Most az út utolsó szakaszán vagytok, és ez az út kritikus része. Talán sok szenvedést álltál ki, sok munkát végeztél, sok utat bejártál, és sok prédikációt meghallgattál; talán nem volt könnyű eljutni oda, ahol most vagy. Ha nem tudod elviselni a szenvedést, amivel jelenleg szembenézel, és ha ugyanúgy folytatod, mint a múltban tetted, akkor nem lehet tökéletesíteni téged. Ezek a szavak nem a megfélemlítésedre szolgálnak – ezek tények. Miután Péter átment Isten sok munkáján, betekintést nyert néhány dologba, és nagy tisztánlátásra is szert tett. Sok mindent megértett a szolgálat alapelvét illetően, és később odaadó tudott lenni ahhoz, amivel Jézus megbízta őt. A nagy finomítás, amiben részesült, főként azért volt, mert úgy érezte, hogy azon dolgokat figyelembe véve, amiket ő maga tett, nagyon sokkal tartozik Istennek és hogy soha nem lesz képes visszafizetni Neki, miközben azt is felismerte, hogy az ember nagyon romlott, mindez pedig bűntudatot keltett a lelkiismeretében. Jézus sok mindent mondott Péternek, de abban az időben, amikor ezek a dolgok elhangzottak, ő még csak kevés megértésre volt képes, és néha még mindig őrzött magában némi ellenállást és lázadó mivoltot. Miután Jézust a keresztre szegezték, végül megtapasztalt egyfajta ébredést, és belül az önmaga iránti szemrehányás heves fájdalmait érezte. Végül ez eljutott arra a pontra, hogy elfogadhatatlannak érezte, hogy bármilyen helytelen gondolata legyen. Nagyon jól ismerte saját állapotát, és jól ismerte az Úr szentségét is. Ennek eredményeként még inkább megnőtt benne a szeretet szíve az Úr iránt, és még inkább a saját életére összpontosított. Emiatt nagy kínt szenvedett el, és bár időnként olyan volt, mintha súlyos betegsége lenne, és még halottnak is tűnt, miután többször ilyen módon finomították, jobban megértette önmagát, és valódi szeretet alakult ki benne az Úr iránt. Azt lehet mondani, hogy egész életét a finomításban, sőt még inkább a fenyítésben töltötte. Tapasztalata különbözött minden más emberétől, és szeretete felülmúlta bárkiét, aki nem lett tökéletesítve. Azért hozták őt elő modellként, mert ő élte át a legtöbb gyötrelmet az életében, és az ő tapasztalatai voltak a legsikeresebbek. Ha valóban képesek vagytok olyanok lenni, mint Péter, ahogy az út utolsó szakaszát végigjárjátok, akkor nincs egyetlen teremtett lény sem, amely elvehetné az áldásaitokat.

Péter lelkiismeretes ember volt, de még egy olyan emberi mivolttal is, mint amilyen neki volt, óhatatlanul sok ellenkező és lázadó gondolata volt az alatt az idő alatt, amikor eleinte követni kezdte Jézust. De amíg Jézust követte, nem vette komolyan ezeket a dolgokat, mivel azt hitte, hogy az embereknek éppen ilyeneknek kell lenniük. Így eleinte nem érzett semmilyen szemrehányást, és nem is metszették meg. Jézus nem vette komolyan Péter reakcióit, és nem is törődött velük, hanem csak arra összpontosított, hogy végezze azt a munkát, amit tennie kellett. Soha nem csapott nagy hűhót Péterrel és a többiekkel. Azt mondhatnád: „Vajon lehetséges, hogy Jézus nem tudott ezekről az elképzeléseikről?” Semmiképpen sem! Éppen azért, mert valóban megértette Pétert – sőt, azt mondhatnánk, hogy nagyon is megértette