Legtöbben már több éve hisztek Istenben, és többé-kevésbé az igaz útra alapoztatok. Most le tudjátok vetni a család és a szekuláris világ hálóit, hogy Istent kövessétek. Képzésben részesültök, hogy kötelességet teljesítsetek Isten házában, hajlandóak vagytok feláldozni magatokat Istenért, és készen álltok rá, hogy az igazság felé igyekezzetek. Ez azt jelenti, hogy elkezdtétek megérteni a dolgokat, és van bennetek némi lelkiismeret és értelem. Ez jó dolog. A kötelesség teljesítése nagy jelentőségű! Az, hogy jól tudjátok-e tenni a kötelességeteket vagy sem, közvetlen kapcsolatban áll az üdvösségetekkel és a tökéletesedésetekkel. Elmondhatjuk, hogy az ember csak kötelesség teljesítése közben, Isten munkájának a megtapasztalása által érheti el az életre való bemenetelt, Isten jóváhagyását pedig csak úgy nyerheti el, ha jól teszi a kötelességét. Tehát csak a javatokra válik az, ha egy kicsit többet követelnek tőletek a kötelességeitek vonatkozásában, és némileg megmetszenek titeket. Legalább gyorsabban haladtok előre az életben. Nem rossz, ha a veletek szemben támasztott követelmények magasak, és az sem rossz, ha időnként nehéz problémákat kaptok, amelyek próbára tesznek benneteket. Mindez azért van, hogy segítsen nektek növekedni az életben, és Isten akaratát követni, valamint azért, hogy jobban fel tudjatok fogni némi szakmai tudást, és hatékonyabbá váljatok a kötelességetekben. Ha nem követeltetnének meg tőletek ezek a dolgok, annak mi lenne a következménye? Csupán doktrínák hirdetésére és előírások követésére lennétek képesek, és sok éven át anélkül hinnétek Istenben, hogy valamennyire is megváltoznátok. Ez esetben mikor lennétek képesek a haladásra? Hogyan tudnátok jól tenni a kötelességeteket? Nem csupán az igazság vonatkozásában nem haladnátok, a kötelességetekhez szükséges szakmai tudásban sem jutnátok előbbre. Tudnátok-e ekkor elfogadható mérce szerint tenni a kötelességeteket és bizonyságot tenni Isten mellett? Ami a jelen érettségeteket illeti, túlságosan sekélyesen értitek az igazságot, és még nem fogtátok fel a kötelességetek teljesítéséhez kapcsolódó alapelveket. Attól is nagyon távol vagytok, hogy megüssétek a kötelességetek kielégítő teljesítésére vonatkozó mércét. Ti azonban nem vagytok tudatában ennek, és úgy érzitek, hogy jól csináljátok, sőt, időnként rendkívül önelégültek és arcátlanok vagytok. A szavaitok, amelyeket szóltok, és a dolgok, amelyeket tesztek, nem kerülhetnek napvilágra, és nem felelnek meg az igazságalapelveknek. Amikor valaki rámutat az egyik problémátokra, nem tudjátok elfogadni, és az igazságot sem keresitek, sőt, még kifogásokat is gyártotok magatoknak. Mi itt a probléma? Az, hogy az ahhoz szükséges elemi értelemmel sem rendelkeztek, hogy helyénvalóan viselkedjetek. Nem számít, mit teszel, a legtöbb embernek legalább megfelelőnek kell tartania azt. Meg kell hallgatnod mindenkinek a javaslatát – ha helyes az, amit mondanak, akkor el kell fogadnod, aztán pedig kijavítani a hibáidat. Ha mindenki azt gondolja, hogy az elért eredményeid rendben vannak, és mindenki jóváhagyja azokat, csak akkor számíthatnak majd elfogadhatónak a tetteid. Ily módon egyrészt a kötelességek teljesítése közben képesek lesztek az alapelvekhez igazodva cselekedni, és érettebbekké, valamint tapasztaltabbakká váltok a problémák kezelésében. Másrészt pedig képesek lesztek rá, hogy többet tanuljatok, ugyanakkor megértitek az igazságot és lesz belépésetek az életbe. Így hát amikor valami történik veletek, nem szabad önelégültnek lennetek. El kell csendesednetek Isten előtt és levonni a tanulságot. Képesnek kell lennetek saját magatok elengedésére ahhoz, hogy többet tanuljatok. Ha azt gondolod, hogy „jobban értek ehhez nálatok, ezért engem kellene felelős pozícióba helyezni, nektek pedig mind rám kellene hallgatnotok” – ez vajon milyen beállítottság? Arrogancia és önelégültség. Sátáni, romlott természet, amely nincs a normális emberi mivolt tartományán belül. Nos, mit jelent az, hogy ne legyél önelégült? (Azt jelenti, hogy hallgasd meg mindenkinek a javaslatait, és mindenkivel beszéld meg a dolgokat.) Nem számít, melyek a személyes gondolataid és vélekedéseid, ha vakon úgy döntesz, hogy ezek helyesek, és ily módon kell csinálni a dolgokat, akkor ez arrogancia és önelégültség. Ha vannak olyan ötleteid vagy vélekedéseid, amelyeket helyesnek érzel, de nem hiszel teljesen magadban, és keresés, valamint beszélgetés révén meg tudod erősíteni ezeket, ezt jelenti az, hogy nem vagy önelégült. A cselekvés értelmes módja az, ha megvárod, míg megkapod mindenkinek a támogatását és jóváhagyását. Ha valaki nem ért veled egyet, akkor reagálj arra lelkiismeretesen, és legyél pedáns, ami a munkád szakmai vonatkozásait illeti. Nem hunyhatsz szemet felette, ezt mondván: „Te érted ezt jobban vagy én? Én már oly régen részt veszek a munkának ebben a területében – nem kellene-e nálad jobban rálátnom? Te mit tudsz erről? Nem érted!” Ez nem jó beállítottság, ez túl arrogáns és önelégült. Lehet, hogy amatőr az illető, aki nem ért veled egyet, és nincs jó rálátása a munkának erre a területére; lehet, hogy igazad van és helyesen teszed a dolgokat, azonban a beállítottságoddal probléma van. Akkor hát mi a viselkedés és a cselekvés helyes módja? Hogyan tudsz az igazságalapelvek szerint viselkedni és cselekedni? Elő kell adnod az ötleteidet, és hagynod, hogy mindenki megnézze, vannak-e velük problémák. Ha valaki javaslatot tesz, akkor először el kell fogadnod, majd engedned, hogy mindenki megerősítse a gyakorlat helyes ösvényét. Ha senkinek nincs vele gondja, akkor eldöntheted, mi a dolgok elvégzésének a legmegfelelőbb módja, és annak megfelelően cselekedhetsz. Ha kiderül egy probléma, akkor ki kell kérned mindenkinek a véleményét, és mindannyiótoknak keresnetek kell az igazságot és együtt közösséget vállalnotok róla – ily módon fogtok szert tenni a Szentlélek megvilágosítására. Amikor megvilágosodik a szívetek, és jobb ösvény tárul elétek, akkor a korábbiaknál jobb