165. Eljött a dicséret a Sionra, és Isten lakhelye megjelent. Elterjed a dicsőséges szent név, amelyet minden nép magasztal. Ó, Mindenható Isten! A világegyetem Feje, az utolsó napok Krisztusa – Ő a ragyogó Nap, amely felkelt a Sion hegyén, amely fenségben és nagyságban az egész világegyetem fölé tornyosul...

Mindenható Isten! Ujjongva kiáltunk Hozzád; táncolunk és énekelünk. Valóban Te vagy a mi Megváltónk, a világegyetem hatalmas Királya! Győztes csapatot alkottál, és beteljesítetted Isten irányítási tervét. Özönlik majd ehhez a hegyhez valamennyi nép. Minden nép a trón előtt térdepel majd! Te vagy az egyetlen igaz Isten, és megérdemled a dicsőséget és a tiszteletet. Minden dicsőség, dicséret és hatalom a tróné! Az élet forrása a trónból fakad, öntözi és táplálja Isten népének sokaságát. Az élet minden nappal változik; új világosság és kinyilatkoztatások követnek minket, folyamatosan új meglátásokat téve lehetővé Istenről. A megtapasztalások közepette teljes bizonyosságra jutunk Istennel kapcsolatban. Az Ő szavai folyamatosan megnyilvánulnak, megnyilvánulnak az igazakban. Valóban oly áldottak vagyunk! Nap mint nap szemtől szemben találkozunk Istennel, minden dolgot Istennel beszélünk meg, és minden fölött Istennek adjuk át az uralmat. Gondosan elmélkedünk Isten szaváról, a szívünk csendben marad az Úrban, és így jövünk Isten színe elé, ahol részesülünk az Ő világosságában. Életünkben, cselekedeteinkben, szavainkban, gondolatainkban és ötleteinkben minden nap Isten igéjében élünk, és minden időkben képesek vagyunk különbséget tenni. Isten igéje vezeti át a fonalat a tűn; a bennünk elrejtett dolgok váratlanul napvilágra kerülnek, egyik a másik után. Az Istennel való közösség nem tűr halasztást; gondolatainkat és ötleteinket Isten leplezi le. Minden pillanatban Krisztus széke előtt élünk, ahol megítéltetünk. Továbbra is a Sátán foglalja el testünk minden porcikáját. Ahhoz, hogy helyreállítsuk Isten uralmát, ma meg kell tisztítanunk az Ő templomát. Ahhoz, hogy Isten tökéletesen birtokoljon minket, élet-halál küzdelmet kell folytatnunk. Csak akkor uralkodhat Krisztus feltámadott élete, ha a régi énünk keresztre feszíttetett.

A Szentlélek most minden porcikánkban támadást indít, hogy harcba szálljon a visszaszerzésünkért! Amennyiben készek vagyunk megtagadni magunkat és hajlandóak vagyunk együttműködni Istennel, Isten mindenkor bizonyosan megvilágít és megtisztít minket belülről, és újra visszaszerzi, amit a Sátán elfoglalt, hogy a lehető leggyorsabban teljessé válhassunk Isten által. Ne vesztegesd az időd – élj meg minden pillanatot Isten igéjében! Épülj fel te is a szentekkel, hogy bevihessenek a királyságba, és Istennel együtt beléphess a dicsőségbe!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 1. fejezet)

166. A filadelfiai gyülekezet formát öltött, amely teljes egészében Isten kegyelmének és irgalmának köszönhető. Szeretet támad Isten iránt a szentek sokaságának szívében, akik nem tántorodnak meg lelki útjuk során. Erősen ragaszkodnak ahhoz a hitükhöz, hogy az egy igaz Isten testté lett, és Ő a mindenség Ura, aki mindeneket irányít: ezt megerősíti a Szentlélek, ez oly rendíthetetlen, akár a hegyek! És ez sohasem változik meg.

Ó, Mindenható Isten! Te nyitottad ma fel a lelki szemeinket, és lehetővé tetted, hogy a vak lásson, a béna járjon, és a leprások meggyógyuljanak. Te nyitottál ablakot a mennyre, hogy észrevehessük a szellemi birodalom misztériumait. Átjárnak minket a Te szent szavaid, és megmentettél minket emberi mivoltunktól, amelyet megrontott a Sátán – ebben áll a Te felbecsülhetetlenül nagy munkád és felbecsülhetetlenül nagy irgalmad. Mi vagyunk a tanúid!

Hosszú ideig rejtve maradtál, alázatosan és csendesen. Feltámadtál a halálból, elszenvedted a keresztre feszítést, átélted az emberi élet örömeit és bánatait, valamint az üldöztetést és viszontagságokat; megtapasztaltad és megaliter az emberi világ fájdalmát, és elhagyott Téged a korszak. A megtestesült Isten Maga Isten. Isten akaratából megmentettél minket a trágyadombról, felemeltél minket jobb kezeddel, és ingyen adtad nekünk kegyelmedet. Fáradságot nem kímélve belénk oltottad az életedet; az ár, amit a véreddel, verítékeddel és könnyeiddel fizettél meg, a szentekben kristályosodott ki. Mi a Te áldozatos erőfeszítéseid eredménye^[a] vagyunk; mi vagyunk az ár, amit megfizettél.

Ó, Mindenható Isten! A Te jóságod és irgalmad, igazságod és fenséged, szentséged és alázatosságod miatt hajol meg Előtted minden nép, és imád Téged örökkön-örökké.

Ma teljessé tettél minden gyülekezetet – a filadelfiai gyülekezetet –, és ezáltal valóra váltottad a hatezer éves irányítási tervedet. A szentek alázatosan alávethetik magukat Neked, lélekben összekapcsolódva és szeretetben követve Téged, rácsatlakozva a kút forrására. Az élet élő vize szüntelenül folyik, elmossa és megtisztítja az összes sarat és szennyes vizet az egyházban, ismét megtisztítva a templomodat. Megismertük a gyakorlati, igaz Istent, az Ő szavaiban jártunk, felismertük a saját szerepünket és kötelességeinket, és minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy az egyház kedvéért fáradozzunk. Előtted mindig elcsendesedve, figyelnünk kell a Szentlélek munkájára, nehogy akadályba ütközzön bennünk az akaratod. A szentek között kölcsönös szeretet van, és egyesek erősségei ellensúlyozzák mások gyengeségeit. Ők a Szentlélek által megvilágosítva és megvilágítva, mindenkor képesek szellem szerint járni. Amint megértik az igazságot, azonnal átültetik a gyakorlatba. Lépést tartanak az új világossággal, és Isten nyomdokain járnak.

Az Istennel való járás azt jelenti, hogy aktívan együttműködünk Istennel, és hagyjuk, hogy átvegye az irányítást. Minden ötletünk, elképzelésünk, véleményünk és világi összefonódásunk füstként illan el. Hagyjuk, hogy Isten uralkodjon a szellemünkben, Vele járunk, így nyerünk a világ fölé emelkedő, felsőbbrendű létezést, a lelkünk pedig szabadon száll és felszabadul – ez történik, amikor Mindenható Isten király lesz. Hogy is ne táncolnánk és énekelnénk dicséretet, felajánlva dicséreteinket, felajánlva új énekeket?

Valóban sokféle módja van Isten dicséretének: tehetjük ezt az Ő nevét kiáltva, közeledve Hozzá, Rá gondolva, imádságos igeolvasással, a közösségben való részvétellel, szemlélődéssel és elmélkedéssel, imádsággal és dicsőítő énekekkel. A dicséret ezen fajtáiban van élvezet, és van felkenetés; a dicsőítésben van erő, és van teher is. A dicséretben van hit, és van új felismerés.

Működjetek együtt aktívan Istennel, hangoljátok össze a szolgálatotokat, és váljatok eggyé. Teljesítsétek Mindenható Isten szándékait, igyekezzetek szent szellemi testté válni, tapossátok el a Sátánt, és vessetek véget a Sátán sorsának. A filadelfiai gyülekezet elragadtatott Isten jelenlétébe, és az Ő dicsőségében jelenik meg.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 2. fejezet)

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza az „eredménye” szót.

167. A győzedelmes Király az Ő dicsőséges trónján ül. Elvégezte a megváltást, és egész népét vezette, hogy dicsőségben megjelenjen. Kezében tartja a világegyetemet, és isteni bölcsességével és hatalmával felépítette és erőssé tette Siont. Fenségével megítéli a bűnös világot; ítéletet hozott minden nemzet és minden nép fölött, a föld, a tengerek és minden bennük élő lény fölött, és azok fölött is, akik a bujaság borától részegültek meg. Isten minden bizonnyal megítéli majd őket, és minden bizonnyal haragra gerjed irántuk – ebben mutatkozik meg Isten fensége, akinek ítélete azonnali és késedelem nélküli. Az Ő haragjának tüze bizonyosan elhamvasztja förtelmes bűntetteiket, és szerencsétlenség törhet rájuk bármelyik pillanatban. Nem találnak majd menekülőutat, és nem lesz hová elrejtőzniük, sírnak és a fogukat csikorgatják majd, és pusztulást hoznak saját magukra.

