Isten hatalma (I)

Az utolsó néhány közlésem Isten munkájáról, Isten természetéről és Magáról Istenről szólt. Miután hallottátok ezeket a közléseket, úgy érzitek, hogy megértést és tudást nyertetek Isten természetéről? Milyen fokú megértést és tudást nyertetek? Hozzá tudtok rendelni egy számot? Ezek a közlések mélyebb megértést adtak nektek Istenről? Lehet mondani, hogy ez a megértés igaz istenismeret? Lehet mondani, hogy ez a tudás és megértés Istenről Isten teljes lényegének ismerete, és mindazé, ami Ő, és amivel Ő rendelkezik? Nem, nyilvánvalóan nem! Azért nem, mert ezek a közlések Isten természetének és annak, ami Ő és amivel Ő rendelkezik, csupán egy részével, nem pedig teljes egészével kapcsolatos megértést biztosítottak. Ezek a közlések képessé tettek benneteket arra, hogy megértsétek az Isten által a múltban elvégzett munka egy részét; ezeken a közléseken keresztül szemléltétek Isten természetét és azt, ami Ő és amivel rendelkezik, valamint az Ő minden tette mögött meghúzódó megközelítést és gondolkodást. Ez azonban Istennek csak betű szerinti, megfogalmazott megértése, szívetekben azonban továbbra is bizonytalanok vagytok abban, hogy ebből mennyi a valóság. Mi határozza meg elsősorban, hogy az embereknek az ilyesmikről alkotott megértésében van-e bármi valóság? Az határozza meg, hogy Isten szavaiból és természetéből mennyit tapasztaltak meg igazán tényleges tapasztalataik révén, és mennyit láthattak és ismerhettek meg ezen tényleges tapasztalatok folyamán. Mondott-e bárki ilyen szavakat: „Az utolsó néhány közlés révén megértettük az Isten által véghezvitt dolgokat, Isten gondolatait, sőt, mi több, Isten hozzáállását az emberiséghez és az Ő cselekedeteinek alapját, valamint az Ő cselekedeteinek alapelveit; így megértettük Isten természetét, és megismertük Isten teljességét”? Helyénvaló ezt mondani? Egyértelmű, hogy nem. Miért mondom, hogy nem helyes ezt mondani? Isten természete és az, ami Ő és amivel rendelkezik, az Általa véghezvitt dolgokban és az Általa mondott szavakban fejeződik ki. Az Isten által elvégzett munka és az Általa kimondott szavak révén képes az ember szemlélni azt, ami Isten és amivel Ő rendelkezik, de ez mindössze annyit jelent, hogy a munka és a szavak képessé teszik az embert arra, hogy Isten természetének és annak, ami Ő és amivel rendelkezik, egy részét megértse. Ha az ember Isten nagyobb és mélyebb megértését kívánja elnyerni, akkor az embernek többet kell megtapasztalnia Isten szavaiból és munkájából. Bár az ember csak részleges megértést nyer Istenről, amikor Isten szavainak vagy munkájának egy részét megtapasztalja, vajon ez a részleges megértés Isten igazi természetét képviseli? Isten lényegét képviseli? Természetesen Isten igazi természetét és Isten lényegét képviseli; efelől semmi kétség. Tekintet nélkül helyre és időre vagy arra, milyen módon végzi Isten az Ő munkáját, milyen formában jelenik meg az embernek, vagy milyen módon fejezi ki akaratát, mindaz, amit Ő felfed és kifejez, Magát Istent, Isten lényegét és azt képviseli, ami Ő és amivel Ő rendelkezik. Isten azzal viszi véghez munkáját, ami Ő és amivel rendelkezik, és az Ő igazi identitásában teszi ezt; ez teljes mértékben igaz. Ma az emberek mégis csak részleges megértéssel rendelkeznek Istenről az Ő szavaiból és abból, amit a prédikációban hallanak, így bizonyos mértékig elmondható, hogy ez a megértés csupán elméleti tudás. Tényleges állapototokat tekintve mindegyikőtök csak akkor ellenőrizheti le az Istenről alkotott megértést vagy ismeretet, amelyet ma hallott, látott vagy megtudott és szívében megértett, ha valóságos tapasztalataiban keresztülmegy ezen, és apránként megismeri. Ha nem közölném veletek ezeket a szavakat, képesek lennétek pusztán a tapasztalataitok révén elérni Isten igaz ismeretét? Attól tartok, hogy ez nagyon nehéz lenne. Azért van ez így, mert az embereknek ahhoz, hogy tudják, hogyan kell tapasztalni, először birtokában kell lenniük Isten szavainak. Istennek bármilyen sok szavát eszik is az emberek, csak ugyanennyit képesek ténylegesen megtapasztalni. Isten szavai járnak az ember előtt az úton és vezérlik az embert tapasztalásában. Röviden: azoknak, akik rendelkeznek némi igazi tapasztalattal, ez az utolsó néhány közlés segít eljutni az igazság mélyebb megértésére és Isten valóságosabb ismeretére. Azoknak viszont, akik nem rendelkeznek igazi tapasztalattal, vagy akik még csak most kezdték meg a tapasztalást, vagy még csak most kezdtek érintkezésbe lépni érintkezésbe a valósággal, ez egy nagy próbatétel.

Az utolsó néhány közlés fő tartalma „Isten természete, Isten munkája és Maga Isten” körül forgott. Mit láttatok a fő és központi részeiben mindannak, amiről beszéltem? Ezen közlések révén képesek vagytok felismerni, hogy Ő, aki ezt a munkát elvégezte, aki ezeket a beállítottságokat feltárta, Maga az egyedülálló Isten, aki szuverén hatalmat gyakorol minden dolog fölött? Ha a válaszotok igen, mi vezet benneteket erre a következtetésre? Hány aspektust gondoltatok át, amíg erre a következtetésre jutottatok? Meg tudja mondani Nekem valaki? Tudom, hogy az utolsó néhány közösség mélyen érintett benneteket, és szívetekben új kezdetet biztosított istenismeretetek számára, ami kitűnő dolog. Viszont, jóllehet az előbbiekhez képest nagy ugrást tettetek meg Istenről alkotott megértésetekben, Isten identitásáról adott meghatározásotok még nem haladta meg a Törvény Korából való Jahve Isten, a Kegyelem Korából való Úr Jézus és a Királyság Korából való Mindenható Isten neveket. Ez annyit tesz, hogy bár ezek a közlések „Isten természetéről, Isten munkájáról és Magáról Istenről” adtak nektek némi megértést az Isten által valaha kimondott szavakról, az Isten által valaha elvégzett munkáról, az Isten által egykor feltárt lényről és tulajdonairól, mégis képtelenek vagytok igazán meghatározni és pontosan betájolni az „Isten” szót. Nem rendelkeztek Maga Isten státuszának és identitásának – vagyis Isten minden dolog között és az egész világegyetemben betöltött státuszának – igaz és pontos betájolásával és ismeretével sem. Ez azért van, mert a korábbi, Magáról Istenről és Isten természetéről szóló közlésekben az egész tartalom Isten korábbi kifejezéseiről és kinyilatkoztatásairól szólt, ahogy azok a Bibliában fel vannak jegyezve. Az ember számára azonban nehéz annak a lénynek és tulajdonainak felfedezése, amelyeket Isten aközben vagy azon kívül tár fel és juttat kifejezésre, hogy irányítja és üdvözíti az emberiséget. Tehát, még ha értitek is Isten lényét és tulajdonait, amely az Általa a múltban végzett munkában tárult fel, Isten identitásáról és státuszáról alkotott definíciótok akkor is távol áll még „az egyedülálló Istentől, az Egyetlentől, aki szuverenitással rendelkezik minden dolog fölött”, és különbözik „a Teremtő” fogalmától. Az utolsó néhány közlés mindenkiben ugyanolyan érzéseket keltett: Hogyan ismerhetné az ember Isten gondolatait? Ha valaki valóban tudná, az a személy bizonyosan Isten lenne, hiszen csak Maga Isten ismeri a saját gondolatait, és csak Maga Isten ismeri az alapot és megközelítést, amely minden cselekedete hátterében meghúzódik. Racionálisnak és logikusnak tűnik számotokra, hogy ily módon felismerjétek Isten identitását, de ki tudná Isten természetéből és munkájából megállapítani, hogy ez valóban Magának Istennek a munkája, nem pedig az emberé, hogy olyan munka, amelyet az ember nem végezhet el Isten helyett? Ki láthatja, hogy ez a munka az Egyetlen szuverenitása alá tartozik, aki Isten lényegével és erejével bír? Vagyis milyen jellemzők vagy lényeg alapján ismeritek fel, hogy Ő Isten Maga, aki Isten identitásával rendelkezik, és az Egyetlen, aki szuverén hatalmat gyakorol minden dolog fölött? Gondoltatok erre valaha? Ha nem, az egyetlen tényt bizonyít: az utolsó néhány közlés csak bizonyos megértést adott nektek a történelemnek arról a darabjáról, amelyben Isten az Ő munkáját végezte, valamint Isten hozzáállásáról, megnyilvánulásáról és kinyilatkoztatásairól e munka folyamán. Bár ez a megértés mindegyikőtökkel kétségkívül felismerteti, hogy az Egyetlen, aki a munkának ezt a két szakaszát elvégezte, Maga az az Isten, akiben ti hisztek és akit követtek, akit mindig követnetek kell, azt még mindig képtelenek vagytok felismerni, hogy Ő az az Isten, aki a világ teremtése óta létezik és mindörökké létezni fog, és azt sem vagytok képesek felismerni, hogy Ő az, aki az egész emberiséget vezeti és szuverenitást gyakorol fölötte. Erről a problémáról biztosan nem gondolkodtatok soha. Legyen szó akár Jahvéról, akár az Úr Jézusról, lényegének és megnyilvánulásának mely aspektusai révén tudjátok felismerni, hogy Ő nemcsak az az Isten, akit követnetek kell, hanem az is, aki az emberiségnek parancsol, és az emberiség sorsa fölött szuverenitást gyakorol, továbbá aki Maga az egyedülálló Isten, aki szuverén hatalmat gyakorol a menny és a föld és minden dolog fölött? Milyen csatornákon keresztül ismeritek fel, hogy az Egyetlen, akiben hisztek és akit követtek, Maga Isten, aki szuverén hatalmat gyakorol minden dolog fölött? Mely csatornákon keresztül kapcsoljátok össze azt az Istent, akiben hisztek, azzal az Istennel, aki szuverenitással rendelkezik az emberiség sorsa fölött? Mi teszi lehetővé számotokra annak felismerését, hogy az Isten, akiben hisztek, Maga az egyedülálló Isten, aki jelen van a mennyben és a földön és minden dolog között? Ezt a problémát fogom megoldani a következő szakaszban.

Meglehet, hogy éppen azok a problémák a legfontosabbak Isten megismerése szempontjából, és azokban lehet az ember számára kifürkészhetetlen igazságokat keresni, amelyekre ti sohasem gondoltatok, vagy nem is vagytok képesek gondolni. Amikor ezek a problémák rátok találnak, nektek pedig szembe kell néznetek velük és döntést kell hoznotok, ha képtelenek vagytok teljesen megoldani őket ostobaságotok és tudatlanságotok miatt, vagy mert a tapasztalataitok túl felszínesek, és nincs valódi ismeretetek Istenről, akkor ezek lesznek a legnagyobb akadály és a legsúlyosabb hátrány Istenbe vetett hitetek útján. Ezért úgy érzem, nagy szükség van arra, hogy ebben a témában közösségben legyek veletek. Tudjátok, mi a problémátok most? Tisztában vagytok a problémákkal, amelyekről beszélek? Ezek azok a problémák, amelyekkel szembe fogtok kerülni? Ezek azok a problémák, amelyeket nem értetek? Ezek azok a problémák, amelyek soha fel sem merültek bennetek? Fontosak a számotokra ezek a problémák? Valóban problémák ezek? Ez a téma nagy zavarodottság forrása számotokra, ami azt mutatja, hogy nem rendelkeztek igaz megértéssel arról az Istenről, akiben hisztek, és hogy nem veszitek Őt komolyan. Néhányan azt mondják: „Én tudom, hogy Ő Isten, ezért követem Őt, mert az Ő szavai Isten kifejeződései. Ennyi elég. Milyen más bizonyíték kell még? Ugye nem kell kétségeket felvetnünk Istennel kapcsolatban? Ugye nem kell próbára tennünk Istent? Ugye nem kell megkérdőjeleznünk Isten lényegét és Magának Istennek az identitását?” Akár így gondolkodtok, akár nem, Én nem azért állok elő ilyen kérdésekkel, hogy összezavarjalak benneteket Istennel kapcsolatban, vagy hogy rávegyelek benneteket arra, hogy próbára tegyétek Őt, és még kevésbé azért, hogy kétségeket ébresszek bennetek Isten identitásával és lényegével kapcsolatban. Nem, hanem azért teszem ezt, hogy elősegítsem bennetek Isten lényegének nagyobb fokú megértését és az Isten státuszával kapcsolatos nagyobb bizonyosságot és hitet, hogy Isten lehessen az Egyetlen mindazok szívében, akik Istent követik, és hogy Isten eredeti státusza – mint Teremtő, mint minden dolog Uralkodója, az egyedülálló Isten Maga – helyreálljon minden teremtmény szívében. Egyúttal ez az a téma, amelyről most kommunikálni fogok.

Most tehát kezdjük a következő Biblia-részletek olvasását.

1. Isten szavakkal teremt meg mindent

1Mózes 1:3-5 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap.

1Mózes 1:6-7 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt.

1Mózes 1:9-11 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt.

1Mózes 1:14-15 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt.

1Mózes 1:20-21 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó.

1Mózes 1:24-25 Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt. Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó.

Az első napon Isten hatalmának köszönhetően megszületik és szilárdan áll az emberiség nappala és éjjele

Nézzük az első szakaszt: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap” (1Mózes 1:3-5). Ez a szakasz Isten első cselekedetét írja le a teremtés kezdetén, az Isten által eltöltött első olyan napot, amelyen volt este és reggel. Ez azonban különleges nap volt: Isten elkezdte elkészíteni a világosságot minden dolog számára, majd elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Ezen a napon kezdett Isten beszélni, és az Ő szavai és hatalma egymás mellett léteztek. Az Ő hatalma elkezdett megnyilvánulni mindenek között, és ereje elterjedt mindenek között az Ő szavai következtében. Ettől a naptól kezdve minden dolog Isten szavai, Isten hatalma és Isten ereje miatt formálódott meg és állt szilárdan, és Isten szavainak, Isten hatalmának és Isten erejének köszönhetően kezdtek működni. Amikor Isten e szavakat mondta: „Legyen világosság!” – ezért világosság lett. Isten nem valami munkaprogramba kezdett: a világosság az Ő szavai következtében jelent meg. Ez volt az a világosság, amelyet Isten nappalnak nevezett, és amelytől az ember léte ma is függ. Isten parancsára a világosság lényege és értéke sohasem változott, és soha nem tűnt el. Létezése Isten hatalmát és erejét nyilvánítja ki, és a Teremtő létét hirdeti. Újra meg újra megerősíti a Teremtő identitását és státuszát. Nem megfoghatatlan, vagy illúzió csupán, hanem igazi fény, amelyet az ember láthat. Attól az időtől kezdve ebben az üres világban, amelyben „a föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt”, létrejött az első anyagi dolog. Ez a dolog Isten szájának szavaiból jött, és minden dolog megteremtésének első felvonásában jelent meg Isten hatalmának és kijelentéseinek köszönhetően. Nem sokkal ezután Isten elrendelte, hogy a világosság és a sötétség váljon szét egymástól... Minden Isten szavai miatt változott meg és készült el... Isten ezt a világosságot „Nappalnak” nevezte el, a sötétséget pedig „Éjszakának” nevezte. Abban az időben a világban, amelyet Isten teremteni szándékozott, létrejött az első este és az első reggel, és Isten azt mondta, hogy ez az első nap. Ez volt az első napja annak, hogy a Teremtő minden dolgot megteremtett, és ez volt minden dolog megteremtésének kezdete, és az első alkalom, amikor a Teremtő hatalma és ereje megnyilvánult ebben a világban, amelyet Ő teremtett.

E szavak révén képes az ember Istennek és Isten szavainak hatalmát, valamint Isten erejét szemlélni. Mivel kizárólag Isten rendelkezik ilyen erővel, ezért kizárólag Istennek van ilyen hatalma; mivel Isten rendelkezik ilyen hatalommal, ezért kizárólag Istennek van ilyen ereje. Lehet-e bármelyik embernek vagy tárgynak ehhez hasonló hatalma és ereje? Van erre válasz a szívetekben? Istenen kívül rendelkezik-e bármely teremtett vagy teremtetlen lény ilyen hatalommal? Láttatok valaha példát ilyesmire bármilyen könyvben vagy kiadványban? Van feljegyzés arról, hogy valaki megteremtette a mennyet és a földet és minden dolgot? Ez nem található meg egyetlen más könyvben vagy feljegyzésben sem; természetesen ezek az egyedüli, hatalommal és erővel teli szavak a világ Isten általi nagyszerű megteremtéséről, amelyeket a Biblia feljegyez; ezek a szavak Isten egyedülálló hatalma és identitása mellett szólnak. Lehet azt mondani, hogy ez a hatalom és erő Isten egyedülálló identitását jelképezi? Lehet azt mondani, hogy ezekkel Isten és csakis Isten rendelkezik? Semmi kétség, hogy ilyen hatalma és ereje egyedül Istennek van! Ezt a hatalmat és erőt nem birtokolhatja és nem helyettesítheti egy teremtett vagy teremtetlen lény sem! Ez magának az egyedülálló Istennek az egyik jellemvonása? Ti tanúi voltatok ennek? Ezek a szavak gyorsan és világosan megértetik az emberekkel azt a tényt, hogy Isten egyedülálló hatalommal és egyedülálló erővel, mindenek fölött álló identitással és státusszal rendelkezik. A közösség elé tárt fenti gondolatok alapján mondhatjátok-e, hogy az Isten, akiben hisztek, Maga az egyedülálló Isten?

A második napon Isten hatalma elrendezi a vizeket, megteremti az égboltot, és megjelenik a tér a legalapvetőbb emberi túlélés számára

Olvassuk el a második Biblia-szakaszt: „Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt” (1Mózes 1:6-7). Milyen változások történtek, miután azt mondta Isten: „Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket”? Az Írásban ez áll: „Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől.” Mi lett az eredmény, miután Isten így szólt és így tett? A választ a szakasz vége adja meg: „És úgy történt.”

Ez a két rövid mondat egy nagyszerű eseményt örökít meg, és egy csodálatos jelenetet ír le – azt az elképesztő vállalkozást, amelyben Isten kormányozta a vizeket, és megteremtette a teret, amelyben az ember létezhet...

