Ahogyan az emberek Isten házában végzik a kötelességeiket, az teljesen más, mint ahogyan a nem hívők között teszik a dolgokat. Mi a különbség? A testvérek együtt olvassák Isten szavát, és lélekben összekapcsolódnak. Képesek összehangoltan élni egymással, és elmondani egymásnak, mi jár igazán a fejükben. Képesek egyszerűen és nyíltan közölni egymással az igazságot, élvezni Isten szavát és segíteni egymást. Ha valakinek nehézségei vannak, együtt keresik az igazságot, hogy megoldják a kérdést, képesek elérni a lélekben való egységet, és alá tudják vetni magukat az igazság és Isten előtt. A nem hívők mások. Mindannyiuknak megvannak a maguk titkai, nem kommunikálnak nyíltan, óvakodnak egymástól, sőt ármánykodnak és versengenek egymás ellen. Végül rossz viszonyban válnak el útjaik, és a saját útjukat követik. Az a legnagyobb különbség a gyülekezetben és a nem hívők világában való lét között, hogy akik őszintén hisznek Istenben, el tudják fogadni az igazságot. Nem számít, kinek van problémája vagy nehézsége, mindenki nyíltan tud beszélni, és tud segíteni a másiknak, ha pedig valaki romlottságot fed fel, akkor azt lehet bírálni és meg lehet metszeni, hogy az illető megbánhassa bűneit. Ezt jelenti egymást szeretni. Minden ember egyenlő viszonyban áll egymással, és azok az alapelvek, amelyek szerint az emberek kijönnek egymással, Isten szavának alapjára épülnek. Ha valaki romlottságot tár fel, helytelenül beszél vagy hibázik, akkor nyíltan beszélhet. Ha mindenki keresi az igazságot, segíti egymást és eléri az igazság megértését, akkor teljes felszabadulást és szabadságot nyer. Ily módon az emberek többé nem érzik magukat elidegenedve egymástól, nem versengenek egymással, és nem lesznek tartózkodóak egymással. Arra is képesek, hogy bátorítsák egymást, és egyként szeressék egymást. Ezek a dolgok Isten szavának hatásai. A gyülekezeti életen keresztül mindazok, akik őszintén hisznek Istenben, megértik az igazságot, levetik romlottságukat, összehangoltan együttműködnek testvéreikkel, jól végzik saját kötelességeiket, összehangoltan élnek egymással, és Isten előtt élnek.

Ha jól akarod teljesíteni a kötelességeidet, és eleget akarsz tenni Isten szándékainak, akkor először meg kell tanulnod, hogy összehangoltan dolgozz másokkal. Amikor együttműködsz a testvéreiddel, vedd figyelembe a következőket: „Mi az összehangoltság? A beszédem összehangolt velük? A gondolataim összehangoltak velük? Összehangolt velük az, ahogyan csinálom a dolgokat?” Gondold át, hogyan működhetsz együtt összehangoltan. Az összehangoltság időnként türelmet és toleranciát jelent, de azt is jelenti, hogy meg kell állnod a helyed és ki kell tartanod az alapelvek mellett. Az összehangoltság nem azt jelenti, hogy a dolgok elsimítása érdekében kompromisszumot kötsz az alapelvek terén, vagy megpróbálsz „embereknek megfelelni vágyó” lenni, vagy ragaszkodni a mértékletesség ösvényéhez – és semmiképpen sem jelenti azt, hogy behízelegsz valakinek. Ezek alapelvek. Ha egyszer felfogtad ezeket az alapelveket, akkor anélkül, hogy észrevennéd, Isten szándékainak megfelelően fogsz beszélni és cselekedni, és meg fogod élni az igazság valóságát, és ily módon könnyű elérni az egységet. Isten házában, ha az emberek a világi ügyekre vonatkozó filozófiáik szerint élnek, és ha saját elképzeléseikre, hajlamaikra, vágyaikra, önző indítékaikra, saját adottságaikra és okosságukra hagyatkoznak, hogy kijöjjenek egymással, akkor így nem lehet Isten előtt élni, és képtelenek az egység elérésére. Miért van ez? Ennek az az oka, hogy amikor az emberek sátáni beállítottság szerint élnek, nem tudnak egységet elérni. Akkor mi ennek a végső következménye? Isten nem munkálkodik rajtuk. Isten munkája nélkül, ha az emberek a saját csekély képességeikre és okosságukra, a saját kis szakértelmükre, valamint a megszerzett tudásuk és készségeik darabkáira hagyatkoznak, akkor nagyon nehéz lesz Isten házában hasznosítani őket, és nagyon nehéz lesz számukra az Ő szándékainak megfelelően cselekedni. Isten munkája nélkül soha nem foghatod fel Isten szándékait, Isten követelményeit vagy a gyakorlás alapelveit. Nem fogod tudni az utat vagy az alapelveket, amelyek alapján a kötelességeidet végezned kell, és soha nem fogod tudni, hogyan cselekedj Isten szándékainak megfelelően, illetve hogy milyen cselekedetek sértik az igazságalapelveket, és állnak ellen Istennek. Ha ezek közül egyik sem világos számodra, akkor csupán előírásokat fogsz betartani és vakon követni. Ha ilyen zavarodottan végzed a kötelességeidet, akkor biztosan kudarcot fogsz vallani. Soha nem fogod elnyerni Isten jóváhagyását, és bizonyosan arra készteted Istent, hogy visszautasítson téged, és ki leszel iktatva.

Amikor két ember együttműködik egy kötelesség végzése érdekében, néha vitába szállnak egy elvi kérdésben. Különböző nézőpontjaik lesznek, és különböző véleményekre jutnak. Ilyenkor mit lehet tenni? Gyakran felmerül ez a probléma? Ez egy normális jelenség. Mindenkinek más a gondolkodása, képessége, rálátása, életkora, tapasztalata, és lehetetlen, hogy két embernek pontosan ugyanazok a gondolatai és nézetei legyenek, ezért az, hogy két ember véleménye és nézetei esetleg eltérnek egymástól, nagyon gyakori jelenség. Rendszeresebben nem is fordulhatna elő. Nem olyasmi, amiből nagy ügyet kellene csinálni. A kritikus kérdés az, hogy egy ilyen eset felmerülésekor hogyan kell együttműködni és törekedni az Isten előtti egység, valamint a nézetek és vélemények egyhangúságának elérése érdekében. Mi az út a nézetek és vélemények egységesítéséhez? Az, hogy keresned kell az igazságalapelvek odavonatkozó szempontját, és ne a saját vagy valaki más szándékai szerint cselekedj, hanem Isten szándékait keresd. Ez az összehangolt együttműködéshez vezető út. Csak akkor leszel képes elérni az egységet, ha keresed Isten szándékait és az Általa megkövetelt alapelveket. Ellenkező esetben, ha a dolgok úgy mennének, ahogyan te akarod, a másik személy lenne elégedetlen, ha pedig a dolgok az ő akarata szerint mennének, te lennél elégedetlen és te éreznéd magad kényelmetlenül. Képtelen lennél tisztán látni a dolgokat, nem tudnád elengedni a dolgokat, és mindig azt gondolnád: „Így helyes tenni a dolgokat?” Képtelen lennél meglátni, hogy valójában kinek a gondolkodásmódja a megfelelő, ugyanakkor azonban nem lennél hajlandó feladni saját elképzeléseidet. Ilyen helyzetben keresned kell az igazságot, és azt kell keresned, hogy melyek az alapelvek, és milyen normákat követel meg Isten. Miután megtaláltad az Isten által megkívánt normákat, beszélgess azzal a másik személlyel. Ha ezután beszél egy kicsit a nézeteiről és a tudásáról, a szíved tiszta és ragyogó lesz. Azt fogod gondolni magadban: „Az én gondolkodásmódom kissé ferde, kissé sekélyes – az ő gondolkodásmódja jobb, közelebb áll azokhoz a normákhoz, amelyeket Isten megkövetel, ezért félreteszem a gondolkodásmódomat, elfogadom az övét, és engedelmeskedem annak. Csináljuk az ő módján.” És miután tanultál tőle valamit, vajon nem