A győzedelmes fiak, Isten szerettei, bizonyosan Sionban maradnak, soha nem hagyják el azt. A népek sokasága figyelmesen hallgatja majd az Ő hangját, gondosan odafigyelnek cselekedeteire, és dicséretük hangjai soha nem szűnnek meg. Megjelent az egy igaz Isten! Bizonyosak leszünk Felőle lélekben, és szorosan a nyomában járunk; minden erőnkkel előreszaladunk, és nem tétovázunk többé. A világ vége előttünk bontakozik ki; a rendes gyülekezeti élet, valamint a minket körülvevő emberek, ügyek és dolgok már most is egyre fokozzák felkészítésünket. Siessünk visszavenni szívünket, amely annyira szereti a világot! Siessünk visszavenni a látásunkat, amely annyira elhomályosult! Fékezzük meg lépteinket, nehogy túllépjük a határainkat. Vigyázzunk a szánkra, hogy Isten igéje szerint járhassunk, és ne vitassuk többé saját nyereségeinket és veszteségeinket. Ó, engedjétek el a világ és a gazdagság iránti mohó vonzalmatokat! Ó, szabaduljatok meg a férjekhez, a lányokhoz és a fiakhoz való görcsös ragaszkodástól! Ó, fordítsatok hátat nekik, fordítsatok hátat nézőpontjaitoknak és előítéleteiteknek! Ó, ébredjetek: az idő rövid! Nézzetek fel, nézzetek fel a lelketek mélyéből, és engedjétek, hogy Isten irányítson. Bármi történjék is, ne váljatok olyanná, mint Lót felesége! Mily szánalmas dolog kivetettnek lenni! Bizony, mily szánalmas! Ó, ébredjetek!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 3. fejezet)

168. A hegyek és a folyók változnak, a vizek folynak a medrükben, és az ember élete nem olyan tartós, mint a föld és az ég. Csak Mindenható Isten az örök és feltámadott élet, amely nemzedékről nemzedékre folytatódik, mindörökké! Minden dolog és minden esemény az Ő kezében van, a Sátán pedig a lába alatt.

Isten ma eleve elrendelt kiválasztása által ment meg minket a Sátán szorításából. Ő valóban a mi Megváltónk. Krisztus örök, feltámadott élete valóban belénk költözött, arra rendelvén minket, hogy összekapcsolódjunk Isten életével, hogy valóban képesek legyünk arra, hogy szemtől szemben találkozhassunk Vele, Őt együk, Őt igyuk és élvezzük Őt. Ez az az önzetlen áldozat, amit Isten az Ő szívének vére árán hozott meg.

Az évszakok jönnek és mennek, áthaladnak szeleken és fagyokon, találkoznak az élet megannyi szenvedésével, üldöztetésével és megpróbáltatásával, a világ megannyi megvetésével és rágalmával, a kormány megannyi hamis vádaskodásával, de Isten hite és elszántsága szemernyit sem csökkent. Teljes szívéből odaszánva magát Isten akaratának, Isten irányításának és tervének, azok megvalósulása érdekében, félretette a saját életét. Népének sokasága kedvéért nem kíméli a fáradságot, gondosan táplálja és itatja őket. Legyünk bármily tudatlanok vagy bármily nehéz esetek, csak alá kell vetnünk magunkat Őneki, és Krisztus feltámadott élete meg fogja változtatni a régi természetünket... Ő fáradhatatlanul dolgozik mindezekért az elsőszülött fiakért, lemondva az ételről és a pihenésről. Hány nap és hány éjjel, mennyi perzselő hőséget és dermesztő hideget átélve, vigyáz teljes szívéből a Sionon.

A világról, az otthonról, a munkáról és minden másról örömmel és készséggel lemond, és a világi élvezeteknek semmi közük Hozzá... A szájából elhangzó szavak belénk hasítanak, leleplezve a szívünk mélyén elrejtett dolgokat. Hogy is ne győzne ez meg minket? Minden mondat, ami az Ő szájából jön, bármikor valóra válhat bennünk. Bármit is teszünk, az Ő jelenlétében vagy elrejtőzve előle, nincs semmi, amiről Ő ne tudna, semmi, amit meg ne értene. Saját terveink és mesterkedéseink ellenére minden valóban feltárul előtte.

Előtte ülni, lelkünkben örömöt érezni, nyugalomban és békességben, mégis mindig üresnek és Isten adósának érezni magunkat: ez egy elképzelhetetlen és elérhetetlen csoda. A Szentlélek elegendő annak bizonyítására, hogy Mindenható Isten az egy igaz Isten! Ez megcáfolhatatlan bizonyíték! Mi e csoport tagjaiként leírhatatlanul áldottak vagyunk! Ha nem lenne Isten kegyelme és irgalma, csak kárhozatra juthatnánk, és a Sátánt követhetnénk. Egyedül Mindenható Isten tud megmenteni minket!

Ó, Mindenható Isten, a gyakorlati Isten! Te vagy az, aki felnyitottad lelki szemeinket, és lehetővé tetted számunkra, hogy meglássuk a szellemi világ titkait. A királyság kilátásai határtalanok. Legyünk éberek, miközben várakozunk. Már nem lehet túl messze a nap.

A háború lángjai kavarognak, ágyúfüst tölti be a levegőt, az időjárás melegre fordul, az éghajlat megváltozik, járvány terjed, és az emberek csak meghalhatnak, nincs reményük a túlélésre.

Ó, Mindenható Isten, a gyakorlati Isten! Te vagy a mi bevehetetlen erődünk. Te vagy a mi menedékünk. A Te szárnyaid alá bújunk, és a csapás nem érhet el minket. Ilyen a Te isteni védelmed és gondoskodásod.

Mindnyájan énekben emeljük fel a hangunkat; dicséretet éneklünk, és a dicséretünk hangja hallatszik szerte a Sionon! Mindenható Isten, a gyakorlati Isten készítette el nekünk azt a dicsőséges rendeltetési helyet. Legyetek éberek – ó, legyetek éberek! Eddig még nem túl kései az óra.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 5. fejezet)

169. A Mindenható Istenről – a királyság Királyáról – való tanúságtétel óta Isten irányításának hatóköre teljes egészében kibontakozott az egész világegyetemben. Nemcsak Kínában tettek tanúságot Isten megjelenéséről, hanem minden nemzetben és mindenhol tanúságot tettek Mindenható Isten nevéről. Mindannyian ezt a szent nevet kiáltják, minden lehetséges módon közösséget keresnek Istennel, felfogják Mindenható Isten akaratát, és együttműködve szolgálják Őt a gyülekezetben. Ez az a csodálatos mód, ahogyan a Szentlélek munkálkodik.

A különféle nemzetek nyelvei különböznek egymástól, de csak egyetlen Lélek van. Ez a Lélek összekapcsolja a gyülekezeteket az egész világegyetemben, és teljesen egy Istennel, a legcsekélyebb különbség nélkül. Ehhez kétség sem férhet. A Szentlélek hívja most őket, és az Ő hangja felébreszti őket. Ez Isten irgalmának hangja. Mindannyian Mindenható Isten szent nevét kiáltják! Dicsőítenek és énekelnek is. A Szentlélek munkájában soha nem lehet semmiféle eltévelyedés; ezek az emberek bármit megtesznek, hogy a helyes úton haladjanak, nem hátrálnak meg – csodák csodákra halmozódnak. Ez olyasvalami, amit az emberek nehezen tudnak elképzelni, és lehetetlennek tartják, hogy elmélkedjenek rajta.

A Mindenható Isten az élet Királya a világegyetemben! Ő a dicsőséges trónon ül, és megítéli a világot, uralkodik mindenen, és vezet minden nemzetet; minden nép térdet hajt Előtte, imádkozik Hozzá, közel kerül Hozzá, és kommunikál Vele. Nem számít az, hogy milyen régóta hisztek Istenben, milyen magas a státuszotok vagy milyen nagy a rangotok, ha szívetekben Isten ellen fordultok, akkor meg kell ítéltetnetek, és fájdalmas könyörgések közepette kell leborulnotok Előtte; ez valóban saját tetteitek gyümölcsének learatása. Ez a jajveszékelő hang a tűz és kénkő tavában való gyötrődés hangja, és ez az Isten vasrúdja általi fenyítés kiáltása; ez a Krisztus széke előtti ítélet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 8. fejezet)

170. Mindenható Isten! Fenséges teste nyíltan megjelenik, a szent szellemi test felemelkedik, és Ő Maga a teljes Isten! A világ és a test egyaránt megváltozik, és az Ő színeváltozása a hegyen Isten személye. Az arany koronát viseli fején, ruhája hófehér, mellén aranyövvel körülövezve, és a világ és minden dolog az Ő lábzsámolya. Szeme, mint a tűz lángja, szájából kétélű éles kard jön ki, és jobb kezében a hét csillagot tartja. A királyságba vezető út határtalanul fényes, és az Ő dicsősége felemelkedik és ragyog; a hegyek örvendeznek és a vizek nevetnek, és a nap, a hold és a csillagok mind a maguk szabályos rendezettségében keringenek, üdvözölve az egyedülálló, igaz Istent, akinek győzedelmes visszatérése az Ő hatezer éves irányítási tervének beteljesedését hirdeti. Mindannyian ugrándozzatok és örvendezve táncoljatok! Vigadjatok! A mindenható Isten fenséges trónján ül! Énekeljetek! A Mindenható győzedelmes zászlaja magasba emelkedik a magasztos, pompás Sion-hegyen! Minden nép vigad, minden ember énekel, Sion hegye örvendezve nevet, és Isten dicsősége feltámadt! Nem is álmodtam róla sosem, hogy megláthatnám Isten arcát, pedig ma láttam. Szemtől szemben Vele mindennap, feltárom a szívem Neki. Ő bőkezűen ellát étellel és itallal. Élet, szavak, tettek, gondolatok, ötletek – az Ő dicsőséges fénye mindet beragyogja. Ő vezeti az út minden lépését, és az Ő ítélete azonnal lesújt a lázongó szívekre.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 15. fejezet)

171. Az Emberfiát már látták, és Isten nyíltan felfedte magát. Isten dicsősége előtört, mint amikor a nap teljes erejével ragyog! Dicsőséges arca vakító fénnyel ragyog; kinek a szeme merészeli ellenállással illetni Őt? Az ellenállás halálhoz vezet! A legcsekélyebb irgalomra sem lel semmi, amit a szívetekben gondoltok, semelyik szó, amit kimondtok, vagy bármi, amit tesztek. Majd mind megértitek és meglátjátok, mi az, amit elnyertetek – nem más, mint az Én ítéletem! Eltűrhetem-e, amikor nem törekedtek arra, hogy egyétek és igyátok az Én szavaimat, és ehelyett önkényesen félbeszakítotok, és leromboljátok az Én építményemet? Az efféle emberrel nem fogok finoman bánni! Ha viselkedésed még súlyosabban romlik, lángok emésztenek majd el! A mindenható Isten szellemi testet ölt, a legkisebb darabka hús vagy vér nélkül, amely tetőtől talpig összekötné. Felülmúlja a mindenség-világot, dicsőséges trónon ülve a harmadik égben, igazgatva minden dolgot! A világegyetem és minden dolog az Én kezemben van. Ha kimondom, úgy lesz. Ha elrendelem, úgy kell lennie. A Sátán a lábam alatt hever; a feneketlen mélységben! Amikor a hangom előtör, a menny és a föld elenyészik, és semmivé válik! Minden dolog megújul; ez egy megmásíthatatlan igazság, amely tökéletesen igaz. Győzedelmeskedtem a világ felett, ahogyan minden gonosz felett is. Itt ülök, hozzátok beszélve, és mindenki, akinek füle van, hallja meg, és mindenki, aki él, fogadja el.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 15. fejezet)

172. A mindenható igaz Isten, a trónon ülő Király uralkodik az egész világmindenségen, minden nemzet és nép felett, és minden, ami az ég alatt van, Isten dicsőségében ragyog. Minden élőlény a világmindenségben és a föld határáig meglátja. A hegyek, a folyók, a tavak, a szárazföldek, az óceánok és minden élő teremtmény széthúzta függönyeit az igaz Isten arcának fényében, és újraélednek, mintha álomból ébrednének, mintha a földből kihajtó csírák lennének!

