Hogy valaki valóban hisz-e Istenben, az a kötelességének teljesítésén keresztül válik nyilvánvalóvá. Ahhoz, hogy megállapítsuk, valaki törekszik-e az igazságra, figyeljük meg, hogy az alapelvek szerint teljesíti-e a kötelességét. Vannak olyanok, akiknek kötelességük teljesítése során semmilyen elvük nincs. Következetesen követik saját hajlamaikat, és önkényesen cselekszenek. Ez vajon nem a figyelmetlenség és a felületesség megnyilatkozása-e? Vajon nem csapják-e be Istent? Átgondoltátok-e már valaha is az ilyen viselkedés következményeit? Kötelességetek teljesítése során nem veszitek figyelembe Isten szándékait. Mindenben, amit tesztek, meggondolatlanok és eredménytelenek vagytok, hiányzik belőletek a teljes szívű odaadás és erőfeszítés. Vajon elnyerhetitek-e így Isten jóváhagyását? Sokan kelletlenül teljesítik kötelességüket, és nincs bennük kitartás. Még a legkisebb szenvedést sem képesek elviselni, és mindig úgy érzik, hogy nagy sérelem érte őket, és nem keresik az igazságot, hogy megoldják a nehézségeket. Ha ily módon teljesítik a kötelességüket, akkor vajon tudják-e a végsőkig követni Istent? Vajon rendben van-e az, hogy figyelmetlenek és felületesek, bármit is tesznek? Elfogadható-e ez a lelkiismeret számára? Az ilyen viselkedés még emberi mércével mérve is elfogadhatatlan – tehát tekinthető-e a kötelesség kielégítő teljesítésének? Ha így teljesíted a kötelességedet, akkor soha nem fogod elnyerni az igazságot. Az általad végzett szolgálat nem lesz kielégítő. Hogyan nyerhetnéd el tehát Isten jóváhagyását? Kötelességük teljesítése során sokan félnek a nehézségektől, túlságosan lusták, és testi kényelemre vágynak. Soha nem fektetnek semmi erőfeszítést abba, hogy szakképzettséget szerezzenek, vagy hogy az Isten szavaiban rejlő igazságokon elmélkedjenek. Úgy gondolják, hogy ha felületesek, akkor az megkíméli őket a fáradságtól. Nem kell semmilyen kutatást végezniük, vagy tanácsot kérniük másoktól. Nem kell használniuk az eszüket, és nem kell mélyen elgondolkodniuk. Úgy tűnik, hogy ezzel rengeteg erőfeszítéstől és fizikai kényelmetlenségtől kímélik meg magukat, és még így is sikerül teljesíteniük a feladatot. És ha foglalkozol velük, akkor dacossá válnak és vitatkoznak, mondván: „Nem voltam lusta vagy naplopó, elvégeztem a feladatot – miért vagy szőrszálhasogató? Ugye csak próbálod keresni bennem a hibát? Már így is elég jól teljesítem a kötelességemet. Hogyhogy nem vagy elégedett?” Mit gondoltok, hogy az ilyen emberek képesek-e még tovább fejlődni? Következetesen felületesen teljesítik kötelességeiket, és mindig kifogásokkal állnak elő. Ha problémák merülnek fel, nem hagyják, hogy bárki is felhívja a figyelmüket. Vajon miféle beállítottság ez? Nem a Sátán természete-e ez? Vajon képesek-e az emberek ilyen beállítottsággal elfogadhatóan teljesíteni a kötelességüket? Eleget tudnak-e tenni Istennek? Ti így teljesítitek-e a kötelességeteket? Kívülről nézve úgy tűnik, hogy szorgalmasak vagytok, jól együttműködtök másokkal, és nem vitatkoztok. Azonban egyikőtök sem tesz erőfeszítést a kötelességéért, nem töri a fejét rajta, nem aggódik miatta. Egyikőtök sem veszíti el az étvágyát, vagy álmatlankodik azért, mert nem teljesítette jól a kötelességét. Egyikőtök sem keresi az igazságot, vagy tartja be az alapelveket, hogy megoldja a problémákat. Mindannyian csak megússzátok a dolgot, és felületesen túlestek rajta. Túl kevesen vagytok, akik valódi felelősséget vállaltok kötelességetekért. A felmerülő nehézségektől függetlenül, nem gyűltök össze, hogy buzgón imádkozzatok, hogy szembenézzetek a problémákkal, és közösen oldjátok meg azokat. Nem vagytok tekintettel a kimenetelre. Egyszerűen csak elvégeztek egy feladatot, és aztán rájösztök, hogy újra kell csinálni. Ha így teljesítitek a kötelességeteket, az egyszerűen felületes cselekedet, és nem különbözik attól, ahogyan a hitetlenek végzik a munkájukat. Ez olyasvalakinek a hozzáállása, aki szolgálattevő. Ha ily módon teljesítitek kötelességeiteket, nem tapasztaljátok meg Isten munkáját, és nem is áldozzátok fel magatokat őszintén Istenért. Ha nem változtattok ezen a gondolkodásmódon, akkor az lesz a vége, hogy lelepleződtök, és ki lesztek rekesztve.

Milyen nehézségeket viseltek el minden egyes elvállalt feladattal, minden egyes befejezett projekttel? Voltak-e már valaha olyan napjaitok, amikor nem ettetek rendesen, nem aludtatok eleget, amikor lemondtatok a pihenésről és az étkezésről? Legyőztetek-e már valamilyen személyes nehézséget? Megfizettétek-e már valaminek az árát? Vannak, akik, miután teljesítették a kötelességüket, annyira megterheltek, hogy nem tudják átaludni az éjszakát. Vajon miért nem tudnak aludni? Azért, mert úgy érzik, hogy hiányzik belőlük az ahhoz szükséges igazság, hogy jól teljesítsék a kötelességüket, és ez terhessé válik számukra. Nyugtalanná válnak, mert úgy érzik, hogy ha nem tudják jól teljesíteni a kötelességüket, akkor az azt jelenti, hogy nem teljesítették hűségesen azt. A lelkiismeretük nyugtalan lesz, és vádolja őket. Miközben mások esznek, ők azon töprengenek: „Hogyan tudnám jobban csinálni? A múltkor ismét ugyanott hibáztam. Nem ellenőriztem rendesen a dolgokat. Mit kellene tennem ez ügyben? Itt nem csak arról van szó, hogy elviseljem, hogy foglalkoznak velem, hanem arról, hogy nem teljesítettem a kötelességeimet.” Látják, amint mások élvezettel esznek, de nekik nincs étvágyuk. Állandóan az jár az eszükben, hogy hogyan teljesítsék jól a kötelességüket. Hát nem beleadják a szívüket-lelküket? Ez nem erőfeszítés? (De igen.) Tettetek már valaha is ilyen erőfeszítést? Ha a legcsekélyebb felelősségérzet sincs benned, ha képes vagy helytelen dolgokat tenni vagy felületesen cselekedni bármiféle lelkiismeret-furdalás nélkül, bármiféle veszélytudat nélkül, akkor hogyan beszélhetsz odaadásról? Egyszerűen nem beszélhetsz arról. Ha Isten háza rád bízna egy olyan feladatot, amely szoros ütemtervhez kötött, és amelyet a lehető leghamarabb el kell végezni, hogyan hajtanád végre? Ha csak egyszerűen gondolkodás nélkül, kutatás nélkül túlesel a dolgokon, anélkül, hogy nagy tudású emberek közösségét keresnéd; ha csak múlatod az időt, akkor milyen hozzáállást tanúsítasz a kötelességedhez? Csupán őszinte szív nélkül szájhősködsz. Mit is jelent szószátyárnak lenni? Azt jelenti, hogy amit mondasz, az jól hangzik, de csak a látszat kedvéért van; hamis benyomást kelt az emberekben, vagy szándékosan félrevezeti őket, hogy azt higgyék, hogy szenvedsz, hogy nagyon figyelmes és szorgalmas vagy, pedig a valóságban egyáltalán nem gondoltad át a dolgokat. Ha valóban átgondoltad, ha a szívedet-lelkedet beleadod, ha őszintén elkötelezed magad a kötelességed mellett, akkor cselekedned kell. Hogyan kell cselekedned? Munkához kell látnod, kutatnod kell, és többet kell olvasnod Isten házának alapelveiről. Vagy tanácsot kell kérned olyan hozzáértő emberektől, akik jártasak ezen a területen. Néha annyira elfoglalt leszel, hogy még enni sem lesz időd, de elfoglaltságod közepette sem szabad megfeledkezned arról, hogy imádkozz Istenhez, és hogy Őrá támaszkodj. Ha már találtál előre vezető utat, és többé-kevésbé felfogtad az alapelveket, ideje munkához látni. Pár nap múlva már valami minőségit fogsz előállítani, és ez már eredmény lesz. Ha nem teszel ilyen erőfeszítést, hanem felületes hozzáállással közelíted meg a dolgot, akkor lehet, hogy néhány nap múlva képes leszel valamit előállítani, de vajon milyen minőségű lesz az? Látszólag talán elfogadhatónak tűnik, nincsenek nyilvánvaló hibái. De nem lesz semmiféle remekmű. Nem lesz valami finoman kidolgozott darab, hanem egy durva munka lesz. Ha valami olyasmit mutatsz be, amit hanyagul és felületesen készítettél el, lehet-e azt valaha is kielégítőnek tekinteni? Végül csak újra kell csinálnod, és ez vajon nem csak hátráltatni fogja-e a dolgokat?

