Az embernek csak úgy lehet normális kapcsolata Istennel, ha gyakorta Előtte él

Legtöbben már több éve hisztek Istenben, és többé-kevésbé az igaz útra alapoztatok. Most le tudjátok vetni a család és a szekuláris világ hálóit, hogy Istent kövessétek. Képzésben részesültök, hogy kötelességet végezzetek Isten házában, hajlandóak vagytok Istenért áldozni magatokat, és készen álltok rá, hogy az igazság felé igyekezzetek. Ez azt jelenti, hogy elkezdtétek megérteni a dolgokat, és van bennetek némi lelkiismeret és józan ész. Ez jó dolog. A kötelességvégzés nagy jelentőséggel bír! Az, hogy jól tudjátok-e tenni a kötelességeteket vagy sem, közvetlen kapcsolatban áll az üdvösségetekkel és a tökéletesedésetekkel. Elmondhatjuk, hogy az ember csak kötelességvégzés közben, Isten munkájának a megtapasztalása által érheti el az életbe való belépést, Isten elismerését pedig csak úgy nyerheti el, ha jól teszi a kötelességét. Tehát csak a javatokra válik az, ha egy kicsit többet követelnek tőletek a kötelességeitek vonatkozásában, és némileg megmetszenek titeket. Legalább gyorsabban haladtok előre az életben. Nem rossz, ha a veletek szemben támasztott követelmények magasak, és az sem rossz, ha időnként nehéz problémákat kaptok, amelyek próbára tesznek benneteket. Mindez azért van, hogy segítsen nektek növekedni az életben, és Isten akaratát követni, valamint azért, hogy jobban fel tudjatok fogni némi szakmai tudást, és hatékonyabbá váljatok a kötelességetekben. Ha nem követeltetnének meg tőletek ezek a dolgok, annak mi lenne a következménye? Csupán doktrínák hirdetésére és előírások követésére lennétek képesek, és sok éven át anélkül hinnétek Istenben, hogy valamennyire is megváltoznátok. Ez esetben mikor lennétek képesek a haladásra? Hogyan tudnátok jól tenni a kötelességeteket? Nem csupán az igazság vonatkozásában nem haladnátok, a kötelességetekhez szükséges szakmai tudásban sem jutnátok előbbre. Tudnátok-e ekkor megfelelő színvonalon tenni a kötelességeteket és bizonyságot tenni Isten mellett? Ami a jelen érettségeteket illeti, túlságosan sekélyesen értitek az igazságot, és még nem fogtátok fel a kötelességetek végzéséhez kapcsolódó alapelveket. Attól is nagyon távol vagytok, hogy elérjétek a kötelességetek megfelelő színvonalon történő végzésének szintjét. Ti azonban nem vagytok tudatában ennek, és úgy érzitek, hogy jól csináljátok, sőt, időnként rendkívül önelégültek és arcátlanok vagytok. A szavaitok, amelyeket szóltok, és a dolgok, amelyeket tesztek, nem kerülhetnek napvilágra, és nincsenek összhangban az igazságalapelvekkel. Amikor valaki rámutat az egyik problémátokra, nem tudjátok elfogadni, és az igazságot sem keresitek, sőt, még kifogásokat is gyártotok magatoknak. Mi itt a probléma? Az, hogy az ahhoz szükséges elemi észszerűséggel sem rendelkeztek, hogy helyesen viseljétek magatokat. Nem számít, mit teszel, a legtöbb embernek legalább megfelelőnek kell tartania azt. Meg kell hallgatnod mindenkinek a javaslatát – ha helyes az, amit mondanak, akkor el kell fogadnod, aztán pedig kijavítani a hibáidat. Csak akkor számíthatnak majd megfelelő színvonalúnak a tetteid, ha mindenki azt gondolja, hogy az elért eredményeid rendben vannak, és mindenki helyesli azokat. Ily módon egyrészt a kötelességek végzés közben képesek lesztek az alapelvekhez igazodva cselekedni, és érettebbekké, valamint tapasztaltabbakká váltok a problémák kezelésében. Másrészt pedig képesek lesztek rá, hogy többet tanuljatok, ugyanakkor megértitek az igazságot és lesz belépésetek az életbe. Így hát amikor valami történik veletek, nem szabad önigaznak lennetek. El kell csendesednetek Isten előtt és levonni a tanulságot. Csak azáltal lesztek képesek többet tanulni, ha megtanuljátok elengedni az éneteket. Ha azt gondolod, hogy „jobban értek ehhez nálatok, ezért nekem kellene megmondanom, mi legyen, nektek pedig mind rám kellene hallgatnotok” – ez vajon milyen lelkület? Arrogancia és önigazság. Sátáni romlott lelkület, amely nincs a normális emberi mivolt tartományán belül. Nos, mit jelent az, hogy ne legyél önigaz? (Azt jelenti, hogy hallgasd meg mindenkinek a javaslatait, és mindenkivel beszéld meg a dolgokat.) Nem számít, melyek a személyes gondolataid és vélekedéseid, ha vakon úgy döntesz, hogy ezek helyesek, és ily módon kell csinálni a dolgokat, akkor ez arrogancia és önigazság. Ha vannak olyan ötleteid vagy vélekedéseid, amelyeket helyesnek érzel, de nem hiszel teljesen magadban, és keresés, valamint beszélgetés révén meg tudod erősíteni ezeket, ezt jelenti az, hogy nem vagy önigaz. Csak akkor van józan eszed, ha megvárod, amíg mindenki támogatását és helyeslését megkapod, mielőtt cselekszel. Ha valaki nem ért veled egyet, akkor reagálj arra lelkiismeretesen, és legyél pedáns, ami a munkád szakmai vonatkozásait illeti. Nem hunyhatsz szemet felette, ezt mondván: „Te érted ezt jobban vagy én? Én már oly régen részt veszek a munkának ebben a területében – nem kellene-e nálad jobban rálátnom? Te mit tudsz erről? Nem érted!” Ez nem jó lelkület, ez túl arrogáns és önigaz. Lehet, hogy amatőr az illető, aki nem ért veled egyet, és nincs jó rálátása a munkának erre a területére; a nézetednek van alapja, és lehet, helyesen teszed a dolgokat, azonban a lelkületeddel probléma van. Akkor hát mi a viselkedés és a cselekvés helyes módja? Hogyan tudsz az igazságalapelvek szerint viselkedni és cselekedni? Elő kell adnod az ötleteidet, és hagynod, hogy mindenki megnézze, vannak-e velük problémák. Ha valaki javaslatot tesz, először el kell fogadnod, majd hagynod kell, hogy mindenki meghatározza a gyakorlás helyes útját. Ha senkinek nincs vele problémája, akkor miután véglegesen eldőlt a megfelelő eljárásmód, járj el aszerint. Ha probléma merül fel ennek végrehajtása során, akkor ki kell kérni mindenki véleményét, és mindenkinek keresnie kell az igazságot, és együtt kell beszélgetniük az igazságról. Így mindenki elnyerheti a Szentlélek megvilágosítását. Amikor mindenkinek a szíve felragyog, és van egy jobb út, az eredmények sokkal jobbak