Ebben a jelenetben a vizek és a boltozat egy pillanat alatt jelennek meg Isten szeme előtt, és Isten szavainak hatalma választja szét és különíti el őket egy „felső” és egy „alsó” részre, az Isten által kijelölt módon. Ez annyit tesz, hogy az Isten által megteremtett boltozat nemcsak lefedte az alsó vizeket, hanem a felső vizeket is a helyükön tartotta... Ezen a ponton az ember nem tehet mást, csak lenyűgözve bámul, és levegő után kapkodva csodálja az Ő hatalmának nagyságát és a jelenet fenségét, amelyben a Teremtő elmozdította a vizeket, parancsolt nekik, és megteremtette az égboltot. Isten szavai, Isten ereje és Isten hatalma által Isten újabb nagyszerű tettet vitt véghez. Hát nem ez a Teremtő hatalmának nagysága? Használjuk az Írásokat Isten tetteinek megmagyarázására: Isten kimondta szavait, és Isten e szavai miatt lett egy égboltozat a vizek között. Ugyanakkor Isten e szavai miatt elképesztő változás zajlott le ebben a térben, és ez nem a hétköznapi értelemben vett változás volt, hanem egy olyan fajta helyettesítés, amelyben a semmi valamivé vált. A Teremtő gondolataiból született, és a Teremtő által kimondott szavak miatt vált semmiből valamivé, sőt mi több, ettől kezdve a Teremtő kedvéért létezik és áll szilárdan, és a Teremtő gondolataival összhangban mozdul, változik és újul meg. Ez a szakasz a Teremtő második cselekedetét írja le az egész világ megteremtése során. Ez a Teremtő hatalmának és erejének egy másik kifejeződése, a Teremtő egy másik úttörő vállalkozása volt. Ez a nap volt a második nap, amelyet a Teremtő a világ megalapítása óta eltöltött, és ez egy újabb csodálatos nap volt az Ő számára. A fényben járt, elhozta a boltozatot, elrendezte és kormányozta a vizeket, tetteit, hatalmát és erejét pedig munkára fogta az új napon...

Volt boltozat a vizek között, mielőtt Isten kimondta szavait? Természetesen nem! És miután azt mondta Isten: „Legyen boltozat a vizek között”? Az Isten szándékában szereplő dolgok megjelentek: boltozat lett a vizek között, és a vizek elkülönültek, mert Isten azt mondta: „hogy elválassza egymástól a vizeket”. Így Isten szavait követve két új tárgy, két újszülött dolog jelent meg minden dolog között, Isten hatalmának és erejének eredményeként. Mi az érzésetek e két új dolog megjelenésével kapcsolatban? Érzitek a Teremtő erejének nagyságát? Érzitek a Teremtő egyedülálló és rendkívüli erejét? Ennek az erőnek a nagysága Isten hatalmának köszönhető, ez a hatalom pedig Magának Istennek a kifejeződése és Magának Istennek egyedülálló jellemvonása.

Segített nektek ez a szakasz, hogy újra mélységében érzékeljétek Isten egyediségét? Valójában ez még távolról sem elég; a Teremtő hatalma és ereje ezen messze túlmutat. Az Ő egyedisége nem pusztán abban áll, hogy Ő olyan lényeggel rendelkezik, amely különbözik minden teremtmény lényegétől, hanem abban is, hogy az Ő hatalma és ereje rendkívüli, határtalan, mindent felülmúló és mindenek fölött álló, továbbá abban, hogy az Ő hatalma és az, ami Ő és amivel Ő rendelkezik, képes életet teremteni, csodákat tenni és megteremteni minden egyes lenyűgöző és rendkívüli percet és másodpercet. Ugyanakkor Ő képes kormányozni az életet, amelyet megteremt, és uralmat gyakorolni a csodák és minden egyes Általa teremtett perc és másodperc fölött.

A harmadik napon Isten szavai világra hozzák a földet és a tengereket, és Isten hatalma által a világ élettel telik meg

Következőként olvassuk el az 1Mózes 1:9-11 első mondatát: „Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld!” Milyen változások történtek, miután Isten egyszerűen azt mondta: „Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld”? És mi volt ebben a térben a világosságon és a boltozaton kívül? Az Írásban ez áll: „Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó.” Ez annyit tesz, hogy most már szárazföld és tengerek voltak ebben a térben, és a szárazföld és a tengerek elkülönültek egymástól. Ezeknek az új dolgoknak a megjelenése az Isten szájából elhangzott parancsot követte, „És úgy történt.” Úgy írja le Istent az Írás, mint aki kapkod, miközben ezt véghezviszi? Úgy írja le Őt, mint aki fizikai munkát végez? Akkor hát hogy csinálta ezt Isten? Hogyan okozta Isten ezeknek az új dolgoknak a létrejöttét? Magától értetődő, hogy Isten szavakkal érte el mindezt, így teremtette meg mindezek teljességét.

A fenti három szakaszban három nagy esemény bekövetkeztéről szereztünk tudomást. Ez a három nagy esemény Isten szavainak révén zajlott le és jött létre, és az Ő szavai miatt jelentek meg ezek az események Isten szeme előtt, egyik a másik után. Így látható, hogy ezek: „Mert amit Ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott” – nem pusztán üres szavak. Istennek ez a lényege megerősítést nyer abban a pillanatban, amikor az Ő gondolatai megfogannak, és amikor Isten szóra nyitja a száját, az Ő lényege teljes mértékben tükröződik abban.

Lépjünk tovább ennek a szakasznak a zárómondatára: „Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt.” Mialatt Isten beszélt, mindezek a dolgok létrejöttek Isten gondolatainak nyomán, és egy pillanat alatt egy egész sor kifinomult kis életforma dugta ki bizonytalanul a fejét a talajból, és még mielőtt lerázták volna testükről a földdarabkákat, máris buzgón integettek egymásnak üdvözlésként, bólogatva és mosolyogva a világra. Megköszönték a Teremtőnek az életet, amellyel megajándékozta őket, és hírül adták a világnak, hogy ők is minden dolog része, és hogy mindegyikük a Teremtő hatalmának kinyilvánítására szenteli életét. Amint Isten szavai elhangzottak, a föld buja zöldbe borult, mindenféle ember által élvezhető lágyszárúak sarjadtak és törtek elő a földből, a hegyeket és síkságokat pedig dúsan benépesítették a fák és erdők... Ezt a meddő világot, amelyben életnek nyoma sem volt, rohamosan ellepte a füvek, lágyszárú növények és fák áradata, és túlcsordult a zöldellő növényzettől... A fű illata és a talaj szaga terjengett a levegőben, és a növények egész sora kezdett lélegezni a levegő körforgásával összhangban, és megkezdték a növekedés folyamatát. Ezzel egyidőben Isten szavainak köszönhetően és Isten gondolatainak nyomán minden növény megkezdte az élet szakadatlan ciklusait, amelyekben növekednek, virágot bontanak, gyümölcsöt hoznak és szaporodnak. Szigorúan tartani kezdték magukat a saját életpályájukhoz, és megkezdték a maguk szerepének betöltését minden dolog között... Mind a Teremtő szavainak köszönhetően születtek és éltek. A Teremtő szüntelen ellátásában és gondoskodásában részesülnek, és mindig makacsul törekednek majd a túlélésre a föld minden sarkában, hogy megmutassák a Teremtő hatalmát és erejét, és mindenkor kinyilvánítják a Teremtő által rájuk ruházott életerőt...

A Teremtő élete rendkívüli, az Ő gondolatai rendkívüliek, és az Ő hatalma is rendkívüli, ezért, amikor az Ő szavai kimondattak, a végeredmény az lett, hogy „És úgy történt.” Világos, hogy amikor Isten cselekszik, nem kell a kezével végeznie a munkát; csupán a gondolataival parancsol, és a szavaival rendez, így valósítja meg a dolgokat. Ezen a napon Isten egy helyre gyűjtötte össze a vizeket, és lehetővé tette, hogy láthatóvá váljon a szárazföld, ezután pedig Isten füvet sarjasztott a földből, és kinőttek a magokat hozó lágyszárú növények, a gyümölcsöt hozó fák, és Isten mindegyiküket fajtája szerint sorolta osztályokba, és mindegyikben a saját magját érlelte. Mindez Isten gondolatai szerint és Isten szavainak parancsai szerint valósult meg, és egymás után mindegyik megjelent ebben az új világban.

Amikor Isten még nem kezdte meg munkáját, elméjében már akkor is volt egy képe arról, hogy mit szándékozik megvalósítani, és amikor Isten nekilátott, hogy megvalósítsa mindezt – ez pedig akkor volt, amikor Isten megnyitotta száját, hogy ennek a képnek a tartalmáról beszéljen –, minden dologban változások kezdődtek Isten hatalmának és erejének köszönhetően. Tekintet nélkül arra, hogyan csinálta ezt Isten, vagy hogyan gyakorolta hatalmát, lépésről lépésre minden megvalósult Isten terve szerint és Isten szavai miatt, és Isten szavainak és hatalmának köszönhetően lépésről lépésre változások történtek a menny és a föld között. Mindezek a változások és történések a Teremtő hatalmát és a Teremtő élete erejének rendkívüliségét és nagyságát nyilvánították ki. Az Ő gondolatai nem puszta ötletek, nem is egy üres kép, hanem vitalitással és rendkívüli energiával rendelkező hatalom, és ezek a gondolatok az az erő, amely minden dolog változását, újraéledését, megújulását és pusztulását okozza. Ezért minden az Ő gondolatai miatt működik, és ugyanakkor az Ő szájából származó szavak miatt valósul meg...

Mielőtt minden dolog megjelent volna, Isten gondolataiban már rég megformálódott egy teljes terv, és már régen megvalósult egy új világ. Bár a harmadik napon jelent meg mindenféle növény a szárazföldön, Istennek nem volt oka megállítani e világ teremtésének lépéseit; folytatni szándékozott szavainak kimondását, hogy folytassa minden új dolog teremtésének megvalósítását. Beszélni akart, kiadni parancsait, gyakorolni hatalmát és kinyilvánítani erejét, és mindent előkészített, aminek az előkészítését tervbe vette az összes dolog és az emberiség számára, amelyet szándékában állt megteremteni...

A negyedik napon létrejönnek az emberiség évszakjai, napjai és évei, ahogy Isten újra gyakorolja hatalmát

A Teremtő a szavaival teljesítette be tervét, és így töltötte tervének első három napját. Ez alatt a három nap alatt nem láthatta senki, hogy Isten buzgón foglalatoskodik, vagy kimeríti Magát; épp ellenkezőleg, csodálatosan töltötte terve első három napját, és így valósította meg a világ gyökeres átalakításának nagy vállalkozását. Egy vadonatúj világ jelent meg a szemei előtt, és a gyönyörű kép, amely az Ő gondolataiban megpecsételtetett, végül részletről részletre feltárult Isten szavaiban. Minden új dolog megjelenése olyan volt, mint egy újszülött világra jövetele, és a Teremtő örömét lelte a képben, amely valaha a gondolataiban élt, most azonban életre kelt. Ekkor szíve egy szilánk elégedettséget nyert, de a terve még csak most vette kezdetét. Egy szempillantás alatt eljött egy új nap – és mi állt a Teremtő tervének következő lapján? Mit mondott? Hogyan gyakorolta hatalmát? Közben milyen új dolgok érkeztek erre az új világra? A Teremtő útmutatását követve minden dolog Isten általi megteremtésének negyedik napjára esik pillantásunk, egy napra, amely megint egy új kezdet volt. Természetesen a Teremtő számára kétségkívül ez is egy csodálatos nap volt, a mai emberiség számára pedig szintén egy rendkívül fontos nap. Természetesen felbecsülhetetlen értékű nap volt. Mitől volt olyan csodálatos, mitől volt olyan fontos, és mitől volt olyan felbecsülhetetlen értékű? Először hallgassuk meg a Teremtő által mondott szavakat...

„Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre!” (1Mózes 1:14-15). Ez is Isten hatalmának egy gyakorlása volt, amely a szárazföld és a rajta sarjadó növények megteremtését követően a teremtményekben megnyilvánult. Isten számára ez a cselekedet éppoly könnyű volt, mint amiket már megtett, mert Istennek ilyen ereje van; Isten éppolyan jó, mint az Ő szava, az Ő szava pedig beteljesedik. Isten elrendelte, hogy világító testek jelenjenek meg a mennybolton, és ezek a világító testek nemcsak az égen és a földön szórták fényüket, hanem a nappal és éjszaka, az évszakok, napok és évek jeleként is szolgáltak. Így, amint Isten kimondta szavait, minden cselekedet, amelyet Isten meg kívánt valósítani, beteljesedett úgy, ahogy azt Isten gondolta, és oly módon, ahogy azt Isten kijelölte.

A világító testek a mennybolton nem mások, mint fény kisugárzására képes anyag az égen; képesek megvilágítani az eget, a földet és a tengereket. Az Isten által elrendelt ritmus és frekvencia szerint forognak, és különböző időszakokat világítanak meg a földön, így a világító testek ismétlődő ciklusai hozzák el a nappalt és az éjszakát a föld keleti és nyugati részén, és nemcsak az éjszaka és nappal jeleiként szolgálnak, hanem különböző ciklusaik révén az emberiség ünnepeit és különböző kiemelt jelentőségű napjait is jelölik. Ők az Isten által elrendelt négy évszak – tavasz, nyár, ősz és tél – tökéletes kiegészítői és kísérői, amelyekkel együtt a világító testek teljes harmóniában szolgálnak az emberiség holdfázisainak, napjainak és éveinek szabályos és pontos jelölőiként. Bár az emberiség csak a földművelés eljövetele után kezdte érteni és ismerte meg a holdfázisoknak, napoknak és éveknek az Isten által teremtett világító testeken alapuló felosztását, valójában az ember által ma ismert holdfázisok, napok és évek már régen létrejöttek, minden dolog Isten általi megteremtésének negyedik napján, ahogy a tavasz, nyár, ősz és tél váltakozó ciklusai, amelyeket az ember megtapasztal, szintén réges-régen, minden dolog Isten általi megteremtésének negyedik napján kezdődtek el. Az Isten által megteremtett világító testek tették lehetővé az ember számára, hogy rendszeresen, pontosan és világosan különbséget tegyen éjszaka és nappal között, hogy számolja a napokat, és hogy világosan számon tartsa a holdfázisokat és az éveket. (A telihold napja jelezte egy hónap elteltét, és az ember ebből tudhatta, hogy a világító testek fénye új ciklust kezd; a félhold napja egy hónap egyik felének elteltét jelezte, amiből az ember megtudhatta, hogy új holdfázis kezdődik; ebből pedig le lehetett vezetni, hogy egy holdfázist hány nap és éjszaka alkot, egy évszak hány holdfázisból áll, egy év pedig hány évszakból, és mindez nagyfokú rendszerességgel tárult fel.) Így az ember könnyen számon tarthatta a holdfázisokat, napokat és éveket, amelyeket a világító testek körülfordulásai jeleztek. Ettől a ponttól kezdve az emberiség és minden dolog öntudatlanul is az éjszaka és nappal szabályos váltakozása és a világító testek körülfordulásai által okozott évszakok egymásra következése közepette élt. Ez volt a jelentősége annak, hogy a Teremtő a negyedik napon megteremtette a világító testeket. Hasonlóképpen a Teremtő e cselekedetének céljai és jelentősége továbbra is elválaszthatatlanok voltak az Ő hatalmától és erejétől. És így az Isten által teremtett világító testek és az érték, amelyet nemsokára biztosítani fognak az ember számára, újabb mesteri húzás volt a Teremtő hatalmának gyakorlásában.

Ebben az új világban, amelyben az emberiség még nem jelent meg, a Teremtő elkészítette az estét és a reggelt, a boltozatot, a szárazföldet és a tengereket, a füveket, a lágyszárú növényeket és a különféle fákat, valamint a világító testeket, az évszakokat, a napokat és az éveket a hamarosan megteremtendő új élet számára. A Teremtő hatalma és ereje fejeződött ki minden új dologban, amelyet megteremtett, és az Ő szavai és cselekedetei egymással egyidejűleg folytak, a legcsekélyebb ellentmondás és a legcsekélyebb szünet nélkül. Mindezen új dolgok megjelenése és születése a Teremtő hatalmának és erejének bizonyítéka volt: Ő éppolyan jó, mint az Ő szava, és az Ő szava beteljesedik, amit pedig Ő beteljesít, az mindörökké megmarad. Ez a tény soha nem változott: így volt a múltban, így van ma, és így lesz mindörökké. Amikor újra a Szentírás e szavaira néztek, frissnek érzitek őket? Láttatok új tartalmat, tettetek új felfedezéseket? Ez azért van, mert a Teremtő tettei felkavarták a szíveteket, irányt mutattak az Ő hatalmáról és erejéről való tudásotoknak, megnyitották az ajtót nektek a Teremtő megértése előtt, és az Ő tettei és hatalma élettel töltötték meg ezeket a szavakat. Így ezekben a szavakban az ember a Teremtő hatalmának valós, eleven kifejeződésével találkozott, valóban tanúja volt a Teremtő fensőbbségének, és meglátta a Teremtő hatalmának és erejének rendkívüliségét.

A Teremtő hatalma és ereje egyik csodát a másik után műveli; Ő magára vonja az ember figyelmét, az ember pedig nem tehet mást, mint döbbenten bámul az Ő hatalmának gyakorlásából születő lenyűgöző tettek láttán. Az Ő szédületes hatalma örömöt örömre halmoz, az ember pedig elkápráztatva, túláradó örömmel kapkod levegő után a csodálattól, ámulattal és ujjongva; továbbá az ember láthatóan meghatódik, és tisztelet, félelem és kötődés alakul ki benne. A Teremtő hatalma és tettei nagy befolyást és tisztító hatást gyakorolnak az ember szellemére, sőt, mi több, eltelítik az ember szellemét. Az Ő minden egyes gondolata, minden egyes kijelentése és hatalmának minden egyes kinyilatkoztatása mestermunka minden dolog között, és nagyszerű vállalkozás, amely a legméltóbb a teremtett emberiség mélyreható megértésére és ismeretére. Amikor számba veszünk minden teremtményt, amely a Teremtő szavaiból született, szellemünket magához vonzza Isten erejének csodálatossága, és azon kapjuk magunkat, hogy követjük a Teremtő nyomdokait a következő napig: minden dolog Isten általi megteremtésének ötödik napjáig.

Folytassuk a Szentírás olvasását szakaszról szakaszra, miközben szemügyre vesszük a Teremtő további tetteit.

Az ötödik napon a változatos és különféle formákban megjelenő élet különböző módokon láttatja a Teremtő hatalmát

Ezt mondja az Írás: „Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó” (1Mózes 1:20-21). Az Írás világosan elmondja nekünk, hogy ezen a napon Isten megteremtette a vizekben élő teremtményeket és a levegő madarait, ami annyit tesz, hogy megteremtette a különféle halakat és madarakat, és mindegyiküket fajtája szerint osztályozta. Ily módon a föld, az egek és a vizek Isten teremtésével gazdagodtak...

