Rengetegen hallgatnak éveken át prédikációkat úgy, hogy nem értik, mi az igazság, avagy az igazság mely vonakozására kellene összpontosítaniuk az erőfeszítéseiket. Csupán meghallgatják, és ennyi – mindig hanyag, meggondolatlan, szív nélküli emberek az ilyenek. Nem csoda, hogy bár évek óta hisznek Istenben, mégsincs tapasztalatuk és bizonyságuk. Aki valóban az igazságra törekszik, annak fel kell tennie ezeket a kérdéseket: Amit mondok és amit teszek, az összhangban van az igazsággal? Minek vagyok híján? Milyen hiányosságaimat kellene pótolnom? Mennyire teljesítem jól a kötelességem? Tudok az alapelveknek megfelelően cselekedni? Ha nem vagy tisztában ezekkel a dolgokkal, akkor nem olyan valaki vagy, aki az igazságra törekszik. Ha szeretnél az igazságra törekedni és elnyerni azt, akkor gyakran olvasnod kell Isten szavait és át kell gondolnod azokat. Nem számít, milyen kötelességet teljesítesz, át kell gondolnod és rá kell jönnöd azokra az igazságokra, amelyeket meg kell értened, és képesnek kell lenned azon igazságok gyakorlására és megtapasztalására, amelyeket megértesz. Mindig fontolóra kell venned: „Vajon gyakoroltam ezt az igazságot és bementem abba? Az élet mely vonatkozásaira utal ez az igazság? Mely környezetekre? Mely körülményekre?” Ezeknek a kérdéseknek rögzülniük kell a szívedben, és a szabadidődben meg kell próbálnod rájönni ezekre. Ha gondolkozol rajtuk de nem érted őket, akkor imádkoznod és olvasnod kell, Isten elé kell jönnöd, és meg kell nyitnod Neki a szíved. A legtöbbek szíve nem az igazságra irányul az Istenbe vetett hitükben. Hol van a szívük? Mindig külsőséges dolgokra irányul a szívük, a hiúság és a kevélység dolgain görcsölnek, valamint azon, hogy mi helyes és mi helytelen. Nem tudják, mely dolgok kapcsolódnak az igazsághoz és melyek nem, és azt gondolják, hogy „ameddig Isten házában teszek dolgokat, lótok-futok és nehézségeket viselek el a kötelességem teljesítéséhez, addig az igazságot gyakorlom.” Ez nem így van. Az igazságot gyakorolja valaki azáltal, hogy Isten házáért tesz dolgokat, lót-fut és nehézségeket visel el? Van alapja annak, hogy ezt mondja? A nehézség elviselése dolgok megtétele közben és az igazság gyakorlása két különböző dolog. Ha nem tudod, mi az igazság, akkor hogyan tudnád gyakorolni? Nem abszurd ez? Emberi elképzelések és képzelgések szerint cselekszel, zavarodott és zagyva állapotban vagy, és a saját ötleteid szerint teszel dolgokat. Össze van zavarodva a szíved, nincsenek céljaid, irányod vagy alapelveid. Csupán megteszel dolgokat, és nehézséget viselsz el ezek megtétele közben – hogyan kapcsolódik ez az igazság gyakorlásához? Ha az emberek nem értik az igazságot, akkor nem számít, mit tesznek, és nem számít, milyen nehézségeket viselnek el, távol vannak az igazság gyakorlásától. Az emberek mindig saját akaratuk szerint tesznek dolgokat, csak azért, hogy elvégezzék; egyáltalán nem gondolják át, hogy a cselekedeteik megfelelnek-e az igazság alapelveinek vagy sem. Ha nem tudod, hogy amit teszel, az megfelel-e az igazságnak, akkor biztosan nem gyakorlod az igazságot. Némelyek azt mondják: „Az egyházért teszek dolgokat. Ez nem az igazság gyakorlása?” Ez egyszerűen nem így van. Ha valaki az egyházért tesz dolgokat, az azt jelenti, hogy az igazságot gyakorolja? Nem feltétlenül – ezt csak úgy lehet eldönteni, ha megnézzük vajon tartoznak-e alapelvek az illető cselekedeteihez vagy sem. Ha nem tartoznak alapelvek ahhoz, amit valaki tesz, akkor nem számít, kiért teszi, nem az igazságot gyakorolja. Még ha valami jót tesz is, azt az igazság alapelveinek megfelelően kell tennie ahhoz, hogy az igazság gyakorlásának számítson. Ha megszegi az alapelveket, akkor bármi jót tegyen, az csupán jó viselkedés, és híján van az igazság gyakorlásának. Sokan vannak most, akik soha nem igyekeznek az igazság alapelvei felé a kötelességük teljesítésében, ami azt jelenti, hogy csupán szolgálatot végeznek. Ha valaki soha nem igyekszik az igazság felé, nem tudja megfelelően teljesíteni a kötelességét. Az ilyen ember biztosan nem Isten embere, és csupán szolgálattevőnek lehet nevezni. Ha mindvégig kitart a szolgálat végzésében, akkor tekinthető hűséges szolgálattevőnek, és megengedhető neki, hogy maradjon. Ám ha valami rosszat tett a szolgálat végzése folyamán, akkor útközben ki lesz vetve, akárcsak az idénymunkás, akire már nincs szükség. A legtöbb szolgálattevő ily módon kivettetik. Ha az általuk végzett szolgálat nem üti meg a mércét, akkor bizonyára nem tudnak majd szilárdan megállni.

