Jelenleg sokan vannak, akik összezavarodtak a hitükben. Túl sok bennetek a kíváncsiság, túl sok az áldások utáni vágy és túl kevés a törekvés az élet keresésére. Az emberek manapság tele vannak lelkesedéssel a Jézusba vetett hitükben. Jézus majd visszaviszi őket a mennyei hazába, hogyan is ne hinnének? Vannak, akik egész életükben hívők; még negyven vagy ötven évnyi hit után sem unják meg a Biblia olvasását. Ez azért van, mert azt gondolják^[a], hogy bármi történjék is, amíg van hitük, a mennybe jutnak majd. Ti csak néhány éve követitek Istent ezen az úton, de máris megtorpantatok; elvesztettétek a kitartásotokat, mert túl erős bennetek az áldások elnyerése iránti vágy. Ezen igaz úton való haladásotokat az áldások megszerzésére irányuló vágyaitok és a kíváncsiságotok vezeti. Egyáltalán nincs sok megértésetek a munka ezen szakaszát illetően. A nagy része annak, amit ma mondok, nem azoknak szól, akik hisznek Jézusban, és nem is csak azért mondom, hogy megcáfoljam az elképzeléseiket. Valójában éppen ezek a leleplezett elképzelések azok, amelyek bennetek léteznek, mivel ti nem értitek, hogy miért tettük félre a Bibliát, miért mondom, hogy Jahve munkája elavult vagy miért mondom, hogy Jézus munkája elavult. A tény az, hogy sok olyan elképzelést őriztek, amelyeknek nem adtatok hangot, valamint sok olyan nézetet, amely a szívetek mélyén van elzárva, és csak a tömeget követitek. Tényleg azt hiszitek, hogy nem dédelgettek sok elképzelést? Egyszerűen arról van szó, hogy nem beszéltek róluk! Valójában csak felületesen követitek Istent, egyáltalán nem azért jöttök, hogy az igaz utat keressétek, és nem az élet elnyerésének szándékával jöttetek. Az a hozzáállásotok, hogy egyszerűen csak látni akarjátok, mi fog történni. Mivel nem engedtétek el sok régi elképzeléseteket, nincs köztetek egy olyan, aki képes lett volna teljesen felajánlani magát. Ehhez a ponthoz érkezve, továbbra is a saját sorsotok miatt aggódtok, éjjel-nappal kavarognak a gondolataitok és sohasem vagytok képesek ezt elengedni. Azt hiszed, hogy amikor a farizeusokról beszélek, akkor a vallás „öregjeire” gondolok? Nem ti magatok vagytok-e a jelen kor legfejlettebb farizeusainak képviselői? Azt hiszed, hogy amikor azokat említem, akik a Bibliához mérnek Engem, akkor kizárólag a vallási körök bibliaszakértőire utalok? Azt hiszed, hogy amikor azokról beszélek, akik Istent ismét a keresztre szögezik, akkor a vallási körök vezetőiről beszélek? Nem ti vagytok-e a legkitűnőbb színészek e szerep eljátszására? Azt hiszed, hogy mindazok a szavak, amelyeket az emberek elképzeléseivel szemben kijelentek, csupán a vallás pásztorainak és vénjeinek kigúnyolása? Vajon nem volt-e nektek is szerepetek mindezekben a dolgokban? Meg vagy-e győződve arról, hogy Ti kevés elképzelést tápláltok? Egyszerűen csak arról van szó, hogy most már mindannyian megtanultatok annyira okosak lenni. Nem beszéltek azokról a dolgokról, amelyeket nem értetek vagy nem tárjátok fel az érzéseiteket velük kapcsolatban, de egyszerűen nem létezik bennetek félő és alázatos szív. Amint látjátok, számotokra ma a gyakorlás legjobb módjai a tanulás, a megfigyelés és a várakozás. Megtanultatok túl okosak lenni. De vajon tisztában vagytok-e azzal, hogy ez egyfajta lélektani ravaszkodás? Azt hiszitek, hogy egy pillanatnyi okosság a részetekről segít nektek megmenekülni az örök fenyítéstől? Megtanultatok oly „bölcsnek” lenni! Sőt, egyesek ilyesfajta kérdéseket tesznek fel Nekem: „egy napon, amikor a vallásos körökben az emberek megkérdezik tőlem: »miért nem tett a te Istened egyetlen csodát sem?