Hogy valaki valóban hisz-e Istenben, az a kötelességének végzésén keresztül tárul fel. Ahhoz, hogy megállapítsuk, valaki törekszik-e az igazságra, figyeljük meg, hogy az alapelvek szerint végzi-e a kötelességét. Vannak olyanok, akiknek a kötelességük végzése során semmilyen alapelvük nincs. Következetesen követik saját hajlamaikat, és önkényesen cselekednek. Ez vajon nem a felületesség megnyilatkozása? Vajon nem csapják be Istent? Átgondoltátok-e már valaha is az ilyen viselkedés következményeit? A kötelességetek végzése során nem veszitek figyelembe Isten szándékait. Mindenben, amit tesztek, meggondolatlanok és eredménytelenek vagytok, hiányzik belőletek a teljes szívű odaadás és erőfeszítés. Vajon elnyerhetitek-e így Isten jóváhagyását? Sokan kelletlenül teljesítik kötelességüket, és nincs bennük kitartás. Még a legkisebb szenvedést sem képesek elviselni, és mindig úgy érzik, hogy nagy sérelem érte őket, és nem keresik az igazságot, hogy megoldják a nehézségeket. Ha ily módon végzik a kötelességüket, akkor vajon tudják a végsőkig követni Istent? Vajon rendben van-e az, hogy felületesek, bármit is tesznek? Elfogadható-e ez a lelkiismeret számára? Az ilyen viselkedés még emberi mércével mérve is elfogadhatatlan – tehát tekinthető-e a kötelesség kielégítő végzésének? Ha így végzed a kötelességedet, akkor soha nem fogod elnyerni az igazságot. A munkavégzésed nem lesz kielégítő. Hogyan nyerhetnéd el tehát Isten jóváhagyását? A kötelességük végzése során sokan félnek a nehézségektől, túlságosan lusták, és testi kényelemre ácsingóznak. Soha nem fektetnek semmi erőfeszítést abba, hogy szakképzettséget szerezzenek, vagy hogy az Isten szavaiban rejlő igazságokon elmélkedjenek. Úgy gondolják, hogy ha felületesek, akkor az megkíméli őket a fáradságtól. Nem kell semmilyen kutatást végezniük, vagy tanácsot kérniük másoktól. Nem kell használniuk az eszüket, és nem kell mélyen elgondolkodniuk. Úgy tűnik, hogy ezzel rengeteg erőfeszítéstől és fizikai kényelmetlenségtől kímélik meg magukat, és még így is sikerül teljesíteniük a feladatot. És ha megmetszed őket, akkor dacossá válnak és vitatkoznak, mondván: „Nem voltam lusta vagy naplopó, elvégeztem a feladatot – miért vagy szőrszálhasogató? Ugye csak próbálod keresni bennem a hibát? Már így is elég jól végzem a kötelességemet. Hogyhogy nem vagy elégedett?” Mit gondoltok, az ilyen emberek vajon tudnak még tovább fejlődni? Következetesen felületesen végzik a kötelességeiket, és mindig kifogásokkal állnak elő. Ha problémák merülnek fel, nem hagyják, hogy bárki is felhívja a figyelmüket ezekre. Vajon miféle beállítottság ez? Nem a Sátán beállítottsága? Vajon képesek az emberek ilyen beállítottsággal elfogadhatóan végezni a kötelességüket? Eleget tudnak tenni Istennek? Ti vajon így végzitek a kötelességeteket? Kívülről nézve úgy tűnik, hogy elfoglaltak vagytok, jól együttműködtök másokkal, és nem vitatkoztok. Azonban egyikőtök sem tesz erőfeszítést a kötelességéért, nem töri a fejét rajta, nem aggódik miatta. Egyikőtök sem veszíti el az étvágyát, vagy álmatlan azért, mert nem végezte jól a kötelességét. Egyikőtök sem keresi az igazságot, vagy tartja be az alapelveket, hogy megoldja a problémákat. Mindannyian csak megússzátok a dolgot, és felületesen túlestek rajta. Túl kevesen vagytok, akik valódi felelősséget vállaltok a kötelességetekért. A felmerülő nehézségektől függetlenül nem gyűltök össze, hogy buzgón imádkozzatok, hogy szembenézzetek a problémákkal, és közösen oldjátok meg azokat. Nem vagytok tekintettel a kimenetelre. Egyszerűen csak elvégeztek egy feladatot, és aztán rájösztök, hogy újra meg kell csinálni. Ha így végzitek a kötelességeteket, az egyszerűen felületes cselekedet, és nem különbözik attól, ahogyan a nem hívők végzik a munkájukat. Ez olyasvalakinek a hozzáállása, aki munkás. Ha ily módon végzitek a kötelességeiteket, akkor nem tapasztaljátok meg Isten munkáját, és nem is áldozzátok fel magatokat őszintén Istenért. Ha nem változtattok ezen a gondolkodásmódon, akkor az lesz a vége, hogy fel lesztek fedve, és ki lesztek rekesztve.

Milyen nehézségeket viseltek el minden egyes elvállalt feladattal, minden egyes befejezett projekttel? Voltak-e már valaha olyan napjaitok, amikor nem ettetek rendesen, nem aludtatok jól, amikor lemondtatok a pihenésről és az étkezésről? Legyőztetek-e már valamilyen személyes nehézséget? Megfizettétek-e már valaminek az árát? Vannak, akik a kötelességük végzése után annyira túlterheltek, hogy nem tudják átaludni az éjszakát. Vajon miért nem tudnak aludni? Azért, mert úgy érzik, hogy hiányzik belőlük az ahhoz szükséges igazság, hogy jól végezzék a kötelességüket, és ez terhessé válik számukra. Nyugtalanná válnak, mert úgy érzik, hogy ha nem tudják jól végezni a kötelességüket, akkor az azt jelenti, hogy nem végezték hűségesen azt. A lelkiismeretük nyugtalan lesz, és vádolja őket. Miközben mások esznek, ők azon töprengenek: „Hogyan tudnám jobban csinálni? A múltkor ismét ugyanott hibáztam. Nem ellenőriztem rendesen a dolgokat. Mit kellene tennem ez ügyben? Itt nem csak arról van szó, hogy elviseljem, hogy megmetszenek, hanem arról, hogy nem teljesítettem a kötelességeimet.” Látják, amint mások élvezettel esznek, de nekik nincs étvágyuk. Állandóan az jár az eszükben, hogy hogyan végezzék jól a kötelességüket. Hát nem adják bele a szívüket-lelküket? Ez nem erőfeszítés? (De igen.) Tettetek már valaha is ilyen erőfeszítést? Ha a legcsekélyebb felelősségérzet sincs benned, ha képes vagy helytelen dolgokat tenni vagy felületesen cselekedni bármiféle lelkiismeret-furdalás nélkül, bármiféle tudatosság nélkül, akkor hogyan beszélhetsz odaadásról? Egyszerűen nem beszélhetsz arról. Ha Isten háza rád bízna egy olyan kötelességet, amely szoros ütemtervhez kötött, és amelyet a lehető leghamarabb el kell végezni, hogyan hajtanád végre? Ha gondolkodás nélkül, kutatás nélkül egyszerűen csak túlesel a dolgokon, anélkül, hogy nagy tudású emberek közösségét keresnéd; ha csak múlatod az időt, akkor milyen hozzáállást tanúsítasz a kötelességedhez? Csupán őszinte szív nélkül szájhősködsz. Mit is jelent szószátyárnak lenni? Azt jelenti, hogy amit mondasz, az jól hangzik, de csak a látszat kedvéért van; hamis benyomást kelt az emberekben, vagy szándékosan félrevezeti őket, hogy azt higgyék, hogy szenvedsz, hogy nagyon figyelmes és szorgalmas vagy, pedig a valóságban egyáltalán nem gondoltad át a dolgokat. Ha valóban átgondoltad, ha a szívedet-lelkedet beleadod, ha őszintén elkötelezed magad a kötelességed mellett, akkor cselekedned kell. Hogyan kell cselekedned? Munkához kell látnod, kutatnod kell, és többet kell olvasnod Isten házának alapelveiről. Vagy tanácsot kell kérned olyan hozzáértő emberektől, akik jártasak ezen a területen. Néha annyira elfoglalt leszel, hogy még enni sem lesz időd, de az elfoglaltságod közepette sem szabad megfeledkezned arról, hogy imádkozz Istenhez, és hogy Őrá támaszkodj. Ha már találtál előre vezető utat, és többé-kevésbé felfogtad az alapelveket, akkor ideje munkához látni. Pár nap múlva már valami minőségit fogsz előállítani, és ez már eredmény lesz. Ha nem teszel ilyen erőfeszítést, hanem felületes hozzáállással közelíted meg a dolgot, akkor lehet, hogy néhány nap múlva képes leszel valamit előállítani, de vajon milyen minőségű lesz az? Látszólag talán elfogadhatónak tűnik, nincsenek nyilvánvaló hibái. De nem lesz semmiféle remekmű. Nem lesz valami finoman kidolgozott darab, hanem durva megmunkálású lesz. Ha valami olyasmit mutatsz be, amit felületesen készítettél el, lehet-e azt valaha is kielégítőnek tekinteni? Végül csak újra kell csinálnod, és ez vajon nem csak hátráltatni fogja a dolgokat?

