152. Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen út, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa biztosít, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket a szabályok, a betűk irányítanak, és akiket megbéklyóz a történelem, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert nekik csak zavaros víz jut, amelyhez évezredeken át ragaszkodtak, nem pedig az élet vize, amely a trónusból fakad. Azok, akik nem kapnak az élet vizéből, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Ha csak a múltba próbálsz kapaszkodni, csak egy helyben állva próbálod megtartani a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és meg sem próbálod megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, akkor nem fogsz-e mindig szemben állni Istennel? Isten munkájának lépései óriásiak és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, bolondságodhoz ragaszkodva és nem csinálva semmit. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány nyomdokain jár? Hogyan tudod igazolni, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnének téged, hogy Isten munkájának lépéseit keresd? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, betűk, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni. Az írások, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják, de ezek nem a filozófia szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az ösvények, amelyek elvezethetnek téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ébreszt rá téged a benne foglalt misztériumokra? Képes vagy eljuttatni saját magadat a mennybe, hogy egymagad találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor azt javaslom, fejezd be az álmodozást, és nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi el az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

153. Az Én szavaim az örökké változatlan igazság. Én biztosítok életet az embernek, és én vagyok az emberiség egyetlen vezetője. Szavaim értékét és jelentését nem az határozza meg, hogy elismeri-e és elfogadja-e őket az emberiség, hanem maga a szavak lényege. Ha egy személy sem képes befogadni szavaimat e földön, szavaim értéke és az emberiségnek nyújtott segítségük akkor is felbecsülhetetlen bárki számára. Ezért, amikor azzal a sok emberrel kerülök szembe, akik lázadnak szavaim ellen, cáfolják vagy teljes mértékben megvetik őket, csupán ennyi az álláspontom: Legyenek tanúim az idő és a tények, és mutassák meg, hogy az Én szavaim az igazság, az út és az élet. Mutassák meg, hogy minden, amit mondtam, helyes, hogy ezzel kell az embernek felszerelkeznie, sőt, ezt kell az embernek elfogadnia. Mindenkivel, aki követ Engem, tudatom ezt a tényt: azok, akik nem tudják teljesen elfogadni szavaimat, akik nem tudják gyakorolni szavaimat, akik nem találnak célt szavaimban, és akik nem részesülnek üdvösségben szavaim miatt – ők azok, akiket szavaim elítéltek, sőt, akik elveszítették üdvösségemet, és pálcám soha nem távozik tőlük.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Meg kell fontolnotok cselekedeteiteket)

154. Isten Maga az élet és az igazság, és az Ő élete és igazsága együtt létezik. Azok, akik képtelenek elnyerni az igazságot, sohasem fogják elnyerni az életet. Az igazság útmutatása, támogatása és ellátása nélkül csak betűket, doktrínákat, mindenekfölött pedig halált nyerhetsz. Isten élete mindenkor jelenvaló, és az Ő igazsága és élete együtt létezik. Ha nem vagy képes megtalálni az igazság forrását, akkor nem fogod elnyerni az élet táplálékát; ha nem vagy képes elnyerni az élet gondoskodását, akkor biztosan nem lesz benned igazság, és így, a fantazmagóriáidon és elképzeléseiden kívül, az egész tested nem lesz több, csak a húsod – a bűzös húsod. Tudd meg, hogy a könyvek szavai nem számítanak életnek, a történelmi feljegyzéseket nem lehet igazságként imádni, és a múlt szabályai nem szolgálhatnak beszámolóként Isten jelenben elhangzott szavairól. Csak amit Isten mond ki, amikor eljön a földre és az emberek között él, az az igazság, az élet, Isten akarata és az Ő munkálkodásának jelenlegi módja.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

155. Az igazság az élet legvalóságosabb aforizmája, és a legmagasztosabb ilyen aforizma az egész emberiség körében. Mivel ez az Isten által az emberrel szemben támasztott követelmény, és az Isten által személyesen végzett munka, ezért „az élet aforizmájának” nevezik. Ez nem egy valamiből összefoglalt aforizma, és nem is egy híres idézet egy jeles személyiségtől. Ehelyett a menny és föld és minden dolog Mesterének az emberiséghez intézett kijelentése; ezek nem az ember által összefoglalt szavak, hanem Isten eredendő élete. Ezért nevezik „az élet legmagasztosabb aforizmájának”.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tudnak megfelelni Istennek, akik ismerik Istent és az Ő munkáját)