őt –, Jézus nem tett semmilyen intézkedést ellene. Gyűlölte az emberiséget, de meg is könyörült rajtuk. Vajon nincsenek-e most sokan köztetek, akik ugyanolyan ellenállók, mint Pál volt, és akiknek sok olyan elképzelésük van, mint annak idején Péternek volt az Úr Jézus iránt? Azt mondom neked, legjobb lenne, ha nem hinnél túlságosan a harmadik érzékedben. Az érzékelésed megbízhatatlan, és a Sátán általi megrontás már régen teljesen tönkretette. Azt hiszed, hogy az érzékelésed tökéletes és hibátlan? Pál sokszor ellenállt az Úr Jézusnak, de Jézus nem reagált rá. Lehetséges, hogy Jézus képes volt meggyógyítani a betegeket és kiűzni a démonokat, de a Pálban lévő „démont” nem tudta kiűzni? Miért van az, hogy Jézus csak azután jelent meg végül Pálnak a damaszkuszi úton és sújtott le rá, hogy Ő feltámadt és felemelkedett a mennybe, miközben Pál folytatta Jézus tanítványainak önkényes letartóztatását? Vajon lehetséges, hogy az Úr Jézus túl lassan reagált? Vagy pedig azért, mert nem volt semmilyen hatalma, amíg a hús-vér testben volt? Azt hiszed, hogy amikor titokban lerombolsz dolgokat és ellenállsz Nekem, nem tudok róla? Azt hiszed, hogy a megvilágosodás foszlányai, amelyeket a Szentlélekből merítesz, felhasználhatók arra, hogy ellenállj Nekem? Amikor Péter éretlen volt, sok elképzelést táplált Jézust illetően, akkor miért nem tapasztalt meg semmilyen szemrehányást? Jelenleg sokan anélkül tesznek dolgokat, hogy bármilyen szemrehányást éreznének, és még akkor sem figyelnek oda, amikor világosan megmondják nekik, hogy amit tesznek, az nem helyes. Ez nem teljesen az ember lázadó mivolta miatt van? Most már olyan sokat mondtam, de még mindig hiányzik belőled a lelkiismeret tudatosságának akár csak egy foszlánya is, így hogyan leszel képes végigjárni az út utolsó szakaszát, hogy addig menj tovább, amíg az út véget nem ér? Nem érzed, hogy ez egy nagy horderejű dolog?

Miután az embereket meghódították, képesek alávetni magukat Isten vezénylésének, és képesek Istent követni a hitükre és arra az elhatározásra támaszkodva, hogy szeressék Őt. Hogyan lehet tehát végigjárni az út utolsó szakaszát? A nyomorúság megtapasztalásának napjaiban minden nehézséget ki kell állnod, és meg kell legyen az elhatározásod, hogy szenvedj; csak így tudod jól megtenni az útnak ezt a szakaszát. Azt hiszed, hogy olyan könnyű megtenni ezt az útszakaszt? Tudnod kell, hogy milyen feladatot kell betöltened; növelnetek kell a képességeteket, és elegendő igazsággal kell felszerelkeznetek. Ez nem egy vagy két nap munkája, és nem olyan egyszerű, mint ahogyan gondolod! Az út utolsó szakaszának megtétele attól függ, hogy pontosan milyen a hited és az elhatározásod. Talán nem látod, hogy a Szentlélek munkálkodik benned, vagy talán nem vagy képes felfedezni a Szentlélek munkáját a gyülekezetben, ezért borúlátó vagy és csalódott, tele kétségbeeséssel az előtted álló út miatt. Különösen, hogy a múlt nagy harcosai mind elestek – nem egy csapás-e mindez a számodra? Hogyan kellene látnod ezeket a dolgokat? Van-e hited, vagy nincsen? Teljesen megérted a mai munkát, vagy nem érted? Ezek a dolgok meghatározhatják, hogy képes vagy-e sikeresen végigjárni az út utolsó szakaszát.