eredményeket fogtok elérni. Nem Isten útmutatása ez? Ez egy csodálatos dolog! Ha el tudod kerülni, hogy önelégült legyél, ha el tudod engedni a képzelgéseidet és az elképzeléseidet, és meg tudod hallgatni mások helyes véleményét, akkor szert tudsz tenni a Szentlélek megvilágosítására. Megvilágosodik a szíved és képes leszel megtalálni a helyes ösvényt. Lesz előre vezető utad, és amikor átülteted a gyakorlatba, akkor az biztosan az igazság szerint lesz. Ezen gyakorlat és tapasztalat által megtanulod, hogyan gyakorold az igazságot, ugyanakkor tanulsz valami újat a munkának arról a területéről. Vajon nem jó dolog ez? Ezáltal fel fogod ismerni, hogy nem szabad önelégültnek lenned, és az igazságot kell keresned, amikor dolgok érnek, és hogy ha önelégült vagy és nem fogadod el az igazságot, akkor mindenki ellenszenvesnek talál majd, Isten pedig minden bizonnyal utálni fog téged. Vajon nem ez a tanulság? Ha mindig így törekszel, és gyakorlod az igazságot, akkor egyre inkább kicsiszolod a kötelességedben használt szakmai képességeidet, jobb és jobb eredményeket érsz el a kötelességedben, Isten pedig megvilágosít és megáld téged, és megengedi, hogy még többet nyerj. Ezenkívül lesz utad az igazság gyakorlásához, és ha tudod, hogyan gyakorold az igazságot, akkor fokozatosan felfogod az alapelveket. Amikor tudod, mely cselekedetek fognak elvezetni Isten megvilágosításához és útmutatásához, melyek fognak elvezetni az Ő utálatához és elutasításához, és melyek fognak elvezetni az Ő jóváhagyásához és áldásaihoz, akkor lesz előre vezető utad. Amikor az emberek megkapják Isten áldásait és megvilágosítását, felgyorsul a haladásuk az életükben. Mindennap megkapják Isten megvilágosítását és útmutatását, és békesség, valamint boldogság lesz a szívükben. Vajon nem hoz-e ez nekik örömöt? Amikor a tetteid Isten elé kerülhetnek, és Isten elfogadja azokat, akkor örömöt fogsz érezni a szívedben, és békesség, valamint boldogság lesz a bensődben. Ez a békesség és boldogság Istentől kapott érzés, a Szentlélektől kapott benyomás.

Az arrogancia és az önelégültség az ember legnyilvánvalóbb sátáni beállítottsága, és ha az emberek nem fogadják el az igazságot, akkor nem tudják letisztogatni magukról. Minden embernek arrogáns és önelégült beállítottsága van, és mindig önhittek. Nem számít, mit gondolnak vagy mit mondanak, avagy miként látják a dolgokat, mindig úgy hiszik, hogy a saját nézőpontjuk és a saját hozzáállásuk a helyes, és amit mások mondanak, az nem olyan jó vagy helyes, mint amit ők mondanak. Mindig a saját véleményükhöz ragaszkodnak, és nem számít, ki beszél, nem hallgatnak rá. Még ha helyes is az, amit más mond, vagy megfelel az igazságnak, nem fogadják el; csupán úgy tűnik, mintha hallgatnák, de valójában nem fogják átvenni az elképzelést, és amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig a saját módjukon teszik a dolgokat, mindig azt gondolva, hogy helyes és értelmes az, amit mondanak. Lehet, hogy amit mondasz, az tényleg helyes és értelmes, vagy hogy amit tettél, az helyes és hibátlan, de milyen beállítottságot fedtél fel? Vajon nem arrogancia és önelégültség ez? Ha nem veted le ezt az arrogáns és önelégült beállítottságot, akkor az vajon nem lesz hatással a kötelességed teljesítésére? Vajon nem lesz hatással az igazság gyakorlására? Ha nem oldod meg az arrogáns és önelégült beállítottságodat, akkor az vajon nem okoz majd neked komoly visszaeséseket a jövőben? Biztosan fogsz tapasztalni visszaeséseket, ez elkerülhetetlen. Áruld el nekem, vajon Isten látja az ember ilyen viselkedését? Isten nagyon is képes rá, hogy láss! Isten nem csupán tüzetesen megvizsgálja az emberek szívének mélységeit, de mindig és mindenhol megfigyeli minden szavukat és tettüket. Mit szól majd Isten, amikor meglátja ezt a viselkedésedet? Isten azt fogja mondani: „Hajthatatlan vagy! Érthető, hogy talán ragaszkodsz a saját elképzeléseidhez, amikor nem tudod, hogy tévedsz, azonban amikor egyértelműen tudod, hogy tévedsz, és még mindig ragaszkodsz az elképzeléseidhez, és inkább meghalnál, mintsem bűnbánatot tarts, akkor konok bolond vagy, aki bajban van. Ha függetlenül attól, ki tesz javaslatot, te mindig negatív, ellenálló hozzáállást tanúsítasz vele szemben, és egy kicsit sem fogadod el az igazságot, és ha teljesen ellenálló, bezárt és elutasító a szíved, akkor rendkívül nevetséges, abszurd ember vagy! Túlságosan nehéz foglalkozni veled.” Milyen tekintetben nehéz foglalkozni veled? Azért nehéz foglalkozni veled, mert ami lerí rólad, az nem téves megközelítésmód, nem téves viselkedés, hanem a beállítottságod kinyilatkoztatása. Milyen beállítottság kinyilatkoztatása? Azon beállítottságé, hogy idegenkedsz az igazságtól és gyűlölöd az igazságot. Ha olyanként határoztak meg, aki gyűlöli az igazságot, akkor bajban vagy Isten szemében, és Ő visszautasít és figyelmen kívül hagy majd téged. Ami az embereket illeti, ők legfeljebb az mondják: „Ennek az embernek rossz a beállítottsága, rendkívül csökönyös, hajthatatlan és arrogáns! Nehéz vele kijönni és nem szereti az igazságot. Soha nem fogadta el az igazságot, és nem ülteti át az igazságot a gyakorlatba.” Legfeljebb mindenki ezt az értékelést adja neked, de vajon ez az értékelés eldönti a sorsod? Az emberektől kapott értékelés nem tudja eldönteni a sorsod, azonban van valami, amiről nem szabad megfeledkezned: Isten tüzetesen megvizsgálja az emberek szívét, ugyanakkor Isten minden szavukat és tettüket is megfigyeli. Ha Isten így határoz meg téged, és azt mondja, hogy gyűlölöd az igazságot, ha nem csupán azt mondja, hogy némileg romlott a beállítottságod, és hogy kissé engedetlen vagy, akkor ez vajon nem igen komoly probléma? (Bizony, komoly.) Ez bajt jelent, és ez a baj nem abban rejlik, ahogyan az emberek tekintenek rád, vagy ahogyan értékelnek, hanem abban rejlik, ahogyan Isten a romlott beállítottságodra tekint, miszerint gyűlölöd az igazságot. Hogyan tekint hát erre Isten? Csupán eldöntötte, hogy gyűlölöd és nem szereted az igazságot, ez minden? Vajon ilyen egyszerű ez? Honnan jön az igazság? Kit jelképez az igazság? (Istent jelképezi.) Gondolj csak bele: Ha valaki gyűlöli az igazságot, akkor ami Istent illeti, Ő hogyan fog tekinteni rá? (Az ellenségeként.) Vajon nem komoly probléma ez? Ha valaki gyűlöli az igazságot, akkor Istent gyűlöli! Miért mondom, hogy Istent gyűlöli? Átkozta Istent? Nyíltan szembeszegült Istennel? A háta mögött meg- és elítélte Őt? Nem feltétlenül. Miért mondom akkor, hogy az igazságot gyűlölő beállítottság feltárása Isten iránti gyűlölet? Ez nem túlzás, ez a valós helyzet. Az álszent farizeusokhoz hasonlít, akik keresztre szegezték az Úr Jézust, mert gyűlölték az igazságot – aminek rettenetes következményei voltak. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek olyan a beállítottsága, hogy idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, akkor azt bármikor és bárhol feltárhatja, és ha eszerint él, akkor vajon nem fog ellenszegülni Istennek? Ha olyasvalamivel szembesül, amiben ott az igazság, vagy döntést hoz, ha nem tudja elfogadni az igazságot és a romlott beállítottsága szerint él, akkor természetes, hogy ellenszegül Istennek és elárulja Őt, mert a romlott beállítottsága az, ami gyűlöli Istent és gyűlöli az igazságot. Ha ilyen beállítottságod van, akkor még az Isten által mondott szavakat is meg fogod kérdőjelezni, és elemezni, valamint boncolgatni akarod azokat. Gyanakvó leszel Isten szavait illetően, és azt kérdezed: „Vajon tényleg isten szavai ezek? Számomra nem tűnnek igazságnak, és nem feltétlenül tűnnek mind helyesnek sem!” Ily módon nem tárult-e már fel az igazságot gyűlölő beállítottságod? Ha így gondolkozol, akkor alá tudod vetni magad Istennek? Biztosan nem. Ha nem tudod magad alávetni Istennek, akkor vajon Ő a te Istened még? Nem az. Akkor mi lesz számodra Isten? Kutatási témaként fogod kezelni Őt, akiben kételkedni kell, akit el kell ítélni; közönséges, hétköznapi emberként fogsz bánni vele, és ilyenként elítéled. Ezzel olyan valakivé válsz, aki ellenáll Istennek és káromolja Őt. Miféle beállítottság idézi ezt elő? Bizonyos mértékig felfuvalkodott, arrogáns beállítottság okozza. Nemcsak a sátáni beállítottságod tárul majd fel belőled, hanem a sátáni arcod is teljesen lelepleződik. Mi történik az Isten és az olyan ember közötti kapcsolattal, aki eljutott az Istennek való ellenállás állapotába, és akinek az Isten elleni lázadó mivolta elért egy bizonyos fokot? Ellenséges kapcsolattá válik ez, ahol az illető magával szembe helyezi Istent. Ha az Istenbe vetett hitedben nem tudod elfogadni az igazságot és alávetni magad annak, akkor Isten nem a te Istened. Ha megtagadod és elutasítod az igazságot, akkor már olyasvalakivé váltál, aki ellenáll Istennek. Vajon Isten ekkor még meg tud szabadítani? Biztosan nem. Isten lehetőséget ad neked az Ő üdvösségének befogadására, és nem tekint rád ellenségként, te azonban nem tudod elfogadni az igazságot, és Istent szembe helyezed magaddal; az, hogy nem vagy képes Isten elfogadására az igazságodként és az utadként, olyasvalakivé tesz téged, aki elutasítja Istent. Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Gyorsan bűnbánatot kell tartanod és irányt változtatnod. Például, ha a kötelességed teljesítése közben problémával vagy nehézséggel találkozol, és nem tudod, hogyan oldd meg, akkor nem szabad vakon elmerengened rajta, hanem először el kell csendesedned Isten előtt, imádkoznod és Őtőle kérned, és megnézned, mit mondanak róla Isten szavai. Ha Isten szavainak olvasása után még mindig nem érted, és nem tudod, milyen igazságok vonatkoznak erre a témára, akkor ragaszkodj erősen egy alapelvhez – vagyis először vesd alá magad, ne legyenek személyes elképzeléseid vagy gondolataid, várj békés szívvel, és nézd meg, Isten hogyan szándékozik és akar cselekedni. Ha nem érted az igazságot, akkor keresd, és várj Istenre ahelyett, hogy vakon és óvatlanul cselekednél. Ha valaki tesz neked egy javaslatot, amikor nem érted az igazságot, és elmondja, miként cselekedj az igazság szerint, akkor először fogadd el, és engedd, hogy mindenki közösséget vállaljon róla, figyeld meg, hogy helyes-e ez az ösvény, és megfelel-e az igazságalapelveknek vagy sem. Ha megbizonyosodsz róla, hogy az igazság szerint való, akkor gyakorold ily módon; ha azt állapítod meg, hogy nem felel meg az igazságnak, akkor ne gyakorold ily módon. Ez ilyen egyszerű. Amikor az igazságot keresed, keresd azt sokaknál. Ha valakinek mondanivalója van, hallgasd meg, és vedd komolyan minden szavát. Ne hagyd figyelmen kívül vagy torkold le, mert ennek köze van a kötelességed hatálya alá tartozó dolgokhoz, és komolyan kell venned. Ez a helyes hozzáállás és a helyes állapot. Ha a helyes állapotban vagy, és nem fedsz fel olyan beállítottságot, amely idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, akkor, ha ily módon jársz el, az ki fogja szorítani a romlott beállítottságodat. Ez az igazság gyakorlása. Ha ily módon gyakorlod az igazságot, az milyen gyümölcsöket terem? (A Szentlélek fog nekünk utat mutatni.) A Szentlélek útmutatásának az elnyerése az egyik vonatkozás. Időnként az ügy nagyon egyszerű lesz és a saját elmédet használva megvalósítható; miután mások megtették neked a javaslataikat és te megértetted azokat, orvosolni tudod a dolgokat és az alapelvek szerint tudsz cselekedni. Az emberek talán semmiségnek vélik ezt, azonban Isten számára nagy dolog. Miért mondom ezt? Mert ha így jársz el, akkor Isten számára olyasvalaki vagy, aki gyakorolni tudja az igazságot, aki szereti az igazságot, és aki nem idegenkedik az igazságtól – amikor Isten a szívedbe néz, a beállítottságodat is látja, és ez nagy dolog. Más szóval, amikor a kötelességed teszed, és Isten jelenlétében cselekszel, akkor mindaz, amit megélsz és kiárasztasz igazságvalóság, amivel az embereknek rendelkeznie kell. Isten számára a legfontosabb dolgok az általad birtokolt hozzáállások, gondolatok és állapotok mindenben, amit teszel, és Isten ezeket veszi tüzetes vizsgálat alá.

