Jelenleg a katasztrófák egyre rosszabbak. Nemcsak a járvány terjed tovább, hanem éhínség is sújtja az embereket. Egyes területeken háború tört ki, és a világ számos országában káosz uralkodik. A széthúzás már széles körben elterjedt. A múltban azt mondták, hogy „a háború lángjai kavarognak, ágyúfüst tölti be a levegőt, az időjárás melegre fordul, az éghajlat megváltozik, járvány terjed,” és ez a jövendölés máris valóra válik. Egy járvány terjed és nem enyhül, és a nem hívők szörnyű helyzetben élnek. Minden nap és év rosszabb, mint az előző, és máris katasztrófába zuhantak. Mindannyian ki akarnak törni ebből a szenvedésből, és meg akarnak menekülni a katasztrófa napjaiból. Mindannyian abban reménykednek, hogy a kormány megmenti őket és megszabadítja a katasztrófától, de a kormány olyan, mint egy homokvár, amelyet hullámok csapdosnak – erőtlen és önmagát is képtelen megmenteni, nemhogy bárki mást. A kormány bármelyik nap összeomolhat és megsemmisülhet; ez elkerülhetetlen. Mindannyian láttátok, min mennek keresztül a nem hívők – valóban szenvednek! Milyen az életetek jelenleg? Hát nem sokkal jobb nektek, mint nekik? (De igen.) Milyen szempontból vagytok jobb helyzetben? (Még mindig képesek vagyunk együtt olvasni Isten szavát és közösséget vállalni az igazságban. Még mindig képesek vagyunk teljesíteni a kötelességünket Isten házában, és keressük az életbe való belépést. A szívünk békében van és mentes a szorongástól. Sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint a nem hívők). Az Istenben hívő embereknek legalábbis sokkal jobb, mint a nem hívőknek, mert van mire támaszkodniuk. Hisznek Isten szuverenitásában; hisznek abban, hogy minden Isten kezében van, és hisznek Isten vezényléseiben és intézkedéseiben. Mivel van bizalmuk és valódi hitük Istenben, ezért van biztonságérzetük és valódi támaszuk, amire támaszkodhatnak. Azok az emberek, akik őszintén hisznek Istenben, szívükben valódi támaszt éreznek, valamint biztonságot, békét és örömöt, függetlenül attól, hogy a tágabb környezet odakint mennyire veszélyes vagy kaotikus. Ezért nem számít, milyen helyzetbe kerülnek, nem számít, hogyan változik a külső környezet, nem számít, mi történik, legyen katasztrófa, háború vagy járvány, és nem számít, hogy ez egy nagyobb esemény vagy egy kisebb probléma, az Istenben őszintén hívő ember oda tudja magát szentelni, hogy teljesítse kötelességét Isten házában, egye és igya Isten szavát, megtapasztalja Isten munkáját, és keresse az igazság megszerzését, mert követi Istent, és kerüli a világi irányzatokat. Ez a pont változatlan marad. A legfontosabb dolog és a legfontosabb cél, amelyre az Istenbe vetett hitben törekedni kell, nem változhat, éspedig törekedni az igazságra, jól teljesíteni a kötelességünket, és szép tanúságot tenni Istenről. Ez semmiképpen sem változhat.

Bárhogyan változik is a világ, bárhogyan harcolnak és küzdenek is a Sátán erői, és bármennyire is kaotikussá válik ez a társadalom és világ, az alapvető problémák, mint például a Sátán általi félrevezetés, megrontás, rabság és az emberiség irányítása változatlan marad. Vagyis a különböző eretnekségek és tévtanok, amelyeket a Sátán az emberekbe ültet, és minden olyan gondolat és kijelentés, amely ellenáll Istennek, valamint ellenkezik az Isten által teremtett emberekre és minden dologra vonatkozó törvényekkel és előírásokkal, változatlan marad. Egyrészt ezek a sátáni dolgok nem változtak. Másrészt, bárhogyan is változik e világ állapota és szerkezete, az eretnekségek és tévtanok, amelyeket a Sátán mélyen az emberek szívébe ültetett, nem lettek eltávolítva. Az emberek szívéből nem azért tűntek el az eretnekségek és tévtanok, amelyekkel a Sátán félrevezeti és megrontja az embereket, mert a világ káoszban van, vagy mert a Sátán most rossz állapotban van és nincs ereje a világ irányítására. Nem ez a helyzet. A Sátán eretnekségei és tévtanításai még mindig ott vannak az emberek szívében, és senki sem tudja eloszlatni őket. Az emberiség sátáni megrontásának kezdetétől fogva a sátáni eretnekségek és tévtanok fokozatosan beépültek minden teremtett emberi lény szívébe és elméjébe. Ezek a dolgok a mai napig teljesen változatlan módon megmaradtak az emberek szívében és elméjében. Még azután is, hogy Isten sokéves munkát végzett, és az embereket nagyon sok igazsággal látta el, az emberek még mindig képtelenek azonosítani a különböző gondolatokat, nézeteket és mondásokat, amelyeket a Sátán ültetett beléjük, nem is beszélve arról, hogy a környezeti tényezők hatásának hiányában aktívan megpróbálnák azonosítani ezeket a dolgokat vagy kitisztítani azokat a szívükből. Arra sem képesek, hogy proaktívan elutasítsák a különböző gondolatokat és kijelentéseket, amelyeket a Sátán beléjük oltott, még Isten szavának gondviselése és vezetése mellett sem. Bár kezdetben az embereket passzívan megrontotta a Sátán, az emberiség sátáni megrontásának folyamata során az emberek elkezdtek a Sátán természetének megfelelően élni, és a dolgokat a Sátán gondolatai és perspektívái szerint szemlélték. Az emberek fokozatosan egyre aktívabban kezdtek együttműködni a Sátánnal, és egyre aktívabban lázadtak Isten ellen, fordultak el Istentől és hagyták el Istent, míg végül a Sátán teljesen átvette az irányítást felettük. Amikor a Sátán gonosz és nevetséges gondolatai és nézetei teljesen beléjük ivódnak, akkor a Sátán teljesen foglyul ejti őket, és a rabszolgáivá válnak, vagy pontosabban fogalmazva, a Sátán megtestesítőivé válnak. Amikor ez megtörténik, az emberek teljesen a Sátán természetét élik meg. Nemcsak a Sátán filozófiái és gondolatai szerint élnek, hanem a különféle elképzelések és nézetek, amelyeket a Sátán beléjük oltott, beépülnek a természetükbe. Pontosabban, az emberek nem egyszerűen a Sátán képmását élik meg, hanem Sátánokként, ördögökként élnek. Amikor ez megtörténik, akkor az embereket már nem passzívan rontja meg, befolyásolja, vezeti félre vagy irányítja a Sátán, hanem teljes mértékben a Sátán oldalán állnak Istennel szemben. Amikor az emberek ilyen mértékben megromlanak, azt mondhatnánk, hogy a Sátán csatornájává váltak és annak megtestesítőivé. Ahhoz, hogy Isten megmenthessen egy teremtett lényt, aki a Sátán csatornája és megtestesítője, amellett, hogy közli az igazságot és feltárja az emberek különböző romlott beállítottságait és cselekedeteit, amelyek lázadnak Isten ellen, még fontosabb, hogy feltárja és boncolgassa azokat a gondolatokat, nézeteket és kijelentéseket, amelyeket az emberek a szívük mélyén hordoznak, és amelyek megegyeznek a Sátánéval. Az emberek és a Sátán ugyanazokat a gondolatokat, nézeteket és kijelentéseket osztják. A Sátán ezek szerint él, és ugyanígy, mivel az embereket mélyen megrontotta a Sátán, ők is természetesen ezek szerint élnek. Éppen ezért, mivel az emberek ezen dolgok szerint élnek, és ezek a nézetek befolyásolják, uralják és irányítják őket – még azután is, hogy az emberek megértették az igazság egy részét, és tudják, hogy Isten a Teremtő –, még mindig nem tudnak leborulni Előtte az Istenbe vetett hitük alapján, vagy nem tudják teljesen alávetni magukat Neki, sem pedig őszinte szívvel imádni Őt. Az ok, amiért az emberek nem képesek őszinte szívvel imádni Istent, az, hogy a szívük és elméjük mélyén még mindig a Sátán különböző gondolatai és nézetei uralják és irányítják őket. Ez az oka annak, hogy miután az emberek elfogadják Isten munkáját és meghódíttatnak, bár képesek elfogadni Isten szavát mint életet, még mindig képtelenek teljesen feladni a Sátán különböző eretnekségeit és tévtanításait; még mindig nem tudnak teljesen elszakadni a sötétség befolyásától és eljutni oda, hogy valóban alávessék magukat Istennek vagy imádják Őt. Ezért, ha Isten meg akarja menteni az emberiséget, akkor egyrészt ki kell fejeznie az igazságot, hogy megítélje és megtisztítsa az emberek romlott beállítottságait; meg kell értetnie az emberekkel az igazságot, hogy megismerjék Istent és alávessék magukat Neki; meg kell tanítania az embereket arra, hogyan kell viselkedniük, és hogyan járhatnak a helyes úton; el kell mondania az embereknek, hogy hogyan gyakorolják az igazságot, hogyan végezhetik jól a kötelességüket, és hogyan mehetnek be az igazságvalóságokba. Másrészt Istennek le kell lepleznie a Sátán gondolatait és nézeteit. Le kell lepleznie és boncolgatnia kell a különböző eretnekségeket és tévtanokat, amelyekkel a Sátán megrontja az embereket, hogy az emberek azonosítani tudják azokat. Ezután az emberek ki tudják takarítani ezeket a sátáni dolgokat a szívükből, megtisztulhatnak és elérhetik az üdvösséget. Így az emberek megértik, mi az igazság, és képesek lesznek azonosítani a Sátán beállítottságát, a Sátán természetét, valamint eretnekségeit és tévtanításait is. Amikor az emberek elismerik, hogy Isten a Teremtő, és van hitük Isten követéséhez, akkor képesek lesznek meglátni a Sátán rútságát a szívük mélyén, és valóban elutasítják a Sátánt. Ezeknek az embereknek a szíve ekkor teljesen visszatérhet Istenhez. Legalábbis, amikor egy ember szíve kezd visszatérni Istenhez, de még nem tért vissza teljesen, vagyis amikor a szíve még nincs az igazság birtokában, és Isten még nem nyerte meg, akkor élete során Isten szavát fogja használni arra, hogy azonosítsa, boncolgassa és átlássa mindazokat a kijelentéseket, amelyeket a Sátán az emberekbe olt, és végül eljut oda, hogy elhagyja a Sátánt. Ily módon a Sátán helye az emberek szívében egyre kisebb és kisebb lesz, míg végül teljesen megszűnik. Helyére lép Isten szava, Isten tanításai, amelyeket ad az embereknek, az igazságalapelvek, amelyeket Isten nyújt, és így tovább. Ez az élet, amelyet pozitivitás és az igazság jellemez, fokozatosan gyökeret ver az emberekben, elfoglalja az első helyet a szívükben, és ennek eredményeképpen Isten uralkodni fog az emberek szívében. Vagyis, amikor a különböző gondolatokat, nézeteket, eretnekségeket és tévtanokat, amelyekkel a Sátán megrontja az embereket, azonosítják és átlátják, hogy az emberek megvessék és elhagyják azokat, az igazság fokozatosan elfoglalja az emberek szívét. Fokozatosan az emberek életévé válik, ők pedig aktívan alávetik magukat Istennek és követik Őt. Nem számít, hogyan munkálkodik és vezet Isten, az emberek képesek lesznek aktívan elfogadni az igazságot és Isten szavát, és alávetik magukat Isten munkájának. Továbbá ezen a tapasztalaton keresztül aktívan törekedni fognak az igazságra és megértik az igazságot. Az emberek így alakítják ki az Istenbe vetett igaz hitet, és ahogy az igazság egyre világosabbá válik számukra, a hitük egyre inkább növekedni fog. Amikor az embereknek valódi hitük van Istenben, az istenfélelmet is kelt bennük. Amikor az emberek félik Istent, akkor a szívük mélyén vágyat éreznek arra, hogy elnyerjék Istent, és készségesen alávetik magukat az Ő uralmának. Alávetik magukat Isten vezényléseinek és intézkedéseinek, és alávetik magukat Isten sorsukra vonatkozó tervének. Alávetik magukat minden egyes napnak és minden speciális körülménynek, amelyet Isten számukra meghatároz. Amikor az emberekben megvan ez a fajta készség és szomjúság, akkor aktívan elfogadják és alávetik magukat azoknak az elvárásoknak is, amelyeket Isten támaszt velük szemben. Amikor ennek eredményei egyre világosabbá és valóságosabbá válnak az emberekben, a Sátán kijelentései, gondolatai és nézetei elveszítik hatásukat az emberek szívében. Más szóval, a Sátán kijelentései, gondolatai és nézetei egyre kevésbé lesznek képesek irányítani és befolyásolni az embereket. Egy ideig tartó küzdelem után, és miután az emberek aktívan együttműködnek és elhatározzák, hogy alávetik magukat Istennek, képesek lesznek kitörni a Sátán rabságából és ellenőrzéséből. Amikor elérik ezt a pontot, az emberek megszabadulnak a Sátán hatalma alól. Teljesen elfordulnak azoktól a kijelentésektől, gondolatoktól és nézetektől, amelyeket a Sátán használt a félrevezetésükre, és az Istenbe vetett hitük egyre nagyobb lesz. Természetesen ez a hatás Isten szavától és munkájától függ, és ami még fontosabb, az emberek törekvésétől és együttműködésétől. Ha valaki sokat hallgatja az igazságot és a prédikációkat, de még mindig nincs tudatában a Sátán gondolatainak és nézeteinek, és nem jutott el oda, hogy megveti ezeket a dolgokat, továbbá, ha az illető nem akarja aktívan azonosítani, átlátni és elhagyni ezeket a sátáni dolgokat, ehelyett passzív megközelítést alkalmaz vagy figyelmen kívül hagyja őket, akkor a Sátán különböző gondolatai és nézetei továbbra is mélyen beleivódnak az illetőbe. Mindennapi életében és egész életútja során önkéntelenül is a Sátán különböző gondolatai és nézetei fogják befolyásolni és irányítani, és az emberekről és dolgokról alkotott nézetei, valamint viselkedése és cselekedetei továbbra is a Sátántól fognak származni. Ha mindez a Sátántól származik, akkor az Istenbe vetett hited inkább csak Isten létezésének elismerése, mint valódi hit, és soha nem fogod igazán elismerni Isten kilétét és lényegét. Természetesen a szíved nem fog magától Isten felé fordulni, és nem leszel képes arra, hogy a szívedet visszatérítsd Istenhez. Elmondható, hogy a legcsekélyebb mértékben sem vagy képes az Istentől kapott kötelesség és kötelezettségek iránti valódi odaadásra, és nem tudod igazán félni Istent, nemhogy igazán alávesd magad Neki. Mi lesz a nyilvánvaló következménye annak, ha nem teljesíted ezeket a dolgokat? Nem fogsz üdvözülni. Ez fog történni? (Igen.) Ez fog történni. Világos, hogy azok a gondolatok, nézetek és elképzelések, amelyekkel a Sátán megrontja az embereket, és amelyeket mélyen a szívükbe ültet, olyan dolgok, amelyek megakadályozzák az embereket abban, hogy Isten hangjára hallgassanak, hogy higgyenek Isten szavának, hogy elfogadják a pozitív dolgokat, és bizonyára abban is, hogy elfogadják az igazságot és belépjenek az igazságba. Ezek a dolgok felszínesen különböznek az emberek romlott beállítottságaitól. Azonban ezeknek a dolgoknak a lényege a Sátán természetének része, és ezek olyan dolgok, amelyekkel a Sátán megrontja az embereket. Kívülről nézve világos különbség van a Sátán gonosz tettei között, amelyek megrontják az emberiséget, és a Sátán színlelt jó cselekedetei között, amit a hétköznapi embereknek nehéz észrevenni. Azonban annak következményei, hogy a Sátán félrevezeti és megrontja az embereket, rendkívül nyilvánvalóak. Egyértelmű tény, hogy ez eredményezte az egész többségi társadalomban azt, hogy megtagadják Istent, ellenálljanak Neki, sőt szembeszálljanak Vele.

