Sok ember hisz Istenben, de kevesen törekednek az igazságra. Hogyan tudod felismerni, hogy valaki törekszik-e az igazságra? Hogyan tudod megítélni, hogy olyan ember-e, aki törekszik az igazságra? Tegyük fel, hogy van valaki, aki hét-nyolc éve hisz Istenben. Sok szót és doktrínát el tud mondani, szája tele van lelki szókinccsel, gyakran segít másoknak, nagyon lelkesnek tűnik, képes lemondani dolgokról, és nagy tetterővel teszi a kötelességét. Mégsem látni, hogy sokat gyakorol az igazságból, arra sem képes, hogy valós tapasztalatokat vitasson meg az életbe való belépésről, még kevésbé észlelhető változás az életfelfogásában. Biztosra mondható, hogy aki ilyen, az nem törekszik az igazságra. Ha valaki őszintén szereti az igazságot, egy idő után képes lesz beszélni a megértéséről, és legalábbis néhány dologban képes lesz alapelvek szerint cselekedni; lesz némi tapasztalata az életbe való belépésről, és minimum mutat némi változást a viselkedésmódjában. Akik törekszenek az igazságra, azoknak folyamatosan fejlődő szellemi állapotuk van, hitük Istenben fokozatosan növekszik, van némi megértésük arról, hogy mit fednek fel, valamint a romlott beállítottságukról, van személyes tapasztalatuk és valódi rálátásuk arra, hogy Isten hogyan munkálkodik az emberek megmentésén. Mindezen dolgok fokozatosan kiemelkedővé válnak bennük. Ha látod ezeket a megnyilvánulásokat egy emberben, akkor biztosra tudhatod, hogy olyasvalaki, aki törekszik az igazságra. Az emberek meglehetősen lelkesek, amikor először kezdenek hinni Istenben, de semmit nem tudnak az Istenben való hitről. Azt gondolják, hogy Istenben hinni azt jelenti, hogy jó embernek lenni és a helyes úton járni. Később, Isten szavainak evésén, ivásán, prédikációk és közlések hallgatásán keresztül, képesek megkülönböztetni különféle dolgokat. Felismerik, hogy az embereknek romlott beállítottságaik vannak, és hogy keresniük kell az igazságot, hogy feloldják azokat, valamint el kell fogadniuk Isten üdvösségét, és megértik, mit jelent Istenben hinni. Fokozatosan nyernek némi megértést Isten munkájáról és Isten arra irányuló szándékáról, hogy megmentse az emberiséget. Ez apránként gyűlik össze, és fokozatosan indulnak el az Istenben való hit helyes útján. A megértésük és megtapasztalásuk az igazság valóságokról fokozatosan emelkedik, és nem ragadnak le a szó szerinti magyarázatoknál vagy a szavaknál és doktrínáknál. Ha valaki több éve hisz Istenben, és továbbra is szavakat és doktrínákat szól, gyakran mond néhány frázist az Istenben való hitről, és úgy tűnik, elég jól megy neki a hit, de nem tud élettapasztalatról vagy önmaga megismeréséről beszélni, valamint képtelen megkülönböztetni az álhívőket és a gonosz embereket, ha ezek a problémák megtalálhatóak benne, azt jelenti, hogy nem ismeri Isten munkáját, és megállapítható, hogy nem törekedett az igazságra az alatt a néhány év alatt, amíg Istenben hitt. Ez egy nagyon világos jel.

Annak felmérésére, hogy egy vezető vagy egy dolgozó rendelkezik-e az igazságvalósággal, először is nézd meg, hogy a beszéde tartalmaz-e valódi tanúságtételt és új megvilágítást. Ha egyeseket pár éve nem láttál, akkor a beszélgetésük eleinte újnak és frissnek érződhet, mivel egy prédikáció meghallgatása után új megvilágításban tudnak beszélni. Azonban, miután két-három napot eltöltesz velük, ismét a múltjukból származó apró tapasztalatokról és bizonyságtételekről kezdenek beszélni, arról, hogy Isten hogyan mentette meg őket és hogyan ruházta fel őket kegyelemmel és áldásokkal. Kevesebb, mint egy héten belül ugyanazokat a felszínes tapasztalatokat és ismereteket ismételgetik, amelyekről azelőtt beszéltetek. Ez fejlődés? Egy pillantással láthatod, hogy ez nem fejlődés. Sok évnyi Istenben való hit után rengeteg szóval és doktrínával vannak felvértezve, és tudnak néhány helyes dolgot mondani, ám amikor dolgok érik őket, még mindig összezavarodnak, és nem tudják kezelni azokat. Nem találják az igazságalapelveket, sem az embereket nem tudják megkülönböztetni. Ez fejlődés? (Nem.) Ez nem fejlődés. Habár több évig teljesítették kötelességeiket, ha megkérdezed tőlük, hogy elérték-e az Isten iránti hűséget, maguk sem értik. Mindenesetre időben ott vannak minden összejövetelen, és látszólag normálisan teszik a kötelességeiket. De ha megkérdezed őket, hogy keresztülmentek-e bármilyen valódi átalakuláson, nem tudnak világos válaszd adni. Ez probléma. Azt mutatja, hogy nem értik az igazságot. Ha megértenék az igazságot, képesek lennének világosan látni ezeket a problémákat. Egyesek elérnek némi eredményeket a kötelességeikben, de ha megkérdezed tőlük, hogy miért teljesítik a kötelességüket, csak azt tudják mondani, hogy a teremtett lényeknek kötelességeket kell teljesíteniük, ám nincsenek tisztában a részletekkel. Ha megkérdezed tőlük, rendelkeznek-e gyakorlati alapelvekkel a kötelességeik teljesítése során, ezt nem tudják felmérni. Mondanád, hogy kellően tudják teljesíteni a kötelességeiket? (Nem, nem tudják.) Ez nem fejlődés. Hát nem bosszantó, ha valaki nem fejlődik? Ha megkérdezed tőlük, hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy a kötelességeik teljesítése során megmetszik őket, azt mondják, hogy hallgatnak, engedelmeskednek, és nem állnak ellen. Ez volt az alapelvük sok évvel ezelőtt, és még most is ugyanez az alapelvük, és nem változott. Mindenesetre csak megteszik, amit mondtak nekik. Ha megkérdezed őket, hogy nyertek-e valami megértést abból, hogy megmetszették őket, hogy felfedezték-e saját lázadó állapotukat és romlott természetüket, illetve mélyebb lett-e az önismeretük, semmit nem tudnak, vagy nem értenek ebből. Mindenesetre kitartanak egy szabály mellett: amikor azzal szembesülnek, hogy megmetszik őket, akkor engedelmeskedniük kell, ki kell igazítaniuk a gondolkodásmódjukat, nem szabad ellenállniuk vagy magukat igazolniuk, valamint tűrniük kell és szelíden engedelmeskedniük. Ez volt a nézőpontjuk azelőtt, most pedig még inkább ez. Vajon ez az igazság elnyerésének megnyilvánulása? (Nem.) Az Istenben való hit folyamatában ezek az emberek nem mentek be az igazság egyik aspektusának valóságába sem, és az igazság egyetlen aspektusának alapelvét sem ragadták meg szilárdan. Annak ellenére, hogy azt mondják nekik: „Amikor dolgok történnek veled, gyakorolnod kell az igazságot, szilárdan meg kell ragadnod az igazságvalóságokat, és nem szabad letérned erről a területről,” mégsem tudják, hogyan keressék az igazságalapelveket, amikor dolgok történnek velük, nem aprólékosak, és csak átvergődnek az útjukon. Úgy tűnik, az általános irányhoz ragaszkodnak, ahhoz, hogy engedelmesek és figyelnek, hogy jól végzik az aktuális munkát, nem felületesen és hanyagul, és hogy képesek megóvni a gyülekezet érdekeit, de vajon értik-e az igazság egyes aspektusainak a részleteit? Gyakorlatba tudják ültetni azokat? Ez attól függ, hogy az embereknek van-e igaz ismeretük és tapasztalatuk az igazság egyes aspektusairól. Nem ismerik a kapcsolatot az igazság egyes aspektusai között, vagy azt, hogy konkrétan melyik állapot érintett, amikor valami történik, illetve azt, hogy melyik beállítottság okozta azt az állapotot. Ha két ember ugyanazt a dolgot mondja, akkor nem tudják a különbséget a két ember természete között, sem azt, hogy hogyan kezeljék őket. Ez az igazság megértése? Ez nem az igazság megértése. Ha három-öt éve hiszel Istenben, de nem ismered a gyakorlati oldalát ezeknek az igazságoknak, és ha nyolc-tíz éve hiszel Istenben, és még mindig nem ismered, akkor nem nyerted el az igazságot. Mi hiányzik most nektek? A legtöbb ember úgy hisz Istenben, mintha egy csatasorba kapaszkodna, azt gondolván, hogy amennyiben a végsőkig ragaszkodik az „Istenbe vetett hit” szavaihoz, akkor sikerrel jár majd. Azonban nem kezdeményezi, hogy keresse vagy elfogadja az igazságot; nem sikerül jól teljesítenie a kötelességeit, szilárdan megállnia a bizonyságtételében, és legyőznie az ellenséget, a Sátánt; és nem nyerte el az igazságot és az életet. Micsoda súlyos hiba! Ez ennyire szánalmas, mindenféle élettapasztalat nélkül hinni Istenben sok éven keresztül. Amikor az emberek ilyen állapotba zuhannak, akkor minden egyes nap csak a felszínen elfoglaltak, ragaszkodnak néhány előíráshoz, nem sértik meg az adminisztratív rendeleteket e körön belül, és befejezik az aktuális munkát. Ez helyesnek tűnik az ember szemében, és ha az igazságot használod ennek a helyzetnek a felmérésére, akkor nem követtek el szörnyű hibát. Mit gondolsz a hitnek erről a módjáról? (Isten nem szereti.) Ez a válasz csak doktrína. Saját szemszögedből, ez a fajta hit nem juthat el az igazságra, mivel soha nem érsz el fejlődést. Amikor Isten háza egy ideig az Isten megismeréséről szóló igazságokról beszél, akkor Isten megismerésére összpontosítasz; amikor beállítottságbeli változásról beszél, akkor a beállítottság megváltoztatására összpontosítasz; amikor a megtestesült Isten megismeréséről beszél, akkor a megtestesült Isten megismerésére összpontosítasz; amikor Isten munkájának vízióiról beszél, akkor a víziókkal kapcsolatos igazságokra összpontosítasz; amikor az evangélium terjesztésével kapcsolatos igazságokról beszél, akkor az igazságnak erre az aspektusára összpontosítasz. Hallgatod és megérted, amit csak mond Isten háza, tehát ha senki nem prédikál, hogy ellásson téged, akkor vajon lesz saját utad? Még mindig képes leszel előre haladni? Hogyan fogsz járni? Amikor például az emberek arról beszélgetnek összejöveteleken, hogy mi az Istennek való alávetettség, azt mondod: „Nincs nagyon mély tapasztalatom erről, csak azt érzem, hogy az Isten iránti alávetettség döntő fontosságú.” Ha megkérdeznek az emberek, hogy hogyan gyakorlod az Istennek való engedelmeskedést, azt mondod: „Istennek engedelmeskedi annyi, mint elgondolkodni azon, hogy mit mond Isten, amikor a dolgok érnek, és az Ő szavai szerint gyakorolni.” Amikor arra kérnek az emberek, hogy beszélj több részletről, és arról, hogy mit kell tenni, ha képtelen vagy alávetni magad, amikor valami ér, vagy mit kell tenni, ha a személyes érdekeid érintettek, azt mondod: „Ezeket a dolgokat még nem tapasztaltam meg.” Ez azt jelenti, hogy még nem nyertél belépést. Egy darabig Isten háza az Isten megismerésével kapcsolatos igazságokról beszél. Ha valaki megkérdezi, hogy értél-e el haladást Isten megismerésében, azt mondod: „Haladtam. Úgy gondolom, hogy Istent megismerni a legfontosabb dolog az Istenbe vetett hitben. Ha az emberek nem ismerik Istent, akkor mindig meg fogják sérteni Isten természetét, és ha mindig ezt teszik, akkor a sötétségbe fognak zuhanni, csak felszínes szavakat tudnak majd mondani, és nem fognak semmilyen igazságot megérteni, épp olyanok lesznek, mint a nem hívők – mindig olyan dolgokat tesznek majd, amelyek az igazsággal ellentétesek, és mindig olyan dolgokat tesznek majd, amelyek ellenállnak Istennek.” Ez az illető újra megkérdezi: „Szóval, hogyan ismered Istent? Amikor Isten munkáját, Isten szuverenitását, és Isten útmutatását tapasztalod a mindennapi életedben, mely dolgokat ismered el Isten vezetéseként, és mely dolgokban tudod egyértelműen érezni Isten szuverenitását? Hogyan érted meg Isten szuverenitását? A való életben, az alapján, amit érzékelsz és érzel, Isten természetének mely aspektusait látod az Ő szuverenitásában?” Ha képtelen vagy bármit is mondani, az azt bizonyítja, hogy nincs tapasztalatod. Ha azt mondod: „Van egy dolog, amiben érzem Isten útmutatását”, ez csupán némi érzés, és nem jelenti azt, hogy van ismereted Istenről. Valójában a való életben mindent Isten ural, rendez és rendel el. Ha az emberek sokat tapasztaltak, akkor érezhetik, hogy semmi sem egyszerű, és hogy minden azért történik, hogy az emberek leckéket tanulhassanak meg, hogy láthassák Isten szuverenitását és az Ő mindenhatóságát, végül pedig megismerjék Isten természetét. Csak amikor eléred ezt az eredményt, akkor fogod tudni, hogyan vesd alá magadat Istennek az Ő szándékaival összhangban, akkor lesz teljes mértékben előre vezető utad a gyakorlásodban. Ezzel a szintű tapasztalattal nemcsak egyre erősebb lesz az ember hite, hanem a legfontosabb dolog az, hogy lesz megértése Isten természetéről, és tudja, hogyan vesse alá magát Istennek. Ez az igazság elnyerése.

Egyesek igazságra való törekvésében mindig vannak elhajlások; mindig néhány szellemi doktrínáról és hamis elméletekről szóló üres beszédre összpontosítanak azért, hogy hencegjenek. Mit gondoltok erről a fajta törekvésről? Függetlenül attól, hogy olyan embernek gondoljátok-e magatokat, aki az igazságra törekszik, vagy sem, jelenleg a legdöntőbb kérdés az, hogy vajon nyertetek-e némi gyakorlati dolgot, nevezetesen, gyakorlati tudást? (Én nyertem valamennyit.) Mit nyertél? Fel tudod becsülni? (Nyertem némi megértést és betekintést abba, hogy a Sátán hogyan rontja meg az embereket, valamint ebbe a gonosz világba.) Egy kis ismeretre tettél szert. Szóval, ez a tudás meg tudja-e változtatni az életed irányát, az életcélodat és a viselkedésed alapelveit a valódi életedben? Nem számít, melyik embercsoport között élsz, ez a tudás, vagy azok az igazságok, amelyeket megértettél, befolyásolhatják-e az életedet és az életcélodat? Ha teljesen nem is tudnak megváltoztatni téged, akkor legalább némi változásnak és önuralomnak lennie kell abban, amit mondasz, és amit teszel. Jelenleg, az érettségetek szintjét tekintve, vajon a legtöbbetek nincs még mindig megrekedve ezen a szinten? (De igen.) Ehhez növekedésre van szükség. Ha a megértésed az igazságról túl felszínes, az nem jó, és abban sincs semmi jó, ha csak arra vagy képes, hogy egy kis doktrínát mondj, vagy egy kicsit visszafogott legyél. Meg kell értened az igazságot, hogy legyen utad a gyakorlásra, és hogy képes legyél megváltoztatni az életcélodat. Ha már elfogadtál a szívedben minden igazságot, amelyet megértesz, és azokat a prédikációkat, amelyeket hallgattál, és ezek képesek befolyásolni az életedet, megváltoztatni a viselkedésed irányát és célját, valamint megváltoztatni a viselkedésed alapelveit, vajon nem jobb ez egy kicsivel, mint azok az eredmények, amelyek egy kis korlátozás elfogadása által érhetők el? Jelenleg megrekedtetek a korlátozások elfogadásánál és az előírások követésénél – vajon ez az aktív gyakorlás és belépés útja? Egyáltalán nem. Ha örökre megrekedtek a korlátozások elfogadásánál és az előírások követésénél, vajon mik lesznek a következmények? Képesek lesztek bemenni az igazságvalóságokba? Képesek lesztek valódi változáson keresztülmenni? Emellett, miközben korlátozva vagytok és előírásokat követtek, értetek el bármilyen eredményt is az igazság gyakorlásában? Egyáltalán nem. Ezért még mindig a legfontosabb dolog az igazság megértésére való összpontosítás. Az, hogy visszafogott vagy és előírásokat követsz, nem jelenti azt, hogy megérted az igazságot, még kevésbé azt, hogy gyakorlod az igazságot. Egy életen át tartó visszafogottság és az előírások követése nem fogja meghozni az igazság megértésének és az igazság gyakorlásának a hatását. Ez hiábavaló! Ezért bármennyi szenvedést visel is el valaki a visszafogottság és az előírások követése miatt, annak a legcsekélyebb értéke vagy értelme sincs.