Vannak, akik hevenyészve teszik a dolgokat. Semmibe sem adják bele a szívüket-lelküket, felületes a hozzáállásuk. Az ilyen embereknek rossz a gondolkodásmódjuk. Vajon érez-e bármiféle felelősséget az, akinek rossz a gondolkodásmódja? (Nem.) Viszont ha valakinek nincs felelősségérzete, akkor valószínűleg jó vagy rossz a gondolkodásmódja? (Rossz.) A felelőtlen ember olyan valaki, akinek rossz a gondolkodásmódja! Mindent felületes hozzáállással közelít meg, nem akar felelősséget vállalni, és nem akar semmilyen árat fizetni azért, hogy eredményeket érjen el. Vajon ilyen hozzáállással kielégítőnek tekinthető-e a kötelességed végzése? (Nem.) Vajon vannak-e a kötelességed végzésére vonatkozó követelmények és normák, amikor a munkaidőről van szó? Vajon vannak-e a kötelességed végzésére vonatkozó követelmények és normák, amikor a hozzáállásodról van szó? Vannak, akik azt mondják: „Nekem vannak normáim. Az első az, hogy ne fárasszam ki magam, a második, hogy ne legyek éhes, a harmadik pedig, hogy ne dugjam ki a fejem. Ha a többiek még nem érkeztek meg, én nem érkezhetek korán; nem én leszek ott elsőként. Ha a többiek még mindig a kötelességüket végzik, akkor azon gondolkodom, hogyan tudnám lezárni a dolgokat és pihenni egy kicsit. Nem fogok elviselni semmi olyan szenvedést, amelyet mások nem viselnek el, és csak annyit fogok szenvedni, amennyit mások el tudnak viselni. Ha mindenki csinál valamit, akkor én is csinálni fogom. De ha senki sem csinál semmit, akkor én sem fogok.” Vajon miféle normák ezek? (Rossz normák.) Vannak, akik azt mondják: „Ha rossz kedvem van, akkor egy kis időre elhalasztom a kötelességemet. Lecsökkentem a munkaidőmet, és amikor a segítségemet kérik, nem kell annyira kezdeményezőnek lennem. Aztán, amikor jobb kedvem lesz, jobban foglalkozom majd a dolgokkal.” Mit szóltok ezekhez a normákhoz? (Nem jók; a kedvüktől függ a munkájuk.) És vannak mások, akik azt mondják: „Ha, amikor a kötelességemet végzem, mindenki jól bánik velem, és azt teszi, amit én akarok, és ha senki sem metsz meg, még akkor sem, ha hibát követek el, akkor az rendben van, így körülbelül 70 százalékos erőfeszítést teszek. De ha valaki kritizál, vagy felhívja a figyelmet a hibáimra, akkor már nem lesz kedvem megfelelően végezni a kötelességemet, és egyszerűen csak elrejtőzöm.” Mit gondoltok erről a hozzáállásról? (Rossz.) Vannak olyanok is, akik azt mondják: „Senki sem követelhet tőlem semmit, amikor a kötelességem végzéséről van szó. Csak önként fogom megtenni. Megvan a magam méltósága, és nem fogadom el azt, hogy valaki folyton a kötelességem végzésére sürgessen, és hatékonyságot követeljen tőlem. Ha mindig azt mondják, hogy megszegem az alapelveket, akkor nehézséget okoznak nekem, és megnehezítik a dolgomat. Ha továbbra is Isten házának igazságalapelveit használják arra, hogy követeléseket támasszanak velem szemben, akkor a csekély érettségem megakadályoz abban, hogy teljesítsem azokat. Mindent megteszek, hogy teljesítsem azt, amit tudok, de, ha valami meghaladja a képességeimet, akkor ne erőltess. Ha így teszel, akkor egyszerűen bedobom a törülközőt, és elmegyek, s akkor jövök vissza, ha már nem erőltetsz.” Vajon milyen ez a hozzáállás? (Rossz.) Ezen hozzáállások egyike sem jó – ez nyilvánvaló, és mindenki tudja. Akkor hogyan végzitek mindannyian a kötelességeiteket? Megnyilvánul-e nálatok e viselkedésformák valamelyike? Féktelenek, akaratosak, arrogánsak és önelégültek vagytok, nem hallgattok senkire, csak felületesen cselekedtek. Semmit sem vesztek komolyan. Ha a legcsekélyebb tehetségetek is van, megjátsszátok magatokat, ha pedig bármilyen apróság nem úgy megy, ahogyan szeretnétek, hisztiztek és duzzogtok, és többé nem akartok dolgozni. Folyton azon gondolkodtok, hogy abbahagyjátok a kötelességetek végzését. Viselkedtetek-e már valaha is így? (Igen.) Amikor így viselkedtek, közösséget vállaltok-e egymással, és próbáljátok-e megoldani ezeket a problémákat? Vajon képesek-e az emberek jól végezni a kötelességüket, ha ezek a problémák fennállnak? Képesek-e megfelelő színvonalon végezni a kötelességüket és eleget tenni Istennek? Nyilvánvaló, hogy nem tudnak.

Ha valakiből a kötelessége végzése során bármilyen romlott beállítottság is árad, az gyakorlati problémát jelent, és veszélyezteti a kötelessége hatékony végzését. Keresnie kell az igazságot, és azonnal meg kell oldania azt. Ha az ilyen gyakorlati problémák megoldatlanok maradnak, nem fognak maguktól eltűnni, hanem idővel még súlyosbodni fognak. Mit jelent az, hogy „súlyosbodni” fognak? Azt jelenti, hogy ha ezek a romlott beállítottságok megoldatlanok maradnak, akkor kihatással lesznek az állapotodra, és kihatással lesznek más emberekre is. Idővel ezek a problémák akadályozni fognak abban, hogy jól végezd a kötelességedet, hogy megértsd és gyakorold az igazságot, és hogy Isten elé járulj. Ez nem apróság, hanem komoly probléma. És amint az idő telik, a szívedben lévő sérelmek és neheztelések, az Istennel kapcsolatos elképzeléseid és félreértéseid, a másokkal szembeni előítéleteid, valamint a másoktól való elidegenedésed növekedni fog. Ez egész biztosan tévútra vezet. Ezek a dolgok csak megzavarják az ember szívét, negatívvá teszik őt, és arra késztetik, hogy kerülje Istent. Miért van ez így? Azért, mert az emberek elképzelései és félreértései mind negatív dolgok, a Sátán mérgei. Ha hosszú időn keresztül felhalmozódnak valakinek a szívében, akkor megrongálják a hitét, valamint felemésztik a buzgalmát és az őszinteségét. Hit és buzgalom nélkül pedig nem csökken-e idővel a kötelessége végzéséhez szükséges energiája? Ha valaki nem érzi az Istenben való hit békéjét és örömét, valamint ha a kötelességei végzése során nem érzi Isten áldását és vezetését, akkor nem tud erőt venni magán, és olyan negatív dolgok fogják irányítani, mint az elképzelések, félreértések, sérelmek és negativitás. Amikor valaki ilyen állapotokban van, akkor csak erőlködik, hogy végezze a kötelességét, kitart és megbirkózik, mindent az akaraterejével tesz, de nem keresi az igazságot, hogy megoldja azt. Így nem láthatja meg Isten vezetését és áldásait. És vajon mi következik ezután? Bárhogyan is végzi a kötelességét, nem tud rátalálni annak alapelveire. Csak a saját akarata szerint, egyre kevesebb meggyőződéssel teszi, és elveszíti a kötelessége végzéséhez szükséges energiát. Vannak, akik azt mondják: „Amikor épp csak elkezdtem végezni a kötelességemet, nagyon meghatódtam és megvilágosodtam, és éreztem, hogy Isten velem van. Öröm volt a szívemben, mindent képes voltam átlátni, és mindent könnyedén tudtam csinálni. Egy idő után azonban a szívem túlságosan eltávolodott Istentől, nem volt több ima a szívemben, és nem tudtam többé érezni Istent.” Mi folyik itt? Ennek az embernek beteg a szíve. És vajon milyen betegség ez? A benne lévő romlott beállítottságok, amelyek mindig színre lépnek, és zavart okoznak. Ha ezek a romlott beállítottságok megoldatlanok maradnak, akkor a kötelessége végzése során mindig problémák fognak felmerülni, és amikor azok súlyossá válnak, megszakítják és megzavarják majd a gyülekezet munkáját. Ha valaki el szeretné érni a kötelessége kielégítő végzését, akkor gyakran kell keresnie az igazságot és meg kell oldania a romlott beállítottságát, és erőfeszítést kell tennie a romlott beállítottságának megoldására, képesnek kell lennie szenvedni és megfizetni az árat mindaddig, amíg meg nem oldja a romlott beállítottságát. Utána majd képes lesz akadálytalanul és zavartalanul végezni a kötelességét. Vannak, akik nem képesek keresni az igazságot, hogy megoldják a romlott beállítottságaikat. Csak a jóságra és a buzgalomra, az emberi akaratra támaszkodva tudják türtőztetni magukat; csak a romlott beállítottságuk pillanatnyi feltárulkozásait tudják megakadályozni. De vajon meg tudják-e oldani egy romlott beállítottság problémáját annak gyökerénél? Ha valaki nem keresi az igazságot, nem áll módjában az, hogy egy romlott beállítottságot megoldjon, és ha valaki romlott beállítottságban él, akkor nem áll módjában az, hogy gyakorlatba ültesse az igazságot, és az sem, hogy elérje a kötelesség kielégítő végzését.