Ó! Az egy igaz Isten megjelenik a világnak. Ki mer ellenállással közeledni hozzá? Mindenki remeg félelmében. Mindenki végérvényesen meggyőződik, és mindenki folyamatosan megbocsátásért esedezik. Minden ember térdre borul Előtte, és minden száj Őt dicsőíti! A kontinensek és az óceánok, a hegyek és a folyók – minden folyamatosan Őt dicséri! Eljön a tavasz a meleg fuvallataival, és jó tavaszi esőt hoz. Mint minden ember, a patakok vize gyásszal és örömmel csörgedezik, a lekötelezettség és az önvád könnyeit hullajtva. A folyók, tavak, a hullámok és áradások énekelnek, és dicsérik az igaz Isten szent nevét! A dicsőítés hangja oly tisztasággal visszhangzik! A régi dolgok, amelyeket egykor megrontott a Sátán – egytől-egyig megújulnak és megváltoznak, és egy teljesen új birodalomba lépnek be...

Ez a szent trombita, amely most megszólalt! Hallgasd! Ez az oly édes hang a trón kijelentése, amely hirdeti minden nemzetnek és népnek, hogy eljött az idő, hogy eljött a vég. Az irányítási tervem bevégeztetett. A királyságom nyíltan megjelent a földön. A világ királyságai az Én királyságaimmá lettek, aki Isten vagyok. A hét trombitám megszólal a trónról, és felettébb csodás dolgok történnek! A világ végén élő emberek minden irányból sietve összegyűlnek egy lavina lendületével és a villámcsapás erejével; egyesek a tengeren hajózva, mások repülőn repülve, ismét mások mindenféle formájú és méretű járművekkel, megint mások lóháton. Nézd közelről. Hallgasd figyelmesen. Ezek a mindenféle színű lovakon érkező lovasok feltámadt lelkek, magasztosak és fenségesek, mintha a csatamezőre mennének, nem törődve a halállal. A lovak nyerítése és az igaz Istenhez kiáltozó emberek lármája közepette számos férfit, nőt és gyermeket egy pillanat alatt eltaposnak a patáik. Egyesek meghalnak, mások utolsót lélegeznek, ismét mások szétmarcangoltatnak, és senki nem gondoskodik róluk, amint hisztérikusan kiabálnak, és üvöltenek a fájdalomtól. Lázadás fiai! Hát nem ez a ti végső sorsotok?

Örömmel nézek az Én népemre, amely meghallja a hangomat, és összegyűlik minden nemzetből és országból. Minden ember, aki az igaz Istent végig megtartotta szájában, dicsőítse, és ugrándozzon örömében vég nélkül! Ők tesznek tanúságot a világ előtt, és az ő tanúságtételük hangja az igaz Isten mellett olyan, mint a víztömegek morajlása. Minden ember összesereglik az Én királyságomba.

A hét trombitám megszólal, és felébreszti azokat, akik elszunnyadtak! Keljetek fel gyorsan, nincs túl késő. Nézzétek meg az életeteket! Nyissátok ki a szemeteket, és lássátok, milyen idők vannak. Mit érdemes keresni? Mire érdemes gondolni? És mihez érdemes ragaszkodni? Sose gondoltál arra, mennyivel értékesebb megszerezni az Én életemet, mint azt, amit te szeretsz, és amihez ragaszkodsz? Ne legyél többé akaratos, se könnyelmű. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget. Ez az alkalom nem jön el többet! Kelj fel azonnal, gyakorold a lelked megedzését, használj különféle eszközöket arra, hogy átlásd és elhárítsd a Sátán minden cselszövését és mesterkedését, és legyőzd a Sátánt, hogy az élettapasztalatod elmélyülhessen, és meg tudd élni az Én természetemet, hogy az életed érett és teljes legyen, és hogy mindig az Én lábam nyomában járhass. Rettenthetetlenül, nem pedig erőtlenül, mindig előre haladva, lépésről lépésre, egyenesen az út végéig!

Amikor a hét trombita újból megszólal, az lesz az ítéletre való hívás, a lázadás fiainak ítéletére, minden nemzet és nép ítéletére, és minden nemzet meghódol Isten előtt. Isten dicsőséges képe biztosan megjelenik minden nemzetnek és minden népnek. Mindenki végleg meggyőződik, és vég nélkül kiált az igaz Istenhez. A mindenható Isten dicsőségesebb lesz, és fiaim és Én osztozunk majd a dicsőségben, és osztozunk a királyságon, megítélve minden nemzetet és minden népet, megbüntetve a gonoszokat, megmentve és könyörülve azokon, akik Hozzám tartoznak, erőssé és szilárddá téve a királyságot. A hét trombita hangja által rengeteg ember megmenekül, akik visszatérnek Elém, hogy letérdeljenek, és állandó dicsérettel imádjanak!

Amikor ismét megszólal a hét trombita, az a korszak záradéka lesz, az ördögi Sátán felett aratott győzelmi trombitaszó, az üdvözlés, amely a földi királyságban való szabad élet kezdetét hirdeti! Milyen magasztos egy hang, egy hang, amely visszhangzik a trón körül, egy trombita, amely megrázza a mennyet és a földet, amely az irányítási tervem győzelmét jelzi, ami a Sátán ítélete; ezt a régi világot teljesen halálra ítéli, hogy térjen vissza a feneketlen mélységbe! Ez a trombitaszó jelzi, hogy a kegyelem kapuja hamarosan bezárul, hogy a királyság élete elkezdődik a földön, ami jó és helyes. Isten megmenti azokat, akik szeretik Őt. Amikor visszatérnek az Ő királyságába, az emberek a földön éhínséggel és járvánnyal néznek szembe, és Isten hét kelyhe és hét csapása egymás után fejti ki hatását. Az ég és a föld elmúlik, de az Én szavam nem!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 36. fejezet)

173. Amikor keletről villámlik, ami egyben pontosan az a pillanat is, amikor elkezdem kimondani a szavaimat – amikor villámlik, az egész világegyetem megvilágosodik, és az összes csillagban átalakulás történik. Az egész emberi faj olyan, mintha osztályozták volna. E keletről érkező fénycsóva ragyogásában az egész emberiség eredeti formájában tárul fel, a szemük káprázik, nem tudják, mit tegyenek, és még kevésbé tudják, hogyan rejtsék el csúf vonásaikat. Olyanok továbbá, mint az állatok, amelyek menekülnek a világosságom elől, és hegyi barlangokban keresnek menedéket – mégsem tűnhet el egyikük sem a világosságomból. Minden ember megdöbben, mindenki vár, mindenki figyel; a világosságom eljövetelével mindenki örül a napnak, amikor megszületett, és ugyanígy mindenki átkozza a napot, amikor megszületett. Az ellentmondásos érzelmeket lehetetlen megfogalmazni; az önostorozás könnyei folyókká állnak össze, és a mindent elsöprő áradat magával ragadja őket, és egy pillanat alatt nyomtalanul eltűnnek. Az Én napom ismét közeledik az egész emberiséghez, ismét felébreszti az emberi fajt, még egy új kezdetet adva az emberiségnek. Dobog a szívem, és a szívverésem ritmusát követve a hegyek ugrálnak örömükben, a vizek táncolnak örömükben, és a hullámok a sziklazátonyokat verdesik. Nehéz kifejezni, hogy mi van a szívemben. Azt akarom, hogy minden tisztátalan dolog hamuvá égjen a tekintetem alatt; azt akarom, hogy az engedetlenség minden fia eltűnjön a szemem elől, és soha többé ne maradjon fenn. Nemcsak a nagy vörös sárkány lakhelyén kezdtem újat, hanem új munkába kezdtem a világegyetemben is. A földi királyságok hamarosan az Én királyságommá válnak; a földi királyságok hamarosan örökre megszűnnek létezni az Én királyságom miatt, mert már győzelmet arattam, mert győztesen tértem vissza. A nagy vörös sárkány minden elképzelhető eszközt kimerített, hogy megzavarja a tervemet, remélve, hogy eltörli a földön végzett munkámat, de vajon elkeseredhetek-e álnok fondorlatai miatt? Megijedhetek-e annyira, hogy fenyegetései miatt elveszítsem a bizalmamat? Soha nem volt még egyetlen lény sem a mennyben, sem a földön, akit ne tartottam volna a tenyeremben; mennyivel inkább igaz ez a nagy vörös sárkányra, erre az eszközre, amely ellenpontként szolgál nekem? Vajon nem egy tárgy-e ő is, melyet az Én kezem irányít?

