165. Eljött a dicséret a Sionra, és Isten lakhelye megjelent. Népek sokasága magasztalja a dicsőséges szent nevet, amely jelenleg terjed. Ó, Mindenható Isten! A világegyetem Feje, az utolsó napok Krisztusa – Ő a ragyogó Nap, amely felkelt az egész világegyetemben, a fenséges és nagyszerű Sion hegyén...

Mindenható Isten! Ujjongva kiáltunk Hozzád; táncolunk és énekelünk. Valóban Te vagy a mi Megváltónk, a világegyetem hatalmas Királya! Teljessé tetted a győztesek csapatát, és beteljesítetted Isten irányítási tervét. A népek sokasága özönlik majd ehhez a hegyhez. A népek sokasága térdepel majd a trón előtt! Te vagy az egyetlen és egyedül igaz Isten, és megérdemled a dicsőséget és a tiszteletet. Minden dicsőség, dicséret és hatalom a tróné! Az élet forrása a trónból fakad, öntözi és táplálja Isten népének minden tagját. Az életünk minden nappal változik; új világosság és kinyilatkoztatások követnek minket, folyamatosan új meglátásokat kínálva Istenről. A megtapasztalások közepette teljes bizonyosságra jutunk Istennel kapcsolatban. Az Ő szavai folyamatosan megjelennek, megjelennek az igazakban. Valóban oly áldottak vagyunk! Nap mint nap szemtől szemben vagyunk Istennel, minden dologról Istennel beszélgetünk, és hagyjuk hogy Isten átvegye az irányítást minden fölött. Gondosan elmélkedünk Isten szaváról, a szívünk csendben marad Istenben, és így jövünk Isten színe elé, ahol részesülünk az Ő megvilágításában. Életünkben, cselekedeteinkben, szavainkban, gondolatainkban és eszméinkben minden nap Isten igéjében élünk, és minden időkben képesek vagyunk tisztán látni a dolgokat. Isten igéje vezeti át a fonalat a tűn; a bennünk elrejtett dolgok váratlanul napvilágra kerülnek, egyik a másik után. Az Istennel való közösség nem tűr halasztást; gondolatainkat és ötleteinket Isten leplezi le. Minden pillanatban Krisztus széke előtt élünk, ahol megtapasztaljuk az ítéletet. Továbbra is a Sátán foglalja el testünk minden porcikáját. Ahhoz, hogy ma helyreálljon Isten királyi hatalma, meg kell tisztítani az Ő templomát. Ahhoz, hogy Isten tökéletesen elfoglaljon minket, élet-halál küzdelmen kell keresztülmennünk. Csak akkor uralkodhat Krisztus feltámadott élete mindenek felett, ha a régi énünk keresztre feszíttetett.

A Szentlélek most minden porcikánkban támadást indít, hogy harcba szálljon a visszaszerzésünkért! Amennyiben készek vagyunk megtagadni magunkat és hajlandóak vagyunk együttműködni Istennel, Isten mindenkor bizonyosan megvilágít és megtisztít minket belülről, és újra visszaszerzi, amit a Sátán elfoglalt, hogy a lehető leggyorsabban teljessé lehessünk Isten által. Ne vesztegessük az időnket – éljünk meg minden pillanatot Isten igéjében! Épüljünk fel a szentekkel, vezettessünk be a királyságba, és lépjünk be a dicsőségbe Istennel együtt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 1. fejezet)

166. A filadelfiai gyülekezet formát öltött, amely teljes egészében Isten kegyelmének és irgalmának köszönhető. Istenszerető szív születik a szentek sokaságában, és ők nem tántorodnak meg lelki útjuk során. Erősen ragaszkodnak ahhoz a hitükhöz, hogy az egyetlen igaz Isten testté lett, és Ő a mindenség Feje, aki mindeneket irányít: ezt megerősíti a Szentlélek, ez oly rendíthetetlen, akár a hegyek! És ez sohasem változik meg.

Ó, Mindenható Isten! Te nyitottad ma fel a lelki szemeinket, és lehetővé tetted, hogy a vak lásson, a béna járjon, és a leprások meggyógyuljanak. Te nyitottál ablakot a mennyre, hogy észrevehessük a szellemi birodalom misztériumait. Átjárnak minket a Te szent szavaid, és megmentettél minket emberi mivoltunktól, amelyet megrontott a Sátán – ebben áll a Te felbecsülhetetlenül nagy munkád és felbecsülhetetlenül nagy irgalmad. Mi vagyunk a tanúid!

Hosszú ideig rejtve maradtál, alázatosan és csendesen. Feltámadtál a halálból, elszenvedted a keresztre feszítést, átélted az emberi élet örömeit és bánatait, valamint az üldöztetést és viszontagságokat; megtapasztaltad és megízlelted az emberi világ fájdalmát, és lemondott Rólad a korszak. A megtestesült Isten Maga Isten. Isten akaratából megmentettél minket a trágyadombról, feltartottál minket jobb kezeddel, és ingyen adtad nekünk kegyelmedet. Fáradságot nem kímélve belénk munkáltad az életedet; a Te szíved vére és az Általad megfizetett ár a szentekben kristályosodott ki. Mi a Te szíved vérének eredménye^[a] vagyunk; mi vagyunk az ár, amit megfizettél.

Ó, Mindenható Isten! A Te jóságod és irgalmad, igazságod és fenséged, szentséged és alázatosságod miatt hajol meg Előtted minden nép, és imád Téged örökkön örökké.

Ma teljessé tettél minden gyülekezetet – a filadelfiai gyülekezetet –, és hatezer éves irányítási terved beteljesedett. A szentek alázatosan alávethetik magukat Neked, lélekben összekapcsolódva és szeretetben követve Téged, rácsatlakozva a kút forrására. Az élet élő vize szüntelenül folyik, elmossa és megtisztítja az összes sarat és szennyes vizet az egyházban, ismét megtisztítva a templomodat. Megismertük a gyakorlati, igaz Istent, az Ő szavaiban jártunk, felismertük a saját szerepünket és kötelességeinket, és minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy az egyház kedvéért fáradozzunk. Előtted mindig elcsendesedve, figyelnünk kell a Szentlélek munkájára, nehogy akadályba ütközzön bennünk az akaratod. A szentek között kölcsönös szeretet van, és egyesek erősségei ellensúlyozzák mások gyengeségeit. Ők a Szentlélek által megvilágosítva és megvilágítva, mindenkor képesek szellem szerint járni. Amint megértik az igazságot, azonnal átültetik a gyakorlatba. Lépést tartanak az új világossággal, és Isten nyomdokain járnak.

Az Istennel való járás azt jelenti, hogy aktívan együttműködünk Istennel, és hagyjuk, hogy átvegye az irányítást. Minden ötletünk, elképzelésünk, véleményünk és világi összefonódásunk füstként illan el. Hagyjuk, hogy Isten uralkodjon a szellemünkben, Vele járunk, így nyerünk transzcendenciát, legyőzve a világot, a lelkünk pedig szabadon száll és felszabadul – ez a kimenetel, amikor Mindenható Isten király lesz. Hogy is ne táncolnánk és énekelnénk dicséretet, felajánlva dicséreteinket, felajánlva új énekeket?

Valóban sokféle módja van Isten dicséretének: tehetjük ezt az Ő nevét kiáltva, közeledve Hozzá, Rá gondolva, imádságos igeolvasással, a közösségben való részvétellel, szemlélődéssel és elmélkedéssel, imádsággal és dicsőítő énekekkel. A dicséret ezen fajtáiban van élvezet, és van felkenetés; a dicsőítésben van erő, és van teher is. A dicséretben van hit, és van új felismerés.

Működjetek együtt aktívan Istennel, hangoljátok össze a szolgálatotokat, és váljatok eggyé. Tegyetek eleget Mindenható Isten szándékainak, igyekezzetek szent szellemi testté válni, tapossátok el a Sátánt, és vessetek véget a Sátán sorsának. A filadelfiai gyülekezet elragadtatott Isten jelenlétébe, és az Ő dicsőségében jelenik meg.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 2. fejezet)

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza az „eredménye” szót.

167. A győzedelmes Király az Ő dicsőséges trónján ül. Elvégezte a megváltást, és egész népét vezette, hogy az dicsőségben megjelenjen. Minden dolgot a kezében tart, és isteni bölcsességével és hatalmával felépítette és erőssé tette Siont. Fenségével megítéli a bűnös világot; ítéletet hozott számtalan nemzet és nép fölött, a föld, a tengerek és minden bennük élő lény fölött, és azok fölött is, akik a bujaság borától részegültek meg. Isten minden bizonnyal megítéli majd őket, és minden bizonnyal haragra gerjed irántuk – ebben mutatkozik meg Isten fensége, akinek ítélete azonnali és késedelem nélküli. Az Ő haragjának tüze bizonyosan elhamvasztja förtelmes bűneiket, és szerencsétlenség törhet rájuk bármelyik pillanatban. Nem találnak majd menekülőutat, és nem lesz hová elrejtőzniük, sírnak és a fogukat csikorgatják majd, és pusztulást hoznak saját magukra.

A győzedelmes fiak, Isten szerettei, bizonyosan Sionban maradnak, soha nem hagyják el azt. A számtalan nép figyelmesen hallgatja majd az Ő hangját, gondosan odafigyelnek cselekedeteire, és dicséretük hangjai soha nem szűnnek meg. Megjelent az egy igaz Isten! Bizonyosak leszünk Felőle lélekben, és szorosan a nyomában járunk; minden erőnkkel előreszaladunk, és nem tétovázunk többé. A világ vége előttünk bontakozik ki; a rendes gyülekezeti élet, valamint a minket körülvevő emberek, ügyek és dolgok már most is egyre fokozzák felkészítésünket. Siessünk visszavenni szívünket, amely annyira szereti a világot! Siessünk visszavenni a látásunkat, amely annyira elhomályosult! Fékezzük meg lépteinket, nehogy túllépjük a határainkat. Vigyázzunk a szánkra, hogy Isten igéje szerint járhassunk, és ne vitassuk többé saját nyereségeinket és veszteségeinket. Ó, engedjétek el a világ és a gazdagság iránti mohó vonzalmatokat! Ó, szabaduljatok meg a férjekhez, a lányokhoz és a fiakhoz való görcsös ragaszkodástól! Ó, fordítsatok hátat nekik, fordítsatok hátat nézőpontjaitoknak és előítéleteiteknek! Ó, ébredjetek: az idő rövid! Nézzetek fel, nézzetek fel a lelketek mélyéből, és engedjétek, hogy Isten irányítson. Bármi történjék is, ne váljatok olyanná, mint Lót felesége! Mily szánalmas dolog kivetettnek lenni! Bizony, mily szánalmas! Ó, ébredjetek!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 3. fejezet)

168. A hegyek és a folyók változnak, a vizek folynak a medrükben, és az ember élete nem olyan tartós, mint a föld és az ég. Csak Mindenható Isten az örök és feltámadott élet, amely nemzedékről nemzedékre folytatódik, mindörökké! Minden dolog és minden esemény az Ő kezében van, a Sátán pedig a lába alatt.

Isten ma eleve elrendelt kiválasztása által ment meg minket a Sátán szorításából. Ő valóban a mi Megváltónk. Krisztus örök, feltámadott élete tényleg belénk költözött, arra rendelvén minket, hogy összekapcsolódjunk Isten életével, hogy tényleg képesek legyünk arra, hogy szemtől szemben találkozhassunk Vele, Őt együk, Őt igyuk és élvezzük Őt. Ez Isten szíve vérének önzetlen odaadása.

Az évszakok jönnek és mennek, Isten áthalad szeleken és fagyokon, és találkozik az élet megannyi szenvedésével, üldöztetésével és megpróbáltatásával, a világ megannyi megvetésével és rágalmával, a kormány megannyi hamis vádaskodásával, de Isten hite és elszántsága szemernyit sem csökkent. Teljes szívéből odaszánva magát Isten akaratának, Isten irányításának és tervének, azok megvalósulása érdekében, félretette a saját életét. Népének sokasága kedvéért nem kíméli a fáradságot, gondosan táplálja és itatja őket. Legyünk bármily tudatlanok vagy bármily nehéz esetek, csak alá kell vetnünk magunkat Őneki, és Krisztus feltámadott élete meg fogja változtatni a régi természetünket... Ő fáradhatatlanul dolgozik mindezekért az elsőszülött fiakért, lemondva az ételről és a pihenésről. Hány nap és hány éjjel, mennyi perzselő hőséget és dermesztő hideget átélve, vigyáz teljes szívéből a Sionon.

A világról, az otthonról, a munkáról és minden másról örömmel és készséggel lemond, és a világi élvezeteknek semmi közük Hozzá... A szájából elhangzó szavak tényleg belénk hasítanak, leleplezve a szívünk mélyén elrejtett dolgokat. Hogy is ne győzne ez meg minket? Minden mondat, ami az Ő szájából jön, bármikor valóra válhat bennünk. Bármit is teszünk, az Ő jelenlétében vagy elrejtőzve előle, nincs semmi, amiről Ő ne tudna, semmi, amit meg ne értene. Saját terveink és mesterkedéseink ellenére minden valóban feltárul előtte.

Előtte ülni, lelkünkben örömöt érezni, nyugalomban és békességben, mégis mindig üresnek és Isten adósának érezni magunkat: ez egy elképzelhetetlen és elérhetetlen csoda. A Szentlélek elegendő annak bizonyítására, hogy Mindenható Isten az egy igaz Isten! Ez megcáfolhatatlan bizonyíték! Mi e csoport tagjaiként leírhatatlanul áldottak vagyunk! Ha nem lenne Isten kegyelme és irgalma, csak kárhozatra juthatnánk, és a Sátánt követhetnénk. Egyedül Mindenható Isten tud megmenteni minket!

Ó, Mindenható Isten, a gyakorlati Isten! Te vagy az, aki felnyitottad lelki szemeinket, és lehetővé tetted számunkra, hogy meglássuk a szellemi birodalom titkait. A királyság kilátásai határtalanok. Legyünk éberek, miközben várakozunk. Már nem lehet túl messze a nap.

A háború lángjai kavarognak, ágyúfüst tölti be a levegőt, az időjárás melegre fordul, az éghajlat megváltozik, járvány terjed, és az emberek csak meghalhatnak, nincs reményük a túlélésre.

Ó, Mindenható Isten, a gyakorlati Isten! Te vagy a mi bevehetetlen erődünk. Te vagy a mi menedékünk. A Te szárnyaid alá bújunk, és a csapás nem érhet el minket. Ilyen a Te isteni védelmed és gondoskodásod.

Mindnyájan énekben emeljük fel a hangunkat; dicséretet éneklünk, és a dicséretünk hangja hallatszik szerte a Sionon! Mindenható Isten, a gyakorlati Isten készítette el nekünk azt a gyönyörű rendeltetési helyet. Legyetek éberek – ó, legyetek éberek! Eddig még nem túl kései az óra.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 5. fejezet)

169. A Mindenható Istenről – a királyság Királyáról – való tanúságtétel óta Isten irányításának hatóköre teljes egészében kibontakozott az egész világegyetemben. Nemcsak Kínában tettek tanúságot Isten megjelenéséről, hanem minden nemzetben és mindenhol tanúságot tettek Mindenható Isten nevéről. Mindannyian ezt a szent nevet kiáltják, minden lehetséges módon közösséget keresnek Istennel, felfogják Mindenható Isten szándékait, és együttműködve szolgálják Őt a gyülekezetben. Ez az a csodálatos mód, ahogyan a Szentlélek munkálkodik.

A különféle nemzetek nyelvei különböznek egymástól, de csak egyetlen Lélek van. Ez a Lélek összekapcsolja a gyülekezeteket az egész világegyetemben, és teljesen egy Istennel, a legcsekélyebb különbség nélkül. Ehhez kétség sem férhet. A Szentlélek hívja most őket, és az Ő hangja éberen tartja őket. Ez Isten irgalmának hangja. Mindannyian Mindenható Isten szent nevét kiáltják! Dicsőítenek és énekelnek is. A Szentlélek munkájában soha nem lehet semmiféle eltévelyedés; ezek az emberek bármit megtesznek, hogy a helyes úton haladjanak, nem hátrálnak meg – csodák csodákra halmozódnak. Ez olyasvalami, amit az emberek nehezen tudnak elképzelni, és lehetetlennek tartják, hogy elmélkedjenek rajta.

A Mindenható Isten az élet Királya a világegyetemben! Ő a dicsőséges trónon ül, és megítéli a világot, szuverenitást gyakorol minden felett, és minden nemzet felett uralkodik; minden nép térdet hajt Előtte, imádkozik Hozzá, közel kerül Hozzá, és kommunikál Vele. Nem számít az, hogy milyen régóta hisztek Istenben, milyen magas a státuszotok vagy milyen nagy a rangotok, ha szívetekben Isten ellen fordultok, akkor meg kell ítéltetnetek, és fájdalmas könyörgések hangjait adva kell leborulnotok Előtte; ez valóban saját tetteitek gyümölcsének learatása. Ez a jajveszékelő hang a tűz és kénkő tavában való gyötrődés hangja, és ez az Isten vasrúdja általi fenyítés kiáltása; ez a Krisztus széke előtti ítélet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 8. fejezet)

170. Mindenható Isten! Fenséges teste nyíltan megjelenik, a szent szellemi test felemelkedik, és Ő Maga a teljes Isten! A világ és a test egyaránt megváltozik, és az Ő színeváltozása a hegyen Isten személye. Az arany koronát viseli fején, ruhája hófehér, mellén aranyövvel körülövezve, és a világ és minden dolog az Ő lábzsámolya. Szeme, mint a tűz lángja, szájából kétélű éles kard jön ki, és jobb kezében a hét csillagot tartja. A királyságba vezető út határtalanul fényes, és az Ő dicsősége felemelkedik és ragyog; a hegyek örvendeznek és a vizek nevetnek, és a nap, a hold és a csillagok mind a maguk szabályos rendezettségében keringenek, üdvözölve az egyedülálló, igaz Istent, akinek győzedelmes visszatérése az Ő hatezer éves irányítási tervének beteljesedését hirdeti. Mindannyian ugrándozzatok és örvendezve táncoljatok! Vigadjatok! A mindenható Isten fenséges trónján ül! Énekeljetek! A Mindenható győzedelmes zászlaja magasba emelkedik a magasztos, pompás Sion-hegyen! Minden nép vigad, minden ember énekel, Sion hegye örvendezve nevet, és Isten dicsősége feltámadt! Nem is álmodtam róla sosem, hogy megláthatnám Isten arcát, pedig ma láttam. Szemtől szemben Vele mindennap, feltárom a szívem Neki. Ő bőkezűen ellát étellel és itallal. Élet, szavak, tettek, gondolatok, ötletek – az Ő dicsőséges fénye mindet beragyogja. Ő vezeti az út minden lépését, és az Ő ítélete azonnal lesújt a lázongó szívekre.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 15. fejezet)

171. Az Emberfiát már látták, és Isten nyíltan felfedte magát. Isten dicsősége előtört, mint amikor a nap teljes erejével ragyog! Dicsőséges arca vakító fénnyel ragyog; kinek a szeme merészeli ellenállással illetni Őt? Az ellenállás halálhoz vezet! A legcsekélyebb irgalomra sem lel semmi, amit a szívetekben gondoltok, semelyik szó, amit kimondtok, vagy bármi, amit tesztek. Majd mind megértitek és meglátjátok, mi az, amit elnyertetek – nem más, mint az Én ítéletem! Eltűrhetem-e, amikor nem törekedtek arra, hogy egyétek és igyátok az Én szavaimat, és ehelyett önkényesen félbeszakítotok, és leromboljátok az Én építményemet? Az efféle emberrel nem fogok finoman bánni! Ha viselkedésed még súlyosabban romlik, lángok emésztenek majd el! A mindenható Isten szellemi testet ölt, a legkisebb darabka hús vagy vér nélkül, amely tetőtől talpig összekötné. Felülmúlja a mindenség-világot, dicsőséges trónon ülve a harmadik égben, uralkodva minden dolog felett! A világegyetem és minden dolog az Én kezemben van. Ha kimondom, úgy lesz. Ha elrendelem, úgy kell lennie. A Sátán a lábam alatt hever; a feneketlen mélységben! Amikor a hangom előtör, a menny és a föld elenyészik, és semmivé válik! Minden dolog megújul; ez egy megmásíthatatlan igazság, amely tökéletesen igaz. Győzedelmeskedtem a világ felett, ahogyan minden gonosz felett is. Itt ülök, hozzátok beszélve, és mindenki, akinek füle van, hallja meg, és mindenki, aki él, fogadja el.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 15. fejezet)

172. A mindenható igaz Isten, a trónon ülő Király uralkodik az egész világmindenségen, a nemzetek és népek megszámlálhatatlan sokaságával szemben, és Isten dicsősége beragyogja az egész világot. Minden élőlény a világmindenségben és a föld határáig meglátja. A hegyek, a folyók, a tavak, a szárazföldek, az óceánok és minden élő teremtmény széthúzta függönyeit az igaz Isten arcának fényében, és újraélednek, mintha álomból ébrednének, mintha a földből kihajtó csírák lennének!

Ó! Az egy igaz Isten megjelenik a világ emberei előtt. Ki mer ellenállással közeledni hozzá? Mindenki remeg félelmében. Mindenki végérvényesen meggyőződik, és mindenki folyamatosan megbocsátásért esedezik. A számtalan ember térdre borul Előtte, és számtalan száj dicsőíti Őt! A kontinensek és az óceánok, a hegyek és a folyók –, és minden dolog folyamatosan Őt dicséri! A tavasz lehetével kísért meleg szellők könnyű, szüntelen tavaszi esőt hoznak magukkal. A csobogó patakok és a sokaság hasonlók: mindkettő gyásszal és örömmel teljes, a lekötelezettség és az önvád könnyeit hullajtva. A folyók, tavak, a hullámok és áradások énekelnek, és dicsérik az igaz Isten szent nevét! A dicsőítés hangja oly tisztasággal visszhangzik! A régi dolgok, amelyeket egykor megrontott a Sátán – egytől-egyig megújulnak és megváltoznak, és egy teljesen új birodalomba lépnek be...

Ez a megszentelt trombita, amely most megszólalt! Hallgasd! Ez az oly édes hang a trón kijelentése. Minden egyes nemzetnek és népnek hirdeti, hogy eljött az idő, hogy itt van az utolsó napok kimenetele, az Én irányítási tervem bevégeztetett, a királyságom nyíltan megjelent a földön, a világ királyságai pedig az Én királyságaimmá lettek, aki Isten vagyok. A hét trombitám megszólal a trónról, és felettébb csodás dolgok történnek! A világ végén élő emberek minden irányból sietve összegyűlnek egy lavina lendületével és a villámcsapás erejével; egyesek a tengeren hajózva, mások repülőn repülve, ismét mások mindenféle formájú és méretű járművekkel, megint mások lóháton. Nézd közelről. Hallgasd figyelmesen. Ezek a mindenféle színű lovakon érkező lovasok feltámadt lelkek, magasztosak és fenségesek, mintha a csatamezőre mennének, nem törődve a halállal. A lovak nyerítése és az igaz Istenhez kiáltozó emberek lármája közepette számos férfit, nőt és gyermeket egy pillanat alatt eltaposnak a patáik. Egyesek meghalnak, mások utolsót lélegeznek, ismét mások szétmarcangoltatnak, és senki nem gondoskodik róluk, amint hisztérikusan kiabálnak, és üvöltenek a fájdalomtól. Lázadás fiai! Hát nem ez a ti végső sorsotok?

Örömmel nézek az Én népemre, amely képes meghallani a hangomat és összegyűlni minden nemzetből és országból. A sokaságok, akik az igaz Istent végig megtartották a szájukban, dicsőítsék és ugrándozzanak vég nélkül! Ők tesznek tanúságot a világ előtt, és az ő tanúságtételük hangja az igaz Isten mellett olyan, mint a víztömegek morajlása. A sokaságok összesereglenek az Én királyságomba.

A hét trombitám megszólal, és felébreszti azokat, akik elszunnyadtak! Keljetek fel gyorsan, nincs túl késő. Nézzétek meg az életeteket! Nyissátok ki a szemeteket, és lássátok, milyen idők vannak. Mit érdemes keresni? Mire érdemes gondolni? És mihez érdemes ragaszkodni? Sose gondoltál arra, mennyivel értékesebb megszerezni az Én életemet, mint azt, amit te szeretsz, és amihez ragaszkodsz? Ne legyél többé akaratos, se könnyelmű. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget. Ez az alkalom nem jön el többet! Kelj fel azonnal, gyakorold a lelked megedzését, használj különféle eszközöket arra, hogy átlásd és elhárítsd a Sátán minden cselszövését és mesterkedését, és legyőzd a Sátánt, hogy az élettapasztalatod elmélyülhessen, és meg tudd élni az Én természetemet, hogy az életed érett és teljes legyen, és hogy mindig az Én lábam nyomában járhass. Rettenthetetlenül, nem pedig erőtlenül, mindig előre haladva, lépésről lépésre, egyenesen az út végéig!

Amikor a hét trombita újból megszólal, az lesz az ítéletre való hívás, a lázadás fiainak ítéletére, minden nemzet és nép ítéletére, és minden nemzet meghódol Isten előtt. Isten dicsőséges képe biztosan megjelenik minden nemzetnek és minden népnek. Mindenki végleg meggyőződik, és vég nélkül az igaz Istenhez kiált. A mindenható Isten dicsőségesebb lesz, és fiaim és Én osztozunk majd a dicsőségben, és osztozunk a királyságon, megítélve minden nemzetet és minden népet, megbüntetve a gonoszokat, megmentve és könyörülve azokon, akik Hozzám tartoznak, erőssé és szilárddá téve a királyságot. A hét trombita hangja által rengeteg ember megmenekül, akik visszatérnek Elém, hogy letérdeljenek, és állandó dicsérettel imádjanak!

Amikor ismét megszólal a hét trombita, az a korszak záradéka lesz, az ördögök és a Sátán felett aratott győzelmi trombitaszó, az üdvözlés, amely a földi királyságban való szabad élet kezdetét hirdeti! Milyen magasztos egy hang, egy hang, amely visszhangzik a trón körül, egy trombita, amely megrázza a mennyet és a földet, amely az irányítási tervem győzelmét jelzi, ami a Sátán ítélete; ezt a régi világot teljesen halálra ítéli, hogy térjen vissza a feneketlen mélységbe! Ez a trombitaszó jelzi, hogy a kegyelem kapuja hamarosan bezárul, hogy a királyság élete elkezdődik a földön, ami jó és helyes. Isten megmenti azokat, akik szeretik Őt. Amikor visszatérnek az Ő királyságába, az emberek a földön éhínséggel és járvánnyal néznek szembe, és Isten hét kelyhe és hét csapása egymás után fejti ki hatását. Az ég és a föld elmúlik, de az Én szavam nem!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 36. fejezet)

173. Amikor keletről villámlik, ami egyben pontosan az a pillanat is, amikor elkezdem kimondani a szavaimat – amikor villámlik, az egész világegyetem megvilágosodik, és az összes csillagban átalakulás történik. Az egész emberi faj olyan, mintha tisztuláson esett volna át. E keletről érkező fénycsóva ragyogásában az egész emberiség eredeti formájában tárul fel, a szemük káprázik, nem tudják, mit tegyenek, és még kevésbé tudják, hogyan rejtsék el csúf vonásaikat. Olyanok továbbá, mint az állatok, amelyek menekülnek a világosságom elől, és hegyi barlangokban keresnek menedéket – mégsem tűnhet el egyikük sem a világosságomból. Minden ember megdöbben, mindenki vár, mindenki figyel; a világosságom eljövetelével mindenki örül a napnak, amikor megszületett, és ugyanígy mindenki átkozza a napot, amikor megszületett. Az ellentmondásos érzelmeket lehetetlen megfogalmazni; az önostorozás könnyei folyókká állnak össze, és a mindent elsöprő áradat magával ragadja őket, és egy pillanat alatt nyomtalanul eltűnnek. Az Én napom ismét közeledik az egész emberiséghez, ismét felébreszti az emberi fajt, még egy új kezdetet adva az emberiségnek. Dobog a szívem, és a szívverésem ritmusát követve a hegyek ugrálnak örömükben, a vizek táncolnak örömükben, és a hullámok a sziklazátonyokat verdesik. Nehéz kifejezni, hogy mi van a szívemben. Azt akarom, hogy minden tisztátalan dolog hamuvá égjen a tekintetem alatt; azt akarom, hogy a lázadás minden fia eltűnjön a szemem elől, és soha többé ne maradjon fenn. Nemcsak a nagy vörös sárkány lakhelyén kezdtem újat, hanem új munkába kezdtem a világegyetemben is. A földi királyságok hamarosan az Én királyságommá válnak; a földi királyságok hamarosan örökre megszűnnek létezni az Én királyságom miatt, mert már győzelmet arattam, mert győztesen tértem vissza. A nagy vörös sárkány minden elképzelhető eszközt kimerített, hogy megzavarja a tervemet, remélve, hogy eltörli a földön végzett munkámat, de vajon elkeseredhetek-e álnok fondorlatai miatt? Megijedhetek-e annyira, hogy fenyegetései miatt elveszítsem a bizalmamat? Soha nem volt még egyetlen lény sem a mennyben, sem a földön, akit ne tartottam volna a tenyeremben; mennyivel inkább igaz ez a nagy vörös sárkányra, erre az eszközre, amely ellenpontként szolgál nekem? Vajon nem egy tárgy-e ő is, melyet az Én kezem irányít?

Az emberi világban való megtestesülésem során az emberiség az Én vezetésem alatt, akaratlanul jutott el a mai napig, és akaratlanul ismert meg Engem. De arról, hogy hogyan járjanak az előttük álló ösvényen, sejtelme sincs senkinek, senki sincs tisztában vele – és még kevésbé van bárkinek fogalma arról, hogy ez az út milyen irányba vezeti. Csak úgy lesz képes bárki végigjárni az utat, hogy a Mindenható vigyáz rá; csak a keleti villámlás által vezetve lesz képes bárki átlépni a küszöböt, amely az Én országomba vezet. Az emberek között még soha nem volt olyan, aki látta volna az arcomat, aki látta volna a villámlást keleten; mennyivel kevésbé volt olyan, aki hallotta volna a trónomról jövő kijelentéseket? Valójában ősidők óta egyetlen ember sem került közvetlen kapcsolatba személyemmel; csak ma, most, hogy eljöttem a világba, van esélyük az embereknek arra, hogy meglássanak Engem. De az emberek még most sem ismernek Engem, mint ahogyan csak az arcomat nézik, és csak a hangomat hallják, de nem értik a szándékomat. Minden emberi lény ilyen. Mivel az Én népemhez tartoztok, nem éreztek-e mélységes büszkeséget, amikor meglátjátok az arcomat? És nem éreztek-e mélységes szégyent, mert nem ismertek Engem? Én az emberek között járok, és az emberek között élek, mert testté lettem, és eljöttem az emberi világba. A célom nem pusztán az, hogy lehetővé tegyem az emberiség számára, hogy ránézzen hús-vér testemre; ennél fontosabb, hogy lehetővé tegyem az emberiségnek, hogy megismerjen Engem. Mi több, a testet öltött lényemen keresztül meg fogom győzni az emberiséget a bűneikről; a testet öltött lényemen keresztül le fogom győzni a nagy vörös sárkányt, és megsemmisítem a rejtekhelyét.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 12. fejezet)

174. Amikor az egész világegyetemnek beszélek, minden ember hallja a hangomat, vagyis minden ember látja mindazokat a tetteket, amelyeket a világegyetemben véghezvittem. Azok, akik a szándékaimmal szembemennek, vagyis akik ellenszegülnek Nekem az ember cselekedeteivel, azokra fenyítésem sújt le. Megújítom az égbolt csillagainak sokaságát; hála Nekem, a nap és a hold megújul, az égbolt nem lesz többé olyan, mint volt; és minden dolog megújul a földön – ez mind a szavaim által válik teljessé. A világegyetem minden országát újra felosztják, és a királyságom lép a helyükre, úgy, hogy a föld országai örökre eltűnnek, és csak az a királyság lesz, amely Engem imád; a föld minden országa elpusztul és megszűnik létezni. A világegyetem emberi lényei közül mindazok, akik ördögöktől valók, meg fognak semmisülni. Mindazok, akik a Sátánt imádják, égő tüzem közepette fognak elpusztulni – vagyis, kivéve azokat, akik most az áramlaton belül vannak, mind hamuvá lesznek. Amikor megfenyítem egyesével az embereket, a vallásos közösségek különböző mértékben visszatérnek királyságomba, és cselekedeteim meghódítják őket, mert látták, hogy „a fehér felhőn lovagló Szent” már megérkezett. Minden ember a fajtája szerint lesz besorolva, és tetteinek megfelelő különféle fenyítésekben részesül; mindazok, akik ellenálltak Nekem, elpusztulnak, ami pedig azokat illeti, akiknek földi tetteiben Én nem szerepeltem, ők – annak alapján, ahogyan viselkedtek – továbbra is létezni fognak a földön, fiaim és népem kormányzása alatt. Meg fogok jelenni az országok és népek sokaságának, és ki fogom fejezni a saját hangomat a földön, hirdetve nagy munkám befejezését, lehetővé téve, hogy azt minden ember a saját szemével láthassa.

Ahogy kijelentéseim egyre mélyrehatóbbá válnak, a világegyetem állapotát is megfigyelem. Szavaim által minden dolog megújul. A menny megváltozik, akárcsak a föld. Az emberiség az eredeti formájában lepleződik le, és az emberek lassan mind elkülönülnek fajtájuk szerint, és észrevétlenül visszatérnek „családjukhoz”. Ez nagyon kedvemre való. Szabad vagyok a zavarástól, észrevétlenül beteljesedik nagyszerű munkám, és minden dolog átalakul. Amikor megteremtettem a világot, minden dolgot fajtája szerint választottam szét, minden formával rendelkező dolgot kategóriákba sorolva. Amikor irányítási tervem vége közeledik, visszaállítom a teremtés korábbi állapotát; mindent úgy állítok vissza, ahogyan eredetileg volt, alaposan megváltoztatva mindent, és elérem, hogy minden tervemen belülre kerüljön. Eljött az idő! Tervem utolsó szakasza hamarosan beteljesül. Ó, tisztátalan, régi világ! Szavaim közepette biztosan el fog bukni! Tervemnek köszönhetően biztosan semmivé fog válni! Ó, minden dolog! Mind új életet fognak nyerni szavaim közepette – velük lesz az ő Legfőbb Uruk! Ó, megszentelt és makulátlan új világ! Dicsőségem közepette biztosan újjá fog éledni! Ó, Sion hegye! Ne hallgass többé – diadalmasan tértem vissza! Az egész földet figyelem minden dolog közepén. A földön az emberek új életet kezdtek, és új reményeket nyertek. Ó, népem! Hogyan ne térnél vissza az életbe az Én világosságom közepette? Hogyan ne ugrálnál örömödben vezetésem alatt? A földek ujjongva kiáltoznak, a vizek vidám nevetéstől harsognak! Ó, feltámadt Izráel! Hogyan ne éreznél büszkeséget az Én eleve elrendelésem miatt? Ki sírt? Ki jajgatott? A régi Izráel megszűnt létezni, és a mai Izráel felemelkedett, toronymagasan felegyenesedve a világban, és felállt az egész emberiség szívében. A mai Izráel az Én népemen keresztül biztosan elnyeri a lét alapját! Ó, gyűlölt Egyiptom! Csak nem állsz még mindig Ellenem? Hogyan használhatod ki irgalmamat, és hogyan próbálhatod meg elkerülni fenyítésemet? Hogyan ne élnél az Én fenyítésemben? Mindazok, akiket szeretek, biztosan létezni fognak az örökkévalóságig, és mindazokat, akik ellenállnak Nekem, biztosan meg fogom fenyíteni örök időkre. Mert Én féltékeny Isten vagyok, és nem kímélek meg könnyelműen minden embert mindenért, amit tettek. Átvizsgálom az egész földet, és a világ keleti felén igazságossággal, fenséggel, haraggal és fenyítéssel megjelenve kinyilatkoztatom Magamat a számtalan embernek!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 26. fejezet)

175. Az Én népem sokasága Engem éljenez, népem sokasága Engem dicsér; a számtalan száj az egy igaz Istent nevezi meg; a számtalan ember feltekint, a távolba tekint, hogy megnézze a tetteimet. A királyság leszáll az emberek világára, az Én személyem gazdag és bőséges. Ki ne örvendezne ezen? Ki ne táncolna örömében? Ó, Sion! Emeld fel diadalmas zászlódat, hogy Engem ünnepelj! Énekeld el diadalmas győzelmi dalodat, hogy hirdesd szent nevemet! Egész teremtettség a föld végéig! Siessetek megtisztítani magatokat, hogy felajánlott áldozattá legyetek Számomra! A csillagok sokasága az égen! Siessetek vissza a helyetekre, hogy megmutassátok nagy hatalmamat az égbolton! Odafordítom a fülem, hogy figyelmesen hallgassam az Én népem hangját a földön, akik Irántam való végtelen szeretetüket és tiszteletüket énekben öntik ki! Ezen a napon, amikor az egész teremtés új életre kel, lejövök az emberek világába. Pontosan ebben a pillanatban, minden virág lázasan virágba borul, minden madár egy hangon énekel, minden dolog örömtől zsibong! A királyság ágyútisztelgéseinek közepette a Sátán királysága összeomlik, megsemmisül a királyság himnuszának dübörgésében, és soha többé nem emelkedik fel!

A világon kicsoda mer felkelni és ellenállni? Amikor leszállok a földre, perzselést hozok, haragot hozok, minden katasztrófát elhozok. A földi királyságok most már az Én királyságom! Fenn az égen a felhők kavarognak és gomolyognak; az ég alatt tavak és folyók áradnak, és vidáman csobognak egy megindító dallamot. A pihenő állatok előbújnak odúikból, és az Én megszámlálhatatlan népemet felébresztem szendergéséből. Végre eljött a nap, amit az Én megszámlálhatatlan népem várt! A leggyönyörűbb énekeket ajánlják fel Nekem!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, A királyság himnusza)

176. Amikor a királyság köszöntése felhangzik – ekkor morajlik fel a hét mennydörgés is –, ez a hang megrázza az eget és a földet, felrázza a mennyet, és rezgésbe hozza minden emberi lény szívének húrjait. A nagy vörös sárkány földjén ünnepélyesen felcsendül a királyság himnusza, bizonyítva, hogy elpusztítottam azt a nemzetet, és megalapítottam királyságomat. Ami még fontosabb, hogy királyságomat a földön alapítottam meg. Ekkor elkezdem angyalaimat szétküldeni a világ minden egyes nemzetéhez, hogy pásztorolják fiaimat, népemet; ez munkám következő lépése követelményeinek betöltését is szolgálja. Én azonban személyesen megyek el arra a helyre, ahol a nagy vörös sárkány összetekeredve fekszik, és megküzdök vele. Amint az egész emberiség megismer Engem a testben, és képes lesz látni cselekedeteimet a testben, a nagy vörös sárkány barlangja hamuvá válik, és nyomtalanul eltűnik. [...]

Ma nem csak a nagy vörös sárkány nemzetére szállok le, hanem az egész világegyetemmel szembefordulok, ettől az egész mennybolt megremeg. Van-e bárhol is egyetlen olyan hely, amely nem az Én ítéletem alá tartozik? Van-e olyan hely, amely nem azok alatt a csapások alatt létezik, amelyeket Én zúdítok rá? Bármerre is járok, mindenféle „csapás magvait” szórom szét. Ez az egyik módja annak, ahogyan munkálkodom, és ez kétségkívül az emberiség megmentésének cselekedete, és amit Én kiterjesztek rájuk, az még mindig egyfajta szeretet. Szeretném minél több embernek lehetővé tenni, hogy megismerjen Engem, és képes legyen látni Engem, és ily módon félni kezdjenek egy olyan Istent, akit oly sok éven át nem láthattak, de aki most gyakorlati.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 10. fejezet)

177. Az ember évezredek óta az után vágyakozik, hogy tanúja lehessen a Szabadító eljövetelének. Az ember arra vágyik, hogy láthassa Jézust, a Szabadítót, amint fehér felhőn vonulva személyesen száll alá azok közé, akik évezredek óta sóvárognak és vágyakoznak utána. Az ember arra is vágyik, hogy a Szabadító visszatérjen és újra egyesüljön velük; vagyis arra vágyik, hogy Jézus, a Szabadító, aki évezredek óta elszakadt az emberektől, visszatérjen, és ismét elvégezze a megváltás munkáját, amint a zsidók között tette, hogy könyörületes és szeretetteljes legyen az emberrel, hogy megbocsássa és elhordozza bűneit, sőt, hogy elhordozza az ember valamennyi vétkét és megszabadítsa a bűntől. Az ember arra vágyik, hogy Jézus, a Szabadító ugyanolyan legyen, mint korábban – egy Szabadító, aki szeretetre méltó, jóságos és tiszteletre méltó, aki soha nem haragszik az emberre és soha nem vádolja, hanem megbocsátja és magára veszi az ember összes bűnét, és aki – mint korábban – még a kereszten is meghal érte. Amióta Jézus eltávozott, az Őt követő tanítványok, csakúgy, mint az összes szent, aki az Ő nevében üdvözült, epedve sóvárog utána és várja Őt. Mindazok, akik a Kegyelem Korában Jézus Krisztus kegyelme által üdvösséget nyertek, vágyakoznak arra az örömteli napra az utolsó napokban, amikor Jézus, a Szabadító fehér felhőn száll alá, hogy megjelenjen minden ember előtt. Természetesen ez mindazok közös vágya is, akik ma elfogadják Jézus, a Szabadító nevét. A világegyetemben mindenki, aki ismeri a Szabadító Jézus üdvösségét, epedve vágyik Jézus Krisztus hirtelen eljövetelére, hogy beteljesítse azt, amit mondott, amikor még a földön volt: „Úgy jövök majd el, ahogyan elmentem.” Az ember úgy hiszi, hogy a keresztre feszítést és a feltámadást követően Jézus fehér felhőn ment vissza a mennybe, hogy elfoglalja helyét a Magasságos jobbján. Ehhez hasonlatosan Jézus fehér felhőn fog ismét leszállni (ez a felhő arra a felhőre utal, amelyen Jézus visszatért a mennybe) azok közé, akik évezredek óta epekedve vágyakoznak utána, és a zsidók képmását és a zsidók ruháját fogja viselni. Miután megjelenik az embereknek, étket ad nekik, továbbá élő vizet fog fakasztani számukra, és az emberek között fog élni, telve kegyelemmel és telve szeretettel, elevenen és valóságosan. Az efféle elképzeléseket hiszik az emberek. Jézus, a Szabadító azonban nem ezt tette; Ő az ellenkezőjét tette annak, amit az ember elképzelt. Nem azok közé érkezett meg, akik vágyakoztak visszatérésére, és nem jelent meg minden embernek a fehér felhőn ülve. Ő már megérkezett, de az ember nem tudja, és tudatlan marad. Az ember csupán céltalanul várja Őt, nem tudván, hogy Ő már leszállt a „fehér felhőn” (a felhőn, amely az Ő Lelke, az Ő szavai, az Ő teljes természete és mindaz, ami Ő maga), és most a győztesek csoportjában van, amelyet az utolsó napokon hoz majd létre. Az ember ezt nem tudja: a szent Szabadító Jézus – az ember iránt érzett minden ragaszkodása és szeretete ellenére – hogyan is tudna munkálkodni a szenny és a tisztátalan szellemek által lakott „templomokban”? Bár az ember már várta az Ő érkezését, hogyan jelenhetne meg azoknak, akik a hamisak húsát eszik, a hamisak vérét isszák, és a hamisak ruháit viselik, akik hisznek Benne, de nem ismerik Őt, és akik folyton zsarolják? Az ember csak azt tudja, hogy Jézus, a Szabadító telve van szeretettel és túláradó könyörületességgel, és hogy Ő a vétekáldozat, telve megváltással. Az embernek azonban fogalma sincs arról, hogy Ő maga az Isten, akiből árad az igazságosság, a fenség, a harag és az ítélet, aki tekintéllyel bír és méltósággal teljes. Ezért, annak ellenére, hogy az emberek sóvárogva várják és vágyják a Megváltó visszatérését, és még imáik is megmozgatják a „Mennyet”, Jézus, a Szabadító nem jelenik meg azoknak, akik hisznek Benne, de nem ismerik Őt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Szabadító egy „fehér felhőn”)

178. Dicsőségemet Izráelnek adtam, majd elvettem, és ezzel az izráelitákat Keletre vittem, és az összes embert is Keletre vittem, mindannyiukat elhozva a világossághoz, hogy újra egyesülhessenek azzal, és társulhassanak azzal, és többé ne keressenek. El fogom érni, hogy mindazok, akik keresnek, újra meglássák a fényt, meglássák a dicsőségemet, amivel Izráelben bírtam; lássák, hogy már régen leszálltam egy fehér felhőn az emberiség közé, és lássák a fehér felhőket és a gyümölcsök gazdag fürtjeit. Még ennél is inkább el fogom érni, hogy láthassák Izráel Jahve Istenét, lássák a zsidók „Mesterét”, lássák a vágyott Messiást, és lássák az Én teljes ábrázatomat, akit királyok üldöztek az idők folyamán. Munkálkodni fogok az egész világegyetemen, és nagyszabású munkát fogok végezni, feltárva minden dicsőségemet és minden tettemet az embereknek az utolsó napokban, és feltárva egész dicsőséges ábrázatomat azoknak, akik sok éven át vártak Rám, azoknak, akik vágytak rá, hogy fehér felhőn eljöjjek, Izráelnek, mely vágyott rá, hogy még egyszer megjelenjek, és az egész emberiségnek, mely üldöz Engem, hogy mindenki megtudja, hogy dicsőségemet Én már rég elvettem és Keletre vittem, és hogy az már nem Júdeában van, mert az utolsó napok már eljöttek!

Az egész világegyetemben végzem a munkámat, és keleten végtelenül dübörgő robaj hallatszik, megrázva minden nemzetet és felekezetet. Az Én kijelentéseim vezettek el a mai napig minden embert. Minden embert meghódítok kijelentéseim által, hogy belezuhanjon ebbe az áramlatba, és megadja magát Előttem, mert már régen visszavontam dicsőségemet az egész földről, és újból kibocsátottam azt keleten. Ki ne vágyna arra, hogy láthassa dicsőségemet? Ki ne várná türelmetlenül visszatérésemet? Ki ne szomjazna újbóli megjelenésemre? Ki ne sóvárogna szeretetreméltóságom után? Ki ne jönne a fényre? Ki ne szemlélné Kánaán gazdagságát? Ki ne vágyakozna a Megváltó visszatérésére? Ki ne csodálná Őt, aki nagy hatalommal bír? Kijelentéseimet az egész földön népszerűsítik majd; választott népem számára még több szót fogok szólni és jelentek majd ki, mint egy hatalmas mennydörgés, amely megrázza a hegyeket és a folyókat. Az egész világegyetemnek és az emberiségnek mondom szavaimat. Ezért a számból elhangzó szavak az emberek kincsévé váltak, és minden ember becsben tartja szavaimat. A villám kelettől egészen nyugatig villámlik. Szavaim olyanok, hogy az ember nem szívesen válik meg tőlük, ugyanakkor kifürkészhetetlenek az ember számára, és még inkább örömet szereznek az embernek. Mint az újszülött csecsemők, minden ember örül és boldog, és ünnepli az Én eljövetelemet. Kijelentéseim által minden embert Magam elé hozok majd. Ezentúl hivatalosan belépek az emberek közé, és elérem, hogy eljöjjenek hódolni Nekem. Az Általam sugárzott dicsőséggel és a számból elhangzó szavakkal elérem, hogy minden ember Elém járuljon, és lássa, hogy a villám keletről villámlik, hogy leszálltam a keleti „Olajfák hegyére”, hogy már régen eljöttem a földre, és hogy már nem a zsidók Fia vagyok, hanem a Kelet Villáma. Mert Én már régen feltámadtam, és eltávoztam az emberek közül, majd dicsőséggel újra megjelentem közöttük. Én vagyok az, akit számtalan korszakkal ezelőtt imádtak, és Én vagyok az izráeliták által számtalan korszakkal ezelőtt elhagyott csecsemő is. Még inkább Én vagyok a jelenkor dicsőséggel teljes Mindenható Istene! Járuljon mindenki trónom elé, és lássa dicsőséges ábrázatomat, hallja kijelentéseimet, és szemlélje tetteimet! Ez az Én szándékom teljessége; ez a tervem vége és csúcspontja, valamint irányításom célja: hogy a rengeteg nemzet Nekem hódoljon, a rengeteg száj Engem ismerjen el, a rengeteg ember vesse Belém bizalmát, és választott népem sokasága adja meg magát Nekem!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben)

179. Egykoron Jahvénak hívtak, az emberek egykor Messiásként is ismertek, és az emberek egykor szeretettel és megbecsüléssel hívtak Engem Jézusnak, a Szabadítónak. Ma már nem az a Jahve vagy Jézus vagyok, akit az emberek a múltban ismertek. Ehelyett Én vagyok az Isten, aki az utolsó napokban visszatért, az Isten, aki véget vet a korszaknak; Én vagyok az Isten Maga, aki felemelkedik a világ végéről, csordultig a Magam teljes természetével, tele hatalommal, becsülettel és dicsőséggel. Az emberek soha nem léptek kapcsolatba Velem, soha nem ismertek meg Engem, és mindig is tudatlanságban voltak az Én természetemet illetően. A világ teremtésétől kezdve a mai napig egyetlen ember sem látott Engem. Ez az Isten az, aki az utolsó napokban megjelenik az embereknek, de elrejtőzik közöttük. Az emberek között él, igaz és valóságos, mint az égő nap és a lobogó láng, tele erővel és csordultig hatalommal. Nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne ítéltetne meg szavaim által, és nincs egy árva ember vagy dolog sem, aki vagy ami ne tisztulna meg a lángoló tűzben. Végül megannyi nemzet áldott lesz az Én szavaim miatt, és darabokra is törik miattuk. Ily módon az utolsó napokban minden ember látni fogja, hogy Én vagyok a visszatért Szabadító, és hogy Én vagyok Mindenható Isten, aki meghódítja az egész emberiséget. És mindenki látni fogja, hogy egykor Én voltam a vétekáldozat az emberekért, de az utolsó napokban Én váltam a lobogó nap lángjává is, amely mindent elhamvaszt, valamint az igazságosság Napjává, amely mindent felfed. Ez az Én munkám az utolsó napokban. Azért vettem fel ezt a nevet, és azért hordozom ezt a természetet, hogy minden ember lássa, hogy Én vagyok az igazságos Isten, az égő nap, a lobogó láng, és hogy mindenki imádjon Engem, az egyetlen igaz Istent, és hogy lássák igazi arcomat: nemcsak az izráeliták Istene vagyok, és nemcsak a Megváltó, hanem minden teremtmény Istene vagyok a mennyben, a földön és a tengerekben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Szabadító egy „fehér felhőn”)

180. Isten hatezer éves irányítási terve a végéhez közeledik, és országának kapuja már megnyílt mindazok előtt, akik az Ő megjelenését keresik. Kedves fivérek és nővérek, mire vártok még? Mi az, amit kerestek? Várjátok-e Isten megjelenését? Keresitek-e az Ő lépteit? Mennyire kell vágyakozni Isten megjelenése után! És milyen nehéz megtalálni Isten lépteit! Egy ilyen korban, egy ilyen világban, mit kell tennünk, hogy tanúi legyünk annak a napnak, amelyen Isten megjelenik? Mit kell tennünk, hogy lépést tartsunk Isten lépteivel? Ilyen kérdésekkel szembesülnek mindazok, akik várják Isten megjelenését. Nem egyszer gondolkodtatok már ezeken mindannyian – de milyen eredménnyel? Hol jelenik meg Isten? Hol vannak Isten léptei? Tudjátok a válaszokat? Sokan így válaszolnának: „Isten megjelenik mindazok között, akik követik Őt, és a léptei közöttünk vannak; ez ilyen egyszerű!” Bárki adhat egy sablonos választ, de vajon értitek-e, hogy mit is jelent Isten megjelenése vagy az Ő léptei? Isten megjelenése arra utal, hogy Isten személyesen jön a földre, hogy munkálkodjon, leszáll az emberiség közé, hogy az Ő saját identitásával és természetével, valamint a Rá jellemző módon egy korszakot indítson el és egy korszakot zárjon le. Ez a megjelenési mód nem egyfajta szertartás. Ez nem egy jel, egy kép, egy csoda vagy valamilyen nagyszerű látomás, és még kevésbé valamilyen vallási folyamat. Ez inkább egy valós és igaz tény, amelyet bárki megtapinthat és szemlélhet. Ez a fajta megjelenés nem valami rutincselekvés vagy bármilyen rövid távú munka kedvéért történik. Ehelyett egy munkaszakasz kedvéért Isten irányítási tervében. Isten megjelenése mindig jelentőségteljes, és mindig valamilyen kapcsolatban van az Ő irányítási tervével. Amit itt „megjelenésnek” nevezünk, az teljes mértékben különbözik attól a fajta „megjelenéstől”, amelyben Isten irányítja, vezeti és megvilágosítja az embert. Minden alkalommal, amikor Isten megjelenik, végrehajtja az Ő hatalmas művének egy szakaszát. Ez a munka különbözik minden más korszak munkájától. Ez az ember számára elképzelhetetlen, és ember ilyet előtte még soha nem tapasztalt. Ez a munka egy új korszakot indít el, a régi korszakot pedig lezárja, ez egy újabb és magasabb szintű szakasza az emberiség üdvösségéért végzett munkának; és még fontosabb, hogy ez a munka vezeti be az emberiséget az új korszakba. Ez a jelentősége Isten megjelenésének.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott)

181. Ha már megértetted, hogy mit jelent Isten megjelenése, hogyan kellene keresd Isten lépteit? Ezt a kérdést nem nehéz megmagyarázni: Ahol Isten megjelenik, ott megtalálod az Ő lábnyomait. Egy ilyen magyarázat egyértelműnek hangzik, de a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, mert sokan nem tudják, hol jelenik meg Isten, még kevésbé, hogy hol akar, vagy hol kellene megjelennie. Egyesek ösztönösen azt hiszik, hogy ahol a Szentlélek munkálkodik, ott Isten is megjelenik. Vagy pedig azt hiszik, hogy ahol szellemi szereplők vannak, ott Isten megjelenik. Vagy pedig azt hiszik, hogy ahol nagy becsben álló emberek vannak, ott megjelenik Isten. Egyelőre tekintsünk el attól, hogy az ilyen hiedelmek helyesek vagy helytelenek. Egy ilyen kérdés megmagyarázásához először is világos céllal kell rendelkeznünk: Isten lépteit keressük. Nem szellemi szereplőket keresünk, még kevésbé követünk híres személyiségeket; Isten lépteit követjük. Ezért, mivel Isten lépteit keressük, Isten szándékait, szavait és Isten kijelentéseit kell keresnünk. Ez azért van, mert ahol Isten által mondott új szavak vannak, ott Isten hangja van, és ahol Isten léptei vannak, ott vannak Isten tettei; ahol Isten kifejeződése van, ott Isten megjelenik, és ahol Isten megjelenik, ott van az igazság, az út és az élet. Isten lépteit keresve átsiklottatok a szavak fölött: „Isten az igazság, az út, és az élet.” És így sokan, még ha el is nyerik az igazságot, nem hiszik, hogy megtalálták Isten lépteit, még kevésbé ismerik el Isten megjelenését. Micsoda súlyos tévedés! Isten megjelenése nem felelhet meg az ember elképzeléseinek, még kevésbé jelenhet meg Isten oly módon, ahogyan az ember követeli Tőle. Isten a saját döntései és az Ő saját tervei alapján végzi a munkáját; továbbá, Neki megvannak a saját céljai és az Ő saját módszerei. Bármilyen munkát is végez Ő, nincs szüksége arra, hogy megbeszélje azt az emberrel, vagy tanácsot kérjen tőle, még kevésbé arra, hogy minden egyes embert értesítsen az Ő munkájáról. Ez Isten természete; mi több, ezt mindenkinek fel kell ismernie. Ha szeretnétek Isten megjelenésének tanúi lenni, Isten nyomdokait követni, akkor először is el kell távolodnotok a saját elképzeléseitektől. Nem szabad követelned, hogy Isten ezt vagy azt tegye, még kevésbé szabad Őt a saját korlátaid közé helyezned, és a saját elképzeléseidre korlátoznod. Ehelyett azt kell megkövetelnetek magatoktól, hogy miként kellene keresnetek Isten lépteit, hogyan kellene fogadnotok Isten megjelenését, és hogyan kellene alávetnetek magatokat Isten új munkájának: Ezt kellene tennie az embernek. Mivel az ember nem az igazság, és nincs az igazság birtokában, ezért keresnie kellene, el kellene fogadnia és alá kellene vetnie magát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott)

182. Ma Isten új munkát végzett. Lehet, hogy te nem tudod elfogadni ezeket a szavakat, és szokatlannak tűnhetnek számodra, de azt tanácsolom neked, hogy egyelőre ne fedd fel természetességedet, mivel csak akik valóban éhezik és szomjazzák az igazságot Isten előtt, azok nyerhetik el az igazságot, és csak akik valóban jámborak, azok kaphatnak megvilágosítást és vezetést Tőle. Eredményt akkor érhetünk el, ha józan nyugalommal keressük az igazságot, nem pedig veszekedéssel és vitatkozással. Amikor azt mondom, hogy „ma Isten új munkát végzett”, akkor arra utalok, hogy Isten ismét testet öltött. Lehet, hogy ezek a szavak nem zavarnak téged; lehet, hogy megveted őket; vagy, az is lehet, hogy nagyon is érdekelnek téged. Bárhogy is legyen, remélem, hogy mindazok, akik valóban vágynak Isten megjelenésére, szembe tudnak nézni ezzel a ténnyel, és alaposan megvizsgálják, ahelyett, hogy elhamarkodottan következtetéseket vonnának le róla; egy bölcs embernek ezt kell tennie.

Nem nehéz vizsgálódni ilyen témában, de ehhez először mindannyiunknak ismernie kell ezt az egy igazságot: Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, elő fogja hozni azt a munkát, amit tenni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy az Isten megtestesült teste-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben. Ha az ember csak a külső megjelenését vizsgálja, és ennek következtében figyelmen kívül hagyja a lényegét, az azt mutatja, hogy az ember ostoba és tudatlan. A külső megjelenés nem határozhatja meg a lényeget; mi több, Isten munkája soha nem felelhet meg az ember elképzeléseinek. Vajon Jézus külső megjelenése nem állt-e ellentétben az ember elképzeléseivel? Nem volt-e az Ő arca és öltözete képtelen arra, hogy bármilyen támpontot adjon az Ő valódi kilétére vonatkozóan? A legkorábbi farizeusok nem éppen azért ellenezték Jézust, mert csak a külső megjelenését nézték, és nem fogadták el lelkiismeretesen a száján kiejtett szavakat? Remélem, hogy minden egyes testvér, aki Isten megjelenését keresi, sem fogja megismételni a történelem tragédiáját. Nem szabad a modern idők farizeusaivá válnotok, és ismét keresztre szegeznetek Istent. Alaposan meg kell fontolnotok, hogyan fogadjátok Isten visszatérését, és tiszta elmével kell rendelkeznetek azzal kapcsolatban, hogyan legyetek olyanok, akik alávetik magukat az igazságnak. Ez mindenkinek a felelőssége, aki várja, hogy Jézus visszatérjen a felhőn lovagolva. Meg kell dörzsölnünk a lelki szemünket, hogy tisztává tegyük, és nem szabad elmerülnünk a túlzó fantázia szavaiban. Isten reális munkájára kellene gondolnunk, és Isten gyakorlati oldalát kellene szemügyre vennünk. Ne ragadtassátok el magatokat, és ne vesszetek el az ábrándozásban, mindig arra a napra vágyakozva, amikor az Úr Jézus felhőn lovagolva hirtelen leszáll közétek, és magával ragad titeket, akik soha nem ismertétek vagy láttátok Őt, és akik nem tudjátok, hogyan kell követni az Ő akaratát. Jobb, ha gyakorlatiasabb dolgokon gondolkodunk!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

183. Ezúttal Isten nem szellemi testben jön, hogy elvégezze a munkát, hanem nagyon is hétköznapi testben. Ez ráadásul Isten második megtestesülésének teste, és az a test is, amelyen keresztül Isten visszatér a hús-vér testbe. Ez egy nagyon is hétköznapi hús-vér test. Ha Rá nézel, nem láthatsz semmit, ami kiemelné Őt a többiek közül, de korábban sosem hallott igazságokat nyerhetsz Tőle. Pontosan ez a jelentéktelen hús-vér test a megtestesítője Isten minden igazságszavának, ez Isten munkájának hordozója az utolsó napokban, és az a kifejeződés, amely által az ember megérti Isten teljes természetét. Nem ég benned a vágy, hogy lásd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy megértsd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy lásd az emberiség rendeltetési helyét? Ő mindezen titkokat elmondja majd neked – olyan titkokat, amelyeket soha egyetlen ember sem volt képes elmondani neked – és azokat az igazságokat is el fogja mondani neked, amelyeket nem értesz. Ő a te kapud a királyságba és a te vezetőd az új korba. Ez a hétköznapi hús-vér test sok, az ember számára kifürkészhetetlen misztériumot rejt. Tettei kifürkészhetetlenek számodra, de az Általa végzett munka teljes célja elegendő ahhoz, hogy képessé tegyen téged meglátni azt, hogy Ő nem egyszerű hús-vér test, ahogy azt az emberek hiszik, mert Ő képviseli Isten szándékait az utolsó napokban, és Isten emberiség iránti törődését az utolsó napokban. Bár nem hallhatod, hogy szavai olyanok, mintha megrengetnék az eget és a földet, bár nem láthatod, hogy a szeme olyan, mint a tűz lángja, és bár nem részesülhetsz az Ő vasvesszejének fegyelmezésében, mindazonáltal hallhatod a szavaiból, hogy Isten haragszik, és tudhatod, hogy Isten irgalmat tanúsít az emberiség iránt, és láthatod Isten igazságos természetét és az Ő bölcsességét, és még inkább, értékelheted Isten gondoskodását az egész emberiség iránt. Isten munkája az utolsó napokban az, hogy az ember láthassa a földön, ahogy a mennyei Isten az emberek közt él, és hogy az ember megismerhesse Istent, alávesse magát Neki, félje és szeresse Őt. Ezért tért vissza másodszor is testet öltve. Bár amit az ember ma lát, az egy olyan Isten, aki ugyanolyan, mint az ember, egy Isten, akinek orra és két szeme van, egy nagyon jelentéktelen Isten, végül Isten megmutatja nektek, hogy ha ez a személy nem létezne, az ég és a föld hatalmas változáson menne keresztül; ha ez a személy nem létezne, a menny elhomályosulna, a föld káoszba süllyedne, és az egész emberiség éhínségek és járványok közepette élne. Ő majd megmutatja nektek, hogy ha az utolsó napok megtestesült Istene nem jönne el, hogy megmentsen titeket, akkor Isten régen elpusztította volna az egész emberiséget a pokolban; ha ez a test nem létezne, akkor örökké főbűnösök lennétek, és hullák mindörökké. Tudnotok kell, hogy ha ez a hús-vér test nem létezne, az egész emberiség számára lehetetlen lenne megmenekülni egy nagy szerencsétlenségből, és lehetetlen lenne számára, hogy elkerülje a még keményebb büntetést, amelyet Isten az utolsó napokban szab ki az emberiségre. Ha ez a közönséges hús-vér test nem született volna meg, mindannyian olyan állapotban lennétek, ahol életért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek élni, és a halálért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek meghalni. Ha ez a hús-vér test nem létezne, akkor nem lennétek képesek elnyerni az igazságot, és ma Isten trónja elé járulni, hanem Isten megbüntetne benneteket súlyos bűneitekért. Tudtátok, hogy ha Isten nem tért volna vissza a hús-vér testbe, senkinek sem lenne esélye üdvözülni; és ha nem jött volna el ez a test, Isten már régen véget vetett volna a régmúlt korszaknak? És mivel ez így van, továbbra is el fogjátok elutasítani Isten második megtestesülését? Mivel ilyen nagyszerű előnyeitek származhatnak ebből a közönséges személyből, miért ne fogadnátok el Őt örömmel?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között)

184. Isten munkája olyasmi, amit nem tudsz felfogni. Ha nem tudod teljesen felfogni, hogy a választásod helyes-e, és azt sem tudod, hogy Isten munkája sikerülhet-e, akkor miért nem próbálsz szerencsét, hogy meglásd, ez a hétköznapi ember nagy segítségedre lehet-e, és hogy Isten valóban nagyszerű munkát végzett-e? Mindazonáltal el kell mondanom neked, hogy Nóé idejében az emberek olyan mértéktelenül ettek és ittak, házasodtak és mentek férjhez, hogy Isten nem tudta elviselni, hogy ennek tanúja legyen, ezért hatalmas özönvizet bocsátott le, hogy elpusztítsa az emberiséget, csak Nóé családjának nyolc tagját kímélte meg, illetve mindenféle madarat és állatot. Az utolsó napokban azonban Isten azokat kíméli meg, akik a végsőkig hűségesek voltak Hozzá. Bár mindkét korszak olyan romlottsággal teli időszak volt, amelynek látását Isten nem tudta elviselni, az emberiség pedig mindkét korszakban megromlott, és tagadta, hogy Isten az ő Ura, Isten mégis csak a Nóé korában élő embereket pusztította el. Az emberiség mindkét korszakban nagy szenvedést okozott Istennek, Isten azonban mindmáig türelmes maradt az utolsó idők embereivel szemben. Hogy miért? Sosem gondolkodtatok rajta, hogy miért? Ha tényleg nem tudjátok, hadd mondjam el. Az ok, amiért Isten képes kegyelmet gyakorolni az utolsó idők embereivel szemben, nem az, hogy kevésbé romlottak, mint Nóé idejében, vagy bűnbánatot tanúsítottak Isten felé, még kevésbé az, hogy az utolsó időkben a technológia annyira fejlett, hogy Isten nem tudja rávenni magát az elpusztításukra. Inkább arról van szó, hogy Istennek az utolsó napokban még munkálkodnia kell egy embercsoportban, és hogy Isten ezt a munkát Maga fogja elvégezni az Ő megtestesülésében. Továbbá Isten ki fogja választani ennek a csoportnak egy részét, hogy legyenek a megmentése tárgyai és az Ő irányítási tervének gyümölcsei, és ezeket az embereket át fogja hozni a következő korba. Ezért, bármi történjen, az ár, amit Isten megfizetett, teljes egészében előkészület volt arra a munkára, amit megtestesülése az utolsó napokban fog elvégezni. Ennek a hús-vér testnek köszönhető, hogy eljutottatok a mai napig. Azért van esélyetek a túlélésre, mert Isten hús-vér testben él. Mindezeket az áldásokat ennek a hétköznapi embernek köszönhetitek. Nem csupán erről van szó. Végül minden nemzet imádni fogja ezt a közönséges embert, valamint hálát fog adni és alá fogja vetni magát ennek a jelentéktelen embernek, mert az Általa hozott igazság, élet és út mentette meg az egész emberiséget, enyhítette az összeütközést ember és Isten között, csökkentette a távolságot közöttük, és teremtett kapcsolatot Isten gondolatai és az ember közt. Ugyancsak Ő az, aki még nagyobb dicsőséget nyert Istennek. Vajon egy ilyen hétköznapi ember méltatlan a bizalmadra és az imádatodra? Egy ilyen közönséges hús-vér test alkalmatlan arra, hogy Krisztusnak nevezzék? Egy ilyen hétköznapi ember vajon nem lehet Isten kifejeződése az emberek között? Egy ilyen ember, aki megkímélte az emberiséget a katasztrófától, nem érdemli meg a szereteteteket és a vágyatokat, hogy ragaszkodjatok Hozzá? Ha visszautasítjátok az igazságokat, amelyek a szájából elhangzottak, és megvetitek a köztetek való létezését, vajon mi lesz belőletek a végén?

Az utolsó napokban Isten minden munkája ezen a hétköznapi emberen keresztül történik. Mindent neked fog ajándékozni, sőt, mi több, minden veled kapcsolatos dologról képes lesz dönteni. Lehet-e egy ilyen ember olyan, amilyennek ti hiszitek: olyan egyszerű, hogy említésre sem méltó? Nem elég-e az Ő igazsága, hogy végleg meggyőzzön titeket? Nem elég-e, hogy meggyőzzön titeket, ha a saját szemetekkel látjátok a tetteit? Vagy talán úgy vélitek, az út, amelyet Ő vezet, nem méltó arra, hogy járjatok rajta? Mindent összevetve, mi késztet, hogy ellenszenvet érezzetek Iránta, elutasítsátok Őt, és messze elkerüljétek? Ez az az ember, aki kifejezi az igazságot, ez az az ember, aki ellát az igazsággal, és ez az az ember, aki megmutatja nektek a követendő ösvényt. Lehetséges-e, hogy még mindig képtelenek vagytok megtalálni Isten munkájának nyomait ezekben az igazságokban? Jézus munkája nélkül az emberiség nem jöhetett volna le a keresztről, de a mai megtestesülés nélkül azok, akik a keresztről lejönnek, soha nem nyerhetik el Isten jóváhagyását, és nem léphetnek be az új korba. Ezen hétköznapi ember eljövetele nélkül soha nem lett volna lehetőségetek meglátni Isten igazi arcát, és nem is lennétek jogosultak, mert olyan tárgyak vagytok, amelyeket már régen el kellett volna pusztítani. Isten második megtestesülésének eljövetele miatt Isten megbocsátott és megkegyelmezett nektek. Ettől függetlenül a szavak, amelyekkel végül itt kell hagyjalak benneteket, még mindig ezek: ez a hétköznapi ember, aki a megtestesült Isten, végtelenül fontos számotokra. Ez az a nagy dolog, amit Isten már véghezvitt az emberek között.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között)

185. Ha a Szabadító az utolsó napokban érkezne, és még mindig Jézusnak hívnák, és még egyszer megszületne Júdeában, és ott végezné a munkáját, ez azt bizonyítaná, hogy én csak Izráel népét teremtettem, és csak Izráel népét váltottam meg, és semmi közöm a pogányokhoz. Nem mondana ez ellent szavaimnak, miszerint „Én vagyok az Úr, aki az eget és a földet és minden dolgot teremtettem”? Elhagytam Júdeát, és a pogányok között végzem munkámat, mert nem csupán Izráel népének Istene vagyok, hanem minden teremtett lény Istene. Azért jelenek meg a pogányok között az utolsó napokban, mert nemcsak Jahve vagyok, Izráel népének Istene, hanem emellett a pogányok között minden kiválasztottam Teremtője vagyok. Nemcsak Izráelt, Egyiptomot és Libanont teremtettem, hanem Izráelen kívül az összes pogány nemzetet. Emiatt én vagyok minden teremtett lény Ura. Izráelt csupán munkám kiindulópontjaként használtam, Júdea és Galilea a megváltás munkájának erődítményei voltak, és most egy pogány nemzetet használom kiindulásul, ahonnan az egész korszaknak véget vetek. A munka két szakaszát végeztem Izráelben (ez a két szakasz a Törvény Kora és a Kegyelem Kora), és a munka két további szakaszát (a Kegyelem Kora és a Királyság Kora) végzem az Izráelen túli területeken. A pogány nemzetek között fogom végezni a hódítás munkáját, és így zárom le a korszakot. Ha az ember mindig Jézus Krisztusnak nevez Engem, de nem tudja, hogy az utolsó napokban új korszakot kezdtem, és új munkába kezdtem, és ha az ember továbbra is megszállottan várja Jézus, a Szabadító érkezését, akkor az ilyen embereket azoknak nevezem majd, akik nem hisznek Bennem; ők olyan emberek, akik nem ismernek Engem, és a Bennem való hitük hamis. Tanúi lehetnek-e az ilyen emberek Jézus, a Szabadító mennyből való érkezésének? Amit ők várnak, az nem az Én érkezésem, hanem a zsidók királyának érkezése. Nem arra vágynak, hogy Én megsemmisítsem ezt a tisztátalan régi világot, hanem ehelyett Jézus második eljövetelére vágynak, amikor is megváltást nyernek. Várják, hogy Jézus még egyszer megváltsa az egész emberiséget ettől a beszennyezett és igaztalan földtől. Hogyan válhatnak az ilyen emberek azokká, akik az utolsó napokban befejezik munkámat? Az ember vágyai képtelenek arra, hogy teljesítsék kívánságaimat vagy beteljesítsék munkámat, mert az ember csupán csodálja vagy becsüli azt a munkát, amelyet már korábban elvégeztem, és fogalma sincs arról, hogy Én az Isten Maga vagyok, aki mindig új és soha nem régi. Az ember csak azt tudja, hogy Én vagyok Jahve és Jézus, és fogalma sincs arról, hogy Én vagyok az utolsó napok Egyike, aki véget vet az emberiségnek. Minden, amire az ember vágyik és amit tud, a saját elképzeléseiből ered, és csupán az, amit a saját szemével lát. Ez nincs összhangban az Általam végzett munkával, hanem diszharmóniában van vele. Ha munkámat az emberek elképzelései szerint végezném, akkor mikor érne véget? Mikor pihenne meg az emberiség? És hogyan érnék el a hetedik naphoz, a szombathoz? Én a tervem és szándékom szerint dolgozom – nem pedig az emberi szándékok szerint.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Már visszatért a Szabadító egy „fehér felhőn”)

186. Függetlenül attól, hogy amerikai, brit vagy bármilyen más nemzetiségű vagy, túl kell lépned saját nemzetiséged határain, és túllépve saját magadon egy teremtett lény identitásából kell szemlélned Isten munkáját. Ily módon nem fogod Isten lépteit egy adott területre korlátozni. Manapság ugyanis sokan lehetetlennek tartják, hogy Isten egy bizonyos nemzetben, vagy egy bizonyos nép körében jelenjen meg. Milyen mély Isten munkájának jelentősége, és milyen fontos Isten megjelenése! Hogyan is mérhetné fel őket az ember értelme és gondolkodása? Ezért mondom, hogy át kell törnöd a nemzetiség és az etnikum fogalmain, hogy Isten megjelenését keresd. Csak így nem fog korlátozni téged a saját felfogásod; csak így leszel alkalmas arra, hogy üdvözöld Isten megjelenését. Ellenkező esetben örök sötétségben maradsz, és soha nem nyered el Isten helyeslését.

Isten az egész emberi faj Istene. Ő nem tekinti magát egyetlen nemzet vagy nép magántulajdonának sem, hanem úgy végzi a munkáját, ahogyan azt eltervezte, anélkül, hogy bármilyen formára, nemzetre vagy népre korlátozódna. Talán soha nem is képzelted el ezt a formát, vagy talán a hozzáállásod ehhez a formához a tagadás, vagy talán a nemzet, ahol Isten megjelenik, és a nép, akik között megjelenik, történetesen mindenki által diszkriminált, és történetesen a legelmaradottabb a földön. Istennek mégis megvan a maga bölcsessége. Az Ő nagy hatalmával, igazsága és természete révén valóban megnyerte az emberek egy csoportját, akik egy gondolkodásúak Vele, és az emberek egy csoportját, akiket teljessé kívánt tenni – egy Általa meghódított csoportot, akik mindenféle megpróbáltatást és szenvedést és mindenféle üldöztetést elviselve képesek Őt a végsőkig követni. Isten megjelenésének célja, amely nem korlátozódik semmilyen formára vagy nemzetre az, hogy lehetővé tegye számára, hogy elvégezze művét, ahogyan azt eltervezte. Éppen úgy, mint amikor Isten testté lett Júdeában: az volt a célja, hogy elvégezze a keresztrefeszítés munkáját az egész emberi faj megváltására. A zsidók azonban azt hitték, hogy Isten számára lehetetlen, hogy ezt megtegye, és lehetetlennek tartották, hogy Isten megtestesüljön és felvegye az Úr Jézus alakját. Az ő „lehetetlenségük” lett az alap, amelyre építve elítélték Istent és szembefordultak vele, és amely végül Izráel pusztulásához vezetett. Manapság sokan követnek el hasonló hibát. Minden erejükkel Isten közelgő megjelenését hirdetik, ugyanakkor elítélik megjelenését; a „lehetetlen” ismét a képzeletük korlátai közé szorítja Isten megjelenését. Így láttam sok embert vad és harsány nevetésben kitörni, miután Isten szavaival találkoztak. De vajon különbözik-e ez a nevetés attól a kárhoztatástól és káromlástól, amit a zsidók műveltek? Nem vagytok ájtatosak az igazság jelenlétében, még kevésbé van bennetek vágyakozó magatartás. Mindössze kitartóan tanultok és vidám gondtalansággal várakoztok. Mit nyerhettek az ilyen tanulmányozással és várakozással? Azt hiszitek, hogy személyes útmutatást kaptok Istentől? Ha nem tudod megkülönböztetni Isten kijelentéseit, akkor mi módon vagy alkalmas arra, hogy tanúja légy Isten megjelenésének? Ahol Isten megjelenik, ott kifejezésre fog jutni az igazság, és ott lesz Isten hangja. Csak azok lesznek képesek meghallani Isten hangját, akik el tudják fogadni az igazságot, és csak az ilyen emberek alkalmasak arra, hogy tanúi legyenek Isten megjelenésének. Engedd el az elképzeléseidet! Csendesedj el, és olvasd figyelmesen ezeket a szavakat. Amíg a szíved olyan, amely az igazságra vágyakozik, Isten megvilágosít majd, hogy megértsd az Ő szándékait és szavait. Engedjétek el a „lehetetlenségről” alkotott érveiteket! Minél inkább azt hiszik az emberek, hogy valami lehetetlen, annál valószínűbb, hogy megtörténik, mert Isten bölcsessége magasabb az égnél, Isten gondolatai magasabbak az ember gondolatainál, és Isten az ember gondolkodásának és elképzeléseinek határain túl végzi a munkáját. Minél inkább lehetetlen valami, annál inkább van benne keresendő igazság; minél inkább elképzelhetetlen valami az ember elképzeléseiben, annál inkább tartalmazza Isten szándékait. Ennek az az oka, hogy Isten – függetlenül attól, hogy hol jelenik meg – még mindig Isten, és a lényege biztosan nem fog megváltozni a megjelenésének helye vagy módja szerint. Isten természete nem fog változni, függetlenül attól, hogy hol vannak a léptei, és bárhol is legyenek a léptei, Ő az egész emberiség Istene, ahogyan az Úr Jézus nemcsak az izráeliták Istene, hanem Ázsia, Európa és Amerika összes népének Istene, sőt mi több, Ő az egyetlen Isten az egész világegyetemben és afölött. Keressük tehát Isten szándékait, fedezzük fel az Ő megjelenését az Ő kijelentéseiben és szavaiban, és tartsunk lépést az Ő lábnyomaival! Isten az igazság, az út és az élet. Az Ő szavai és az Ő megjelenése párhuzamosan léteznek, és az Ő természete és léptei mindenkor nyilvánosan láthatók az emberiség számára. Kedves testvérek, remélem, hogy mind meglátjátok Isten megjelenését ezekben a szavakban, Kezdjetek lépést tartani az Ő nyomdokaival, lépdeljetek egy új korszak felé, és jussatok be a gyönyörű új égbe és földre, amelyet Isten készített azok számára, akik várják az Ő megjelenését!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 1. függelék: Isten megjelenése új korszakot nyitott)