Miért mondjuk, hogy most az út utolsó szakaszán vagytok? Azért, mert megértettetek mindent, amit meg kell értenetek, és mert elmondtam nektek mindent, amit az embereknek el kell érniük. Arról is elmondtam nektek mindent, amit rátok bíztak. Tehát, amit most jártok, az annak az útnak az utolsó része, amelyen végigvezetem az embereket. Csak annyit várok el, hogy érjétek el az önálló életre való képességet; mindenkor, mindig lesz egy út, amelyen haladhatsz, továbbra is képes leszel növelni a képességedet, normálisan olvasni Isten szavait, és normális emberi életet élni. Most arra vezetlek, hogy így élj, de vajon a jövőben is képes leszel még erre, amikor már nem vezetlek? Képes leszel-e tovább menni? Péter ezt tapasztalta: amikor Jézus vezette őt, kevés megértése volt; mindig gondtalan volt, mint egy gyermek, és semmit nem vett komolyan, amit tett. Csak Jézus távozása után kezdte el normális emberi életét. Az értelmes élete csak Jézus távozása után kezdődött. Noha rendelkezett a normális emberi mivolt némi józan eszével és néhány olyan dologgal, amivel egy normális embernek rendelkeznie kell, mindazonáltal az igazi tapasztalása és törekvése nem vette új kezdetét, amíg Jézus el nem távozott. Milyen a jelenlegi helyzetetek? Én most így vezetlek téged, és szerinted ez csodálatos. Nem jönnek rád környezetek és próbatételek, ám így nincs mód arra, hogy lássuk, milyen érettséggel rendelkezel valójában, és arra sincs mód, hogy lássuk, valóban olyasvalaki vagy-e, aki az igazságra törekszik. Azt mondod a száddal, hogy érted a saját lényegedet, de ezek üres szavak. Csak a jövőben nyer majd igazolást a megértésed, amikor a valós események eljutnak hozzád. Most ilyen megértéssel rendelkezel: „Megértem, hogy a saját hús-vér testem nagyon romlott, és az emberek testének lényege az, hogy lázad Isten ellen és ellenáll Istennek. Az Isten ítéletének és fenyítésének befogadására való képesség az, ahogyan Isten felemeli az embereket. Ezt most már megértettem, és kész vagyok viszonozni Isten szeretetét”. Könnyű ezt mondani, de később, amikor nyomorúság, próbatételek és szenvedés ér téged, nem lesz könnyű megtapasztalnod ezeket a dolgokat. Ti mindennap így követtek, de még mindig képtelenek vagytok folytatni a tapasztalásotokat. Még rosszabb lenne, ha el akarnálak engedni titeket, és többé egyáltalán nem törődnék veletek; a legtöbb ember összeesne, és sóbálvánnyá, a szégyen jelképévé válna. Az ilyen eshetőségek nagyon is lehetségesek. Nem aggódsz vagy szorongsz emiatt? Péter ilyen környezetnek volt kitéve, és ilyen szenvedést élt át, de ő mégis szilárdan állt. Ha te ilyen környezetnek lennél kitéve, képes lennél-e szilárdan állni? Azok a dolgok, amelyeket Jézus mondott, és az a munka, amit Ő tett, amíg a földön volt, alapot adtak Péternek, és erre az alapra építve járta későbbi útját. Te el tudod érni ezt a szintet? Az utak, amelyeket jártál, és az igazságok, amelyeket megértettél – vajon válhatnak-e a te alapoddá, amelyen szilárdan tudsz állni a jövőben? A látomásoddá válhatnak-e ezek a dolgok, hogy később szilárdan állj? Elmondom nektek az igazságot – azt mondhatnánk, hogy amit az emberek jelenleg értenek, azok mind doktrínák. Ez azért van, mert nincs tapasztalatuk mindarról, amit értenek. Az, hogy eddig képes voltál folytatni, teljes mértékben annak köszönhető, hogy új fény vezetett téged. Ez nem azért van, mert az érettséged már elért egy bizonyos szintet, hanem inkább azért, mert a szavaim a mai napig vezettek; ez nem azért van, mert nagy hited van, hanem inkább a szavaim bölcsessége miatt, ami megakadályozott téged abban, hogy bármi mást tégy, mint hogy egészen a mai napig kövess. Ha most nem szólnék, nem hallatnám a hangomat, akkor képtelen lennél továbbmenni és azonnal befejeznéd