Az, ahogyan az emberek végzik kötelességeiket, teljesen más Isten házában, mint a hitetlenek között. Mi a különbség? A testvérek együtt olvassák Isten szavát, és lélekben összekapcsolódnak. Képesek összehangoltan élni egymással, és elmondani egymásnak, mi jár igazán a fejükben. Képesek egyszerűen és nyíltan közölni egymással az igazságot, élvezni Isten szavát és segíteni egymást. Akiknek nehézségeik vannak, közösen keresik az igazságot, hogy megoldják a kérdést, el tudják érni a lélekben való egységet, és alá tudják vetni magukat az igazság és Isten előtt. A hitetlenek mások. Mindannyiuknak megvannak a maguk titkai, nem kommunikálnak nyíltan, óvakodnak egymástól, sőt ármánykodnak és versengenek egymás ellen. Végül rossz viszonyban válnak el útjaik, és a saját útjukat követik. Az a legnagyobb különbség a gyülekezetben és a hitetlenek világában való lét között, hogy akik őszintén hisznek Istenben, el tudják fogadni az igazságot. Nem számít, kinek van problémája vagy nehézsége, mindenki nyíltan közösséget tud vállalni és segíteni tud egymásnak, és ha valaki romlottságot fed fel, akkor azt lehet bírálni, foglalkozni vele, és megmetszeni, hogy az illető megbánhassa bűneit. Ezt jelenti egymást szeretni. Minden ember egyenlő viszonyban áll egymással, és az alapelvek, amelyek szerint az emberek kijönnek egymással, Isten szavának alapjára épülnek. Ha valaki leleplez romlottságot, helytelenül beszél vagy hibázik, akkor nyíltan közölheti. Ha mindenki keresi az igazságot, segíti egymást, és eléri az igazság megértését, akkor teljes felszabadulást és szabadságot nyer. Ily módon az emberek többé nem válnak egymástól elidegenedetté, nem versengenek egymással, és nem lesznek tartózkodóak egymással. Képesek bátorítani is egymást, és egyként szeretni egymást. Ezek a dolgok Isten szavának hatásai. A gyülekezeti életen keresztül mindazok, akik őszintén hisznek Istenben, megértik az igazságot, elvetik romlottságukat, összehangoltan együttműködnek testvéreikkel, jól teljesítik saját kötelességeiket, összehangoltan élnek egymással, és Isten előtt élnek.

Ha jól akarod teljesíteni kötelességeidet, és eleget akarsz tenni Isten akaratának, akkor először meg kell tanulnod, hogy összehangoltan dolgozz másokkal. Amikor együttműködsz testvéreiddel, vedd figyelembe a következőket: „Mi az összehangoltság? Beszédem összehangolt velük? A gondolataim összehangoltak velük? Összehangolt velük az, ahogyan csinálom a dolgokat?” Gondold át, hogyan működhetsz együtt összehangoltan. Az összehangoltság időnként türelmet és toleranciát jelent, de azt is jelenti, hogy tántoríthatatlannak kell maradni és ki kell állni az alapelvek mellett. Az összehangoltság nem azt jelenti, hogy a dolgok elsimítása érdekében kompromisszumot kötünk az alapelvek terén, vagy megpróbálunk „a jó fiú” lenni, vagy ragaszkodni a mértékletesség ösvényéhez – és semmiképpen sem jelenti azt, hogy behízelegsz valakinek. Ezek alapelvek. Ha egyszer megértetted ezeket az alapelveket, akkor anélkül, hogy észrevennéd, Isten akaratának megfelelően fogsz beszélni és cselekedni, és megélni az igazság valóságát, és ily módon könnyű elérni az egységet. Isten házában, ha az emberek világi filozófiájuk szerint élnek, és ha saját elképzeléseikre, hajlamaikra, vágyaikra, önző indítékaikra, saját adottságaikra és okosságukra hagyatkoznak az egymással való boldogulásban, akkor így nem lehet Isten előtt élni, és képtelenek az egység elérésére. Miért van ez? Ennek az az oka, hogy amikor az emberek a sátáni természet szerint élnek, nem tudnak elérni egységet. Akkor mi ennek a végső következménye? Isten nem munkálkodik rajtuk. Isten munkája nélkül, ha az emberek a saját csekély képességeikre és okosságukra, a saját kis szakértelmükre, és a megszerzett tudásuk és készségeik darabkáira hagyatkoznak, akkor nagyon nehéz lesz Isten házában hasznosítani őket, és nagyon nehéz lesz számukra az Ő akaratának megfelelően cselekedni. Isten munkája nélkül soha nem fogod megérteni Isten akaratát, Isten követelményeit vagy a gyakorlat alapelveit. Nem fogod tudni az utat vagy az alapelveket, amelyek alapján kötelességeidet teljesítened kell, és soha nem fogod tudni, hogyan cselekedj Isten akaratának megfelelően, vagy hogy milyen cselekedetek sértik az igazság alapelveit és állnak ellen Istennek. Ha ezen dolgok közül egyik sem világos számodra, akkor csak vakon fogod betartani és követni a szabályokat. Ha ilyen zavarodottan látod el feladataidat, akkor biztosan kudarcot fogsz vallani. Soha nem fogod elnyerni Isten jóváhagyását, és bizonyosan arra készteted Istent, hogy meggyűlöljön és elutasítson téged, és ki leszel vetve.