Vajon valaki, aki természetszerűen az embereknek akar megfelelni, valóban jó ember? Milyen ember az, akit Isten valóban jó embernek lát, aki az igazság birtokosa? Elsősorban meg kell értenie Isten szándékait, és meg kell értenie az igazságot. Másodsorban képesnek kell lennie arra, hogy az igazság megértése alapján gyakorlatba ültesse az igazságot. Képes megoldani a benne lévő, az igazságnak nem megfelelő dolgokat – a saját elképzeléseit és képzelgéseit, a másokkal kapcsolatos előítéleteit, valamint a másokkal és Istennel kapcsolatos félreértéseit – abban a pillanatban, amint észreveszi azokat. És amikor rossz állapotokban vagy negatív állapotokban él, akkor képes időben megfordulni; nem ragaszkodik ezekhez a romlott dolgokhoz. Vagyis abban a pillanatban, amint észreveszi, hogy problémája van, képes Isten elé járulni, hogy megoldást keressen, és képes normális kapcsolatot fenntartani Vele. Lehet, hogy az ilyen ember gyenge és lázadó, és mindenféle romlott beállítottságot tár fel, amilyen az arrogancia, az önelégültség, az elvetemültség és a csalárdság. Ha azonban megvizsgálja magát, és tudatára ébred ezeknek a dolgoknak, akkor időben meg tudja oldani őket, és megfordulhat. Vajon milyen ember az ilyen? Olyan, aki szereti az igazságot, és gyakorolja az igazságot. Vajon Isten szemében milyen ember az ilyen? Isten szemében ez egy jó ember. Vannak, akik állandóan kitartanak a régi elképzeléseik mellett, makacsul ragaszkodnak a személyes előítéleteikhez és félreértéseikhez. Mindig negatív érzelmekkel végzik a kötelességüket, kitartanak a saját eszméik mellett még akkor is, ha nagyon jól tudják, hogy tévednek. Még amikor megmetszik őket, akkor is ellenállnak és védekeznek, mondván: „Én már csak így csinálom a dolgokat. Nem engedem, hogy letérítsenek a saját utamról. Úgy gondolom, hogy Isten háza méltánytalanul kezeli ezt, így nem fogom megoldani ezt a problémát. Még ha méltányosságról beszélsz is, nem fogadom el azt. A te szavaid nem az igazság! Azt állítod, hogy nem megfelelő hozzáállással végzem a kötelességemet, de én semmi gonoszat nem tettem. Azt mondod, hogy felületesen végzem a kötelességemet. Akkor mit kellene tennem, hogy ne legyek felületes? Elég jó az, hogyha így végzem a kötelességemet. Ha Istennek nem tetszik, hogy így végzem a kötelességemet, akkor Isten nem igazságos, és az Ő igazságossága is hamis.” Vajon ilyen az az ember, aki elfogadja az igazságot? Vajon ilyen a hozzáállása valakinek, aki elfogadja az igazságot? Az, aki így beszél, miben különbözik a nem hívőtől? Hogyan tekint Isten az ilyen emberre? Mi Isten hozzáállása? (Visszataszítónak találja.) Vajon nem egy makacs és lázadó ember ez? Bár vannak romlottságaid, Isten nem emlékszik azokra. Isten nem azért utasít el vagy ítél el téged, mert romlott emberi lény vagy. Hanem azért, mert nagyon is tisztában vagy az igazsággal, de mégis szándékosan ellenállsz, és lázadsz ellene. A hozzáállásod az, ami elszomorítja Istent, amit visszataszítónak talál, amitől undorodik. Ez Isten hozzáállása. Az ilyen ember sem Isten szemében, sem mások szemében nem jó ember.

Ha hisztek Istenben, és el akarjátok nyerni az Ő üdvösségét, akkor jól kell végeznetek a kötelességeteket. Először is, kötelességetek végzése során felelősségtudatot kell kifejlesztenetek, és meg kell tennetek minden tőletek telhetőt. Amikor Isten jó embernek lát benneteket, akkor már félúton jártok. Ha a kötelességetek végzése során képesek vagytok törekedni az igazságra, és attól függetlenül, hogy mennyi romlott beállítottság tárul fel, vagy mennyi nehézséggel néztek szembe, még mindig képesek vagytok keresni az igazságot, hogy megoldjátok azokat; valamint ha elfogadó és alávetett magatartást tanúsítotok, amikor foglalkoznak veletek, akkor töretlen lesz az a reményetek, hogy elnyeritek Isten üdvösségét. Hogy Isten olyasvalakinek tekintsen, aki az igazságra törekszik, az annyira magas követelmény, hogy talán még mindig nem tudsz megfelelni annak. Hiányzik belőled az akarat és az érettség, a hited pedig túl gyenge. Kezdd tehát azzal, hogy a körülötted lévő testvérek jó embernek lássanak, olyasvalakinek, aki igaz, aki viszonylag szereti a pozitív dolgokat, szereti a méltányosságot és az igazságosságot, és aki viszonylag egyenes. Ha hibákat követsz el, kijavítod azokat. Amikor felismered lázadó állapotodat, sietve változtatsz azon. Amint felfedezed romlott beállítottságodat, azonnal keresed az igazságot és társalogsz másokkal. Ha egyszer megértést nyertél, akkor képes vagy bűnbánatot gyakorolni. Ha így törekszel, akkor biztosan haladni fogsz. Először is hagyd, hogy a testvéreid jó embernek lássanak, olyasvalakinek, aki igaz, akinek van belépése az életbe. Majd lépésről lépésre igyekezz olyan emberré válni, aki szereti az igazságot, és törekszik az igazságra. Ha ezt gyakorlatba ülteted, könnyebb lesz belépést nyerni, és sokkal praktikusabb lesz számodra, hogy ilyen követeléseket támassz magaddal szemben. Mindenekelőtt el kell érned, hogy a testvéreid elismerjék, hogy jó ember vagy. Vajon melyek a kritériumai annak, hogy valaki jó ember legyen? Először is, meg kell vizsgálnod kötelességed végzését. Vajon hány normának és követelménynek kell megfelelned a kötelességed végzése során? Szorgalmasnak, felelősségteljesnek kell lenned, hajlandónak kell lenned arra, hogy elviseld a nehézségeket, hogy megfizesd az árat, és pontosnak kell lenned az ügyek intézésében, nem cselekedhetsz felületesen. Kissé magasabb szinten, képesnek kell lenned arra, hogy mindenben megtaláld a helyes alapelveket, és ezeknek az alapelveknek megfelelően cselekedj. Függetlenül attól, hogy ki beszél, még ha az a testvér is, akit a legkevésbé csodálsz, olyan alapelvet mond ki, ami helyes és összhangban van az igazsággal, meg kell hallgatnod azt, meg kell próbálnod elfogadni, és meg kell kísérelned fellázadni a saját véleményed és elképzeléseid ellen. Mit gondolsz erről a hozzáállásról? (Azt, hogy jó.) Könnyű annak szükségességéről beszélni, hogy jól végezd a kötelességed, könnyű ezt mondani; de az ember kötelességét nehéz ténylegesen megfelelő színvonalon végezni. Ehhez meg kell fizetned az árat, és le kell mondanod bizonyos dolgokról. Mit kell odaadnod? Alapjában véve bele kell fektetned némi időt és energiát. Mindennap több időt kell töltened, és több energiát kell beleadnod, mint másoknak. Egy kicsit tovább kell kitartanod, és kissé több erőfeszítést kell tenned. Ha felelősségérzetet akarsz kifejleszteni, és jól akarod végezni a kötelességedet, akkor folyamatosan azon kell gondolkodnod, hogyan teljesítsd megfelelően a kötelességedet. Meg kell fontolnod, hogy milyen igazságokkal kell felvértezned magad, és milyen problémákkal kell foglalkoznod. Majd ima által keresd az igazságot, kimondva Istennek a törekvéseidet, és komolyan könyörögj Istenhez, hogy világosítson meg, és vezessen téged. Míg éjszaka mások pihennek, neked több időt kell töltened azzal, hogy elgondolkodj az aznapi kötelességed végzése során felmerült problémákon, és azon, hogy milyen romlottságot tártál fel. El kell gondolkodnod ezeken a dolgokon, és csak akkor pihenned, ha már rájöttél a továbblépés módjára, hogy eredményesnek és ne kárba veszettnek bizonyuljon az a nap. Ha nem gondolkodsz azon, hogyan oldd meg ezeket a problémákat, akkor nem tudsz majd jól enni vagy aludni. Ez szenvedés, ez az az ár, amelyet megfizetsz. Több nehézséget kell elviselned, és nagyobb árat kell fizetned, mint másoknak, valamint több időt és energiát kell befektetned az igazságra való törekvésbe. Vajon gyakorlati ár-e ez? (Igen.) Fizettél-e már ilyen árat? Vannak nővérek, akik imádnak kiöltözni, naponta legalább egy-két órát töltenek sminkeléssel és különböző frizurák elkészítésével. Soha semmit nem áldoznak fel a testi vágyaiknak történő engedésben, mindig ragyogó és gyönyörű alakjuk van, és kifogástalanul öltözködnek. De amikor a kötelességük végzéséről van szó, soha nem veszik azt komolyan, és soha nem tesznek semmilyen erőfeszítést. Miben tükröződik az erőfeszítésük hiánya? Abban, hogy a kötelességük végzésében nincs meg az őszinteség és az átgondoltság. Még ha időnként későig fenn is maradnak, az csak azért van, mert mindenki más későig marad fenn, nem pedig azért, mert ők úgy akarják, vagy mert befejezetlen feladataik vannak, és nem tudnak elmenni. Személy szerint azonban soha nem áldoztak több időt vagy energiát, soha nem fizettek több árat, és soha nem szenvedtek el semmilyen nehézséget a kötelességük végzése során. Bár, mint mindenki más, ők is végezték a kötelességüket, ugyanannyi időt töltöttek el, mégsem volt semmilyen gyümölcsöző eredmény. Egész egyszerűen csak felületesek voltak, és csak úgy túlestek a dolgokon, a bensőjükben azonban elég nyomorultul érezték magukat. Mit gondoltok erről a hozzáállásról? Összhangban van-e az igazsággal, ha ilyen hozzáállással végzitek a kötelességeteket? Egyáltalán nem. Hogyan szoktatok hozzáfogni a kötelességetek végzéséhez? Komolyan vettétek-e azt valaha is? Tudva azt, hogy nincs ilyen elszántságotok vagy odaadásotok, tudva, hogy a kötelességetek végzése kizárólag az akaraterőtökön és önuralmatokon múlik, és felismerve azt, hogy valami nincs rendben ezzel a helyzettel, változtattatok-e valamit is? Mit kellene tenni, hogy ez rendbe jöjjön? Először is, meg kell fizetnetek az árát. Néha ez azt jelenti, hogy sokáig fenn kell maradnotok, máskor pedig azt, hogy korán kell kelnetek. Ez a test szenvedése. Ezenkívül több törődést és energiát kell belefektetned, többet kell gondolkodnod, többet kell mérlegelned, és többször kell Isten elé járulnod, hogy imádkozz és keresd Őt, Neki szentelve az idődet és az energiádat, feláldozva magadat Istenért, ezt az időt és energiát a kötelességed végzésére, az Isten által rád ruházott megbízatás végrehajtására és az igazságra való törekvésre fordítva. Vajon nem ez-e az ár, amelyet meg kell fizetned a kötelességed végzése során? (De igen.)