Vannak, akik hevenyészve teszik a dolgokat. Semmibe sem adják bele a szívüket-lelküket, felületes a hozzáállásuk. Az ilyen embereknek helytelen a gondolkodásmódjuk. Vajon érez-e bármiféle felelősséget az, akinek helytelen a gondolkodásmódja? (Nem.) Viszont ha valakinek nincs felelősségérzete, akkor vajon helyes vagy helytelen lehet-e a gondolkodásmódja? (Helytelen.) Felelőtlen ember az, akinek helytelen a gondolkodásmódja! Mindent felületes hozzáállással közelít meg, nem akar felelősséget vállalni, és nem akar semmilyen árat fizetni azért, hogy eredményeket érjen el. Vajon ilyen hozzáállással kielégítőnek tekinthető-e kötelességed teljesítése? (Nem.) Vajon vannak-e kötelességed teljesítésére vonatkozó követelmények és normák, amikor a munkaidőről van szó? Vajon vannak-e kötelességed teljesítésére vonatkozó követelmények és normák, amikor a hozzáállásodról van szó? Vannak, akik azt mondják: „Nekem vannak normáim. Az első az, hogy ne fáradjak el, a második, hogy ne legyek éhes, a harmadik pedig, hogy ne kockáztassak. Ha a többiek még nem érkeztek meg, én nem érkezhetek korán; nem én leszek ott elsőként. Ha a többiek még mindig a kötelességüket teljesítik, akkor azon gondolkodom, hogyan tudnám lezárni a dolgokat és pihenni egy kicsit. Nem fogok elviselni semmi olyan szenvedést, amit mások nem viselnek el, és csak annyit fogok szenvedni, amennyit mások el tudnak viselni. Ha mindenki csinál valamit, akkor én is csinálni fogom. De ha senki sem csinál semmit, akkor én sem fogok.” Vajon miféle normák ezek? (Helytelen normák.) Vannak, akik azt mondják: „Ha rossz kedvem van, akkor egy kis időre elhalasztom a kötelességemet. Lecsökkentem a munkaidőmet, és amikor a segítségemet kérik, nem kell annyira tevékenynek lennem. Aztán, amikor jobb kedvem lesz, jobban foglalkozom majd a dolgokkal.” Mit szóltok ezekhez a normákhoz? (Ez nincs rendben; a kedvüktől függ a munkájuk.) És vannak mások, akik azt mondják: „Ha, amikor a kötelességemet teljesítem, mindenki jól bánik velem, és azt teszi, amit én akarok, és ha senki sem metsz meg, és nem is foglalkozik velem, még akkor sem, ha hibát követek el, akkor az rendben van, így körülbelül 70%-os erőfeszítést teszek. De ha valaki kritizál, vagy felhívja a figyelmet a hibáimra, akkor már nem lesz kedvem megfelelően teljesíteni a kötelességemet, és egyszerűen csak bujkálok.” Mit gondoltok erről a hozzáállásról? (Ez helytelen.) Vannak olyanok is, akik azt mondják: „Senki sem követelhet tőlem semmit, amikor a kötelességem teljesítéséről van szó. Csak önként fogom megtenni. Megvan a magam méltósága, és nem fogadom el azt, hogy valaki folyton a kötelességem teljesítésére sürgessen, és hatékonyságot követeljen tőlem. Ha mindig azt mondják, hogy megszegem az alapelveket, akkor nehézséget okoznak nekem, és megnehezítik a dolgomat. Ha továbbra is Isten házának igazságalapelveit használják arra, hogy követeléseket támasszanak velem szemben, akkor csekély érettségem megakadályoz abban, hogy teljesítsem azokat. Mindent megteszek, hogy teljesítsem azt, amit tudok, de, ha valami meghaladja a képességeimet, akkor ne erőltess. Ha így teszel, akkor egyszerűen bedobom a törülközőt, és elmegyek, s akkor jövök vissza, ha már nem erőltetsz.” Vajon milyen ez a hozzáállás? (Helytelen.) Ezen hozzáállások egyike sem helyes – ez nyilvánvaló, és mindenki tudja. Akkor hogyan teljesítitek mindannyian a kötelességeiteket? Megnyilvánul-e nálatok e viselkedésformák valamelyike? Féktelenek, makacsok, arrogánsak és önelégültek vagytok, nem hallgattok senkire, csak felületesen cselekedtek. Semmit sem vesztek komolyan. Ha a legcsekélyebb tehetségetek is van, megjátsszátok magatokat, ha pedig bármilyen apróság nem úgy megy, ahogyan szeretnétek, hisztiztek és duzzogtok, és többé nem akartok dolgozni. Folyton azon gondolkodtok, hogy abbahagyjátok kötelességetek teljesítését. Viselkedtetek-e már valaha is így? (Igen.) Amikor így viselkedtek, közösséget vállaltok-e egymással, és próbáljátok-e megoldani ezeket a problémákat? Vajon képesek-e az emberek jól teljesíteni a kötelességüket, ha ezek a problémák fennállnak? Képesek-e megfelelő színvonalon teljesíteni a kötelességüket és eleget tenni Istennek? Nyilvánvaló, hogy nem tudnak.

Ha valakiből kötelességének teljesítése során bármilyen romlott beállítottság is árad, az gyakorlati problémát jelent, és veszélyezteti kötelessége hatékony teljesítését. Keresnie kell az igazságot, és azonnal meg kell oldania azt. Ha az ilyen gyakorlati problémák megoldatlanok maradnak, nem fognak maguktól megszűnni, hanem idővel még súlyosbodni fognak. Mit jelent az, hogy „súlyosbodni” fognak? Azt jelenti, hogy ha ezek a romlott beállítottságok megoldatlanok maradnak, akkor kihatással lesznek az állapotodra, és kihatással lesznek a többi emberre is. Idővel ezek a problémák akadályozni fognak abban, hogy jól teljesítsd a kötelességedet, hogy megértsd és gyakorold az igazságot, és hogy Isten elé járulj. Ez nem apróság, hanem egy komoly probléma. És amint az idő telik, a szívedben lévő sérelmek és neheztelések, az Istennel kapcsolatos elképzeléseid és félreértéseid, a másokkal szembeni előítéleteid, valamint a másoktól való elidegenedésed növekedni fog. Ez egész biztosan tévútra vezet. Ezek a dolgok csak megzavarják az ember szívét, negatívvá teszik őt, és arra késztetik, hogy elforduljon Istentől. Miért van ez így? Azért, mert az emberek elképzelései és félreértései mind negatív dolgok, a Sátán mérgei. Ha hosszú időn keresztül felhalmozódnak valakinek a szívében, megrongálják a hitét, és felemésztik a buzgalmát és az őszinteségét. Hit és buzgalom nélkül pedig nem csökken-e idővel a kötelessége teljesítéséhez szükséges energiája? Ha valaki nem érzi az Istenben való hit békéjét és örömét, valamint ha kötelességei teljesítése során nem érzi Isten áldását és vezetését, akkor nem tud erőt venni magán, és olyan negatív dolgok fogják irányítani, mint az elképzelések, félreértések, sérelmek és negativitás. Amikor valaki ilyen állapotokban van, akkor csak erőlködik, hogy teljesítse a kötelességét, kitart és megbirkózik, mindent az akaraterejével tesz, de nem keresi az igazságot, hogy megoldja azt. Így nem láthatja meg Isten vezetését és áldásait. És vajon mi következik ezután? Bárhogyan is teljesíti a kötelességét, nem találja annak alapelveit. Csak a saját akarata szerint, egyre kevesebb meggyőződéssel teszi, és elveszíti a kötelessége teljesítéséhez szükséges energiát. Vannak, akik azt mondják: „Amikor elkezdtem teljesíteni a kötelességemet, nagyon meghatódtam és megvilágosodtam, és éreztem, hogy Isten velem van. Öröm volt a szívemben, mindent képes voltam átlátni, és mindent könnyedén tudtam csinálni. Egy idő után azonban a szívem túlságosan eltávolodott Istentől, nem volt több ima benne, és nem tudtam többé érezni Istent.” De hát mi folyik itt? Ennek az embernek beteg a szíve. És vajon miféle betegség ez? A benne lévő romlott beállítottságok, amelyek mindig színre lépnek, és zavart okoznak. Ha ezek a romlott beállítottságok megoldatlanok maradnak, akkor kötelessége teljesítése során mindig problémák fognak felmerülni, és amikor azok súlyossá válnak, félbeszakítják és megzavarják majd a gyülekezet munkáját. Ha valaki kötelessége kielégítő teljesítését el akarja érni, gyakran kell keresnie az igazságot, hogy megoldja romlott beállítottságát, és erőfeszítést kell tennie romlott beállítottságának megoldására, képesnek kell lennie szenvedni, és meg kell fizetnie az árat mindaddig, amíg meg nem oldja romlott beállítottságát. Utána majd képes lesz akadálytalanul és zavartalanul teljesíteni kötelességét. Vannak, akik nem képesek keresni az igazságot, hogy romlott beállítottságaikat megoldják. Csak a jóságra és a buzgalomra, az emberi akaratra támaszkodva tudnak uralkodni magukon; csak romlott beállítottságuk pillanatnyi ömlengéseit tudják megakadályozni. De vajon meg tudják-e oldani egy romlott beállítottság problémáját annak gyökerénél? Ha valaki nem keresi az igazságot, nem áll módjában az, hogy egy romlott beállítottságot megoldjon, és ha valaki romlott beállítottságban él, nem áll módjában az, hogy gyakorlatba ültesse az igazságot, és az sem, hogy elérje a kötelesség kielégítő teljesítését.