Miután prédikációkat hallgattatok és megértettétek az igazságot, tapasztaltatok bármilyen valódi változást? Például arra gondoltok, hogy a korábbi, tetszetős tudásra és elméletekre való törekvéseitek, valamint a hírnév, a nyereség és a státusz hajszolása nem Istenbe vetett hit, hanem inkább a vallásos hithez tartozik, és hogy a hírnévre, nyereségre és státuszra való törekvés aljas dolog, ha pedig így éltek és viselkedtek, akkor teljességgel démonná váltok, akinek a pokolba kell jutnia, és hogy így élni túl fájdalmas. Rendelkeztek ezzel a tapasztalattal és tudással? Milyen személyes tapasztalatod van? Olyan, hogy a tudásra, hírnévre, nyereségre és a státuszra való törekvés annyira fárasztó! Úgy érzed, hogy túl sok veszekedés van, túl sok baj, a nem hívők között élni pedig fárasztó és túlságosan fájdalmas. Azt mondod: „Nem tudok így élni. Ha úgy élek, mint ők, annyi fájdalomban lesz részem, mint nekik. El kell szakadnom az ő életmódjuktól.” Ez a te elsőkézből való megtapasztalásod? Mélyen megtapasztaltad, hogy a romlott emberiség az igazságot a legkevésbé sem fogadja el, hogy mindannyian harcolnak, mesterkednek, és megpróbálják egymást becsapni, hogy titokban alátesznek egymásnak, és hogy addig verik egymást, míg vér nem folyik egy kis haszonért. Megtapasztaltad, mennyire nem akar egyikük sem az élet helyes útján járni, és hogy ehelyett trükkökre és cselszövésre hagyatkoznak, hogy megtegyenek dolgokat. Mit érzel leginkább, amikor ilyen környezetben élsz? Azt érzed, hogy nincs méltányosság vagy igazság abban a világban, hogy túl elvetemült és túl sötét, az emberek pedig úgy élnek ott, mint a démonok. Azt gondolod, ha megpróbálnál jó ember lenni, az nem lenne könnyű, és hogy nem tudnád megvalósítani. Úgy érzed, hogy ha ahhoz a világhoz akarnál alkalmazkodni, akkor neked is démonná kellene válnod és démonként kellene élned, hogy be tudj olvadni a démoncsoportokba és csatlakozni tudj a társadalmi irányzatokhoz; azért, hogy egy falat élelemért, saját megélhetésedért és a túlélésedért harcolj, meg kellene küzdened velük, és olyan dolgokat kellene mondanod és tenned, amelyek ellenkeznek az akaratoddal. Minden nap így élni annyira kimerítő lenne, de ha nem így élnél, akkor az emberek kiközösítenének, és nem lenne módod az életre. Mit tapasztaltál ebben az életkörnyezetben? Fájdalmat, gyötrelmet és tehetetlenséget. Megtapasztaltad az emberek között létező elvetemültséget, a kegyetlenséget és a sötétséget, és nem látod az emberi élet fényét. Amikor elkezdtél hinni Istenben, és Isten szavainak olvasására összpontosítottál, mit tapasztaltál? (Megértettem az igazságot a szívemben, éreztem, hogy jobb hinni Istenben, és vigaszt éreztem a szívemben.) Míg Isten házában élsz, boldognak érzed magad, Isten áldásait élvezed, és sok igazságot meg tudsz érteni; amikor a testvéreiddel vagy, segíteni és támogatni tudjátok egymást, egyenlően bánhattok egymással, és harmóniában élhettek. Minden nap nyugalmat érzel a szívedben, szabadnak és felszabadultnak érzed magad. Nem kell aggódnod amiatt, hogy megtévesztenek, többé már nem nyomnak el és nem bánnak rosszul veled mások. A gonosztevőket fokozatosan felfedik és kiiktatják, és egyre kevesebben lesznek. Isten házát az igazság és Isten uralja. Isten választott népe szabadon beszélhet, megszorítások nélkül, joguk van a választáshoz, és joguk van a gonosz emberek leleplezéséhez. Akik nem fogadják el az igazságot, és továbbra is képesek gonosz tettekre, azokat fokozatosan kitakarítják. Isten házában nem létezik olyan jelenség, hogy az embereket gyötrik vagy elnyomják. Ha van egy probléma, azt mindenki megbeszéli. Ha probléma van, akkor a vezetők és a dolgozók beszélgetnek az igazságról és megoldják azt. Az emberek fokozatosan megértik az igazságot, és egyre kevesebb törtvénytelen dolog fordul elő. Isten választott népe mind el tudja fogadni az igazságot, az igazság által visszafogottá válhat, és változtatni tud a szavain és a tettein. Ha valaki gonosz dolgot tesz, azt mindenki világosan láthatja, és jelenti. Ezért egyre kevesebb gonosz ember van Isten házában. Most egyre inkább érzed, hogy Isten házának környezete igazán jó – a testvérek szeretik egymást és bárki, akinek nehézségei vagy elhajlásai vannak, kaphat segítséget; bárki, akinek nehézségei vannak, megoldhatja azokat, ha pedig olyan problémák vannak, amelyeket nem lehet megoldani, akkor az emberek Istenre tekinthetnek, Rá támaszkodhatnak, és az Ő szavai szerint megoldhatják azokat. Isten házában élve boldognak és reménytelinek érzed magad, láthatod a fényt, és teljes mértékben élvezheted Isten szeretetét és üdvösségét. Ez a környezet nagyon jótékony az emberek életben való haladása szempontjából. Azáltal, ha a gyülekezetben élsz, ebben a környezetben, ahol ott van az igazság, fokozatosan megértheted az igazságot, szíved fokozatosan ragyogóbbá válik, szabadnak és felszabadultnak fogod érezni magad. Ezek az igazság megértése által elért eredmények. Van egy nyilvánvaló jellemvonása azoknak az embereknek, akik elnyerték az igazságot: viszonylag szabadok és felszabadultak. Nem kell visszafogniuk magukat, az igazság hatással lesz majd a szavaikra és a tetteikre, valamint meg fogja változtatni az életmódjukat és az életük irányát. Amikor kialakul benned az istenfélő szív, és amikor istenfélő szív vezet téged, akkor azoknak a dolgoknak a természete, amiket teszel, teljesen más lesz, mint amiket korábban tettél, amikor az önkontrollt és a visszafogottságot alkalmaztad. Ilyen körülmények között, ha státuszt kapnál, ha lenne lehetőséged és meglennének a megfelelő feltételek mások gyötréséhez, még mindig megtennéd? (Nem.) Miért nem? Azért, mert nem tervezed, hogy embereket gyötörj, vagy azért, mert nincs meg a képességed arra, hogy embereket gyötörj? (Azért, mert a beállítottságom addigra megváltozik.) Így van, istenfélő szíved lesz, és lesznek alapelveid és alapvonalad a tetteidben. Ezen a ponton bármilyen kísértéssel szembesülsz is, képes leszel a szívedből ezt mondani: „Ha ezt teszem, az nem tetszik Istennek, és nem tehetek olyan dolgokat, amelyek sértik Istent.” Érettséged természetszerűen eléri ezt a lépcsőfokot, és képes leszel ilyen szavakat mondani. Jelenleg meg tudjátok valósítani ezt a lépcsőfokot ilyen természetesen? (Még nem.) Ez azt bizonyítja, hogy az igazság még nem fejtette ki a hatását benned; csupán a viselkedésedet korlátozza, de nem tudja szilárdan visszafogni a szívedet, vagy megváltoztatni az életed irányát, sem a viselkedésed alapelveit és célját.