részesültél kegyben? Adott neked egy kicsit, te pedig valami készen kapott dolgot élveztél. Ezt hívják Isten kegyelmének, te pedig kegyelemben részesültél. Úgy gondolod, hogy tényleg csak akkor részesülsz kegyelemben, ha a Szentlélek megvilágosít? Ha valakinek van egy véleménye vagy valamennyi megvilágosodása, és azt megosztja veled beszélgetésben, vagy valamit az ő alapelvei szerint ültetnek gyakorlatba, és látod, hogy az eredmény nem rossz, az nem jelent nyereséget? Ez kegyelemben való részesülés. A testvérek közötti együttműködés az egyik gyengeségeinek a másik erősségeivel való ellensúlyozásának a folyamata. Te arra használod az erősségeidet, hogy kompenzáld mások hiányosságait, mások pedig arra használják az erősségeiket, hogy pótolják a te hiányosságaidat. Ezt jelenti az egyik gyengeségeit a másik erősségeivel ellensúlyozni és összehangoltan együttműködni. Csak összehangoltan együttműködve lehet áldott az ember Isten előtt, és minél többet él meg ebből az ember, minél több valósággal rendelkezik, annál ragyogóbbá válik az útja, ahogy halad rajta, ő pedig egyre nyugodtabbá válik. Ha nem működsz együtt összehangoltan, ha mindig összetűzésben állsz másokkal és soha nem győz meg az, amit mások mondanak, ők pedig nem akarnak hallgatni rád; ha megpróbálod megőrizni mások méltóságát, de ők nem teszik ugyanezt veled, és ezt kellemetlennek érzed; ha sarokba szorítod őket valami miatt, amit mondtak, ők pedig emlékeznek rá, és a következő alkalommal, amikor valami ügy felmerül, ugyanezt megteszik veled, akkor mi ez a probléma? Nem az, hogy a forrófejűséged szerint élsz, és versengtek egymással? Ez nem romlott beállítottság szerinti élet? A kötelességeid ilyen módon való végzése egyáltalán nem fogja elnyerni Isten jóváhagyását vagy áldásait. Ez csak arra készteti majd Istent, hogy visszautasítson téged.

A kötelességeid végzése során összehangoltan kell együttműködnöd. Csak így érhetsz el jó eredményeket és felelhetsz meg Isten követelményeinek. Mi az összehangolt együttműködés? Milyen magatartások nem minősülnek összehangolt együttműködésnek? Tegyük fel, hogy te megtetted a kötelességedet, én pedig az enyémet. Mindketten elvégeztük a kötelességeinket, de nem volt közöttünk hallgatólagos megértés, nem volt kommunikáció vagy beszélgetés. Nem jutottunk semmiféle kölcsönös megértésre. Egyszerűen tudtuk legbelül: „Én végzem a saját kötelességemet, te pedig végzed a tiédet. Ne zavarjuk egymást.” Ez összehangolt együttműködés? A felszínen úgy tűnhet, hogy nincs vita vagy véleménykülönbség két ilyen ember között, és úgy tűnik, hogy nem zavarják vagy korlátozzák egymást. Lelkileg azonban nincs összehangolt együttműködés közöttük. Nincs hallgatólagos megértésük és nem törődnek egymással. Mindössze annyi történik, hogy mindegyik teszi a maga dolgát, egyéni erőfeszítéseket tesz, mindenféle együttműködés nélkül. Ez jó módja a dolgok végzésének? Úgy tűnhet, hogy senki nem felügyel vagy korlátoz senkit, nem parancsol vagy engedelmeskedik vakon senkinek, és ez még észszerűnek is tűnhet, de van bennük egyfajta romlott beállítottság. Mindegyikük azért versenyez, hogy hős legyen, hogy felsőbbrendű legyen, illetve hogy jobban teljesítsen, mint mások, ezért nem szeretnek, nem törődnek és senki másnak nem segítenek. Van itt összehangolt együttműködés? (Nincs.) Együttműködés nélkül magányos csatát vívsz, és sok mindent kevésbé tökéletesen vagy alaposan fogsz megtenni. Isten nem ilyen fajta állapotot akar látni az emberekben. Ez nem tetszik Neki.

Vannak, akik egyedül szeretnek csinálni dolgokat, anélkül, hogy bárkivel megbeszélnék, vagy bárkinek elmondanák. Egyszerűen úgy csinálják a dolgokat, ahogy akarják, függetlenül attól, mások hogyan vélekednek róluk. Azt gondolják: „Én vagyok a vezető, ti pedig Isten választottai vagytok, tehát követnetek kell, amit csinálok. Tegyétek pontosan azt, amit mondok – ennek így kell lennie.” Nem értesítenek másokat, amikor cselekszenek, és cselekedeteik nem átláthatóak. Mindig egymagukban erőlködnek, és titokban cselekszenek. Csakúgy, mint a nagy vörös sárkány, amely fenntartja egypárti hatalmi monopóliumát, mindig át akarnak verni és irányítani másokat, akiket jelentéktelennek és értéktelennek látnak. Mindig ők akarják kimondani az utolsó szót az ügyekben, anélkül, hogy megvitatnák vagy kommunikálnának másokkal, és soha nem kérik ki mások véleményét. Mit gondolsz erről a megközelítésmódról? Rendelkezik-e normális emberi mivolttal? (Nem.) Vajon nem a nagy vörös sárkány természete ez? A nagy vörös sárkány diktatórikus, és szeret önkényesen viselkedni. Az ilyen típusú romlott beállítottsággal rendelkező emberek nem a nagy vörös sárkány leszármazottai? Így kellene az embereknek ismerniük magukat. Képesek vagytok így cselekedni? (Igen.) Amikor így viselkedtek, tudatában vagytok ennek? Ha igen, akkor van még remény számotokra, de ha nem, akkor biztosan bajban vagytok, és ebben az esetben nem vagytok pusztulásra ítélve? Mi a teendő, ha nem vagytok tudatában annak, hogy így viselkedtek? (Szükségünk van a testvéreinkre, hogy rámutassanak erre, és megmetsszenek minket.) Ha először azt mondod másoknak: „Én olyan ember vagyok, aki természeténél fogva szeret másokat vezetni, és ezt előre megmondom nektek, tehát ha és amikor megtörténik, ne vegyétek zokon. Türelemmel kell lennetek velem. Tudom, hogy ez nem túl jó, és azon dolgozom, hogy fokozatosan változtassak rajta, ezért remélem, hogy toleránsak lesztek velem. Amikor ilyen dolgok történnek, legyetek türelemmel velem, működjetek együtt velem, és törekedjünk együtt az összehangolt együttműködésre.” Elfogadható ilyen módon tenni a dolgokat? (Nem. Ez értelmetlen.) Miért mondod, hogy ez értelmetlen? Aki ezt mondja, annak nem áll szándékában az igazságot keresni. Nagyon jól tudja, hogy így tenni a dolgokat helytelen, de kitart mellette, miközben másokat korlátoz, együttműködésüket és támogatásukat követelve. Nincs vágy a szándékukban arra, hogy gyakorolják az igazságot. Szándékosan szembemennek az igazsággal. Tudatos megszegés – Isten ezt utálja a legjobban. A gonosz embereken és az antikrisztusokon kívül senki sem képes ilyesmit tenni, és pontosan így cselekszenek az antikrisztusok. Az ember veszélyben van, ha szándékosan szembemegy az igazsággal, és ellenáll Istennek. Ez az antikrisztusok útján járás. Ezek az egyének maguk nem gyakorolják az igazságot, hanem korlátoznak, bevonnak és megpróbálnak rávenni másokat, hogy kövessék őket abban, hogy szembemennek az igazsággal és ellenállnak Istennek. Vajon nem szándékosan helyezkednek szembe Istennel? Főleg, amikor így viselkednek, meglőzésként tájékoztatják a csoportot, és arra kérik az embereket, hogy legyenek tekintettel rájuk, majd mindenkit rávesznek, hogy támogassák őket. Amikor így tesznek, még ravaszabbak. Az, hogy ezt mondják, pusztán erődemonstráció, ultimátum. A következőt értik alatta: „Figyelj ide, velem nem lehet szórakozni. A hétköznapi emberek számomra semmik. Azt akarom, hogy én legyek a főnök. Jobb, ha senki sem próbálja velem megbeszélni a dolgokat – nincs helye a megbeszélésnek! Ez az én ügyem: Ha azt akarod, hogy megtegyek valamit, akkor enyém kell, hogy legyen az utolsó szó, és jobb, ha senki sem próbál együttműködni velem – nem leszel képes rá, akkor sem, ha akarod!” Ez kitárulkozás? Nem. Ez a Sátán érdekében való cselekvés egy módja, nem pedig pusztán romlott beállítottság felfedésének a problémája. Szeretnének teljesen uralkodni, hogy az legyen, amit mondanak, hogy mindenki azt tegye, amit mondanak, majd kövesse őket és engedelmeskedjen nekik. Ez nem egy megnyilvánult ördög? Ez nem csupán a romlott beállítottság egyszeri feltárulása. Egy antikrisztus cselekedeteit a sátáni természete diktálja. Azzal a szándékkal hisz Istenben és jön a gyülekezetbe, hogy kezében tartsa a hatalmat. Szembe akarja állítani magát Istennel, hogy Isten választott népét a Vele szembeni ellenállás útjára vezessék. Ugyanolyanok ők, mint mindazoknak a vallási felekezeteknek a vezetői odakint. Mindannyiuknak antikrisztusi a lényegük, és a Sátánhoz hasonlóan mindannyian egyenrangúvá akarják tenni magukat Istennel. Ha valaki Isten választott népéből egy antikrisztust lát megnyilvánulni, hogyan közelítsen hozzá? Szeretettel kellene segítenie neki? Le kell lepleznie és fel kell ismernie őt, és hagynia kell, hogy mások is lássák a sátáni arcát, majd le kell mondania róla. Ez egy olyan alapelv, amelyet Isten választott népének meg kell értenie és fel kell fognia. Ha valaki egy antikrisztus megnyilvánulását egy romlott beállítottság feltárulásának, pillanatnyi véteknek tekinti, és még mindig félrevezeti az antikrisztus úgynevezett „önismerete”, valamint állítólagos megnyílása és kitárulkozása, és még mindig beszélget vele az igazságról, akkor teljesen ostoba, és nyilvánvalóan egyáltalán nem rendelkezik ítélőképességgel. Mondd meg Nekem, ha egy ilyen ember, mint egy antikrisztus, felfedi romlott beállítottságát, képes lenne megnyílni és kitárulkozni mások előtt? Soha nem gondolkodnak el és nem ismerik önmagukat, amikor valami rosszat tesznek, a kitárulkozásuk pedig az emberek félrevezetésének cselekedete, nem több önigazolásnál. Fel kell ismernünk, mit is jelent valójában, hogy valaki őszintén megnyílik és kitárulkozik. Ha azt mondják: „Rossz a természetem, úgyhogy ne provokálj!”, ez kitárulkozást jelent? (Nem.) Figyelmeztetnek, hogy ne provokáld őket, mert ha provokálnád őket, az azt jelentené, hogy keresed a bajt. Mi van, ha azt mondanák: „A házamban az történik, amit én mondok. Még a szüleimnek is azt kell tenniük, amit én mondok. Ilyen a vérmérsékletem, és neked egyszerűen meg kell bocsátanod érte – nem tehetek ellene semmit. A szüleim azt mondják, hogy a nagy tehetséghez nagy temperamentum is járul, és ezért bocsátanak meg nekem érte”? Ez lenne a kitárulkozás? (Nem.) Azt mondják neked, hogy a nagy tehetségűeknek nagy indulataik vannak, ezért meg kell bocsátanod nekik. Ha azt mondják: „Gyerekkorom óta ilyen a vérmérsékletem. Amit mondok, az történik. A tökéletességre törekszem, és arra, amit akarok. Sokkal jobb vagyok most, hogy hiszek istenben, és a legtöbb dologban tudok toleráns lenni és kordában tudom tartani magam, de továbbra is a tökéletességre törekszem. Ha valami nem tökéletes, az egyáltalán nem felel meg, és nem tudom elfogadni.” Ez kitárulkozás? (Nem.) Akkor mi ez? Ez önmaga dicsérete és kérkedés, hogy mások felnézzenek rá, azt kommunikálva mások felé, hogy ő milyen félelmetes, ahogyan az orgyilkosok és a gengszterek hencegnek erőszakosan és feszítik izmaikat, amikor találkoznak, mintha azt mondanák: „Gondolod, hogy szórakozhatsz velem? Ha igen, lássuk, mit szól ehhez az öklünk!” Nem pontosan ez a Sátán arca? Ez pontosan a Sátán arca. A kitárulkozásnak nem minden módja egyforma. Amikor az antikrisztusok kitárulkoznak, azzal az a céljuk, hogy megfenyegessenek, megfélemlítsenek és megijesszenek másokat. Mindig le akarnak igázni másokat. Ez a Sátán arca. Ez nem egy normális, egyszerű módja a megnyílásnak. A normális emberi mivolt megéléséhez hogyan kellene megnyílni és feltárulkozni? Megnyílva a romlott beállítottságuk feltárulásairól, lehetővé téve másoknak, hogy átlássanak szívük valóságán, majd Isten szavai alapján boncolgatva és megismerve a probléma lényegét, és a szívük mélyéből utálva és gyűlölve önmagukat. Amikor feltárulkoznak, ne próbálják igazolni vagy kimagyarázni magukat, hanem egyszerűen csak gyakorolják az igazságot, és legyenek becsületes emberek. Egyeseknek egyértelműen rossz beállítottságaik vannak, de mindig úgy beszélnek magukról, mint akiknek rossz a természetük. Ez nem csak egyfajta mentség? A rossz beállítottság éppen ez: rossz beállítottság. Ha valaki valami észszerűtlen dolgot tett, vagy olyasmit, ami mindenkinek árt, akkor a probléma a beállítottságával és az emberi mivoltával van, de mindig azt mondják, hogy átmenetileg vesztették el az önuralmat, vagy egy kicsit dühösek lettek. Soha nem értik a probléma lényegét. Ez valóban önmaga boncolgatása és feltárulkozása? Először is, ahhoz, hogy valaki értékelje a problémákat, és lényegi szinten boncolgassa önmagát és feltárulkozzon, becsületes szívvel és őszinte hozzáállással kell rendelkeznie, és arról kell beszélnie, amit meg tud érteni a beállítottságában lévő problémákról. Másodszor, ha valaki úgy érezné, hogy az egyik beállítottsága szörnyű, ezt kell mondania mindenkinek: „Ha ismét felfedek egy ilyen romlott beállítottságot, nyugodtan figyelmeztessetek rá, és metsszetek meg. Ha nem tudom elfogadni, ne mondjatok le rólam. A romlott beállítottságomnak ez az oldala nagyon súlyos, és az igazságot többször is közölni kell velem, hogy leleplezzen. Szívesen elfogadom, hogy mindenki megmetsszen és remélem, mindenki rajtam tartja a szemét, segít nekem, és megóv attól, hogy eltévelyedjek.” Mi a helyzet egy ilyen hozzáállással? Ez az igazság elfogadásának hozzáállása. Vannak, akik egy kicsit kényelmetlenül érzik magukat, miután kimondták ezeket. Azt gondolják magukban: „Ha mindenki valóban felkel és leleplez engem, akkor mit fogok tenni? El tudom majd fogadni?” Félnétek attól, hogy mások lelepleznek titeket? (Nem.) Bátornak kell lennetek ezzel szemben. Kár félni a leleplezéstől. Ha valóban szeretnéd az igazságot, félnél-e attól, hogy ily módon megaláznak? Félnél-e attól, hogy mindenki megmetsz téged? Ez a félelem a gyengeséggel, negativitással és romlottsággal kapcsolatos. Mindenki fed fel romlottságot, de más a lényege annak, ahogyan felfedik. Mindaddig, amíg valaki nem követ el tudatosan kihágást, vagy nem okoz akadályozásokat és megzavarásokat, addig ő normális módon fedi fel a romlottságot, és mindenki képes lesz ezt megfelelően kezelni. Ha valakinek az a feltett célja, hogy akadályozást és megzavarást okozzon, vagy az, hogy szándékosan károsítsa a gyülekezet munkáját, akkor az ilyen ember fél a legjobban attól, hogy mások leleplezik, mert ennek a problémának a lényege túl komoly, és abban a pillanatban, amikor leleplezik őt, fel lesz fedve és ki lesz iktatva. Ez a félelme nyomasztja őt. Nem számít, hogyan munkálkodik Isten manapság, mindez azt a célt szolgálja, hogy megtisztítsa az embereket a romlottságuktól és megmentse őket. Ha megfelelő típusú ember vagy, és arra törekszel, hogy jól végezd a kötelességedet, és teljesítsd Isten megbízatását, a legtöbb ember ezt tisztán fogja látni. Ezt meg tudják állapítani rólad. Ezenkívül az emberek leleplezése és metszése nem okoz gondot számukra. Ez inkább azért történik, hogy segítsen nekik megoldani problémáikat, hogy jól tudják végezni a kötelességeiket és megóvják a gyülekezet munkáját. Ez helyénvaló dolog. Az ember elfogadja, hogy megmetszik, hogy romlott beállítottságát megtisztítsák. Ez egyben egy olyan hozzáállás is, amely szükséges a beállítottság változásának eléréséhez. Ha valakinek megvan ez a hozzáállása, akkor találnia kell egy megfelelő gyakorlási utat is, és amikor eljön az ideje, szenvednie kell. Amikor csata van, fel kell lázadnia a test ellen, és le kell vetnie hiúsága, büszkesége és érzései korlátait. Miután áttörte a hús-vér test nehézségeit, a dolgok sokkal könnyebbé válnak. Ezt nevezhetnénk szabadságnak és felszabadulásnak. Ez az igazság gyakorlásának a folyamata. Mindig van némi szenvedés. Lehetetlen egyáltalán nem szenvedni, mert a hús-vér test romlott, és az emberekben van hiúság és büszkeség, és mindig a saját érdekeiket veszik figyelembe. Ezek a dolgok jelentik az emberek legnagyobb akadályait az igazság gyakorlásában. Ezért lehetetlen gyakorolni az igazságot egy kis szenvedés nélkül. Amikor az emberek megízlelik az igazság gyakorlásának édességét, és megtapasztalják az igazi békét és örömet, akkor hajlandóvá válnak az igazság gyakorlására, és könnyebbé válik megtagadniuk magukat, lázadniuk a test ellen és diadalmaskodniuk a Sátán felett. Ily módon teljesen felszabadulnak és szabadok.