Ahogy Isten szavai elhangzottak, azonnal friss új élet elevenedett meg a Teremtő szavai közepette, mindegyik különböző formában. Helyükért tülekedve, ugrándozva, örömükben hancúrozva érkeztek a világba... Mindenféle alakú és méretű halak szelték a vizet; mindenféle kagylók nőttek ki a homokból; pikkelyes, páncélos és gerinctelen teremtmények sarjadtak sietve különféle formákban, nagyok és kicsik, hosszúak és rövidek. Ugyanígy a hínár különféle fajtái is élénk növekedésnek indultak, a változatos vízi élet ritmusára himbálózva, hullámozva, felpezsdítve az állóvizeket, mintha ezt mondanák nekik: „Gyerünk már! Hozd a barátaidat is! Hiszen soha többé nem leszel egyedül!” Attól a pillanattól, hogy az Isten által megteremtett különféle élő teremtmények megjelentek a vízben, minden friss új élet vitalitást hozott a vizekbe, amelyek oly sokáig nyugalomban voltak, és új korszakot vezetett be... Ettől a ponttól kezdve összebújtak, együtt maradtak, és nem tartottak távolságot maguk között. A víz a benne élő teremtményekért létezett, táplálva az ölelésében lakozó minden életformát, és minden élet a víz kedvéért, gondoskodása miatt létezett. Mindegyik élettel ruházta fel a másikat, ugyanakkor mindegyik ugyanúgy bizonyságot tett a Teremtő teremtésének csodálatos és nagyszerű voltáról és a Teremtő hatalmának felülmúlhatatlan erejéről...

Ahogy a tenger nem volt néma többé, úgy az egeket is elkezdte betölteni az élet. Egymás után röppentek fel kisebb-nagyobb madarak a földről az égre. A tengeri teremtményektől eltérően nekik szárnyaik voltak, karcsú és kecses testüket pedig tollak borították. Szárnyaikkal csapkodtak, büszkén, gőgösen mutogatták csodaszép tollazatukat és a Teremtőtől kapott különleges képességeiket és funkcióikat. Szabadon szárnyaltak, ügyesen siklottak menny és föld között, füves síkságokon és erdőkön keresztül... A levegő kedvencei, minden dolog kedvencei voltak. Hamarosan ők lettek a kapocs menny és föld között, és ők továbbították az üzeneteket minden dolognak... Énekeltek, vidáman le-lecsaptak, ujjongást, nevetést és élénkséget hoztak az egykor még üres világba... Tiszta, dallamos énekükkel, a szívükben rejlő szavakkal dicsőítették a Teremtőt az életért, amelyet Tőle kaptak. Vígan táncoltak, hogy megmutassák a Teremtő teremtésének tökéletességet és csodálatos voltát, és egész életüket annak szentelik majd, hogy bizonyságot tegyenek a Teremtő hatalmáról az Általa rájuk ruházott különleges élet révén...

Akár a vízben voltak, akár az égen, a Teremtő parancsára az élőlényeknek ez a bősége az élet különféle konfigurációiban létezett, és a Teremtő parancsára fajuk szerint gyűltek össze – és ezen a törvényen, ezen a szabályon egy teremtmény sem változtathatott. Sohasem merészelték áthágni a Teremtő által számukra szabott határokat, és nem is voltak képesek erre. Ahogy a Teremtő elrendelte, éltek és szaporodtak, szigorúan ragaszkodtak a Teremtő által számukra megszabott életpályához és törvényekhez, és tudatosan betartották az Ő kimondatlan parancsait, mennyei rendeleteit és utasításait, amelyeket nekik adott, egészen a mai napig. A maguk különleges módján társalogtak a Teremtővel, eljutottak odáig, hogy értékeljék a Teremtő szándékát, és engedelmeskedtek az Ő parancsainak. Soha egyikük sem vétett a Teremtő hatalma ellen, Ő pedig gondolataiban gyakorolta fölöttük uralmát és parancsolt nekik; nem ejtett ki szavakat, de a Teremtő egyedülálló hatalma irányította az összes néma dolgot, amely nem rendelkezett nyelvi funkcióval, és különbözött az emberiségtől. Az Ő hatalmának e különleges módon való gyakorlása arra késztette az embert, hogy új tudást nyerjen és új értelmezést alkosson meg a Teremtő egyedülálló hatalmáról. Itt el kell mondanom nektek, hogy ezen az új napon a Teremtő hatalmának gyakorlása ismét megmutatta a Teremtő egyediségét.

Következőként nézzük meg az Írás e szakaszának utolsó mondatát: „Látta Isten, hogy ez jó.” Szerintetek mit jelent ez? Ezek a szavak Isten érzelmeit tartalmazzák. Isten figyelte, hogyan jön létre és áll szilárdan az Ő szavainak köszönhetően minden, amit megteremtett, és hogyan kezd fokozatosan változni. Isten ekkor elégedett volt a szavai által létrehozott különféle dolgokkal és a különféle cselekedetekkel, amelyeket véghezvitt? A válasz az, hogy „látta Isten, hogy ez jó”. Mit láttok itt? Mit jelent az, hogy „látta Isten, hogy ez jó”? Mit jelképez? Azt jelenti, hogy Istennek megvolt az ereje és bölcsessége megvalósítani azt, amit eltervezett és előírt, megvalósítani a célokat, amelyeknek megvalósításába belekezdett. Amikor Isten végzett az egyes feladatokkal, megbánást érzett? A válasz továbbra is az, hogy „látta Isten, hogy ez jó”. Más szavakkal: nemcsak hogy megbánást nem érzett, de egyenesen elégedett volt. Mit jelent az, hogy nem érzett megbánást? Azt jelenti, hogy Isten terve tökéletes, hogy az Ő ereje és bölcsessége tökéletes, és hogy egyedül az Ő hatalma által lehet megvalósítani ezt a tökéletességet. Amikor az ember teljesít egy feladatot, Istenhez hasonlóan ő is láthatja, hogy az jó? Elérheti a tökéletességet mindaz, amit az ember tesz? Elvégezhet az ember valamit egyszer s mindenkorra? Ahogy az emberek mondják: „semmi nem tökéletes, csak jobb” – semmi, amit az ember tesz, nem érheti el a tökéletességet. Amikor Isten látta, hogy minden, amit tett és elért, jó, mindent, amit Isten készített, az Ő szavai véglegesítettek, vagyis amikor „látta Isten, hogy ez jó”, minden, amit Ő készített, maradandó formát öltött, fajtája szerint osztályozódott, és egyszer s mindenkorra rögzített pozíciót, célt és funkciót kapott. Továbbá a szerepüket minden dolog között és az utat, amelyet meg kell tenniük Isten minden dologra kiterjedő irányítása folyamán, Isten már megváltoztathatatlanul elrendelte. Ezt a mennyei törvényt adta a Teremtő minden dolognak.

„Látta Isten, hogy ez jó” – ezek az egyszerű, alulértékelt, oly sokszor figyelmen kívül hagyott szavak az Isten által minden teremtménynek adott mennyei törvény és mennyei rendelet szavai. Ezek a Teremtő hatalmának egy másik, gyakorlatiasabb és mélyebb megtestesülése. Szavai által a Teremtő nemcsak képes volt megnyerni mindazt, aminek megnyerésébe belekezdett, és megvalósítani mindazt, aminek megvalósításába belekezdett, hanem kezében is tudta tartani mindazt, amit megteremtett, és hatalma alatt uralni minden dolgot, amelyet készített, sőt, mi több, minden rendszeres és szabályos volt. Minden dolog szintén az Ő szava által szaporodott, létezett és pusztult el, sőt az Ő hatalma révén létezett az Őáltala megszabott törvény közepette, és egy sem volt kivétel ez alól! Ez a törvény abban a pillanatban lépett érvénybe, amikor „látta Isten, hogy ez jó”, és Isten irányítási tervéért létezni, folytatódni és működni fog mindaddig a napig, amíg a Teremtő vissza nem vonja! A Teremtő egyedülálló hatalma nemcsak abban nyilvánult meg, hogy Ő képes volt minden dolgot megteremteni és megparancsolni létrejöttüket, hanem abban is, hogy képes minden dolgot kormányozni és uralmat gyakorolni fölöttük, életet és vitalitást adományozni minden dolognak, mi több, abban is, hogy képes egyszer s mindenkorra elérni, hogy mindaz, amit az Ő terve keretében meg fog teremteni, tökéletes formában, tökéletes életfelépítésben és tökéletes szerepben jelenjen meg és létezzen az Őáltala alkotott világban. Így abban is megnyilvánult, hogy a Teremtő gondolatai nem voltak alávetve semmiféle korlátozásnak, nem határolta be őket az idő, a tér vagy a földrajzi adottságok. Amint az Ő hatalma, úgy a Teremtő egyedülálló identitása is változatlan marad örökkévalóságtól örökkévalóságig. Az Ő hatalma mindig is az Ő egyedülálló identitásának képviselője és szimbóluma lesz, az Ő hatalma és identitása pedig mindig is egymás mellett fognak létezni!

A hatodik napon a Teremtő szól, és az elméjében lévő élő teremtmények minden fajtája megjelenik, egyik a másik után

A Teremtő munkája minden dolog létrehozásán észrevétlenül folyt öt napon át, amely után közvetlenül a Teremtő minden dolog megteremtésének hatodik napját köszöntötte. Ez a nap ismét egy új kezdet és ismét egy rendkívüli nap volt. Mi volt hát a Teremtő terve ennek az új napnak az előestéjén? Miféle új teremtményeket fog előhozni, megteremteni? Figyeljetek, ez a Teremtő hangja...

„Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt. Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó” (1Mózes 1:24-25). Miféle élő teremtmények tartoznak ebbe bele? Azt mondja az Írás: különféle jószágok, csúszómászók és vadállatok. Ez annyit tesz, hogy ezen a napon nemcsak mindenféle élő teremtmény volt a földön, hanem mind fajtájuk szerint osztályokba voltak sorolva, és ismét „látta Isten, hogy ez jó”.

Akárcsak az előző öt nap alatt, a Teremtő ugyanazon a hangon szólt, és elrendelte az Általa kívánt élő teremtmények születését, és hogy jelenjenek meg a földön, mindegyik a maga fajtája szerint. Amikor a Teremtő az Ő hatalmát gyakorolja, az Ő szavai közül egy sem hangzik el hiába, így a hatodik napon minden élő teremtmény, amelyet Neki szándékában állt megteremteni, megjelent a kijelölt időben. Ahogy a Teremtő kimondta: „Hozzon elő a föld különféle élőlényeket”, a föld egyszeriben megtelt élettel, és a szárazföldön hirtelen felbukkant mindenféle élő teremtmény lélegzete... A füves, zöld vadonban egymás után jelentek meg a jól megtermett tehenek, ide-oda csapkodva a farkukkal, bégető juhok gyűltek nyájakba, és nyerítő lovak kezdtek vágtázni... A néma mező hatalmas térségeiben egy pillanat alatt kirobbant az élet... Ezeknek a különféle jószágoknak a megjelenése gyönyörű látvány volt a nyugodt mezőn, és határtalan életerőt hozott magával... Ők lesznek a mezők társai, a mezők urai, kölcsönös függésben egymástól; így lesznek ők az állandó lakóhelyükként szolgáló földeknek az őrzői és fenntartói, amelyek majd ellátják őket mindennel, amire szükségük van, létezésük örök táplálásának forrásaként...

Ugyanazon a napon, amikor ezek a különféle jószágok létrejöttek, a Teremtő szavára rengeteg rovar is megjelent, egyik a másik után. Jóllehet minden teremtmény közül ők voltak a legapróbb élőlények, életerejük mégis a Teremtő csodálatos teremtése volt, és nem érkeztek túl későn... Egyesek apró szárnyaikat lebegtették, míg mások lassan másztak; egyesek ugráltak és pattogtak, mások imbolyogtak; egyesek előreszáguldottak, míg mások gyorsan visszahúzódtak; egyesek oldalaztak, mások fel-le ugrándoztak... Mind buzgón próbáltak otthont találni maguknak. Egyesek benyomultak a fű közé, mások nekiláttak járatokat fúrni a talajba, megint mások felrepültek a fákra és elrejtőztek az erdőkben... Bár apró méretűek voltak, ők sem akarták az üres gyomor kínjait szenvedni, és miután mindegyikük otthonra talált, rohantak élelmet keresni maguknak. Egyesek megmászták a füvet, hogy a zsenge fűszálakat rágják, mások falatszámra nyelték gyomrukba a földet, örömmel és jó étvággyal (számukra még a föld is ízletes csemege); megint mások az erdőkben rejtőztek, de nem álltak meg pihenni, hiszen a fényes, sötétzöld levelek nedve ízletes eledelt kínált... Miután jóllaktak, a rovarok még mindig nem hagytak fel tevékenységükkel; bár termetük apró volt, hihetetlen energia és határtalan lelkesedés töltötte el őket, épp ezért minden teremtmény közül ők a legaktívabbak és legszorgalmasabbak. Sohasem lustálkodtak, sohasem engedték meg maguknak a pihenést. Amikor étvágyuk már kielégült, ők tovább fáradoztak munkájukkal a jövőjükért, rohangálva és buzgón foglalatoskodva a holnapjuk, a túlélésük érdekében... Különféle dallamú és ritmusú balladákat zümmögtek halkan, hogy tovább biztassák és sürgessék önmagukat. Örömöt is adtak a fűnek, a fáknak és minden hüvelyknyi talajnak, és minden napot, minden évet megismételhetetlenné tettek... Saját nyelveikkel és saját módjaikon információt adtak át a szárazföldön élő összes élőlénynek. Saját különleges életpályájuk segítségével megjelöltek mindent, amin nyomokat hagytak... Bensőséges viszonyban voltak a talajjal, a fűvel és az erdőkkel, életerőt és vitalitást hoztak a talaj, a fű és az erdők számára. Minden élőlénynek elhozták a Teremtő buzdító és üdvözlő üzenetét...

A Teremtő tekintete végigsöpört mindenen, amit megteremtett, és ebben a pillanatban szemei megpihentek az erdőkön és hegyeken, és elgondolkodott. Mihelyt kiejtette szavait, a sűrű erdőkben és a hegyeken megjelent a teremtmények egy fajtája, amely különbözött minden előzőtől: ezek voltak az Isten szája által kimondott vadállatok. Legfőbb ideje volt: fejüket rázták és farkukkal csapkodtak, és mindegyiküknek egyedi ábrázata volt. Volt köztük szőrös, páncélos, vicsorgó, vigyorgó, hosszú nyakú, rövid farkú, vad vagy félénk tekintetű; volt lehajolva füvet legelő, véres szájú, két lábon ugráló, négy patán lépkedő, fák fölött a távolba tekintő, erdőben zsákmányra leső, barlangokban pihenni térő, síkságokon futkosó-hancúrozó, erdőn át lopakodó...; volt köztük ordító, üvöltő, ugató, síró...; volt szoprán, bariton, teli torkú, tiszta és dallamos hangú...; volt könyörtelen, szép, visszataszító, szeretetre méltó, ijesztő, bájosan együgyű... Egymás után mind előjöttek. Nézzétek, milyen büszkék és hatalmasak, szabad lelkűek, egymással mit sem törődők, a másikra rá sem nézők... Mindegyik azt a sajátos életet hordozva, amellyel a Teremtő megajándékozta, a maguk vadságában és állatiasságában, megjelentek az erdőkben és a hegyeken. Teljes gőgjükben lenézve mindent – végtére is ők voltak a hegyek és erdők igazi urai. Attól a pillanattól, amikor a Teremtő elrendelte megjelenésüket, „igényt támasztottak” az erdőkre és hegyekre, mert a Teremtő már megpecsételte határaikat, és meghatározta életterüket. Csakis ők voltak a hegyek és erdők igazi urai, és ezért voltak oly vadak, oly gőgösek. Pusztán azért hívták őket „vadállatoknak”, mert minden teremtmény közül ők voltak azok, amelyek igazán vadak, állatiasak és megszelídíthetetlenek voltak. Nem lehetett őket megszelídíteni, így nem lehetett háznál tartani őket, és nem voltak képesek harmóniában élni az emberiséggel, sem az emberiség számára munkát végezni. Mivel nem lehetett őket háziasítani és nem tudtak az emberiségnek dolgozni, ezért kellett az emberiségtől bizonyos távolságban élniük, és ember nem mehetett a közelükbe. Másrészt viszont, mivel az emberiségtől bizonyos távolságban éltek, és ember nem mehetett a közelükbe, ezért be tudták tölteni a Teremtő által rájuk ruházott felelősségteljes feladatot: a hegyek és az erdők őrzését. Vadságuk védelmezte a hegyeket és őrizte az erdőket, és ez volt létezésük és szaporodásuk legjobb védelme és biztosítéka. Ugyanakkor vadságuk tartotta fenn és biztosította az egyensúlyt minden dolog között. Érkezésük támogatást és biztos pontot nyújtott a hegyeknek és erdőknek; érkezésük határtalan életerővel és vitalitással oltotta be a néma és üres hegyeket és erdőket. Ettől a ponttól kezdve a hegyek és erdők lettek állandó lakóhelyükké, és soha nem veszítik el otthonukat, mert értük jelentek meg és léteztek a hegyek és az erdők; a vadállatok teljesítik kötelességüket, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy őrizzék őket. Így a vadállatok is szigorúan betartják majd a Teremtő buzdításait, hogy ragaszkodjanak területükhöz, és vadállati természetük segítségével folyamatosan fenntartják minden dolognak a Teremtő által megalkotott egyensúlyát, és kinyilvánítják a Teremtő hatalmát és erejét.

A Teremtő hatalma alatt minden dolog tökéletes

Minden Isten által teremtett dolog, beleértve a mozogni képeseket és képteleneket, mint például a madarakat és halakat, illetve a fákat és virágokat, valamint beleértve a hatodik napon teremtett háziállatokat, rovarokat és vadállatokat – ezek mind jók voltak Isten szemében, sőt, mi több, Isten szemében ezek a dolgok az Ő tervével összhangban mind eljutottak a tökéletesség csúcsára, és megfeleltek annak a szintnek, amelyet Isten el akart érni. A Teremtő lépésről lépésre, terve szerint elvégezte a munkát, amelyet szándékában állt elvégezni. A dolgok, amelyeket szándékában állt megteremteni, egymás után megjelentek, és mindegyikük megjelenése a Teremtő hatalmának tükröződése, az Ő hatalmának kikristályosodása volt; e kikristályosodások miatt minden teremtmény csak hálás lehetett a Teremtő kegyelméért és gondoskodásáért. Ahogy Isten csodálatos tettei megnyilvánultak, ez a világ fokozatosan megduzzadt az Isten által teremtett minden dologtól, és megváltozott: a káoszból és sötétségből világosság és ragyogás, a halálos némaságból elevenség és határtalan vitalitás támadt. A teremtés minden dolga között, a nagytól az apróig, az aprótól a mikroszkopikus méretűig, nem volt egy sem, amelyet ne a Teremtő hatalma és ereje teremtett volna, és minden egyes teremtmény létezésének egyedi és eredendő szükségessége és értéke volt. Függetlenül formájuk és felépítésük különbségeitől, ahhoz, hogy a Teremtő hatalma alatt létezzenek, csak annyi kellett, hogy a Teremtő megalkossa őket. Néha, ha az emberek meglátnak egy nagyon csúnya rovart, ezt mondják: „Ez a rovar annyira förtelmes; lehetetlen, hogy egy ilyen csúfság Isten teremtménye legyen – Isten nem teremthetett ilyen csúnyát.” Micsoda ostoba vélekedés! Inkább ezt kellene mondaniuk: „Bár ez a rovar nagyon csúnya, de Isten teremtette, úgyhogy biztosan megvan a maga egyedi rendeltetése.” Isten gondolataiban Ő minden egyes megjelenést és mindenféle funkciót és hasznosságot ki akart osztani az Általa teremtett különféle élőlényeknek, ezért aztán az Isten által teremtett dolgok között nincs kettő, amelyet ugyanabból a fából faragtak. A külsejüktől a belső összetételükig, az életmódjuktól az élőhelyükig – mindegyik különböző. A tehenek úgy néznek ki, mint a tehenek, a szamarak úgy, mint a szamarak, a szarvasok úgy, mint a szarvasok, az elefántok pedig úgy, mint az elefántok. Meg tudnád mondani, melyik a legjobb külsejű, és melyik a legcsúnyább? Meg tudnád mondani, melyik a leghasznosabb, és melyikük létezése a legkevésbé szükséges? Egyeseknek tetszik az elefántok kinézete, de senki nem használ elefántokat földműveléshez; másoknak az oroszlánok és tigrisek külseje tetszik, mert az ő megjelenésük mind között a legimpozánsabb, de tarthatnád őket házi kedvencként? Röviden: ha a teremtés tízezernyi dolgáról van szó, az ember hajtson fejet a Teremtő hatalma előtt, azaz hajtson fejet a Teremtő által minden dolog számára kijelölt rend előtt; ez a legbölcsebb hozzáállás. Kizárólag az a hozzáállás tükrözi a Teremtő hatalmának igazi elfogadását és az abban való bizonyosságot, ha a Teremtő eredeti szándékait kutatjuk, és azoknak engedelmeskedünk. Isten szemében jó, akkor hát mi oka van az embernek hibát keresni?