Vajon nem hitvány dolog az, hogy némelyek szeretnek szőrszálat hasogatni és vakvágányon haladni, amikor valami történik velük? Ez egy nagy probléma. A tiszta gondolkodású emberek nem követik el ezt a hibát, de az abszurd emberek ilyenek. Mindig azt képzelik, hogy mások nehezítik meg számukra a dolgokat, hogy mások szándékosan betartanak nekik, ezért mindig ellenségeskednek másokkal. Vajon nem tévút ez? Nem tesznek erőfeszítést, amikor az igazságról van szó, inkább lényegtelen dolgokról köntörfalaznak, amikor valami történik velük, magyarázatokat követelnek, megpróbálják megőrizni a látszatot, és mindig emberi megoldásokat használnak e dolgok megközelítéséhez. Ez az életbe való belépés legnagyobb akadálya. Ha ily módon hiszel Istenben, vagy így gyakorolsz, akkor soha nem fogod elnyerni az igazságot, mert soha nem jössz Isten elé. Soha nem jössz Isten elé, hogy megkapd mindazt, amit Isten félretett neked, és az igazságot sem használod mindezek megközelítéséhez, inkább emberi megoldásokat használsz a dolgok megközelítéséhez. Ennélfogva Isten szemében túlságosan messze kóboroltál Tőle. Nemcsak a szíved kóborolt el Tőle, hanem a lényed egésze sem él az Ő jelenlétében. Így tekint Isten azokra, akik mindig túlelemzik a dolgokat, és szőrszálat hasogatnak. Vannak, akik nagy dumájúak, jól forog a nyelvük, gyors észjárásúak és agyafúrtak, és azt gondolják: „Jól tudok fogalmazni. A többiek mind igazán csodálnak, megbecsülnek és nagyra tartanak. Az emberek általában hallgatnak rám.” Ez vajon hasznos? Tekintélyre tettél szert az emberek között, de Istennek nem tetszik az, ahogyan Őelőtte viselkedsz. Isten azt mondja, hogy álhívő vagy, és hogy ellenséges vagy az igazsággal szemben. Lehet, hogy az emberek között elegáns vagy és kifinomult, talán igen jól kezeled a dolgokat és kijössz másokkal; lehet, hogy a helyzettől függetlenül mindig meg tudod találni a dolgok kezelésének és elrendezésének a módját, de nem jössz Isten elé és nem keresed az igazságot a problémák megoldásához. Az ilyen emberek nagyon zavaróak. Istennek csak egy mondandója van, amikor felméri a hozzád hasonlókat: „Álhívő vagy, megpróbálod kihasználni ezt a lehetőséget, hogy az Istenbe vetett hit álcája alatt áldásokra tegyél szert. Nem olyasvalaki vagy, aki elfogadja az igazságot.” Mit gondoltok erről a megítélésről? Ez az, amit szeretnétek? Bizonyára nem. Lehet, hogy némelyeket nem érdekel és azt mondják: „Nem számít, hogyan tekint ránk isten, mi úgysem látjuk őt. A legsürgetőbb problémánk az, hogy először is jóban legyünk a körülöttünk lévő emberekkel. Miután szilárdan megvetettük a lábunkat, akkor majd megnyerhetjük magunknak a vezetőket és a dolgozókat, hogy mindenki csodáljon minket.” Milyen ember ez? Olyasvalaki, aki hisz Istenben? Biztosan nem; ő álhívő. Akik hisznek Istenben, azoknak mindig Isten jelenlétében kell élniük; nem számít, milyen problémákkal találkoznak, Isten elé kell jönniük az igazságot keresve, hogy végül Isten azt mondja: „Olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, aki tetszik Istennek, és akit Isten elfogadhatónak talál. Isten látta a szívedet, és az alávetettségedet is látta.” Mit gondolsz erről a megítélésről? Csak az ilyenek nyerhetik el Isten jóváhagyását. Teljesen meg tudjátok érteni ezt? Elmondom nektek, hogy nem számít, milyen kötelességet végez egy Istenben hívő – kezeljen bár külső dolgokat, vagy olyan kötelességet, amely Isten háza különböző munkáihoz vagy szakterületeihez tartozik – ha nem jön gyakran Isten elé és él az Ő jelenlétében, és ha nem meri elfogadni az Ő átvizsgálását, és nem keresi Istennél az igazságot, akkor az illető álhívő, és nem különbözik egy nem hívőtől. Képesek vagytok megérteni ezt? Lehetséges, hogy némelyek most azért nem tudnak végezni egy kötelességet, mert nem megfelelő a környezetük; nem hívők között élnek, azonban gyakran részesülnek Isten megvilágosításában és útmutatásában. Hogyan lehetséges ez? Azok a legkritikusabb dolgok, hogy képesek legyenek imádkozni Istenhez, enni és inni Isten szavait, keresni és gyakorolni az igazságot, és normális kapcsolatot fenntartani Istennel. Ezek a kulcsfontosságú dolgok annak eldöntésében, hogy valaki mindig Isten jelenlétében tud-e élni. Ha nem tudod gyakran érezni Istent, és sűrűn gyenge és negatív vagy, illetve ha gyakran léha vagy, ha nem tudsz terheket viselni a kötelességedben, és ha mindig össze vagy zavarodva, akkor ez vajon jó állapot vagy rossz állapot? Annak az állapota, hogy Isten előtt élsz, vagy annak az állapota, hogy egyáltalán nem élsz Isten előtt? (Annak az állapota, hogy nem élsz Isten előtt.) Fel kell tehát mérnetek ezt: gyakran Isten előtt éltek vagy sem? Ha alig-alig, és még csak nem is imádkozol, avagy olvasod Isten szavait, akkor ez bajt sejtet, azt jelenti, hogy álhívő vagy. Némelyek alig-alig összpontosítják helyénvaló ügyekre a figyelmüket, léhák és féktelenek, és amikor történik velük valami, mindig összezavarodnak, és nem tudják, hogyan keressék az igazságot. Még azt sem tudják, hogy eredményre vezetett-e a kötelességeik végzése vagy sem. Nem tudják, a napi cselekedeteik közül melyik sérti meg Istent, melyik találtatik Isten számára elfogadhatónak, és melyiket utálja Isten. Napról napra csupán átevickélnek ezen. Mit gondolsz erről az állapotról? Vajon az ilyesfajta állapotban élő embereknek Istent félő a szívük? Van bármilyen alapelv abban, amit tesznek? Tudnak értelmes dolgokat tenni? A kötelességük végzésekor tudják azt mondani, hogy „mérsékelnem kell magam, jól kell tennem a kötelességem, teljes szívemmel és teljes erőmmel kell tennem”? El tudják érni a hűséget? (Nem tudják.) Akkor mit csinálnak az ilyen emberek? Csupán fáradoznak. Elnyerték az ilyen emberek az igazságot? (Nem.) Ez hatalmas veszteség. Hogy lehet, hogy a bolondok