Vajon valaki, aki természetszerűen mások kedvében jár, valóban jó ember-e? Milyen ember az, akit Isten valóban jó embernek lát, aki az igazság birtokosa? Elsősorban meg kell értenie Isten akaratát, és meg kell értenie az igazságot. Másodsorban képesnek kell lennie arra, hogy az igazság megértése alapján gyakorlatba ültesse az igazságot. Képes megoldani a benne lévő, az igazságnak nem megfelelő dolgokat – a saját elképzeléseit és képzelgéseit, a másokkal kapcsolatos előítéleteit, valamint a másokkal és Istennel kapcsolatos félreértéseit – abban a pillanatban, amint észreveszi azokat. És amikor rossz állapotokban vagy negatív állapotokban él, akkor képes időben megfordulni; nem ragaszkodik ezekhez a romlott dolgokhoz. Vagyis abban a pillanatban, amint észreveszi, hogy problémája van, képes Isten elé járulni, hogy megoldást keressen, és képes normális kapcsolatot fenntartani Vele.

Lehet, hogy az ilyen ember gyenge és lázadó, és mindenféle romlott beállítottságot tár fel, mint például arrogancia, önelégültség, elvetemültség és csalárdság. Ha azonban önvizsgálatot tart, és tudatosítja ezeket a dolgokat, akkor időben megoldhatja őket, és megfordulhat. Vajon milyen ember az ilyen? Olyan, aki szereti az igazságot, és gyakorolja az igazságot. Vajon Isten szemében milyen ember az ilyen? Isten szemében ez egy jó ember. Vannak, akik állandóan kitartanak régi elképzeléseik mellett, makacsul ragaszkodnak személyes előítéleteikhez és félreértéseikhez. Mindig negatív hozzáállással teljesítik kötelességüket, kitartanak saját eszméik mellett még akkor is, ha nagyon jól tudják, hogy tévednek. Még amikor foglalkoznak velük, akkor is ellenállnak és védekeznek, mondván: „Én már csak így csinálom a dolgokat. Nem engedem, hogy letérítsenek a saját utamról. Úgy gondolom, hogy Isten háza méltánytalanul kezeli ezt, így nem fogom megoldani ezt a problémát. Még ha méltányosságról beszélsz is, nem fogadom el azt. A te szavaid nem az igazság! Azt állítod, hogy nem megfelelő hozzáállással teljesítem a kötelességemet, de én semmi gonoszat nem tettem. Azt mondod, hogy felületesen teljesítem a kötelességemet. Akkor mit kellene tennem, hogy ne legyek felületes? Elég jó az, hogyha így teljesítem a kötelességemet. Ha Istennek nem tetszik, hogy így teljesítem a kötelességemet, akkor Isten nem igazságos, és az Ő igazságossága is hamis.” Vajon ilyen az az ember, aki elfogadja az igazságot? Vajon ilyen a hozzáállása valakinek, aki elfogadja az igazságot? Az, aki így beszél, miben különbözik egy hitetlentől? Hogyan tekint Isten az ilyen emberre? Milyen Isten hozzáállása? (Undort kelt benne.) Vajon nem egy makacs és lázadó ember-e ez? Bár vannak romlottságaid, Isten nem emlékszik azokra. Isten nem azért utasít el vagy ítél el téged, mert egy romlott emberi lény vagy. Hanem azért, mert nagyon is tisztában vagy az igazsággal, de mégis szándékosan ellenállsz, és lázadsz az ellen. A hozzáállásod az, ami elszomorítja Istent, amitől undorodik, és ami visszataszítja Őt. Ez Isten hozzáállása. Az ilyen ember sem Isten szemében, sem mások szemében nem jó ember.

Ha hisztek Istenben, és el akarjátok nyerni az Ő üdvösségét, akkor jól kell teljesítenetek a kötelességeteket. Először is, kötelességetek teljesítése során felelősségtudattal kell rendelkeznetek, és meg kell tennetek minden tőletek telhetőt. Amikor Isten jó embernek lát benneteket, akkor már félúton jártok. Ha kötelességetek teljesítése során képesek vagytok törekedni az igazságra, és attól függetlenül, hogy mennyi romlott beállítottság tárul fel, vagy mennyi nehézséggel kell szembenéznetek, még mindig képesek vagytok keresni az igazságot, hogy megoldjátok azokat; valamint ha elfogadó és engedelmes magatartást tanúsítotok, amikor megmetszenek vagy foglalkoznak veletek, akkor töretlen lesz az a reményetek, hogy elnyeritek Isten üdvösségét. Hogy Isten olyasvalakinek tekintsen, aki keresi az igazságot, az annyira magas követelmény, hogy talán még mindig nem tudsz megfelelni annak. Hiányzik belőled az akarat és az érettség, a hited pedig túl gyenge. Kezdd tehát azzal, hogy a körülötted lévő testvérek jó embernek lássanak, olyasvalakinek, aki igaz, aki viszonylag szereti a pozitív dolgokat, szereti a méltányosságot és az igazságosságot, és aki viszonylag egyenes. Ha hibákat követsz el, kijavítod azokat. Amikor felismered lázadó állapotodat, sietve változtatsz azon. Amint felfedezed romlott beállítottságodat, azonnal keresed az igazságot és a másokkal való közösséget. Ha egyszer megértést nyertél, akkor képes vagy bűnbánatot gyakorolni. Ha így folytatod, biztosan fejlődni fogsz. Először is hagyd, hogy testvéreid jó embernek lássanak, olyasvalakinek, aki igaz, aki belépett az életbe. Majd igyekezz fokozatosan olyan emberré válni, aki szereti az igazságot, és törekszik az igazságra. Ha ezt gyakorlatba ülteted, könnyebb lesz belépést nyerni, és sokkal praktikusabb lesz számodra, hogy ilyen követeléseket támassz magaddal szemben. Mindenekelőtt el kell érned, hogy a testvéreid elismerjék, hogy jó ember vagy. Vajon melyek a kritériumai annak, hogy valaki jó ember legyen? Először is, meg kell vizsgálnod kötelességed teljesítését. Vajon hány normának és követelménynek kell megfelelned kötelességed teljesítése során? Szorgalmasnak, felelősségteljesnek kell lenned, hajlandónak kell lenned arra, hogy elviseld a nehézségeket, hogy megfizesd az árat, és pontosnak kell lenned az ügyek intézésében, nem cselekedhetsz felületesen. Kissé magasabb szinten, képesnek kell lenned arra, hogy mindenben megtaláld a helyes alapelveket, és ezeknek az alapelveknek megfelelően cselekedj. Függetlenül attól, hogy ki beszél, még ha az a testvér is, akit a legkevésbé csodálsz, olyan alapelvet mond ki, ami helyes és összhangban van az igazsággal, meg kell hallgatnod azt, meg kell próbálnod elfogadni, és elfordulni a saját véleményedtől és elképzeléseidtől. Mit gondolsz erről a hozzáállásról? (Ez helyes.) Könnyű annak szükségességéről beszélni, hogy jól kell teljesíteni a kötelességet, könnyű ezt mondani; de nehéz ténylegesen megfelelő színvonalon teljesíteni azt. Ehhez meg kell fizetned az árat, és le kell mondanod bizonyos dolgokról. Mit kell adnod? Alapjában véve be kell fektetned némi időt és energiát. Minden nap több időt kell töltened, és több energiát kell beleadnod, mint másoknak. Egy kicsit tovább kell kitartanod, és kissé több erőfeszítést kell tenned. Ha felelősségteljes akarsz lenni, és jól akarod teljesíteni a kötelességedet, akkor folyamatosan azon kell gondolkodnod, hogyan teljesítheted megfelelően a kötelességedet. Meg kell fontolnod, hogy milyen igazságokkal kell felvértezned magad, és milyen problémákkal kell foglalkoznod. Majd ima által keresd az igazságot kimondva Istennek a törekvéseidet, és komolyan könyörögj Istenhez, hogy világosítson meg, és vezessen téged. Míg éjszaka mások pihennek, neked több időt kell töltened azzal, hogy elgondolkodj az aznapi kötelességed teljesítése során felmerült problémákon, és azon, hogy milyen romlottságot tártál fel. El kell gondolkodnod ezeken a dolgokon, és csak akkor pihenhetsz, ha már rájöttél a továbblépés módjára, hogy eredményesnek és ne kárba veszettnek bizonyuljon az a nap. Ha nem gondolkodsz azon, hogyan oldd meg ezeket a problémákat, akkor nem tudsz majd jól enni vagy aludni. Ez szenvedés, ez az az ár, amit fizetsz. Több nehézséget kell elviselned, és nagyobb árat kell fizetned, mint másoknak, valamint több időt és energiát kell befektetned az igazságra való törekvésbe. Vajon tényleges ár-e ez? (Igen.) Fizettél-e már ilyen árat? Vannak nővérek, akik imádnak kiöltözni, naponta legalább egy-két órát töltenek sminkeléssel és különböző frizurák elkészítésével. Soha semmit nem áldoznak fel testi vágyaik kielégítését illetően, mindig ragyogó és gyönyörű alakjuk van, és kifogástalanul öltözködnek. De amikor a kötelességük teljesítéséről van szó, soha nem veszik azt komolyan, és soha nem tesznek semmilyen erőfeszítést. Miben tükröződik az erőfeszítésük hiánya? Abban, hogy kötelességük teljesítésében nincs meg az őszinteség és átgondoltság. Még ha időnként későig fenn is maradnak, az csak azért van, mert mindenki más későig marad fenn, nem pedig azért, mert ők úgy akarják, vagy mert befejezetlen feladataik vannak, és nem tudnak elmenni. Személy szerint azonban soha nem áldoztak több időt vagy energiát, soha nem fizettek több árat, és soha nem szenvedtek el semmilyen nehézséget kötelességük teljesítése során. Bár, mint mindenki más, ők is teljesítették a kötelességüket, ugyanannyi időt töltöttek el, mégsem volt semmilyen gyümölcsöző eredmény. Egész egyszerűen csak felületesek voltak, és csak úgy túlestek a dolgokon, bensejükben azonban elég nyomorultul érezték magukat. Mit gondoltok erről a hozzáállásról? Összhangban van-e az igazsággal, ha ilyen hozzáállással teljesítitek a kötelességeteket? Egyáltalán nem. Hogyan szoktatok hozzáfogni kötelességetek teljesítéséhez? Komolyan vettétek-e azt valaha is? Tudva azt, hogy nincs ilyen elszántságotok vagy odaadásotok, tudva, hogy a kötelességetek teljesítése kizárólag az akaraterőtökön és önuralmatokon múlik, és felismerve azt, hogy valami nincs rendben ezzel, változtattatok-e valamit is? Mit kellene tenni, hogy ez rendbe jöjjön? Először is, meg kell fizetnetek az árát. Néha ez azt jelenti, hogy sokáig fenn kell maradnotok, máskor pedig azt, hogy korán kell kelnetek. Ez a test szenvedése. Ezenkívül több törődést és energiát kell befektetned, többet kell gondolkodnod, többet kell mérlegelned, és többször kell Isten elé járulnod, hogy imádkozz és keresd Őt, Neki szentelve az idődet és energiádat, feláldozva magadat Istenért, ezt az időt és energiát kötelességed teljesítésére, az Isten által rád ruházott megbízatás végrehajtására és az igazságra való törekvésre fordítva. Vajon nem ez-e az ár, amit meg kell fizetned kötelességed teljesítése során? (De igen.)