A kötelességetek végzése során vajon mi a legnagyobb hiányosságotok? Isten azt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” (Márk 12:30). Ti csak az erőtöket használtátok, a szíveteket, a lelketeket és az elméteket pedig nem – nem teljesítettétek ezt a három aspektust. Csak az erőt tudjátok használni a kötelességetek végzéséhez. Isten szemében vajon milyen ember ez? (Munkás.) Hajlandóak vagytok munkások lenni? (Nem.) Még ha nem is vagyok hajlandóak arra, hogy munkások legyetek, akkor is munkát végeztek, és fáradhatatlanul teszitek azt. Ez az az út, amelyen jártok. Nem ellentmondásos-e az, hogy nem vagytok hajlandóak munkások lenni, mégis önkéntesen munkát végeztek? Miért alakult ez így? Azért, mert az emberek rossz útra térnek. Az általad választott út határozza meg a végső célod, vagyis amit vetsz, azt aratod le. Ha a munkavégzés útját választod, a végeredmény az, hogy munkássá válsz. Mivel mindig úgy szeretnél áldásokban részesülni, hogy erőfeszítést teszel, és a kötelességed végzése során nem vagy hajlandó keresni az igazságot és az alapelvek szerint kezelni a dolgokat, hogy kielégítően teljesítsd a kötelességedet; mivel a kötelességed teljesítése során nem vagy hajlandó Istent teljes szívedből, lelkedből és elmédből szeretni, és megelégszel azzal, hogy egyszerűen csak erőt fektetsz bele, akkor az eredmény az, hogy munkássá válsz. Itt nincs semmilyen ellentmondás. A munkások szívében azonban ellentmondások merülnek fel. Milyen ellentmondások? Az emberek nem akarnak munkások lenni, de nem hajlandóak arra sem, hogy törekedjenek az igazságra, illetve törekedjenek az Isten iránti szeretetre. Mégis áldásokat szeretnének. Nem tetszik nekik, ha azt hallják, hogy ők munkások, és arra gondolnak: „Vajon nem megalázni és lekicsinyelni akarnak engem? Ez nem egyfajta előítélet? Annyi erőfeszítést tettem, és annyi erőmet ráfordítottam. Hogyan is lehetnék munkás?” De mégis így van. Nem gyakorolsz semmiféle igazságot; csupán azzal megelégszel, hogy erőfeszítést teszel, és pontosan ettől válsz munkássá. Ne gondold azt, hogy a kötelességed végzése csak egy kis erőfeszítés kifejtéséből áll. Nem tudod jól végezni a kötelességedet, ha nem teljes szívedből teszed azt. Teljes szívvel cselekedni azt jelenti, hogy teljes szívedet, lelkedet és elmédet beleadod. Meg kell felelned ennek a mércének. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” Ez a kijelentés teljes egészében a kötelesség teljesítésére vonatkozik. Ha igazi istenhívő vagy, akkor teljes szívedből, lelkedből, elmédből és erődből jól kell végezned a kötelességedet. Akkor Isten szemében jó embernek számítasz majd. Hogyan kell felmérni azt az embert, aki Isten szemében jó? Milyen szempontból kell kiértékelni őt? (A kötelességek végzésének szempontjából.) Először is a kötelessége végzésének szempontjából kell kiértékelni őt, a kötelessége végzése során tanúsított hozzáállása és nézőpontja, a szándéka és a célja szerint, hogy a kötelessége végzésében rendelkezik-e az igazságalapelvekkel, és milyen eredményeket képes elérni az ügyek intézésével. Ezeket a szempontokat kiértékelve megállapíthatjuk, hogy valaki szereti-e az igazságot, törekszik-e az igazságra, és hogy becsületes ember-e Isten szemében, olyan ember, akit Isten szeret. Egy ember kiértékelésének ezek a legközvetlenebb alapelvei és kritériumai. Értitek ezt? Megvan bennetek az elszántság arra, hogy törekedjetek az igazságra, és hogy Isten népévé váljatok? Ne elégedjetek meg csupán azzal, hogy erőfeszítéseket tesztek a kötelességetek végzésére; törekednetek kell az igazságra és arra, hogy megfeleljetek Isten követelményeinek. Csak ez van összhangban Isten szándékaival. Ha csupán az erőfeszítés kifejtésével megelégedtek, akkor ez a követelmény túl alacsony szintű. A kötelességek végzése nem egyszerű, kis erőfeszítéssel megoldható feladatok elvégzését jelenti. A műszaki ismereteket igénylő feladatokat nem lehet jól elvégezni a szükséges szaktudás nélkül. Nevezetesen az Isten házán belüli kötelességek magukban foglalják az Isten melletti tanúságtételt is, és ezt nem lehet megtenni, ha hiányzik belőletek az igazság. Ha nem az igazságalapelvekkel összhangban végzitek a kötelességeteket, akkor az Isten melletti tanúságtételben nem érhetitek el a kívánt eredményeket. Ezért ahhoz, hogy jól végezzék a kötelességüket, az embereknek meg kell érteniük az igazságot, és fel kell fogniuk az alapelveket. Ha valaki nem szereti az igazságot, hanem csupán egy kis erőfeszítést szeretne tenni azért, hogy elnyerje Isten áldásait, akkor ez a gondolkodásmód tarthatatlan. Ha nem teljesíted kielégítően a kötelességedet, akkor Isten nem fog olyasvalakit használni, mint te. Isten ki fog rekeszteni, mert az emberekre vonatkozó isteni üdvösség mércéje az, hogy képesek legyenek kielégítően teljesíteni a kötelességüket, és ne csupán munkát végezzenek. Ha te, mint munkás, bármilyen kellemetlenséget érzel emiatt a szívedben, akkor valójában Isten is szomorú és bánkódik miattad. Te tényleg egyáltalán nem érted meg Isten szívét. Vajon Isten fizetne-e ekkora árat azért, hogy megmentsen egy csoport munkást? Egyáltalán nem. Isten egy olyan embercsoportot akar tökéletesíteni, akik ismerik Őt, és összhangban vannak az Ő szándékaival. Vajon a munkások birtokolják az igazságot és az életet? Megéri Istennek megmenteni a munkásokat? Ez Isten dicsősége elnyerésének a jele? Vajon a munkavégzés egymagában bizonyságtétel Isten mellett? Az, hogy valaki munkás, nem jelenti azt, hogy tanúságot tesz Isten mellett. Nem ezen az úton kellene járniuk az embereknek. Némelyek talán azt mondják: „Hajlandó vagyok munkát végezni Istenért. Nem számít, hogy mennyi erőfeszítésbe kerül, hajlandó vagyok mindent beleadni. 80 százalékos erőfeszítés helyett 100 százalékosat fogok tenni. Már minden tőlem telhetőt megtettem, bár lehet, hogy a képességem némileg silány, és nem értem meg az igazságot. Isten ismeri a szívemet, és jóvá kell hagynia engem, nem igaz?” Vajon ez a kijelentés összhangban van Isten követelményeivel? Isten jóváhagyja azokat, akik kielégítően teljesítik kötelességüket, akik teljes szívvel, elmével, lélekkel és erővel végzik a kötelességüket. Ha csupán erőt fejtesz ki anélkül, hogy a szívedet is beleadnád, akkor nem végezted teljes szívvel a kötelességedet. Tudod-e teljes szíved nélkül gyakorolni az igazságot? Tudod-e az alapelvek szerint igazgatni az ügyeket? Ha csak erőt fektetsz bele, de a teljes szívedet nem, akkor csak munkás lehetsz. Kiérdemelhetik-e a munkások Isten jóváhagyását? Ez lehetetlen. Mit követel meg Isten szava a kötelesség végzése szempontjából? („Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!”) Ez az igazságra, az igazság alapelveire és a gyakorlás alapelveire vonatkozik. Melyek a gyakorlás alapelvei? Azok, amiket tenned kell az életedben és a kötelességed végzése során, a te gyakorlásod útja, valamint az életed iránya és célja. Vésd a szívedbe jelmondatodként ezeket a szavakat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” Bármit is teszel, ezekkel a szavakkal értékeld ki magad. Kérdezd meg magadtól: „Melyiket értem el ezek közül? Melyiket nem értem még el? Milyen az én belső állapotom? Van-e bennem bármilyen lázadó mivolt? Bármilyen önzés? Alkudozok-e vagy egyezkedek-e Istennel a feltételekről? Makacs vagyok-e? Van-e bennem bármilyen negatív elem vagy lazsálás? Vajon felületesen cselekszem?” Amikor a szívedbe vésed ezeket a szavakat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!”, akkor nem felejted el Isten e szavait, az igazság e szavait a szívedben. Mi a célja annak, hogy a szívedben őrizd azokat? Nem az, hogy kimondd őket, hogy mások hallják, hanem az, hogy