156. Az igazság az emberek világából származik, mégis az emberek között az igazságot Krisztus adja tovább. Krisztustól, azaz Magától Istentől származik, és nem olyasvalami, amire az ember képes. Krisztus ugyanis csak az igazságot adja; nem azért jön, hogy eldöntse, hogy az ember sikeres lesz-e az igazság keresésében. Ebből következik, hogy az igazsággal kapcsolatos siker vagy kudarc csak az ember törekvésén múlik. Az ember igazságot illető sikerének vagy kudarcának soha semmi köze nem volt Krisztushoz, hanem azt mindig az ember törekvése határozza meg. Az ember rendeltetési helyét és sikerét vagy kudarcát nem lehet Isten fejére olvasni, hogy azt Maga Isten viselje, mert ez nem Magának Istennek a dolga, hanem közvetlenül ahhoz a kötelességhez kapcsolódik, amelyet Isten teremtményeinek kell teljesíteniük.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)

157. Az igazság nem képlet, és nem is törvény. Nem halott – maga az élet, egy élő dolog, és az a szabály, amelyet egy teremtett lénynek be kell tartania az életben, és az a szabály, amellyel egy embernek rendelkeznie kell az életben. Ez olyasvalami, amit tapasztalat útján kell megértened, amennyire csak lehetséges. Nem számít, hogy milyen szakaszba jutottál a tapasztalásodban, elválaszthatatlan vagy Isten szavától vagy az igazságtól, és amit Isten természetéből értesz, illetve amit tudsz arról, hogy Istennek mije van és mi Ő, az mind kifejeződik Isten szavaiban; elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az igazsággal. Isten természete és az, amije van és ami Ő, önmagában az igazság; az igazság hiteles megnyilvánulása Isten természetének, illetve annak, amije van, és ami Ő. Konkretizálja azt, amije van és ami Ő, valamint világosan kifejti, hogy mije van és mi Ő; egyenesebben megmondja neked, hogy Isten mit szeret, mit nem szeret, mit akar tőled és mit nem enged meg neked, mely embereket veti meg, és melyekben gyönyörködik. Az Isten által kifejezett igazságok mögött az emberek megláthatják az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, valamint a lényegét – ez az Ő természetének a feltárása.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)

158. Legyenek bár az Isten által elmondott szavak külső megjelenésükben egyszerűek vagy mélyenszántók, mind olyan igazságok, amelyek nélkülözhetetlenek az ember számára, midőn belép az életbe; az élő víz forrásai ezek, amelyek képessé teszik az embert a lelki és a testi túlélésre. Megadják az embernek azt, amire szüksége van az életben maradáshoz, a mindennapi életvitelének alapelveit és krédóját; az üdvösséghez vezető ösvényt, annak célját és irányát; minden igazságot, amellyel teremtett lényként rendelkeznie kell Isten előtt; és minden arra vonatkozó igazságot, hogy miként engedelmeskedik az ember Istennek és hódol Neki. Szavatolják azt, ami az ember túlélését biztosítja, az ember mindennapi kenyerét adják, valamint azt a szilárd támaszt, amely képessé teszi az embert arra, hogy erős legyen és felálljon. Bővelkednek abban az igazságvalóságban, amellyel a teremtett emberiség megéli a normális emberi mivoltot, bővelkednek abban az igazságban, amely által az emberiség megszabadul a romlottságtól és elkerüli Sátán csapdáit, bővelkednek azon fáradhatatlan tanításban, intésben, buzdításban és vigasztalásban, amelyet a Teremtő ad a teremtett emberiségnek. Ők a fáklya, amely vezeti az embereket és megvilágosítja őket, hogy megértsék mindazt, ami pozitív, a garancia, amely biztosítja, hogy az emberek mindenképp átéljék és birtokba vegyék mindazt, ami igaz és jó. Ők a kritérium, melyhez minden ember, esemény és tárgy mérhető, valamint olyan navigációs jelzés, amely az üdvösségre és a világosság ösvénye felé vezeti az embereket.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)