Most mindannyian elkezdtetek már az Istenbe vetett hitetekben az igazságra való törekvésre összpontosítani, tehát mire alapozzátok a viselkedéseteket? A lelkiismeretre, mint az emberi viselkedés alapvonalára, és az erkölcsre. Milyen messze vannak ezek a dolgok az igazságtól? Vajon a lelkiismeretnek, mint az emberi viselkedés alapvonalának, valamint az erkölcsnek van köze az igazsághoz? Távolról sincs. A lelkiismereten alapuló viselkedés a legjobb esetben jó emberré tehet, de messze elmarad Isten követelményétől. Isten követelménye az emberek számára az, hogy az igazság alapján viselkedjenek és az Ő szavai szerint éljenek. Amikor valaki, aki hisz Istenben, képes felfogni az igazságot, megérteni az igazságot és gyakorolni az igazságot, valamint az igazság alapelvei szerint türtőztetni magát, akkor az fel fog nőni. Ha nem törekszik az igazságra, akkor soha nem fog felnőni. Egyesek elkezdtek törekedni az igazságra, és eltökéltek, mondván: „Minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hogy az igazságra törekedjek, és igyekezzek Isten szavai és az igazság szerint gyakorolni, a szabályok szerint tenni dolgokat, alapelvekkel és határokkal cselekedni, valamint tartózkodni attól, hogy olyan dolgokat tegyek, amelyek sértik Isten természetét, vagy amelyek vétkeznek Isten ellen – anélkül, hogy bárkire is szükségem lenne ahhoz, hogy irányítson, türtőztessen vagy felügyeljen engem ennek érdekében. Habár senki nem felügyel engem, ha valami megsérti Isten természetét, ha hiányzik belőle az istenfélő szív és megsérti Istent, akkor semmiképpen nem fogom megtenni azt. Még ha van is ilyen elgondolás a szívemben, képes vagyok türtőztetni magam – nem szabad véghez vinnem.” Ez az állapot aktív és pozitív. Tegyük fel például, hogy Isten háza megkér valakit, hogy őrizzen egy értékes tárgyat, és erről csak pár ember tud. Ha mások tudnak erről a dologról, akkor az illető képes jól gondját viselni annak a tárgynak, törődni vele, és megakadályozni, hogy elvesszen, megsérüljön, ellopják, vagy tönkre tegyék. Ugyanakkor arra is képes, hogy tartózkodjon attól, hogy kapzsi és birtokló legyen, szívében pedig alaposan megszenteli ezt a tárgyat. Vajon nem jó ember az ilyen? Jelen szempontból elmondható, hogy jó ember, mivel nincsenek olyan elgondolásai vagy gondolatai, hogy eltulajdonítsa azt a tárgyat. Egy lépéssel tovább haladva, képes tökéletes hűséggel őrizni ezt a rá bízott tárgyat, és a legjobb képessége szerint teljes szívvel felvállalja ezt a felelősséget, valamint elmondható, hogy beleadja teljes szívét, és jól végzi a munkáját. Ám egy napon megváltoznak a dolgok. Néhány embert, aki tudott erről a dologról, letartóztatnak és börtönbe zárnak, másokat pedig különböző helyekre szállítanak. Egyedül ez az ember marad, aki tud a tárgyról. Ilyen körülmények között vajon nem változott meg a környezete? De igen, a környezete megváltozott, a próba pedig megérkezett. Először eltökélt marad a szíve, és továbbra is komolyan és felelősen őrzi a tárgyat, minden egyéb gondolat nélkül. Később meghallja, hogy azok az emberek, akik tudtak róla, eltűntek. Még akkor is ezt gondolja: „Nem szőhetek terveket ezzel a tárggyal kapcsolatban; továbbra is jól kell őriznem. Még ha az emberek nem is tudnak róla, Isten tud!” Vajon nem jó ember? (Jelenleg még mindig jó embernek tűnik.) Miért van ez? Azért, mert a jó ember normái szerint, ha valaki eléri ezt a szintet, akkor már nagyon jónak számít. Ám egy napon egy súlyos válság következik be a családjában, sürgősen pénzre van szüksége, és nincs kéznél elég. A környezete ismét megváltozott, és amikor a környezet változik, újra eljött az ideje annak, hogy próbára legyen téve. Eleinte még fontolgatja, hogy pénzt kér kölcsön, de két-három sikertelen kísérlet után mozgolódni kezd a szíve: „Hát nincs egy értékes tárgy a birtokomban? Vajon nem ostobaság tőlem, hogy elmegyek pénzt kölcsön kérni, amikor itt van valamennyi az orrom előtt? Senki sem tudja, hogy őrzöm ezt a tárgyat. Különben is, ez a tárgy csak porfogó itt. Egyszerűen nem az a helyes, ha használom? Akár használhatom is!” Majd egy jobb, logikusabb gondolatra jut: „Hát nem Isten készítette ezt a számomra? Isten kegyet tanúsít irántam, köszönet legyen Istennek!” Minél többet gondolkodik ezen, annál inkább érzi úgy, hogy ez a megfelelő dolog, amit tehet. Két-három nap elmélkedés után szívében békességet érez, a lelkiismerete pedig nem dorgálja. Végül eldönti: „Egyszerűen használni fogom ezt a pénzt!” Mi történt? (A gondolkodásában változás kezdődött.) Hogyan következett be ez a változás a gondolkodásában? (A környezet okozta.) Vagyis a környezettel van probléma? A környezet változtatta meg? (Nem.) Akkor hogyan tudjuk ezt pontosan leírni? Amikor a környezete korábban kétszer is megváltozott, akkor miért nem ingott meg a szíve? (Az még nem a mélyszegénység és csalódottság ideje volt.) Mielőtt az ember elérné ezt a pontot, a belső gondolatai és az igazi beállítottsága nem fog lelepleződni. Abban az időben mondhatjuk-e, hogy az illető hűséges Istenhez? Illetve azt, hogy szereti az igazságot? Mondhatnánk, mert amikor őrizte az adományt, képes volt teljes szívével és erejével tenni azt, egyéb elgondolások és aktív gondolatok nélkül. Soha semmilyen tervet nem szőtt azzal a tárggyal kapcsolatban – micsoda nagyszerű ember! Amikor azonban az életkörnyezete megváltozott, és úgy érezte, csapdába esett, ahonnan nincs kiút, felbukkantak az aktív gondolatai, és elkezdett terveket szőni az adománnyal kapcsolatban. Valójában nem arról van szó, hogy korábban nem voltak ilyen gondolatai, hanem arról, hogy elrejtette azokat a szívében. Amint a megfelelő környezettel találkozott, a gondolatai természetes módon törtek a felszínre, ahogy a forrásvíz. A végén még „indítékot” is talált erre, mondván, hogy ezt Isten készítette számára. Amikor megtalálta ezeket az „indítékokat”, vajon nem lepleződött le az elvetemült természete? Hová tűnt a hűsége, a jósága és az igazságérzete? (Oda lettek.) Tehát a korábbi megnyilvánulásai csak színjáték voltak? Nem színjáték volt; azok is természetes feltárulások voltak, de nem voltak mélyek. A legfelszínesebb feltárulások voltak, felszíni jelenségek. Van néhány illúzió az emberiség felszíni jelenségei között, és az emberek néha nem tudnak átlátni azokon, és könnyen félrevezetik őket. Egyesek például látszólag jól végzik a kötelességüket hat hónapig vagy egy évig, egy év után azonban negatívvá válnak. Két év után lehet, hogy elmenekülnek és visszatérnek a szekuláris világba; egyesek azért, hogy pénzt keressenek, mások pedig azért, hogy a saját életüket éljék. Ezért helytelen lenne, ha hat hónapnyi vagy egy évnyi teljesítménye alapján megállapítanád, hogy olyan ember, aki őszintén feláldozza magát Istenért. A viselkedése az alatt a hat hónap vagy egy év alatt valójában illúzió, egy ideiglenes lelkesedés. Amikor bizonyos környezetekkel vagy kísértésekkel szembesül, a valódi arca, valamint az Istenbe vetett hite mögötti szándékaiban lévő hamisságok lelepleződnek. Vajon ez nem tény? Egyáltalán nem változott. Pontosan mit akar Isten megváltoztatni az emberekben? Milyen problémákat akar Isten megoldani azáltal, hogy az embereket az igazság elfogadására készteti? (Az ember természetén belüli problémákat.) Így van, az ember természetén belüli problémákat kell megoldani. Amíg még semmi nem éri őket, van az embereknek egy alapvető erkölcsi alapvonala, és nem használnak ki másokat. Különösen az idősebbek mondják gyakran: „Ne kívánd mások tulajdonát, és ne válj meg a sajátodtól.” Azaz ne add tovább könnyelműen a saját tulajdonodat, és ne válj kapzsivá és ne legyenek sóvárgó gondolataid más emberek tulajdonával kapcsolatban. Ez egyszerűen az, amivel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kellene, és ez nagyon elmarad az igazságtól. Tehát el tudják-e érni ezt az emberek? (Nem tudják.) Az emberek még ezt sem tudják elérni, és mégis azt mondják, ne legyenek kapzsi gondolataid. Úgy tulajdonítani el mások holmiját, hogy meg sem várja, míg kapzsi gondolatok ébrednek benne – ez az ember természete uralmának az eredménye. Amint a környezet lehetővé teszi, az embereknek még csak gondolkodniuk sem szükséges rajta, feltárják a bennük rejlő elvetemült természetet, valamint a bűnös, kapzsi és csalárd beállítottságaikat. Ami azt az embert illeti, aki az előbb említett példában elsikkasztotta az adományt – melyik elgondolásai és megnyilvánulásai voltak csalárdak? (Eltulajdonította Isten adományát, miközben azt állította, hogy Isten készítette neki és kiutat nyitott számára.) Ez csalárd dolog, ez önmaga és egyben mások megtévesztése. Becsapta önmagát és megpróbálta Istent is becsapni. Azért használta ezeket a kellemes hangzású szavakat, hogy kimagyarázza magát és megnyugtassa a saját lelkiismeretét, hogy elkerülhesse annak vádjait. Sőt mi több, egy gyönyörű hazugságot fabrikált magának, és ezzel a hazugsággal akarta átverni és becsapni Istent. Vajon ez nem csalárd dolog? (De az.) Csalárd dolog. Amikor ilyen környezetekkel szembesülsz, a természeted pedig gondolatokat szül, és arra késztet, hogy meg akarj tenni valamit, akkor mindenekelőtt a lelkiismereted fog hatni benned, majd azok az igazságok, amelyeket értesz, szintén hatást fognak gyakorolni, ráébresztve arra, hogy ez a fajta gondolkodás sehova sem fog vezetni, hogy ez megvetendő és elvetemült, és hogy amit gondolsz és hiszel, az nem az igazság. Habár átmenetileg késztetést érzel, hogy megtedd ezt a dolgot, miután imádkozol Istenhez, azt gondolod: „Nem tehetem meg ezt; ez sértené Istent. Ez elvetemült! Ha megteszem, az összeegyeztethetetlen az igazsággal, és vajon nem Isten becsapása lenne? Ezt soha nem tehetem meg. Ez olyasvalami, ami megszentelt, Istenhez tartozik, és egyáltalán nem szabad érinteni. Habár senki nem tud erről a dologról, és csak Isten tud róla, mivel csak Isten tud róla, én egyáltalán nem érinthetem.” Ha valaki így tud gondolkodni, akkor valódi érettsége van. Ha a jó szándékaira és az erkölcsi alapvonalára támaszkodna, vajon tudná magát türtőztetni? Garantálni tudná, hogy nem lopja el az adományt? (Nem tudná.) Mivel kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy ezt elérje? (A szívében istenfélelemmel kell rendelkeznie.) Csak azok az igazságok, amelyeket megértesz, az ismereted Istenről, valamint az istenfélelem a szívedben tudják megfékezni a szívedet és tetteidet, és eldönteni, hogy melyik utat választod, és hogyan viselkedsz Isten szándékaival megegyezően. Az igazságon és Isten szavain kívül van más dolog, ami segíthet az embereknek elérni ezt? Nincs. Ez az egyedüli út; ez tehet képessé téged arra, hogy féld Istent és kerüld a rosszat. Bármilyen környezetekkel találkozol is, legyenek akár próbák vagy kísértések, nem tudják megváltoztatni az Isten iránti hűségedet és alávetettségedet. Amint megszilárdítod az elhatározásodat, az soha nem fog megváltozni. Nem számít, mennyire bonyolult is a környezet, amellyel találkozol, még ha különösen nagy kísértést jelent is a számodra, az elhatározásod változatlan marad, és a cselekvésre vonatkozó alapelveid változatlanok maradnak. Így szilárdan fogsz megállni a bizonyságtételedben, és elnyered majd az igazságot. Isten nem fog újra megpróbálni téged ezzel a dologgal kapcsolatban. Le fogod győzni és szilárdan meg fogsz állni. Jelenleg a legtöbb ember el tudja érni ezt az érettséget? (Nem tudja.) Még nem tudja elérni, ami azt bizonyítja, hogy az igazság még nem vált az életévé. Akkor most milyen dolgok az ő élete? A Sátán világi ügyekre vonatkozó filozófiái, a Sátán mérgei, és néhány emberi ösztön, azaz, hogy ragaszkodjon az erkölcsi alapvonalhoz és az emberi magatartáshoz, valamint néhány lelki doktrína és kifejezés, amelyeket azután sajátított el, hogy hinni kezdett Istenben. Ahogy felfogják ezeket a dolgokat, az emberek folyton azt gondolják: „Elértem az igazságot. Olyan sok mindent megértettem az Istenbe vetett hitemben. Változtam és nyertem valamit.” Mi az, amit nyert? Valójában csupán felszíni dolgokat. Csupán azt, hogy a viselkedésében van némi türtőztetés, és a viselkedése valamelyest jobban szabályozott. Továbbá pozitívabban tud eltűnődni az elméjében és szívében, és többet tud a pozitív dolgokra gondolni. A környezete hatásának, a prédikációk gyakori hallgatásának, a kötelességei végrehajtásának, valamint annak köszönhetően, hogy többet és gyakrabban kerül kapcsolatba pozitív dolgokkal, éri némi pozitív hatás. Ezek azok az előnyök és változások, amelyeket a gyülekezeti környezet hoz az embereknek. De vajon az igazság milyen nagy és milyen sok változást hoz az embereknek? Ez a törekvésüktől függ. Ha valóban olyan ember vagy, aki az igazságra törekszik, akkor az igazság gyakorlati aspektusai vonatkozásában mindig nyerni fogsz valamit, minden egyes szakaszban nyersz egy kicsit, és egy kicsit megértesz. A szívükben az emberek értik és érzik, hogy nyertek-e valamit vagy sem. Mit érez most a legtöbb ember? Azt, hogy a jó szándékaik alapján gyakran tesznek szorgosan és önszántukból néhány jó cselekedetet, olyan cselekedeteket, amelyekről az emberek úgy hiszik, bírnak lelkiismerettel és ésszel, és olyan dolgokat, amikért mások nem fogják őket vádolni vagy kritizálni. Még ha ezek jó cselekedetek is, nem mondható, hogy az igazság gyakorlása. Nem ez a helyzet? (De.) A legtöbb embernek van lényegi alapelve a tetteire, ami az, hogy a lelkiismerete szerint cselekedjen. Úgy érzik, az igazság túl mély, túl elvont, és túl távolinak tűnik az emberektől. Az emberek nem értik jól az igazságot és nem tudják világosan elmagyarázni, így csupán a lelkiismeretük szerint cselekszenek, és egyik napról a másikra vergődnek. Egyeseknek még lelkiismereti tudatossága sincs, és nem a lelkiismeret normái szerint cselekszenek. Egyesek úgy teszik a kötelességeiket, hogy egyáltalán semmilyen eredményt nem érnek el; csak ingyenélősködnek és élvezik Isten kegyelmét, de semmit nem adnak viszonzásul, anélkül, hogy szívükben bárminemű bűntudat lenne. Van ezeknek az embereknek lelkiismerete és esze? Ha megkérdezed tőlük: „Hogy érzed magad attól, hogy így élsz?” Azt mondják: „Isten szándékai túl nagyok, nem érhetem el őket. Mindenesetre én olyan ember vagyok, aki őszintén hisz Istenben, és nem csináltam gonosz dolgot. Szívemben békességet érzek.” Az ilyen emberek gyakorolják az igazságot? Habár végrehajtják a kötelességeiket, vajon őszintén feláldozzák magukat Istenért? Az ember szemszögéből úgy tűnik, hogy végrehajtják a kötelességeiket, ám egyáltalán semmi eredményt nem érnek el azokban. El tudja ismerni őket Isten? Lehet, hogy azt mondják: „A lelkiismeretem alapján teszem a kötelességeimet, nem vagyok tétlen, nem vagyok lusta, és megfizetem az árat.” De vajon ez a lelkiismereti norma azt mutatja, hogy az igazságot gyakorolják? Ha van időtök, el kellene gondolkodnotok, és előállni egy témával, amelyet megbeszélhettek együtt, és nézzétek meg, hogyan kellene cselekednetek az igazság gyakorlása érdekében. Ne álljatok meg csak a lelkiismeret normájánál, vagy a jó ember normáinál, illetve a jó viselkedés normáinál. Ne elégedjetek meg azzal, hogy embereknek akarjatok tetszeni. Az igazság magasságába kell törekednetek és be kell mennetek abba. Csak így tudtok eleget tenni Isten szándékainak és bemenni az igazságvalóságba. Ha folyton a lelkiismeretednek akarsz eleget tenni, és úgy gondolod, hogy amíg nem szeged meg az erkölcsi alapvonalat, addig jól csinálod, akkor mindig ennek hatókörén belül fogsz maradni, amikor csinálsz valamit, és nem fogod túllépni ezt a hatókört, ami azt jelenti, hogy az igazságnak soha semmi köze nem lesz hozzád. Ha a tetteidnek és a szavaidnak soha semmi közük az igazsághoz, akkor még el tudsz jutni az igazságra? Nehéz lesz eljutnod az igazságra.

Az ókori időkben a tudósok gyakran tanulmányozták a Konfuciusz analektusai, a Tao-tö-king, valamint a Három karakteres klasszikus című könyveket. Naphosszat rázták a fejüket, mintha szentírásokat kántálnának, az ajkaikon folyton klasszikus mondásokkal. Miután elolvastak pár könyvet és megjegyeztek egy pár Tang és Song verset, jól informáltnak tartották magukat, és azzal töltötték napjaikat, hogy másokat okítottak, és nagyon lenyűgözőnek gondolták magukat. Egész életükben semmi méltányosat nem voltak képesek megvalósítani, és csak a bölcsek azon pár könyvére alapozva viselkedtek, amelyeket elolvastak. Semmit sem értettek, és semmire nem tudtak rájönni. Átvergődtek az életen, és nem értek el semmit. És mégis, még mindig elégedettek voltak magukkal a szívükben, azt gondolván, hogy sokat megértettek és felsőbbrendűbbek mindenki másnál. Van egy mondás: „szentebbnek lenni nálad” – ez nagyon is így van, egyáltalán nem szabad ilyen állapotban élnetek. Egyesek mindig úgy érzik, hogy a szívükben tudás, jószándék és igazságosság van. Következésképpen mind szentebbnek érzik magukat nálad, és azt hiszik, hogy teljesen méltók arra, hogy jó embernek és úriembernek nevezzék őket. Egyesek különösen nagyra értékelik a hűséget, és golyót is bevállalnának a barátaikért. Egyesek különösen értékelik a lelkiismeretet, és képesek eleget tenni ezeknek a szavaknak: „Egy vízcseppnyi kedvességet bugyogó forrással kell viszonozni.” Egyesek nem házasodnak meg, és önvizsgálat által fejlesztik az elméjüket és a testüket, valamint halhatatlanságra törekszenek. Egyesek teljesen a bölcsek könyvei tanulmányozásának szentelik magukat, és nem foglalkoznak a külső dolgokkal. Ezek az úgynevezett jó emberek valóban jó emberek? A tudásuk szerint élnek, és egy kis lelkiismerettel beszélnek és cselekszenek, lehet tehát őket úgy tekinteni, mint akik rendelkeznek az igazságvalósággal? Tényleg garantálható, hogy nem tesznek gonosz dolgot? Egyeseknek jó szándékaik vannak mások iránt, gyakran jótékonykodnak és nyújtanak segítséget, ezért nagyszerű emberbarátoknak hiszik magukat. De vajon pontos úgy ítélni meg azt, hogy valaki jó vagy gonosz, hogy mindig a tradicionális kultúra állításaira hagyatkozunk? Ha mindig erkölcsi normákat használsz mások értékelésére, és arra, hogy magaddal hencegj, az azt jelenti, hogy a szentebb nálad mentalitását követed. Rendelkeznek ezek a „szentebb nálad” emberek az igazsággal? El tudják fogadni, és alá tudják vetni magukat az igazságnak? Biztosan nem. Ha hatalmat és státuszt nyernének, vajon szembe tudnának szegülni Istennel és kegyetlenül üldöznék azokat az embereket, akik Benne hisznek? Bőven képesek lennének erre, ami azt mutatja, hogy még mindig van rosszindulat a természetükben, és hogy a természetük a Sátáné. Ez alapján megállapítható, hogy akik mindig a tudás és a tradicionális kultúra szerint élnek, azok mind képmutatók, akik képesek gonoszt tenni és ellenállni Istennek. Egyesek évek óta hisznek Istenben, mégis, meglepő módon, nem tudják megkülönböztetni a tradicionális kultúrát és a tudást. Nem tudják alaposan megérteni, hogy ezek a dolgok lényegében sátáni filozófiák, logika, törvények, valamint olyan tudás és kultúra, amely árt az embereknek. Az ilyen emberek rendelkeznek az igazságvalósággal? Azok, akik nem látják át a tradicionális kultúrát és a tudást, és nem tudják megkülönböztetni azokat, olyan emberek, akik egyáltalán nem értik az igazságot, és akik a legcsekélyebb igazságvalósággal sem rendelkeznek. Egyesek azt hiszik, hogy a tudás bizonyos fajtái szintén képesek segíteni az embereknek abban, hogy jók legyenek, valamint hogy az ilyenfajta tudás arra tanítja az embereket, hogy jó tetteket vigyenek véghez. Ez nagyon helytelen. A tudás nem az élet; ez egyfajta előírás, ellentétben van az igazsággal, és téveszme. Mindegy, hogy mennyire fennkölt vagy mély valakinek a tudása, még az emberiség romlott lényegét, vagy saját természetét sem képes átlátni, illetve azt, hogy milyen romlott az emberiség. Akkor hát mi haszna a tudásának? Vajon nem ez a legfelszínesebb és legfélrevezetőbb doktrína? Miként a konfucionista elmélet és a „Tao-tö-king” – a szavak ezekben az úgynevezett kínai bölcs könyvekben megtévesztőek, ördögi szavak, amelyek félrevezetik az embereket, képmutató eretnekségek és téveszmék, valamint sátáni mérgek és sátáni logika. Egyesek az igazságként imádják ezeket a dolgokat – vajon ők még mindig Isten hívői? Ha a szívedben hiszel Istenben, és minden nap hallgatod a prédikációkat és olvasod Isten szavait, akkor miért nem tudod megérteni az igazságot? Miért nem tudod az igazságot a törekvésed céljává tenni? Ezek az emberek a legostobábbak, kimondottan tudatlan emberek, emberbőrbe bújt fenevadak, és embertelenek.