Az emberi világban való megtestesülésem során az emberiség az Én vezetésem alatt, akaratlanul jutott el a mai napig, és akaratlanul ismert meg Engem. De arról, hogy hogyan járjanak az előttük álló ösvényen, sejtelme sincs senkinek, senki sincs tisztában vele – és még kevésbé van bárkinek fogalma arról, hogy ez az út milyen irányba vezeti. Csak úgy lesz képes bárki végigjárni az utat, hogy a Mindenható vigyáz rá; csak a keleti villámlás által vezetve lesz képes bárki átlépni a küszöböt, amely az Én országomba vezet. Az emberek között még soha nem volt olyan, aki látta volna az arcomat, aki látta volna a villámlást keleten; mennyivel kevésbé volt olyan, aki hallotta volna a trónomról jövő kijelentéseket? Valójában ősidők óta egyetlen ember sem került közvetlen kapcsolatba személyemmel; csak ma, most, hogy eljöttem a világba, van esélyük az embereknek arra, hogy meglássanak Engem. De az emberek még most sem ismernek Engem, mint ahogyan csak az arcomat nézik, és csak a hangomat hallják, de nem értik a szándékomat. Minden emberi lény ilyen. Mivel az Én népemhez tartoztok, nem éreztek-e mélységes büszkeséget, amikor meglátjátok az arcomat? És nem éreztek-e mélységes szégyent, mert nem ismertek Engem? Én az emberek között járok, és az emberek között élek, mert testté lettem, és eljöttem az emberi világba. A célom nem pusztán az, hogy lehetővé tegyem az emberiség számára, hogy ránézzen hús-vér testemre; ennél fontosabb, hogy lehetővé tegyem az emberiségnek, hogy megismerjen Engem. Mi több, a testet öltött lényemen keresztül meg fogom győzni az emberiséget a bűneikről; a testet öltött lényemen keresztül le fogom győzni a nagy vörös sárkányt, és megsemmisítem a rejtekhelyét.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 12. fejezet)

174. Amikor a világegyetem felé fordítom az arcom, hogy beszéljek, az egész emberiség hallja a hangomat, és látja mindazokat a munkákat, amelyeket a világegyetemben véghezvittem. Azok, akik akaratom ellen fordulnak, vagyis akik ellenszegülnek Nekem az ember cselekedeteivel, azokra fenyítésem sújt le. Fogom az égbolt csillagainak sokaságát, és újrateremtem őket, és hála Nekem, a nap és a hold megújul – az égbolt nem lesz többé olyan, mint volt, és számtalan dolog megújul a földön is. Minden teljessé válik szavaim által. A világegyetem sok nemzetét újra felosztják, és a királyságom lép a helyükre, úgy, hogy a föld nemzetei örökre eltűnnek, és minden egy olyan királysággá válik, amely Engem imád; a föld minden nemzete elpusztul és megszűnik létezni. A világegyetem emberi lényei közül mindazok, akik az ördöghöz tartoznak, ki lesznek irtva, és mindazokat, akik a Sátánt imádják, égő tüzem pusztítja el – vagyis, kivéve azokat, akik most az áramlaton belül vannak, mind hamuvá lesznek. Amikor megfenyítem a sok népet, a vallásos világban lévők különböző mértékben visszatérnek királyságomba, munkáim által meghódítva, mert látták a fehér felhőn lovagló Szent eljövetelét. Minden ember a maga fajtája szerint lesz elkülönítve, és tetteinek megfelelő fenyítésben részesül. Mindazok, akik Ellenem fordultak, elpusztulnak; ami pedig azokat illeti, akiknek földi tetteiben Én nem szerepeltem, ők – annak alapján, ahogyan felmentették magukat – továbbra is létezni fognak a földön, fiaim és népem kormányzása alatt. Ki fogom nyilatkoztatni Magamat a számtalan népnek és a számtalan nemzetnek, és saját hangommal fogok zengeni a földön, hirdetve nagy munkám befejezését, hogy az egész emberiség a saját szemével láthassa.

Ahogy hangom egyre mélyebbé és intenzívebbé válik, a világegyetem állapotát is megfigyelem. Szavaim által a teremtés számtalan dolga újjá válik. A menny megváltozik, akárcsak a föld. Az emberiség az eredeti formájában tárul fel, és lassan minden egyes ember fajtája szerint elkülönül, és észrevétlenül visszatalál családja kebelébe. Ez nagyon fog Nekem tetszeni. Megszabadulok a zavarásoktól, nagyszerű munkám észrevétlenül beteljesedik, és a teremtés számtalan dolga mind átalakul. Amikor megteremtettem a világot, minden dolgot fajtája szerint formáltam, minden formával rendelkező dolgot fajtájával együtt helyeztem el. Ahogy irányítási tervem vége közeledik, visszaállítom a teremtés korábbi állapotát; mindent úgy állítok vissza, ahogyan eredetileg volt, mélyrehatóan megváltoztatva mindent, hogy minden visszatérjen tervem kebelébe. Eljött az idő! Tervem utolsó szakasza hamarosan megvalósul. Ó, tisztátalan, régi világ! Szavaim alatt biztosan el fogsz bukni! Tervemnek köszönhetően biztosan semmivé fogsz válni! Ó, a teremtés számtalan dolga! Mindannyian új életre keltek szavaim által – veletek lesz a ti felséges Uratok! Ah, tiszta és makulátlan új világ! Dicsőségemben biztosan újjá fogsz éledni! Ah, Sion hegye! Ne hallgass többé – diadalmasan tértem vissza! A teremtés közepéből vizsgálom az egész földet. A földön az emberiség új életet kezdett, és új reményt nyert. Ó, népem! Hogyan ne térhetnél vissza az életbe az Én fényemben? Hogyan ne ugrálhatnál örömödben vezetésem alatt? A földek ujjongva kiáltoznak, a vizek vidám nevetéstől harsognak! Ah, feltámadt Izráel! Hogyan ne éreznél büszkeséget az Én eleve elrendelésem miatt? Ki sírt? Ki jajgatott? A régi Izráel megszűnt létezni, és a mai Izráel felemelkedett, toronymagasan felegyenesedve a világban és az egész emberiség szívében. A mai Izráel az Én népemen keresztül biztosan eléri a lét forrását! Ó, gyűlölt Egyiptom! Csak nem vagy még mindig ellenem? Hogyan használhatod ki kegyelmemet, és hogyan próbálhatod meg elkerülni fenyítésemet? Hogyhogy nem tudsz létezni a fenyítésemben? Mindazok, akiket szeretek, biztosan élni fognak az örökkévalóságig, és mindazokat, akik Ellenem vannak, biztosan meg fogom fenyíteni örök időkre. Mert Én féltékeny Isten vagyok, és nem kímélem könnyelműen az embereket mindazért, amit tettek. Vigyázni fogok az egész földre, és a világ keleti felén igazsággal, fenséggel, haraggal és fenyítéssel megjelenve kinyilatkoztatom magamat az emberiség számtalan seregének!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 26. fejezet)

175. A sokaság Engem éljenez, a sokaság Engem dicsér; minden száj az egy igaz Istent nevezi meg; minden ember feltekint, hogy megnézze a tetteimet. A királyság leszáll az emberek világára, az Én személyem gazdag és bőkezű. Ki ne örvendezne ezen? Ki ne táncolna örömében? Ó, Sion! Emeld fel diadalmas zászlódat, hogy Engem ünnepelj! Énekeld el diadalmas győzelmi dalodat, hogy terjeszd szent nevemet! Egész teremtettség a föld végéig! Siessetek megtisztítani magatokat, hogy felajánlott áldozatként szolgálhassatok Számomra! Egek csillagképei! Siessetek vissza a helyetekre, hogy megmutassátok hatalmamat az égbolton! Odafordítom a fülem az emberek hangjára a földön, akik Irántam való végtelen szeretetüket és tiszteletüket énekben öntik ki! Ezen a napon, amikor az egész teremtettség visszatér az életbe, lejövök az emberek világába. Ebben a pillanatban, ebben a minutumban, minden virág lázasan virágba borul, minden madár egy hangon énekel, minden dolog örömtől lüktet! A királyság üdvözletének hangjára a Sátán királysága összeomlik, megsemmisül a királyság himnuszának dübörgésében, és soha többé nem emelkedik fel!

A világon kicsoda mer felkelni és ellenállni? Amikor leszállok a földre, perzselést hozok, haragot hozok, mindenféle katasztrófát hozok. A földi királyságok most már az Én királyságom! Fenn az égen a felhők kavarognak és gomolyognak; az ég alatt tavak és folyók áradnak, és vidáman csobognak egy megindító dallamot. A pihenő állatok előbújnak odúikból, és minden népet felébresztek szendergéséből. Végre eljött a nap, amit számtalan nép várt! A leggyönyörűbb énekeket ajánlják fel Nekem!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, A királyság himnusza)

176. Amikor a királyság köszöntése felhangzik – ekkor morajlik fel a hét mennydörgés is –, ez a hang megrázza az eget és a földet, felrázza a mennyet, és rezgésbe hozza minden emberi lény szívének húrjait. A nagy vörös sárkány földjén ünnepélyesen felcsendül a királyság himnusza, bizonyítva, hogy elpusztítottam azt a nemzetet, és megalapítottam királyságomat. Ami még fontosabb, hogy királyságomat a földön alapítottam meg. Ekkor elkezdem angyalaimat szétküldeni a világ minden egyes nemzetéhez, hogy pásztorolják fiaimat, népemet; ez munkám következő lépése követelményeinek betöltését is szolgálja. Én azonban személyesen megyek el arra a helyre, ahol a nagy vörös sárkány összetekeredve fekszik, és megküzdök vele. Amint az egész emberiség megismer Engem a testben, és képes lesz látni cselekedeteimet a testben, a nagy vörös sárkány barlangja hamuvá válik, és nyomtalanul eltűnik. [...]