Az emberekben lévő sátáni beállítottság teljes mértékben a Sátán félrevezetésének és megrontásának eredménye. Továbbá a különböző sátáni eretnekségek, tévtanok, filozófiák és törvények, amelyekhez az emberek ragaszkodnak, valamint az életszemléletük és értékrendjük mind a Sátán általi félrevezetésük és megrontásuk konkrét megnyilvánulásai. Más szóval, miután a Sátán félrevezeti az embereket, és ráveszi őket, hogy elforduljanak Istentől és megtagadják Istent, mindenféle sátáni gondolatot, nézetet, eretnekséget és tévtanítást olt beléjük. Ezenkívül a Sátán nyíltan rengeteg propagandát terjeszt, beleértve mindenféle elképzelést, nézetet és állítást, melyek arra oktatják és provokálják az embereket, hogy hogyan viszonyuljanak mindenhez, és ráveszi őket, hogy mindezt a szívükbe fogadják. Ennek eredményeképpen különféle romlott sátáni beállítottságok alakulnak ki bennük. Ez az a módszer, amellyel a Sátán megrontja az embereket. Vagyis amikor az emberek lelkének mélyén üresség van, amikor nem gondolkodnak helyesen, és amikor üres edények, akkor a Sátán különböző kijelentései bejutnak a szívükbe, és ott letelepednek. Például, amikor olyan kijelentések születnek, mint „Megváltó soha nem létezett”, „az eget, a földet és minden dolgot a természet teremtette”, „egy golyót is bevállalnék egy barátomért”, „egy nőnek erényesnek, kedvesnek, gyöngédnek és erkölcsösnek kell lennie”, „a férfiak legyenek férfiasak” és így tovább, ezek öntudatlanul befolyásolják az embereket. Anélkül, hogy tudatában lennének ezeknek a gonosz erőknek, eretnekségeknek és tévtanoknak, és anélkül, hogy képesek lennének felismerni, vagy erejük lenne ellenállni ezeknek, az emberek mindenféle gondolatot és nézetet elfogadnak a Sátántól. Az a folyamat, amelynek során az emberek elfogadják ezeket a sátáni gondolatokat és nézeteket, pontosan az a folyamat, amelynek során az emberek félrevezetés, provokáció és megrontás áldozatává válnak. Ha például egy olyan nő vagy, aki nem tudja, hogyan kell helyesen élnie egy nőnek, és milyen dolgokat kell tennie, akkor a Sátán elő fogja terjeszteni eretnekségeit és tévtanításait, mint például: „egy nőnek erényesnek, kedvesnek, gyöngédnek és erkölcsösnek kell lennie, maradjon otthon, és ne menjen ki a házból”, „a képzetlen nő erényes nő” és így tovább. Úgy gondolod, hogy ezek a mondások elég bölcsnek és jónak hangzanak, ezért elfogadod őket. Amikor ezek az eretnekségek és tévtanok a társadalomban és a világban keringenek, te mint nő öntudatlanul magadra veszed őket, és szigorúan megköveteled magadtól, hogy megfelelj ezeknek a mondásoknak. Először is, összehasonlítod magadat velük, azt hiszed, hogy mivel nő vagy, erényesnek, kedvesnek, gyöngédnek és erkölcsösnek kell lenned, otthon kell maradnod, erényes, képzetlen nőnek kell lenned stb. E folyamat során fokozatosan provokálnak, átnevelnek és befolyásolnak a társadalomban keringő kijelentések, gondolatok és nézetek, és végül eljutsz arra a pontra, hogy beolvadsz ezekbe. Pontosabban, miután a Sátán gondolatai és nézetei félrevezettek, azok megkötöznek és irányítanak, majd a szíved mélyén öntudatlanul is követeléseket támasztasz magaddal szemben, és másokra is ezek szerint tekintesz. Ezért a mindennapi életedben ezek a gondolatok és kijelentések gondolatokat és nézeteket fognak kialakítani a szíved mélyén, aztán pedig ezeket fogadod el magatartásod és viselkedésed kritériumainak és alapjának. Így válnak fokozatosan a Sátán különböző gondolatai és nézetei általános gyakorlattá a társadalomban és a közösségben. Amint ez a gyakorlat egyre jobban eluralkodik a társadalomban, és a népesség, amelyet provokál és asszimilál, egyre nagyobb és nagyobb lesz, ez egyfajta erővé válik. Amikor ez az erő létrejön, ezek a gondolatok és nézetek teljesen foglyul ejtik és irányítják az emberiséget, vagy más szóval, megszállják őket. Pontosabban az embereket a Sátán rabul ejti. Például a Sátán világában „a férfiak legyenek férfiasak, kemények és ambiciózusak”, „a férfiaknak legyenek messzemenő ambícióik, álmaik és fékezhetetlen szellemük”, „a férfiak műveljék magukat, szedjék rendbe a családjukat, kormányozzák a nemzetet, és hozzanak békét mindenkinek”, „a férfiaknak meg kell tanulniuk hatalmat gyakorolni, irányítani a helyzetet és uralni a világot”, „a férfiak nem könnyen ejtenek könnyeket”, és így tovább. Ezek a követelmények, gondolatok és nézetek minden férfit kötnek kezdettől fogva. Mind a férfiakat, mind a nőket korlátozzák és kötik a hagyományos kultúra különböző mondásai. Ha a férfiak nem tudják, hogyan kell egy férfinak cselekednie, vagy hogyan kell érvényesülnie a közösségében, a társadalmában vagy az országában, akkor öntudatlanul elfogadják ezeket a gondolatokat és nézeteket, amikor hallják őket. Fokozatosan hozzászoknak ezekhez, amíg végül feltételként és alapként tekintik őket, hogy szigorú követelményeket támasszanak magukkal szemben. Továbbá, ezeket a gondolatokat és nézeteket a gyakorlatba is ültetik, megtapasztalják, milyen a valóságban is ilyen embernek lenni, majd példát mutatnak azzal, hogy e célokért dolgoznak. A férfiaknak például nagyra törő ambíciókkal kell rendelkezniük, nagy dolgokat kell tenniük, és nagy karriert kell befutniuk. Ne legyenek szeretetteljes kapcsolataik, és ne tegyék a szüleik támogatását vagy a gyermeknevelést élethosszig tartó felelősségükké vagy céljukká. Hanem inkább tágítaniuk kell a látókörüket, követniük kell a törekvéseiket, meg kell tanulniuk átvenni az irányítást, sőt, magukhoz kell ragadniuk a hatalmat, hogy irányíthassák az emberiséget és a nőket. Az emberek elfogadták ezeket a gondolatokat és nézeteket; életgyakorlatuk ezekhez igazodik, és az ezekből fakadó célokat követik. Továbbá, amikor ezek a gondolatok és nézetek kialakultak és mélyen gyökeret vertek az emberek szívében, ezeken keresztül fogják szemlélni az emberiséget, a társadalmat és az egész világot. Amikor ezek olyan mélyen gyökereznek egy férfi szívében, hogy nem lehet őket kiirtani, akkor az olyan gondolatok és nézetek szerint fogja szemlélni az embereket és a dolgokat, mint „a férfiak legyenek férfiasak és kemények” stb., és ezek szerint fog viselkedni és cselekedni. Ez a férfiak világnézetének és életszemléletének eredete és gyökere. Amikor a férfiak az embereket és a dolgokat a Sátán által beléjük oltott gondolatok és nézetek szerint szemlélik, azok szerint viselkednek és cselekszenek, ezek a gondolatok és nézetek észrevétlenül elterjednek az emberek között és a társadalomban, fokozatosan behatolnak minden ember szívébe – nemcsak a férfiak, hanem a nők szívébe is. Amikor ezek a dolgok mélyen behatolnak minden ember szívébe, és még az éppen beszélni tanuló kisgyermekek szívébe is beoltják, ezek a gondolatok és nézetek általános gyakorlattá válnak a közösségben és a társadalomban. Ez a gyakorlat egyre gyorsabban fog terjedni, és egyre általánosabbá válik, amíg mindenki megismeri, elismeri és száz százalékosan elfogadja. Amikor a dolgok eljutnak ebbe a szakaszba, a szociológusok, politikusok és államfők, pontosabban a Sátánt követő ördögkirályok tovább fognak haladni, hogy megszilárdítsák azt a státuszt, amelyet ezek a gondolatok és kijelentések az emberiség körében elfoglalnak. Ezeket a dolgokat írásba foglalják, és ezeket a kijelentéseket következetesen, széles körben terjesztik és népszerűsítik, felhasználva mindenféle közvetett bizonyítékot, kedvező körülményeket, embereket, eseményeket és dolgokat, hogy ezek a kijelentések elterjedjenek az emberiség körében, és kialakítsanak egy társadalmi légkört és egy rögzített erkölcsi kódexet a társadalomban. Ezzel az erkölcsi kódexszel fogják irányítani és megkötni az embereket, és ekkor a Sátán célja megvalósul. Mire a Sátán eléri ezt a célt, ezek a gondolatok és nézetek az egész emberiséget – beleértve a férfiakat és a nőket – félrevezették, megrontották és megszállták. Tudjátok-e, hogy mi lesz a következménye annak, ha az emberiséget félrevezették, megrontották és megszállták a Sátán gondolatai és nézetei? Mit gondoltok, miért terjeszti a Sátán ezeket a gondolatokat, kijelentéseket, eretnekségeket és tévtanokat? Vajon pusztán azért, hogy megrontsa az emberiséget? Talán csak azért, hogy elragadja az embereket? Ki a célpontja mindennek? (Isten.) Helyes, ezzel tisztában kell lennünk. Az összes gonosz dologban, amit a Sátán tesz, és főleg mindabban, amit a Sátán azért tesz, hogy félrevezesse, megzavarja, irányítsa és megrontsa az emberiséget, az emberek csak szolgálók és eszközök. Ők csak edények, amelyeket a Sátán arra használ, hogy minden képességét és tudását kifejtse. Mindaz, amit a Sátán tesz, inkább Isten ellen irányul, mint az emberek ellen. Ő szembe akar szállni Istennel, és az emberek csak edények vagy eszközök, amelyeket ehhez használ. Miért akar tehát a Sátán Isten ellen harcolni? Miért akarja így megrontani az emberiséget? Azért, mert Isten megteremtette az emberiséget, és meg akarja menteni. Miért nem rontja meg a Sátán az állatokat, a növényeket vagy a földönkívülieket? Mert Isten nem próbál megmenteni állatokat, növényeket, földönkívülieket vagy bármilyen más teremtményt az emberen kívül. Isten az embereket próbálja megmenteni, akiket Ő teremtett ezen a földön. Megpróbálja megnyerni az embereknek ezt a csoportját a földön. Miféle embereket? Olyan emberek csoportját, akik követik Istent és hűségesek mindhalálig, akiknek egy a szívük és egy az elméjük Istennel, akik félik Istent és kerülik a rosszat. Ezek azok az emberek, akiket Isten meg akar nyerni. Mielőtt Isten elvégezné a munkáját, hogy megmentse és megnyerje ezeket az embereket, a Sátán megpróbál elsőként bejutni és megrontani őket. A Sátán azt mondja: „Isten, meg akarod menteni az emberiséget? Akkor én előbb meg fogom őket rontani. Amikor az emberek annyira megromlanak, hogy teljesen démoniak lesznek, nem pedig emberek, akkor nem fogod tudni megmenteni őket. Nem fog sikerülni, és a végén kudarcot fogsz vallani.” Ez a Sátán célja. Térjünk vissza a korábban feltett kérdéshez. Amikor a Sátán megrontja az emberi beállítottságot, különböző eretnekségeket és tévtanokat, valamint mindenféle gondolatot és nézetet terjeszt elő, hogy félrevezesse, megbénítsa és irányítsa az emberi elmét és szívet, vajon mi a célja? Erre nem tudtok válaszolni; ezt nem értitek. A Sátán, amikor mindezt teszi, nem az embereket veszi célba, még akkor sem, ha az emberek azok, akiket megront és irányít. Mindez inkább Isten ellen irányul. Mi a végső célja vagy eredménye annak, hogy a Sátán megrontja az embereket? Az, hogy az embereket Istennel szembefordítsa. Amikor az emberek Isten teljes ellentéteivé és az Ő ellenségeivé válnak, a Sátán úgy véli, hogy a cselszövése és öncélú számításai sikerrel jártak, és hogy az emberek a földön imádni és követni fogják őt. Ezért, amikor a Sátán különböző gondolatai, kijelentései, eretnekségei és tévtanításai mélyen gyökereznek az emberek szívében, többé nem fognak hinni Isten létezésében, és nem fogják elfogadni az Ő vezényléseit és intézkedéseit, valamint az Ő szuverenitását. Az emberek végképp megtagadják Istent, és elárulják Őt. A Sátán úgy gondolja, hogy elég, ha az embereket annyira megrontja, hogy megtagadják Istent. Miért? Mert azon a ponton az emberek, akiket Isten meg akar menteni, teljesen és végképp a Sátán fogságába és birtokába kerülnek, és teljesen és végképp Isten ellenpólusává válnak. Ez a Sátán célja. Ugye, hogy még soha nem gondoltatok erre? (Így van.) Nem értitek. Az emberek azt gondolják: „A Sátán megrontja az embereket, hogy elfogjon minket, csapdába ejtsen, kárt tegyen bennünk, hagyjon meghalni, a pokolba küldjön, és távol tartson minket Isten üdvösségétől és az élet helyes útjától. A Sátán szenvedést okoz nekünk.” Ez is része a dolognak, de ez csak egy objektív hatás, amelyet mindaz kivált, amit a Sátán tesz, de valójában nem a mögöttes cél. Most már értitek, mi a mögöttes cél? Mondjátok meg, miért vezeti félre, irányítja és tartja fogva a Sátán az emberek elméjét? (Minden, amit a Sátán tesz, Isten ellen irányul, és a mögöttes cél az, hogy minden embert Isten ellen fordítson.) Mi másért? (Mivel Isten meg akarja menteni az emberiséget, a Sátán meg akarja rontani őket, és Isten ellen akarja fordítani, hogy ne tudják elfogadni Isten üdvösségét. A Sátán meg akarja semmisíteni Istennek az emberiség megmentésére irányuló irányítási tervét). A Sátán mindenféle eretnekségeket és tévtanokat ültet az emberekbe, és amikor ezek a téves gondolatok és nézetek, eretnekségek és tévtanok mélyen gyökereznek az emberek szívében, akkor azok irányítják és tartják fogva az elméjüket. Ez egy sajátos helyzetet eredményez. Milyen helyzetet? Egy olyan helyzetet, amelyben Isten ellenpólusa egészen kialakult, az emberiség egy teljesen Isten-ellenes erővé vált, és a Sátán boldog. Ez az a cél, amit a Sátán el akar érni. Mi a Sátán célja mindezzel? Foglaljuk össze egy mondatban. (A Sátán mindenféle eretnekségeket és tévtanokat olt az emberekbe, és amikor ezek a téves gondolatok és nézetek, eretnekségek és tévtanok mélyen meggyökereznek az emberek szívében, egy olyan helyzet jön létre, amelyben teljes Isten-ellenesség alakul ki, az emberek pedig Istennek ellenálló néppé válnak. Isten ellenségeivé válnak, és a Sátán eléri a célját). Ez a válasz – ugye milyen egyszerű? (Igen, az.) Ezt a célt és eredményt akarja elérni a Sátán az emberiség megrontásával.