Mi az igazság? Először is meg kell állapítani, hogy a világi ügyekre vonatkozó filozófiák biztosan nem az igazság, valamint a hírességek és nagy emberek mottói sem az igazság. A konfucianizmus és a taoizmus mondásai, a jó viselkedés és a jó cselekedetek, amelyek öröklöttek és a romlott emberiség által általánosan elismertek, azok a dolgok és elméletek, amelyek az emberek elméjét irányítják, és így tovább – ezek egyike sem az igazság. Vajon a mások segítéséből származó öröm az igazság? (Nem.) A mások segítéséből származó öröm és a jótékonyság jó cselekedetek, a melegszívű ember pedig legalábbis jószívű, és képes megszánni másokat – miért nincs ez összhangban az igazsággal? (Nincsenek alapelvek ahhoz, hogy hogyan segítenek az embereknek.) Ha valaki alapelvek nélkül segít az embereknek, az jó ember? Az embereknek akar tetszeni és megpróbál mindenkivel jóban lenni. A gyermeki jámborság kimutatása a szülők felé az igazság? (Nem, nem az.) A szülőkkel szembeni gyermeki jámborság helyes és pozitív dolog, de miért mondjuk, hogy ez nem az igazság? (Azért, mert az emberek nem alapelvekkel tanúsítanak gyermeki jámborságot a szüleik iránt, és nem képesek tisztán látni, hogy valójában milyen emberek a szüleik.) Az, hogy valakinek hogyan kellene a szüleivel bánnia, az igazsággal van kapcsolatban. Ha a szüleid hisznek Istenben és jól bánnak veled, akkor gyermekinek kellene lenned velük? (Igen.) Hogyan vagy gyermeki? Máshogy bánsz velük, mint a testvérekkel. Mindent megteszel, amit mondanak, ha pedig idősek, akkor mellettük kell maradnod a gondjukat viselni, ami megakadályozza, hogy kimenj, és végezd a kötelességedet. Helyes ezt tenni? (Nem.) Mit kellene tenned ilyenkor? Ez a körülményektől függ. Ha még képes vagy gondoskodni róluk, miközben az otthonodhoz közel végzed a kötelességedet, és a szüleid nem tiltakoznak az Istenbe vetett hited ellen, akkor fiukként vagy lányukként eleget kell tenned a felelősségednek, és valamennyi munkával be kell segítened a szüleidnek. Ha betegek, gondozd őket; ha valami bántja, vigasztald őket; ha az anyagi helyzeted megengedi, vegyél nekik táplálékkiegészítőket, ami belefér a költségvetésedbe. Mit kellene választanod azonban, hogy mit tegyél akkor, ha elfoglalt vagy a kötelességeddel, és nincs senki, aki vigyázna a szüleidre, és ők is hisznek Istenben? Milyen igazságot kellene gyakorolnod? Mivel gyermekinek lenni a szülőkhöz nem az igazság, hanem csak emberi felelősség és kötelezettség, mit kellene tenned akkor, ha a kötelezettséged ütközik a kötelességeddel? (Előtérbe helyezem a kötelességemet; a kötelességet teszem az első helyre.) Egy kötelezettség nem szükségszerűen az ember kötelessége. A kötelesség végzését választani az igazság gyakorlása, míg a kötelezettség teljesítése nem az. Ha ilyen helyzetben vagy, akkor eleget tehetsz ennek a felelősségnek vagy kötelezettségnek, de ha a jelen környezet nem teszi lehetővé, akkor mit kellene tenned? Azt kellene mondanod: „Tennem kell a kötelességemet – ez az igazság gyakorlása. Ha gyermeki vagyok a szüleimhez, az a lelkiismeretem szerint való élet, ez pedig elmarad az igazság gyakorlásától.” Tehát előtérbe kell helyezned a kötelességedet, és fenn kell tartanod azt. Ha most nincs kötelességed, és nem dolgozol távol otthontól, valamint közel laksz a szüleidhez, akkor találd meg a módját, hogy gondjukat viseld. Tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy segíts nekik egy kicsit jobban élni, és csökkentsd a szenvedésüket. De ez attól is függ, hogy milyen emberek a szüleid. Mit kellene tenned, ha a szüleid emberi mivolta szegényes, ha folyton akadályoznak az Istenbe vetett hitben, és folyamatosan elrángatnak téged az Istenbe vetett hittől és a kötelességed végzésétől? Melyik az az igazság, amelyet gyakorolnod kellene? (Az elutasítás.) Ekkor el kell utasítanod őket. Teljesítetted a kötelezettségedet. A szüleid nem hisznek Istenben, így nem kötelezettséged gyermeki tiszteletet tanúsítani irántuk. Ha hisznek Istenben, akkor ők a családod, a szüleid. Ha nem, akkor különböző utakon jártok: ők a Sátánban hisznek, és az ördögkirályt imádják, és a Sátán útját járják; olyan emberek ők, akik más utakon járnak, mint azok, akik hisznek Istenben. Többé már nem vagytok egy család. Ellenfeleiknek és ellenségeiknek tekintik az Istenben hívőket, ezért nincs több kötelezettséged arra, hogy gondjukat viseld, és teljesen le kell válnod róluk. Melyik az igazság: gyermekinek lenni a szülőkhöz, vagy a kötelesség végzése? Természetesen az ember kötelességének végzése az igazság. Isten házában a kötelesség végzése nem egyszerűen arról szól, hogy az ember teljesíti a kötelezettségét és azt teszi, amit tennie kell. A teremtett lény kötelességének végzéséről szól. Ebben rejlik Isten megbízatása; ez a te kötelezettséged, a te felelősséged. Ez egy valódi felelősség, ami az, hogy tegyél eleget a felelősségednek és kötelezettségednek a Teremtő előtt. Ez a Teremtő követelménye az emberekkel szemben, és ez az élet nagy ügye. A gyermeki tisztelet tanúsítása a szülők felé azonban csupán a lány vagy a fiú felelőssége és kötelezettsége. Ez biztosan nem Isten megbízatása, és még kevésbé van összhangban Isten követelményével. Ezért a gyermeki tisztelet tanúsítása a szülők felé, valamint az ember kötelességének végzése közül kétség kívül a kötelesség végzése az, és egyedül az, ami az igazság gyakorlása. Az ember kötelességének végzése teremtett lényként az igazság, és ez egy szent kötelesség. A gyermeki tisztelet tanúsítása a szülők felé arról szól, hogy gyermekinek kell lenni az emberekkel. Nem jelenti azt, hogy valaki végzi a kötelességét, és azt sem jelenti, hogy az igazságot gyakorolja. Miután így beszélgettünk ezekről a dolgokról, magatoktól is képesnek kellene lennetek különbséget tenni e dolgok között, és tudni, hogy mi az igazság és mi nem azt igazság. Gondolkodjatok most el azon, hogy milyen más dolgokat becsülnek még az emberek, amelyeket az igazságnak tekintenek? (A „pozitív energia” kifejezés gyakran használt a társadalomban; ez szintén egy negatív dolog, és nem az igazság.) A legtöbb kifejezés, amelyekről a nem hívők beszélnek, ördögi dolgok. Milyen háttérből bukkant fel a „pozitív energia” kifejezés? Ezeknek a népszerű mondásoknak, furcsa elméleteknek és a társadalomban felbukkanó felkapott kifejezéseknek mind megvan a hátterük. Ismeritek-e azt a hátteret, amelyből ez a felkapott kifejezés felbukkant? Kínában a társadalmi légkör egyre gonoszabbá válik, és az emberek támogatják a gonoszságot. Bármit is mondanak vagy tesznek az ördögök, az emberek követik. Habár egyesek ki nem állhatják ezt és megjegyzéseket tesznek rá, ennek semmi haszna, és senki sem reagál. Kínában a gonoszság irányzattá vált, és az emberek egyetlen csoportja sem tudja megállítani ezt a gonosz irányzatot. Mindenki érzi, hogy az ország erkölcse minden egyes elmúló nappal egyre jobban hanyatlik. Gonosz démonok kezében van minden hatalom, teljesen ők irányítják az országot és benne az embereket. Az ördögök azt tesznek, amit csak akarnak, és senki sem tudja megállítani őket. A nyilvánosság becsapása érdekében a hatalmon lévők sok megtévesztő dolgot tettek, hogy félrevezessék és megtévesszék az embereket, még azt is állítják, hogy ezek a tettek mind a pozitív energiához tartoznak. Ebből a háttérből bukkant fel a „pozitív energia”. Mit értenek a nem hívők a „pozitív energia” alatt? Azt, amit ők egyenességnek, vagy egyfajta jó viselkedésnek neveznek. Valójában tud hatni ez a pozitív energia a társadalomban? El tudja oszlatni a gonosz irányzatok áradatát? Meg tudja állítani a gonosz irányzatok tendenciájának a kialakulását? Nem tudja; semmit sem tud megváltoztatni. Miért nem tud semmit megváltoztatni? A „pozitív energia” kifejezés nagyon erőteljesnek hangzik, akkor hát miért nem tud bármit is megváltoztatni, vagy megoldani bármilyen problémát? Még azt a problémát sem tudja megváltoztatni vagy megoldani, hogy a gyerekek egész nap az internettől függenek. A múltban még volt egy kis ragaszkodás, egy kis lelkiismeret és értelem az emberek között, és volt még egy kis illendőség a szomszédok között, de ma már máshogy van. Az emberi kapcsolatok ingataggá és változékonnyá váltak, és az emberek mind olyanok egymás számára, mint az idegenek. Az emberek még azzal sem törődnek, ha azt látják, hogy a szomszédjaikat balest éri, és abba sem mernek beleavatkozni, ha azt látják, hogy valaki segítségért kiált. Mi itt a probléma? Azért váltak ilyenekké az emberek, mert nincs pozitív energia? Lehetséges, hogy korábban volt pozitív energia a társadalomban? Nem, épp ugyanilyen volt. A „pozitív energia” csak egy kellemesen hangzó kifejezés, nincs benne semmi gyakorlatias. Egy üres elmélet, amely teljesen hatástalan.