« – hogyan kellene megmagyaráznom?” Manapság nem pusztán arról van szó, hogy vallásos körök emberei kérdeznék ezt; hanem arról is, hogy te nem érted a mai munkát és a túl sok elképzelés hitében élsz. Még mindig nem tudod, hogy kire utalok, amikor vallási tisztviselőket említek? Nem tudod, hogy kinek magyarázom a Bibliát? Nem tudod, hogy kihez beszélek, amikor Isten munkájának három szakaszát szemléltetem? Ha nem mondanám ezeket a dolgokat, vajon ilyen könnyen meggyőzhetők lennétek? Ilyen könnyen fejet hajtanátok? Ilyen könnyen félretennétek azokat a régi elképzeléseiteket? Különösen azok a „férfias férfiak”, akik soha nem hódoltak be senkinek – vajon olyan könnyen alávetnék magukat? Tudom, hogy bár az emberi mivoltotok alacsonyabb rendű és nagyon gyenge képességűek vagytok, kevésbé fejlett agyatok van és nem túl régóta hisztek Istenben, valójában elég sok elképzelésetek van és az eredendő természetetek az, hogy senkinek nem vetitek alá magatokat könnyedén. Ma azonban képesek vagytok alávetni magatokat, mert kénytelenek vagytok és tehetetlenek vagytok; tigrisek vagytok egy vasketrecben, akik képtelenek szabadjára engedni a képességeiket. Még ha lennének is szárnyaitok, nehéznek találnátok a repülést. Annak ellenére, hogy nem kaptatok áldásokat, ti mégis hajlandóak vagytok végig követni. Ez azonban nem a ti „jó emberként” való helytállásotok; inkább arról van szó, hogy alaposan lecsaptak rátok és véget ért a tudományotok. Arról van szó, hogy ez az egész munka padlóra küldött benneteket. Ha lenne bármi, amit elérhetnétek, akkor nem lennétek olyan engedelmesek, mint amilyenek ma vagytok, mert azelőtt mindannyian olyanok voltatok, mint a vadszamarak a pusztában. Ezért, amit ma mondunk, az nem csak a különböző vallású és felekezetű embereknek szól és nem is pusztán azért, hogy megcáfolja az ő elképzeléseiket, hanem hogy megcáfolja a ti elképzeléseiteket.

Elkezdődött az igazság ítélete. Vajon Isten még mindig az emberek vétekáldozatául szolgál? Újra eljátssza-e majd a nagy gyógyítót értük? Vajon nincs ennél nagyobb hatalma Istennek? Az emberek egy csoportja már teljessé vált és elragadtatott a trón elé; vajon még mindig kiűzi majd a démonokat és beteget gyógyít? Nem túlságosan elavult ez? Lehetséges lesz-e a bizonyságtétel, ha ez folytatódik? Azáltal, hogy egyszer a keresztre szögezték, örökre keresztre feszített lesz-e Isten? Kiűzheti-e egyszer a démonokat és azzal kiűzi-e őket örökre? Vajon ez nem számít megaláztatásnak? Csak amikor a munkának ez a szakasza magasztosabb lesz, mint az előző, akkor halad előre a korszak, és akkor jönnek el az utolsó napok, és akkor jön el az ideje, hogy ez a korszak véget érjen. Az igazságot kereső embereknek ezért oda kell figyelniük a látomások kifürkészésére; ez az alap. Valahányszor közösséget vállalok veletek a látomásokról, mindig látok néhány embert, akik lehunyt szemmel bóbiskolnak és nem hajlandóak figyelni. Mások megkérdezik: „Miért nem figyelsz?” Ők azt felelik: „ez nem segíti az életemet vagy a valóságba való belépésemet. Amit mi akarunk, azok a gyakorlás útjai”. Amikor a gyakorlás útjai helyett a munkáról beszélek, azt mondják: „amint a munkáról beszélsz, álomba merülök”. Amint a gyakorlás útjairól kezdek beszélni, jegyzetelni kezdenek, és amikor visszatérek a munka kifejtéséhez, már megint nem figyelnek. Tudjátok, hogy mivel kellene most felszerelkeznetek? Ennek egyik aspektusa a munkával kapcsolatos látomásokat, a másik aspektus pedig a gyakorlatodat foglalja magában. Mindkét aspektust meg kell ragadnod. Ha nincsenek vízióid az életben való előrehaladásra irányuló küldetésed során, akkor nem lesz alapod. Ha csak a gyakorlat útjai vannak, a legcsekélyebb vízió nélkül, és nincs semmiféle megértésed az átfogó irányítási terv munkájáról, akkor te egy semmirekellő vagy. Meg kell értened a víziókat tartalmazó igazságokat, és ami a gyakorlattal kapcsolatos igazságokat illeti, megfelelő gyakorló utakat kell találnod, miután megértetted őket; a szavaknak megfelelően kell gyakorolnod, és az állapotodnak megfelelően kell belépned. A víziók képezik az alapot és ha nem figyelsz erre a tényre, akkor nem leszel képes a végsőkig követni; az ilyenfajta