Eddig elsősorban az erkölcsi magatartásra vonatkozó különféle mondások lényegével foglalkoztunk, és boncolgattuk, hogy a különböző mondások milyen hatást gyakorolnak az emberekre. Ezek az erkölcsi magatartásra vonatkozó különféle mondások főként azokat a különböző mértékű hatásokat képviselik, amelyeket a hagyományos kínai kultúra gyakorol az emberekre, és amelyek mind a mai napig fennállnak. Legutóbbi összejövetelünkön melyik erkölcsi magatartásra vonatkozó mondásról beszélgettünk, leleplezve azt? (Legutóbb Isten azt a mondást tárgyalta és leplezte le, hogy: „Egy úriembert a szava kötelez.”) Amikor erkölcsi magatartásra vonatkozó mondásokról beszélünk, az általános környezet kérdésébe ütközünk. Akárhogyan is változnak az idők, a társadalmi környezetünk vagy a politikai helyzet valamely országban, egyre nyilvánvalóbbá válik a romlottság, amelyet a Sátán az emberiségben, az emberek gondolkodásában és erkölcsi magatartásában, valamint szíve mélyén kelt a hagyományos kultúrának az erkölcsi magatartással kapcsolatos különböző eretnekségei és tévtanai által. A hagyományos kultúra emberiségre gyakorolt káros hatása nem csökkent a változó idők és az életkörülmények változásai miatt, sokan még mindig idézik és népszerűsítik a hagyományos kultúrából származó különböző mondásokat, és kínai hagyományos tanulmányokként és szentírásként tisztelik. Egyértelmű, hogy a Sátán mélyen az emberek szívébe ültette az erkölcsi magatartásra vonatkozó különböző mondásokat, és a végletekig megrontotta az embereket. Miért rontja meg a Sátán az embereket? Mi a végső célja az emberek megrontásával? Vajon ez az emberiség vagy Isten ellen irányul? (Isten ellen.) Ezt meg kell értenetek ahhoz, hogy megismerjétek a Sátán lényegét, és megismerjétek az emberiség sátáni megrontásának gyökerét és folyamatát. Hogyan rontja meg az emberek gondolatait a Sátán? Miért hordoznak az emberek ilyen istenellenes dolgokat a szívük mélyén? Miért táplálják magukban az emberek ezeket az igazsággal ellentétes dolgokat? Hogyan váltak ilyenné az emberek? Ha egyszer az emberiséget Isten teremtette, miért állnak ellen az emberek Istennek, és miért lázadnak Ellene minden alkalommal ugyanúgy, ahogyan a Sátán teszi? Mi a fő oka ennek? Megválaszolhatók-e ezek a kérdések azzal, amiről korábban beszéltünk? (Igen.) Gondoljatok vissza és gondoljatok arra, amiről legutóbb beszélgettünk. (Isten először a jelenlegi körülményeinkről beszélt. Annak ellenére, hogy Isten szavait esszük és isszuk, alapvetően nincs rálátásunk, amikor a Sátán által belénk oltott eretnekségekkel és tévtanokkal, valamint gondolatokkal és nézetekkel állunk szemben, így bármikor és bárhol a Sátán szócsöveivé és szolgáivá válhatunk. Isten arról is beszélt, hogy miért használja a Sátán ezeket az eretnekségeket és tévtanokat az emberek félrevezetésére és megrontására. Habár megrontja az embereket és árt nekik, a Sátán valódi célja Isten ellen irányul. Le akarja rombolni és el akarja pusztítani Isten irányítási tervét. Mivel Isten irányítási tervének végső soron az a célja, hogy megmentse és tökéletesítse az emberek egy csoportját, hogy egy szívűek és gondolkodásúak legyenek Istennel, a Sátán megpróbálja megzavarni és akadályozni ezeket az embereket abban, hogy kövessék Istent, hogy Isten teljessé tegye őket, és megnyerje őket. Isten átlát a Sátán ravasz tervein, de nem állítja meg a Sátánt. Isten a Sátánt inkább szolgálati tárgyként és ellenpontként használja, mivel Isten bölcsessége a Sátán ravasz fondorlataira épül, és a megtisztítás és az üdvösség munkáját végzi ezeken az embereken, akiket a Sátán megrontott. Isten azért tárja fel és boncolgatja a hagyományos kultúra különböző mondásait, hogy világosan láthassuk, hogy a Sátán ezeket az eretnekségeket és tévtanokat használja az emberek félrevezetésére és megrontására. Isten azért teszi ezt, hogy ítélőképességre tegyünk szert, és ne csak doktrinálisan értsük meg, hogy ezek az eretnekségek és tévtanok negatívak, hanem világosan megértsük, milyen ravasz tervei vannak a Sátánnak ezekben a mondásokban. Amint világosan megértettük ezeket, összehasonlíthatjuk magunkat velük, elgondolkodhatunk önmagunkon Isten szavainak fényében, megvizsgálhatjuk, milyen sátáni gondolataink és képzeteink vannak, milyen ravasz sátáni cselszövések vannak cselekedeteink indítékaiban, és milyen sátáni beállítottságokat fedezünk fel magunkban. Ezt jelenti, hogy valóban ismerjük önmagunkat, és nem maradunk csupán a doktrinális megértés és egyszerű megítélés szintjén). Az egyik módja annak, ahogyan a Sátán megrontja az embereket, az, hogy megrontja a gondolataikat és a szívüket; mindenféle sátáni gondolatot, eszmét, eretnekséget és tévtant olt az emberek szívébe és elméjébe. Ezek közé tartoznak a különböző erkölcsi magatartásra vonatkozó mondások, amelyek a hagyományos kínai kultúra legjavát képviselik – ezek a hagyományos kínai kultúra klasszikus megjelenítői. A hagyományos kultúrának ezek a gondolatai és nézetei alapvetően a Sátán gondolatait, a Sátán lényegét képviselik, valamint a Sátán természetének Istennel szembeszegülő elemeit. Mi a végső következménye annak, hogy a Sátán ezeket a dolgokat az emberek megrontására használja? (Az embereket Isten ellen fordítja.) A következmény az, hogy az emberek Isten ellen fordulnak. Aztán mivé válnak az emberek? (A Sátán szócsöveivé és szolgáivá. Élő Sátánokká válnak.) Az emberek a Sátán szócsöveivé, a Sátán megtestesítőivé válnak, a romlott emberiség pedig a Sátán képviselőjévé. Azok a szándékok, célok, gondolatok és eszmék, amelyeket a romlott emberiség szavai hordoznak, valamint az általuk feltárt romlott beállítottságok, mind a Sátán megnyilatkozásai. Ez teljes mértékben igazolja, hogy az emberiség életszabályai, a különböző gondolatok és nézetek, amelyek szerint az emberek viselkednek és másokkal érintkeznek, mind a Sátántól erednek, és mind a Sátán természetlényegét képviselik. Ez teljes mértékben igazolja, hogy a romlott emberiség a Sátán élő megtestesítője, a Sátán ivadéka, és a Sátán fajtája. Teljes mértékben igazolja, hogy a romlott ember élő Sátán, élő ördög, és hogy az emberiség, amely a Sátán megtestesítőjévé vált, a Sátán képviselője. Az emberiség, akár a Sátán utóda, akár a Sátán megtestesítője, mindenesetre a Sátán fajtájából való, és Isten szemszögéből nézve egy ilyen emberiség megtagadja és elárulja Istent, Isten ellensége és Istennel szemben álló erő. Az ilyen emberiség már nem az a tudatlan, üres palatábla elméjű teremtett emberiség, amely kezdetben volt. Az emberiség a Sátán befolyása alatt él, és tele van sátáni romlott beállítottságokkal, és mire van szüksége az ilyen helyzetben és állapotban élő emberiségnek? Isten üdvösségére van szüksége. Most van az az idő, amikor Isten szavakat használ az emberek megmentésére. Mi az a kontextus, amelyben Isten megmenti az embereket? Az, hogy az emberiség sátáni megrontása a legmélyebb és legsúlyosabb szintre jutott; ez az embereket teljesen a Sátán megtestesítőivé és szócsöveivé tette, az emberek Isten ellenségeivé váltak, és szembekerültek Istennel. Ebben a kontextusban kezdte meg Isten az emberiség megmentésének munkáját. Ez a valós helyzet, ami az emberek Sátán általi megrontását illeti, és ez a tényleges kontextus, amelyben Isten kifejezi az igazságot, és az ítélet munkáját végezi az emberiség megmentése érdekében az utolsó napokban. Mi a haszna annak, ha ismerjük ezeket az aktualitásokat? Ez lehetővé teszi, hogy az emberek megismerjék saját lényegüket, megismerjék a Sátán lényegét, megismerjék azokat az eszközöket, amelyekkel a Sátán megrontja az embereket, és megismerjék a Sátán gonoszságát. Továbbá lehetővé teszi, hogy az emberek megismerjék Isten irányítási tervének célját, valamint Isten mindenhatóságát, hatalmát, bölcsességét és erejét, amelyet az emberiség megmentésére irányuló munkájában kinyilatkoztat. Amellett, hogy fel kell ismerni, milyen a Sátán lényege és gonoszsága, valamint az emberiség romlott természetlényege, fontos, hogy az emberek megismerjék Isten munkáját, Isten természetét és Isten lényegét. Isten lényegének megismerése elsősorban Isten mindenhatóságának, hatalmának, bölcsességének és erejének megismerését jelenti – elsősorban tehát az Ő lényegének ezen aspektusait kell megismerni.

Isten emberiséget megmentő munkája kontextusának szemszögéből ez az emberiség, amelyet Isten meg akar menteni, nem egy olyan emberiség, amelyet Ő most teremtett, hanem inkább egy olyan emberiség, amelyet a Sátán már több ezer éve folyamatosan megront. Az ember szívének mélye nem üres tábla, ahogyan az ember gondolatai és beállítottságai sem, mivel a Sátán már régóta mélyen megrontotta azokat. Akiket Isten megment, azok olyan teremtett lények, akiket a Sátán mélyen megrontott, elcsábított, uralt, manipulált és eltaposott. Ami az embereket illeti, eltávolítani vagy megváltoztatni a Sátán dolgait és a sátáni beállítottságokat a teremtett emberiségben hihetetlenül nehéz, sőt lehetetlen. Vagyis, ami az embereket illeti, megváltoztatni a gondolataikat és nézeteiket, kitisztítani a Sátán dolgait a szívük mélyéről és megváltoztatni a romlott beállítottságaikat lehetetlen feladat; ahogy a mondás tartja: „A párduc nem rejtheti el foltjait.” Pedig Isten éppen ebben a kontextusban és éppen ezzel a teremtett emberiséggel akarja elvégezni az emberiség megmentésének munkáját. Munkája során Isten nem tesz jeleket és csodákat, és nem mutatja meg nyíltan valódi személyét, még kevésbé végez olyan munkát, amely az emberek számára hatalmat és erőt sugallhat. Ez azt jelenti, hogy az utolsó napokban, abban az időszakban, amikor a megtestesült Isten megmenti az embert, Isten nem tesz jeleket és csodákat, nem végez olyan munkát, amely meghaladja a gyakorlatiasság vagy a realitás határait, és nem hajt végre olyan cselekedeteket, amelyek meghaladják a hús-vér emberi mivoltot. Isten nem végez ilyen természetfeletti munkát, hanem szavakat használ, hogy gondoskodjon az emberek életéről, hogy leleplezze az embereket, és megtisztítsa őket romlottságuktól. Mivel Ő csak szavakat használ e munka elvégzésére, az ember számára ez még inkább lehetetlen feladatnak, sőt, a legtöbb ember szemében egyenesen játékos dolognak tűnik. Az emberek azt hiszik, hogy Isten lehetetlen feladatra vállalkozik azzal, hogy különböző módon, különböző nézőpontokból és különböző dolgokról elhangzó kijelentésekre támaszkodik, hogy gondoskodjon róluk, és lehetővé tegye számukra az üdvösség elérését. Főleg a Sátán van még kevésbé meggyőződve arról, hogy ez olyasvalami, amire Isten teljes mértékben képes, hogy Istennek megvan az ereje, a hatalma és a bölcsessége ahhoz, hogy elvégezze ezt a munkát. Egyértelmű, hogy a teremtett emberek szemében az, hogy Isten elmondja a kijelentéseit és véghezviszi az emberek megmentésének munkáját, lehetetlen feladat. Azonban, függetlenül attól, hogy a jövőben hogyan fognak alakulni a dolgok, az, amiről Isten szavai szólnak, hogy „Isten betartja az Ő szavát, és az Ő szava beteljesedik, amit pedig Ő beteljesít, az mindörökké megmarad”, már most beteljesedett azokban, akik Őt követik, azaz a legtöbb ember már kapott ebből egy kis ízelítőt. Abból ítélve, ahogyan Isten munkálkodik, abból, hogy Isten az emberiség megmentésének munkáját csak szavakkal való ellátással, szavakkal való táplálással, szavak kinyilatkoztatásával, szavakkal történő fenyítéssel és ítélettel, szavakkal való fegyelmezéssel, szavakkal való figyelmeztetéssel és felszólítással és más módokon végzi el, nyilvánvaló, hogy Isten szavai nem csupán a szavak emberi elképzelésekkel felfogható, egyszerű jelentését hordozzák. Eltekintve attól az alapvető kijelentéstől, hogy Isten szava az igazság, az, amit az emberek még inkább képesek látni, és ami tényszerűen nyilvánvaló, hogy Isten szavai életet hordoznak és Isten szava élet, hogy Isten szavai képesek gondoskodni a romlott emberiség megélhetéséről és biztosítani mindent, amire a romlott emberiségnek szüksége van az élethez. Erejét és hatalmát tekintve Isten szavai képesek megváltoztatni az emberiség életkörülményeit, megváltoztatni az emberiség gondolatait és nézeteit, megváltoztatni az ember szívét, amelyet a Sátán mélyen megrontott, sőt még inkább képesek megváltoztatni az emberiség által választott út- és életirányt, sőt megváltoztatni az emberiség életszemléletét és értékrendjét. Mindaddig, amíg elfogadod Isten szavait, és aláveted magad azoknak, vagy akár úgy is mondhatjuk, hogy amíg szereted és követed Isten szavait, addig nem számít, hogy milyenek a képességeid, mi a törekvésed célja, milyen nagy az elszántságod a törekvésre, vagy milyen nagy a hited, Isten szavai minden bizonnyal képesek megváltoztatni téged, lehetővé teszik, hogy megváltozzon az életszemléleted és az értékrended, képessé tesznek arra, hogy megváltozzanak a gondolataid, valamint az emberekről és dolgokról alkotott nézeteid, és végül képessé tesznek arra, hogy megváltozzon az életfelfogásod. Bár a legtöbb ember gyenge képességű, és nem törekszenek elszántan az igazságra, sőt nem hajlandóak az igazságra törekedni, függetlenül a körülményeiktől, amennyiben hallották Isten szavait, eljutnak