lesznek, mint korábban. Nem Isten útmutatása ez? Ez egy csodálatos dolog! Ha el tudod kerülni, hogy önelégült legyél, ha el tudod engedni a képzelődéseidet és az elképzeléseidet, és meg tudod hallgatni mások helyes véleményét, akkor szert tudsz tenni a Szentlélek megvilágosítására. A szívedben fény fog ragyogni, képes leszel megtalálni a helyes ösvényt, és lesz előre vezető utad. Amikor a gyakorlatba ülteted, akkor az biztosan összhangban lesz az igazsággal. E gyakorlat és tapasztalat által megtanulod, hogyan gyakorold az igazságot, ugyanakkor tanulsz valami újat arról a szakmáról. Vajon nem jó dolog ez? Ezáltal fel fogod ismerni, hogy nem szabad önigaznak lenned, és az igazságot kell keresned, amikor dolgok érnek, és hogy ha folyton önigaz vagy és nem fogadod el az igazságot, akkor mindenki ellenszenvesnek talál majd, Isten pedig minden bizonnyal utálni fog téged. Vajon nem ez a tanulság? Ha mindig így törekszel, és az igazság gyakorlására összpontosítasz, akkor egyre inkább csiszolni fogod a szakmai képességeidet a kötelességed végzése közben, jobb és jobb eredményeket érsz el a kötelességedben, Isten pedig megvilágosít és megáld téged, és megengedi, hogy még többet nyerj. Ezenkívül lesz utad az igazság gyakorlásához, és ha tudod, hogyan gyakorold az igazságot, akkor felfogod majd az igazságalapelveket. Amikor tudod, mely cselekedetek fognak elvezetni Isten megvilágosításához és útmutatásához, melyek fognak elvezetni az Ő utálatához és semmibevételéhez, és melyek fognak elvezetni az Ő jóváhagyásához és áldásaihoz, akkor lesz előre vezető utad. Amikor az emberek megkapják Isten áldásait és megvilágosítását, felgyorsul a haladásuk az életükben. Mindennap megkapják Isten megvilágosítását és útmutatását, és békesség, valamint boldogság lesz a szívükben. Vajon nem hoz-e ez nekik örömöt? Amikor a tetteid Isten elé kerülhetnek, és zöld utat kapnak Istentől, akkor örömöt fogsz érezni a szívedben, és békesség, valamint boldogság lesz a bensődben. Ez a békesség és boldogság Istentől kapott érzés, azt jelenti, hogy a Szentlélek megindított téged.

Az arrogancia és az önigazság az ember legnyilvánvalóbb sátáni lelkülete, és ha az emberek nem fogadják el az igazságot, akkor nem lesz mód arra, hogy megtisztuljanak ettől a sátáni lelkületüktől. Az emberekben arrogáns és önigaz lelkület van, és mindig önhittek. Nem számít, mit gondolnak és mit mondanak, illetve miként látják a dolgokat, mindig úgy hiszik, hogy a saját nézőpontjuk és a saját látásmódjuk a helyes, és hogy mások nézetei nem olyan jók, mint az övéik. Mindig a saját véleményükhöz ragaszkodnak, és nem számít, ki beszél, nem hallgatnak rá. Még ha helyes is az, amit más mond és összhangban van az igazsággal, nem fogadják el; csupán úgy tűnik, mintha hallgatnák, de valójában nem fogják átvenni az elgondolást, és amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig tetszésük szerint teszik a dolgokat, mindig azt gondolva, hogy helyes és értelmes az, amit mondanak. Lehet, hogy amit mondasz, az tényleg helyes és értelmes, vagy hogy amit tettél, az helyes és hiba nélküli, de milyen lelkületet fedtél fel? Vajon nem arrogancia és önigazság ez? Ha nem veted le ezt az arrogáns és önigaz lelkületet, akkor az vajon nem lesz hatással a kötelességed végzésére? Vajon nem lesz hatással az igazság gyakorlására? Ha nem oszlatod el az arrogáns és önigaz lelkületedet, akkor az vajon nem okozza majd azt, hogy csúnyán megbotlasz a jövőben? Biztosan meg fogsz botlani, ez elkerülhetetlen. Áruld el nekem, vajon Isten láthatja az ember ilyen megnyilvánulásait? Isten nagyon is láthatja! Isten nem csupán tüzetesen átvizsgálja az emberek szívének mélységeit, de mindig és mindenhol megfigyeli minden szavukat és tettüket. Mit szól majd Isten, amikor meglátja ezeket a megnyilvánulásaidat? Isten azt fogja mondani: „Hajthatatlan vagy! Érthető, hogy talán ragaszkodsz a saját elgondolásaidhoz, amikor nem tudod, hogy hibázol. Azonban amikor egyértelműen tudod, hogy hibázol, és még mindig ragaszkodsz az elgondolásaidhoz, és inkább meghalnál, mintsem bűnbánatot tarts, akkor konok bolond vagy, aki bajban van. Ha függetlenül attól, ki tesz javaslatot, te mindig negatív, ellenálló hozzáállást tanúsítasz vele szemben, és egy kicsit sem fogadod el az igazságot, és ha teljesen ellenálló, bezárt és elutasító a szíved, akkor rendkívül nevetséges, abszurd ember vagy! Túlságosan nehéz foglalkozni veled.” Milyen tekintetben nehéz foglalkozni veled? Azért nehéz foglalkozni veled, mert ami lerí rólad, az nem téves megközelítésmód, nem téves viselkedés, hanem a lelkületed megnyilvánulása. Milyen lelkület megnyilvánulása? Azé a beállítottságé, hogy idegenkedsz az igazságtól és gyűlölöd az igazságot. Amint olyan emberként lettél jellemezve, aki gyűlöli az igazságot, bajban vagy Isten szemében, és Ő visszautasít és figyelmen kívül hagy majd téged. Ami az embereket illeti, ők legfeljebb az mondják: „Ennek az embernek rossz a lelkülete, rendkívül csökönyös, hajthatatlan és arrogáns! Nehéz vele kijönni és nem szereti az igazságot. Soha nem fogadta el az igazságot, illetve nem ültette gyakorlatba az igazságot.” Legfeljebb mindenki ezt az értékelést adja neked, de vajon ez az értékelés eldönti a sorsod? Az emberektől kapott értékelés nem tudja eldönteni a sorsod, azonban van valami, amiről nem szabad megfeledkezned: Isten átvizsgálja az emberek szívét, és ezzel egyidejűleg minden szavukat és tettüket is megfigyeli. Ha Isten az igazságot gyűlölő emberként határoz meg téged, ahelyett, hogy pusztán azt mondaná, hogy némileg romlott a lelkületed, és hogy kissé engedetlen vagy, akkor ez vajon nem igen komoly probléma? (Bizony, komoly.) Ez bajt jelent, és ez a baj nem abban rejlik, ahogyan az emberek tekintenek rád, vagy ahogyan értékelnek, hanem abban rejlik, ahogyan Isten a romlott lelkületedre tekint, miszerint gyűlölöd az igazságot. Hogyan tekint hát erre Isten? Csupán meghatározta, hogy gyűlölöd és nem szereted az igazságot, ez minden? Vajon ilyen egyszerű ez? Honnan jön az igazság? Kit jelképez az igazság? (Istent jelképezi.) Gondolj csak bele: Ha valaki gyűlöli az igazságot, akkor ami Istent illeti, Ő hogyan fog tekinteni rá? (Olyanként, aki ellenséges Vele szemben.) Vajon nem komoly probléma ez? Az igazságot gyűlölő emberek a szívükben gyűlölik Istent! Miért mondom, hogy gyűlölik Istent? Átkozták Istent? Nyíltan szembeszegültek Istennel? A háta mögött meg- és elítélték Őt? Nem feltétlenül. Miért mondom akkor, hogy az igazságot gyűlölő lelkület megnyilvánulása Isten iránti gyűlölet? Ez nem túlzás, ez a valós helyzet. Az álszent farizeusokhoz hasonlít, akik keresztre szegezték az Úr Jézust, mert gyűlölték az igazságot – aminek rettenetes következményei voltak. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek olyan a lelkülete, hogy idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, akkor azt bármikor és bárhol kimutathatja, és ha eszerint él, akkor vajon nem fog ellenállni Istennek? Ha olyasvalamivel találkozik, amiben ott az igazság, vagy döntést hoz, ha nem tudja elfogadni az igazságot és a romlott lelkülete szerint él, akkor természetes, hogy ellenáll Istennek és elárulja Őt, mert a romlott lelkülete az, ami gyűlöli Istent és gyűlöli az igazságot. Ha ilyen lelkületed van, akkor még az Isten által mondott szavakat is meg fogod kérdőjelezni, és elemezni, valamint boncolgatni akarod azokat. Akkor kételkedni fogsz Isten szavaiban, és azt kérdezed: „Vajon tényleg isten szavai ezek? Számomra nem tűnnek igazságnak, és nem feltétlenül tűnnek mind helyesnek sem!” Ily módon nem tárult-e már fel az igazságot gyűlölő lelkületed? Ha így gondolkozol, akkor alá tudod vetni magad Istennek? Biztosan nem. Ha nem tudod magad alávetni Istennek, akkor vajon Ő a te Istened még? Nem az. Akkor mi lesz számodra Isten? Kutatási témaként fogod kezelni Őt, akiben kételkedni kell, akit el kell ítélni; közönséges, hétköznapi emberként fogsz bánni Vele, és elítéled Őt. Ezzel olyan valakivé válsz, aki ellenáll Istennek és káromolja Őt. Miféle lelkület idézi ezt elő? Bizonyos mértékig felfuvalkodott, arrogáns lelkület okozza. Ez nemcsak egy sátáni lelkület megnyilvánulása, hanem a sátáni arcod is teljesen lelepleződik. Mi történik az Isten és az olyan ember közötti kapcsolattal, aki eljutott az Istennek való ellenállás állapotába, és akinek a belső Isten elleni lázadó mivolta elért egy bizonyos fokot? Ellenséges kapcsolattá válik ez, ahol az illető az ellenségeként kezeli Istent. Ha az Istenbe vetett hitedben nem tudod elfogadni az igazságot és alávetni magad neki, akkor Isten nem a te Istened. Ha megtagadod és elutasítod az igazságot, akkor már olyasvalakivé váltál, aki ellenáll Istennek. Vajon Isten ekkor még üdvözíteni tud téged? Biztosan nem. Isten lehetőséget ad neked arra, hogy üdvözülj, és nem tekint rád ellenségként, te azonban nem tudod elfogadni az igazságot, és az ellenségedként kezeled Istent. Az, hogy nem vagy képes Isten elfogadására az igazságodként és az utadként, azt jelenti, hogy olyan ember vagy, aki ellenáll Istennek. Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Gyorsan bűnbánatot kell tartanod és irányt változtatnod. Például, ha a kötelességed végzése közben problémával vagy nehézséggel találkozol, és nem tudod, hogyan oldd meg, akkor nem szabad vakon töprengened rajta, hanem először el kell csendesedned Isten előtt, imádkoznod kell Hozzá és keresned kell Őt, és megnézned, mit mondanak a dologról Isten szavai. Ha Isten szavainak olvasása után még mindig nem érted, és nem tudod, milyen igazságok vonatkoznak erre a témára, akkor ragaszkodj erősen egy alapelvhez – vagyis először vesd alá magad, tedd félre a saját elgondolásaidat és gondolataidat, várj békés szívvel, és nézd meg, Isten hogyan szándékozik és akar cselekedni. Ha nem érted az igazságot, akkor keresd, és várj Istenre ahelyett, hogy vakon és meggondolatlanul cselekednél. Ha valaki tesz neked egy javaslatot, amikor nem érted az igazságot, és elmondja, miként cselekedj az igazsággal összhangban, akkor először fogadd el, és engedd, hogy mindenki beszélgessen róla, figyeld meg, hogy helyes-e ez az út, és összhangban áll-e az igazságalapelvekkel vagy sem. Ha megbizonyosodsz róla, hogy összhangban áll az igazsággal, akkor gyakorolj ily módon; ha azt állapítod meg, hogy nem igazodik az igazsághoz, akkor ne gyakorolj ily módon. Ez ilyen egyszerű. Amikor az igazságot keresed, több forrásból kell keresned. Ha valakinek mondanivalója van, hallgasd meg, és vedd komolyan a szavait. Ne hagyd figyelmen kívül, és ne vedd semmibe. Ennek köze van a kötelességed körébe tartozó dolgokhoz, és ezért komolyan kell venned. Ez a helyes hozzáállás és a helyes állapot. Amikor a helyes állapotban vagy, amikor képes vagy keresni az igazságot a problémák megoldása érdekében, és nem fedsz fel olyan lelkületet, amely idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, és amikor el tudod fogadni az igazságot, akkor el tudsz jutni oda, hogy a gyakorlatba ültesd az igazságot. Ha ily módon gyakorlod az igazságot, az milyen gyümölcsöket terem? (A Szentlélek fog nekünk utat mutatni.) A Szentlélek útmutatásának az elnyerése az egyik vonatkozás. Időnként az ügyek nagyon egyszerűek, és a saját elmédet használva megvalósíthatók. Amikor mások megtették neked a javaslataikat, és miután megértésre jutsz, csak orvosolnod kell a dolgokat és az alapelvekkel összhangban cselekedni. Az emberek talán semmiségnek vélik ezt, azonban Isten számára nagy dolog. Miért mondom ezt? Mert ha így jársz el, akkor Isten számára olyasvalaki vagy, aki gyakorolni tudja az igazságot, aki szereti az igazságot, és aki nem idegenkedik az igazságtól – amikor Isten látja a szívedet, a lelkületedet is látja, és ez nagy dolog. Más szóval, amikor a kötelességed végzed, és Isten jelenlétében cselekszel, akkor mindaz, amit megélsz és feltársz, igazságvalóság, amivel az embereknek rendelkezniük kell. Isten előtt a legfontosabb dolgok az általad birtokolt hozzáállások, gondolatok és állapotok mindenben, amit teszel, és Isten ezeket vizsgálja át tüzetesen.