tapasztalás vagy tévútra vezet, vagy pedig elesésedet és bukásodat okozza. Nem lesz semmilyen lehetőséged sikerrel járni! Azok az emberek, akiknek nincsenek nagyszerű vízióik alapjaikként, csak kudarcot vallhatnak; nem járhatnak sikerrel. Nem tudsz szilárdan állni! Tudod, hogy mit takar az Istenben való hit? Tudod, hogy mit jelent Istent követni? Látomások nélkül milyen úton járnál? A mai munkában, ha nincsenek látomásaid, egyáltalán nem leszel képes arra, hogy teljessé tegyenek. Kiben hiszel? Miért hiszel Benne? Miért követed Őt? Valamiféle játéknak tekinted a hitedet? Egyfajta játékszerként kezeled az életed? A ma Istene a legnagyobb látomás. Mennyit tudsz Róla? Mennyit láttál Belőle? Miután láttad a mai Istent, szilárd az Istenbe vetett hited alapja? Azt hiszed, hogy eléred az üdvösséget, amíg ezt a zavaros utat követed? Azt hiszed, hogy tudsz halat fogni a zavaros vízben? Ennyire egyszerű ez? Hány elképzelést tettél félre Isten ma kimondott szavaival kapcsolatban? Van-e látomásod a mai Istenről? Miben rejlik a megértésed a mai Istenről? Mindig azt hiszed, hogy pusztán Őt^[b] követve vagy pusztán Őt látva elnyerheted Őt, és hogy senki sem lesz képes megszabadulni tőled. Ne hidd, hogy Istent követni ilyen könnyű dolog. A kulcs az, hogy ismerned kell Őt, ismerned kell az Ő munkáját és rendelkezned kell az akarattal, hogy az Ő kedvéért elviseld a nehézségeket, hogy feláldozd az életedet Érte és hogy tökéletesedj Általa. Ez az a látomás, amivel rendelkezned kellene. Az nem lesz elég, ha a gondolataid mindig a kegyelem élvezésére irányulnak. Ne feltételezd, hogy Isten csak az emberek öröméért van itt, vagy csak azért, hogy kegyelmet adjon nekik. Tévednél! Ha valaki nem tudja kockáztatni az életét, hogy kövesse Őt és ha valaki nem tud lemondani minden világi tulajdonáról, hogy kövesse, akkor biztosan nem lesz képes arra, hogy mindvégig kövesse Őt! Meg kell lenniük a látomásaidnak alapként. Ha egy napon szerencsétlenség ér, mit kellene tenned? Még mindig képes lennél követni Őt? Ne mondd könnyelműen, hogy képes lennél-e követni mindvégig. Jobb lenne, ha előbb tágra nyitnád a szemed, hogy lásd, milyen idő van most. Bár ti jelenleg talán olyanok vagytok, mint a templom oszlopai, eljön majd az idő, amikor minden ilyen oszlopot megrágnak a férgek, ami a templom összeomlását okozza, mivel jelenleg olyan sok látomás hiányzik belőletek. Ti csak a saját kis világotokra figyeltek, és nem tudjátok, mi a legbiztosabb és legmegfelelőbb módja a keresésnek. Nem figyeltek a mai munka látomására és a szívetekben sem őrzitek ezeket a dolgokat. Gondoltatok-e arra, hogy egy napon az Istenetek egy teljesen ismeretlen helyre tesz majd benneteket? El tudjátok képzelni, hogy mi lenne belőletek egy nap, amikor esetleg mindent elragadnék tőletek? Olyan lenne-e azon a napon az energiátok, mint amilyen most? Újra megjelenne a hitetek? Isten követésében ismernetek kell ezt a legnagyobb látomást, ami „Isten”: ez a legfontosabb dolog. Továbbá ne higgyétek, hogy szükségszerűen Isten családjába kerültök, ha nem társultok többé a világi emberekkel, hogy megszenteltté váljatok. Ezekben a napokban Maga Isten az, aki a teremtés közepette munkálkodik; Ő az, aki azért jött az emberek közé, hogy a saját munkáját végezze – nem pedig azért, hogy kampányokat folytasson. Közületek még egy maroknyi sem képes tudni, hogy a ma munkája a testté lett mennyei Isten munkája. Ez nem arról szól, hogy kiemelkedő tehetségű emberekké váljatok; ez arról szól, hogy segítsen nektek megismerni az emberi élet jelentőségét, megismerni az emberi lények rendeltetési helyét és megismerni Istent és az Ő teljességét. Tudnod kellene, hogy a teremtés tárgya vagy a Teremtő kezében. Mit kellene megértened, mit kellene tenned és hogyan kellene követned Istent – vajon nem ezek az igazságok, amelyeket fel kell fognod? Vajon nem ezek a látomások, amelyeket látnod kell?