Kötelességetek teljesítése során vajon mi a legnagyobb hiányosságotok? Isten azt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” (Márk 12:30). Ti csak az erőtöket használtátok, a szíveteket, a lelketeket és az elméteket pedig nem – nem teljesítettétek ezt a három aspektust. Csak az erőt tudjátok használni kötelességetek teljesítéséhez. Isten szemében vajon milyen ember ez? (Szolgálattevő.) Akartok-e szolgálattevők lenni? (Nem.) Még ha nem is akartok szolgálattevők lenni, akkor is szolgálatot végeztek, és fáradhatatlanul teszitek azt. Ez az az út, amelyen jártok. Nem ellentmondásos-e az, hogy nem akartok szolgálattevők lenni, mégis önkéntesen szolgálatot végeztek? Miért alakult ez így? Azért, mert az emberek rossz úton járnak. Az általad választott út határozza meg, hogy végül mit érsz el, és milyen gyümölcsöt vagy képes teremni. Ha a szolgálatvégzés útját választod, a végeredmény az, hogy szolgálattevővé válsz. Mivel mindig úgy szeretnél áldásokban részesülni, hogy erőfeszítést teszel, és kötelességed teljesítése során nem vagy hajlandó keresni az igazságot és az alapelvek szerint kezelni a dolgokat, hogy kielégítően teljesítsd a kötelességedet; mivel kötelességed teljesítése során nem vagy hajlandó Istent teljes szívedből, lelkedből és elmédből szeretni, és megelégszel azzal, hogy egyszerűen csak erőt fektetsz bele, akkor az eredmény az, hogy szolgálattevővé válsz. Itt nincs semmilyen ellentmondás. A szolgálattevők szívében azonban ellentmondások merülnek fel. Milyen ellentmondások? Az emberek nem akarnak szolgálattevők lenni, de nem hajlandóak arra sem, hogy törekedjenek az igazságra és az Isten iránti szeretetre. Mégis áldásokra vágynak. Nem tetszik nekik, ha azt hallják, hogy ők szolgálattevők, és arra gondolnak: „Nem megalázni és lekicsinyelni akarnak-e engem? Ez nem egyfajta előítélet? Annyi erőfeszítést tettem, és annyi erőmet ráfordítottam. Hogyan is lehetnék én szolgálattevő?” De mégis így van. Nem gyakorolsz semmiféle igazságot; csupán azzal megelégszel, hogy erőfeszítést teszel, és pontosan ettől válsz szolgálattevővé. Ne gondold azt, hogy kötelességed teljesítése csak egy kis erőfeszítésből áll. Nem tudod jól teljesíteni a kötelességedet, ha nem teljes szívedből teszed azt. Teljes szívvel cselekedni azt jelenti, hogy teljes szívedet, lelkedet és elmédet beleadod. Meg kell felelned ennek a mércének. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” Ez a kijelentés teljes egészében a kötelesség teljesítésére vonatkozik. Ha igazi istenhívő vagy, akkor teljes szívedből, lelkedből, elmédből és erődből jól kell teljesítened a kötelességedet. Akkor Isten szemében jó embernek számítasz. Hogyan kell felmérni azt az embert, aki Isten szemében jó? Milyen szempontból kell kiértékelni őt? (A kötelességek teljesítésének szempontjából.) Először is a kötelessége teljesítésének szempontjából kell kiértékelni őt, a kötelessége teljesítése során tanúsított hozzáállása és nézőpontja, szándéka és célja szerint, hogy kötelessége teljesítésében rendelkezik-e az igazságalapelvekkel, és milyen eredményeket képes elérni az ügyek intézésében. Ezeket a szempontokat kiértékelve megállapíthatjuk, hogy valaki szereti-e az igazságot, törekszik-e az igazságra, és hogy becsületes ember-e Isten szemében, olyan ember-e, akit Isten szeret. Egy ember kiértékelésének ezek a legközvetlenebb alapelvei és kritériumai. Értitek-e ezt? Megvan-e bennetek az elszántság arra, hogy törekedjetek az igazságra, és hogy Isten népévé váljatok? Ne elégedjetek meg csupán azzal, hogy erőfeszítéseket tesztek kötelességetek teljesítésére; törekednetek kell az igazságra és arra, hogy megfeleljetek Isten követelményeinek. Csak ez van összhangban Isten akaratával. Ha csupán az erőfeszítéssel megelégedtek, akkor ez a követelmény túl alacsony szintű. A kötelességek teljesítése nem egyszerű, kis erőfeszítéssel megoldható feladatok elvégzését jelenti. A műszaki ismereteket igénylő feladatokat nem lehet jól elvégezni a szükséges szaktudás nélkül. Nevezetesen az Isten házán belüli kötelességek magukban foglalják az Isten melletti tanúságtételt is, és ezt nem lehet megtenni, ha hiányzik belőletek az igazság. Ha nem az igazságalapelvekkel összhangban teljesítitek kötelességeteket, akkor az Isten melletti tanúságtételben nem érhetitek el a kívánt eredményeket. Ezért ahhoz, hogy jól teljesítsék kötelességüket, az embereknek meg kell érteniük az igazságot, és fel kell fogniuk az alapelveket. Ha valaki nem szereti az igazságot, hanem csupán egy kis erőfeszítést szeretne tenni azért, hogy elnyerje Isten áldásait, akkor ez a gondolkodásmód nem helytálló. Ha nem teljesíted kielégítően a kötelességedet, akkor Isten nem fog olyasvalakit használni, mint te. Isten ki fog rekeszteni, mert az emberekre vonatkozó isteni üdvösség mércéje az, hogy képesek legyenek kielégítően teljesíteni a kötelességüket, és ne csupán szolgálatot végezzenek. Ha te, mint szolgálattevő, bármilyen kellemetlenséget érzel emiatt a szívedben, akkor valójában Isten is szomorú és bánkódik miattad. Te tényleg egyáltalán nem érted meg Isten szívét. Vajon Isten fizetne-e ekkora árat azért, hogy megmentsen egy csoport szolgálattevőt? Egyáltalán nem. Isten egy olyan embercsoportot akar tökéletesíteni, akik ismerik Őt, és összhangban vannak az Ő akaratával. Vajon a szolgálattevők birtokolják-e az igazságot és az életet? Megéri-e Istennek megmenteni a szolgálattevőket? Ez Isten dicsőségének a jele? Vajon a szolgálatvégzés egymagában bizonyságtétel-e Isten mellett? Az, hogy valaki szolgálattevő, nem jelenti azt, hogy tanúságot tesz Isten mellett. Nem ezen az úton kellene járniuk az embereknek. Némelyek azt mondhatják: „Szolgálatot akarok végezni Istenért. Nem számít, hogy mennyi erőfeszítésbe kerül, mindent bele akarok adni. 80%-os erőfeszítés helyett 100%-osat fogok tenni. Már minden tőlem telhetőt megtettem, bár lehet, hogy hiányzik a képességem, és nem értem meg az igazságot. Isten ismeri a szívemet, és el kell ismernie engem, nem igaz?” Vajon ez a kijelentés összhangban van-e Isten követelményeivel? Isten elismeri azokat, akik kielégítően teljesítik kötelességüket, akik teljes szívvel, elmével, lélekkel és erővel teljesítik kötelességüket. Ha csupán erőt fejtesz ki anélkül, hogy a szívedet is beleadnád, nem teljesítetted teljes szívvel a kötelességedet. Tudod-e teljes szíved nélkül gyakorolni az igazságot? Tudod-e az alapelvek szerint irányítani az ügyeket? Ha csak erőt fektetsz bele, de a teljes szívedet nem, akkor csak szolgálattevő lehetsz. Kiérdemelhetik-e a szolgálattevők Isten jóváhagyását? Ez lehetetlen. Mit követel meg Isten szava a kötelesség teljesítésének szempontjából? („Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!”) Ez az igazságra, az igazság alapelveire és a gyakorlás alapelveire vonatkozik. Melyek a gyakorlás alapelvei? Amit tenned kell az életedben, amit tenned kell kötelességed teljesítése során, az a te gyakorlásod útja, valamint az életed iránya és célja is. Vésd szívedbe jelmondatodként ezeket a szavakat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” Bármit is teszel, ezekkel a szavakkal értékeld ki magad. Kérdezd meg magadtól: „Melyiket értem el ezek közül? Melyiket nem sikerült még elérnem? Milyen az én belső állapotom? Van-e bennem bármilyen engedetlenség? Bármilyen önzés? Alkudozok-e vagy egyezkedek-e Istennel? Makacs vagyok-e? Van-e bennem bármilyen negatív elem vagy lazsálás? Vajon felületesen cselekszem?” Amikor szívedbe vésed ezeket a szavakat „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!”, akkor nem felejted el Isten e szavait, az igazság e szavait a szívedben. Mi a célja annak, hogy a szívedben őrizd azokat? Nem az, hogy kimondd őket, hogy mások