Ma nem csak a nagy vörös sárkány nemzetére szállok le, hanem az egész világegyetemmel szembefordulok, ettől az egész mennybolt megremeg. Van-e bárhol is egyetlen olyan hely, amely nem az Én ítéletem alá tartozik? Van-e olyan hely, amely nem azok alatt a csapások alatt létezik, amelyeket Én zúdítok rá? Bármerre is járok, mindenféle „csapás magvait” szórom szét. Ez az egyik módja annak, ahogyan munkálkodom, és ez kétségkívül az emberiség megváltásának cselekedete, és amit Én kiterjesztek rájuk, az még mindig egyfajta szeretet. Szeretném minél több embernek lehetővé tenni, hogy megismerjen Engem, és képes legyen látni Engem, és ily módon tisztelni kezdjenek egy olyan Istent, akit oly sok éven át nem láthattak, de aki most valóságos.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 10. fejezet)

177. Az ember évezredek óta az után vágyakozik, hogy tanúja lehessen a Megváltó eljövetelének. Az ember arra vágyik, hogy láthassa Jézust, a Megváltót, amint fehér felhőn vonulva személyesen száll alá azok közé, akik évezredek óta sóvárognak és vágyakoznak utána. Az ember arra is vágyik, hogy a Megváltó visszatérjen és újra egyesüljön velük; vagyis arra vágyik, hogy Jézus, a Megváltó, aki évezredek óta elszakadt az emberektől, visszatérjen, és ismét megváltsa népét, amint a zsidók között tette, hogy könyörületes és szeretetteljes legyen az emberrel, hogy megbocsássa és elhordozza bűneit, sőt, hogy elhordozza az ember valamennyi vétkét és megszabadítsa a bűntől. Az ember arra vágyik, hogy Jézus, a Megváltó ugyanolyan legyen, mint korábban – egy Megváltó, aki szeretetre méltó, jóságos és tiszteletre méltó, aki soha nem haragszik az emberre és soha nem vádolja, hanem megbocsátja és magára veszi az ember összes bűnét, és aki – mint korábban – még a kereszten is meghal érte. Amióta Jézus eltávozott, az Őt követő tanítványok, csakúgy, mint az összes szent, aki az Ő nevében üdvözült, epedve sóvárog utána és várja Őt. Mindazok, akik a kegyelem korában Jézus Krisztus kegyelme által üdvösséget nyertek, vágyakoznak arra az örömteli napra az utolsó napokban, amikor Jézus, a Megváltó fehér felhőn száll alá, hogy megjelenjen minden ember előtt. Természetesen ez mindazok közös vágya is, akik ma elfogadják Jézus, a Megváltó nevét. A világegyetemben mindenki, aki ismeri a Megváltó Jézus üdvösségét, epedve vágyik Jézus Krisztus hirtelen eljövetelére, hogy beteljesítse azt, amit mondott, amikor még a földön volt: „Úgy jövök majd el, ahogyan elmentem.” Az ember úgy hiszi, hogy a keresztre feszítést és a feltámadást követően Jézus fehér felhőn ment vissza a mennybe, hogy elfoglalja helyét a Magasságos jobbján. Ehhez hasonlatosan Jézus fehér felhőn fog ismét leszállni (ez a felhő arra a felhőre utal, amelyen Jézus visszatért a mennybe) azok közé, akik évezredek óta epekedve vágyakoznak utána, és a zsidók képmását és a zsidók ruháját fogja viselni. Miután megjelenik az embereknek, étket ad nekik, továbbá élő vizet fog fakasztani számukra, és az emberek között fog élni, telve kegyelemmel és telve szeretettel, elevenen és valóságosan. Az efféle eszméket hiszik az emberek. Jézus, a Megváltó azonban nem ezt tette; Ő az ellenkezőjét tette annak, amit az ember elképzelt. Nem azok közé érkezett meg, akik vágyakoztak visszatérésére, és nem jelent meg minden embernek a fehér felhőn ülve. Ő már megérkezett, de az ember nem tudja, és tudatlan marad. Az ember csupán céltalanul várja Őt, nem tudván, hogy Ő már leszállt a „fehér felhőn” (a felhőn, amely az Ő Lelke, az Ő szavai, az Ő teljes természete és mindaz, ami Ő maga), és most a győztesek csoportjában van, amelyet az utolsó napokon hoz majd létre. Az ember ezt nem tudja: a szent Megváltó Jézus – az ember iránt érzett minden ragaszkodása és szeretete ellenére – hogyan is tudna munkálkodni a szenny és a tisztátalan szellemek által lakott „templomokban”? Bár az ember már várta az Ő érkezését, hogyan jelenhetne meg azoknak, akik a hamisak húsát eszik, a hamisak vérét isszák, és a hamisak ruháit viselik, akik hisznek Benne, de nem ismerik Őt, és akik folyton zsarolják? Az ember csak azt tudja, hogy Jézus, a Megváltó telve van szeretettel és túláradó könyörületességgel, és hogy Ő a vétekáldozat, telve megváltással. Az embernek azonban fogalma sincs arról, hogy Ő maga az Isten, akiből árad az igazságosság, a fenség, a harag és az ítélet, aki tekintéllyel bír és méltósággal teljes. Ezért, annak ellenére, hogy az emberek sóvárogva várják és vágyják a Megváltó visszatérését, és még imáik is megmozgatják a „Mennyet”, Jézus, a Megváltó nem jelenik meg azoknak, akik hisznek Benne, de nem ismerik Őt.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Megváltó egy „fehér felhőn”)

178. Dicsőségemet Izráelnek adtam, majd elvettem, és ezzel az izráelitákat Keletre vittem, és az egész emberiséget is Keletre vittem. Mindannyiukat a világossághoz vezettem, hogy újra egyesüljenek vele, és társuljanak vele, s ne kelljen többé keresniük. Megengedem, hogy mindazok, akik keresik, újra meglássák a fényt és a dicsőségemet, ami Izráelben volt; megengedem, hogy lássák, hogy már régen leszálltam egy fehér felhőn az emberek közé, megengedem, hogy lássák a számtalan fehér felhőt és gyümölcsöket bőséges fürtökben, és ami még ennél is több, megengedem, hogy lássák Jahvét, Izráel Istenét. Megengedem, hogy meglássák a zsidók Mesterét, a vágyott Messiást, és Engem, a Magam teljes valójában, akit királyok üldöztek az idők folyamán. Az egész világegyetemben fogok munkálkodni, és nagyszerű munkát fogok végezni, kinyilatkoztatva minden dicsőségemet és minden tettemet az embereknek az utolsó napokban. Megmutatom dicsőséges arcomat a maga teljességében azoknak, akik sok éven át vártak Rám, azoknak, akik vágytak rá, hogy fehér felhőn eljöjjek, Izráelnek, mely vágyott rá, hogy ismét megjelenjek, és az egész emberiségnek, mely üldöz Engem, hogy mindenki megtudja, hogy dicsőségemet már régen elvittem Keletre, és már nem Júdeában van. Mert az utolsó napok már eljöttek!

Az egész világegyetemben végzem a munkámat, és Keleten végtelenül dübörgő robajok hallatszanak, megrázva minden nemzetet és felekezetet. Az Én hangom az, amely minden embert a jelenbe vezetett. Minden embert meghódítok a hangom által, hogy belezuhanjon ebbe az áramlatba, és alávesse magát Nekem, mert már régen visszavettem dicsőségemet az egész földről, és újból kibocsátottam azt Keleten. Ki ne vágyna arra, hogy láthassa dicsőségemet? Ki ne várná türelmetlenül visszatérésemet? Ki ne szomjazna újbóli megjelenésemre? Ki ne sóvárogna kedvességem után? Ki ne jönne a fényre? Ki ne tekintené meg Kánaán gazdagságát? Ki ne vágyakozna a Megváltó visszatérésére? Ki ne imádná Őt, aki nagy hatalommal bír? A szavam elterjed majd az egész földön; szembenézek majd választott népemmel, és több szót szólok majd nekik. Mint a hatalmas mennydörgések, amelyek megrázzák a hegyeket és a folyókat, úgy mondom majd szavaimat az egész világegyetemnek és az emberiségnek. Ezért a számban lévő szavak az emberek kincsévé váltak, és minden ember dédelgeti szavaimat. A villámok Kelettől egészen Nyugatig villámlanak. Szavaim olyanok, hogy az ember nem szívesen mond le róluk, ugyanakkor kifürkészhetetlennek találja őket, de annál inkább örvendezik nekik. Minden ember örül és boldog, ünnepli az Én eljövetelemet, mintha épp egy csecsemő született volna. Hangom által minden embert Magam elé hozok. Ezentúl nyilvánosan belépek az emberi fajba, hogy eljöjjenek Engem imádni. Az Általam sugárzott dicsőséggel és a számban lévő szavakkal elérem, hogy minden ember Elém járuljon, és lássa, hogy a villámok Keletről villámlanak, és hogy Én is leszálltam a Keleti „Olajfák hegyére”. Látni fogják, hogy már régóta a földön vagyok, de már nem a zsidók Fiaként, hanem a Kelet Villámaként. Mert Én már régen feltámadtam, és eltávoztam az emberek közül, majd dicsőséggel újra megjelentem közöttük. Én vagyok az, akit megannyi korszakkal ezelőtt imádtak, és Én vagyok az izráeliták által számtalan korszakkal ezelőtt elhagyott csecsemő is. Mi több, Én vagyok a jelenkor dicsőséges Mindenható Istene! Járuljon mindenki trónom elé, és lássa dicsőséges arcomat, hallja a hangomat, és tekintse meg tetteimet. Ez az Én akaratom teljessége; ez a tervem vége és csúcspontja, valamint irányításom célja: hogy minden nemzet imádjon Engem, minden nyelv ismerjen el Engem, minden ember vesse Belém hitét, és minden nép engedelmeskedjék Nekem!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben)