odáig, hogy a tudatalattijukban kisebb-nagyobb mértékben lesznek helyes nézetek és felfogások Isten tanításai alapján a Sátánról, a világról és az emberiségről. A tudatalattijukban különböző mértékben vágyakozni és szomjazni kezdenek a pozitív dolgokra, az igazságalapelvekre, valamint az élet helyes irányára és céljaira, amelyeket Isten megkövetel az emberektől. Ezek az emberekben és az emberek között előforduló jelenségek – függetlenül attól, hogy az emberek így akarják-e vagy sem, megfelelnek-e az emberek elképzeléseinek vagy sem, megfelelnek-e Isten követelményeinek és normáinak vagy sem, és így tovább –, mindezek az emberekre gyakorolt hatások és jelenségek azt mutatják, hogy Isten szavai nemcsak az emberek életét képesek biztosítani és ellátni őket azzal, amire szükségük van, hanem ami még fontosabb, Isten szavait semmilyen erő nem tudja megváltoztatni. Miért mondom ezt? Azért, mert Isten szavai hatalmat hordoznak, és Isten szavainak hatalmát nem múlhatja felül semmilyen világi elmélet, filozófia vagy tudás, vagy bármilyen érv, gondolat vagy nézet – ez a gyakorlati jelentése annak, hogy Isten szavai hatalmat hordoznak, és ez világosan látható mindazokban, akik Istent követik. Isten szavai hatalmat hordoznak, és képesek megváltoztatni az emberek szívét és gondolatait. Ennél is fontosabb, hogy képesek megtisztítani és eloszlatni a romlott beállítottságokat, amelyeket a Sátán az emberek szíve mélyén elültetett – ez Isten szavainak ereje. Természetesen van még valami más is, éspedig, hogy az embereknek meg kell ismerniük Isten bölcsességét. Isten bölcsessége az Ő munkájának minden apró részletében kiárad. Nemcsak az Isten által kimondott szavakban és a sorok között, hanem abban is, ahogyan Isten beszél, amit mond, az álláspontokban, amelyeket kijelentéseiben képvisel, sőt még a beszédének hangnemében is, Isten bölcsessége mindenben látható. Milyen aspektusokban nyilvánul meg Isten bölcsessége? Az egyik aspektus az, hogy Isten bölcsessége látható minden kimondott szavában, és bölcsessége megmutatkozik sokféle beszédmódjában; a másik aspektus az, hogy Isten bölcsessége látható abban, ahogyan különféle módokon munkálkodik az emberekben, valamint látható azokban is, akik követik Istent, akiket Ő vezet. Tehát természetesen mondhatjuk, hogy Isten bölcsessége kiárad az Ő szavaiban, és azt is, hogy kiárad az Ő munkájában. Amellett, hogy Isten bölcsessége látható az emberek számára az Ő szavaiban, az emberek mélyen értékelhetik azt azokban a különböző környezetekben és helyzetekben, amelyekkel találkoznak. Isten szavai lehetővé teszik az emberek számára, hogy bármikor és bárhol megfelelő ellátásban részesüljenek. Isten bármikor és bárhol segíthet neked, bármikor és bárhol támogathat és gondoskodhat rólad, bármikor és bárhol képessé tehet arra, hogy magad mögött hagyd a negatív állapotodat, és erőssé tehet, hogy ne legyél többé gyenge. Isten képes bármikor és bárhol megváltoztatni az elképzeléseidet és a gondolkodásmódodat, képessé tehet arra, hogy elengedd a helyesnek hitt dolgokat és a Sátán dolgait, hogy levesd romlott beállítottságaidat, hogy megtérj Istenhez, hogy Isten követelményei és szavai szerint cselekedj és gyakorolj. Ez az egyik aspektus. Isten továbbá sokféleképpen munkálkodik mindazokban, akik követik Őt, akik szeretik Isten szavait és szeretik az igazságot. Néha kegyelmet ad, néha pedig világosságot és kinyilatkoztatást. Természetesen Isten néha megfenyíti és fegyelmezi az embereket, hogy a megjobbulás útjára vezesse őket, hogy a szívük legmélyén önvádat érezzenek, hogy valóban lekötelezettnek érezzék magukat Isten iránt, hogy bűntudatot érezzenek, megtérjenek, lemondva ezáltal a gonoszságról, amit tesznek, és ne lázadjanak többé Isten ellen, ne a kívánságaik szerint cselekedjenek, ne kövessék a Sátánt, hanem inkább az Isten által mutatott útnak megfelelően gyakoroljanak. Isten munkája megvalósul az emberben. Pontosabban a Szentlélek munkája valósul meg az emberben, a Szentlélek pedig az emberek többségében különböző módokon munkálkodik. Természetesen attól függetlenül, hogy a Szentlélek hogyan munkálkodik, kisebb-nagyobb mértékben mindenki megtapasztalhatja a Szentlélek munkájának különböző módjait. Ebből láthatjuk, hogy a Szentlélek munkája és Isten munkája, akár sokféleképpen, akár egyféleképpen történik, egyaránt lehetővé teheti az emberek számára, hogy értékeljék, hogy Isten munkája segíti az embert és ez az, amire az embernek minden időben és minden helyen szüksége van. A Szentlélek mindenkor és mindenhol képes munkálkodni és gondoskodni az emberekről. Őt nem korlátozza tér, földrajzi elhelyezkedés vagy idő, Ő nem zavarja össze az emberek normális életvitelét, nem zavarja meg az emberek gondolatait, és még kevésbé rombol le bármely szabályt, amelyet Isten az emberiség számára előírt. A Szentlélek csendben munkálkodik minden egyes emberben, szavakat használ, hogy világosan tájékoztassa, tanítsa, megvilágosítsa és vezesse az embereket, miközben különböző módszereket is felhasznál, hogy munkálkodjon bennük, lehetővé téve számukra, hogy természetes módon és tudtukon kívül Isten szavainak gondoskodása alatt éljenek. Természetesen Isten munkája és a Szentlélek munkája nyomán az emberek beállítottságai megváltoznak, és anélkül, hogy tudatában lennének, gondolataik átalakulnak, és az Istenbe vetett hitük fokozatosan növekszik. Mindezekben az emberekben elért hatásokban azt kell mondanunk, hogy ezek Isten szavainak ereje és Isten munkájának bölcsessége által történnek. Ami pedig azokat illeti, akik most Istent követik, Isten az Ő szavait felhasználva munkálkodik értük, vezeti őket és gondoskodik róluk, és mindenkinek joga és lehetősége van arra, hogy élvezze ezeket. Ha azoknak a száma, akik Istent követik, tízszeresére, hússzorosára vagy akár százszorosára nőne a jelenleg Őt követőkhöz képest, Isten akkor is ugyanúgy képes lenne gondoskodni róluk, és akkor is képes lenne befejezni ezt a munkát. Az elért eredményeket soha nem lehet megváltoztatni, és ez Isten bölcsessége.

Isten szavai kifejezik az igazság minden aspektusát, és gondoskodnak arról, amire szüksége van az egész emberiségnek. Isten sokféle különböző munkamódszert használ az embereken, különböző kiindulópontokból, különböző időben és különböző környezetekben, hogy észrevétlenül vezesse az embereket, és hogy különféle eredményeket érjen el minden egyes emberen. Most talán így gondolkodsz: „Nem sokat értek meg Isten munkájából és még mindig nagyon gyenge vagyok. Még mindig olyan kevés az Istenbe vetett hitem, és az istenismeretem sem növekedett. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi hozzáállásom a kötelességem végzéséhez ugyanolyan langymeleg, mint korábban volt, és úgy érzem, nem jutottam messzire.” Ennek ellenére egy dolog biztos: bármennyire gyenge vagy is, vagy bármilyen távol is érzed magad attól, hogy megfelelj Isten követelményeinek, Isten szavai és az Ő munkája már megragadták a szívedet. Még ha nem is vagy nagyon érdekelt abban, hogy törekedj az igazságra, még akkor is, ha még mindig nem tartod nagyon fontosnak az üdvösség elérését, Isten szavainak igazsága és Isten kijelentett szavainak tartalma reményt ad neked, és szíved mélyén kezdesz elvárásokat támasztani Isten munkájával és azokkal a tényekkel szemben, amelyeket Ő meg akar valósítani. Függetlenül attól, hogy most milyen nagy a hited, vagy mekkora az érettséged, biztos, hogy van reményed. Mire világít ez rá? Az emberiségnek Isten szavaira van szüksége, azok biztosítják azt, amire az emberiségnek szüksége van, ezek már megragadták a szívedet, és anélkül, hogy tudatában lennél, eljutottál odáig, hogy a szíved mélyén valamennyire elfogadd Isten szavait. Természetesen ezek a tények azoknak szólnak, akiket nemigen érdekel az igazság, és akiknek Isten munkájáról és az üdvösségről viszonylag homályos és ködös a felfogásuk. Azok esetében, akik igazán hisznek Istenben, és képesek törekedni az igazságra, nem ez az egyetlen elért eredmény, hanem ők arra is képesek, hogy megismerjék Istent és bizonyságot tegyenek Isten mellett. Ezekből a tényekből és jelzésekből azt láthatjuk, hogy Isten kijelentéseit és munkáját áthatja Isten ereje, hatalma és bölcsessége. Ez valami mást is igazol: Az embereket Isten teremtette, és bár képesek meglenni napfény, víz vagy levegő nélkül, Isten nélkül képtelenek meglenni, Isten szavai nélkül képtelenek élni, Isten ellátása nélkül képtelenek létezni. Az emberiségnek csak Isten irányítása, ellátása és pásztorlása, valamint az összes Isten által kifejezett igazság tud reményt és világosságot adni, és csak ez tud célt és irányt mutatni a túléléséhez. Ezek olyan dolgok, amelyeket az emberek láttak. Az emberiséget az erkölcsi magatartás tekintetében megrontó Sátán valódi helyzetének feltárásával és boncolgatásával az embereknek képesnek kell lenniük meglátni, hogy Isten milyen kontextusban munkálkodik az emberek megmentése érdekében. Azon kívül, hogy az embereknek fel kell ismerniük, hogy milyen annak a kontextusnak a valódi helyzete, amelyben Isten munkálkodik, még inkább meg kell érteniük, hogy milyen nehéz Istennek az emberiséget megmentő munkája, és megértve, hogy ez milyen nehéz, el kell jutniuk Isten erejének, hatalmának és bölcsességének megismerésére. Isten az Ő emberiséget megmentő munkájában nem sietett az emberiség megmentésére rögtön, amint a Sátán kezdte megrontani az embert. Ő nem sietett az emberiség megmentésére négyezer vagy hatezer évvel ezelőtt. Ehelyett Ő úgy végezte a dolgokat, ahogyan kellett. A kígyó által elcsábított és a Sátán által megrontott emberiség bűnbe merült, a Földet pedig özönvíz pusztította el. Azután Isten a törvényt használta arra, hogy fokozatosan vezesse az emberiséget, és amint a Sátán egyre mélyebben megrontotta az embert, Isten elvégezte az emberiség megváltásának munkáját azzal, hogy Magára vette a bűnös test hasonlatosságát, és keresztre feszítették. Most, az utolsó napokban, amikor a Sátán annyira megrontotta az emberiséget, hogy az emberek szörnyen tönkrementek és egészen a Sátán kifejeződésévé váltak, Isten hivatalosan és nyíltan kifejezi az Ő szavait az emberiség felé, kifejezi azt, ami a szívében van, az Ő nézeteit és hozzáállásait mindenféle emberre, eseményre és dologra vonatkozóan, valamint kifejez minden igazságot, amelyre az emberiségnek szüksége van. Ezzel a háttérrel Isten elkezdi hivatalosan biztosítani azt, amire az emberiségnek szüksége van – egy olyan helyzetben, amikor az emberiség teljesen tudatlan, Ő nem látja el őket minden igazsággal. Éppen amikor az emberiséget mélyen megrontotta a Sátán, és amikor az emberek azt hiszik, hogy nincs mód arra, hogy megmeneküljenek, akkor jön Isten, elmondja szavait, végzi munkáját, az emberek között jár, és kifejezi a szavakat, amelyeket szeretne kifejezni, miközben csupán szavakkal gondoskodik arról, hogy megvalósítsa azokat a tényeket, amelyeket szeretne megvalósítani. A teremtett emberiség közül egyetlen viszonylag rátermett ember sem meri vállalni a kihívást, hogy ezt a munkát végezze, mivel az emberek úgy gondolják, hogy ez egy rendkívül nehéz munka, egy olyan munka, amelyet lehetetlen elvégezni. Pedig Isten éppen ebben a kontextusban indítja el az Ő hatezer éves irányítási tervének ezt a munkáját, egy olyan munkát, amely szavakat használ, hogy minden dolgot megvalósítson. Ez egy óriási vállalkozás, egyedülálló munka, mi több, korszakalkotó mű és hosszan elhúzódó munka. Nem számít, hogy mennyit mond valaki, vagy mit mond, vagy mi a szavainak a lényege, senki sem képes megvalósítani azokat a tetteket, amelyeket a szavai megcéloznak. Csak Isten szavai teljesedhetnek be, és csak Isten szavai valósulhatnak meg Isten követelményeinek megfelelően és az Ő elgondolásának tervei szerint – ez is Isten hatalma. Vajon nem kellene megérteniük ezeket a dolgokat az embereknek? (De igen, meg kellene érteniük.) Mi tehát a jelentősége e dolgok megértésének? Ki szeretne hozzászólni? (Az egyik szempont az, hogy az emberek valamennyire megérthetik Isten munkájának bölcsességét, és megérthetik, hogy Isten az Ő munkáját nem azokon a tudatlan embereken végzi, akiket nem rontott meg a Sátán. Ehelyett Isten felhasználja a Sátánt az Ő szolgálatában, és az üdvösség munkáját azokon végzi el, akiket mélyen megrontott a Sátán. Az emberek azt hiszik, hogy ez egy nagyon nehéz munka, pedig Isten szavai valóban hatással vannak az emberekre. Továbbá, normális körülmények között, tapasztalataink során gyakran korlátoznak minket a romlott beállítottságaink, és nem tehetünk mást, mint hogy felfedjük romlottságunkat, képtelenekké válunk az igazság gyakorlására, és néha annyira negatívvá válunk, hogy elveszítjük a hitünket. Miután azonban meghalljuk Isten közlését, elkezdünk hinni Isten szavaiban, megértjük, hogy a romlott beállítottságaink megváltozhatnak, amennyiben szeretjük és elfogadjuk az igazságot, és megértjük, hogy a romlott beállítottságaink nem megváltoztathatatlanok. Ha valaki belső lényegében nem szereti vagy nem fogadja el az igazságot, akkor képtelen lesz megváltoztatni romlott beállítottságait.) Amit mondasz, az teljesen megfelelő és helyes.