e csoportja nem tud az igazságra törekedni? Tíz-húsz éve hisznek Istenben, és oly sok prédikációt hallottak már, mégsem tudják, mi nyerhető az Istenbe vetett hit által, hogyan törekedjenek az igazságra, hogyan gyakorolják az igazságot, illetve hogyan végezzék a kötelességüket. Ha még ezen fontos dolgokkal sincsenek tisztában, akkor nem ostobák-e kissé? Rendkívül nehéz felfogásúak és kábák. Egyáltalán nem reagálnak az igazságra, és ez veszélyes. Mi a legfontosabb dolog az Istenbe vetett hit vonatkozásában? Az igazság elnyerése. Milyen problémákat old meg az, ha valaki elnyeri az igazságot? Elsődlegesen a bűneik problémáját, valamint a romlott beállítottságaik problémáját, továbbá az Istenbe vetett hitük minden nehézségét és a téves nézeteiket. E problémák mindegyike megoldható. Amikor valaki szert tesz az igazságra, akkor hol használja fel? Használja a kötelessége végzésében és az Isten melletti bizonyságtételben – ezek a legfontosabb dolgok. Lehet, hogy épp most nincs valódi tudásotok erről, lehet, hogy még nem ismertétek fel az igazság értékét és jelentőségét, de egy napon fel fogjátok.

Olvastátok már Jób könyvét? Amikor olvastátok, meghatódtatok? Megtapasztaltatok egyfajta vágyakozást, hogy bárcsak olyasvalakivé válnátok, amilyen Jób? (Igen.) Mennyi ideig tart az ilyen állapot és hangulat? Egy-két napig, egy-két hónapig, vagy talán egy-két évig? (Két-három napig.) Vagyis az ilyen állapot és hangulat két-három nap múlva eltűnik? Imádkoznod kell, amikor meghatódsz, és elmondanod Istennek, hogy bárcsak olyan ember lennél, amilyen Jób, hogy meg szeretnéd érteni az igazságot, szert tenni Isten ismeretére, és olyan valakivé válni, aki féli Istent és kerüli a rosszat. Könyörögnöd kell Istenhez, hogy vigye benned véghez ezt, könyörögve hozzá, hogy mutasson neked utat, adja meg neked a megfelelő környezetet, adjon neked erőt, és óvjon téged, hogy szilárdan megállj minden olyan helyzetben, amellyel találkozol, ne állj ellen Istennek, hanem végezz olyan cselekedeteket, amelyekkel féled Istent és kerülöd a rosszat, és tegyél eleget Isten szándékainak. Mindig imádkoznod kell és fohászkodnod Istenhez e cél érdekében, valamint azon dolgokért, amelyeket elérni remélsz, és Isten cselekedni fog, amikor látja a hamisítatlan szívedet. Ne félj, amikor Isten cselekszik. Isten semmiképp nem fogja kelésekkel borítani a tested és mindentől megfosztani, amid van, amint azt Jób próbára tételekor tette. Isten nem fogja ezt tenni; fokozatosan egyre többet helyez rád, az érettségednek megfelelően. Őszintén kell Istent szólítanod, nem csupán Jób könyvének az elolvasása után két napig, amikor még mindig meg vagy hatódva, aztán harmadnap, amikor már nem olvasod, elfeledkezel róla, és nem tartod többé a szívedben. Ha ezt teszed, akkor az bajba sodor téged! Ha csodálod a Jóbhoz hasonló embereket, és szeretnél ilyen ember lenni, akkor szükséged van egy ahhoz vezető útra, hogy ilyen emberré válj, Isten elé kell tárnod a szíved, majd gyakran imádkoznod ezért, és gyakran eltöprengened rajta, majd enned és innod Isten Jóbról mondott szavait, következetesen és ismételten elmerengve rajtuk, majd közösségben lenned olyan emberekkel, akik ilyesfajta tapasztalattal és tudással rendelkeznek. Keményen kell dolgoznod e cél érdekében. Hogyan valósítsd meg a kemény munkát? Ha csupán leülsz, figyelsz és vársz, az nem kemény munka. Át kell ültetned a gyakorlatba, erőfeszítést kell szánnod rá, ugyanakkor eltökélve, hogy elviseled a szenvedést, vágyódó szívvel, majd evégre felajánlani az imáidat, cselekvésre kérve Istent. Ha Isten nem cselekszik, akkor nem számít, mennyi lendületük van az embereknek, az hiábavaló lesz. Hogyan fog cselekedni Isten? Isten elkezdi levezényelni és elrendezni a környezetedet úgy, ahogy az illeszkedik az érettségedhez. El kell mondanod Istennek, milyen célt szeretnél elérni a hitedben, és milyen fajta elhatározásaid vannak. Imádkoztál és fohászkodtál ezért Istenhez? Mennyi ideig imádkoztál és fohászkodtál Istenhez? Ha csupán néhány imát mondasz, hébe-hóba, és amikor azt látod, hogy Isten még nem cselekedett, akkor azt gondolod: „Felejtsd el, nem fogok törődni a dolgokkal. Bármi is történjen, csak haladok az árral. Nem érdekel, mi történik velem” – ez nem járja, és nem vagy őszinte. Ha csak két percig tart a lelkesedésed, akkor vajon Isten tud érted cselekedni és segíteni a környezeted elrendezésében? Isten nem tenné ezt! Isten látni akarja az őszinteséged, és látni akarja, meddig tart ki az őszinteséged és a kitartásod, és hogy vajon hamisítatlan vagy hamis-e a szíved. Isten várni fog. Hallja az imáidat és a fohászaidat, hallja az elhatározásokat és a vágyakat, amelyeket bizalmasan elmondasz Neki, de amíg nem látja a szenvedés elviselésére irányuló elhatározásodat, addig nem fog cselekedni. Ha az Istenhez intézett imád után eltűnsz anélkül, hogy bármit is tennél, akkor Isten ilyen körülmények között vajon cselekedni fog? Egészen biztosan nem. Tovább kell imádkoznod és fohászkodnod Istenhez, erőfeszítést téve ebbe és elmerengve rajta, majd ízlelgetve az Isten által számodra elkészített környezeteket, amelyek apránként érnek utol, és Isten hozzálát a cselekvéshez. Ha nincs hamisítatlan szíved, akkor ez nem fog működni. Talán azt mondod: „Mennyire csodálom Jóbot és mennyire csodálom Pétert!” – azonban mire jó a csodálatod? Csodálhatod őket, amennyit csak jól esik, azonban nem vagy a helyükben, és a csodálatod nem váltja ki Istenből ugyanazon munka elvégzését rajtad, amelyet rajtuk végzett, mert te nem ugyanolyan ember vagy, amilyen ők. Te nem rendelkezel az ő elszántságukkal vagy az emberi mivoltukkal, illetve olyan szívvel, amellyel ők áhítoztak az és törekedtek az igazságra. Isten csak akkor ruház rád többet, ha már szert tettél ezekre a dolgokra.

