Isten az élet forrása minden dolog számára (III)

Ez idő alatt sok mindenről beszéltünk már, ami Isten megismerésével kapcsolatos, és nemrég olyan témáról beszélgettünk, ami ehhez kötődik és rendkívül fontos. Mi ez a téma? (Isten az élet forrása minden dolog számára.) Úgy tűnik, hogy a pontok és a téma, melyekről beszéltem, mindenkire egyértelmű benyomást tett. Legutóbb a túléléshez szükséges környezet néhány aspektusáról beszéltünk, amelyet Isten teremtett az emberiség számára, valamint az emberek számára szükséges sokféle táplálékról, amelyet Isten készített az emberiség számára. Valójában az, amit Isten tesz, nem korlátozódik az emberek túléléséhez szükséges környezet előkészítésére, sem pedig a mindennapi táplálékuk elkészítésére. Sokkal inkább abból áll, hogy számos különböző vetületből és szempontból álló, titokzatos és szükséges munkát kell elvégezni az emberek túlélése és az emberiség élete érdekében. Ezek mind Isten cselekedetei. Isten e cselekedetei nem csak arra korlátozódnak, hogy előkészíti a környezetet az emberek túléléséhez és mindennapi táplálásához – ennél sokkal szélesebb körűek. E kétféle munkán kívül számos olyan környezetet és túlélési feltételt is előkészít, amelyek szükségesek az ember életéhez. Ezt a témát fogjuk ma megvitatni. Ez is kapcsolódik Isten cselekedeteihez, különben értelmetlen lenne itt erről beszélni. Ha az emberek meg akarják ismerni Istent, de csak szó szerint értelmezik „Istent” mint szót, vagy annak különböző aspektusait, hogy Istennek mije van és Ő Maga mi, akkor ez nem igazi megértés. Mi tehát az Isten megismeréséhez vezető út? A cselekedetein keresztül és sokféle aspektusában ismerjük meg Őt. Tehát további közösséget kell vállalnunk Isten tetteinek témájában, melyeket abban az időben vitt véghez, amikor minden dolgot megteremtett.

Amióta Isten megteremtett minden dolgot, azok rendezett módon és az Általa előírt törvényeknek megfelelően működnek és fejlődnek. Az Ő tekintete és az Ő uralma alatt az ember létezésével egyidejűleg minden rendezett módon fejlődött. Semmi sem változtathatja meg vagy semmisítheti meg ezeket a törvényeket. Isten uralkodása miatt szaporodhat minden lény, és az Ő uralkodása és irányítása miatt maradhat életben minden lény. Tehát Isten uralkodása alatt minden lény rendezett módon jön létre, rendezett módon gyarapszik, tűnik el és születik újjá. Amikor megérkezik a tavasz, a szemerkélő eső elhozza a friss évszak érzését, és megnedvesíti a földet. A talaj olvadni kezd, a fű utat tör magának a talajon keresztül, és elkezd kihajtani, a fák pedig fokozatosan kizöldülnek. Mindezen élőlények friss életerőt hoznak a földnek. Így néz ki, amikor minden élőlény életre kel és gyarapszik. Mindenféle állatok bújnak elő az odúikból, hogy érezzék a tavasz melegét és elkezdjenek egy új évet. Nyáron minden élőlény sütkérezik a melegben, és élvezi az évszak által hozott meleget. Gyorsan növekednek. A fák, a fű és mindenféle növény nagy sebességgel növekszik, míg végül kivirágzik és gyümölcsöt terem. Nyáron minden élőlény elfoglalt, az embert is beleértve. Ősszel az esőzések elhozzák az ősz hűvösségét, és az élőlények minden fajtája megérzi az aratási szezon érkeztét. Minden élőlény gyümölcsöt terem, az emberek pedig elkezdik betakarítani e különféle gyümölcsöket, hogy legyen élelmük télire. Télen a hideg idő beálltával minden élőlény fokozatosan elcsendesül és pihenni tér, ebben az évszakban az emberek is szünetet tartanak. Évszakról évszakra, ahogy a tavaszból nyár lesz, az őszből tél, ezek a változások mind az Isten által meghatározott törvények szerint következnek be. Minden dolgot és az emberiséget e törvények segítségével irányít, és az emberiség számára gazdag és színes életmódot gondolt ki, olyan környezetet teremtve a túléléshez, amelyben változik a hőmérséklet és az évszakok. Ezért egy ilyen, a túlélést szolgáló rendezett környezetben az emberek rendezett módon tudnak fennmaradni és szaporodni. Az emberek nem változtathatják meg ezeket a törvényeket, és egyetlen ember vagy élőlény sem szegheti meg őket. Bár számtalan változás történt – a tengerekből mezők lettek, a mezőkből pedig tengerek –, ezek a törvények továbbra is léteznek. Azért léteznek, mert Isten létezik, illetve az Ő uralkodása és irányítása miatt léteznek. Egy ilyen rendezett, nagyszabású környezetben az emberek élete e törvények és szabályok szerint zajlik. E törvények alatt nőttek fel emberek nemzedékről nemzedékre, és maradtak fenn nemzedékről nemzedékre. Az emberek élvezték ezt a túlélést szolgáló, rendezett környezetet, valamint mindazt a sok dolgot, amit Isten nemzedékről nemzedékre megteremtett. Habár az emberek úgy érzik, hogy az ilyen típusú törvények eredendően léteznek, és lekicsinylő módon természetesnek veszik őket, és bár nem érzik, hogy Isten vezényli ezeket a törvényeket, hogy Isten uralkodik e törvények felett, bármi is történjék, Isten mindig elkötelezett e változatlan munka iránt. E változatlan munka célja az emberiség fennmaradása, és az, hogy az emberiség tovább élhessen.

Isten minden dolognak határt szab, hogy táplálja az egész emberiséget

Ma arról fogok beszélni, hogy az effajta törvények, amelyeket Isten szabott ki minden dologra, hogyan táplálják az egész emberiséget. Ez egy meglehetősen nagy téma, ezért több részre osztjuk, és egyesével tárgyaljuk, hogy világosan körülhatárolható legyen számotokra. Így könnyebb lesz nektek felfogni, és fokozatosan érthetitek meg.

Az első rész: Isten határt szab mindenféle terepnek

Kezdjük tehát az első résszel. Amikor Isten minden dolgot megteremtett, megrajzolta a hegyek, síkságok, sivatagok, dombok, folyók és tavak határait. A földön vannak hegyek, síkságok, sivatagok és dombok, valamint különféle vízfelületek. Ezek különböző típusú terepeket képeznek, ugye? Isten határokat húzott közéjük. Amikor határok meghúzásáról beszélünk, az azt jelenti, hogy megvannak a maguk határai a hegyeknek, megvannak a maguk határai a síkságoknak, vannak bizonyos határai a sivatagoknak, és meghatározott területük van a domboknak. A vízfelületek, például a folyók és tavak mennyisége is meghatározott. Vagyis amikor Isten minden dolgot megteremtett, mindent nagyon világosan felosztott. Isten már meghatározta, hogy egy adott hegységnek hány kilométeres legyen a sugara, és mekkora legyen a kiterjedése. Azt is meghatározta, hogy hány kilométeres legyen egy adott síkság sugara, és mekkora kiterjedésű legyen. Amikor minden dolgot megteremtett, a sivatagok határait is meghatározta, valamint a hegyek kiterjedését és arányait, és azt, hogy mi határolja őket – mindezt Ő határozta meg. Megteremtésük során meghatározta a folyók és tavak kiterjedését – mindnek megvan a maga határa. Mit jelent tehát, amikor „határokról” beszélünk? Az imént beszéltünk arról, hogy Isten minden dolog felett uralkodik azáltal, hogy törvényeket szab meg minden dologra vonatkozóan. Vagyis a hegyek kiterjedése és határai nem a Föld forgása vagy az idő múlása miatt bővülnek vagy csökkennek. Ezek állandóak, változatlanok, és Isten az, aki megszabja a változatlanságukat. Ami a síkságok területének kiterjedését illeti, és azt, hogy mi határolja őket, azt Isten határozta meg. Megvannak a határaik, és ily módon lehetetlen lenne, hogy egy földhalom véletlenszerűen emelkedjen ki a síkság talajából. A síkság nem változhat hirtelen heggyé – ez lehetetlen lenne. Ez az imént említett törvények és határok jelentősége. Ami a sivatagokat illeti, itt nem említjük meg a sivatagok konkrét funkcióit, sem más típusú terepekét vagy földrajzi helyekét, csak a határaikat. Isten uralma alatt a sivatag határai sem fognak kitágulni. Ez azért van így, mert Isten kiszabta rá a maga törvényét és határait. Hogy mekkora a területe, mi a funkciója, mi határolja, és hol helyezkedik el – mindezt Isten már meghatározta. Nem fogja túllépni a határait, vagy eltolni a helyét, és a területe nem fog önkényesen bővülni. Bár az olyan vizek áramlása, mint a folyók és tavak, mind rendezett és folyamatos, soha nem mozdulnak el a határaikon kívülre vagy a határaikon túlra. Mindegyikük egy irányba folyik, abba az irányba, amerre folyniuk kell, rendezett módon. Isten törvényei alatt tehát egyetlen folyó vagy tó sem fog önkényesen kiszáradni, s nem fogja önkényesen megváltoztatni folyásának irányát vagy vízmennyiségét a föld forgása vagy az idő múlása miatt. Mindez Isten ellenőrzése alatt áll. Vagyis minden dolognak, amit Isten teremtett eme emberiség körében, megvan a maga meghatározott helye, területe és határa. Vagyis amikor Isten minden dolgot megteremtett, a határaik meg lettek szabva, és ezeket nem lehet önkényesen módosítani, megújítani vagy megváltoztatni. Mit jelent az, hogy „önkényesen”? Azt jelenti, hogy nem fognak véletlenszerűen elmozdulni, bővülni, illetve nem fogják megváltoztatni eredeti formájukat az időjárás, a hőmérséklet vagy a föld forgási sebessége miatt. Egy hegynek például van egy bizonyos nagysága, az alapja egy bizonyos területet foglal el, van egy adott magassága, és van rajta bizonyos mennyiségű növényzet. Mindezt Isten tervezte meg és számította ki, és nem fog önkényesen megváltozni. Ami a síkságokat illeti, az emberek többsége a síkságokon él, és az éghajlat változása nem fogja befolyásolni a területeiket vagy létezésük értékét. Még az Isten által teremtett, e különböző terepeken és földrajzi környezetekben található dolgok sem fognak önkényesen megváltozni. Például a sivatag összetétele, a föld alatti ásványi lelőhelyek típusai, a sivatagban található homok mennyisége és színe, a sivatag vastagsága – ezek nem változnak meg önkényesen. Miért van az, hogy nem fognak önkényesen megváltozni? Isten uralma és irányítása miatt. Az Isten által teremtett különböző terepeken és földrajzi környezetekben Ő mindent tervszerűen és rendezetten irányít. Tehát mindezek a földrajzi környezetek még mindig léteznek, és még mindig betöltik funkciójukat több ezer, sőt tízezer évvel azután, hogy Isten megteremtette őket. Bár vannak bizonyos időszakok, amikor vulkánok törnek ki, és vannak időszakok, amikor földrengések történnek, s vannak nagyobb földmozgások, Isten egyáltalán nem engedi, hogy bármelyik terepfajta elveszítse eredeti funkcióját. Csak Isten ezen irányítása, az Ő törvények feletti uralma és ellenőrzése teszi lehetővé, hogy mindez – amit az emberiség lát és élvez – rendezett módon fennmaradjon a földön. Miért irányítja tehát Isten ily módon ezeket a különféle területeket, amelyek a földön léteznek? Az a célja, hogy a különféle földrajzi környezetekben életben maradó élőlények mindannyian stabil környezetben legyenek, képesek legyenek tovább élni és szaporodni ebben a stabil környezetben. Mindezen dolgok – a mozgók és a mozdulatlanok, az orrlyukaikon keresztül és a más módon lélegzők – egyedülálló környezetet alkotnak az emberiség túléléséhez. Csak ez a fajta környezet képes arra, hogy nemzedékről nemzedékre táplálja az embereket, és csak ez a fajta környezet teszi lehetővé, hogy az emberek nemzedékről nemzedékre békésen fennmaradjanak.