Isten szavai képesek mindent megvalósítani és minden dolgot megváltoztatni. Ugyanakkor az embereknek képesnek kell lenniük meglátni, hogy Isten szavai másképpen is hatással vannak rájuk. Minden dolognak el kell múlni, csak Isten szavai nem múlnak el soha, és éppen úgy, ahogy Isten Maga, Isten szavai örökké élni fognak. Mit láthatunk ebben? (Látjuk Isten hatalmát.) Látjuk Isten hatalmát, Isten bölcsességét, és látjuk azt az erőt, ami szavaiban megnyilvánul. Mivel Isten szavai az Ő életét, lényegét és természetét képviselik, ezek örökké fognak élni, akárcsak Isten. Mit üzen ez nektek? Azt üzeni, hogy Isten szavai nagyon fontosak az ember számára. Nem számít, hogy mit szerzel meg, az nem igazi kincs. Akár aranyrudat kapsz, akár a világ ritka és értékes ékszerét, azok nem igazi kincsek. Még ha az életelixírt kapod is meg, egy fillért sem ér. Még ha sikeresen gyakorlod is az önművelést, és felrepülsz az égbe, ez még nem jelenti azt, hogy örökké fogsz élni, éppen azért, mert egy teremtett lény vagy, mert Isten mindent eleve elrendelt, és senki sem menekülhet el Isten szuverenitása elől. Minden dolognak el kell múlni, csak Isten szavai nem múlnak el soha, és éppen úgy, ahogy Isten Maga, Isten szavai örökké élni fognak. Miért hasznos ismerni ezeket a szavakat? Ha nem törekszel az igazságra és nincs benned szeretet az igazság vagy Isten méltányossága és igazságossága iránt, akkor lehet, hogy nem érdekelnek ezek a szavak vagy ez a tény. Ha azonban szereted Isten méltányosságát és igazságosságát, szereted az igazságot és szereted a pozitív dolgokat, akkor mély érdeklődést fogsz kifejleszteni e szavak iránt, és ezáltal mélyen a szívedbe vésed ezt a tényt és e szavakat. Melyek ezek a szavak? Minden dolognak el kell múlni, csak Isten szavai nem múlnak el soha, és éppen úgy, ahogy Isten Maga, Isten szavai örökké élni fognak. A szívetekben kell hordoznotok ezeket a szavakat, és szabadidőtökben gondolkodnotok kell rajtuk. Ezek a szavak rendkívül fontosak. Mondjátok, mit nyertek ezekből? (Istenem, értek valamit. Isten szavai azt mondják: „Minden dolognak el kell múlni, csak Isten szavai nem múlnak el soha.” A külvilágban a dolgok néha változnak, és amikor ilyen körülményekkel találkozunk, az állapotunk megváltozik, és az elhatározásunk is, hogy követjük Istent, megváltozik. Nehézzé válik számunkra, hogy ne érezzük magunkat negatívnak és gyengének, de amikor Istennek ezen szavaira gondolunk és Isten ígéreteire, amelyeket kezdetben tett nekünk, valamint arra, hogy Isten azt mondta, hogy egy olyan embercsoportot akar megnyerni, akiknek egy szívűek és gondolkodásúak Ővele, akkor erő és hit tölti be a szívünket. Többé nincsenek hatással ránk a külvilág körülményei és van hitünk ahhoz, hogy kövessük Istent és végezzük kötelességünket.) Ezek a szavak gyakorlási utat biztosítanak számotokra. Milyen gyakorlási utat? Azt, hogy semmire ne törekedjetek az anyagi világból és ne dédelgessetek semmit, mert azok üres dolgok. Minden olyan dolog, mint a hírnév, nyereség, pozíció, az anyagi gyönyörök, amelyeket a szemeddel látsz, a nők szépsége, az ember identitása és státusza mulandó, egy szempillantás alatt eltűnnek, ezért értelmetlen ezeket dédelgetni. Mit értek az alatt, hogy értelmetlen? Úgy értem, hogy ezek a dolgok csak a pillanatnyi szükségleteket képesek kielégíteni, a testi hajlamaidat és kívánságait, vagy a hangulatodat és a vonzalmadat stb., de nem tudják kielégíteni lelki szükségleteidet. Amikor lelkedben éhesnek, szomjasnak vagy üresnek érzed magad, akkor az anyagi világból semmi sem tudja kielégíteni lelki szükségleteidet vagy betölteni az űrt a szíved mélyén – ezért értelmetlen ezekre a dolgokra törekedni. Mi az tehát, ami képes elégedetté tenni és képes betölteni a szíved mélyén rejlő ürességet? Amikor olvasod Isten szavait és megérted az igazságot, akkor a szíved mélye feltöltődik, békét és örömöt tapasztal, és szívedben megelégedettséget és nyugalmat érzel. Ha továbbra is így törekszel, ha Isten szavai életeddé válnak, akkor senki sem veheti el tőled az életedet és senki sem teheti azt tönkre. Mit fogsz érezni akkor, amikor senki sem veheti el tőled az életedet és senki sem teheti tönkre? Nem fogod többé üresnek, elveszettnek, vagy félénknek érezni magad, nem fogod úgy érezni, hogy nehéz élni ebben a világban, mert Isten szavai töltenek be, azok vezetnek, gondoskodnak rólad és képessé tesznek arra, hogy életednek célja és iránya legyen. Mindennap érezni fogod életed értelmét és értékét. Valójában ezt érzik az emberek. Hogyan érhető el tehát ez a pozitív eredmény, amit az emberek valóban éreznek? (Az emberekben ez Isten szavai által érhető el, amikor az Ő szavait gyakorlatba ültetik.) Helyes, amint az emberek elfogadják Isten szavait az életükként, ez az eredmény megvalósul bennük. Életük megváltozik, életmódjuk és az emberekről és dolgokról alkotott nézeteik megváltoznak, másképp fogják látni az embereket és a dolgokat, és így a törekvésük is más lesz. Nem törekszenek többé a testi élvezetekre és anyagi jutalmakra, nem törekszenek hírnévre, nyereségre és pozícióra. Ha valaki a testi kedvteléseit követi, akkor egyre több unalmat, ürességet, nyugtalanságot és fájdalmat fog érezni. Ha azonban Isten szavai egyszer elfoglalják valakinek a szívét, akkor az igazság az életévé válik, belső lényege és az élete megváltozik, így másképp érez. Érzései és hajlamai, különféle érzelmei, életcéljai, törekvésének iránya, valamint életének szabályai teljesen másak lesznek. Törekvése megváltozott, képes törekedni az igazságra és Isten megismerésére, és képessé válik annak megfelelően élni, ahogy azt Isten elvárja tőle. Azok az emberek, akik ezt elérik, nem szembesülnek a romlással, a halállal és a pusztulással, hanem valódi életre tesznek szert, olyan életre, amely nincs kitéve a romlásnak. Mit értek az alatt, hogy nincs kitéve a romlásnak? Azt értem, hogy ez az élet ebben az emberben nem fog eltűnni, nem fog elenyészni, nem fog elhalványulni, és nem fog tönkremenni, továbbá ő nem fog pusztulással szembesülni, mint korábban. Ily módon nem változik-e meg létezésének állapota és kilátásai a túlélésre? Világos, hogy a túlélési kilátásai változáson mennek át. Mi az oka annak, hogy az emberi élet elhalványul, elsorvad, hanyatlik, véget ér és elpusztul? Ez azért történik, mert az embereknek nem Isten szavai jelentik az életet, és akkor is, ha valaki száz évet él, vagy kétszáz évet vagy háromszáz évet, vagy akár ezer évet, az életszemlélete, az életének értelme és szabályai nem fognak megváltozni. Valójában tehát miért is élnek azok az emberek, akik így élnek? Ők teljes mértékben a hús-vér testük kielégítéséért élnek. Mire törekszik az ember hús-vér teste? Olyan dolgokra, mint a gazdagság, hírnév, nyereség és anyagi élvezetek, és pontosan ezek a dolgok azok, amelyek Isten megítélése szerint ellentétesek az igazsággal, és amelyeket Isten megvet. Van tehát egy időkorlát, ameddig Isten megengedi az embereknek, hogy ezekre a dolgokra törekedjenek és ezeket élvezzék. Egy ember élete eltarthat kb, hatvan vagy hetven évig, esetleg nyolcvan- vagy kilencvenegynéhány évig, azután véget ér, majd minden vég után az újraszületés egy újabb fordulata következik, így alakul az ember élettartama. Ha Isten nem határozta volna meg előre ezt az időkorlátot, vajon az emberek nem elégelnék-e meg az életet egy hosszú élet után? Amikor az emberek a húszas éveiket élik, mindennap úgy érzik, hogy az élet üde, gyönyörű és boldog. Amikor elérik a negyvenes éveiket, úgy érzik, hogy naponta háromszor étkezni, éjjel pedig aludni unalmas élet. Mire a hatvanas éveikbe jutnak, úgy érzik, mindent értenek, átéltek már néhány áldást, elszenvedtek néhány nehézséget, és úgy érzik, hogy semmi sem érdekes többé. Nekilátnak a munkának mindennap, amikor feljön a nap, és pihennek, amikor lemegy a nap, a napok pedig egy szempillantás alatt tovatűnnek. Minden testi funkciójuk hanyatlani kezd, minden teljesen más, mint ahogy a húszas éveikben volt – ekkor már közeleg számukra a vég. Amikor valaki számára közel a vég, az nem azt jelenti, hogy a lelküknek is vége lesz, csak azt, hogy a hús-vér testük hamarosan a végéhez érkezik. Normális esetben az emberek a hatvanas, hetvenes vagy nyolcvanas éveikben halnak meg, a hosszú életűek pedig legföljebb a százéves kort haladhatják meg. Van egy mondás, amely így szól: „Aki túl sokáig él, az belefárad az életbe – elege van az életből.” Amikor valaki túl sokáig él, megelégeli az életet, nem akar többé élni, és az élet értelmetlenné válik számára. Miért érzi úgy, hogy értelmetlen az élet? Itt egy valós helyzet áll fenn, mégpedig az, hogy az emberek hús-vér testben élnek, napi háromszor étkeznek, és elvégzik a napi teendőiket, mindennap pontosan ugyanúgy, mint az előző nap, ugyanazokat a dolgokat teszik, ugyanazt az életet élik, és amikor elérnek egy bizonyos pontra, ezeket a dolgokat betéve tudják. Úgy érzik, hogy már mindent láttak, amit látniuk kellett, mindent megkóstoltak, amit kellett, és mindent megtapasztaltak, amit csak tapasztalniuk kellett. Úgy érzik, hogy ilyen az élet, már nincs mit remélniük, nincs mit várniuk, hogy az életük üres és hamarosan befejezik. Hát nem így van? (De igen.) Így állnak a dolgok.