Így a Teremtő hatalma alatt minden dolognak új szimfóniát kell játszania a Teremtő uralmához, ragyogó előjátékot kell kezdenie az új napon végzendő munkájához, és ebben a pillanatban a Teremtő is új oldalt nyit majd irányítási munkájában! Az új tavaszi hajtásokról, a nyári érlelődésről, az őszi betakarításról és a téli tárolásról a Teremtő által szabott törvény szerint minden dolog a Teremtő irányítási tervét visszhangozza majd, és örömmel köszöntik a saját új napjukat, új kezdetüket és új életpályájukat. Tovább élnek, és végtelen egymásra következésben szaporodnak, hogy örömmel fogadjanak minden napot a Teremtő hatalmának uralma alatt...

A teremtett és teremtetlen lények közül egy sem léphet a Teremtő identitásának helyébe

Attól fogva, hogy megkezdte minden dolog megteremtését, Isten ereje elkezdett kifejeződni és megnyilvánulni, mivel Isten szavakat használt minden dolog megteremtéséhez. Függetlenül attól, hogy milyen módon teremtette őket, függetlenül attól, hogy miért teremtette őket, minden dolog Isten szavai miatt jött létre, állt szilárdan és létezett; ebben áll a Teremtő egyedülálló hatalma. Mielőtt az emberiség megjelent a világon, a Teremtő az Ő ereje és hatalma segítségével mindent megteremtett az emberiség számára, és egyedi módszereivel megfelelő eleven környezetet készített elő az emberiségnek. Mindazt, amit tett, az emberiségre való előkészületként tette, amely hamarosan megkapja majd az Ő leheletét. Ez azt jelenti, hogy az emberiség megteremtése előtti időben Isten hatalma minden, az emberiségtől különböző teremtményben megnyilvánult, olyan nagy dolgokban is, mint a mennyek, a világító testek, a tengerek és a szárazföld, és olyan kicsinyekben is, mint az állatok és madarak, ahogy mindenféle rovarokban és mikroorganizmusokban is, beleértve a különféle, szabad szemmel láthatatlan baktériumokat is. Mindegyiknek a Teremtő szavai adtak életet, mindegyik a Teremtő szavai miatt szaporodott, és mindegyik a Teremtő szavai miatt élt az Ő uralma alatt. Bár ők nem kapták meg a Teremtő leheletét, különféle formájukkal és felépítésükkel ők is kinyilvánították a Teremtő által rájuk ruházott élet vitalitását; bár ők nem kapták meg a beszéd képességét, amelyet a Teremtő adott az emberiségnek, mindegyikük módot kapott arra, hogy kifejezze a Teremtő által rá ruházott életet, és ez a mód különbözött az ember nyelvétől. A Teremtő hatalma nemcsak látszólag statikus anyagi tárgyaknak adja meg az élet vitalitását, hogy soha el ne tűnjenek, hanem a szaporodás és sokasodás ösztönét is Ő adja minden élőlénynek, hogy soha el ne enyésszenek, és hogy nemzedékről nemzedékre továbbadják a túlélés törvényeit és alapelveit, amelyet a Teremtő bízott rájuk. A mód, ahogyan a Teremtő az Ő hatalmát gyakorolja, nem ragaszkodik mereven egy makro-vagy mikronézőponthoz, és nem korlátozódik semmilyen formára; Ő képes parancsolni a világmindenség működésének, és uralmat gyakorolni minden dolog élete és halála fölött, sőt, mi több, képes minden dolgot úgy kormányozni, hogy Őt szolgálják; képes a hegyek, folyók és tavak minden működését irányítani, és uralni mindent, ami bennük van, továbbá képes minden dolgot ellátni azzal, amire szüksége van. Ez a Teremtő egyedülálló hatalmának megnyilvánulása minden dolog körében, az emberiséget nem számítva. Ez a megnyilvánulás nem pusztán egy életre szól; ez sohasem szűnik meg, sohasem pihen, és semmiféle személy vagy dolog nem változtathat rajta és nem tehet kárt benne, és senki vagy semmi nem adhat hozzá és nem vehet el belőle – hiszen senki nem léphet a Teremtő identitása helyébe, és épp ezért a Teremtő hatalmát sem helyettesítheti egyetlen teremtett lény sem; de teremtetlen lények számára is elérhetetlen. Vegyük például Isten küldötteit és angyalait. Ők nem rendelkeznek Isten erejével, még kevésbé a Teremtő hatalmával; méghozzá azért nincs meg bennük Isten ereje és hatalma, mert nem rendelkeznek a Teremtő lényegével. A teremtetlen lények, mint például Isten küldöttei és angyalai, bár képesek elvégezni néhány dolgot Isten nevében, nem képviselhetik Istent. Bár van némi erejük, ami az emberben nincs meg, de nem rendelkeznek Isten hatalmával; nincs meg bennük Isten hatalma minden dolog megteremtésére, minden dolog irányítására és uralom gyakorlására minden dolog fölött. Így Isten egyediségének nem léphet helyébe egyetlen teremtetlen lény sem, és ehhez hasonlóan Isten hatalmát és erejét sem pótolhatja teremtetlen lény. Olvastál a Bibliában Isten bármely küldöttéről, aki minden dolgot megteremtett? Miért nem küldte el Isten valamelyik küldöttét vagy angyalát, hogy mindent megteremtsen? Azért, mert ők nem rendelkeztek Isten hatalmával, ezért nem volt meg a képességük arra, hogy Isten hatalmát gyakorolják. Akárcsak minden teremtmény, ők is mind a Teremtő uralma alatt és a Teremtő hatalma alatt állnak, ezért ugyanígy a Teremtő az Ő Istenük és Uralkodójuk is. Mindegyikük között – legyenek bár nemesek vagy alacsonyrendűek, nagy vagy csekély hatalmúak – egy sincs, aki felülmúlhatná a Teremtő hatalmát, ezért egy sincs közöttük, aki a Teremtő identitásának helyébe léphetne. Őket sohasem fogják Istennek nevezni, és sohasem válhatnak a Teremtővé. Ezek megváltoztathatatlan igazságok és tények!

A fenti közösségi gondolatok által megállapíthatjuk-e a következőt: csakis minden dolog Teremtője és Uralkodója, aki ezt az egyedülálló hatalmat és egyedülálló erőt birtokolja, csakis Ő nevezhető Magának az egyedülálló Istennek? Ezen a ponton talán úgy érzitek, ez a kérdés túlságosan mély. Pillanatnyilag még képtelenek vagytok megérteni, és nem fogjátok fel a benne rejlő lényeget, ezért most még úgy érzitek, nehéz rá választ adni. Ebben az esetben folytatom kapcsolódásomat a közösséghez. A következőkben lehetővé teszem számotokra, hogy az egyedül Isten által birtokolt hatalom és erő számos aspektusának valóságos tetteit szemléljétek, és ezáltal lehetővé teszem, hogy igazán megértsétek, értékeljétek és megismerjétek Isten egyediségét és azt, hogy mit jelent Isten egyedülálló hatalma.

2. Isten a szavaival köt szövetséget az emberrel

1Mózes 9:11-13 Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.

Miután minden dolgot megalkotott, a Teremtő hatalmát a szivárvány szövetsége újra megerősíti és megmutatja

A Teremtő hatalma mindenkor megmutatkozik és érvényesül minden teremtmény között, és Ő nemcsak minden dolog sorsát uralja, de uralja az emberiséget is, a különleges teremtményt, amelyet saját kezével teremtett, és amely más életfelépítéssel rendelkezik és másmilyen életformában létezik. Miután minden dolgot megalkotott, a Teremtő nem szűnt meg kifejezésre juttatni hatalmát és erejét; az Ő számára a hatalom, amellyel szuverenitást gyakorolt minden dolog és az egész emberiség sorsa fölött, hivatalosan csak akkor kezdődött meg, amikor az emberiség valóban megszületett az Ő kezéből. Irányítani és uralni szándékozott az emberiséget; meg akarta menteni az emberiséget és igazán meg akarta nyerni az emberiséget, egy olyan emberiséget akart megnyerni, amely képes minden dolgot kormányozni; el akarta érni, hogy ez az emberiség az Ő hatalma alatt éljen, ismerje az Ő hatalmát, és engedelmeskedjen annak. Így Isten elkezdte szavai segítségével hivatalosan is kifejezésre juttatni hatalmát az emberek között, és hatalma segítségével elkezdte valóra váltani szavait. Természetesen Isten hatalma e folyamat minden pontján megmutatkozott; csak kiválogattam néhány konkrét, jól ismert példát, amelyekből megérthetitek és megismerhetitek Isten egyedülállóságát és az Ő egyedülálló hatalmát.

Az 1Mózes 9:11-13 és a fenti szakaszok között, amelyek a világ Isten általi megteremtését jegyzik fel, van hasonlóság, de különbség is van. Mi a hasonlóság? A hasonlóság abban áll, hogy Isten szavakat használ szándéka megvalósítására, a különbség pedig abban, hogy az itt idézett szakaszok Istennek az emberrel folytatott párbeszédét képviselik, amelyben Ő szövetséget kötött az emberrel, és elmondta az embernek, mit foglal magában ez a szövetség. Isten hatalmának ez a gyakorlása az Ő emberrel folytatott párbeszéde során valósult meg, ami azt jelenti, hogy az emberiség megteremtése előtt Isten szavai utasítások és parancsok voltak, amelyeket a megteremteni kívánt teremtményeknek adott ki. Most azonban volt valaki, aki hallotta Isten szavait, és így az Ő szavai egyszerre voltak az emberrel folytatott párbeszéd, valamint az embernek szóló buzdítás és figyelmeztetés. Továbbá Isten szavai parancsolatok is voltak, amelyek az Ő hatalmát hordozták, és amelyek minden dologhoz eljutottak.

Istennek milyen cselekedetét jegyzi fel ez a szakasz? Ez a szakasz azt a szövetséget jegyzi fel, amelyet Isten kötött az emberrel, miután özönvízzel pusztította el a világot; azt mondja el az embernek, hogy Isten többé nem bocsát ilyen pusztítást a világra, és hogy ezért Isten egy jelet is teremtett. Mi volt ez a jel? A Szentírás ezt mondja: „Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” Ezek az eredeti szavak, amelyeket a Teremtő szólt az emberiséghez. Ahogy kimondta ezeket a szavakat, az ember szeme előtt szivárvány tűnt fel, és mindmáig ott is maradt. Mindenki látott már ilyen szivárványt, és amikor látod, tudod, hogyan jelenik meg? A tudomány képtelen bizonyítani, vagy meghatározni a forrását, vagy azonosítani a hollétét. Ez azért van, mert a szivárvány a Teremtő és az ember között köttetett szövetség jele; nem igényel tudományos alapot, nem az ember alkotta, és az ember nem is képes megváltoztatni. Ez a Teremtő hatalmának meghosszabbítása, miután kimondta szavait. A Teremtő a saját külön módszerét használta arra, hogy megtartsa az emberrel kötött szövetségét és ígéretét, ezért az, hogy Ő a szivárványt használta az Általa kötött szövetség jeleként, mennyei rendelet és törvény, amely mindörökké változatlan marad mind a Teremtőre, mind a teremtett emberiségre nézve. Ez a változhatatlan törvény, azt kell mondanunk, a Teremtő hatalmának egy másik igaz megnyilvánulása azt követően, hogy Ő minden dolgot megteremtett, és azt kell mondanunk, hogy a Teremtő hatalma és ereje határtalan; az, hogy a szivárványt használta jelként, a Teremtő hatalmának meghosszabbítása és kiterjesztése. Ez is egy olyan cselekedet volt, amelyet Isten a szavaival hajtott végre, és annak a szövetségnek volt a jele, amelyet Isten szavak segítségével kötött az emberrel. Elmondta az embernek, hogy milyen elhatározásra jutott, és milyen módon fogja azt elérni és beteljesíteni. Ily módon a dolog az Isten szájából származó szavaknak megfelelően teljesedett be. Egyedül Isten rendelkezik ilyen hatalommal, és ma, több ezer évvel azután, hogy Ő ezeket a szavakat mondta, az ember még mindig rátekinthet az Isten szájából elhangzott szivárványra. Ezek miatt az Isten által kiejtett szavak miatt maradt ez a dolog változatlan és hamisítatlan egészen a mai napig. Ezt a szivárványt senki nem távolíthatja el, senki nem változtathatja meg a törvényeit, és egyedül Isten szavai miatt létezik. Pontosan ez Isten hatalma. „Isten betartja az Ő szavát, és az Ő szava beteljesedik, amit pedig Ő beteljesít, az mindörökké megmarad.” Ezek a szavak világosan megnyilvánulnak itt, és ez Isten hatalmának és erejének világos jele és jellemzője. Ez a jel vagy jellemző nincs meg és nem látható egy teremtett lényben sem, és egy teremtetlen lényben sem figyelhető meg. Csakis az egyedülálló Istenhez tartozik, és megkülönbözteti az egyedül a Teremtő által birtokolt identitást és lényeget a teremtményekétől. Ugyanakkor ez egy olyan jel és jellemző is, amelyet Magán Istenen kívül soha egyetlen teremtett vagy teremtetlen lény sem múlhat felül.

Az, hogy Isten megkötötte szövetségét az emberrel, nagy jelentőségű cselekedet volt, amelyet Ő arra akart használni, hogy közöljön egy tényt az emberrel, és elmondja az embernek az Ő akaratát. E célból egy egyedülálló módszert alkalmazott: egy különleges jelet használt, hogy szövetséget kössön az emberrel, egy jelet, amely az emberrel kötött szövetségének ígérete volt. Tehát ennek a szövetségnek a megkötése nagy esemény volt? Mennyire volt nagy? Pontosan ez az, ami olyan különleges ebben a szövetségben: ez nem olyan szövetség, amelyet egyik ember köt a másikkal, vagy egyik csoport a másikkal, vagy egyik ország a másikkal, hanem olyan szövetség, amely a Teremtő és az egész emberiség között köttetik, és érvényben marad mindaddig a napig, amelyen a Teremtő minden dolgot eltöröl. Ennek a szövetségnek a végrehajtója a Teremtő, fenntartója pedig szintén a Teremtő. Röviden az emberiséggel kötött egész szivárványszövetség a Teremtő és az emberiség között lefolyt párbeszéd szerint teljesedett be, valósult meg és maradt így mindmáig. Mi mást tehetnek a teremtmények, mint hogy alávetik magukat és engedelmeskednek a Teremtő hatalmának, hisznek abban, értékelik, tanúként szemlélik és dicsőítik azt? Hiszen az egyedülálló Istenen kívül senki másnak nincs meg az ereje ahhoz, hogy ilyen szövetséget kössön. A szivárvány újra meg újra való megjelenése az emberiségnek szóló bejelentés, amely felhívja az ember figyelmét a Teremtő és az emberiség között köttetett szövetségre. A Teremtő és az emberiség szövetségének folyamatos megjelenései nem egy szivárványt vagy magát a szövetséget mutatják fel az emberiségnek, hanem a Teremtő változhatatlan hatalmát. A szivárvány ismétlődő megjelenése a Teremtő rettentő és csodálatos, rejtett helyeken véghezvitt tetteit mutatja, ugyanakkor pedig a Teremtő hatalmának létfontosságú tükröződése, amely sohasem enyészik el, és sohasem változik. Ez vajon nem a Teremtő egyedülálló hatalma egy másik aspektusának felmutatása?

3. Isten áldásai

1Mózes 17:4-6 Ez lesz az Én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled.

1Mózes 18:18-19 Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe. Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja maga után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg Jahve útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy Jahve is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak.

1Mózes 22:16-18 Magamra esküszöm, így szól Jahve, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg Tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.

Jób 42:12 Jahve pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.

A Teremtő kijelentéseinek egyedülálló módja és jellemzői a Teremtő egyedülálló identitásának és hatalmának szimbólumai

Sokan szeretnék Isten áldásait keresni és elnyerni, de ezeket az áldásokat nem mindenki nyerheti el, mert Istennek megvannak a Maga elvei, és Ő a Maga módján áldja meg az embert. Az ígéreteket, amelyeket Isten tesz az embernek, és a kegyelem mennyiségét, amelyet Ő az embernek ajándékoz, az ember gondolatai és cselekedetei alapján ítéli oda. Tehát mit is mutatnak Isten áldásai? Mit látnak bennük az emberek? Itt most tegyük félre annak megvitatását, hogy milyen típusú embereket áld meg Isten, és hogy milyen elvek szerint áldja meg Isten az embert. Ehelyett azzal a célkitűzéssel vizsgáljuk meg, hogyan áldja meg Isten az embert, hogy megismerjük Isten hatalmát, Isten hatalma megismerésének perspektívájából.

A fenti négy szentírási szakasz mind arról szóló feljegyzés, hogy Isten megáldja az embert. Részletes leírást adnak Isten áldásának fogadóiról, például Ábrahámról és Jóbról, valamint annak okairól, miért ajándékozta nekik áldásait Isten, és hogy mit foglaltak magukban ezek az áldások. Isten kijelentéseinek hangneme és modora, valamint a perspektíva és pozíció, amelyből Ő beszélt, lehetővé teszi az emberek számára annak felfogását, hogy az Egyetlen, aki áldásokat ajándékoz, és ezen áldások fogadója jól elkülöníthető identitással, státusszal és lényeggel rendelkezik. Ezen kijelentések hangneme és modora, valamint a pozíció, amelyből elhangzottak, egyedülálló módon Istenre jellemző, aki a Teremtő identitásával rendelkezik. Hatalma és ereje van, ahogy rendelkezik a Teremtő tisztességével és fenségével is, amely embertől kétséget nem tűr.