Úgy gondoljátok, hogy Isten tud ezekről a dolgokról, amelyeket a Sátán tesz, hogy megrontsa az emberiséget? (Igen.) Akkor miért engedi Isten, hogy a Sátán ezt tegye? Használjátok azt, amit az igazságról értetek, hogy ezt megmagyarázzátok. Hát nincs erről egy mondás? „Isten a Sátán cselszövésére alapozva gyakorolja bölcsességét.” Ez egy példa arra, hogy a mondás valóra válik, nem igaz? (Igen.) Továbbá vajon az a mondás, hogy „a Sátán Isten munkájában az ellenpont és a szolgáló”, itt is érvényes? (Igen.) Mindkét mondás releváns, és felhasználható a fenti kérdés magyarázatára. Hát nem így van? (De igen.) Ez így van. Ha valaki feltenné ezt a kérdést, hogyan magyaráznátok meg neki? Ha csak homályosan azt mondjátok, hogy „Isten a Sátán cselszövésére alapozva gyakorolja bölcsességét”, akkor összezavarodik, és nem fogja megérteni. Tudjátok-e, hogyan lehetne ezt részletesebben elmagyarázni? Könnyű elmagyarázni, ugye? Isten nem azért engedi meg a Sátánnak, hogy ilyen dolgokat műveljen az emberiség megrontására, mert Isten képtelen leállítani ezeket vagy odafigyelni rájuk, hanem valamilyen oka van erre. Az ok az, hogy „Isten a Sátán cselszövésére alapozva gyakorolja bölcsességét” – ahogy korábban mondtam. Ez nem egy mondás vagy elmélet, hanem vitathatatlan igazság, amelyet az a tény igazol, hogy Isten képes megmenteni az embert, miután a Sátán megrontotta őt. Mi a Sátán célja azzal, hogy megrontja az emberi beállítottságokat, és mindenféle eretnekséget és tévtanokat ültet az emberekbe, hogy irányítsa és foglyul ejtse az elméjüket? Vajon az a végső célja, hogy elnyomja Isten munkáját, és az Ő irányítási tervét semmivé tegye? Ez a Sátán cselszövése? (Igen.) Ez a Sátán cselszövése. Mit gondol Isten, amikor a Sátán ilyen trükköket hajt végre? Mit tesz Isten? Mi jár a fejében? Hogyan nyilvánul meg mindebben az Ő bölcsessége? Isten felhasználja a Sátán trükkjeit. A Sátánnak van egy trükkje. Azt mondja: „Addig provokálom és rontom meg az embereket, amíg olyanok nem lesznek, mint én. Kis sátánokká válnak, akik osztják gondolataimat és nézeteimet, az én sátáni álláspontom szerint szemlélik az embereket és a dolgokat, az én sátáni álláspontom szerint viselkednek és cselekszenek, és szemben állnak Istennel. El akarok ragadni minden embert, akit Isten teremtett, és magamhoz, a Sátánhoz akarom csatolni őket, hogy Isten munkája az emberekben hasztalan és hiábavaló legyen. Ez bizonyára azt fogja eredményezni, hogy Isten irányítási terve szertefoszlik.” Hát ez a Sátán trükkje? (Igen.) Akkor mit gondol Isten? És mit tesz Ő? Isten azt mondja: „Sátán, te eretnekségeket és tévtanokat terjesztesz, hogy megzavard és félrevezesd az embereket, és sok mindent teszel, hogy megzavard és tönkretedd Isten munkáját. Ezzel csak beoltasz néhány eretnekséget és tévtanítást az emberekbe, hogy azok szerint éljenek, és szembeforduljanak Istennel. Akkor az emberiség romlottságára fogom alapozni szavaimat és munkámat, leleplezem azokat az eretnekségeket és tévtanokat, amelyeket az emberiség megrontására használsz, megítélem az emberek különböző romlott beállítottságait, és lehetővé teszem az emberek számára, hogy azonosítsák a különböző gondolatokat és állításokat, amelyeket beléjük oltottál. Ily módon az emberek nemcsak, hogy megértik az igazságot és megértik Istent, hanem képesek lesznek felismerni a Sátán különböző kijelentéseit, gondolatait és nézeteit, és átlátják a Sátán természetét, lényegét és különböző gonosz cselekedeteit. Az igazság megértését alapul véve az emberek képesek lesznek pontosabban és nagyobb erővel azonosítani és elutasítani a Sátánt. Negatív szempontból az embereket nem fogja többé félrevezetni a Sátán, és nem fogja őket másodszor is foglyul ejteni és elnyelni. Pozitív szempontból pedig jobban fognak tudni hinni Isten létezésében és identitásában, valamint abban a tényben, hogy Ő szuverén módon uralkodik minden teremtmény és dolog felett, és jobban meg fogják tudni erősíteni ezt. Miután ez a két dolog megvalósult, az emberekben feltámad az Istenfélő szív, és valóban alá fogják vetni magukat Neki. Isten meg fogja nyerni a szívüket, illetve, pontosabban fogalmazva, meg fogja nyerni őket. Amikor az emberek elérik ezt a szintet, többé nem fogja őket félrevezetni és felhasználni a Sátán. Sőt, képesek lesznek alaposan felismerni a Sátánt, átlátni rajta és szívük mélyéből elutasítani. Meg fogják vallani, hogy ők Isten teremtett lényei, készségesen elfogadják a Teremtő szuverenitását és vezényléseit, és így teljesen vissza fognak térni Istenhez.” Ez Isten sajátos intézkedése és terve. Természetesen azt is mondhatjuk, hogy ez az a gondolat és elgondolás, amelyet Isten a szíve mélyén hordoz. Így gondolkodik Isten, így működnek az Ő elgondolásai, és Ő így vezényelte le mindezt. Miközben a Sátán félrevezette és megrontotta az embereket, Isten módszeresen elrendezte az összes teremtményt és dolgot, és lépésről lépésre, szervezett módon, folyamatosan előrevitte tervét és irányítását, egészen mostanáig. Az emberiséget teljesen megrontotta és elfoglalta a Sátán. Vitathatatlan tény azonban, hogy amikor ezt az emberiséget, amely átitatódott és tele van a Sátán mindenféle mérgével, Isten hívja, és meghallja a hangját, még mindig képes Isten elé járulni, elfogadni a hívását, és hajlandó elfogadni az Ő ítéletét és fenyítését. Még ha Isten el is ítéli és megátkozza az ilyen emberiséget – mert a Sátán fajtája és az Ő ellensége –, akkor sem fogják soha elhagyni Őt. Annak ellenére, hogy az emberek gondolatai és nézetei tele vannak olyan dolgokkal, amelyeket a Sátán oltott beléjük, és amelyek miatt úgy tekintenek az emberekre és a dolgokra, úgy viselkednek és úgy cselekszenek, hogy a Sátán gondolatai és nézetei még mindig mélyen befolyásolják és irányítják őket, a szívük egyre őszintébben és sürgetőbben fordul Isten felé. Hát nem vitathatatlan tény ez? (De igen.) Továbbá, a közeljövőben, miután Isten leleplezte a Sátán minden gonosz tettét, ez az emberiség, amelyet a Sátán mélyen megrontott, képes lesz teljesen elutasítani a Sátánt, nemet mondani neki, és visszaadni a szívét Istennek. Mindannyian hajlandóak lesznek állhatatosan követni Istent az Ő szuverenitása, vezénylései és intézkedései szerint. Ez az az irány, amerre Isten nagy művének sikeres befejezése halad, nem igaz? (De igen.) Különösen miután beszélgetéseken vettek részt arról, hogy mit jelent az igazság követése, több emberben lesz meg az elhatározás, hogy Isten szavai szerint szemléljék az embereket és a dolgokat, azok szerint viselkedjenek és cselekedjenek, az igazságot tekintve mércéjüknek. Függetlenül attól, hogy az emberek elszántsága erős vagy gyenge, vagy hogy bementek-e ebbe a valóságba vagy sem – bármi legyen is –, az a tény, hogy egy ilyen emberiség, amelyet a Sátán mélyen megrontott, vágyik és elszántságot érez arra, hogy megtagadja ezt, és Isten szavai szerint szemlélje az embereket és a dolgokat, valamint viselkedjen és cselekedjen, az igazságot tekintve mércéjének, ahelyett, hogy a Sátán által beléje oltott különféle gondolatok és nézetek szerint cselekedne, már önmagában is annak a jele, hogy Isten már győzött. A Sátánt tehát már megalázták, nem igaz? (De igen.) Ezért az a mondás, hogy „Isten a Sátán cselszövésére alapozva gyakorolja bölcsességét”, nem csak üres frázis, hanem gyakorlati, objektív és vitathatatlan tény. A Sátán minden gonoszsága elérte azt a pontot, hogy félrevezeti és irányítja az emberiséget. A Sátán azt hiszi, hogy megzavarta és tönkretette Isten munkáját, és hogy Isten számára lehetetlen, hogy folytassa irányítási tervét. Ezért a Sátán azt hiszi, hogy győzött. Azonban nem tudja lelassítani Isten irányítási tervének ütemét az emberiség megmentésére, bármennyire is vakmerővé válik, és nem tudja meghiúsítani Isten irányítási tervének nagy sikerét és a Sátán feletti győzelmét. Mostanra Isten munkája az egész világegyetemre kiterjedt, és Isten szava otthonok millióiba jutott el. Ez a bizonyítéka Isten nagy sikerének.

Ha valaki újra megkérdezi tőletek: „Miért vezeti félre, irányítja és ejti foglyul az emberek elméjét a Sátán? Miért engedi meg Isten, hogy a Sátán ezt tegye?” – képesek lesztek válaszolni ezekre a kérdésekre? Még ha nem is tudjátok teljesen megmagyarázni, legalább valamennyit megoszthattok abból, amit megértettetek. Miért teszi mindezt a Sátán? Mi a jelentősége annak, hogy Isten megengedi neki mindezt? Gondolkodjatok el ezeken a dolgokon, és legyen pontos válasz a szívetekben. Isten hatezer éve dolgozik az emberiség megmentésén. Néhányan nem értik ezt, és azt mondják: „Isten hatezer éve dolgozik? Nem túl hosszú idő ez?” Nem számít, hogy Isten munkája mennyi ideig tart, az Ő tettei mind a legnagyobb jelentőséggel bírnak. Nemcsak az Ő munkájának időtartama jelentős; a végső eredmények, amelyeket munkájával elér, még jelentősebbek. Ha nem lenne az a tény, hogy Isten hatezer éve munkálkodik az emberiség megmentésén, akkor az érzéketlenség és a tompaság megakadályozná az emberiséget abban, hogy megismerje Istent, illetve azt, hogy Isten teljes mértékben megmentse az embert. Vajon képesek lennének-e az emberek azonosítani az antikrisztusokat és felismerni természetlényegüket, ha csak egyszer vagy kétszer tapasztalták volna meg az antikrisztusok által okozott félrevezetést és zavart? Vajon három vagy öt alkalom elég lenne? Attól tartok, hogy nem. Az embereknek sokszor kell megtapasztalniuk azt, amíg minden részletében meg nem látják az antikrisztusok természetlényegét. Csak akkor tudják igazán azonosítani és teljesen elutasítani az antikrisztusokat. Különösen, ha az emberek túl rövid ideig vannak kitéve a nagy vörös sárkány őrült elnyomásának és kegyetlen üldözésének, akkor nem tapasztalják meg azt alaposan, és hamar elfelejtik. Ennek eredményeként nem fogják igazán gyűlölni és elutasítani a nagy vörös sárkányt. A Sátán kegyetlen üldözésének úgy kell beleégnie az emberek szívébe, mint egy bélyegnek, hogy szívük mélyéből gyűlöljék a Sátánt, és tisztán lássák annak valódi arcát. Ha valaki csak egyszer vagy kétszer szenvedett rövid üldöztetést, akkor nehéz lesz gyűlölnie a Sátánt és lázadnia ellene. Ha alkalma lesz rá, még mindig jót fog mondani a Sátánról, és dicsérni fogja. Az embert sokszor kell átadni a Sátánnak, hogy elszenvedje annak kínzásait és kegyetlenségét, mire képes lesz tisztán látni a Sátán gonoszságát, rútságát, aljasságát és szemtelenségét, és teljesen elhagyni azt. Ezeket a dolgokat mindenképpen hosszú időn keresztül kell tapasztalni. Az acélkészítésben például nem lehet jó acélt készíteni, ha a vas rövid ideig van a tűzben; a vasat alaposan meg kell edzeni ahhoz, hogy a legjobb eredményt kapjuk. Vagyis Isten munkájának minden szakaszához hosszú időre van szükség; minden szakasz hosszú időt igényel. Ezt így kell végezni; ha nem így történik, nem lehet jó eredményt elérni. Az egyes korszakok tágabb körülményeinek hatására különböző mértékű változások lesznek az emberi szív mélyén és az emberiség romlott beállítottságában, és minden egyes ilyen változás összefügg azzal a munkával, amelyet Isten az egyes szakaszokban el akar végezni az emberekben. Az ok, amiért Isten az utolsó napokban ismét megtestesült, hogy ilyen nagyszabású munkát végezzen és ilyen sokat beszéljen, az, hogy ebben az utolsó szakaszban az emberiség romlott beállítottsága, gondolatai és nézetei, valamint a társadalom tágabb környezete és háttere mind illeszkednek annak a munkának a hátteréhez, amelyet Isten az utolsó napokban el akar végezni. A társadalomban uralkodó irányzatok, szokások, minták vagy helyzetek, a politikai helyzet vagy akár a sátáni nemzetek politikai hatalma mind a tágabb környezet tényezői. Amikor ezek a tényezők vannak a háttérben, akkor az emberek belső környezete és romlott beállítottsága, vagyis az egész emberiség belső állapota pontosan az, amire Istennek szüksége van a munkájához. Ez a legmegfelelőbb idő arra, hogy Isten kibontakoztassa ítéletét és fenyítését, hogy kinyilatkoztassa fenségét, igazságosságát, irgalmát és szeretetét. Amikor mindezek a tényezők megérnek és teljesen készen állnak, Isten megkezdi munkáját. Ez az a munka, amelyet Isten a nagyobb háttér hatása alatt akar elvégezni. Elég, ha ezt megértitek. Néhány jó képességű ember meg fogja érteni, míg mások, akik tapasztalatlanok, nem biztos, hogy megértik. Különösen azokról van itt szó, akik nem képesek megérteni a politikai helyzetet és a társadalomban uralkodó irányzatok lényegét, akik nem elég érettek a gondolkodásukban, akik megelégednek csekély lelki tapasztalatokkal és kisebb bizonyságtételekkel, és talán nem sokat értenek abból a szélesebb politikai és társadalmi háttérből, amely Isten munkájában szerepet játszik. Nem számít, hogy mennyire értitek meg ezeket a dolgokat; ezek a dolgok akkor válnak világossá, amikor lassan egyre többet tapasztaltok belőlük, mert ezek Isten irányítási tervét és Isten munkáját érintik, ami egy hatalmas vízió. Nem fogunk többet beszélgetni erről a témáról, mert még nem álltok készen arra, hogy elmélyüljetek benne.