Amiről az imént beszéltem, meglehetősen nagy téma, ezért talán kissé távolinak tűnik a ti életetektől, de bízom benne, hogy mindannyian meg tudjátok érteni. Vagyis Isten törvényei az Ő minden dolog feletti fennhatóságában nagyon fontosak – valóban nagyon fontosak! E törvények szerint mi az előfeltétele annak, hogy minden élőlény növekedjen? Isten uralma miatt van. Az Ő uralma miatt van az, hogy minden dolog az Ő uralmán belül teljesíti a saját funkcióit. Például a hegyek táplálják az erdőket, az erdők pedig táplálják és védik a bennük élő különböző madarakat és állatokat. A síkságok teret adnak az embereknek, hogy gabonát termesszenek, valamint teret adnak különféle madaraknak és állatoknak is. Lehetővé teszik, hogy az emberiség többsége sík területen éljen, és kényelmet biztosítanak az emberek életében. A síkságok közé tartoznak a füves területek is – hatalmas füves területek. A füves területek biztosítják a növénytakarót a föld talaján. Védik a talajt, és táplálják a legelőkön élő marhákat, juhokat és lovakat. A sivatag is betölti saját funkcióját. Nem az embereknek való lakóhely; az a szerepe, hogy a nedves éghajlatot szárazabbá tegye. A folyók és tavak áramlása kényelmes módon hozza el az embereknek az ivóvizet. Bárhol is folynak, az embereknek lesz ivóvizük, és minden dolog vízigénye kényelmesen kielégíthető. Ezeket a határokat húzta meg Isten a különféle területek számára.

A második rész: Isten határokat szab az élet minden formájának

Az Isten által meghúzott határok miatt a különböző terepek különböző környezeteket teremtettek a túléléshez, és ezek a túlélést szolgáló környezetek megfelelőek voltak a különféle madarak és állatok számára, és helyet biztosítottak számukra a fennmaradáshoz. Ebből alakultak ki a különböző élőlények túlélését biztosító környezetek határai. Ez a második rész, amelyről a következőkben beszélni fogunk. Először is, hol élnek a madarak, az állatok és a rovarok? Erdőkben és ligetekben élnek? Ez az otthonuk. Tehát a különböző földrajzi környezetek határainak megállapítása mellett Isten a különféle madarak és állatok, halak, rovarok és növények számára is meghúzta a határokat és törvényeket hozott. A különböző földrajzi környezetek közötti különbségek és a különböző földrajzi környezetek létezése miatt a különböző madarak és állatok, halak, rovarok és növények különböző környezetben maradnak fenn. A madarak, az állatok és a rovarok a különféle növények között élnek, a halak a vízben élnek, a növények pedig a szárazföldön nőnek. A föld különféle zónákat foglal magában, például hegyeket, síkságokat és dombokat. Amint a madaraknak és a vadállatoknak megvan a saját meghatározott otthonuk, nem fognak ide-oda vándorolni. Az otthonuk az erdők és a hegyek. Ha egy nap az otthonaik elpusztulnának, ez a rend káoszba fulladna. Amint a rend káoszba fullad, mik a következmények? Kik sérülnének meg elsőként? Az emberiség. Az Isten által hozott e törvényeken és korlátokon belül láttatok bármilyen különös jelenséget? Például a sivatagban sétáló elefántok. Láttál már ilyet? Ha ez valóban megtörténne, az nagyon furcsa jelenség lenne, mert az elefántok az erdőben élnek, és ez az a környezet, amelyet Isten készített számukra a túlélés érdekében. Megvan a saját környezetük a túléléshez és a saját otthonuk, akkor hát miért szaladgálnának össze-vissza? Látott már valaki oroszlánt vagy tigrist az óceán partján sétálni? Nem, nem látott. Az oroszlánok és a tigrisek otthona az erdő és a hegyek. Látta már valaki az óceán bálnáit vagy cápáit a sivatagban úszni? Nem, nem látta. A bálnák és a cápák az óceánban élnek. Az emberek lakókörnyezetében élnek együtt emberek barnamedvékkel? Vannak olyan emberek, akiket állandóan pávák vagy más madarak vesznek körül, az otthonukban és azon kívül is? Látott már valaki sasokat vagy vadludakat majmokkal játszani? (Nem.) Ezek mind különös jelenségek lennének. Azért beszélek ezekről a dolgokról, amelyek a ti fületek számára oly különösnek tűnnek, hogy megértessem veletek, hogy minden, Isten által teremtett dolognak – függetlenül attól, hogy helyhez kötött-e, vagy hogy az orrlyukain keresztül lélegzik-e – megvannak a maga törvényei a túléléshez. Jóval azelőtt, hogy Isten megteremtette ezeket az élőlényeket, már elkészítette számukra a saját otthonukat és a túlélésüket szolgáló környezetüket. Ezeknek az élőlényeknek megvolt a túlélésükhöz szükséges saját meghatározott környezetük, a saját élelmük és a saját meghatározott otthonuk, továbbá megvoltak a túlélésükhöz alkalmas saját, meghatározott helyeik, olyan helyek, ahol a hőmérséklet megfelelő volt az életben maradásukhoz. Így nem kóboroltak mindenfelé, nem veszélyeztették az emberiség túlélését, és nem befolyásolták az emberek életét. Isten így irányít minden dolgot, így biztosítja az emberiség számára a legjobb környezetet a túléléshez. A dolgokon belül minden egyes élőlénynek megvan a maga létfenntartó, életben maradást szolgáló tápláléka a saját környezetében. Ezzel a táplálékkal kötődnek az életben maradásukat szolgáló őshonos környezetükhöz. Az effajta környezetben továbbra is fennmaradnak, szaporodnak és haladnak előre az Isten által számukra megszabott törvények szerint. Az ilyen típusú törvények miatt, Isten eleve elrendelése miatt minden dolog harmóniában él az emberiséggel, az emberiség pedig kölcsönös függőségben él minden dologgal.

A harmadik rész: Isten azért tartja fenn a környezetet és az ökológiai rendszert, hogy táplálja az emberiséget

Isten megteremtett minden dolgot, és határokat szabott nekik; ezek között táplált mindenféle élőlényt. Mindeközben a túlélés különböző eszközeit is elkészítette az emberiség számára, így láthatod, hogy az emberek nem csak egyféleképpen maradhatnak életben, és nem csak egyféle környezet áll rendelkezésükre a túléléshez. Korábban már beszéltünk arról, hogy Isten különféle típusú étel- és vízforrásokat készített az embereknek, ami létfontosságú ahhoz, hogy az emberiség fizikai léte fennmaradhasson. Az emberiségen belül azonban nem minden ember él gabonafélékből. A földrajzi környezet és a terepviszonyok különbözősége miatt az emberek különböző túlélési eszközökkel rendelkeznek. Ezeket a túlélési eszközöket mind Isten készítette. Tehát nem minden ember foglalkozik elsősorban földműveléssel. Vagyis nem minden ember növénytermesztésből szerzi meg az élelmét. Ez a harmadik rész, amelyről beszélni fogunk: a határok az emberiség különféle életmódjai miatt alakultak ki. Milyen másfajta életmódokat folytatnak tehát az emberek? A különböző táplálékforrások szempontjából milyen más fajta emberek léteznek? Több elsődleges típus létezik.

Az első a vadászó életmód. Mindenki tudja, mi az. Mit esznek azok az emberek, akik vadászatból élnek? (Vadat.) Megeszik a madarakat és az erdő vadjait. A „vad” egy modern szó. A vadászok nem vadként gondolnak rá, hanem élelemként, mindennapi táplálékként. Például elejtenek egy szarvast. Amikor elejtik ezt a szarvast, az olyan, mintha egy földműves a földből tenne szert élelemre. A földműves a talajból szerez élelmet, és amikor meglátja ezt az élelmet, boldog és nyugalmat érez. A család nem lesz éhes, ha van ennivaló termény. A gazda szíve nem aggódik, és elégedettnek érzi magát. A vadász is megnyugvást és elégedettséget érez, amikor ránéz arra, amit elejtett, mert nem kell többé aggódnia az élelem miatt. Van mit enni a következő étkezéskor, és nem kell éhezni. Ő olyasvalaki, aki vadászik a megélhetésért. A vadászatból élők többsége a hegyi erdőkben él. Nem gazdálkodnak. Ott nem könnyű szántóföldet találni, ezért különféle élőlényeken, különféle zsákmányállatokon élnek. Ez az első olyan életmód, amely különbözik a hétköznapi emberekétől.