Mit jelent gyakorolni az igazságot? Mit jelent gyakorolni az igazságot vagy nem gyakorolni azt, amikor valaki elvégez egy feladatot vagy teljesít egy kötelességet? Nem gyakorolni az igazságot azt jelenti, hogy amit az illető tesz, az nem kapcsolódik az igazsághoz. Lehet, hogy kötelességet teljesít, azonban ennek nincs sok köze az igazsághoz. Csupán egyfajta jó viselkedés, és számíthat jótettnek, azonban még messze van az igazság gyakorlásától – e két dolog között van különbség. Mi a különbség? Csupán hatáskört vagy szabályokat tartasz be, amikor csinálsz valamit. Nem hagyod, hogy Isten házának az érdekei sérüljenek, kicsit jobban rohangálsz és kicsit több nehézségen mész át, véghez viszed ezeket a dolgokat, és ha nem különösebben magasak a veled szemben támasztott követelmények, akkor talán megfelelően teljesíted a kötelességed. Azonban fontolóra kell venni még valamit: E dolog végzése közben feltártad és felfedted, milyen Istennek nem tetsző, romlott beállítottságok, gondolatok és dolgok vannak benned? Az elvégzése, a kötelességed teljesítése közben valóban megismerted magad? Ráleltél az igazságra, amelyet gyakorolnod kell és amelybe be kell menned? (Nem nagyon – időnként egyszerűen csak hozzámérem magam Isten szavaihoz, hogy kicsit megismerjem magamat, ez minden.) Akkor leginkább csak elméleti, sablonos tudásod van magadról, nem gyakorlati tudásod. Ha nem törekszel az igazságra, ha nem gyakorlod azt és nem teszel szert rá, akkor még ha nem is követtél el nagy hibákat és szegtél meg lényegi alapelveket, még ha nem is tettél aktívan rosszat, és jó embernek tűnsz, némi emberi mivolttal, a hibáid hiánya és az emberi mivoltod látszata nem ugyanaz, mintha megfelelnél az igazságnak vagy gyakorolnád azt. Ezek a dolgok távol vannak és különböznek egymástól. Miután több éve hisznek Istenben, sokan felfedezik, hogy tipikus szolgálattevők. Csodálkoznak rajta, hogyan váltak szolgálattevőkké, de bárhogy töprengjenek is rajta, nem jönnek rá a válaszra. Amikor az emberek épp csak elkezdenek hinni Istenben, nem az a szándékuk, hogy szolgálattevők legyenek. Úgy tervezik, hogy jó hívők lesznek, hogy véghez viszik és megértik az igazságot, és végső soron meg lesznek mentve és bemennek a mennyek országába – vagy legalábbis képesek lesznek a túlélésre. Azt is gondolják, hogy hívőkként félniük kell Istent és kerülniük a rosszat, valamint alávetni magukat Őneki. Hogyan válnak szolgálattevőkké anélkül, hogy ezt felismernék? Azért, mert soha nem vagy képes gyakorolni az igazságot vagy bemenni az igazság valóságába a kötelességedben, és azokban a környezetekben, amelyeket Isten elrendezett a számodra – mindig munkálkodsz ahelyett, hogy teljesítenéd a kötelességed. Ez az oka. Így hát, miután már egy ideje teljesíted a kötelességed, és lecsendesedsz, az merül fel benned: „Mit nyertem mindezen idő alatt? Amikor egyszer kimentem, majdnem veszéllyel találkoztam, azonban Isten megóvott engem” – vajon nem számít Isten ismeretének az, hogy láttad, amint megóvott téged? Ezek a dolgok nem tudnak arra késztetni, hogy növeld az Istenbe vetett hited, vagy képessé tenni téged arra, hogy valóban megértsd a saját romlott beállítottságodat, természetedet és lényegedet. Visszagondolva arra, ahogyan mindezen idő alatt a kötelességedet teljesítetted, vajon haladtál afelé, hogy bemenj az életre? Ha a kötelességed teljesítésekor átültetted a gyakorlatba az igazságot, és alapelveknek megfelelően cselekedtél, akkor bizonyára haladni fogsz. Ha azt mondod: „Ami a dolgok pozitív oldalát illeti, Isten ismeretének az igazsága mélyreható; még nem igazán jöttem rá vagy tanultam belőle sokat. Azonban ami a dolgok negatív oldalát illeti, tudom, hogy a legnehezebben beazonosítható romlott beállítottságok az emberiség Isten által feltárt romlott beállítottságai, az emberiség lényege, amely ellenséges Istennel és szembeszegül Ővele, az emberiség gonosz természete és csalárdsága, valamint az emberek szíve legmélyén rejlő, Isten által feltárt romlott beállítottság. Eddig nem vettem észre, de most már felismerem és látom, és némileg érzékeli a szívem.” Ez haladás. Megvannak benned ezek az érzések, és ha lecsendesedsz és megpróbálod alaposan átgondolni, akkor rájössz, hogy túlságosan felszínes a több éves Istenbe vetett hited megtapasztalása, és látni fogod, hogy túl sok dolognak híján vagy. Némileg érted a saját romlottságod igazságát, de csupán elkezdted a bűnbánatot. Kevesebb bűnt követsz el és apró változások látszanak a viselkedésedben, azonban ez még nagyon is távol áll az életfelfogásod megváltozásától. Várj, amíg lesz még néhány évnyi tapasztalatod, amikor alaposabban megérted a romlott beállítottságodat, és némileg megváltozik az életfelfogásod – akkor végre érezni fogod, hogy nagy üdvösséget kaptál Istentől, és azt fogod mondani: „Istennek az embert feltáró szavai igazak, és Áment mondok Isten szavaira. Az Ő szavai az igazság, és ó, mennyire igazak!” Amikor az emberek nem ismerik magukat, mind azt mondják: „Mások talán elárulják Istent, de én soha nem fogom. Mások talán elhagyják Istent, de én soha nem fogom.” Ezek vajon nem üres szavak? A tények által lelepleződve az emberek érzékelni tudják, hogy ők maguk túlságosan megbízhatatlanok, hogy szükségük van Istenre, aki vigyáz rájuk és óvja őket, hogy valójában nem tudják otthagyni Isten gondoskodását, és hogy csakis Isten kegyelme és irgalma által van az, hogy az emberiség eljutott a mai napig, és hogy az emberiségnek nincs mivel kérkednie. Ha megvan benned ez az érzés, akkor az a tapasztalatodból adódik, nem mások ültették el benned. Abból adódik, amin személyesen keresztülmentél, amit megtapasztaltál. Ezek a dolgok rendkívül gyakorlatiasak és mélyrehatóak, sokkal gyakorlatiasabbak az emberek által oly gyakran mondott nagy, üres szavaknál. Amikor rendelkezel ezzel a fajta tapasztalattal, és megvan a szívedben ez az érzés, akkor az szomjúhozni fogja Istent, az Ő szavait, valamint az igazságot. Ihletet kapsz Isten szavainak a becsben tartására, ihletet kapsz az Ő szavainak a gyakorlására és megtapasztalására, és egy lépéssel közelebb kerülsz hozzá az Őhozzá fűződő kapcsolatodban. Ez azt bizonyítja, hogy már rajta vagy az Istenbe vetett hit helyes útján, és elkezdtél bemenni az igazság valóságába. Azok az emberek, akik csupán a doktrína szavait és üres elméleteket prédikálnak, még távolabb vettetnek, egyre inkább elszigetelődnek, és megszégyenülnek Isten házában. El kell töprengeniük magukon, és ideje, hogy felébredjenek.