Az imént beszéltünk arról, hogy: „Minden dolognak el kell múlni, csak Isten szavai nem múlnak el soha, és éppen úgy, ahogy Isten Maga, Isten szavai örökké élni fognak.” Ezek a szavak azt a tényt közlik az emberekkel, hogy Isten szavai nagyon fontosak az emberiségnek, továbbá megmutatják a gyakorlás célját és irányát az emberek számára, és azt, hogy semmilyen törekvés sem pótolhatja azt, hogy az ember Isten szavainak akár egyetlen sorát is megnyerje. Ez azért van, mert idővel minden dolognak el kell múlnia, mindennek el kell halványulnia, elsorvadnia és elgyengülnie, egyedül Isten szavai nem múlnak el soha. Tehát, ha megnyered Isten szavait és belépsz Isten szavainak valóságába, úgy értve, hogy megérted az igazságot és belépsz az igazságvalóságba, akkor értéket nyersz Isten szavai és az igazság miatt, és a lényeged más lesz, mint azelőtt. Némelyek azt mondják: „Na és mi van akkor, ha más a lényegem?” Nem úgy értem, hogy hétköznapi értelemben más, hanem roppant mértékben más, mert Isten szavai válnak életeddé, és éppen úgy, ahogy Isten szavai, te sem fogsz elmúlni, éppen úgy, mint Istennek, neked is örök életed lesz, örök jövőd és örök rendeltetési helyed. Most tehát, abból a szempontból nézve, hogy mi fog történni a jövőben, vajon nem fontosak-e Isten szavai az embernek? (De igen.) Létfontosságúak! Hogyan kell törekedned, miután megértetted, hogy Isten szavai fontosak? Mire kell törekedned, aminek értéke és értelme van? Kell-e törekedned arra, hogy több erőfeszítést tegyél, többet szenvedj, nagyobb árat fizess, és többet rohangálj a kötelességed végzése során? Vagy többet kellene tanulnod a szakmai ismereteket, több doktrínával felszerelkezned és többet prédikálnod? (Egyik sem ezek közül.) Akkor mi az, amire a leghasznosabb törekedned? Mindannyian tudjátok a választ, ez kristálytiszta számotokra. Isten szavainak elérése a legértékesebb és legértelmesebb törekvés. „Minden dolognak el kell múlni, csak Isten szavai nem múlnak el soha, és éppen úgy, ahogy Isten Maga, Isten szavai örökké élni fognak.” Emlékezz ezekre a szavakra szívedben, és soha ne feledd el és ne vesd el őket. Amikor negatívnak érzed magad, úgy érzed, hogy gyenge és reménytelen vagy, amikor nyomorúság ér, amikor leváltanak a kötelességedben, amikor metszésben részesülsz, amikor csalódás és kudarc ér, és amikor dorgálást és ítéletet kapsz; vagy amikor a siker csúcsán szárnyalsz, amikor akármerre mész, az emberek nagyra becsülnek és dicsérnek, és így tovább; bármikor és bármilyen helyzetben mindig ezekre a szavakra kell gondolnod, engedned kell, hogy ezek Isten elé vigyenek, és keresned kell Isten szavainak ellátását számodra éppen ebben a pillanatban. Engedned kell, hogy Isten szavai megszabadítsanak a nyomorúságaidtól, hogy megoldják a nehézségeidet, eloszlassák a zűrzavart a szíved mélyén, visszafordítsanak a helytelen útról, amelyet követsz, és megoldják vétkeid, megátalkodottságod és lázadó mivoltod stb. problémáját, és minden problémát, amellyel szembenézel. Ezek a szavak rendkívül hasznosak számotokra! Amikor elfelejted, hogy mik a felelősségeid és a kötelezettségeid, amikor elfelejted, hogy mely alapelveket kell betartanod, amikor elfelejted, hogy milyen álláspontra kellene helyezkedned és milyen nézőpontot kellene képviselned, vagy elfelejted saját identitásodat és státuszodat, gondolj ezekre a szavakra. Ezek a szavak Isten elé segítenek téged, ezek elvezetnek téged Isten szavaiba, rávezetnek, hogy megértsd, mi Isten szándéka ebben a pillanatban, és eljuttatnak a helyes álláspontra, szemlélethez és perspektívához, hogy helyesen tekints magadra, másokra, valamint az eseményekre és a környezetekre, amelyekkel találkozol. Ily módon, Isten vezetése alatt, Isten szavainak ellátása, megvilágosítása és segítsége alatt semmilyen probléma nem okozhat gondot, semmilyen probléma nem akadályozhat az igazságra való törekvésben, semmi sem gátolhatja előrelépésedet. Hát nem ez a gyakorlás útja? (De igen.) A lecke, amit most meg kell tanulnotok, az, hogy amikor nehézségekkel találkozol, ne zsörtölődj, ne panaszkodj, ne szabályokat kövess, és ne emberi megközelítéseket keress, hanem inkább jöjj Isten elé és keresd az igazságot, keresd Isten segítségét, engedd, hogy Isten szavai gondoskodjanak rólad, azok oldják meg minden nehézségedet – ez az a lecke, amit meg kell tanulnotok. Itt befejezzük a közösségünket abban a témában, hogy megértsük, hogyan indítja el Isten az Ő irányítási tervének legfontosabb munkáját annak tükrében, hogy a Sátán mélyen megrontotta az emberiséget; végül is minden Isten szavaira vezethető vissza. Bárhogyan is közöljük, remélem, hogy végül az emberek képesek lesznek belépni Isten szavainak igazságvalóságába, és nem elégednek meg annak ismeretével, hogy hogyan kell szavakat és doktrínákat prédikálni, vagy teológiai elméleteket tanulni és mindennap vallásos szertartásokon részt venni. Az életbe való belépés legsürgősebb leckéje, amit az embereknek meg kell tanulniuk, az Isten szavainak valóságába való belépés.

Most egy másik, az erkölcsi magatartással kapcsolatoskülönböző mondásokra vonatkozó gyakorlati problémáról fogunk beszélni. Az erkölcsi magatartásról szóló különböző mondások, amelyekről korábban beszéltünk, alapvetően a hagyományos kínai kultúra alapján kerültek bemutatásra, feltárva a sokféle sátáni mondást, ami a romlott emberiség szíve mélyén rejlik. Egyesek azt mondják: „Látjuk, hogy ezek az erkölcsi magatartásra vonatkozó mondások a kínai hagyományos kultúra segítségével vannak bemutatva, de mi nem vagyunk kínaiak. Nem lehetne hát, hogy egyszerűen ne fogadjuk el ezeket a mondatokat, amelyekről beszélsz? Tényleg szükséges megismernünk ezeket az erkölcsi magatartásról szóló különböző mondásokat, amelyek abból erednek, hogy a Sátán megrontja az emberiséget?” Helyes dolog ezt mondani? (Nem.) Igencsak világos, hogy ez téves. A Sátán emberiséget megrontó munkája nem tesz különbséget fajok vagy időszakok között, sőt anélkül rontja meg az emberiséget, hogy különbséget tenne faj, idő vagy vallásos háttér között. Tehát, ha a kínai fajhoz tartozol, akár han kínai vagy, akár egy kisebbségi csoport tagja, mint például mongol, huj, miao, ji és így tovább, kivétel nélkül ki vagy téve a mindenféle erkölcsi magatartásra vonatkozó mondások indoktrinációjának és beoltásának, amelyek a Sátántól származnak. Vagyis te is kivétel nélkül ki vagy téve az emberiség sátáni megrontásának, ami a gondolkodásodat illeti. Pontosabban fogalmazva: a gondolkodásodat, legbelső lényedet és a szíved mélyét is szintén alaposan megrontotta és megdolgozta a Sátán. Még ha nem is vagy kínai – ha japán, koreai, német vagy bármilyen nemzetiségű vagy –, lehetsz ázsiai, európai, afrikai vagy amerikai, vagy lehet a bőröd színe sárga, fekete, barna vagy fehér, bármilyen nemzetiségű vagy, és bármilyen fajhoz tartozol, amennyiben teremtett lény vagy, kivétel nélkül mélyen megrontott a Sátán. Amellett, hogy romlott sátáni beállítottságokkal rendelkezel, a Sátán kivétel nélkül beoltott sátáni gondolatokkal és nézetekkel, és természetesen a szívedet is mélyen megrontotta. Csupán arról van szó, hogy a különböző országokban élő és különböző fajhoz tartozó emberek esetében a Sátán különböző módszereket használ, hogy ugyanazokat a dolgokat beléjük ültesse. Ezek a dolgok a mondások szintjén különbözhetnek, ott lehet némi különbség, de az emberek megrontásának végeredménye mindig ugyanaz, és nagyrészt azonos, csupán kisebb eltérések figyelhetők meg. Mindegyik arra készteti az embereket, hogy viselkedésükkel álcázzák a látszatot, és számos, emberi mivolttal ellentétes, megtévesztő, irreális vagy éppen etikátlan mondással követelik meg, hogy az emberek erkölcsük tekintetében egy bizonyos módon cselekedjenek és viselkedjenek, és megkövetelik, hogy az emberek hogyan járjanak el és hogyan tegyenek bizonyos dolgokat. Jóllehet vannak különbségek ezek között a mondások között, és jóllehet különböző időkben bukkannak fel és különböző tájakról, különböző régiókból vagy területekről érkeznek, vagy különböző emberektől származnak, a végső következmény mindig az, hogy ezek uralják az emberek gondolatait és szívét, korlátozzák az emberek gondolatait és szívét, és telepumpálják az emberek gondolkodását olyan gondolatokkal és elképzelésekkel, amelyek a Sátán mérgeit és természetlényegét hordozzák. Ezek azt eredményezik, hogy az ember szíve mélye megtelik a Sátán nézeteivel, annak gonosz lényegével és gonosz elképzeléseivel. Végül is, függetlenül az etnikai hovatartozástól, fajtól, törzstől vagy időszaktól, az embereket mind félrevezette és eltiporta a Sátán, és gondolataikban és szívük mélyén különböző mértékben megrontotta őket. Végső soron, függetlenül attól, hogy azok az emberek, akiken a Sátán ezt a megrontó munkát végzi, a világ melyik szegletében élnek, milyen fajhoz tartoznak, vagy milyen időszakban éltek, a következmény mindig az, hogy az emberiség a Sátán abszolút utódává, szócsövévé és megtestesítőjévé válik, és hogy az ember nagyban és kicsiben, láthatóan és kézzelfoghatóan egyaránt teljesen élő Sátánná váljon. Természetesen az ilyen emberiség egyben Isten korlátlan ellenségévé és Isten ellenfelévé is válik. Tehát mindegy, hogy most milyen emberek hallgatják a prédikációkat, vagy hányan vannak, van egy tagadhatatlan tény: az egész emberiség a gonosz karmai között van – ez tény. Másképp fogalmazva, ez azt jelenti, hogy miközben az egész emberiséget mélyen megrontotta a Sátán, minden ember gondolata és szíve is teljesen a Sátán ellenőrzése alá és rabságába került – ez tagadhatatlan. Tehát a Sátán minden nemes fajt és minden hatalmas országhoz tartozó nemzetiséget kivétel nélkül mélyen megrontott, erőteljesen manipulál, ural és fogságban tart. Amennyiben az emberi fajhoz tartozol, amennyiben a nap alatt élsz, amennyiben emberi lény vagy, aki lélegzik, vizet iszik és gabonát fogyaszt, elkerülhetetlen, hogy ne rontson meg a Sátán. A Sátán kivétel nélkül megrontott téged, a gondolataidban, a szívedben, a beállítottságaidban és lényegedben. Pontosabban fogalmazva, amennyiben teremtett emberi lény vagy, és amennyiben a Sátán megrontott, Isten ellensége vagy. Amennyiben a Sátán megrontott, amennyiben a múltban a Sátán irányított és korlátozott, vagy most is ezt teszi, nem kérdéses, hogy Isten megmentésének tárgya vagy. Amennyiben emberi lény vagy, akit megrontott a Sátán, kivétel nélkül a Sátán természetével és gondolkodásával rendelkezel, és olyan szíved van, amelyet a Sátán mérgei töltöttek meg és foglaltak el. Tehát nem csak a kínaiak feladata felismerni és megkülönböztetni a Sátántól származó különböző gondolatokat, nézeteket és az erkölcsi magatartásra vonatkozó sokféle mondást, és ez nem olyasmi, amire a kínaiaknak van monopóliumuk. Éppen ellenkezőleg, ez egy olyan lecke, amelyet minden egyes, Isten választott népéhez tartozó embernek, akit Ő kiválasztott, meg kell tanulnia, és egy olyan valóság, amelybe be kell lépnie. Isten választott népe minden egyes tagjának, kivétel nélkül, fel kell ismernie és meg kell különböztetnie mindazt a rengeteg téves és gonosz gondolatot és nézetet, ami a Sátántól származik. Ne gondold, hogy csak azért, mert gazdag családba születtél, kiemelkedő helyzetű családba, felsőbbrendűségi érzésed lehet, és azt gondolhatod, hogy téged nem rontott meg a Sátán, és csak azért, mert tisztességes identitásod van, a lelkednek is nemesnek kell lennie – ez egy torz felfogás. Vagy talán azt hiszed, hogy nemesi származásod van, és a bőröd színe bizonyítja a tisztességes identitásodat, pozíciódat és értékedet, úgyhogy tévesen azt hiszed, hogy a te lényeged, a te gondolkodásod és a te szíved nemesebb és fennköltebb, mint másoké. Ha így van, akkor azt mondom, hogy ez a felfogásod balga és irreális, mivel az emberiség, amelyről Isten beszél, nem oszlik meg nemzetiség, faj vagy vallás szerint. Függetlenül attól, hogy milyen társadalmi vagy vallási körülmények között élsz, és függetlenül attól, hogy milyen fajba születtél bele, vagy hogy a társadalmi pozíciód alantas vagy nemes, vagy hogy nagy tekintélynek örvendsz-e mások között, vagy sem, és így tovább, nem használhatod ezeket a dolgokat kifogásként arra, hogy ne fogadd el Isten e szavait, vagy ne fogadd el azt a tényt, hogy a Sátán megrontja az emberiséget. Amennyiben emberi lény vagy, az „emberi lény” szavak előtt a „romlott” jelzőt kell feltüntetni. Pontosan fogalmazva, amennyiben emberi lény vagy, szükségszerűen romlott emberi lénynek kell lenned, és ez minden kétséget kizáróan így van. Azt is mondhatjuk továbbá, hogy amennyiben romlott emberi lény vagy, a természetes gondolkodásodban lévő és a szíved legmélyén őrzött dolgok a Sátántól származnak, és azokat mind mélyen megmunkálta és megrontotta a Sátán – ezt a tényt el kell fogadnod. Neked eredendően semmi közöd nincs az igazsághoz, semmi, aminek bármi köze lenne Isten szavaihoz vagy Isten életéhez, hanem éppen ellenkezőleg, a Sátán félrevezetett, megrontott és irányít téged. Az elméd telve van a Sátán gondolataival, filozófiáival, logikájával és életre vonatkozó szabályaival, és minden, ami az elmédben van, a Sátántól származik. Mit mond ez a tény az embereknek? Senki sem használhat semmilyen kifogást arra, hogy elutasítsa Isten üdvösségét, vagy szelektíven fogadja el Isten szavait. Mint romlott emberi lénynek, el kell fogadnod Isten szavait, minden válogatás nélkül. Ez a felelősséged, ugyanakkor ez az, amire szükséged van. Ha valaki gazdag és hatalmas nemzetbe született, és felsőbbrendű társadalmi körülmények között él, vagy ha tekintélyes családba született, felsőoktatásban részesült, és így azt gondolja magáról, hogy mindenki másnál különb, nemesebb másoknál Isten választott népe körében, ezért szeretné mindenki más fölé helyezni magát Isten választott népe körében, ez abszurd gondolkodás, balga gondolkodás, sőt azt is mondhatjuk, hogy a legnagyobb bolondság. Nem számít, hogy milyen különleges az identitásod, a pozíciód vagy az értéked, vagy mennyivel magasztosabb az identitásod, a pozíciód vagy a társadalmi körülményeid az átlagemberekénél, te mindig is egy teremtett lény leszel Isten előtt. Isten nem nézi azt, hogy honnan származol, vagy milyen körülmények között születtél, nem nézi a nemzetiségedet vagy hogy milyen fajhoz tartozol, és nem nézi, hogy milyen értéked és presztízsed van, vagy mi mindent értél el a társadalomban vagy a világban. Isten csak arra tekint, hogy vajon igazságnak tartod-e az Ő szavait, hogy képes vagy-e az Ő szavai szerint szemlélni az embereket és dolgokat, és az Ő szavai szerint viselkedni és cselekedni. Ha valóban úgy tekintesz magadra, mint aki csupán egy az Isten uralma alatt álló közönséges teremtett lények közül, akkor el kell engedned társadalmi körülményeidet, faji hátteredet, nemzeti és vallási hátteredet, és átlagos teremtett lényként kell Isten elé járulnod, el kell fogadnod az Ő szavait mindenféle címke vagy háttér nélkül, és így az identitásod és státuszod helyre fog állni. Ha szeretnéd elfogadni Isten szavait ezzel a helyes identitással és státusszal, akkor mindenekelőtt azt kell megértened, hogy mi az ember lényege, és mindenekelőtt azt kell elfogadnod, hogy az ember lényegét mélyen megrontotta a Sátán, és hogy az emberek gondolatait és szívük mélyét betöltő és elfoglaló dolgok mind a Sátántól származnak. Mivel az emberek szeretnék elfogadni Isten szavait és szeretnék elfogadni az igazságot életként, először is fel kell tárniuk, át kell gondolniuk és meg kell ismerniük a gondolkodásukban és a szívük mélyén mindazokat a dolgokat, amelyek nincsenek összhangban az igazsággal, és amelyek ellenkeznek azzal. Csak amikor az emberek világosan felismerik, alaposan megértik és alaposan boncolgatják ezeket a dolgokat, akkor tudják feladni őket a megfelelő időben és környezetben, lehetővé téve ezáltal, hogy a szívük mélye teljes változáson menjen keresztül. Amikor kiűzik a Sátán minden dolgát és elfogadják Isten szavait, valamint az igazságot, akkor új emberré válnak. Csak akkor tudják valóban és pontosan Isten szavai szerint szemlélni az embereket és a dolgokat, ha teljesen megváltozik a perspektívájuk, a nézeteik és az álláspontjuk, amely alapján más embereket és dolgokat szemlélnek. Ekkor viszonylag tiszta, makulátlan emberekké válnak. Az emberek most még nem tudják ezt elérni. Jóllehet a szívükben megértenek egy kicsit az igazságból, mégis mindenféle abszurd nézetek, rossz és oktalan dolgok szennyezik be őket. Isten szavainak és az igazságnak a felét elfogadják, a másik felét pedig elutasítják; szelektíven elfogadnak belőle egy keveset, különböző mértékben elfogadnak valamennyit, de a szívükben mindig helyet hagynak a Sátán gondolatainak és logikájának, valamint a megtévesztő dolgoknak, amelyeket a Sátán beléjük olt, és ezeket mindig a szívükben tartják. Ezek a dolgok az emberekben befolyásolják az elméjüket és az ítélőképességüket, valamint azt a perspektívát és nézetet, amelynek alapján az embereket és a dolgokat szemlélik, ez pedig rendkívüli módon befolyásolja azt, hogy milyen mértékben fogadják el az igazságot.