A második típus a pásztorok életmódja. Azok az emberek, akik megélhetésükért pásztorkodnak, egyben földet is művelnek? (Nem.) Akkor mit csinálnak? Hogyan élnek? (Többnyire szarvasmarhákat és juhokat legeltetnek, hogy megéljenek, télen pedig levágják és megeszik a jószágot. Alapvető táplálékuk a marha- és birkahús, és tejes teát isznak. Bár a pásztorok mind a négy évszakban elfoglaltak, jól táplálkoznak. Rengeteg tejet, tejterméket és húst fogyasztanak.) Azok az emberek, akik megélhetésükért pásztorkodnak, elsősorban marhahúst és birkahúst esznek, juh- és tehéntejet isznak, és szarvasmarha- vagy lóháton terelik állataikat a mezőn, miközben lobog a hajuk a szélben és arcukat süti a nap. Nem szembesülnek a modern élet jelentette stresszel. Egész nap a terjedelmes kék égboltot és a füves síkságot bámulják. A pásztorkodásból élő emberek zöme a legelőkön él, és nemzedékek óta képesek fenntartani nomád életmódjukat. Bár az élet a legelőkön kissé magányos, mégis nagyon boldog élet. Ez nem egy rossz életforma!

A harmadik típus a halászó életmód. Az emberiség egy kis része az óceán mellett vagy kis szigeteken él. Víz veszi őket körül, az óceánra néznek. Ezek az emberek a halásznak a megélhetésükért. Mi az élelemforrása azoknak, akik halásznak a megélhetésükért? Táplálékforrásaik közé tartozik mindenféle hal, a tenger gyümölcsei és egyéb tengeri termékek. Azok az emberek, akik halászatból élnek, nem művelik a földet, hanem minden napjukat halászattal töltik. Alapvető táplálékuk különböző halfélékből és tengeri termékekből áll. Ezeket a dolgokat időnként rizsre, lisztre és napi szükségleti cikkekre cserélik. Ez egy másfajta életmód, amelyet a víz közelében élő emberek folytatnak. Mivel a vízhez közel élnek, élelmük vonatkozásában a vízre hagyatkoznak és halászatból élnek. A halászat nem csak élelemforrást, hanem megélhetést is biztosít számukra.

A földművelésen kívül az emberiség nagyrészt a fent említett három életmódot folytatja. Az emberek túlnyomó többsége azonban földművelésből él, és csak néhány embercsoport van, akik pásztorkodásból, halászatból és vadászatból élnek. És mire van szükségük azoknak, akik földművelésből élnek? Amire szükségük van, az a föld. Nemzedékről nemzedékre úgy élnek, hogy elültetik a növényeket a földbe, és akár zöldséget, akár gyümölcsöt, akár gabonát ültetnek, a földből szerzik be élelmüket és mindennapi szükségleteiket.

Melyek azok az alapvető feltételek, amelyek ezeket a különböző emberi életmódokat alátámasztják? Vajon nem feltétlenül szükséges, hogy alapvető szinten megőrizzük azt a környezetet, amelyben képesek fennmaradni? Vagyis, ha a vadászatból élők elveszítenék a hegyi erdőket, a madarakat és a vadakat, akkor a megélhetésük forrása is megszűnne. Bizonytalanná válna az irány, amerre ennek az etnikumnak és ennek a népcsoportnak haladnia kellene, és akár el is tűnhetnének. És mi a helyzet azokkal, akik pásztorkodnak a megélhetésükért? Ők mire támaszkodnak? Valójában nem a jószágaiktól függenek, hanem attól a környezettől, amelyben a jószágaik képesek túlélni: a legelőktől. Ha nem lennének legelők, hol legeltetnék a pásztorok a jószágaikat? Mit ennének a szarvasmarhák és a juhok? A jószágok nélkül ezeknek a nomád népeknek nem lenne megélhetésük. Megélhetési forrás nélkül hová mennének ezek az emberek? Nagyon nehéz lenne számukra a további életben maradás; nem lenne jövőjük. Ha nem lennének vízforrások, és a folyók s tavak teljesen kiszáradnának, vajon továbbra is léteznének azok a halak, amelyeknek az élete a víztől függ? Nem léteznének. Vajon ezek az emberek, akiknek a megélhetése a víztől és a halaktól függ, továbbra is fennmaradnának? Ha már nem lenne élelmük, ha már nem lenne megélhetési forrásuk, akkor ezek a népek nem lennének képesek a túlélésre. Ez azt jelenti, hogy ha egy adott etnikum valaha is problémába ütközne a megélhetésével vagy az életben maradásával kapcsolatban, akkor nem maradna fenn, eltűnhetne a föld színéről és kihalhatna. És ha azok, akik a megélhetésük érdekében gazdálkodnak, elveszítenék a földjüket, ha nem tudnának mindenféle növényt megművelni és azokból a növényekből élelmet nyerni, akkor annak mi lenne a következménye? Élelem nélkül nem halnának éhen az emberek? Ha az emberek éhen halnának, nem pusztulna ki az emberi faj? Ez tehát Isten célja a különféle környezetek fenntartásával. Istennek egyetlen célja van a különböző környezetek és ökoszisztémák, illetve az azokban élő különböző élőlények fenntartásával, mégpedig az, hogy mindenféle embert tápláljanak, s táplálják a különböző földrajzi környezetekben élő embereket.

Ha minden teremtett dolog elveszítené saját törvényeit, akkor nem léteznének többé; ha a minden dologra vonatkozó törvények elvesznének, akkor az élőlények nem lennének képesek tovább létezni minden dolog közepette. Az emberiség is elveszítené a környezetét, amelytől a túlélése függ. Ha az emberiség mindezt elveszítené, nem lenne képes fennmaradni, ahogyan eddig, amikor is nemzedékről nemzedékre gyarapodott és szaporodott. Az emberek azért maradtak fenn mindmáig, mert Isten ellátta őket minden teremtett dologgal, amelyek táplálják őket, amelyek különböző módokon táplálják az emberiséget. Csak azért maradt fenn az emberiség napjainkig, mert Isten különböző módokon táplálja az emberiséget. A túléléshez kedvező, meghatározott környezetben, ahol a természeti törvények megfelelő rendben vannak, a föld minden különböző fajtájú embere, a különböző rasszok, a számukra előírt területeken belül életben tudnak maradni. Senki sem lépheti túl ezeket a területeket vagy a köztük lévő határokat, mert azokat Isten jelölte ki. Miért ilyen módon jelölt ki Isten határokat? Ez az egész emberiség számára nagyon fontos kérdés – valóban nagyon fontos! Isten minden egyes élőlényfajta számára kijelölt egy tartományt, és minden egyes embertípus számára meghatározta a túlélés eszközeit. A különböző embertípusokat és a különböző rasszokat is elosztotta a földön, és meghatározott számukra egy tartományt. Ez az, amiről a következőkben beszélni fogunk.

A negyedik rész: Isten határokat húz a különböző rasszok között

Negyedszer, Isten határokat húzott a különböző rasszok közé. A földön vannak fehér, fekete, barna és sárga emberek. Ezek az emberek különböző típusai. Isten e különböző típusú emberek életének a hatókörét is meghatározta, és anélkül, hogy ennek tudatában lennének, az emberek Isten irányítása alatt az életben maradásukhoz megfelelő környezetben élnek. Senki sem léphet ki ebből. Vegyük például a fehér embereket. Mely földrajzi területen él a legtöbbjük? A legtöbben Európában és Amerikában élnek. A földrajzi terület, ahol a feketék elsősorban élnek, Afrika. A barna emberek elsősorban Délkelet- és Dél-Ázsiában élnek, olyan országokban, mint Thaiföld, India, Mianmar, Vietnam és Laosz. A sárga emberek elsősorban Ázsiában, azaz olyan országokban élnek, mint Kína, Japán és Dél-Korea. Isten megfelelően osztotta el e különböző rasszokat, így e különböző rasszok a világ különböző részein oszlanak el. A világ e különböző részein Isten már régen elkészítette a fennmaradáshoz szükséges környezetet, amely minden egyes emberi rassz számára megfelelő. Ezekben a túlélést szolgáló környezetekben Isten különböző színű és összetételű talajokat készített számukra. Más szóval, a fehér emberek testét alkotó összetevők nem azonosak azokkal, amelyek a feketék testét alkotják, és különböznek azoktól az összetevőktől is, amelyek a más rasszú emberek testét alkotják. Amikor Isten minden dolgot megteremtett, már elkészítette az adott rassz számára a túléléshez szükséges környezetet. Ezzel az volt a célja, hogy amikor ez az embertípus elkezdett szaporodni, és a számuk növekedni kezdett, akkor egy bizonyos tartományon belül lehetett őket tartani. Mielőtt Isten megteremtette az embereket, már mindent kigondolt – Európát és Amerikát a fehér embereknek tartotta fenn, hogy lehetővé tegye számukra a fejlődést és a túlélést. Tehát amikor Isten megteremtette a földet, már volt egy terve, volt célja és célkitűzése azzal, amit abba a földdarabba beletett, és amit azon a földdarabon táplált. Például azt, hogy milyen hegyek, hány síkság, hány vízforrás, milyen madarak és állatok, milyen halak és milyen növények legyenek azon a földön, Isten már régen előkészítette. Amikor egy adott embertípus, egy adott rassz számára elkészítette a túléléshez szükséges környezetet, Istennek sokféle szempontot kellett figyelembe vennie: a földrajzi környezetet, a talaj összetételét, a különböző madár- és állatfajokat, a különböző halfajok méretét, a halak testét alkotó összetevőket, a vízminőségbeli különbségeket, valamint a különböző növénytípusokat... Isten mindezt már régen előkészítette. Ez a fajta környezet olyan túlélést szolgáló környezet, amelyet Isten a fehér embereknek teremtett és készített, és amely eredendően az övék. Láttátok, hogy amikor Isten minden dolgot megteremtett, nagyon sokat gondolkodott rajta, és tervszerűen cselekedett? (Igen, láttuk, hogy Isten nagyon átgondoltan mérlegelte a különféle embertípusokat. Azt, hogy milyen környezetet teremtett a túléléshez a különböző embertípusok számára, milyen madarakat, állatokat és halakat, hány hegyet és hány síkságot készített, a legnagyobb átgondoltsággal és pontossággal mérlegelte.) Vegyük például a fehér embereket. Milyen ételeket esznek elsősorban a fehérek? A fehérek által fogyasztott ételek nagyon különböznek az ázsiaiak által fogyasztott ételektől. A fehérek fő táplálékai elsősorban húsból, tojásból, tejből és baromfihúsból állnak. Az olyan gabonafélék, mint a kenyér és a rizs általában kiegészítő élelmiszerek, amelyeket a tányér szélére tesznek. Még a zöldségsaláta fogyasztásakor is hajlamosak beletenni pár darab marhahúst vagy csirkesültet, és még a búzaalapú ételek fogyasztásakor is hajlamosak sajtot, tojást vagy húst hozzáadni. Ez azt jelenti, hogy az alapvető táplálékaik elsősorban nem búzaalapú élelmiszerekből vagy rizsből állnak; nagy mennyiségű húst és sajtot fogyasztanak. Gyakran isznak jeges vizet, mert az általuk fogyasztott ételek nagyon kalóriadúsak. Tehát a fehér emberek kivételesen robusztusak. Ilyen a megélhetésük forrása és az Isten által számukra készített életkörülmények, amelyek lehetővé teszik számukra ezt az életmódot, amely különbözik a más rasszhoz tartozó emberek életmódjától. Ez az életmód nem helyes vagy helytelen – ez eredendő, Isten által eleve elrendelt, és Isten parancsaiból és intézkedéseiből fakad. Az, hogy ez a rassz ilyen életmóddal és megélhetési forrásokkal rendelkezik, a rasszuknak köszönhető, és annak a környezetnek, amelyet Isten a túléléshez készített számukra. Mondhatnánk, hogy az a túlélést szolgáló környezet, amelyet Isten a fehér embereknek készített, és az ebből a környezetből származó mindennapi táplálék gazdag és bőséges.