159. Isten szavát nem lehet ember szavaként érteni, és még kevésbé lehet az ember szavát Isten szavaként érteni. Egy Isten által használt ember nem a megtestesült Isten, és a megtestesült Isten nem egy Isten által használt ember. Ebben lényeges különbség van. Talán, miután elolvastad ezeket a szavakat, nem Isten szavainak ismered el őket, hanem csak az ember által elért megvilágosodásnak. Ebben az esetben téged elvakít a tudatlanság. Hogyan lehetnek Isten szavai azonosak az ember által elért megvilágosodással? A megtestesült Isten szavai egy új kort nyitnak meg, az egész emberiséget irányítják, titkokat tárnak fel, és megmutatják az embernek, hogy milyen irányt kell követnie az új korban. Az ember által elért megvilágosodás nem más, mint egyszerű útmutatás a gyakorláshoz vagy a tudáshoz. Nem képes az egész emberiséget egy új korba vezetni, vagy Magának Istennek a titkait feltárni. Végül is Isten Isten, és az ember ember. Isten istenlényegű, az ember pedig emberlényegű. Ha az ember az Isten által mondott szavakat a Szentlélek által adott egyszerű megvilágosításnak tekinti, és az apostolok és próféták szavait Isten által személyesen mondott szavaknak veszi, az az ember hibája lenne.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

160. Az igazság Magának Istennek az élete; az Ő természetét, az Ő lényegét képviseli, és azt, amit Ő birtokol és ami Ő. Ha azt mondod, hogy némi tapasztalattal és tudással a birtokodban van az igazság, akkor elérted-e a szentséget? Miért mutatsz továbbra is romlottságot? Miért nem tudsz különbséget tenni a különböző típusú emberek között? Miért nem tudsz bizonyságot tenni Istennek? Még ha értesz is bizonyos igazságokat, tudod-e Istent képviselni? Meg tudod-e élni Isten természetét? Lehet, hogy van némi tapasztalatod és tudásod az igazság bizonyos aspektusával kapcsolatban, és talán némi megvilágítást adhatsz a beszédedben, de amit az embereknek nyújtani tudsz, az rendkívül korlátozott, és nem tarthat sokáig. Ennek az az oka, hogy a te megértésed és az általad megszerzett világosság nem képviseli az igazság lényegét, és nem képviseli az igazság teljességét. Csak az igazság egyik oldalát vagy egy kis aspektusát képviseli, ez csak egy olyan szint, amely elérhető az emberi lények számára, és még messze van az igazság lényegétől. Ez a kis világosság, megvilágosodás, tapasztalat és tudás soha nem helyettesítheti az igazságot. Még ha minden ember el is ér valamilyen eredményt egy igazság megtapasztalása által, és minden tapasztalatuk és tudásuk össze lenne adva, az nem érné el ezen igazság akár egyetlen sorának teljességét és lényegét. A múltban azt mondták: „Az emberi világra vonatkozó szentenciával összegzem ezt: az emberek között nincs senki, aki szeret Engem.” Ez a mondat az igazság, az élet igazi lényege, a legmélyebb dolog, és Magának Istennek a kifejezése. Három év tapasztalat után lehet, hogy rendelkezel némi felületes megértéssel, hét vagy nyolc év után pedig esetleg megértesz egy kicsit többet, de ez a megértés soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Lehet, hogy két év elteltével valaki másnak van egy kis megértése, vagy tíz év elteltével valamivel több, vagy egy egész élet után viszonylag nagy megértése, de mindkettőtök együttes megértése sem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Nem számít, mennyi belátással, világossággal, tapasztalattal vagy tudással rendelkeztek ketten együtt, ez soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Vagyis az emberi élet mindig emberi élet, és bármennyire is igazodik tudásod az igazsághoz, Isten akaratához vagy Isten követelményeihez, soha nem helyettesítheti az igazságot. Ha azt mondjuk, hogy az embereknek megvan az igazság, az azt jelenti, hogy az emberek őszintén megértik az igazságot, megélik Isten szavának egyes valóságait, van némi valódi tudásuk Istenről, és dicsérhetik Istent és tanúságot tehetnek Neki. Nem mondható azonban, hogy az emberek már birtokolják az igazságot, mert az igazság túlságosan mély. Egy életbe telhet, amíg az emberek megtapasztalják Isten szavának csupán egyetlen sorát, és még több életnyi tapasztalat vagy több ezer év után sem lehet Isten szavának egyetlen sorát teljes mértékben megtapasztalni. Nyilvánvaló, hogy az igazság megértésének és Isten megismerésének folyamata valóban végtelen, és határa van annak, hogy az emberek mennyi igazságot képesek megérteni egy életnyi tapasztalat során. Vannak, akik azt mondják, hogy megvan nekik az igazság, amint megértik Isten szavának szövegszerű jelentését. Ez nem ostobaság?