hallják, hanem az, hogy helyrehozd a saját állapotodat, szabályozd a viselkedésedet és irányítsd minden cselekedetedet. Például, ha van valami, amit nem tudod, hogyan csinálj, gyorsan fontold meg, mit mond Isten szava, és gondolj arra, hogy „Isten azt mondta, hogy teljes szívemből tegyem, hát hogyan tudnám teljes szívemből tenni? Van valaki, aki nálam jobban érti ezt, ezért meg kellene kérdeznem őt, és közösségben kellene lennem vele.” Miután közösségben voltál, imádkozz, és vizsgáld meg önmagad, hogy van-e valami rossz szándékod. Ha nincs semmilyen személyes célod vagy önzésed, és biztos vagy abban, hogy ez a cselekedet teljesen összhangban van az igazsággal, és képessé válsz az igazság gyakorlására, akkor békesség lesz a szívedben, ami azt jelzi, hogy a lehető legnagyobb mértékben teljes szívedből cselekedtél. A teljes szívből való cselekvés eléréséhez keresned kell az igazságot a szívedben, el kell gondolkodnod Isten szavain, imádkoznod kell Istenhez, és bensőségesen kell társalognod Vele. Ez a szív dolga. Ha a szíved közeledik Istenhez, mindig az igazságon elmélkedik, és arra törekszik, akkor te olyasvalaki vagy, aki Isten jelenlétében él. Amint teljes szívedből teszel valamit, természetes módon következni fog az is, hogy teljes elmédből, teljes lelkedből és teljes erődből is tedd azt. A „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” szavak a valóságoddá válnak.

Miért mondják, hogy Isten szava lámpás, amely vezeti az embereket? Azért, mert Isten szava nem hiába hangzik el, hanem azért, hogy az emberek valódi problémáival foglalkozzon. Ez nem csupán elmélet, hangzatos szónoklat vagy előadás. Isten szava neked szól, hogy alkalmazd és gyakorlatba ültesd. Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy nincs kiút, és nem tudod, mit tegyél, akkor felidézheted, hogy Isten szava mit követel tőled, hogyan cselekedj. Isten szaván elgondolkodva megtalálod az utat, megérted az Ő szavának értelmét, majd Isten akarata szerint gyakorlatba ülteted azt. Miután gyakorlatba ültetted, megerősítést nyersz, és rájössz, hogy e cselekedet által békét és örömöt tapasztalsz meg a lelkedben, és hogy mások is épülnek. Isten szavának gyakorlatba ültetése során megvilágosodást nyersz, és tapasztalatokat szerzel, tanulsz a saját tapasztalataidból, és megértesz bizonyos dolgokat. Mit is értesz meg? Megérted az Isten szava és szándéka mögötti célt, hogy az emberek egy bizonyos módon cselekedjenek. Amikor felfedezed a gyakorlás alapelveit, amelyek mindezek mögött meghúzódnak, akkor megtudod az Ő szavainak forrását és jelentőségét. Ez az igazság megértése. Miután megértetted az igazságot, már nem vagy többé zavarodott, nem vagy annyira tudatlan, és nem vagy többé bátortalan, amikor valamit csinálsz. Mit is jelent az, hogy nem vagy bátortalan? Azt jelenti, hogy amikor nehézségekkel szembesülsz, képes vagy keresni az igazságot, tudod, hogyan oldd meg azokat, és pontosan tudod, hogyan kell továbblépned. Mit is jelent az, hogy ha Isten szavát gyakorlatba ülteted, akkor van előre vezető utad? Azt jelenti, hogy megérted az Ő szava gyakorlásának alapelveit, megérted azokat a helyzeteket, amelyekre az Ő szavai vonatkoznak, és tudod, hogyan ültesd gyakorlatba azokat. Miért mondják azt, hogy Isten szava az emberek élete és útja? Azért, mert Isten szava az emberek élete lehet, és csak az Ő szava, csak az igazság vezetheti őket a helyes útra az életben. Isten szava egyszerű és könnyen érthető. Azért adatott, hogy az emberek könnyen megértsék és elfogadják az igazságot. Amikor képesek tudomásul venni és elfogadni az igazságot, öntudatlanul is az élet helyes útjára térnek. Isten szavai közül néhány egyszerűnek és könnyen érthetőnek tűnhet, ezek azonban mind arra vonatkozó útmutatások, hogy hogyan éljünk, hogyan kezeljük a különböző helyzeteket, és hogyan oldjuk meg a nehézségeket. Ez az igazság. A te utaddá válhat, bölcsességet, alapelveket és gyakorlási módot biztosítva neked, amikor kihívásokkal szembesülsz. Ha van módod a kötelességed teljesítésére és más ügyekben is, ha az alapelvek szerint tudod megközelíteni a feladatokat, és megérted Isten szándékait, ez vajon azt jelenti-e, hogy megérted az igazságot? (Igen.) Azt jelenti, hogy megérted az igazságot, és megérted Isten szavát. A szolgálattevőknek nem kell feltétlenül megérteniük Isten szavát; egyszerűen csak erőfeszítéseket kell tenniük. Ezért a szolgálatvégzés egyszerű feladat. Vannak, akik még a szolgálatvégzést sem tudják jól csinálni, és milyen rossz színben tüntetik fel magukat az ilyen emberek! Mit jelent az, hogy rossz színben tüntetik fel magukat? Azt jelenti, hogy még a szolgálat végzésének feladatát sem tudják rendesen ellátni, nem képesek megfelelő erőfeszítéseket tenni, és mindig rosszindulatúak, bomlasztóak, negatívak és lusták. Mindig rábeszélésre és felügyeletre van szükségük. Az ilyen emberek nem teljesítik kielégítően a kötelességüket, és nem felelnek meg az emberi lét normáinak sem. Nos, melyik utat szándékoztok választani? Milyen emberré szeretnétek válni? Arra törekedtek-e, hogy csupán mértékadó szolgálattevők legyetek, vagy arra, hogy olyasvalakik, akik teljes szívvel, lélekkel és elmével teljesítik a kötelességüket? (Olyasvalakik, aki teljes szívvel, lélekkel és elmével teljesítik a kötelességüket.) Ez jó dolog és helyes cél. Nem akartok csupán szolgálattevők lenni, nem akartok csupán csak erőfeszítést tenni. Akkor törekednetek kell az igazságra! Vajon mely igazságokat a legfontosabb megérteni, amikor az igazságra törekedtek? Ez attól függ, hogy milyen nehézségekkel szembesültök, és döntő fontosságú, hogy először a közvetlen problémákkal foglalkozzatok. Manapság az emberek többsége az igazságra való törekvésre és kötelességének teljesítésére összpontosít, a kötelesség teljesítésének igazsága pedig nagyon fontos. Mindaddig, amíg képesek vagytok az alapelvek szerint teljesíteni a kötelességeteket, békét és bizonyosságot fogtok érezni a szívetekben. És ha arra is képesek vagytok, hogy megismerjétek Isten munkáját, megtapasztaljátok az Ő munkáját, és megoldjátok néhány romlott beállítottságotokat, akkor megízlelitek majd Isten követésének édességét, és könnyebben járjátok az igazságra való törekvés útját. Isten követésében és az Iránta való engedelmességben a legfontosabb, hogy megfelelően teljesítsük kötelességünket. Isten szava azt mondja: „Teljesítsétek a kötelességeteket teljes szívetekből, teljes elmétekből és teljes erőtökből!” Vajon ez a kijelentés az igazság? Ha el tudjátok ismerni, hogy ez a kijelentés az igazság, akkor erőfeszítéseket kell tennetek kötelességetek teljesítésére. Minél jobban megértitek az igazságot kötelességetek teljesítésében, annál inkább az alapelveknek megfelelően és hatékonyabban fogjátok teljesíteni azt. Ha kielégítően teljesítitek a kötelességeteket, akkor nemcsak béke és öröm lesz a szívetekben, hanem valódi hit is. Ez a hozadéka annak, hogy követitek Istent és teljesítitek a kötelességeteket. Teljes mértékben igaz az, hogy amint Isten követésének útját járjuk, az egyre világosabbá válik. Tehát a kötelesség teljesítése a legjelentőségteljesebb dolog. Ha erőfeszítéseket teszel, hogy Isten követelményeinek megfelelően törekedj az igazságra, akkor jó helyről indultál. Amint ebbe az irányba törekszel, fokozatosan látni fogod az eredményeket, és emberi hasonlatosságra teszel szert. Fokozatosan egyre szorosabbá válik az Istennel való kapcsolatod. Amikor megpróbáltatásokkal és gyötrelmekkel szembesülsz, és egy kissé negatívnak vagy gyengének érzed magad, valamint bizonyos elképzelések és félreértések merülnek fel, könnyedén megtalálod majd az igazságot, hogy megoldd ezeket a problémákat, és azok többé már nem lesznek lényeges problémák.