Milyen kritériumok alapján mérhető fel, hogy valaki rendelkezik-e az igazság valóságával? Vagy hogy valaki az igazságot gyakorolja-e? Amikor történik vele valami, meg kell nézned, hogy milyen a hozzáállása Istenhez, hogy tudja-e az igazságot keresni, hogy valóban ismeri-e magát, és hogy tudja-e félni Istent és kerülni a rosszat. Ha tisztán látod ezeket a dolgokat, akkor el tudod dönteni, hogy az illető az igazságot gyakorolja-e, illetve megvan-e a valósága. Ha valaki mindig szavakat, valamint a doktrína frázisait prédikálja, és áradnak belőle a hangzatos szavak, amikor történik vele valami, akkor világos, hogy az illető nem rendelkezik az igazság valóságával. Amikor olyan valakivel történik valami, aki nem rendelkezik az igazság valóságával, vajon az illető át tudja ültetni az igazságot a gyakorlatba? Nem, ez nem lehetséges a számára. Talán azt mondja: „Ez történt, alávetem magam Istennek.” Miért akarod alávetni magad Istennek? Az alapelv helyes, azonban előfordulhat, hogy az érzéseid alapján cselekszel, olyan módszerrel, amelyet te magad mérlegeltél és választottál. Azt mondod, hogy aláveted magad Istennek, de a szívedben állandóan kételkedsz mindabban, amit Isten tesz. Nem érted, miért cselekszik Isten oly módon, ahogy azt teszi, mégis azt mondogatod magadnak, hogy alá kell vetned magad Őneki, amikor valójában nem áll szándékodban. Csak kívülről tűnsz nem ellenállónak, nem panaszkodónak, aki megteszi, amit mondanak neki. Úgy tűnik, mintha alávetetted volna magad, azonban ez a fajta alávetettség csupán színlelés, a szabályok puszta betartása. Nem gyakorlod az alávetettséget. Ki kell tárulkoznod és elemezned a romlott beállítottságot, amely megakadályozza az alávetettségedet, és össze kell vetned azt Isten szavaival. Ha valóban tudomást szerzel a romlott beállítottságodról, ha valóban meg tudod érteni Istent, és tudni, miért cselekszik oly módon, ahogyan azt teszi, ha teljesen meg tudod ezt érteni, akkor alá tudod vetni magad Istennek. Azt fogod mondani: „Legyen bármily nagy a nehézség, érezzem maga bármily gyengének vagy szomorúnak, nem leszek negatív, és alá fogom vetni magam Istennek, mert tudom, hogy amit Isten tesz, az jó, hogy minden helyes, amit Ő tesz. Ő semmi rosszat nem tenne.” Ha ezt eléred, akkor teljesen megoldódik a problémád. Némelyek nem keresik az igazságot, és oldják meg ily módon a problémákat. Csupán szavakat és a doktrína frázisait prédikálják, és úgy tűnik, mintha mindent értenének, azonban amikor valós nehézség éri őket, akkor nem tudják átültetni az igazságot a gyakorlatba, bár szeretnék. Sérelmek és félreértések maradnak a szívükben – azonban nem keresik az igazságot a probléma megoldásához. Ezek a sérelmek és félreértések az emberek bensőjébe vannak rejtve. Lényegében rákos betegségek, amelyek a megfelelő közegben előtörnek. Mielőtt ez történne, az emberek nem érzik ezeket, és úgy gondolják, hogy az igazság egészét értik és nincsenek nehézségeik. Azonban amikor később valami történik velük, nem tudják átültetni az igazságot a gyakorlatba. Ez azt bizonyítja, hogy nincs Istenbe vetett igaz hited, és valójában nem érted az igazságot. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy prédikálhatsz néhány szót és a doktrína néhány fázisát, és eleget tehetsz néhány szabálynak. Előfordulhat ugyan, hogy időnként képes leszel alávetni magad, ez a szabályok betartása iránti alávetettség, amely nagyon korlátozott alávetettség. Ha olyasvalami történik veled, ami nem egyezik az elképzeléseiddel, akkor nem leszel képes alávetni magad. Ez azt mutatja, hogy nem olyan valaki vagy, aki igazán alá tudja vetni magát Istennek, és hogy a romlott beállítottságod megoldatlan és változatlan. A téged érő dolgok fényében ismerned kell a romlott beállítottságodat, és tudnod, értened kell mindazt, amit Isten tesz, tekintettel léve rá. Ezt követően igazi és készséges alávetettségre kell szert tenned, és nem számít, mi történik veled, vagy mennyire egyezik az elképzeléseiddel, képesnek kell lenned rá, hogy alávesd magad. Ez az a szint, amelyet el kell érned ahhoz, hogy olyan valaki legyél, aki igazán aláveti magát Istennek, és olyan valaki, aki igazán megváltozott.