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

161. Amikor arról beszélünk, hogy az emberek megértik az igazságot, és életükként élnek vele, mire utal ez az „élet”? Azt jelenti, hogy az igazság uralkodik mindenek felett a szívükben, azt jelenti, hogy képesek Isten szavai szerint élni, és azt jelenti, hogy valóban ismerik Isten szavait, és őszintén értik az igazságot. Amikor az emberekben megvan belül ez az új élet, azt teljes mértékben Isten szavainak gyakorlásával és megtapasztalásával érik el. Ez Isten szavainak igazságán alapul, és azáltal érik el, hogy az igazság birodalmában élnek; az emberek élete csupán az igazságról való tudásukat és tapasztalatukat tartalmazza. Ez az alapja, és nem lépi túl ezt a kört; erre az életre utalunk, amikor az igazság életének elnyeréséről beszélünk. Az, hogy valaki képes Isten szavainak igazsága szerint élni, nem jelenti azt, hogy az igazság és élet benne van az emberekben, és azt sem, hogy ha életükként birtokolják az igazságot, akkor az igazsággá válnak, és belső életük az igazság életévé válik; nem is beszélve arról, hogy ők az igazság és élet. Végső soron az ő életük továbbra is egy ember élete. Ha tudsz Isten szavai szerint élni, és birtokában vagy az igazság ismeretének, ha ez a tudás gyökeret ereszt benned és az életeddé válik, és a tapasztalatod által megszerzett igazság a létezésed alapjává válik, ha Isten ezen szavai szerint élsz, ezt senki sem változtathatja meg, és a Sátán nem tud megtéveszteni vagy megrontani téged, akkor elnyerted az igazságot és életet. Vagyis az életed csupán tartalmazza az igazságot, vagyis az igazság megértését, tapasztalatát és belátását; és bármit is teszel, ezen dolgok szerint fogsz élni, és nem lépsz túl ezeknek a hatáskörén. Ezt jelenti az igazságvalóság birtoklása, és végső soron Isten ilyen embereket akar megnyerni a munkájával. De bármennyire is értik az emberek az igazságot, lényegük mégis az emberi mivolt, és egyáltalán nem hasonlítható össze Isten lényegével. Ennek az az oka, hogy az igazságról való tapasztalatuk örökké folyamatban van, és lehetetlen, hogy teljesen megéljék az igazságot; csak az emberek által elérhető rendkívül korlátozott részét tudják megélni az igazságnak. Akkor hogyan válhatnának Istenné? [...] Ha van némi tapasztalatod Isten szavaival kapcsolatban, és az igazság valódi tapasztalatával és ismeretével élsz, akkor Isten szavai fokozatosan az életeddé válnak. Mindazonáltal még mindig nem mondhatod, hogy az igazság a te életed, vagy hogy amit kifejezel, az az igazság; ha ez a véleményed, akkor tévedsz. Ha csak az igazság egy bizonyos aspektusával kapcsolatban rendelkezel némi tapasztalattal, vajon ez önmagában azt jelentheti-e, hogy birtokában vagy az igazságnak? Lehet-e ezt az igazság megszerzésének tekinteni? El tudod-e magyarázni alaposan az igazságot? Fel tudod-e fedezni az igazságból Isten természetét, és azt, amit Isten birtokol és ami Isten? Ha ezeket a hatásokat nem érik el, ez azt bizonyítja, hogy az igazság csupán egy bizonyos aspektusának megtapasztalása nem tekinthető az igazság valódi megértésének vagy Isten ismeretének, még kevésbé mondható az igazság megszerzésének. Mindenkinek csak az igazság egy aspektusával és hatókörével van tapasztalata; korlátozott hatókörükön belül tapasztalják azt meg, és nem tudnak kitérni az igazság számtalan aspektusára. Meg tudják-e élni az emberek az igazság eredeti jelentését? Mennyit jelent a te kis tapasztalatod? Csak egy homokszem a tengerparton; egy magányos vízcsepp az óceánban. Ezért bármennyire is értékes lehet az a tudás és értékesek lehetnek azok az érzések, amelyeket tapasztalataidból szereztél, mégsem tekinthetők az igazságnak. Csak azt lehet mondani, hogy összhangban vannak az igazsággal.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