Megvan bennetek az elszántság arra, hogy törekedjetek az igazságra, hogy elnyerjétek az igazságot, hogy elérjétek az üdvösséget és Isten tökéletessé tegyen benneteket? (Igen.) Mennyire erős az elszántságotok? Meddig tudjátok fenntartani? (Amikor jó állapotban vagyok, van elszántságom, azonban amikor olyan dolgokkal találkozom, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseimnek vagy a hús-vér testem érdekeinek, vagy amikor finomításon, illetve némi nehézségen megyek keresztül, akkor csapdába ejt a negativitás állapota, és apránként eltűnik a hit és az elszántság, amellyel kezdetben még rendelkeztem.) Ez nem járja. Túlságosan gyenge vagy. El kell jutnod oda, hogy nem számítson, milyen körülményekkel találkozol, ezek ne tudják megváltoztatni az elszántságodat. Csak ekkor válsz olyasvalakivé, aki valóban szereti az igazságot és törekszik rá. Nem járja az, hogy ha amikor történik veled valami és némi nehézséggel találkozol, akkor visszavonulsz, negatívvá és lehangolttá válsz, és elengeded az elszántságodat. Rendelkezned kell annak erejével, aki készen áll kockára tenni az életét, és azt mondani: „Nem számít, mi történik – még ha meg is halok, akkor sem hagyom el az igazságot, illetve azon célomat, hogy az igazságra törekedjek.” Akkor semmi nem tud majd megállítani téged. Ha ténylegesen nehézségekkel találkozol és sarokba szorulsz, akkor Isten cselekedni fog. Ezt is meg kell értened: „Nem számít, mivel találkozom, ezek mind olyan tanulságok, amelyeket le kell vonnom az igazságra való törekvés közben – Isten rendezte el ezeket. Lehet, hogy gyenge vagyok, de nem vagyok negatív, és hálás vagyok, amiért Isten megadja nekem a lehetőséget e tanulságok levonására. Hálás vagyok, amiért Isten elrendezte számomra ezt a helyzetet. Nem engedhetem el az arra irányuló elszántságomat, hogy követem Istent és elnyerem az igazságot. Ha feladnám ezt, akkor az ugyanolyan lenne, mintha engednék a Sátánnak, tönkretéve magamat és elárulva Istent.” Ilyen elszántnak kell lenned. Mindegy, milyen kis dologgal találkozol, ezek mind apró epizódok az életed alakulásában. Nem hagyhatod, hogy útját állják a haladásod irányának. Amikor nehézségekkel találkozol, kereshetsz és várhatsz, azonban a haladásod irányának nem szabad megváltoznia, ugye? (Igen.) Nem számít, mit mondanak mások, vagy miként bánnak veled, és nem számít, Isten miként bánik veled, az elszántságodnak nem szabad megváltoznia. Ha Isten azt mondja: „Egyáltalán nem fogadod el az igazságot, utállak téged”, te pedig azt mondod: „Isten utál engem, mi értelme van hát az életemnek? Akár meg is halhatok és akkor vége!” – ezzel félreértenéd Istent. Igaz, hogy Isten utál téged, de neked tovább kell harcolnod, el kell fogadnod az igazságot, és teljesítened kell a kötelességed. Akkor nem leszel mihaszna, és Isten nem fog visszautasítani. Most még mindig túlságosan kicsi az érettségetek, és még nem értétek el azokat a mércéket, amelyeket Isten megkövetel, hogy próbára tegyen. Mi az egyetlen dolog, amit megtehettek? Imádkoznod kell: „Isten, kérlek, mutass utat nekem és világosíts meg, hogy megértsem a szándékaidat, és meglegyen bennem az ahhoz szükséges hit és kitartás, hogy az igazságra való törekvés ösvényén járjak, féljem Istent és kerüljem a rosszat. Bár gyenge vagyok és éretlen, könyörögve kérlek, adj nekem erőt és óvj meg engem, hogy mindvégig követni tudjalak Téged.” Gyakran Isten elé kell járulnod, hogy imádkozz. Mások talán világi dolgok után sóvárognak, kényeztetik a testüket és világi irányzatokat követnek, azonban neked nem szabad hozzájuk csapódnod – csupán összpontosíts a saját kötelességed végzésére. Amikor mások negatívak és nem végzik a kötelességeiket, akkor ne érezd magad ezáltal korlátozva téged, hanem keresd az igazságot, hogy segíts nekik. Amikor mások kényeztetik magukat, nem szabad irigyelned őket, csupán azzal törődj, hogy Isten előtt élj. Amikor mások hírnévre, haszonra és státuszra törekednek, te imádkozz értük és segíts nekik, csendesítsd el a szíved Isten előtt, és ne hagyd, hogy ezek a dolgok hatással legyenek rád. Nem számít, mi történik körülötted, te minden dologgal kapcsolatban imádkozz Istenhez. Mindig keresd az igazságot, fogd vissza magad, gondoskodj arról, hogy Isten jelenlétében élj, és normális kapcsolatod legyen Istennel. Isten mindig átvizsgálja az embereket, és a Szentlélek ilyen emberekben munkálkodik. Hogyan vizsgálja át Isten az ember szívét? Nem csupán a szemével néz, hanem elrendez számodra környezeteket és a kezével megérinti a szívedet. Miért mondom ezt? Mert amikor Isten elrendez számodra valamilyen környezetet, akkor Isten látja, hogy rossz néven veszed és utálod, avagy tetszik neked és aláveted magad, hogy passzívan vársz vagy aktívan keresed az igazságot. Isten figyeli, hogyan változik a szíved és gondolataid, és milyen irányba fejlődnek. A szíved állapota időnként pozitív, időnként pedig negatív. Ha el tudod fogadni az igazságot, akkor el tudod fogadni Istentől azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, valamint azokat a különböző környezeteket, amelyeket elrendez a számodra, és megfelelő módon tudsz hozzáállni ezekhez. Isten szavait olvasva és elmélkedve minden gondolatod és ötleted, minden véleményed és az összes hangulatod megváltozik Isten szavai alapján. Tisztában leszel ezzel, és Isten is mindet átmegvizsgálja. Bár senkinek nem beszéltél róla, és nem is imádkoztál erről, és azt hiszed, hogy ez csupán a szívedben és a saját világodban van, Isten szemszögéből már nagyon is világos lesz – nyilvánvaló lesz az Ő számára. Az emberek a szemükkel néznek rád, Isten azonban megérinti a szívedet az Övével, vagyis ilyen közel van Ő hozzád. Ha érzed Isten átvizsgálását, akkor Isten jelenlétében élsz. Ha egyáltalán nem érzed az Ő átvizsgálását, akkor a saját világodban élsz, és a saját érzéseid, valamint romlott beállítottságaid szerint élsz, és akkor bajban vagy. Ha nem Isten jelenlétében élsz, ha nagy a távolság közted és Isten között, és messze vagy Őtőle, ha egyáltalán nem veszed figyelembe Isten szándékait, és ha nem fogadod el Isten átvizsgálását, akkor Isten mindezt tudni fogja. Igen könnyű lesz az észrevennie ezt. Így hát, amikor van elszántságod és célod, és hajlandó vagy rá, hogy Isten tökéletesítsen, és olyasvalakivé válj, aki követi Isten akaratát, féli Istent és kerüli a rosszat, ha megvan benned ez az elszántság, és gyakran tudsz imádkozni és fohászkodni ezekért a dolgokért, és Isten jelenlétében élsz, soha nem távolodva el Istentől, illetve hagyva ott Őt, akkor tisztában vagy ezekkel a dolgokkal, és Isten is tudja ezeket. Némelyek azt mondják: „Én magam tisztában vagyok vele, de vajon Isten tudja-e vagy sem?” Ez hiábavaló kérdés. A kérdésfeltevés azt bizonyítja, hogy soha nem beszélgettél Istennel, és hogy egyáltalán nincs kapcsolat közted és Isten között. Miért mondom azt, hogy nincs kapcsolat közted és Isten között? Nem éltél és nem élsz Isten előtt, ezért nem tudod érzékelni, hogy Ő veled van-e vagy sem, hogy utat mutat-e neked, hogy megóv-e téged, és hogy rendreutasított-e, amikor valami rosszat tettél. Ha nem érzékeled ezeket a dolgokat, akkor nem élsz Isten előtt, csupán elképzeled ezt, és kényezteted magad – a saját világodban élsz, nem pedig Isten előtt, és egyáltalán nincs kapcsolat közted és Isten között.

Hogyan tarthatnak fenn az emberek normális kapcsolatot Istennel? Mitől függ ennek a fenntartása? Attól függ, hogy fohászkodnak, imádkoznak, és a szívükben kölcsönhatásban vannak Istennel. Ez a fajta kapcsolat teszi lehetővé azt, hogy az emberek mindig Isten előtt éljenek. Tehát a normális kapcsolat kialakításához Istennel az embereknek először is csendben kell lenniük. Némelyek mindig serénykednek odakint, és csupán külső ügyekkel foglalják el magukat. Ha egy vagy két napig nincs semmi lelki életük, akkor nem lesznek tudatában ennek. Három-négy nap, vagy akár egy-két hónap után sem lesznek még tudatában. Ez azért van, mert nem imádkoztak, nem fohászkodtak, nem beszélgettek Istennel. A fohászkodás az, amikor valami történik veled, és szeretnéd, hogy Isten segítsen neked, utat mutasson neked, gondoskodjon rólad, megvilágosítson téged, megértesse veled az Ő szándékait, tudassa veled, mi az igazság, megértesse veled, melyek az igazságalapelvek, és tudassa veled, hogyan gyakorold az igazságot – ez a fajta fohászkodás felel meg Isten szándékainak. Az ima viszonylag tág tartományt fed le. Időnként esetleg olyan dolgokról beszélsz, amelyek a szívedben vannak – amikor nehézségekkel találkozol, vagy amikor negatívnak és gyengének érzed magad, szívből szólhatsz Istennek ezekről a dolgokról; olyan alkalmakkor is imádkozhatsz Istenhez, amikor lázadó vagy, illetve beszélhetsz Istennek azokról a dolgokról, amelyek nap mint nap történnek veled – azon dolgokról, amelyeken át tudsz látni, és azokról is, amelyeken nem – ezt nevezik imának. Az ima beszéd Istennek arról, ami a szívedben van, vagy az igazság keresése Istennél. Időnként egy meghatározott időpontban kerül rá sor, időnként pedig nem meghatározott időpontban; bármikor és bárhol imádkozhatsz. A közösség a lélekben nem ölt semmilyen adott formát. Lehet, hogy valami zavar, de az is lehet, hogy nem; lehet valami mondandód, de az is lehet, hogy nincs. Amikor zavar valami, akkor beszélj arról Istennel, és mondj imát. Rendszerint meg kell próbálnod elmélkedni az ezekhez hasonló kérdéseken: hogyan szereti Isten az embert, hogyan aggódik az ember miatt, miért metszi meg az embert, valójában mit jelent az embernek alávetni magát Istennek stb., mindig és mindenhol kommunikálva Istennel, imádkozva Istenhez, és Őtőle kérve. Ez a közösség a lélekben, vagyis röviden a „lelki közösség”. Időnként, amikor esetleg útközben eszedbe jut valami, ami nagyon is felzaklat, akkor nem szükséges letérdelned és becsuknod a szemed. Egyszerűen beszélhetsz Istennel a szívedben: „Isten, ez történt velem, és nem tudom, hogyan kezeljem helyesen, a Te útmutatásodat kérem ebben.” Amikor érzed, hogy megmozdul a szíved, és néhány szívből jövő szót mondasz erről Istennek, akkor Ő tudni fogja. Előfordulhat, hogy honvágyad van és azt mondod: „Isten, annyira honvágyam van!” Nem nevezed meg, konkrétan mi hiányzik, csupán szomorú vagy és elmondod ezt Istennek. Csak akkor tudod