Isten más rasszok számára is elkészítette a túléléshez szükséges környezetet. Vannak fekete bőrű emberek is – hol vannak a feketék? Elsősorban Közép- és Dél-Afrikában. Mit készített nekik Isten azon életkörülmények között? Trópusi esőerdőket, mindenféle madarakat és állatokat, valamint sivatagokat és mindenféle növényt, amelyek az emberek mellett élnek. Vannak vízforrásaik, megélhetésük és élelmük. Isten nem volt elfogult velük szemben. Bármikor, bármit is tettek, a túlélésük soha nem volt kérdéses. Ők is elfoglalnak a világ egy részén egy bizonyos helyet és területet.

Most pedig beszéljünk a sárga emberekről. A sárga emberek elsősorban a Föld keleti részén élnek. Mi a különbség a keleti és a nyugati környezet és földrajzi elhelyezkedés között? Keleten a földek nagy része termékeny, és anyagokban, ásványi lelőhelyekben gazdag. Vagyis mindenféle föld feletti és alatti erőforrás bőségesen rendelkezésre áll. És Isten az emberek e csoportja, e rassz számára iselőkészítette a megfelelő talajt, éghajlatot és a különböző földrajzi környezeteket, amelyek alkalmasak számukra. Bár nagy különbségek vannak az ottani földrajzi környezet és a nyugati környezet között, az emberek számára szükséges élelmet, megélhetést és a túlélés forrásait is Isten készítette el. Csak az életkörülményeik mások, mint a fehér embereké Nyugaton. De mi az az egy dolog, amit el kell nektek mondanom? A keleti rasszhoz tartozó emberek száma viszonylag nagy, ezért Isten sok olyan elemet tett hozzá a földnek ahhoz a részéhez, amelyek különböznek a nyugatitól. Ott sok különböző tájat és mindenféle bőséges anyagot adott hozzá. A természeti erőforrások ott nagyon bőségesek; a terep is változatos és sokszínű, megfelelő a keleti rassz rengeteg emberének táplálására. Ami megkülönbözteti a Keletet a Nyugattól, az az, hogy keleten – délről északra, keletről nyugatra – jobb az éghajlat, mint nyugaton. A négy évszak egyértelműen elkülönül, a hőmérséklet megfelelő, a természeti erőforrások bőségesek, a természeti táj és a tereptípusok sokkal jobbak, mint nyugaton. Miért tette ezt Isten? Isten nagyon racionális egyensúlyt teremtett a fehér és a sárga emberek között. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a fehér emberek táplálkozásának minden aspektusa, az általuk használt dolgok és az élvezetükhöz biztosított dolgok sokkal jobbak, mint amit a sárga emberek élvezhetnek. Isten azonban nem elfogult egyetlen rasszal szemben sem. Isten a sárga embereknek szebb és jobb környezetet adott a túléléshez. Ez az egyensúly.

Isten előre meghatározta, hogy a világ mely részén milyen típusú emberek éljenek; vajon túlléphet az ember ezeken a határokon? (Nem, nem léphet túl.) Micsoda csodálatos dolog! Még ha vannak is háborúk vagy beavatkozások különböző korszakokban vagy rendkívüli időkben, ezek a háborúk és beavatkozások egyáltalán nem pusztíthatják el a túléléshez szükséges környezetet, amelyet Isten minden rassz számára előre meghatározott. Ez azt jelenti, hogy Isten a világ egy bizonyos részén egy bizonyos embertípust határozott meg, és ők nem léphetik túl ezeket a határokat. Még ha az embereknek van is valamiféle ambíciójuk arra, hogy megváltoztassák vagy kiterjesszék a területüket, Isten engedélye nélkül ezt nagyon nehéz lesz elérni. Nagyon nehéz lesz számukra sikert elérni. A fehérek például ki akarták terjeszteni a területüket, és gyarmatosítottak néhány más országot. A németek megszálltak néhány országot, Nagy-Britannia pedig egyszer megszállta Indiát. Mi lett az eredmény? Végül kudarcot vallottak. Mit látunk a kudarcukból? Amit Isten előre eltervezett, azt nem szabad elpusztítani. Tehát bármilyen nagy lendületet is láttál Nagy-Britannia terjeszkedésében, végül mégis vissza kellett vonulniuk, így a föld még mindig Indiához tartozik. Azok, akik azon a földön élnek, még mindig indiaiak, nem pedig britek, mert Isten azt nem engedné meg. Egyesek, akik a történelmet vagy a politikát kutatják, felállítottak erről téziseket. Megindokolják, hogy miért bukott meg Nagy-Britannia, mondván, lehet, hogy azért, mert egy bizonyos etnikumot nem lehet meghódítani, vagy esetleg más emberi okból... Ezek nem valódi okok. A valódi ok Isten miatt van – Ő nem engedte ezt meg! Isten jóvoltából él egy népcsoport egy bizonyos földdarabon, Ő telepíti le őket, és ha Isten nem engedi, hogy elköltözzenek arról a földről, akkor soha nem is lesznek képesek elköltözni. Ha Isten kijelölt számukra egy meghatározott területet, akkor azon a területen belül fognak élni. Az emberiség nem tud kitörni vagy kiszabadulni ezekről a meghatározott területekről. Ez biztos. Nem számít, mekkorák a betolakodók erői, vagy milyen gyengék azok, akiket lerohannak, a betolakodók sikerét végső soron Isten dönti el. Ő már eleve elrendelte, és ezen senki sem változtathat.

A fentiek szerint Isten elosztotta a különböző rasszokat. Milyen munkát végzett Isten a rasszok elosztásáért? Először is előkészítette a nagyszabású földrajzi környezetet, különböző helyeket jelölve ki az emberek számára, amelyeken aztán nemzedékről nemzedékre fennmaradtak. Ez el lett döntve – a túlélésükhöz meghatározott terület el lett döntve. És az életük, hogy mit esznek, mit isznak, miből élnek – Isten már azt is régen elrendezte. És amikor Isten mindent megteremtett, különböző előkészületeket tett a különböző típusú emberek számára: különböző talajösszetételeket, különböző éghajlatokat, különböző növényeket és különböző földrajzi környezeteket. A különböző helyeken még a madarak és az állatok is különbözőek, a különböző vizekben pedig sajátos halak és vízi élőlények vannak. Még a rovarok fajtáit is Isten határozza meg. Például az amerikai kontinensen termő dolgok mind nagyon nagyok, nagyon magasak és nagyon robusztusak. A hegyi erdőben a fák gyökerei mind nagyon sekélyen vannak, ám nagyon magasra nőnek. Akár a száz méteres vagy még nagyobb magasságot is elérhetik, de az ázsiai erdőkben a fák többnyire nem ilyen magasak. Vegyük például az aloé növényeket. Japánban nagyon keskenyek és nagyon vékonyak, ugyanakkor az aloé növények az Egyesült Államokban nagyon nagyok. Van itt egy különbség. Ugyanaz a növénytípus, ugyanazzal a névvel, viszont az amerikai kontinensen különösen nagyra nő. Az emberek talán nem látják vagy nem érzékelik a különbségeket ezekben a különféle aspektusokban, de amikor Isten minden dolgot megteremtett, elhatárolta őket, és különböző földrajzi környezeteket, különböző terepeket és különböző élőlényeket készített a különböző rasszok számára. Ez azért van, mert Isten különböző típusú embereket teremtett, és tudja, hogy mindegyiküknek mire van szüksége, és milyen az életmódjuk.

Isten uralkodik mindenek felett és gondoskodik mindenről, Ő minden dolog Istene

Miután beszéltünk néhány ilyen dologról, úgy érzitek, hogy tanultatok valamit a fő témáról, amelyet az imént megvitattunk? Érzitek, hogy kezditek megérteni? Azt hiszem, most már nagyjából képet kell kapnotok arról, hogy miért döntöttem úgy, hogy a tágabb témán belül ezekről a szempontokról beszélek. Ez a helyzet? Talán beszélhetnétek egy kicsit arról, hogy mennyit értettetek meg belőle. (Az egész emberiséget az Isten által minden dologra megszabott törvények táplálják. Amikor Isten megszabta ezeket a törvényeket, különböző rasszoknak különböző környezetet, különböző életmódot, különböző ételeket, különböző éghajlatot és hőmérsékletet biztosított. Ez azért történt, hogy az egész emberiség letelepedhessen a földön és fennmaradhasson. Ebből látom, hogy Isten tervei az emberiség túlélésére vonatkozóan nagyon pontosak, továbbá látom bölcsességét és tökéletességét, valamint irántunk, emberek iránt érzett szeretetét.) (Az Isten által megszabott törvényeket és határokat nem változtathatja meg semmilyen személy, esemény vagy dolog. Minden az Ő uralma alatt áll.) Ha az Isten által minden dolog növekedésére megszabott törvények szemszögéből nézzük, Isten vajon nem az egész emberiséget látja el és táplálja, annak minden változatosságában? Ha ezek a törvények megsemmisülnének, vagy ha Isten nem állította volna fel ezeket a törvényeket az emberiség számára, milyenek lennének az emberiség kilátásai? Miután az emberek elvesztenék a túléléshez szükséges alapvető környezetüket, lenne bármilyen táplálékforrásuk? Lehetséges, hogy az élelmiszerforrások problémát jelentenének. Ha az emberek elveszítenék az élelemforrásaikat, vagyis ha nem tudnának mit enni, hány napig tudnának kitartani? Lehetséges, hogy egyetlen hónapot sem bírnának ki, és már a túlélésük is gondot jelentene. Tehát minden egyes dolog, amit Isten tesz az emberek túlélése, folyamatos létezése, szaporodása és megélhetése érdekében, nagyon fontos. Minden egyes dolog, amit Isten tesz a teremtés dolgai között, szorosan kapcsolódik az emberiség túléléséhez, és elválaszthatatlan attól. Ha az emberiség túlélése problémássá válna, vajon folytatódhatna Isten irányítása? Létezne még Isten irányítása? Isten irányítása egymás mellett létezik az egész emberiség fennmaradásával, amelyet Ő táplál, így függetlenül attól, hogy Isten milyen előkészületeket tesz a teremtés minden dolgához, és mit tesz az emberekért, mindez szükséges az Ő számára, és létfontosságú az emberiség túlélése szempontjából. Ha e Isten által minden dolog számára megszabott törvényektől eltérnének, ha e törvényeket megszegnék vagy lerombolnák, akkor a dolgok többé nem létezhetnének, az emberiség túlélését szolgáló környezet nem létezne tovább, sem a mindennapi megélhetésük, sem maga az emberiség. Emiatt az emberiség üdvösségének Isten általi irányítása is megszűnne.