az előrehaladást. Hát nem ez a jelenlegi érettségetek? Fogalmatok sincs arról, hogy melyik aspektusokból lépjetek be, és mely szempontok szerint pótoljátok azt, ami hiányzik belőletek. Nem értitek, hogyan éljetek meg egy értelmes emberi életet, hogyan háláljátok meg Isten szeretetét, vagy hogyan tegyetek tanúságot oly módon, hogy az erős és zengő legyen. Teljesen alkalmatlanok vagytok mindezek elérésére. Lusták és ostobák vagytok egyszerre! Mindössze annyit tehettek, hogy valami másra támaszkodtok, és amire támaszkodtok, az az új fény és Az, aki előttetek van, és vezet benneteket. Az, hogy képes voltál máig kitartani, annak köszönhető, hogy teljes mértékben az új fényre és a legutóbbi kijelentésekre támaszkodtál. Ti egyáltalán nem hasonlítotok Péterhez, aki gyakorlottan követte az igaz utat, vagy Jóbhoz, aki képes volt hűségesen imádni Jahvét és hinni abban, hogy Jahve Isten, függetlenül attól, hogy Jahve hogyan próbálta meg őt, és hogy megáldotta-e őt vagy sem. Képes vagy ezt tenni? Hogyan lettetek meghódítva? Egyrészt az ítélet, a fenyítés és az átok révén, másrészt pedig a misztériumok révén lettetek meghódítva. Mindannyian olyanok vagytok, mint a szamarak. Ha az, amiről beszélek, nem elég fennkölt a számotokra, ha nincsenek rejtélyek, akkor titeket nem lehet meghódítani. Ha egy ember prédikálna, és egy ideig mindig ugyanazokról a dolgokról prédikálna, akkor mindannyian elmennétek és szétszóródnátok két éven belül; nem lennétek képesek folytatni. Nem tudtok mélyebbre menni, és azt sem értitek, hogyan kövessétek az igazságot vagy az élet útját. Mindössze annyit értetek, hogy elfogadjatok valamit, ami számotokra újdonságnak tűnik, mint például rejtélyekről vagy látomásokról hallani, vagy arról, hogy Isten hogyan munkálkodott régen, vagy Péter tapasztalatairól, vagy Jézus keresztre feszítésének hátteréről... Csak ezekről a dolgokról vagytok hajlandóak hallani, és minél többet hallgattok, annál inkább feltöltődtök energiával. Mindezt csak azért hallgatjátok, hogy elűzzétek a bánatotokat és az unalmatokat. Életeteket teljes egészében ezek az újszerű dolgok tartják fönn. Úgy gondolod, hogy a saját hited által jutottál el oda, ahol ma vagy? Nem ez az a silány, szánalmas kis érettség, amivel rendelkeztek? Hol van az integritásotok? Hol van az emberi mivoltotok? Rendelkeztek emberi élettel? A tökéletessé válás elemei közül hányat birtokoltok? Vajon amit mondok, az nem tény? Én így beszélek és így munkálkodom, de ti mégis alig törődtök vele. Miközben követtek, figyeltek is. Mindig fenntartjátok a közömbösség látszatát, és mindig az orrotoknál fogva vezetnek titeket. Mindannyian így jártatok el; ami oda vezetett titeket, ahol ma vagytok, az kizárólag a fenyítés, a finomítás és a fegyelmezés volt. Ha csak az életbe való belépésről hirdettek volna néhány prédikációt, vajon nem osontatok volna el mindnyájan már régen? Mindegyikőtök még inkább sznob, mint az előző, de a valóságban a hasatok nem mással van tele, mint bűzös vízzel! Mostanáig csak azért tudtál épphogy megélni, mert megértettél néhány misztériumot, néhány olyan dolgot, amit az emberek korábban nem értettek meg. Nincs rá okotok, hogy ne kövessetek, ezért épphogy csak meg tudtátok acélozni magatokat és követni a tömeget. Ez mindössze az az eredmény, ami a szavaim által valósult meg, és ez bizonyára nem olyan teljesítmény, amit ti magatok értetek el. Semmi dicséretreméltó nincs bennetek. A munka e szakaszában tehát elsősorban szavak révén jutottatok a mai napig. Máskülönben ki lenne képes engedelmeskedni közületek? Ki lenne képes kitartani a mai napig? A kezdetektől fogva el akartatok menni az első lehetséges pillanatban, de nem mertetek; hiányzott belőletek a bátorság. Mind a mai napig félszívvel követtek.