Többségetek demokratikus országban él, ellentétben a szárazföldi Kína egyházához tartozó testvérekkel, akik üldöztetést és nehézségeket szenvedtek el. A kényelmes élet nem feltétlenül tesz jót nektek. Lehet, hogy némi erőfeszítésetekbe kerül az igazságra való törekvés, és az is lehet, hogy kötelességetek teljesítése során egy kis kihívást jelent majd az, hogy elviseljétek a nehézségeket és megfizessétek az árat. A demokratikus és szabad rendszerben felnövő embereknek általában az a hibájuk, hogy öntörvényűek. Nem engedik, hogy mások kritizálják vagy megdorgálják őket. Viszonylag szabadabb és nyitottabb gondolkodásúak. Mindig személyes teret, szabadságot követelnek, mindig hajszolni akarják az összes vágyukat, és mindig mindenféle testi gyönyörökkel kapcsolatos dolgot követelnek. Ha nem vagytok hajlandók elengedni ezeket a dolgokat, akkor nehéz lesz kiszabadulnotok abból az állapotból és helyzetből, hogy pusztán erőfeszítéseket tesztek anélkül, hogy törekednétek az igazságra. Az önrendelkezés és a személyes tér állandó hangsúlyozása bajt fog okozni. Nektek az igazságról, Isten szavairól kell beszélnetek, valamint arról, ami pozitívum, és ami helyes út az életben. Bár a szabadság, a demokrácia és a függetlenség jó dolog, és haladó társadalmi rendszerek, de nem ezek jelentik az igazságot. Ezek csupán haladó eszmék és rendszerek ebben a sötét és gonosz világban. Ezek olyan rendszerek, amelyek viszonylag alkalmasak az emberi fennmaradásra, és amelyek támogatják az emberi jogokat. Ezek egyáltalán nem az igazságot jelentik, és ezt világosan kell látnotok. Ne gondoljátok azt, hogy „Én egy ilyen társadalmi rendszerben születtem, ezért ezek a jogaim. Azt gondolhatok, mondhatok és tehetek, amit csak akarok, és senki sem szólhat bele. Ez az én emberi jogom, a társadalom és az állam által számomra biztosított jog.” Ha ezt a legfőbb igazságnak tekinted, akkor az bajt fog okozni. Vajon ezek a gondolatok bizonyíthatják-e azt, hogy birtokában vagy az igazságnak? Honnan származnak ezek a dolgok? Az emberektől származnak, és a romlott emberi mivoltból fakadnak. Ezek nem Isten szavai, és még kevésbé azok az igazságok, amelyeknek birtoklását Isten megköveteli az emberektől. Ha a demokrácia és a szabadság eszméjére igazságként tekintesz, és Isten házában csak arra összpontosítasz, hogy hajszold a szabadságot, és elutasítod azt, hogy korlátozzanak, kötelességeid teljesítése során meggondolatlanul cselekedve, akkor bajba kerülsz. Vajon fogékony leszel-e az igazságra, ha ilyen gondolataid vannak? Könnyen tudod-e majd gyakorolni az igazságot? Képes leszel-e még őszintén követni Istent? Ahhoz, hogy Istent kövesd, meg kell értened az igazságot, azt, hogy hogyan kell engedelmeskedni, és alá kell vetned magadat az igazság korlátozásainak. Nem cselekedhetsz önkényesen. Ha demokráciára és szabadságra törekszel, nem leszel képes belépni az igazságvalóságba. Nem fogsz Isten követőjévé válni, és Krisztus követői közé tartozónak sem fogod tekinteni magad. Ez gondot okoz majd nektek, ez az a nehézség, amellyel szembesültök. Az embereknek vannak bizonyos elképzeléseik és képzelgéseik, bizonyos hagyományos kulturális nézeteik és a társadalmi trendek által népszerűsített eszméik. Ezeket a társadalmi háttér és a környezet teremti meg. Ha nem látjátok ezeknek a problémáknak a lényegét és súlyosságát, és mindig az emberi jogok és a szabadság tükrében kezelitek a kötelességek teljesítését, az Istenben való hitet és az Isten által nektek adott megbízatást, akkor soha nem fogtok a helyes úton járni, és nem fogtok az Istenbe vetett hit helyes útjára lépni. A szárazföldi Kínában most az emberek az önkényuralom sötét leple alatt élnek, és nincs semmiféle felsőbbrendűségi érzésük. Velükszületett szokás, hogy elviselik a nehézségeket, és szorgalmasan dolgoznak, mint a hangya, ez a fajta társadalmi háttér és környezet alakítja ki életszokásaikat és viselkedési alapelveiket. A demokratikus és szabad országokban élő emberek azonban nem így gondolkodnak. Nem akarják, hogy korlátok közé szorítsák őket, úgy érzik, hogy az elnyomás, és arra vágynak, hogy kiszabaduljanak minden korlátozás és szabály alól. Amikor Isten házába kerülnek, még az egyház adminisztratív rendszerétől, munkarendjétől és szabályaitól is szabadulni akarnak. Nem akarják, hogy korlátok közé szorítsák őket. Elutasítják, hogy bárki is foglalkozzon velük, és nem fogadnak el semmilyen kritikát. Nem hajlandóak egy kicsit többet dolgozni, és elviselni egy kis fáradságot. Ez bajt fog okozni! Ez nem az a viselkedés, amelyet egy kereszténynek tanúsítania kellene, és nem is Krisztus jó katonájának a viselkedése. A Kegyelem Korában mindig a szentek tisztességéről beszéltek. Vajon ez most is érvényes? Teljes mértékben! Ez egy olyan pozitív dolog, amely mindenhol és minden időben érvényes. Először ne is beszéljünk arról a hasonlatosságról, amellyel a teremtett emberiségnek rendelkeznie kellene, ami Istennek az emberrel szemben támasztott legalapvetőbb követelménye. Gondold csak meg, keresztényként vajon nem kellene-e keresztényi tisztességgel rendelkezned? Ha nem rendelkezel azzal, akkor nem vagy méltó arra, hogy Isten követője légy, és Isten nem ismer el téged. Ha követni akarod Istent, függetlenül attól, hogy teremtett lény, vagy csupán egy hétköznapi ember akarsz lenni, emberként kell élned. Szívednek meg kell mutatkoznia Isten előtt. Mondhatod azt, hogy „Istenem, én így szándékozom követni Téged. Ez az én elhatározásom és célom. Összhangban van-e ez a Te akaratoddal?” Vagy lehet, hogy nem mondod ki közvetlenül Istennek, de elfogadod Isten átvizsgálását, és titokban eldöntöd, hogy hagyod, hogy Isten megfigyelje, mit teszel a továbbiakban. Függetlenül attól, hogy milyen országban vagy milyen társadalmi háttérrel születtél, most, hogy követed Istent, már nem tartozol ahhoz az országhoz vagy azokhoz az emberekhez. Isten követője, Istenben hívő, Isten házának tagja vagy. Mindig és minden szempontból úgy kell tekintened magadra, mint Isten házához tartozó emberre, Isten követőjére. Arra kell törekedned, hogy Krisztus jó katonája legyél, és a szentek mércéjével mérd magad. Ha folyton azt mondod, hogy „én koreai vagyok”, „én tajvani vagyok”, „én amerikai vagyok”, „mindannyiunknak megvan a saját életmódunk”, akkor vajon még mindig Isten követője vagy-e? A nézőpontod helytelen; ez egyértelműen a hitetlenek nézőpontja. Ezek nem hívők! Ha nem hívő vagy, akkor mit keresel Isten háza körül csatangolva? Próbálod kereszténynek tettetni magad? Itt nem lesz tettetés! Teljesen hiábavaló az, hogy megpróbálj beolvadni. Ha keresztény vagy, el kell fogadnod az igazságot, és jól kell teljesítened a kötelességedet. Ez jelenti azt, hogy követed Istent. Ha nem vagy képes jól teljesíteni a kötelességedet, nem számít, hogy melyik országból származol; Isten nem fog elismerni téged. Nemzetiségüktől függetlenül, azoknak, akik hisznek Istenben, jól kell teljesíteniük a kötelességüket, és el kell fogadniuk az igazságot. Ez jelenti azt, hogy követed Istent. Ha azt állítod, hogy hiszel Istenben, de nem fogadod el az igazságot, és nem teljesíted a kötelességedet, akkor nem hívő vagy, akárcsak a hitetlenek. Nem vagy sem ilyen, sem olyan. Azokat, akik sem ilyenek, sem olyanok, gyorsan el kell távolítani Isten házából, az ilyen típusú emberek nem kívánatosak Isten házában. Ha a királyság emberének tekinted magad, akkor a királyság népének normáihoz kell tartanod magad. Ha azt mondod: „Mi az, hogy a királyság népe? Én egy demokratikus ország polgára vagyok. Nekem van méltóságom, és emberi jogaim is vannak. Egy demokratikus ország normái szerint kell követeléseket támasztanotok velem szemben. Ellenkező esetben nem is tárgyalhatunk!” Sajnálom, de ez Isten királysága, nem pedig a Sátán királysága. Isten az Ő választott népét, a királyság népét akarja. Megértetted? (Igen, megértettem.) Ha hiszel Istenben és követed Őt, akkor hallgatnod kell az Ő szavaira. Ha azt mondod: „Követhetem Istent, de szükségem van arra, hogy szabadon válasszak. Szeretem meghallgatni, amit az emberek mondanak, figyelni arra, ami tetszik, és követni azokat, akiket kedvelek. Ne avatkozzatok bele. A hazám irányelvei és szabályai iránti engedelmességet helyezem előtérbe; ez a legfontosabb dolog. Nem tudom előtérbe helyezni az Isten szavainak, az igazságnak való engedelmességet. Számomra a hazám és a nemzetiségem az első, az igazság pedig a második vagy a harmadik. Elfogadhatom vagy elutasíthatom azt.”, akkor vajon hogyan viszonyul Isten az ilyen emberhez? Nos, sajnálom, de el kell hagynod Isten házát! Isten házának nincs szüksége olyasvalakire, mint te. Te nem követed Istent; nem vagy a mennyek országának embere. Te a világ polgára vagy, és Isten nem beszél az olyanokhoz, mint te, és nem is üdvözíti az olyanokat, mint te. Az ilyenek nem képesek teljesíteni teremtett lényként rájuk háruló kötelességeiket. A lehető leghamarabb távoznod kell, minél előbb, annál jobb!