Vajon nem hitvány dolog az, hogy némelyek szeretnek szőrszálat hasogatni és vakvágányon haladni, amikor valami történik velük? Ez egy nagy probléma. A tiszta gondolkodású emberek nem követik el ezt a hibát, de az abszurd emberek ilyenek. Mindig azt képzelik, hogy mások megnehezítik a dolgukat, hogy mások szándékosan nehézséget okoznak nekik, ezért ők is mindig megnehezítik mások dolgát. Hát nem eltérés ez? Nem tesznek erőfeszítést az igazságért, és nem keresik az igazságot, hogy megismerjék önmagukat; mindig leragadnak a jelentéktelen részleteknél, amikor történik velük valami, magyarázatokat követelnek, próbálják menteni a tekintélyüket, és mindig emberi megoldásokat akarnak használni ezeknek az ügyeknek a megközelítésére. Ez a legnagyobb akadálya az életbe való belépésnek. Ha így hiszel Istenben, illetve így gyakorolsz, soha nem fogod elnyerni az igazságot, mert soha nem járulsz Isten elé. Soha nem járulsz Isten elé, hogy elfogadd mindazt, amit Isten kialakított számodra, és nem használod az igazságot mindezeknek a megközelítésére. Ehelyett mindig emberi megoldásokat használsz a dolgok megközelítésére. Isten szemében tehát túl messzire távolodtál Tőle. Nemcsak a szíved távolodott el Tőle, hanem egész lényed nem az Ő jelenlétében él. Így tekint Isten azokra, akik hajlamosak ragaszkodni az előírásokhoz, és mindig leragadnak a jelentéktelen részleteknél. Egyesek ékesszólóak és gyors észjárásúak, és azt gondolják: „Jól beszélek. Mások mind igazán csodálnak és nagyra tartanak engem. Az emberek általában hallgatnak rám.” Hasznos ez? Azt mutatja, hogy rendelkezel az igazságvalósággal? Felépítetted a tekintélyedet az emberek között, de Isten nem találja elfogadhatónak azt a módot, ahogyan Előtte viselkedsz. Isten azt mondja, hogy álhívő vagy, és hogy ellenséges vagy az igazsággal szemben. Lehet, hogy az emberek között rafinált vagy és ügyeskedő, talán igen jól kezeled a dolgokat és kijössz mindenkivel; lehet, hogy a helyzettől függetlenül mindig meg tudod találni a dolgok kezelésének és elrendezésének a módját, de nem járulsz Isten elé és nem keresed az igazságot a problémák megoldásához. Az ilyen emberek nagyon problémásak. Istennek csak egy mondandója van, amikor felméri őket: „Ez egy álhívő, olyasvalaki, aki megpróbálja kihasználni ezt a lehetőséget, hogy az Istenbe vetett hit álcája alatt áldásokra tegyen szert. Ez nem olyan ember, aki elfogadja az igazságot.” Mit gondoltok erről a megítélésről? Ez az, amit szeretnétek? Bizonyára nem. Lehet, hogy némelyeket nem érdekel és azt mondják: „Nem számít, hogyan tekint ránk isten, mi úgysem látjuk őt. A legkézzelfoghatóbb kérdés az, hogy először is jóban kell legyünk a körülöttünk lévő emberekkel. Miután szilárdan megvetettük a lábunkat, akkor majd megnyerhetjük magunknak a vezetőket és a munkásokat, hogy mindenki csodáljon minket.” Milyen ember ez? Olyasvalaki, aki hisz Istenben? Biztosan nem; ő álhívő. Akik hisznek Istenben, azoknak mindig Isten jelenlétében kell élniük; nem számít, milyen problémákkal találkoznak, el kell fogadniuk Isten vizsgálatát, és Isten elé kell jönniük az igazságot keresve, hogy végül Isten azt mondja: „Olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, aki Isten kedvére való, és akit Isten elfogadhatónak talál. Isten látta a szívedet, és az alávetettségedet is látta.” Mit gondolsz erről a megítélésről? Csak az ilyenek nyerhetik el Isten jóváhagyását. Képesek vagytok világosan látni ezt? Elmondom nektek, hogy nem számít, milyen kötelességet végez egy Istenben hívő – kezeljen bár külső dolgokat, vagy végezzen olyan kötelességet, amely Isten háza különböző munkáihoz vagy szakmáihoz tartozik –, ha nem jön gyakran Isten elé és nem él az Ő jelenlétében, és ha nem meri elfogadni az Ő vizsgálatát, és nem keresi Istennél az igazságot, akkor az illető álhívő, és nem különbözik egy nem hívőtől. Képesek vagytok megérteni ezt? Lehetséges, hogy némelyek most azért nem tudnak végezni egy kötelességet, mert nem megfelelő a környezetük; nem hívők között élnek, azonban gyakran részesülnek Isten megvilágosításában és útmutatásában. Hogyan lehetséges ez? Azok a legkritikusabb dolgok, hogy képesek legyenek imádkozni Istenhez, enni és inni Isten szavait, keresni és gyakorolni az igazságot, és normális kapcsolatot fenntartani Istennel. Ezek a kulcsfontosságú dolgok annak eldöntésében, hogy valaki mindig Isten jelenlétében tud-e élni. Ha nem tudod gyakran érezni Istent, és sűrűn gyenge és negatív vagy, illetve ha gyakran léha vagy, ha nem tudsz terheket viselni a kötelességedben, és ha mindig össze vagy zavarodva, akkor ez vajon jó állapot vagy rossz állapot? Annak az állapota, hogy Isten előtt élsz, vagy annak az állapota, hogy egyáltalán nem élsz Isten előtt? (Annak az állapota, hogy nem élek Isten előtt.) Fel kell tehát mérnetek ezt: gyakran Isten előtt éltek vagy sem? Ha alig-alig, és még csak nem is imádkozol, és nem olvasod Isten szavait, akkor ez bajt sejtet, azt jelenti, hogy álhívő vagy. Némelyek alig-alig összpontosítják helyénvaló ügyekre a figyelmüket, léhák és féktelenek, és amikor történik velük valami, mindig összezavarodnak, és nem tudják, hogyan keressék az igazságot. Még azt sem tudják, hogy eredményre vezetett-e a kötelességeik végzése vagy sem. Nem tudják, a napi cselekedeteik közül melyik sérti meg Istent, melyik találtatik Isten számára elfogadhatónak, és melyiket utálja Isten. Napról napra csupán átevickélnek ezen. Mit gondolsz erről az állapotról? Vajon az ilyesfajta állapotban élő embereknek Istent félő a szívük? Van bármilyen alapelv abban, amit tesznek? Tudnak értelmes dolgokat tenni? A kötelességük végzésekor tudják azt mondani, hogy „mérsékelnem kell magam, jól kell tennem a kötelességem, teljes szívemmel és teljes erőmmel kell tennem”? Képesek odaadóak lenni? (Nem képesek.) Akkor mit csinálnak az ilyen emberek? Csupán fáradoznak. Elnyerték