A legtöbb olyan ember, aki éveken át hisz Istenben, nem tudja, mit jelent alávetni magát Őneki. Csak azt tudja, hogyan szólja a doktrína szavait és frázisait, azt viszont nem, hogyan gyakorolja az igazságot, avagy hogyan gyakorolja oly módon, hogy alávesse magát Istennek. Vajon miért? Némelyek mindig a saját elképzeléseik és képzelgéseik szerint vetik alá magukat Istennek, és amikor az Isten által elmondottak nincsenek összhangban az elképzeléseikkel, akkor nem tudják rávenni magukat az alávetésre. Elképzelések és Istennel kapcsolatos félreértések támadnak bennük, és nem hajlandóak keresni az igazságot. Ha valóban olyan emberek lennének, akik alávetik magukat Istennek, akkor képesek lennének attól függetlenül megtenni ezt, hogy Isten szavai összhangban vannak-e az emberi elképzelésekkel vagy sem, mert az ember Istennek való alávetettsége a Menny által elrendelt és a föld által elismert. Ha valaki ily módon jár el, akkor aláveti magát Istennek, és ha valaki ezt gyakorolva megérti az igazságot, akkor rendelkezik az Istennek való alávetettség valóságával. A legtöbb ember, amikor megpróbálja gyakorolni az igazságot, csupán Isten szavainak a betű szerinti doktrínáját gyakorolja, és azt gondolja, hogy az igazságot gyakorolja. A tény az, hogy ezt téve elmulasztja az igazság gyakorlását. Az igazság gyakorlásához alapelveknek kell tartozniuk. Ha valaki nem tud rálelni a gyakorlat alapelveire, akkor csupán szabályokat követ, és ez a gyakorlás híján van az alapelvek szerinti cselekvés szükséges részleteinek. Sokan csupán a doktrína szavainak és frázisainak a szabályait tartják fenn, és a gyakorlásukhoz nem tartoznak alapelvek. Ez nem ér fel az igazság gyakorlásának a mércéivel. A vallásban mindenki a saját elképzelései és képzelgései szerint cselekszik, és úgy gondolja, hogy ez az igazság gyakorlása. Prédikáljon bár szeretetről, vagy például alázatosságról, azonban mindössze hangzatos szavakat ismételget. A gyakorlásának nincsenek alapelvei, és a legalapvetőbb dolgokat sem tudja felfogni. Hogyan mehetne be valaki az igazság valóságába, ha ily módon jár el? Isten szavai az igazság; az ember a valóságot éli meg. Amíg valaki nem tudja gyakorolni az igazságot és megélni Isten szavait, addig nem rendelkezhet az igazság valóságával. Gyakorlás és Isten szavainak a megtapasztalása által az emberek szert tesznek a Szentlélek megvilágosodására és Isten szavainak az igaz ismeretére. Csak ekkor értik meg az igazságot. Azok az emberek, akik valóban értik az igazságot, meg tudják határozni a gyakorlat alapelveit. Ha megragadtad a gyakorlat alapelveit, akkor a beszédednek és a tetteidnek lesznek alapelvei, és a kötelességed teljesítése összhangban lesz az igazság alapelveivel. Ezt jelenti az igazság gyakorlása; ezt jelenti rendelkezni az igazság valóságával. Amíg nem éled meg az igazság valóságát, addig nem gyakorlod az igazságot, és ha nem éled meg az igazság valóságát, akkor nem gyakorlod az igazságot. Az igazság gyakorlása nem csupán a szabályok betartásáról szól, ahogy azt az emberek elképzelik, és nem úgy kell gyakorolni azokat, ahogyan csak az emberek szeretnék. Isten azt nézi, hogy valóban érted-e az igazságot, miközben gyakorlod és megtapasztalod az Ő szavait, és hogy a beszédedben és a tetteidben ott vannak-e az igazság alapelvei. Ha érted az igazságot és át tudod ültetni a gyakorlatba, akkor rendelkezni fogsz az életbe való belépéssel. Amilyen tapasztalatod és tudásod van Isten szavairól, amennyire értékeled ezeket – ezek a dolgok mind közvetlenül kapcsolódnak az életbe való belépésedhez. Ha sok dolgot megtapasztaltál, sokszor kudarcot vallottál, hamisítatlan tanulságokat vontál le, és gyakorlati tapasztalataid voltak, akkor talán úgy érzed, hogy rendelkezel az igazság valóságával. Így van ez? Nem. Megbízhatsz ebben az érzésben? Nem bízhatsz meg benne. Azok az emberek, akik rendelkeznek az igazság valóságával, alá tudják vetni magukat Istennek, és tanúságot tudnak tenni Isten mellett, és mások számára nagyon felemelő, hogy hallják a bizonyságtételüket. Csak ezekről az emberekről mondható el, hogy rendelkeznek az igazság valóságával. Csak az rendelkezik az igazság valóságával, aki ki tudja váltani azok elismerését és jóváhagyását, akik értik az igazságot. Az, hogy rendelkezel-e az igazság