Az emberiség megrontása és félrevezetése a különböző erkölcsi magatartásra vonatkozó mondások által, amelyeket a Sátán a hagyományos kultúrán keresztül az emberekbe olt, nagyon kiterjedt. Ez nem olyasmi, ami kizárólag a kínaiakra korlátozódik, hanem az egész emberiségre kiterjed, a világ minden szegletére és minden korszakára. Ez befolyásolja és irányítja az embereket nemzedékről nemzedékre, valamint befolyásolja és irányítja a különböző fajú, nemzetiségű és vallású embereket. Miután az emberek megértették ezt, már nem csak a „kínai” jelző társul a „hagyományos kultúrához”; mondhatjuk, hogy bármely nemzet vagy faj hagyományos kultúrája a Sátántól származik és a Sátán megrontó munkájának a következménye. Létezik például hagyományos japán kultúra, hagyományos koreai kultúra, hagyományos indiai kultúra, hagyományos filippínó kultúra, hagyományos vietnámi kultúra, hagyományos afrikai kultúra, a fehér emberek hagyományos kultúrája, valamint a judaizmus, a kereszténység, a katolicizmus és más hagyományos kultúrák, amelyek a vallásokból keletkeztek. Mindezek a hagyományos kultúrák szembemennek az igazsággal és nagy hatással vannak az emberek nézeteire, álláspontjaira valamint perspektíváira azt illetően, ahogyan az embereket és a dolgokat szemlélik, illetve ahogyan viselkednek és cselekszenek. Éppen olyanok, mint a divatos márkák, amelyek mélyen bevésődnek az emberek gondolatainak és szívüknek mélyébe. Hatalmukban tartják az emberek életét, az életük szabályait, az életutat, amelyet követnek, valamint viselkedésük irányát és céljait; befolyásolják még a célokat is, amelyekre az emberek törekszenek. Ezek súlyosan megzavarják és befolyásolják a hozzáállást, amellyel az emberek a pozitív dolgokat, Isten szavait, az igazságot és Istent szemlélik. Természetesen súlyosan érintik és megzavarják az emberek arra vonatkozó álláspontját és nézeteit is, ahogyan az embereket és a dolgokat szemlélik, és ahogyan viselkednek és cselekszenek, vagyis jelentősen befolyásolják az igazság elfogadását és gyakorlását. Végül pedig mi lesz ennek a következménye? (Az emberek elveszítik az üdvösség elérésének esélyét.) Ez így van, végső soron az üdvösség elérésének döntő fontosságú kérdése szenved kárt. Hát nem komoly következmény ez? (De igen.) Ez igen komoly következmény! Azt, hogy valaki hogyan és milyen perspektívából látja a dolgokat, hogy milyen nézeteket vall, és milyen elképzeléseket táplál a dolgok meglátásához, a romlott beállítottságai és a gondolkodásában jelen lévő dolgok alapján dől el. Ha a gondolkodásában található dolgok pozitívak, akkor az embereket és a dolgokat a helyes perspektívából fogja szemlélni; ha a gondolkodásában található dolgok negatívak és passzívak, és a Sátántól származnak, akkor az embereket és a dolgokat mindenképpen helytelen és abszurd perspektívákból, álláspontokból és nézőpontokból fogja szemlélni, ez pedig végső soron befolyásolja az általa követett utat. Ha az álláspontok, nézetek és perspektívák, amelyekből az embereket és a dolgokat szemléled, helytelenek, akkor a törekvésed céljai és iránya is helytelenek, akárcsak az út, amelyet a viselkedésedben követsz. Ha továbbra is folytatod ezeket a helytelen dolgokat, akkor egyáltalán nem lesz esélyed az üdvösség elérésére, mivel az ösvény, amit követsz, helytelen. Ha azok a perspektívák, álláspontok, gondolatok és nézetek, amelyekkel az embereket és a dolgokat szemléled, helyesek, akkor a kapott eredmények is helyesek lesznek, pozitív dolgokhoz fognak tartozni, és nem lesznek ellentétesek az igazsággal. Amikor valaki olyan perspektívákból nézi az embereket és a dolgokat, amelyek összhangban vannak az igazsággal, akkor az általa választott út is helyes lesz, akárcsak a céljai és az iránya, és reménykedhet abban, hogy végül eléri az üdvösséget. Azonban mivel az embereket most a Sátán birtokolja és irányítja, a perspektívák, álláspontok és nézetek, amelyekből az embereket és a dolgokat szemlélik, helytelenek, ami azt eredményezi, hogy a törekvésük és az út, amelyet követnek, szintén helytelen lesz. Amikor például az emberek a hírnév és a haszon, az imázs és a státusz kedvéért dolgoznak és fizetik meg az árat, vajon helytelen-e ez az út? (Igen.) Hogyan lehetséges, hogy az emberek ilyen rossz útra térnek? Vajon nem azért, mert a perspektívák, a nézetek és a kiindulópont, amelyből az ilyesmire tekintenek, helytelenek? (De igen.) Ez az, ami miatt az emberek helytelen útra lépnek. Ha pedig az emberek továbbra is ilyen rossz úton járnak, képesek lesznek-e végül elérni az üdvösséget? Nem, nem lesznek képesek. Ha a Sátán által beléd oltott gondolat vagy nézet szerint szemléled az embereket és a dolgokat, és aszerint viselkedsz és cselekszel, akkor az út, amelyen jársz, szükségszerűen a romlás útja. Ez semmiképpen sem az üdvösség útja, mert pontosan ellentétes és szemben áll az üdvösség útjával. Amennyiben az emberek ezt a helytelen ösvényt követik, tönkreteszik a saját esélyüket az üdvösség elérésére, az teljesen elvész, és soha többé nem járhatnak az üdvösségre vezető ösvényen. Azonban ha helyes látásmóddal törekszel, és Isten szavai szerint szemléled az embereket és a dolgokat, valamint Isten szavai szerint viselkedsz és cselekszel, akkor a felmerülő gyakorlati alapelvek pozitívak lesznek, ösvényed pozitív lesz, és mivel a kiindulópontod helyes, végül az út, amelyet követsz, szintén helyes lesz. Ha ilyen úton haladsz, mint ez, biztosan képes leszel elérni az üdvösséget. Az igazságnak ez az aspektusa eléggé mély értelmű, és a legtöbben közületek valószínűleg nem értik. Nem fogjátok fel, és még nem rendelkeztek az igazságvalóság ezen aspektusával. Nem tudjátok, hogy helytelen vagy helyes nézetek alapján szemlélitek-e az embereket és a dolgokat, és hogy helytelen vagy helyes nézetek alapján viselkedtek és cselekesztek-e – még nincs ilyen tapasztalatotok. Most csak annyit tudtok, hogy cselekedjetek, hogy erőt fejtsetek ki, erőfeszítéseket tegyetek, és hogy megfizessétek az árat, miközben még el sem kezdtétek megvizsgálni, hogy mi befolyásolja és irányítja a szívetek mélyén lévő nézeteket és gondolatokat. Ezért ez a téma kissé távol áll tőletek, úgyhogy erről nem is beszélünk tovább.

Az előbb az erkölcsi magatartásról szóló mondások lényegéről beszéltünk, és arról, hogy ez nem csak a kontinentális Kínára vonatkozik, hanem az egész emberiségre. Ez azért van, mert az egész emberiség a gonosz karmai között hever, a Sátán minden emberi lényt mélyen megrontott, és mindenki a Sátán uralma alatt áll. Ezt tényszerű megállapításként mondhatjuk. A Sátán nemcsak a kontinentális Kína népét rontotta meg, hanem az egész emberiséget, és minden emberi lény a gonosz karmai között van. Bizonyos mértékig mindenki láthatja, hogy az emberiséget megrontotta a Sátán. Már jó ideje beszélgetünk arról, hogy a Sátán az emberek gondolataiba ülteti a különböző erkölcsi magatartásról szóló mondásokat, ezt a módszert alkalmazza az emberek félrevezetésére, irányítására és korlátok közé szorítására, és így éri el célját, hogy megrontsa az embereket. Ez a tény nem csak a kínaiakra korlátozódik, hanem megtalálható az összes, különböző fajú, különböző nemzetiségű és különböző etnikumú embernél. A Sátán mélyen megrontott minden embert, beleértve minden fajt és etnikumot; tulajdonképpen a sokrétű, nehezen felismerhető megtévesztő dolgok, amelyeket a Sátán a hagyományos kultúrán keresztül ültet az emberekbe, sőt azok a mondások is, amelyek az emberek számára úgy tűnnek, hogy aránylag pozitívak és összhangban vannak az erkölcsükkel, gondolkodásukkal és ízlésükkel, valójában mind részei a Sátán emberiséget megrontó munkájának. Vagyis a Sátán ily módon minden emberi lényt megrontott, és minden emberi lényt, bármilyen etnikumú, fajú vagy nemzetiségű, a Föld bolygó bármely részén, régiójában vagy táján született is, a Sátán mélységesen félrevezetett, leuralt és megrontott mind elméjében, mind szívében. Függetlenül attól, hogy hol vagy mikor születtél, vagy hogy milyen etnikumba vagy nemzetbe születtél, a hagyományos kultúra mondásai, amelyeket a Sátán oltott beléd, kivétel nélkül félrevezettek és megrontottak. Tehát ne gondold, hogy mivel mi most csak a hagyományos kínai kultúrát boncolgatjuk, a saját néped vagy nemzetiséged mentes a sátáni kulturális háttértől, hogy jobb vagy a kínaiaknál. Felsőbbrendűségi érzés se legyen benned, ami által tiszteletreméltóbbnak és nemesebbnek érzed magad, mint a kínaiak. Ez a felsőbbrendűségi érzés félreértés, téves és abszurd, sőt, akár azt is mondhatjuk, hogy ostobaság. Mindaddig, amíg romlott emberiségről van szó, nem szabad kizárnod magadat abból; mindaddig, amíg romlott emberiségről van szó, te is része vagy annak. Természetesen, amíg azt mondják, hogy egy romlott emberi lény vagy, a szíved mélyén tele vagy olyan gondolatokkal, amelyeket a hagyományos kultúra ural, amelyeket a Sátán olt beléd, és ez vitathatatlan, örökre megváltoztathatatlan tény. Ezt a tényt világosan meg kell értenetek – ezt nem lehet megkérdőjelezni, és nem szabad kétségbe vonni. Itt befejezzük közösségünket erről a témáról.