az ilyen emberek az igazságot? (Nem.) Ez hatalmas veszteség. Hogy lehet, hogy a bolondok e csoportja nem tud az igazságra törekedni? Tíz-húsz éve hisznek Istenben, és oly sok prédikációt hallottak már, mégsem tudják, mi nyerhető az Istenbe vetett hit által, hogyan törekedjenek az igazságra, hogyan gyakorolják az igazságot, illetve hogyan végezzék a kötelességüket. Ha még ezen fontos dolgokkal sincsenek tisztában, akkor nem ostobák-e kissé? Rendkívül nehéz felfogásúak és kábák. Egyáltalán nem reagálnak az igazságra, és ez veszélyes. Mi a legfontosabb dolog az Istenbe vetett hit vonatkozásában? Az igazság elnyerése. Milyen problémákat old meg az, ha valaki elnyeri az igazságot? Elsődlegesen a bűneik problémáját, valamint a romlott beállítottságaik problémáját, továbbá az Istenbe vetett hitük minden nehézségét és a téves nézeteiket. E problémák mindegyike megoldható. Amikor valaki szert tesz az igazságra, akkor hol használja fel? Használja a kötelessége végzésében és az Isten melletti bizonyságtételben – ezek a legfontosabb dolgok. Lehet, hogy épp most nincs valódi tudásotok erről, lehet, hogy még nem ismertétek fel az igazság értékét és jelentőségét, de egy napon fel fogjátok.

Olvastátok már Jób könyvét? Amikor olvastátok, meghatódtatok? Megtapasztaltatok egyfajta vágyakozást, hogy bárcsak olyasvalakivé válnátok, amilyen Jób? (Igen.) Mennyi ideig tart az ilyen állapot és hangulat? Egy-két napig, egy-két hónapig, vagy talán egy-két évig? (Két-három napig.) Vagyis az ilyen állapot és hangulat két-három nap múlva eltűnik? Imádkoznod kell, amikor meghatódsz, és elmondanod Istennek, hogy bárcsak olyan ember lennél, amilyen Jób, hogy meg szeretnéd érteni az igazságot, szert tenni Isten ismeretére, és olyan valakivé válni, aki féli Istent és kerüli a rosszat. Könyörögnöd kell Istenhez, hogy vigye benned véghez ezt, könyörögve hozzá, hogy mutasson neked utat, alakítson ki számodra környezeteket, adjon neked erőt, és óvjon téged, hogy szilárdan megállj minden olyan helyzetben, amellyel találkozol, ne állj ellen Istennek, hanem végezz olyan cselekedeteket, amelyekkel féled Istent és kerülöd a rosszat, és tegyél eleget Isten szándékainak. Mindig imádkoznod kell és fohászkodnod Istenhez e cél érdekében, valamint azon dolgokért, amelyeket elérni remélsz, és Isten cselekedni fog, amikor látja a hamisítatlan szívedet. Ne félj, amikor Isten cselekszik. Isten semmiképp nem fogja kelésekkel borítani a tested és mindentől megfosztani, amid van, amint azt Jób megpróbálása során tette. Isten nem fogja ezt tenni; fokozatosan egyre többet helyez rád, az érettségednek megfelelően. Őszintén kell Istent szólítanod, nem csupán Jób könyvének az elolvasása után két napig, amikor még mindig meg vagy hatódva, aztán harmadnap, amikor már nem olvasod, elfeledkezel róla, és nem tartod többé a szívedben. Ha ezt teszed, akkor az bajba sodor téged! Ha csodálod a Jóbhoz hasonló embereket, és szeretnél ilyen ember lenni, akkor szükséged van egy ahhoz vezető útra, hogy ilyen emberré válj, Isten elé kell tárnod a szíved, majd gyakran imádkoznod ezért, és gyakran eltöprengened rajta, majd enned és innod Isten Jóbról mondott szavait, következetesen és ismételten elmerengve rajtuk, majd közösségben lenned olyan emberekkel, akik ilyen tapasztalati tudással rendelkeznek. Keményen kell dolgoznod e cél érdekében. Hogyan valósítsd meg a kemény munkát? Ha csupán leülsz, figyelsz és vársz, az nem kemény munka. Át kell ültetned a gyakorlatba, erőfeszítést kell szánnod rá, ugyanakkor eltökélve, hogy elviseled a szenvedést, vágyódó szívvel, majd evégre felajánlani az imáidat, cselekvésre kérve Istent. Ha Isten nem cselekszik, akkor nem számít, mennyi lendületük van az embereknek, az hiábavaló lesz. Hogyan fog cselekedni Isten? Isten elkezd környezeteket kialakítani és elrendezni a számodra úgy, ahogy az illeszkedik az érettségedhez. El kell mondanod Istennek, milyen célt szeretnél elérni a hitedben, és milyen fajta elhatározásaid vannak. Imádkoztál és fohászkodtál ezért Istenhez? Mennyi ideig imádkoztál és fohászkodtál Istenhez? Ha csupán néhány imát mondasz, hébe-hóba, és amikor azt látod, hogy Isten még nem cselekedett, akkor azt gondolod: „Felejtsd el, nem fogok törődni a dolgokkal. Bármi is történjen, csak haladok az árral. Nem érdekel, mi történik velem” – ez nem járja, és nem vagy őszinte. Ha csak két percig tart a lelkesedésed, akkor vajon Isten tud érted cselekedni és segíteni a környezeted elrendezésében? Isten nem tenné ezt! Isten látni akarja az őszinteséged, és látni akarja, meddig tart ki az őszinteséged és a kitartásod, és hogy vajon hamisítatlan vagy hamis-e a szíved. Isten várni fog. Hallja az imáidat és a fohászaidat, hallja az elhatározásokat és a vágyakat, amelyeket bizalmasan elmondasz Neki, de amíg nem látja a szenvedés elviselésére irányuló elhatározásodat, addig nem fog cselekedni. Ha az Istenhez intézett imád után eltűnsz anélkül, hogy bármit is tennél, akkor Isten ilyen körülmények között vajon cselekedni fog? Egészen biztosan nem. Tovább kell imádkoznod és fohászkodnod Istenhez, erőfeszítést téve ebbe és elmerengve rajta, majd részleteiben ízlelgetve az Isten által számodra kialakított környezeteket, amelyek apránként érnek utol, és Isten hozzálát a cselekvéshez. Ha nincs hamisítatlan szíved, akkor ez nem fog működni. Talán azt mondod: „Mennyire csodálom Jóbot és mennyire csodálom Pétert!” – azonban mire jó a csodálatod? Csodálhatod őket, amennyit csak jól esik, azonban nem vagy a helyükben, és a csodálatod nem váltja ki Istenből ugyanazon munka elvégzését rajtad, amelyet rajtuk végzett, mert te nem ugyanolyan ember vagy, amilyen ők. Te nem rendelkezel az ő elszántságukkal vagy az emberi mivoltukkal, illetve olyan szívvel, amellyel ők áhítoztak és törekedtek az igazságra. Isten csak akkor ruház rád többet, ha már szert tettél ezekre a dolgokra.