162. Isten Maga az igazság, és minden igazság az Övé. Isten az igazság forrása. Minden pozitív dolog és minden igazság Istentől származik. Ő ítélkezhet minden dolog és minden esemény helyességéről és helytelenségéről; Ő ítélkezhet a már megtörtént dolgokról, a most történő dolgokról és az ember számára még ismeretlen jövőbeli dolgokról. Isten az egyetlen Bíró, aki ítélkezhet minden dolog helyességéről és helytelenségéről, és ez azt jelenti, hogy minden dolog helyességét és helytelenségét csak Isten ítélheti meg. Ő ismeri minden dolog kritériumait. Bármikor és bárhol kifejezésre tud juttatni igazságokat. Isten az igazság megtestesítője, ami azt jelenti, hogy Ő maga rendelkezik az igazság lényegével. Ha az ember megért sok igazságot, és Isten tökéletessé teszi, akkor vajon van-e bármi köze az igazság megtestesüléséhez? Nincs. Ez bizonyosság. Amikor az ember tökéletessé válik, tekintettel Isten jelenlegi munkájára és az Isten által az embertől megkövetelt különféle mércékre, akkor pontos ítélőképességgel és gyakorlási módszerekkel rendelkezhet, és teljesen megérti Isten akaratát. Különbséget tud tenni aközött, hogy mi jön Istentől és mi jön az embertől, mi a helyes és mi a helytelen. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek elérhetetlenek és tisztázatlanok maradnak az ember számára, olyan dolgok, amelyeket csak akkor tudhat meg, miután Isten elmondja neki. Tudhat-e vagy megjósolhat-e az ember még ismeretlen dolgokat, amelyeket Isten még nem mondott el neki? Egyáltalán nem. Sőt, még ha az ember meg is szerezné az igazságot Istentől, és birtokában lenne az igazság valóságának, és sok igazság lényegét ismerné, továbbá képes lenne különbséget tenni jó és rossz között, vajon képes lenne minden dolgot irányítani és uralni? Nem lenne meg benne ez a képesség. Ez a különbség Isten és az ember között. A teremtett lények mindig csak az igazság forrásától szerezhetik meg az igazságot. Embertől megszerezhetik az igazságot? Az ember az igazság? Ember adhat-e igazságot? Nem, és ebben rejlik a különbség. Te csak megkaphatod az igazságot, de nem adhatodazt. Nevezhetünk-e téged olyan embernek, aki birtokában van az igazságnak? Nevezhető vagy-e az igazság megtestesítőjének? Egyáltalán nem! Pontosan mi az igazság megtestesülésének lényege? A forrás, amely az igazságot átadja, a minden dolgok feletti kormányzás és szuverenitás forrása, és egyben az egyetlen kritérium és mérce, amely alapján minden dolog és minden esemény megítéltetik. Ez az igazság megtestesülése.

(Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel (Harmadik rész)).