Múltkor azzal a témával foglalkoztunk, hogy „egy úriembert a szava kötelez”. Ez egy olyan mondás, amelyet a Sátán arra használ, hogy megrontsa az embereket az erkölcsi magatartás szempontjából. Ennek a szólásmondásnak a terjesztése jelentős mértékben befolyásolja az emberek gondolkozását, és akárcsak más erkölcsi magatartásra vonatkozó mondások, ez is abszurd, és nem felel meg a tényeknek. Bármit mond is valaki, mindaddig, amíg meg is teszi, a többiek azt gondolják róla, hogy nemes erkölcsű és tiszteletreméltó jellemmel rendelkezik, ez pedig képtelenség és nevetséges. Ez a közmondás éppen olyan, mint a többi erkölcsi magatartásra vonatkozó mondás, abban a tekintetben, hogy ez mind képtelenség, nevetséges eretnekség és tévhit. Mindegyikre hivatkozhatunk így, és úgy is definiálhatjuk őket, hogy a végletekig abszurdak és nem állják ki a vizsgálatot. Ma lássuk azt az erkölcsi magatartásra vonatkozó közmondást, hogy: „Szeplőtelenül emelkedik ki a sárból, tiszta habokban fürdik, mégsem tűnik rikítónak.” Mielőtt formai szempontból beszélgetnénk erről, elgondolkodtatok-e már azon, hogyan magyarázzuk ezt a mondást? Hogy lehet ennek a lényegét boncolgatni? Miféle mérgeket rejt magában? Melyek azok a gondolatok, amelyeket a Sátán az emberekbe akar oltani ezzel a mondással? Vajon mi a Sátán gonosz szándéka? Ezen a mondáson keresztül az emberek mely aspektusát rontja meg a Sátán? Elmélkedtetek-e már ezeken? A „Szeplőtelenül emelkedik ki a sárból, tiszta habokban fürdik, mégsem tűnik rikítónak” mondás egyszerűen úgy magyarázható, hogy ne tartsunk a rossz emberekkel, és legyünk képesek megvédeni magunkat a rossz befolyásoktól. Akár más értékel valakit úgy, hogy „szeplőtelenül emelkedik ki a sárból”, akár valaki maga akarja megtestesíteni ezt a mondást, vajon általános értelemben milyen ember az illető? Azt állítja magáról, hogy nem megvesztegethető, nagyon egyenes, nyílt és feddhetetlen, hogy nemes erkölcsű úriember, de ezt a kort, ezt a világot, ezt az emberiséget, sőt ezt az országot, ezt a császári udvart és ezt a hivatali életet nem ilyennek látja. Vajon ezek az emberek általában nem cinikusan szemlélik-e a dolgokat, és nem elégedetlenek-e a valósággal? Gyakran érzik, hogy magasröptű vágyaik vannak, de rosszkor születtek, úgy érzik, hogy rendelkeznek tehetséggel, de nem tudják használni azt. Akár a hivatali életben, akár a társadalomban, azt hiszik, hogy mindig aljas emberek akadályozzák őket, hogy ők nagyszerű, stratégikus elmék, kiemelkedő egyéniségek, de senki sem ismeri el a tehetségüket, és soha nem engedik, hogy fontos feladatokat lássanak el. Elégedetlenek a valósággal, cinikussá válnak, és ezért írják le magukat ezzel a kifejezéssel: „Szeplőtelenül emelkedik ki a sárból, tiszta habokban fürdik, mégsem tűnik rikítónak”, mondván, ők megvédik magukat a rossz hatásoktól, és makulátlanok maradnak. Egyszerűen fogalmazva, az ilyen emberek tisztának és magasztosnak látják magukat, és elégedetlenek a valósággal. Nem igazán rendelkeznek valódi tehetséggel vagy képességekkel, és a nézőpontok, amelyekből az embereket és a dolgokat szemlélik, és amelyek szerint viselkednek és cselekszenek, nem feltétlenül helyesek vagy gyakorlatiasak, és nyilván nem is igazán tudnak elérni semmit. Ők mégis azt hiszik, hogy különböznek az átlagemberektől, és mindig így sóhajtoznak: „Az egész világ szennyes, csak én vagyok tiszta; mindenki részeg, csak én vagyok józan”, mintha kiábrándultak volna a halandók világából, és gyakran látnák a világ gonoszságát és sötétségét. Konkrétan, az ilyen emberek cinikusak. Megvetik a politikát és a kereskedelmet, és megvetik az irodalmi, művészeti és oktatási csoportokat. Megvetéssel tekintenek az értelmiségiek perspektíváira a törekvéseikkel kapcsolatban, valamint lenézik a földműveseket és a vallásos embereket. Hát miféle emberek ezek? Vajon nem egy különálló szerzet? Nem abnormálisak-e bizonyos értelemben? Ezeknek nincsenek valódi képességeik, ismereteik hiányosak. Ha azt kéred, hogy valamilyen gyakorlati munkát végezzenek, nem feltétlenül lesznek alkalmasak a feladatra. Szeretnek zsörtölődni, és szabadidejükben cikkeket és versgyűjteményeket jelentetnek meg, hogy feltárják a politikával, a kormánnyal, a társadalommal és bizonyos csoporthoz tartozó egyénekkel kapcsolatos ügyeket bizonyos időszakban. Ma ezt kritizálják, holnap azt, szépen beszélnek, de összezavarodnak, ha bármit is tesznek. Végül sehol nem tudnak beilleszkedni, sehol sem érnek el semmit, és nem érnek fel a munkájukhoz. Tévesen azt hiszik: „Olyan tehetséges vagyok! Átlagos emberek nem érhetik fel a gondolatimat!” Szívükben levertnek, nyugtalannak és lehangoltnak érzik magukat. Szabadidejükben bolyonganak, és ha egy történelmi jelentőségű helyre mennek, ezt kiabálják: „Egy elnyomott zseni vagyok! Sztáregyéniség vagyok, csakhogy kevesen ismerik fel az igazi tehetséget! Nagyratörő vágyaim vannak, kár, hogy rosszkor születtem, és nincs szerencsém!” Állandóan azt hiszik magukról, hogy ambiciózusak és tanultak, de sosem tudnak kitűnni a tömegből, és a hatalmon lévők sem helyezik őket magas pozícióba, ezért cinikussá és elégedetlenné válnak, mindenkit lenéznek, míg végül teljesen egyedül maradnak. Hát nem szánalmas? Egyszerűen szólva az ilyen emberek egy őrült társaság, nagyképűek, rendkívül távolságtartóak elégedetlenek a valósággal, és mindig úgy érzik, hogy sikertelenek. Valójában ők semmik, nem képesek semmire, mindent rosszul csinálnak, és ha egy kevés ismeretet elsajátítanak, akkor kérkednek, állandóan arról beszélnek. Az ilyen emberek a régmúltban verseket szavaltak, ódákat írtak, és pedánsan mutogatták irodalmi képességeiket. Manapság az ilyen embereknek sokkal több lehetőségük van a hencegésre. Készíthetnek saját médiatartalmakat, írhatnak kommenteket blogokon, és így tovább. Egyes országokban, ahol a társadalmi berendezkedés viszonylag szabad, gyakran leleplezik a különböző ágazatok sötét oldalát, mint például az irodalmi, művészeti, kereskedelmi, politikai és kulturális ágazatok sötét és gonosz aspektusait. Egész nap csak kritizálják ezt, lekicsinylik amazt, azt gondolva magukról, hogy nagyon tehetségesek. Az, hogy mindezeket a dolgokat teszik, abból a meggyőződésből ered, hogy személyüket illetően minden jó és helyes, és hogy elérték a nagyszerűség, dicsőség és korrektség szintjét. Pontosan fogalmazva, védik magukat a rossz hatásoktól, és „szeplőtelenül emelkednek ki a sárból, tiszta habokban fürdenek, mégsem tűnnek rikítónak”. Azt gondolják, hogy mindent tisztán látnak, hogy mindent meg tudnak érteni. Leplezett kritikát alkalmaznak mindenkivel szemben, aki bármit is tesz, megvetéssel és lenézően tekintenek rájuk. Mindig van valamilyen megjegyzésük, ha bárki bármit tesz, kritizálják és lekicsinylik őket. Valójában fogalmuk sincs arról, hogy ők maguk milyenek, soha nem tudták, hogy ha mondanak valamit, milyen perspektívát és álláspontot képviseljenek, ami helyes és megfelelő. Csak azt tudják, hogyan legyenek szabadszájúak és csípős nyelvűek. Vajon sok ilyen ember van a társadalomban? (Igen.) Mik ezek az emberek? Pontosan fogalmazva, egy csapat őrült, nagyképűek, akik tisztának és magasztosnak látják magukat. Ugye, a történelem során sok ilyen ember volt? (Igen.) Hogyan kellene jellemezni és meghatározni ezeket az embereket? Hát nem idealisták? Hogy pontos legyek, ezek az emberek idealisták. Ők nem hajlandóak a jelenlegi valós életkörülmények között élni, elméjük állandóan a fellegekben jár, telve éteri, üres, láthatatlan és megfoghatatlan dolgokkal. Egy nem létező éteri világban élnek – idealistáknak nevezzük őket. Tehát milyen perspektívából értékelnek másokat? Erkölcsi magaslaton állnak, és a kiindulópontjuk mások értékeléséhez a következő: „Világosan látom a gonosz és sötét oldalatokat, és leleplezhetem azt. Az, hogy képes vagyok leleplezni azokat a rossz és gonosz dolgokat, amiket tesztek, azt bizonyítja, hogy nem olyan vagyok, mint ti.” A mögöttes jelentés ebben ez: „»Szeplőtelenül emelkedik ki a sárból, tiszta habokban fürdik, mégsem tűnik rikítónak« – ez a mondás rólam szól. Titeket mind megfertőzött ez a gonosz irányzat; ti nem vagytok jó emberek.” Hát nem ez az, amikor magukat tisztának és magasztosnak látják? Hát nem ez az, amikor nagyképűek és túlértékelik magukat? Vajon ez nem egy álcázott kísérlet arra, hogy kiemeljék magukat, miközben a valóságot kritizálják, leleplezik a társadalom sötét oldalát, és elégedetlenek a valósággal? (De igen.) Hogyan jellemezzük tehát az ilyen embereket? Van egy népi mondás, amely így szól: „Találkoztam már szégyentelen emberekkel, de ilyen szégyentelennel, mint te, még soha.” Hát nem találó leírása ez az ilyen embereknek? (De igen.) Ezek szégyentelenek. A szájuk csak a helyesről és a helytelenről beszél, a szemük pedig csak mások hiányosságait és hibáit látja. Csípős nyelvükkel nyilvánosan leleplezik mások hiányosságait és hibáit, és ezen keresztül kifejezik saját nézeteiket, továbbá megmutatják másoknak, hogyan védik meg önmagukat a rossz hatásoktól, és hogy ők mennyire egyediek és nemesek. Valóban nemesek? Valóban egyediek? Ők is ugyanolyanok, mint mindenki más. Mindegy, hogy mások milyen módszerekkel törekszenek hírnévre és haszonra, az ő módszereik nyilvánvalóak. Az ilyen emberek azonban méltóságteljes külsőt öltenek fel, a mások leleplezése és kritizálása pedig témaként és ugródeszkaként szolgál, amellyel önmagukat emelik ki és népszerűsítik, eszközként használva ezeket, hogy híressé és befolyásossá váljanak. Vajon nem hírnévre és haszonra törekszenek-e ők is? Nem ugyanazok-e a céljaik? Nem ugyanazok-e az eredmények? Ők egyszerűen más eszközöket és módszereket használnak, ez minden. Ez ugyanolyan, mint ha valakit udvarias kifejezésekkel sértegetnek, vagy durva kifejezésekkel sértegetnek – a sértés jellege ugyanaz. Más emberek egyféle módon válnak híressé, ezek az emberek pedig másféle módon – a végeredmény ugyanaz, ahogy a szándék, a cél és a motiváció is ugyanaz, tehát egyáltalán nincs különbség.