helyrehozd a saját állapotodat, szabályozd a viselkedésedet és irányítsd minden cselekedetedet. Például, ha van valami, amit nem tudod, hogyan csinálj, gyorsan fontold meg, mit mond Isten szava, és gondolj arra, hogy „Isten azt mondta, hogy teljes szívemből tegyem, akkor hogyan tudnám teljes szívemből tenni? Van valaki, aki nálam jobban érti ezt, ezért meg kellene kérdeznem őt, és társalognom kellene vele.” Miután társalogtál, imádkozz, és vizsgáld meg önmagad, hogy van-e valami rossz szándékod. Ha nincs semmilyen személyes célod vagy önzésed, és biztos vagy abban, hogy ez a cselekedet teljesen összhangban van az igazsággal, és képessé válsz az igazság gyakorlására, akkor békesség lesz a szívedben, ami azt jelzi, hogy a lehető legnagyobb mértékben teljes szívedből cselekedtél. A teljes szívből való cselekvés eléréséhez keresned kell az igazságot a szívedben, el kell gondolkodnod Isten szavain, imádkoznod kell Istenhez, és bensőségesen kell társalognod Vele. Ez a szív dolga. Ha a szíved közeledik Istenhez, mindig az igazságon elmélkedik, és arra törekszik, akkor te olyasvalaki vagy, aki Isten színe előtt él. Amint teljes szívedből teszel valamit, természetes módon következni fog az is, hogy teljes elmédből, teljes lelkedből és teljes erődből is teszed. A „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” szavak a valóságoddá válnak majd.

Miért mondják, hogy Isten szava lámpás, amely vezeti az embereket? Azért, mert Isten szava nem hiába hangzik el, hanem azért, hogy az emberek valódi problémáival foglalkozzon. Nem elmélet, hangzatos szónoklat vagy előadás. Isten szava neked szól, hogy alkalmazd és gyakorlatba ültesd. Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy nincs előre vezető út, és nem tudod, mit tegyél, akkor felidézheted, hogy Isten szava mit követel tőled, hogyan cselekedj. Isten szaván elgondolkodva megtalálod az utat, megérted az Ő szavának értelmét, majd Isten szándékai szerint gyakorlatba ülteted azt. Miután gyakorlatba ültetted, megerősítést nyersz, és rájössz, hogy e cselekedet által békét és örömöt tapasztalsz meg a lelkedben, és hogy mások is épülnek. Isten szavának gyakorlatba ültetése során megvilágosodást nyersz, és tapasztalatokat szerzel, tanulsz a saját tapasztalataidból, és megértesz bizonyos dolgokat. Mit értesz meg? Megérted az Isten szava és szándéka mögötti célt, hogy az emberek egy bizonyos módon cselekedjenek. Amikor felfedezed a gyakorlás alapelveit, amelyek mindezek mögött meghúzódnak, akkor felfedezed az Ő szavainak forrását és jelentőségét. Ez az igazság megértése. Miután megértetted az igazságot, már nem vagy többé zavarodott, nem vagy annyira tudatlan, és nem vagy többé bátortalan, amikor valamit csinálsz. Mit jelent az, hogy nem vagy bátortalan? Azt jelenti, hogy amikor nehézségekkel szembesülsz, képes vagy keresni az igazságot, tudod, hogyan oldd meg azokat, és pontosan tudod, hogyan lépj tovább. Mit jelent az, hogy ha Isten szavát gyakorlatba ülteted, akkor van előre vezető utad? Azt jelenti, hogy megérted az Ő szava gyakorlásának alapelveit, felfogod azokat a helyzeteket, amelyekre az Ő szavai utalnak, és tudod, hogyan ültesd gyakorlatba azokat. Miért mondják azt, hogy Isten szava az emberek élete és útja? Azért, mert Isten szava az emberek élete lehet, és csak az Ő szava, csak az igazság vezetheti őket a helyes útra az életben. Isten szava lényegre törő és könnyen érthető. Azért adatott, hogy az emberek könnyen megértsék és elfogadják az igazságot. Amikor képesek tudomásul venni és elfogadni az igazságot, öntudatlanul is az élet helyes útján találják magukat. Előfordulhat, hogy Isten szavai közül néhány egyszerűnek és könnyen érthetőnek tűnik, ezek azonban mind arra vonatkozó útmutatások, hogy hogyan éljünk, hogyan kezeljünk különböző helyzeteket, és hogyan oldjunk meg nehézségeket. Ez az igazság. A te utaddá válhat, bölcsességet, alapelveket és gyakorlási módot biztosítva neked, amikor kihívásokkal szembesülsz. Ha van módod a kötelességed végzésére és más ügyekben is, ha az alapelvek szerint tudod megközelíteni a feladatokat, és megérted Isten szándékait, ez vajon azt jelenti, hogy megérted az igazságot? (Igen.) Azt jelenti, hogy megérted az igazságot, és megérted Isten szavát. A munkásoknak nem kell feltétlenül megérteniük Isten szavát; egyszerűen csak erőfeszítéseket kell tenniük. Ezért a munkavégzés egyszerű feladat. Vannak, akik még a munkavégzést sem tudják jól csinálni, és milyen rossz színben tüntetik fel magukat az ilyen emberek! Mit jelent az, hogy rossz színben tüntetik fel magukat? Azt jelenti, hogy még a munkavégzés feladatát sem tudják rendesen ellátni, nem képesek megfelelő erőfeszítéseket tenni, és mindig rosszindulatúak, bomlasztóak, negatívak és lusták. Mindig rábeszélésre és felügyeletre van szükségük. Az ilyen emberek nem teljesítik kielégítően a kötelességüket, és nem felelnek meg az emberi lét normáinak. Nos, melyik utat szándékoztok választani? Milyen emberré terveztek válni? Arra törekedtek, hogy csupán mértékadó munkások legyetek, vagy arra, hogy olyasvalakik, akik teljes szívvel, lélekkel és elmével teljesítik a kötelességüket? (Olyasvalakik, aki teljes szívvel, lélekkel és elmével teljesítik a kötelességüket.) Ez jó dolog és helyes cél. Nem akartok munkások lenni, nem akartok csupán csak erőfeszítést tenni. Akkor törekednetek kell az igazságra! Vajon mely igazságokat a legfontosabb megérteni, amikor az igazságra törekedtek? Ez attól függ, hogy milyen nehézségekkel szembesültök, és döntő fontosságú, hogy először a közvetlen problémákkal foglalkozzatok. Manapság az emberek többsége az igazságra való törekvésre és a kötelessége teljesítésére összpontosít, a kötelesség teljesítésének igazsága pedig döntő fontosságú. Mindaddig, amíg képesek vagytok az alapelvek szerint teljesíteni a kötelességeteket, békét és bizonyosságot fogtok érezni a szívetekben. És ha arra is képesek vagytok, hogy megismerjétek Isten munkáját, megtapasztaljátok az Ő munkáját, és megoldjátok néhány romlott beállítottságotokat, akkor megízlelitek majd Isten követésének édességét, és könnyebbnek fogjátok találni az igazságra való törekvés útján járást. Isten követésében és az Őneki való alávetettségben kulcsfontosságú az, hogy megfelelően teljesítsd a kötelességed. Isten szava azt mondja: „Teljesítsétek a kötelességeteket teljes szívetekből, teljes elmétekből és teljes erőtökből!” Vajon ez a kijelentés nem az igazság? Ha meg tudjátok erősíteni, hogy ez a kijelentés az igazság, akkor erőfeszítést kell tennetek a kötelességetek teljesítésére. Minél jobban megértitek az igazságot a kötelességetek teljesítésében, annál inkább az alapelveknek megfelelően és hatékonyabban fogjátok teljesíteni azt. Ha kielégítően teljesítitek a kötelességeteket, akkor nemcsak béke és öröm lesz a szívetekben, hanem valódi hit is. Ez a hozadéka annak, hogy követitek Istent és teljesítitek a kötelességeteket. Teljes mértékben igaz az, hogy amint Isten követésének útját járjátok, az egyre világosabbá válik. Tehát a kötelesség teljesítése a legjelentőségteljesebb dolog. Ha erőfeszítéseket teszel, hogy Isten követelményeinek megfelelően törekedj az igazságra, akkor jó helyről indultál. Amint ebbe az irányba törekszel, fokozatosan látni fogod az eredményeket, és emberi hasonlatosságra teszel szert. Fokozatosan egyre szorosabbá válik az Istennel való kapcsolatod. Amikor megpróbáltatásokkal és gyötrelmekkel szembesülsz, és egy kissé negatívnak vagy gyengének érzed magad, valamint bizonyos elképzelések és félreértések merülnek fel, könnyedén megtalálod majd az igazságot, hogy megoldd ezeket a problémákat, és azok többé már nem lesznek jelentős problémák.