Minden, amit megvitattunk, minden egyes dolog, minden egyes tárgy szorosan kapcsolódik minden egyes ember életben maradásához. Mondhatnátok azt: „Amiről beszélsz, az túl nagy, olyasmi, amit mi nem érthetünk”, egyesek pedig talán azt mondanák: „Amiről beszélsz, annak semmi köze hozzám.” Ne felejtsd el azonban, hogy te minden dolognak csak egy részeként élsz; egy vagy a teremtés minden dolga között, Isten uralma alatt. Isten teremtésének dolgai nem választhatók el az Ő uralmától, és egyetlen ember sem választhatja le magát az Ő uralmáról. Az Ő uralmának és gondviselésének elvesztése azt jelentené, hogy az emberek élete, az emberek fizikai léte eltűnne. Ez a jelentősége annak, hogy Isten környezetet teremt az emberiség fennmaradásához. Nem számít, milyen rasszhoz tartozol, vagy milyen földdarabon élsz, legyen az nyugaton vagy keleten – nem választhatod el magad attól a túlélést szolgáló környezettől, amelyet Isten az emberiség számára létrehozott, és nem választhatod el magad a túlélést szolgáló környezet nyújtotta táplálékról és ellátmányról, amelyet Ő az emberek számára létrehozott. Nem számít, miből élsz, mire támaszkodsz a megélhetés érdekében, és mire támaszkodsz, hogy fenntartsd fizikai létedet, nem választhatod el magad Isten uralmától és irányításától. Egyesek azt mondják: „Nem vagyok földműves, nem termesztek növényeket a megélhetésemért. Nem az égiekre támaszkodom az élelmemért, tehát túlélésem nem az Isten által a túlélés érdekében létrehozott környezetben történik. Nem kaptam semmit attól a környezettől.” Így van? Azt mondod, hogy nem ültetsz terményeket a megélhetésedért, de nem is eszel gabonát? Nem eszel húst és tojást? És nem eszel zöldséget és gyümölcsöt? Minden, amit megeszel, mindaz, amire szükséged van, elválaszthatatlan attól a túlélést szolgáló környezettől, amelyet Isten az emberiség számára létrehozott. És mindannak a forrása, amire az emberiségnek szüksége van, nem választható el mindazoktól a dolgoktól, amelyeket Isten teremtett, és amelyek összességükben alkotják a túléléseteket szolgáló környezetet. A víz, amit iszol, a ruha, amit viselsz, és mindaz, amit használsz – ezek közül melyik nem Isten teremtésének dolgai közül szerezhető meg? Egyesek azt mondják: „Vannak olyan dolgok, amelyeket nem Isten teremtésének dolgai közül szerezhetünk meg. Látod, a műanyag az egyik ilyen dolog. Vegyi anyag, ember alkotta dolog.” Így van ez? A műanyag valóban ember alkotta, és vegyi anyag, de honnan származnak a műanyag eredeti összetevői? Az eredeti alkotóelemeket Isten által teremtett anyagokból nyerték. A dolgok, amelyeket látsz és élvezel, minden egyes dolog, amit használsz, mind olyan dolgokból származik, amelyeket Isten teremtett. Ez azt jelenti, hogy nem számít, mely rasszhoz tartozik egy ember, nem számít, mi a megélhetése, vagy milyen túlélést szolgáló környezetben él, nem választhatja el magát attól, amit Isten biztosított. Tehát ezek a dolgok, amelyekről ma beszéltünk, kapcsolódnak az „Isten az élet forrása minden dolog számára” témához? A ma tárgyalt dolgok beleillenek ebbe a nagyobb témába? (Igen.) Talán néhány dolog, amiről ma beszéltem, kissé elvont és nehezen megvitatható. Úgy gondolom azonban, hogy most már valószínűleg jobban értitek.

Az utóbbi néhány alkalommal, amikor közösséget vállaltunk, azon témák köre, amelyekről közösséget vállaltunk, meglehetősen széles volt, és a hatókörük is eléggé széles, így némi erőfeszítésbe kerül, hogy mindezt befogadjátok. Ez azért van így, mert ezek a témák olyan dolgok, amelyekkel az emberek istenhitükben még soha nem foglalkoztak. Vannak, akik számára ezek a dolgok misztériumok, és vannak, akik számára történetek – melyik nézőpont a helyes? Milyen nézőpontból látjátok mindezt? (Láttuk, hogy Isten milyen módszeresen elrendezte a teremtés minden dolgát, és hogy minden dolognak megvannak a maga törvényei, és e szavakon keresztül jobban megérthetjük Isten tetteit és aprólékos intézkedéseit az emberiség megmentése érdekében.) A közösségvállalásban eltöltött idő során láttátok, hogy milyen messzire terjed Isten minden dolgot irányító hatalma? (Az egész emberiségre, mindenre.) Vajon Isten csak egy rassz Istene? Vajon csak egyféle embernek az Istene? Az emberiség csak egy kis részének Istene? (Nem, nem az.) Mivel nem így van, ha az Istenről való tudásod szerint Ő csak az emberiség egy kis részének Istene, vagy ha csak a ti Istenetek, az helyes nézőpont? Mivel Isten minden dolgot irányít és minden dolog felett uralkodik, az embereknek látniuk kell a tetteit, a bölcsességét és mindenhatóságát, ami a minden dolgok feletti uralmában nyilatkozik meg. Ez olyasmi, amit az embereknek tudniuk kell. Ha azt mondod, hogy Isten minden dolgot irányít, minden dolog felett uralkodik, és az egész emberiség felett uralkodik, de ha nem érted vagy nem ismered fel az Ő emberiség feletti uralmát, akkor vajon valóban elismerheted, hogy Ő uralkodik mindenek felett? Azt gondolhatod a szívedben: „Megtehetem, mert látom, hogy az életemet teljes egészében Isten irányítja.” De vajon Isten tényleg ilyen kicsi? Nem, nem az! Csak az Istentől kapott üdvösségedet látod, az Ő benned végzett munkáját, és csak ezekből a dolgokból látod az Ő uralmát. Ez túlságosan szűk körű, és károsan hat az Isten valódi megismerését érintő kilátásaidra. Korlátozza a valódi tudásodat is Isten minden dolgok feletti uralmáról. Ha az Istenről való tudásodat annak a terjedelmére korlátozod, amit Isten biztosít neked, és a számodra nyújtott üdvösségre, akkor soha nem leszel képes felismerni, hogy Ő uralkodik minden felett, hogy Ő uralkodik minden dolog felett és az egész emberiség felett. Ha mindezt nem ismered fel, fel tudod-e valóban ismerni azt a tényt, hogy Isten uralkodik a sorsod felett? Nem, nem tudod. A szíved mélyén soha nem leszel képes felismerni ezt az aspektust – soha nem leszel képes elérni a megértés ilyen magas szintjét. Érted, amit mondok, ugye? Tulajdonképpen tudom, hogy milyen mértékben vagytok képesek megérteni ezeket a témákat, ezt a tartalmat, amiről beszélek, akkor miért beszélek folyton erről? Azért, mert ezek a témák olyan dolgok, amelyeket Isten minden egyes követőjének, minden egyes embernek, aki Isten által akar üdvözülni, meg kell értenie – elengedhetetlen, hogy felfogják és megértsék ezeket a témákat. Még ha ebben a pillanatban nem is érted őket, egy napon, amikor az életed és az igazsággal kapcsolatos tapasztalataid elérnek egy bizonyos szintet, amikor az életfelfogásod változása elér egy bizonyos szintet, és amikor eléred az érettség egy bizonyos fokát, csak akkor fogják ezek a témák, amelyeket a közösségvállalás során közlök veled, valóban biztosítani és kielégíteni az Isten megismerésére való törekvésedet. Ezek a szavak tehát alapként szolgálnak, hogy felkészítsenek benneteket arra, hogy a jövőben megértsétek, hogy Isten uralkodik mindenek felett, illetve hogy megértsétek Magát Istent.