Mondd meg Nekem, ki a rosszabb: az emberek a múltban vagy a mai emberek? (A mai emberek rosszabbak.) Hogyan méred ezt? Az a nézőpontotok, hogy a mai emberek keményszívűek, hiányzik belőlük a család szeretete és az őszinte barátság, hogy senki sem törődik a hűséggel vagy a lelkiismerettel, és hogy az emberek mindig azt kérdik: „Mennyit ér a lelkiismeret?” „Mi van a lelkiismerettel? A pénzszerzés az első!” Úgy gondoljátok, hogy az emberek elvesztették a lelkiismeretüket, és hogy ma már normális, ha az emberek megrövidítenek másokat, amikor eladnak dolgokat és piszkos pénzhez jutnak, és hogy rászednek és becsapnak mindenkit, akit csak tudnak. Ezzel szemben úgy hiszitek, hogy hajdan az ügyes kereskedőknek alapelveik voltak az áruk eladásában, portékáikat rögzített áron adták el, minden vásárlójukkal becsületesek voltak, a fiatalokkal és az öregekkel egyaránt, és nem csaptak be senkit. Ezért úgy gondoljátok, hogy az emberek a múltban sokkal jobbak voltak, mint az emberek most. Nos, mire utal ez a „jobb”? Ez valójában a lelkiismereten és az általuk megélt viselkedésen alapul. Ha az embereket ez alapján méred, akkor a múltban jobbak voltak az emberek, mint most. A múltban az emberek egyszerűbbek és jámborabbak voltak, volt lelkiismeretük és szégyenérzetük. Volt egy alapvonaluk a viselkedésükhöz, és legalábbis nem tettek semmi olyat, amiből túlságosan hiányzott a lelkiismeret, és semmi olyat, amiért az emberek a hátuk mögött kritizálták volna őket, vagy ami rossz hírüket keltette volna. A mai emberek nem törődnek ezekkel a dolgokkal; nincs szégyenérzetük. Csak pénzt és nevet akarnak szerezni maguknak. Ezért mondják, hogy a mai emberek ízig-vérig rosszak. Hogyan fejlődtek tehát ilyenné a mai ízig-vérig rossz emberek? Vajon nem egyszerűen generációról generációra sokasodtak, az ókortól napjainkig? A mai emberek nem különböznek az ókori emberektől. A DNS-ük nem változott, és a megjelenésük sem. Csak arról van szó, hogy az életfeltételek jobbak, mint az ókorban. Ma az emberek összetettebb dolgokat tanulnak és több területen jártasak, tudásuk magasabb, mint az ókori embereké, több készséggel bírnak, mint az ókori emberek, és rendelkeznek az arrogancia tőkéjével. Ha ebből a szemszögből nézzük, vajon pontos, ha azt mondjuk, hogy a mai emberek rosszabbak, mint a múltbéli emberek? Hogyan ítélhetjük meg, hogy ez az állítás pontos-e, és összhangban van-e az igazsággal? Fejtsük ki így: Ha történelmi drámákat nézel, akár a császári udvarról, a Jianghuról,^[a] akár a közönséges emberek életéről, a cselekmény tele lesz konfliktussal. Ez az emberiség igazi oldala. Az emberek élet-halál harcokban küzdenek egymással a hatalomért és a saját vágyaikért. Ebben az emberi természet nagyon alaposan és szemléletesen lelepleződik, ez pedig pontosan olyan, mint a Sátán. Tehát igaz-e, hogy mindazok a dolgok, amelyeket látsz most megtörténni, csak egy időszakban történtek meg? Vajon azért harcolnak olyan hevesen az emberek a föld bizonyos helyein, mert rossz ott a feng shui, és mert tisztátalan démonok hemzsegnek ott? Vagy azért, mert azoknak az embereknek rosszak a génjeik, ami természettől fogva agresszívvá teszi őket? (Egyik sem.) Akkor hogyan alakulnak ki ezek a konfliktusok? Mindegyiket a hatalomért, a státuszért, és az önérdekért vívják. Mindegy, hogy milyen a társadalmi réteg, a magastól az alacsonyig, az emberek mindig is folyamatosan harcoltak és versengtek, kimerülésig harcoltak, addig versengtek, míg egy hajszálon múlott az életük. Mit láthatunk ezekből a jelenségekből? Az egész emberi történelem fejlődésének e mikrokozmoszaiból, valamint a történelmi tények szemszögéből ítélve az emberiség természete soha nem változott. Amíg az emberek a Sátán hatalma alatt élnek, az élet tartalma – amit minden korszakban és minden színpadon eljátszanak –, ahogyan annak lényege, is ugyanaz marad. Ez azért van, mert az emberi konfliktusok céljai, okai, és gyökerei mindig ugyanazok – mindegyiket a hatalomért, a státuszért és végsősoron az önérdekért vívják. Mindenféle konfliktus egy forrásból ered – a Sátán természetéből és beállítottságából. Miért maradtak változatlanok az emberi konfliktus eszközei és módszerei? Ez teljesen az emberi természetnek tudható be. Az emberek törik a fejüket és minden eszközt megkeresnek, hogy harcoljanak egymással és ártsanak egymásnak, becsapva, megtévesztve és megcsalva egymást – mindenfajta csalárd eszközt alkalmaznak. Akár a fő politikai küzdelmekben, akár a szerény családok közötti konfliktusokban, mindig a saját érdekeikért harcolnak. Ez az emberi mivolt igazi oldala, az emberiség igazi arca. Az az emberiség, amely napjainkig fejlődött, még mindig ugyanaz az emberiség, és még mindig ugyanaz a Sátán, aki megrontja az emberiséget. Habár a külső környezet fokozatosan változik, ez nem jelenti azt, hogy az emberi természet is változott. Habár az emberi konfliktusok módszerei és eszközei valamelyest talán változtak, az ember harcos természete és e konfliktusok kiindulópontja egyáltalán nem változott. Az embernek még midig egy természete van, és ezeknek a konfliktusoknak még mindig egy célja és egy forrása van – ezek a dolgok egyáltalán nem változtak. Azt mondtátok, hogy az emberek a múltban jobbak voltak. Milyen szempontból voltak jobbak? A hagyományos kultúra egy kicsit megfékezte őket, így többé kevésbé képesek voltak némi jó cselekedet végrehajtására. Mostanra az emberiség a mai napig fejlődött, és bármilyen magas is az életszínvonal, bármennyi tudásra vagy képzésre tesznek is szert az emberek, vagy bármilyen széleskörűek is a tapasztalataik, az emberi természet nem változott. Sőt mi több, a társadalom fejlődésével az emberi természet megnyilatkozásai egyre elvetemültebbé, kirívóbbá és gátlástalanabbá válnak. Nem számít, hány szót szól Isten, vagy mennyi igazságot fejez ki, az emberek figyelmen kívül hagyják azokat. Az emberek egyáltalán nem szeretik az igazságot, inkább egyre inkább idegenkednek az igazságtól, és egyre több gyűlöletet éreznek iránta. Vannak most olyan emberek, akik jó dolgokat tesznek a társadalomban? (Igen, de kevesebben, mint azelőtt.) Akkor elmondhatod, hogy ezek az emberek jók, és nem váltak rosszá? (Nem.) Bizonyára nem légüres térben élnek, igaz? Miféle jó dolgokat tesznek? Ezek csupán jó viselkedések és jó szándékok. Ha az Istenbe vetett hit dolgairól beszélsz nekik, például az Istenben való hitről azért, hogy jó ember legyen, és Istent imádja, figyeld meg a reakcióikat. Ha meghallják, hogy az emberek úgy végzik, hogy a kormány üldözi őket, ha hisznek Istenben, akkor ellenségként fognak kezelni és kigúnyolnak téged. Ha üldöznek és zaklatnak téged, és megpróbálsz egy kicsit az otthonukban elrejtőzni, akkor fel fognak jelenteni és átadnak a kormánynak. Egy autóbaleset áldozatát elviszik a kórházba, hogy megmentsék az életét, de mégis a démonok kezei közé küldenek egy jó embert, aki hisz Istenben, hogy bántalmazzák, vagy akár halálra kínozzák. Ezt hogy magyarázod? Melyik viselkedés tükrözi a természetüket? Az utóbbi a természetük. Megmentenek más embereket, és egyben halálos helyzetekbe is sodornak másokat. Az ilyen emberek vajon emberek, vagy démonok? Ha csak egyetlen nap is van, amikor valaki nem veti le a sátáni természetét, akkor képes lesz gonoszt tenni és ellenállni Istennek. Ameddig képes ellenállni Istennek, addig nem jó ember. Igaz ez az állítás? (Igen.) Mi benne az igaz? (Amit gyakorol, az nem az igazság. Bármilyen jók is a külső tettei és a viselkedése, a természete még mindig ellenséges Istennel szemben.) A természete ellenséges Istennel szemben. Ez az állítás igaz. Hogyan magyarázzuk ezt az állítást? Miért mondjuk azt, hogy aki ellenséges Istennel, az nem jó ember? (Isten minden pozitív dolog jelképe. Ha valaki ellenséges tud lenni Istennel, akkor ami benne van, az mind negatív.) Elméletben így van, és ez az állítás igaz. Nem számít, hogy valaki külsőleg mennyire tűnik jónak vagy jámbornak, nem számít, hogy mennyire okoz neki örömet mások segítése, vagy mennyire kedves másokkal, ha viszolygást és ellenszenvet érez, amikor pozitív dolgokat hall, és ha nem tudja elfogadni az igazságot, amikor hallja, és idegenkedik tőle, akkor miféle ember az illető? Nem jó ember. Azok az emberek, akik az igazság és a pozitív dolgok ellenségei, nem jó emberek. Ez általánosságban elmondható. Természetesen ezen belül sok részlet van. Hadd mondjak egy példát, és akkor meg fogod érteni, hogy miért igaz ez az állítás. Például egyesek elhagyják a családjukat azért, mert hisznek Istenben és végzik a kötelességeiket. Híressé válnak emiatt, és a kormány gyakran átkutatja a házukat, zaklatja és még meg is fenyegeti a szüleiket, hogy adják őket kézre. Minden szomszédjuk beszél róluk, mondván: „Ennek az embernek nincs lelkiismerete. Nem törődik az idős szüleivel. Nem elég, hogy nem viselkedik gyermekként, hanem még olyan sok gondot is okoz a szüleinek. Hálátlan gyerek!” E szavak valamelyike is összhangban van az igazsággal? (Nincs.) De vajon a nem hívők szemében nem tűnnek mindezek a szavak helyesnek? A nem hívők azt gondolják, hogy ez a legjogosabb és legészszerűbb mód, ahogy erre tekinthetnek, és hogy ez összhangban van az emberi etikával, valamint összhangban van az emberi viselkedés normáival. Bármennyi tartalmat foglalnak magukban ezek a normák, például azt, hogy hogyan mutassunk gyermeki tiszteletet a szülők iránt, hogyan gondoskodjunk róluk idős korukban és hogyan rendezzük el a temetésüket, vagy azt, hogy mennyit törlesszünk nekik, valamint függetlenül attól, hogy ezek a normák megfelelnek-e az igazságnak vagy sem, a nem hívők szemében ezek pozitív dolgok, pozitív energia, helyesek, és minden embercsoporton belül kifogástalannak tekintik őket. A nem hívők között ezek azok a normák, amelyek szerint az embereknek élniük kell, és ezeket a dolgokat kell tenned, hogy kellően jó ember legyél a szívükben. Mielőtt hittél volna Istenben és megértetted az igazságot, vajon nem hitted te is szilárdan, hogy az ilyen viselkedés azt jelenti, hogy valaki jó ember? (De igen.) Ráadásul te is ezeket használtad, hogy értékeld magad és türtőztesd magad, és megkövetelted magadtól, hogy ilyen ember legyél. Ha jó ember akartál lenni, akkor bizonyára ezeket a dolgokat is bele kellett venned a viselkedési normáidba: hogyan legyél gyermeki a szüleiddel szemben, mit tegyél, hogy kevésbé aggódjanak, hogyan szerezz nekik tisztességet és elismerést, valamint hogyan szerezz dicsőséget az őseidnek. Ezek voltak a viselkedési normák a szívedben, és a magatartásod iránya. Azonban miután hallgattad Isten szavait és prédikációit, a nézőpontod elkezdett változni és megértetted, hogy mindent el kell hagynod, hogy végezd a kötelességedet teremtett lényként, és hogy Isten megköveteli az emberektől, hogy így viselkedjenek. Mielőtt biztos lettél volna abban, hogy a kötelességed végzése teremtett lényként az igazság, azt gondoltad, gyermekinek kell lenned a szüleiddel, de azt is érezted, hogy végezned kell a kötelességedet teremtett lényként, belül pedig ellentmondást éreztél. Isten szavainak folyamatos öntözésén és pásztorolásán keresztül fokozatosan megértetted az igazságot, és ekkor ismerted fel, hogy a kötelességed végzése teremtett lényként tökéletesen természetes és indokolt. A mai napig sok ember képes volt elfogadni az igazságot és teljesen elhagyni az ember hagyományos elképzeléseiből és képzelődéseiből származó viselkedési normákat. Amikor teljesen elengeded ezeket a dolgokat, akkor többé már nem korlátoznak a nem hívők elítélő és kárhoztató szavai, amikor Istent követed és teremtett lényként végzed a kötelességedet, és könnyedén le tudod vetni azokat. Miért tűntek el tehát a szívedből azok a régi, hagyományos elképzelések? Lehet, hogy azért, mert rossz lettél? Megkeményedett a szíved és eltűnt a lelkiismereted? (Nem.) Valójában a lelkiismereted nem változott, még mindig ugyanaz az ember vagy, és a személyiséged, a preferenciáid, a lelkiismereti és erkölcsi normáid nem változtak. Tehát akkor miért nem vagy szomorú, vagy miért nem érzel fájdalmat, amikor a nem hívők azokat az elítélő és kárhoztató szavakat szólják, és miért érzel inkább békességet és örömet a szívedben? Ez elég nagy átalakulás, hogyan váltál ilyenné? (Az által, hogy Isten szavait ettem és ittam, és megértettem néhány igazságot, helyes értékelési normákat nyertem, és képes voltam tisztán látni, hogy a szavaik csak megtévesztések.) A nem hívők pletykákat terjesztenek rólunk, mondván: „Miután ezek az emberek elkezdtek Istenben hinni, nem törődnek a családjukkal, többé már nem szeretik a családjukat, és különösen ridegek – olyanná válnak, mint a hidegvérű állatok.” Így tűnhet kívülről, de nem ez a valóság. Van itt egy lényegi probléma, amelyet a vak emberek semmiképp sem láthatnak. Tényleg lehetséges, hogy az igazság kőszívűvé teszi az embereket, miután elkezdenek Istenben hinni? (Nem.) Akkor mi történik valójában? (Ezeknek a hívőknek megváltoztak a dolgokról alkotott szemléletei; megértették az igazságot és tisztánlátásra tettek szert.) Ez az eredmény Isten szavainak evése és ivása által érhető el. Hogyan érhető el ez az eredmény? Mi változtatta meg a dolgokról alkotott szemléleted? Mikor kezdett megváltozni? Isten szavai azok, amelyek megváltoztatják az emberek szemléleteit, megváltoztatva minden szemléletüket az életről és a különböző kérdésekről, különbözővé téve azokat a nem hívőkétől.

A múltban az emberek mindig a lelkiismeretük szerint cselekedtek, és azt használták mindenki felmérésre. Az embereknek folyamatosan ki kellett állniuk a lelkiismeret próbáját, mindig úgy érezték, hogy a pletyka egy rémisztő dolog, és attól féltek, hogy kinevetik őket, vagy rossz hírbe kerülnek, illetve „lelkiismeret nélküli, rossz embernek” nevezik őket. Ezért vonakodva mondaniuk és tenniük kellett néhány dolgot azért, hogy megbirkózzanak a környezettel. Most hogyan kellene ezeket a dolgokat felmérni? (Az igazságalapelvek alapján.) Hogy voltak akkoriban a dolgok, amikor az emberek életét a nem hívők elképzelései és megtévesztései korlátozták? Példaként, kiskorod óta a szüleid folyton ilyen szavakat sulykoltak beléd: „Ha felnősz, büszkévé kell tenned minket; becsületet kell szerezned a családunknak!” Hogyan hatottak rád ezek a szavak? Bátorításként, vagy korlátozásként? Pozitív befolyásként, vagy egyfajta negatív kontrollként? A tény az, hogy ezek egyfajta kontrollt jelentenek. A szüleid kitűztek eléd egy célt néhány olyan állításra vagy elméletre alapozva, amit az emberek helyesnek és jónak tartanak, arra késztetve ezáltal, hogy az életed annak a célnak a szolgálatában éld, és végül elveszítsd a szabadságodat. Miért veszíted el végül a szabadságodat, és kerülsz ennek az irányítása alá? Azért, mert az emberek azt gondolják, hogy becsületet szerezni a családjuknak jó dolog, amit meg kell tenni. Ha nem osztozol ezen a gondolaton, vagy nem törekszel olyan dolgokra, amelyek becsületet szereznek a családodnak, akkor ostoba, teljesen haszontalan embernek, semmirekellő lúzernek tekintenek, az emberek pedig le fognak nézni téged. Ahhoz, hogy sikeres legyél, keményen kell tanulnod, egyre több készségre kell szert tenned, és becsületet kell szerezned a családod nevének. Így a jövőben nem fognak terrorizálni az emberek. Vajon mindazok a dolgok, amelyeket e cél érdekében teszel, gyakorlatilag nem béklyók, amelyek megkötöznek téged? (De azok.) Mivel a szüleid megkövetelik a siker hajszolását, valamint azt, hogy becsületet szerezz a családnak, és mivel ezt a te érdekedben teszik, azért, hogy jó életet élj és büszke legyen rád a családod, az csak természetes, hogy ilyen életmódra törekszel. Valójában azonban ezek a dolgok egyfajta gondok és béklyók. Ha az emberek nem értik az igazságot, akkor azt gondolják, hogy ezek a dolgok pozitívak, az igazság, a helyes út, ezért magától értetődőnek veszik és betartják azokat, illetve engedelmeskednek nekik, és teljes mértékben teljesítik ezeket a szavakat és követelményeket, amelyek a szüleiktől származnak. Ha e szavak szerint élsz, keményen dolgozol, a fiatalságodat és egész életedet azoknak szenteled, végül pedig a csúcsra jutsz, jó életet élsz és büszkévé teszed a családodat, akkor mások szemében talán zseniális vagy, de belül egyre csak üresebb. Nem tudod, mi az élet értelme, vagy milyen rendeltetési helyet tartogat a jövő, vagy milyen utat kellene az embereknek az életben választaniuk. Egyáltalán semmit sem értettél meg vagy nyertél el az élet azon misztériumaiból, amelyek után válaszra sóvárogsz, és amiket tudni akarsz, és meg akarsz érteni. Vajon nem tettek tönkre eredményesen a szüleid jó szándékai? Vajon nem ment tönkre a fiatalságod és az egész életed a szüleid követelései miatt, amelyek, az ő szavaikkal élve, a „te érdekeidet” szolgálják? (De igen.) Ezért igazuk van, vagy nincs igazuk a szüleidnek, amikor olyan követeléseket támasztanak, amelyek „a te érdekeidet” szolgálják? Lehetséges, hogy a szüleid őszintén gondolják, hogy a te érdekedben cselekednek, de vajon olyan emberek ők, akik értik az igazságot? Rendelkeznek az igazsággal? (Nem rendelkeznek.) Sok ember az egész életét azzal tölti, hogy a szülei szavain csüng: „Büszkévé kell tenned minket, becsületet kell szerezned a családnak” – olyan szavak ezek, amelyek ösztönzik, és az egész életükön át befolyásolják őket. Amikor a szülők azt mondják: „Ez a te érdekedben van,” akkor ez válik az illető életének hajtóerejévé, amely irányt és célt biztosít a munkához. Ennek eredményeképpen nem számít, mennyire pompás az illető élete, nem számít, mennyire méltóságteljes és sikeres, az élete valójában romokban van. Nem így van? (De igen.) Vajon ez azt jelenti, hogy ha valaki nem a szülei követelései szerint él, akkor nem is megy tönkre? Nem; neki is megvan a saját célja. Mi ez a cél? Még mindig ugyanaz, nevezetesen: „jó életet élni, és büszkévé tenni a szüleit,” de nem azért, mert a szülei mondták neki, hanem azért, mert máshonnan magáévá tette ezt a célt. Még mindig e szavak szerint akar élni, büszkévé akarja tenni a családját, és a csúcsra érni, valamint tiszteletreméltó, méltóságteljes emberré válni. A célja nem változott; még mindig odaszenteli az egész életét, és úgy éli az egész életét, hogy ezeket a dolgokat próbálja megvalósítani. Amikor tehát az emberek nem értik az igazságot, és elfogadnak sok úgynevezett helyes doktrínát, helyes kijelentést és helyes nézetet, amelyek a társadalomban dominálnak, akkor ezeket a helyes dolgokat a saját életük törekvéseinek irányává, alapjává és motivációjává teszik. Végül az emberek kompromisszumok és fenntartások nélkül e célokért élnek, végigküszködik az életet, míg meg nem halnak, egyesek pedig még akkor sem hajlandóak meglátni az igazságot. Milyen szánalmas életet élnek az emberek! Ám ha egyszer megérted az igazságot, akkor vajon nem hagyod fokozatosan magad mögött ezeket az úgynevezett helyes dolgokat, helyes tanításokat, helyes kijelentéseket, valamint a szüleid veled szembeni elvárásait? Ha egyszer fokozatosan magad mögött hagyod ezeket az úgynevezett helyes dolgokat, és az a mérce, amellyel a dolgokat méred, többé már nem a hagyományos kultúra állításain alapul, akkor megszabadulsz ezeknek az állításoknak a korlátaitól. Ha pedig nem korlátoznak ezek a dolgok, akkor szabadon élsz? Lehet, hogy nem leszel teljesen szabad akkor, de legalább a béklyók lazulni fognak. Az embereknek még mindig sok elképzelésük, képzelődésük, szándékuk és tisztátalanságuk van az Istenben való hitükben, valamint sok filozófiájuk a világi ügyekre vonatkozóan, csalárd gondolataik, romlott természetük és így tovább. Ha ezek a dolgok feloldódnak, az emberek pedig képesek teljesen az igazság szerint élni, akkor Isten előtt fognak élni, és igazán felszabadultak és szabadok lesznek.