Ha az embereknek egyszer már voltak látomásaik, akkor rendelkeznek egy alappal. Ha ezen az alapon gyakorolsz, sokkal könnyebb lesz belépni. Így nem lesznek kétségeid, ha egyszer már rendelkezel egy alappal a belépéshez, és nagyon könnyű lesz számodra belépni. A látomások megértésének és Isten munkája ismeretének ez az aspektusa kulcsfontosságú; ezzel rendelkeznetek kell a tarsolyotokban. Ha nem vagy felszerelkezve az igazságnak ezzel az aspektusával, és csak azt tudod, hogyan beszélj a gyakorlás útjairól, akkor rendkívül tökéletlen leszel. Azt tapasztaltam, hogy sokan közületek nem hangsúlyozzák az igazságnak ezt az aspektusát, és amikor ezt hallgatjátok, úgy tűnik, hogy csak szavakat és doktrínákat hallgattok. Egy nap hátrányt szenvedsz majd. Manapság van néhány kijelentés, amit nem egészen értesz és nem fogadsz el; ilyen esetekben türelmesen kellene keresned, és eljön majd a nap, amikor valóban megérted. Fokozatosan szerelkezz fel egyre több látomással. Még ha csak néhány spirituális doktrínát értesz is meg, az még mindig jobb, mintha nem figyelnél a látomásokra, és még mindig jobb, mintha egyáltalán nem értesz meg egyet sem. Ez mind hasznos a belépésedhez, és eloszlatja a kétségeidet. Ez jobb, mintha tele lennél elképzelésekkel. Sokkal jobban jársz, ha rendelkezel ezekkel a látomásokkal, mint alappal. Semmiféle kételyeid nem lesznek, és bátran és magabiztosan tudsz majd belépni. Miért bajlódsz folyton azzal, hogy Istent ilyen zavaros, kétkedő módon követed? Ez nem ugyanaz, mintha homokba dugnád a fejed? Milyen szép is lenne büszkén masírozva bevonulni a királyságba! Miért lennénk tele kétségekkel? Nem épp a pokolra juttatod magadat? Ha egyszer megértetted Jahve munkáját, Jézus munkáját és a munka e szakaszát, akkor lesz egy alapod. Jelenleg ezt elég egyszerűnek képzelheted. Néhányan azt mondják: „Amikor eljön az idő, és a Szentlélek elkezdi a nagy munkát, képes leszek mindezekről a dolgokról beszélni. Csak azért nem értem most igazán, mert a Szentlélek még nem világosított meg engem annyira.” Ez nem olyan egyszerű. Nem úgy működik, hogy ha most hajlandó vagy elfogadni az igazságot^[c], akkor majd mesterien fogod használni, amikor eljön az idő. Ez nem feltétlenül van így! Azt hiszed, hogy jelenleg nagyon jól fel vagy szerelkezve, és nem okozna semmi gondot, hogy válaszolj ezeknek a vallásos embereknek és a legnagyobb teoretikusoknak, és akár még meg is cáfold őket. Vajon tényleg képes lennél erre? Milyen megértésről beszélhetsz, pusztán ezzel a felszínes tapasztalatoddal? Az igazsággal való fölszerelkezés, az igazság csatájának megvívása és az Isten nevéről való bizonyságtétel nem az, amit gondolsz – hogy amíg Isten munkálkodik, addig minden megvalósul. Addigra lehet, hogy elakadsz valamilyen kérdésnél, és ezután elnémulsz a döbbenettől. A kulcs az, hogy világos megértésed van-e a munka ezen szakaszáról, és hogy valójában mennyit tudsz róla. Ha nem tudsz felülkerekedni az ellenséges erőkön vagy legyőzni a vallás erőit, akkor vajon nem leszel értéktelen? Megtapasztaltad a mai munkát, a saját szemeddel láttad és a saját füleddel hallottad, de ha végül nem tudsz tanúságot tenni, akkor lesz-e még merszed tovább élni? Kivel lennél képes szembenézni? Most ne képzeld, hogy ez ilyen egyszerű lesz. A jövő munkája nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek képzeled; az igazság harcát megvívni nem olyan könnyű, nem olyan egyszerű. Most kell felszerelkezned; ha nem vagy felvértezve az igazsággal, akkor amikor eljön az idő és a Szentlélek nem természetfeletti módon munkálkodik, te tanácstalan leszel.

Lábjegyzetek:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza az „azt gondolják” kifejezést.

b. Az eredeti szöveg nem tartalmazza az „Őt” szót.

c. Az eredeti szöveg nem tartalmazza az „igazság” szót.