Amennyire az emberek értik Istent a szívükben, az egyúttal az Isten által a szívükben elfoglalt hely mértéke is. Amilyen nagyfokú Isten ismerete a szívükben, ugyanolyan nagy Isten a szívükben. Ha az Isten, akit te ismersz, üres és homályos, akkor az Isten, akiben te hiszel, szintén üres és homályos. Az Isten, akit te ismersz, a te személyes életedre korlátozódik, és semmi köze Magához az igaz Istenhez. Ezért Isten gyakorlati cselekedeteinek megismerése, Isten gyakorlatiasságának és mindenhatóságának megismerése, Isten valódi identitásának megismerése, annak megismerése, hogy mije van és mi Ő, azoknak a cselekedeteknek a megismerése, amelyeket Ő a teremtése minden dolgában kinyilvánított – ezek a dolgok nagyon fontosak minden egyes ember számára, aki Isten megismerésére törekszik. Közvetlen hatással vannak arra, hogy az emberek be tudnak-e lépni az igazságvalóságba. Ha te az Istenről való megértésedet csak szavakra korlátozod, ha csak a saját kis tapasztalataidra korlátozod, arra, amit Isten kegyelmének rósz fel, vagy a te kis Isten melletti bizonyságtételeidre, akkor azt mondom, hogy az Isten, akiben hiszel, egyáltalán nem Maga az igaz Isten. Nem csak ez, hanem az is elmondható, hogy az Isten, akiben te hiszel, egy képzeletbeli Isten, nem pedig az igaz Isten. Az igaz Isten ugyanis az az Egyetlen, aki minden felett uralkodik, aki minden között jár, aki mindent irányít. Ő az Egyetlen, aki az egész emberiségnek és mindennek a sorsát a kezében tartja. Isten munkája és cselekedetei, amelyekről beszélek, nem csak az emberek egy kis részére korlátozódnak. Vagyis nem korlátozódnak csak azokra az emberekre, akik jelenleg követik Őt. Az Ő tettei megnyilvánulnak minden dolog között, minden dolog fennmaradásában és minden dolog változásának törvényeiben. Ha nem látod vagy nem ismered fel Isten bármely tettét a teremtett dolgok között, akkor nem tudsz tanúságot tenni az Ő tetteiről. Ha nem tudsz tanúságot tenni Isten mellett, ha továbbra is arról a kis úgynevezett „Istenről” beszélsz, akit ismersz, arról az Istenről, aki a saját elképzeléseidre korlátozódik, és csak a te elméd szűk határain belül létezik, ha továbbra is ilyen Istenről beszélsz, akkor Isten soha nem fogja méltatni a hitedet. Amikor tanúságot teszel Isten mellett, ha ezt csak abból a szempontból teszed, hogy miként élvezed Isten kegyelmét, hogyan fogadod el Isten fegyelmezését és fenyítését, és hogyan élvezed az Ő áldásait a Mellette való tanúságtételedben, akkor ez közel sem elég, és közel sem elégíti meg Őt. Ha úgy akarsz tanúságot tenni Isten mellett, hogy az összhangban legyen az Ő szándékaival, hogy Maga az igaz Isten mellett tegyél tanúságot, akkor látnod kell a cselekedeteiből, hogy mije van és mi Ő. Látnod kell Isten hatalmát abból, ahogy mindent irányít, és látnod kell az igazságot abból, ahogyan gondoskodik az egész emberiségről. Ha csak azt ismered el, hogy a napi betevőd és az élethez szükséges dolgaid Istentől származnak, de nem látod az igazságot, miszerint Isten a teremtésének minden dolgát az egész emberiség ellátása érdekében használja, és hogy a minden dolog feletti uralkodásával vezeti az egész emberiséget, akkor soha nem leszel képes tanúságot tenni Isten mellett. Mi a célom azzal, hogy mindezt elmondom? Az, hogy ne vegyétek ezt félvállról, hogy ne higgyétek tévesen, hogy ezek a témák, amelyekről beszéltem, lényegtelenek a ti személyes életbe való belépésetek szempontjából, és hogy ne úgy vegyétek ezeket a témákat, mintha csak egyfajta tudás vagy doktrína lenne. Ha ilyen hozzáállással hallgatjátok, amit mondok, akkor nem fogtok semmit sem nyerni. El fogjátok veszíteni ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy megismerjétek Istent.

Mi a célom azzal, hogy mindezekről a dolgokról beszélek? Az a célom, hogy az emberek megismerjék Istent, hogy az emberek megértsék Isten gyakorlati cselekedeteit. Ha egyszer megérted Istent és megismered az Ő cselekedeteit, csak akkor van alkalmad vagy lehetőséged arra, hogy megismerd Őt. Ha például meg akarsz érteni egy embert, hogyan értenéd meg? A külső megjelenésén keresztül? Úgy, hogy megnézed, mit visel és hogyan öltözködik? Úgy, hogy megnézed, hogyan jár? A tudásuk mértékét szemlélve? (Nem.) Tehát hogyan értesz meg egy embert? Az ember beszéde, viselkedése, gondolatai alapján ítélkezel, és az alapján, amit kifejez és elárul magáról. Így ismerhetsz meg valakit, így érthetsz meg egy embert. Hasonlóképpen, ha meg akarod ismerni Istent, ha meg akarod érteni az Ő gyakorlati oldalát, az Ő igazi oldalát, akkor a tettein keresztül kell megismerned Őt, és minden egyes gyakorlati dolgon keresztül, amit tesz. Ez a legjobb út, és ez az egyetlen út.

Isten kiegyensúlyozza a dolgok közötti kapcsolatokat, hogy stabil környezetet biztosítson az emberiségnek a fennmaradáshoz

Isten minden dolog között kinyilvánítja a tetteit, minden dolog között Ő uralkodik és irányítja minden dolog törvényeit. Az imént beszéltünk arról, hogy Isten hogyan uralkodik minden dolog törvényei felett, valamint arról, hogy e törvények alapján hogyan gondoskodik az egész emberiségről és hogyan táplálja őket. Ez az egyik szempont. A következőkben egy másik aspektusról fogunk beszélni, amely az egyik módja annak, ahogy Isten mindent irányít. Arról beszélek, hogy miután Isten megteremtett minden dolgot, egyensúlyba hozta a köztük lévő kapcsolatokat. Ez is egy elég nagy téma számotokra. A minden dolog közötti kapcsolatok kiegyensúlyozása olyasmi, amit az emberek képesek végrehajtani? Nem, az emberek képtelenek ilyen teljesítményre. Az emberek csak pusztításra képesek. Nem tudják egyensúlyba hozni a dolgok közötti kapcsolatokat; nem tudják irányítani őket, és az ilyen nagy tekintély és hatalom az emberiség számára elérhetetlen. Csak Magának Istennek van hatalma ilyesmire. De mi a célja Istennek azzal, hogy ilyesmit tesz – mire jó ez? Ez is szorosan összefügg az emberiség túlélésével. Minden egyes dologra, amit Isten tenni akar, szükség van – nincs semmi, amit Ő megtehetne vagy nem tehetne meg. Annak érdekében, hogy biztosítsa az emberiség túlélését, és kedvező környezetet biztosítson az embereknek a fennmaradáshoz, van néhány nélkülözhetetlen, létfontosságú dolog, amit meg kell tennie.

A kifejezés szó szerinti jelentése alapján, miszerint „Isten minden dolgot kiegyensúlyoz”, ez egy nagyon átfogó témának tűnik. Először is, az embereknek azt az elképzelést adja, hogy a „minden dolgot kiegyensúlyoz” kifejezés Isten minden dolog feletti uralmára is utal. Mit jelent az „egyensúly” szó? Először is, az „egyensúly” arra utal, hogy nem engedjük, hogy valami kibillenjen az egyensúlyából. Olyan ez, mintha mérleggel mérnénk a dolgokat. Ahhoz, hogy a mérleg egyensúlyban legyen, mindkét oldalon ugyanakkora súlynak kell lennie. Isten sokféle dolgot teremtett: olyanokat, amely egy helyben vannak, olyanokat, amelyek mozognak, olyanokat, amelyek élnek, olyanokat, amelyek lélegeznek, valamint olyanokat, amelyek nem lélegznek. Vajon könnyű mindezeknek a dolgoknak olyan kölcsönös függőségi, összekapcsolódási viszonyt kialakítani, ahol mindkettő erősíti egymást, és kordában tartja egymást? Bizonyára vannak elvek mindebben, de nagyon bonyolultak, nem igaz? Isten számára nem nehéz, de az emberek számára nagyon bonyolult dolog megtanulni. Ez egy nagyon egyszerű szó: „egyensúly”. Ha azonban az emberek tanulmányoznák, és ha az embereknek maguknak kellene megteremteniük az egyensúlyt, akkor – még ha mindenféle akadémikusok dolgoznának is rajta: humán biológusok, csillagászok, fizikusok, kémikusok és még történészek is –, mi lenne a kutatás végső eredménye? Az eredménye semmi se lenne. Mégpedig azért, mert az, hogy Isten minden dolgot megteremtett, az túl hihetetlen, és az emberiség soha nem fogja megfejteni a titkait. Amikor Isten minden dolgot megteremtett, elveket állított fel közöttük, különböző túlélési módokat hozott létre a kölcsönös korlátozás, együttműködés és fenntartás érdekében. Ezek a különféle módszerek nagyon bonyolultak, és semmiképp sem egyszerűek vagy egyirányúak. Amikor az emberek az elméjüket, a megszerzett tudásukat és az általuk megfigyelt jelenségeket arra használják, hogy megerősítsék vagy tanulmányozzák az Isten mindenek feletti irányítása mögött álló elveket, ezeket a dolgokat rendkívül nehéz felfedezni, és nagyon nehéz bármilyen eredményt is elérni. Nagyon nehéz az embereknek bármilyen eredményt elérni; nagyon nehéz az embereknek megtartani az egyensúlyt, amikor az emberi gondolkodásra és tudásra támaszkodva irányítják Isten teremtésének minden dolgát. Ez azért van, mert ha az emberek nem ismerik minden dolog túlélési elveit, akkor nem tudják, hogyan őrizhetik meg ezt a fajta egyensúlyt. Ha tehát az emberek irányítanának és kormányoznának minden dolgot, akkor nagy valószínűséggel tönkretennék ezt az egyensúlyt. Amint az egyensúly megbomlana, az emberiség túlélést szolgáló környezete is megsemmisülne, és amikor ez megtörténne, azt az emberiség fennmaradásának válsága követné. Katasztrófához vezetne. Ha az emberiség katasztrófa közepette élne, mi lenne a jövője? A végeredményt nagyon nehéz lenne felmérni, és lehetetlen lenne bizonyossággal megjósolni.

Hogyan tartja tehát Isten egyensúlyban a dolgok közötti kapcsolatokat? Először is, vannak olyan helyek a világon, amelyeket egész évben jég és hó borít, míg más helyeken mind a négy évszak olyan, mint a tavasz, és a tél soha nem jön el, s az ilyen helyeken soha nem lehet látni még egy jégfoltot vagy egyetlen hópelyhet sem. Itt a tágabb éghajlatról beszélünk, és ez a példa egyike azon módszereknek, ahogyan Isten egyensúlyba hozza a dolgok közötti kapcsolatokat. A második mód a következő: egy hegyvonulatot buja növényzet borít, mindenféle növény szőnyegként fedi a talajt, és az erdő olyan sűrű, hogy amikor keresztülsétálsz rajta, még a napot sem látod fölötte. De ha egy másik hegyvonulatra nézünk, ott még egy fűszál sem nő, csak a kopár, rendezetlen hegyek rétegei vannak. Külsőleg mindkét típus alapvetően nagy földkupacokból áll, amelyek hegyekké halmozódnak, de az egyiket sűrű erdő borítja, míg a másikon nem nő semmi, még egy fűszál sincs rajta. Ez a második módja annak, ahogyan Isten kiegyensúlyozza a dolgok közötti kapcsolatokat. A harmadik mód a következő: ha az egyik irányba nézünk, végtelen füves területeket, hullámzó zöld mezőt láthatunk. Ha a másik irányba nézünk, akkor sivatagot láthatunk, ameddig a szem ellát, kopárságot, egyetlen élőlény nélkül a szélfútta homok között, s még vízforrás sincs. A negyedik mód a következő: ha az egyik irányba nézünk, minden a tenger, a nagy víztömeg alatt van, míg ha a másik irányba nézünk, nehezen találunk még egy csepp friss forrásvizet is. Az ötödik mód a következő: az itteni földön gyakori a szitáló eső, az éghajlat pedig ködös és nedves, míg az ottani földön gyakran tüzes nap csüng az égen, és ritka esemény, ha esik akár egyetlen csepp eső. A hatodik mód a következő: az egyik helyen van egy fennsík, ahol a levegő ritka, és az ember nehezen kap levegőt, míg egy másik helyen mocsarak és síkságok vannak, amelyek különböző vándormadarak élőhelyéül szolgálnak. Ezek különböző típusú éghajlatok, vagy olyan éghajlatok vagy környezetek, amelyek különböző földrajzi környezeteknek felelnek meg. Vagyis Isten egyensúlyba hozza az emberiség túléléshez szükséges alapvető környezetét a nagyléptékű környezet vonatkozásában, az éghajlattól a földrajzi környezetig, a talaj különböző összetevőitől a vízforrások számáig, mindezt azért, hogy egyensúlyt teremtsen a levegő, a hőmérséklet és a páratartalom tekintetében abban a környezetben, amelyben az emberek fennmaradnak. Eme ellentétes földrajzi környezetek miatt az embereknek stabil levegőjük van, és a különböző évszakok hőmérséklete és páratartalma is stabil marad. Ez lehetővé teszi, hogy az emberek továbbra is ilyen környezetben éljenek a fennmaradásuk érdekében, ahogyan mindig is tették. Először is, a nagyléptékű környezetnek kiegyensúlyozottnak kell lennie. Ez a különböző földrajzi helyek és formációk, valamint a különböző éghajlatok közötti változások kihasználásával történik, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy korlátozzák és ellenőrizzék egymást annak érdekében, hogy elérjék az Isten által kívánt, és az emberiség által igényelt egyensúlyt. Ez a nagyléptékű környezet szempontjából mondjuk.