Amikor két ember együttműködik egy kötelesség teljesítése érdekében, néha vitába szállnak egy elvi kérdésben. Különböző nézőpontjaik lesznek, és különböző véleményekre jutnak. Ilyenkor mit lehet tenni? Gyakran felmerül ez a probléma? Ez egy normális jelenség. Mindenkinek más az elméje, kalibere, belátása, életkora és tapasztalata, és lehetetlen, hogy két embernek pontosan ugyanazok a gondolatai és nézetei legyenek, ezért az egy nagyon gyakori jelenség, hogy két ember véleménye és nézetei eltérhetnek egymástól. Ennél rendszeresebben nem is történhetne. Teljesen fölösleges nagy ügyet csinálni belőle. A kritikus kérdés az, hogy egy ilyen eset felmerülésekor hogyan kell együttműködni és törekedni az Isten előtti egység, valamint a nézetek és vélemények egyhangúságának elérése érdekében. Mi az út a nézetek és vélemények egységesítéséhez? Az, hogy az igazság alapelveinek a releváns szempontját kell keresned, és ne a saját vagy valaki más szándékai szerint cselekedj, hanem Isten szándékait keresd. Ez az összehangolt együttműködéshez vezető út. Csak akkor leszel képes elérni az egységet, ha keresed Isten szándékait és az általa megkövetelt alapelveket. Ellenkező esetben, ha a dolgok úgy mennének, ahogyan te akarod, a másik személy lenne elégedetlen, és ha a dolgok az ő akarata szerint mennének, te lennél elégedetlen és te éreznéd magad kényelmetlenül. Képtelen lennél tisztán látni a dolgokat, nem tudnád elengedni a dolgokat, és mindig azt gondolnád: „Ez a helyes módja a dolgok intézésének?” Képtelen lennél meglátni, hogy valójában kinek van a megfelelő gondolkodásmódja, de ugyanakkor nem lennél hajlandó feladni saját elképzeléseidet. Ilyen helyzetben keresned kell az igazságot, és azt kell keresned, hogy melyek az alapelvek, és milyen normákat követel meg Isten. Miután megtaláltad az Isten által megkívánt normákat, teremts közösséget azzal a másik személlyel. Ha ezután ő közöl valamennyit nézeteiről és tudásáról, szíved tiszta és fényes lesz. Azt fogod gondolni magadban: „Az én gondolkodásmódom kissé egyoldalú, kissé sekélyes – az ő gondolkodásmódja jobb, közelebb áll azokhoz a normákhoz, amelyeket Isten megkövetel, ezért félreteszem a gondolkodásmódomat, elfogadom az övét, és alávetem magam annak. Csináljuk az ő módján.” És miután tanultál tőle valamit, nem részesültél kegyben? Adott egy kicsit, és te egy már elkészített valamit élveztél. Ezt hívják Isten kegyelmének, és te kegyelemben részesültél. Azt gondolod, hogy valóban csak akkor részesülsz kegyelemben, ha a Szentlélek megvilágosít? Ha valakinek van egy véleménye vagy valamennyi megvilágosodása, és azt megosztja veled közösségben, vagy valamit az ő alapelvei szerint a gyakorlatba ültetnek, és látod, hogy az eredmény nem rossz, az nem jelent nyereséget? Ez a kegyelemben részesülés. A testvérek közötti együttműködés az egyén gyengeségeinek a másik erősségeivel való