont? (Makroperspektívából nézve: Isten teremtette a környezetet, amelyben az ember él. Ez az első szempont. Isten készítette elő az anyagi dolgokat is, amelyekre az emberiségnek szüksége van, és amelyeket láthat és megérinthet.) Ebből a két szempontból kapcsolódtunk fő témánkhoz. Mi a fő témánk? (Isten az élet forrása minden dolog számára.) Most már kell, hogy legyen némi megértésetek arról, hogy miért ez volt a tartalma az erről a témáról szóló közlésemnek. Volt olyan beszélgetés, amelynek nem volt köze a fő témához? Egyáltalán nem! Talán, miután hallottátok mindezt, néhányan közületek nyertek némi megértést, és most úgy érzik, hogy ezeknek a szavaknak súlyuk van, hogy nagyon fontosak, másoknak azonban talán csak némi szó szerinti megértés jutott, és ők úgy érzik, ezek a szavak önmagukban véve jelentéktelenek. Akárhogyan is értitek ezt a jelen pillanatban, amikor tapasztalatotok eljut egy bizonyos napig, amikor megértésetek elér egy bizonyos pontra, vagyis amikor tudásotok Isten cselekedeteiről és Magáról Istenről elér egy bizonyos szintet, akkor saját, gyakorlatias szavaitokkal fogtok mély és hiteles bizonyságot tenni Isten cselekedeteiről.

Úgy gondolom, jelenlegi megértésetek még mindig elég felszínes és szó szerinti, de miután hallottátok az Én közlésemnek ezt a két szempontját, fel tudjátok ismerni legalább azt, milyen módszerekkel gondoskodik Isten az emberiségről, vagy mi mindent biztosít Isten az emberiség számára? Van alapvető fogalmatok, alapvető megértésetek erről? (Igen.) De van bármi köze a Bibliához ennek a két szempontnak, amelyeket közöltem? Van közük Isten ítéletéhez és fenyítéséhez a Királyság Korában? (Nincs.) Akkor miért kommunikáltam ezekről? Azért, mert az embereknek meg kell érteniük ezeket ahhoz, hogy megismerjék Istent? (Igen.) Nagy szükség van arra, hogy tudjátok ezeket a dolgokat, és arra is nagy szükség van, hogy megértsétek. Miközben arra törekedtek, hogy a Maga teljességében megértsétek Istent, ne korlátozzátok magatokat a Bibliára, és ne korlátozzátok magatokat az ember Isten általi ítéletére és fenyítésére. Mi az Én célom azzal, hogy ezt mondom? Az, hogy tudassam az emberekkel: Isten nem csupán az Ő választott népének Istene. Te jelenleg követed Istent, és Ő a te Istened, de vajon Istene Ő azoknak, akik nem követik Őt? Isten mindazoknak az embereknek is az Istene, akik nem követik Őt? Isten minden dolognak az Istene? (Igen.) Akkor vajon Isten munkájának és cselekedeteinek hatóköre csak azokra korlátozódik, akik követik Őt? (Nem.) Mi az Ő munkájának és cselekedeteinek hatóköre? A legalacsonyabb szinten az Ő munkájának és cselekedeteinek hatóköre átfogja az egész emberiséget és mindent a teremtett világban. A legmagasabb szinten átfogja az egész világegyetemet, amelyet az emberek nem láthatnak. Így mondhatjuk, hogy Isten az Ő munkáját és cselekedeteit az egész emberiség körében végzi, és ez elég ahhoz, hogy lehetővé tegye, hogy az emberek a Maga teljességében megismerjék Istent. Ha meg akarod ismerni Istent, ha igazán ismerni akarod Őt, ha igazán érteni akarod Őt, akkor ne korlátozd magad csupán Isten munkájának három szakaszára vagy a múltban végzett munkájáról szóló történetekre. Ha így próbálod megismerni Őt, akkor határokat szabsz Istennek, korlátok közé szorítod Őt. Akkor Istent valami egészen apró dolognak látod. Ha így teszel, az hogyan hatna az emberekre? Soha nem lennél képes megismerni Isten csodálatosságát és felsőbbségét, sem az Ő erejét, mindenhatóságát és hatalmának kiterjedését. Egy ilyen megértés befolyásolná a képességedet az igazság elfogadására, miszerint Isten az Uralkodója mindennek, valamint Isten igazi identitásáról és státuszáról való ismeretedet. Más szóval, ha Istennel kapcsolatos megértésed hatóköre korlátozott, akkor az is korlátozott, hogy mit tudsz befogadni. Ezért kell kiszélesítened a látókörödet és kiterjesztened a horizontjaidat. Arra kell törekedned, hogy az egészet megértsd – Isten munkájának hatókörét, az Ő irányítását, az Ő uralmát és mindazokat a dolgokat, amelyeket Ő irányít, és amik fölött Ő uralkodik. Ezeken a dolgokon keresztül kell eljutnod Isten cselekedeteinek megértésére. Ezzel a megértéssel észrevétlenül érezni kezded majd, hogy Isten uralkodik minden dolog fölött, Ő irányít mindent, Ő gondoskodik mindenről, és azt is igazán érezni fogod, hogy te is ennek a mindennek a része és tagja vagy. Mivel mindenről Isten gondoskodik, te is Isten uralma alatt állsz és az Ő ellátásában részesülsz. Ez tény, amelyet senki nem tagadhat. Isten uralma alatt minden dolog a maga törvényeinek van alávetve, és Isten uralma alatt mindennek megvannak a maga szabályai a fennmaradás érdekében. Az emberiség sorsa és szükségletei is össze vannak kötve Isten uralmával és ellátásával. Ezért van az, hogy Isten uralma és fennhatósága alatt az emberiség és minden kölcsönösen kapcsolódik egymáshoz, egymástól függ és egymásba fonódik. Ez a célja és értéke annak, hogy Isten megteremtett mindent.

2014. február 2.

Előző: Isten Maga, az egyedülálló VII.

Következő: Isten Maga, az egyedülálló IX.

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren