Isten szentsége (II)

Testvéreim, énekeljünk ma egy himnuszt. Keressetek egyet, amely tetszik nektek, és amelyet rendszeresen énekeltek. (A 760. himnuszt fogjuk énekelni Isten szavaiból: „Tiszta, romlatlan szeretet.”)

1  A „szeretet” olyan vonzalomra utal, amely tiszta és romlatlan, amikor a szívedet arra használod, hogy szeress, hogy érezz, és hogy figyelmes légy. A szeretetben nincsenek feltételek, nincsenek akadályok és nincs távolság. A szeretetben nincs gyanakvás, nincs csalás és nincs ravaszság. A szeretetben nincs üzlet, és nincs semmi tisztátalan. Ha szeretsz, akkor nem fogsz csalni, panaszkodni, elárulni, lázadni, követelni, vagy arra törekedni, hogy valamit vagy valamilyen összeget megszerezz.

2  A „szeretet” olyan vonzalomra utal, amely tiszta és romlatlan, amikor a szívedet arra használod, hogy szeress, hogy érezz, és hogy figyelmes légy. A szeretetben nincsenek feltételek, nincsenek akadályok és nincs távolság. A szeretetben nincs gyanakvás, nincs csalás és nincs ravaszság. A szeretetben nincs üzlet, és nincs semmi tisztátalan. Ha szeretsz, akkor szívesen átadod magad, szívesen szenveded el a nehézségeket, alkalmazkodsz Hozzám, feladod Értem mindazt, amid van, feladod a családodat, a jövődet, a fiatalságodat és a házasságodat. Ha nem, akkor a szereteted nem is szeretet lenne, hanem csalás és árulás!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak)

Ez a himnusz jó választás volt. Mindannyian örömmel énekeltétek? Mit éreztek az eléneklése után? Érzitek magatokban ezt a fajta szeretetet? (Még nem.) Melyik szava mozgat meg benneteket a legmélyebben? („A szeretetben nincsenek feltételek, nincsenek akadályok és nincs távolság. A szeretetben nincs gyanakvás, nincs csalás és nincs ravaszság. A szeretetben nincs üzlet, és nincs semmi tisztátalan.” De magamban még mindig sok tisztátalanságot látok, és sok olyan részem van, amely megpróbál alkudozni Istennel. Valójában még nem értem el a szeretetnek azt a fajtáját, amely tiszta és romlatlan.) Ha nem érted el a tiszta, makulátlan szeretetet, akkor milyen mértékű a benned lévő szeretet? (Csupán azon a szinten vagyok, hogy hajlandó vagyok keresni azt, ahova vágyakozom.) A saját érettséged alapján és a saját tapasztalataidból kiindulva, milyen szintet értél el? Van benned csalárdság? Vannak panaszaid? Vannak követelések a szívedben? Vannak olyan dolgok, amelyeket akarsz és kívánsz Istentől? (Igen, vannak bennem ilyen szennyes dolgok.) Milyen körülmények között jönnek elő? (Amikor az a helyzet, amelyet Isten rendezett el számomra, nem felel meg az elképzeléseimnek, vagy amikor a vágyaim nem teljesülnek: ilyen pillanatokban mutatkozik meg bennem ez a fajta romlott természet.) Ti, tajvani testvérek, szintén gyakran éneklitek ezt a himnuszt? Beszélnétek egy kicsit arról, ti hogyan értelmezitek a „tiszta, romlatlan szeretetet”? Miért így határozza meg Isten a szeretetet? (Nagyon szeretem ezt a himnuszt, mert látom belőle, hogy ez a szeretet teljes szeretet. Azonban még elég messze vagyok attól, hogy megfeleljek ennek a mércének, és még nagyon messze vagyok attól, hogy elérjem az igaz szeretetet. Vannak dolgok, amelyekben képes voltam előrehaladni és együttműködni az Ő szavai nyújtotta erő és az imádság által. Amikor azonban bizonyos próbatételekkel vagy kinyilatkoztatásokkal szembesülök, úgy érzem, hogy nincs jövőm vagy sorsom, hogy nincs rendeltetési helyem. Az ilyen pillanatokban nagyon gyengének érzem magam, és ez a probléma gyakran zavar engem.) Végső soron mire utalsz, amikor azt mondod, hogy „jövő és sors”? Valami konkrétumra utalsz? Ez egy kép, egy elképzelt dolog, vagy a jövőd és a sorsod olyasmi, amit ténylegesen látsz? Valódi tárgy? Szeretném, ha mindannyian elgondolkodnátok ezen: mire vonatkozik az aggály, amit a jövőtök és a sorsotok iránt éreztek? (Az, hogy meg lehet-e engem menteni, hogy életben maradjak.) Más testvérek, ti is beszéljetek egy kicsit arról, hogy milyen megértésetek van a „tiszta, romlatlan szeretet” kifejezésről. (Amikor egy emberben ez megvan, akkor nem fakad tisztátalanság a saját személyiségéből, és nem korlátozza a jövője és a sorsa. Függetlenül attól, hogy Isten hogyan bánik vele, képes teljes mértékben alávetni magát Isten munkájának és vezényléseinek, és a végsőkig követni Őt. Csak az ilyen Isten iránti szeretet tiszta és makulátlan. Amikor ehhez mértem magam, rájöttem, hogy bár úgy tűnik, hogy az elmúlt néhány évben, amikor hittem Istenben, bizonyos dolgokat feláldoztam magamból, vagy félredobtam, mégsem voltam képes igazán átadni Neki a szívemet. Amikor Isten leleplez engem, úgy érzem, hogy engem nem lehet megmenteni, és negatív állapotba kerülök. Látom, hogy teljesítem a kötelességemet, ugyanakkor próbálok alkudozni Istennel, képtelen vagyok teljes szívemből szeretni Istent, és mindig a rendeltetési helyem, a jövőm és a sorsom jár az eszemben.) Úgy tűnik, hogy némileg megértettétek ezt a himnuszt, és összekapcsoltátok azt a tényleges tapasztalataitokkal. A „Tiszta, romlatlan szeretet” himnuszának egyes mondatait azonban különböző mértékben értitek meg. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a hajlandóságról szól, vannak, akik félre akarják dobni a jövőjüket, vannak, akik a családjukat akarják elengedni, és vannak, akik nem akarnak kapni semmit. Megint mások azt követelik maguktól, hogy ne csaljanak, ne panaszkodjanak és ne lázadjanak Isten ellen. Miért akarná Isten ezt a fajta szeretetet sugallni, és miért követelné meg, hogy az emberek így szeressék Őt? Vajon az emberek elérhetik ezt a fajta szeretetet? Vagyis képesek az emberek így szeretni? Az emberek talán úgy látják, hogy nem, mivel nem rendelkeznek az effajta szeretet egy szikrájával sem. Amikor az emberekben ez nincs meg, és amikor alapvetően nem ismerik a szeretetet, Isten kimondja ezeket a szavakat, s számukra ezek a szavak ismeretlenek. Mivel az emberek ebben a világban és romlott természettel élnek, ha meglenne bennük az effajta szeretet, vagy ha egy emberben meglenne az effajta szeretet, amely nem kér és nem követel, amellyel hajlandó átadni magát, elviselni a szenvedést és feladni mindenét, akkor a többi ember mit gondolna arról, akiben megvan az effajta szeretet? Nem lenne egy ilyen ember tökéletes? (De.) Létezik ilyen tökéletes ember ezen a világon? Ilyen típusú ember egyáltalán nem létezik ezen a világon. Ez tény. Ezért egyes emberek a tapasztalataik révén nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy e szavakhoz mérjék magukat. Foglalkoznak önmagukkal, visszafogják magukat, sőt folyamatosan fellázadnak önmaguk ellen: elviselik a szenvedést, és ráveszik magukat, hogy feladják elképzeléseiket. Lemondanak lázadásukról, saját vágyaikról és kívánságaikról. De végül mégsem tudnak megfelelni. Miért történik ez? Isten azért mondja ezeket a dolgokat, hogy követendő mércét adjon az emberek számára, hogy tudják, Isten milyen mércét követel meg tőlük. De vajon mondja Isten valaha is, hogy az embereknek ezt azonnal kell elérniük? Megmondja Isten valaha is, hogy mennyi idejük van az embereknek arra, hogy ezt elérjék? (Nem.) Mondja Isten valaha is, hogy az embereknek így kell Őt szeretniük? Mond ilyet a szöveg e passzusa? Nem, nem mond. Isten csak a szeretetről beszél az embereknek, amire Ő hivatkozik. Ami azt illeti, hogy az emberek képesek-e így szeretni Istent és így bánni vele, milyen követelményeket támaszt Isten az emberekkel szemben? Nem szükséges azonnal teljesíteni őket, mert az meghaladná az emberek képességeit. Gondolkoztatok már azon, milyen feltételeknek kell megfelelniük az embereknek ahhoz, hogy így szeressenek? Ha az emberek gyakran olvassák ezeket a szavakat, akkor majd fokozatosan kialakul bennük ez a szeretet? (Nem.) Akkor mik a feltételek? Először is, hogyan szabadulhat meg az ember az Istennel kapcsolatos gyanakvástól? (Csak a becsületes emberek érhetik ezt el.) És mi a helyzet azzal, hogy ne csaljunk? (Szintén becsületes embernek kell lenni.) Mi a helyzet azzal, hogy ne alkudozzunk Istennel? Ez is része annak, ha valaki becsületes. Mi a helyzet azzal, hogy ne legyünk ravaszok? Mit jelent az, hogy a szeretetben nincs választás? Mindezen dolgok visszavezethetők a becsületességre? Rengeteg részlet van itt. Mit bizonyít, hogy Isten képes így beszélni és meghatározni a szeretetnek ezt a fajtáját? Mondhatjuk-e, hogy Istenben megvan ez a fajta szeretet? (Igen.) Miben látjátok ezt? (Isten ember iránti szeretetében.) Isten ember iránti szeretete feltételhez kötött? Vannak akadályok vagy távolság Isten és ember között? Gyanakszik Isten az emberre? (Nem.) Isten megfigyeli és megérti az embert; valóban megérti az embert. Isten csalárd az emberrel szemben? (Nem.) Mivel Isten olyan tökéletesen beszél erről a szeretetről, lehet az Ő szíve vagy lényege is ilyen tökéletes? (Igen.) Kétségtelenül igen; amikor az emberek tapasztalása elér egy bizonyos pontot, akkor megérzik ezt. Vajon meghatározták valaha az emberek a szeretetet ilyen módon? Milyen körülmények között határozta meg az ember a szeretetet? Hogyan beszél az ember a szeretetről? Az ember nem az adás vagy a felajánlás szempontjából beszél a szeretetről? (De.) A szeretetnek ez a meghatározása leegyszerűsítő; hiányzik belőle a lényeg.

Az, ahogy Isten a szeretetet meghatározza és az, ahogyan Isten a szeretetről beszél, az Ő lényegének egy aspektusához kapcsolódik, de melyik ez az aspektus? Legutóbb egy nagyon fontos témáról beszélgettünk közösségben, egy olyan témáról, amelyet az emberek már sokszor megvitattak. Ez a téma egy olyan szóból áll, amelyről gyakran esik szó az Istenben való hit keretében, mégis egy olyan szó, amelyet mindenki egyszerre érez ismerősnek és ismeretlennek. Miért mondom ezt? Ez egy olyan szó, amely az emberi nyelvekből származik; a meghatározása az emberek között azonban egyszerre világos és homályos. Mi ez a szó? (Szentség.) Szentség: ez volt a témánk, amikor legutóbb közösséget vállaltunk. Ennek a témának egy részéről beszélgettünk. A legutóbbi közösségünkön keresztül mindenki nyert valamilyen új felfogást Isten szentségének lényegéről? E felfogás mely aspektusait tartjátok teljesen újnak? Vagyis mi az, ami ebben a felfogásban vagy azokban a szavakban azt éreztette veletek, hogy a felfogásotok Isten szentségéről más vagy eltérő volt ahhoz képest, ahogy Én beszéltem róla a közösségben? Van valamilyen benyomásotok ezzel kapcsolatban? (Isten azt mondja, amit a szívében érez; az Ő szavai romlatlanok. Ez a szentség egyik aspektusának megnyilvánulása.) (Az is szentség, amikor Isten haragszik az emberre; az Ő haragja romlatlan.) (Ami Isten szentségét illeti, tudom, hogy Isten haragja és irgalma egyaránt jelen van az Ő igazságos természetében. Ez nagyon erős benyomást tett rám. A legutóbbi közösségünkben az is szóba került, hogy Isten igazságos természete egyedülálló – ezt régebben nem értettem. Csak azután értettem meg, hogy hallottam, amit Isten a közösségben mondott, miszerint Isten haragja különbözik az ember haragjától. Isten haragja pozitív dolog, és elvi alapokon áll; Isten eredendő lényegéből fakadóan árasztja ki. Isten lát valami negatív dolgot, ezért szabadjára engedi a haragját. Ez olyasmi, amivel egyetlen teremtett lény sem rendelkezik.) Mai témánk Isten szentsége. Az emberek mindannyian hallottak és tanultak valamit Isten igazságos természetéről. Sőt, sokan gyakran beszélnek egy füst alatt Isten szentségéről és Isten igazságos természetéről; azt mondják, hogy Isten igazságos természete szent. A „szent” szó biztosan nem ismeretlen senki számára – ez egy általánosan használt szó. De az ebben a szóban rejlő jelentéstartalmakat tekintve, Isten szentségének mely kifejeződéseit képesek az emberek meglátni? Mit tárt fel Isten, amit az emberek felismerhetnek? Attól tartok, hogy ezt senki sem tudja. Isten természete igazságos, de aztán ha fogod Isten igazságos természetét, és azt mondod, hogy az szent, ez egy kicsit homályosnak, kicsit zavarosnak tűnik; vajon miért? Azt mondod, Isten természete igazságos, vagy azt mondod, az Ő igazságos természete szent, akkor a szívetekben hogyan jellemzitek Isten szentségét, hogy értelmezitek azt? Vagyis mi a helyzet azzal, amit Isten kinyilatkoztatott, vagy amivel rendelkezik és ami Ő Maga – ezt szentnek ismerik el az emberek? Gondolkodtál már ezen? Azt láttam, hogy az emberek gyakran állnak elő általánosan használt szavakkal, vagy olyan mondatokkal, amelyeket már újra és újra elmondtak, mégse tudják, mit beszélnek. Csak hát mindenki így mondja, megszokásból mondogatják, így berögzült kifejezéssé válik számukra. Ha azonban utánajárnának, és valóban tanulmányoznák a részleteket, rájönnének, hogy nem tudják, mi a valódi jelentése, vagy mire vonatkozik. Pont, mint a „szent” szó esetében: senki sem tudja pontosan, hogy Isten lényegének mely aspektusára utalnak az Ő szentsége kapcsán, amelyről beszélnek, és senki sem tudja, hogyan lehet összeegyeztetni a „szent” szót Istennel. Az emberek szíve össze van zavarodva, és az, hogy elismerik-e Isten szentségét, homályos és tisztázatlan. Hogy Isten miképpen szent, az senki számára sem teljesen világos. Ma erről a témáról fogunk közösséget vállalni, hogy a „szent” szót összeegyeztessük Istennel, hogy az emberek megérthessék Isten szentsége lényegének tényleges tartalmát. Ez megakadályozza majd, hogy egyesek megszokásból és gondatlanul használják ezt a szót, és véletlenszerűen mondjanak dolgokat, amikor nem tudják, hogy azok mit jelentenek, vagy hogy helyesek és pontosak-e. Az emberek mindig is így beszéltek; neked van, neki van, így vált ez szokássá a beszédben. Ez akaratlanul is elhomályosít egy ilyen kifejezést.

A felszínen a „szent” szó nagyon könnyen érthetőnek tűnik, nem igaz? Az emberek legalábbis úgy gondolják, hogy a „szent” szó azt jelenti, hogy tiszta, romlatlan, megszentelt és valódi. Vannak olyanok is, akik a „szentséget” a „szeretet”-tel társítják a „Tiszta, romlatlan szeretet” című himnuszban, amelyet az imént énekeltünk. Ez így van; ez az egyik része a dolognak. Isten szeretete része az Ő lényegének, de nem a teljessége. Az emberek azonban az elképzeléseikben látják ezt a szót, és hajlamosak olyan dolgokra asszociálni, amelyeket ők maguk valódi és tiszta dolgoknak tartanak, vagy olyanokra, amelyeket ők személy szerint romlatlannak vagy makulátlannak tartanak. Egyesek például azt mondták, hogy a lótuszvirág tiszta, és romlatlanul virágzik a piszkos sárban. Ezért az emberek a „szent” szót kezdték használni a lótuszvirágra. Vannak, akik kitalált szerelmi történeteket tekintenek szentnek, vagy néhány mesebeli, félelmetes karaktert tartanak annak. Továbbá vannak, akik úgy vélik, hogy a Bibliában szereplő emberek, vagy mások, akik spirituális könyvekben szerepelnek – például szentek, apostolok vagy mások, akik egykor Istent követték, miközben Ő tette a dolgát –, olyan spirituális tapasztalatokban részesültek, amelyek szentnek mondhatók. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket emberek fogalmaztak meg; emberek elképzelései. Miért vannak az embereknek ilyen elképzeléseik? Az ok nagyon egyszerű: azért, mert az emberek romlottságban élnek, az elvetemültség és a mocsok világában laknak. Minden, amit látnak, minden, amit megérintenek, minden, amit megtapasztalnak, a Sátán elvetemültsége és romlottsága, valamint ármánykodás, belső harc és háború, ami a Sátán befolyása alatt álló emberek között zajlik. Ezért még akkor is, amikor Isten végzi a munkáját az emberekben, és még akkor is, amikor beszél hozzájuk és kinyilatkoztatja az Ő természetét és lényegét, az emberek nem képesek meglátni vagy megismerni Isten szentségét és lényegét. Az emberek gyakran mondják, hogy Isten szent, de hiányzik belőlük az igazi megértés; csak üres szavakat mondanak. Mivel az emberek mocsokban és romlottságban élnek, és a Sátán hatalma alatt vannak, s nem látják a fényt, semmit sem tudnak a pozitív dolgokról, és nem ismerik az igazságot, senki sem tudja igazán, mit jelent az, hogy „szent”. Vannak hát szent dolgok vagy szent emberek e romlott emberiség körében? Bizton állíthatjuk: nem, nincsenek, mert csak Isten lényege szent.

Legutóbb annak egyik aspektusáról beszélgettünk közösségben, hogy Isten lényege miképpen szent. Ez adott némi inspirációt az embereknek, hogy tudást nyerjenek Isten szentségéről, ám ez nem elég. Nem teszi eléggé képessé az embereket arra, hogy teljes mértékben megismerjék Isten szentségét, és arra sem, hogy megértsék: Isten szentsége egyedülálló. Továbbá nem képes kellőképpen képessé tenni az embereket arra, hogy megértsék a szentség valódi jelentését, amely teljes mértékben Istenben testesül meg. Ezért szükséges, hogy folytassuk közösségvállalásunkat ebben a témában. Közösségünk legutóbb három témával foglalkozott, ezért most a negyediket kell megvitatnunk. A Szentírásból való felolvasással fogjuk kezdeni.

A Sátán kísértése

Máté 4:1-4  Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament Hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

Az ördög ezekkel a szavakkal próbálta először megkísérteni az Úr Jézust. Mi a tartalma annak, amit az ördög mondott? („Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”) Ezek az ördög által mondott szavak elég egyszerűek, de vajon van probléma a lényegükkel? Az ördög azt mondta, hogy „Ha Isten Fia vagy”, de a szíve mélyén vajon tudta vagy nem tudta, hogy Jézus Isten Fia? Tudta vagy nem tudta, hogy Ő Krisztus? (Tudta.) Akkor miért mondta, hogy „Ha te vagy”? (Megpróbálta megkísérteni Istent.) De mi volt ezzel a célja? Azt mondta, „Ha Isten Fia vagy”. Szíve mélyén tudta, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a szívében tisztában volt ezzel, de annak ellenére, hogy tudta, alávetette Neki magát és imádta Őt? (Nem.) Mit akart tenni? Ezzel a módszerrel és ezekkel a szavakkal akarta felbosszantani az Úr Jézust, hogy aztán becsapja Őt, hogy az ő szándékainak megfelelően cselekedjen. Nem ez volt az ördög szavai mögött megbúvó jelentés? A Sátán a szívében világosan tudta, hogy Ő az Úr Jézus Krisztus, mégis kimondta ezeket a szavakat. Hát nem ez a Sátán természete? Mi a Sátán természete? (Ravasz, elvetemült, és nem féli Istent.) Milyen következményei lennének annak, ha nem félnénk Istent? Nem arról volt szó, hogy meg akarta támadni Istent? Ezzel a módszerrel akarta megtámadni Istent, ezért mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”; nem ez a Sátán gonosz szándéka? Mit próbált csinálni valójában? A célja nagyon is nyilvánvaló: ezzel a módszerrel próbálta megtagadni az Úr Jézus Krisztus pozícióját és kilétét. A Sátán ezekkel a szavakkal ezt akart mondani: „Ha Te vagy Isten Fia, akkor változtasd ezeket a köveket kenyérré! Ha nem vagy erre képes, akkor nem vagy Isten Fia, ezért nem kellene tovább végezned a munkádat.” Nem így van ez? Ezzel a módszerrel akarta megtámadni Istent, szét akarta zilálni és el akarta pusztítani Isten munkáját; ez a Sátán rosszindulata. Rosszindulata a természetének magából fakadó kifejeződése. Annak ellenére, hogy tudta, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten Fia, Magának Istennek a megtestesülése, nem bírta megállni, hogy ilyesmit tegyen, szorosan Isten háta mögött, kitartóan támadta Őt, és mindent elkövetett, hogy megzavarja és szabotálja Isten munkáját.

Most pedig boncolgassuk ezt a Sátán által mondott mondatot: „Mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Köveket kenyérré változtatni – jelent ez valamit? Ha van étel, miért ne ennénk meg? Miért van szükség arra, hogy a köveket étellé változtassuk? Mondhatjuk, hogy nincs ennek semmi értelme? Bár akkoriban böjtölt, biztosan volt az Úr Jézusnak ennivalója? (Volt.) Itt láthatjuk tehát a Sátán szavainak eszetlenségét. A Sátán minden árulása és rosszindulata ellenére is láthatjuk eszetlenségét és abszurditását. A Sátán számos olyan dolgot tesz, amelyek révén láthatod rosszindulatú természetét; láthatod, hogy olyan dolgokat tesz, amelyek szabotálják Isten munkáját, és ezt látva úgy érzed, hogy gyűlöletes és dühítő. Másrészt viszont nem látod a szavai és tettei mögött a gyerekes, nevetséges természetet? Ez egy kinyilatkoztatás a Sátán természetéről; mivel ilyen a természete, ilyen dolgokat fog tenni. A mai emberek számára a Sátán e szavai abszurdak és nevetségesek. De a Sátán valóban képes ilyen szavakat kiejteni. Mondhatjuk, hogy tudatlan és abszurd? A Sátán elvetemültsége mindenütt jelen van, és folyamatosan feltárul. És hogyan válaszolt erre az Úr Jézus? („Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”) Van ezeknek a szavaknak bármi erejük? (Van.) Miért mondjuk, hogy van erejük? Azért, mert ezek a szavak igazak. Nos, csak kenyérrel él az ember? Az Úr Jézus negyven napon és éjszakán át böjtölt. Vajon éhen halt? Nem halt éhen, ezért a Sátán odament Hozzá, és felszólította, hogy változtassa étellé a köveket, mondván: „Ha a köveket étellé változtatod, akkor nem lesz mit enned? Nem kell akkor majd böjtölnöd, nem kell éhezned?” De az Úr Jézus azt mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember”, ami azt jelenti, hogy bár az ember fizikai testben él, nem az ételnek köszönhető, hogy a fizikai teste él és lélegzik, hanem minden egyes szónak, amely Isten szájából hangzik el. Egyfelől ezek a szavak igazak; hitet adnak az embereknek, éreztetik velük, hogy számíthatnak Istenre, és hogy Ő az igazság. Másrészt vajon van gyakorlati vonatkozása ezeknek a szavaknak? Az Úr Jézus nem volt még mindig talpon, nem volt még mindig életben negyven napnyi és éjszakányi böjtölés után? Nem egy valós példa ez? Negyven napon és éjszakán át nem evett semmilyen ételt, és mégis életben volt. Ez erőteljes bizonyíték, amely megerősíti szavainak igazságát. Ezek a szavak egyszerűek, de az Úr Jézus számára csak akkor mondta ki őket, amikor a Sátán megkísértette Őt, vagy már természetes módon az Ő részét képezték? Másképp fogalmazva: Isten az igazság, és Isten az élet, de vajon Isten igazsága és élete utólagos kiegészítés volt? Későbbi tapasztalatból születtek? Nem – ezek eredendően megvoltak Istenben. Vagyis az igazság és az élet Isten lényege. Bármi történjék is Vele, minden, amit Ő kinyilatkoztat, az igazság. Ez az igazság, ezek a szavak – akár hosszú, akár rövid a beszédének tartalma – lehetővé tehetik az ember számára, hogy éljen, és életet adhatnak az embernek; lehetővé tehetik az emberek számára, hogy igazságot és tisztánlátást nyerjenek az emberi élet útjáról, és lehetővé teszik számukra, hogy higgyenek Istenben. Más szóval, annak forrása, hogy Isten használja e szavakat, pozitív. Mondhatjuk hát, hogy ez a pozitív dolog szent? (Igen.) A Sátán ama szavai a Sátán természetéből fakadnak. A Sátán mindenütt, folyamatosan felfedi elvetemült és rosszindulatú természetét. Nos, a Sátán természetes módon teszi ezeket a kinyilatkoztatásokat? Irányítja őt valaki, hogy ezt tegye? Segít neki valaki? Kényszeríti valaki? Nem. Mindezen kinyilatkoztatásokat magától teszi. Ez a Sátán elvetemült természete. Bármit tesz Isten, bárhogyan teszi azt Isten, a Sátán a nyomában jár. E dolgok lényege és valódi természete, amelyeket a Sátán mond és tesz, a Sátán lényege – elvetemült és rosszindulatú lényeg. Most, ahogy tovább olvasunk, mit mondott még a Sátán? Olvassuk el!

Máté 4:5-7  Ezután magával vitte Őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt Hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le Magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”

Lássuk először a Sátán által itt elmondott szavakat. A Sátán így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le Magadat”, majd idézett a Szentírásból: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Mit érzel, amikor a Sátán szavait hallod? Nem nagyon gyerekesek? Gyerekesek, abszurdak és undorítóak. Miért mondom ezt? A Sátán gyakran tesz ostoba dolgokat, és nagyon okosnak hiszi magát. Gyakran idéz a Szentírásból – még azokat a szavakat is, amelyeket Isten mondott –, és megpróbálja ezeket a szavakat Isten ellen fordítani, hogy megtámadja és megkísértse Őt, hogy elérje célját: szabotálni Isten munkájának tervét. Képes vagy bármit is meglátni ezekben a Sátán által mondott szavakban? (A Sátán elvetemült szándékokat rejteget.) A Sátán mindenben, amit tesz, mindig is arra törekedett, hogy megkísértse az emberiséget. A Sátán nem egyenesen beszél, hanem kerülőúton, a kísértést és a csábítást alkalmazva. A Sátán úgy közelíti meg Isten megkísértését, mintha Isten egy közönséges emberi lény lenne, s azt hiszi, hogy az emberhez hasonlóan Isten is tudatlan, ostoba, és képtelen tisztán megkülönböztetni a dolgok valódi formáját. A Sátán úgy gondolja, hogy Isten és az ember egyaránt képtelen átlátni az ő lényegét, álnokságát és baljós szándékát. Vajon nem ez a Sátán ostobasága? Sőt, a Sátán nyíltan idéz a Szentírásból, azt gondolván, hogy ez hitelességet kölcsönöz neki, s hogy képtelen leszel kiszúrni a szavaiban lévő hibákat, vagy elkerülni, hogy becsapjanak. Nem a Sátán abszurditása és gyerekessége ez? Ez pont olyan, mint amikor az emberek az evangéliumot terjesztik, és tanúságot tesznek Isten mellett: nem szoktak a hitetlenek néha valami hasonlót mondani, mint amit a Sátán mondott? Hallottátok, ahogy emberek valami hasonlót mondanak? Mit érzel, amikor ilyeneket hallasz? Undorodsz? (Igen.) Amikor undorodsz, akkor ellenszenvet és gyűlöletet is érzel? Amikor ilyen érzéseid vannak, képes vagy felismerni, hogy a Sátán és a Sátán által az emberben kialakított romlott természet gonosz? Ráeszméltetek valaha is a szívetekben arra, hogy „amikor a Sátán beszél, azt támadásként és kísértésként teszi; a Sátán szavai abszurdak, nevetségesek, gyerekesek és undorítóak; Isten azonban soha nem beszélne vagy munkálkodna így, és soha nem is tette”? Természetesen ebben a helyzetben az emberek csak halványan érzékelik ezt, és továbbra isképtelenek megragadni Isten szentségét. A jelenlegi érettségetekkel, csupán ezt érzitek: „Minden, amit Isten mond, az az igazság, hasznos számunkra, és el kell fogadnunk.” Függetlenül attól, hogy képesek vagytok-e ezt elfogadni vagy sem, kivétel nélkül azt mondjátok, hogy Isten szava az igazság, és hogy Isten az igazság, de azt nem tudjátok, hogy maga az igazság szent, és Isten szent.

Mi volt Jézus válasza a Sátán e szavaira? Jézus azt mondta neki: „Viszont meg van írva: »Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!«” Van igazság e Jézus által mondott szavakban? Határozottan van bennük igazság. A felszínen ezek a szavak egy követendő parancsolatot tartalmaznak az emberek számára, ez egy egyszerű mondat, mégis, mind az ember, mind a Sátán gyakran megsértette e szavakat. Az Úr Jézus tehát azt mondta a Sátánnak, hogy „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet”, merthogy a Sátán gyakran ezt csinálta, és közben nagy erőfeszítéseket tett. Mondhatnánk, hogy a Sátán ezt szemtelenül és szégyenérzet nélkül tette. A Sátán természetlényegéből fakad, hogy nem retteg Istentől, és nincs Istent félő szíve. Még akkor is, amikor a Sátán Isten mellett állt, és láthatta Őt, akkor sem bírta megállni, hogy ne kísértse meg. Ezért mondta az Úr Jézus a Sátánnak, hogy „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet”. Ezeket a szavakat Isten gyakran mondta a Sátánnak. Helyénvaló tehát, hogy ezt a mondatot napjainkban is alkalmazzuk? (Igen, hiszen mi is gyakran megkísértjük Istent.) Miért kísértik meg az emberek gyakran Istent? Azért, mert az emberek telve vannak romlott sátáni természettel? (Igen.) Tehát a Sátán fenti szavait gyakran mondják az emberek? És milyen helyzetekben mondják az emberek e szavakat? Mondhatnánk, hogy az emberek időtől és helytől függetlenül mondanak ilyeneket. Ez azt bizonyítja, hogy az emberek természete nem különbözik a Sátán romlott természetétől. Az Úr Jézus néhány egyszerű szót mondott, olyan szavakat, amelyek az igazságot képviselik, olyan szavakat, amelyekre az embereknek szükségük van. Ebben a helyzetben viszont az Úr Jézus oly módon beszélt, hogy vitázott a Sátánnal? Volt bármi konfrontatív abban, amit a Sátánnak mondott? (Nem.) Mit érzett az Úr Jézus a szívében a Sátán kísértésével kapcsolatban? Undorodott tőle és taszította? Taszította az Úr Jézust és undorodott tőle, mégsem vitatkozott a Sátánnal, még kevésbé beszélt nagy alapelvekről. Vajon miért? (Mert a Sátán mindig ilyen; soha nem tud megváltozni.) Mondhatnánk, hogy a Sátán ellenáll az észérveknek? (Igen.) Vajon felismeri a Sátán, hogy Isten az igazság? A Sátán soha nem fogja felismerni, és soha nem fogja elismerni, hogy Isten az igazság; ilyen a természete. A Sátán természetének van még egy másik visszataszító aspektusa is. Mi az? Az Úr Jézus megkísértésére tett erőfeszítései során a Sátán úgy gondolta, hogy még ha nem is jár sikerrel, akkor is megpróbálkozik vele. Annak ellenére, hogy büntetés járna érte, mégis úgy döntött, hogy megpróbálja. Annak ellenére, hogy semmi előnye nem származna belőle, mégis megpróbálta, kitartott az erőfeszítései mellett, és a végsőkig szembeszegült Istennel. Miféle természet ez? Hát nem elvetemült? Ha egy ember haragra gerjed és dühbe gurul, amikor megemlítik Istent, akkor ő látta vajon Istent? Tudja, hogy Isten kicsoda? Nem tudja, hogy Isten ki, nem hisz Benne, és Isten nem szólította őt meg. Isten soha nem zavarta őt, akkor miért haragudna? Mondhatjuk, hogy ez az ember elvetemült? A világi trendek, az evés, az ivás, az élvezetek és a hírességek hajszolása – ezek közül egyik sem izgatna egy ilyen embert. Azonban már az „Isten” szó említésére, vagy Isten szavainak igazságára is dühbe gurul. Nem azt jelenti ez, hogy elvetemült természete van? Ez elegendő annak bizonyítására, hogy ez az ember elvetemült természete. Most pedig, a magatok nevében szólva, van olyan, amikor szóba kerül az igazság, vagy Isten emberiségre kiszabott próbatételei, vagy Isten embereket ítélő szavai, és ti ellenszenvet éreztek? Visszataszítónak érzitek, és nem akartok ilyesmiket hallani? A szíved azt gondolhatja: „Nem azt mondja minden ember, hogy Isten az igazság? E szavak némelyike nem igazság! Ezek nyilvánvalóan csak Isten intő szavai az ember felé!” Néhányan talán még erős ellenszenvet is éreznek a szívükben, és azt gondolják: „Mindennap erről beszélnek – az Ő próbatételei, az Ő ítélete –, mikor lesz már ennek vége? Mikor kapjuk meg a jó rendeltetési helyet?” Nem tudni, honnan ered ez az indokolatlan harag. Miféle természet ez? (Elvetemült természet.) A Sátán elvetemült természete irányítja és vezeti. Isten szemszögéből nézve, tekintettel a Sátán elvetemült természetére és az ember romlott természetére, Isten soha nem vitatkozik az emberekkel és nem neheztel rájuk, és soha nem csinál felhajtást, amikor az emberek ostobán viselkednek. Soha nem fogod látni, hogy Isten hasonló nézeteket vallana a dolgokról, mint az emberek, sőt, azt sem fogod látni, hogy az emberiség nézőpontját, tudását, tudományát, filozófiáját vagy képzeletét felhasználva kezelné a dolgokat. Inkább minden, amit Isten tesz, és minden, amit kinyilatkoztat, az igazsághoz kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy minden szava, amit mondott, és minden cselekedete, amit tett, az igazsághoz kötődik. Ez az igazság nem valami alaptalan fantázia terméke; ezt az igazságot és ezeket a szavakat Isten az Ő lényege és élete alapján juttatja kifejezésre. Mivel ezek a szavak és Isten tetteinek lényege maga az igazság, elmondhatjuk, hogy Isten lényege szent. Más szóval, minden, amit Isten mond és tesz, életerőt és fényt hoz az emberek számára, lehetővé teszi az emberek számára, hogy meglássák a pozitív dolgokat és azok valóságát, és utat mutat az emberiségnek, hogy a helyes úton járhasson. Mindezeket a dolgokat Isten lényege és az Ő szentségének lényege határozza meg. Most már látjátok, ugye? Most pedig egy újabb felolvasással folytatjuk a Szentírásból.

Máté 4:8-11  Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta Neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta Neki: Mindezt Neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz Tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!” Ekkor elhagyta Őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak Neki.

Az ördögi Sátán, miután az előző két trükkje kudarcot vallott, egy újabbal próbálkozott: megmutatta a világ összes királyságát és azok dicsőségét az Úr Jézusnak, és arra kérte, hogy imádja őt. Mit látsz ebben a helyzetben az ördög valódi tulajdonságaiból? Hát nem teljesen szégyentelen az ördögi Sátán? (De.) Milyen értelemben szégyentelen? Minden dolgot Isten teremtett, a Sátán mégis körbefordult, mindent megmutatott Istennek, mondván: „Nézd mindezen királyságok gazdagságát és dicsőségét. Ha imádsz engem, mindet Neked adom.” Nem teljes szereptévesztés ez? Nem szégyentelen a Sátán? Isten teremtett mindent, de vajon a saját élvezetére teremtett mindent? Isten mindent az emberiségnek adott, de a Sátán az egészet el akarta ragadni, és miután mindent elragadott, azt mondta Istennek: „Imádj engem! Imádj engem, és én Neked adom ezt az egészet.” Ez a Sátán csúnya arca; teljesen szégyentelen! A Sátán még a „szégyen” szó jelentését sem ismeri. Ez csak egy újabb példa az elvetemültségére. Még azt sem tudja, hogy mi a szégyen. A Sátán világosan tudja, hogy Isten teremtett mindent, és hogy Ő irányít és ural minden dolgot. A dolgok nem az ember tulajdonát képezik, még kevésbé a Sátánét, hanem Istenét, az ördögi Sátán szemtelen módon mégis azt mondta, hogy majd ő mindent Istennek ad. Hát nem egy újabb példa ez arra, hogy a Sátán már megint abszurd és szégyentelen módon viselkedik? Emiatt Isten még jobban gyűlöli a Sátánt, nem igaz? Mégis, bármivel is próbálkozott a Sátán, becsapta az Úr Jézust? Mit mondott az Úr Jézus? („Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!”) Van ezeknek a szavaknak gyakorlati jelentésük? (Igen.) Milyen gyakorlati jelentésük van? A Sátán elvetemültségét és szemérmetlenségét látjuk a beszédében. Ha tehát az emberek a Sátánt imádnák, mi lenne a következménye? Megszereznék az összes királyság gazdagságát és dicsőségét? (Nem.) Mit szereznének meg? Az emberiség ugyanolyan szégyentelenné és nevetségessé válna, mint a Sátán? (Igen.) Akkor nem különböznének a Sátántól. Ezért mondta az Úr Jézus ezeket a szavakat, amelyek minden egyes ember számára fontosak: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!” Ez azt jelenti, hogy az Úron kívül, Magán Istenen kívül, ha valaki mást szolgálnál, ha az ördögi Sátánt imádnád, akkor ugyanabban a mocsokban fetrengenél, mint a Sátán. Akkor osztoznál a Sátán szemérmetlenségében és elvetemültségében, és a Sátánhoz hasonlóan megkísértetnéd és megtámadnád Istent. Akkor mi lenne számodra a kimenetel? Isten utálna téged, lesújtana rád és elpusztítana téged. Miután a Sátán többször sikertelenül kísértette meg az Úr Jézust, vajon megpróbálta újra? A Sátán nem próbálkozott újra, és távozott. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy a Sátán elvetemült természete, rosszindulata, abszurditása és eszetlensége még csak említésre sem méltó Isten előtt. Az Úr Jézus legyőzte a Sátánt mindössze három mondattal, ami után az behúzott farokkal, túlságosan szégyellve magát ahhoz, hogy megmutassa az arcát, elszaladt, és soha többé nem kísértette meg az Úr Jézust. Mivel az Úr Jézus legyőzte a Sátán e kísértését, most már könnyedén folytathatta a munkáját és az Előtte álló feladatokat. Vajon mindaz, amit az Úr Jézus ebben a helyzetben tett és mondott, bírna gyakorlati jelentőséggel minden egyes ember számára, ha a jelenben alkalmaznánk? (Igen.) Miféle gyakorlati jelentőséggel? Könnyű dolog legyőzni a Sátánt? Az embereknek világosan meg kell érteniük a Sátán elvetemült természetét? Pontosan meg kell érteniük az embereknek a Sátán kísértéseit? (Igen.) Amikor a saját életedben tapasztalod meg a Sátán kísértéseit, ha képes lennél átlátni a Sátán elvetemült természetén, vajon nem lennél képes legyőzni azt? Ha tudnál a Sátán abszurditásáról és eszetlenségéről, akkor is a Sátán oldalán állnál és támadnád Istent? Ha megértenéd, hogy a Sátán rosszindulata és arcátlansága miként nyilatkozik meg rajtad keresztül – ha világosan felismernéd és megértenéd ezeket a dolgokat –, akkor is így támadnád és kísértenéd Istent? (Nem, nem tennénk.) Mit tennétek? (Fellázadnánk a Sátán ellen, és elűznénk.) Könnyű ezt megtenni? Nem könnyű. Az embereknek ehhez gyakran kell imádkozniuk, gyakran kell Isten elé állniuk és önvizsgálatot tartaniuk. És hagyniuk kell, hogy Isten fegyelmezése, ítélete és fenyítése rájuk szálljon. Csak így fognak az emberek fokozatosan kiszabadulni a Sátán félrevezető ténykedése és irányítása alól.

Most pedig e Sátán által mondott szavak áttekintésével összefoglaljuk azokat a dolgokat, amelyek a Sátán lényegét alkotják. Először is, a Sátán lényegéről általánosságban elmondható, hogy elvetemült, szemben Isten szentségével. Miért mondom, hogy a Sátán lényege elvetemült? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, meg kell vizsgálnunk annak következményeit, amit a Sátán tesz az emberekkel. A Sátán megrontja és irányítja az embert, az ember pedig a Sátán romlott természete szerint cselekszik, és a Sátán által megrontott emberek világában él. Az emberiséget akaratlanul megszállja és kisajátítja magának a Sátán; az emberben tehát megvan a Sátán romlott beállítottsága, ami a Sátán természete. Láttad a Sátán arroganciáját mindabból, amit mondott és tett? Láttad az álnokságát és a rosszindulatát? Miben mutatkozik meg elsősorban a Sátán arroganciája? Vajon a Sátán mindig magában hordozza a vágyat, hogy elfoglalja Isten helyét? A Sátán mindig le akarja rombolni Isten munkáját és Isten pozícióját, és magának akarja megszerezni azt, hogy az emberek a Sátánt kövessék, támogassák és imádják; ez a Sátán arrogáns természete. Amikor a Sátán megrontja az embereket, közvetlenül mondja meg nekik, hogy mit tegyenek? Amikor a Sátán megkísérti Istent, előjön, és azt mondja: „Megkísértelek Téged, meg foglak támadni Téged”? Egyáltalán nem. Akkor milyen módszert használ a Sátán? Csábít, megkísért, támad, csapdákat állít, sőt, még a Szentírásból is idéz. A Sátán különféle módokon beszél és cselekszik, hogy elérje sötét céljait és beteljesítse szándékait. Miután a Sátán megtette ezt, mi látható abból, ami az emberben megnyilvánul? Nem válnak az emberek is arrogánssá? Az ember évezredek óta szenved a Sátán rontásától, így az ember arrogáns, álnok, rosszindulatú és eszetlen lett. Mindezen dolgokat a Sátán természete idézi elő. Mivel a Sátán természete elvetemült, átadta az embernek ezt az elvetemült természetet, és az emberre hozta ezt az elvetemült, romlott beállítottságot. Ezért az ember a romlott sátáni természet alatt él, és a Sátánhoz hasonlóan ellenáll Istennek, megtámadja Istent és megkísérti Őt, úgyhogy az ember nem tudja imádni Istent, és nincs Istent félő szíve.

Öt módja annak, ahogy a Sátán megrontja az embert

Ami Isten szentségét illeti – még ha ismerős is a téma –, amikor erről beszélünk, az egyesek számára kissé elvont, mélyreható és megfoghatatlan lehet. De nem kell aggódni. Segítek nektek megérteni, hogy mi Isten szentsége. Ahhoz, hogy megértsétek, hogy valaki milyen ember, nézzétek meg, mit tesz és mik a tettei eredményei, s akkor meglátjátok az illető lényegét. Meg lehet ezt így fogalmazni? (Igen.) Akkor először ebből a nézőpontból szemléljük meg közösen Isten szentségét! Elmondható, hogy a Sátán lényege elvetemült, ezért a Sátán úgy cselekedett az emberekkel szemben, hogy szüntelenül megrontotta őket. A Sátán elvetemült, ezért az általa megrontott emberek bizonyosan elvetemültek. Mondaná valaki, hogy „a Sátán elvetemült, de talán valaki, akit megrontott, szent”? Ez vicc lenne, nem igaz? Lehetséges lenne ilyesmi? (Nem.) A Sátán elvetemült, és elvetemültségében benne foglaltatik egy lényegi és egy gyakorlati oldal is. Ez nem csak üres beszéd. Nem a Sátánt próbáljuk bemocskolni; mi csupán az igazságról és a valóságról vállalunk közösséget. E téma valóságáról való közösségvállalás talán fájdalmat okozhat egyeseknek vagy az emberek egy bizonyos alcsoportjának, de nincs benne rossz szándék; lehet, hogy ma halljátok ezt, és kicsit kényelmetlenül érzitek magatokat, de egy nem túl távoli napon, amikor képesek lesztek felismerni, majd megvetitek magatokat, és érezni fogjátok, hogy amiről ma beszélek, az nagyon hasznos és értékes számotokra. A Sátán lényege elvetemült, tehát mondhatjuk-e, hogy a Sátán cselekedeteinek eredményei elkerülhetetlenül elvetemültek, vagy legalábbis az elvetemültséghez kapcsolódnak? (Igen.) Miként rontja meg tehát a Sátán az embert? Az elvetemültségnek, amit a Sátán a világban és az emberiség körében művel, mely konkrét aspektusai láthatóak és érzékelhetőek az emberek számára? Gondolkodtatok már ezen korábban? Lehet, hogy még nem sokat gondolkoztatok rajta, ezért hadd hozzak fel néhány fő szempontot. Mindenki ismeri az evolúció elméletét, melyet a Sátán kínál, igaz? Ez egy olyan tudományterület, amelyet az ember tanulmányoz, ugye? (Igen.) A Sátán tehát először a tudást használja az ember megrontására, és a saját sátáni módszereit alkalmazza a tudás átadására. Ezután a tudományt használja az ember megrontására, felkeltve az érdeklődését a tudás, a tudomány, a titokzatos dolgok vagy az emberek által felfedezni kívánt dolgok iránt. A következő, amit a Sátán az ember megrontására használ, a hagyományos kultúra és a babona, majd ezt követően a társadalmi trendek. Ezek mind olyan dolgok, amelyekkel az emberek a mindennapi életük során találkoznak, és ezek mind az emberek közvetlen közelében léteznek; kapcsolódnak azokhoz a dolgokhoz, amelyeket látnak, hallanak, megérintenek és tapasztalnak. Mondhatnánk, hogy minden egyes ember ezekkel a dolgokkal körülvéve éli az életét, és még ha akarna sem tudna elmenekülni vagy megszabadulni tőlük. Ezekkel a dolgokkal szemben az emberiség tehetetlen, és az ember csak annyit tehet, hogy hagyja, hogy ezek befolyásolják, megfertőzzék, irányítsák és gúzsba kössék; az embernek nincs ereje, hogy megszabaduljon tőlük.

a. Hogyan használja a Sátán a tudást az ember megrontására?

Először a tudásról fogunk beszélni. A tudást mindenki pozitív dolognak tartja? Az emberek legalábbis úgy gondolják, hogy a „tudás” szónak inkább pozitív, mint negatív felhangja van. Akkor miért említjük itt azt, hogy a Sátán az ember megrontására használja a tudást? Az evolúció elmélete nem a tudás egyik aspektusa? Newton tudományos törvényei nem a tudás részei? A Föld gravitációs vonzása is a tudás része, nem? (De.) Akkor miért szerepel a tudás azon dolgok között, amelyeket a Sátán az emberiség megrontására használ? Mi a véleményetek erről? Van a tudásnak egy cseppnyi igazságtartalma is? (Nincs.) Akkor mi a tudás lényege? Mi az alapja mindannak a tudásnak, amelyre az ember szert tesz? Az evolúció elméletén alapul? Vajon nem ateizmuson alapul az a tudás, amelyet az ember a felfedezés és az összegzés révén szerzett? Van bármely tudásnak köze Istenhez? Összefügg Isten imádatával? Kapcsolódik az igazsághoz? (Nem.) Hogyan használja tehát a Sátán a tudást az ember megrontására? Épp most mondtam, hogy ebből a tudásból semmi sem kapcsolódik Isten imádatához vagy az igazsághoz. Egyesek így gondolkodnak erről: „Lehet, hogy a tudásnak semmi köze az igazsághoz, de attól még nem rontja meg az embereket.” Mi a véleményetek erről? A tudással arra tanítottak, hogy az embernek a boldogságát saját kezűleg kell megteremtenie? A tudás azt tanította neked, hogy az ember sorsa a saját kezében van? (Igen.) Miféle beszéd ez? (Ördögi beszéd.) Teljesen igaz! Ördögi beszéd! A tudás bonyolult téma. Egyszerűen kijelenthetjük, hogy a tudás egy területe nem más, mint tudás. Olyan területe a tudásnak, amelyet az alapján tanulunk meg, hogy nem imádjuk Istent, és nem értjük meg, hogy mindent Isten teremtett. Amikor az emberek elsajátítják ezt a fajta tudást, nem látják Isten mindenek feletti szuverenitását; nem látják, hogy mindenért Isten felelős vagy hogy Ő irányít minden dolgot. Ehelyett csak annyit tesznek, hogy szüntelenül kutatják és tanulmányozzák az adott tudásterületet, és tudáson alapuló válaszokat keresnek. De vajon nem igaz, hogy ha az emberek nem hisznek Istenben, és helyette csak kutatnak, akkor soha nem fogják megtalálni az igazi válaszokat? A tudás csupán megélhetést, munkát, jövedelmet adhat neked, hogy ne éhezz; de soha nem fogod a tudás révén imádni Istent, és a tudás soha nem fog távol tartani téged a gonosztól. Minél többet tanulmányozzák az emberek a tudást, annál inkább vágynak majd arra, hogy lázadjanak Isten ellen, hogy alávessék Istent a tanulmányaiknak, hogy próbára tegyék Istent és ellenálljanak Neki. Mit látunk tehát most, hogy a tudás tanítja az embereket? Ez mind a Sátán filozófiája. Vajon a Sátán által a megrontott emberek között terjesztett filozófiáknak és túlélési szabályoknak van közük az igazsághoz? Semmi közük az igazsághoz, sőt, valójában az igazság ellentétei. Az emberek gyakran mondják: „Az élet mozgás” és „Az ember vas, a rizs acél, az ember éhezik, ha kihagy egy étkezést”; mik ezek a mondások? Tévhitek, és hallásuk undort kelt. Az ember úgynevezett tudását a Sátán eléggé átitatta a világi ügyekre vonatkozó filozófiájával és gondolkodásával. És miközben a Sátán ezt teszi, lehetővé teszi az ember számára, hogy átvegye gondolkodását, filozófiáját és álláspontjait, hogy az ember tagadhassa Isten létezését, tagadhassa Isten minden dolog és az ember végzete feletti uralmát. Ahogy tehát az ember tanulmányai előrehaladnak, és egyre több tudásra tesz szert, úgy érzi, hogy Isten létezése elhomályosul, sőt, talán már nem is érzi, hogy Isten létezik. Mivel a Sátán bizonyos gondolatokat, nézeteket és elképzeléseket elültetett az emberben, ha egyszer a Sátán ezt a mérget elültette az emberben, akkor vajon nem vezette félre és nem rontotta meg a Sátán az embert? Mit mondanátok, mi szerint élnek a mai emberek? Nem a Sátán által elültetett tudás és gondolatok szerint élnek? És az ebben a tudásban és gondolatokban elrejtett dolgok vajon nem a Sátán filozófiája és mérge? Az ember a Sátán filozófiája és mérge szerint él. És mi áll az ember Sátán általi megrontásának középpontjában? A Sátán azt akarja, hogy az ember hozzá hasonlóan tagadja meg Istent, szálljon és forduljon szembe Vele; ez a Sátán célja az ember megrontásával, egyúttal az az eszköz, amellyel a Sátán megrontja az embert.

A tudás legfelületesebb aspektusával kezdjük. A nyelvek nyelvtana és szavai vajon képesek megrontani az embereket? Megronthatják a szavak az embereket? A szavak nem rontják meg az embereket; a szó eszköz, amit az emberek a beszédhez használnak, és egyben az az eszköz is, amellyel Istennel kommunikálnak, nem beszélve arról, hogy jelenleg Isten is a nyelv és a szavak által kommunikál az emberekkel. Ezek eszközök, és szükség van rájuk. Egy meg egy, az kettő, kétszer kettő meg négy; ez nem tudás? De megronthat téged? Ez általános ismeret – rögzített minta –, így nem ronthatja meg az embereket. Akkor milyen típusú tudás rontja meg az embereket? A megrontó tudás olyan tudás, amely összevegyül a Sátán nézeteivel és gondolataival. A Sátán ezeket a nézeteket és gondolatokat a tudás közvetítésével igyekszik belesulykolni az emberiségbe. Egy cikkben, például, önmagában az írott szavakkal nincs semmi baj. A probléma a szerző álláspontjaival és szándékával van, amikor a cikket írta, valamint gondolatainak tartalmával. Ezek a szellem dolgai, és képesek megrontani az embereket. Ha például egy tévéműsort nézel, milyen dolgok vannak benne, amelyek megváltoztathatják az emberek nézeteit? Az, amit a szereplők mondanak – maguk a szavak –, képesek megrontani az embereket? (Nem.) Milyen dolgok rontanák meg az embereket? A műsor lényegi gondolatai és tartalma lenne az, ami a rendező nézeteit képviselné. Az ezekben a nézetekben hordozott információk befolyásolhatnák az emberek szívét és elméjét. Nem így van ez? Most már tudjátok, hogy mire utalok, amikor arról beszélek, hogy a Sátán a tudást használja fel az emberek megrontására. Ugye nem fogjátok félreérteni? Tehát amikor legközelebb olvasol egy regényt vagy cikket, képes leszel megítélni, hogy az írott szavakban kifejezett gondolatok megrontják-e, vagy építik-e az emberiséget? (Igen, kis mértékben.) Ezt lassú tempóban kell tanulmányozni és megtapasztalni, és ez nem olyasvalami, amit egyből könnyen meg lehet érteni. Például, amikor egy tudásterületet kutatsz vagy tanulmányozol, az adott tudás néhány pozitív aspektusa segíthet abban, hogy megérts néhány általános ismeretet az adott területről, miközben azt is lehetővé teszi számodra, hogy megtudd, mit kellene az embereknek elkerülniük. Vegyük például az „elektromosságot” – ez egy tudásterület, nemde? Nem lennél tudatlan, ha nem tudnád, hogy az áram megrázhat és sérülést okozhat az embereknek? De ha egyszer megérted ezt a tudásterületet, nem leszel óvatlan, ha elektromos árammal működő tárgyakhoz érsz, és tudni fogod, hogyan használd az elektromosságot. Ez mindkettő pozitív dolog. Most már világos az, amit arról beszéltünk, hogy a tudás hogyan rontja meg az embereket? A világon sokféle tudást tanulmányoznak, és időt kell szánnotok arra, hogy megkülönböztessétek őket a magatok számára.

b. Hogyan használja a Sátán a tudományt az ember megrontására?

Mi a tudomány? Nem becsüli-e nagyra minden egyes ember a tudományt, és nem tartja-e alaposnak? Amikor a tudományt említik, vajon az emberek nem úgy érzik-e, hogy: „Ez olyasvalami, ami a hétköznapi ember számára elérhetetlen; ez egy olyan téma, amihez csak tudományos kutatók vagy szakértők nyúlhatnak hozzá; semmi köze hozzánk, átlagemberekhez”? Van ennek bármi köze a hétköznapi emberekhez? (Igen.) Hogyan használja a Sátán a tudományt az emberek megrontására? Az itteni értekezésünkben csak azokról a dolgokról fogunk beszélni, amelyekkel az emberek gyakran találkoznak a saját életükben, más témákat figyelmen kívül hagyunk. Létezik egy szó: „gének”. Hallottatok már róla? Mindannyian ismeritek ezt a kifejezést. Hát nem a tudomány fedezte fel a géneket? Mit jelentenek pontosan az emberek számára a gének? Nem azt az érzést keltik-e az emberekben, hogy a test egy titokzatos dolog? Amikor az emberek megismerkednek ezzel a témával, nem lesznek-e olyanok – különösen a kíváncsiak –, akik többet akarnak majd tudni, és további részleteket szeretnének? Ezek a kíváncsi emberek energiájukat erre a témára összpontosítják, és amikor nincs más dolguk, akkor könyvekben és az interneten keresnek információkat, hogy minél több részletet megtudjanak róla. Mi a tudomány? Egyszerűen szólva, a tudomány a gondolatok és elméletek összessége olyan dolgokról, amelyekre az ember kíváncsi, amelyek ismeretlenek, és amelyekről Isten nem beszélt nekik; a tudomány gondolatok és elméletek összessége olyan rejtélyekről, amelyeket az ember kutatni akar. Mi a tudomány hatóköre? Mondhatjuk, hogy meglehetősen széles körű; az ember mindent kutat és tanulmányoz, ami őt érdekli. A tudomány magában foglalja ezen dolgok részleteinek és törvényeinek kutatását, majd olyan meggyőző elméletek felállítását, amelyek mindenkit arra késztetnek, hogy azt gondolja: „Ezek a tudósok tényleg fantasztikusak! Olyan sokat tudnak, eleget ahhoz, hogy megértsék ezeket a dolgokat!” Annyira csodálják a tudósokat, nem igaz? A tudományt kutató emberek milyen nézeteket vallanak? Hát nem akarják-e kutatni az univerzumot, kutatni az érdeklődési körükbe tartozó titokzatos dolgokat? Mi ennek a végeredménye? Egyes tudományokban az emberek feltételezések alapján vonják le a következtetéseiket, másokban pedig az emberi tapasztalatokra támaszkodva vonnak le következtetéseket. Ismét más tudományterületeken az emberek történelmi és háttérmegfigyelések alapján jutnak el következtetéseikhez. Nem így van? Mit tesz tehát a tudomány az emberekért? A tudomány csupán arra szolgál, hogy az emberek láthassák a fizikai világ tárgyait, és kielégítse az ember kíváncsiságát, ám nem teszi lehetővé, hogy az ember meglássa azokat a törvényeket, amelyek által Isten uralkodik minden dolog felett. Úgy tűnik, hogy az ember válaszokat talál a tudományban, de azok a válaszok zavarba ejtőek, és csak ideiglenes elégedettséget hoznak, olyan elégedettséget, amely csak arra jó, hogy az ember szívét az anyagi világra korlátozza. Az ember úgy érzi, hogy válaszokat kapott a tudománytól, ezért bármilyen kérdés merül fel, a tudományos nézeteire alapozva bizonyítja és fogadja el azt. Az ember szívét annyira elcsábítja és megszállja a tudomány, hogy az ember már nem akarja megismerni Istent, imádni Istent és hinni, hogy minden dolog Istentől származik, és hogy az embernek Hozzá kell fordulnia válaszokért. Nem így van? Minél inkább hisz valaki a tudományban, annál abszurdabbá válik, miközben azt hiszi, hogy mindenre van tudományos megoldás, hogy a kutatás bármit meg tud oldani. Az ilyenek nem keresik Istent, és nem hisznek abban, hogy Ő létezik. Sokan vannak, akik hosszú távon hisznek Istenben, de ha bármilyen problémával szembesülnek, akkor a számítógépet használják, hogy utánanézzenek a dolgoknak, és válaszokat keressenek; ők csak a tudományos ismeretekben hisznek. Nem hiszik, hogy Isten szava az igazság, nem hiszik, hogy Isten szavai képesek megoldani az emberiség minden problémáját, nem az igazság szemszögéből szemlélik az emberiség számtalan problémáját. Bármilyen problémával is találkoznak, soha nem imádkoznak Istenhez, és nem keresik a megoldást úgy, hogy Isten szavaiban kutatnák az igazságot. Sok esetben szívesebben hiszik azt, hogy az ismeret képes megoldani a problémát; számukra a tudomány a végső válasz. Isten teljességgel hiányzik az ilyen emberek szívéből. Ők álhívők, és az Istenbe vetett hitről alkotott nézeteik nem különböznek sok kiváló akadémikus és tudós nézeteitől, akik mindig tudományos módszereket alkalmazva próbálják vizsgálni Istent. Például sok vallási szakértő van, aki elment arra a hegyre, ahol a bárka megállapodott, és így bebizonyították a bárka létezését. A bárka megjelenésében azonban nem látják Isten létezését. Ők csak a történetekben és a történelemben hisznek; ez az eredménye az ő tudományos kutatásuknak és az anyagi világ tanulmányozásának. Ha az anyagi dolgokat kutatod, legyen szó mikrobiológiáról, csillagászatról vagy földrajzról, soha nem kapsz olyan eredményt, amely megállapítja, hogy Isten létezik, vagy hogy Ő mindenek felett uralkodik. Mit tesz tehát a tudomány az emberért? Nem távolítja-e el az embert Istentől? Nem készteti-e az embereket arra, hogy Istent vizsgálatoknak vessék alá? Nem teszi-e az embereket még inkább kételkedővé Isten létezését és szuverenitását illetően, és így megtagadják és elárulják Istent? Ez a következmény. Amikor tehát a Sátán a tudományt használja az ember megrontására, milyen célt próbál elérni? Tudományos következtetéseket akar használni arra, hogy félrevezesse az embereket, és tompává tegye őket, és kétértelmű válaszokat használ, hogy az emberek szívét visszatartsa, hogy ne keressék Isten létezését, és ne higgyenek abban Ezért mondom tehát, hogy a tudomány az egyik módja annak, ahogyan a Sátán megrontja az embereket.

c. Hogyan használja a Sátán a hagyományos kultúrát az ember megrontására?

Van vagy nincs sok olyan dolog, amit a hagyományos kultúra részének tekintünk? (Van.) Mit jelent ez a „hagyományos kultúra”? Egyesek azt mondják, hogy az ősöktől örököljük – ez az egyik szempont. A kezdetektől fogva életmódok, szokások, mondások és szabályok öröklődtek a családokon, etnikai csoportokon, sőt az egész emberiségen belül, és ívódtak be az emberek gondolataiba. Az emberek életük nélkülözhetetlen részének tekintik őket, szabályként tekintenek rájuk, és úgy tartják be őket, mintha ez lenne maga az élet. Tényleg nem akarják soha megváltoztatni vagy elhagyni ezeket a dolgokat, mert az őseiktől örökölték őket. A hagyományos kultúrának vannak más aspektusai is, amelyek beivódtak az emberek csontjaiba, például a Konfuciusz és Menciusz által átadottak, valamint azok a dolgok, amelyeket a kínai taoizmus és konfucianizmus tanított az embereknek. Nem így van ez? Milyen dolgok tartoznak a hagyományos kultúrához? Beletartoznak az ünnepek, amelyeket az emberek ünnepelnek? Például a tavaszi fesztivál, a lámpásfesztivál, a sírseprés napja, a sárkányhajó fesztivál, valamint a szellem fesztivál és az őszközépünnep. Egyes családok még azt is megünneplik, amikor az idősek elérnek egy bizonyos életkort, vagy amikor a gyerekek betöltik az egy hónapot vagy a száz napot. És így tovább. Ezek mind hagyományos ünnepek. Nem a hagyományos kultúra áll ezen ünnepek hátterében? Mi a hagyományos kultúra lényege? Van bármi köze Isten imádatához? Van köze ahhoz, hogy azt mondják az embereknek, hogy gyakorolják az igazságot? Vannak olyan ünnepek, amelyeken az emberek áldozatot mutatnak be Istennek, Isten oltára elé járulnak és befogadják az Ő tanításait? Vannak ilyen ünnepek? (Nincsenek.) Mit csinálnak az emberek mindezeken az ünnepnapokon? A modern időkben ezeket az ünnepeket alkalomnak tekintik az evésre, ivásra és szórakozásra. Mi a hagyományos kultúra mögött álló forrás? Kitől származik a hagyományos kultúra? A Sátántól származik. E hagyományos ünnepek kulisszái mögött a Sátán elültet bizonyos dolgokat az emberben. Mik ezek a dolgok? Gondoskodik arról, hogy az emberek emlékezzenek az őseikre – ez az egyik? Például a sírseprés napján az emberek rendbe teszik a sírokat és áldozatot mutatnak be őseiknek, hogy ne feledkezzenek meg róluk. A Sátán gondoskodik arról is, hogy az emberek ne feledkezzenek meg a hazafiságról, amire példa a sárkányhajó fesztivál. Mi a helyzet az őszközépünneppel? (Családi összejövetelek.) Mi a családi összejövetelek háttere? Mi az oka? A kommunikáció és az érzelmi kapcsolatteremtés. Természetesen sokféleképpen lehet leírni az ünnepek mögött álló okokat, legyen szó akár a holdújév vagy a lámpásfesztivál megünnepléséről. Bárhogy is írjuk le ezeket az okokat, mindegyik a Sátán módszere arra, hogy filozófiáját és gondolkodásmódját elültesse az emberekben, hogy eltávolodjanak Istentől, és ne tudjanak róla, hogy van Isten, továbbá hogy vagy az őseiknek, vagy a Sátánnak mutassanak be áldozatot, illetve egyenek, igyanak és szórakozzanak a test vágyait kielégítendő. Miközben ezeket az alkalmakat ünneplik, a Sátán gondolatai és nézetei mélyen beépülnek az emberek elméjébe a tudtukon kívül. Amikor az emberek elérik a negyvenes, ötvenes éveiket vagy még idősebb korukat, a Sátán ezen gondolatai és nézetei már mélyen gyökeret vertek a szívükben. Sőt, az emberek mindent megtesznek azért, hogy ezeket az elképzeléseket – akár helyesek, akár helytelenek – válogatás és fenntartás nélkül továbbadják a következő nemzedéknek. Nem így van ez? (De.) Hogyan rontja meg az embereket a hagyományos kultúra és ezek az ünnepek? Tudod? (Az embereket korlátozzák és megkötik e hagyományok szabályai, így nincs idejük vagy energiájuk Istent keresni.) Ez az egyik aspektus. Például mindenki ünnepel holdújév idején – ha nem ünnepelnél, nem lennél szomorú? Vannak olyan babonák, amelyeket a szívedben őrzöl? Lehet, hogy úgy érzed: „Nem ünnepeltem az újévet, és mivel a holdújév napja rossz nap volt, vajon nem lesz az év egész hátralévő része is rossz?” Nem éreznéd magad rosszul, és nem félnél egy kicsit? Vannak olyanok is, akik évek óta nem áldoztak az őseiknek, és hirtelen olyan álmot látnak, amelyben egy elhunyt személy pénzt kér tőlük. Mit éreznének? „Milyen szomorú, hogy ennek a most eltávozott személynek költőpénzre van szüksége! Elégetek neki egy kis papírpénzt. Ha nem tenném, az nem lenne helyes. Bajt hozhatna ránk, élőkre – ki tudja megmondani, mikor sújt le a szerencsétlenség?” Mindig ott lesz a szívükben a félelem és az aggodalom kis felhője. Kitől származik ez az aggodalom? A Sátán a forrása ennek az aggodalomnak. Nem ez az egyik módja annak, ahogy a Sátán megrontja az embert? Különböző eszközöket és ürügyeket használ arra, hogy irányítson, fenyegessen és gúzsba kössön téged, hogy kábulatba ess, engedj neki és alávesd magad neki; így rontja meg a Sátán az embert. Gyakran előfordul, hogy amikor az emberek gyengék, vagy nincsenek teljesen tisztában a helyzettel, véletlenül zavaros fejjel csinálnak valamit; vagyis véletlenül a Sátán fogságába esnek, és esetleg akaratlanul cselekszenek, úgy tesznek dolgokat, hogy nem tudják, mit cselekszenek. Így rontja meg a Sátán az embert. Most is vannak jó néhányan, akik nem szívesen válnak meg a mélyen gyökerező hagyományos kultúrától, akik egyszerűen nem tudnak lemondani róla. Különösen amikor gyengék és negatívak, akkor kívánják megünnepelni az ilyen jellegű ünnepeket, és szeretnének újra találkozni a Sátánnal és kielégíteni őt, hogy vigaszt nyújtson a szívüknek. Mi áll a hagyományos kultúra hátterében? A Sátán fekete keze mozgatja a szálakat a színfalak mögött? A Sátán elvetemült természete manipulál és irányít? A Sátán gyakorol hatalmat mindezek felett? (Igen.) Amikor az emberek hagyományos kultúrában élnek és megünneplik az ilyen hagyományos ünnepeket, mondhatjuk, hogy ez olyan környezet, ahol a Sátán becsapja és megrontja őket, ráadásul még örülnek is annak, hogy a Sátán becsapja és megrontja őket? (Igen.) Ezt mindannyian elismeritek és tudtok róla.

d. Hogyan használja a Sátán a babonát az ember megrontására?

Ismered a „babona” kifejezést, ugye? Van némi kapcsolat a babona és a hagyományos kultúra között, de ma nem ezekről fogunk beszélni. Inkább a babonaság leggyakrabban előforduló formáiról fogok beszélni: jóslásról, jövendőmondásról, füstölőégetésről és Buddha imádatáról. Vannak, akik jóslással foglalkoznak, mások Buddhát imádják és füstölőt égetnek, megint mások jövendölnek, vagy az arcvonásaikból jósoltatnak valakivel. Közületek hányan jósoltattak már maguknak, vagy jártak arcról olvasáson? Ez az, ami a legtöbb embert érdekli, nem igaz? (De.) Miért? Milyen hasznot húznak az emberek a jövendőmondásból és a jóslásból? Milyen kielégülést nyernek belőle? (Kíváncsiság.) Csak a kíváncsiságról van szó? Ez nem feltétlenül így van, ahogy Én látom. Mi a célja a jóslásnak és a jövendőmondásnak? Miért csinálják? Nem azért, hogy lássák a jövőt? Vannak, akik azért olvastatnak az arcukról, hogy megjósolják a jövőt, mások pedig azért, hogy megtudják, szerencséjük lesz-e vagy sem. Vannak, akik azért csináltatják, hogy lássák, milyen lesz a házasságuk, mások pedig azért, hogy megtudják, milyen szerencsét hoz az előttük álló év. Vannak, akik azért olvastatnak az arcukról, hogy lássák, milyenek lesznek a saját és a fiaik vagy lányaik kilátásai, vannak továbbá üzletemberek, akik azért, hogy lássák, mennyi pénzt fognak keresni, és az arcjóstól kérnek útmutatást, hogy milyen lépéseket kell tenniük. Szóval ez csak a kíváncsiság kielégítését szolgálja? Amikor az emberek az arcukról olvastatnak, vagy hasonlókat csinálnak, akkor az a saját, jövőbeli személyes hasznukat szolgálja; úgy gondolják, hogy mindez szorosan összefügg a saját sorsukkal. Hasznos ez az egész? (Nem.) Miért nem hasznos? Nem jó dolog, ha ezeken a dolgokon keresztül némi tudásra teszünk szert? Ezek a gyakorlatok segíthetnek abban, hogy tudd, mikor sújthat le a baj, és ha már azelőtt értesülsz ezekről a problémákról, mielőtt bekövetkeznének, vajon nem tudnád elkerülni őket? Ha megjósoltatod a jövődet, az megmutathatja, hogyan találhatod meg az útvesztőből kivezető helyes utat, hogy az előtted álló évben szerencsének örvendhess, és vállalkozásod révén nagy vagyonra tegyél szert. Most akkor hasznos vagy nem hasznos? Hogy hasznos-e vagy sem, az nem kapcsolódik hozzánk, és a mai közösségünkben nem fogunk ezzel a témával foglalkozni. Hogyan használja a Sátán a babonát az ember megrontására? Az emberek mind ismerni akarják a végzetüket, ezért a Sátán kihasználja a kíváncsiságukat, hogy elcsábítsa őket. Az emberek azért foglalkoznak jóslással, jövendőmondással és arcjóslással, hogy megtudják, mi fog történni velük a jövőben, és milyen út áll előttük. De végül is kinek a kezében van a sors és a kilátások, amelyek miatt az emberek annyira aggódnak? (Isten kezében.) Mindezen dolgok Isten kezében vannak. Mit akar a Sátán ezekkel a módszerekkel tudatni az emberekkel? A Sátán az arcjóslást és a jövendőmondást arra akarja használni, hogy közölje az emberekkel, hogy ismeri jövőbeli sorsukat, s nemcsak tudja ezeket a dolgokat, hanem ő is irányítja őket. A Sátán ki akarja használni ezt a lehetőséget, és ezeket a módszereket arra akarja használni, hogy irányítsa az embereket, hogy vakon higgyenek benne, és engedelmeskedjenek minden szavának. Például, ha arcjóslást csináltatsz, ha a jövendőmondó becsukja a szemét, és tökéletes tisztasággal elmond mindent, ami az elmúlt évtizedekben történt veled, mit éreznél legbelül? Azonnal azt éreznéd: „Annyira pontos! Soha senkinek nem meséltem a múltamról, ő honnan tudta? Igazán csodálom ezt a jövendőmondót!” A Sátánnak nem túl könnyű ismernie a múltadat? Isten vezetett téged oda, ahol ma vagy, és közben a Sátán végig megrontotta az embereket és követett téged. Az évtizedek múlása az életedben a Sátán számára semmi, és a Sátánnak nem nehéz megtudnia ezeket a dolgokat. Amikor megtudod, hogy mindaz, amit a Sátán mond, pontos, vajon nem adod át neki a szívedet? Nem függsz attól, hogy átvegye az irányítást a jövőd és a vagyonod felett? Egy pillanat alatt a szíved némi tiszteletet vagy megbecsülést fog érezni iránta, és egyesek lelkét már ekkor elragadhatja. És azonnal megkérdezed a jövendőmondót: „És most mit tegyek? Mit kerüljek el jövőre? Mit nem szabad csinálnom?” És akkor azt fogja mondani: „Nem szabad oda menned, nem szabad ezt tenned, nem szabad egy bizonyos színű ruhát viselned, bizonyos helyekre ritkábban kellene menned, bizonyos dolgokat gyakrabban kellene megtenned...” Nem fogsz mindent, amit mond, azonnal a szívedre venni? Gyorsabban megjegyeznéd a szavait, mint Isten szavait. Miért jegyeznéd meg őket ilyen gyorsan? Mert a Sátánra akarnál támaszkodni a jó szerencse érdekében. Nem ekkor ragadja el a szívedet? Amikor a jóslatai egymás után valóra válnak, nem akarnál rögtön visszamenni hozzá, hogy megtudd, milyen szerencsét hoz a következő év? (De igen.) Megtennél mindent, amit a Sátán mond neked, és kerülnél mindent, amiről azt mondja, hogy kerüld. Ily módon nem tartasz be mindent, amit mond? Nagyon gyorsan a karjaiba omlasz, félrevezet téged, és az irányítása alá kerülsz. Ez azért történik, mert elhiszed, hogy amit mond, az az igazság, és mert elhiszed, hogy tud az előző életeidről, a mostani életedről és arról, hogy mit hoz a jövő. Ezt a módszert használja a Sátán arra, hogy irányítsa az embereket. De valójában ki az, aki tényleg irányít? Maga Isten irányít, nem a Sátán. A Sátán ebben az esetben csak a maga ügyes trükkjeit használja, hogy a tudatlan, csak az anyagi világot látó embereket becsapja, hogy higgyenek és bízzanak benne. Ők aztán a Sátán markába kerülnek, és engedelmeskednek minden szavának. De vajon a Sátán lazít valaha is a szorításán, amikor az emberek hinni akarnak Istenben és követni akarják Istent? Nem. Ebben a helyzetben az emberek tényleg a Sátán markába kerülnek? (Igen.) Mondhatjuk-e, hogy a Sátán viselkedése e tekintetben szégyentelen? (Igen.) Miért mondanánk ezt? Mert ezek csalárd és megtévesztő taktikák. A Sátán szégyentelen, és félrevezeti az embereket, elhiteti velük, hogy ő irányít mindent velük kapcsolatban, és ő irányítja a sorsukat. Ez arra készteti a tudatlan embereket, hogy teljes mértékben engedelmeskedjenek neki. Pár szóval becsapja őket. Az emberek kábulatukban meghajolnak előtte. Szóval milyen módszereket használ a Sátán, mit mond, hogy rávegyen téged, hogy higgy benne? Például lehet, hogy nem mondtad meg a Sátánnak, hogy hányan vannak a családodban, de attól ő még képes lehet megmondani, hogy hányan vannak, illetve a szüleid és a gyerekeid életkorát. Bár lehet, hogy már korábban is voltak gyanúid és kétségeid a Sátánnal kapcsolatban, de miután hallottad tőle ezeket a dolgokat, nem érzed úgy, hogy egy kicsit szavahihetőbb? A Sátán akkor talán azt mondaná, hogy milyen nehéz volt számodra a munka az utóbbi időben, hogy a feletteseid nem adják meg neked a megérdemelt elismerést, mindig ellened dolgoznak, és így tovább. Miután ezt hallottad, azt gondolnád: „Pontosan így van! Nem mennek zökkenőmentesen a dolgok a munkahelyen.” Így egy kicsit jobban hinnél a Sátánnak. Aztán mondana valami mást is, hogy félrevezessen téged, hogy még inkább higgy neki. Lassacskán azon kapod magad, hogy képtelen vagy ellenállni neki, vagy tovább gyanakodni rá. A Sátán csupán néhány apró trükköt alkalmaz, méghozzá jelentéktelen kis trükköket, és így zavar össze téged. Amikor összezavarodsz, képtelen leszel tájékozódni, nem tudod, mit tegyél, és elkezded követni azt, amit a Sátán mond. Ez a Sátán „zseniális” módszere az ember megrontására, aminek hatására akaratlanul is a csapdájába esel, és elcsábulsz tőle. A Sátán mond neked néhány dolgot, amit az emberek jónak képzelnek, majd megmondja neked, mit tegyél és mit kerülj el. Így akaratlanul is félrevezet téged. Ha már félre lettél vezetve, a dolgok sikamlóssá válnak számodra; állandóan azon fogsz gondolkodni, hogy mit mondott neked a Sátán, hogy mit tegyél, és tudtodon kívül a megszállottja leszel. Miért van ez így? Azért, mert az emberiség nélkülözi az igazságot, így képtelen szilárdan helytállni és ellenállni a Sátán csábításának és kísértésének. A Sátán elvetemültségével, csalárdságával, árulásával és rosszindulatával szemben az emberiség olyan tudatlan, éretlen és gyenge, nem igaz? Nem ez az egyik módja annak, ahogy a Sátán megrontja az embert? (De.) Az embereket akaratlanul, apránként megtévesztik és becsapják a Sátán különböző módszerei, mert nem képesek különbséget tenni pozitív és negatív között. Hiányzik belőlük ez az érettség, illetve az a képesség, hogy győzedelmeskedjenek a Sátán felett.

e. Hogyan használja a Sátán a társadalmi irányzatokat az ember megrontására?

Mikor jöttek létre a társadalmi irányzatok? Vajon csak napjainkban jöttek létre? Azt mondhatnánk, hogy a társadalmi irányzatok akkor keletkeztek, amikor a Sátán elkezdte megrontani az embereket. Mit foglalnak magukban a társadalmi irányzatok? (Öltözködési és sminkelési stílusok.) Ezek olyan dolgok, amelyekkel az emberek gyakran találkoznak. A ruházati stílusok, a divat és a trendek – ezek egyetlen kis szempontot képeznek. Van-e még valami más is? A népszerű szófordulatok, amelyekkel az emberek gyakran előjönnek, szintén számítanak? Számítanak-e az életstílusok, amelyekre az emberek vágynak? Számítanak-e a zenei sztárok, hírességek, magazinok és regények, amelyeket az emberek szeretnek? (Igen.) Szerintetek a társadalmi irányzatok melyik aspektusa képes megrontani az embert? Ezen irányzatok közül melyik a legcsábítóbb számotokra? Egyesek azt mondják: „Mindannyian elértünk egy bizonyos kort, az ötvenes vagy hatvanas, hetvenes vagy nyolcvanas éveinkben járunk, és már nem tudunk beilleszkedni ezekbe a divatokba, és nem igazán kötik le a figyelmünket.” Így van? Mások azt mondják: „Nem követjük a hírességeket, ezt a húszas éveikben járó fiatalok teszik; nem hordunk divatos ruhákat sem, ezt az imázsukra figyelő emberek teszik.” Ezek közül melyik képes megrontani titeket? (Népszerű szólásmondások.) Meg tudják-e rontani az embereket ezek a szólásmondások? Mondok egy példát, és meglátjátok, hogy megrontja-e az embereket: „A pénz mozgatja a világot.” Ez vajon egy irányzat? Az általatok említett divat- és gasztronómiai trendekhez képest ez nem sokkal rosszabb? Az, hogy „a pénz mozgatja a világot”, a Sátán filozófiája. Ez uralkodik az egész emberiség körében, minden emberi társadalomban; mondhatnánk, hogy ez egy irányzat. Ez azért van, mert minden olyan ember szívébe beleivódott, aki először nem fogadta el ezt a mondást, de aztán hallgatólagosan elfogadta, amikor kapcsolatba került a valós élettel, és azt kezdte érezni, hogy ezek a szavak valójában igazak. Ez vajon nem az a folyamat, amely során a Sátán megrontja az embert? Lehet, hogy az emberek nem ugyanolyan mértékig értik ezt a mondást, de mindenkinek megvan a maga értelmezési és elfogadási szintje – ami ezt a mondást illeti – a körülötte történt dolgok és a saját személyes tapasztalatai alapján. Nem így van? Függetlenül attól, hogy valakinek mennyi tapasztalata van ezzel a mondással kapcsolatban, milyen negatív hatása lehet valakinek a szívére? Valami feltárul a jelen világban élő emberek emberi beállítottságán keresztül, mindegyikőtöket beleértve. Mi az? A pénz imádata. Vajon nehéz ezt eltávolítani valakinek a szívéből? Nagyon nehéz! Úgy tűnik, hogy a Sátán valóban mélyen megrontotta az embert! A Sátán a pénzt használja arra, hogy az embereket kísértse, és megrontja őket, hogy imádják a pénzt és tiszteljék az anyagi dolgokat. S hogyan nyilvánul meg ez a pénzimádat az emberekben? Úgy érzitek, hogy pénz nélkül nem tudnátok életben maradni ebben a világban, hogy akár egyetlen nap is lehetetlen lenne pénz nélkül? Az emberek státusza azon alapul, hogy mennyi pénzük van, akárcsak a tisztelet, amit kivívnak. A szegények háta szégyenteljesen meggörnyed, míg a gazdagok élvezik a magas státuszukat. Büszkén kihúzzák magukat, hangosan beszélnek és arrogánsan élnek. Milyen hozadéka van ennek a mondásnak és irányzatnak az emberek számára? Nem úgy van-e, hogy sokan bármilyen áldozatot meghoznak a pénz hajszolása közben? Nem veszítik-e el sokan a méltóságukat és a tisztességüket a még több pénz utáni hajszában? Nem veszítik-e el sokan a pénz miatt a lehetőséget, hogy teljesítsék kötelességüket és kövessék Istent? Nem az-e a legnagyobb veszteség az emberek számára, ha elveszítik az esélyt az igazság elnyerésére és az üdvösségre? Nem gonosz-e a Sátán, hogy ezt a módszert és ezt a mondást használja arra, hogy az embert ilyen mértékben megrontsa? Hát nem egy aljas csel ez? Ahogy e népszerű közmondás elleni tiltakozástól a felé haladsz, hogy végül igazságként fogadod el, a szíved teljesen a Sátán markába kerül, ezért akaratlanul is a közmondás szerint kezdesz élni. Milyen mértékben befolyásolt téged ez a mondás? Lehet, hogy ismered az igaz utat, és lehet, hogy ismered az igazságot, de nincs erőd törekedni arra. Lehet, hogy világosan tudod, hogy Isten szava az igazság, de nem vagy hajlandó megfizetni az árat, vagy szenvedni az igazság elnyeréséért. Ehelyett inkább feláldoznád a saját jövődet és sorsodat, hogy a végsőkig ellenállj Istennek. Nem számít, mit mond Isten, nem számít, mit tesz Isten, nem számít, hogy megérted-e, milyen mély és milyen nagy Isten szeretete irántad, makacsul ragaszkodsz a saját utadhoz, és megfizeted ennek a mondásnak az árát. Azaz, ez a mondás már félrevezette és ellenőrzése alatt tartja a gondolataidat, már a viselkedésedet is ez szabályozza, és inkább hagyod, hogy ez irányítsa a sorsodat, minthogy félretedd a gazdagság utáni törekvésedet. Az, hogy az emberek képesek így cselekedni, hogy a Sátán szavai által irányíthatóak és manipulálhatóak – nem azt jelenti-e, hogy a Sátán félrevezette és megrontotta őket? Vajon nem vert-e gyökeret a szívedben a Sátán filozófiája és gondolkodásmódja, valamint a Sátán beállítottsága? Vajon amikor vakon hajszolod a gazdagságot, és felhagysz az igazság keresésével, akkor nem érte-e el a Sátán a célját, hogy félrevezessen téged? Pontosan ez a helyzet. Érzed-e tehát, amikor a Sátán félrevezet és megront téged? Nem érezheted. Ha nem látod, hogy a Sátán közvetlenül előtted áll, vagy nem érzed, hogy a Sátán az, aki titokban tevékenykedik, hogyan lennél képes látni a Sátán gonoszságát? Felismernéd-e, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget? A Sátán mindenkor és mindenhol megrontja az embert. A Sátán lehetetlenné teszi az ember számára, hogy védekezzen ez ellen a romlás ellen, és tehetetlenné teszi az embert ezzel szemben. A Sátán rávesz arra, hogy elfogadd a gondolatait, a nézőpontjait és a tőle származó elvetemült dolgokat olyan helyzetekben, amikor tudatlan vagy, és amikor nem veszed észre, hogy mi történik veled. Az emberek elfogadják ezeket a dolgokat, és nem tesznek kivételt. Dédelgetik és kincsként ragaszkodnak ezekhez a dolgokhoz, hagyják, hogy ezek a dolgok manipulálják és játszadozzanak velük; így élnek az emberek a Sátán hatalma alatt, és öntudatlanul engedelmeskednek a Sátánnak, a Sátán pedig egyre mélyebben megrontja az embert.

A Sátán e számos módszert használja az ember megrontására. Az embernek van tudása és felfogása bizonyos tudományos elvekről, az ember a hagyományos kultúra hatása alatt él, és minden ember a hagyományos kultúra örököse és közvetítője. Az ember kénytelen továbbvinni a hagyományos kultúrát, amelyet a Sátán adott neki, és az ember alkalmazkodik azokhoz a társadalmi irányzatokhoz is, amelyeket a Sátán biztosít az emberiségnek. Az ember elválaszthatatlan a Sátántól, mindenkor alkalmazkodik mindahhoz, amit a Sátán tesz, elfogadja az elvetemültségét, csalárdságát, rosszindulatát és arroganciáját. Ha az ember egyszer a Sátán e beállítottságainak birtokába jutott, boldogan vagy szomorúan él e romlott emberiség körében? (Szomorúan.) Miért mondod ezt? (Mert az embert ezek a romlott dolgok lekötik és irányítják, bűnben él, és fáradságos küzdelembe merül.) Egyesek szemüveget viselnek, és nagyon intellektuálisnak tűnnek; lehet, hogy nagyon tiszteletreméltóan, ékesszólóan és értelmesen beszélnek, és mivel sok mindenen keresztülmentek, nagyon tapasztaltak és kifinomultak lehetnek. Képesek lehetnek részletesen beszélni kisebb-nagyobb dolgokról; képesek lehetnek arra is, hogy felmérjék a dolgok hitelességét és okát. Egyesek talán megnézik ezeknek az embereknek a viselkedését és megjelenését, valamint jellemét, emberi mivoltát, magatartását és így tovább, és nem találnak bennük hibát. Az ilyen emberek különösen képesek alkalmazkodni az aktuális társadalmi trendekhez. Még ha ezek az emberek idősebbek is, soha nem maradnak le a kor trendjei mögött, és soha nem túl öregek a tanuláshoz. A felszínen senki sem találhat hibát egy ilyen emberben, de belső lényegüket teljesen és egészen megrontotta a Sátán. Bár külsőleg semmi hibát nem lehet találni ezekben az emberekben, bár a felszínen szelídek, kifinomultak, tudással és bizonyos erkölcsiséggel rendelkeznek, tisztességesek, és bár tudás tekintetében semmivel sem alsóbbrendűek a fiataloknál, természetlényegüket tekintve az ilyen emberek a Sátán teljes és élő modelljei; a Sátán kiköpött másai. Ez a „gyümölcse” az ember Sátán általi megrontásának. Amit mondtam, lehet, hogy fájdalmas számotokra, de mind igaz. Az ember által tanulmányozott tudás, a tudomány, melyet megért, és az általa választott eszközök, amelyekkel beilleszkedik a társadalmi trendekbe, kivétel nélkül az ember Sátán általi megrontásának eszközei. Ez teljesen igaz. Ezért az ember olyan beállítottságban él, amelyet a Sátán teljesen megrontott, és az embernek nem áll módjában tudni, mi Isten szentsége, vagy mi Isten lényege. Ez azért van, mert a felszínen nem lehet hibát találni abban, ahogyan a Sátán megrontja az embert; nem lehet megmondani valakinek a viselkedéséből, hogy valami nincs rendben. Mindenki normálisan végzi a munkáját és normális életet él; könyveket és újságokat olvasnak, normálisan tanulnak és beszélnek. Vannak, akik tanultak némi etikát, és ügyesen beszélnek, megértőek és barátságosak, segítőkészek és adakozók, nem folytatnak kicsinyes vitákat, és nem használják ki az embereket. Romlott sátáni természetük azonban mélyen bennük gyökerezik, és ezt a lényeget nem lehet külső erőfeszítésekre támaszkodva megváltoztatni. E lényeg miatt az ember nem képes megismerni Isten szentségét, és annak ellenére, hogy Isten szentségének lényege feltárul az ember előtt, az ember nem veszi azt komolyan. Ez azért van, mert a Sátán különböző eszközökkel már teljesen birtokba vette az ember érzéseit, eszméit, nézeteit és gondolatait. Ez a birtokba vétel és megrontás nem átmeneti vagy alkalmi, hanem mindenütt és mindenkor jelen van. Ezért nagyon sok ember, aki három-négy éve, vagy akár öt-hat éve hisz Istenben, még mindig kincsként őrzi ezeket az elvetemült gondolatokat, nézeteket, logikát és filozófiákat, amelyeket a Sátán ültetett el bennük, és képtelenek elengedni őket. Mivel az ember elfogadta az elvetemült, arrogáns és rosszindulatú dolgokat, amelyek a Sátán természetéből fakadnak, az ember személyes kapcsolataiban elkerülhetetlenül gyakran előfordulnak a Sátán arrogáns természetéből eredő konfliktusok, viták és összeférhetetlenség. Ha a Sátán pozitív dolgokat adott volna az emberiségnek – például ha a hagyományos kultúra részét képező konfucianizmus és taoizmus, amiket az ember elfogadott, jó dolgok lennének –, akkor a hasonló típusú embereknek képesnek kellene lenniük jól kijönni egymással, miután elfogadják azokat a dolgokat. Akkor miért van ekkora szakadék az emberek között, akik elfogadták ugyanazokat a dolgokat? Miért van ez? Azért, mert ezek a dolgok a Sátántól származnak, és a Sátán megosztottságot teremt az emberek között. A Sátántól származó dolgok, függetlenül attól, hogy a felszínen mennyire tűnnek méltóságteljesnek vagy nagyszerűnek, csak arroganciát hoznak az embernek és azt hívnak elő az ember életében, s nem mást, mint az elvetemült természet csalárd fajtáját. Nem így van ez? Még az is, aki képes álcázni magát, aki bőséges tudással rendelkezik, vagy akinek jó a neveltetése, nehezen tudná leplezni romlott sátáni természetét. Vagyis akárhányféleképpen is álcázza magát ez a személy, akár szentnek gondoltad, akár tökéletesnek, akár angyalnak, és akármennyire is tisztának hitted, a színfalak mögött milyen a valódi élete? Milyen lényeget látnál a természetük kinyilatkoztatásában? Kétségtelenül a Sátán elvetemült természetét látnád. Megengedhető, hogy ezt mondjam? (Igen.) Tegyük fel például, hogy ismersz valakit, aki közel áll hozzád, akit jó embernek tartasz, talán bálványozod is. A jelenlegi érettségeddel mit gondolsz róluk? Először is, megítéled, hogy az ilyen típusú embernek van-e emberi mivoltja, őszinte-e, igaz szeretet van-e benne az emberek iránt, szavai és tettei hasznára válnak-e másoknak és segítenek-e rajtuk. (Nem.) Mi az az úgynevezett kedvesség, szeretet vagy jóság, amit ezek az emberek kinyilvánítanak? Mind hamis, mind csak látszat. E látszat mögött egy hátsó, elvetemült cél húzódik meg: hogy az illető személyt imádják és bálványozzák. Tisztán látjátok ezt? (Igen.)

Mit hoznak az emberiségnek azok a módszerek, amelyeket a Sátán az emberek megrontására használ? Hoznak valami pozitívumot? Először is, meg tudja az ember különböztetni a jót a gonosztól? Mondanád, hogy ebben a világban – legyen szó akár valamilyen híres vagy remek emberről, vagy valamilyen magazinról vagy más kiadványról – pontosak-e azok a mércék, amelyek alapján megítélik, hogy valami jó vagy rossz, és helyes vagy helytelen? Igazságosan ítélik meg az eseményeket és az embereket? Van bennük igazság? Ez a világ, ez az emberiség az igazság mércéje alapján értékeli a pozitív és negatív dolgokat? (Nem.) Miért nincs meg ez a képesség az emberekben? Az emberek annyi tudást tanulmányoztak és olyan sokat tudnak a tudományról, vagyis nagyszerű képességekkel rendelkeznek, nem igaz? Akkor miért nem képesek különbséget tenni pozitív és negatív dolgok között? Miért van ez? (Mert az emberek nem rendelkeznek az igazsággal; a tudomány és a tudás nem igazság.) Minden, amit a Sátán hoz az emberiségnek, elvetemült, romlott és hiányzik belőle az igazság, az élet és az út. Azt az elvetemültséget és romlottságot tekintve, amit a Sátán hoz az embernek, mondhatod, hogy a Sátánban van szeretet? Mondhatod, hogy az emberben van szeretet? Néhányan talán azt mondják: „Nincs igazad; sokan vannak a világon, akik segítenek a szegényeken vagy a hajléktalanokon. Ők nem jó emberek? Vannak jótékonysági szervezetek is, amelyek jó munkát végeznek; nem jó munka az, amit ők végeznek?” Mit mondanál erre? A Sátán sokféle módszert és elméletet használ az ember megrontására; az ember megrontása egy homályos fogalom? Nem, nem homályos. A Sátán néhány gyakorlati dolgot is tesz, és népszerűsít egy nézőpontot vagy elméletet is ebben a világban és társadalomban. Minden dinasztiában és minden korszakban népszerűsít egy elméletet, és gondolatokat ültet el az emberek elméjében. Ezek a gondolatok és elméletek fokozatosan vernek gyökeret az emberek szívében, majd ezek szerint kezdenek élni. Amikor ezek szerint kezdenek el élni, vajon nem válnak akaratlanul is Sátánná? Nem válnak akkor az emberek eggyé a Sátánnal? Ha az emberek eggyé váltak a Sátánnal, akkor végül hogyan viszonyulnak Istenhez? Nem ugyanúgy, ahogy a Sátán viszonyul Istenhez? Ugye senki sem meri ezt beismerni? Milyen borzalmas! Miért mondom, hogy a Sátán természete elvetemült? Nem alaptalanul mondom ezt; a Sátán természetét az alapján határozzuk meg és szedjük ízekre, amit tett és amit kinyilatkoztatott. Ha csak azt mondanám, hogy a Sátán elvetemült, mit gondolnátok? Azt gondolnátok: „A Sátán nyilvánvalóan elvetemült.” Ezért megkérdezem tőled: „A Sátán mely aspektusai elvetemültek?” Ha azt mondod: „A Sátán Istennel szembeni ellenállása elvetemült”, akkor még mindig nem beszélnél világosan. Most, hogy így beszéltem a konkrétumokról, értitek a Sátán elvetemült lényegének konkrét tartalmát? (Igen.) Ha képesek vagytok tisztán látni a Sátán elvetemült természetét, akkor meglátjátok a saját helyzeteteket. Van kapcsolat e két dolog között? Hasznos ez számotokra, vagy sem? (Az.) Amikor közösséget vállalok Isten szentségének lényegéről, szükséges, hogy közösséget vállaljak a Sátán elvetemült lényegéről? Mi a véleményetek erről? (Igen, szükséges.) Miért? (A Sátán elvetemültsége nyilvánvalóvá teszi Isten szentségét.) Így van ez? Ez részben helyes abban az értelemben, hogy a Sátán elvetemültsége nélkül az emberek nem tudnák, hogy Isten szent; helyénvaló ezt mondani. Ha azonban azt mondod, hogy Isten szentsége csak a Sátán elvetemültségével szemben létezik, akkor ez helyes? Ez a dialektikus gondolkodásmód téves. Isten szentsége Isten eredendő lényege; még akkor is, ha Isten ezt a tettein keresztül kinyilatkoztatja, akkor is Isten lényegének természetes kifejeződése, és akkor is Isten eredendő lényege; mindig is létezett, és benne rejlik Magában Istenben és Vele született, bár az ember nem láthatja. Ez azért van, mert az ember a Sátán romlott természetében és a Sátán befolyása alatt él, és nem tud a szentségről, még kevésbé Isten szentségének konkrét tartalmáról. Lényeges tehát, hogy először a Sátán elvetemült lényegéről vállaljunk közösséget? (Igen, az.) Néhányan talán kételkednek: „Magáról Istenről vállalsz közösséget, akkor miért beszélsz mindig arról, hogy a Sátán hogyan rontja meg az embereket, és hogy a Sátán természete mennyire elvetemült?” Most már eloszlattad ezeket a kétségeket, ugye? Amikor az emberek megkülönböztetik a Sátán elvetemültségét, és amikor pontos defíniciójuk van róla, amikor az emberek világosan látják az elvetemültség konkrét tartalmát és megnyilvánulását, az elvetemültség forrását és lényegét, csak akkor, az Isten szentségéről szóló beszélgetésen keresztül érthetik meg vagy ismerhetik fel világosan, hogy mi Isten szentsége, illetve mi a szentség. Ha nem beszélek a Sátán elvetemültségéről, akkor néhányan tévesen azt fogják hinni, hogy pár dolog, amit az emberek a társadalomban és az emberek körében tesznek – vagy bizonyos dolgok, amelyek ebben a világban léteznek –, valamilyen kapcsolatban állhatnak a szentséggel. Nem téves ez a nézőpont? (De igen, az.)

Most, hogy ilyen módon közösséget vállaltam a Sátán lényegéről, milyen megértésre tettetek szert Isten szentségéről az elmúlt néhány év tapasztalatai által, Isten igéjének olvasása és az Ő munkájának megtapasztalása által? Gyerünk, beszéljetek erről! Nem kell a fülnek tetsző szavakat használnod, csak saját tapasztalataidból kell beszélned. Isten szentsége kizárólag az Ő szeretetéből áll? Pusztán Isten szeretete az, amit mi szentségként írunk le? Ez túlságosan egyoldalú lenne, nemde? Isten szeretetén kívül vannak más aspektusai is Isten lényegének? Láttátok őket? (Igen. Isten irtózik a fesztiváloktól és ünnepektől, a szokásoktól és a babonáktól; ez is Isten szentsége.) Isten szent, ezért irtózik dolgoktól, erre gondolsz? Ha már itt tartunk, mi Isten szentsége? Az, hogy Isten szentségének nincs érdemi tartalma, csak a gyűlölet? Azt gondoljátok az elmétekben: „Mivel Isten gyűlöli ezeket az elvetemült dolgokat, ezért mondhatjuk, hogy Isten szent?” Nem spekuláció ez itt? Nem egyfajta következtetés és ítélkezés? Mi a legnagyobb tévedés, amit feltétlenül el kell kerülnünk, amikor Isten lényegének megértéséről van szó? (Az, amikor hátrahagyjuk a valóságot, és helyette doktrínákról beszélünk.) Ez egy nagyon nagy tévedés. Van még valami más is? (Spekuláció és képzelgés.) Ezek is nagyon komoly tévedések. Miért nem hasznos a spekuláció és a képzelgés? Azok a dolgok, amelyekről spekulálsz és képzelegsz, olyanok, amelyeket valóban láthatsz? Ez Isten igazi lényege? (Nem.) Mit kell még elkerülni? Tévedés, ha csak kellemes szavak sorát idézzük Isten lényegének leírására? (Igen.) Nem grandiózus és értelmetlen ez? Az ítélkezés és a spekuláció értelmetlen, akárcsak a kellemes szavak kiválogatása. Az üres dicséret is értelmetlen, nem igaz? Vajon Isten örömmel hallgatja, hogy az emberek ilyen ostobaságokat beszélnek? (Nem.) Kellemetlenül érzi Magát, amikor ezt hallja! Amikor Isten vezeti és megmenti emberek egy csoportját, miután ez a csoport hallotta a szavait, mégse értik meg soha, hogy mire gondol. Valaki talán azt kérdezi: „Isten jó?”, és ők azt válaszolnák: „Igen!” „Mennyire jó?” „Nagyon jó!” „Szereti Isten az embert?” „Igen!” „Mennyire? Le tudod írni?” „Annyira nagyon! Isten szeretete mélyebb, mint a tenger, magasabb, mint az ég!” Nem képtelenségek ezek a szavak? És ez a képtelenség nem hasonlít ahhoz, amit az előbb mondtatok: „Isten gyűlöli a Sátán romlott természetét, ezért Isten szent?” (Igen.) Nem képtelenség az, amit az imént mondtatok? És honnan származik a legtöbb képtelenség, amit mondanak? Az értelmetlen dolgok, amelyeket mondanak, elsősorban abból fakadnak, hogy az emberekből hiányzik a felelősségtudat és az istenfélelem. Mondhatjuk ezt? Nem értettél semmit, mégis értelmetlenséget beszéltél. Ez nem felelőtlenség? Ez nem tiszteletlenség Istennel szemben? Szert tettél némi tudásra, megértettél némi érvelést és logikát, használtad ezeket a dolgokat, és ráadásul úgy tettél, mintha értenéd Istent. Gondolod, hogy Isten feldúltnak érzi magát, amikor hallja, hogy így beszélsz? Hogyan próbálhatnátok megismerni Istent ezekkel a módszerekkel? Amikor így beszélsz, nem hangzik kínosan? Ezért, amikor Isten megismeréséről van szó, nagyon óvatosnak kell lenni; csak olyan mértékben beszélj, amennyire ismered Istent. Beszélj őszintén és gyakorlatiasan, és ne díszítsd szavaidat bókokkal, és ne hízelegj; Istennek nincs szüksége rá; az ilyesmi a Sátántól származik. A Sátán természete arrogáns; a Sátán szereti, ha hízelegnek neki és szép szavakat hall. A Sátán elégedett és boldog lesz, ha az emberek felsorolják az összes megtanult kedves szót, és a Sátánra használják. De Istennek nincs szüksége erre; Istennek nincs szüksége hízelgésre vagy törleszkedésre, és nem követeli meg, hogy az emberek ostobaságokat beszéljenek és vakon dicsérjék Őt. Isten irtózik az olyan dicsérettől és hízelgéstől, amely nem felel meg a valóságnak, és meg sem hallgatja azt. Amikor tehát egyesek őszintétlenül dicsérik Istent, és vakon fogadalmakat tesznek és imádkoznak Hozzá, Isten egyáltalán nem hallgatja meg őket. Felelősséget kell vállalnod azért, amit mondasz. Ha valamit nem tudsz, csak mondd ki; ha valamit tudsz, fejezd ki gyakorlatiasan. Van tehát valódi megértésetek arról, hogy mit is jelent konkrétan és ténylegesen Isten szentsége? (Amikor lázadtam, amikor vétkeztem, megkaptam Isten ítéletét és fenyítését, és ebben megláttam Isten szentségét. És amikor olyan környezetbe kerültem, amely nem felelt meg az elvárásaimnak, imádkoztam ezekről a dolgokról, és kerestem Isten szándékait, és ahogy Isten megvilágosított és vezetett engem az Ő szavaival, megláttam Isten szentségét.) Ez a saját tapasztalatodból fakad. (Abból, amit Isten mondott róla, láttam, mivé vált az ember, miután a Sátán megrontotta és kárt tett benne. Mindazonáltal Isten mindent megadott, hogy megmentsen minket, és ebből látom Isten szentségét.) Ez reális beszéd; ez igazi tudás. Más módokon is meg lehet ezt érteni? (Látom a Sátán elvetemültségét azokban a szavakban, amelyekkel Évát bűnre csábította, és abból, hogy az Úr Jézust megkísértette. A szavakból, amelyekkel Isten megmondta Ádámnak és Évának, hogy mit ehetnek és mit nem, azt látom, hogy Isten egyenesen, tisztán és megbízhatóan beszél; ebből látom Isten szentségét.) A fenti megjegyzések hallatán kinek a szavaira mondotok leginkább „ámen”-t? Kinek a közösségvállalása állt legközelebb a mai közösségvállalási témánkhoz? Kinek a szavai voltak a legvalósághűbbek? Milyen volt az utolsó nővér közösségvállalása? (Jó.) „Ámen”-t mondtok arra, amit ő mondott. Mit mondott, ami telitalálat volt? (A nővér által az imént elmondott szavakból azt hallottam, hogy Isten szava egyenes és nagyon világos, és egyáltalán nem olyan, mint a Sátán köntörfalazása. Isten szentségét láttam ebben.) Ez is része ennek. Helyes volt ez? (Igen.) Nagyon jó. Úgy látom, hogy az elmúlt két közösségvállalás alatt nyertél valamit, de továbbra is keményen kell dolgoznod. Azért kell keményen dolgoznod, mert Isten lényegének megértése nagyon mélyreható lecke; nem olyasmi, amit az ember egyik napról a másikra megért, vagy amit néhány szóval világosan ki tud fejezni.

Az emberek romlott sátáni természetének minden aspektusa, a tudás, a filozófia, az emberek gondolatai és nézetei, valamint az egyes emberek bizonyos személyes aspektusai nagyban akadályozzák őket abban, hogy megismerjék Isten lényegét; ezért amikor hallod ezeket a témákat, némelyikük talán elérhetetlen számotokra; némelyiket talán nem értitek, míg némelyiket alapvetően nem tudjátok összeegyeztetni a valósággal. Ettől függetlenül, hallottam, hogy értitek Isten szentségét, és tudom, hogy a szívetekben kezditek elismerni, amit mondtam, és amiről közösséget vállaltam Isten szentségével kapcsolatban. Tudom, hogy a szívetekben kezd kicsírázni a vágy, hogy megértsétek Isten szentségének lényegét. De ami Engem még boldogabbá tesz, az az, hogy néhányan közületek már képesek a legegyszerűbb szavakkal leírni az Isten szentségéről való tudásukat. Bár egyszerű ezt kimondani, és mondtam már korábban is, mégis, a legtöbben még nem fogadtátok el a szívetekben ezeket a szavakat, és tényleg nem tettek nagy benyomást az elmétekre. Mindazonáltal néhányan közületek emlékezetükbe vésték ezeket a szavakat. Ez nagyon jó, és nagyon ígéretes kezdet. Remélem, hogy továbbra is egyre többet fogtok töprengeni és közösséget vállalni azokról a témákról, amelyeket mélyrehatónak tartotok – vagy azokról a témákról, amelyek elérhetetlenek számotokra. Azokról a kérdésekről, amelyek elérhetetlenek számotokra, lesz valaki, aki további útmutatást ad nektek. Ha több közösséget vállaltok azokon a területeken, amelyek most elérhetőek számotokra, a Szentlélek elvégzi a munkáját, és nagyobb megértésre fogtok szert tenni. Isten lényegének megértése és Isten lényegének megismerése rendkívül fontos az emberek életbe való belépéséhez. Remélem, hogy nem hagyjátok ezt figyelmen kívül, vagy nem tekintitek játéknak, mert Isten megismerése az ember hitének alapja, és az igazság keresésének és az üdvösség elérésének kulcsa az ember számára. Ha az emberek hisznek Istenben, de nem ismerik Őt, ha csak szavakban és doktrínákban élnek, akkor soha nem lesz lehetséges számukra az üdvösség elérése, még akkor sem, ha az igazság felszínes jelentésével összhangban cselekszenek és élnek. Ez azt jelenti, hogy ha hiszel Istenben, de nem ismered Őt, akkor a hited hasztalan, és nincs semmi valóságtartalma. Ugye értitek? (Igen, értjük.) A közösségvállalásunk mára itt véget ér.

2014. január 4.