Péter csak azután kezdte el a saját útját és csak azután kezdett el azon az úton járni, amelyen járnia kellett, miután Jézust a keresztre szegezték és eltávozott; csak azután kezdte el felvértezni magát, miután belátta saját alkalmatlanságait és hiányosságait. Látta, hogy túl kevés benne az Istent szerető szív, és hogy a szenvedésre való elhatározása nem elegendő, hogy nincs semmi belátása, és hogy hiányzik belőle a józan ész. Látta, hogy sok minden van benne, ami nincs összhangban Jézus szándékaival, és sok dolog van, ami lázadó, ellenálló és amit beszennyezett az emberi akarat. Csak ezután nyert belépést minden értelemben. Amikor Jézus vezette őt, leleplezve az állapotát, Péter beismerte ezt és készségesen egyetértett azzal, amit Jézus mondott, mégis hiányzott belőle az igazi megértés egészen a későbbiekig. Ez azért volt, mert akkoriban egyáltalán nem volt tapasztalata, és nem ismerte a saját érettségét. Ez azt jelenti, hogy Én most csak szavakat használok, hogy vezesselek titeket, és ez nem tud rövid időn belül tökéletessé tenni titeket, és csak arra tehet képessé titeket, hogy megértsétek és megismerjétek az igazságot. Ez azért van, mert a te meghódításod és a szívedben való meggyőzésed a jelenlegi munka, és csak a meghódításotok után fognak néhányan közületek tökéletességre jutni. Jelenleg azok a látomások és azok az igazságok, amelyeket megértesz, alapot teremtenek a jövőbeli tapasztalataid számára; a jövőbeli nyomorúságokban mindannyiótoknak valódi tapasztalata lesz ezekről a szavakról. Később, amikor próbatételek érnek és nyomorúságokon mész keresztül, eszedbe fognak jutni azok a szavak, amelyeket ma mondasz, amelyek a következők: „Függetlenül attól, hogy milyen nyomorúsággal, próbatételekkel vagy nagy csapásokkal találkozom, eleget kell tennem Istennek.” Eszedbe fognak jutni Péter tapasztalatai, majd Jób tapasztalatai – a mai szavak bátorítani fognak téged. Csak így lehet a hitedet inspirálni. Akkoriban Péter azt mondta, hogy nem méltó arra, hogy Isten ítéletében és fenyítésében részesüljön és amikor eljön az idő, te is hajlandó leszel arra, hogy minden ember meglássa rajtad keresztül Isten igaz természetét. Készségesen elfogadod majd az Ő ítéletét és fenyítését, az Ő ítélete, fenyítése és átka pedig vigasztalás lesz neked. Most egyszerűen nem teheted meg, hogy ne vértezd fel magad az igazsággal. Enélkül nemcsak hogy képtelen leszel a jövőben szilárdan állni, de lehet, hogy nem leszel képes a jelenlegi munka megtapasztalására. Ha ez a helyzet, vajon nem leszel-e azok egyike, akiket kiiktattak és akik büntetésben részesültek? Most éppen nem értek utol valódi események, és Én elláttalak téged minden olyan szempontból, amiben hiányt szenvedsz; Én minden aspektusról beszélek. Ti egyszerűen nem álltatok ki sok szenvedést és csak elveszitek, ami elérhető, és semmiféle árat sem fizettetek, még kevésbé rendelkeztek saját, tényleges tapasztalatokkal vagy rálátásokkal. Amit tehát megértetek, az nem a valódi érettségetek. A megértésre, a tudásra és a látásra vagytok korlátozva, de nem sok gyümölcsöt arattatok. Ha Én soha nem törődnék veletek, hanem a saját otthonotokban mennétek keresztül a megtapasztalásokon, akkor már régen elfutottatok volna a széles nagyvilágba. Az út, amelyet a jövőben jársz, a szenvedés útja lesz, és ha sikeresen járod az útnak ezt a mostani szakaszát, bizonyságod lesz, amikor a jövőben nagyobb nyomorúságokon mész keresztül. Ha megérted az emberi élet jelentőségét és az életben a helyes utat választottad, és ha a jövőben – bárhogyan is foglalkozik veled Isten - kiszolgáltatod magad az Ő vezényléseinek, nem panaszkodsz és nem hozol döntéseket, és nem követelsz semmit Istentől, akkor így értékes ember leszel. Jelenleg még nem mentél keresztül nyomorúságon, ezért alá tudod vetni magad bárminek. Azt mondod, akárhogyan is vezet Isten, az jó, és hogy mindent Isten vezényléseire bízol. Akár fenyít, akár átkoz Isten, hajlandó leszel eleget tenni Neki. Ennek ellenére amit most mondasz, az nem feltétlenül tükrözi az érettségedet. Amit most hajlandó vagy megtenni, nem mutathatja meg, hogy képes vagy mindvégig követni. Amikor nagy nyomorúságok érnek vagy amikor üldöztetésen, kényszerítésen vagy még nagyobb próbatételeken mész keresztül, akkor nem leszel képes azokat a szavakat kimondani. Ha akkor képes vagy arra a megértésre és szilárdan megállsz, az lesz a te érettséged. Péter milyen volt akkoriban? Péter azt mondta: „Uram, feláldozom Érted az életemet. Ha Te azt akarod, hogy meghaljak, meghalok!” Így imádkozott akkoriban. Azt is mondta: „Még ha mások nem szeretnek is Téged, nekem mindvégig szeretnem kell Téged. Mindig követni foglak Téged.” Ezt mondta akkoriban, de amint próbatételek érték, nem bírta tovább, és sírva fakadt. Mindannyian tudjátok, hogy Péter háromszor tagadta meg az Urat, nem igaz? Sok ember van, aki sírni fog és emberi gyengeséget mutat, amikor próbatételek érik őket. Nem vagy a magad ura. Ebben nem tudsz uralkodni magadon. Lehet, hogy ma nagyon jól megy neked, de ez a megfelelő környezetednek köszönhető. Ha ez holnap megváltozik, akkor megmutatod gyávaságodat és alkalmatlanságodat, aljasságodat és hitványságodat. A „férfiasságod” már régen semmivé foszlott, és időnként még az is előfordulhat, hogy elhagyod a munkádat, és elsétálsz. Ez azt mutatja, hogy amit akkoriban megértettél, az nem a te valódi érettséged volt. Meg kell figyelni egy ember tényleges érettségét, hogy lássuk, valóban szereti-e Istent, képes-e valóban kiszolgáltatni magát Isten vezényléseinek, és képes-e minden erejét arra fordítani, hogy elérje, amit Isten megkövetel; és hogy hűséges marad-e Istenhez és mindenből a legjobbat ajánlja-e fel Istennek, még ha ez a saját élete feláldozását is jelenti.