Megvan bennetek az elszántság arra, hogy törekedjetek az igazságra, hogy elnyerjétek az igazságot, hogy elérjétek az üdvösséget és Isten tökéletessé tegyen benneteket? (Igen.) Mennyire erős az elszántságotok? Meddig tudjátok fenntartani? (Amikor jó állapotban vagyok, van elszántságom, azonban amikor olyan dolgokkal találkozom, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseimnek vagy a hús-vér testem érdekeinek, vagy amikor belső finomításon, illetve némi nehézségen megyek keresztül, akkor csapdába ejt a negativitás állapota, és apránként eltűnik a hit és az elszántság, amellyel kezdetben még rendelkeztem.) Ez nem járja. Túlságosan gyenge vagy. El kell jutnod oda, hogy bármilyen körülménnyel találkozol, az igazságra való törekvésre és annak elnyerésére irányuló elszántságodon ne lehessen változtatni. Csak ekkor válsz olyasvalakivé, aki valóban szereti az igazságot és törekszik rá. Nem járja az, hogy ha amikor történik veled valami és némi nehézséggel találkozol, akkor visszavonulsz, negatívvá és lehangolttá válsz, és feladod az elszántságodat. Meg kell legyen benned a hajtóerő, hogy kockára tedd az életed, és azt mondd: „Nem számít, mi történik – még ha azt is jelenti, hogy meghalok, akkor sem adom fel az igazságot, illetve azon célomat, hogy az igazságra törekedjek.” Akkor semmilyen nehézség nem tud majd megállítani téged. Ha ténylegesen nehézségekkel találkozol és sarokba szorulsz, akkor Isten cselekedni fog. Ezt is meg kell értened: „Bármilyen helyzetekkel találkozom, ezeket mind Isten rendezte el, és tanulságok vannak bennük, amelyeket le kell vonnom. Lehet, hogy gyenge vagyok, de nem vagyok negatív, és hálás vagyok, amiért Isten megadja nekem a lehetőséget a tanulságok levonására. Hálás vagyok Istennek, amiért kialakította számomra ezt a helyzetet. Nem adhatom fel az arra irányuló elszántságomat, hogy követem Istent és elnyerem az igazságot. Ha feladnám ezt, akkor az ugyanolyan lenne, mintha engednék a Sátánnak, tönkretéve magamat és elárulva Istent.” Ilyen elszántnak kell lenned. Mindegy, milyen dologgal találkozol, ezek mind apró epizódok az életed növekedésében. Nem hagyhatod, hogy megváltoztassák az irányt, amely felé tartasz. Amikor nehézségekkel találkozol, kereshetsz és várhatsz, azonban az iránynak, amely felé tartasz, nem szabad megváltoznia, ugye? (Igen.) Nem számít, mit mondanak mások, illetve miként bánnak veled, és nem számít, Isten miként bánik veled, az elszántságodnak nem szabad megváltoznia. Ha Isten azt mondja: „Egyáltalán nem fogadod el az igazságot, utállak téged”, te pedig azt mondod: „Isten utál engem, mi értelme van hát az életemnek? Akár meg is halhatok és akkor vége!” – ezzel félreértenéd Istent. Igaz, hogy Isten utál téged, de neked tovább kell harcolnod, és el kell fogadnod és gyakorolnod kell az igazságot. Ily módon jól fogod végezni a kötelességed; nem leszel mihaszna, és Isten nem fog visszautasítani. Most még mindig túlságosan kicsi az érettségetek, és még nem értétek el az Isten próbára tételetekre megkövetelt normáit. Mi az egyetlen dolog, amit megtehettek? Gyakran kell imádkoznod: „Isten, kérlek, mutass utat nekem és világosíts meg, hogy megértsem a szándékaidat, és hogy meglegyen bennem az ahhoz szükséges hit és kitartás, hogy az igazságra való törekvés útján járjak, és eljussak oda, hogy félem Istent és kerülöm a rosszat. Bár gyenge vagyok és éretlen, könyörögve kérlek, adj nekem erőt, és könyörögve kérlek, hogy óvj meg engem, hogy mindvégig követni tudjalak Téged.” Gyakran Isten elé kell járulnod, hogy imádkozz. Mások talán világi dolgokra sóvárognak, a testüket kényeztetik, és világi irányzatokat követnek, de te nem tarthatsz velük – csak a saját kötelességed végzésére összpontosíts. Amikor mások negatívnak érzik magukat, és nem végzik a kötelességüket, te ne érezd magad gúzsba kötve; képesnek kell lenned keresni az igazságot, hogy segíts nekik. Ha némi negativitás vagy gyengeség alakul ki benned, képesnek kell lenned Istenhez imádkozni, és továbbra is Isten előtt élni. Amikor mások hírnevet, nyereséget és státuszt hajszolnak, képesnek kell lenned elcsendesíteni a szívedet Isten előtt, és nem befolyásolva lenni ettől, ugyanakkor képesnek kell lenned imádkozni értük és segíteni nekik. Függetlenül attól, hogy mi történik körülötted, képesnek kell lenned Istenhez imádkozni, keresni az igazságot, és megfékezni magad, folyamatosan Isten jelenlétében élve, és normális kapcsolatot fenntartva Istennel. Isten mindenkor átvizsgálja az embereket; ha az emberek minden dologgal kapcsolatban képesek Istenhez imádkozni és az Ő jelenlétében élni, a Szentlélek munkálkodni fog bennük. Hogyan vizsgálja át Isten az ember szívét? Nem csupán átvizsgálja, és annyiban hagyja – környezeteket is kialakít számodra, és megérinti a szívedet. Miért mondom ezt? Azért, mert amikor Isten egy környezetet alakít ki számodra, Isten látja, hogy utálod-e és idegenkedsz-e tőle, vagy kedveled és aláveted magad neki, és hogy passzívan vársz-e, vagy aktívan keresed az igazságot. Isten figyeli, hogyan változik a szíved és gondolataid, és milyen irányba fejlődnek. A szíved állapota időnként pozitív, időnként pedig negatív. Ha el tudod fogadni az igazságot, akkor el tudod fogadni Istentől azokat az embereket, eseményeket, dolgokat