megoldani a problémáidat, ha imádkozol Istenhez és elmondod Neki, ami a szívedben van. Meg tudod oldani a problémáidat azzal, hogy beszélsz egy másik emberrel? Nem lesz olyan rossz, ha olyasvalakivel találkozol, aki érti az igazságot – akkor nem csupán a problémáidat tudod majd megoldani, hanem a javadra is válik ez. Ám ha olyasvalakivel találkozol, aki nem érti az igazságot, akkor nem tudod majd megoldani a problémáidat, és ez rá is hatással lehet. Ha Istennel beszélsz, akkor Isten megvigasztal és megindít téged. Ha el tudsz csendesedni Isten előtt, és olvasni a szavait, majd pedig elmélkedni és imádkozni, akkor képes leszel megérteni az igazságot és megoldani a problémáidat. Isten szavai segíthetnek neked rátalálni a nehézségeiden való felülkerekedés ösvényére, és ezen az apró akadályon áthaladva nem fogsz megbotlani, az nem fog korlátozni téged, és nem lesz hatással a kötelességed végzésére. Lesznek olyan alkalmak, amikor hirtelen lehangoltnak és kissé borúsnak érzed magad. Amikor ez történik, azonnal imádkozz Istenhez, és közeledj Hozzá, ami azt jelenti, hogy beszélj Vele arról, ami a szívedben van, és mindig avasd Őt a bizalmadba, bárhol is legyél. Ily módon az ellenkezőjére válthat az állapotod. Kell, hogy legyen hited: „Isten minden egyes pillanatban mellettem van, soha nem hagy el engem, érzem. Nem számít, hol vagyok vagy mit csinálok – hogy gyűlésen vagyok vagy a kötelességemet végzem –, a szívemben tudom, hogy Isten kézen fogva vezet engem, és hogy soha nem hagyott vagy hagy el.” Időnként, amikor felidézed, az évek során hogyan töltöttél el ehhez hasonlóan minden egyes napot, érezni fogod, hogy érettebb lettél, hogy Isten utat mutatott neked, és Isten szeretete mindig is megóvott téged. Ezekre a dolgokra gondolva aztán imádkozni fogsz a szívedben, köszönetet mondva Istennek: „Ó, Istenem! Köszönöm Neked! Túlságosan gyenge, félénk, és mélységesen romlott vagyok. Ha Te nem lennél nekem, hogy ily módon utat mutass, akkor semmiképp nem jutottam volna el egymagam a mai napig.” Vajon ez nem lelki közösség? Ha az emberek gyakran tudnak ily módon közösségben lenni Istennel, akkor vajon nem lesz-e bőven mondanivalójuk Istennek? Nem telik el több nap anélkül, hogy ne lenne Istennek valami mondanivalójuk. Ha nincs mondanivalód Istennek, akkor Isten hiányzik a szívedből. Ha Isten a szívedben van, ha van Istenbe vetett hited, akkor a szívedben lévő összes szót el tudod mondani Neki, azokat a dolgokat is, amelyekről a bizalmas barátaiddal beszélnél. Valójában Isten a legközelebbi bizalmasod. Ha a legközelebbi bizalmasodként kezeled Istent, olyan családtagodként, akitől a leginkább függsz, akit a leginkább megbízhatónak találsz, a leginkább szavahihetőnek, akivel a legbensőségesebb a kapcsolatod, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy ne legyen Istennek mondanivalód. Ha mindig van mondanivalód Istennek, akkor vajon nem fogsz mindig az Ő jelenlétében élni? Ha mindig Isten jelenlétében élsz, akkor képes leszel minden pillanatban érzékelni, hogyan világosít meg és mutat neked utat Isten, hogyan gondoskodik rólad és óv meg téged, és hoz neked békességet és örömöt, hogyan áld meg téged, és hogyan utasít rendre, fegyelmez, fenyít és ítél meg téged. Mindez világos és nyilvánvaló lesz számodra. Ha minden napon csak átevickélsz, úgy, hogy csupán szóban hiszel Istenben, anélkül, hogy Isten a szívedben lenne, és ha csupán elvégzed a kötelességedet és a külsőségek szintjén veszel részt a gyűléseken, illetve olvasod nap mint nap Isten szavát és imádkozol, ha csupán úgy teszel, mintha, akkor ez nem Istenbe vetett hit – ezen általad betartott vallási rituálék egyikének sincs köze az igazsághoz. Akik hisznek Istenben, azok mindennap gondosan olvassanak részletet Isten szavaiból, imádkozzanak és e szavak keretein belül legyenek közösségben. Minden egyes nap kapjanak némi megvilágítást Isten szavaiból, és értsék meg az igazság egy kis részét. Főleg az igazság keresésére legyenek képesek, és arra, hogy a kötelességeik végzése közben az alapelvek szerint tudják kezelni a dolgokat, minden egyes nap élettapasztalatot nyerjenek, és megtapasztalják Isten munkáját. Ilyen az igaz hívő, az olyan ember, aki követi Istent.

Melyik kérdés a legfontosabb, a leginkább megoldandó az Istenbe vetett hited vonatkozásában? Az Istennel való normális kapcsolat kérdése. Ha hiszel Istenben, azonban nincs ott a szívedben, ha megszakítottad Vele a kapcsolatot, és nem bánsz Istennel a legbensőségesebb, legmegbízhatóbb, legközelebbi családtagodként és bizalmas barátodként, akkor Isten nem a te Istened. Egy ideig gyakoroljatok a szavaimnak megfelelően, és nézzétek meg, vajon megváltozott-e a belső állapototok. A szavaim szerint gyakorolva biztosíthatod azt, hogy Isten jelenlétében élj, hogy normális állapotod legyen. Ha valakinek normális az állapota, és nincsen rá hatással semmilyen ember, esemény, és dolog, illetve az az élettapasztalatainak szakaszai során előforduló különféle környezetek, és ki tud tartani a kötelessége normális elvégzésében, akkor valóban érett, és olyasvalaki, aki belépett az igazságvalóságba.

2017. július 13.