Most a finomabb részletekről fogunk beszélni, például a növényzetről. Hogyan érhető el az egyensúlyuk? Azaz, hogyan lehet lehetővé tenni a növényzet számára, hogy továbbra is fennmaradjon egy kiegyensúlyozott környezetben a túlélés érdekében? A válasz az, hogy a különféle növénytípusok élettartamának, növekedési ütemének és szaporodási ütemének szabályozásával, hogy megvédjék környezetüket a fennmaradásuk érdekében. Vegyük példának az apró fűféléket – van tavaszi hajtás, nyári virágzás és őszi termés. A gyümölcs a földre hullik. A következő évben a gyümölcsből kicsírázik a mag, és ugyanezen törvények szerint folytatódik az egész. A fű élettartama nagyon rövid; minden mag a földre hullik, gyökeret ereszt és kicsírázik, virágzik, majd gyümölcsöt terem, és az egész folyamat mindössze három évszak – tavasz, nyár és ősz – után befejeződik. A különböző fáknak is megvan a maguk élettartama, valamint a rügyfakadás és gyümölcsérés különböző időszakai. Egyes fák mindössze 30-50 év után elpusztulnak – ennyi az élettartamuk. A gyümölcsük azonban a földre hullik, amely aztán gyökeret ereszt és kihajt, virágzik és gyümölcsöt hoz, s további 30-50 évig él. Ez a megújulási arány. Egy öreg fa meghal, egy fiatal fa pedig növekszik; ezért láthatsz mindig növekvő fákat az erdőben. De nekik is megvan a maguk normális ciklusa, születési és elhalási folyamatuk. Egyes fák több mint ezer évig is élhetnek, sőt egyesek akár háromezer évig is. Nem számít, milyen típusú növényről van szó, vagy hogy milyen hosszú az élettartama, általánosságban elmondható, hogy Isten az egyensúlyt az alapján irányítja, hogy meddig él, mennyire képes szaporodni, milyen gyorsan és milyen gyakran szaporodik és mennyi utódot hoz létre. Ez lehetővé teszi, hogy a növények – a fűféléktől a fákig – továbbra is kiegyensúlyozott ökológiai környezetben fejlődhessenek és növekedhessenek. Amikor tehát egy földi erdőt nézel, minden, ami benne nő, a füvek és a fák egyaránt, folyamatosan szaporodnak és növekednek a saját törvényeik szerint. Nincs szükségük további munkára vagy az emberiség segítségére. Csak azért képesek fenntartani a saját környezetüket a túlélés érdekében, mert ilyen egyensúlyban vannak. A világ erdei és füves területei csak azért maradhatnak fenn a földön, mert megfelelő környezetük van a fennmaradáshoz. A létezésük nemzedékről nemzedékre táplálja az embereket, valamint nemzedékről nemzedékre táplálja az erdőkben és a legelőkön élő mindenféle élőlényt – madarakat és állatokat, rovarokat és mindenféle mikroorganizmust.

Isten irányítja az állatok közötti egyensúlyt is. Hogyan irányítja ezt az egyensúlyt? Hasonlóan a növényekhez: irányítja az egyensúlyukat és meghatározza a számukat a szaporodási képességük, szaporodásuk mennyisége és gyakorisága, valamint az állatvilágban betöltött szerepük alapján. Például az oroszlánok megeszik a zebrákat, tehát ha az oroszlánok száma meghaladná a zebrák számát, mi lenne a zebrák sorsa? Kihalnának. És ha a zebrák sokkal kevesebb utódot hoznának világra, mint az oroszlánok, mi lenne a sorsuk? Ők is kihalnának. Tehát a zebrák számának sokkal nagyobbnak kell lennie, mint az oroszlánok számának. Azért van így, mert a zebrák nem csak önmagukért léteznek, hanem az oroszlánokért is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden zebra a zebrák összességének egy része, de egyben az oroszlánok számára is táplálék. Az oroszlánok szaporodási sebessége sohasem haladhatja meg a zebrákét, így számuk sohasem lehet nagyobb, mint a zebráké. Csak így garantálható az oroszlánok táplálékforrása. És bár az oroszlánok a zebrák természetes ellenségei, az emberek gyakran látják a két fajt ugyanazon a területen pihenni. A zebrák száma soha nem fog csökkenni vagy nem fognak kihalni, mert az oroszlánok vadásznak rájuk és megeszik őket, az oroszlánok száma pedig soha nem fog növekedni „királyi” státuszuk miatt. Ezt az egyensúlyt Isten már régen megteremtette. Vagyis Isten megalkotta az egyensúly törvényeit minden állat között, hogy elérjék ezt a fajta egyensúlyt, s az emberek gyakran látják ezt. Az oroszlán a zebra egyetlen természetes ellensége? Nem, a krokodilok is esznek zebrát. A zebrák nagyon gyámoltalan állatfajnak tűnnek. Nincs meg bennük az oroszlánok vadsága, és amikor szembe kerülnek az oroszlánnal, ezzel a félelmetes ellenséggel, csak futni tudnak. Még ellenállni is tehetetlenek. Amikor nem tudnak elmenekülni az oroszlán elől, csak hagyják magukat felfalni. Ez gyakran megfigyelhető az állatvilágban. Milyen érzéseitek és gondolataitok vannak, amikor ilyesmit láttok? Sajnáljátok a zebrát? Utáljátok az oroszlánt? A zebrák olyan gyönyörűek! De az oroszlánok mindig mohón nézik őket. És ostoba módon a zebrák nem futnak messzire. Látják, hogy az oroszlán ott vár rájuk egy fa alatt a hűs árnyékban. Bármelyik pillanatban jöhet és felfalhatja őket. A szívük mélyén tudják ezt, de mégsem hagyják el azt a földdarabot. Ez egy csodálatos dolog, csodálatos dolog, amely Isten eleve elrendelését és uralmát mutatja. Sajnálod a zebrát, de nem tudod megmenteni, és utálod az oroszlánt, de nem tudod elpusztítani. A zebra olyan táplálék, amelyet Isten az oroszlánnak készített, de mindegy, hogy az oroszlánok mennyit esznek, a zebrákat nem fogják kiirtani. Az oroszlánok nagyon kevés utódot hoznak világra, és nagyon lassan szaporodnak, így bármennyi zebrát is esznek meg, számuk soha nem fogja meghaladni a zebrákét. Ebben áll az egyensúly.