Mi az elsődleges fontosságú most, amikor az igazságra való törekvésről és az igazság elnyeréséről van szó? Az, hogy először azokat a hamis téveszméket és mondásokat boncolgasd, amelyeket korábban helyesnek gondoltál, és amelyek a hagyományos elképzelésekhez tartoznak, és hogy levesd azokat, amint alaposan megértetted azok lényegét. Ezek a dolgok az első rétege azoknak a béklyóknak, amelyek megkötözik az embereket. Nos, hányat őriztek még mindig ezek közül a szívetekben? Teljesen levetettétek őket? (Nem teljesen.) Könnyű levetni ezeket a dolgokat? Egyesek például végezni akarják a kötelességeiket, de azt is érzik, hogy tisztelniük kell a szüleiket, ami érzésekkel jár. Ha továbbra is csak az érzéseidet metszegeted, és azt mondod magadnak, hogy ne gondolj a szüleidre vagy a családodra, hanem csak Istenre gondolj, és az igazságra összpontosíts, de mégsem tudsz nem gondolni a szüleidre, akkor ez nem tudja megoldani az alapvető problémát. Ahhoz, hogy megoldd ezt a problémát, boncolgatnod kell a helyesnek hitt dolgokat az öröklött és az emberi elképzelésekhez igazodó mondásokkal, tudással és elméletekkel együtt. Továbbá, amikor a szüleiddel foglalkozol, akkor annak, hogy teljesíted-e gyermeki kötelességedet, hogy gondjukat viseld, teljesen a te személyes feltételeiden és Isten vezénylésén kell alapulnia. Hát nem magyarázza ez el tökéletesen a dolgot? Amikor egyesek elhagyják a szüleiket, úgy érzik, hogy sokat köszönhetnek a szüleiknek, és hogy semmit nem tesznek a szüleikért. De aztán, amikor együtt élnek, akkor egyáltalán nem gyermekiek a szüleikhez, és egyet sem teljesítenek a kötelezettségeik közül. Vajon ilyen egy igazán gyermeki ember? Ezek csak üres szavak. Nem számít, mit teszel, mit gondolsz, vagy mit tervezel, ezek a dolgok nem fontosak. Az a fontos, hogy meg tudod-e érteni, és valóban el tudod-e hinni, hogy minden teremtett lény Isten kezében van. Néhány szülőnek abban az áldásban és sorsban van része, hogy élvezheti az otthon boldogságát valamint a nagy és virágzó család vidámságát. Ez Isten szuverenitása, és egy olyan áldás, amelyet Isten ad nekik. Egyes szülőknek nem ez a sorsuk; Isten nem ezt rendezte el számukra. Nincsenek megáldva azzal, hogy boldog családjuk legyen, vagy azzal, hogy élvezhessék, hogy a gyermekeik mellettük maradnak. Ez Isten vezénylése, és az emberek nem erőltethetik ezt. Akárhogy is, amikor a gyermeki jámborságról van szó, akkor az embereknek legalább az alávetettség mentalitásával rendelkezniük kell. Ha a környezet lehetővé teszi, neked pedig megvannak hozzá az eszközeid, akkor tanúsíthatsz gyermeki jámborságot a szüleid iránt. Ha a környezet nem teszi lehetővé, neked pedig nincsenek meg hozzá az eszközeid, akkor ne próbáld erőltetni – hogy is nevezik ezt? (Alávetettség.) Ezt nevezik alávetettségnek. Hogyan jön létre ez az alávetettség? Mi az alávetettség alapja? Az, hogy mindezeket a dolgokat Isten rendezte el, és Isten uralja. Habár lehet, hogy az emberek választani szeretnének, de nem tudnak, nincs joguk választani, és alá kell vetniük magukat. Amikor úgy érzed, hogy az embereknek alá kell vetniük magukat, és mindent Isten vezényel, akkor vajon nem érzed magad nyugodtabbnak a szívedben? (De igen.) Akkor a lelkiismereted még mindig érez majd dorgálást? Többé már nem fogja folyamatosan dorgálva érezni magát, az az elgondolás pedig, hogy nem vagy gyermeki a szüleidhez, többé már nem fog uralkodni feletted. Alkalmanként lehet, hogy még mindig fogsz erre gondolni, mivel ezek normális gondolatok vagy ösztönök az emberi mivolton belül, és senki nem tudja elkerülni azokat. Például ha azt látják, hogy az édesanyjuk beteg, a normális emberek csüggedtnek érzik magukat és azt kívánják, bárcsak ők szenvednének helyette. Egyesek azt mondják: „Bárcsak meggyógyulhatna az édesanyám, még ha ez azt is jelentené, hogy az én életem néhány évvel megrövidül!” Ez az emberi mivolt pozitív oldala; ez az emberi ösztön. Ha tehát azt látod, hogy az édesanyád beteg, te pedig csüggedt vagy, akkor vajon probléma ez a gyötrelmes érzés? Nem, nem probléma, mert ez olyasvalami, amivel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kell. Ha csüggedt vagy a szívedben, az jó dolog; azt bizonyítja, hogy van szíved és van emberi mivoltod. Ebben a világban az édesanyád az az ember, akit Isten úgy rendezett, hogy a legközelebb álljon hozzád. Ha ő beteg és fájdalmai vannak, te pedig közömbös vagy, akkor még mindig ember vagy? Ha azt mondod: „Nincsenek érzéseim iránta és nem érzek semmit a fájdalmával kapcsolatban, én csak akkor érzek fájdalmat, amikor Isten fájdalmat érez!” Igaz ez az állítás? Nem igaz; hamis. Az édesanyád szült meg téged, ő nevelt annyi éven keresztül, ő áll hozzád a legközelebb, és ő szeret téged a legjobban. Amikor beteg és fájdalmai vannak, ha nem érzel csüggedést a szívedben, akkor a szíved bizonyára nagyon meg van keményedve! Ez nem normális; ne törekedj arra, hogy ilyen ember legyél. Ha csüggedt vagy emiatt, az nagyon is normális, ám ha abbahagyod a kötelességed végzését emiatt a szomorúság miatt, és panaszkodsz Istenre, az vajon normális? (Nem, az nem normális.) Miért nem normális? Mivel a gondolkodásod nincs összhangban az igazsággal és ez nem az, amivel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kellene, ez nem normális. Az emberek a Sátán természetével rendelkeznek, a romlott beállítottságaik szerint élnek, ezért megsérthetik az igazságot és elveszthetik a lelkiismeretüket és az értelmüket, mintha hirtelen elmebeteggé válnának. Ez nem normális, akkor vajon hogyan történik? Az emberek romlott beállítottságai okozzák. Amint a romlott beállítottságaik feltárulnak, bármikor és bárhol ellenállhatnak Istennek, és olyan gondolatokat produkálhatnak, amelyek nincsenek összhangban az igazsággal, és amelyek bármikor és bárhol hirtelen felindulásból fellázadnak Isten ellen. Így van ez.

Minden romlott emberi lénynek vannak érzései, és gyakran korlátozva vannak miattuk, ezáltal képtelenek alávetni magukat Istennek, vagy az igazságalapelvek szerint cselekedni. Az Isten iránti alávetettség eléréséhez az érzések kérdését kell megoldani. Melyik érzések gátolják leginkább az embereket abban, hogy az igazságot gyakorolják, és amelyeket le kell vetni? Mely érzések részei annak, amivel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kellene, és nem jelentenek problémát? Melyik fajta érzések tartoznak a romlott beállítottsághoz? Ezeket a dolgokat világosan meg kell különböztetni. Tegyük fel például, hogy a gyerekedet megfélemlítik, és az édesanyjaként óvod őt és elmész megkeresni azt a családot, amelyik a gyerekedet megfélemlítette, hogy megbeszéld velük – ez normális? A te gyereked, ezért helyes és normális, hogy megóvod. Ha azonban a te gyereked félemlít meg más gyerekeket, sőt, ha jólnevelt gyerekeket félemlít meg, te pedig látod ezt, de nem érdekel, sőt azt hiszed, hogy a gyereked nagyon is lenyűgöző, és még titokban tanítod is arra, hogy megüssön másokat, amikor pedig mások eljönnek, hogy megvitassák veled, akkor te még mindig a gyerekedet véded, vajon helyes ez a viselkedés? Nem, nem az. Mi a probléma ezzel a viselkedéssel? Az érzések irányítják. Miért mondom, hogy az érzések irányítják? Azt gondolod, elfogadhatatlan, hogy mások megfélemlítsék a gyerekedet, ha pedig a gyereked egy kicsit is szenved, azonnal mész megoldani a problémát, és magyarázatot követelsz, akkor arra miért vagy vak, hogy a te gyereked megfélemlíti mások gyerekeit? Még bátorítod is a gyerekedet, hogy üssön meg másokat, ez vajon nem rosszindulatú? Azok az emberek, akik ezt teszik, rosszindulatúak a beállítottságukat tekintve. Hogyan lehet ezt elmagyarázni az érzések vonatkozásában? Mi jellemzi az érzéseket? Bizonyára semmi pozitív. A fizikai kapcsolatokra összpontosítanak, és a test vonzódásait elégítik ki. A kivételezés, a mások hiányosságainak védelmezése, a majomszeretet, a pátyolgatás és az elkényeztetés mind az érzések alá tartoznak. Vannak emberek, akik nagy hangsúlyt fektetnek az érzéseikre, az érzéseik alapján reagálnak mindenre, ami történik velük; a szívük mélyén nagyon jól tudják, hogy ez helytelen, mégis képtelenek elfogulatlanok lenni, és még kevésbé képesek alapelvek szerint cselekedni. Amikor az embereket mindig az érzések korlátozzák, akkor képesek vajon az igazságot gyakorolni? Ez rendkívül nehéz! Sok ember képtelensége az igazság gyakorlására az érzésekre vezethető vissza; különösen fontosnak tartják az érzéseket, az első helyre teszik azokat. Olyan emberek ők, akik szeretik az igazságot? Biztosan nem. Lényegében mik az érzések? Egyfajta romlott beállítottságok. Az érzések megnyilvánulásait sok szóval lehet jellemezni: kivételezés, mások elvtelen óvása, a testi kapcsolatok fenntartása és a részrehajlás; ezek az érzések. Mik a valószínű következményei annak, ha az embereknek érzéseik vannak, és azok szerint élnek? Miért undorodik legjobban Isten az emberek érzéseitől? Egyeseket folyton korlátoznak az érzéseik, nem tudják gyakorlatba ültetni az igazságot, és habár azt kívánják, bárcsak alávetnék magukat Istennek, nem tudják, ezért gyötrődnek az érzéseiktől. Sokan vannak, akik megértik az igazságot, de nem tudják gyakorlatba ültetni; ez is azért van, mert az érzések korlátozzák őket. Például egyesek elhagyják az otthonukat, hogy végezzék a kötelességeiket, de éjjel-nappal mindig a családjukra gondolnak, és nem tudják jól végezni a kötelességeiket. Vajon ez nem probléma? Egyeseknek titkos szerelmeik vannak, és csak annak az embernek van helye a szívükben, ez pedig hatással van a kötelességeik végzésére. Ez nem probléma? Egyesek csodálnak és bálványoznak másokat; senkire nem hallgatnak, csak arra az emberre, olyannyira, hogy azt sem hallgatják meg, amit Isten mond. Még ha valaki más közli is velük az igazságot, nem fogják elfogadni; csak annak az illetőnek a szavaira hallgatnak, a bálványuk szavaira. Egyeseknek bálvány van a szívében, és nem engedik, hogy mások beszéljenek a bálványukról, vagy megérintsék a bálványukat. Ha valaki a bálványuk problémáiról beszél, dühösek lesznek és meg kell védeniük a bálványukat, és kiforgatják az illető szavait. Nem engedik, hogy a bálványuk védtelenül igazságtalanságot szenvedjen, és mindent tőlük telhetőt megtesznek, hogy megóvják a bálványuk jó hírét; a szavaik által a bálványuk hibái helyessé válnak, és nem hagyják, hogy az emberek igaz szavakat szóljanak, vagy leleplezzék őket. Ez nem méltányosság; ezeket nevezik érzéseknek. Az érzések csak a család felé irányulnak? (Nem.) Az érzések meglehetősen széleskörűek; egyfajta romlott beállítottságok, nem csak a családtagok közötti testi kapcsolatokról szólnak, nem korlátozódnak arra a körre. Ide tartozhat a felettesed, vagy valaki, aki szívességet tett neked, vagy segített neked, vagy valaki, akivel a legszorosabb a kapcsolatod, vagy aki jól kijön veled, a polgártársad vagy a barátod, vagy akár olyasvalaki is, akit csodálsz – ez nincs rögzítve. Akkor tehát az érzések levetése csupán annyira egyszerű, hogy nem gondolsz a szüleidre vagy a családodra? (Nem.) Ennyire könnyű levetni az érzéseket? Amikor a legtöbb ember eléri a 30-as éveit és függetlenül élhet, nem hiányzik annyira az otthona, a 40-es éveire pedig ez teljesen normálissá válik. Amikor az emberek még nem érték el a felnőttkort, akkor nagyon honvágyuk van, és nem tudják elhagyni a szüleiket, mert még nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy önállóan túléljenek. Normális, ha hiányzik a családod és hiányoznak a szüleid. Ez nem érzések kérdése. Amikor az érzések meghamisítják a cselekvéssel kapcsolatos hozzáállásodat és nézőpontodat, akkor válik az érzések kérdésévé. Mivel testi szinten vérkötelék van közted és a szüleid között, és annyi éven át együtt éltetek, normális, ha hiányoznak a szüleid. Egyesek azt mondják, hogy egyáltalán nem hiányoznak nekik a szüleik, de talán csak nemrég költöztek el otthonról, és bárhova néznek, minden friss és új, végre megszabadultak a szüleik nyaggatásától, és senki sem próbálja irányítani őket, ezért boldognak érzik magukat. De az, hogy boldognak érzik magukat, azt jelenti, hogy nincsenek érzéseik? Nem, nem jelenti azt. Egyesek azt mondják: „Több éve hiszek Istenben és megértettem néhány igazságot. Úgy végzem a kötelességemet, hogy az érzések egyáltalán nem korlátoznak, és nincsenek többé érzéseim.” Gyakorlatias ez az állítás? Ezek nyilvánvalóan olyasvalaki szavai, aki nem érti az igazságot. Amikor az emberek sok prédikációt hallgatnak, megértenek néhány szót és doktrínát, és tudnak beszélni néhány szellemi elméletről, akkor azt gondolják: „Az érettségem növekedett, és sok igazságot megértettem. Ha letartóztatnak, nem leszek Júdás. Legalább ez a hitem és elszántságom megvan. Vajon ez nem érettség? Ha visszagondolok az akkori lelkesedésemre, amikor épp csak elkezdtem hinni Istenben, akkor hajlandó voltam az egész életemet Istennek szentelni. Az a lelkesedés és az az eskü nem változott, és a legkevésbé sem halványult el. Hát nem fejlődés ez?” Vajon ez felszínes jelenség? (Igen.) Ezek mind felszínes jelenségek. Ha az emberek valódi fejlődést akarnak elérni, akkor meg kell érteniük az igazságot. A doktrínákról és szellemi elméletekről való beszéd képességével elérhető-e valódi változás? (Nem, nem érhető el.) Ha még a saját problémáidat sem tudod megoldani, és semennyi igazságot nem tudsz gyakorlatba ültetni, akkor hasznára lehetsz-e másoknak? Csupán prédikációkat hallgatni és doktrínákat megérteni hiábavaló; Isten szavait kell gyakorolnod és megtapasztalnod. Ha megérted az igazságot, akkor gyakorolnod kell azt; csak ekkor fogsz rendelkezni valósággal. Csak akkor értheted meg mélyebben az igazságot, ha gyakorlod azt, csak akkor nyerheted el az igazságot, ha igazán megérted, és csak az igazság elnyerése által nőhetsz fel.

Mit értetek meg most, hogy beszélgettem veletek és segítettem megkülönböztetni, hogy mi az igazság, és melyek a helyes szavak? (Azt, hogy az igazságalapelvek alapján kell tekintenünk a dolgokra, és azt, hogy nem kezelhetjük az igazságként a szokásos külső jó viselkedésmódokat vagy a lelki doktrínákat.) A jó viselkedésmódok és a helyes mondások nem tudják megváltoztatni az embert. Bármennyire igazak is, nemcsak, hogy nem az igazság, de semmi közük az igazsághoz. Ha folyton azokba kapaszkodsz, és az igazságként kezeled azokat, akkor soha nem fogod megérteni az igazságot, és soha nem fogod elnyerni az igazságot. Ez az egyik aspektus. Van egy másik aspektus is, amely a következő: vajon képessé tehetnek a lelki doktrínák valakit arra, hogy megértse az igazságot? (Nem, nem tehetnek.) Miért? Habár a lelki doktrínák mind helyes szavaknak tekinthetők, nem tudják elérni azt az eredményt, hogy megváltoztassák valakinek a romlott beállítottságait. Tehát pontosan mire lehet támaszkodni egy ember romlott beállítottságainak megváltoztatása érdekében? Egyesek azt mondják, hogy támaszkodj az igazságra, mások pedig azt mondják, hogy támaszkodj az igazság megértésére és elfogadására, megint mások pedig azt mondják, hogy támaszkodj az igazság gyakorlására. Helyesek ezek a szavak? Szó szerinti nézve, mindnek van egy helyes oldala, ezek azonban mind a legsekélyesebb doktrínák; ezek a doktrínák nem tudnak megmenteni téged, vagy nem tudják megoldani a nehézségeidet. Ha egy helyzettel szembesülsz, és azt mondják az emberek, hogy el kell fogadnod az igazságot, azt fogod mondani: „Hogyan fogadhatnám el? Nehézségeim vannak, és nem tudom elengedni!” Ezek a doktrínák az utaddá válhatnak az igazság gyakorlására? (Nem, nem válhatnak.) Egyesek azt mondják, hogy amikor egy helyzettel szembesülsz, akkor többet kellene enned és innod Isten szavaiból. Sokszor hallottad már ezt, de melyik nehézségedet oldotta meg vajon? Helyes, ha többet eszel és iszol Isten szavaiból, de Isten szavainak melyik aspektusait kellene enned és innod? Hogyan kellene a nehézségeidhez kapcsolni azokat? Miután összekapcsolod őket a nehézségeiddel, hogyan oldod meg azokat? Mi a gyakorlás útja? Az igazság mely aspektusát kellene használnod a nehézségeid megoldására? Vajon ezek nem valós problémák? (De igen.) Ezek a valódi problémák. Ezért a helyes doktrínák nem képesek megoldani az emberek gyakorlati nehézségeit, az emberek romlott beállítottságainak a feloldásáról nem is beszélve. Pontosan mi tudja feloldani az emberek romlott beállítottságait? Mindenki tudja, hogy csakis az igazság tudja feloldani az emberek romlott beállítottságainak problémáit, de ha az emberek nem értik, hogy mi az igazság, vagy ha nem keresik, vagy nem fogadják el az igazságot, akkor fel lehet-e oldani a romlott beállítottságaikat? (Nem.) Ezért ahhoz, hogy feloldja romlott beállítottságait, az embernek meg kell tapasztalnia Isten munkáját. Vagyis csak Isten ítéletének és fenyítésének megtapasztalása által tisztulhatnak meg az ember romlott beállítottságai. Ez megköveteli az emberektől, hogy az igazságra törekedjenek és együttműködjenek Isten munkájával az eredmények elérése érdekében. Ha nem törekszel az igazságra, és csak a lelki doktrínák megértésére összpontosítasz, úgy, hogy még azt sem tudod, azok az igazság-e vagy sem, de az igazságként fogadod el őket, akkor ez meg oldhatja-e a romlott beállítottságaidat? Továbbá, ha nem érted az igazságot, akkor, amikor egy romlott beállítottságot társz fel, meg tudod-e különböztetni azt? Össze tudod-e vetni Isten szavaival összehasonlítás céljából? Száz százalék, hogy nem tudod. Lehet, hogy vakon alkalmazol előírásokat, ami még kevésbé képes megoldani a romlott beállítottságaidat. Mi a legfontosabb dolog a romlott beállítottságok feloldásában? A legfontosabb dolog az, hogy az embereknek meg kell érteniük az igazságot. Jelenleg a legtöbb ember a doktrínákat tartja az igazságnak, és nem érti, mi is az igazság. Épp úgy, ahogy az imént említett példában az érzésekről, az anya első megközelítése az volt, hogy óvja a gyerekét a megfélemlítéstől, ami jogos. A ti nézőpontotokból: „Ezek érzések; nem teheted ezt. Ezt a fajta viselkedést kritizálni kell és el kell ítélni.” Olyan dolgokat, amelyek nem foglalják magukban az igazságot, amelyek nincsenek kapcsolatban az igazsággal, és valójában néhány olyan dolgot is, amelyeket az embereknek ösztönösen tenniük kellene, az igazságot sértő dolgokként határoztok meg, majd elutasítjátok ezeket. Azt gondoljátok, hogy ha ehhez az alapelvhez tartjátok magatokat, az az igazság gyakorlása. Ami pedig a második megközelítést illeti, amikor az anya elnézi, hogy a gyereke megfélemlíti mások gyermekeit, ami valójában a romlott beállítottság feltárását és az igazság gyakorlását érinti, azt gondolod: „Amíg nem tesz gonoszságot, addig ez nem olyan nagy probléma”. Miért vannak ilyen gondolataid és értelmezéseid? (Mert nem értjük az igazságot.) Itt van a probléma! Tehát, mivel nem értik az igazságot, az emberek sokszor egy olyan megközelítést választanak, amelyet helyesnek tartanak, és azt gondolják, hogy az igazságot gyakorolják. Sokszor azért, mert nem értik az igazságot, az emberek csak előírásokat tudnak alkalmazni és azokat betartatni, amikor pedig problémákkal szembesülnek, akkor nem tudják, hogyan kezeljék azokat, ezért úgy kezelik az előírások betartását, mint az igazság gyakorlását. Azok az emberek, akik így hisznek Istenben, elérhetnek fejlődést az életben? Elérhetik az igazság megértését és bemehetnek a valóságba? Sokan úgy hiszik, hogy ha képesek beszélni szavakról és doktrínákról, az az igazság megértése, és akkor megfelelő hívői Istennek. Akkor tehát miért fednek fel mégis romlott beállítottságokat sok kérdésben? Miért nem tudják megoldani azokat a gyakorlati problémákat, amelyekkel találkoznak? Ez azt bizonyítja, hogy ha valaki képes szavakról és doktrínákról beszélni, az egyáltalán nem az igazság megértése. Mindegy, hogy hány doktrínáról tudsz beszélni, ez nem bizonyítja, hogy eljutottál az igazságra. Képesnek kell lenned gyakorlati problémákat megoldani és megtalálni a gyakorlás alapelveit, csakis ez az igazság valódi megértése. Sokan úgy gondolják, hogy amennyiben képesek végezni a kötelességeiket, szenvedni, megfizetni az árat, akkor mindegy, hogy milyen romlott beállítottságot fednek is fel, az nem nagy probléma. Azt gondolják, hogy amennyiben végzik a kötelességeiket, amennyiben képesek szenvedni, és nem panaszkodnak Istenre, akkor szeretik Istent és hűséget tanúsítanak. Sokszor előfordul, hogy mivel az emberek nem értik az igazságot, tanúsítanak némi jó szándékot, de valójában megszakítják és megzavarják a gyülekezet munkáját, mégis úgy gondolják, hogy Isten és Isten háza érdekeit védelmezik. Mi történik itt? Ez azért történik, mert az emberek nem értik az igazságot és nincs gyakorlati tudásuk az igazságról, amely ahhoz vezet, hogy folyamatosan olyan dolgokat tesznek, amelyek ellentétesek az igazsággal. Mindeközben azt gondolják, hogy a helyes dolgot teszik, hogy gyakorolták az igazságot, és hogy eleget tettek Isten szándékainak. Ez a legnagyobb nehézségük. Habár ez nehézség, mindig van rá mód, hogy megoldjuk. Az egyetlen mód az, ha valahányszor problémával találkozol, és romlott beállítottságot társz fel, el kell gondolkodnod magadon és keresned kell az igazságot, hogy megértsd azt. Amíg romlott beállítottságok vannak benned, addig sokféle állapot ki fog alakulni benned. Amikor az emberek különböző környezetekben és állapotokban élnek, akkor fel fognak fedni bizonyos gondolatokat, nézőpontokat és szándékokat – ezek a valódi belső állapotaik. Ha megfigyeled az emberek gondolatait, nézőpontjait és szándékait, láthatod a beállítottságaikat, és tudhatod, hogy mi az ő természetük. Ha elgondolkozol magadon, és másokat így különböztetsz meg, akkor könnyű eredményeket elérni. Csak akkor érhetsz el teljes eredményeket önmagad megismerésében, ha ismered a saját romlott beállítottságaidat, és alaposan érted azok lényegét. Akkor természetes módon lesz utad arra, hogy hogyan kell keresned az igazságot és feloldanod a romlott beállítottságaidat. Amennyiben az emberek el tudják fogadni az igazságot, a romlott beállítottságaik megtisztulhatnak, a romlottságuk problémája pedig könnyen megoldható. Ha az emberek nem tudják elfogadni az igazságot, akkor soha nem fognak változást elérni az életfelfogásukban. Nos, mindannyian hajlandóak vagytok az igazságra törekedni, ezért az igazságra kell összpontosítanotok.

Ahhoz, hogy megoldjuk az emberek természetét, a gyökerétől kell feltárnunk azt, valamint az emberek beállítottságaiból, nem pedig az emberek cselekvési módjaiból. Az objektív okokat és feltételeket sem kellene hangsúlyoznunk, ehelyett az igazsággal kell összehasonlítanunk. Az Isten szavaiban kifejezett igazság az emberek romlott beállítottságait célozza meg. Vegyük a korábban említett érzések példáját: Az emberek azt gondolják, hogy ha néha hiányoznak a szüleik, vagy ha honvágyat éreznek, azok érzések. Vajon ezek ugyanazok, mint amikre Isten érzésekként utal? (Nem.) Így azokat az érzéseket, amelyeket te felfogsz, nem lehet egy lapon említeni azokkal az érzésekkel, amelyekről Isten beszél. Azok az érzések, amelyekről te beszélsz, a normális emberi állapotokhoz tartoznak, nem pedig egy romlott beállítottsághoz. Ha a testi rokonságodat bálványozod, és emiatt nem követed Istent, vagy nem veted alá magad Neki, akkor az érzéseid túl erősek, ez pedig egy romlott beállítottsághoz tartozik. Ezért ez magában foglalja annak kérdését, hogy van-e tiszta megértésed az igazságról. Amikor érzésként kezeled azt, amit honvágynak hiszel, vagy azt, hogy kicsit kedvesebb vagy a szüleiddel, vajon ez nem az igazság eltorzult felfogása? Amit megértesz, az valójában nem az igazság; és nem igazodik az igazsághoz, csupán egy külső jelenség. Mik azok az érzések, amelyekről Isten beszél? Ezek a második megközelítései annak, ahogyan az anya a gyerekével bánt, amint korábban említettük, ami a kivételezés állapota, és valakinek az alapelvek nélküli oltalmazása. Ezek azok az érzések, amelyeket Isten leleplez – ebben az ügyben az anya romlott beállítottságának megnyilatkozása. Vajon ez a két megközelítés nem különbözik nagyon is egymástól? Az első megközelítés egy normális jelenség, és nem szükséges megmetszeni, sem a mélyére ásni, boncolgatni, még kevésbé kell az igazsággal szembeállítani összehasonlítás céljából, illetve az igazság egy bizonyos aspektusát gyakorolni, vagy elengedni valamit. Akkor helyes ez a megközelítés? Szükséges így cselekedni? Nem szükséges; ebben a megközelítésben nincs helyes vagy helytelen. A második megközelítés egy beállítottságot foglal magában. Az érzések milyen megnyilvánulásai tartalmaznak romlott beállítottságokat? (A kivételezés, mások alapelvek nélküli oltalma, a testi kapcsolatok fenntartása, és a méltányosság hiánya.) Ezeket a dolgokat testesíti meg az „érzések” szó, amelyről Isten beszél. Ha ezt mind meg tudod érteni, és igazán össze tudod kapcsolni magaddal ezeket a dolgokat, akkor erőfeszítést kell tenned ezeknek a romlott beállítottságoknak a feloldására. Csak akkor lesz minden cselekedeted az igazság gyakorlása, amikor többé már nem korlátoznak ezek az érzések. Akkor azok az állapotok, amelyeket érzések tartalmaként értelmezel, teljesen megegyeznek majd az Isten által kimondott „érzések” szóval. Ez az igazság, amelyet meg fogsz érteni. Ha megkérnének téged, hogy beszélj arról, hogy mik az érzések, te pedig az anya első megközelítéséről beszélsz, ez annak a megnyilvánulása, hogy nem érted az igazságot. Ha az anya második megközelítéséről beszélsz, és boncolgatod a romlott beállítottságát, akkor érted az igazságot. Ha azok a dolgok, amelyekről beszélsz, amelyeket megtapasztalsz és megértesz, összhangban vannak Isten szavainak igazságával, és nincsenek ellentmondások és következetlenségek, akkor ez azt bizonyítja, hogy érted Isten szavait, felfogtad az értelmüket, megértetted őket, és képes vagy gyakorolni és alkalmazni őket. Ekkor elnyered majd az igazságot és az életet, és ez azt fogja jelenteni, hogy már bementél az igazságvalóságba. Abban az időben, amikor újra ilyesmit látsz, képes leszel megkülönböztetni azt, és tudni fogod, hogy mely megnyilatkozások normálisak, mely megnyilatkozások származnak romlott beállítottságból, és a szívedben teljesen tisztában leszel ezzel. Vajon így a tetteid nem lesznek pontosak? Vajon a tetteid nem az igazsághoz fognak igazodni? Vajon nem rendelkezel majd az igazságvalósággal? Ha pontosan cselekszel és megérted az igazságot, akkor az a megértés és azok a tapasztalatok, amelyekről beszélsz, vajon nem lesznek képesek segíteni másokon, és megoldani a nehézségeiket? (De igen.) Ez az igazság gyakorlati oldala.

Egyesek a gyenge képességük miatt nem végzik jól a kötelességeiket, azonban mindig azt állítják, hogy azért, mert nincs lelkiismeretük. Melyik magyarázat a pontos? (Az, hogy gyenge a képességük.) Időnként, amikor valaki kötelességet végez, lehet, hogy felfogja az adott a szakmai ismeret alapjait, ám nem érti annak előrehaladottabb aspektusait, mivel azelőtt soha nem tanulta azokat. A vezetője felületesnek, minden hájjal megkentnek és munkakerülőnek könyveli el, de valójában csupán a szakmai ismerete hiányzik, és még nem tanulta azokat a dolgokat, de már igyekszik minden tőle telhetőt megtenni. A vezetője mégis azt mondja, hogy felületes – ez nincs összhangban a tényekkel. Ez önkényes szóhasználat és önkényes megbélyegzés. Miért használnak az emberek terminológiát, és miért és címkéznek fel másokat válogatás nélkül? Vajon nem azért, mert nem értik az igazságot? Egyesek bizonyára igent fognak mondani, egyesek azt mondják majd, hogy azért, mert gyenge a képességük, és túlságosan összezavartak, mások pedig azt mondják majd, hogy azért, mert az emberi mivoltuk túl gonosz és rosszak a szándékaik. Melyik magyarázat a helyes? Valójában e három állapot mindegyike létezik, és az ítéletet a konkrét esetnek megfelelően kell meghozni. Ha az okozza, hogy nem érti az igazságot, de valaki azt mondja, hogy azért, mert gyenge a képessége és túlságosan zavart, akkor ezek a szavak nem pontosak. Ha ezt egyértelműen a gonosz emberi mivolta és a hátsó szándékai okozzák, de valaki azt mondja, hogy azért van, mert gyenge a képessége és túlságosan zavart, akkor ez a tények eltorzítása, és ez a gonosz embereknek valószínűleg lehetőséget ad arra, hogy megússzák a dolgot. Vannak más esetek, amelyeket az okoz, hogy az emberek nem értik az igazságot, de mások azt mondják, hogy az emberek gonosz emberi mivolta okozza. Nem pontos, ha így tekintenek a dolgokra, és valószínű, hogy jó embereket gonosz emberekként fognak kezelni, aminek rossz következményei lesznek. Sok olyan ember van, aki nem tud különbséget tenni ezek között a dolgok között, és nem tudja alaposan megérteni a probléma lényegét. Vakon előírásokat alkalmaznak és a saját elgondolásaik alapján vonnak le következtetéseket, majd úgy érzik, hogy van ítélőképességük és képesek tisztán látni a dolgokat. Vajon ez nem arrogancia és önelégültség? Ha valakinek rossz az emberi mivolta, és saját hátsó szándékaira alapozva önkényesen megbélyegzi és elítéli az embereket, az a gonosz ember természete. Az ilyen emberek vannak kisebbségben; az emberek többsége azért tesz ilyesmit, mert nem érti az igazságot. Akik nem értik az igazságot, azok válogatás nélkül alkalmaznak előírásokat és válogatás nélkül használnak lelki fogalmakat. Például egyesek emberi mivoltával nyilvánvalóan probléma van, folyton a lazsálás módjait keresik, és nem tesznek erőfeszítést a kötelességeik végzése során, ám azok, akiknek nincs ítélőképességük, azt mondják, hogy ez gyenge képesség. Egyeseknek nyilvánvalóan van igazságérzetük, és amikor olyasmit látnak, ami sérti az alapelveket, fel fogják hozni azt, és védelmezni fogják a gyülekezet érdekeit, de őket gyakran arrogánsnak és önelégültnek bélyegzik meg olyan emberek, akik nem értik az igazságot, sőt még gonosz emberként is bánnak velük, ami valóban igazságtalan a jó emberekkel szemben. Egyesek érettsége nyilvánvalóan csekély, és hirtelen elgyengülnek, amint az érzéseik korlátozzák őket, azok az emberek pedig, akik nem értik az igazságot, úgy fogják jellemezni őket, mint akiknek túl erősek az érzéseik, és akiknek nincs őszinte szívük Isten iránt. Ilyenek azok az emberek, akik híján vannak az igazságnak – anélkül, hogy figyelembe vennék a hátteret, vagy az aktuális helyzetet, válogatás nélkül előírásokat alkalmaznak, az egyik pillanatban ezt mondják, a másik pillanatban meg azt. Képesek az ilyen emberek az igazságot használni a problémák megoldására? (Nem képesek.) Amikor olyan emberek próbálnak megoldani problémákat, akik nem értik az igazságot, ők nem tudják felírni a megfelelő gyógyszert. Olyan ez, mintha egy gyomorfájós embert úgy próbálnának kezelni, hogy a fejét kezelik; nem tudják megtalálni a probléma gyökerét. Nem értik, hogy hol van a probléma gyökere, vagy azt, hogy mit mondanak Isten szavai, és mire utalnak. Ez nem az igazság megértése. Mostanra sokat vagy keveset értetek az igazságból? (Keveset.) Tegyük fel például, hogy valaki megkérdezi: „Miért nem tudod alávetni magad, amikor ez történik veled?” Az emberek gyakran azt felelik: „Mert nem ismerem Istent!” Helyes ez a magyarázat? Néha helyes, néha pedig nem. Legtöbbször nem helyes, és ez csupán önkényes címkézés. Az emberek felfognak egy kicsit a lelki szóhasználatból, majd alkalmazzák, és válogatás nélkül használják, ennek eredményeképpen pedig sok probléma merül fel. Némelyik félreértelmezés, némelyik pedig ítélet, ez pedig káros eredményeket idéz elő, sőt káoszt is okoz. Amikor olyanok tanulnak meg valamit, akiknek nincs lelki megértésük, ők válogatás nélkül alkalmazzák és használják azt. A legnagyobb valószínűséggel ők követnek el hibákat, és hajlamosak elvi hibákat elkövetni. Míg azok az emberek, akik rendelkeznek felfogóképességgel, talán elkövetnek néhány hibát, azonban ezek a hibák nem elvi kérdések, és képesek tanulságokat levonni azokból a hibákból. Ha az emberek megértése abszurd, ha félreértelmezik Isten szavait, amikor olvassák azokat, ha elhajlások vannak a felfogóképességükben, amikor prédikációkat hallgatnak, és ha hajlamosak a kritizálásra és a szőrszálhasogatásra, az nagyon problémás. Nemcsak lehetetlen számukra bemenni az igazságvalóságba, hanem idővel elkezdenek majd vakmerően viselkedni és zavarásokat okozni a gyülekezet munkájának. Ez súlyos következmény.

Most el kellene gondolkodnotok: Vajon azok a szavak, doktrínák és szellemi elméletek, amelyekről gyakran beszéltek, az igazság? Megértitek az igazságot, vagy csupán a doktrínákat értitek? Hány igazságvalóság van a megértésetekben? Ha egyszer megértitek ezeket a dolgokat, akkor valóban lesz önismeretetek és ismerni fogjátok a saját mértéketeket. Például sokat beszélgettetek azokról az igazságokról, hogy hogyan legyen valaki becsületes ember, de vajon igazán megértettétek azokat? Lehet, hogy tudtok közösséget vállalni néhány szóról és tudtok beszélni néhány megértésről, de hányba mentetek be ezekből a valóságokból? Most már valóban becsületes emberek vagytok? Tudtok világosan beszélni erről? Egyesek azt mondják: „Azt jelenti becsületes embernek lenni, hogy nem hazudsz, kimondod, ami a szíveden van, semmit sem rejtegetsz, és nem térsz ki semmi elől. Ez a becsületes ember mércéje.” Mit gondoltok erről az állításról? Ez megegyezik az igazsággal? (Nem.) Beszélhettek szavakról és doktrínákról, de amikor a gyakorlás részleteiről van szó, vagy konkrét problémákról, akkor kifogytok a szóból. Ez nem az igazság megértése. Az emberek nem értik az igazságot, de mindig azt gondolják: „Már sokat értek, de Isten nem használ engem. Ha Isten használna, és gyülekezeti vezetővé válnék, akkor biztosíthatnám, hogy minden testvér megértse az igazságot.” Vajon ez nem hatalmas nagyotmondás? Tényleg megvan ez a képességed? Vajon azok az emberek, akik dicsekedni és kérkedni tudnak, becsületes emberek? Ezek az emberek nem értik az igazságot, mégis dicsekednek és kérkednek – hát nem szánalmasak? (De igen, szánalmasak.) Sok prédikációt hallgattok most, de ha soha nem értitek meg az igazságot, akkor előbb-utóbb ugyanazon az úton fogtok járni, mint a farizeusok, akkor pedig modern farizeusokká váltok majd. Vajon nem lehetséges ez? (De igen.) Mindez túlságosan is valószínű. Az emberek sátáni természete mélyen beléjük ivódott. Ha némi tudásra vagy képzésre tesznek szert, és képesek valamennyi helyes elméletet és hangzatos prédikációt hirdetni, akkor nagyon valószínű, hogy farizeusokká fognak válni. Ha nem akartok farizeusokká válni, vagy a farizeusok útját járni, akkor az egyetlen mód ennek elkerülésére az, ha erőfeszítést tesztek az igazság megértésére és a valóságba való belépésre, valamint ha azokat a doktrínákat, amelyeket megértetek, az igazság valóságává teszitek. Tehát mit tekintünk úgy, hogy valóban megértjük annak igazságát, hogy mit jelent becsületes embernek lenni? Magadban kell elmélkedned ezen és beszélgetnetek kell erről, amikor van valamennyi szabadidőtök. Pontosan milyen is a becsületes ember? Isten szavaiban melyek azok a becsületes emberrel szemben támasztott mércék, amelyekről Ő beszél? Az Isten által megkövetelt normák közül melyiket tudják az emberek gyakorolni? Milyen az a becsületes ember, akiről Isten beszél? Az emberek romlott beállítottságainak melyik aspektusára irányul a becsületes ember fogalma? Vajon nem érdemes ezeknek a kérdéseknek a mélyére hatolni? Azok a szavak és igazságok, amelyek gyakorlását Isten megköveteli az emberektől, nem az emberek cselekvési módjaira vagy viselkedésére irányulnak. Az emberek sátáni természetét és beállítottságát célozzák meg. Ezért mondják ezekre a szavakra, hogy az igazság. Ha az egyedüli céljuk az lenne, hogy megváltoztassák az emberek magatartását és megtanítsák az embereknek, hogy hogyan gondolkodjanak, akkor nem lennének az igazság, akkor csak egyfajta elmélet lennének. Elmondható, hogy bármely oktatónak lehet egy kis befolyása az emberekre, és egy kicsit meg tudja változtatni a viselkedésüket, és e tanítások gyakorlatba ültetése és összefoglalása által az emberek viselkedése fokozatosan szabályozható. Sok ilyen jellegű ismeret van, ezek a dolgok azonban nem az igazság, mivel nem tudják feloldani az emberek romlott beállítottságait, sem a bűneik gyökerének problémáját nem képesek megoldani. Csak Isten szavai képesek megtisztítani és feloldani az emberek romlottságát, csak Isten szavai tudják teljesen feloldani az emberek sátáni természetét, és ezért csakis Isten szavai az igazság. Mi a valódi jelentősége Isten szavai igazságának? Ezen érdemes elmélkedni, elgondolkodni, és gyakran beszélgetni róla együtt. Soha ne feledjétek: Azok a dolgok, amelyek csak az emberek viselkedését tudják megváltoztatni, nem az igazság; csupán ismeret és törvények. Az igazság nemcsak az emberek viselkedését képes megváltoztatni, hanem a romlott beállítottságukat is. Sőt, meg tudja változtatni az elgondolásaikat és elképzeléseiket is, és az ember életévé válhat. Ez az igazság. Most túlságosan kevés ember képes tisztán látni ezt a dolgot. Sokan soha nem ismerik fel, hogy azok a dolgok, amelyek szabályozzák a viselkedést és képessé teszik az embereket arra, hogy külsőleg rendes életet éljenek, nem az igazság, és hogy ezek mind ismeret, doktrínák és sátáni filozófiák. Amikor az emberek elfogadják azokat a dolgokat, habár a külső viselkedésük egyre nemesebbé, méltóságteljesebbé és kifinomultabbá válik, a szívük tele van alattomossággal és elvetemültséggel, és egyre sötétebbé válnak. Ezek a dolgok a Sátán mérgei és elméletei, olyan dolgok, amelyeket a Sátán arra használ, hogy félrevezesse és megrontsa az embereket. Ezek egyáltalán nem az igazság, és nem Istentől származnak. Csak azok a dolgok az igazság, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy becsületessé, felszabadulttá és szabaddá váljanak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy megismerjék a Teremtőt, hogy istenfélő szívük legyen, és hogy alávessék magukat Isten irányításának és rendelkezéseinek. Függetlenül attól, hogy milyen nézőpontot fogadsz el, valamint attól, hogy milyen utat követsz, ha javul a viselkedésed és népszerűségre teszel szert, de túl kevés van benned az istenfélő szívből, és túl kevés az igaz hited Istenben, a kapcsolatod Istennel pedig nagyon szegényes, és a szíved távolabb sodródik Istentől, akkor azok a dolgok, amelyekhez ragaszkodsz, nem pozitív dolgok, és biztosan nem az igazság. Ha választasz egy utat vagy egy életmódot, és elfogadsz néhány dolgot, és ezektől a dolgoktól valódi és becsületes leszel, és általuk szeretni fogod a pozitív dolgokat, a negatív és elvetemült dolgokat pedig gyűlölni, és általuk istenfélő szíved lesz és készségesen elfogadod a Teremtő szuverenitását és intézkedéseit, akkor ezek a dolgok az igazság, és tényleg Istentől származnak. E mércék szerint mérhetitek a dolgokat. Van néhány doktrína, amelyet sok ember képes elmondani és évek óta mondogat is. Azonban miután sokszor mondták ezeket a dolgokat, az emberek belső beállítottsága nem változott, az állapotuk a legkevésbé sem alakult át, és az emberek nézőpontjai, gondolkodásmódja, valamint a tetteik mögötti kiindulópont és szándékok semmilyen módon nem változtak. Ezért igyekeznetek kellene azokat a dolgokat feladni, és abbahagyni a hozzájuk való ragaszkodást; azok biztosan nem az igazság. Amikor az emberek épp csak elkezdenek néhány szót gyakorolni, vesződségesnek és nehéznek tűnik ezt tenni, és nem tudják felfogni az alapelveket. Azonban miután egy ideig megtapasztalták és gyakorolták azokat, úgy érzik, hogy belső állapotuk javult, hogy a szívük közelebb került Istenhez, hogy istenfélő és Istent rettegő szívük van, hogy nem annyira csökönyösek és lázadóak, amikor dolgok történnek velük, hogy a személyes szándékaik és vágyaik nem annyira erősek, valamint hogy alá tudják vetni magukat Istennek. Ez az állapot pozitív; ezek a szavak az igazság, és a helyes út. Ezen alapelvek alapján tudjátok megkülönböztetni a dolgokat. Nem lesz egyszerű az igazságot egyetlen mondatban meghatározni. Ha egy mondatban határoznám meg, és meg tudnátok érteni az igazságot, miután hallottátok, az jó lenne. De ha úgy kezelnétek, mint egy előírást és doktrínát, amelyet követni kell, az problémás lenne – ez a lelki megértés hiánya. Így hát adtam nektek ezeket az alapelveket, nektek pedig párhuzamokat kell vonni, tapasztalni, gyakorolni és tapasztalati tudásra szert tenni ezen alapelvek szerint. Ne csak cselekedjetek és viselkedjetek ezen alapelvek szerint, hanem szemléljétek az embereket és dolgokat is, és értékeljétek az embereket ezen alapelvek szerint. Ha így tapasztalsz és gyakorolsz, tudni fogod, mi az igazság. Ha az emberek nem értik, hogy mi az igazság, és ha nem tudják, hogy Isten szavai az igazság, akkor elnyerhetik-e az életet? Elérhetnek-e változást az életfelfogásban? Habár azok a követelmények, amelyeket Isten tár az emberek elé a szavaiban, látszólag nem olyan magas mércék, és meglehetősen egyszerűek, ha nem érted, mi az igazság burkolt jelentése, vagy azt, hogy mennyi gyakorlati tartalma van az igazságnak, és csupán szavak és doktrínák vonatkozásában érted az igazságot, akkor soha nem leszel képes bemenni az igazságvalóságokba, amelybe Isten megköveteli az emberektől, hogy bemenjenek.

2017. május 26.

Lábjegyzet:

a. A Jianghu egy kínai kifejezés, amely a harcművészek és a bűnözők képzeletbeli világára utal az ősi Kínában.