Legutóbb befejeztük beszélgetésünket erről az erkölcsi magatartásról szóló mondásról: „Tégy meg mindent, hogy hűségesen kezeld mindazt, amit mások rád bíztak.” A következőkben az alábbi mondásról fogunk beszélgetni: „Egy úriembert a szava kötelez”. Először is meg kell próbálnunk kitalálni, hogyan boncolgassuk a téves gondolatokat és nézeteket ebben az erkölcsi magatartásra vonatkozó mondásban, és hogy mi a Sátán szándéka a mondás megalkotásával. Van egy kínai idióma, amely így szól: „Nehéz megismerni valakinek a valódi szándékait.” Miben állnak tehát a Sátán valódi szándékai? Ezt kell feltárnunk és boncolgatnunk. „Egy úriembert a szava kötelez” – ez egy másik gondolat és kijelentés, amit a Sátán tesz az emberek között, és kívülről nézve nagyon is nemesnek tűnik; felkavaró és erőteljes. Mi olyan megkapó ebben a mondásban? Vajon érdemes becsülni és megszívlelni? Érdemes-e ennek a gondolatnak és nézetnek megfelelően szemlélni az embereket és a dolgokat, eszerint viselkedni és cselekedni? Van ennek valami érdeme? Vajon ez pozitív kijelentés? Ha nem pozitív dolog, és nem helyes gondolat és nézet, akkor milyen negatív hatása van az emberekre? Mi a Sátán szándéka, amikor megalkot egy ilyen mondást, és ezt a gondolatot és nézetet ülteti az emberekbe? Hogyan kell ezt felismernünk? Ha képes vagy ezt felismerni, akkor ezt a mondatot a szíved mélyéből megtagadod és elutasítod, és többé nem fog befolyásolni téged. Még ha ez a mondat időről időre át is villan az elméden, és mélyen legbelül zavar, ha képes vagy felismerni, akkor nem fog téged megkötözni. Úgy gondoljátok, hogy van valami igazság abban a mondásban, hogy „egy úriembert a szava kötelez”? Ez a mondás pozitív hatással van az emberekre? (Nem.) Szeretnétek úriemberek lenni? Jó vagy rossz dolog úriembernek lenni? Úriembernek jobb lenni vagy hamis úriembernek? Úriembernek jobb lenni vagy gazembernek? Nem gondolkodtatok még ezeken a kérdéseken? (Nem.) Bár nem gondolkodtatok ezeken a dolgokon, egy dolog biztos: gyakran használjátok az „úriember” szót, és olyanokat mondtok, mint például: „Jobb igazi gazembernek lenni, mint hamis úriembernek”, és: „Az igazi úriember olyan nagylelkű, hogy ha valaki megsérti, nem veszi magára, és meg tud neki bocsátani. Ezt nevezem én úriembernek!” Mit bizonyít rólad az a tény, hogy ezeket a dolgokat el tudod mondani? Bizonyítja-e azt, hogy az úriembernek van egy bizonyos státusza a gondolataidban és nézeteidben, és hogy úriemberről szóló gondolatok és mondások léteznek a fejedben? Mondhatjuk ezt? (Igen.) Elismered és csodálod azokat az embereket a társadalomban, akik úriemberként viselkednek, vagy akiket úriembernek neveznek, és keményen dolgozol azon, hogy úriemberré válj, és hogy úriembernek tekintsenek, ne pedig gazembernek. Ha valaki azt mondja: „Te egy igazi gazember vagy”, akkor nagyon szomorú leszel. Azonban, ha valaki azt mondja: „Te egy igazi úriember vagy”, akkor el leszel ragadtatva. Ez azért van, mert úgy érzed, hogy ha valaki megdicsér és úriembernek nevez, akkor az felmagasztalja a jellemedet, és megerősíti a viselkedési és ügyintézési módjaidat és módszereidet. Természetesen, miután ilyen megerősítést kapsz a társadalomban, úgy érzed, hogy nemes státusszal rendelkezel, és nem vagy alacsonyrendű vagy alsóbbrendű személy. A derék úriember – akár mítosz, akár létezik – meghatározott helyet foglal el mélyen az emberek szívében. Amikor tehát megkérdeztem tőletek, hogy egy úriember vagy egy gazember jobb-e, egyikőtök sem mert válaszolni. Miért? Mert azt gondoltátok: „Hogy kérdezhetsz ilyet? Természetesen jobb úriembernek lenni, mint gazembernek. Egy úriember vajon nem jó, egyenes és erkölcsös? Azt mondani, hogy nem jó úriembernek lenni, ellentmond a józan észnek, nem igaz? Ez ellenkezne a normális emberi mivolttal, nem igaz? Ha egy úriember sem jó, akkor milyen ember a jó?” Tehát nem mertetek válaszolni, nem igaz? (De igen.) Ez vajon megerősíti, hogy a szívetekben egyértelmű a döntés az úriember és a gazember között? Melyiket választjátok inkább? (Az úriembert.) Akkor a célunk világos. Koncentráljunk az úriember azonosítására és elemzésére. Senki sem szereti a gazembert, ez magától értetődő. Tehát mi is pontosan az úriember? Ha azt kérdezzük, hogy „úriembernek jobb-e lenni vagy gazembernek”, Számomra a válasz egyértelmű: mindkettő rossz, mert sem az úriember, sem a gazember nem pozitív karakter. Csak az emberek ítélik viszonylag rossznak a gazember viselkedését, tetteit, jellemét és erkölcsét, és ezért nem szeretik. Amikor a gazember alantas erkölcse és jelleme nyíltan megmutatkozik, az emberek még inkább gazembernek látják. Egy úriember azonban gyakrabban mutatja meg elegáns beszéd- és viselkedésmódját, jó erkölcsét és kifinomult jellemét, az emberek pedig tisztelik és úgy érzik, gazdagodnak általa. Ezért úriembernek nevezik. Amikor egy úriember így mutatkozik meg, akkor dicsérik, csodálják és nagyra tartják. Ezért az emberek szeretik az úriembert és nem szeretik a gazembert. Mi alapján határozzák meg azonban az emberek, hogy valaki úriember vagy gazember? (A külső viselkedésük alapján.) Az emberek egy személyt a viselkedése alapján ítélnek nemesnek vagy alantasnak, de miért a viselkedésük alapján ítélnek meg másokat az emberek? A válasz az, hogy a képesség, amivel a legtöbb ember rendelkezik, csak ezt a szintet képes elérni. Csak azt látják, hogy egy személy viselkedése jó-e vagy rossz; nem látják tisztán az illető lényegét. Ennek eredményeképpen csak a viselkedése alapján tudják megállapítani, hogy valaki úriember vagy gazember. Vajon helyes-e ez a megkülönböztetési módszer? (Nem.) Ez egészen helytelen. Helytálló-e tehát, ha egy úriembert úgy tekintünk, mint aki kifinomult jellemmel és jó erkölcsökkel rendelkezik? (Nem.) Így van, ez nem helytálló. Nem helytálló úgy értelmezni az úriembert, mint aki kifinomult jellemű, erkölcsös, méltóságteljes és erényes. Tehát, ha most megnézzük, akkor az „úriember” kifejezés vajon pozitív? (Nem.) Nem pozitív. Egy úriember nem nemesebb, mint egy gazember. Tehát, ha valaki azt kérdezi: „Melyik jobb, úriembernek vagy gazembernek lenni?” – akkor mi a válasz? (Mindkettő rossz.) Ez már helytálló. Ha valaki megkérdezi, hogy miért rossz mindkettő, a válasz egyszerű. Sem az úriember, sem a gazember nem pozitív karakter, egyikük sem igazán jó ember. Mindketten telve vannak a Sátán romlott beállítottságával és mérgével. A Sátán irányítja és mérgezi őket, és az ő logikája és törvényei szerint élnek. Ezért biztosan kijelenthető, hogy ahogyan a gazember nem jó ember, úgy az úriember sem lehet pozitív személyiség. Még ha mások jó embernek is látnak egy úriembert, az akkor is csak úgy tesz, mintha jó ember lenne. Az ilyen nem egy becsületes, Isten által jóváhagyott személy, még kevésbé olyan személy, aki féli Istent és kerüli a rosszat. Csak arról van szó, hogy az úriember kicsit gyakrabban viselkedik jól és kicsit ritkábban rosszul, míg a gazember kicsit gyakrabban viselkedik rosszul és kicsit ritkábban jól. Az úriembert egy kicsit jobban tisztelik, míg a gazembert egy kicsit jobban megvetik. Ez az egyetlen különbség egy úriember és egy gazember között. Ha az emberek a viselkedésük alapján ítélik meg őket, akkor csak erre az eredményre jutnak.

Az emberek a viselkedés alapján határozzák meg, hogy valaki úriember-e vagy gazember. Azt mondhatják: „Ez a személy úriember, mert sokat tett mindenki javára. Mindenki így gondolja. Ezért ő egy úriember, és kiváló erkölcsű személy.” Ha mindenki azt mondja egy személyről, hogy úriember, akkor vajon ettől az illető jó ember és pozitív jellem lesz? (Nem.) Miért nem? Mert minden ember romlott, romlott beállítottságú és nem rendelkezik az igazságalapelvekkel. Tehát bárki mondja is azt, hogy valaki úriember, a kijelentés a Sátántól és egy romlott személytől származik. Az emberek értékelési mércéje nem helyes, ezért az ezáltal kapott eredmény sem helyes. Isten soha nem beszél úriemberekről vagy gazemberekről. Nem követeli meg az emberektől, hogy igazi úriemberek legyenek, és ne hamis úriemberek, és azt sem mondja soha: „Ti mind gazemberek vagytok. Én nem gazembert akarok, hanem úriembert.” Vajon mondja ezt Isten? (Nem.) Nem mondja. Isten sohasem a szavai és tettei alapján értékeli vagy határozza meg, hogy egy ember jó vagy rossz. Inkább a lényegük alapján értékeli és határozza meg ezt. Mit jelent ez? Először is azt jelenti, hogy az embereket az emberi mivoltuk minősége szerint ítéli meg, és aszerint, hogy van-e lelkiismeretük és értelmük. Másodszor, az igazsághoz és Istenhez való hozzáállásuk alapján ítéli meg őket. Isten így minősíti és határozza meg, hogy egy ember felsőbbrendű vagy alsóbbrendű. Ezért Isten szavaiban nincs olyan, hogy úriember vagy gazember. Az egyházban, az emberek között, akiket Isten megment, Ő nem követeli meg tőlük, hogy úriemberek legyenek, nem népszerűsíti az úriemberség gondolatát, és nem kéri az emberektől, hogy bírálják a gazembereket. Isten háza határozottan nem a hagyományos kultúra erkölcsi magatartásról szóló mondásai szerint ítéli meg, hogy ki az erkölcsös jellemű ember. Nem támogatja és nem ösztönzi azt, aki úriember, és nem takarítja el és rekeszti ki azt, aki gazember. Isten háza a saját alapelvei szerint támogat, ösztönöz, takarít el vagy rekeszt ki embereket. Nem az erkölcsi magatartásra vonatkozó normák és mondások szerint szemléli az embereket, nem támogat mindenkit, aki úriember, és nem utasít el mindenkit, aki gazember. Inkább Isten szava és az igazság szerint kezel minden embert. Mit gondoltok néhány emberről a gyülekezetben, akik mindig úriemberek próbálnak lenni? (Ők nem jók.) Néhány új hívő mindig az úriember vagy a gazember mércéje szerint ítéli meg az embereket. Amikor azt látják, hogy a gyülekezet vezetői megmetszenek egyeseket, akik megszakításokat és zavart okoznak, azt mondják: „Ez a vezető nem úriember! Amikor egy testvér elkövet egy apró hibát, ő belekapaszkodik, és nem hagyja annyiban. Egy úriember nem törődne ezzel. Egy úriember toleráns lenne, megbocsátó, sőt békítő – sokkal elfogadóbb lenne! Ez a vezető olyan kemény az emberekkel. Ő nyilvánvalóan egy gazember!” Ezek az emberek azt mondják, hogy akik Isten házának érdekeit védik, azok nem úriemberek. Azt mondják, hogy akik komolyan, aprólékosan és felelősségteljesen dolgoznak, azok gazemberek. Mit gondoltok azokról az emberekről, akik így tekintenek másokra? Vajon az igazság és Isten szava szerint szemlélik az embereket? (Nem.) Nem az igazság és Isten szava szerint szemlélik az embereket. Sőt, átveszik azokat a gondolatokat, nézeteket, módszereket és eszközöket, amelyekkel a Sátán értékeli az embereket, és ezeket terjesztik és szabadjára engedik a gyülekezetben. Ezek egyértelműen a nem hívők és álhívők gondolatai és nézetei. Ha nincs ítélőképességed, és azt gondolod, hogy egy úriember jó ember, kiváló erkölcsi tartással, és olyan valaki, aki oszlopos tagja a gyülekezetnek, akkor lehet, hogy félrevezet téged. Mivel ugyanazokat a gondolatokat és nézeteket vallod, mint ő, amikor valaki kijelentéseket vagy mondásokat hangoztat az úriemberekről, biztosan belesodor és félrevezet téged, anélkül, hogy tudnád. Ha azonban tisztán látod az ilyen dolgokat, akkor elutasítod az ilyen mondásokat, és nem hagyod, hogy félrevezessenek. Ehelyett ragaszkodni fogsz ahhoz, hogy Isten szava és az igazságalapelvek szerint értékeld az embereket és a dolgokat, és ez alapján ítéld meg a jót és a rosszat. Akkor pontosan fogod látni az embereket és a dolgokat, és Isten szándékaival összhangban fogsz cselekedni. Azok az álhívők, akik nem törekszenek az igazságra, valamint azok, akiknek nincs ítélőképességük, és nem hajlandók betartani Isten házának szabályait, gyakran olyan gondolatokat és kijelentéseket hoznak fel, amelyek a Sátántól származnak, és amelyek a nem hívők körében általánosak, hogy félrevezessék a testvéreket és megzavarják az igazság megértését. Ha az embereknek nincs ítélőképességük, akkor, bár lehet, hogy nem vezetik félre vagy zavarják meg őket ezek az emberek, de kijelentéseik gyakran korlátozzák őket, és visszariadnak a cselekvéstől vagy a megszólalástól. Nem mernek majd kiállni az igazságalapelvek mellett, és nem mernek majd ragaszkodni ahhoz, hogy Isten szavának követelményei szerint cselekedjenek, nemhogy meg merjék védeni Isten házának érdekeit. Vajon ezt az okozza, hogy nem tudják megkülönböztetni a Sátán gondolatait és kijelentéseit? (Igen.) Nyilvánvalóan ez az oka. Az „úriember” és a „gazember” kifejezések nem érvényesek az egyházban. A nem hívők jól tudnak színlelni és álarcok mögött élni. Ők inkább az úriember, mint a gazember szerepét pártolják, és ezeket az álruhákat veszik fel az életükben. Ezeket arra használják, hogy érvényesüljenek az emberek között, becsapják a többi embert, hogy tekintélyt és jó hírnevet szerezzenek, híresek lesznek és meggazdagodnak. Isten házában mindezeket a dolgokat ki kell vetni és száműzni kell. Nem szabad megengedni, hogy elterjedjenek Isten házában vagy Isten választott népe között, és nem szabad lehetőséget adni ezeknek a dolgoknak arra, hogy megzavarják és félrevezessék Isten választott népét. Ez azért van így, mert mindezek a dolgok a Sátántól származnak, nincs alapjuk Isten szavában, és semmiképpen nem az igazságalapelvek, amelyeket az embereknek be kellene tartaniuk a tekintetben, hogy miként szemlélik az embereket és a dolgokat, valamint viselkednek és cselekszenek. Ezért az „úriember”, a „hamis úriember” és a „gazember” nem a helyes kifejezések az ember lényegének meghatározására. Világosan elmagyaráztam-e az „úriember” kifejezést? (Igen.)

Nézzük meg még egyszer azt a mondást, hogy „egy úriembert a szava kötelez”, hogy lássuk, mit is jelent ez valójában. Ennek a mondásnak a szó szerinti jelentése az, hogy egy úriembernek komolyan kell vennie a szavait. Ahogy a mondás tartja, az ember csak annyira jó, amennyire a szavai; egy úriembernek komolyan kell gondolnia, amit mond, és be kell tartania az ígéreteit. Ahhoz tehát, hogy valaki kiváló erkölcsi tartású, közkedvelt és nagyra becsült úriemberré váljon, a következő mondás szerint kell cselekednie: „Egy úriembert a szava kötelez”. Vagyis egy úriembernek megbízhatónak kell lennie. Felelősséget kell vállalnia azért, amit mond és ígér, és mindenképpen be is kell tartania. Nem vonhatja vissza a szavát, és nem szegheti meg a másoknak tett ígéreteit. Az a személy, aki gyakran nem tartja be a másoknak tett ígéreteit, nem úriember és nem is jó ember, hanem inkább gazember. Így értelmezhető az „egy úriembert a szava kötelez” kifejezés. Elsősorban az úriember szavaira és tetteire helyezi a hangsúlyt az erkölcs és a megbízhatóság szempontjából. Először is hadd kérdezzem meg, mit jelent a „szó” az „egy úriember szava” kifejezésben. Két dolgot jelent: egy ígéretet, amit tesz, vagy egy fogadalmat, hogy megtesz valamit. Ahogy korábban mondtam, az úriemberek nem jó emberek, hanem hétköznapi emberek, akiket mélyen megrontott a Sátán. Tehát az emberek lényegét tekintve melyek a fő módjai annak, ahogyan az emberek megnyilvánulnak azokban a dolgokban, amiket megígérnek? Arrogánsan beszélnek, túloznak, elismerően beszélnek magukról, olyan dolgokat mondanak magukról, amelyek nem igazak, olyan dolgokat mondanak, amelyek nem felelnek meg a tényeknek, hazudnak, durván beszélnek és szabadjára engedik érzéseiket. Mindezek megtalálhatók azokban a dolgokban, amelyeket az emberek mondanak és ígérnek. Miután tehát valaki ilyesmiket mond, megkéred, hogy tartsa be az ígéretét, tartsa be, amit mondott, és ne vonja vissza a szavát, és ha betartja, akkor úriembernek és jó embernek tartod. Hát nem abszurd ez? Ha alaposan megvizsgáljuk és ellenőrizzük azokat a dolgokat, amelyeket a romlott emberek nap mint nap mondanak, akkor azt találjuk, hogy száz százalékban hazugságok, üres szavak vagy féligazságok. Egyetlen szó sem pontos, igaz vagy tényszerű. Ehelyett a kijelentéseik eltorzítják a tényeket, összekeverik a feketét és a fehéret, és némelyikük még gonosz szándékokat vagy sátáni fortélyokat is rejteget. Ha mindezeket a szavakat tiszteletben tartanák, az nagy káoszt okozna. Ne beszéljünk arról, hogy mi történne egy nagy embercsoportban, beszéljünk csak arról, ha egy családban van egy úgynevezett úriember, aki állandóan válogatás nélküli megjegyzéseket tesz, és rengeteg értelmetlen elméletet, valamint arrogáns, téves, baljós és gonosz szavakat pufogtat. Ha komolyan veszi a szavait, és a szava kötelezi őt, akkor mi lesz a következmény? Mennyire lesz kaotikus az a család? Ez pont olyan, mint a nagy vörös sárkány országának ördögkirálya. Bármennyire abszurd vagy gonosz is a politikája, akkor is előáll vele, és az alárendeltjei hajszálpontosan végrehajtják és alkalmazzák a politikáját – senki sem mer ellenkezni velük vagy megállítani őket, ez pedig nemzeti káoszhoz vezet. Ráadásul különböző katasztrófák közelednek, és megkezdődtek a háborús előkészületek. Az egész ország teljes zűrzavarba került. Ha egy ördögi vezető hosszú ideig uralkodik egy ország vagy nemzet fölött, akkor az ország népe komoly bajban lesz. Mennyire lesz kaotikus a helyzet? Ha az emberek végrehajtják és megvalósítják mindazt az észszerűtlen zagyvaságot, téveszmét és hazugságot, amit az ördögkirályok kiadnak, lesz-e ebből bármi jó az emberiség számára? Az emberiség csak egyre kaotikusabbá, sötétebbé és gonoszabbá fog válni. Szerencsére az, hogy „egy úriembert a szava kötelez”, nem több üres szavaknál; ez csak retorika, a Sátán nem képes megvalósítani, és nem képes elérni azt, amit mond. Így még mindig van egy kis rend a világban, és az emberek még mindig viszonylag stabilak. Ha ez nem így lenne, akkor az emberi világ minden szegletében, mindenhol, ahol „úriemberek” vannak, káosz uralkodna. Ez az egyik dolog, ami téves azzal a mondással kapcsolatban, hogy „egy úriembert a szava kötelez”. Az emberek lényege szemszögéből nézve láthatjuk, hogy kijelentéseik, mondanivalójuk és ígéreteik megbízhatatlanok. A másik dolog, ami nem stimmel ezzel a mondással, az, hogy az emberiséget korlátozza az a gondolat és nézet, hogy „egy úriembert a szava kötelez”. Azt gondolják: „Be kell tartanunk a szavunkat, és meg kell tennünk, amit mondunk, mert így lehetünk úriemberek”. Ez a gondolat és nézet uralja az emberek gondolkodását, és ez válik a mércévé, amely alapján az embert szemlélik, megítélik és jellemzik. Vajon ez helyénvaló és pontos? (Nem, nem pontos.) Miért pontatlan? Először is azért, mert amit az emberek mondanak, az nem sokat ér, azok csak üres szavak, hazugságok és túlzások. Másodszor, nem tisztességes ezt a gondolatot és nézetet az emberek irányítására és az adott szavuk betartatására használni. Az emberek gyakran használják az „egy úriembert a szava kötelez” kifejezést arra, hogy lemérjék egy személy felsőbbrendűségét vagy alsóbbrendűségét. Anélkül, hogy tudatában lennének ennek, az emberek gyakran aggódnak amiatt, hogy hogyan tartsák be az ígéreteiket, és ez korlátozza őket. Ha nem tudják betartani az ígéreteiket, akkor mások részéről diszkrimináció és dorgálás éri őket, és nehezen tudnak érvényesülni a közösségben, ha egy jelentéktelen dolgot nem tudnak végigvinni. Ez igazságtalanság és nem humánus ezekkel az emberekkel szemben. Romlott beállítottságaik miatt az emberek a preferenciáik szerint beszélnek, azt mondanak, amit akarnak; nem törődnek azzal, hogy kijelentéseik mennyire abszurdak vagy ellentétesek a tényekkel. Ilyenek a romlott emberek. Természetes, hogy minden a saját beállítottsága szerint cselekszik: a csirkének meg kell tanulnia, hogyan kell kotyogni, a kutyának meg kell tanulnia, hogyan kell ugatni, a farkasnak pedig meg kell tanulnia, hogyan kell üvölteni. Ha valami nem ember, és mégis szigorúan megkövetelnék tőle, hogy emberi dolgokat mondjon és tegyen, akkor nagyon nehéz dolga lenne. Az emberek a Sátán romlott beállítottságával rendelkeznek, egy olyan beállítottsággal, amely gőgös és álnok, ezért természetes számukra, hogy hazudnak, túloznak és üres szavakat mondanak. Ha megérted az igazságot, és átlátsz az embereken, akkor mindez normálisnak és hétköznapinak kell, hogy tűnjön számodra. Nem szabad azt a téves gondolatot és nézőpontot használnod, hogy „egy úriembert a szava kötelez”, az emberek és a dolgok megítélésére, valamint arra, hogy megítéld és jellemezd, hogy az emberek jók vagy megbízhatóak-e vagy sem. Ez az értékelési módszer nem helyes, és nem szabad elfogadni. Mi a helyes módszer? Az emberek romlott beállítottságúak, ezért normális, hogy túloznak, és olyan dolgokat mondanak, amelyek nem tükrözik a tényleges helyzetüket. Ezt helyesen kell kezelned. Nem szabad arra kérni senkit, hogy az úriemberek normái szerint tartsa be az ígéreteit, és semmiképpen sem szabad másokat vagy önmagadat azzal a gondolattal és nézettel kötelezned, hogy „egy úriembert a szava kötelez”. Ez nem helyes. Mi több, egy személy emberi mivoltát és erkölcsi jellemét az alapján ítélni meg, hogy úriember-e vagy sem, alapvető hiba és nem a helyes megközelítés. Ennek az alapja téves, és nincs összhangban sem Isten szavával, sem az igazsággal. Ezért nem számít, hogy a nem hívők világa milyen gondolatokat és nézeteket használ egy személy megítélésére, és nem számít, hogy a nem hívők világa az úriemberséget vagy a gazemberséget támogatja-e, Isten házában nem népszerűsítjük a mondást, hogy „egy úriembert a szava kötelez”, nem ajánljuk, hogy bárki úriember legyen, és semmiképpen nem kötelezünk arra, hogy az „egy úriembert a szava kötelez” mondás szerint cselekedj. Még ha szigorúan megköveteled is magadtól, hogy úriember legyél, és megtestesíted a mondást, hogy „egy úriembert a szava kötelez”, akkor mi van? Nagyon jól művelheted ezt, és alázatos úriemberré válhatsz, aki betartja az ígéreteit, és soha nem mulasztja el, hogy állja a szavát. Ha azonban soha nem Isten szavai szerint szemléled az embereket és a dolgokat, valamint viselkedsz és cselekszel, és nem követed az igazságalapelveket, akkor teljes mértékben álhívő vagy. Még ha sokan egyet is értenek veled, és támogatnak, azt mondják, hogy úriember vagy, hogy soha nem szeged meg a szavadat, és hogy komolyan veszed az ígéreteidet, akkor is mi van? Vajon ez azt jelenti, hogy megérted az igazságot? Azt jelenti-e, hogy Isten útját követed? Bármilyen jól és megfelelően követed is azt az erkölcsi magatartásról szóló, hogy „egy úriembert a szava kötelez”, ha nem érted Isten szavát, és nem az igazságalapelveknek megfelelően jársz el és cselekszel, akkor nem fogod elnyerni Isten jóváhagyását.

Miután az imént azonosítottuk és boncolgattuk a hibákat annak a gondolatnak és nézetnek a kapcsán, hogy „egy úriembert a szava kötelez”, nézzük meg, mit követel meg Isten az emberektől szavaik és cselekedeteik tekintetében. Mit követel meg Isten az emberektől, milyen emberek legyenek? (Becsületes emberek.) Így van. Légy becsületes, ne hazudj, ne csalj, ne légy csalárd, és ne ármánykodj. Keresd Isten szavát és az igazságalapelveket, amikor cselekszel. Csupán erről a néhány dologról van szó; ez nagyon egyszerű. Ha becstelenül beszélsz, javítsd ki magad. Ha túlzol, hazudsz vagy önhitt módon beszélsz, gondolkodj el rajta, tudatosítsd magadban, és keresd az igazságot, hogy megoldd. Olyan dolgokat kell mondanod, amelyek a tényleges helyzetedet, a szívedben lévő megértést és a tényeket tükrözik. Ezenkívül, ha meg tudod tenni azokat a dolgokat, amelyeket másoknak megígértél, akkor tedd meg. Ha nem tudod, akkor azonnal mondd el nekik. Mondd: „Sajnálom, nem tudom megtenni. Nincs meg hozzá a képességem, és nem fogok tudni jó munkát végezni. Nem akarlak feltartani, ezért jobb, ha megkérsz valaki mást, hogy segítsen.” Nem kell mindig tartanod magad a szavadhoz, visszaléphetsz az ígéreteidtől. Csak légy becsületes ember. Légy becsületes abban, amit mondasz és teszel, ahelyett, hogy hamisítani vagy csalni próbálnál, és minden helyzetben keresd az igazságalapelveket. Ez ilyen egyszerű; ilyen könnyű. Van-e abban, amit Isten kér az emberektől, bármi, ami arra készteti őket, hogy színleljenek? Kért-e Ő valaha is túl sokat az emberektől, hogy többet tegyenek, mint amit el tudnak viselni, vagy amire képesek? (Nem.) Ha az emberek nem elég rátermettek képesség, felfogóképesség, fizikai energia vagy erő tekintetében, Isten azt mondja nekik, hogy elég az, ha megteszik, amire képesek, tegyenek meg minden tőlük telhetőt, és adjanak bele mindent. Azt mondod: „Mindent beleadtam, de mégsem tudok megfelelni Isten követelményeinek. Ennyit tudok tenni, de nem tudom, hogy Isten elégedett-e.” Valójában ezzel már teljesítetted Isten követelményeit. Isten nem ró az emberekre olyan terhet, amely túl nehéz nekik. Ha ötven kilót bírsz el, Isten biztosan nem ad neked ötven kilónál nehezebb terhet. Nem fog megterhelni. Isten mindenkivel így van. És nem fog téged korlátozni semmi – sem ember, sem gondolat és nézet. Szabad vagy. Amikor valami történik, jogod van választani. Választhatod, hogy Isten szava szerint gyakorolsz, vagy a személyes vágyaid szerint, vagy persze választhatod, hogy ragaszkodsz a Sátán által beléd nevelt gondolatokhoz és nézetekhez. Szabadon választhatod e lehetőségek bármelyikét, de felelősséget kell vállalnod azért, hogy milyen döntést hozol. Isten csak az utat mutatja meg neked; nem kényszerít arra, hogy tegyél vagy ne tegyél valamit. Miután Isten megmutatta neked az utat, a választás a tiéd. Teljes körű emberi jogokkal rendelkezel, beleértve a választás abszolút jogát. Választhatod az igazságot, az emberi vágyaidat, vagy természetesen a Sátán gondolatait és nézeteit is. Bármelyiket is választod, a végeredményt neked kell viselned; senki más nem fogja ezt helyetted vállalni. Amikor döntést hozol, Isten semmilyen módon nem fog beleszólni, és semmit sem fog tenni, hogy kényszerítsen. Úgy választhatsz, ahogyan akarsz, bármi legyen is az. Végül Isten nem fog dicséretet zúdítani rád, nem fog nagy előnyt adni neked, nem ad kellemes érzést a szívedbe, és azt sem adja meg, hogy rendkívül nemesnek érezd magad, csak azért, mert a helyes utat és az igazságot választottad. Nem fog ilyet tenni. Hasonlóképpen, Isten nem fog azonnal megfegyelmezni vagy megátkozni téged, ha az emberi vágyaidat választod, és nem fog azonnal katasztrófát zúdítani rád büntetésként, még akkor sem, ha meggondolatlanul cselekszel a Sátán által beléd oltott gondolatok és nézetek szerint. Amíg választasz, minden természetesen halad, és miután választottál, azután is minden természetesen halad. Isten csak figyel, szemléli a dolog kibontakozását, és tekintetbe veszi az okot, a folyamatot és az eredményt. Természetesen a végén, amikor megítéli az embereket, és meghatározza a sorsukat, Isten az összes személyes döntésed alapján kategorizálni fogja az utat, amelyen elindultál, teljes egészében megvizsgálja azt, hogy lássa, milyen ember vagy valójában, és ebből kiindulva meghatározza, hogy mi legyen a sorsod. Ez Isten módszere. Megértettétek? (Igen.) Amikor Isten végzi a munkáját, soha nem engedi, hogy egy kijelentés, mondás, gondolat vagy nézet olyan irányzattá váljon az emberek között, amely korlátozza és irányítja a gondolataikat, hogy akaratlanul is azt tegyék, amit Isten akar tőlük. Ez nem Isten munkamódszere. Isten teljes szabadságot és választási jogot ad az embereknek, akik teljes emberi jogokat és a választás abszolút jogát élvezik. Minden helyzetben, amellyel az emberek találkoznak, választhatják azt, hogy elfogadják és felhasználják a Sátán gondolatait nézeteit, és ennek alapján különböztessék és ítéljék meg egy adott dolog összetételét, vagy választhatják azt, hogy Isten szava és az igazságalapelvek szerint teszik ezt. Hát nem így van? (De igen.) Isten nem kényszeríti az embereket; amit Isten tesz, az mindenkivel szemben igazságos. Azok, akik szeretik az igazságot és a pozitív dolgokat, végül az igazságra törekvés útját járják, elnyerik az igazságot, Istenfélő szívük lesz, valóban alá tudják vetni magukat Istennek, és üdvözülnek, mert szeretik az igazságot és a pozitív dolgokat. Ami azokat illeti, akik nem szeretik az igazságot, és akik mindig meggondolatlanul, saját akaratuk szerint cselekszenek, ők idegenkednek az igazságtól, és semmilyen módon nem fogadják el azt. Ők csak félnek Isten fenyítésétől és ítéletétől, és tartanak a büntetéstől, ezért vonakodva munkálkodnak egy keveset Isten házában a látszat kedvéért, végeznek egy kis munkát, és némi jó magatartást tanúsítanak. Az igazságot azonban soha nem fogadják el, nem követik Isten útját, és nem járnak az igazságra való törekvésnek és az igazság gyakorlásának útján. Ezért soha nem fogják megérteni az igazságot, és soha nem fognak bemenni az igazságvalóságba, és ezért elszalasztják a lehetőséget, hogy üdvözüljenek. Ezeknek az embereknek a többsége munkás. Még ha nem is tesznek semmi rosszat, nem okoznak megszakítást vagy zavart, és nem vetik ki vagy takarítják el őket Isten házából, mint az antikrisztusokat és a gonoszokat, végső soron mégis csak éppen, hogy elnyerik a „munkás” címet, és nem világos, hogy megmenekülnek-e. Van egy másik csoport, akik a Sátánhoz tartoznak, és makacsul ragaszkodnak annak minden gondolatához és nézetéhez. Ezek az emberek inkább meghalnának, mint hogy elfogadják az igazságot, vagy igazodjanak az igazsághoz és Isten szavához. Sőt, minden pozitív dologgal és Istennel is ellentétben állnak. Mivel megszakítják és zavarják a gyülekezet munkáját, sok gonosz dolgot tesznek, és teljes mértékben a Sátán szerepét játsszák, néhány ilyen embert végül eltakarítanak a gyülekezetből, néhányat pedig kizárnak, vagy törlik a nevüket a nyilvántartásból. Még ha vannak is olyanok, akik elkerülik a nevük kihúzását vagy a kizárást, Isten végül mégis ki kell, hogy vesse őket. Elveszítik az üdvözülés lehetőségét, mert egyszerűen nem fogadják el az igazságot és Isten üdvösségét, és végül a világ pusztulásakor a Sátánnal együtt ők is elpusztulnak. Látod, Isten olyan szabad és felszabadító módon működik, hogy minden a maga természetes útján megy végbe. Isten azért működik az emberekben, hogy vezesse, megvilágosítsa és segítse őket, és néha azért, hogy emlékeztesse, vigasztalja és buzdítsa őket. Isten természetének ez az az oldala, amely bőséges irgalmasságot mutat. Ahogy Isten megmutatja irgalmasságát, az emberek élvezik Isten kegyelmének és áldásainak bőségét, és élvezik a teljes szabadságot és felszabadulást anélkül, hogy korlátozva vagy kötelezve éreznék magukat, és természetesen anélkül, hogy úgy éreznék, hogy bármilyen kijelentés, gondolat vagy nézet behatárolja őket. Ugyanakkor, amikor Isten ezt a munkát végzi, az embereket az egyház adminisztratív előírásaival és különböző rendszereivel korlátozza, továbbá megmetszi, megítéli és megfenyíti a romlottságukat és lázadó mivoltukat. Néhányukat még meg is fegyelmezi és fenyíti, vagy szavaival leleplezi és megdorgálja őket, valamint más munkát is végez. Miközben azonban az emberek mindezt élvezik, Isten bőséges irgalmát és mélységes haragját is élvezik. Amikor Isten igazságos természetének másik oldala – a mély harag – feltárul az emberek előtt, akkor még mindig szabadnak és felszabadultnak érzik magukat, nem pedig korlátozottnak, kötöttnek vagy bezártnak. Amikor az emberek megtapasztalják Isten igazságos természetének bármelyik aspektusát, és az működik bennük, akkor valójában Isten szeretetét fogják érezni. A bennük elért eredmények pozitívak lesznek, ők nyernek belőle, és természetesen ők lesznek a legnagyobb haszonélvezői. Isten így munkálkodik, soha nem erőlteti, kényszeríti az embereket, nem nyomja el és nem köti meg őket, hanem lehetővé teszi, hogy felszabadultnak, szabadnak, nyugodtnak és boldognak érezzék magukat. Akár Isten irgalmát és szeretetét élvezik az emberek, akár az Ő igazságosságát és fenségét, végső soron elnyerik az igazságot Istentől, megértik az élet értelmét és értékét, megértik az utat, amelyen járniuk kell, valamint az emberlét irányát és célját. Nagyon sokat nyernek! Az emberek a Sátán hatalma alatt élnek, és megkötözik, korlátozzák és megnyomorítják őket a különböző téves gondolatok és nézetek, amelyeket beléjük olt. Ez elviselhetetlen, de nincs erejük kitörni belőle. Amikor az emberek Istenhez jönnek, Isten hozzáállása velük szemben mindig ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy nekik milyen a hozzáállásuk Istenhez. Ez azért van, mert Isten természete és lényege nem változik. Ő mindig az igazságot fejezi ki, és ezzel kinyilatkoztatja az Ő természetét és lényegét. Így munkálkodik Ő az emberekben. Az emberek teljes mértékben élvezik Isten szerető kedvességét és irgalmát, valamint igazságosságát és fenségét, és azok az emberek, akik ebben a környezetben élnek, áldottak. Ha egy ilyen környezetben az emberek képtelenek az igazságra törekedni, szeretni és végül elnyerni azt, elszalasztják a lehetőséget, hogy üdvözüljenek, sőt egyesek büntetést kapnak és elpusztulnak, mint a Sátán, akkor ennek csak egyetlen oka van, és ez tény. Mit gondoltok, mi az? Az emberek természetüknek megfelelően egy bizonyos utat járnak és egy bizonyos véget érnek. Az ember sorsa végül akkor fog eldőlni, amikor a típusuk szerint csoportosításra kerülnek. Ha egy személy szereti az igazságot és a pozitív dolgokat, akkor, ha Isten végül beszél és cselekszik, ő vissza fog térni Istenhez, és az igazságra való törekvés útján fog járni, függetlenül attól, hogy a Sátán mennyi negatív dolgot ültetett bele. Ha azonban valaki nem szereti az igazságot, és idegenkedik tőle, akkor ez a beállítottsága változatlanul megmarad, és irányítani fogja őt, függetlenül attól, hogy Isten mennyit beszél, mennyire őszinték a szavai, mennyi munkát végez, és milyen bámulatosak az Ő jelei és csodái. A gonosz emberek még szélsőségesebbek. Ők nemcsak idegenkednek az igazságtól, hanem a lényegük elvetemült, és gyűlöli az igazságot. Szemben állnak Istennel, és a Sátán táborába tartoznak. Még ha hisznek is Istenben, végül visszatérnek a Sátánhoz. Ez a három embertípus mind megtapasztalta a Sátán megrontását, és a Sátán különböző kijelentései, gondolatai és nézetei félrevezették és foglyul ejtették őket. Miért van tehát az, hogy egyes emberek végül üdvözülhetnek, mások pedig nem? Ez főként attól függ, hogy az emberek milyen utat követnek, és hogy szeretik-e az igazságot vagy sem. Ez ehhez a két dologhoz kapcsolódik. Miért képesek tehát egyes emberek szeretni az igazságot, mások pedig miért nem? Miért képesek egyesek követni az igazságra való törekvés útját, míg mások nem, sőt egyesek nyíltan vitatkoznak Istennel, és nyilvánosan becsmérlik az igazságot? Mi történik itt? Vajon ezt a természetlényegük határozza meg? (Igen.) Mindannyian megtapasztalták a Sátán megrontását, de minden ember lényege más és más. Mondd csak, vajon Isten bölcsességgel végzi a munkáját? Képes-e Isten átlátni az emberiségen? (Igen.) Akkor miért ad Isten jogot az embereknek arra, hogy szabadon válasszanak? Miért nem nevel át mindenkit erőszakkal? Azért, mert Isten minden embert típusa szerint akar osztályozni, és mindenkit le akar leplezni. Isten nem végez haszontalan munkát; Isten minden munkája mögött alapelvek vannak, és az a munka, amit egy emberben végez, azon alapul, hogy milyen típusú ember az illető. Hogyan tárja fel egy személy kategóriáját? Milyen alapon sorolja őket különböző kategóriákba? Ez azon alapul, hogy az emberek milyen dolgokat szeretnek, és milyen utat követnek. Nem így van? (De igen.) Isten aszerint osztályozza az embereket, hogy mit szeretnek és milyen úton járnak, a kategóriájuk alapján határozza meg, hogy üdvözülhetnek-e vagy sem, és aszerint munkálkodik bennük, hogy üdvözülhetnek-e vagy sem. Ez olyan, mint ahogy egyesek az édes ételeket szeretik, mások a fűszereset, mások a sósat és megint mások a savanyút. Ha ezeket a különböző ételeket az asztalra teszik, akkor nem kell megmondani az embereknek, hogy mit egyenek és mit ne egyenek. Akik a fűszeres ételeket szeretik, azok fűszereset fognak enni, akik az édességet szeretik, azok édeset fognak enni, akik pedig a sós ételeket szeretik, azok sósat fognak enni. Meg lehet engedni nekik, hogy szabadon válasszanak. Az Istenben hívő embereknek joguk van eldönteni, hogy szeretik-e az igazságot, és hogy milyen utat választanak, de nem rajtuk múlik a döntés, hogy üdvözülnek-e vagy sem, és hogy végül mi lesz a sorsuk. Látod, hogy Isten munkája mögött alapelvek állnak? (Igen.) Az Ő munkája mögött alapelvek vannak, és az egyik legnagyobb alapelv az, hogy hagyja, hogy az emberek a törekvéseik és az útjuk szerint osztályozódjanak, és hagyja, hogy minden természetes módon játszódjon le. Az emberek ezt sosem értik meg, és azt kérdezik: „Mindig azt mondják, hogy Istennek hatalma van, de hol van a hatalma? Miért nem végez Isten egy kis erőszakos átnevelést, hogy megmutassa a hatalmát?” Isten hatalma nem így nyilvánul meg; Isten nem így teszi láthatóvá a hatalmát az emberek számára.

Most már képesek vagytok-e tisztán látni azt az erkölcsi magatartásról szóló mondást, hogy „egy úriembert a szava kötelez”? Azt is értitek, hogy Isten mit követel meg az emberektől? (Igen.) Hogyan értitek ezt? (Isten azt követeli meg, hogy az emberek becsületesek legyenek.) Isten követelményei az emberekkel szemben nagyon egyszerűek. Azt követeli, hogy az emberek becsületesek legyenek, a felmerülő ügyeket az igazságalapelvek szerint kezeljék, ne színleljenek, ne csak a felszínes viselkedésre összpontosítsanak, hanem inkább arra összpontosítsanak, hogy a dolgokat az alapelvek szerint tegyék. Ha az út, amelyen jársz, helyes, és az alapelvek, amelyek szerint igyekszel viselkedni, szintén helyesek és megfelelnek Isten szavai igazságának, akkor ez elég. Hát nem egyszerű ez? (De igen.) A Sátán nem birtokolja és nem fogadja el az igazságot, ezért az embereket olyan mondásokkal vezeti félre, amelyeket az emberek jónak és helyesnek gondolnak, és arra készteti őket, hogy igyekezzenek úriemberek lenni, akik jól viselkednek, és ne legyenek gazemberek, akik rosszat tesznek. Az embereket gyorsan félrevezeti a Sátán, mert ezek a dolgok összhangban vannak az emberek elképzeléseivel és preferenciáival, és könnyen el tudják fogadni őket. A Sátán olyan dolgokra készteti az embereket, amelyek csak látszólag jók. Nem számít, hogy a színfalak mögött milyen rossz dolgokat tettél, mennyire romlott a beállítottságod, vagy hogy gonosz ember vagy-e vagy sem; amíg a külső megjelenésedet a Sátán mondásai és követelményei szerint álcázod, és mások jó embernek neveznek, addig jó ember vagy. Ezek a követelmények és normák egyértelműen arra ösztönzik az embereket, hogy csalárdak és rosszak legyenek, hogy álarcot viseljenek, és meggátolják őket abban, hogy a helyes úton járjanak. Mondhatjuk-e tehát, hogy minden gondolat és nézet, amit a Sátán az emberekbe sulykol, egyik rossz útról a másikra vezeti őket? (Igen.) A munka, amelyet Isten ma akar végezni, annak lehetővé tétele, hogy az emberek felismerjék a Sátán különböző eretnekségeit és téveszméit, átlássák és elutasítsák azokat; majd az emberek visszavezetése a különböző tévutakról a helyes útra, hogy az alapelvek szerint szemléljék az embereket és a dolgokat, valamint azok szerint viselkedjenek és cselekedjenek. Ezen alapelvek egyike sem az emberektől származik, hanem ezek az igazságalapelvek. Amikor az emberek megértik ezeket az igazságalapelveket, képesek gyakorolni azokat, és képesek bemenni azok valóságába, akkor Isten szava és élete fokozatosan beépül ezekbe az emberekbe. Ha az emberek Isten szavait az életüknek tekintik, akkor többé nem fogja őket félrevezetni a Sátán, és nem fognak a rossz úton járni, a Sátán útján, amelyről nincs visszaút. Ezek az emberek nem fogják elárulni Istent, bárhogyan is vezeti félre és rontja meg őket a Sátán. Nem számít, hogyan változik a világ, és nem számít, milyen idő jön el, az életük nem fog hanyatlani vagy elpusztulni, mert ezeknek az embereknek Isten szava az életük, és mivel az életük nem fog hanyatlani vagy elpusztulni, együtt fognak élni ezzel a fajta élettel, és örökké élni fognak. Vajon ez jó dolog? (Igen.) Amikor az emberek üdvözülnek, gazdag áldásban részesülnek!

Mi a legfontosabb dolog jelenleg számotokra? Az, hogy több igazsággal legyetek felvértezve. Csak ha jobban fel vagy vértezve az igazsággal, és többet hallasz, tapasztalsz és értesz meg, akkor leszel képes az embereket és a dolgokat Isten szavai szerint szemlélni, aszerint viselkedni és cselekedni, és akkor fogod pontosan tudni, hogy mik az igazságalapelvek. Csak akkor nem fogsz tévútra tévedni, és nem fogod Isten szavait és az igazságalapelveket emberi akarattal helyettesíteni, valamint a Sátán által beléd oltott gondolatokkal és nézetekkel. Hát nem így van ez? (Így van.) Ezért az egyik legfontosabb és legsürgősebb dolog, amit most tennetek kell, az, hogy felszerelkezzetek az igazsággal, és többet értsetek meg Isten szavaiból. Isten szavaira kell összpontosítanod. Isten szavai sok mindent tartalmaznak, és az igazságnak sok eleme van. Késedelem nélkül fel kell szerelkezned mindezekkel az igazságokkal. Ha nem vértezed fel magad, akkor nem fogod tudni Isten szavait alapként használni, amikor valami történik, és csak a saját akaratod szerint fogod kezelni az ügyet. Ennek eredményeképpen pedig megszeged az alapelveket, és a vétkeid foltként maradnak rajtad. Ha nem tudod, hogyan keresd az igazságot, amikor valami történik, ha csak a saját akaratod szerint és a saját céljaid elérése érdekében kezeled az ügyet, ha a saját akaratodra támaszkodsz, és vannak szennyeződéseid, de nem tudod, hogyan gondolkodj el magadon és hogyan válj öntudatossá, és nem tudod, hogyan hasonlítsd össze magad Isten szavaival, akkor te nem fogod megismerni önmagad, és nem fogsz tudni igazán megtérni. Ha pedig nem térsz meg igazán, milyennek fog látni téged Isten? Ez azt jelenti, hogy hajthatatlan beállítottságod van, és idegenkedsz az igazságtól, ami újabb foltot hagy, és egy további súlyos vétek. Hasznos-e számodra, ha sok szennyfoltot és vétket halmozol fel? (Nem.) Nem, nem hasznos. Hogyan lehet tehát a vétkek problémáját megoldani? Korábban kifejtettem egy fejezetet „A vétkek a pokolba vezetik az embert” címmel. Ez azt jelenti, hogy a vétkek közvetlen kapcsolatban állnak az ember sorsával. Mi történik azokkal az emberekkel, akik mindig vétkeznek? Néhányan közülük azt mondják: „Nem volt szándékos. Akkor nem akartam semmi gonoszat tenni.” Vajon ez jó kifogás? Vajon, ha nem szándékosan tetted, akkor nem volt vétek? Nem kell elgondolkodnod rajta és nem kell megtérned? Nem volt ugyan szándékos, de vajon attól még nem volt vétek? Nem készakarva tetted, de megsértetted Isten természetét és adminisztratív rendeleteit, nem igaz? (De igen.) Ez tény, ezért vétek volt. Nincs értelme kifogásokat keresni. Azt mondod: „Fiatal vagyok. Nincs sok képzettségem, és nincs sok tapasztalatom a társadalomban. Nem tudtam, hogy ez helytelen – senki sem mondta nekem.” Vagy azt mondod: „A helyzet túl veszélyes volt. A pillanat hevében tettem.” Vajon ezek jó indokok? Ezek közül egyik sem jó indok. Ha lehetőséged van arra, hogy a saját akaratod szerint cselekedj, akkor arra is lehetőséged van, hogy az igazságot keresd, és az igazságot kell használnod a cselekedeteid alapelveként. Miért döntöttél tehát úgy, hogy az akaratod szerint cselekszel, amikor lehetőséged volt az igazság keresésére? Az egyik ok az, hogy az igazsággal kapcsolatos megértésed túl sekélyes, és általában nem tulajdonítasz jelentőséget az igazságra való törekvésnek és annak, hogy Isten szavaival felvértezd magad. Van egy másik ok és helyzet is, ami szintén igaz: általában úgy teszel dolgokat, hogy Isten vagy Isten szavai hiányoznak a szívedből. Isten szavai soha nem uralták a szívedet. Megszoktad, hogy akaratos vagy, és szokás szerint azt hiszed, hogy neked van igazad, szokás szerint te uralsz minden ügyet, és szokás szerint a saját preferenciáid szerint teszed a dolgokat. Csak végigmész a folyamaton és a formaságokon, amikor Istenhez imádkozol. Isten szavainak nincs helye a szívedben, és nem tudnak uralkodni benned, Istennek sincs helye a szívedben, és nem tud uralkodni fölötte. Számodra természetes, hogy mindenben, amit teszel, te vagy a főnök, és ennek következtében megsérted az igazságalapelveket. Ez vétek? Biztosan az – ez vétek. Akkor miért keresel kifogásokat? Nincs érvényes kifogás. A vétek az vétek. Ha sok vétket követsz el, ha megkárosítod Isten házának érdekeit és az egyház munkáját, és végül magadra haragítod Isten természetét, akkor megszűnik az esélyed az üdvösségre. Ez a pontos értelmezése annak, hogy „a vétkek a pokolba vezetik az embert”; ez tény. Ezt az emberek romlott beállítottságai okozzák, amelyek mindenféle viselkedést eredményeznek, amelyek pedig az emberek által választott utat alkotják. Ez a helytelen út az oka annak, hogy az emberek mindenféle vétket követnek el fontos és kritikus pillanatokban, miközben a kötelességüket teljesítik. Ha pedig túl sok vétket követsz el, és ezek felhalmozódnak, akkor elvész az esélyed az üdvösségre. Miért követnek el az emberek mindig vétkeket? Az alapvető ok az, hogy soha nincsenek vagy csak ritkán vannak felvértezve Isten szavaival, és ritkán tesznek bármit is Isten szavai vagy az igazságalapelveikre alapozva – így végül mindig elkövetnek valami vétket. Amikor az emberek vétkeznek, mindig megbocsátanak maguknak, és magyarázatokat és mentségeket hoznak fel, például: „Nem akartam ezt tenni. Jó szándékaim voltak. Azért történt, mert a helyzet sürgős volt. E miatt a személy miatt volt. Mindenféle objektív okok miatt volt...” Bármi legyen is az ok, ha nem az igazságra törekszel, és nem Isten szavai szerint cselekszel, az igazságot tartva mércének, akkor hajlamos leszel vétkezni és ellenállni Istennek. Ez tagadhatatlan tény. E tény szerint a sorsod úgy fog alakulni, ahogyan azt korábban említettem: „A vétkek a pokolba vezetik az embert.” Ez lesz végül a sorsod. Érted? (Igen, értem.)

Egyes emberek beállítottsága annyira hajthatatlan, ők pedig annyira gátlástalanok, hogy mindig így ábrándoznak: „Egy kis vétek semmiség. Isten nem bünteti meg az embereket. Ő irgalmas és szeretetteljes, megbocsátó és türelmes az emberekkel. Isten napja még messze van. Később, amikor lesz rá alkalmam, törekedni fogok ezekre az igazságokra, amelyeket Ő adott ki. Bár Isten őszinte és sürgető hangon mondta ezeket a szavakat, még rengeteg alkalom lesz arra, hogy higgyünk Istenben és üdvözüljünk.” Ők mindig elutasítóak, soha nem érzik a sürgősséget, nincs bennük óriási vágy Isten iránt, és nem szomjazzák az igazságot. A szívük mindig hajthatatlan, és mindig teljesen figyelmen kívül hagyják az igazságot és Isten szavainak követelményeit. Ha ilyen hozzáállással és ilyen állapotban végzik a kötelességüket, mi fog végül történni? Állandóan vétkezni fognak, és szégyenfoltokat szereznek! Veszélyes, ha valaki állandóan szégyenfoltokat szerez és vétkeket követ el, mégsem kezeli ezt komolyan, és ennyire nem törődik vele. Az, hogy Isten most nem ítél el, nem jelenti azt, hogy a jövőben sem fog elítélni. Röviden, aki ilyen állapotban él, az veszélyben van. Az ilyen emberek nem becsülik Isten szavait, sem a lehetőséget, hogy üdvözüljenek, vagy hogy végezzék a kötelességüket, és még kevésbé mindazokat a körülményeket, amelyeket Isten vezényelt le számukra. Mindig lanyhák és közömbösek, és mindent hanyagul, lustán és szétszórtan végeznek. Az ilyen ember veszélyben van. Vannak, akik ennek ellenére meg vannak elégedve magukkal, és azt gondolják: „Amikor végzem a teendőimet, Isten velem van, Isten megvilágosít és vezet, Isten néha fegyelmez is, és Ő velem van az imáimban!” Isten kegyelme bőséges – bizonyára elég ahhoz, hogy élvezd –, vehetsz belőle annyit, amennyit csak akarsz, és soha nem fogy el, de… na és? Isten kegyelme nem képviseli az igazságot, és az, hogy élvezed Isten kegyelmét, nem jelenti azt, hogy birtokában vagy az igazságnak. Isten minden ember iránt könyörületes, de Isten könyörülete nem túlságosan elnéző. Isten együttérez az emberi élettel és minden teremtett lénnyel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy munkájában nincsenek alapelvei, hogy nem rendelkezik igazságos természettel, vagy hogy azok a normák, amelyeket megkövetel az emberektől, és amelyekkel értékeli őket, változni fognak. Érted? (Igen.) Úgy érzed, hogy Isten soha nem haragudott rád, hogy Isten mindig szelíd és figyelmes veled, és hogy rendkívüli módon törődik veled, szeret és becsül téged. Érzed Isten melegségét, Isten ellátását, Isten segítségét, sőt Isten kivételes jóindulatát és kegyelmességét is. Úgy érzed, hogy Isten téged szeret a legjobban, és hogy még ha másokat el is hagy, téged soha nem fog elhagyni. Ezért tele vagy önbizalommal, úgy érzed, mintha jogos lenne, hogy nem törekszel az igazságra, nem szenvedsz és nem fizetsz árat a kötelességed végzése közben, és nem törekszel a beállítottságod megváltoztatására. Isten biztosan nem fog elhagyni téged. Vajon ez az erős bizalmad Isten szavain alapul? Ha egy nap valóban nem érzed Isten jelenlétét, akkor pánik tölti el a szívedet, és azt gondolod: „Lehetséges, hogy Isten elhagyott engem?” Világosnak kell lennie számodra, hogy mi lesz a véged. Azok az emberek, akik nem törekszenek az igazságra, és túlzottan önelégültek, semmiképpen sem fogják jól végezni. Isten célja azzal, hogy szereti és becsben tartja az embereket, könyörületes velük, kegyelmet ad nekik, vagy akár az emberek bizonyos hányadával kedvezően vagy kegyesen bánik, valamint e cselekedetek lényegesemmiképpen sem az, hogy elkényeztessen vagy elnéző legyen veled, vagy hogy rossz útra tereljen vagy tévútra vezessen, vagy hogy elfordítson téged az igazságtól vagy az igaz úttól. Isten célja mindezzel az, hogy támogassona helyes úton járásban, hogy olyan szíved legyen, amelyben óriási vágyakozás van Iránta, hogy növelje a Belé vetett hitedet, és hogy aztán őszintén Istent félő szívet alakítson ki benned. Ha mindig Isten kényeztetését akarod élvezni, és az Ő házi kedvence akarsz lenni, akkor azt mondom, hogy tévedsz. Nem vagy Isten házi kedvence, és az Ő kegyessége vagy kivételes bánásmódja irántad határozottan nem dédelgetés vagy kényeztetés. Isten célja mindezzel az, hogy lehetővé tegye számodra, hogy megbecsüld Isten szavait, elfogadd az igazságot, és megerősödj az Ő kegyelme és áldásai által, hogy legyen benned akarat és kitartás az igazságra való törekvés útján járni, és a helyes úton járni az életben. Természetesen bizonyossággal kijelenthetjük, hogy amikor Isten közzéteszi ezeket az igazságokat, akkor máris gondoskodik rólad, életet nyersz, és élvezed az Ő szeretetét. Ha meg tudod köszönni Istennek az Ő kegyességét, szilárdan meg tudsz állni a helyeden, jobban fel tudsz szerelkezni Isten szavaival, jobban meg tudod becsülni az Ő szavait, az igazságalapelveket keresed, amikor a kötelességedet végzed, és igyekszel az embereket és a dolgokat Isten szavai szerint szemlélni, valamint azok szerint viselkedni és cselekedni, akkor nem hagytad cserben Őt. Ha azonban visszaélsz Isten irántad tanúsított kegyelmével és kivételes jóindulatával, figyelmen kívül hagyod az Ő irántad tanúsított könyörületességét, ragaszkodsz ahhoz, hogy a dolgokat a magad módján végezd, önfejűen és meggondolatlanul cselekszel, soha nem szerelkezel fel Isten szavaival, nincs meg benned az akarat, hogy az igazságra törekedj, vagy nem Isten szavai szerint szemléled az embereket és a dolgokat, és nem azok szerint viselkedsz és cselekszel, az igazságot tekintve mércének, csak Isten kegyelmét akarod élvezni és elégedettnek lenni magaddal, akkor, ha elmaradsz Isten elvárásaitól – vagyis ha ismételten csalódást okozol Istennek –, előbb-utóbb kimerül Isten irántad való kegyelme, könyörülete és szerető kedvessége. Amikor ezek a dolgok kimerülnek, az lesz az a nap, amikor Isten visszavonja minden kegyelmét. Amikor már nem is érzed Isten jelenlétét, tudni fogod, hogy mit érzel valójában belül. Sötétség lesz benned. Lehangoltnak nyugtalannak és üresnek fogod érezni magad. Úgy fogod érezni, hogy a jövő bizonytalan. Félni és állandóan szorongani fogsz. Ez nagyon szörnyű dolog. Ezért az embereknek meg kell tanulniuk megbecsülni mindazt, amit Isten adott nekik, megbecsülni a kötelességet, amelyet végezniük kell, ugyanakkor tudniuk kell, hogyan viszonozzák. Valójában Isten kérése, hogy viszonozd, nem arról szól, hogy mennyi hozzájárulást teszel Érte, vagy hogy mennyire hangzatos Számára a bizonyságtételed. Isten azt akarja, hogy a helyes úton járj, azon az úton, amelyet Ő elvár tőled. Isten kegyelme elegendő ahhoz, hogy az emberek élvezzék azt. Ő nem fukarkodik azzal, hogy ezt a kegyelmet az emberekre árassza, és nem is fogja megbánni, hogy ezt a kegyelmet az embereknek adja. Ha Isten megáld valakit, és kegyelmes hozzá, azt mindig szívesen teszi. Az Ő lényegéhez, természetéhez és identitásához tartozik, hogy ezt teszi. Soha nem bánja meg, és soha nem bánkódik, amiért ezeket a dolgokat megadja az embereknek. Tegyük fel azonban, hogy az emberek nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, vagy nem tudják értékelni a szívességeket. Mindig cserbenhagyják Istent, és újra meg újra csalódást okoznak Neki. Nem számít, hogy Isten milyen magas árat fizetett, vagy milyen hosszú ideig várt, az emberek még mindig figyelmen kívül hagyják Őt, és nem értik meg az Ő jó szándékait. Az emberek csak arra törekszenek, hogy élvezzék Isten kegyelmét – minél többet, annál jobb. Bármennyit is élveznek Isten kegyelméből és áldásaiból, nem tudják viszonozni Isten szeretetét, visszaadni szívüket Istennek és követni Őt. Azt gondoljátok, hogy Isten elégedett lesz, ha az emberek így bánnak Vele? (Nem.) Miféle igaz hozzáállással kell rendelkeznie az embernek ahhoz, hogy Isten elégedett legyen? Az embereknek bűnbánatot kell tartaniuk, legyenek gyakorlati megnyilvánulásaik, és végezzék jól a kötelességüket. Nem szabad különféle mentségekhez és kifogásokhoz ragaszkodniuk. Isten kegyelme, megbocsátása és együttérzése az emberiséggel nem jelentenek tőkét vagy kifogásokat, amivel kényeztetheted magadat. Bármit is tesz Isten, bármilyen erőfeszítést, árat vagy gondolatot is fektet az emberekbe, Neki csak egy végső célja van. Ez pedig az, hogy reméli, hogy az emberek a helyes útra térnek, és azon fognak járni. Mi a helyes út? Az igazságra törekedni, és egyre jobban felszerelkezni azzal. Ha az út, amelyen az emberek járnak, összhangban van Isten szavaival, és az igazság a mércéje, akkor az az ár, amelyet Isten az emberekbe fektet, és minden elvárása, amelyet velük szemben támaszt, viszonzásra talál. Úgy gondoljátok, hogy Isten magas követelményeket támaszt az emberekkel szemben? (Nem.) Isten nem támaszt magas követelményeket az emberekkel szemben, és elég türelme és szeretete van ahhoz, hogy várjon az emberek visszatérésére. Amikor Istenhez fordulsz, Ő nem egyszerűen csak egy kis kegyelmet és áldást ad neked, hanem gondoskodik rólad, támogat és vezet az igazságban, az életben és az úton, amelyen jársz. Isten még nagyobb munkát fog végezni benned. Ez az, amit Ő alig vár. Mielőtt ezt a munkát elvégezné, Isten fáradhatatlanul vezeti az embereket, támogatja őket, valamint kegyelmet és áldást áraszt rájuk. Mindez nem volt Isten eredeti szándéka, és nem is olyasmi, amit Ő kifejezetten tenni akar. Azonban nincs más választása, mint hogy kötelezze magát arra, hogy minden árat megfizet az emberekért, és mindenáron elvégzi ezt a munkát. Isten mindezen munka elvégzése után végül is azt akarja elérni, hogy az emberek vissza tudjanak fordulni. Ha az emberek megértik az Ő szándékait és gondolkodását, és azt, hogy miért akarja ezt valóban megtenni, akkor az emberek fel fogják ismerni az Ő szeretetreméltóságát, lesz némi érettségük, és felnőnek. Amikor az emberek elkezdenek aprólékosan és keményen dolgozni minden egyes igazságon, amelyet Isten megadott nekik, és elkezdenek bemenni az egyes igazságok valóságába, akkor Isten elégedett. Ekkor már nem kell többé azt az egyszerű munkát végeznie, hogy az emberekkel van, és vigasztalja, ösztönzi és buzdítja őket. Ehelyett többet tud biztosítani számukra az igazság tekintetében, az életben és az úton, amelyen járnak. Nagyobb és konkrétabb munkát végezhet az emberekben. Miért inkább ezt a fajta munkát végzi Isten? Azért, mert miközben ilyen munkát végez, reményt lát az emberekben, látja a jövőjüket, és látja, hogy az emberek a szívükben és a gondolkodásukban egyesülnek Vele. Ez mérhetetlenül nagy dolog mind az emberek, mind Isten számára, és olyasmi, amire Ő már régóta alig vár. Amikor valaki az igazságra való törekvés útjára lép, fokozatosan egyre több ereje és valódi érettsége lesz, amellyel harcolhat a Sátán ellen, és szilárdan megállhat az Isten melletti tanúságtételben, Istennek pedig több reménye lesz arra, hogy még egy teremtett emberi lényt láthat, aki kiáll és harcol Érte a Sátán ellen. Ez Isten dicsősége. Ahogy az emberek növekednek érettségükben, egyre erősebbek lesznek, egyre többet tesznek bizonyságot, egyre istenfélőbbé válnak, és egyre inkább alávetik magukat Istennek, mindez azt jelenti, hogy van remény arra, hogy Isten megnyeri a győztesek egy csoportját, és megdicsőül az embereken keresztül és az emberek között. Vajon ez jó dolog? (Igen.) Ez az, amit Isten alig vár, és ez az Ő reménysége és várakozása veletek kapcsolatban. Ő már régóta várja ezt. Ha az emberek megértik Isten szívét, és képesek tekintettel lenni rá, akkor azon fognak munkálkodni, amit Ő kér tőlük, és meg fogják fizetni az árát annak, amit Ő kér tőlük. Minden erőfeszítést meg fognak tenni azért, hogy együttműködjenek azzal, amit Isten tenni akar, hogy teljesítsék a kívánságait, és hogy megvigasztalják a szívét. Ha azonban nem akarod ezt megtenni, akkor Isten nem fog kényszeríteni. Azt mondod: „Miért nem akarom ezt? Miért nem akarom azt tenni, amit Isten megkövetel? Miért érzem magam nyugtalannak, kellemetlenül, és miért nem akarom alávetni magam, amikor az Isten követelményeinek való megfelelésre gondolok?” Nem kell megfelelned Isten követelményeinek; ez önkéntes dolog. Jogod van választani, és szabad vagy. Isten nem kényszeríti az embereket. Ezt csak azért mondom nektek, hogy teljesen megértsétek annak a valóságát, hogy mit akar Isten elérni, megértsétek a felelősséget, amelyet viseltek, és hogy Isten mit vár el tőletek. Világos ez? (Igen.) Jó, hogy világos. Ha világos, akkor az emberek szíve tudatában lesz mindezeknek. Belül tudni fogják, hogy min dolgozzanak legközelebb, mit kell tenniük és milyen árat kell fizetniük; lesz útmutatásuk.

Ma arról az erkölcsi magatartást érintő kijelentésről beszéltem, hogy „egy úriembert a szava kötelez”. Miután korábban több más, a Sátán által hirdetett, az erkölcsi magatartásra vonatkozó mondással is foglalkoztunk, ez egy kicsit megkönnyíti ennek a mondásnak a kiismerését. Bármelyik erkölcsi magatartásról szóló mondásról legyen is szó, a Sátán alapvetően egyfajta állítást akar felhasználni az emberi viselkedés megkötésére és korlátozására, hogy azután egy irányzatot alakítson ki a társadalomban. Azáltal, hogy létrehozza ezt az irányzatot, félre akarja vezetni, irányítani akarja és foglyul akarja ejteni az egész emberiség elméjét, és ezáltal az egész emberiséget Isten ellen fordítani. Miután az emberek Isten ellen fordulnak, a Sátán azt akarja elérni, hogy Istennek ne legyen módja az embereken cselekedni vagy munkálkodni. Ezt a célt akarja elérni a Sátán, és ez a lényege mindazoknak a dolgoknak, amelyeket a Sátán tesz. Függetlenül attól, hogy a viselkedés melyik aspektusát képviselik, vagy hogy milyen gondolatokat és nézeteket képviselnek, ezek az erkölcsi magatartásról szóló mondások, amelyeket a Sátán hirdet, minden esetben irrelevánsak az igazság szempontjából, és ellentétesek is az igazsággal. Hogyan kellene az embereknek foglalkozniuk ezekkel az erkölcsi magatartásra vonatkozó mondásokkal, amelyeket a Sátán hirdet? Egy nagyon egyszerű alapelv az, hogy minden olyan állítást, amely a Sátántól származik, le kell lepleznünk, boncolgatnunk kell, át kell látnunk és el kell utasítanunk. Mivel ezek a Sátántól származnak, ha a szívünk átlát rajtuk, akkor elítélhetjük és elutasíthatjuk őket. Nem engedhetjük meg, hogy a Sátán dolgai jelen legyenek a gyülekezetben, hogy félrevezessék, megrontsák és megzavarják Isten választott népét. El kell érni azt a célt, hogy Isten választott népe elutasítsa a Sátánt, és a Sátán eretnekségeinek és téveszméinek még csak a nyomát se láthassuk bennük. Ezen eretnekségek és téveszmék helyett Isten szavainak és az igazságnak kell uralkodnia Isten választott népének szívében, és életükké kell válnia. Az ilyen emberiség az a fajta, amelyet Isten meg akar nyerni. Fejezzük be itt a mai közösséget.

2022. július 9.