ellensúlyozásának a folyamata. Te arra használod az erősségeidet, hogy kompenzáld mások hiányosságait, mások pedig arra használják az erősségeiket, hogy pótolják a te hiányosságaidat. Ez a jelentése annak, hogy az egyik ember gyengeségeit mások erősségeivel ellensúlyozzuk, és összehangoltan együttműködjünk. Csak összehangoltan együttműködve lehet áldott az ember Isten előtt, és minél többet él meg ebből az ember, minél több valósággal rendelkezik, annál ragyogóbbá válik az útja, ahogy halad rajta, és ő egyre nyugodtabbá válik. Ha nem működsz együtt összehangoltan; ha mindig összetűzésben állsz másokkal és soha nem fogadod el, amit mások mondanak, és ők nem akarnak hallgatni rád; ha megpróbálod megőrizni mások méltóságát, de ők nem teszik ugyanezt veled, és ezt kellemetlennek érzed; ha sarokba szorítod őket valami miatt, amit mondtak, és emlékeznek rá, és a következő alkalommal, amikor valami ügy felmerül, ugyanezt megteszik veled, akkor mi ez a probléma? Nem az, hogy forrófejűséged szerint élsz, és versengtek egymással? Ez nem romlott beállítottság szerinti élet? Feladataid ilyen módon való ellátása egyáltalán nem fogja elnyerni Isten jóváhagyását vagy áldásait. Ez csak arra készteti majd Istent, hogy megutáljon téged.

Feladataid ellátása során összehangoltan kell együttműködnöd. Csak így érhetsz el jó eredményeket és felelhetsz meg Isten követelményeinek. Mi az összehangolt együttműködés? Milyen magatartások nem minősülnek összehangolt együttműködésnek? Tegyük fel, hogy te teljesítetted a kötelességedet, én pedig az enyémet. Mindannyian elvégeztük a feladatainkat, de nem volt közöttünk hallgatólagos megértés, nem volt kommunikáció vagy közösség. Nem Jutottunk semmiféle kölcsönös megértésre. Egyszerűen tudtuk legbelül: „Én teljesítem a kötelességemet, te pedig teljesíted a tiédet. Ne zavarjuk egymást.” Összehangolt ez az együttműködés? A felszínen úgy tűnhet, hogy nincs vita vagy véleménykülönbség két ilyen ember között, és úgy tűnik, hogy nem zavarják vagy korlátozzák egymást. Lelkileg azonban nincs összehangolt együttműködés közöttük. Nincs hallgatólagos megértésük és nem törődnek egymással. Mindössze annyi történik, hogy mindegyik a maga dolgát végzi, egyéni erőfeszítéseket tesz, mindenféle együttműködés nélkül. Ez jó módja a dolgoknak? Úgy tűnhet, hogy senki nem felügyel vagy korlátoz senkit, nem parancsol vagy engedelmeskedik vakon senkinek, és ez még ésszerűnek is tűnhet, de van bennük egyfajta romlott beállítottság. Mindegyikük azért versenyez, hogy hős legyen, hogy jobb legyen, vagy hogy jobban teljesítsen, mint mások, ezért nem szeretnek, nem törődnek és senki másnak nem segítenek. Van itt összehangolt együttműködés? (Nincs.) Együttműködés nélkül magányos csatát vívsz, és sok mindent nem tökéletesen vagy alaposan fogsz megtenni. Isten nem ilyen fajta állapotot akar látni az emberekben. Ez nem tetszik Neki.