valóságával, lényegében attól függ, hogy meg tudod-e érteni az igazságot, és meg tudod-e ismerni Istent az Ő szavainak gyakorlásában és megtapasztalásában. Ha a gyakorlásod és a megtapasztalásod nem kapcsolódik Isten szavaihoz és az igazsághoz, akkor nincs igazi élettapasztalatod. Ez is azt bizonyítja, hogy nem normális az Istennel való kapcsolatod. Miért mondom, hogy nem normális az Istennel való kapcsolatod? Mert nem gyakorlod vagy tapasztalod meg az Ő szavait, és nem tettél szert az igazság megértésére. Ez azt mutatja, hogy nem olyan valaki vagy, aki megtapasztalja Isten munkáját, még kevésbé olyan valaki, aki aláveti magát Istennek. Csak ha már sok éve hiszel Istenben, ha már sok próbán és csapáson átmentél, és gyarapodott az Istenbe vetett hited és az Ő iránta való szereteted, és szilárdan megálltál a bizonyságtételedben, akkor mutattál igazi Istenbe vetett hitet. Az ilyen igaz hitet be kell bizonyítani azzal, hogy szilárdan megállsz a bizonyságtételedben; sorsdöntő az, hogy képes vagy-e erre. Annak próbája ez, hogy gyakorlod-e az igazságot, és leleplezi azt, hogy van-e igaz hited vagy sem. Milyen lenne például a hozzáállásod, ha Isten elrendezne egy helyzetet, és te látnád, hogy el szándékozik venni azt a személyt, akit a leginkább szeretsz és akivel a leginkább törődsz, vagy a számodra legkedvesebb dolgokat? Ha csupán mondod, hogy: „Ó, Istenem, minden, amit teszel, jó. Köszönöm és dicsőítelek Téged”, az még nem jelenti azt, hogy átmentél a próbán. Amikor látod a szeretted utolsó leheletét, gyötrődik és kavarog a szíved, és azt mondod: „Nem tudok tovább élni, ha meghal. Vele halok meg, nem tudok élni nélküle! Ha meghal, akkor nem hiszek többé Istenben.” Ez esetben nem rendelkezel az igazság valóságával, és teljes mértékben lelepleződsz. Van hamisítatlan hited? Meghalt a szeretted, és nem tudsz tovább élni, még csak nem is akarod Istent. Meghalt a szeretted, és még csak nem is engedelmeskedsz Istennek. Ez azt bizonyítja, hogy az embert szereted és neki engedelmeskedsz. Vajon nem leplezett ez le téged? Alapvetően nem olyan valaki vagy, aki engedelmeskedik Istennek, hát még olyan, aki szereti Őt. A másokkal való normális közösségvállalásod minden bizonnyal tele van üres beszéddel és doktrínával, nem pedig gyakorlatias, szívből jövő szavakkal. Amikor próbára tétetsz, lelepleződik az, hogy az általad elmondott doktrínák és az általad kiabált jelmondatok a hitedből és az igazi megértésedből erednek-e. Kiderül, hogy hamis hívő, szélhámos vagy, nem hívő. Csupán színleled az Istenbe vetett hitedet; a szavai nem eresztettek gyökeret a szívedben. Az Istenbe vetett hit legijesztőbb formája az, amikor valaki az összes doktrínát érti, azonban egy csöppnyi hamisítatlan hite sincs Istenben. Hogyan ellenőrizhető le a hamisítatlan hit? Alapvetően annak megnézésével, hogy valaki el tudja-e fogadni az igazságot és át tudja-e ültetni azt a gyakorlatba akkor, amikor dolgok történnek vele. Ha soha nem fogadta el az igazságot, és nem is ültette át azt a gyakorlatba, akkor valójában már lelepleződött, és nem szükséges őt leleplező próbára várni. Amikor a mindennapi életben történnek dolgok valakivel, akkor világosan látható, hogy rendelkezik-e az igazság valóságával. Sokan vannak, akik általában nem törekednek az igazságra, és nem ültetik át a gyakorlatba az igazságot akkor, amikor dolgok történnek vele. Az ilyeneknek meg kell várniuk az őket leleplező próbát? Egyáltalán nem. Egy idő után, ha semmi sem változik, akkor ez azt jelenti, hogy már lelepleződtek. Ha megmetszik őket és foglalkoznak velük, azonban még így sem fogadják el az igazságot, és rendületlenül nem tartanak bűnbánatot, akkor annál inkább lelepleződnek, és ki kell tenni, ki kell vetni őket. Akik általában nem összpontosítanak az igazság elfogadására és annak a gyakorlatba történő átültetésére, azok egyike sem hívő, és semmilyen munkát sem szabad rájuk bízni, semmilyen felelősséget nem szabad felvállalniuk. Meg tud valaki állni szilárdan az igazság nélkül? Fontos a gyakorlatba átültetni az igazságot? Csak nézd meg azokat az embereket, akik soha nem gyakorolták az igazságot – nem telik bele sok évbe, hogy mind lelepleződjenek. Egyáltalán nincs tapasztalatuk, sem bizonyságuk. Mily elszegényedettek és szánalmasak, és bizonyára nagyon megszégyenültek.