Emlékezned kell arra, hogy ezek a szavak most már elhangzottak: később nagyobb nyomorúságot és nagyobb szenvedést fogsz átélni! Tökéletessé válni nem egyszerű vagy könnyű dolog. A legkevesebb, hogy Jób hitével rendelkezz, vagy még az övénél is nagyobb hittel. Tudnod kell, hogy a jövőbeni próbatételek nagyobbak lesznek, mint Jób próbatételei, és hogy hosszú távú fenyítésen kell keresztülmenned. Vajon ez egy egyszerű dolog? Ha a te képességed nem javítható, ha hiányzik a felfogóképességed, és ha túl keveset tudsz, annak idején majd nem lesz bizonyságod, hanem inkább nevetség tárgyává, a Sátán játékszerévé válsz. Ha most nem tudsz ragaszkodni a látomásokhoz, akkor egyáltalán nincs alapod, és a jövőben le leszel írva! Az út egyetlen szakaszát sem könnyű végigjárni, ezért ne vedd ezt félvállról. Gondosan mérd fel és tégy előkészületeket arra, hogy hogyan járd végig ennek az útnak az utolsó szakaszát megfelelően. Ezen az úton kell járni a jövőben, ezen az úton kell járnia minden embernek. Nem hagyhatod figyelmen kívül ezt a tudást; ne gondold, hogy amit neked mondok, az mind puszta időpocsékolás. Eljön majd a nap, amikor mindezt jó célra fordítod – szavaim nem hangozhatnak el hiába. Itt az idő, hogy felvértezd magad, az idő, hogy kikövezd a jövő útját. Elő kellene készítened az utat, amelyen a jövőben járni fogsz; aggódnod és szoronganod kellene amiatt, hogy miként leszel képes szilárdan állni a jövőben és jól felkészülni a jövőbeni utadra. Ne légy mohó és lusta! Minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy a lehető legjobban kihasználd az idődet, hogy mindent elnyerhess, amire szükséged van. Megadok neked mindent, hogy megérthesd. A saját szemetekkel láttátok, hogy kevesebb mint három év alatt oly sok mindent mondtam és oly sok munkát végeztem. Az egyik ok, amiért így munkálkodom az, hogy az emberek annyira hiányosak, a másik ok pedig az, hogy az idő túl rövid; nem lehet tovább késlekedni. Te úgy képzeled, hogy az embereknek először tökéletes belső tisztaságot kell elérniük, mielőtt tanúságot tehetnének és használni lehetne őket – de nem lenne ez túl lassú? Nos, mennyi ideig kell még elkísérnem téged? Ha azt szeretnéd, hogy addig kísérjelek téged, amíg öreg és ősz nem leszel, az lehetetlen lenne! Azáltal, hogy nagyobb nyomorúságon mennek keresztül az emberek, mindannyian valódi megértést érnek el. Ezek a munka lépései. Amint alaposan megérted a ma közölt látomásokat és valódi érettséget érsz el, akkor bármilyen szenvedésen is mész keresztül a jövőben, azok nem fognak elsöpörni téged, és képes leszel szilárdan állni. Amikor befejeztem a munka ezen utolsó lépését és kimondtam az utolsó szavakat, az embereknek a jövőben a saját útjukat kell járniuk. Ez beteljesíti majd a korábban mondott szavakat: a Szentléleknek megbízatása van minden egyes ember számára, és elvégzendő munkája van minden egyes emberen. A jövőben mindenki azon az úton fog járni, amelyen járnia kell, a Szentlélek által vezetve. Ki lesz képes másokról gondoskodni, amikor nyomorúságon megy keresztül? Minden egyénnek megvan a maga szenvedése és mindegyiknek megvan a maga érettsége. Senki érettsége nem ugyanolyan, mint bárki másé. A férjek nem lesznek képesek gondoskodni a feleségükről vagy a szülők a gyermekeikről; senki sem lesz képes gondoskodni bárki másról. Nem lesz olyan, mint most, amikor még lehetséges a kölcsönös gondoskodás és támogatás. Az olyan idő lesz, amikor minden embertípus feltárul. Vagyis, amikor Isten megveri a pásztorokat, elszélednek a nyájnak juhai és akkor nektek nem lesz egyetlen igaz vezetőtök sem. Az emberek megosztottak lesznek – nem lesz olyan, mint most, amikor együtt összejöveteleket tarthattok. A jövőben azok, akik nem rendelkeznek a Szentlélek munkájával, meg fogják mutatni valódi arcukat. A férjek elárulják majd a feleségeiket, a feleségek elárulják a férjeiket, a gyerekek elárulják a szüleiket, a szülők pedig üldözni fogják a gyermekeiket – az emberi szív kifürkészhetetlen! Az ember csak annyit tehet, hogy ragaszkodik ahhoz, amije van és megfelelően végigjárja az út utolsó szakaszát. Ezt most nem látjátok tisztán; mindannyian szűk látókörűek vagytok. Nem könnyű dolog sikeresen megtapasztalni a munka e szakaszát.

A nyomorúság ideje nem lesz túl hosszantartó, sőt, kevesebb mint egy évig fog tartani. Ha egy évig tartana, a munka következő lépése késedelmet szenvedne, és az emberek érettsége nem lenne megfelelő. Ha túl hosszú lenne, akkor az emberek nem lennének képesek elviselni. Végül is az emberek érettségének megvannak a maga korlátai. Miután a saját munkám befejeződött, a következő lépés az lesz, hogy az emberek azon az úton járjanak, amelyen járniuk kell. Mindenkinek meg kell értenie, hogy milyen úton kellene járnia – ez a szenvedés útja és folyamata, és egyben az Isten szeretésére irányuló elhatározásod finomításának útja is. Mely igazságokba kellene belépned, mely igazságokat kellene kiegészítened, hogyan kellene tapasztalnod és milyen aspektusból kellene belépned – meg kell értened mindezeket a dolgokat. Most kell felvértezned magad. Amikor elér téged a nyomorúság, már túl késő lesz. Mindenkinek a saját életéért kell viselnie a terhet – ne várj mindig arra, hogy mások figyelmeztessenek, vagy nap mint nap a füledbe dobolják a dolgokat! Annyi mindent mondtam, de még mindig nem tudod, hogy milyen igazságokba kell belépned vagy milyen igazságokkal kell felvértezned magad. Ez azt mutatja, hogy nem fáradoztál Isten szavainak olvasásán. Egyáltalán nem viselsz semmiféle terhet a saját életedért – hogyan lehet ez elfogadható? Nem vagy tisztában azzal, hogy mibe kellene belépned, nem érted, hogy mit kellene megértened és még mindig teljesen tanácstalan vagy azzal kapcsolatban, hogy milyen jövőbeli utat kellene választanod. Nem vagy-e teljesen értéktelen? Mi hasznod van? Amit most tesztek, az a saját utatok építése és kikövezése. Tudnod kell, hogy mit kellene elérniük az embereknek, és ismerned kell Isten emberre vonatkozóan megkövetelt normáit. A következő megértéssel kell rendelkezned: akármi is történik, még ha mélyen romlott is vagyok, Isten előtt jóvá kell tennem ezeket az elégtelenségeket. Mielőtt Isten elmondta volna nekem, nem értettem, de most, hogy Ő elmondta és megértettem, sietnem kell, hogy helyrehozzam az elégtelenségeket, hogy megéljem a normális emberi mivoltot, és olyan képmást éljek meg, amely eleget tehet Isten szándékainak. Még ha nem is tudok felérni ahhoz, amit Péter tett, legalább egy normális emberi mivoltot kellene megélnem. Így eleget tudok tenni Isten szívének.

Ezen út utolsó szakasza mostantól a jövőbeni nyomorúság befejezéséig tart. Az útnak ez lesz az a szakasza, amikor feltárul az emberek valódi érettsége, valamint megmutatkozik, hogy van-e igaz hitük vagy sem. Mivel az útnak e szakasza egy fáradságosabb, sziklásabb út lesz, mint bármelyik, amelyen az embereket korábban végigvezették, ezért nevezik „az út utolsó szakaszának”. Az igazság az, hogy ez nem a legutolsó szakasza az útnak; ez azért van, mert miután keresztülmész a nyomorúságon, az evangélium terjesztésének munkáján fogsz keresztülmenni és az embereknek lesz egy része, akik keresztülmennek azon a munkán, amely során felhasználják őket. Tehát „az út utolsó szakaszáról” csak az emberek finomításának nyomorúságára és a zord környezetre való hivatkozással beszélünk. Az út azon részén, amelyet a múltban végigjártál, személyesen Én vezettelek azon a boldog utazáson, kézen fogva, hogy tanítsalak téged és a saját számból tápláljalak téged. Bár sokszor keresztülmentél a fenyítésen és az ítéleten, ami téged illet, mindez nem volt több, mint könnyű csapások sorozata. Ez persze az Istenbe vetett hittel kapcsolatos szemléleteid jelentős változását eredményezte; emellett a beállítottságod is jelentősen stabilizálódott és lehetővé tette számodra, hogy némi kis megértést nyerj Rólam. De azt mondom, hogy amikor az emberek az útnak ezt a szakaszát járták, az általuk megfizetett ár vagy kiontott szív vére meglehetősen csekély volt – Én vagyok az, aki elvezetett téged oda, ahol ma vagy. Ez azért van, mert nem követelem meg tőled, hogy bármit is tegyél; sőt, az Én követelményeim egyáltalán nem magasak veled szemben – Én csak lehetővé teszem számodra, hogy befogadd azt, ami elérhető. Ezen időszak alatt szüntelenül gondoskodtam szükségleteitekről, és soha nem támasztottam eltúlzott igényeket. Ismételt fenyítéseket szenvedtetek el, mégsem értétek el eredeti követelményeimet; meghátráltok, és csüggedté váltok. Azonban Én nem veszem figyelembe mindezt, mert ez most az Én személyes munkám ideje, és nem veszem olyan komolyan az Irántam való „odaszánásodat”. De az úton innentől kezdve már nem fogok többé munkálkodni vagy beszélni, és amikor eljön az idő, nem fogom többé hagyni, hogy ilyen tétlenül folytassátok. Engedni fogom, hogy bőven legyen tanulnivalótok és nem hagyom, hogy befogadjátok azt, ami elérhető. Fel kell tárni a valódi érettséget, amellyel ma rendelkeztek. Hogy az évekig tartó erőfeszítéseitek végül eredményesek-e vagy sem, attól függ, hogyan járjátok végig az út ezen utolsó szakaszát. A múltban úgy gondoltátok, hogy Istenben hinni nagyon egyszerű, és ez azért volt, mert Isten nem bánt veled szigorúan. És mi a helyzet most? Úgy gondoljátok, hogy egyszerű Istenben hinni? Még mindig úgy érzitek, hogy Istenben hinni olyan boldoggá és gondtalanná tesz benneteket, mint az utcán játszó gyerekek? Igaz, hogy bárányok vagytok; azonban képesnek kell lennetek azon az úton járni, amelyen járnotok kellene ahhoz, hogy visszafizessétek Isten kegyelmét és hogy teljes mértékben elnyerjétek azt az Istent, akiben hisztek. Ne csináljatok bolondot magatokból, és ne csapjátok be magatokat! Ha sikerül eljutnod az út e szakaszának a végéig, akkor képes leszel meglátni az egész világegyetemben terjedő evangélizációs munkám példátlan látványát és olyan szerencsés leszel, hogy a bizalmasommá válsz, és szerepet játszhatsz munkámnak az egész világegyetemben való terjesztésében. Akkor majd nagy örömmel fogsz tovább járni azon az úton, amelyen járnod kell. A jövő végtelenül fényes lesz, de az első dolog most az, hogy megfelelően járd végig az út eme utolsó szakaszát. Keresned kell és felkészülnöd arra, hogyan tedd ezt meg. Ez az, amit most azonnal meg kell tenned; ez most sürgős ügy!