A többségetek olyan országban él, ahol demokratikus rendszer van, ellentétben a szárazföldi Kína egyházához tartozó testvérekkel, akik üldöztetést és nehézségeket szenvedtek el. A kényelmes élet nem feltétlenül tesz jót nektek. Lehet, hogy némi erőfeszítésetekbe kerül az igazságra való törekvés, és az is lehet, hogy a kötelességetek végzése során egy kis kihívást jelent majd az, hogy nehézségeket viseljetek el és megfizessétek az árat. A demokratikus és szabad rendszerben felnövő embereknek általában az a hibájuk, hogy kényeztetik magukat. Nem engedik, hogy mások kritizálják vagy megdorgálják őket. Viszonylag szabadabb és nyitottabb gondolkodásúak. Mindig személyes teret, szabadságot követelnek, mindig hajszolni akarják az összes vágyukat, és mindig mindenféle testi gyönyörökkel kapcsolatos dolgot követelnek. Ha nem vagytok hajlandók elengedni ezeket a dolgokat, akkor nehéz lesz kiszabadulnotok abból az állapotból és helyzetből, hogy pusztán erőfeszítéseket tesztek anélkül, hogy törekednétek az igazságra. Az önrendelkezés és a személyes tér állandó hangsúlyozása bajt fog okozni. Nektek az igazságról, Isten szavairól kell beszélnetek, valamint arról, ami pozitívum, és ami a helyes út az életben. Bár a szabadság, a demokrácia és a függetlenség jó dolog, és haladó társadalmi rendszerek, de nem ezek az igazság. Ezek csupán haladó eszmék és rendszerek ebben a sötét és gonosz világban. Olyan rendszerek, amelyek viszonylag alkalmasak az emberi fennmaradásra, és amelyek támogatják az emberi jogokat. Ezek egyáltalán nem az igazság, és ezt világosan kell látnotok. Ne gondoljátok azt, hogy „én ilyen társadalmi rendszerben születtem, ezért ezek a jogaim. Azt gondolhatok, mondhatok és tehetek, amit csak akarok, és senki sem avatkozhat bele. Ez az én emberi jogom, a társadalom és az állam által számomra biztosított jog.” Ha ezt a legfőbb igazságnak tekinted, akkor az bajt fog okozni. Vajon ezek a gondolatok bizonyíthatják-e azt, hogy birtokában vagy az igazságnak? Honnan származnak ezek a dolgok? Az emberektől származnak, és a romlott emberi mivoltból fakadnak. Ezek nem Isten szavai, és még kevésbé az igazság, amelynek birtoklását Isten megköveteli az emberektől. Ha a demokrácia és a szabadság eszméjére igazságként tekintesz, és Isten házában csak arra összpontosítasz, hogy hajszold a szabadságot, és elutasítod azt, hogy megfékezzenek, a kötelességeid végzése során meggondolatlanul cselekedve, akkor bajba fogsz kerülni. Vajon fogékony leszel az igazságra, ha ilyen gondolataid vannak? Könnyen tudod majd gyakorolni az igazságot? Képes leszel még valóban követni Istent? Ahhoz, hogy Istent kövesd, meg kell értened az igazságot, azt, hogy hogyan vesd alá magad, és legyél kitéve az igazság megszorításainak. Nem cselekedhetsz makacsul. Ha demokráciára és szabadságra törekszel, nem tudsz belépni az igazságvalóságba. Nem fogsz Isten követőjévé válni, és Krisztus követői közé tartozónak sem fogod tekinteni magad. Ez gondot okoz majd nektek, ez az a nehézség, amellyel szembesültök. Az embereknek vannak bizonyos elképzeléseik és képzelődéseik, bizonyos hagyományos kulturális nézőpontjaik és a társadalmi irányzatok által népszerűsített eszméik. Ezeket a társadalmi háttér és a környezet teremti meg. Ha nem látjátok ezeknek a problémáknak a lényegét és súlyosságát, és mindig az emberi jogok és a szabadság tükrében kezelitek a kötelességek végzését, az Istenben való hitet és az Isten által nektek adott megbízatást, akkor soha nem fogtok a helyes úton járni, és nem fogtok az Istenbe vetett hit helyes útjára lépni. A szárazföldi Kínában most az emberek az tekintélyelvű uralkodás sötét leple alatt élnek, és nincs semmiféle felsőbbrendűségi érzésük. Velük született szokás, hogy elviselik a nehézségeket, és szorgalmasan dolgoznak, akárcsak az ökör, ez a fajta társadalmi háttér és környezet alakítja ki az életük szokásait és a viselkedési alapelveiket. A demokratikus és szabad országokban élő embereknek azonban nincsenek ilyen eszméik. Nem akarják, hogy korlátok közé szorítsák őket, úgy érzik, hogy az elnyomás, és arra vágynak, hogy kiszabaduljanak minden korlátozás és előírás alól. Amikor Isten házába jönnek, még az egyház adminisztratív rendszerétől, munkarendjétől és szabályaitól is szabadulni akarnak. Nem akarják, hogy korlátok közé szorítsák őket. Nem hajlandóak rá, hogy bárki is megmetssze őket, és minden kritikát elutasítanak. Nem hajlandóak rá, hogy egy kicsit jobban lefoglalja őket a munka, és elviselni egy kis fáradságot. Ez bajt fog okozni! Ez nem az a viselkedés, amelyet egy kereszténynek tanúsítania kellene, és nem is Krisztus jó katonájának a viselkedése. A Kegyelem Korában mindig a szentek tisztességéről beszéltek. Vajon ez most is érvényes? Teljes mértékben! Ez olyan pozitív dolog, amely mindenhol és minden időben érvényes. Először ne is beszéljünk arról a hasonlatosságról, amellyel a teremtett emberiségnek rendelkeznie kellene, aminek az elérése Istennek az emberrel szemben támasztott legalapvetőbb követelménye. Gondold csak meg, keresztényként vajon nem kellene-e keresztényi tisztességgel rendelkezned? Ha nem rendelkezel azzal, akkor nem vagy méltó arra, hogy Isten követője légy, és Isten nem ismer el téged. Ha követni akarod Istent, függetlenül attól, hogy teremtett lény, vagy csupán egy hétköznapi ember akarsz lenni, emberként kell élned. A szívednek meg kell mutatkoznia Isten előtt. Mondhatod azt, hogy „Istenem, én így tervezem a Te követésed. Ez az én elhatározásom és célom. Összhangban van ez a Te szándékoddal?” Vagy lehet, hogy nem mondod ki közvetlenül Istennek, de el tudod fogadni Isten átvizsgálását, és titokban eldöntöd, hogy hagyod, hogy Isten megfigyelje, mit teszel a továbbiakban. Függetlenül attól, hogy milyen országban vagy milyen társadalmi háttérrel születtél, most, hogy követed Istent, már nem tartozol ahhoz az országhoz vagy azokhoz az emberekhez. Isten követője, Istenben hívő, Isten házának tagja vagy. Mindig és minden szempontból úgy kell tekintened magadra, mint Isten házához tartozó emberre, Isten követőjére. Arra kell törekedned, hogy Krisztus jó katonája legyél, a szentek mércéjével mérve magad. Ha folyton azt mondod, hogy „én koreai vagyok”, „én tajvani vagyok”, „én amerikai vagyok”, „mindannyiunknak megvan a saját életmódunk”, akkor vajon még mindig Isten követője vagy? A nézőpontod helytelen; ez egyértelműen a nem hívők nézőpontja. Ezek álhívők! Ha álhívő vagy, akkor mit keresel Isten háza körül csatangolva? Próbálod kereszténynek tettetni magad? Itt nem lesz tettetés! Teljesen hiábavaló az, hogy megpróbálj beolvadni. Ha keresztény vagy, el kell fogadnod az igazságot, és jól kell végezned a kötelességedet. Ezt jelenti Isten követése. Ha nem tudod jól végezni a kötelességedet, nem számít, hogy melyik országból származol; Isten nem fog elismerni téged. Nemzetiségüktől függetlenül, azoknak, akik hisznek Istenben, jól kell végezniük a kötelességüket, és el kell fogadniuk az igazságot. Ezt jelenti Isten követése. Ha azt állítod, hogy hiszel Istenben, de nem fogadod el az igazságot, és nem végzed a kötelességedet, akkor álhívő vagy, akárcsak a nem hívők. Nem vagy sem ilyen, sem olyan. Azokat, akik sem ilyenek, sem olyanok, gyorsan ki kell tisztítani Isten házából, az ilyen típusú emberek nem kívánatosak Isten házában. Ha a királyság emberének tekinted magad, akkor a királyság népének normáihoz kell tartanod magad. Ha azt mondod: „A királyság milyen népe? Én egy demokratikus ország polgára vagyok. Nekem van méltóságom, és emberi jogaim is vannak. Egy demokratikus ország normái szerint kell követeléseket támasztanotok velem szemben. Ellenkező esetben nem is tárgyalhatunk!” Sajnálom, de ez Isten királysága, nem pedig a Sátán királysága. Isten az Ő választott népét, a királyság népét akarja. Érted? (Igen, értem.) Ha hiszel Istenben és követed Őt, akkor hallgatnod kell az Ő szavaira. Ha azt mondod: „Követhetem Istent, de szükségem van arra, hogy szabadon válasszak. Szeretem meghallgatni, amit az emberek mondanak, figyelni arra, ami tetszik, és követni azokat, akiket kedvelek. Ne avatkozzatok bele. A hazám irányelvei és előírásai iránti engedelmességet helyezem előtérbe; ez a legfontosabb dolog. Nem tudom előtérbe helyezni az Isten szavainak, az igazságnak való alávetettséget. Számomra a hazám és a nemzetiségem az első, az igazság pedig a második vagy a harmadik. Elfogadhatom vagy elutasíthatom azt”, akkor vajon hogyan viszonyul Isten az ilyen emberhez? Nos, sajnálom, de el kell hagynod Isten házát! Isten házának nincs szüksége olyasvalakire, mint te. Te nem követed Istent; nem vagy a mennyek országának embere. Te a világ polgára vagy, és Isten nem beszél az olyanokhoz, mint te, és nem is üdvözíti az olyanokat, mint te. Az ilyenek nem képesek végezni a teremtett lényként rájuk háruló kötelességeket. A lehető leghamarabb távoznod kell, minél előbb, annál jobb!

Vannak, akik híres és kiemelkedő embereket imádnak. Folyton kételkednek abban, hogy Isten szavai valóban üdvözíthetik-e az embereket, és mindig azt hiszik, hogy csak a híres és kiemelkedő emberek szavainak van súlya és varázsa. Mindig azt gondolják magukban: „Nézzétek, milyen lenyűgöző az államfőnk! Nézzétek országgyűléseink pompáját, ragyogását, látványosságát! Egyáltalán hasonlítható-e ehhez isten háza?” Ha képes vagy ilyent mondani, az azt jelzi, hogy nem vagy hívő. Nem látod világosan a politika gonoszságát, a nemzet sötétségét, illetve az emberiség romlottságát. Nem látod, hogy Isten házában az igazság uralkodik, és nem látod vagy nem érted meg azt, amit Isten választott népének tapasztalati tanúságtételei bizonyítanak. Isten házában igazság van és oly sok tanúságtétel, Isten választott népének egésze felébred és megváltozik, mindannyian kezdik megtapasztalni Isten munkáját, és belépnek az igazságvalóságba. Látod-e azt az eljövendő látványt, amint Isten népe aláveti magát Neki és imádja Őt? Ez felülmúlja a képzeleted. Mindaz, amivel Isten háza rendelkezik, százszor, ezerszer jobb a világnál, és a jövőben mindaz, amivel Isten háza rendelkezik, csak egyre jobb, egyre rendezettebb és tökéletesebb lesz. Mindezek a dolgok fokozatosan teljesülnek, és Isten szava fogja megvalósítani őket. Isten választott népének egészét Ő választotta ki, és eleve elrendelte, így minden bizonnyal sokkal jobbak, mint a világ népe. Ha valaki nem látja ezeket a tényeket, akkor az vajon nem vak? Vannak, akik mindig úgy érzik, hogy a világ nagyszerű, és a lelkük mélyén a világ híres és kiemelkedő embereit imádják. Vajon nem ördögöket és sátánokat imádnak ők? Hisznek-e ezek a híres és kiemelkedő emberek Istenben? Olyan emberek ők, akik alávetik magukat Istennek? Istent félő szívük van? Elfogadják az igazságot? Mind démonok ők, akik ellenállnak Istennek – tényleg nem látod ezt? Ha a világ híres és kiemelkedő embereit imádod, akkor miért hiszel Istenben? Valójában hogyan tekintesz mindazokra a szavakra, amelyeket Isten kimond? Hogyan tekintesz Isten mindenek feletti szuverenitására? Vannak, akik nem csak, hogy nem félik Istent, de még a legcsekélyebb tiszteletet sem tanúsítják Iránta. Vajon ők nem álhívők? Nem kellene az ilyen embereket felszólítani arra, hogy azonnal távozzanak? (De igen.) És mi a teendő, ha nem távoznak? Siess kiűzni őket, eltakarítani őket. Az álhívők olyanok, mint a büdös legyek, túl undorító a látványuk. Isten házában az igazság és az Ő szavai uralkodnak, a cselekedetek pedig az igazságalapelvek szerint történnek. El kell takarítani az ilyen embereket. Szavaikkal azt hangoztatják, hogy hisznek Istenben, de a szívük mélyén lenézik Isten házát és megvetik Istent. Hajlandóak vagytok rá, hogy ilyen álhívők keveredjenek közétek? (Nem.) Ezért kell őket azonnal kitakarítani. Nem számít, hogy mennyire műveltek vagy tehetségesek, ki kell őket takarítani. Némelyek azt kérdezik: „Nem szeretetlenség ez?” Nem, hanem az alapelvek szerinti cselekedet. Vajon mit értek ez alatt? Azt, hogy nem számít, milyen nagy az érettséged, nem számít, milyen erős az igazságra való törekvésre irányuló akaratod, vagy hogy hiszel-e Istenben, egy dolog biztos: Krisztus az igazság, az út és az élet. Ez örökké változatlan. Ez kell, hogy legyen a te sziklád, az Istenbe vetett hited legszilárdabb alapja; a szívedben biztosnak kell lenned ebben, és nem kételkedhetsz benne. Ha még ebben is kételkedsz, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy Isten házában maradj. Vannak, akik azt mondják: „A mi nemzetünk nagyszerű nemzet, a mi fajunk nemes, szokásaink és kultúránk páratlanul előkelőek. Nem szükséges elfogadnunk az igazságot.” Vajon nem az álhívők hangja-e ez? Ez az álhívők hangja, és az ilyen álhívőket ki kell takarítani. Vannak, akik gyakran romlott beállítottságot fednek fel, és a beállítottságuk időnként csapongó és féktelen, mégis igaz az Istenbe vetett hitük, és el tudják fogadni az igazságot. Ha átesnek némi megmetszésen, akkor képesek bűnbánatot gyakorolni. Az ilyen embereknek lehetőséget kell biztosítani. Az emberek egy kissé ostobák, vagy nem látják tisztán a dolgokat, vagy félrevezetik őket, vagy egy esztelen pillanatban esetleg valami zavaros dolgot mondanak, vagy zavarosan viselkednek, mert nem értik az igazságot. Ennek a romlott beállítottság az oka; az ostobaság, a tudatlanság és az igazság meg nem értése okozza. Az ilyen embereket azonban nem lehet egy kalap alá venni az álhívőkkel. Itt arra van szükség, hogy az igazságról való beszélgetésből merítve megoldjuk ezeket a problémákat. Vannak, akik már évek óta hisznek Istenben, de egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és egy cseppet sem változtak. Ők álhívők. Ők nem Isten házának népe, és Isten nem ismeri el őket. Mit is jelent az, hogy ezeket a dolgokat mondom? Azt jelenti, hogy azt mondom nektek, hogy szorgalmasan törekedjetek az igazságra. Ne csupán erőfeszítést tegyetek. Isten az Ő szavai által, az igazság által üdvözíti az embereket. A legközvetlenebb mód az, hogy megengedi nektek, hogy felfogjátok az igazságot, és a kötelességetek végzése során gyakorlati problémákat oldjatok meg. Ez lehetővé teszi számotokra, hogy gyakorlatba ültessétek az igazságot, és alávessétek magatokat Istennek. Így Isten elégedett lesz, és megvigasztalódik az Ő szíve. Mi az, amit Isten a legkevésbé szeretne látni? Isten sok szót mondott, sok igazságot kifejezésre juttatott, rengeteg erőfeszítést fektetett belétek, és hatalmas árat fizetett értetek. Végül, amit Ő nyer, az egy olyan embercsoport, amely csupán erőfeszítést tesz, és nem marad más, mint egy olyan embercsoport, amely munkát végez. Ezek az emberek nem értik meg az igazságot, nem értik meg Isten szándékait, hanem csupán erőfeszítést tesznek. Ezek az emberek, bár talán megmaradnak, nem felelnek meg Isten szándékainak. Nem tekinthetők igazi teremtett lényeknek. Ez az, amit Isten a legkevésbé akar látni, és nem ez Istennek az emberiség üdvözítésére irányuló irányítási tervének eredeti szándéka.

Teljes szívvel el kell fogadnotok az igazságot, nem szabad követnetek a világi irányzatokat, és nem szabad a Sátán filozófiája szerint élnetek. Ahhoz, hogy Istent kövessétek, végeznetek kell a kötelességeteket, és ahhoz, hogy jól végezzétek a kötelességeteket, el kell fogadnotok az igazságot. Ez döntő fontosságú. Sokan az Istenbe vetett hitükben figyelmen kívül hagyják az igazságot. Még sokévnyi hit után sem ültetik gyakorlatba az igazságot, és teljes érdektelenséget tanúsítanak. Ezek az emberek álhívők, és előbb-utóbb ki lesznek rekesztve. Vannak, akik kizárólag a hús-vér testnek, a személyes haszonnak élnek, és kimerítik magukat az emberi kapcsolatokban, visszalépnek a kötelességeiktől, nem veszik azokat komolyan, és testi örömöket hajszolnak. Hát nem rendkívül önző és aljas dolog ez? Az ilyen emberek nem szeretik az igazságot; csupán a személyes hasznot és a hiúságot szeretik. Elvörösödnek és felizgatják magukat jelentéktelen előnyök miatt, elveszítve a becsületüket és az emberi méltóságukat. Hát nem tudatlanok és ostobák ők? Azoknak, akik valóban szeretik az igazságot, elsőként Isten jelenlétében kell keresniük az igazságot, függetlenül attól, hogy milyen körülményekkel szembesülnek. Kerülniük kell, hogy vitába keveredjenek, vagy szócsatába bocsátkozzanak másokkal. Az ilyen viselkedés éretlen és nélkülözi az éleslátást. Amikor sokan gyűlnek össze, különböző problémák merülnek fel, mert sokféle ember van, a jó és rossz témája pedig soha nem ér véget. Pontosan ilyen a romlott emberiség. A nem hívők körében még súlyosabb a helyzet. Minden egyes nap telítve van ellenségeskedéssel és forrongó feszültséggel. A világ már csak ilyen alattomos. Isten házában kevesebb gonosz ember van, mivel mindenki hisz Istenben, és ritkábban fordul elő az is, hogy az embereket kihasználják. Kevés a vita és a veszekedés. Ha nem értitek meg az igazságot, és folyton ezeken a dolgokon rágódtok, akkor azok elfoglalják a szíveteket és összekuszálják azt, és képtelenek lesztek Isten elé járulni. Ki kell törnötök az ilyen állapotokból, az ilyen viselkedés a csekély érettség jele. A csekély érettségűek sokszor a test dolgaira, a saját preferenciáikra és az önző vágyaik kielégítésére összpontosítanak. Ennek következtében elhanyagolják a kötelességeik végzésének tényleges és jogszerű feladatát. Az ilyen emberek képtelenek arra, hogy megfelelően igazgassák a dolgokat, és gyakran követnek el hibákat, ami a gyermeki éretlenség jele. Az életben érettségre kell törekednetek. Vajon mit értek érettség alatt? Azt, hogy megértitek az igazságot, hogy a felnőtt érettségével rendelkeztek, és hogy képesek vagytok megfelelni Isten követelményeinek és teljesíteni az Őáltala rátok bízott feladatokat. Azt, hogy képesek vagytok vállalni az emberi lény kötelességét, és képesek vagytok vállalni az általános kötelességeket, képesek vagytok ugyanolyan jól végezni a kötelességeket, mint mások, és elérni azt, amit mások el tudnak érni, példát venni azokról, akik alávetik magukat Istennek és az igazságra törekszenek, azt téve amit az embereknek tenniük kell, és olyan kötelességeket végezve, amelyeket az embereknek végezniük kell, kutatva és keresve az igazságra törekvés útját. Ez a növekedés folyamata az ember életében. Fel kell kutatnod és meg kell tudnod, hogyan vizsgálj meg olyan dolgokat, mint például azt, hogy hogyan viselkednek a normális emberek, és hogyan viselkednek azok, akik foglalkoznak a saját kötelességeikkel, valamint milyen módon, milyen megközelítéseket és alapelveket alkalmazva cselekednek ezek az emberek. A felnőtteknek megfelelően kell kezelniük a feladatköreiket. Bármi is történjen, még ha az ég leszakadna is, teljesíteniük kell a kötelességeiket, és nem szabad megengedniük, hogy a saját feladataik késedelmet szenvedjenek. A gyermekek viszont nagyon kíváncsiak a körülöttük zajló dolgokra. Ki akarnak menni és megnézni, hogy mi történik. Bármilyen esemény hatással lehet rájuk, és eltérítheti őket attól, hogy azt tegyék, ami helyes. Vajon ez nem a feladatköreik iránti elkötelezettség hiánya? A legkisebb probléma is félbeszakíthatja őket. Valakinek egyetlen megjegyzése is megzavarhatja a szívüket, vagy egy vicc is félreértésekhez és érzelmi kitörésekhez vezethet, ezek miatt akár két-három napig is negatívan viselkedhetnek, késleltetve a kötelességeik végzését. Még az is előfordulhat, hogy a kilépést fontolgatják, és a vezetőknek meg a dolgozóknak folyamatosan rá kell beszélniük és győzködniük kell őket, az igazságokról társalogva és érvelve velük. Vajon ez nem a csekély érettség és az éretlenség jele? Úgy tűnik, mintha az emberek soha nem nőnének fel, éretlenek maradnak, mint a gyermekek – naivak és nevetségesek. Mások lenézik őket, nincs méltóságuk és becsületük, és Isten sem elégedett velük.

Az igazságra kell összpontosítanotok – csak így lehet belépésetek az életbe, és csak ha már van belépésetek az életbe, akkor tudtok gondoskodni másokról és vezetni őket. Ha azt tapasztaljuk, hogy mások cselekedetei hadilábon állnak az igazsággal, akkor szeretettel segítenünk kell nekik abban, hogy törekedjenek az igazságra. Ha mások képesek gyakorolni az igazságot, és vannak alapelvek abban, ahogyan cselekednek, akkor meg kell próbálnunk tanulni tőlük és követni a példájukat. Ez a kölcsönös szeretet. Ilyen légkörnek kell lennie a gyülekezeten belül – ahol mindenki az igazságra összpontosít, és arra törekszik, hogy elérje azt. Nem számít, hogy az emberek mennyire idősek vagy fiatalok, vagy hogy tapasztalt hívők-e vagy sem. Az sem számít, hogy jó vagy gyenge képességűek. Ezek nem számítanak. Az igazság színe előtt mindenki egyenlő. Azt kell nézni, hogy ki beszél helyesen és az igazságnak megfelelően, ki gondol Isten házának érdekeire, ki viseli a legnagyobb terhet Isten házának munkájában, ki érti meg jobban az igazságot, kinek van igazságérzete, és ki hajlandó megfizetni az árat. A testvéreiknek támogatniuk és helyeselniük kell az ilyen embereket. Ennek az igazságra való törekvésből fakadó tisztességes légkörnek kell uralkodnia a gyülekezetben; ily módon a Szentlélek munkálkodni fog, Isten pedig áldásokkal ajándékoz meg, és vezetni fog. Ha a gyülekezetben olyan légkör uralkodik, amelyben pletykálnak, cirkuszolnak, haragot táplálnak egymással szemben, irigykednek egymásra, és vitatkoznak egymással, akkor bizonyosan nem fog munkálkodni bennetek a Szentlélek. Egymás ellen küzdeni és titokban harcolni, megtéveszteni, becsapni és összeesküvést szőni egymás ellen – ez a gonosz légköre! Ha ilyen légkör uralkodik a gyülekezetben, akkor a Szentlélek bizonyosan nem fogja végezni a munkáját. A Bibliában az Úr Jézus a következőket mondta: „Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:19-20). Ez Isten szava, ez az igazság. Amikor Isten beszél, akkor az meg is történik. Ha Isten szándéka ellen cselekszel, és nem követed az Ő szavait, akkor Isten el fog határolódni tőled. Ha nem olvasod Isten szavát, nem fogadod el a leleplezést, az ítéletet, avagy az Ő szavai általi megmetszést, valamint elutasítod a testvéreid segítségét, állandóan mások hibáira és problémáira összpontosítva, miközben azt gondolod, hogy te magad nem is vagy annyira rossz, és mindenki másnál jobbnak tartod magad, akkor bajban vagy. Először is, a Szentlélek nem fog munkálkodni benned, és lemaradsz Isten áldásairól. Másodszor, a testvéreid is el fognak határolódni tőled, nem lesz senki, aki segítene neked, és ez megnehezíti azt, hogy hasznodra legyen a támogatásuk. Isten munkája és áldásai nélkül, a testvéreid segítsége és támogatása nélkül nehéz helyzetben fogod találni magad, és képtelen leszel előrehaladni. Vajon tudod hatékonyan végezni a gyülekezeti munkát, ha kizárólag emberi adottságokra és képességekre támaszkodsz? Minden hiábavaló lesz, elpazarolt erőfeszítés. Vajon nem veszélyes eljutni erre a pontra? Mennyi gyötrelmet fogsz megtapasztalni a szívedben? Mindenesetre a helyes úton kell járnod, az igazságra való törekvés útján, hogy elnyerd Isten áldásait és a testvéreid segítségét. Ha a saját utadon jársz, az zsákutcába vezet, és akik nem törekednek az igazságra, azok végül ki lesznek rekesztve. Ezt akkor kezditek majd értékelni, amikor idővel fokozatosan megtapasztaljátok. Minden törekvésetekben az igazságalapelveket kell keresnetek, amíg szívetekben és lelketekben egyek nem lesztek, csak akkor tudtok majd harmonikusan együttműködni, mint egy kötél összesodort szálai. Ha harmonikus együttműködés van, akkor jól tudjátok végezni a kötelességeiteket, és eleget tudtok tenni Istennek.

2017. szeptember 19.