Hogyan alakul ki valakiben az Istenbe vetett igaz hit? A tapasztalatból adódik. Hogy adódik a tapasztalatból? Ha képes vagy rá, hogy minden olyan személyben, eseményben és tárgyban, amellyel csak találkozol, Isten akaratát keresd és mérlegeld, és rajta keresztül megértsd Őt, akkor sok-sok tapasztalat után fokozatosan igazán meg fogod érteni Istent – nem szavakban, hanem a szívedben fogod érezni. Isten, akiben a szíved hisz és akit a szád megvall, a szívedben él, és ezt senki nem veheti el. Jóbhoz hasonlóan, aki próbára tétetett, és a barátai azt mondták: „Bűnt követtél el és megsértetted Istent. Gyorsan könyörögj Jahve Istenhez, hogy bocsásson meg neked!” Jób nem érezte, hogy bűnt követett volna el vagy megsértette volna Istent, de miért nem? Azért, mert életének évtizedei után az Istenre vonatkozó ismereteit nem a saját tapasztalataira alapozta, nem azt mondta: „Isten megáldja az embert és irgalmas hozzá, és soha nem fosztja meg semmitől.” Azt tapasztalta, hogy Isten ad az embernek, de el is vesz. Amikor ad az embernek, időnként ezzel egyidőben fenyít, fegyelmez és büntet is. Nem az emberek elméje, gondolkozása vagy képzelgése diktálja azt, hogy mit tesz Isten az emberekkel. Így hát Jób évtizedes élettapasztalatai erre az összegzésre indították: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21). Vagyis minden, amit Isten tesz – függetlenül attól, hogy jónak vagy rossznak tűnik-e az ember szemében – része az Ő irányításának. Még ha rossz dolgok történnek is, a Sátán nem mer Isten engedélye nélkül az ember ellen tenni. Isten kezében, az Ő szuverenitása alatt van az emberiség, és nincs mitől félnie. Még ha a Sátán kezébe esnél is, azt Isten szabta meg, és a Sátán Isten engedélye nélkül nem mer hozzád érni. Jób felmérte ezt, és nem panaszkodott, függetlenül attól, hogy mit tett Isten. Világosan látta, hogy csak Jahve Isten az igaz Isten, aki mindenek felett uralkodik, és hogy azok az angyalok, gonosz lelkek és démonok nem Isten. Ki uralkodik minden felett? Ki uralkodik az emberiség felett, és kinek van szuverenitása mindenek felett? Istennek. Gyakori szófordulatot használva Isten a legnagyobb. Az ember családja, hogy mennyire vagyonos, hogy kényelemben vagy fájdalomban tengeti a napjait, valamint az élettartama is mind-mind Isten kezében van. Jób mélyrehatóan megtapasztalta ezt, nem csupán egyszer, hanem kétszer is az élete során. Amikor valami történt, ha meg tudta érteni, hogy ez Isten szuverenitása alatt történt, akkor az mélyen bevésődött az emlékezetébe. Mélyreható érzést és tudatot keltett benne az, hogy ezek a dolgok nem véletlenül, avagy az ember, illetve a Sátán akaratából történtek, hanem hogy ez Isten munkája, és nem panaszkodhat. Mit ismert fel Jób, amikor ilyen nagy próbákon ment keresztül? Azt, hogy Isten a legfőbb, és Isten bölcs. Mindig tudta dicsérni Istent, függetlenül attól, amit Isten tett. Ha ilyesmi történik veled, de nem tudod megérteni, akkor ne ítélkezz, vagy erőltesd rá a saját következtetéseidet. Ha nem tudod, mi Isten jószándéka, akkor kutasd, várj, majd engedelmeskedj. Ez a gyakorlás legjobb módja, a gyakorlás legjobb ösvénye, különben meg leszel alázva és szégyenítve. Jób nagyon is tudatában volt ezeknek a dolgoknak. Ha mindig félreérted Istent, akkor soha nem fogsz szert tenni az igazságra, és elveszíted Isten áldásait. Még ha sok nehézséget szenvedsz is el, semmit nem nyersz, mert nem normális az Istennel való kapcsolatod, nem Istenként bánsz Istennel, nem érted az Ő munkáját, és valójában nem engedelmeskedsz Neki. Emiatt soha nem teszel szert Isten igaz ismeretére. Isten szól és munkálkodik, és nem számít, milyen fáradhatatlan erőfeszítéseket tesz érted, nem számít, milyen környezetet teremt számodra, ez végső soron mind azért van, hogy meg tudd ismerni Istent. Ha már ismered Istent, közelebbivé és normálisabbá válik az Ővele való kapcsolatod. Isten nem cselekszik ok nélkül, nemhogy valakivel unalomból játszadozna, és normális az, ha az emberek nem érik, hogyan munkálkodik. Azonban keresniük kell az igazságot, vagy legalábbis ne skatulyázzák be Istent – ezt jelenti az, hogy valaki racionális ember. Péter szavaival élve mindig jól van az, ahogyan Isten játékszerként kezeli az embereket, vagy ahogyan bánik velük. „Ha Isten játékszerként bánna velem, hát hogy ne lennék készséges és hajlandó?” Mi mondatta Péterrel ezeket a szavakat? (Péter tapasztalatai mondatták vele ezeket a szavakat. Felismerte, hogy nem számít, mit tesz Isten, az Ő szándékai mindig jók.) Időnként nem fogod érteni Isten akaratát, mit tegyél ilyenkor? Várj, kutasd, próbáld meg felismerni. Bár Jób és Péter más-más korokban éltek, és más volt a hátterük, más dolgokat tapasztaltak meg, és más szavakat mondtak, a gyakorlásuk ösvénye és útja ugyanaz volt, valamint az Istenhez való hozzáállásuk is, amikor dolgok történtek velük. Csupán más szavakkal juttatták kifejezésre ezt a gondolatot. Mit értenek meg ebből az emberek? Azt, hogy alávetettséget kell gyakorolnod, miközben Isten akaratát kutatod és arra vársz. Ne nyugtalankodj! Rendben van, ha először csupán megvan benned ez a hozzáállás. Ha nagyon nyugtalanná válsz, amikor dolgok történnek, és nem tudod, hogyan keresd az igazságot, azonban folyamatosan panaszkodsz Istenre, akkor baj lesz. Némelyek azt mondják: „Egyszerűen nem értem! Miért bánik velünk így Isten? Nem tudom alávetni magam, ha az ördögként, a Sátánként bánnak velünk. Ez ésszerűtlen és indokolatlan!” Akkor is megérdemled Isten útmutatását, ha szabadjára engeded az emberi elméd, elképzeléseid, képzelgésed, lázadó mivoltod és ellenszegülésed? Az alávetettség nem csupán abból áll, hogy azt mondod, aláveted magad, vagy doktrínát prédikálsz, illetve kifejezésre juttatsz némi elszántságot, és egy kis önuralmat gyakorolsz. Ez nem ilyen egyszerű. Ha engedelmeskedsz Istennek, akkor a végső jutalmad az Ő ismerete lesz, hogy megérted a számodra elrendezett környezeteket, és valós tapasztalatod lesz. Vagyis megérted Isten szívét, és hogy milyen fáradhatatlan erőfeszítést tesz, hogy csalódást okoz neki a selejtes vas, amelyből nem lesz acél. Isten nem akarja azt látni, hogy romlott beállítottságban élsz, hanem azt akarja, hogy elszökj onnan. A megítélésed és megfenyítésed, a megmetszésed és a veled való foglalkozás, a szemrehányás és a fegyelmezésed módszereit kell használnia, olyannyira, hogy úgy tűnik, mintha Isten ésszerűtlenül cselekedne, mintha elítélne és büntetne téged, vagy játszadozna veled. Mihez kezdj ilyenkor? Ha el tudod képzelni Isten fáradhatatlan erőfeszítését, még akkor is, amikor ily módon cselekszik, akkor az elegendő – igazán engedelmes leszel. Jób azt mondta, miközben próbára lett téve: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” Mit értett e szavak alatt? „Mindent, amim van, Jahve Isten adott, és Ő elveheti, ha úgy kívánja, mert Ő Isten és megvan ez a hatalma. Nincs jogom visszautasítani, mivel mindenem, amim van, Őtőle ered.” Ezt értette és tapasztalta meg Jób. Milyen elhatározás tett ekkor? „Meg kell értenem Istent, értelmesen kell cselekednem, és ésszerű embernek kell lennem. Mindezt Isten adta nekem, és Ő bármikor elveheti. Nem próbálhatok meg érvelni erről Istennel; ha ezt tenném, azzal nem engedelmeskednék Neki. Isten cselekedeteinek az elutasítása megbántaná a szívét, és én nem lennék hamisítatlanul jó ember, vagy hamisítatlan teremtett lény, ha ezt tenném.” Így járt el ekkor, és milyen eredményeket hozott neki ennek a gyakorlása? Tulajdonképpen a valós eredmény nem az volt, hogy vagyonosabb lett, vagy több szarvasmarhája vagy birkája lett, mint azelőtt, vagy több szép gyermeke lett, mint azelőtt. Ezeket a dolgokat csupán Isten kegyelméből kapta. Ezen a tapasztalaton keresztül Isten lényegében azt biztosította számára, hogy jobban megértse Őt, engedelmes legyen, közelebbi kapcsolatba kerüljön Ővele, és közelebb legyen az Ő szívéhez. Jób képes volt megérteni, bármit tett is Isten, és már nem szólt abszurd vagy káromló szavakat, sem olyan szavakat, amelyek sértették volna Isten szívét. Vajon nem ezt jelenti az, hogy megszabadulsz a romlott beállítottságodtól? A Sátán nem tud többé irányítani téged; már nem az ő irányítása, hanem Isten irányítása alatt vagy. Bármit tesz is Isten, alá tudod vetni magad, és Őhozzá tartozol. Jób ekkor ebben az állapotban volt, és ilyen volt a hozzáállása. Ezen kívül, mivel így cselekedett és bement ebbe a valóságba, végül Isten megjelent neki. Vajon Isten megjelenése, bármely formát öltsön is, elmélyítette a megértését Istenről? (Igen.) Igen, biztosan elmélyítette a megértését. Attól kezdve, hogy eredetileg legendákból hallott Istenről, a létezése megerősítéséig és a meglátásáig – mit mondanátok, ezek közül melyik nagyobb áldás az emberiségnek az Isten által adott kegyelemhez képest? (Isten látása a nagyobb áldás.) Egészen biztosan. Amikor az emberek hisznek Istenben, azonban nem értik az igazságot, mindig azt kérik, hogy Isten oltalmazza őket, árasszon ki rájuk kegyelmet, emelje őket mások fölé, és áldja meg az egész családjukat biztonsággal és boldogsággal. Prédikálni akarnak, ahová csak mennek, és azt akarják, hogy mások irigykedjenek rájuk és csodálják őket. Ezt akarják az emberek, de nincsenek tudatában a legnagyobb áldásnak, amelyet Isten adni akar. Csupán külső, anyagi kegyelmet keresnek, azonban a keresésük csak messzebb viszi őket Isten szívétől. Elvesztik a legeslegnagyobb jószerencsét, és elveszítik Isten áldását. Ha nem tudod megismerni Istent, és nem tudsz szert tenni az igazságra, akkor vajon képes vagy az Ő jelenlétében élni? Valóban alá tudod vetni magad Isten minden tervének? Ez teljességgel lehetetlen.

Az igazság gyakorlatba való átültetésének a folyamata és az igazságba való belépés valójában saját magad megértésének és a romlott beállítottságod levetésének a folyamata. Annak folyamata is, hogy szemtől szembe lépsz interakcióba Istennel és megismered Őt. Azt mondod, hogy átültetted a gyakorlatba az igazságot, de hogy lehet az, hogy nem ismered Istent? Hogy lehet az, hogy nem vált szorosabbá a kapcsolatod Istennel? Azt mondod, hogy imádkozol és minden nap megnyitod Neki a szíved, akkor hát miért nem érzed magad közelebb hozzá ilyenkor? Nem érzed, hogy gyarapodott az Istenbe vetett hited? Érzed ilyenkor, hogy jobban megérted Istent, kevesebb panaszod van Őrá, és hogy kevésbé érted félre, kevésbé lázadozol Ővele szemben? Ha ebből semmit nem látsz magadban, és ugyanolyan vagy, mint azelőtt, akkor nem ültetted át az igazságot a gyakorlatba, és eltékozoltad az időt, csupán erőlködtél. Senki nem kényszerít arra, hogy szolgálatot végezz vagy keményen dolgozz, és abban sem akadályoz meg senki, hogy átültesd az igazságot a gyakorlatba. Ez a te saját döntésed, te jársz a szolgálat végzésének az ösvényén. Ha az emberek nem ültetik át az igazságot a gyakorlatba, vagy nem törekednek az igazságra, akkor önkéntelenül is szolgálattevőkké válnak. Nagyon nehéz az embereknek átültetni az igazságot a gyakorlatba. Nem tudják, hogyan engedelmeskedjenek Istennek, és mindig megelégednek azzal, hogy csupán munkálkodjanak és szolgálatot teljesítsenek. Amikor végre sikerül megérteniük néhány teóriát, akkor nem tudják, hogyan ültessék át az igazságot a gyakorlatba. Ehelyett csupán újra szolgálatot teljesítenek, de még csak fel sem ismerik ezt. Ezért időnként némi időt kell töltened az elmélkedéssel, saját magad megvizsgálásával, és azzal, hogy közlöd a testvéreiddel és a nővéreiddel azt, amire ez idő alatt szert tettél. Azt mondod: „Még mindig sok mindent félreértek Istennel kapcsolatban, amit még nem oldottam meg.” Valaki más azt mondja: „Úgy érzem, szert tettem némi megértésre Isten szívét illetően ezekben a napokban. Jó az, hogy Isten megengedi, hogy szenvedjen az emberiség. Egykor féltem a szenvedéstől, és el akartam bújni vagy el akartam szaladni, amikor szenvedéssel néztem szembe. Most úgy érzem, hogy csak azok az emberek tudnak elcsendesedni Isten előtt, akik már szenvedtek kicsit, és megelőzni azt, hogy külső dolgokra terelődjön a figyelmük. A szenvedés jó, így hát Isten mindig keserves környezeteket teremt, hogy próbára tegye és finomítsa az embereket. Úgy érzem, értem és érzem Isten néhány célját, és hogy milyen fáradhatatlan erőfeszítést tesz. Amit Isten tesz, az mind jó!” Így kell közösséget vállalnotok. Közösségvállalás által aratjátok le azt, ami a hasznotokra válik. Ha néhány ember a szabadidejében összejön, hogy pletykálkodjon, ítélkezzen, vagy más, vitát kiváltó dolgokat mondjon, akkor esetleg úgy tűnik, hogy az Istenbe vetett hitükről vagy az élettapasztalataikról beszélnek, ám ha nem nyugodt a szívük, akkor gyakorolniuk kellene, hogyan keressék az igazságot és törekedjenek arra, és igyekezzenek megfelelni Isten követelményeinek. Ha mindig ily módon törekszel az igazságra, akkor a Szentlélek munkálkodni fog benned és megvilágosít téged. Fogd fel az igazság hiányát űzendő teherként, gyakorolj és szerezz tapasztalatokat, és törekedj az igazságra. Hogyan ültesd át ezt a gyakorlatba? Keress és kérj útmutatást valakitől, aki érti az igazságot olyan dolgokat illetően, amelyeket te nem értesz vagy nem tudsz felfogni. Ha mindig így jársz el, akkor képes leszel egyre inkább megérteni az igazságot és sokat nyersz. Legtöbbször nem tudjátok, hogyan közöljétek egymással az igazságot, csupán a munka megbeszélésére összpontosítotok, vagy mindig módszerekről beszéltek, nem pedig alapelvekről. Ez elhajlás, amikor ténylegesen az igazság alapelveit érintő dolgokat kellene közölnötök egymással, amikor a munkáról beszélgettek; ez lesz hasznára az életbe való saját belépéseteknek. Ha már világosan közöltétek egymással az igazság alapelveit érintő dolgokat, akkor előttetek lesz az életbe való belépéshez vezető ösvény. Ez hasznára lesz a munka végzésének és a kötelességetek teljesítésének, valamint az életbe való saját belépéseteknek. Nem mindkét világ színe-java ez? Tisztán, nyíltan kell közölnötök egymással az Istenbe vetett hitetek tapasztalatait ahhoz, hogy eredményeket kapjatok és véghez vigyétek az életbe való belépést. Az állandó pletykálkodás és ítélkezés egyáltalán nincs hasznára az életbe való belépésnek, és oda vezet, hogy az illető elveszti az Istenbe vetett hit általi üdvösség lehetőségét. Az Istenbe vetett hithez mindig az igazság gyakorlatba való átültetésére kell összpontosítani. Minél több mindent átültettek a gyakorlatba, annál nagyobb az esélyetek az üdvösségre. Ha túl keveset értetek az igazságból, akkor annál inkább kell kutatnotok azt. Csupán az igazság megértésével, és annak a gyakorlatba történő átültetésével tudtok valós változást megtapasztalni, és elérni az üdvösség nagyobb és biztosabb reménységét.

2017. július 16.