Vannak, akik egyedül szeretnek csinálni dolgokat, anélkül, hogy bárkivel megbeszélnék, vagy bárkinek elmondanák. Egyszerűen úgy csinálják a dolgokat, ahogy akarják, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róluk. Azt gondolják: „Én vagyok a vezető, és ti Isten választottai vagytok, tehát követnetek kell, amit csinálok. Tegyétek pontosan azt, amit mondok – ennek így kell lennie.” Nem értesítenek másokat, amikor cselekszenek, és cselekedeteik nem átláthatóak. Mindig egymagukban erőlködnek, és titokban cselekszenek. Csakúgy, mint a nagy vörös sárkány, amely fenntartja egypárti hatalmi monopóliumát, mindig át akarnak verni és irányítani másokat, akiket jelentéktelennek és értéktelennek látnak. Mindig ők akarják kimondani a végső szót az ügyekben, anélkül, hogy megbeszélnék vagy kommunikálnának másokkal, és soha nem kérik ki mások véleményét. Mit gondolsz erről a hozzáállásról? Rendelkezik-e normális emberi mivolttal? (Nem.) Nem a nagy vörös sárkány természete ez? A nagy vörös sárkány diktatórikus, és szeret önkényesen viselkedni. Az ilyen romlott beállítottságú emberek nem a nagy vörös sárkány leszármazottai? Így kell az embereknek ismerniük magukat. Képesek vagytok így cselekedni? (Igen.) Amikor így viselkedtek, tudatában vagytok ennek? Ha igen, akkor van még remény számotokra, de ha nem, akkor biztosan bajban vagytok, és ebben az esetben nem vagytok pusztulásra ítélve? Mi a teendő, ha nem vagytok tudatában annak, hogy így viselkedtek? (Szükségünk van a testvéreinkre, hogy rámutassanak erre, megmetsszenek minket és foglalkozzanak velünk.) Ha először azt mondod másoknak: „Én olyan ember vagyok, aki természetesen szeret másokat vezetni, és ezt előre megmondom nektek, tehát ha és amikor megtörténik, ne vegyétek zokon. Türelemmel kell lennetek velem. Tudom, hogy ez nem túl jó, és azon dolgozom, hogy fokozatosan változtassak rajta, ezért remélem, hogy toleránsak lesztek velem. Amikor ezek megtörténnek, legyetek türelemmel velem, működjetek együtt velem, és törekedjünk együtt az összehangolt együttműködésre.” Elfogadható, ha a dolgok ilyen módon történnek? (Nem. Ez ésszerűtlen.) Miért mondod, hogy ez ésszerűtlen? Az, aki ezt mondja, nem az igazságot akarja keresni. Nagyon jól tudják, hogy így tenni a dolgokat helytelen, de kitartanak mellette, miközben másokat korlátoznak, együttműködésüket és támogatásukat követelve. Nincs arra vágy, hogy gyakorolják az igazságot a szándékukban. Szándékosan szembemennek az igazsággal. Tudatos megszegés – Isten ezt utálja a legjobban. A gonosz embereken és az antikrisztusokon kívül senki sem képes ilyesmire, és az antikrisztusok pontosan így cselekszenek. Az ember veszélyben van, ha szándékosan szembemegy az igazsággal, és ellenáll Istennek. Ez az antikrisztusok útját a járja. Maguk ezek az egyének nem gyakorolják az igazságot, hanem korlátoznak másokat és beszervezik őket, megpróbálva másokat rávenni, hogy kövessék őket abban, hogy szembemennek az igazsággal és ellenállnak Istennek. Nem szándékosan állítják szembe magukat Istennel? Különösen, amikor így viselkednek, előzetesen tájékoztatják a csoportot, és arra kérik az embereket, hogy legyenek tekintettel rájuk, majd mindenkit rávesznek, hogy támogassák őket. Ebben a tettben még ravaszabbak. Ennek a kimondása pusztán erődemonstráció, ultimátum. Ezt úgy értik, hogy „Figyelj ide, velem nem lehet szórakozni. A hétköznapi emberek számomra semmik. Azt akarom, hogy én legyek a főnök. Jobb, ha senki sem próbál vitatkozni velem – nincs helye a vitának! Ez az én ügyem: Ha azt akarod, hogy megtegyek valamit, akkor nekem kell kimondanom a végső szót, és jobb, ha senki sem próbál együttműködni velem – te nem leszel képes rá, akkor sem, ha akarod!” Ez az egyén kitárulkozása? Nem. Ez annak egy módja, hogy a Sátán érdekében cselekedjünk, nem pedig pusztán a romlott beállítottság felfedésének a problémája. Teljesen uralkodni akarnak, hogy az legyen, amit mondanak, hogy mindenki azt tegye, amit mondanak, majd kövesse őket és engedelmeskedjen nekik. Nem az ördög ez, amit Sátán tett nyilvánvalóvá? Ez nem csupán a romlott