163. Az igazság minden pozitív dolog valósága. Ez lehet egy ember élete és az irány, amelyben halad; lehetővé teheti, hogy valaki levesse romlott beállítottságát, hogy félni kezdje Istent és kerülje a rosszat, hogy olyan emberré váljon, aki engedelmeskedik Istennek és aki alkalmas teremtett lény, akit Isten szeret és kedvel. Tekintettel azok értékességére, milyen hozzáállással és perspektívával kellene viszonyulni Isten szavaihoz és az igazsághoz? Teljesen nyilvánvaló: azok számára, akik valóban hisznek Istenben és a szívükben tisztelettel viseltetnek iránta, az Ő szavai életük éltető elemei. Az embereknek becsben kellene tartaniuk Isten szavait, enniük és inniuk kellene azokat, élvezniük kellene őket, és elfogadni életüknek, az iránynak, amelyben haladnak, mint elérhető segítséget és ellátást; az embereknek az igazság kijelentései és követelményei szerint kellene gyakorolniuk és tapasztalniuk, és alá kellene vetniük magukat minden egyes követelménynek és alapelvnek, amit az igazság biztosít számukra. Csak így nyerheti el az ember az életet. Az igazságra törekvés elsősorban Isten szavainak gyakorlása és megtapasztalása, nem pedig azok tanulmányozása, elemzése, vagy spekuláció és kételkedés tárgyává tétele. Mivel az igazság az emberek által elérhető segítség és ellátás, és az életük is lehet, az igazságot kellene a legértékesebb dologként kezelniük, mert az igazságra kell támaszkodniuk, hogy élhessenek, hogy megfeleljenek Isten követelményeinek, hogy féljék Őt és kerüljék a rosszat, és hogy mindennapi életükben megtalálják a gyakorlás útját, megértsék a gyakorlás alapelveit, és elérjék az Istennek való alávetettséget. Az embereknek azért is kell az igazságra támaszkodniuk, hogy levethessék romlott beállítottságukat, hogy meg lehessen őket menteni és alkalmas teremtett lénnyé váljanak.

(Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Tizedik tétel (Hetedik rész)).

164. Az igazság kimondásakor Isten kifejezésre juttatja az Ő természetét és lényegét; az igazság Általa történő kifejezése nem az emberiség által megismert különféle pozitív dolgok és kijelentések összegzésén alapul. Isten szavai Isten szavai; Isten szavai az igazság. Az egyetlen alap és törvény, amely szerint az emberiség létezik, mindazok az úgynevezett dogmák pedig, amelyek az embertől származnak, helytelenek, abszurdak, és Isten elítéli őket. Nem felelnek meg az Ő jóváhagyásának, és még kevésbé képezik az Ő kijelentéseinek eredetét vagy alapját. Isten a szavain keresztül fejezi ki az Ő természetét és lényegét. Az Isten kifejezéseiből fakadó minden szó igazság, mert Ő rendelkezik Isten lényegével, és Ő minden pozitív dolog valósága. Függetlenül attól, hogy ez a romlott emberiség hogyan pozicionálja vagy határozza meg Isten szavait, illetve hogyan tekint rájuk vagy értelmezi azokat, Isten szavai örökké az igazság, és ez egy olyan tény, amely soha nem változik. Nem számít, Isten hány szava hangzott el, és nem számít, hogy ez a romlott, gonosz emberiség mennyire ítéli és utasítja el őket, egy tény örökre változatlan marad: Isten szavai mindig az igazságot jelentik, és az ember ezt soha nem változtathatja meg. Végül az embernek el kell ismernie, hogy Isten szavai az igazság, és hogy az emberiség által nagyra becsült hagyományos kultúra és tudományos ismeretek soha nem válhatnak pozitív dolgokká, és soha nem válhatnak az igazsággá. Ez teljes mértékben így van. Az emberiség hagyományos kultúrája és létezési módja nem válik igazsággá a változások vagy az idő múlása miatt, és Isten szavai sem válnak az ember szavaivá az emberiség elítélése vagy feledékenysége miatt. Az igazság mindig igazság; ez a lényeg soha nem fog megváltozni. Milyen tény rejlik ebben? A hagyományos kultúra minden mondása a Sátántól, az emberi képzelgésekből és elképzelésekből származik, vagy az emberi forrófejűségből és az emberek romlott beállítottságából ered, és egyáltalán semmi köze a pozitív dolgokhoz. Isten szavai viszont Isten lényegét és identitását fejezik ki. Milyen okból juttatja kifejezésre ezeket a szavakat? Miért mondom, hogy ezek jelentik az igazságot? Azért, mert Isten uralkodik minden dolog minden törvényei, szabályai, gyökere, lényege, valódisága és titkai felett. Az Ő kezében vannak. Ezért csak Isten ismeri minden dolog szabályait, valódiságát, tényeit és titkait. Isten ismeri minden dolog eredetét, és Isten tudja, hogy pontosan mi képezi minden dolog gyökerét. Csakis Isten szavai határoznak meg legpontosabban minden dolgot, és csak Isten szavai adják meg az emberi lények életének mércéit és alapelveit, illetve jelentik azokat az igazságokat és kritériumokat, amelyekre támaszkodva élhetnek az emberek.

(Az Ige, 4. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Első rész)).