Mi Isten célja eme egyensúly fenntartásával? Az emberek túlélést szolgáló környezetéhez van köze, valamint az emberiség túléléséhez. Ha a zebrák, vagy az oroszlánok bármely hasonló zsákmánya – őzek vagy más állatok – túl lassan szaporodnának, és az oroszlánok száma meredeken megnőne, milyen veszéllyel nézne szembe az ember? Az, hogy az oroszlánok megeszik a zsákmányukat, normális jelenség, de az, hogy egy oroszlán megeszik egy embert, az tragédia. Ez a tragédia nem olyasvalami, amit Isten eleve elrendelt, nem olyasmi, ami az Ő uralma alatt történik meg, még kevésbé olyasmi, amit Ő hozott az emberiségre. Inkább olyasmi, amit az emberek hoznak saját magukra. Isten szerint tehát az emberiség túlélése szempontjából a minden dolog közötti egyensúly döntő fontosságú. Legyen szó növényekről vagy állatokról, semmi sem veszítheti el a megfelelő egyensúlyát. Növények, állatok, hegyek és tavak – Isten szabályos ökológiai környezetet készített az emberiség számára. Az emberek túlélése csak akkor biztosított, ha ilyen kiegyensúlyozott ökológiai környezetük van. Ha a fák vagy a fűfélék szaporodási képessége gyenge lenne, vagy a szaporodásuk sebessége nagyon lassú, akkor vajon a talaj nem veszítené el a nedvességét? Ha a talaj elveszítené a nedvességét, akkor is egészséges lenne? Ha a talaj elveszítené a növényzetét és a nedvességét, nagyon gyorsan erodálódna, és homok képződne a helyén. Ha a talaj megromlana, az emberek túlélést szolgáló környezete is tönkremenne. Sok katasztrófa kísérné ezt a pusztítást. Ilyen ökológiai egyensúly nélkül, ilyen ökológiai környezet nélkül az emberek gyakran szenvednének katasztrófáktól a dolgok közötti egyensúly hiánya miatt. Ha például a környezeti egyensúlyhiány a békák ökológiai környezetének pusztulásához vezet, a békák mind összegyűlnek, számuk hirtelen megnő, és az emberek még olyat is látnak, hogy a városokban nagyszámú béka mászkál az utcákon. Ha a békák nagy számban foglalnák el az emberek környezetét a túlélés érdekében, akkor azt minek neveznénk? Katasztrófának. Miért neveznénk katasztrófának? Ezek a kis állatok, amelyek előnyösek az emberiség számára, akkor hasznosak az embereknek, ha a számukra megfelelő helyen maradnak; fenntartják az emberek túlélést szolgáló környezetének egyensúlyát. De ha katasztrófává válnak, akkor hatással lesznek az emberek életének rendjére. Minden dolog és minden elem, amit a békák a testükön magukkal hoznak, hatással lehet az emberek életminőségére. Még az emberek fizikai szerveit is megtámadhatják – ez a katasztrófák egyik fajtája. Egy másik fajta katasztrófa, amit az emberek gyakran megtapasztaltak, a nagyszámú sáska megjelenése. Nem katasztrófa ez? De, ez valóban ijesztő katasztrófa. Nem számít, hogy az emberek mennyire ügyesek – tudnak repülőgépeket, ágyúkat és atombombákat készíteni –, amikor a sáskák özönlenek, arra milyen megoldása van az emberiségnek? Használhatnak ágyúkat ellenük? Lőhetnek rájuk géppuskával? Nem. Akkor permetezhetnek növényvédő szereket, hogy elűzzék őket? Az sem könnyű feladat. Miért jönnek azok az apró sáskák? Kifejezetten haszonnövényeket és gabonaféléket esznek. Ahol a sáskák megjelennek, ott a termést teljesen kiirtják. Sáskainvázió idején a sáskák egy szempillantás alatt teljesen elfogyaszthatják az összes élelmet, amelyre a gazdák egy egész éven át számítanak. Az emberek számára a sáskák érkezése nem csak bosszúságot jelent, hanem katasztrófát. Tudjuk tehát, hogy a sáskák nagy számban való megjelenése egyfajta katasztrófa, de mi a helyzet az egerekkel? Ha nincsenek ragadozó madarak, amelyek megeszik az egereket, akkor azok nagyon gyorsan elszaporodnak, gyorsabban, mint azt el tudnád képzelni. És ha az egerek ellenőrizetlenül terjednek, akkor tudnak az emberek jó életet élni? Milyen helyzetbe kerülnének az emberek? (Járvány lenne.) De szerinted a járvány lenne az egyetlen következmény? Az egerek mindent megrágnak, még a fát is megrágják. Ha csak két egér van egy házban, akkor is csak kellemetlenséget okoznak mindenkinek, aki ott lakik. Néha ellopják az olajat és megeszik, néha pedig megeszik a kenyeret vagy a gabonát. Amit pedig nem esznek meg, azt csak megrágják, és teljesen tönkreteszik. Megrágják a ruhákat, cipőket, bútorokat – mindent megrágnak. Néha felmásznak a szekrényre – lehet még használni azokat az edényeket, miután az egerek összemászkálták? Még ha fertőtleníted is őket, akkor sem érzed jól magad, ezért egyszerűen kidobod őket. Ilyen bosszúságokat okoznak az egerek az embereknek. Bár az egerek apró élőlények, az embereknek nincs módjuk arra, hogy elbánjanak velük, ehelyett el kell viselniük a fosztogatásukat. Már egyetlen egérpár is elég ahhoz, hogy súlyos zavart okozzon, nemhogy egy nagy csapat. Ha a számuk felduzzadna, és katasztrofálissá válnának, a következmények elképzelhetetlenek lennének. Még a hangyákhoz hasonló apró lények is okozhatnak katasztrófát. Ha ez megtörténne, akkor az emberiségnek okozott károkat sem lehetne figyelmen kívül hagyni. A hangyák akkora károkat okozhatnak a házakban, hogy azok összeomlanak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az erejüket. Nem lenne ijesztő, ha különböző madárfajok okoznának katasztrófát? (De igen.) Másképp fogalmazva, valahányszor az állatok vagy az élőlények, függetlenül attól, hogy milyenek, elveszítik az egyensúlyukat, abnormális, szabálytalan terjedelemben fognak növekedni, szaporodni és élni. Ez elképzelhetetlen következményekkel járna az emberiségre nézve. Nemcsak az emberek túlélésére és életére lenne hatással, hanem katasztrófát is hozna az emberiségre, egészen addig, míg az emberek sorsa a teljes megsemmisülés és kihalás nem lenne.

Amikor Isten minden dolgot megteremtett, mindenféle módszert és módot alkalmazott az egyensúly megteremtésére, a hegyek és tavak, a növények és mindenféle állat, madár és rovar életkörülményeinek kiegyensúlyozására. Célja az volt, hogy mindenféle élőlény élhessen és szaporodhasson az Általa létrehozott törvények szerint. A teremtés egyetlen dolga sem léphet ki e törvények alól, és a törvényeket nem lehet áthágni. Csak egy ilyen alapvető környezetben maradhat fenn és szaporodhat biztonságosan az ember, nemzedékről nemzedékre. Ha bármely élőlény túllépi az Isten által meghatározott mennyiséget vagy terjedelmet, vagy ha túllépi az Általa diktált növekedési ütemet, szaporodási gyakoriságot vagy számot, az emberiség túlélést szolgáló környezete különböző mértékű pusztulást szenvedne el. És ezzel egyidejűleg az emberiség túlélése is veszélybe kerülne. Ha egy élőlénytípus túl nagy számban van jelen, akkor megfosztja az embereket az élelmüktől, elpusztítja az emberek vízforrásait, és tönkreteszi a szülőföldjüket. Ez az emberiség szaporodására vagy túlélési helyzetére azonnal hatással lenne. A víz például nagyon fontos minden dolog számára. Ha túl sok egér, hangya, sáska, béka vagy bármilyen más állat van, akkor több vizet fognak inni. Ahogy az általuk fogyasztott víz mennyisége növekszik, az emberek ivóvize és az ivóvízforrások és vizes területek meghatározott körén belüli vízforrások csökkenni fognak, és vízhiányt fognak tapasztalni. Ha az emberek ivóvize tönkremegy, elszennyeződik vagy megszűnik, mert mindenféle állat elszaporodik, akkor egy ilyen zord túlélési környezetben az emberiség túlélése komolyan veszélybe kerül. Ha csak egy vagy többféle élőlénytípus száma meghaladja a megfelelő mértéket, akkor a levegő, a hőmérséklet, a páratartalom és még az emberiség túlélési terében lévő levegő összetétele is megmérgeződik és különféle mértékben elpusztul. Ilyen körülmények között az emberek túlélése és sorsa is az említett ökológiai tényezők által jelentett veszélyeknek lesz kitéve. Ha tehát ezek az egyensúlyok elvesznek, akkor az emberek által belélegzett levegő tönkremegy, az általuk fogyasztott víz szennyezett lesz, és az általuk igényelt hőmérséklet is megváltozik, és különféle mértékű hatások érik. Ha ez megtörténik, az emberiség eredendő, túlélést szolgáló környezete óriási hatásoknak és kihívásoknak lesz kitéve. Egy ilyen forgatókönyv esetén, amikor az emberek alapvető, túlélést szolgáló környezete megsemmisül, mi lenne az emberiség sorsa és milyen kilátásai lennének? Ez egy nagyon komoly probléma! Mivel Isten tudja, hogy a teremtés minden egyes dolga milyen okból létezik az emberiség érdekében, mi a szerepe minden egyes dolognak, amit Ő teremtett, milyen hatással van minden egyes dolog az emberiségre, és milyen mértékben használ az emberiségnek, hiszen Isten szívében mindezekre van egy terv, s Ő irányítja az Általa teremtett összes dolog minden egyes aspektusát, ezért olyan fontos és szükséges minden egyes dolog az emberiség számára, amit tesz. Mostantól kezdve tehát, valahányszor megfigyelsz valamilyen ökológiai jelenséget Isten teremtésének dolgai között, vagy valamilyen természeti törvényt Isten teremtésének dolgai között, nem fogsz többé kételkedni az Isten által teremtett minden egyes dolog szükségességében. Többé nem használsz majd tudatlan szavakat arra, hogy önkényesen ítélkezz Isten minden dolgot elrendező és az emberiségről gondoskodó különféle módszereiről. Nem fogsz önkényes következtetéseket levonni Isten törvényeiről sem, amelyek az Ő teremtésének minden dolgára vonatkoznak. Nem így van?

Mi ez az egész, amiről az imént beszéltünk? Gondolj bele egy pillanatra! Istennek minden egyes dologgal, amit tesz, megvan a Maga szándéka. Még ha az Ő szándéka az emberek számára kifürkészhetetlen is, mindig elválaszthatatlanul és erőteljesen kötődik az emberiség túléléséhez. Ez teljes mértékben nélkülözhetetlen. Azért van így, mert Isten soha nem tett semmi olyat, ami hiábavaló. Minden egyes dolog mögött, amit Ő tesz, az elvek át vannak itatva az Ő tervével és bölcsességével. A terv mögött álló cél és szándék az emberiség védelmét szolgálja, hogy segítsen az emberiségnek elkerülni a katasztrófát, más élőlények általi kifosztását, és minden olyan kárt, amelyet Isten teremtményeinek bármelyike okozna az embereknek. Mondhatjuk-e tehát, hogy Isten tettei, amelyeket e témában láttunk, egy újabb módját jelentik annak, ahogy Isten gondoskodik az emberiségről? Mondhatjuk-e, hogy Isten ezeken a tetteken keresztül táplálja és pásztorolja az emberiséget? (Igen.) Van szoros kapcsolat e téma és a közösségünk témája között: „Isten az élet forrása minden dolog számára”? (Igen.) Nagyon erős kapcsolat van, és ez a téma ennek egyik aspektusa. Mielőtt ezekről a témákról beszélgettünk volna, az embereknek csak homályos elképzeléseik voltak Istenről, Magáról Istenről és az Ő tetteiről – hiányzott belőlük az igazi megértés. Amikor azonban az embereknek mesélnek az Ő tetteiről és azokról a dolgokról, amiket Ő tett, akkor megérthetik és felfoghatják Isten tetteinek alapelveit, és megérthetik azokat, továbbá közel kerülhetnek hozzájuk. Bár Isten szívében mindenféle nagyon bonyolult elméletek, elvek és szabályok vannak, ha Ő bármikor tesz valamit, például teremt és uralkodik minden dolgok felett, vajon nem lehetséges, hogy megértést nyerjetek a szívetekben, hogy ezek Isten tettei, és ezek a lehető leggyakorlatiasabbak, csak azáltal, hogy közösségben megismerhetitek egy-egy részüket? (De.) Akkor miben különbözik a jelenlegi Isten-felfogásod a korábbitól? A lényegét tekintve különbözik. Korábban a megértésed túl üres, túl homályos volt, most viszont rengeteg konkrét bizonyítékot tartalmaz, amelyek megfelelnek Isten tetteinek, megfelelnek annak, amije Istennek van és ami Ő. Ezért mindaz, amit mondtam, csodálatos oktatási anyag számotokra Isten megértéséhez.

2014. február 9.