beállítottság egyszeri kitörése. Az antikrisztus cselekedeteit a sátáni természetük diktálja. Hisznek Istenben, és azzal a szándékkal jönnek a gyülekezetbe, hogy kezükben legyen a hatalom. Szembe akarják állítani magukat Istennel, hogy Isten választott népét az Ellene való ellenállás útjára vezessék. Ugyanolyanok ők, mint mindazoknak a vallási felekezeteknek a vezetői odakint. Mindannyiuknak antikrisztusi a lényegük, és a Sátánhoz hasonlóan mindannyian egyenrangúvá akarják tenni magukat Istennel. Ha Isten választott népének valamelyike egy antikrisztust lát megnyilvánulni, hogyan közelítsen hozzá? Segítsen neki szeretettel? Le kell lepleznie és fel kell ismernie őt, és hagynia kell, hogy mások is lássák a sátáni arcát, majd el kell hagynia őt. Ez egy olyan alapelv, amelyet Isten választott népének meg kell értenie és fel kell fognia. Ha az ember egy antikrisztus megnyilvánulását egy romlott beállítottság kiáradásának, pillanatnyi törvényszegésnek tekinti, és még mindig elbűvöli az antikrisztus úgynevezett „önismerete” és állítólagos megnyílása és kitárulozása, és még mindig közösséget vállal vele az igazságról, akkor egy abszolút bolond lenne, és nyilvánvalóan egyáltalán nem rendelkezne ítélőképességgel. Mondd meg Nekem, ha egy ilyen ember, mint egy antikrisztus, kiárasztja romlott beállítottságát, képes lenne megnyílni és kitárulkozni mások előtt? Soha nem gondolkodnak el és nem ismerik önmagukat, amikor valami rosszat tesznek, és a kitárulkozásuk megtévesztés, nem több önigazolásnál. Fel kell ismernünk, mit is jelent valójában, hogy valaki őszintén megnyílik és kitárulkozik. Ha azt mondják: „Ingerlékeny vagyok, ne provokálj!”, ez kitárulkozást jelent? (Nem.) Figyelmeztetnek, hogy ne provokáld őket, mert ha provokálod őket, az a baj keresését jelentené. Mi van, ha azt mondanák: „A házamban az történik, amit én mondok. Még a szüleimnek is meg kell tenniük, amit mondok. Ilyen a vérmérsékletem, és neked egyszerűen meg kell bocsátanod érte – nem tehetek ellene semmit. A szüleim azt mondják, hogy a nagy tehetséghez nagy temperamentum is járul, és ezért bocsátanak meg nekem érte”? Ez lenne a kitárulkozás? (Nem.) Azt mondják neked, hogy a nagy tehetségűeknek nagy indulataik vannak, ezért meg kell bocsátanod nekik. Ha azt mondják: „Gyerekkorom óta megvan ez az indulat. Amit mondok, az történik. A tökéletességre törekszem, és arra, amit akarok. Sokkal jobb vagyok most, hogy hiszek Istenben, és a legtöbb dologban tudok toleráns lenni és kordában tudom tartani magam, de továbbra is a tökéletességre törekszem. Ha valami nem tökéletes, az egyáltalán nem felel meg, és nem tudom elfogadni.” Ez kitárulkozás? (Nem.) Akkor mi ez? Ez önmaguk dicsérete és kérkedés, hogy mások felnézzenek rájuk, és mondják el másoknak, milyen félelmetesek, mint ahogy orgyilkosok és gengszterek erőszakosan hencegnek és feszítik izmaikat, amikor találkoznak, mintha azt mondanák: „Gondolod, hogy szórakozhatsz velem? Ha igen, lássuk, mit szól ehhez az öklünk!” Nem pontosan ez a Sátán arca? Ez pontosan a Sátán arca. A kitárulkozásnak nem minden módja egyforma. Amikor az antikrisztusok kitárulkoznak, azzal az a céljuk, hogy megfenyegessenek, megfélemlítsenek és megijesszenek másokat. Mindig le akarnak igázni másokat. Ez a Sátán arca. Ez nem egy normális, egyszerű módja a megnyílásnak. A normális emberi mivolt megéléséhez hogyan kell az egyénnek megnyílnia és feltárulkoznia? Megnyílva a romlott beállítottságuk kiáradásairól, lehetővé téve másoknak, hogy átlássanak szívük valóságán, majd Isten szavai alapján boncolgatva és megismerve a probléma lényegét, és a szívük mélyéből utálva és gyűlölve önmagukat. Amikor feltárulkoznak, ne próbálják igazolni magukat vagy kimagyarázkodni, hanem egyszerűen gyakorolnják az igazságot, és legyenek becsületes embernek. Vannak, akiknek egyértelműen rossz beállítottságaik vannak, de mindig úgy beszélnek magukról, mint akiknek rossz a vérmérsékletük. Ez nem csak egyfajta mentség? A rossz beállítottság éppen ez: rossz beállítottság. Ha valaki valami ésszerűtlen dolgot tett, vagy olyasmit, ami mindenkinek árt, a probléma a beállítottságukkal és az emberi mivoltukkal van, de mindig azt mondják, hogy átmenetileg elvesztették az önuralmat, vagy egy kicsit dühösek lettek. Soha nem értik a probléma lényegét. Ez valóban önmaga boncolgatása és feltárulkozása? Először is, ahhoz, hogy valaki értékelje a problémákat, és lényegi szinten boncolgassa és feltárulkozzon, őszinte szívvel és őszinte hozzáállással kell rendelkeznie, és arról kell beszélnie, amit meg tud érteni a beállítottságában lévő problémákról. Másodszor, ha valaki úgy érzi, hogy az egyik beállítottsága szörnyű, ezt kell mondania mindenkinek: „Ha ismét felfedek egy ilyen romlott beállítottságot, nyugodtan figyelmeztess rá, és foglalkozz velem, és metsszél meg. Ha nem tudom elfogadni, ne mondj le rólam. Romlott beállítottságomnak ez az oldala nagyon súlyos, és az igazságot többször is közölni kell velem, hogy leleplezzen. Szívesen elfogadom, hogy mindenki megmetsszen és foglalkozzon velem, és remélem, mindenki rajtam tartja a szemét, segít nekem, és megóv attól, hogy eltévelyedjek.” Mi a helyzet egy ilyen hozzáállással? Ez az igazság elfogadásának hozzáállása. Vannak, akik egy kicsit kényelmetlenül érzik magukat, amikor kimondták ezeket. Azt gondolják magukban: „Ha mindenki valóban felkel és leleplez engem, akkor mit fogok tenni? El tudom majd fogadni?” Félnétek attól, hogy mások lelepleznek titeket? (Nem.) Bátornak kell lennetek ezzel szemben. Kár félni a leleplezéstől. Ha valóban szeretnéd az igazságot, félnél-e attól, hogy ily módon megaláznak? Félnél-e attól, hogy mindenki foglalkozik veled? Ez a félelem a gyengeséggel, negativitással és romlottsággal kapcsolatos. Mindenki felfed romlottságot, de más a lényege annak, ahogyan felfedik. Mindaddig, amíg valaki nem követ el tudatosan kihágást, vagy nem okoz megszakításokat és zavarásokat, addig ő normális módon fedi fel a romlottságot, és mindenki képes lesz ezt megfelelően kezelni. Ha valakinek az a célja, hogy megszakítást és zavarást okozzon, vagy szándékosan károsítsa a gyülekezet munkáját, akkor az ilyen ember fél a legjobban attól, hogy mások leleplezik, mert ennek a problémának a lényege túl komoly, és abban a pillanatban, amikor leleplezik őt, fel lesz fedve és ki lesz vetve. Ez a félelme nyomasztja őt. Nem számít, hogyan munkálkodik Isten manapság, mindez azért van, hogy megtisztítsa az embereket romlottságuktól és megmentse őket. Ha megfelelő ember vagy, és arra törekszel, hogy jól teljesítsd kötelességedet, és teljesítsd Isten megbízatását, a legtöbb ember ezt tisztán fogja látni. Ezt meg tudják állapítani rólad. Ezenkívül az emberek leleplezése, metszése és velük való foglalkozás nem okoz gondot számukra. Ez inkább azért történik, hogy segítsen nekik megoldani problémáikat, hogy így jól tudják ellátni feladataikat és megvédjék a gyülekezet munkáját. Ez törvényes dolog. Az ember elfogadja, hogy megmetszik és kezelik, hogy romlott beállítottságát megtisztítsák. Ez egy olyan hozzáállás is, amely szükséges a beállítottság változásásának eléréséhez. Ha valakinek megvan ez a hozzáállása, akkor meg kell találnia a gyakorlás megfelelő útját is, és amikor eljön az ideje, szenvednie kell. Amikor csata van, le kell mondaniuk a hús-vér testről, és le kell vetniük hiúságuk, büszkeségük és érzelmeik korlátait. Miután áttörték a hús-vér test nehézségeit, a dolgok sokkal könnyebbé válnak. Ezt nevezhetnénk szabadságnak és felszabadulásnak. Ez az igazság gyakorlásának a folyamata. Mindig van némi szenvedés. Lehetetlen egyáltalán nem szenvedni, mert a hús-vér test romlott, és az emberekben van hiúság és büszkeség, és mindig a saját érdekeiket veszik figyelembe. Ezek a dolgok jelentik az emberek legnagyobb akadályait az igazság gyakorlásában. Ezért lehetetlen gyakorolni az igazságot egy kis szenvedés nélkül. Amikor az emberek megízlelik az igazság gyakorlásának édességét, és megtapasztalják az igazi békét és örömet, akkor hajlandóvá válnak az igazság gyakorlására, és könnyebbé válik megtagadni magukat, elhagyni a testet, és diadalmaskodni a Sátán felett. Ily módon teljesen felszabadulnak és szabadok.