Milyen légkört kell kialakítani a gyülekezeti életben? Olyan légkört, amelyben ha valami történik, akkor a dologgal foglalkoznak, nem pedig az emberrel. Néha a nézeteltérések veszekedésekhez vezetnek, és felcsapnak az indulatok, a szívben azonban nincs elidegenedés. Minden az emberek beállítottságának megváltoztatásáért van és azért, hogy jól végezzék a kötelességeiket. Minden azért van, hogy gyakoroljuk az igazságot annak érdekében, hogy eleget tegyünk Isten szándékainak. Nincs gyűlölet az emberek között. Ez azért van, mert az emberek mindannyian azon vannak, hogy megpróbálják elérni az üdvösséget. Mindenkinek ugyanolyan romlott beállítottságai vannak, és néha talán egy szó túlságosan keményen ér, vagy túl messzire megy, vagy valakinek valami rossz hozzáállása van. Az embereknek nem kellene neheztelniük az ilyen dolgok miatt. Ha még mindig nem tudod megérteni vagy átlátni a dolgot, van egy utolsó lehetőség: Imádkozz Isten előtt, és gondolkodj el magadban, „Ugyanabban az Istenben hiszünk és ugyanazt az Istent követjük, tehát bármilyen vitánk vagy véleménykülönbségünk van, bármi legyen is az, ami elválaszt minket, egyek vagyunk Isten előtt. Ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk, mi van tehát, amin nem tudunk átlépni?” Ha ezt alaposan átgondoljátok így, vajon nem fogjátok legyőzni ezeket a korlátokat? Mindent figyelembe véve, mi ennek a végső célja? Az összehangolt együttműködés, a törekvés arra, hogy mindenben eleget tegyünk Isten szándékainak, valamint az egység elérése – az alapelvek egysége, a cél egysége, a szándék és a cselekvés forrásának egysége. Ezt könnyebb kimondani, mint megtenni. Miért van ez így? (Az embereknek romlott beállítottságaik vannak.) Ez igaz. Nem az emberek vérmérséklete, személyisége vagy életkora közötti különbségek miatt van ez, vagy azért, mert az emberek különböző családokból származnak, hanem azért, mert az embereknek romlott beállítottságaik vannak. Ez a kiváltó ok. Ha mindannyian világosan látjátok, hogy a kiváltó ok az emberek romlott beállítottságaiban rejlik, akkor megfelelően tudjátok kezelni a dolgokat, és a probléma könnyen megoldható lesz. Tehát meg kell-e még részletesen vitatnunk itt azt, hogy hogyan oldjuk meg a romlott beállítottságokat? Nem. Már annyi prédikációt meghallgattatok, hogy mindannyian tudtok valamit a járandó útról, és mindannyian rendelkeztek valamennyi tapasztalattal ezen a téren. Mindaddig, amíg az emberek kitartóan tudják keresni az igazságot mindenben, hogy megoldják az ügyeket, elgondolkodjanak a bennük lévő problémákon, és továbbra is tisztességesen bánjanak másokkal, addig alapvetően képesek lesznek összehangoltan együttműködni másokkal. Amíg az emberek képesek elfogadni az igazságot, nem arrogánsak vagy önelégültek, és helyesen tudják megközelíteni mások javaslatait, addig képesek együttműködni, és ha problémák merülnek fel, könnyebb együttműködni a megoldásukban az igazság keresésével. Mindaddig, amíg valaki el tudja fogadni az igazságot, és megnyílik a beszélgetésben, addig a partnere könnyen megérinthető, és képes lesz elfogadni az igazságot. Ekkor az összehangolt együttműködés megvalósítása nem nagy ügy, és könnyű elérni a szívben és elmében való egység célját.

2017. szeptember 5.