Vannak, akik híres és kiemelkedő embereket imádnak. Folyton kételkednek abban, hogy Isten szavai valóban üdvözíthetik-e az embereket, és mindig azt hiszik, hogy csak a híres és kiemelkedő emberek szavainak van súlya és varázsa. Mindig azt gondolják magukban: „Nézzétek, milyen lenyűgöző az államfőnk! Nézzétek országgyűléseink pompáját, ragyogását, látványosságát! Egyáltalán hasonlítható-e ehhez Isten háza?” Ha képes vagy ilyent mondani, az azt jelzi, hogy hitetlen vagy. Nem látod világosan a politika gonoszságát, a nemzet sötétségét és az emberiség romlottságát. Nem látod, hogy Isten házában az igazság uralkodik, és nem látod vagy nem érted meg azt, amit Isten választott népének tapasztalati tanúságtételei bizonyítanak. Isten házában igazság van és oly sok tanúságtétel, Isten minden választott népe felébred és megváltozik, mindannyian kezdik megtapasztalni Isten munkáját, és belépnek az igazságvalóságba. Látod-e azt az eljövendő látványt, amint Isten népe aláveti magát Neki és imádja Őt? Ez felülmúlja a képzeleted. Mindaz, amivel Isten háza rendelkezik, százszor, ezerszer jobb a világnál, és a jövőben mindaz, amivel Isten háza rendelkezik, csak egyre jobb, egyre rendezettebb és tökéletesebb lesz. Mindezek a dolgok fokozatosan teljesülnek, és Isten szava fogja megvalósítani őket. Isten választott népét mind Ő választotta ki, és eleve elrendelte, így minden bizonnyal sokkal jobbak, mint a világ népe. Ha valaki nem látja ezeket a tényeket, akkor az vajon nem vak-e? Vannak, akik mindig úgy érzik, hogy a világ nagyszerű, és a lelkük mélyén a világ híres és kiemelkedő embereit imádják. Vajon nem az ördögöt és a Sátánt imádják-e ők? Hisznek-e ezek a híres és kiemelkedő emberek Istenben? Olyan emberek-e ők, akik alávetik magukat Istennek? Istenfélő szívük van-e? Elfogadják-e az igazságot? Mind démonok ők, akik ellenállnak Istennek – tényleg nem látod ezt? Ha a világ híres és kiemelkedő embereit imádod, akkor miért hiszel Istenben? Valójában hogyan tekintesz mindazokra a szavakra, amelyeket Isten kimond? Hogyan tekintesz Isten mindenek feletti szuverenitására? Vannak, akik nem csak, hogy nem félik Istent – de még a legcsekélyebb tiszteletet sem tanúsítják Iránta. Vajon ők nem hívők? Nem kellene-e az ilyen embereket felszólítani arra, hogy azonnal távozzanak? (De igen.) És mit kell tenni, ha nem távoznak? Sietve kiűzni őket, eltávolítani őket. A nem hívők olyanok, mint a büdös legyek, túl undorítóak ahhoz, hogy rájuk pillantsunk. Isten házában az igazság és az Ő szavai uralkodnak, a cselekedetek pedig az igazságalapelvek szerint történnek. El kell távolítani az ilyen embereket. Szavaikkal azt hangoztatják, hogy hisznek Istenben, de a szívük mélyén lenézik Isten házát és megvetik Istent. Akarjátok-e, hogy ilyen nem hívők keveredjenek közétek? (Nem.) Ezért kell őket azonnal eltávolítani. Nem számít, hogy mennyire műveltek vagy tehetségesek, el kell őket távolítani. Némelyek azt kérdezik: „Nem szeretetlenség-e ez?” Nem, hanem az alapelvek szerinti cselekedet. Vajon mit értek ez alatt? Azt, hogy nem számít, milyen nagy az érettséged, milyen erős az igazságra való törekvésre irányuló akaratod, vagy hogy hiszel-e Istenben, egy dolog biztos: Krisztus az igazság, az út és az élet. Ez örökké változatlan. Ez kell, hogy legyen a te sziklád, az Istenbe vetett hited legszilárdabb alapja; a szívedben biztosnak kell lenned ebben, és nem kételkedhetsz benne. Ha még ebben is kételkedsz, akkor nem vagy méltó arra, hogy Isten házában maradj. Vannak, akik azt mondják: „A mi nemzetünk nagyszerű nemzet, a mi fajunk nemes, szokásaink és kultúránk páratlanul csodálatosak. Nekünk nem kell elfogadnunk az igazságot.” Vajon nem a nem hívők hangja-e ez? Ez a nem hívők hangja, és az ilyen nem hívőket el kell távolítani. Vannak, akikből gyakran árad romlott beállítottság, és a beállítottságuk időnként csapongó és féktelen, mégis igaz az Istenbe vetett hitük, és el tudják fogadni az igazságot. Ha átesnek némi megmetszésen és foglalkozáson, akkor képesek megbánást tanúsítani. Az ilyen embereknek lehetőséget kell biztosítani. Az emberek egy kissé ostobák, vagy nem látják tisztán a dolgokat, vagy megtévesztik őket, vagy egy esztelen pillanatban zavaros dolgokat mondanak, vagy zavarosan viselkednek, mert nem értik az igazságot. Ennek a romlott beállítottság az oka; az ostobaság, a tudatlanság és az igazság meg nem értése okozza ezt. Az ilyen embereket azonban nem lehet egy kalap alá venni a nem hívőkkel. Itt arra van szükség, hogy az igazsággal való közösségvállalás segítségével megoldjuk ezeket a problémákat. Vannak, akik már évek óta hisznek Istenben, de egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és egy cseppet sem változtak. Ők nem hívők. Ők nem Isten házának népe, és Isten nem ismeri el őket. Mit is jelent az, hogy ezeket a dolgokat mondom? Azt jelenti, hogy azt mondom nektek, hogy szorgalmasan törekedjetek az igazságra. Ne csupán erőfeszítéseket tegyetek. Isten az Ő szavai által, az igazság által üdvözíti az embereket. A legközvetlenebb mód az, hogy megengedi nektek, hogy megértsétek az igazságot, és kötelességetek teljesítése során gyakorlati problémákat oldjatok meg. Ez lehetővé teszi számotokra, hogy gyakorlatba ültessétek az igazságot, és engedelmeskedjetek Istennek. Így Isten elégedett lesz, és megvigasztalódik az Ő szíve. Mi az, amit Isten a legkevésbé szeretne látni? Isten sok szót mondott, sok igazságot kifejezett, rengeteg erőfeszítést tett, és hatalmas árat fizetett értetek. Végül, amit Ő nyer, az egy olyan embercsoport, amely csupán erőfeszítéseket tesz, és nem marad más, mint egy olyan embercsoport, amely szolgálatot végez. Ezek az emberek nem értik meg az igazságot, nem értik meg Isten akaratát, hanem csupán erőfeszítéseket tesznek. Ezek az emberek, bár megmaradhatnak, nem felelnek meg Isten akaratának. Nem tekinthetők igazi teremtett lényeknek. Ez az, amit Isten a legkevésbé akar látni, és nem ez Istennek az emberiség üdvözítésére irányuló irányítási tervének eredeti szándéka.