Nézzük először az 1Mózes 17:4-6-ot: „Ez lesz az Én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled.” Ezek a szavak voltak az a szövetség, amelyet Isten Ábrahámmal kötött, valamint Isten Ábrahámra adott áldása: Isten Ábrahámot népek atyjává fogja tenni, nagyon-nagyon megszaporítja utódait, népeket támaszt belőle, és királyok fognak származni tőle. Látod Isten hatalmát ezekben a szavakban? És milyennek látod ezt a hatalmat? Isten hatalma lényegének melyik aspektusát látod? E szavak figyelmes olvasásával nem nehéz felfedezni, hogy Isten hatalma és identitása világosan feltárul Isten kijelentéseinek megfogalmazásában. Például, amikor Isten azt mondja: „Ez lesz az Én szövetségem veled [...] leszel [...] teszlek [...] megszaporítom [...]”, az olyan kifejezések, mint „leszel” és „teszlek”, amelyek megfogalmazása Isten identitásának és hatalmának megerősítését hordozza, egyfelől a Teremtő hűségének jelei, másfelől Isten által használt különleges szavak, aki a Teremtő identitásával rendelkezik – ugyanakkor a szokványos szókincs részei is. Ha valaki azt mondja, reméli, hogy valaki másnak az utódai megszaporodnak, népek támadnak majd belőle, és királyok származnak tőle, akkor az kétségkívül egyfajta kívánság, nem pedig ígéret vagy áldás. Ezért az emberek nem merészelnek így szólni: „Ilyenné és ilyenné teszlek, ilyen és ilyen leszel”, hiszen tudják, hogy ők nem rendelkeznek ilyen erővel; nem rajtuk múlik, és még ha mondanak is ilyesmiket, ezek csak üres és értelmetlen szavak lennének, amelyeket a vágyuk és ambíciójuk mozgat. Mer bárki ilyen fennkölt hangnemben beszélni, ha úgy érzi, nem képes a kívánságait valóra váltani? Mindenki jót kíván az utódainak, és azt reméli, hogy kiemelkedőek lesznek, és nagy sikereket érnek majd el. „Milyen nagy szerencse volna, ha egyikükből császár lenne! Az is jó lenne, ha valamelyikük kormányzó lenne – a lényeg, hogy fontos ember legyen!” Ezek mind emberek kívánságai, de az emberek az áldásokat csak kívánhatják az utódaiknak, de ezekből az ígéretekből egyet sem teljesíthetnek be vagy válthatnak valóra. A szívében mindenki világosan tudja, hogy nincs meg benne az erő ilyen dolgok megvalósításához, mert ezekkel kapcsolatban semmire nincs befolyása, akkor hát hogyan is tudnának rendelkezni mások sorsa felett? Isten azért mondhat ilyen szavakat, mert Isten rendelkezik ezzel a hatalommal, és képes teljesíteni és megvalósítani mindazokat az ígéreteket, amelyeket az embernek tesz, és valóra váltani minden áldást, amelyet az embernek ajándékoz. Az embert Isten teremtette, Isten számára pedig gyerekjáték lenne nagyon megszaporítani valakinek az utódait, és csak egy szavába kerülne, hogy valakinek a leszármazottait sikeressé tegye. Neki az ilyesmibe soha nem kellene beleizzadnia, vagy megerőltetnie az agyát, vagy megfeszülnie; ez maga Isten ereje, maga Isten hatalma.

Miután azt olvastuk az 1Mózes 18:18-ban: „Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe”, érzitek Isten hatalmát? Érzékelitek a Teremtő rendkívüliségét? Érzékelitek a Teremtő fensőbbségét? Isten szavai bizonyosak. Isten nem a sikerben való bizakodása miatt vagy megjelenítéseként mond ilyen szavakat, hanem ezek a szavak Isten kijelentéseinek hatalmát bizonyítják, és parancsolatként szolgálnak, amely beteljesíti Isten szavait. Két kifejezésre érdemes itt figyelnetek. Amikor Isten azt mondja: „Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe”, van ezekben a szavakban bármi kétértelműség? Van benne bármi aggály? Van benne bármi félelem? Az Isten kijelentésében megjelenő „fog” és „nyer” szavak miatt ezeknek az elemeknek, amelyek különösen jellemzőek az emberre, és gyakran megmutatkoznak benne, a Teremtőhöz soha nem volt közük. Senki nem merne ilyen szavakat használni, amikor jót kíván másoknak, senki nem merne valaki mást olyan bizonyossággal megáldani, hogy egy nagy és hatalmas népet adjon neki, vagy azt ígérje, hogy általa nyer áldást a föld minden népe. Minél bizonyosabbak Isten szavai, annál inkább bizonyítanak valamit – de vajon mit? Azt bizonyítják, hogy Istennek van ilyen hatalma, hogy az Ő hatalma képes megvalósítani ezeket a dolgokat, és hogy azok megvalósulása elkerülhetetlen. Isten a legcsekélyebb tétovázás nélkül bizonyos volt az Ő szívében mindabban, amivel Ábrahámot megáldotta. Továbbá ez teljes egészében az Ő szavainak megfelelően valósul meg, és semmiféle erő nem lesz képes beteljesedését megmásítani, megakadályozni, csorbítani vagy megzavarni. Tekintet nélkül arra, mi más történik, semmi nem tudja Isten szavainak beteljesedését és megvalósulását megelőzni vagy befolyásolni. Pontosan ilyen az ereje a Teremtő szájából elhangzott szavaknak és a Teremtő hatalmának, amely nem tűri az emberi tagadást! E szavak olvastán érzel-e még kétséget? Ezek a szavak Isten szájából hangzottak el, Isten szavaiban pedig erő, fenség és hatalom van. Ez az erő és hatalom, valamint a tény beteljesedésének elkerülhetetlensége minden teremtett vagy teremtetlen lény számára elérhetetlen, és minden teremtett vagy teremtetlen lény számára felülmúlhatatlan. Csak a Teremtő képes ilyen hangnemben és hangsúllyal társalogni az emberiséggel, és tények bizonyítják, hogy az Ő ígéretei nem üres szavak vagy puszta dicsekvés, hanem egyedülálló hatalom kifejezései, amelyet semmiféle személy, esemény vagy dolog nem múlhat felül.

Mi a különbség az Isten által mondott szavak és az ember által mondott szavak között? Amikor ezeket az Isten által mondott szavakat olvasod, érzékeled Isten szavainak erejét és Isten hatalmát. Hogyan érzel, amikor emberektől hallasz ilyen szavakat? Úgy gondolod, rendkívül arrogánsak és beképzeltek, olyan emberek, akik előtérbe tolják magukat? Ők ugyanis nem rendelkeznek ezzel az erővel, nem rendelkeznek ilyen hatalommal, és ezért egyáltalán nem képesek ilyen dolgokat elérni. Az, hogy ennyire biztosak az ígéreteikben, csupán megjegyzéseik átgondolatlanságát mutatja. Ha valaki ilyen szavakat szól, az az illető kétségkívül arrogáns és túlságosan magabiztos volna, és azt árulná el magáról, hogy ő az arkangyal természetének klasszikus példája. Ezek a szavak Isten szájából hangzottak el; érzékeled itt az arrogancia bármely elemét? Úgy érzed, hogy Isten szavai csupán egy vicc? Isten szavai hatalom, Isten szavai tények, és még mielőtt a szavak elhangoznának az Ő szájából, vagyis miközben Ő meghozza a döntést, hogy megtesz valamit, az a dolog már be is teljesedett. Azt lehet mondani, hogy mindaz, amit Isten Ábrahámnak mondott, szövetség volt, amelyet Isten Ábrahámmal kötött, és ígéret, amelyet Isten Ábrahámnak tett. Ez az ígéret szilárd és egyszersmind beteljesedett tény volt, és ezek a tények Isten terve szerint fokozatosan megvalósultak Isten gondolataiban. Tehát az, hogy Isten ilyen szavakat mond, nem jelenti azt, hogy az Ő természete arrogáns, Isten ugyanis képes ilyen dolgokat megvalósítani. Ő rendelkezik ezzel az erővel és hatalommal, és teljes mértékben képes véghezvinni ezeket a cselekedeteket, és megvalósításuk teljes mértékben az Ő képességein belül van. Amikor ilyen szavak hangoznak el Isten szájából, az Isten igaz természetének kinyilatkoztatása és kifejezése, Isten lényegének és hatalmának tökéletes kinyilatkoztatása és megnyilvánulása, és a Teremtő identitásának nincs ennél illőbb és megfelelőbb bizonyítéka. E kijelentések modora, hangneme és megfogalmazása pontosan a Teremtő identitásának ismertetőjegye, és tökéletesen megfelel Isten saját identitása kifejezésének; ezekben nincs színlelés, nincs tisztátalanság; ezek a Teremtő lényegének és hatalmának teljesen és kifejezetten tökéletes bemutatásai. Ami a teremtményeket illeti, bennük sem ez a hatalom nincs meg, sem ez a lényeg, és még kevésbé az Isten által adott erő. Ha az ember ilyen magatartást tanúsít, az szinte bizonyosan romlott beállítottságának kisülése volna, ennek gyökere pedig az ember arroganciájának és féktelen ambíciójának tolakodó hatása, valamint nem más, mint az ördög, a Sátán gonosz szándékainak feltárulása lenne, aki meg akarja téveszteni az embereket, és el akarja csábítani őket, hogy elárulják Istent. Hogyan tekint Isten arra, amit ez a nyelvezet feltár? Isten azt mondaná, hogy el akarod bitorolni az Ő helyét, az Ő szerepében akarsz tetszelegni, és a helyébe akarsz lépni. Amikor Isten kijelentéseinek hangnemét utánzod, a szándékod az, hogy átvedd Isten helyét az emberek szívében, hogy kisajátítsd az emberiséget, amely jog szerint Istent illeti meg. Ez egész egyszerűen a Sátán; ezek az arkangyal leszármazottainak cselekedetei, amelyeket a Menny nem tűrhet! Köztetek vannak-e olyanok, akik valaha is utánozták Istent egy bizonyos módon azáltal, hogy kimondtak néhány szót, azzal a szándékkal, hogy embereket tévesszenek meg és vezessenek félre, és elérjék, hogy azok úgy érezzék, mintha ennek a személynek a szavai és cselekedetei Isten hatalmát és erejét hordoznák, mintha ennek a személynek a lényege és identitása egyedülálló lenne, sőt, mintha a szavai hangneme is Isten szavainak hangneméhez hasonló lenne? Tettetek valaha ilyesmit? Utánoztátok valaha Isten hangnemét a beszédetekben, olyan gesztusokkal, amelyek állítólag Isten természetét képviselik, olyasmivel, amit ti erőnek és hatalomnak véltek? A legtöbben gyakran cselekedtek így, vagy gyakran terveztek így cselekedni? Nos, amikor igazán látjátok, észlelitek és ismeritek a Teremtő hatalmát, és visszanéztek arra, amit azelőtt tettetek, és amit azelőtt felfedtetek magatokból, undort éreztek? Felismeritek aljasságotokat és szégyentelenségeteket? Miután ízekre szedtük az ilyen emberek beállítottságát és lényegét, mondhatjuk, hogy az ilyenek átkozott pokolfajzatok? Mondhatjuk, hogy mindenki, aki ilyesmiket tesz, saját magát aljasítja le? Felismeritek a dolog természetének súlyosságát? Mennyire súlyos? Azoknak az embereknek, akik így cselekednek, az a szándékuk, hogy Istent utánozzák. Ők akarnak lenni Isten, el akarják érni, hogy az emberek Istenként imádják őket. El akarják törölni Isten helyét az emberek szívében, és meg akarnak szabadulni az emberek között munkálkodó Istentől, és mindezt azért teszik, hogy elérjék céljukat: hogy irányítsák, felfalják és birtokba vegyék az embereket. Mindenkinek vannak ilyen tudat alatti vágyai és ambíciói, és mindenki ebben a fajta romlott sátáni lényegben él, egy sátáni természetben, amelyben ellenséges viszonyban vannak Istennel, elárulják Istent, és Istenné akarnak válni. Az Isten hatalmának témájáról szóló közlésemet követően még mindig arra vágytok vagy arra pályáztok, hogy Istent utánozzátok, vagy az Ő szerepében tetszelegjetek? Még mindig Isten akartok lenni? Még mindig Istenné akartok válni? Isten hatalmát ember nem utánozhatja, és Isten identitását és státuszát ember nem öltheti magára. Habár képes vagy utánozni a hangnemet, amelyben Isten szól, Isten lényegét nem tudod utánozni. Bár képes vagy Isten helyére állni és megszemélyesíteni Istent, soha nem leszel képes megtenni, amit Isten tenni szándékozik, és soha nem leszel képes minden dolog fölött uralkodni és parancsolni azoknak. Isten szemében mindörökké csak egy apró teremtmény leszel, és akármilyen nagyszerűek is a készségeid és képességeid, akármennyi tehetséged is van, egészében véve a Teremtő uralma alatt állsz. Bár képes vagy vakmerő szavakat szólni, ez sem azt nem bizonyíthatja, hogy rendelkezel a Teremtő lényegével, sem azt nem jelentheti, hogy megvan benned a Teremtő hatalma. Isten hatalma és ereje Magának Istennek a lényege. Nem tanult vagy kívülről hozzáadott tulajdonságok, hanem Magának Istennek az eredendő lényege. És így a Teremtő és a teremtmények közötti kapcsolat soha nem változhat. A teremtmények egyikeként az embernek meg kell tartania a saját pozícióját, és lelkiismeretesen kell viselkednie. Őrizd kötelességtudóan, amit a Teremtő rád bízott. Ne légy fegyelmezetlen, ne tegyél olyasmit, ami meghaladja a képességeidet, vagy ami utálatos Isten számára. Ne próbálj nagy lenni, supermanné vagy másoknál különbbé válni, és ne törekedj arra, hogy Istenné válj. Erre az embereknek nem lenne szabad vágyniuk. Arra törekedni, hogy nagyok vagy supermanek legyünk, abszurd. Arra törekedni, hogy Istenné váljunk, még szégyenletesebb; visszataszító és megvetésre méltó. Ami dicséretes, és amihez a teremtményeknek mindennél inkább tartaniuk kellene magukat, az az igaz teremtménnyé válás; ez az egyetlen cél, amelyre mindenkinek törekednie kellene.

A Teremtő hatalmát nem korlátozza idő, tér vagy földrajzi adottságok, és a Teremtő hatalma számokkal le nem írható

Nézzük az 1Mózes 22:17-18-at. Ezt a szakaszt is Jahve Isten mondja. Így szólt benne Ábrahámhoz: „Azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.” Jahve Isten sokszor áldotta meg Ábrahámot azzal, hogy az utódai meg fognak szaporodni – de mennyire fognak megszaporodni? Amennyire a Szentírás mondja: „mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton.” Ez annyit tesz, hogy Isten olyan nagyszámú leszármazottal kívánta megajándékozni Ábrahámot, mint égen a csillag, rengeteggel, mint a homokszemek a tengerparton. Isten képekben beszélt, és ezekből a képekből nem nehéz látni, hogy Isten nem pusztán egy, kettő vagy akár csak néhány ezer utódot fog ajándékozni Ábrahámnak, hanem megszámlálhatatlant, annyit, hogy népek sokaságává lesznek, mert Isten azt ígérte Ábrahámnak, hogy sok nép atyja lesz. Nos, erről a számról az ember döntött vagy Isten? Irányíthatja az ember azt, hogy hány leszármazottja van? Rajta múlik? Még az sem az emberen múlik, hogy néhány van-e neki, nemhogy annyi, „mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton.” Ki ne kívánná, hogy sarjai olyan sokan legyenek, mint a csillagok? Sajnos a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy szeretnéd. Akármilyen ügyes vagy rátermett is az ember, nem rajta múlik; senki nem helyezheti kívül magát Isten rendelésén. Annyid lesz, amennyit Ő engedélyez neked: ha Isten keveset ad neked, akkor sohasem fogsz sokat birtokolni, ha pedig Isten sokat ad neked, semmi értelme neheztelni azért, hogy mennyid van. Nem így van? Mindez Istenen múlik, nem az emberen! Az ember fölött Isten uralkodik, és ez alól senki sem kivétel!

Amikor Isten azt mondta: „megszaporítom utódaidat”, ez egy szövetség volt, amelyet Isten Ábrahámmal kötött, és akárcsak a szivárványszövetség, mindörökké beteljesül; ugyanakkor ígéret is volt, amelyet Isten Ábrahámnak tett. Egyedül Isten alkalmas és képes arra, hogy ezt az ígéretet valóra váltsa. Akár elhiszi az ember, akár nem, akár elfogadja az ember, akár nem, és akárhogyan nézi és ítéli is meg az ember, mindez szóról szóra be fog teljesedni az Isten által mondott szavak szerint. Isten szavai nem módosulnak az ember akaratának vagy elképzeléseinek változásai miatt, és nem módosulnak egy-egy személy, esemény vagy dolog változásai miatt. Minden dolog eltűnhet, de Isten szavai mindörökké megmaradnak. Valójában az a nap, amelyen minden dolog eltűnik, pontosan az a nap, amelyen Isten szavai teljes mértékben valóra válnak, mert Ő a Teremtő, Ő rendelkezik a Teremtő hatalmával, a Teremtő erejével, és Ő irányít minden dolgot és minden életerőt; Ő képes elérni, hogy valami létrejöjjön a semmiből, vagy hogy valami semmivé legyen, és Ő irányítja minden dolog átalakulását élőből halottá; Isten számára mi sem lehetne egyszerűbb, mint megszaporítani valakinek az utódait. Ez az ember számára úgy hangzik, mint valami fantázia, mint egy tündérmese, Isten számára azonban az, aminek véghezvitelét Ő elhatározza és megígéri, se nem fantázia, se nem tündérmese. Sokkal inkább olyan tény, amelyet Isten már látott, és amely bizonyosan be fog teljesedni. Fel tudjátok ezt fogni? A tények azt bizonyítják, hogy Ábrahám utódai nagyszámúak voltak? Mennyire voltak nagyszámúak? Annyira nagyszámúak voltak, „égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton”, ahogy Isten mondta? Minden nép között és minden térségben elterjedtek, a világ minden táján? Mitől vált valóra ez a tény? Isten szavainak hatalma vitte véghez? Miután Isten szavai elhangzottak, Isten szavainak beteljesedése több száz vagy több ezer éven át folytatódott, és azok folyamatosan tényekké váltak; ez Isten szavainak ereje és Isten hatalmának bizonyítéka. Amikor kezdetben Isten mindent megteremtett, ezt mondta Isten: „Legyen világosság!” – és világosság lett. Ez nagyon gyorsan történt, nagyon rövid idő alatt beteljesedett, és nem volt késedelem megvalósulásában és beteljesedésében; Isten szavainak hatásai azonnal jelentkeztek. Mindkettő Isten hatalmának bemutatása volt, de amikor Isten megáldotta Ábrahámot, megengedte, hogy az ember meglássa Isten hatalma lényegének egy másik oldalát is, valamint azt a tényt, hogy a Teremtő hatalma számokkal nem írható le; továbbá azt is megengedte, hogy az ember meglássa a Teremtő hatalmának egy valósabb, kifinomultabb oldalát.

Mihelyt Isten szavai elhangoznak, Isten hatalma átveszi az irányítást e munka fölött, és az Isten szája által megígért tény fokozatosan elkezd valósággá válni. Ennek következtében minden dolog körében változások kezdenek megjelenni, olyanformán, mint ahogy a tavasz érkezésekor kizöldül a fű, virágok nyílnak, a fák kibontják rügyeiket, a madarak dalolni kezdenek, a vadludak visszatérnek, és a mezők emberektől nyüzsögnek... Amikor eljön a tavasz, minden dolog megfiatalodik, és ez a Teremtő csodálatos műve. Amikor Isten beteljesíti ígéreteit, a mennyben és a földön minden dolog megújul és megváltozik Isten gondolataival összhangban – kivétel nélkül. Amikor Isten szájából elhangzik egy elköteleződés vagy egy ígéret, minden dolog ennek beteljesedését szolgálja, és ennek beteljesedése érdekében vesz valamilyen irányt; minden teremtményt a Teremtő uralma alatt vezényelnek és rendeznek el, hogy eljátsszák a maguk szerepét, és betöltsék a maguk funkcióját. Ez a Teremtő hatalmának megnyilvánulása. Mit látsz ebben? Hogyan ismered meg Isten hatalmát? Isten hatalmának van egy tartománya? Van időbeli korlátja? Mondhatjuk, hogy egy bizonyos magassága vagy egy bizonyos hosszúsága van? Mondhatjuk, hogy egy bizonyos mérete vagy erőssége van? Mérhető az ember mértékeivel? Isten hatalma nem villan fel és huny ki, nem jön és megy, és nincs, aki felmérhetné, hogy pontosan milyen nagy az Ő hatalma. Akármennyi idő telik is el, amikor Isten megáld egy személyt, ez az áldás attól kezdve folytatódik, és folytatódása Isten felmérhetetlen hatalmáról tesz bizonyságot, és lehetővé teszi az emberiség számára, hogy a Teremtő kiolthatatlan életerejének ismételt megjelenését szemlélje újra meg újra. Az Ő hatalmának minden megnyilvánulása tökéletes bemutatása az Ő szájából származó szavaknak, amelyeket Ő minden dolognak és az emberiségnek is bemutat. Továbbá mindaz, amit az Ő hatalma véghezvisz, összehasonlíthatatlanul tökéletes és teljesen hibátlan. Elmondható, hogy az Ő gondolatai, az Ő szavai, az Ő hatalma és mindaz a munka, amelyet Ő véghezvisz, mind egy összehasonlíthatatlanul gyönyörű kép, és ami a teremtményeket illeti, az emberiség nyelve nem képes megfogalmazni a jelentőségét és értékét. Amikor Isten ígéretet tesz egy személynek, Isten mindent úgy ismer az illetővel kapcsolatban, mint a tenyerét, akár azt, hogy hol él, mit csinál, mi volt a háttere, mielőtt vagy miután megkapta az ígéretet, akár azt, mennyire bolydult fel az élő környezete. Bármennyi idő telik is el attól kezdve, hogy Isten szavai elhangzottak, az Ő számára ez olyan, mintha épp most ejtette volna ki őket. Vagyis Isten rendelkezik azzal az erővel és hatalommal, hogy képes nyomon követni, irányítani és beteljesíteni minden ígéretet, amelyet az emberiségnek tesz, és bármi legyen is az az ígéret, bármilyen hosszú időbe telik is teljesen valóra váltani, sőt, bármilyen széles hatókört érint annak valóra váltása – például időben, helyileg, fajok szempontjából stb. –, ez az ígéret be fog teljesedni és valóra fog válni, beteljesedése és megvalósulása pedig Neki a legkisebb erőfeszítésébe sem kerül. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy Isten erejének és hatalmának kiterjedése elegendő ahhoz, hogy az egész világegyetemet és az egész emberiséget irányítsa. Isten világosságot teremtett, de ez nem azt jelenti, hogy Isten csak a világosságot irányítja, vagy hogy csak a vizet irányítja, mivel vizet teremtett, minden más pedig független Istentől. Hát nem lenne ez félreértés? Bár Isten Ábrahámnak adott áldása néhány évszázad múltán fokozatosan elenyészett az ember emlékezetéből, Isten számára ez az ígéret továbbra is változatlan maradt. Továbbra is a megvalósulás folyamatában volt, és soha nem állt meg. Az ember sohasem tudta, nem is hallotta, hogyan gyakorolta Isten az Ő hatalmát, hogyan vezényelt és rendezett el minden dolgot, és ezalatt hány csodálatos történetre került sor Isten teremtett világának minden dolga között, de minden dolog továbbadta és magasztalta Isten hatalma megmutatkozásának és az Ő tettei kinyilatkoztatásának minden csodálatos darabját, minden dolog a Teremtő csodálatos tetteit mutatta fel és emlegette, és a Teremtő minden dolog fölötti szuverenitásáról szóló, sokszor elmondott történetet örökké hirdeti minden. A hatalom, amellyel Isten minden dolog fölött uralkodik, és Isten ereje minden dolog számára azt mutatja, hogy Isten mindig és mindenütt jelen van. Miután tanúja lettél Isten hatalma és ereje mindenütt jelenvaló voltának, meglátod, hogy Isten mindig és mindenütt jelen van. Isten hatalmát és erejét nem korlátozza idő, hely, tér, sem bármilyen személy, esemény vagy dolog. Isten hatalmának és erejének kiterjedése meghaladja az ember képzeletét; ember számára kifürkészhetetlen, ember számára elképzelhetetlen, és ember soha teljesen meg nem ismerheti.

Egyesek szeretnek következtetni és elképzelni dolgokat, de meddig ér el az emberi képzelet? Túlmehet ezen a világon? Képes az ember következtetni Isten hatalmának hitelességére és pontosságára, és elképzelni azt? Az ember következtetése és képzelete képes lehetővé tenni számára, hogy tudást szerezzen Isten hatalmáról? Képesek ezek elérni, hogy az ember igazán felfogja Isten hatalmát, és alávesse magát annak? Tények bizonyítják, hogy az ember következtetése és képzelete csupán az emberi értelem terméke, és a legcsekélyebb segítséget vagy előnyt sem nyújtja ahhoz, hogy az ember megismerje Isten hatalmát. Sci-fi regények olvasása után egyesek el tudják képzelni a holdat vagy azt, hogy milyenek a csillagok. De ez nem jelenti azt, hogy az embernek bármilyen megértése van Isten hatalmáról. Az emberi képzelet nem több, mint képzelet. A tényekről ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, vagyis azok Isten hatalmával való kapcsolatáról halvány fogalma sincs. Mit számít egyáltalán, hogy jártál-e a holdon? Ez talán azt mutatja, hogy többdimenziós megértéssel rendelkezel Isten hatalmáról? Azt mutatja, hogy képes vagy elképzelni Isten hatalmának és erejének kiterjedését? Mivel az ember következtetése és képzelete képtelen lehetővé tenni számára, hogy megismerje Isten hatalmát, mit tegyen az ember? A legbölcsebb opció az volna, hogy nem következtet és nem képzelődik, ami annyit tesz, hogy Isten hatalmának ismeretével kapcsolatban az ember sohasem hagyatkozhat a képzeletére és nem támaszkodhat a következtetéseire. Mit akarok ezzel mondani nektek? Isten hatalmának, Isten erejének, Isten saját identitásának és Isten lényegének ismerete nem érhető el azáltal, ha a képzeletedre hagyatkozol. Ha egyszer Isten hatalmának megismerésében nem hagyatkozhatsz a képzeletedre, akkor milyen módon érheted el Isten hatalmának igaz ismeretét? Úgy teheted ezt meg, hogy Isten szavait eszed és iszod, közösségen keresztül és azáltal, hogy megtapasztalod Isten szavait. Így fokozatosan tapasztalatot és megerősítést szerzel Isten hatalmáról, és fokozatosan elnyered annak megértését és egyre gyarapodó ismeretét. Egyedül így érhető el Isten hatalmának ismerete; nincs rövidebb út. Az, hogy arra kérlek benneteket, ne képzelődjetek, nem azt jelenti, hogy tétlenül kell ülnötök a pusztulásra várva, vagy hogy nem csinálhattok semmit. Az, hogy nem használod az agyadat gondolkodásra és képzelődésre, azt jelenti, hogy nem használsz logikát következtetésre, nem használsz tudást az elemzéshez, nem használod alapként a tudományt, hanem ehelyett felfogod, megállapítod és megerősíted, hogy az Isten, akiben hiszel, hatalommal rendelkezik, megerősítve, hogy szuverenitást gyakorol a sorsod fölött, és hogy az Ő ereje Isten szavai által, az igazság által és minden által, amivel az életben találkozol, mindenkor bizonyítja, hogy Ő Maga az igaz Isten. Ez az egyetlen út, amelyen bárki elérheti Isten megértését. Egyesek azt mondják, szeretnének egyszerű utat találni ennek a célnak az elérésére, de tudtok-e ilyen utat elképzelni? Én megmondom, nem is kell gondolkodnotok rajta: nincsenek más utak! Az egyetlen út lelkiismeretesen és állhatatosan megismerni és megbizonyosodni arról, mivel rendelkezik Isten és mi Ő, minden kifejezésre juttatott szava és minden cselekedete által. Ez Isten megismerésének egyetlen útja. Mert amivel Isten rendelkezik és ami Ő, valamint minden, ami Istentől való, nem üres és tartalmatlan, hanem valóságos.

A tény, hogy a Teremtő irányít és ural minden dolgot és élőlényt, a Teremtő hatalmának valós létezése mellett szól

Hasonlóképpen Jób könyve megörökíti Jahve Jóbnak adott áldását. Mit ajándékozott Isten Jóbnak? „Jahve pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara” (Jób 42:12). Emberi szempontból mik voltak ezek a dolgok, amelyeket Jób kapott? Az emberiség vagyontárgyai voltak? Ezekkel a vagyontárgyakkal nem számított volna Jób nagyon gazdagnak abban az időben? Akkor hogyan szerzett ő ilyen vagyont? Mi okozta a gazdagságát? Mondani sem kell – Isten áldásának volt köszönhető, hogy Jób mindezek birtokába jutott. Azzal, hogy hogyan tekintett ezekre a vagyontárgyakra Jób, és hogyan értékelte Isten áldásait, itt és most nem fogunk foglalkozni. Ami Isten áldásait illeti, minden ember éjjel-nappal arra sóvárog, hogy Isten megáldja őt, de az ember nem befolyásolhatja, mennyi vagyont tud felhalmozni élete során, vagy hogy kaphat-e áldásokat Istentől – ez vitathatatlan tény! Istennek megvan a hatalma és ereje ahhoz, hogy bármilyen vagyont ajándékozzon az embernek, hogy lehetővé tegye az ember számára bármely áldás megszerzését, másrészt azonban Isten áldásainak van egy alapelve. Miféle embereket áld meg Isten? Természetesen azokat az embereket áldja meg, akiket kedvel! Ábrahámot és Jóbot egyaránt megáldotta Isten, de az áldások, amelyekben részesültek, mégsem ugyanazok voltak. Ábrahámot Isten olyan nagyszámú utóddal áldotta meg, mint a homok és a csillagok. Amikor Isten megáldotta Ábrahámot, elérte, hogy egyetlen ember és egyetlen nemzet utódai felvirágozzanak és megerősödjenek. Ebben Isten hatalma uralkodott az emberiség fölött, amely minden dolog és élőlény között egyedül lélegezte be Isten leheletét. Isten hatalmának szuverenitása alatt ez az emberiség az Isten által meghatározott sebességgel és az Isten által meghatározott keretek között szaporodott és létezett. Konkrétan ennek a nemzetnek az életképessége, terjeszkedésének mértéke és várható élettartama mind Isten rendelkezéseinek része volt, és mindezek alapelve teljes mértékben az Isten által Ábrahámnak tett ígéreten alapult. Ez annyit tesz, hogy a körülményekre való tekintet nélkül Isten ígéretei akadálytalanul haladnak előre, és Isten hatalmának gondviselése alatt meg is valósulnak. Az Isten által Ábrahámnak tett ígéret szerint tekintet nélkül a világ felbolydulásaira, a korszakra, az emberiséget érő katasztrófákra, Ábrahám utódainak nem kell szembenézniük a megsemmisülés kockázatával, és nemzetük nem fog kihalni. Isten Jóbnak adott áldása azonban rendkívül gazdaggá tette őt. Isten egy sor élő, lélegző teremtményt adott neki, amelyek jellemzőit – számukat, szaporodási sebességüket, túlélési arányukat, a testükön lévő zsír mennyiségét és így tovább – szintén Isten határozta meg. Bár ezek az élőlények nem rendelkeztek a beszéd képességével, ők is részei voltak a Teremtő rendelkezéseinek, és az Isten velük kapcsolatos rendelkezései mögött álló elv az Isten által Jóbnak ígért áldások alapjára épült. Az Isten által Ábrahámnak és Jóbnak adott áldásokban, bár az ígéret tárgya különbözött, a hatalom, amellyel a Teremtő uralkodott minden dolog és élőlény fölött, ugyanaz volt. Isten hatalmának és erejének minden részlete kifejeződik az Ő különböző ígéreteiben és áldásaiban Ábrahám és Jób részére, és újra megmutatja az emberiségnek, hogy Isten hatalma messze túlmutat az ember képzeletén. Ezek a részletek ismét azt mondják el az emberiségnek, hogy ha meg akarja ismerni Isten hatalmát, akkor ezt csak Isten szavain és Isten szavainak megtapasztalásán keresztül érheti el.

Isten szuverenitásának hatalma minden dolog fölött lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerjen egy tényt: Isten hatalma nemcsak ezekben a szavakban testesül meg: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság – és lett világosság, majd ezt: Legyen boltozat – és lett boltozat, majd ezt: Legyen szárazföld – és lett szárazföld”, hanem ezenfelül az Ő hatalma abban is megtestesül, ahogy elérte, hogy a világosság folyamatosan fennmaradjon, megakadályozta, hogy a boltozat eltűnjön, és a szárazföldet mindörökre elkülönítve tartotta a víztől, valamint annak részleteiben, ahogyan Ő uralta és irányította az Általa teremtett dolgokat: a világosságot, a boltozatot és a szárazföldet. Mi mást láttok még Isten emberiségnek adott áldásában? Világos, hogy miután Isten megáldotta Ábrahámot és Jóbot, Isten léptei nem szűntek meg, mert épp csak elkezdte érvényre juttatni hatalmát, hanem minden egyes szavát valóra szándékozott váltani, minden egyes részletet, amelyről beszélt, meg akart valósítani, így az eljövendő években folytatta minden szándékának véghezvitelét. Mivel Istennek hatalma van, az ember számára talán úgy tűnhet, hogy Istennek csak szólnia kell, és anélkül, hogy a kisujját is megmozdítaná, minden ügy és dolog beteljesedik. Az ilyen képzelgések elég nevetségesek! Ha csak egyoldalúan szemléled Isten szavakkal történő szövetségkötését az emberrel, valamint azt, ahogy Isten mindent szavakkal vitt véghez, és képtelen vagy meglátni az arra utaló különféle jeleket és tényeket, hogy Isten hatalma uralkodik minden dolog létezése fölött, akkor Isten hatalmáról alkotott megértésed nagyon is tartalmatlan és nevetséges! Ha az ember ilyennek képzeli Istent, akkor azt kell mondanunk, hogy az ember istenismerete eljutott a végső erőfeszítésig, és zsákutcába került, mert az az Isten, akit az ember elképzel, mindössze egy gép, amely parancsokat ad ki, nem pedig a hatalommal rendelkező Isten. Mit láttál Ábrahám és Jób példájából? Láttad Isten hatalmának és erejének valódi oldalát? Miután Isten megáldotta Ábrahámot és Jóbot, Isten nem maradt ott, ahol volt, és nem fogta munkára hírnökeit, míg ő várta, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Épp ellenkezőleg, mihelyt Isten kimondta szavait, Isten hatalmának útmutatásával minden dolog az Isten által elvégezni szándékozott munkának megfelelő irányt vett, és máris elő lettek készítve az emberek, dolgok és tárgyak, amelyekre Istennek szüksége volt. Ez annyit tesz, hogy mihelyt a szavak elhangoztak Isten szájából, Isten hatalma érvényesülni kezdett az egész földön, Ő pedig meghatározta az Ábrahámnak és Jóbnak tett ígéretek teljesítésének és valóra váltásának menetét, miközben egyúttal elkészítette az összes megfelelő tervet, és elvégezte az összes előkészületet mindahhoz, ami az Általa tervezett végrehajtás minden egyes lépéséhez és fő szakaszához szükséges volt. Ez idő alatt Isten nemcsak a hírnökeit igazgatta, hanem minden dolgot, amit Ő teremtett. Ez annyit tesz, hogy Isten hatalma érvényesülésének hatóköre nemcsak a hírnökökre terjedt ki, hanem a teremtett világ minden dolgára, amelyeket Ő úgy manőverezett, hogy együttműködjenek az Általa megvalósítani kívánt munkával; ezek voltak Isten hatalma érvényesítésének konkrét módjai. A ti képzelgéseitek szerint egyesek talán a következő megértéssel rendelkeznek Isten hatalmáról: Istennek hatalma van, és Istennek ereje is van, ezért Istennek elég, ha ott marad a harmadik égben vagy egy meghatározott helyen, és nem kell semmi különösebb munkát végeznie, hiszen Isten munkája teljes egészében az Ő gondolataiban készül el. Néhányan talán azt is hiszik, hogy bár Isten megáldotta Ábrahámot, Istennek nem kellett tennie semmit, hanem elég volt pusztán kimondania az Ő szavait. Valóban ez történt? Egyértelműen nem! Bár Isten hatalommal és erővel rendelkezik, az Ő hatalma nem üres, hanem igazi és valós. Isten hatalmának és erejének hitelessége és valósága fokozatosan feltárul és megtestesül abban, ahogy Ő minden dolgot megteremtett, ahogy minden dolgot ellenőrzése alatt tart, és abban a folyamatban, amelynek keretében Ő vezeti és irányítja az emberiséget. Istennek az emberiség és minden dolog fölötti szuverenitásának minden módszere, minden perspektívája és minden részlete, valamint az Általa elvégzett minden munka és az Ő megértése minden dologról – ez mind szó szerint azt bizonyítja, hogy Isten hatalma és ereje nem üres szavak csupán. Az Ő hatalma és ereje állandóan és mindenben megmutatkozik és feltárul. Ezek a megnyilvánulások és kinyilatkoztatások Isten hatalmának valóságos létezéséről beszélnek, mivel Ő arra használja hatalmát és erejét, hogy folytassa munkáját, hogy minden dolognak parancsoljon, és hogy minden dolgot minden pillanatban uraljon; az Ő erejét és hatalmát sem az angyalok, sem Isten hírnökei nem helyettesíthetik. Isten döntötte el, milyen áldásokat fog ajándékozni Ábrahámnak és Jóbnak – ezt a döntést Istennek kellett meghoznia. Bár Isten hírnökei személyesen látogatták meg Ábrahámot és Jóbot, cselekedeteik Isten parancsolatain alapultak, cselekedeteik Isten hatalma alatt mentek végbe, és ugyanígy a hírnökök maguk is Isten szuverenitása alatt álltak. Bár az ember látja, hogy Isten hírnökei meglátogatják Ábrahámot, és nem lesz tanúja annak, hogy Jahve Isten személyesen tesz bármit a Biblia feljegyzéseiben, valójában az Egyetlen, aki igazán hatalmat és erőt gyakorol, Isten Maga, és ezt senki nem vonhatja kétségbe! Bár láttad, hogy az angyalok és a hírnökök nagy erővel rendelkeznek és csodákat is tettek, illetve, hogy ők végeztek el bizonyos, Isten által rájuk bízott dolgokat, cselekedeteik pusztán az Istentől kapott megbízás teljesítését szolgálják, és semmiképpen nem jelentik Isten hatalmának felmutatását – hiszen sem ember, sem tárgy nem rendelkezik a Teremtő hatalmával, hogy minden dolgot megteremtsen és uraljon, és nem birtokolja azt. Így hát sem ember, sem tárgy nem gyakorolhatja és nem nyilváníthatja ki a Teremtő hatalmát.

