Képes vagy-e konkrétan közvetíteni azt a lelkületet, amelyet Isten minden korban kifejezésre juttat, olyan nyelvezetet használva, amely megfelelő és hordozza annak a kornak a jelentőségét? Te, aki tapasztalod Isten munkáját az utolsó napokban, képes vagy-e részletesen leírni Isten igazságos lelkületét? Tudsz világosan és pontosan tanúskodni Isten lelkületéről? Hogyan fogsz beszélni arról, amit láttál és megtapasztaltál, azoknak a szánalomra méltó, szegény és buzgó vallásos híveknek, akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra, és arra várnak, hogy pásztorold őket? Milyen emberek várnak rád, hogy pásztorold őket? El tudod képzelni? Tudatában vagy a vállaidra nehezedő tehernek, a megbízatásodnak és a felelősségednek? Hol van a történelmi küldetéstudatod? Hogyan fogsz a következő kor gazdájaként megfelelően szolgálni? Erősen tudatában vagy gazda voltodnak? Hogyan kellene megmagyarázni a „minden dolog gazdája” jelentését? Valóban minden élőlény és minden fizikai dolog gazdája a világon? Milyen terveid vannak a munka következő szakaszának előrehaladásával kapcsolatban? Hány ember vár rád, hogy pásztorold őket? Nehéz a feladatod? Ők szegények, szánalomra méltók, vakok és tanácstalanok, akik sötétségbe zuhantak és ott jajgatnak – merre van az út? Mennyire áhítoznak arra, hogy a világosság, mint egy hullócsillag, hirtelen alászálljon és eloszlassa a sötétség erőit, amelyek már oly sok éve elnyomás alatt tartják az embert! Nyughatatlanul reménykednek, és éjjel-nappal epekednek ez után – ki ismerheti meg ezt teljesen? Még azon a napon is, amikor a fény tovasuhan, ezek a mélységesen szenvedő emberek tovább raboskodnak egy sötét tömlöcben anélkül, hogy elnyerhetnék a szabadulást; mikor szűnik meg a sírásuk? Rettenetes eme törékeny lelkek szerencsétlensége, akik sohasem pihenhettek meg, és akiket régóta megkötözve tartottak a könyörtelen kötelékek és a dermedt történelem. Ki hallotta hát meg a jajveszékelésük hangját? Ki látta a nyomorúságos állapotukat? Eszedbe jutott valaha, hogy milyen bánatos és aggódó Isten szíve? Hogyan tudja elviselni annak látványát, hogy az ártatlan emberiség, amit a saját kezével teremtett, ilyen kínokat szenved el? Elvégre az emberiség a szerencsétlen, akit megmérgeztek. És jóllehet az emberiség a mai napig fennmaradt, ki tudhatta volna, hogy az emberiséget már rég megmérgezte a gonosz? Már elfelejtetted, hogy te is az áldozatok egyike vagy? Nem akarsz azért küzdeni Isten iránti szeretetedből, hogy üdvözítsd mindezeket a túlélőket? Nem akarod minden erődet annak szentelni, hogy megháláld Istennek, Neki, aki úgy szereti az embert, akár a saját húsát és vérét? Pontosan hogyan fogod fel, hogy Isten felhasznál téged, hogy rendkívüli életedet megéld? Valóban megvan benned az elszántság és a hit ahhoz, hogy egy „kegyes, Istent szolgáló ember” tartalmas életét éld meg?