Teljes szívvel el kell fogadnotok az igazságot, nem szabad követnetek a világi trendeket, és nem szabad a Sátán filozófiája szerint élnetek. Ahhoz, hogy Istent kövessétek, teljesítenetek kell a kötelességeteket, és ahhoz, hogy jól teljesítsétek a kötelességeteket, el kell fogadnotok az igazságot. Ez döntő fontosságú. Sokan az Istenbe vetett hitükben figyelmen kívül hagyják az igazságot. Még sokévnyi hit után sem ültetik gyakorlatba az igazságot, és teljes érdektelenséget tanúsítanak. Ezek az emberek nem hívők, és előbb-utóbb ki lesznek rekesztve. Vannak, akik kizárólag a hús-vér testnek, a személyes haszonnak élnek, és kimerítik magukat az emberi kapcsolatokban, lemondanak kötelességeikről, nem veszik azokat komolyan, és testi örömöket hajszolnak. Hát nem rendkívül önző és aljas dolog-e ez? Az ilyen emberek nem szeretik az igazságot; csupán a személyes hasznot és a hiúságot szeretik. Elvörösödnek és felizgatják magukat jelentéktelen nyereségek miatt, elveszítve becsületüket és emberi méltóságukat. Hát nem tudatlanok és ostobák ők? Azoknak, akik valóban szeretik az igazságot, elsőként Isten jelenlétében kell keresniük az igazságot, függetlenül attól, hogy milyen körülményekkel szembesülnek. Kerülniük kell, hogy vitába keveredjenek, vagy szócsatába bocsátkozzanak másokkal. Az ilyen viselkedés éretlen és nélkülözi az éleslátást. Amikor sokan gyűlnek össze, különböző problémák merülnek fel, mert sokféle ember van, a jó és rossz témája pedig soha nem ér véget. Pontosan ilyen a romlott emberiség. A hitetlenek körében még súlyosabb a helyzet. Minden egyes nap telítve van ellenségeskedéssel és forrongó feszültséggel. A világ már csak ilyen alattomos. Isten házában kevesebb rossz ember van, mivel mindenki hisz Istenben, és ritkábban fordul elő az is, hogy az embereket kihasználják. Kevés a vita és a veszekedés. Ha nem értitek meg az igazságot, és folyton ezeken a dolgokon rágódtok, akkor azok elfoglalják a szíveteket és megzavarják azt, és képtelenek lesztek Isten elé járulni. Meg kell szabadulnotok az ilyen állapotoktól, az ilyen viselkedés a csekély érettség jele. A csekély érettségűek sokszor a test dolgaira, saját preferenciáikra és önző vágyaik kielégítésére összpontosítanak. Ennek következtében elhanyagolják kötelességeik teljesítésének tényleges és jogszerű feladatát. Az ilyen emberek képtelenek arra, hogy megfelelően irányítsák a dolgokat, és gyakran követnek el hibákat, ami a gyermeki éretlenség jele. Az életben érettségre kell törekednetek. Vajon mit értek érettség alatt? Azt, hogy megértsétek az igazságot, hogy felnőtti érettséggel rendelkezzetek, és hogy képesek legyetek megfelelni Isten követelményeinek és teljesíteni az Őáltala rátok bízott feladatokat. Azt, hogy képesek legyetek vállalni az emberi kötelességet, és képesek legyetek vállalni az általános kötelességeket is, képesek legyetek ugyanolyan jól teljesíteni a kötelességeket, mint mások, és elérni azt, amit mások el tudnak érni, példát venni azokról, akik engedelmeskednek Istennek, és az igazságra törekszenek, azt tenni, amit az embereknek tenniük kell, és olyan kötelességeket teljesíteni, amelyeket az embereknek teljesíteniük kell, kutatni és keresni az igazságra törekvés útját. Ez a növekedés folyamata az ember életében. Fel kell kutatnod és meg kell tudnod, hogyan vizsgálj meg olyan dolgokat, mint például azt, hogy hogyan viselkednek a normális emberek, és hogyan viselkednek azok, akik odafigyelnek a saját kötelességeikre, valamint milyen módon, milyen megközelítéseket és alapelveket alkalmazva cselekszenek ezek az emberek. A felnőtteknek megfelelően kell ellátniuk a kötelezettségeiket. Bármi is történjen, még ha az ég leszakadna is, teljesíteniük kell kötelességeiket, és nem szabad késlekedniük saját feladataik elvégzésével. A gyermekek viszont nagyon kíváncsiak a körülöttük zajló dolgokra. Ki akarnak menni és megnézni, hogy mi történik. Bármilyen esemény hatással lehet rájuk, és eltérítheti őket attól, hogy azt tegyék, ami helyes. Vajon ez nem a kötelezettségeik iránti elkötelezettség hiányát jelenti-e? A legkisebb probléma is félbeszakíthatja őket. Valakinek egyetlen megjegyzése is megzavarhatja a szívüket, vagy egy vicc is félreértésekhez és érzelmi kitörésekhez vezethet, ezek miatt akár két-három napig is negatívan viselkednek, és késlekednek kötelességeik teljesítésével. Még az is előfordulhat, hogy a kilépést fontolgatják, és a vezetőknek meg a munkatársaknak folyamatosan rá kell beszélniük és győzködniük kell őket, közösséget vállalva az igazságokkal és vitázva velük. Vajon ez nem a csekély érettség és az éretlenség jele-e? Úgy tűnik, mintha az emberek soha nem nőnének fel, éretlenek maradnak, mint a gyermekek – naivak és nevetségesek. Mások megvetik őket, nincs méltóságuk és becsületük, és Isten sem elégedett velük.

Az igazságra kell összpontosítanotok – csak így tudtok belépni az életbe, és csak ha már beléptetek az életbe, akkor vagytok képesek gondoskodni másokról és vezetni őket. Ha azt tapasztaljuk, hogy mások cselekedetei ellentétesek az igazsággal, szeretettel kell segítenünk nekik abban, hogy törekedjenek az igazságra. Ha mások képesek gyakorolni az igazságot, és vannak alapelvek abban, ahogyan cselekednek, akkor meg kell próbálnunk tanulni tőlük és követni a példájukat. Ez a kölcsönös szeretet. Ilyen légkörnek kell lennie a gyülekezetben – ahol mindenki az igazságra összpontosít, és arra törekszik, hogy elérje azt. Nem számít, hogy az emberek mennyire idősek vagy fiatalok, vagy hogy tapasztalt hívők-e vagy sem. Az sem számít, hogy jó vagy gyenge képességűek. Ezek nem számítanak. Az igazsággal szemben mindenki egyenlő. Azt kell nézni, hogy ki beszél helyesen és az igazságnak megfelelően, ki gondol Isten házának érdekeire, ki viseli a legnagyobb terhet Isten házának munkájában, ki érti meg jobban az igazságot, kinek van igazságérzete, és ki hajlandó megfizetni az árat. Testvéreiknek támogatniuk és helyeselniük kell az ilyen embereket. Ennek az igazság követéséből fakadó becsületes légkörnek kell uralkodnia a gyülekezetben; ily módon a Szentlélek munkálkodni fog, Isten áldásokkal ajándékoz meg, és vezetni fog. Ha a gyülekezetben olyan légkör uralkodik, amelyben pletykálnak, veszekednek, haragot táplálnak egymással szemben, irigykednek egymásra, és vitatkoznak egymással, akkor bizonyosan nem fog munkálkodni bennetek a Szentlélek. Egymás ellen küzdeni és titokban harcolni, megtéveszteni, becsapni és összeesküvést szőni egymás ellen – ez a gonosz légköre! Ha ilyen légkör uralkodik a gyülekezetben, akkor a Szentlélek bizonyosan nem fogja végezni a munkáját. A Bibliában az Úr Jézus a következőket mondta: „Hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19-20). Ez Isten szava, ez az igazság. Amikor Isten beszél, akkor az meg is történik. Ha Isten akarata ellen cselekszel, és nem követed az Ő szavait, akkor Isten elhatárolódik tőled. Ha nem olvasod Isten szavát, nem fogadod el a kinyilatkoztatást, az ítéletet, és azt, hogy az Ő szavai által megmetszenek és foglalkoznak veled, valamint elutasítod a testvéreid segítségét is, állandóan mások hibáira és problémáira összpontosítasz, miközben azt gondolod, hogy te magad nem is vagy annyira rossz, és mindenki másnál jobbnak tartod magad, akkor bajban vagy. Először is, a Szentlélek nem fog munkálkodni benned, és nem fogod elnyerni Isten áldásait. Másodszor, a testvéreid is el fognak határolódni tőled, nem lesz senki, aki segítene neked, és ez megnehezíti azt, hogy támogatásukban részesülj. Isten munkája és áldásai nélkül, testvéreid segítsége és támogatása nélkül nehéz helyzetbe kerülsz, és képtelen leszel előrehaladni. Vajon tudod-e hatékonyan végezni a gyülekezeti munkát, ha kizárólag az emberi adottságokra és képességekre támaszkodsz? Minden hiábavaló lesz, elpazarolt erőfeszítés. Vajon nem veszélyes-e eljutni erre a pontra? Mennyi gyötrelmet fogsz megtapasztalni a szívedben? Mindenesetre a helyes úton kell járnod, az igazságra való törekvés útján, hogy elnyerd Isten áldását és a testvéreid segítségét. Ha a saját utadon jársz, az zsákutcába vezet, és akik nem törekednek az igazságra, azok végül ki lesznek rekesztve. Ezt akkor kezditek majd érzékelni, amikor idővel fokozatosan megtapasztaljátok. Minden törekvésetekben az igazságalapelveket kell keresnetek, amíg szívetekben és lelketekben egyek nem lesztek, csak akkor tudtok majd harmonikusan együttműködni, mint egy kötél összesodort szálai. Ha harmonikus együttműködés van, akkor jól tudjátok teljesíteni a kötelességeiteket, és eleget tudtok tenni Istennek.

2017. szeptember 19.