A Teremtő hatalma változhatatlan és sérthetetlen

Mit láttatok ebben a három szentírási részletben? Láttátok, hogy van egy elv, amelynek alapján Isten az Ő hatalmát gyakorolja? Például Isten egy szivárvány segítségével kötött szövetséget az emberrel – szivárványt helyezett a felhőkbe, hogy tudassa az emberrel: többé nem pusztítja el özönvízzel a világot. Az a szivárvány, amelyet ma látnak az emberek, még mindig ugyanaz, mint amely Isten szájából hangzott el? Változott a természete és a jelentése? Kétségtelen, hogy nem. Isten az Ő hatalmával vitte véghez ezt a cselekedetet, és a szövetség, amelyet az emberrel kötött, mindmáig fennáll, az idő pedig, amikor ez a szövetség majd megváltozik, természetesen Isten döntésétől függ. Miután Isten azt mondta, „szivárványívemet helyezem a felhőkre”, Isten mindig betartotta ezt a szövetséget, mind a mai napig. Mit látsz ebben? Bár Isten hatalommal és erővel rendelkezik, cselekedeteiben nagyon szigorú és elvszerű, és hű marad a szavához. Szigorúsága és cselekedeteinek alapelvei mutatják a Teremtő sérthetetlenségét és a Teremtő hatalmának felülmúlhatatlanságát. Jóllehet Ő a legfőbb hatalommal rendelkezik, és minden dolog az Ő uralma alatt áll, és jóllehet Neki hatalmában áll minden dolog fölött uralkodni, Isten sohasem károsította vagy zavarta meg a saját tervét, és valahányszor hatalmát gyakorolja, azt saját elveivel szigorú összhangban teszi, és pontosan követi azt, ami az Ő szájából elhangzott, és betartja az Ő tervének lépéseit és célkitűzéseit. Mondani sem kell, hogy minden dolog, ami fölött Isten uralkodik, szintén azoknak az alapelveknek engedelmeskedik, amelyek szerint Isten a hatalmát gyakorolja, és nincs ember vagy dolog, amely mentes volna az Ő hatalmának rendelkezései alól, vagy képes volna megmásítani az elveket, amelyek szerint Ő gyakorolja hatalmát. Isten szemében az áldottak az Ő hatalma által előidézett jó szerencsében részesülnek, az átkozottak pedig Isten hatalma miatt nyerik el büntetésüket. Isten hatalmának szuverenitása alatt nincs ember vagy dolog, amely mentes volna az Ő hatalmának gyakorlása alól, vagy képes volna megmásítani az alapelveket, amelyek szerint Ő gyakorolja hatalmát. A Teremtő hatalmát nem másítják meg bármely tényező változásai, és hasonlóképpen az Ő hatalomgyakorlásának alapelvei sem változnak meg semmilyen okból. Menny és föld nagy felfordulásokon mehet keresztül, de a Teremtő hatalma nem változik; minden dolog semmivé válhat, de a Teremtő hatalma soha nem tűnik el. Ez a Teremtő változhatatlan és sérthetetlen hatalmának lényege, és ez maga a Teremtő egyedülállósága!

Az alábbi szavak nélkülözhetetlenek Isten hatalmának ismeretéhez, és jelentésüket az alábbi közlés fejti ki. Olvassuk tovább a Szentírást.

4. Isten parancsa a Sátán számára

Jób 2:6 Jahve ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életét kíméld meg!

A Sátán soha nem merészelt véteni a Teremtő hatalma ellen, és ezért van az, hogy minden dolog rendben él

Ez a szemelvény Jób könyvéből való, és ezekben a szavakban a harmadik személy Jóbra utal. Ez a mondat rövid ugyan, de sok kérdést megvilágít. Egy bizonyos szóváltást ír le Isten és a Sátán között a szellemi világban, és elmondja nekünk, hogy Isten szavainak tárgya a Sátán volt. Azt is feljegyzi, hogy Isten konkrétan mit mondott. Isten szavai a Sátánnak adott parancs és utasítás voltak. Ennek a parancsnak a konkrét részletei Jób életének megkímélésével kapcsolatosak, valamint azzal, hogy hol húzta meg Isten a határt abban, ahogyan a Sátán Jóbbal bánt: a Sátánnak meg kellett kímélnie Jób életét. Az első, amit ebből a mondatból megtudunk, az, hogy ezeket a szavakat Isten mondta a Sátánnak. Jób könyvének eredeti szövege szerint ezeknek a szavaknak a hátterében a következő állt: a Sátán vádolni akarta Jóbot, ezért meg kellett szereznie Isten beleegyezését, mielőtt megkísérthette volna. Amikor Isten beleegyezett a Sátán kérésébe, hogy megkísérthesse Jóbot, Isten a következő feltételt támasztotta a Sátánnal szemben: „A kezedbe adom Jóbot, csak az életét kíméld meg!” Mi a természete ezeknek a szavaknak? Ez nyilvánvalóan egy parancs, egy utasítás. Miután megértetted ezeknek a szavaknak a természetét, természetesen azt is fel kell fognod, hogy Isten volt az, aki ezt a parancsot kiadta, az pedig, aki ezt a parancsot kapta és engedelmeskedett neki, a Sátán volt. Mondani sem kell, hogy ebből a parancsból az Isten és a Sátán közötti kapcsolat bárki számára nyilvánvaló, aki olvassa e szavakat. Természetesen ez egyúttal az Isten és a Sátán között a szellemi világban fennálló kapcsolat is, és a különbség Isten és a Sátán identitása és státusza között, amelyet a Szentírás az Isten és a Sátán szóváltásairól szóló feljegyzésekben megad, továbbá az Isten és a Sátán identitása és státusza közötti kifejezett különbség az, amiről az ember most tanulhat ebből a konkrét példából és szöveges feljegyzésből. Ezen a ponton azt kell mondanom, hogy az e szavakat megörökítő feljegyzés fontos dokumentum az emberiségnek Isten identitásáról és státuszáról alkotott tudásáról, és fontos információkat tartalmaz az emberiség istenismeretét illetően. A Teremtő és a Sátán szellemi világban folytatott szóváltásából az ember képes megérteni a Teremtő hatalmának egy másik konkrét aspektusát is. Ezek a szavak szintén bizonyságtételként szolgálnak a Teremtő egyedülálló hatalmáról.

Kívülről nézve Jahve Isten párbeszédet folytat a Sátánnal. Lényeg szempontjából az a hozzáállás, amellyel Jahve Isten beszél, és az a pozíció, amelyben Ő áll, magasabb, mint a Sátáné. Ez annyit tesz, hogy Jahve Isten egy parancs hangnemében utasítja a Sátánt, és azt mondja el neki, mit tegyen és mit ne, hogy Jób már a kezében van, és szabadon bánhat Jóbbal a kedve szerint – de nem veheti el Jób életét. Ennek alszövege az, hogy bár Jób a Sátán kezébe került, az élete nem adatott át a Sátánnak; senki nem veheti el Jób életét Isten kezéből, hacsak Isten meg nem engedi. Ez a Sátánnak adott parancs világosan megfogalmazza Isten hozzáállását, valamint kinyilvánítja és feltárja azt a pozíciót, amelyből Jahve Isten a Sátánnal társalog. Eszerint Jahve Isten nemcsak Isten státuszát tölti be, aki megteremtette a világosságot, a levegőt és minden dolgot és élőlényt, Isten státuszát, aki szuverenitást gyakorol minden dolog és élőlény fölött, hanem azét az Istenét is, aki parancsol az emberiségnek, parancsol az alvilágnak, Istenét, aki minden élőlény életét és halálát kézben tartja. A szellemi világban Istenen kívül ki merne ilyen parancsot kiadni a Sátánnak? És miért személyesen adta ki Isten a parancsát a Sátánnak? Mert az ember életét, Jóbét is beleértve, Isten irányítja. Isten nem engedte meg a Sátánnak, hogy kárt tegyen Jób életében, vagy elvegye azt, és még akkor is, amikor Isten megengedte a Sátánnak, hogy megkísértse Jóbot, Isten még mindig megemlékezett arról, hogy külön kiadjon egy ilyen parancsot, és ismét megparancsolta a Sátánnak, hogy ne vegye el Jób életét. A Sátán sohasem merészelt véteni Isten hatalma ellen, hanem mindig figyelmesen meghallgatta Isten utasításait és konkrét parancsait, és engedelmeskedett azoknak, sohasem merészelve szembeszegülni velük, és természetesen nem merészelve szabadon megmásítani Isten bármely utasítását. Ilyen korlátokat szabott Isten a Sátánnak, és így a Sátán soha nem merte ezeket a korlátokat áthágni. Ez talán nem Isten hatalmának nagysága? Ez nem bizonyságtétel Isten hatalmáról? A Sátán sokkal inkább tisztában van azzal, hogyan kell viselkedni Istennel szemben, és hogyan kell Istenre tekinteni, mint az emberiség, így a szellemi világban a Sátán nagyon is világosan látja Isten státuszát és hatalmát, és mélységesen tudatában van Isten hatalma nagyságának és az Ő hatalomgyakorlása mögött álló elveknek. Egyáltalán nem meri figyelmen kívül hagyni, sem bármilyen módon megszegni azokat, sem bármit tenni, ami vét Isten hatalma ellen, és semmilyen módon nem meri kihívni Isten haragját. Bár természete gonosz és arrogáns, a Sátán soha nem merte átlépni az Isten által neki szabott határokat és korlátokat. Több millió éven keresztül szigorúan betartotta ezeket a határokat, betartott minden parancsot és utasítást, amelyet Istentől kapott, és soha nem merészelt túlkapást elkövetni. Bár a Sátán rosszindulatú, sokkal bölcsebb, mint a romlott emberiség; ismeri a Teremtő identitását, és ismeri a saját határait. A Sátán „engedelmes” cselekedeteiből látható, hogy Isten hatalma és ereje mennyei rendeletek, amelyeket a Sátán nem hághat át, és pontosan Isten egyedülálló volta és hatalma az oka annak, hogy minden dolog rendezett módon változik és szaporodik, hogy az emberiség az Isten által megszabott pályán élhet és sokasodhat, és ezt a rendet egy személy vagy tárgy sem boríthatja fel, és egy személy vagy tárgy sem képes megváltoztatni ezt a törvényt – hiszen mind a Teremtő kezéből, a Teremtő rendjéből és hatalmából származnak.

Az egyedülálló hatalmat csak Isten birtokolja, aki a Teremtő identitásával rendelkezik

A Sátán különleges identitása miatt sok ember erőteljes érdeklődést tanúsít különböző aspektusainak megnyilvánulásai iránt. Még sok olyan ostoba ember is van, akik azt hiszik, hogy akárcsak Isten, a Sátán is hatalommal rendelkezik, mert a Sátán is képes csodákat felmutatni, és képes olyan dolgokat véghezvinni, amelyek az emberiség számára lehetetlenek. Így Isten imádása mellett az emberiség a Sátán számára is fenntart egy helyet a szívében, sőt, Istenként imádja a Sátánt. Ezek az emberek egyszerre szánalomra és megvetésre méltók. Szánalmasak tudatlanságuk miatt, és megvetésre méltók eretnekségük és eredendően gonosz lényegük miatt. Ezen a ponton úgy érzem, tájékoztatnom kell benneteket arról, hogy mi a hatalom, mit szimbolizál és mit képvisel. Nagy vonalakban Isten Maga hatalom, az Ő hatalma Isten fensőbbségét és lényegét szimbolizálja, és Magának Istennek a hatalma Isten státuszát és identitását képviseli. Ennek fényében meri a Sátán állítani, hogy ő maga Isten? Meri a Sátán állítani, hogy ő teremtett mindent, és ő gyakorol szuverén hatalmat minden dolog fölött? Természetesen nem meri! Hiszen ő képtelen arra, hogy mindent megteremtsen; eddig még soha nem alkotott semmit, amit Isten teremtett, és soha nem teremtett semmit, aminek élete van. Mivel nem rendelkezik Isten hatalmával, soha nem birtokolhatja Isten státuszát és identitását, és ezt az ő lényege határozza meg. Van ugyanolyan hatalma, mint Istennek? Természetesen nincs! Minek nevezzük a Sátán cselekedeteit, a Sátán által felmutatott csodákat? Erőnek? Nevezhetjük hatalomnak? Természetesen nem! A Sátán irányítja a gonoszság áradatát, megzavarja, megcsorbítja és félbeszakítja Isten munkájának minden aspektusát. Az elmúlt néhány ezer évben – azt leszámítva, hogy megrontotta és bántalmazta az emberiséget, hogy álnokul a romlottságra és Isten elutasítására csalogatta az embert, aminek következtében az ember a halál árnyékának völgye felé tart – tett a Sátán bármit, ami akár a legcsekélyebb megemlékezést, dicséretet vagy megbecsülést is megérdemli az embertől? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, megrontotta volna ő az emberiséget? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, ártott volna ő az emberiségnek? Ha a Sátánnak hatalma és ereje lenne, elhagyta volna Istent az emberiség, és a halál felé fordult volna? Mivel a Sátánnak nincs hatalma, sem ereje, milyen következtetésre juthatunk minden cselekedetének lényegével kapcsolatban? Vannak olyanok, akik a Sátán összes cselekedetét puszta szemfényvesztésként határozzák meg, Én azonban azt hiszem, hogy ez a meghatározás nem egészen helyénvaló. Az emberiség megrontásának gonosz tettei talán mind csak szemfényvesztés? A gonosz erő, amellyel a Sátán bántalmazta Jóbot, és heves vágya, hogy bántsa és felfalja őt, puszta szemfényvesztéssel nem lett volna megvalósítható. Visszatekintve Jób nyájai és csordái, amelyek széltében-hosszában ellepték a dombokat és hegyeket, egy szempillantás alatt odalettek; Jób nagy gazdagsága egy szempillantás alatt semmivé lett. El lehetett volna ezt érni puszta szemfényvesztéssel? A Sátán minden cselekedetének természete megfelel és összeillik az olyan negatív kifejezésekkel, mint a megcsorbítás, félbeszakítás, pusztítás, megkárosítás, gonoszság, rosszindulat és sötétség, így a mindenféle igaztalan és gonosz történés kibogozhatatlanul kapcsolódik a Sátán cselekedeteihez, és elválaszthatatlan a Sátán gonosz lényegétől. Akármilyen „erős” is a Sátán, akármilyen vakmerő és nagyravágyó, akármilyen nagy a károkozási képessége, akármilyen széles körűek a technikái az ember megrontására és elcsábítására, akármilyen ravaszak a trükkjei és cselszövései az ember megfélemlítésére, akármilyen változékony formában létezik, soha nem volt képes megteremteni egy árva élőlényt sem, soha nem volt képes törvényeket vagy szabályokat lefektetni minden dolog létezése számára, és soha nem volt képes uralni és irányítani egyetlen tárgyat sem, legyen az akár élő, akár élettelen. A világegyetemen és az égbolton belül nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amely tőle született volna, vagy neki köszönhetné a létét, nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amelyet ő uralna vagy irányítana. Épp ellenkezőleg, a Sátánnak nemcsak hogy Isten uralma alatt kell élnie, hanem ráadásul még engedelmeskednie is kell Isten minden parancsának és utasításának. Isten engedélye nélkül a Sátánnak nehéz akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet is megérintenie a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán szabadsága még arra sem terjed ki, hogy a földön a hangyákat mozgassa, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget. Isten szemében a Sátán alsóbbrendű, mint a hegyek liliomai, mint a levegőben szálló madarak, mint a halak a tengerben és mint a férgek a föld színén. Szerepe a dolgok összessége között az, hogy minden dolgot szolgáljon, az emberiségnek dolgozzon, valamint, hogy Isten munkáját és az Ő irányítási tervét szolgálja. Bármilyen rosszindulatú is a természete, bármilyen gonosz is a lényege, mindössze annyit tehet, hogy kötelességtudóan betölti funkcióját, amely nem más, mint Isten szolgálatában állni és Isten ellenpontjaként szolgálni. Ilyen a Sátán lényege és pozíciója. Lényege nem kapcsolódik az élethez, nem kapcsolódik az erőhöz, nem kapcsolódik a hatalomhoz; nem több ő, mint játékszer Isten kezében, csupán egy gép Isten szolgálatában!

Sokan, miután megértették a Sátán igazi arcát, továbbra sem értik, mi az a hatalom, úgyhogy hadd mondjam el neked! A hatalom maga úgy magyarázható meg, mint Isten ereje. Először is bizonyossággal állítható, hogy mind a hatalom, mind az erő pozitív. Nem kötődnek semmi negatív dologhoz, és nem kapcsolódnak semmilyen teremtett vagy teremtetlen lényhez. Isten ereje képes mindenféle formájú dolgokat teremteni, amelyekben élet és vitalitás van, és ezt Isten élete határozza meg. Isten élet, ezért Ő minden élőlény forrása. Továbbá Isten hatalma képes elérni, hogy minden élőlény engedelmeskedjen Isten minden szavának, vagyis létrejöjjön az Isten szájából való szavak szerint, Isten parancsa szerint éljen és szaporodjon, amely szerint Isten uralkodik minden élőlény fölött és parancsol azoknak, és ettől soha, de soha nem lesz eltérés. Ezekkel a dolgokkal egy személy vagy tárgy sem rendelkezik; csakis a Teremtő birtokol és hordoz ilyen erőt, és ezt hívják hatalomnak. Ez a Teremtő egyedülállósága. Mint ilyen, mind a „hatalom” szó maga, mind ennek a hatalomnak a lényege kizárólag a Teremtőhöz társítható, mivel ez a Teremtő egyedülálló identitásának és lényegének szimbóluma, és a Teremtő identitását és státuszát képviseli; a Teremtőt leszámítva semmiféle személy vagy tárgy nem társítható a „hatalom” szóval. Ez a Teremtő egyedülálló hatalmának egy értelmezése.

Bár a Sátán vágyakozó szemmel nézett Jóbra, Isten engedélye nélkül egy szőrszálat sem mert megérinteni Jób testén. Bár a Sátán eredendően gonosz és kegyetlen, miután Isten kiadta neki utasítását, nem volt más választása, mint betartani Isten parancsát. Így, jóllehet a Sátán úgy őrjöngött, mint egy farkas a juhok között, amikor rátalált Jóbra, nem merészelte elfelejteni a számára Isten által megszabott korlátokat, nem merészelte megszegni Isten parancsait, és mindabban, amit tett, a Sátán nem merészelt eltérni Isten szavainak alapelveitől és korlátaitól – ez talán nem tény? Ebből látható, hogy a Sátán nem mer szembemenni Jahve Isten egyetlen szavával sem. A Sátán számára minden Isten szájából való szó parancs és mennyei törvény, Isten hatalmának kifejezése – hiszen Isten minden szava mögött felsejlik, hogy Isten megbünteti azokat, akik Isten parancsait megszegik, és akik ellenszegülnek és nem engedelmeskednek a mennyei törvényeknek. A Sátán nyilvánvalóan tudja, hogy ha megszegi Isten parancsait, akkor el kell fogadnia annak következményeit, hogy vétett Isten hatalma ellen, és ellenszegült a mennyei törvényeknek. Pontosan mik ezek a következmények? Mondani sem kell: az, hogy Isten megbünteti őt. A Sátán cselekedetei Jóbbal szemben csupán leképezései voltak az ember megrontásának, és amikor a Sátán ezeket a cselekedeteket végrehajtotta, az Isten által megszabott határok és az Általa a Sátánnak kiadott utasítások csupán leképezései voltak a Sátán minden tette mögött álló elveknek. Továbbá, a Sátán szerepe és pozíciója ebben az ügyben csupán leképezése volt az Isten irányítási munkájában betöltött szerepének és pozíciójának, a Sátán teljes engedelmessége Istennek Jób megkísértése során pedig csupán leképezése volt annak, hogy a Sátán a legcsekélyebb ellenállást sem meri tanúsítani Istennel szemben Isten irányítási munkája során. Milyen figyelmeztetést adnak nektek ezek a leképezések? Valamennyi dolog között, a Sátánt is beleértve, nincs olyan személy vagy dolog, amely áthághatná a Teremtő által szabott mennyei törvényeket és rendeleteket, és nincs olyan személy vagy dolog, amely meg merné szegni ezeket a mennyei törvényeket és rendeleteket, mert egyetlen személy vagy tárgy sem másíthatja meg a büntetést, amellyel a Teremtő azokat sújtja, akik megszegik ezeket, és nem menekülhetnek meg attól. Csakis a Teremtő szabhat mennyei törvényeket és rendeleteket, csakis a Teremtőnek van ereje ahhoz, hogy ezeket hatályba léptesse, és csakis a Teremtő ereje ellen nem véthet egy személy vagy dolog sem. Ez a Teremtő egyedülálló hatalma, és ez a hatalom a legfőbb minden dolog között, ezért lehetetlen azt mondani, hogy „Isten a legnagyobb, a Sátán pedig a második”. A Teremtőn kívül, aki az egyedülálló hatalommal rendelkezik, nincs más Isten!

Most már van új megértésetek Isten hatalmáról? Először is, van különbség Isten előbb említett hatalma és az emberi hatalom között? Mi a különbség? Néhányan azt mondják, a kettőt nem lehet összehasonlítani. Ez így igaz! Bár az emberek azt mondják, a kettőt nem lehet összehasonlítani, az ember gondolataiban és elképzeléseiben az emberi hatalom gyakran összemosódik az isteni hatalommal, és a kettőt gyakran egymás mellé állítják. Mi ez az egész? Nem követik el az emberek azt a hibát, hogy figyelmetlenül az egyiket a másikkal helyettesítik? A kettő között nincs kapcsolat, és hasonlóság sincs köztük, de az emberek mégsem bírják ki, hogy ne tegyék. Hogyan kellene ezt megoldani? Ha valóban megoldást kívánsz találni, ennek az az egyetlen módja, hogy megérted és megismered Isten egyedülálló hatalmát. Miután megértetted és megismerted a Teremtő hatalmát, többé nem fogod az emberi hatalmat Isten hatalmával egy napon említeni.

Mit jelent az emberi hatalom? Egyszerűen fogalmazva olyan képesség vagy készség, amelynek segítségével az ember romlott beállítottsága, vágyai és ambíciói a legnagyobb mértékben kiterjedhetnek vagy beteljesülhetnek. Ez hatalomnak számít? Bármilyen duzzadtak vagy nyereségesek is az ember ambíciói és vágyai, nem mondható, hogy az illető hatalommal rendelkezik; ez a felfuvalkodottság és siker a legjobb esetben is csak a Sátán bohóckodását mutatja meg az emberek között; a legjobb esetben komédia, amelyben a Sátán a saját ősapját játssza el, hogy beteljesítse ambícióját az Istenné válásra.

Most pontosan hogyan látod Isten hatalmát? Most, hogy ezek a szavak elhangzottak a közösségben, új megértéssel kellene rendelkezned Isten hatalmáról. Így hát azt kérdezem tőletek: Mit szimbolizál Isten hatalma? Magának Istennek az identitását szimbolizálja? Magának Istennek az erejét szimbolizálja? Magának Istennek az egyedülálló státuszát szimbolizálja? Minden dolog között miben láttad Isten hatalmát? Hogyan láttad? Az ember által tapasztalt négy évszakot tekintve megváltoztathatja-e bárki a tavasz, nyár, ősz és tél váltakozásának törvényét? Tavasszal a fák kirügyeznek és virágba borulnak, nyáron levelek borítják őket, ősszel gyümölcsöt hoznak, télen pedig lehullatják leveleiket. Képes bárki megmásítani ezt a törvényt? Ez Isten hatalmának egy aspektusát tükrözi? Isten azt mondta: „Legyen világosság!” – és világosság lett. Létezik még ez a világosság? Mi miatt létezik? Természetesen Isten szavai miatt és Isten hatalma miatt létezik. Létezik még az Isten által teremtett levegő? Az a levegő, amelyet az ember belélegez, Istentől származik? Elveheti bárki mindazt, ami Istentől származik? Megmásíthatja bárki ezek lényegét és funkcióját? Képes bárki megzavarni az Isten által kijelölt éjszakát és nappalt, az éjszaka és a nappal Isten által elrendelt törvényét? Képes a Sátán ilyesmire? Még akkor is, ha nem alszol éjszaka, és az éjszakát nappalként kezeled, az éjszaka attól még éjszaka marad; a napi rutinodat megváltoztathatod, de az éjszaka és nappal váltakozásának törvényét képtelen vagy megváltoztatni – ez a tény mindenki számára megmásíthatatlan, nem igaz? Képes bárki eke elé fogni az oroszlánt, mint egy ökröt? Képes bárki szamárrá változtatni az elefántot? Képes bárki elérni, hogy a csirke a levegőben szárnyaljon, mint a sas? Képes bárki elérni, hogy a farkas füvet legeljen, mint a birka? (Nem.) Képes bárki elérni, hogy a vízben élő halak a szárazföldön éljenek? Ezt emberek nem képesek megtenni. Miért nem? Azért, mert Isten azt parancsolta, hogy a halak vízben éljenek, ezért vízben élnek. Szárazföldön nem lennének képesek életben maradni, hanem meghalnának; Isten parancsának korlátain nem képesek túllépni. Minden dolog létezésének megvan a törvénye és korlátja, és mindegyiknek megvannak a maga ösztönei. Ezeket a Teremtő rendelte el, és senki emberfia nem másíthatja meg és nem haladhatja meg őket. Például az oroszlán mindig a vadonban fog élni, távol az emberi közösségektől, és soha nem lehet belőle olyan engedelmes és hűséges jószág, mint az ökör, amely az emberrel együtt él, és neki dolgozik. Bár az elefántok és szamarak egyaránt állatok és négylábúak, és levegőt lélegző teremtmények, de különböző fajokba tartoznak, mert Isten különböző típusokra osztotta őket, mindegyiknek megvannak a maga ösztönei, ezért sohasem lesznek felcserélhetőek. Bár a csirkének két lába és szárnyai vannak, mint egy sasnak, sohasem lesz képes a levegőben repülni; legfeljebb egy fára tud felszállni – ezt az ösztöne határozza meg. Mondani sem kell, hogy mindez Isten hatalmának parancsai miatt van így.

Az emberiség mai fejlődése során elmondható, hogy az emberiség tudománya virágzik, és az ember tudományos felfedezésének teljesítményei lenyűgözőként írhatók le. Az ember képessége, azt kell mondanunk, egyre nagyobbra nő, mégis van egy tudományos áttörés, amelyet az emberiség mindeddig nem volt képes elérni. Az emberiség kifejlesztette a repülőgépeket, a repülőgép-anyahajókat, az atombombát, kijutott a világűrbe, járt a holdon, feltalálta az internetet, technológiailag magasan fejlett életmódot ért el, mégis képtelen arra, hogy élő, lélegző lényt teremtsen. Minden élőlény ösztönei, az életüket szabályozó törvények és a mindenféle élőlény életének és halálának ciklusa – ez mind meghaladja az emberiség tudományának erejét, és az nem képes mindezt irányítani. Ezen a ponton ki kell jelentenünk, hogy bármilyen magasságokat ér is el az emberi tudomány, mindez összehasonlíthatatlan a Teremtő bármely gondolatával, és nem képes meglátni a Teremtő teremtésének csodálatos voltát és az Ő hatalmának nagyságát. Oly sok óceán van a földön, mégsem lépték át soha korlátaikat, és nem csaptak ki kedvük szerint a szárazföldre, ez pedig azért van, mert Isten határokat szabott mindegyiküknek; ott maradtak, ahová Ő rendelte őket, és Isten engedélye nélkül nem mozoghatnak szabadon. Isten engedélye nélkül nem sérthetik meg egymás területét, és csak akkor mozdulhatnak meg, amikor Isten azt mondja, azt pedig, hogy hová mennek és hol maradnak, Isten hatalma határozza meg.

Egyszerűen fogalmazva „Isten hatalma” azt jelenti, hogy Isten dönti el. Istennek van joga eldönteni, hogyan csinál valamit, és az úgy történik, ahogyan Ő kívánja. Minden dolog törvénye Istentől függ, nem pedig az embertől, és ember meg nem másíthatja. Nem mozdíthatja el az ember akarata, hanem Isten gondolatai, Isten bölcsessége és Isten parancsai változtatják meg; ez a tény minden ember számára tagadhatatlan. A menny és a föld és minden dolog, a világegyetem, a csillagos ég, az év négy évszaka, minden, ami látható vagy láthatatlan az ember számára – mind a legcsekélyebb hiba nélkül léteznek, működnek és változnak, Isten hatalmának alávetve, Isten utasításai szerint, Isten parancsolatai szerint, a teremtés kezdetének törvényei szerint. Egyetlen személy vagy tárgy sem változtathatja meg törvényeiket vagy az eredendő pályát, amely mentén működnek; Isten hatalma miatt jöttek létre, és Isten hatalma miatt enyésznek el. Pontosan ez Isten hatalma. Most, hogy mindezt elmondtam, érzed, hogy Isten hatalma Isten identitásának és státuszának szimbóluma? Birtokolhatja Isten hatalmát bármely teremtett vagy teremtetlen lény? Utánozhatja, magára öltheti vagy helyettesítheti azt bármely személy, dolog vagy tárgy?

A Teremtő identitása egyedülálló, ezért nem szabad a többistenhit fogalmához ragaszkodnod

Bár a Sátán készségei és képességei nagyobbak az emberénél, bár olyan dolgokra képes, amelyek az ember számára elérhetetlenek, akkor is, ha irigyled vagy el kívánod érni, amit a Sátán tesz, akkor is, ha gyűlölöd ezeket a dolgokat vagy undorodsz tőlük, akkor is, ha képes vagy meglátni őket, akkor is, ha nem, tekintet nélkül arra, mi mindent képes elérni a Sátán, vagy hány embert képes megtéveszteni, hogy imádják őt és hódoljanak neki, és bárhogyan határozod is meg, semmiképpen nem mondhatod, hogy a Sátán Isten hatalmával és erejével rendelkezik. Tudnod kell, hogy Isten Isten, csak egy Isten van, továbbá azt is tudnod kell, hogy kizárólag Istennek van hatalma, kizárólag Istennek van ereje minden dolgot uralni és irányítani. Csak mert a Sátánnak megvan a képessége arra, hogy embereket megtévesszen, és képes Isten szerepében tetszelegni, utánozni az Isten által véghezvitt jeleket és csodákat, és tett már hasonló dolgokat, mint Isten, te tévesen azt hiszed, hogy Isten nem egyedülálló, hogy sok Isten van, hogy ezeknek a különböző Isteneknek csupán kisebb vagy nagyobb képességeik vannak, és hogy különbségek vannak az általuk gyakorolt hatalom kiterjedésében. Nagyságukat érkezési sorrendben és koruk szerint rangsorolod, és helytelenül azt hiszed, hogy Istenen kívül más istenségek is vannak, és úgy véled, Isten ereje és hatalma nem egyedülálló. Ha ilyen gondolataid vannak, ha nem ismered fel Isten egyedülálló voltát, nem hiszed, hogy csak Isten rendelkezik hatalommal, és ha megmaradsz a többistenhitnél, akkor azt mondom, hogy a teremtmények legalja vagy, a Sátán igazi megtestesítője, egy teljes mértékben gonosz személy! Értitek, amit ezekkel a szavakkal tanítani próbálok nektek? Nem számít sem az idő, sem a hely, sem a háttered: nem szabad összekeverned Istent bármely más személlyel, dologgal vagy tárggyal. Bármennyire is megismerhetetlennek és megközelíthetetlennek érzed Isten hatalmát és Magának Istennek a lényegét, bármennyire egybevágnak a Sátán tettei és szavai a te elképzeléseddel és fantáziáddal, bármennyire is kielégítőek számodra, ne légy ostoba, ne keverd össze ezeket a fogalmakat, ne tagadd Isten létezését, ne tagadd Isten identitását és státuszát, ne szorítsd ki Istent és ne tessékeld be a Sátánt, hogy elfoglalja a szívedben lévő Isten helyét, és ő legyen az Istened. Nincs kétségem afelől, hogy el tudjátok képzelni ennek a tettnek a következményeit!

Bár az emberiség megromlott, még mindig a Teremtő hatalmának szuverenitása alatt él

A Sátán több ezer éve rontja meg az emberiséget. Elmondhatatlan mennyiségű gonoszságot művelt, egyik nemzedéket a másik után vezette félre, és égbekiáltó bűnöket követett el a világban. Bántalmazta az embert, megtévesztette az embert, elcsábította az embert, hogy Isten ellen forduljon, és gonosz cselekedeteket követett el, amelyek időről időre megzavarták és megbénították Isten irányítási tervét. Isten hatalma alatt mégis minden dolog és élő teremtmény továbbra is betartja az Isten által lefektetett szabályokat és törvényeket. Isten hatalmához képest a Sátán gonosz természete és ámokfutása olyan rút, olyan visszataszító és megvetendő, egyszersmind olyan apró és sebezhető! Bár a Sátán az Isten által teremtett valamennyi dolog között ott jár, mégsem képes a legcsekélyebb változást előidézni az Isten által irányított emberekben, dolgokban és tárgyakban. Több ezer év telt el, és az emberiség még mindig élvezi az Isten által neki ajándékozott fényt és levegőt, még mindig belélegzi a Maga Isten által kilehelt lélegzetet, még mindig örömét leli az Isten által teremtett virágokban, madarakban, halakban és rovarokban, és élvezi mindazt, amivel Isten ellátta őt; a nappal és az éjszaka még mindig folyamatosan váltja egymást, a négy évszak a szokásos módon váltakozik, az égen repülő vadludak még mindig eltávoznak télire, jövő tavasszal pedig visszatérnek; a vízben élő halak sohasem hagyják el otthonukat, a folyókat és tavakat; a kabócák a földön szívből énekelnek a nyári napokon, ősszel a tücskök a fűben lágyan ciripelnek a szél ritmusára; a vadludak csapatokba gyűlnek, míg a sasok magányosan élnek; az oroszlánfalkák vadászattal tartják fenn magukat, míg a jávorszarvas nem hagyja ott a füvet és virágokat... Minden dolog között mindenfajta élőlény eltávozik és visszatér, majd újra eltávozik, egy szempillantás alatt milliónyi változás zajlik le – de ösztöneik és a túlélés törvényei soha nem változnak. Isten ellátásával és táplálásával élnek, senki nem változtathatja meg ösztöneiket, és senki nem csorbíthatja meg túlélésük szabályait. Bár az emberiséget, amely ott él minden dolog között, megrontotta és félrevezette a Sátán, az ember továbbra sem mellőzheti az Isten által teremtett vizet, az Isten által teremtett levegőt, semmit, amit Isten teremtett, és az ember továbbra is ebben az Isten által teremtett térben él és szaporodik. Az emberiség ösztönei nem változtak. Az ember a látáshoz továbbra is a szemére hagyatkozik, a halláshoz a fülére, a gondolkodáshoz az agyára, a megértéshez a szívére, a járáshoz a lábára, a munkához a kezére, és így tovább; mindazok az ösztönök, amelyeket Isten ajándékozott az embernek, hogy elfogadhassa Isten ellátását, változatlanok maradnak, a képességek, amelyek által az ember együttműködik Istennel, nem változtak, az emberiség képessége arra, hogy elvégezze teremtményi kötelességét, nem változtak, az emberiség szellemi szükségletei nem változtak, az emberiség vágya, hogy megtalálja eredetét, nem változott, az emberiség sóvárgása, hogy a Teremtő megmentse őt, nem változott. Ilyenek az emberiség jelenlegi körülményei, amely Isten hatalmának alávetve él, és amelyen a Sátán véres pusztítást végzett. Bár az emberiség a Sátán elnyomásának van alávetve, és többé már nem Ádám és Éva a teremtés kezdetéről, hanem tele van mindenfélével, ami ellenséges Istennel, például tudással, fantáziával, elképzelésekkel és így tovább, és tele van a gonosz sátáni természettel, Isten szemében az emberiség még mindig ugyanaz az emberiség, amelyet Ő teremtett. Az emberiséget továbbra is Isten uralja és vezényli, és élete továbbra is az Isten által kijelölt pályán folyik, így Isten szemében a Sátán által megrontott emberiség csak mocskos, korog a gyomra, kissé hosszú a reakcióideje, a memóriája sem a régi, és kicsivel öregebb lett – de az ember összes funkciója és ösztöne teljesen ép. Ezt az emberiséget akarja Isten megmenteni. Ennek az emberiségnek csak meg kell hallania a Teremtő hívását, meg kell hallania a Teremtő hangját, és máris feláll és rohan, hogy megkeresse a hang forrását. Ennek az emberiségnek csak meg kell látnia a Teremtő alakját, és máris nem törődik majd semmi mással, otthagy mindent, hogy Istennek szentelje magát, és még az életét is odaadja Érte. Amikor az emberiség szíve megérti a Teremtő szívből jövő szavait, az emberiség elutasítja a Sátánt és átáll a Teremtő oldalára; amikor az emberiség teljesen lemosta testéről a mocskot, és újra megkapta Isten ellátását és táplálékát, akkor az emberiség emlékezete helyreáll, és ekkor elmondhatjuk, hogy az emberiség igazán visszatért a Teremtő uralma alá.

2013. december 14.