és helyzeteket, amelyeket kialakít a számodra, és megfelelő módon tudsz hozzáállni ezekhez. Isten szavait olvasva, valamint megfontolás és elmélkedés révén minden gondolatod és elgondolásod, minden véleményed, és az állapotod megváltozik Isten szavai alapján. Tisztában leszel ezzel, és Isten is mindet átvizsgálja. Még ha nem is fogsz majd imádkozni erről, és azt hiszed, hogy ez csupán a szívedben van, Isten szemszögéből már nagyon is világos lesz – nyilvánvaló lesz az Ő számára. Az emberek a szemükkel néznek rád, Isten azonban megérinti a szívedet az Övével, vagyis ilyen közel van Ő hozzád. Ha érzed Isten vizsgálatát, akkor Isten jelenlétében élsz. Ha egyáltalán nem érzed azt, hogy Ő átvizsgál, és ehelyett a saját világodban, a saját érzéseid és romlott lelkületeid szerint élsz, akkor bajban vagy: nem Isten jelenlétében élsz, és távolság van közted és Isten között – távol vagy Tőle. Egyáltalán nem vagy tekintettel Isten szándékaira, és nem fogadod el az Isten általi átvizsgálást. Isten mindezt tudja; túlságosan is könnyű számára ezt érzékelni. Tehát, amikor van elszántságod és célod – amikor hajlandó vagy arra, hogy Isten tökéletessé tegyen, és olyan emberré válj, aki követi Isten akaratát, féli Istent és kerüli a rosszat –, amikor megvan benned ez az elszántság, és amikor gyakran tudsz imádkozni és könyörögni ezekért a dolgokért, és Isten jelenlétében élsz, soha nem távolítva el a szívedet Istentől, és nem engedve, hogy a szíved elhagyja Őt, te tisztában vagy ezekkel a dolgokkal, és Isten is tudja őket. Némelyek azt mondják: „Én magam tisztában vagyok vele, de vajon Isten tudja-e vagy sem?” Ez hiábavaló kérdés. A kérdésfelvetés azt bizonyítja, hogy soha nem beszélgettél Istennel, és hogy egyáltalán nincs kapcsolat közted és Isten között. Miért mondom azt, hogy nincs kapcsolat közted és Isten között? Nem éltél és nem élsz Isten előtt, ezért nem tudod érzékelni, hogy Ő veled van-e vagy sem, hogy utat mutat-e neked, hogy megóv-e téged, és hogy szemrehányást tett-e, amikor valami rosszat tettél. Ha nem érzékeled ezeket a dolgokat, akkor nem élsz Isten előtt, csupán elképzeled ezt, és kényezteted magad – a saját világodban élsz, nem pedig Isten előtt, és egyáltalán nincs kapcsolat közted és Isten között.

Hogyan tarthatnak fenn az emberek normális kapcsolatot Istennel? Mitől függ ennek a fenntartása? Attól függ, hogy fohászkodnak, imádkoznak, és a szívükben kölcsönhatásban vannak Istennel. Ez a fajta kapcsolat teszi lehetővé azt, hogy az emberek mindig Isten előtt éljenek. Tehát a normális kapcsolat kialakításához Istennel az embereknek először is csendben kell lenniük. Némelyek mindig serénykednek odakint, és csupán külső ügyekkel foglalják el magukat. Ha egy vagy két napig nincs semmi lelki életük, akkor nem lesznek tudatában ennek. Három-négy nap, vagy akár egy-két hónap után sem lesznek még tudatában. Ez azért van, mert nem imádkoztak, nem fohászkodtak, nem beszélgettek Istennel. A fohászkodás az, amikor valami történik veled, és szeretnéd, hogy Isten segítsen neked, utat mutasson neked, gondoskodjon rólad, megvilágosítson téged, megértesse veled az Ő szándékait, tudassa veled, mi az igazság, megértesse veled, melyek az igazságalapelvek, és tudassa veled, hogyan gyakorold az igazságot – ez a fajta fohászkodás felel meg Isten szándékainak. Az ima viszonylag tág tartományt fed le. Időnként esetleg olyan dolgokról beszélsz, amelyek a szívedben vannak – amikor nehézségekkel találkozol, vagy amikor negatívnak és gyengének érzed magad, szívből szólhatsz Istennek ezekről a dolgokról; olyan alkalmakkor is imádkozhatsz Istenhez, amikor lázadó vagy, illetve beszélhetsz Istennek azokról a dolgokról, amelyek nap mint nap történnek veled – azon dolgokról, amelyeken át tudsz látni, és azokról is, amelyeken nem – ezt nevezik imának. Az ima beszéd Istennek arról, ami a szívedben van, vagy az igazság keresése Istennél. Időnként egy meghatározott időpontban kerül rá sor, időnként pedig nem meghatározott időpontban; bármikor és bárhol imádkozhatsz. A közösség a lélekben nem ölt semmilyen adott formát. Lehet, hogy valami zavar, de az is lehet, hogy nem; lehet valami mondandód, de az is lehet, hogy nincs. Amikor zavar valami, akkor beszélj arról Istennel, és mondj imát. Rendszerint meg kell próbálnod elmélkedni az ezekhez hasonló kérdéseken: hogyan szereti Isten az embert, hogyan aggódik az ember miatt, miért metszi meg az embert, valójában mit jelent az embernek alávetni magát Istennek stb., mindig és mindenhol kommunikálva Istennel, imádkozva Istenhez, és Őtőle kérve. Ez a közösség a lélekben, vagyis röviden a „lelki közösség”. Időnként, amikor esetleg útközben eszedbe jut valami, ami nagyon is felzaklat, akkor nem szükséges letérdelned és becsuknod a szemed. Egyszerűen beszélhetsz Istennel a szívedben: „Isten, ez történt velem, és nem tudom, hogyan kezeljem helyesen, a Te útmutatásodat kérem ebben.” Amikor érzed, hogy megmozdul a szíved, és néhány szívből jövő szót mondasz erről Istennek, akkor Ő tudni fogja. Előfordulhat, hogy honvágyad van és azt mondod: „Isten, annyira honvágyam van!” Nem nevezed meg, konkrétan mi hiányzik, csupán szomorú vagy és elmondod ezt Istennek. Csak akkor tudod megoldani a problémáidat, ha imádkozol