179. Egykoron Jahve néven ismertek Engem. Messiásnak is neveztek, és az emberek egykor szeretettel és megbecsüléssel hívtak Engem Jézusnak, a Megváltónak. Ma azonban már nem az a Jahve vagy Jézus vagyok, akit az emberek a múltban ismertek; Én vagyok az Isten, aki az utolsó napokban visszatért, az Isten, aki véget vet a korszaknak. Én vagyok az Isten Maga, aki felemelkedik a világ végéről, a Maga teljes természetében tele tekintéllyel, becsülettel és dicsőséggel. Az emberek soha nem köteleződtek el Mellettem, soha nem ismertek meg Engem, és mindig is tudatlanságban voltak az Én természetemet illetően. A világ teremtésétől kezdve a mai napig egyetlen ember sem látott Engem. Ezen Isten az, aki az utolsó napokban megjelenik az embereknek, de elrejtőzik közöttük. Az emberek között él, igaz és valóságos, mint az égő nap és a lobogó láng, erővel és tekintéllyel tele. Nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne ítéltetne meg szavaim által, és nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne tisztulna meg a lángoló tűzben. Végül minden nemzet áldott lesz az Én szavaim által, és darabokra is törik miattuk. Ily módon az utolsó napokban minden ember látni fogja, hogy Én vagyok a visszatért Megváltó, és hogy Én vagyok a Mindenható Isten, aki meghódítja az egész emberiséget. És mindenki látni fogja, hogy egykor Én voltam a vétekáldozat az emberekért, de az utolsó napokban Én leszek a nap lángja is, amely mindent elhamvaszt, valamint az igazságosság Napja, amely mindent feltár. Ez az Én munkám az utolsó napokban. Azért vettem fel ezt a nevet, és azért bírok e természettel, hogy minden ember lássa, hogy Én vagyok az igazságos Isten, az égő nap, a lobogó láng, és hogy mindenki imádjon Engem, az egyetlen igaz Istent, és hogy lássák igazi arcomat: nemcsak az izráeliták Istene vagyok, és nemcsak a Megváltó, hanem minden teremtmény Istene vagyok az égen, a földön és a tengereken.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Megváltó egy „fehér felhőn”)

180. Isten hatezer éves irányítási terve a végéhez közeledik, és országának kapuja már megnyílt mindazok előtt, akik az Ő megjelenését keresik. Kedves fivéreim és nővéreim, mire vártok még? Mi az, amit kerestek? Várjátok-e Isten megjelenését? Keresitek-e az Ő lábnyomait? Mennyire kell vágyakozni Isten megjelenése után! És milyen nehéz megtalálni Isten lábnyomait! Egy ilyen korban, egy ilyen világban, mit kell tennünk, hogy tanúi legyünk annak a napnak, amelyen Isten megjelenik? Mit kell tennünk, hogy lépést tartsunk Isten lépteivel? Ilyen kérdésekkel szembesülnek mindazok, akik várják Isten megjelenését. Nem egyszer gondolkodtatok már ezeken mindannyian – de milyen eredménnyel? Hol jelenik meg Isten? Hol vannak Isten lábnyomai? Tudjátok a választ? Sokan így válaszolnának: „Isten megjelenik mindazok között, akik követik Őt, és a lábnyomai közöttünk vannak; ez ilyen egyszerű!” Bárki adhat egy sablonos választ, de vajon értitek-e, hogy mit is jelent Isten megjelenése vagy az Ő lábnyomai? Isten megjelenése az Ő földi érkezésére utal, hogy személyesen végezze a munkáját. Ő a saját személyiségével és természetével, és a neki adatott módon száll alá az emberiség közé, hogy megkezdjen és befejezzen egy korszakot. Ez a megjelenési mód nem egyfajta szertartás. Ez nem jel, kép, csoda vagy valamiféle nagyszerű látomás, és még kevésbé valamilyen vallási esemény. Ez egy valós és igaz tény, amelyet bárki megtapinthat és szemlélhet. Ez a fajta megjelenés nem a látszat, vagy bármilyen rövid távú kötelezettség kedvéért történik, hanem inkább az Ő irányítási tervének egy szakasza. Isten megjelenése mindig okkal történik, és mindig valamilyen kapcsolatban áll az Ő irányítási tervével. Amit itt megjelenésnek nevezünk, az teljesen különbözik attól a fajta „megjelenéstől”, amelyben Isten irányítja, vezeti és megvilágosítja az embert. Isten minden alkalommal, amikor megnyilatkozik, megvalósítja az Ő hatalmas művének egy szakaszát. Ez a munka különbözik minden más korszak munkájától. Ez az ember számára elképzelhetetlen, és ember ilyet még soha nem tapasztalt. Ez a munka egy új korszakot indít el, a régi korszakot pedig lezárja, ez egy új és tökéletesített formája az emberiség megváltásáért végzett munkának; mi több, ez a munka vezeti be az emberiséget az új korszakba. Ezt jelenti Isten megjelenése.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott)

181. Ha már megértetted, hogy mit jelent Isten megjelenése, hogyan kellene keresd Isten lábnyomait? Ezt a kérdést nem nehéz megmagyarázni: Ahol Isten megjelenik, ott megtalálod az Ő lábnyomait. Egy ilyen magyarázat egyértelműnek hangzik, de a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, mert sokan nem tudják, hol jelenik meg Isten, még kevésbé, hogy hol akar, vagy hol kellene megjelennie. Egyesek ösztönösen azt hiszik, hogy ahol a Szentlélek munkálkodik, ott Isten is megjelenik. Vagy pedig azt hiszik, hogy ahol szellemi szereplők vannak, ott Isten megjelenik. Vagy pedig azt hiszik, hogy ahol nagy tekintélyű emberek vannak, ott megjelenik Isten. Egyelőre tekintsünk el attól, hogy az ilyen hiedelmek helyesek vagy helytelenek. Egy ilyen kérdés megmagyarázásához először is világos céllal kell rendelkeznünk: Isten lábnyomait keressük. Nem szellemi szereplőket keresünk, még kevésbé híres személyiségeket, hanem Isten lábnyomait keressük. Ezért, mivel Isten lábnyomait keressük, kötelességünk Isten akaratát, Isten szavait, kijelentéseit keresnünk – mert ahol Isten által mondott új szavak vannak, ott Isten hangja van, és ahol Isten lábnyomai vannak, ott vannak Isten tettei. Bárhol, ahol Isten megnyilvánul, ott Isten megjelenik, és ahol Isten megjelenik, ott van az igazság, az út és az élet. Isten lábnyomait keresve figyelmen kívül hagytátok a szavakat: „Isten az igazság, az út, és az élet.” És így sokan, még akkor is, ha befogadják az igazságot, nem hiszik, hogy megtalálták Isten lábnyomait, még kevésbé ismerik el Isten megjelenését. Micsoda súlyos tévedés! Isten megjelenése nem egyeztethető össze az ember elképzeléseivel, még kevésbé jelenhet meg Isten az ember parancsára. Isten a saját döntései és az Ő saját tervei alapján végzi a munkáját; továbbá, Neki megvannak a saját céljai és az Ő saját módszerei. Bármilyen munkát is végez Ő, nincs szüksége arra, hogy megbeszélje azt az emberrel, vagy tanácsot kérjen tőle, még kevésbé arra, hogy minden egyes embert értesítsen az Ő munkájáról. Ez Isten természete, amelyet egyébként mindenkinek fel kell ismernie. Ha szeretnétek Isten megjelenésének tanúi lenni, Isten nyomdokait követni, akkor először is el kell távolodnotok a saját elképzeléseitektől. Nem szabad követelned, hogy Isten ezt vagy azt tegye, még kevésbé szabad Őt a saját korlátaid közé helyezned, és a saját felfogásodra korlátoznod. Ehelyett az kell őszintén foglalkoztasson, hogy miként kellene keresnetek Isten lábnyomait, hogyan kellene fogadnotok Isten megjelenését, és hogyan kellene alávetnetek magatokat Isten új munkájának: Ezt kellene tennie az embernek. Mivel az ember nem az igazság, és nincs az igazság birtokában, ezért keresnie, elfogadnia és engedelmeskednie kellene.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott)

182. Ma Isten új munkát végzett. Lehet, hogy te nem tudod elfogadni ezeket a szavakat, és furcsának tűnhetnek számodra, de azt tanácsolom neked, hogy ne fedd fel természetességedet, mert csak akik valóban éhezik és szomjazzák az igazságot Isten előtt, azok kaphatják meg az igazságot, és csak akik valóban jámborak, azok kaphatnak megvilágosítást és vezetést Tőle. Eredményt akkor érhetünk el, ha józan nyugalommal keressük az igazságot, nem pedig veszekedéssel és vitatkozással. Amikor azt mondom, hogy „ma Isten új munkát végzett”, akkor arra utalok, hogy Isten ismét testet öltött. Lehet, hogy ezek a szavak nem zavarnak téged; lehet, hogy megveted őket; vagy, az is lehet, hogy nagyon is érdekelnek téged. Bárhogy is legyen, remélem, hogy mindazok, akik valóban vágynak Isten megjelenésére, szembe tudnak nézni ezzel a ténnyel, és alaposan megvizsgálják, ahelyett, hogy elhamarkodottan következtetéseket vonnának le róla; egy bölcs embernek ezt kell tennie.

Nem nehéz vizsgálódni ilyen témában, de ehhez mindannyiunknak ismernie kell ezt az egy igazságot: Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, világra fogja hozni azt a munkát, amit elvégezni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy ez vajon Isten megtestesülése-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember tájékozatlan és tudatlan. A külső megjelenés nem határozhatja meg a lényeget; mi több, Isten munkája soha nem felelhet meg az ember elképzeléseinek. Vajon Jézus külső megjelenése nem állt-e ellentétben az ember elképzeléseivel? Nem volt-e az Ő arca és öltözete képtelen arra, hogy bármilyen támpontot adjon az Ő valódi kilétére vonatkozóan? A legkorábbi farizeusok nem éppen azért ellenezték Jézust, mert csak a külső megjelenését nézték, és nem szívlelték meg szája szavait? Remélem, hogy egyetlen testvér, aki Isten megjelenését keresi, sem fogja megismételni a történelem tragédiáját. Nem szabad a modern idők farizeusaivá válnotok, és ismét keresztre szegeznetek Istent. Alaposan meg kell fontolnotok, hogyan fogadjátok Isten visszatérését, és tiszta elmével kell rendelkeznetek azzal kapcsolatban, hogyan legyetek olyanok, akik alávetik magukat az igazságnak. Ez mindenkinek a felelőssége, aki várja, hogy Jézus visszatérjen a felhőn lovagolva. Meg kell dörzsölnünk a lelki szemünket, hogy tisztává tegyük, és nem szabad elmerülnünk a túlzó fantázia szavaiban. Isten gyakorlati munkájára kellene gondolnunk, és Isten gyakorlati oldalát kellene szemügyre vennünk. Ne ragadtassátok el magatokat, és ne vesszetek el az ábrándozásban, mindig arra a napra vágyakozva, amikor az Úr Jézus felhőn lovagolva hirtelen leszáll közétek, és magával ragad titeket, akik soha nem ismertétek vagy láttátok Őt, és akik nem tudjátok, hogyan kell cselekedni az Ő akaratát. Jobb, ha gyakorlatiasabb dolgokon gondolkodunk!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

183. Ezúttal Isten nem szellemi testben jön, hogy elvégezze a munkát, hanem nagyon is hétköznapi testben. Ráadásul ez nem csupán Isten második inkarnációjának teste, hanem az a test is, amelyben Isten ismét hússá és vérré lesz. Ez egy nagyon is hétköznapi hús-vér test. Te nem láthatsz semmit, ami kiemelné Őt a többiek közül, de korábban sosem hallott igazságokat szerezhetsz Tőle. Ez a jelentéktelen hús-vér test magába foglalja az Istentől származó igazság minden szavát, átveszi Isten munkáját az utolsó napokban, és kifejezi Isten teljes természetét, hogy az ember megértse azt. Nem ég benned a vágy, hogy lásd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy megértsd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy lásd az emberiség rendeltetési helyét? Ő mindezen titkokat elmondja neked – olyan titkokat, amelyeket egyetlen ember sem volt képes idáig elmondani, és azokról az igazságokról is beszél neked, amelyeket nem értesz. Ő a te kapud a királyságba és a te vezetőd az új korba. Egy ilyen hétköznapi hús-vér test sok felfoghatatlan titkot rejt. Tettei talán kifürkészhetetlenek számodra, de az Általa végzett munka végső célja elég, hogy lásd, Ő – ahogy az emberek hiszik – nem egyszerű hús és vér. Ő ugyanis Isten akaratát és gondoskodását képviseli az emberiség iránt az utolsó napokban. Bár nem hallhatod, hogy szavai megráznák az eget és a földet, bár nem láthatod, hogy a szeme olyan, mint a tűz lángja, és bár nem érezheted meg az Ő fegyelmező vasvesszejét, mindazonáltal hallhatod a szavaiból, hogy Isten haragvó, és tudhatod, hogy Isten együttérez az emberiséggel; láthatod Istennek és az Ő bölcsességének igazságos természetét, sőt, felismerheted Istennek az egész emberiség iránti féltő gondoskodását. Isten munkája az utolsó napokban az, hogy az ember láthassa a mennyei Istent a földi emberek közt élni, és hogy az ember megismerhesse, tisztelhesse és szerethesse Istent, és engedelmeskedjen Neki. Ezért tért vissza másodszor is testet öltve. Bár a ma látott Isten ugyanolyan, mint az ember, egy Isten, akinek orra és két szeme van, egy jelentéktelen Isten, végül Isten megmutatja nektek, hogy ha ez az ember nem létezne, a menny és a föld hatalmas változáson menne keresztül; ha ez az ember nem létezne, a menny elhomályosulna, a föld káoszba süllyedne, és az egész emberiség éhínségek és járványok közepette élne. Ő majd megmutatja nektek, hogy ha a megtestesült Isten nem jönne el, hogy megmentsen titeket az utolsó napokban, akkor Isten régen elpusztította volna az egész emberiséget a pokolban; ha ez a test nem létezne, akkor örökké főbűnösök lennétek, és hullák mindörökké. Tudnotok kell, hogy ha ez a hús-vér test nem létezne, az egész emberiség elkerülhetetlen balsorssal nézne szembe, és lehetetlennek találná, hogy elkerülje a még keményebb büntetést, amelyet Isten az utolsó napokban szab ki az emberiségre. Ha ez a közönséges hús-vér test nem született volna meg, mindannyian olyan állapotban lennétek, ahol életért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek élni, és a halálért imádkoznátok anélkül, hogy képesek lennétek meghalni. Ha ez a hús-vér test nem létezne, akkor nem tehetnétek szert az igazságra, és ma nem járulhatnátok Isten trónja elé, hanem Isten megbüntetne benneteket súlyos bűneitekért. Tudtátok, hogy ha Isten nem tért volna vissza a hús-vér testbe, senkinek sem lenne esélye üdvözülni; és ha nem jött volna el ez a test, Isten már régen véget vetett volna a régmúlt korszaknak? És mivel ez így van, még mindig képesek vagytok elutasítani Isten második megtestesülését? Ha egyszer oly sok hasznot húztok ebből a közönséges emberből, miért ne fogadnátok el Őt örömmel?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között)

184. Isten munkája olyasmi, amit nem tudsz felfogni. Ha nem tudod teljesen felfogni, hogy a választásod helyes-e, és azt sem tudod, hogy Isten munkája sikerülhet-e, akkor miért nem próbálsz szerencsét, hogy meglásd, ez a hétköznapi ember nagy segítségedre lehet-e, és hogy Isten valóban nagyszerű munkát végzett-e? Mindazonáltal el kell mondanom neked, hogy Nóé idejében az emberek olyan mértéktelenül ettek és ittak, házasodtak és mentek férjhez, hogy Isten nem tudta elviselni, hogy ennek tanúja legyen, ezért hatalmas özönvizet bocsátott le, hogy elpusztítsa az emberiséget, csak Nóé családjának nyolc tagját kímélte meg, illetve mindenféle madarat és állatot. Az utolsó napokban azonban Isten azokat kíméli meg, akik a végsőkig hűségesek voltak Hozzá. Bár mindkét korszak olyan romlással teli időszak volt, amelyet Isten nem tudott elviselni, hogy szemtanúja legyen, az emberiség pedig mindkét korszakban megromlott, és tagadta, hogy Isten az ő Ura, Isten mégis csak a Nóé korában élő embereket pusztította el. Az emberiség mindkét korszakban nagy szenvedést okozott Istennek, Isten azonban mindmáig türelmes maradt az utolsó idők embereivel szemben. Hogy miért? Sosem gondolkodtatok rajta, hogy miért? Ha tényleg nem tudjátok, hadd mondjam el. Az ok, amiért Isten képes kegyelmet gyakorolni az utolsó idők embereivel szemben, nem az, hogy kevésbé romlottak, mint Nóé idejében, vagy bűnbánatot tanúsítottak Isten felé, még kevésbé az, hogy az utolsó időkben a technológia annyira fejlett, hogy Isten nem tudja rávenni magát az elpusztításukra. Inkább arról van szó, hogy Istennek az utolsó napokban még munkálkodnia kell egy embercsoportban, és hogy Isten ezt a munkát Maga fogja elvégezni az Ő megtestesülésében. Továbbá Isten ki fogja választani ennek a csoportnak egy részét, hogy legyenek a megváltása tárgyai és az Ő irányítási tervének gyümölcsei, és ezeket az embereket át fogja hozni a következő korba. Ezért, bármi történjen, az ár, amit Isten megfizetett, teljes egészében előkészület volt arra a munkára, amit megtestesülése az utolsó napokban fog elvégezni. Az is ennek a hús-vér testnek köszönhető, hogy megértétek a mai napot. Azért van esélyetek a túlélésre, mert Isten hús-vér testben él. Mindezt a jó szerencsét ennek a hétköznapi embernek köszönhetitek. Sőt végül minden nemzet imádni fogja ezt a közönséges embert, valamint hálát fog adni és engedelmeskedni fog ennek a jelentéktelen embernek, mert az Általa hozott igazság, élet és út mentette meg az egész emberiséget, enyhítette az összeütközést ember és Isten között, csökkentette a távolságot közöttük, és teremtett kapcsolatot Isten gondolatai és az ember közt. Ugyancsak Ő az, aki még nagyobb dicsőséget szerzett Istennek. Vajon egy ilyen hétköznapi ember méltatlan a bizalmadra és az imádatodra? Egy ilyen közönséges hús-vér test alkalmatlan arra, hogy Krisztusnak nevezzék? Egy ilyen hétköznapi ember nem lehet Isten megnyilvánulása az emberek között? Egy ilyen ember, aki megkímélte az emberiséget a katasztrófától, nem érdemli meg a szereteteteket és a vágyatokat, hogy ragaszkodjatok Hozzá? Ha visszautasítjátok az igazságokat, amelyek a szájából elhangzottak, és megvetitek a köztetek való létezését, vajon mi lesz belőletek a végén?

Az utolsó napokban Isten minden munkája ezen a hétköznapi emberen keresztül történik. Mindent neked fog ajándékozni, sőt, mi több, minden veled kapcsolatos dologról képes lesz dönteni. Lehet-e egy ilyen ember olyan, amilyennek ti hiszitek: olyan egyszerű, hogy említésre sem méltó? Nem elég-e az Ő igazsága, hogy végleg meggyőzzön titeket? Tetteinek tanúsága nem elég-e, hogy teljesen meggyőzzön titeket? Vagy talán úgy vélitek, az út, amelyet Ő kínál, nem méltó arra, hogy járjatok rajta? Mindent összevetve, mi késztet, hogy irtózzatok Tőle, elvessétek Őt, és messze elkerüljétek? Ez az az ember, aki kifejezi az igazságot, ez az az ember, aki elhozza az igazságot, és ez az az ember, aki megmutatja nektek a követendő ösvényt. Lehetséges-e, hogy még mindig képtelenek vagytok megtalálni Isten munkájának nyomait ezekben az igazságokban? Jézus munkája nélkül az emberiség nem jöhetett volna le a keresztről, de a mai megtestesülés nélkül azok, akik a keresztről lejönnek, soha nem nyerhetik el Isten jóváhagyását, és nem léphetnek be az új korba. Ezen hétköznapi ember eljövetele nélkül soha nem lett volna lehetőségetek meglátni Isten igazi arcát, és nem is lennétek jogosultak, mert olyan tárgyak vagytok, amelyeket már régen el kellett volna pusztítani. Isten második megtestesülésének eljövetele miatt Isten megbocsátott és megkegyelmezett nektek. Ettől függetlenül a szavak, amelyekkel végül itt kell hagyjalak benneteket, még mindig ezek: ez a hétköznapi ember, aki a megtestesült Isten, végtelenül fontos számotokra. Ez az a nagy dolog, amit Isten már véghezvitt az emberek között.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között)

185. Ha a Megváltó az utolsó napokban érkezne, és még mindig Jézusnak hívnák, és még egyszer megszületne Júdeában, és ott végezné a munkáját, ez azt bizonyítaná, hogy én csak Izráel népét teremtettem, és csak Izráel népét váltottam meg, és semmi közöm a pogányokhoz. Nem mondana ez ellent szavaimnak, miszerint „Én vagyok az Úr, aki az eget és a földet és minden dolgot teremtettem”? Elhagytam Júdeát, és a pogányok között végzem munkámat, mert nem csupán Izráel népének Istene vagyok, hanem minden teremtmény Istene. Azért jelenek meg a pogányok között az utolsó napokban, mert nemcsak Jahve vagyok, Izráel népének Istene, hanem még azért is, mert a pogányok között minden kiválasztottam Teremtője vagyok. Nemcsak Izráelt, Egyiptomot és Libanont teremtettem, hanem Izráelen kívül az összes pogány nemzetet. Emiatt én vagyok minden teremtmény Ura. Izráelt csupán munkám kiindulópontjaként használtam, Júdea és Galilea a megváltás erődítményei voltak, és most a pogány nemzeteket használom kiindulásul, ahonnan az egész korszaknak véget vetek. A munka két szakaszát végeztem Izráelben (ez a két szakasz a Törvény Kora és a Kegyelem Kora), és a munka két további szakaszát (a Kegyelem Kora és a Királyság Kora) végzem az Izráelen túli területeken. A pogány nemzetek között fogok hódítani, és így zárom le a korszakot. Ha az ember mindig Jézus Krisztusnak nevez Engem, de nem tudja, hogy az utolsó napokban új korszakot kezdtem, és új munkába kezdtem, és ha az ember továbbra is megszállottan várja Jézus, a Megváltó érkezését, akkor az ilyen embereket azoknak nevezem majd, akik nem hisznek Bennem; ők olyan emberek, akik nem ismernek Engem, és a Bennem való hitük hamis. Tanúi lehetnek-e az ilyen emberek Jézus, a Megváltó mennyből való érkezésének? Amit ők várnak, az nem az Én érkezésem, hanem a zsidók királyának érkezése. Nem arra vágynak, hogy Én megsemmisítsem ezt a tisztátalan régi világot, hanem ehelyett Jézus második eljövetelére vágynak, amikor is megváltást nyernek. Várják, hogy Jézus még egyszer megváltsa az egész emberiséget ettől a beszennyezett és igaztalan földtől. Hogyan válhatnak az ilyen emberek azokká, akik az utolsó napokban befejezik munkámat? Az ember vágyai képtelenek arra, hogy teljesítsék kívánságaimat vagy beteljesítsék munkámat, mert az ember csupán csodálja vagy becsüli azt a munkát, amelyet már korábban elvégeztem, és fogalma sincs arról, hogy Én az Isten Maga vagyok, aki mindig új és soha nem régi. Az ember csak azt tudja, hogy Én vagyok Jahve és Jézus, és fogalma sincs arról, hogy Én vagyok az utolsó napok Egyike, aki véget vet az emberiségnek. Minden, amire az ember vágyik és amit tud, a saját elképzeléseiből ered, és csupán az, amit a saját szemével lát. Ez nincs összhangban az Általam végzett munkával, hanem diszharmóniában van vele. Ha munkámat az emberek elképzelései szerint végezném, akkor mikor érne véget? Mikor pihenne meg az emberiség? És hogyan érnék el a hetedik naphoz, a szombathoz? Én a tervem és szándékom szerint dolgozom – nem pedig az emberi szándékok szerint.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Megváltó egy „fehér felhőn”)

186. Függetlenül attól, hogy amerikai, brit vagy bármilyen más nemzetiségű vagy, túl kell lépned saját nemzetiséged határain, és túllépve saját magadon egy teremtett lény helyzetéből kell szemlélned Isten munkáját. Ily módon nem fogsz korlátokat felállítani Isten lábnyomait illetően. Manapság ugyanis sokan lehetetlennek tartják, hogy Isten egy bizonyos nemzetben, vagy egy bizonyos nép körében jelenjen meg. Milyen mély Isten munkájának jelentősége, és milyen fontos Isten megjelenése! Hogyan is mérhetné fel őket az ember értelme és gondolkodása? Ezért mondom, hogy át kell törnöd a nemzetiség és az etnikum fogalmain, hogy Isten megjelenését keresd. Csak így nem fog korlátozni téged a saját felfogásod; csak így leszel alkalmas arra, hogy üdvözöld Isten megjelenését. Ellenkező esetben örök sötétségben maradsz, és soha nem nyered el Isten helyeslését.

Isten az egész emberi faj Istene. Ő nem tekinti magát egyetlen nemzet vagy nép magántulajdonának sem, hanem úgy végzi a munkáját, ahogyan azt eltervezte, anélkül, hogy bármilyen formára, nemzetre vagy népre korlátozódna. Talán soha nem is képzelted el ezt a formát, vagy talán a hozzáállásod ehhez a formához a tagadás, vagy talán a nemzet, ahol Isten kinyilatkoztatja magát, és a nép, akik között kinyilatkoztatja magát, történetesen mindenki által diszkriminált, és történetesen a legelmaradottabb a földön. Istennek mégis megvan a maga bölcsessége. Az Ő nagy hatalmával, igazsága és természete révén valóban megnyerte az emberek egy csoportját, akik egy véleményen vannak Vele, és az emberek egy csoportját, akiket teljessé kívánt tenni – egy általa meghódított csoportot, akik mindenféle megpróbáltatást, nyomorúságot és üldözést elszenvedve képesek Őt a végsőkig követni. Isten megjelenésének célja, amely nem korlátozódik semmilyen formára vagy nemzetre az, hogy lehetővé tegye számára, hogy elvégezze művét, ahogyan azt eltervezte. Éppen úgy, mint amikor Isten testté lett Júdeában: az volt a célja, hogy elvégezze a keresztrefeszítés művét az egész emberi faj megváltásával. A zsidók azonban azt hitték, hogy Isten számára lehetetlen, hogy ezt megtegye, és lehetetlennek tartották, hogy Isten megtestesüljön és felvegye az Úr Jézus alakját. Az ő „lehetetlenségük” lett az alap, amelyre építve elítélték Istent és szembefordultak vele, és amely végül Izráel pusztulásához vezetett. Manapság sokan követnek el hasonló hibát. Minden erejükkel Isten közelgő megjelenését hirdetik, ugyanakkor elítélik megjelenését; a „lehetetlen” ismét a képzeletük korlátai közé szorítja Isten megjelenését. Így láttam sok embert vad és harsány nevetésben kitörni, miután Isten szavaival találkoztak. De vajon különbözik-e ez a nevetés attól a kárhoztatástól és káromlástól, amit a zsidók műveltek? Ti nem vagytok tisztelettudóak az igazság jelenlétében, még kevésbé van bennetek vágyakozó magatartás. Mindössze válogatás nélkül tanultok és könnyed közönyösséggel várakoztok. Mit nyerhettek az ilyen tanulással és várakozással? Azt hiszitek, hogy személyes útmutatást kaptok Istentől? Ha nem tudod megkülönböztetni Isten kijelentéseit, akkor mi módon vagy alkalmas arra, hogy tanúja légy Isten megjelenésének? Ahol Isten megjelenik, ott kifejezésre jut az igazság, és ott lesz Isten hangja. Csak azok lesznek képesek meghallani Isten hangját, akik el tudják fogadni az igazságot, és csak az ilyen emberek alkalmasak arra, hogy tanúi legyenek Isten megjelenésének. Engedd el az elképzeléseidet! Csendesedj el, és olvasd el figyelmesen ezeket a szavakat. Ha vágyakozol az igazságra, Isten megvilágosít, és meg fogod érteni az Ő akaratát és szavait. Engedjétek el a „lehetetlenről” alkotott véleményeteket! Minél inkább azt hiszik az emberek, hogy valami lehetetlen, annál valószínűbb, hogy megtörténik, mert Isten bölcsessége magasabbra száll az égnél, Isten gondolatai magasabbak az ember gondolatainál, és Isten munkája meghaladja az ember gondolkodásának és elképzeléseinek határait. Minél inkább lehetetlen valami, annál inkább van benne igazság, amit keresni lehet; minél inkább túl van valami az ember felfogásán és képzeletén, annál inkább tartalmazza Isten akaratát. Ennek az az oka, hogy Isten – függetlenül attól, hogy hol tárulkozik fel – még mindig Isten, és lényege soha nem változik a megjelenésének helye vagy módja szerint. Isten természete ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy hol vannak a lábnyomai, és bárhol is legyenek a lábnyomai, Ő az egész emberiség Istene, ahogyan az Úr Jézus nemcsak az izráeliták Istene, hanem Ázsia, Európa és Amerika minden népének Istene, sőt mi több, Ő az egyetlen Isten az egész világegyetemben. Keressük tehát Isten akaratát, fedezzük fel az Ő megjelenését az Ő szavaiban, és tartsunk lépést az Ő lábnyomaival! Isten az igazság, az út, és az élet. Az Ő szavai és az Ő megjelenése párhuzamosan léteznek, és az Ő természete és lábnyomai mindenkor nyitottak az emberiség számára. Kedves testvérim, remélem, hogy meglátjátok Isten megjelenését ezekben a szavakban, elkezditek követni az Ő nyomdokait, miközben egy új korszak felé lépdeltek, és bejuttok a gyönyörű új égbe és földre, amelyet Isten készített azok számára, akik várják az Ő megjelenését!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott)