Mivel foglalkoztunk legutóbbi összejövetelünkön? (Isten először Hsziaohsziao és Hsziaocsi történeteiről beszélt. Ezt követően Te arról beszéltél, hogy mit képviselnek azok a magatartásmódok, amelyeket az ember jónak tart, beszéltél néhány olyan követelményről is, amelyeket Isten az emberrel szemben támaszt, és különös hangsúlyt kaptak az igazságalapelvek, amelyeket a szülők megbecsülésével kapcsolatban meg kell értenünk.) Múltkor az igazságra való törekvéssel kapcsolatos témában beszélgettünk, amely nagyon is illett az ember elképzeléseihez. Ez is negatív téma volt, mégpedig az ember elképzelései szerint helyesnek és jónak tartott magatartások. Említettünk néhány példát, amely ezt a témát érintette, majd további néhány példát hoztunk azokra az igényekre, amelyeket Isten az ember magatartásának szabályozására támaszt. Többé-kevésbé ezek voltak azok a konkrét dolgok, amelyekről beszélgettünk. Ennek a közösségvállalásnak nem volt sok nagy része, de sok részletet megvitattunk az emberek tudásával, gyakorlatával és az igazság megértésével kapcsolatban. Ma röviden visszatekintünk ezekre a dolgokra. Általánosságban véve mit tekint az ember jó magatartásnak? Nem kellene erről egy következtetés vagy egy tág meghatározás? Levontatok már valamilyen következtetést? Beszélgettetek ezekről a dolgokról az összejöveteleken? (Igen. Miután Isten többször is közösséget vállalt velünk, beláthattuk, hogy az ember által helyesnek tartott jó magatartásformák csupán egy-egy fajta magatartás. Ezek nem az igazságot képviselik, csak az emberek álcázzák így magukat.) Az emberiség által a külső magatartásokkal kapcsolatban összefoglalt néhány kijelentés alapján – mi is pontosan a lényege ezeknek a magatartásoknak? Van-e kapcsolat az ember lényege és az emberiség külső jó magatartásmódjai között? Ezek a külső jó magatartásmódok nagyon tisztességesnek és méltóságteljesnek mutatják az embereket; akik ezek birtokában vannak, azok mások tiszteletében és dicséretében részesülnek, köztiszteletben állnak és jó benyomást keltenek. Ez a jó benyomás összhangban van az ember romlott beállítottságának lényegével? (Nem, nincs.) Akkor ebből a szempontból mi az ember jó magatartásmódjainak a természete? Vajon nem egyszerűen felszíni megközelítések és csomagolások ezek? (De igen.) Vajon ezek a felszíni megközelítések és csomagolások a normális emberi mivolt megfelelő megnyilvánulásai? (Nem, nem azok.) Ezért azok a magatartásformák, amelyeket az emberek elképzeléseiken belül helyesnek és jónak tartanak, valójában csak az emberiség felszíni megközelítései és csomagolásai. Ez a természete ezeknek a magatartásoknak. Nem jelentik a normális emberi mivolt megélését, és nem is a normális emberi mivolt kiáradásai; ezek csupán külső megközelítések. Ezek a megközelítések elfedik az ember romlott beállítottságait, elfedik az ember sátáni természetlényegét, és megtévesztik a többi embert. Az emberek azért gyakorolják ezeket a jó magatartásokat, hogy elnyerjék mások tetszését, megbecsülését és tiszteletét – az ilyen magatartások nem segíthetik az embereket abban, hogy becsületesen bánjanak egymással, vagy hogy őszintén érintkezzenek egymással, nem beszélve az emberi hasonlatosság megéléséről. Ezek a jó magatartások nem szívből jövő becsületességből fakadnak, és nem is a normális emberi mivolt természetes kiáradásai. Semmilyen módon nem képviselik az ember lényegét; ezek pusztán álcák és hamis külsők, amelyeket az ember magára vesz – a romlott emberiség ékességei. Elfedik az emberiség gonosz lényegét. Ez az ember jó magatartásainak a lényege, ez a mögöttük rejlő igazság. Tehát mi a lényege azoknak a magatartásformáknak, amelyeket Isten megkövetel az embertől? Az utolsó két alkalommal, amikor közösséget vállaltunk, az emberek magatartását illetően megemlítettünk néhány megközelítést, amelyet Isten megkövetel, és amit elvár az emberektől, hogy megéljenek. Mit tartalmaztak ezek? (Az emberek nem dohányozhatnak, nem ihatnak alkoholt, nem üthetnek meg és szavakkal nem bántalmazhatnak másokat. Becsülniük kell szüleiket, és szent tisztességgel kell rendelkezniük. Nem imádhatnak bálványokat, nem követhetnek el házasságtörést, nem lophatnak, nem kezelhetik hűtlenül mások vagyonát, és nem tehetnek hamis tanúságot, és így tovább.) Mi ezeknek az igényeknek a lényege? Más szóval, milyen feltevés alapján támasztja Isten ezeket a követeléseket? Milyen alapfeltételen alapulnak? Ezek a követelések vajon nem abban a kontextusban és azon a feltevésen alapulva lettek előterjesztetve, hogy az emberiséget megrontotta a Sátán, és az embernek bűnös természete van? És ezek az igények nem a normális emberi mivolt keretei közé tartoznak? Ezek nem olyan dolgok, amiket normális emberi mivolttal rendelkezők képesek elérni? (De igen, azok.) Ezek a követelések teljes egészében arra az alapfeltételre támaszkodva lettek előterjesztve, hogy egy normális emberi mivolttal rendelkező ember el tudja ezeket érni. Ebben a tekintetben mi a lényege azoknak a magatartásoknak, amelyeket Isten megkövetel az embertől? Mondhatjuk-e, hogy ez a normális emberi mivolt által megélt valódi hasonlatosság, valamint az a minimum, amivel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kell? Az általunk felhozott példák: hogy az embereknek szent tisztességgel kell rendelkezniük, legyenek mértékletesek, és ne legyenek kicsapongóak, ne üssenek meg és szavakkal ne bántalmazzanak meg másokat, ne dohányozzanak, ne igyanak alkoholt, ne kövessenek el házasságtörést, ne lopjanak és ne imádjanak bálványokat, és becsüljék a szüleiket, és a Kegyelem Korában az embereknek azt is mondták, hogy legyenek türelmesek, elnézőek és így tovább – vajon ezek az Isten által támasztott követelmények csupán egyfajta hozzáállásra korlátozódnak? Nem, Isten kritériumokat fektetett le arra vonatkozóan, hogy az emberek hogyan éljék meg a normális emberi mivoltot. Mit értek „kritériumok” alatt? Isten követelményeinek mércéjére gondolok. Emberként mit kell megélned ahhoz, hogy normális emberi mivoltod legyen? Teljesítened kell azokat a követelményeket, amelyeket Isten támasztott. Csak egy részét soroltuk fel azoknak az igényeknek, amelyeket Isten az emberrel szemben támasztott. Az olyan igények, mint az, hogy ne üss meg vagy szavakkal ne bántalmazz másokat, ne dohányozz, ne igyál alkoholt, ne kövess el házasságtörést vagy ne lopj, és így tovább, olyan dolgok, amelyeket a normális emberi mivolttal rendelkezők elérhetnek. Bár ezek a dolgok alacsonyabb rendűek az igazságnál, és elmaradnak az igazságtól, ezek néhány alapvető mércét jelentenek annak értékeléséhez, hogy egy személynek van-e emberi mivolta.

Mi volt a lényege azoknak a magatartásformáknak, amelyeket Isten megkövetel az embertől, és amelyeket az imént összefoglaltunk? Megélni a normális emberi mivoltot. Ha valaki oly módokon tudja megélni vagy tud viselkedni, ahogyan Isten megköveteli, akkor ez a személy normális emberi mivolttal rendelkezik Isten szemében. Mit jelent normális emberi mivolttal rendelkezni? Ez azt jelenti, hogy az ember már rendelkezik azokkal a magatartásbeli kritériumokkal, amelyeket Isten megkövetel, és megfelel a normális emberi mivolt mércéjének magatartása, hozzáállásai és annak tekintetében, amit megél, mert úgy árasztja ki és éli meg a normális emberi mivoltot, ahogyan azt Isten megköveteli. Lehet ezt így megfogalmazni? (Igen.) Függetlenül attól, hogy egy személy hisz-e Istenben vagy sem, függetlenül attól, hogy van-e igaz hite vagy sem, ha más emberektől lop, rászed vagy kihasznál másokat; vagy ha gyakran használ mocskos nyelvezetet; vagy ha teljesen gátlástalanul megüt és bánt más embereket, amikor saját hírneve, státusza, imázsa vagy egyéb érdekei forognak kockán; vagy ha odáig elmegy, hogy a házasságtörés bűnét követi el – ha még mindig megvannak ezek a problémái abban, ahogyan az emberi mivoltot megéli, különösen miután elkezd hinni Istenben, akkor normális az emberi mivolta? (Nem, nem az.) Függetlenül attól, hogy nem hívőket vagy hívőket értékelsz, ezek az Isten által meghatározott magatartási normák csupán a legalacsonyabb és minimális normák egy személy emberi mivoltának értékeléséhez. Némelyek, miután hívőkké váltak, egy kevéssé lemondanak magukról és feláldozzák magukat, és képesek egy kis árat fizetni, de soha nem felelnek meg az Isten által meghatározott magatartási normáknak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen emberek nem élik meg a normális emberi mivoltot – még a legalapvetőbb emberi hasonlatosságot sem. Mit jelent az, ha valaki nem éli meg a normális emberi mivoltot? Ez azt jelenti, hogy nem rendelkezik normális emberi mivolttal. Mivel még azoknak a követelményi normáknak sem tud megfelelni, amelyeket Isten az emberiség magatartásával szemben támasztott az emberi mivolt megélésének tekintetében, emberi mivolta nagyon szegényes, és csak rossz értékelést kaphat. Egy személy emberi mivolta értékelésének minimális mércéje annak vizsgálata, hogy magatartása megfelel-e azoknak a követelményi normáknak, amelyeket Isten az emberiség magatartásával szemben támasztott. Nézd meg, hogy miután elkezd hinni Istenben, visszafogja-e magát; van-e szent tisztesség abban, amit mond és tesz; kihasznál-e másokat, amikor kapcsolatba lép velük; szeretettel, toleranciával és türelemmel bánik-e családtagjaival és testvéreivel a gyülekezetben; legjobb tudása szerint teljesíti-e a szüleivel szembeni kötelezettségeit; hogy még mindig bálványokat imád-e, amikor senki sem néz oda, és hasonlók. Ezeket a dolgokat felhasználhatjuk egy ember emberi mivoltának értékelésére. Félretéve azt, hogy az illető szereti-e az igazságot és törekszik-e rá, először értékeld ki, hogy normális emberi mivolttal rendelkezik-e – hogy szavai és magatartása megfelel-e az Isten által meghatározott magatartási normáknak. Ha nem felel meg ezeknek a magatartási normáknak, akkor értékelheted emberi mivoltát annak mértéke szerint, amit megél: átlagos, gyenge, nagyon gyenge vagy szörnyű, ebben a sorrendben – ez pontos. Ha egy hívő lop vagy zsebtolvajkodik, amikor bevásárlóközpontokba vagy nyilvános helyekre megy, ha enyveskezű, akkor milyen az emberi mivolta? (Rossz az emberi mivolta.) Vannak, akik gyalázkodást kiabálnak, sőt meg is ütnek másokat, ha valami feldühíti őket. Sértéseik nem jelentik egy másik ember lényegének tisztességes értékelését, hanem önkényes vádak és tele vannak trágárságokkal. Az ilyen emberek bármit kimondanak, ami lehetővé teszi számukra, hogy kiéljék gyűlöletüket, semmit sem tartanak vissza. Vannak, akik különösen a szüleiknek, testvéreiknek, nem hívő rokonaiknak, sőt nem hívő barátaiknak is mondanak olyan dolgokat, amelyeket te nem szeretnél hallani, nehogy sértse a füledet. Milyen az emberi mivolta az ilyenfajta embernek? (Rossz az emberi mivolta.) Azt is mondhatnánk, hogy nincs bennük emberi mivolt. Aztán vannak mások, akiknek mindig a pénzre szegeződik a szeme. Amikor ezek az emberek meglátnak valakit, akinek van pénze, jól eszik, szép ruhákat hord, és jómódú élete van, azt mindig ki akarják használni. Mindig kérnek tőle dolgokat kerülő utakon, vagy megeszik az ételeit és használják a dolgait, vagy kölcsönkérnek tőle dolgokat, és nem adják vissza. Bár nem használtak ki másokat jelentősebb módon, és tetteik nem minősülnek sikkasztásnak vagy vesztegetésnek, ezek az enyveskezű magatartásaik valóban alantasak és megvetendőek, és mások megvetését váltják ki. Ami még súlyosabb, vannak, akiknek az ellenkező nem szépsége a rögeszméje. Gyakran vetnek szerelmes pillantásokat az ellenkező nemre, sőt házasságtörést is elkövetnek, bűnt követve el a nemek között. Néhány ilyen ember egyedülálló, míg másoknak családjuk van – még olyanok is követnek el házasságtörést, akik nagyon előrehaladott korban vannak. Még ennél is komolyabb, hogy egyesek azonos neműeket próbálnak elcsábítani, és még testi kapcsolatot is létesítenek velük. Ez valóban undorító. Ami még hihetetlenebb, hogy vannak emberek, akik évek óta hisznek Istenben, de nem hiszik, hogy az igazság mindennél magasabb rendű, vagy hogy Isten szavai mindent megvalósítanak. Ezek az emberek titokban gyakran jósokat keresnek fel, hogy azok megmondják nekik a jövőjüket, tömjént égetnek, hogy Buddhát vagy más bálványokat imádjanak, és néhányan még vudubabákat is használnak más emberek megátkozására, szeánszokat tartanak és hasonlók. Az efféle gonosz varázslatok végrehajtása még komolyabb ügy; az ilyen emberek álhívők, és nem különböznek a nem hívőktől. Függetlenül attól, hogy a körülmények enyhék vagy súlyosak, ha egy személynél megvannak ezek a megnyilvánulások, akkor azt mondhatjuk, hogy abnormális és szennyezett módon éli meg az emberi mivoltot, sőt, bizonyos magatartásai tévesek vagy abszurdak – hogy ezek valóban bűnös magatartások. Miután elkezdtek hinni Istenben, egyesek nagyon kihívóan öltözködnek, ugyanolyan fontosnak tartják a szexis megjelenést, mint a nem hívők, és követik a világi trendeket. Egyáltalán nem hasonlítanak a szentekre. Vannak, akik ízlésesebben öltözködnek, ha összejövetelekre mennek, de hazaérve átöltöznek a nem hívők divatos ruháiba. Abból, amit viselnek, nem tűnnek hívőknek; nincs különbség köztük és a nem hívők között. Kuncognak és viccet csinálnak a dolgokból; rendkívül léhák és nem mutatnak önmérsékletet. Az ilyen emberek normális emberi mivoltot élnek meg? (Nem, nem teszik.) Világi irányzatokra törekszenek és arra, hogy szexisek legyenek, másokat vonzzanak, és hogy mások utánuk bámuljanak. Az egész napot azzal töltik, hogy szépen felöltöznek, és sminket kennek magukra, hogy magukhoz vonzzák az ellenkező nemet. Amit ezek az emberek megélnek, az viszonylag szegényes. Még abban sem tudják visszafogni magukat, hogy hogyan öltözködnek, beszélnek és viselkednek, és nincs bennük szent tisztesség, így ha az Isten által megkövetelt magatartási kritériumok szerint értékeljük őket, nyilvánvaló, hogy az általuk megélt emberi mivolt nagyon szegényes. Ezekből a konkrét példákból láthatjuk, hogy Isten követelései az emberek magatartásával és azzal kapcsolatban, amit megélnek, teljesen összhangban vannak a normális emberi mivolt követelményeivel – tehát a normális emberi mivolttal rendelkezők természetesen képesek ezeket elérni. Mit jelent ez az állítás? Ez azt jelenti, hogy csak akkor rendelkezel emberi hasonlatossággal, hasonlítasz egy normális személyre, és rendelkezel a normális emberi mivolt minimális szintjével, ha ez az, amit megélsz. Ha megnézzük Isten követeléseinek konkrét részleteit, láthatjuk, hogy az emberi mivolt ilyen módon való megélése nem hamisság, nem tettetés, és nem is mások becsapása. Inkább ez az a mód, ahogyan a normális emberi mivoltnak meg kell nyilvánulnia, és a valóság, amellyel rendelkeznie kell. Csak azok rendelkeznek emberi hasonlatossággal, akik a normális emberi mivolt ilyen kiáradásait élik meg, a legkisebb trükközés nélkül. Az emberek csak úgy nyerhetik el mások tiszteletét és élhetnek méltósággal, ha így élik meg a normális emberi mivoltot. És az emberek normális kiáradásai csak akkor hoznak dicsőséget Istennek, ha ily módon élnek meg normális emberi mivoltot és birtokolnak szent tisztességet. Mert akkor minden, amit megélsz, pozitív lesz és a pozitív dolgok valósága, és ez nem színjáték lesz. Emberi hasonlatosságot fogsz megélni Isten követeléseinek megfelelően.

Mind az ember jó magatartásának lényege, mind annak a magatartásnak a lényege, amelyet Isten megkövetel, világosan és érthetően el lett magyarázva. Ezért annak is világosnak kell lennie, hogy az emberek hogyan gyakoroljanak, és hogyan éljék meg a normális emberi mivoltot, nem? Az emberek nem esnek túlzásokba, és nem kezdenek szőrszálhasogató vitákba a normális emberi mivolt megélésével kapcsolatos kérdésekben. Vajon a normális emberi mivolt megélése olyan triviális dolgokhoz kapcsolódik az emberek életében, amelyeknek semmi közük az emberi mivolthoz? Vannak nevetséges emberek, akik nem látják tisztán ezt a kérdést. Azt mondják: „Mivel Isten közlése olyan részletes, nekünk is aprólékosnak kell lennünk életünk minden apró szempontjával kapcsolatban. Például az édesburgonya akkor táplálóbb, ha párolják, vagy ha sütik?” Ez vajon összefügg a normális emberi mivolt megélésével? Egyáltalán nem. Az, hogy az embereknek mit és hogyan kell enniük, az a józan ész dolga, amellyel ma már mindenki rendelkezik. Mindaddig, amíg nem okoz gondot valaminek az elfogyasztása, eheted úgy, ahogy akarod. Ha valaki azt gondolja, hogy a józan ész ilyen egyszerű ügyeiben kell keresnie az igazságot, és úgy kell gyakorolnia ezeket a dolgokat, mintha azok lennének az igazság, vajon nem nevetséges és abszurd ez a személy? Vannak most olyan emberek, akik nagyon aprólékosak az ilyen dolgokban, amelyeknek semmi közük az igazsághoz. Ezek az emberek azt hiszik, hogy az igazságra törekszenek, és apró dolgokat kutatnak és vizsgálnak, mintha azok lennének az igazság. Vannak, akik még bele is vörösödnek az ilyen dolgokról való vitába. Miféle probléma ez? Vajon nem a szellemi megértés súlyos hiányáról van szó? Az a tény, hogy egyesek az édesburgonya-evés ügyében keresnek, mintha ez lenne az igazság, valóban nevetséges és bosszantó. Az ilyen emberek reménytelen esetek, mert nem értik Isten szavait, és nem tudják, mit jelent az igazságra törekedni. Nem tudnak átlátni a józan ész legegyszerűbb dolgain az életben, és nem tudják megoldani ezeket a kérdéseket – akkor mi értelme van annak, hogy ennyi évet megértek? Hogyan tudnak ezek az emberek ilyen jelentéktelen dolgokat behozni az összejövetelekre, megvitatni azokat és kommunikálni róluk, mintha olyan témák lennének, amelyekben keresni lehetne az igazságot? Ennek főként az az oka, hogy ezeknek az embereknek eltorzult a felfogásuk, és hiányzik a szellemi megértésük. Milyen összefüggésben aprólékosak? Miért merültek fel bennük ezek a gondolatok, ötletek? Az összejöveteleken hogyan tudják megvitatni azt és kommunikálni arról, hogy hogyan együnk édesburgonyát? Talán azért van ez, mert a kérdések, amelyekről kommunikáltam, túl konkrétak, és ez tévhitekhez vezetett azokban az emberekben, akik szeretnek szavakat elemezgetni és szőrszálakat hasogatni? Amikor előjönnek ezek a problémák és helyzetek, úgy érzem, hogy ezekkel az emberekkel beszélgetni kicsit olyan, mintha majmokat kezelnék emberként. A majmok hegyekben és dzsungelben élő lények. Bár hasonlítanak az emberekre, és sok magatartásuk és szokásuk hasonlít az emberekéhez, és bár volt idő, amikor az emberek a majmokat őseiknek tekintették, bárhogy is legyen, a majmok még mindig majmok. Erdőkben és hegyekben kellene élniük. Nem lenne hiba egy házba tenni őket, hogy emberekkel éljenek együtt? Úgy kellene kezelnünk a majmokat, mintha emberek lennének? (Nem, nem szabad.) Szóval majmok vagytok vagy emberek? Ha emberek vagytok, akkor bármennyit is kell beszélnem, vagy bármilyen keményen is kell dolgoznom, helyénvaló és érdemes elmondanom nektek ezeket a dolgokat. Ha majmok vagytok, helyénvaló-e úgy bánnom veletek, mint emberekkel, és a lélegzetem arra pazarolni, hogy megbeszéljem veletek az igazságot és Isten szándékait? Érdemes? (Nem, nem az.) Akkor ti emberek vagytok vagy majmok? (Emberek vagyunk.) Remélhetőleg azok vagytok. Mi a véleményetek az édesburgonya-evés módjáról szóló kommunikációnak az összejöveteleken? Aprólékosak lennétek az ilyen ügyekben is? Például néhányan azt kérdezik: „Kék vagy fehér ruhát vegyek fel? Ha fehér ruhát hordok, milyen fehéret? Milyen fehér jelképezi a szentséget és illik egy szenthez? Ha a kék a megfelelő számomra, akkor melyik kék? Melyik kék felel meg leginkább azoknak a követeléseknek és kritériumoknak, amelyeket Isten az emberrel szemben támaszt, és amely a legtöbb dicsőséget hozhatja Istennek?” Voltatok-e valaha aprólékosak ezekben a kérdésekben? Gondolkozott már valaki azon, hogy milyen frizura, milyen beszédmód és hangnem illik egy szenthez? Voltatok-e már valaha aprólékosak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban? Vannak, akik aprólékosak voltak, és energiát fektettek ezekbe a dolgokba. Vannak, akik szerették szőkíteni a hajukat, vagy vörösre vagy más furcsa színűre festeni, de miután elkezdtek hinni Istenben, látták, hogy a többi testvér a gyülekezetben nem festi a haját, így abbahagyták. Csak néhány év elteltével értették meg teljesen, hogy a hajszín vagy a frizura nem döntő. Az a döntő, hogy az ember normális emberi mivoltot él-e meg, és szereti-e az igazságot. Azok az emberek, akik aprólékosak voltak olyan dolgokban, amelyeknek semmi közük a normális emberi mivolt megéléséhez, fokozatosan kezdenek rájönni, hogy értelmetlen ezekre a dolgokra erőfeszítést fordítani, mert ezek a dolgok egyáltalán nem kapcsolódnak az igazsághoz. Ezek csak néhány kérdés a normális emberi mivolt hatókörén belül, és messze elmaradnak az igazságtól. Ha az emberi mivolt, amit megélsz, megfelel Isten követeléseinek és normáinak, az elég. Nem éreztétek-e mindannyian a múltban, hogy ezek a kérdések valamennyire meghökkentettek és megzavartak titeket? (De igen.) Még ha nem is volt olyan szélsőséges, mint az édesburgonya-evésről vitázni az összejövetelek során, titeket is meghökkentett az élet néhány apró, jelentéktelen dolga. Ezek tények. Tehát nem kellene egy végleges következtetés ezekben a kérdésekben? Tisztában vagytok azzal, hogy az embereknek melyik alapelveket kell követniük, amikor normális emberi mivoltot élnek meg Isten követelményei és normái szerint? Tudjátok, hogy hogyan keressétek az igazságot, amikor legközelebb valamilyen különös körülményekkel szembesültök? Némelyek azt mondják: „Bár nem esek végletekbe, például azt kérdezve, hogy hogyan egyem az édesburgonyát, ha bizonyos problémák merülnének fel a mindennapi életemben, egy ideig még mindig össze lennék zavarodva.” Tehát mondjatok Nekem egy példát – melyik probléma okozná, hogy egy ideig össze legyetek zavarodva? Mondanátok, hogy helytelen, ha a nők sminket viselnek? Összhangban van-e ez Isten követeléseivel a normális emberi mivolt megélését illetően? (Nem helytelen.) Mire utal itt a „nem helytelen”? (Amíg az illető sminkje szenthez illő, és nem túl erős, addig rendben van.) Amíg nem erős a smink, megfelelő. Vannak, akik azt kérdezik: „Ha helyénvaló nem túl erős sminket viselni, ez azt jelenti, hogy Te azt szeretnéd, hogy viseljünk sminket?” Ezt mondtam? (Nem, nem tetted.) A sminkelés nem probléma, ez összhangban van a normális emberi mivolt megélésével. Ennek az a meghatározó alapelve, hogy amíg a smink nem túl erős, addig rendben van. Ez az irányadó. Szóval a nőknek milyen határon belül kell tartaniuk a sminkjüket, hogy megfeleljenek a normális emberi mivolt megélésének? Hol a határ? Mit jelent az „erős smink”? Milyen smink tekinthető erősnek? Ha világosan meghúzzák a határt, az emberek tudni fogják, mit kell tenniük. Ez nem részletkérdés? Mondjatok Nekem egy példát, amely elmagyarázza, hogy mit jelent az erős smink. (Ez az, amikor valakinek az arca nagyon fehérre van festve, az ajka nagyon vörös, a szeme pedig nagyon fekete, így ez rendkívül természetellenes és kényelmetlen ránézni.) Ettől az emberek megijednek, ha meglátják, mintha egy szellem lenne, és mások nem látják a személy természetes alakját vagy arcát. Egyes országokban és etnikumokban, valamint bizonyos szakmákban az emberek különösen erős sminket viselnek. Például nem ennek egyik példája az emberek által bárokban és éjszakai klubokban viselt smink? Ezek az emberek mind erős sminket viselnek, és ez nem felemelő – sminkjük lényege, hogy elcsábítsanak másokat. Ez a fajta smink erős smink. Akkor milyen smink egyeztethető össze a normális emberi mivolt megélésével? Könnyű smink, mint amilyet a nők a munkahelyen viselnek, ami nagyon méltóságteljesen és elegánsan néz ki. Amíg a sminked nem lép át ezen a határon, addig rendben van. Kínában az idősebb generációk körében nem divat sminkelni. Ha egy átlagos idősebb ember, akinek nincs különösebb státusza vagy pozíciója a társadalomban, mindig kiöltözik és sminkeli magát, amikor elhagyja a házat, az emberek azt mondják, hogy nem viselkedik a korához illő méltósággal. Nyugaton azonban más a helyzet. Ha találkozód van valakivel vagy dolgozni mész, és nem viselsz egy kis sminket, és nem csinosítod ki magad egy kicsit, az emberek azt fogják mondani, hogy nem tiszteled a munkádat, nem vagy profi, és tiszteletlen vagy másokkal szemben. Ez egyfajta kultúra. Természetesen az ilyen fajta helyzetben a sminkviselést olyan szintre kell korlátozni, hogy méltóságteljesnek, egyenesnek és más emberek számára tiszteletre méltó személynek tűnjél. Egy mondatban összefoglalva: ha sminket viselsz, az tiszteletre méltó személynek kell, hogy mutasson téged, és ne keltsen vágyat az emberek szívében – ez a fajta smink megfelelő. Ez az alapelv, és ez ilyen egyszerű. Némelyek azt kérdezik: „Rendben van, ha nem sminkelek, amikor elhagyom a házat? Nem szoktam sminkelni.” Isten szavai között kell keresned. Azt mondta Isten, hogy helytelen nem sminkelni? Isten nem ezt mondta. Isten háza soha nem követelte meg az emberektől, hogy sminket viseljenek. Ha szeretsz sminkelni, megadtam neked ezt a kritériumot és határt, és elmondtam, mit kell tenned, hogy a sminked megfelelő legyen. Ha nem szeretsz sminket viselni, Isten háza nem követeli meg. Egy dologra azonban emlékezned kell: bár nem kötelező sminkelned, nem hagyhatod el a házat rendetlen és ápolatlan külsővel, mint egy koldus. Például amikor kimész az evangéliumot megosztani, ha nem hozod rendbe magad vagy nem mosod meg az arcodat, mielőtt elhagyod a házat, és hanyagul öltözködsz, mondván: „Rendben van. Amíg megértjük az igazságot, nem számít, hogyan öltözünk!” – ez építő jellegű? Mint olyan személynek, aki hisz Istenben, rendelkezned kell alapelvekkel a ruházatoddal és a megjelenéseddel kapcsolatban is. Ennek az alapelvnek az a minimális mércéje, hogy normális emberi mivoltot kell megélned, és semmit sem szabad tenned, ami megalázó Istenre vagy a saját jellemedre és méltóságodra nézve. Legalábbis arra kell késztetned másokat, hogy tiszteljenek téged. Még ha nem is éred el a jámborságot, legalább képesnek kell lenned visszafogni magadat, méltóságteljesnek és egyenesnek lenni, és szent tisztességgel rendelkezni. Ha ezt a benyomást tudod kelteni az emberekben, akkor az elég. Ez a legalapvetőbb követelmény a normális emberi mivolt megéléséhez.

Azok számára, akik hisznek Istenben, ezek az emberek külső magatartásformáival és a normális emberi mivolt megélésével kapcsolatos kérdések nem jelenthetnek terhet vagy nehézséget, mert ezek a legalapvetőbb dolgok, amelyekkel egy normális embernek legalábbis rendelkeznie kell. Ezeknek a kérdéseknek könnyen érthetőknek kell lenniük, hiszen nem elvontak. Ezért ezek az emberek külső magatartásformáira és a normális emberi mivolt megélésére vonatkozó kérdések nem válhatnak fontos ügyekké, amelyeket gyakran megvitatnak a gyülekezeti életben. Ha alkalomadtán beszéltek róluk, az rendben van, de ha olyan témákként kezelitek őket, amelyekben az igazságot kell keresni, és gyakran felhozzátok őket, megfontoltan és komolyan megvitatva őket, akkor kissé elhanyagoljátok a valódi kötelességeiteket. Általában kik azok, akik elhanyagolják valódi kötelességeiket? Az, ha valaki olyan kérdéseket vet fel, mint az édesburgonya fogyasztásának módja, úgy kezeli ezeket a kérdéseket, mintha olyan témák lennének, amelyekkel kapcsolatban az igazságot kell keresni, összejöveteleken, néha több összejövetelen is ezeket vizsgálja és ezekről kommunikál, miközben a gyülekezeti vezetők semmit sem tesznek ennek megakadályozására – ezek vajon nem mind olyan emberek megnyilvánulásai, akik hajlamosak a torzításokra, és akikből hiányzik a szellemi megértés? (Igen, azok.) Milyen kérdéseket kell leginkább megvitatni az összejöveteleken? Azokat, amelyek az igazságra és az emberek romlott beállítottságaira vonatkoznak. Az igazság és Isten szavai a gyülekezeti élet változatlan témái; a normális emberi mivolt külső magatartásformáinak legalapvetőbb és leghétköznapibb témájához tartozó ügyek nem lehetnek a kommunikáció fő témái a gyülekezeti életben és az összejöveteleken. Ha a testvérek tanácsot adnak, emlékeztetnek, és kommunikálnak egymással ezekkel a dolgokkal kapcsolatban az összejöveteleken kívül, az elegendő ezeknek a problémáknak a megoldásához. Nem szükséges rengeteg időt tölteni az ezekről történő kommunikációval és a megvitatásukkal. Ez hatással lenne az emberek normális összejöveteleire és arra, ahogy eszik és isszák Isten szavait, és hatással lenne az életbe való belépésükre. A gyülekezeti élet Isten szavai evésének és ivásának élete. Ebben a hangsúlyt az igazsághoz való kapcsolódásra és a gyakorlati problémák megoldására kell helyezni, így az ember előrehaladása az életben nem szenved késedelmet. Ha megvan benned a normális emberi mivolttal együtt járó értelem, világosnak kell lennie számodra, hogyan kell ezeket a dolgokat az alapelvekkel összhangban gyakorolni. Ha folyton jelentéktelen ügyekkel és olyan dolgokkal kapcsolatban aggályoskodsz, amelyeknek semmi közük az igazságalapelvekhez, ha állandóan kukacoskodsz, mégis úgy érzed, hogy nagy tudású és tanult ember vagy, nem kellene ezt a kérdést boncolgatni? Például egyesek nagy hangsúlyt fektetnek az öltözködésükre, és mindig azt kérdezik, hogy a hívők viselhetnek-e szokatlan ruházatot; néhányan, akik mostanában kezdtek hinni Istenben, mindig azt kérdezik, hogy a hívők ihatnak-e alkoholt; egyesek élvezik az üzleti életet, és mindig azt kérdezik, hogy a hívőknek sok pénzt kell-e keresniük; mások pedig mindig azt kérdezik, mikor jön el Isten napja. Ezek az emberek nem hajlandók az igazságot keresni ezekben a kérdésekben, hogy megtalálják a helyes válaszokat. Bár ezekről a témákról nincsenek pontos szavak, Isten nagyon világosan elmagyarázta az alapelveket, hogy hogyan kell megközelíteni ezeket a kérdéseket. Ha valaki nem tesz erőfeszítést Isten szavainak olvasására, akkor nem fogja megtalálni a válaszokat. Valójában mindenki ismeri az Istenben való hit célját, és hogy mit nyerhet vele. Csak arról van szó, hogy vannak olyanok, akik nem szeretik az igazságot, de mégis áldásokat szeretnének nyerni. Ebben rejlik a nehézségük. Ezért a legdöntőbb az, hogy egy ember el tudja-e fogadni az igazságot. Vannak olyanok, akik soha nem tartották fontosnak Isten szavainak evését és ivását vagy az igazságról való kommunikációt. Csak lényegtelen kérdéseken akadnak fenn, és mindig ezekről a kérdésekről akarnak kommunikálni az összejöveteleken és végleges választ kapni rájuk, a vezetők és a dolgozók pedig nem tudják megfékezni őket. Miféle probléma ez? Vajon nem hanyagolják el valódi kötelességeiket ezek az emberek? Ha nem gyakorolod az igazságot, és mindig a helytelen úton akarsz járni, miért nem töprengsz el magadon, miért nem ismered meg és elemzed magad? Te mindig mindenkinek meg akarsz felelni, nem vagy megbízható a kötelességedben, akaratos vagy, öntörvényű, önkényes és felelőtlen. Hogy lehet, hogy nem vagy lelkiismeretes ebben az ügyben? Miért van az, hogy nem vizsgálod és elemzed ezt, hogy megtudd, pontosan mi is történik? Miért hibáztatod és miért érted félre Istent, ha bármi történik veled? Miért hozol mindig ítéletet saját magad felett, és miért morogsz, hogy Isten nem igaz, és a gyülekezet igazságtalan? Ezek nem problémák? Nem a gyülekezeti életnek ezekről a kérdéseiről kellene kommunikálnod és ezeket elemezned? Amikor Isten háza megosztja a gyülekezetet és eltakarít egyes embereket, te soha nem veted alá magad, soha nem vagy elégedett, mindig vannak elképzeléseid és negativitást terjesztesz. Ez nem probléma? Ezt a kérdést nem kellene kivizsgálnod és elemezned? Mindig a státuszra törekszel, politikát játszol, és a státuszoddal foglalkozol. Ez nem probléma? Ezekről a kérdésekről nem kellene kommunikálnod és elemezned őket? A gyülekezet jelenleg a tisztítás munkáját végzi, és egyesek azt mondják: „Amíg az emberek valamennyire is hatékonyak a kötelességeik teljesítésében, nem lesznek eltávolítva. Tehát ha továbbra is valamennyire hatékony leszek a kötelességem teljesítésében, és nem leszek eltávolítva, ez elég is.” Mi itt a probléma? Nincsenek a passzív ellenállás állapotában ezek az emberek? Ha valaki ezt a fajta csalárd beállítottságot tudja ontani magából, akkor ezt nem kell megoldani? A romlott beállítottságokkal és az ember természetlényegével kapcsolatos problémák nem sokkal súlyosabbak, mint az édesburgonya-fogyasztás módja? Nem érdemes-e ezeket felhozni, kommunikálni róluk és elemezni az összejöveteleken és a gyülekezeti életben, hogy Isten választott népe tisztánlátást nyerjen? Ezek vajon nem jó, tipikus példák a negatív magatartásformákra? A romlott beállítottságokkal kapcsolatos problémák közvetlenül kapcsolódnak az ember beállítottságbeli változásához, és az ember üdvösségét érintik. Ezek nem apróságok. Akkor miért nem kommunikáltok ezekről a kérdésekről, és miért nem elemzitek őket összejöveteleken? Ha az összejöveteleken soha nem keresitek az igazságot az olyan döntő ügyek megoldására, mint ezek, és ehelyett vég nélkül triviális és unalmas dolgokról kommunikáltok, egy egész összejövetelt egyetlen apró ügyről történő kommunikációval töltve, képtelenül arra, hogy bármilyen lényegi problémát megoldjatok, és időt pocsékolva – nem hanyagoljátok el a valódi kötelességeiteket? Ha így folytatjátok, mindannyian haszontalan, gyenge képességű egyénekké váltok, akik zavaros fejűek, nem látják el jól a kötelességeiket, és elmaradnak az igazságtól. Ti nem kommunikáltok az összejöveteleken azokról a dolgokról, amelyekről kellene, és vég nélkül kommunikáltok az összejöveteleken olyan dolgokról, amelyekről nem kellene. Az összejöveteleken mindig olyan dolgokról kommunikáltok, amelyeknek semmi közük az igazsághoz, amelyek a saját eltorzult megértéseitekhez és triviális személyes ügyeitekhez tartoznak, arra kényszerítve mindenkit, hogy veletek együtt vizsgálja meg ezeket, értelmetlenül vesztegetve az időt. Ez nemcsak Isten választott népének életbe való belépésére van rossz hatással, hanem késlelteti a gyülekezet munkájának normális előrehaladását is. Ez nem a gyülekezet munkájának megzavarása és félbeszakítása? Az ehhez hasonló magatartást zavarásként kell megjelölni. Ez szándékos zavarás, és az így cselekvő embereket korlátozni kell. A jövőben az összejöveteleknek Isten szavának evésére és ivására, az igazságról szóló kommunikációra, a romlott beállítottságokkal kapcsolatos kérdések megoldására, valamint az emberek kötelességeit érintő nehézségek és problémák megoldására kell korlátozódniuk. Az összejöveteleken ne kommunikáljatok semmilyen triviális és jelentéktelen ügyről, sem a mindennapi józan ész kérdéseit érintő ügyekről. A testvérek meg tudják oldani ezeket a kérdéseket azáltal, hogy egymás közt kommunikálnak; az összejöveteleken nem kell róluk kommunikálni.

A gyülekezetben mindig vannak Isten szavait eltorzult módon értelmező, szőrszálhasogató emberek. Amikor az ember jó magatartásformáiról kommunikálok, ezek az emberek valóban energiát fektetnek a magatartásukba. Nem tudják, miért kell kommunikálnunk ezekről a dolgokról. Mondjátok meg Nekem, miért kell kommunikálnunk erről a kérdésről? Mit akarunk elérni azzal, hogy kommunikálunk erről a kérdésről? Először beszéljünk arról, miért kell kommunikálnunk erről a kérdésről. Milyen összefüggésben vetődött fel az ember jó magatartásformáinak témája és az Isten által megkövetelt magatartási kritériumok? Akkor vetődött fel, amikor arról a témáról kommunikáltunk, hogy „mit jelent az igazságra törekedni”. Ez a kérdés közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy az embernek hogyan kell az igazságra törekednie. Azok a jó magatartásformák, amelyeket az emberek az igazság gyakorlásának eredményeként tanúsítanak, az igazságra vonatkoznak, és az igazsághoz kapcsolódnak. Bármilyen jónak tűnik is egy magatartás az ember számára, ha nem jár az igazság gyakorlásával, akkor nem kapcsolódik az igazsághoz. Néhányan azt mondják: „Ez helytelen! Nem azt mondtad, hogy egyes jó magatartásformák elmaradnak az igazságtól? Nem értem.” Meg tudjátok magyarázni ezt a problémát? A „Mit jelent az igazságra törekedni” című témáról szóló közlésen belül azokat a magatartásformákat elemeztem, amelyeket az emberek elképzeléseik szerint jónak tartanak, valamint kritizáltam és elítéltem azokat. Ugyanakkor tájékoztattam az embereket arról, hogy Isten milyen kritériumokat állított fel az ember magatartására vonatkozóan, és mutattam nekik egy helyes utat a normális emberi mivolt megéléséhez, lehetővé téve számukra, hogy olyan kritériumokkal rendelkezzenek, amelyek alapján értékelni tudják a normális emberi mivolt megélését. Ezen az alapon a hatás, amit végül elértem, az volt, hogy tájékoztattam az embereket arról, hogy az elképzeléseik alapján általuk jónak vélt magatartásformák nem az igazság kritériumai, nem is tartalmazzák az igazságot, és nem is kapcsolódnak az igazsághoz, ezáltal megakadályozva az embereket abban, hogy tévesen azt higgyék, hogy ezeknek a jó magatartásformáknak a betartása az igazságra való törekvés. Ugyanakkor tájékoztattam az embereket arról, hogy csak akkor teljesítették a normális emberi mivolt megélésének a normáit, ha teljesítették az Isten által megkövetelt magatartási kritériumokat. Minthogy azt mondtam az embereknek, hogy az emberek által hirdetett jó magatartások mind álcák és hamisak, mind színjátékok és a látszat kedvéért vannak, mind helytelenek, mindegyiket meghamisították a Sátán tervei – most, hogy ezeket a dolgokat elvettem, és az emberek meg lettek fosztva tőlük, talán nem tudják, hogyan kell gyakorolni? Azt gondolják magukban: „Akkor mi szerint éljek? Melyek az Isten által megkövetelt magatartás tényleges kritériumai?” Isten követelései, kritériumai és konkrét kijelentései az ember magatartásával kapcsolatban – ez ilyen egyszerű. Mindaddig, amíg az emberek megélik a valóságokat, amelyeket Isten megkövetel, teljesíteni fogják a normális emberi mivolt megélésének normáit. Nem fognak szőrszálat hasogatni, és nem lesznek meghökkenve vagy összezavarodva ezzel a dologgal kapcsolatban. Ha valaki megfelel azoknak a normáknak, amelyeket a normális emberi mivoltnak meg kell élnie, vajon nem oldott meg egy gyakorlati problémát az igazságra való törekvés felé vezető úton? Nem távolított el egy akadályt, és nem oldott meg valamit, ami hátráltatta a normális emberi mivolt megélésében? Mostanra legalábbis az emberiség által dicsért külsődleges megközelítések, mint például műveltnek és értelmesnek, barátságosnak és megközelíthetőnek lenni, már nem céljai az ember törekvésének. Vagy pontosabban fogalmazva, már nem olyan célok, amelyeket az igazságra törekvő emberek igyekeznek külsőre megélni, és nem is olyan mércék, amelyeket a normális emberi mivoltnak meg kellene élnie. Mindezt felváltotta a visszafogottságra, a szent tisztesség birtoklására való igény, és így tovább. Istennek ezek a követelései a kritériumok az ember számára a normális emberi mivolt megéléséhez; ezek a hasonlatosság, amelyet a normális emberi mivoltnak meg kell élnie. Ily módon vajon nem igazolódott be az igazságra való törekvés legalapvetőbb feltétele, célja és iránya? A legsarkalatosabb, a legalapvetőbb dolog beigazolódott: hogy a normális emberi mivolt megélésének nem az a célja, hogy az emberek műveltek és értelmesek, szelídek és kifinomultak, barátságosak, udvariasak legyenek, tiszteljék az időseket és gondoskodjanak a fiatalokról, stb. Inkább úgy kell megélniük a normális emberi mivoltot, ahogy Isten megköveteli. Ebben nincsenek álcák, sem a Sátán semmiféle terve, hanem ez a normális emberi mivolt tényleges megélése, kiáradása és magatartása. Nem így van? (De igen, így van.) Ebből a szempontból, amikor az emberek jó magatartásformáiról, amelyek az emberek elképzelései szerint helyesnek és jónak tartott dolgok témakörébe tartoznak, valamint az Isten által megkövetelt magatartás kritériumairól kommunikálunk – ezek a dolgok az igazságra való törekvéshez kapcsolódnak? (Igen.) Igen, ezek összefüggnek. Ez bizonyos mértékig megerősíti az ember igazságra való törekvésének alapvető irányát és célját. Ez azt jelenti, hogy legalább a normális emberi mivolt megélésére vonatkozó célod helyes lesz, mielőtt elkezdesz törekedni az igazságra. Ez a cél nem ember alkotta megközelítés, nem csomagolás vagy álcázás, hanem az Isten által megkövetelt emberi mivolt normális megélése. Bár ez a téma még kissé távol áll az igazságra való igazi törekvéstől, az igazságra való törekvés átfogó iránya szempontjából mégis elengedhetetlen. Ez a magatartás legegyszerűbb és legalapvetőbb kritériuma, amelyet az embernek meg kell értenie. Bármennyire is távol áll ez a közösségi téma az igazságra való törekvéstől, és bármennyire távol áll az igazság kritériumaitól, de mivel Isten követeléseire és azokra a magatartási kritériumokra vonatkozik, amelyeket Isten adott az emberiségnek, természetesen az igazság kritériumaira is vonatkozik bizonyos mértékig. Ezért az embereknek meg kell érteniük ezeket a kérdéseket. Ezek az Isten által az ember magatartásával szemben támasztott követelmények olyan kritériumok, amelyeket az embereknek be kell tartaniuk, és nem szabad figyelmen kívül hagyni őket. Miután megértették ezeket a kérdéseket, az emberek legalább nem fognak majd arra törekedni, hogy művelt és értelmes, szelíd és kifinomult, udvarias, megközelíthető vagy barátságos emberek legyenek a normális emberi mivolt megélésében, és külsődleges megközelítéseikben – mint például ahogy különösen a nyugati emberek azt várják el a férfiaktól, hogy úriemberek legyenek, kinyissák az ajtót a nők előtt, húzzák ki a széket a nő részére, amikor leül, és hogy elsőbbséget biztosítsanak a nőknek nyilvános helyeken –, amint az emberek tisztánlátást nyernek ezekről a jó magatartásformákról, legalábbis nem fogják őket mércének tekinteni, amikor arra törekszenek, hogy normális emberi mivoltot éljenek meg, vagy amikor a normális emberi mivolt magatartásformáira törekszenek. Ehelyett szívükben és elméjükben el fogják hagyni ezeket a dolgokat; többé nem lesznek általuk befolyásolva és megkötve. Ez egy olyan dolog, amit meg kell tennetek. Ha van valaki, aki még mindig azt mondja: „Nos, az az ember nem túl művelt és értelmes”, mi lesz a reakciód? Rájuk pillantasz, és jelzed nekik: „Helytelenül szóltál. Ez Isten háza. Mit értesz azon, hogy »művelt és értelmes«? Ez nem az igazság, és nem az emberi hasonlatosság, amelyet meg kell élnünk.” Némelyek azt mondják: „A vezetőnk nem tiszteli az időseket és nem törődik a fiatalokkal. Már előrehaladott korú vagyok, ez a hölgy mégsem hív néninek, csak a keresztnevemen szólít. Nem szabadna ezt csinálnia. Az unokáim idősebbek nála! Ezzel nem néz le engem? Nem is barátságos, és nem tud bánni az emberekkel. Magatartásából ítélve úgy tűnik, nem alkalmas vezetőnek.” Mi a véleményed erről a nézetről? Az idősek tisztelete és a fiatalokkal való törődés nem az igazság. Nem külső magatartásformáik és megnyilvánulásaik alapján kellene értékelned az embereket, hanem Isten szavai szerint, az igazságot tekintve mércének. Kizárólag ezek az emberek értékelésének alapelvei. Akkor hogyan értékeljük a vezetőket és a dolgozókat? Meg kell nézni, hogy végeznek-e gyakorlati munkát, hogy képesek-e rávezetni Isten választott népét arra, hogy egyék és igyák Isten szavait és megértsék az igazságot, hogy fel tudják-e használni az igazságot a gyülekezeti problémák megoldására és néhány fontos feladat teljesítésére. Például hogy halad az evangéliumi munka? Milyen a gyülekezeti élet? Isten választott népe jól teljesíti-e a kötelességeit? Hogyan haladnak a különböző szakmai feladatok? Eltávolították-e az álhívőket, a gonosz embereket és az antikrisztusokat? Ezek a gyülekezet döntő feladatai. A vezetők és dolgozók értékelése főként annak vizsgálatával történik, hogy mennyire végzik jól ezeket a munkákat. Ha az illető mindezeken a területeken hatékony, akkor kompetens vezető. Még ha magatartása kissé hiányos is, ez nem nagy probléma. A külső magatartásformák vizsgálata egymagában nem mérce annak értékeléséhez, hogy egy vezető vagy dolgozó alkalmas-e. Ha valaki ezt az ember szemszögéből nézné, úgy tűnhetne, hogy a vezető udvariatlan, mert soha nem nevezi néninek vagy nagymamának az idősebb nőt. De ha Isten szavait használja az illető értékelésére, akkor ez a vezető kielégítő, és Isten választott népe a megfelelő embert választotta meg, mert ő meg tud birkózni a gyülekezet munkájának minden aspektusával, segítőkész és jótékony hatással van Isten választott népe minden egyes tagjának az életbe való belépésére, és jól végzi az evangéliumi munkát. Mindenkinek el kell fogadnia a vezetését, és együtt kell működnie vele a munkájában. Ha valaki nem működik együtt ezzel a vezetővel a munkájában, vagy megnehezíti a dolgát, vagy ha támadási felületet keres, hogy kritizálhassa őt, csak azért, mert ez a vezető nem rendelkezik olyan jó külső magatartásformákkal, mint az idősek tisztelete és a fiatalokkal való törődés, ez nem előnyös a gyülekezet munkájára nézve. Ez elvtelen cselekvés a vezetővel és dolgozóval szemben, és a gyülekezet által végzett munka félbeszakításának és megzavarásának megnyilvánulása. Az ilyen embereknek nincs igazuk; gonoszságot cselekszenek. Ha látsz egy vezetőt vagy dolgozót, aki nem tiszteli az idősebbeket, és ennek következtében úgy gondolod, hogy nem olyan jó ember, és nem fogadod el őt vezetőként, sőt elítéled őt, akkor milyen hibát követsz el? Ez a gonosz eredménye annak, ha valaki az embereket az ember mércéi alapján, a hagyományos kultúra nézetei szerint értékeli. Ha mindenki képes Isten szavai és az igazság szerint értékelni az embereket és megválasztani a vezetőket és a dolgozókat, akkor az pontos lesz és összhangban lesz Isten szándékaival. Az emberek képesek lesznek tisztességesen bánni másokkal és fenntartani a gyülekezet munkájának normális előrehaladását. Isten elégedett lesz, és az ember is elégedett lesz. Nem ez a helyzet?

Mióta elemeztem az ember úgynevezett „jó magatartásformáit”, és közöltem azokat a követelményeket, amelyeket Isten az ember magatartásával szemben támaszt, megváltozott az a perspektíva, amelyből az emberek egy másik embert szemlélnek, és megváltoztak az értékelésükre használt mércék; mivel más a látómező, amelyben az emberek egy másik embert látnak, az emberek értékelésének az eredményei is eltérőek. Ha az emberek Isten szavait veszik alapul értékeléseikben, akkor az eredmény mindenképpen helyes, igazságos, tárgyilagos lesz és mindenki érdekét fogja szolgálni. Ha az emberek értékelésének nézőpontja, módszere és alapja az, amit az ember helyesnek és jónak tart, akkor mi lesz az eredmény? Előfordulhat, hogy valaki tévesen vádol meg vagy ítél el jó embereket, vagy képmutatók félrevezethetik őt, és ezért nem tud igazságosan értékelni és kezelni valakit. Mivel az ember alapja téves, a végeredmény minden bizonnyal helytelen, igazságtalan lesz, és nem lesz összhangban Isten szándékaival. Tehát szükséges-e elemezni az emberek jó magatartásról alkotott elképzeléseinek lényegét és kommunikálni róla? Van ennek bármi köze az igazságra való törekvéshez? Nagyon szorosan kapcsolódik egyik a másikhoz! Annak ellenére, hogy ez a téma csak a normális emberi mivoltot megélő embereket, valamint az ember külsődleges megközelítéseit és kiáradásait érinti, ha az embereknek megvannak azok a megfelelő kritériumai, amelyeket Isten megkövetel a normális emberi mivolt megéléséhez, akkor megfelelő és egységesített alapjaik és kritériumaik lesznek mások értékeléséhez, az emberek és dolgok szemléletéhez, valamint a viselkedéshez és cselekvéshez. Tehát ebben a tekintetben vajon nem lesz pontosabb az igazságra való törekvésük iránya, útja és célja? (De igen, az lesz.) Pontosabb és egységesebb lesz. Bár ezek a témák kissé egyszerűek, a legpraktikusabb, legvalóságosabb és legszorosabb módon kapcsolódnak az embernek az emberekről és dolgokról alkotott szemléletéhez, valamint az ember viselkedéséhez és cselekedeteihez – egyáltalán nem üresek.

Sokat beszéltem már arról a témáról, hogy az emberek mit tartanak helyesnek és jónak az elképzeléseik szerint – újra és újra ismételtem Magam, hogy megértessem veletek: bár ezek a témák bizonyos mértékig távol állnak az igazságtól, és nem érnek olyan magasra, mint az igazság, mégis kapcsolódnak az embernek az emberekről és a dolgokról alkotott szemléletéhez, valamint viselkedéséhez és cselekedeteihez. Ezért ezeket a témákat ne tekintsétek nem-igazságoknak, illetve egyfajta tudásnak vagy elméletnek. Ezek nem üresek. Azok a dolgok, amelyeket az emberek elképzeléseik szerint helyesnek és jónak tartanak, mindig ott vannak a szívük mélyén, irányítják gondolataikat, irányítják azt a perspektívát és álláspontot, amelyből az embereket és dolgokat szemlélik, és ahogyan viselkednek és cselekednek. Ezért ezeket a dolgokat világosan el kell magyarázni, hogy az emberek megértsék őket és tisztánlátást nyerjenek róluk, és ezáltal feladják az embernek a jó magatartásról és az ehhez hasonló dolgokról alkotott elképzeléseit, és soha többé ne kezeljék ezeket pozitívumként vagy az emberekről és dolgokról alkotott szemléletük, valamint viselkedésük és cselekedeteik magatartásbeli kritériumaiként. Ezek a dolgok egyáltalán nem Isten szavai, nemhogy az igazság. A következőt kell tennetek: folyamatosan helyesbítenetek kell azt a nézőpontot és alapállást, amely alapján az embereket és a dolgokat szemlélitek, valamint viselkedtek és cselekedtek, miközben folyamatosan vizsgáljátok, hogy az elmétekben felmerülő egyes elképzelések és nézőpontok összhangban vannak-e az igazsággal. Azonnal visszájára kell fordítanotok téves elképzeléseiteket és nézeteiteket, majd ragaszkodnotok kell a helyes állásponthoz, és Isten szavai szerint kell szemlélnetek az embereket és a dolgokat, valamint viselkednetek és cselekednetek, az Isten által megkövetelt magatartási kritériumok szerint. Ez az igazságra való törekvés legalapvetőbb gyakorlata. Ez a törekvés egyfajta iránya és célja is, amellyel rendelkeznetek kell, amikor az üdvösség elérésére és a normális emberi mivolt megélésére törekedtek. Mivel még csak most fejeztétek be e szavak meghallgatását, lehet, hogy nem túl mély vagy konkrét a megértésetek róluk, de ne aggódjatok. Miután Isten szavaival kapcsolatos tapasztalatotok folyamatosan mélyül, és miután folyamatosan elemzitek és felismeritek azokat a dolgokat, amelyeket az emberek a hagyományos kultúra elképzelései szerint helyesnek tartanak, végül képesek lesztek feladni a hagyományos kultúra különféle állításait. Soha többé nem fogjátok a hagyományos kultúra szerint értékelni az emberek magatartását, hanem Isten szavai és az igazság szerint fogjátok értékelni az embereket. Ily módon teljesen kitakarítjátok magatokból és elhagyjátok a hagyományos kultúra elképzeléseit. Ha nem érted az igazságot, és csak az egyszerű doktrínákat érted, és tudod, hogy a hagyományos kultúra által megkövetelt magatartásformák érvénytelenek, akkor azt gondolhatod: „Modern ember vagyok, aki elkülönül a világi tömegektől. Nem vagyok túl hagyománytisztelő, és nagyon idegenkedem a hagyományos kultúrától, nem szeretek unalmas szokásokat és rítusokat betartani.” De amikor embereket és dolgokat szemlélsz, akkor továbbra is teljesen természetesen a múltbeli elképzeléseid alapján fogod szemlélni és értékelni őket. Akkor rá fogsz jönni, hogy minden állításod, miszerint modern ember vagy, aki nem régimódi és nem túl hagyománytisztelő, és aki el tudja fogadni az igazságot, valójában hamis és téves volt, és becsaptak téged a saját érzéseid. Csak akkor fogod felismerni, hogy hosszú ideje régi gondolatok, nézetek és elképzelések vertek mély gyökeret a szívedben, és nem tűnnek el azonnal, amikor megváltoztatod elképzeléseidet vagy felhagysz bizonyos gondolatokkal. Azt mondani, hogy te az új kor embere, modern ember vagy, csak felszíni címke; csak azért van, mert más nemzedékben és korban születtél, de mindazok a régimódi és Istennel összebékíthetetlen dolgok, amelyek az egész emberiségre jellemzőek, kivétel nélkül jelen vannak benned is. Amíg ember vagy, addig ezek a dolgok benned lesznek. Ha nem hiszed el, szerezz több tapasztalatot. Eljön a nap, amikor „Áment” mondasz ezekre a szavaimra. Azok, akiknek nincs lelki megértésük, és azok, akik gőgösek és önmagukkal vannak eltelve, azt gondolják: „Mesterfokozatom és doktorátusom van. Sok évet éltem ebben a társadalomban, és találkoztam az új korszak kultúrájával és oktatásával, különösen a nyugati oktatással. Hogyan dédelgethetném még mindig azokat a régimódi dolgokat? A hagyományok rettenetesek számomra. A legjobban azokat az értelmetlen szabályokat utálom. Amikor a családom összejön és hagyományos dolgokról és szabályokról beszél, egyáltalán nem akarom hallani.” Ne tagadd ezt ilyen elhamarkodottan. Végül eljön majd a nap, amikor elengeded ezeket az eszméidet. El fogod ismerni, hogy a Sátán által megrontott emberi fajnak nem létezhet közönségesebb tagja, mint te. Bár nem fogadtad el készségesen vagy árasztottad ki a benned lévő régimódi elképzeléseket, a hagyományos kultúra és az emberi faj ősei már régen megfertőztek és kondicionáltak téged velük. Ezek a dolgok kivétel nélkül léteznek a belső térségeidben, gondolataidban és elképzeléseidben. Miért van ez? Mert a hagyományos kultúra ezen aspektusai nem egyszerű kijelentések, és nem is egyszerű mondások vagy megközelítések, hanem a gondolkodás és az elmélet egy fajtája. Az a hatásuk, hogy félrevezetik és megrontják az embert. Ezek a mondások és megközelítések nem a romlott emberi mivolttól származnak, hanem a Sátántól. Amíg a Sátán hatalma alatt élsz, nem kerülheted el, hogy ezek a dolgok kondicionáljanak, félrevezessenek és megrontsanak. Most, hogy hallottad szavaimat, úgy fogod érezni, hogy ezek mind tények és az igazság. Amikor megtapasztaltad ezeket a szavaimat, fel fogod fedezni, hogy bár nem szereted a hagyományos kultúrát, az unalmas szokásokat és rítusokat, az értelmetlen szabályokat, mégis, az emberekről és dolgokról alkotott szemléleted, valamint a viselkedésed és cselekedeteid alapjai elkerülhetetlenül az embertől származnak. A hagyományos kultúra lényegéhez tartoznak, a hagyományos kultúrán belüli dolgok. Az emberekről és dolgokról alkotott szemléleted, viselkedésed és cselekedeteid nem Isten szavain alapulnak, és nem az igazságot tekinted mércédnek. Abban az időben tudni fogod, tisztán láthatod majd, hogy mielőtt az emberek elnyerik az igazságot, ha nem törekednek az igazságra vagy nem értik azt, akkor magukban hordják a Sátán mérgét, a Sátán egy darabját és a Sátán terveit, miközben a legalapvetőbb normális emberi mivoltot élik meg. Minden, amit megélnek, negatív, Isten által visszautasított. Mind a hús-vér testből származik, és semmi köze azokhoz a pozitív dolgokhoz, amelyeket Isten előterjeszt és szeret, és amelyek összhangban vannak az Ő szándékaival. Egyáltalán nincs átfedés, még csak hasonlóság sincs közöttük. Nagyon fontos tisztán látni ezeket a problémákat, különben az emberek nem fogják tudni, mit jelent az igazság gyakorlása. Örökké azokhoz a jó magatartásokhoz fognak ragaszkodni, amelyeket az ember pozitív dolgoknak tart, így magatartásuk és megnyilvánulásaik soha nem nyerhetik el Isten helyeslését. Ha valaki szereti az igazságot, akkor képes lesz elfogadni azt és törekedni rá. Teljességgel Isten szavai szerint fogja az embereket és a dolgokat szemlélni, valamint viselkedni és cselekedni, az igazságot tekintve mércének. Így képes lesz rálépni arra az életútra, amelyet Isten mutatott az embernek. Teljességgel Isten szavai szerint szemlélni az embereket és a dolgokat, valamint viselkedni és cselekedni, az igazságot tekintve mércének – ez az igazságalapelv rendkívül fontos és szükségszerű az ember számára. Ez egy igazságalapelv, amellyel az embernek rendelkeznie kell, amikor az üdvösségre törekszik, és igyekszik értelmes életet megélni. Ezt el kell fogadnod. Ebben a kérdésben nincs választási lehetőség, és nincs kivétel senki számára. Ha nem törekszel az igazságra, és nem fogadod el ezt az igazságalapelvet, függetlenül attól, hogy idős vagy fiatal vagy, tájékozott-e vagy sem, nem számít, hogy hívő ember vagy-e vagy csekély a hited, és függetlenül attól, hogy milyen társadalmi osztályba vagy milyen etnikumhoz tartozol, kivétel nélkül, semmi közöd nem lesz azokhoz a normákhoz, amelyeket Isten megkövetel. Amit tenned kell, az az, hogy igyekezz teljességgel Isten szavai szerint szemlélni az embereket és a dolgokat, valamint viselkedni és cselekedni, az igazságot tekintve mércének. Ez az egyetlen út, amelyet követned kell. Nem szabad válogatnod, mondván: „Akkor fogadok el valamit igazságként, ha megfelel az elképzeléseimnek, de ha nem, akkor nem vagyok hajlandó elfogadni. A magam módján fogom csinálni a dolgokat, nem kell az igazságra törekednem. Nem kell Isten szavainak szemszögéből néznem az embereket, az ügyeket és a dolgokat; megvannak a saját nézeteim, amelyek meglehetősen nemesek, tárgyilagosak és pozitívak. Nem különböznek annyira Isten szavaitól, így természetesen helyettesíthetik Isten szavait és az igazságot. Ebben a tekintetben nem kell Isten szavait gyakorolnom vagy azok szerint cselekednem.” Ez a fajta nézet és törekvési mód helytelen. Bármennyire is jók vagy helyesek egy ember nézetei, akkor is helytelenek. Semmiképpen sem pótolhatják az igazságot. Ha nem tudod elfogadni az igazságot, akkor bármire is törekszel, az rossz lesz. Ezért mondom, hogy nincs más választásod abban a kérdésben, hogy „teljességgel Isten szavai szerint szemléld az embereket és a dolgokat, valamint viselkedj és cselekedj, az igazságot tekintve mércének”. Csak annyit tehetsz, hogy kötelességtudóan e kifejezés szerint cselekszel, végrehajtod és személyesen megtapasztalod azt, fokozatosan megismerve azt, felismerve saját romlott beállítottságodat, és belépve ennek a kifejezésnek a valóságába. Csak akkor lesz a cél, amelyet végül elérsz, az a cél, amelyet az igazságra való törekvés által kell elérni. Ellenkező esetben a kemény munkád, minden, amiről lemondtál, és az összes ár, amit fizettél, elpárolog, mind hiábavaló lesz. Érted?

Mit jelent az igazságra törekedni? (Teljességgel Isten szavai szerint szemlélni az embereket és a dolgokat, valamint viselkedni és cselekedni, az igazságot tekintve mércének.) Ez így van. Gyakorold ezeket a szavakat lelkiismeretesen, teljességgel és átfogóan. Tedd ezt a kifejezést törekvésed céljává és életed valóságává, és akkor olyasvalaki leszel, aki az igazságra törekszik. Ne légy beszennyezve semmilyen módon, ne szennyeződj be semmilyen emberi akarattal, és ne ragaszkodj semmilyen szerencsével kapcsolatos mentalitáshoz. Ez a helyes cselekvési mód, és akkor lesz reményed az igazság megnyerésére. Szükséges tehát kommunikálni az ember jó viselkedéssel kapcsolatos elképzeléseiről és elemezni ezeket? (Igen, az.) Milyen pozitív útmutatást és segítséget tud ez nyújtani nektek? Vajon ezek a szavak alapjává és kritériumává válhatnak-e annak, ahogyan az embereket és a dolgokat szemléled, valamint viselkedsz és cselekedsz? (Igen, azzá válhatnak.) Ha azzá válhatnak, akkor imádkozva olvassátok el jól ezt a két közlést az összejöveteleitek és áhítataitok során. Mihelyt alaposan megérted ezeket a szavakat, képes leszel pontosan szemlélni az embereket és a dolgokat, valamint Isten szavai szerint viselkedni és cselekedni. Így lesz alapod és kritériumod arra, amit mondasz és teszel. Pontosan fogod látni az embereket, a perspektíva és az álláspont pedig, amelyből a dolgokat nézed, szintén helyes lesz. Nem fogod többé az érzelmeid vagy érzéseid, sem a hagyományos kultúra vagy a sátáni filozófiák alapján szemlélni az embereket és a dolgokat. Ha megvan a megfelelő alapod, akkor az emberekről és dolgokról alkotott szemléleted eredményei viszonylag pontosak lesznek. Nem így van? (De igen.) Ezért nem tehetitek meg, hogy vagy elfogadjátok ezeket a szavakat, vagy nem. Nem azért tartok összejövetelt veletek és kommunikálok ezekről a témákról, hogy az időt töltsem, vagy hogy szórakoztassam Magam, mert unatkozom. Azért teszem, mert ezek a problémák minden emberben közösek, és olyan problémák, amelyeket az embereknek meg kell érteniük az igazságra való törekvésnek és az üdvösség elérésének útján. Az emberek azonban még mindig nem látják világosan ezeket a kérdéseket. Gyakran megrekednek és belegabalyodnak ezekbe a kérdésekbe. Ezek a problémák akadályozzák és zavarják őket. Természetesen az emberek nem értik az üdvösség eléréséhez vezető utat sem. Nem számít, hogy passzív vagy aktív, pozitív vagy negatív perspektívából teszik, de az embereknek meg kell győződniük arról, hogy tisztában vannak ezekkel a problémákkal és megértik őket. Így, amikor a való életben ehhez hasonló problémákkal találkozol, és választás előtt állsz, képes leszel az igazságot keresni; az a perspektíva és álláspont, amelyből a problémát nézed, helyes lesz, és képes leszel ragaszkodni az alapelvekhez. Így döntéseidnek és választásaidnak lesz alapja, és összhangban lesznek Isten szavaival. Soha többé nem vezetnek félre sátáni filozófiák és tévtanok; soha többé nem fognak felzaklatni a Sátán mérgei és abszurd állításai. Ekkor, ami az emberek és a dolgok szemléletét illeti, ami a legalapvetőbb szint, képes leszel objektív és igazságos lenni abban, ahogy egy dologra vagy személyre tekintesz; nem fognak befolyásolni vagy irányítani az érzéseid vagy sátáni filozófiák. Ezért, bár az emberek által az elképzeléseik szerint jónak vélt magatartásformák felismerése és megkülönböztetése nem fontos dolog az igazságra való törekvés folyamatában, mégis szorosan összefügg az emberek mindennapi életével. Más szóval, az emberek gyakran találkoznak ezekkel a dolgokkal mindennapi életük során. Például, mondjuk, hogy történik valami, és te egyfajta módon akarsz cselekedni, de egy másik személy más véleménnyel áll elő, és te nem vagy kibékülve azzal, ahogyan az adott személy általában viselkedik – hogyan kell kezelned a véleményét? Hogyan kell kezelned ezt az ügyet? Az helytelen lenne, ha egyszerűen figyelmen kívül hagynád őt. Mivel van róla egy bizonyos nézeted vagy értékelésed, vagy levontál vele kapcsolatban egy bizonyos következtetést, ezek a dolgok befolyásolni fogják gondolkodásodat és ítélőképességedet, és valószínűleg hatással lesznek az ítéletedre ebben az ügyben. Ezért kell higgadtan megközelítened az illető eltérő nézetét, felismerve és tisztán látva azt az igazság szerint. Ha az, amit mondott, összhangban van az igazságalapelvekkel, akkor el kell fogadnod. Ha nem látod tisztán az ügyet, akkor ha újra találkozol egy ilyen helyzettel vagy személlyel, még mindig zavartnak, felkészületlennek, ingerültnek és idegesnek fogod érezni magad. Néhányan akár szélsőséges intézkedéseket is alkalmazhatnak a helyzet megközelítésére és kezelésére, amelynek végeredményét biztosan senki sem akarja látni. Ha az Isten által megkövetelt mércéket használod ahhoz, hogy egy személyről véleményt formálj, a végeredmény valószínűleg jó és pozitív lesz – nem lesz konfliktus kettőtök között, és ki fogtok jönni egymással. Ha azonban a Sátán logikáját és a jó magatartásról alkotott emberi elképzelések normáit használod az illetőről alkotott véleményedhez, akkor valószínű, hogy a végén veszekedni és vitatkozni fogtok. Ennek az lesz az eredménye, hogy nem tudtok kijönni egymással, és ebből sok minden fog következni: áskálódhattok egymás ellen, lekicsinyelhetitek egymást, ítélkezhettek egymás fölött, súlyos esetben akár fizikai verekedésre is sor kerülhet, és a végén mindkét fél sérül és veszít. Senki sem akarja ezt látni. Ezért azok a dolgok, amelyeket a Sátán nevel bele az emberekbe, soha nem segíthetik őket abban, hogy tárgyilagosan, igazságosan és észszerűen formáljanak véleményt egy személyről vagy dologról. Ezzel szemben, amikor az emberek olyan magatartási kritériumok szerint véleményeznek és értékelnek egy dolgot vagy személyt, amelyeket Isten megkövetel az embertől és amelyekről tájékoztatta az embert, valamint Isten szavai és az igazság szerint, akkor a végeredmény minden bizonnyal objektív lesz, mert a szenvedélyesség vagy emberi érzelmek és érzések nem fogják beszennyezni. Ebből csak jó dolgok származhatnak. Ennek fényében mit kell elfogadniuk az embereknek: az ember jó dolgokról alkotott elképzeléseit vagy az Isten által megkövetelt magatartási kritériumokat? (Az Isten által megkövetelt magatartási kritériumokat.) Mindannyian tudjátok a választ erre a kérdésre, és helyesen tudtok rá felelni. Rendben, a témával kapcsolatos kommunikációnkat most abbahagyjuk. A következő lépés, amit meg kell tennetek, az, hogy továbbra is töprengjetek és kommunikáljatok ezekről a dolgokról, szisztematikusan rendszerezzétek ezeket a kérdéseket, dolgozzatok ki számos gyakorlási alapelvet és gyakorlási utat, majd folyamatosan menjetek keresztül rajtuk és tapasztaljátok meg őket mindennapi életetekben, és lépjetek be e szavak valóságába. Természetesen az ezeknek a szavaknak a valóságába való belépés az első igazságvalóság, amelyre az emberek törekednek és amelybe belépnek. Ily módon a tapasztalás során az emberek fokozatosan különböző fokú megértésre és tudásra jutnak e közlés tartalmának minden oldalát illetően, és lépésről lépésre előnyöket szereznek különböző szempontok alapján. Minél többet nyersz, annál mélyebb lesz a tapasztalati tudásod és e szavakba való belépésed. Minél mélyebben lépsz be és tapasztalod meg őket, belépésed az emberekről és a dolgokról alkotott szemléletedbe, valamint viselkedésedbe és cselekedeteidbe, és az ezekről való tapasztalati tudásod annál mélyebb lesz. Ezzel szemben, ha egyáltalán nem lépsz be ezekbe a szavakba, csak a szó szerinti jelentésüket nézed és érted meg, és annyiban hagyod a dolgot, úgy élsz, ahogy mindig is tetted, nem keresve az igazságot, amikor problémák merülnek fel, és nem vetve össze ezeket a problémákat Isten szavaival összehasonlítás céljából, és nem oldva meg őket Isten szavai szerint, akkor soha nem leszel képes belépni Isten szavainak valóságába. Mit jelent azt mondani, hogy soha nem leszel képes belépni az igazságvalóságba? Azt jelenti, hogy nem vagy olyan ember, aki szereti az igazságot, és soha nem fogod gyakorolni az igazságot, mert soha nem fogod Isten szavai szerint, az igazságot mércédnek tekintve szemlélni az embereket és a dolgokat, valamint viselkedni és cselekedni. Azt mondod: „Én akkor is jól élek, ha nem Isten szavait veszem alapul, és nem az igazságot tekintem mércémnek.” Mit értesz azon, hogy „jól élni”? Még nem haltál meg, tehát jól mennek a dolgok? A törekvésed célja nem az üdvösség elérése, és nem fogadod el vagy nem érted az igazságot, mégis azt mondod, hogy jól élsz. Ha ez a helyzet, akkor az életminőséged nagyon is átlagon aluli, és az általad megélt emberi mivolt minősége nagyon alacsony. Egy köznyelvi mondásból kölcsönözve: te inkább ördög vagy, mint ember, mert nem eszed és iszod Isten szavait, nem érted az igazságot, még mindig sátáni beállítottság és sátáni filozófiák szerint élsz – csupán emberi bőrbe burkolt nem-ember vagy. Milyen minősége vagy értéke van egy ilyen ember életének? Semmi haszna nincs sem számodra, sem mások számára. Az ilyen típusú élet minősége olyan rossz – nincs értéke.

Tudjátok, hogy ma miért kommunikálok ezekről a hagyományos fogalmakról és a hagyományos kultúráról, és miért elemzem ezeket? Csak azért, mert nem szeretem őket? (Nem, nem ez az oka.) Akkor mi a jelentősége az ezekről a témákról való kommunikációnak? Mi ennek a végső célja? (Segít nekünk megvizsgálni, hogy milyen magatartásformákat és megnyilvánulásokat hordozunk még, amelyeket a hagyományos kultúra diktál, és ami a sátáni filozófiák szerinti élet. Miután megértjük az igazságot és tisztánlátást nyerünk, képesek leszünk az Isten által nekünk adott követelések és kritériumok szerint megélni a normális emberi mivoltot, és az igazságra való törekvés útját járni.) Ez helyes, de kissé bőbeszédű. Mi a legegyszerűbb és legközvetlenebb válasz? Csak egy végső célja van az ilyen témákról való kommunikációnak, mégpedig az, hogy megértesse az emberekkel, mi az igazság, és mi az igazság gyakorlása. Amint az emberek tisztában vannak ezzel a két dologgal, tisztánlátással fognak rendelkezni a hagyományos kultúra által hirdetett jó magatartásformákkal kapcsolatban. Ezeket a jó magatartásformákat többé nem tekintik szabályoknak az igazság gyakorlására vagy az emberi hasonlatosság megélésére. Csak az igazság megértésével vethetik le az emberek a hagyományos kultúra bilincseit, és vethetik le téves felfogásaikat és nézeteiket az igazság gyakorlásáról és a jó magatartásformákról, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kell. Csak így tudják az emberek helyesen gyakorolni az igazságot és törekedni arra. Ha az emberek nem tudják, mi az igazság, és a hagyományos kultúrát tekintik az igazságnak, akkor törekvésük iránya, céljai és útja mind rossz lesz. Elszakadnak Isten szavaitól, szembekerülnek az igazsággal, és letérnek az igaz útról. Mint ilyenek, a saját útjukat járják, és eltévednek. Ha azok az emberek, akik nem értik az igazságot, képtelenek azt keresni és gyakorolni, mi lesz a végeredmény? Nem nyerik el az igazságot. És ha nem nyerik el az igazságot, akkor bármennyire erősen hisznek ezek az emberek, az semmit sem fog érni. Ezért ezekről a hagyományos elképzelésekről és a hagyományos kultúra ezen állításairól való mai kommunikáció és azok elemzése nagyon fontos és rendkívül jelentős téma minden hívő számára. Ti hisztek Istenben, de valójában értitek-e, hogy mi az igazság? Tényleg tudjátok, hogyan kell az igazságra törekedni? Biztosak vagytok a céljaitokban? Biztosak vagytok az utatokban? Ha nem vagy biztos semmiben, hogyan törekedhetsz az igazságra? Lehet, hogy nem a megfelelő dologra törekszel? Lehet, hogy letértél az útról? Ez rendkívül valószínű. Tehát, bár a szavak, amelyekről ma kommunikálok, a felszínen nagyon egyszerűnek tűnnek, olyan szavak, amelyeket az emberek azonnal megértenek, amint meghallják őket, és a ti szemszögetekből nézve nem is tűnnek említésre méltónak, ez a téma és ez a tartalom mégis közvetlenül kapcsolódik az igazsághoz, és Isten követeléseire vonatkozik. Ez az, aminek a többségetek nincs tudatában. Bár a doktrína szempontjából megértitek, hogy a hagyományos kultúra és az emberiség társadalomtudományai nem az igazság, és hogy az etnikai szokások és gyakorlatok biztosan nem az igazság, valójában tisztán látjátok ezeknek a dolgoknak a lényegét? Tényleg levetettétek ezeknek a dolgoknak a bilincseit? Nem feltétlenül. Isten háza soha nem követelte meg az emberektől, hogy energiát fektessenek az etnikai kultúra, szokások és gyakorlatok tanulmányozásába, és Isten háza semmiképpen sem késztette az embereket arra, hogy bármit elfogadjanak a hagyományos kultúrából. Isten háza soha nem említette ezeket a dolgokat. Mindazonáltal a téma, amiről ma kommunikálok, nagyon fontos. Szükséges, hogy ezt világosan kimondjam, hogy megértsétek. Annak, hogy ezeket elmondom, nem más a célja, mint hogy az emberekkel megértessem az igazságot és Isten szándékait, de vajon mindannyian megértitek-e, amit mondok? Ha tesztek némi erőfeszítést, fizettek egy kis árat és némi energiát fektettek bele, akkor végül képesek lesztek előrelépni ezen a területen, és sikerülni fog megérteni ezeket az igazságokat. És ha megértitek ezeket az igazságokat, majd megpróbáltok belépni az igazságvalóságba, akkor könnyű lesz eredményeket elérnetek.

Az ember jó magatartása volt az egyik aspektusa azoknak a dolgoknak, amelyeket az emberek elképzeléseik szerint helyesnek és jónak tartanak, amelyekről korábban beszélgettünk. Mi volt a másik aspektus? (Az erkölcs és az ember emberi mivoltának minősége.) Egyszerűen fogalmazva: az ember erkölcsi magatartása. Bár a romlott emberek mind sátáni beállítottságaik szerint élnek, kivételesen jól álcázzák magukat. A kifejezetten a felszíni megközelítésekhez és magatartásformákhoz kapcsolódó mondások mellett az ember erkölcsi magatartására vonatkozóan is számos mondást és követelményt alkottak. Milyen, erkölcsi magatartásról szóló mondások terjednek az emberek között? Soroljátok fel azokat, amelyekről tudtok és amelyeket ismertek, és majd kiválasztunk néhány gyakori mondást, amelyeket elemezni lehet és amelyekről kommunikálni lehet. (Ne tedd zsebre az utcán talált pénzt. Leld örömödet abban, hogy segítesz másokon.) (A kapott kedvességet hálásan viszonozni kell.) (Áldozd fel a saját érdekeidet mások kedvéért.) (Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.) (Egy nőnek erényesnek, kedvesnek, gyengédnek és erkölcsösnek kell lennie.) (Légy szigorú magaddal és toleráns másokkal szemben.) Igen, ezek mind jó példák. Ezenkívül van még: „Amikor egy kút vizét iszod, soha ne feledd el azt, aki ásta”, „Ha megütsz másokat, ne az arcukat üsd; ha kritizálsz másokat, ne a hiányosságaikat kritizáld” és „Légy kíméletes, ahol csak lehet: a kivégzéstől csak a fejek hullanak.” Ezek mind az ember erkölcsi magatartásával kapcsolatban javasolt követelmények. Vannak még mások? (Egy vízcseppnyi kedvességet bugyogó forrással kell viszonozni.) Ez is az emberiség hagyományos kultúrája által az ember erkölcsi magatartásával szemben támasztott követelmény, valamint mérce az emberek erkölcsi magatartásának értékeléséhez. Mi más van még? (Ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz.) Ez egy kicsit egyszerűbb, ez is számít. Van még ilyen: „Egy barátért bevállalnék egy golyót”, „Hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”, „Soha nem szabad, hogy a gazdagság megrontsa, a szegénység megváltoztassa, vagy az erő meghajlítsa az embert” és „Hajolj bele a feladatba, és törekedj arra, hogy minden tőled telhetőt megtegyél halálod napjáig.” Ezek nem további példák? (De igen, azok.) Ahogy ez is: „A tavasz selyemhernyói addig szőnek, míg meg nem halnak, és a gyertyák égnek, amíg a könnyeik el nem apadnak.” Nézzétek, milyen magas elvárásaik vannak az ember magatartásával és viselkedésével szemben! Azt akarják, hogy az emberek egész életükön át gyertyaként égjenek és hamuvá váljanak. Csak akkor tekinthető úgy, hogy valaki kiemelkedő erkölcsi karakterrel rendelkezik, ha ily módon viselkedik. Ez nem nagy elvárás? (De igen, az.) Az embereket évezredek óta befolyásolják és megkötik a hagyományos kultúra ezen aspektusai, és mi ennek az eredménye? Emberi hasonlatosságot élnek meg? Értelmes életet élnek meg? Az emberek ezekért a dolgokért élnek, amiket a hagyományos kultúra megkíván, feláldozva értük fiatalságukat vagy akár egész életüket, miközben végig azt hiszik, hogy életük nagyon büszke és dicsőséges. Végül, amikor meghalnak, nem tudják, miért haltak meg, vagy hogy a haláluknak volt-e értéke és értelme, vagy hogy megfeleltek-e Teremtőjük követelményeinek. Az emberek teljesen tudatlanok ezekről a dolgokról. Milyen egyéb mondásai és követelményei vannak a hagyományos kultúrának az emberek erkölcsi magatartásával kapcsolatban? „Minden ember felelős a hazája sorsáért”, és „Tégy meg mindent, hogy hűségesen kezeld mindazt, amit mások rád bíztak” – ezek ide illenek. Van még az, hogy: „Egy úriembert a szava kötelez”, ez az ember megbízhatóságára vonatkozó követelmény. Van még valami más? (Makulátlanul emelkedik ki az iszapból, tiszta hullámokban fürdik, mégsem tűnik hivalkodónak.) Ez a kifejezés némi átfedésben van ezzel a témával. Azt hiszem, elég példát soroltunk fel. Az imént tárgyalt mondások között szerepelnek olyan követelmények, amelyeket az ember elhivatottságával, hazaszeretetével, megbízhatóságával, tisztaságával, valamint a másokkal való érintkezés alapelveivel kapcsolatban terjesztettek elő, továbbá azzal, hogy az emberek hogyan bánjanak valakivel, aki segített nekik, vagy hogyan kell viszonozni a jóságot, stb. E mondások egy része egyszerűbb, míg mások valamivel mélyebbek. A legegyszerűbbek a következők: „Leld örömödet abban, hogy segítesz másokon”, „Ne tedd zsebre az utcán talált pénzt” és „Soha nem szabad, hogy a gazdagság megrontsa, a szegénység megváltoztassa, vagy az erő meghajlítsa az embert.” Ezek olyan követelmények, amelyek az ember viselkedését érintik. „Hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer” – ez az emberek erkölcsi tisztességére és tisztaságára vonatkozó követelmény. Ezek többé-kevésbé beletartoznak a hagyományos kínai kultúra jóindulatról, igazságról, illendőségről, bölcsességről és megbízhatóságról alkotott fogalmába. Hány mondást soroltunk fel most? (Huszonegyet.) Olvasd fel Nekem őket. („Ne tedd zsebre az utcán talált pénzt”, „Leld örömödet abban, hogy segítesz másokon”, „Légy szigorú magaddal és toleráns másokkal szemben”, „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, „A kapott kedvességet hálásan viszonozni kell”, „Áldozd fel a saját érdekeidet mások kedvéért”, „Egy nőnek erényesnek, kedvesnek, gyengédnek és erkölcsösnek kell lennie”, „Amikor egy kút vizét iszod, soha ne feledd el azt, aki ásta”, „Ha megütsz másokat, ne az arcukat üsd; ha kritizálsz másokat, ne a hiányosságaikat kritizáld.” „Légy kíméletes, ahol csak lehet: a kivégzéstől csak a fejek hullanak”, „Egy vízcseppnyi kedvességet bugyogó forrással kell viszonozni”, „Ne erőltesd másokra azt, amire te magad nem vágysz”, „Egy barátért bevállalnék egy golyót”, „Hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”, „Soha nem szabad, hogy a gazdagság megrontsa, a szegénység megváltoztassa, vagy az erő meghajlítsa az embert.” „Hajolj bele a feladatba, és törekedj arra, hogy minden tőled telhetőt megtegyél halálod napjáig”, „A tavasz selyemhernyói addig szőnek, míg meg nem halnak, és a gyertyák égnek, amíg a könnyeik el nem apadnak”, „Minden ember felelős a hazája sorsáért”, „Tégy meg mindent, hogy hűségesen kezeld mindazt, amit mások rád bíztak”, „Egy úriembert a szava kötelez” és „Makulátlanul emelkedik ki az iszapból, tiszta hullámokban fürdik, mégsem tűnik hivalkodónak”.) Ma előzetesen tanulmányozni fogjuk mindazokat a „jó” tulajdonságokat, amelyeket az emberiség az erkölcsi magatartással kapcsolatban összefoglalt. A hagyományos kultúra különféle állításai az erkölcsi magatartásról különböző követelményeket támasztanak az ember emberi mivoltával és erkölcsi magatartásával szemben. Vannak, amelyek azt követelik meg az emberektől, hogy viszonozzák az általuk kapott kedvességeket, mások azt, hogy az emberek örömüket leljék a másoknak való segítségnyújtásban, vannak, amelyek módszerek arra, hogy hogyan kell kezelni olyan embereket, akiket nem szeretünk, míg más módszerek más emberek hibáinak és hiányosságainak a kezelésére szolgálnak, vagy olyan emberek kezelésére, akiknek problémái vannak. Ezeken a területeken korlátokat szabnak az embereknek, és bizonyos követelményeket és szabványokat adnak meg. Mindezek olyan követelmények és szabályok, amelyeket a hagyományos kultúra az ember erkölcsi magatartásával szemben támaszt, és ezek mind olyan dolgok, amelyek az emberek között terjednek. Bárki, aki Kínában nőtt fel, gyakran hallotta ezeket a mondásokat, és fejből tudja őket. Ezek a hagyományos kultúrából származó, erkölcsi magatartásra vonatkozó állítások többé-kevésbé mind a jóindulat, igazság, illendőség, bölcsesség és megbízhatóság körébe tartoznak. Természetesen vannak olyan mondások, amelyek kívül esnek ezen a körön, de a fontosabbak többé-kevésbé mind beletartoznak. Tisztában kell lennetek ezzel.

Ma nem fogunk konkrétan beszélgetni arról, hogy miről is szól egy bizonyos, erkölcsi magatartással kapcsolatos kijelentés, és nem fogjuk konkrétan boncolgatni, hogy mi a lényege egy adott mondásnak. Előbb egy kis előkészítő tanulmányt kell végeznetek. Nézzétek meg, milyen különbségek vannak a hagyományos kultúra erkölcsi magatartásra vonatkozó állításai és azok között a normák között, amelyeket Isten megkövetel az embertől a normális emberi mivolt megéléséhez. Vajon a hagyományos kultúra mely mondásai ütköznek egyértelműen Isten szavaival és az igazsággal? Ha szó szerint értelmezzük, mely mondások hasonlítanak Isten szavaira és az igazságra, vagy kapcsolódnak valamelyest hozzájuk? Mely mondásokat tartod pozitív dolgoknak, és mely mondásokhoz tartottad szigorúan magad egykor, miután elkezdtél hinni Istenben, úgy gyakorolva és betartva azt, mintha ez lenne a kritérium az igazságra való törekvésedhez? Például: „Áldozd fel a saját érdekeidet mások kedvéért”. Mindannyian ismeritek ezt a mondást? Miután elkezdtél hinni Istenben, nem gondoltad, hogy ilyen jó embernek kellene lenned? És amikor feláldoztad a saját érdekeidet mások kedvéért, nem gondoltad, hogy elég jó emberi mivoltod van, és Isten biztosan szeretni fog téged? Vagy mielőtt hittél volna Istenben, talán azt hitted, hogy azok az emberek, akikben megvan az a tulajdonság, hogy „ha megdobják őket kővel, kenyérrel dobják vissza”, jó emberek – te azonban nem voltál hajlandó ezt megtenni, képtelen voltál megtenni, és nem tudtál kitartani emellett, de miután elkezdtél hinni Istenben, ehhez a mércéhez tartottad magad, és képes voltál a „megbocsátást és a felejtést” gyakorolni azokkal az emberekkel szemben, akik bántottak téged a múltban, vagy akikre korábban nehezteltél vagy akiket gyűlöltél. Azt gondolhatod, hogy ez az erkölcsi magatartásról szóló mondás egybevág azzal, amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy hetvenszer hétszer bocsáss meg az embereknek, és ezért nagyon is hajlandó vagy visszafogni magadat ennek megfelelően. Még talán gyakorolod is és ragaszkodsz hozzá, mintha az igazság lenne, és azt gondolod, hogy akik a rosszat jóval viszonozzák, azok olyan emberek, akik az igazságot gyakorolják és Isten útját követik. Vannak ilyen gondolataitok vagy megnyilvánulásaitok? Melyik mondásról gondoljátok még mindig, hogy lényegében hasonlít az igazsághoz és Isten szavaihoz, olyannyira, hogy akár helyettesíthetné is az igazságot, és nem lenne túlzás azt mondani, hogy ez az igazság? Természetesen könnyű tisztán látni ezt a mondást: „Minden ember felelős a hazája sorsáért.” A legtöbben látják, hogy ez a mondás nem az igazság, csak egy félrevezető, hangzatos szlogen. „Minden ember felelős a hazája sorsáért” – ezt mondják a nem hívőknek, akik nem hisznek Istenben; ez egy olyan követelmény, amelyet egy ország kormánya támaszt annak népével szemben, hogy megtanítsa az embereket szeretni a hazájukat. Ez a mondás nem egyeztethető össze az igazsággal, és egyáltalán nincs alapja Isten szavaiban. Elmondható, hogy ez a mondás alapvetően nem az igazság, és nem helyettesítheti az igazságot. Ez a mondás egy teljesen a Sátántól származó, a Sátántól eredő nézőpont, és az uralkodó osztályt szolgálja. Egyáltalán semmi köze Isten szavaihoz vagy az igazsághoz. Ezért a mondás, miszerint „minden ember felelős a hazája sorsáért”, egyáltalán nem az igazság, és nem is olyasmi, amit egy normális emberi mivolttal rendelkező embernek be kellene tartania. Akkor hát milyen emberek képesek összetéveszteni ezt a mondást az igazsággal? Olyanok, akik mindig azon mesterkednek, hogyan szerezhetnének hírnevet, státuszt és személyes nyereséget, valamint azok, akik tisztviselők akarnak lenni. Úgy gyakorolják ezt a mondást, mintha ez lenne az igazság, hogy elnyerjék az uralkodó osztályok tetszését és elérjék saját céljaikat. Vannak olyan mondások, amelyeket az embereknek nem könnyű tisztán látniuk. Bár az emberek tudják, hogy ezek a mondások nem az igazság, szívükben mégis úgy érzik, hogy helyesek és összhangban vannak a doktrínával. E mondások szerint akarnak élni és viselkedni, hogy emeljék erkölcsi szintjüket, erősítsék személyes karizmájukat, s mindezt úgy tegyék, hogy mások azt gondolják, van bennük emberi mivolt és nem nem-emberek. Mely mondásokat volt nehéz tisztán látnotok? (Azt gondolom, hogy „a kapott kedvességet hálásan viszonozni kell” mondást nagyon nehéz volt tisztán látni. Úgy kezeltem, mintha pozitív dolog lenne, és úgy gondoltam, hogy akik hálásan viszonozzák a kedvességeket, azok olyan emberek, akiknek van lelkiismeretük. „Tégy meg mindent, hogy hűségesen kezeld mindazt, amit mások rád bíztak” – ez egy másik. Ez azt jelenti, hogy ha egyszer valaki elfogadott egy feladatot valaki mástól, mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy azt jól végezze. Úgy éreztem, hogy ez pozitív dolog és olyasmi, amit egy lelkiismerettel és értelemmel rendelkező embernek meg kell tennie.) Még valaki? (Ott van még ez is: „Egy vízcseppnyi kedvességet bugyogó forrással kell viszonozni.” Azt hittem, hogy aki képes erre, az viszonylagos emberi mivolttal és erkölccsel rendelkezik.) Még valami? („Egy úriembert a szava kötelez.” Azt hittem, hogy ha valaki azt teszi, amit mond, és megbízható, az jó erkölcsi magatartás.) Korábban azt hitted, hogy ez jó erkölcsi magatartás. Hogy látod most? (Meg kell néznünk, mi ennek a „szónak” a természete – helyes vagy helytelen? Pozitív vagy negatív? Ha valaki gonosz embereknek és antikrisztusoknak mondja: „Megvédelek téged. Egy úriembert a szava kötelez” – majd amikor Isten háza megvizsgálja és szemügyre veszi a helyzetet, ez a személy megvédi azokat a gonosz embereket és antikrisztusokat, akkor gonoszat tesz, és ellenáll Istennek.) Ez a tisztánlátás helyes. Meg kell vizsgálnod ennek a „szónak” a természetét – hogy pozitív-e vagy negatív. Ha valaki valami rosszat vagy gonoszat tesz, miközben azt gyakorolja, hogy „egy úriembert a szava kötelez”, akkor gonosz tettének léptei olyanok, mint a gyors lovak őrült rohanása, egyenesen a pokolba fut és a feneketlen mélységbe zuhan. De ha a „szava” összhangban van az igazsággal, van benne igazságérzet, megvédi Isten házának munkáját, és Istennek tetsző, akkor helyes azt gyakorolni, hogy „egy úriembert a szava kötelez.” Ezekből a példákból láthatod, hogy a hagyományos kultúra szólásaival szemben az ítélőképességedet kell használnod. Különböző helyzeteket és háttereket kell megkülönböztetned, és nem használhatod ezeket a szólásokat válogatás nélkül. Vannak olyan szólások, amelyek nyilvánvalóan nem felelnek meg a valóságnak, és egyértelműen tévesek. Különösen óvatosnak kell lenned, amikor ezekkel a szólásokkal foglalkozol. Úgy kell kezelned őket, mint eretnekségeket és tévtanokat. Vannak olyan szólások, amelyek csak bizonyos összefüggésekben és jelentéstartományokban helyesek. Más összefüggésben vagy környezetben a szólások már nem állnak meg; rosszak és károsak az emberekre. Ha nem tudod felismerni őket, valószínűleg megmérgeznek és ártanak neked. Függetlenül attól, hogy a hagyományos kultúra szólásai helyesek vagy helytelenek, vagy helytállóak-e az emberek szerint, egyik sem az igazság, és egyik sem áll összhangban Isten szavaival. Ez biztos. Azok a dolgok, amelyeket az ember helyesnek tart, nem feltétlenül azok, amelyeket Isten helyesnek tart. Azok a szólások, amelyeket az ember jónak tart, nem feltétlenül hasznosak az emberek számára, ha gyakorlatba ültetik őket. Mindenesetre – függetlenül attól, hogy az emberek gyakorolják-e vagy sem, vagy hasznosak-e számukra – az olyan dolgok, amelyek az igazsággal nem egyeznek, amelyek nem az igazság, mind károsak az emberre, ezeket nem szabad elfogadni és tilos használni. Sokan vannak, akik nem képesek felismerni ezeket a dolgokat. Igazságként kezelik azokat a dolgokat, amelyeket az emberek helyesnek tartanak, vagy amelyeket a romlott emberiség általában egyetértőleg helyesnek gondol, úgy ragaszkodnak hozzájuk és úgy gyakorolják őket, mintha az igazság lennének. Ez megfelelő? Elnyerheti-e valaki Isten jóváhagyását hamis igazságok és áligazságok gyakorlásával? Bármi, amit az emberiség általában egyetértőleg helyesnek és az igazságnak tart, hamis, utánzat, amelyet örökre el kell utasítani. Nos, azok a dolgok, amelyeket ti helyesnek és pozitívnak gondoltok, valójában az igazság? Évezredek óta senki sem tagadta ezeket a szólásokat; az emberek mind azt hiszik, hogy ezek a szólások helyesek és pozitívak, de vajon ezek a szólások valóban az igazsággá válhatnak? (Nem, nem válhatnak.) Ha ezek a szólások nem válhatnak az igazsággá, akkor ők maguk az igazság? (Nem, nem azok.) Ezek nem az igazság. Ha az emberek ezeket a szólásokat igazságként kezelik, összekeverik őket Isten szavaival, és együtt gyakorolják őket, fel tudnak emelkedni ezek a szólások és mondások az igazság szintjére? Egyáltalán nem tudnak. Bárhogyan is törekednek az emberek ezekre a dolgokra vagy ragaszkodnak hozzájuk, Isten soha nem fogja jóváhagyni őket, mert Isten szent. Egyáltalán nem engedi, hogy romlott emberek sátáni dolgokat keverjenek az igazságba vagy az Ő szavaiba. Minden dolog, ami az ember gondolataiból és nézeteiből fakad, a Sátántól származik – akármilyen jók is, mégsem az igazság, és nem válhatnak az ember életévé.

A hagyományos kultúra erkölcsi magatartással kapcsolatos mondásai a Sátántól származnak. Megrontott emberek között keletkeztek, és csak a nem hívőknek és azoknak valók, akik nem szeretik az igazságot. Azok az emberek, akik hisznek Istenben és az igazságra törekszenek, először képeseknek kell lenniük arra, hogy felismerjék ezeket a dolgokat, és el kell utasítaniuk őket, mert ezek a mondások negatív hatással lesznek az emberekre, megzavarják és a rossz út választására késztetik őket. Például az imént felhozott példák között ott van a mondás: „Hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer.” Először beszéljünk arról, hogy „egy hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt.” Ha ez a király bölcs, tehetséges és pozitív figura, akkor az, ha támogatod, követed és megvéded, azt mutatja, hogy emberi mivoltod, erkölcseid és nemes jellemed van. De ha a király zsarnoki és ostobán önelégült, egy ördög, és te mégis követed, megvéded, és nem fordulsz ellene, akkor mi ez a „hűség”, amivel rendelkezel? Ostoba, vak hűség; vak és ostoba. Ebben az esetben a hűséged rossz, és negatív dologgá vált. Ha ilyen démonkirályról és ördögről van szó, akkor többé ne ragaszkodj a mondáshoz: „Egy hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt.” El kell hagynod ezt a királyt, el kell utasítanod és el kell távolodnod tőle – el kell hagynod a sötétséget, és a világosságot kell választanod. Ha mégis úgy döntesz, hogy hűséges maradsz ehhez a démonkirályhoz, akkor a talpnyalója és cinkosa vagy. Tehát bizonyos körülmények között és bizonyos kontextusban nem létezik az az eszme vagy pozitív jelentés és értékrend, amelyet ez a mondás magasztal. Ebből látható, hogy bár ez a mondás nagyon igazságosnak és pozitívan hangzik, alkalmazása néhány konkrét körülményre és kontextusra korlátozódik; nem alkalmazható minden körülményre vagy kontextusra. Ha az emberek vakon és ostobán ragaszkodnak ehhez a mondáshoz, csak eltévelyednek, és a rossz útra tévednek. Ennek a következményei elképzelhetetlenek. A mondás következő tagmondata így szól: „egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”. Mit jelent itt a „jó asszony”? Olyan nőre utal, aki tiszta, aki csak egy férjhez hű. Hűségesnek kell lennie hozzá a végsőkig, és soha nem gondolhatja meg magát, függetlenül attól, hogy a férfi jó ember-e vagy sem. Még ha férje meg is hal, özvegynek kell maradnia napjai végéig. Ez az úgynevezett tiszta és hűséges feleség. A hagyományos kultúra minden nőtől megköveteli, hogy tiszta és hűséges feleség legyen. Tisztességes bánásmód volt ez a nőkkel szemben? Miért lehetett a férfiaknak egynél több felesége, demíg a nők akkor sem házasodhattak újra, ha a férjük meghalt? A férfiak és a nők nem voltak egyenlő státuszúak. Ha egy nőt korlátoznának a következő szavak: „egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”, és úgy döntene, hogy tiszta és hűséges feleség lesz, mit nyerhetne ezzel? Legfeljebb emlékművet állítanának a halála után tisztaságának emlékére. Van ennek jelentősége? Egyetértetek azzal, hogy a nőknek nehéz sorsuk volt az életben? Miért nem volt joguk újraházasodni férjük halála után? Ez az a vélemény, amelyet a hagyományos kultúra magasztal, egy olyan elképzelés, amelyhez az emberiség mindig is ragaszkodott. Ha meghalt egy asszony férje, több gyermeket hátrahagyva, és az asszony nem engedhette meg magának, hogy gondoskodjon róluk, akkor mit tehetett? Élelmiszert kellett koldulnia. Ha nem akarta, hogy gyermekei szenvedjenek, és meg akarta találni a módot a túlélésre, újra férjhez kellett mennie, és együtt kellett élnie azzal, hogy a nevét bemocskolták, a közvélemény elítélte, a társadalom és a nép pedig kerülte és lenézte. Meg kellett aláznia magát és el kellett viselnie a társadalom sértéseit, hogy gyermekei normális nevelésben részesülhessenek. Ebből a szemszögből nézve, bár nem felelt meg az „egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer” mércéjének, a magatartásformái, megközelítései és áldozatvállalásai nem voltak tiszteletre méltóak? Legalábbis amikor felnőnek a gyermekei, és megértik anyjuk irántuk való szeretetét, tisztelnék őt, és biztosan nem néznék le és nem kerülnék őt a magatartása miatt. Ehelyett hálásak lennének, és azt gondolták, hogy egy olyan anya, mint az övék, kivételes. A közvélemény azonban nem értett egyet velük. A társadalom véleményének szemszögéből nézve, amely megegyezik a „hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer” perspektívájával, amelyet az ember szorgalmaz, bárhogyan is nézzük, ez az anya nem volt jó ember, mert ellentmondott ennek a hagyományos erkölcsi elképzelésnek. Ennek eredményeként problémás erkölcsi magatartást tanúsító személynek minősítenék. Szóval miért különböznének gyermekei vele kapcsolatos gondolatai és nézetei a hagyományos kultúra róla alkotott nézeteitől? Mert a gyermekei a túlélés szemszögéből néznék ezt a kérdést. Ha ez a nő nem ment volna újra férjhez, akkor neki és gyermekeinek nem lett volna lehetőségük a túlélésre. Ha ragaszkodott volna ehhez a hagyományos elképzeléshez, akkor nem lett volna módja arra, hogy életben maradjon – éhen halt volna. Úgy döntött, hogy újraházasodik, hogy megmentse gyermekei és saját életét. Ennek az összefüggésnek a fényében vajon nem teljesen helytelen az, hogy a hagyományos kultúra és a közvélemény elítéli őt? Nem érdekli őket, hogy az emberek élnek vagy halnak! Tehát mi értelme és értéke van az erkölcs eme hagyományos elképzeléséhez való ragaszkodásnak? Azt lehet mondani, hogy nincs benne semmi érték. Ez olyan dolog, ami árt és fájdalmat okoz az embereknek. Ennek az elképzelésnek az áldozataiként ez a nő és gyermekei a saját bőrükön is megtapasztalták ezt a tényt, de senki sem figyelt rájuk vagy érzett együtt velük. Nem tehettek mást, mint lenyelték a fájdalmukat. Mit gondoltok, igazságos ez a társadalom? Miért oly gonosz és sötét egy ilyen társadalom és ország? Azért, mert a hagyományos kultúra, amelyet a Sátán ültetett az emberbe, még mindig irányítja az emberek gondolkodását és uralja a közvéleményt. A mai napig senki sem volt képes tisztán látni ezt a kérdést. A nem hívők még mindig ragaszkodnak a hagyományos kultúra elképzeléseihez és nézeteihez, és azt hiszik, hogy azok helyesek. A mai napig nem hagyták el ezeket a dolgokat.

Nos, ha megnézzük a mondást: „Hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”, akkor láthatjátok, hogy bármilyen szemszögből nézzük is, nem pozitív dolog, hanem pusztán az ember elképzelése és képzelgése. Miért mondom, hogy nem pozitív dolog? (Mert ez nem az igazság, hanem az ember elképzelése és képzelgése.) Valójában nagyon kevesen tudják megtenni, amit ez a mondás kér. Ez csak üres elmélet, emberi elképzelés és képzelgés, de mivel gyökeret vert az emberek szívében, egyfajta közvélemény lett, és sokan eszerint ítélték meg az efféle dolgokat. Tehát mi a lényege annak a perspektívának és álláspontnak, amely alapján a közvélemény megítélte az efféle dolgokat? Miért ítélte el olyan keményen a közvélemény a nőt, aki újraházasodott? Miért kritizálták az emberek ezt a fajta személyt, miért kerülték és nézték le őt? Mi volt az oka? Nem értitek, ugye? Ami a tényeket illeti, nem láttok világosan; csak annyit tudtok, hogy ez nem az igazság, és nincs összhangban Isten szavaival. Nos, elmondom nektek, és amikor végeztem, képesek lesztek tisztán látni az ilyesfajta dolgot. Ez azért van így, mert a közvélemény csak egy dolog és egy cselekedet – az újraházasodása – alapján ítélte meg ezt a nőt, és szűken határozta meg emberi mivolta minőségét egyedül ez alapján, ahelyett, hogy emberi mivoltának valódi minőségét nézte volna. Ez nem méltánytalan és igazságtalan? A közvélemény nem azt vizsgálta, hogy általában milyen a nő emberi mivolta – hogy gonosz vagy jószívű ember-e, szereti-e a pozitív dolgokat, bántott-e másokat vagy ártott-e másoknak, vagy laza erkölcsű nő volt-e, mielőtt újraházasodott. A társadalom tagjai és a közvélemény ezek alapján átfogóan értékelte ezt a nőt? (Nem, nem tették.) Akkor mire alapozták az akkori emberek az értékelésüket? Arra a mondásra alapozták, hogy „egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”. Mindenki azt gondolta: „A nőknek csak egyszer szabad férjhez menniük. Még ha meg is hal a férjed, életed végéig özvegyen kell maradnod. Elvégre asszony vagy. Ha hű maradsz férjed emlékéhez, és nem házasodsz újra, emlékművet állítunk majd tisztaságod emlékére – akár tízet is! Senkit nem érdekel, hogy mennyit szenvedsz, vagy milyen nehéz számodra a gyermekeid nevelése. Senkit nem fog érdekelni még akkor sem, ha az utcán kell ételt koldulnod. Továbbra is ragaszkodnod kell a mondáshoz, hogy »egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer.« Csak így leszel jó asszony, aki emberi mivolttal és erkölccsel rendelkezik. Ha újraházasodsz, akkor rossz nő vagy, egy ribanc.” Ez azt jelenti, hogy egy asszony csak azáltal válhat jó, tiszta és hűséges emberré, akinek nemes erkölcsi magatartása és jelleme van, ha nem házasodik újra. A hagyományos kultúra jóindulatra, igazságra, illendőségre, bölcsességre és megbízhatóságra vonatkozó fogalmain belül a mondás, hogy „hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”, az emberek értékelésének alapjává vált. Az emberek úgy kezelték ezt a mondást, mintha az igazság lenne, és mércéül használták mások értékeléséhez. Ez ennek a dolognak a lényege. Mivel valakiben megvolt egy olyan magatartásforma, amely nem felelt meg a hagyományos kultúra által ajánlott követelményeknek és normáknak, rossz minőségű emberi mivolttal és alantas erkölcsi magatartással rendelkező személynek minősítették, akinek szegényes és szörnyű az emberi mivolta. Igazságos ez egyáltalán? (Nem, nem az.) Akkor ahhoz, hogy jó asszony legyél, milyennek kell lenniük a körülményeknek, és milyen árat kell fizetned? Ha jó asszony akarsz lenni, csak egy férjhez szabad hűségesnek lenned, és ha a férjed meghal, özvegynek kell maradnod. Neked és gyermekeidnek koldulni kell menni az utcára, és el kell viselnetek, ha mások gúnyolnak, megütnek, rátok kiabálnak, zaklatnak és sértegetnek. Ez megfelelő módja a nőkkel való bánásmódnak? (Nem, nem az.) Mégis ezt teszik az emberek: szívesebben látnak téged koldulni az utcákon, a fejed felett fedél nélkül élni, nem tudva, honnan jön a következő adag ételed, és senki sem fog törődni vagy együtt érezni veled, vagy bármilyen figyelmet fordítani rád. Nem számít, hány gyermeked van, vagy milyen nehéz az életed, még ha gyermekeid éhen is halnak, senkit nem fog érdekelni. De ha újraházasodsz, nem vagy jó asszony. Gúny és utálat szavai zúdulnak majd rád, és nem kevés sértő és elítélő szóval találkozhatsz majd. Mindenféle dolgokat vágnak majd a fejedhez, és csak a gyermekeidtől és néhány rokonodtól és barátodtól kapsz majd együttérző és támogató szavakat. Mi vezetett idáig? Mindez közvetlenül kapcsolódik a hagyományos kultúra oktatásához és kondicionálásához. Annak a mondásnak az eredménye, hogy „hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”, amelyet a hagyományos kultúra hirdet. Mit lehet látni ezekből a dolgokból? Mit rejt a mondás, hogy „hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”? Az ember hamisságát, képmutatását és brutalitását. Lehet, hogy egy nőnek nincs mit ennie, nem tud életben maradni, és az éhhalál szélén áll, de senki sem fog együttérezni vele; ehelyett mindenki azt követeli, hogy őrizze meg a tisztaságát. Az emberek szívesebben látják őt éhen halni és állítanak emlékművet a tiszteletére, mintsem hagyják, hogy a túlélés mellett döntsön. Egyik szempontból ez a kérdés leleplezi az emberiség makacsságát. Másik szempontból leleplezi az emberiség hamisságát és gonoszságát. Az emberiség nem ajánl fel rokonszenvet, megértést vagy segítséget a kiszolgáltatott csoportoknak vagy a szánalomra érdemeseknek. Ráadásul az emberiség még sértéssel tetézi a sérelmet azzal a nevetséges elmélettel és szabállyal, hogy „egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer”, hogy elítéljen és halálba taszítson embereket. Ez nem tisztességes az emberekkel szemben. Nemcsak ellentmond Isten szavainak és a teremtés Ura által az emberiséggel szemben támasztott követelményeknek, hanem ellentmond az ember lelkiismerete és értelme által diktált normáknak is. Vajon tisztességes-e tehát az a nézőpont, amelyből a nő gyermekei szemlélték ezt a kérdést? Vajon nem látták kézzelfogható hasznát anyjuk második házasságának és az általa fizetett árnak? Magát a cselekedetet illetően a gyerekek tisztelték és támogatták édesanyjukat, de honnan jött ez a támogatás? Egyszerűen onnan, hogy anyjuk úgy döntött, hogy újraházasodik a túlélésük érdekében, lehetővé téve számukra, hogy tovább éljenek, és megmentve az életüket. Ez minden. Ha az anyjuk nem azért tette volna ezt, hogy megmentse az életüket, nem helyeselnék vagy támogatnák az újbóli házasságra vonatkozó döntését. Ezért gyermeki minőségükben az anyjuk újraházasodásáról alkotott véleményük nem volt igazán tisztességes. Akárhogyan is, akár a közvélemény, akár a gyermekei szemszögéből nézve, az a mód, ahogyan az emberek bántak ezzel az anyával, és a mércék, amelyekkel értékelték őt, nem az ő emberi mivoltának valódi természetén alapultak. Ez volt az a hiba, amit az emberek elkövettek egy újraházasodott nővel való bánásmódjukban. Ebből világosan látható, hogy a hagyományos kultúra által megfogalmazott mondás: „Hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer” – nem Istentől származik, hanem a Sátántól, és egyáltalán semmi köze az igazsághoz. Azok a nézőpontok, amelyekből az emberek mindent szemlélnek, és az, ahogyan egy adott személy erkölcsösségére vagy erkölcstelenségére tekintenek, nem az igazságon vagy Isten szavain alapul, hanem a hagyományos kultúra nézetein és az emberrel szemben a hagyományos kultúra olyan fogalmai által támasztott igényeken, mint a jóindulat, igazság, illendőség, bölcsesség és megbízhatóság. Mi a jóindulat, igazság, illendőség, bölcsesség és megbízhatóság? Honnan származnak ezek a fogalmak? A felszínen úgy tűnik, mintha régi bölcsektől és híres emberektől származnának, de valójában a Sátántól származnak. Különféle mondásokról van szó, amelyeket a Sátán azért terjesztett elő, hogy irányítsa és korlátozza az emberek magatartását, és hogy viszonyítási alapot, modellt és mintát állítson fel az emberek erkölcsi magatartásához. Valójában ezek a régi bölcsek és híres emberek mind sátáni természetűek voltak, és mindannyian a Sátánnak tettek szolgálatot. Ördögök voltak, akik félrevezették az embereket. Tehát teljesen tényszerű azt állítani, hogy ezek a fogalmak a Sátántól származtak.

Amikor az emberek mások erkölcsi karakterét értékelik és azt, hogy emberi mivoltuk jó vagy rossz, ezt csak a hagyományos kultúra egy híres mondása alapján teszik; pusztán annak alapján jutnak ítéletre és következtetésre mások emberi mivoltának minőségéről, hogy egyetlen dologhoz miként viszonyulnak. Ez nyilvánvalóan rossz és helytelen. Tehát hogyan tudja valaki pontosan, objektíven és tisztességesen értékelni, hogy valakinek az emberi mivolta jó vagy rossz? Milyen elvek és normák alapján lehet értékelni őket? Pontosan fogalmazva: az igazságnak kell az értékelés alapelveként és normájaként szolgálnia. Csak a Teremtő szavai az igazság, és csak ezeknek van tekintélyük és erejük. A megrontott emberek szavai nem az igazság, nincs tekintélyük, és nem használhatók valaki értékelésének alapjaként vagy alapelveiként. Ezért annak, hogy az emberek erkölcsi karakterét értékeljük és azt, hogy emberi mivoltuk jó-e vagy rossz, az egyetlen pontos, tárgyilagos és igazságos módja az, ha a Teremtő szavait és az igazságot használjuk alapul. „Hűséges alattvaló nem szolgálhat két királyt, egy jó asszony nem mehet férjhez kétszer” – tartja a híres mondás a romlott emberek körében. A forrása nem megfelelő, a Sátántól származik. Ha az emberek a Sátán szavai alapján mérlegelik mások emberi mivoltának a minőségét, akkor következtetéseik mindenképpen tévesek és igazságtalanok lesznek. Hogyan lehet tehát igazságosan és pontosan értékelni egy személy erkölcseinek színvonalát és azt, hogy emberi mivolta jó-e vagy rossz? Az adott személy cselekedeteinek szándékára, céljára és eredményeire, valamint tevékenységének jelentésére és értékére kell alapozni, valamint a nézeteire és a pozitív dolgok kezelésével kapcsolatos döntéseire. Ez teljesen pontos lesz. Az illetőnek nem feltétlenül kell Istenben hívőnek lennie – láthatod, hogy vannak olyan nem hívők, akiket ugyan Isten nem választott ki, de objektíve tisztességes emberi mivolttal rendelkeznek, olyan mértékben, hogy emberi mivoltuk még magasabb minőségű is, mint néhány istenhívőé. Csakúgy, mint ahogy egyes vallásos embereknek, akik elfogadták Isten munkáját az utolsó napokban, és sok éve hisznek Istenben, mindig azon jár az eszük, hogy pénzt kérjenek a gyülekezettől, amikor vendégül látják a testvéreket, és mindig siránkoznak a testvéreknek, hogy milyen szegények, miközben a pénz és a dolgok iránti mohóságot dédelgetik magukban. Amikor a testvérek adnak nekik húst, zöldséget, gabonát és így tovább, hogy a vendéglátás során felhasználják, ők mindezt titokban megtartják a saját családjuknak, hogy elfogyasszák. Milyen emberek ezek? Jó vagy rossz az emberi mivoltuk? (Rossz.) Az ilyen emberek kapzsiak, szeretik kihasználni az embereket, és alantas a jellemük. Néhány nem hívő, aki közvetlenül elfogadta Isten munkáját az utolsó napokban, nagyon szívesen látja vendégül a testvéreket. Ragaszkodik ahhoz, hogy saját pénzéből lássa vendégül őket, és visszautasítja a gyülekezet pénzét. Bármennyi pénzt is ad neki a gyülekezet, egy fillért sem használ fel, és semennyire sem vágyik belőle – félreteszi az egészet, és később visszaadja a gyülekezetnek. Amikor a testvérek vásárolnak neki dolgokat, amelyeket a vendéglátás során felhasználhat, mind félreteszi az általa vendégül látott testvérek használatára és étkezésére. Miután ezek a testvérek elmentek, elteszi ezeket a dolgokat, és csak akkor hozza ki újra, amikor néhány testvér megszáll nála. Nagyon világos megkülönböztetés van az elméjében, és soha nem tulajdonított el semmit a gyülekezet dolgaiból. Ki tanította neki ezt? Senki sem mondta el neki; honnan tudta hát, hogy mit tegyen? Hogy volt képes így cselekedni? Az emberek többsége nem képes erre, de ő igen. Mi itt a probléma? Ez nem emberi mivoltbeli különbség? Ez az emberi mivoltuk minőségében és az erkölcseikben lévő különbség. Mivel e két embertípus erkölcsei között különbség van, van-e különbség az igazsághoz és a pozitív dolgokhoz való hozzáállásukban is? (Igen, van.) E két embertípus közül melyik típus számára lesz könnyebb belépni az igazságba? Melyik típus fog nagyobb valószínűséggel törekedni az igazságra? A jó erkölcsű emberek törekszenek nagyobb valószínűséggel az igazságra. Így látjátok ti is? Ti nem így látjátok, csak vakon alkalmazzátok a szabályokat, és azt gondoljátok, hogy a vallásos embereknek, akik tudják, hogyan kell felmondani a szavakat és doktrínákat, képeseknek kell lenniük erre, és hogy a nem hívők, akik csak most kezdtek hinni Istenben, akik még nem tudják felmondani a szavakat és doktrínákat, nem képesek megtenni ezt. A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője. Nem helytelen és nevetséges, ha így szemlélitek az embereket és a dolgokat? Én nem így nézem a dolgokat. Amikor emberekkel lépek kapcsolatba, átfogóan megvizsgálom a hozzáállásukat a különböző dolgokhoz, különösen azt, hogy két különböző típusú ember hogyan viselkedik, amikor ugyanazt a helyzetet közelíti meg, és milyen döntéseket hoz. Ez jobban szemlélteti, hogy milyen az emberi mivoltuk. A két megközelítés közül melyik igazságosabb és tárgyilagosabb? Igazságosabb egy személyt természetlényege alapján értékelni, mint külső cselekedetei alapján. Ha valaki a hagyományos kultúra nézeteire alapozza értékelését, egy személy egyetlen szituációban végrehajtott cselekedeteit nézi és hozza fel ellene, hogy ítéletet mondjon és következtetést vonjon le róla, az téves és igazságtalan az adott személlyel szemben. Pontos értékelést kell végezni emberi mivoltának minősége, magatartásának egésze és az általa járt út alapján. Csak ez igazságos és észszerű, valamint méltányos az illetővel szemben.

Az erkölcsi magatartásra vonatkozó állítások közül, amelyeket ma itt felsoroltunk, egyiknek sincs semmi köze Isten szavaihoz, és egyik sem áll összhangban az igazsággal. Nem számít, mennyire hagyományos vagy pozitív egy mondás, nem válhat belőle igazság. Az erkölcsi magatartásról szóló mondások a hagyományos kultúra által magasztalt dolgokból származnak, és semmi közük azokhoz az igazságokhoz, amelyek keresését Isten megköveteli az embertől. Nem számít, mennyire dicsérik az emberek ezeket a különféle mondásokat az ember erkölcsi magatartásáról, vagy mennyire felelnek meg ezeknek az emberek, vagy milyen szilárdan ragaszkodnak hozzájuk, mindez nem jelenti azt, hogy ezek a mondások az igazság. Még ha a földön az emberek többsége ragaszkodik is ezekhez a dolgokhoz és hisz is bennük, akkor sem válnak az igazsággá – mint ahogyan a hazugság is hazugság marad, még ha ezerszer elmondod is. A hazugságok soha nem válhatnak igazsággá. A hazugságok hamis elképzelések, amelyek a Sátán terveit tartalmazzák, ezért nem helyettesíthetik az igazságot, és még kevésbé válhatnak azzá. Ugyanígy nem válhatnak igazsággá azok a különböző követelmények, amelyeket az emberek az erkölcsi magatartással kapcsolatban támasztanak. Nem számít, mennyire vagy milyen jól ragaszkodsz hozzájuk, mindez csak annyit mond el rólad, hogy az ember szemében jó erkölcsi magatartást tanúsítasz – de vajon van-e emberi mivoltod Isten szemében? Nem feltétlenül. Ellenkezőleg, ha nagyon jól és szorosan ragaszkodnál a hagyományos kultúra jóindulatról, igazságról, illendőségről, bölcsességről és megbízhatóságról alkotott fogalmainak minden aspektusához és szabályához, akkor túl messzire tévedtél az igazságtól. Miért van ez? Azért, mert te ezek szerint az erkölcsi magatartásról szóló állítások szerint szemlélnéd az embereket és dolgokat, valamint viselkednél és cselekednél, és ezeket használnád mércédként. Ez olyan, mintha félrehajtanád a fejed, hogy egy órára nézz – a perspektívád helytelen lenne. Ennek az lenne a végeredménye, hogy az emberekről és dolgokról alkotott szemléletednek, viselkedésednek és cselekedeteidnek semmi köze nem lenne az igazsághoz vagy Isten követeléseihez, és távol lennél Isten útjától, amelyet követned kellene – talán épp az ellenkező irányba futsz, és cselekedeteiddel meghiúsítod saját céljaidat. Minél jobban ragaszkodsz az erkölcsi magatartásról szóló mondásokhoz, és minél nagyobb becsben tartod őket, Isten annál jobban idegenkedni fog tőled, annál távolabb kerülsz Istentől és az igazságtól, és annál inkább szembekerülsz Istennel. Akármennyire is helyesnek tartasz egy-egy ilyen mondást az erkölcsös magatartásról, akármeddig is ragaszkodsz hozzá, ez nem jelenti azt, hogy az igazságot gyakorolod. Nem számít, hogy a hagyományos kultúra viselkedési normái közül melyiket gondolod helyesnek és értelmesnek, ez nem a pozitív dolgok valósága; ez semmiképpen nem az igazság, és nincs is összhangban az igazsággal. Arra biztatlak, hogy siess és gondolkozz el magadon. Honnan származik ez a dolog, amihez ragaszkodsz? Van-e alapja Isten szavaiban annak, hogy ezt alapelvként és mérceként használod az emberek értékeléséhez és a velük szembeni követelésekhez? Van igazságalapja? Tisztában vagy azzal, hogy milyen következményekkel jár, ha gyakorolod a hagyományos kultúra ezen előírását? Van ennek bármi köze az igazsághoz? Fel kell ismerned és elemezned kell, hogy azzal, hogy a hagyományos kultúra ezen előírását tetteid alapjaként és mércédként használod, és hogy pozitív dolognak tekinted, ellentmondasz-e az igazságnak, ellenállsz-e Istennek, és megsérted-e az igazságot. Ha vakon ragaszkodsz a hagyományos kultúra által magasztalt nézetekhez és mondásokhoz, mi lesz ennek a következménye? Ha ezek a mondások félrevezetnek vagy becsapnak, elképzelheted, mi lesz a kimeneteled és a véged. Ha a hagyományos kultúra szemszögéből szemléled az embereket és a dolgokat, akkor nehéz lesz elfogadnod az igazságot. Soha nem leszel képes Isten szavai és az igazság szerint szemlélni az embereket és a dolgokat. Az igazságot megértő embernek boncolgatnia kell a hagyományos kultúrának az erkölcsi magatartással kapcsolatos különféle állításait és követeléseit. Elemezned kell, hogy melyiket becsülöd a legjobban közülük, és melyikhez ragaszkodsz mindig, amely mindig az alapja és mércéje annak, hogy hogyan szemléled az embereket és a dolgokat, és hogyan viselkedsz és cselekszel. Ezután azokat a dolgokat, amelyekhez ragaszkodsz, szembe kell állítanod Isten szavaival és követelményeivel összehasonlítás végett, és meg kell nézned, hogy vajon a hagyományos kultúra ezen aspektusai ellentétesek-e vagy ütköznek-e azokkal az igazságokkal, amelyeket Isten kifejez. Ha valóban találsz egy problémát, akkor azonnal boncolgatnod kell, hogy pontosan hol tévesek és abszurdak a hagyományos kultúra ezen aspektusai. Ha tisztában vagy ezekkel a kérdésekkel, tudni fogod, mi az igazság és mi a tévtan; lesz utad a gyakorlásra, és ki tudod majd választani azt az utat, amelyen járnod kell. Keresd az igazságot ily módon, és ki fogod tudni javítani a viselkedésedet. Nem számít, mennyire szabványosak az emberiség úgynevezett követelményei és mondásai az emberek erkölcsi karakterével kapcsolatban, vagy mennyire felelnek meg a tömegek ízlésének, szemléletmódjának, kívánságainak, sőt érdekeinek – ezek akkor sem az igazság. Ez olyasmi, amit meg kell értened. És mivel ezek nem az igazság, sürgősen meg kell tagadnod és el kell hagynod őket. Ezenkívül elemezned kell a lényegüket, valamint a következményeket, amelyek abból származnak, hogy az emberek ezeket követik. Valóban igaz bűnbánatot idézhetnek elő benned? Valóban segíthetnek önmagad megismerésében? Valóban emberi hasonlatosság megélésére késztethetnek téged? Ezek egyikére sem képesek. Csak képmutatóvá és önelégültté tesznek téged. Ravaszabbá és elvetemültebbé tesznek. Némelyek azt mondják: „A múltban, amikor ragaszkodtunk a hagyományos kultúra ezen aspektusaihoz, jó embereknek éreztük magunkat. Amikor mások látták, hogyan viselkedünk, ők is azt gondolták, hogy jó emberek vagyunk. De valójában a szívünkben tudjuk, milyen gonoszságra vagyunk képesek. Ha egy kis jót teszünk, az csak álcázza ezt. De ha felhagyunk azokkal a jó magatartásformákkal, amelyeket a hagyományos kultúra megkövetel tőlünk, mit tegyünk helyette? Milyen magatartásformák és megnyilvánulások hoznak majd dicsőséget Istennek?” Mi a véleményetek erről a kérdésről? Talán még mindig nem tudják, hogy milyen igazságokat kell gyakorolniuk az Istenben hívőknek? Isten annyi igazságot mondott ki, és annyi igazság van, amelyet az embereknek gyakorolniuk kellene. Akkor miért nem vagytok hajlandók az igazságot gyakorolni, és miért ragaszkodtok ahhoz, hogy hamis jó emberek és képmutatók legyetek? Miért színlelsz? Egyesek azt mondják: „A hagyományos kultúrának sok jó oldala van! Mint például: »Egy vízcseppnyi kedvességet bugyogó forrással kell viszonozni« – ez egy csodálatos mondás! Ezt kellene gyakorolniuk az embereknek. Hogy tudod ezt Te csak úgy félredobni? És »egy barátért bevállalnék egy golyót« – milyen hűséges és hősies! Megnemesít az életben, ha ilyen barátod van. Van még ez is: »A tavasz selyemhernyói addig szőnek, míg meg nem halnak, és a gyertyák égnek, amíg a könnyeik el nem apadnak.« Ez a mondás olyan mély és kultúrában gazdag! Ha Te nem hagyod, hogy ezek szerint a mondások szerint éljünk, akkor mi alapján éljünk?” Ha ezt gondolod, akkor elvesztegetted mindazokat az éveket, amelyeket prédikációk hallgatásával töltöttél. Még azt sem érted, hogy az embernek legalábbis a lelkiismeret és az értelem normái szerint élve kell viselkednie. Egy cseppet sem nyertél el az igazságból, és hiába élted meg ezeket az éveket.

Összefoglalva, bár felsoroltuk ezeket az erkölcsi magatartásról szóló mondásokat a hagyományos kultúrából, ennek nem pusztán az a célja, hogy tájékoztasson titeket arról, hogy ezek az emberek elképzelései és képzelgései, és hogy a Sátántól származnak, és semmi több. Ennek célja, hogy világosan megértesse veletek, hogy ezeknek a dolgoknak a lényege hamis, álcázott és megtévesztő. Még ha az emberek rendelkeznek is ezekkel a magatartásformákkal, ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy normális emberi mivoltot élnek meg. Inkább arra használják ezeket a hamis magatartásformákat, hogy elfedjék szándékaikat és céljaikat, és elrejtsék romlott beállítottságaikat és természetlényegüket. Ennek eredményeként az emberek egyre jobban tudnak színlelni és másokat becsapni, ami viszont még romlottabbá és gonoszabbá teszi őket. A hagyományos kultúra erkölcsi normái, amelyekhez a romlott emberiség ragaszkodik, összeegyeztethetetlenek azokkal az igazságokkal, amelyeket Isten kifejez, és nem állnak összhangban egyetlen olyan szóval sem, amelyet Isten tanít az embereknek, nincs közöttük semmiféle összefüggés. Ha még mindig ragaszkodsz a hagyományos kultúra aspektusaihoz, akkor alaposan félrevezettek és megmérgeztek. Ha van olyan dolog, amelyben ragaszkodsz a hagyományos kultúrához, és betartod annak alapelveit és nézeteit, akkor Isten ellen lázadsz, megsérted az igazságot, és ebben a kérdésben szemben állsz Istennel. Ha ragaszkodsz az erkölcsi magatartásra vonatkozó ezen állítások bármelyikéhez, és elkötelezed magad mellette, és ezt mérceként vagy alapként kezeled arra vonatkozóan, hogyan szemléld az embereket vagy dolgokat, akkor ez az a pont, ahol hibáztál, és ha megítéled az embereket vagy bizonyos mértékig ártasz nekik, azzal bűnt követsz el. Ha mindig ragaszkodsz ahhoz, hogy mindenkit a hagyományos kultúra erkölcsi normáihoz mérj, akkor az általad elítélt és megsértett emberek száma egyre sokasodik majd, és te biztosan el fogod ítélni Istent és ellen fogsz állni Neki, akkor pedig főbűnössé válsz. Nem látjátok, hogy az egész emberiség egyre gonoszabbá válik a hagyományos kultúra oktatása és kondicionálása alatt? Nem sötétedik a világ? Minél inkább a Sátántól és az ördögöktől való valaki, annál inkább imádják; minél többet gyakorolja valaki az igazságot, tanúskodik Isten mellett és szerez örömet Istennek, annál inkább elnyomják, kirekesztik, elítélik, vagy akár meg is ölik keresztre feszítéssel. Ez nem tény? Továbblépve, gyakran kellene kommunikálnotok arról, amiről ma itt kommunikáltunk. Ha vannak olyan dolgok, amelyeket nem értetek, miután kommunikáltatok róla, akkor egyelőre tegyétek félre őket, és kommunikáljatok azokról a részekről, amelyekkel meg tudtok birkózni, amíg meg nem értitek őket. Kommunikáljatok ezekről a szavakról, amíg nem válnak teljesen világossá, és teljesen meg nem értitek őket, akkor képesek lesztek pontosan gyakorolni az igazságot és belépni a valóságba. Ha képesek vagytok világosan megkülönböztetni, hogy egy adott mondás vagy dolog az igazság-e, vagy pedig hagyományos kultúra és nem az igazság, akkor inkább lesz utatok az igazságvalóságba való belépésre. Végül, amikor képesek vagytok megérteni minden igazságot, amit közösségvállaláson keresztül gyakorolnotok kell, és konszenzusra jutottatok, amikor következetesek vagytok a nézeteitekben és felfogásaitokban, amikor tudjátok, hogy melyek a pozitív és melyek a negatív dolgok, mely dolgok származnak Istentől és melyek a Sátántól, és kommunikáltatok a témában, amíg ezek a dolgok világossá és átláthatóvá nem válnak számotokra, csak akkor fogjátok megérteni az igazságot. Ezután válasszátok ki azokat az igazságalapelveket, amelyeket gyakorolnotok kell. Így meg fogtok felelni az Isten által meghatározott magatartási normáknak, és legalábbis némi emberi hasonlatosságotok lesz. Ha képesek vagytok megérteni az igazságot és belépni a valóságba, akkor képesek lesztek teljesen megélni az emberi hasonlatosságot. Csak akkor lesztek teljesen összhangban Isten szándékaival.

2022. március 5.