A társadalomban azokat az embereket, akik azt állítják magukról, hogy „szeplőtelenül emelkednek ki a sárból, tiszta habokban fürdenek, mégsem tűnnek rikítónak”, idealistákként határoztuk meg. Az ilyen emberekre jellemző, hogy rendkívül távolságtartóak, azt gondolják, magukról, hogy mindenkinél jobbak, mindenki mást alkalmatlannak tartanak, végül pedig arra a következtetésre jutnak, hogy: „Ti mindannyian sárba és gonosz irányzatokba süllyedt emberek vagytok. Én túlszárnyaltalak benneteket, és »szeplőtelenül emelkedek ki a sárból, tiszta habokban fürdök, mégsem tűnök rikítónak«.” Ez nagyképűség a részükről, és arra vall, hogy mennyire elégedetlenek a valósággal, mintha ők annyira szentek és tiszták lennének. Valójában, mivel nem olyan ügyesek, mint mások, és nem rendelkeznek olyan eszközökkel, mint mások, mivel mindig szeretnének kitűnni a tömegből, de ez a vágyuk soha nem teljesül, mivel mindig ideális, üres és semmitmondó dolgokra törekszenek, de sosem elégedettek, mivel soha nem tudják ezeket a dolgokat a valóságba átvinni, és mivel nem kívánnak szembenézni a valósággal vagy elengedni az ideáljaikat, ezért formailag nincs más választásuk, mint távol maradni a hivatali, politikai, művészeti, irodalmi és kulturális köröktől. Mivel ezekben a körökben nem látják őket szívesen, nem fogadják el őket, nem érhetik el ambícióikat, nem valósíthatják meg eszményeiket és törekvéseiket, ezért végül azt állítják magukról, hogy „szeplőtelenül emelkednek ki a sárból, tiszta habokban fürdenek, mégsem tűnnek rikítónak”. Azt mondják, hogy az árral szemben úsznak, hogy nemes és erkölcsös jelleműek, és efféle mondásokkal vigasztalják magukat. Most, hogy ezeket közöltük, tudjátok-e, hogyan ismerhetjük fel az ilyen embereket? Lényegében mik is ezek az emberek? Senkik, mégis nagyképűek. Vajon ez pontos megítélés? (Igen.) Az ilyen embereknek rengeteg ideáljuk van, de egyik sem valósítható meg, és egyik sem felel meg a valóságnak. Csak üres és irreális dolgokra gondolnak. Ezek az emberek egész álló nap nem végeznek rendes munkát, csak verseket tudnak szavalni és ódákat komponálni, kritizálják ezt, lekicsinylik azt – így nem végeznek rendes munkát, igaz? A lényegük látható a viselkedésükből. Nem rendelkeznek valódi tehetséggel vagy tudással, a valóságról és az életről alkotott gondolataik és nézeteik mind üresek, homályosak és irreálisak, ezért követhetik a „szeplőtelenül emelkedik ki a sárból, tiszta habokban fürdik, mégsem tűnik rikítónak” tévhitet. Igyekeznek ilyenek lenni, remélve, hogy minél több más ember is ilyen lesz – ez csalóka dolog. Ha ilyenek az emberek, akkor mit érhetnek el? Pontosabban, az ilyen embereknek nincs valódi céljuk vagy irányuk az életben, nincs igazi hitük vagy választásuk az életben, és nincs helyes gyakorlási útjuk. Gondolataik egész nap vadak és féktelenek, mindenféle különös elképzelésekkel foglalkoznak, elméjük tele van kaotikus, üres és irreális dolgokkal, amelyek közül egy sem reális; ők valójában az emberiségtől eltérő fajtát alkotnak. Gondolkodásuk mind üres, mind pedig hihetetlenül abszurd és szélsőséges. Mindegy, hogy milyen csoportba tartoznak, hogy a társadalom felső, közép- vagy alsóbb osztályába tartoznak, sosem jönnek ki másokkal, és sosem tudják őket elfogadni az emberek. Miért történik ez? Azért, mert a gondolkodásuk, a törekvéseik és a nézőpontok, amelyek szerint az embereket és a dolgokat szemlélik, szélsőségesek és másfélék. Finoman szólva ezek az emberek idealisták, de ha pontosak akarunk lenni, akkor mentálisan betegek és abnormálisak. Mondjátok csak, jól kijönnek-e az elmebetegek a normális emberekkel? Nemcsak a barátaikkal és a munkatársaikkal nem tudnak jól kijönni, de még a saját családjukkal sem. Amikor ezek az emberek előállnak a nézeteikkel és kijelentéseikkel, a többi ember feszélyezve érzi magát, a mondandójuk taszítja őket, és egyáltalán nem akarják hallani. Ezek az állítások nem állják meg a helyüket, és nem működnek a valós életben. A valós életben az emberek nehézségei felmerülhetnek saját magukban, felmerülhetnek az objektív környezetükből, vagy vonatkozhatnak az élet fontosabb mindennapi szükségleteire – hogyan kell ezekkel szembenézni, majd kezelni és megoldani ezeket? A jelentéktelenebb nehézségek közé tartoznak azok, amelyek a mindennapi élet fontosabb szükségleteivel kapcsolatosak, míg a nagyobb nehézségek közé azok, amelyek az emberek életszemléletével, életszabályaival, az általuk követett úttal és a hitükkel kapcsolatosak, ezek a legvalóságosabb problémák. Csakhogy ezek az idealisták mindig szeretnék távol tartani magukat ezektől a problémáktól, és soha nem akarnak a valós élethelyzetekben élni. Nézeteik, szempontjaik és kiindulópontjuk, amellyel az embereket és a dolgokat szemlélik, nem ezeken a valós problémákon alapulnak, hanem elvadultak és féktelenek. Sosem tudod, mire gondolnak, mintha földönkívüliek gondolatai járnának a fejükben, olyanok, amiket a földi emberek még sosem hallottak, amik számukra abnormálisan hangzanak. Ki az, aki abnormális dolgokat akar hallgatni? Amikor az emberek először találkoznak egy ilyen személlyel, és hallják beszélni, úgy érezhetik, hogy amit mond, az valóban friss és új, sokkal mélyebb és okosabb annál, mint amit a hétköznapi emberek mondanak. Egy idő után azonban rájönnek, hogy ez csupa badarság, úgyhogy senki sem figyel többé rá, nem veszik figyelembe, és abból, amit mond, semmi sem jut el a fülükbe vagy a szívükbe. Vajon képes-e az illető érzékelni, ha más emberek ilyen magatartással viszonyulnak hozzá? Idővel tudatosul bennük, és így gondolkodnak magukban: „Senki nem szeret engem, miért van ez? Miért nem kedvelnek engem? Ó, jaj, azért, mert kiemelkedő egyéniség vagyok, és csak kevesen ismerik fel az igazi tehetséget!” Látod, ők folyton beképzeltek, mindig azt hiszik magukról, hogy tehetségesek, ügyesek és talpraesettek, holott valójában semmit sem érnek. Nem számít, hogy milyen emberek közé kerülnek, a végeredmény számukra mindig az elutasítás. Ennek oka, hogy azt a mondást követik, hogy „szeplőtelenül emelkedik ki a sárból, tiszta habokban fürdik, mégsem tűnik rikítónak”. Ha szerettél volna valaha is ilyen lenni, akkor azt mondom, hogy azonnal állj le, mivel az ilyen emberek nem normálisak. Ha a gondolkodásod és az emberi mivoltod értelme normális, akkor tedd, amit tenned kell, és amire képes vagy, és ne próbálj azok közé tartozni, akik „szeplőtelenül emelkednek ki a sárból, tiszta habokban fürdenek, mégsem tűnnek rikítónak”. Ezek nem normális, hanem degenerált, másféle emberek.

Miután befejeztük az olyan emberek lényegének elemzését, akik „szeplőtelenül emelkednek ki a sárból, tiszta habokban fürdenek, mégsem tűnnek rikítónak”, beszéljünk a valósággal való elégedetlenség és a cinizmus problémáiról, amelyeket említettünk, amikor lelepleztük ezeket az embereket. Egyesek úgy vélik: „Mivel hiszünk Istenben, meg kell értenünk a társadalom sötét oldalát, valamint a társadalom gonosz tendenciáit, és nem követhetjük azokat. Továbbá meg kell értenünk a politikát, az emberiség gonoszságát, az emberek különböző szokásait és az emberiség összes sötét és gonosz dolgait, amelyek jelen vannak a különböző korokban, a világ különböző szegleteiben, valamint a különböző fajok és csoportok körében. Ezáltal fejlődik ki bennünk az ítélőképesség.” Vajon ezt várja el Isten az embertől? Talán mielőtt részletesen beszéltünk volna erről a témáról, néhányan erre törekedtetek, de most világosan elmondom neked, hogy nem ezt kell tenned, és nem ez az, amit Isten elvár tőled. Nem követelmény, hogy megértsd ezt a világot, ezt a társadalmat és emberiséget, vagy ezt a politikai, gazdasági, irodalmi vagy vallási szférát, vagy bármilyen általános gyakorlatot, amely a társadalomból ered. Nem kell megértened a társadalom bármely csoportjának vagy erőinek a működési módját, és így tovább – ez nem olyan lecke, amit meg kell tanulnod. Nem szükséges, hogy elégedetlen légy a valósággal, és nem kell megvédened magad a rossz hatásoktól. Nem ezt az álláspontot vagy perspektívát kell képviselned, és nem ezt a szemléletet kell követned. Isten kiválasztott téged, lehetővé tette, hogy higgy Benne és kövesd Őt; Ő nem azt kéri, hogy emberiség-, társadalom-, politika- vagy államellenes légy, és nem azt kéri, hogy szembefordulj bármilyen csoporttal, fajjal vagy vallással. Ő egyszerűen csak arra kér, hogy kövesd Őt, és utasítsd el a Sátánt, hogy járulj Elé, fogadd el szavait, és vesd alá magad azoknak, kövesd az Ő útját, féld Istent és kerüld a rosszat. Ő soha nem kérte, hogy emberiség-, társadalom- vagy államellenes legyél. Pontosabban, Isten soha nem kért arra, hogy ellenkezz egy bizonyos kormánnyal, egy bizonyos társadalmi vagy politikai rendszerrel, vagy egy bizonyos politikával – Isten soha nem kérte, hogy ilyesmit tegyél. Egyesek azt mondják: „Az egész emberiség ellenünk van, elutasít és üldöz minket. Rossz-e az, ha felkelünk, szembeszállunk velük, és harcolunk ellenük? Ők valamennyien ellenünk vannak, miért ne lehetnénk mi is ellenük?” Mindegy, hogy személyesen hogyan gondolkodsz vagy cselekszel, vagy személyesen milyen nézeteket vallasz a társadalomról, a világról és a nemzeti politikai rendszerekről, ez a te ügyed, ennek semmi köze ahhoz az úthoz, amelyet Isten kér, hogy kövess, sem pedig Isten tanításaihoz vagy elvárásaihoz. Vannak, akik azt mondják: „Azt mondod, hogy ezeknek a dolgoknak semmi közük Isten tanításaihoz, hogy Isten nem ezt követeli és kéri tőlünk – akkor viszont Isten miért leplezi le a Sátánt, a társadalmi irányzatokat, a társadalom sötét oldalát, sőt még a vallást is?” Isten csak azért leplezi le ezeket, hogy megértsd, mivel ezek a dolgok, amelyeket Isten leleplez, az emberek romlott beállítottságaival és az emberek Istennel dacoló felfogásával és elképzeléseivel kapcsolatosak. Tehát az ilyen helyzeteket illetően szükségszerűen foglalkoznunk kell ilyen témákkal, és ilyen példákat kell használnunk, azért, hogy az emberek pontosabban és gyakorlatiasabban megismerhessék a romlott emberiség által feltárt sátáni beállítottságokat, és megkülönböztethessék a téves gondolatokat és nézeteket, valamint az Istennel dacoló elképzeléseket, amelyeket a Sátán beléjük olt – ez minden. Ezt nem azért tesszük, hogy az emberek személyesen szembe tudjanak szállni a politikával, a társadalommal és az emberiséggel. Isten soha nem kérte az emberektől, hogy elégedetlenek legyenek a valósággal, hogy cinikusak legyenek, vagy hogy megvédjék magukat a rossz hatásoktól. Egyesek azt mondják: „Habár Isten soha nem kérte, hogy ilyen legyek, én csak azért hiszek Istenben, mert cinikus vagyok és elégedetlen vagyok a valósággal, mert úgy érzem, hogy Isten házában méltányosság és igazságosság van, hogy itt az igazság érvényesül, és azért, mert itt igazságosan bánnak velem.” Ez a te dolgod, ennek semmi köze ahhoz, amit Isten elvár. Természetesen mindenki más-más okból jut el az Istenben való hitre. Van, aki azért hisz Istenben, hogy áldást nyerjen, van, aki azért, hogy megmeneküljön a katasztrófáktól, más azért, hogy meggyógyuljon a betegségéből, más pedig azért, hogy jó rendeltetési helye legyen a jövőben. Aztán vannak olyanok is, akik elégedetlenek a valósággal, elégedetlenek a világgal, elégedetlenek a társadalommal, vagy igazságtalanul bántak velük a társadalomban, és azért jönnek Isten házába, hogy vigaszt és menedéket keressenek. Mindenkinek más a véleménye az Istenbe vetett hitről, és eltérő az Istenbe vetett hitük eredeti szándéka vagy motivációja. Ott vannak továbbá azok, akiknek nincs ilyesmi a szívükben, akik csak hinni akarnak Istenben, és úgy érzik, hogy Istenben hinni jó dolog. Mindenesetre, amikor a cinikusak és a valósággal elégedetlenek eljutnak az Istenben való hitre, Isten nem dicséri őket, és nem bánik velük kedvesen csak azért, mert valamennyire tehetségesek. Ez azért van, mert nem fogadják el az igazságot, felettébb arrogánsak, önelégültek, lenéznek másokat. Az ilyen embereknek hihetetlenül nehéz elfogadni az igazságot. Az ilyen emberek iránt ne tápláljatok reményt, és ti magatok se legyetek ilyenek. Én csak azt mondom, hogy legyetek becsületesek, törekedjetek az igazságra, vessétek alá magatokat Isten szavainak, féljétek Istent és kerüljétek a rosszat. Tehát soha ne hidd, hogy csak azért, mert elégedetlen vagy a társadalommal és világosan megérted azt, vagy mert korábban valamilyen speciális ágazatban dolgoztál és mélyebben megértetted annak az ágazatnak a sötét oldalát, ezért tőkével és érettséggel rendelkezel az Istenbe vetett hitedben, Isten szeret téged, megfelelsz az Isten által előírt normáknak, vagy alkalmas teremtett lény vagy. Ha tényleg ezt hiszed, akkor azt mondom, hogy nincs igazad, a szemlélet, amellyel a helyzetet felméred, rossz, a perspektíva, amelyből a dolgokat nézed, rossz, és az álláspont, amelyet képviselsz, rossz. Miért mondom ezt? Azért, mert a kialakított álláspontod, a perspektívád és a nézeteid, amelyek szerint az embereket és a dolgokat szemléled, nem Isten szavain alapulnak, és azok mércéje nem az igazság. Ha mindig a világi emberek nézőpontját követed, úgy érzed, hogy elégedetlen vagy a valósággal és cinikus vagy, akkor meg fogod vetni őket, harcolni és küzdeni akarsz ellenük, győzködni akarod őket és vitatkozni akarsz velük arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen; meg akarod változtatni az emberiséget, meg akarod változtatni a társadalmat, sőt, még egy ország politikai rendszerét is meg akarod változtatni. Akadnak még olyanok is, akik le akarják leplezni nemzetük politikai elitjének sötét oldalát, azt gondolva, hogy ezzel elutasítják a Sátánt, és az igazságot gyakorolják. Ez mind téves. Függetlenül attól, hogy mi minden történik a politikai elit szféráiban, üzleti vagy művészeti és irodalmi körökben, ezek közül egyiknek sincs semmi köze az igazságra való törekvésedhez. Függetlenül attól, hogy mennyit tudsz az ilyen dolgokról, ez mind haszontalan, és nem bizonyítja, hogy ismered a Sátán lényegét, vagy hogy a szíved legmélyén el tudod utasítani a Sátánt. Függetlenül attól, hogy mennyire ismered vagy érted az ilyen dolgokat, és függetlenül attól, hogy mennyire specifikus, mennyire igaz vagy mennyire pontos a megértésed, ez nem bizonyítja, hogy gyakorlod az igazságot, hogy ismered önmagadat, vagy hogy szétbontod a sátáni gondolatokat és nézeteket magadban, és nem bizonyítja, hogy szereted Isten szavait és az igazságot, még kevésbé bizonyítja azt, hogy féled Istent. Ne gondold, hogy csak azért, mert megértesz valamennyit a társadalomból, vagy ismered egy ágazat belső szabályait vagy valamilyen szóbeszédet, amiről a legtöbb ember nem tud, illetve csak mert cinikus vagy és elégedetlen a társadalommal, és van bátorságod leleplezni a társadalom sötét oldalát, ezért nemes és tiszteletre méltó ember vagy, aki másoknál különb, és „szeplőtelenül emelkedsz ki a sárból, tiszta habokban fürdesz, mégsem tűnsz rikítónak”. Isten nem ilyen embereket akar.

Némely emberek, mielőtt hitre jutottak volna, bátortalanok és tétovák voltak, nem merték leleplezni a társadalom sötét oldalát, nem volt bátorságuk ezt megtenni. Most viszont, hogy hisznek Istenben, úgy érzik, hogy Isten bátorítja és támogatja őket, így már nem félnek leleplezni az ilyesmit. Még olyanok is vannak, akik elmennek külföldre, demokratikus országokba, és fel merik fedni a démon, a KKP gonosz tetteit. Ilyenkor ezek az emberek úgy érzik, hogy értik az igazságot, hogy van érettségük és van Istenbe vetett hitük. Mindezek helytelen gondolatok és nézetek, és fölösleges ezekre a dolgokra törekedniük. Akár elégedetlen vagy a valósággal és cinikus vagy, akár különb vagy a környező társadalomnál, és akár olyan valaki vagy, aki „szeplőtelenül emelkedik ki a sárból, tiszta habokban fürdik, mégsem tűnik rikítónak”, akár nem, Istennek mindez nem számít; Ő nem tekint az ilyen dolgokra. Mire figyel Isten? Először is azt nézi Isten, hogy a szíved mélyén felismered-e a Sátántól származó gondolatokat és nézeteket, hogy miután felismerted azokat, leleplezed-e, és nyíltan beszélsz-e róluk másoknak, és miután világosan megértetted, elutasítod-e azokat. Továbbá Isten azt is figyelembe veszi, hogy a való életben törekszel-e tudatosan az igazságra, keresed-e tudatosan az igazságalapelveket abban, ahogyan az embereket és a dolgokat szemléled, ahogyan viselkedsz és cselekszel, valamint hogy pontosan milyen a hozzáállásod az igazsághoz. Ez olyasmi, amivel tisztában kell lenned a szívedben. Egyesek szeretnek vitatkozni a múltról és a jelenről, terjengősen és nyomatékosan beszélni az udvari intrikákról a történelemben, részletesen vázolni, hogy mely korszakban milyen nagy események történtek a politikai szférákban, mik voltak az érdemi kérdések, kik játszottak szerepet kulcsfontosságú pillanatokban, és így tovább. Azután pedig azt hiszik, hogy érettséggel, erős igazságérzettel rendelkeznek, hogy becsületesek, és azt mondják: „Látod, mennyire elégedetlen vagyok a társadalommal. Pillantásom áthatol a hivatali élet sötétségén, és oly mélyen és alaposan megértem azt!” Mi értelme van ilyeneket mondani? Vajon kinek akarsz hízelegni? Istennek? Azt akarod fitogtatni, hogy milyen intelligens vagy, és mennyire tájékozott vagy? Hasztalan ilyeneket mondani. Én sosem néztem értéktelen szemetet a neten, és soha nem érdekelt semmilyen hír vagy tudósítás. Miért nem nézem ezeket a dolgokat? Azért, mert ez idegesítő és undorító. Egyesek azt hiszik, hogy ha már hitre jutottak, akkor igazságérzetük is kell, hogy legyen, és gyakran kommentálják és tárgyalják ki a híres embereket, sztárokat és politikusokat, nyilvánosságra hozzák ezeknek az embereknek a magánéletét, remélve, hogy mindenkinek felnyitják a szemét. Úgy érzik, hogy mindenhez értenek, hogy bölcsek, hogy minden titkot tudnak, hogy annyira ügyesek, nagy tudásúak és becsületesek. Mi haszna van az ilyen ismereteknek? Vajon ez azt mutatja, hogy az igazságot gyakorlod? Azt mutatja-e, hogy megértetted az igazságot? Azt mutatja-e, hogy van érettséged? (Nem.) Állandóan ezekről a társadalmi dolgokról beszélsz, de tudsz-e mondani valamit arról, hogyan kell az igazságalapelvekkel összhangban végezni azokat a dolgokat, amelyek a szemed előtt vannak, és azt a kötelességet, amit végezned kell? Nem tudsz; nincs mit mondanod. Mindegy, hogy mennyit tudsz azokról a társadalmi dolgokról, ez nem bizonyítja, hogy érted az igazságot, vagy hogy valódi érettséged van. Ne gondold, hogy pusztán azért, mert átlátsz az álhíreken és a tévhiteken, máris érettséggel rendelkezel, lemondtál a világról és elutasítottad a Sátánt, többé nem társulsz a Sátánhoz, hiszel Istenben és hűséges vagy Hozzá – ezek mind téves nézetek, ezek közül egyik sem tükrözi az életet. Tévedsz, ha így gondolkodsz: „Hát nem úgy van-e, hogy minél elégedetlenebb vagyok a valósággal, minél jobban leleplezem a nagy vörös sárkányt, minél jobban gyűlölöm a nagy vörös sárkányt, minél jobban gyűlölöm a világot és minél cinikusabb vagyok, annál jobban örül Isten, és annál inkább szeret engem?” Minél jobban törekszel ezekre, és minél inkább ezt az utat követed, annál kevésbé kedvel Isten, és annál inkább elzárkózik tőled. Miért van az, hogy minél inkább törekszel ezekre a világi dolgokra, annál kevésbé kedvel Isten? Azért, mert nem a helyes utat követed, és nem a megfelelő munkát végzed. Ezért, amikor van időd, olvasd többet Isten szavait, hallgass énekeket, hallgass meg testvéreid élettapasztalatairól szóló bizonyságtételeket, elmélkedhetsz Isten szavain a többiekkel együtt, és közösséget vállalhatsz velük. Ne tegyél fel apró-cseprő kérdéseket, amelyeknek semmi közük az életedbe való belépésedhez vagy az üdvösségre való törekvésedhez. Ezt az olyanok teszik, akiknek nincs jobb dolguk. Merre halad a társadalom, milyen irányt vesz a világ, milyen szennyes és gonosz az emberiség, és milyen sötét a politika – van-e ezeknek a dolgoknak bármi közük hozzád? Vajon elérnéd-e az üdvösséget, ha a társadalom és a világ nem lenne sötét, gonosz és mocskos? (Nem.) Ezeknek a dolgoknak semmi közük hozzád. Az, hogy képes vagy-e elérni az üdvösséget, vagy sem, csupán azzal függ össze, hogy mennyit fogadsz el és értesz meg az igazságból, mennyi igazságvalóságba lépsz be, és hogy mennyire jól végzed a kötelességedet – csak ehhez a néhány dologhoz van köze. Ne kommentáld gyakran a híres embereket és sztárokat, leleplezve a hírességek gyalázatos és mocskos viselkedését, hogy elüsd az időt, fitogtatva, hogy milyen okos vagy, és hogy mennyivel különb vagy a többieknél. Ezek ostobaságok; ne légy ilyen ember. Azaz ne légy olyan valaki, aki nem végez megfelelő munkát, és nem jár a helyes úton.

Ami az erkölcsi magatartásra vonatkozó mondás lényegét illeti, hogy: „szeplőtelenül emelkedik ki a sárból, tiszta habokban fürdik, mégsem tűnik rikítónak”, már eleget beszéltünk róla és boncolgattuk. Továbbá, nem tárgyaltuk-e már elég világosan azt a hozzáállást és nézetet, ahogyan valaki e mondás szerint viselkedik, valamint azt, hogy mi Isten elvárása és hozzáállása ehhez? (De igen.) Megértettétek-e már azt az utat is, amelyet az embereknek követni kell? (Igen.) Vajon a cinizmus, amiről itt szó van, pozitív dolog? Pozitív dolog-e a valósággal való elégedetlenség? Pozitív dolog-e a rossz hatások elleni védekezés? (Nem.) Ezek közül egyik sem pozitív dolog. Bizonyossággal állíthatjuk, hogy ezek nem olyan alapok, amelyek alapján viselkedj és cselekedj, nem kell olyan alapokká válniuk, amelyekre viselkedésed és cselekedeteid épülnek, még kevésbé kell olyan alapelvekké válniuk, amelyek szerint viselkedj és cselekedj. Tehát ezeket a dolgokat el kell engedned és el kell utasítanod. Világosan meg kell különböztetnetek és teljesen el kell hagynotok ezeket a hagyományos kultúrából származó mondásokat és elméleteket, nem tekinthetitek ezeket a hamis dolgokat igazságnak, és nem keverhetitek össze az igazsággal. Ez azért van, mert függetlenül attól, hogy ezek a dolgok hány éve keringenek az emberiség körében, vagy gyökereik milyen mélyre nyúlnak az emberiségben, ezek egy pillanatig sem állhatnak meg az igazság előtt. Ezek egyszerűen nem pozitív dolgok, és egyszerűen nem érdemlik meg, hogy az igazsággal egy lapon emlegessük őket. Ezeknek egyáltalán nincs pozitív hatásuk az emberekre; nemcsak hogy nem képesek az embereket vezetni és a helyes útra terelni, hanem éppen ellenkezőleg, egyik rossz útról a másik rossz útra vezetik az embereket, még távolságtartóbbá és szégyentelenebbé teszik őket, valamint kevésbé öntudatossá és kevésbé értelmessé, így Isten megveti és megutálja őket. Ha elengeded ezeket a dolgokat, elengeded ezeket az elképzeléseket, elengeded ezeket a Sátántól származó gondolatokat, nézeteket, módszereket és alapokat, amelyek szerint szemléled az embereket és a dolgokat, amelyek szerint viselkedsz és cselekszel, ha Isten elé járulsz, és az embereket és a dolgokat teljességgel Isten szavai szerint szemléled, aszerint viselkedsz és cselekszel, akkor ezek a dolgok nem fognak hatni rád. Ami a valósággal való elégedetlenség és a cinizmus érzésének kérdését illeti, Isten nem várja el, hogy erőfeszítéseket tegyél és megpróbáld megérteni vagy megtanulni, hogy milyen sötétség rejtőzik a társadalomban. Lényegében csak azt kell tudnod teljes egészében, hogy a világot és az emberiséget megrontotta a Sátán és a gonosz karmai között van. Legyen az társadalmi irányzat, szokás, hagyományos kultúra, ismeret, oktatás – bármilyen szinten, bármilyen szempontból, vagy bármilyen ágazatban –, mind tele van a Sátán gondolataival és nézeteivel, valamint eretnekségeivel és téveszméivel. Bármely országról, etnikumról, vagy a társadalom bármely embercsoportjáról vagy szervezetéről legyen szó, sem az igazság, sem Isten szavai nem dominálnak abban; persze még kevésbé valószínű, hogy méltányosságot vagy igazságosságot lássunk közöttük. Ez bizonyos, és elég az, ha ezt egyszerűen tudod. Ezen kívül az a legfontosabb, hogy lecsendesítsd a szívedet, továbbra is vértezd fel magad Isten szavaival, és ismerd fel magadban a Sátántól származó eretnekségeket, tévtanokat, gondolatokat és nézeteket. Csak ha valóban megérted ezeket a dolgokat, akkor tudsz igazán átlátni rajtuk; csak ha igazán átlátod őket, akkor tudod valóban elutasítani és elengedni; és csak ha valóban elengedted őket, akkor tudod teljesen elfogadni az igazságot és alávetni magad annak. Ily módon az út, amelyen jársz, helyes és megvilágított lesz. Helyes lesz a célod is, és a végén az üdvösséged elérése vitathatatlan tény lesz. Éppen ezért semmiképpen sem szabad engedned, hogy a Sátán által beléd oltott eretnekségek, tévtanok, gondolatok és nézetek összezavarják a gondolataidat és elhomályosítsák a szemedet; nem szabad cinikusnak és a valósággal elégedetlennek lenned, hogy ezáltal eltompulj és becsapd magad, valamint másokat. Ehelyett törekedned kell az igazságra, életedként megnyerned az igazságot, megélned az igazi emberi lény hasonlatosságát, és jól végezned a kötelességedet. Ez a megfelelő feladat számodra, és ez az ösvény, amelyet most követned kell. Ami a társadalom, az ország vagy bármely ágazat helyzetét illeti, ezeknek semmi közük hozzád. Vajon miért? Azért, mert ezek nem befolyásolják az igazságra való törekvésedet, nincs közük az igazságra való törekvésedhez, nem kapcsolódnak a végedhez, és nincs közük az üdvösséged eléréséhez. Megértetted? (Igen.) Miután ezt megértetted, tisztában kell lenned azzal, hogyan törekedj az igazságra és hogyan nyerj életet.

2022. július 14.