Milyen légkört kell kialakítani a gyülekezeti életben? Olyan légkört, amelyben ha valami történik, akkor a dologgal foglalkoznak, nem pedig az emberrel. Néha a nézeteltérések veszekedésekhez vezetnek, és felcsapnak az indulatok, de a szívben nincs elidegenedés. Minden azért van, hogy megváltoztassuk az emberek beállítottságát és jól lássuk el a feladatainkat. Minden az igazság gyakorlása annak érdekében, hogy eleget tegyünk Isten akaratának. Nincs gyűlölet az emberek között. Ez azért van, mert az emberek mindannyian azon vannak, hogy megpróbálják elérni az üdvösséget. Mindenkinek ugyanolyan romlott beállítottságaik vannak, és néha talán egy szó túlságosan keményen ér, vagy túl messzire megy, vagy valakinek valami rossz hozzáállása van. Az embereknek nem kellene neheztelniük az ilyen dolgok miatt. Ha még mindig nem tudod megérteni vagy átlátni a dolgot, van egy utolsó lehetőség: Imádkozz Isten előtt, és gondolkodj el magadban, „Ugyanabban az Istenben hiszünk és ugyanazt az Istent követjük, tehát bármilyen vitánk vagy véleménykülönbségünk van, bármi legyen is az, ami elválaszt minket, egyek vagyunk Isten előtt. Ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk, hát mi az, amin nem tudunk átlépni?” Vajon ha alaposan átgondoljátok a dolgot így, nem fogjátok legyőzni ezeket a korlátokat? Mindent figyelembe véve, mi ennek a végső célja? Az összehangolt együttműködés, a törekvés arra, hogy mindenben eleget tegyünk Isten akaratának, és az egység elérése – az alapelvek egysége, a cél egysége, a szándék és a cselekvés forrásásának egysége. Ezt könnyebb kimondani, mint megtenni. Miért van ez így? (Az embereknek romlott beállítottságaik vannak.) Ez igaz. Nem az emberek vérmérséklete, személyisége vagy életkora közötti különbségek miatt van ez, vagy mert az emberek különböző családokból származnak, hanem azért, mert az embereknek romlott beállítottságaik vannak. Ez a kiváltó ok. Ha mindannyian világosan látjátok, hogy a kiváltó ok az emberek romlott beállítottságaiban rejlik, akkor megfelelően tudjátok kezelni a dolgokat, és a probléma könnyen megoldható lesz. Tehát meg kell-e még részletesen vitatnunk itt azt, hogy hogyan oldjuk meg a romlott beállítottságokat? Nem. Már annyi szentbeszédet meghallgattatok, hogy mindannyian tudtok valamit a járandó útról, és mindannyian rendelkeztek valamennyi tapasztalattal ezen a téren. Mindaddig, amíg az emberek kitartóan tudják keresni az igazságot mindenben, hogy megoldják az ügyeket, elgondolkodjanak a bennük lévő problémákon, és továbbra is tisztességesen bánjanak másokkal, addig alapvetően képesek lesznek összehangoltan együttműködni másokkal. Amíg az emberek képesek elfogadni az igazságot, nem arrogánsak vagy önelégültek, és helyesen tudják megközelíteni mások javaslatait, addig képesek együttműködni, és ha problémák merülnek fel, könnyebb együttműködni a megoldásukban az igazság keresésével. Mindaddig, amíg valaki el tudja fogadni az igazságot, és megnyílik a közösségben, partnere könnyen meg lesz indítva, és képes lesz elfogadni az igazságot. Ekkor az összehangolt együttműködés megvalósítása nem nagy ügy, és könnyű elérni a szívben és elmáben való egység célját.

2017. szeptember 5.