Istenhez és elmondod Neki, ami a szívedben van. Meg tudod oldani a problémáidat azzal, hogy beszélsz egy másik emberrel? Nem lesz olyan rossz, ha olyasvalakivel találkozol, aki érti az igazságot – akkor nem csupán a problémáidat tudod majd megoldani, hanem a javadra is válik ez. Ám ha olyasvalakivel találkozol, aki nem érti az igazságot, akkor nem tudod majd megoldani a problémáidat, és ez rá is hatással lehet. Ha Istennel beszélsz, akkor Isten megvigasztal és megindít téged. Ha el tudsz csendesedni Isten előtt, és olvasni a szavait, majd pedig elmélkedni és imádkozni, akkor képes leszel megérteni az igazságot és megoldani a problémáidat. Isten szavai segíthetnek neked rátalálni a nehézségeiden való felülkerekedés ösvényére, és ezen az apró akadályon áthaladva nem fogsz megbotlani, az nem fog korlátozni téged, és nem lesz hatással a kötelességed végzésére. Lesznek olyan alkalmak, amikor hirtelen lehangoltnak és kissé borúsnak érzed magad. Amikor ez történik, azonnal imádkozz Istenhez, és közeledj Hozzá, ami azt jelenti, hogy beszélj Vele arról, ami a szívedben van, és mindig avasd Őt a bizalmadba, bárhol is legyél. Ily módon az ellenkezőjére válthat az állapotod. Kell, hogy legyen hited: „Isten minden egyes pillanatban mellettem van, soha nem hagy el engem, érzem. Nem számít, hol vagyok vagy mit csinálok – hogy gyűlésen vagyok vagy a kötelességemet végzem –, a szívemben tudom, hogy Isten kézen fogva vezet engem, és hogy soha nem hagyott vagy hagy el.” Időnként, amikor felidézed, az évek során hogyan töltöttél el ehhez hasonlóan minden egyes napot, érezni fogod, hogy érettebb lettél, hogy Isten utat mutatott neked, és Isten szeretete mindig is megóvott téged. Ezekre a dolgokra gondolva aztán imádkozni fogsz a szívedben, köszönetet mondva Istennek: „Ó, Istenem! Köszönöm Neked! Túlságosan gyenge, félénk, és mélységesen romlott vagyok. Ha Te nem lennél nekem, hogy ily módon utat mutass, akkor semmiképp nem jutottam volna el egymagam a mai napig.” Vajon ez nem lelki közösség? Ha az emberek gyakran tudnak ily módon közösségben lenni Istennel, akkor vajon nem lesz-e bőven mondanivalójuk Istennek? Nem telik el több nap anélkül, hogy ne lenne Istennek valami mondanivalójuk. Ha nincs mondanivalód Istennek, akkor Isten hiányzik a szívedből. Ha Isten a szívedben van, ha van Istenbe vetett hited, akkor a szívedben lévő összes szót el tudod mondani Neki, azokat a dolgokat is, amelyekről a bizalmas barátaiddal beszélnél. Valójában Isten a legközelebbi bizalmasod. Ha a legközelebbi bizalmasodként kezeled Istent, olyan családtagodként, akitől a leginkább függsz, akit a leginkább megbízhatónak találsz, a leginkább szavahihetőnek, akivel a legbensőségesebb a kapcsolatod, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy ne legyen Istennek mondanivalód. Ha mindig van mondanivalód Istennek, akkor vajon nem fogsz mindig az Ő jelenlétében élni? Ha mindig Isten jelenlétében élsz, akkor képes leszel minden pillanatban érzékelni, hogyan világosít meg és mutat neked utat Isten, hogyan gondoskodik rólad és óv meg téged, és hoz neked békességet és örömöt, hogyan áld meg téged, és hogyan utasít rendre, fegyelmez, fenyít és ítél meg téged. Mindez világos és nyilvánvaló lesz számodra. Ha minden napon csak átevickélsz, úgy, hogy csupán szóban hiszel Istenben, anélkül, hogy Isten a szívedben lenne, és ha csupán elvégzed a kötelességedet és a külsőségek szintjén veszel részt a gyűléseken, illetve olvasod nap mint nap Isten szavát és imádkozol, ha csupán úgy teszel, mintha, akkor ez nem Istenbe vetett hit – ezen általad betartott vallási rituálék egyikének sincs köze az igazsághoz. Akik hisznek Istenben, azok mindennap gondosan olvassanak részletet Isten szavaiból, imádkozzanak és e szavak keretein belül legyenek közösségben. Minden egyes nap kapjanak némi megvilágítást Isten szavaiból, és értsék meg az igazság egy kis részét. Főleg az igazság keresésére legyenek képesek, és arra, hogy a kötelességeik végzése közben az alapelvek szerint tudják kezelni a dolgokat, minden egyes nap élettapasztalatot nyerjenek, és megtapasztalják Isten munkáját. Ilyen az igaz hívő, az olyan ember, aki követi Istent.

Melyik kérdés a legfontosabb, a leginkább megoldandó az Istenbe vetett hited vonatkozásában? Az Istennel való normális kapcsolat kérdése. Ha hiszel Istenben, azonban nincs ott a szívedben, ha megszakítottad Vele a kapcsolatot, és nem bánsz Istennel a legbensőségesebb, legmegbízhatóbb, legközelebbi családtagodként és bizalmas barátodként, akkor Isten nem a te Istened. Egy ideig gyakoroljatok a szavaimnak megfelelően, és nézzétek meg, vajon megváltozott-e a belső állapototok. A szavaim szerint gyakorolva biztosíthatod azt, hogy Isten jelenlétében élj, hogy normális állapotod legyen. Ha valakinek normális az állapota, és nincsen rá hatással semmilyen ember, esemény, és dolog, illetve az élettapasztalatainak szakaszai során előforduló különféle környezetek, és ki tud tartani a kötelessége normális elvégzésében, akkor valóban érett, és olyasvalaki, aki belépett az igazságvalóságba.

2017. július 13.

Előző: Nagy jelentőségű, hogy megfizessük az árat az igazság elnyeréséért

Következő: Mit jelent az igazság gyakorlása?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren