Sok minden van, amit remélem, hogy megvalósítotok, de a cselekedeteitek és az életetek nem képes teljesen megfelelni annak, amit kérek, ezért nincs más választásom, mint egyenesen a lényegre térni, és elmagyarázni nektek a szándékaimat. Mivel az ítélőképességetek fejletlen, és nem tudjátok kellően megbecsülni a dolgokat, szinte teljes tudatlanságban vagytok természetemet és lényegemet illetően – ezért tehát sürgető feladat, hogy tájékoztassalak titeket ezen kérdésekről. Nem számít, hogy korábban mennyire értetted meg, sem az, hogy meg akarod-e érteni ezeket a kérdéseket, részletesen el kell magyaráznom nektek. Ezek a témák nem teljesen idegenek a számotokra, mégsem értitek igazán, sem nem ismeritek igazán a bennük rejlő értelmet. Sokatoknak csak homályos, részleges és hiányos megértése van erről. Hogy segítselek benneteket az igazság jobb gyakorlásában – az Én szavaim jobb gyakorlásában –, úgy gondolom, hogy elsősorban ezekkel a kérdésekkel kell tisztában lennetek. Ha nem, úgy a hitetek ködös, képmutató és vallási külsőségekkel teljes marad. Ha nem érted meg Isten természetét, akkor lehetetlen lesz véghez vinned a munkát, amit Őérte kell elvégezned. Ha nem ismered Isten lényegét, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy félelemmel és rettegéssel viseltess Őiránta; ehelyett csak figyelmetlen felületesség és köntörfalazás lesz, sőt, helyrehozhatatlan istenkáromlás. Bár Isten természetének megértése valóban fontos, és Isten lényegének ismerete nem hagyható figyelmen kívül, mégsem tanulmányozta ezeket a kérdéseket alaposan senki, sem nem mélyült el bennük. Világosan látható, hogy az általam kihirdetett adminisztratív rendeleteket mindannyian elutasítottátok. Ha nem értitek meg Isten természetét, akkor nagy valószínűséggel meg fogjátok sérteni Isten természetét. Az Ő természetének megsértése egyenértékű magának Isten haragjának kihívásával, amikor is cselekedeteid végső gyümölcse az adminisztratív rendeletek megsértése lesz. Látnod kell tehát, hogy ha ismered Isten lényegét, akkor megértheted az Ő természetét is – és amikor megérted az Ő természetét, akkor megérted az adminisztratív rendeleteket is. Szükségtelen mondani, hogy az adminisztratív rendeletekben foglaltak nagy része érinti Isten természetét, de természete nem fejeződik ki teljességében az adminisztratív rendeletekben; ezért tehát nektek egy lépéssel tovább kell mennetek Isten természetének megértésében.

Nem úgy beszélek veletek ma, mint egy hétköznapi beszélgetésben, ezért helyénvaló, hogy óvatosan közelítsetek szavaimhoz, sőt, mélyen elgondolkodjatok rajtuk. Ezt úgy értem, hogy túl kevés erőfeszítést fordítottatok az általam elmondott szavakra. Még ennél is kevésbé törődtök azzal, hogy elgondolkodjatok Isten természetéről; ritkán tesz erőfeszítést erre bárki is. Ezért azt állítom, hogy a hitetek nem több, mint nagyzoló szavak. Még most sem szentelt egy sem közületek komoly erőfeszítést a leglényegesebb gyengeségeteknek. Cserbenhagytatok Engem mindazok után, hogy olyan fáradhatatlanul törődtem veletek. Nem csoda hát, hogy nem tisztelitek Istent, és az életetek nélkülözi az igazságot. Hogyan lehet az ilyen embereket szentnek tekinteni? A menny törvénye nem tűri az ilyesmit! Mivel ti ezt oly kevéssé értitek, nincs más választásom, mint hogy további magyarázatot adjak.

Isten természete olyan téma, mely mindenki számára nagyon elvontnak tűnik, sőt senki számára sem könnyű elfogadni, mert az Ő természete nem hasonlatos az emberi személyiséghez. Istennek is megvannak a maga érzelmei, az öröme, haragja, bánata és boldogsága, ám ezek az érzelmek különböznek az emberétől. Isten az, ami, és az Övé, amije van. Minden, amit Ő kifejez és kinyilatkoztat, az Ő lényegének és identitásának ábrázolása. Ami Ő és amije van, akárcsak az Ő lényege és identitása olyan dolgok, amelyek nem helyettesíthetők ember által. Az Ő természete magában foglalja szeretetét az emberiség iránt, az emberiség vigasztalását, az emberiség iránti gyűlöletét, és még inkább az emberiség alapos ismeretét. Az ember személyisége azonban lehet optimista, élénk vagy érzéketlen. Isten természete olyan természet, amely minden dolog és élőlény Legfőbb Urához tartozik, az egész teremtés Urához. Az Ő természete tiszteletet, hatalmat, méltóságot, nagyságot és mindenekelőtt felsőbbrendűséget képvisel. Az Ő természete a tekintély jelképe, jelképe mindannak, ami igazságos, és jelképe mindannak, ami szép és jó. Sőt, ez az Ő jelképe, akit nem tud legyőzni vagy elrontani a sötétség, sem bármilyen ellenséges erő, valamint jelképe Őneki, akit semmilyen teremtett lény nem sérthet meg (sem nem tűri, hogy megsértsék). Az Ő természete a legfőbb hatalom jelképe. Nincs olyan ember, sem emberek, akik képesek megzavarni vagy megzavarhatnák az Ő munkáját vagy természetét. Az ember személyisége azonban nem több, mint pusztán az ember állat fölötti csekély felsőbbrendűségének jelképe. Az embernek önmagában és önmagától nincs hatalma, nincs autonómiája, és önmagán túllépni sem képes, ellenben lényegét tekintve kiszolgáltatott mindenféle embereknek, eseményeknek és dolgoknak. A gonosz pusztítása és sötétsége miatt Isten öröme az igazságosság, és a világosság létezéséből és megjelenéséből fakad. Örömét leli abban, hogy elhozza az emberiségnek a világosságot és a jó életet; az Ő öröme igazságos öröm, minden pozitív dolog létezésének jelképe, és még inkább, jelképe a kedvező kimenetelnek. Isten haragja a kár miatt van, melyet az igazságtalanság létezése és zavaró hatása okoz az Ő emberiségének, a gonoszság és a sötétség létezése miatt, az igazságot elűző dolgok létezése miatt, és még inkább az olyan dolgok létezése okán, melyek szembeszegülnek azzal, ami jó és szép. Az Ő haragja annak jelképe, hogy minden negatív dolog megszűnik létezni, és még ennél is inkább jelképe az Ő szentségének. Szomorúságát az emberiség okozza, kikhez reményeket fűz, ám akik mégis sötétségbe zuhantak, és az, hogy az emberen végzett munkája nem felel meg az Ő szándékainak, mivel az emberiség, amelyet szeret, képtelen mind a világosságban élni. Szomorúságot érez az ártatlan emberiségért, a becsületes, ám tudatlan emberért és a jó, de a saját nézeteiben hiányt szenvedő emberért. Szomorúsága jelképe az Ő jóságának és irgalmának, a szépségnek és a kedvességnek. Boldogsága természetesen abból fakad, hogy legyőzi ellenségeit, és elnyeri az emberek jóhiszeműségét. Mi több, az összes ellenséges erő elűzéséből és elpusztításából ered, és abból, hogy az emberiség jó és békés életben részesül. Isten boldogsága nem hasonlatos az ember öröméhez; sokkal inkább a jó gyümölcsök szüretelésének az érzése, mely érzés még az örömöt is felülmúlja. Az Ő boldogsága jelképe annak, hogy az emberiség ettől az időtől kezdve megszabadul a szenvedéstől, és jelképe annak, hogy az emberiség belép a fény világába. Az emberiség érzelmei ellenben mind saját érdekből támadnak, nem igazságosságért, világosságért vagy a szépért, legkevésbé pedig a Menny által adományozott kegyelemért. Az emberiség érzelmei önzők és a sötétség birodalmához tartoznak. Nem az akarat kedvéért léteznek, még kevésbé Isten tervéért, és ezért embert és Istent soha nem lehet egy napon említeni. Isten mindörökké mindenek felett álló és tiszteletre méltó, míg az ember örökké alantas és örökké értéktelen. Ez azért van így, mert Isten örökösen áldozatot hoz, és odaadja Magát az emberiségnek; míg az ember örökké csak elvesz és csakis önmagáért törekszik; Isten örökösen fáradozik az emberiség fennmaradásáért, ám az ember soha nem tesz semmit az igazságosságért vagy a világosságért. Még ha az ember tesz is erőfeszítést egy darabig, az egyetlen fuvallatnak sem állhat ellen, mert az ember erőfeszítése mindig a saját érdekében történik, nem pedig másokért, az ember mindig önző, míg Isten örökké önzetlen; Isten a forrása mindannak, ami igazságos, jó és szép, míg az ember az, aki minden rútságot és rosszat átvesz és kifejezésre juttat. Isten soha nem fogja megváltoztatni az Ő igazságos és szép lényegét, az ember azonban tökéletesen képes bármikor és bármilyen helyzetben elárulni az igazságosságot, és eltávolodni Istentől.

Minden mondatban, amelyet szóltam, benne foglaltatik Isten természete. Jól fontoljátok meg tehát szavaimat, és akkor bizonyosan nagy hasznotokra lesznek. Isten lényegét igen nehéz megérteni, de bizakodom, hogy mindnyájatoknak van legalább némi fogalma Isten természetéről. Azt remélem ezért, hogy több olyan dolgot mutattok majd fel nekem a tetteitekből, ami nem sérti Isten természetét. Akkor megnyugszom. Például tartsd Istent mindig a szívedben. Amikor cselekszel, cselekedj az Ő szavai szerint. Mindenben keresd az Ő szándékait, és tartózkodj attól, hogy olyan dolgot tégy, ami tiszteletlen Istennel szemben és szégyent hoz Rá. Még ennél is kevésbé szabadna Istent az elméd zugaiba helyezni azért, hogy így töltsd ki szíved eljövendő ürességét. Ha így teszel, akkor megsérted Isten természetét. Ismétlem, feltételezve, hogy soha nem teszel istenkáromló megjegyzéseket vagy nem panaszkodsz Istenre egész életedben, és ismét, feltételezve, hogy képes vagy megfelelően teljesíteni mindazt, amit Ő rád bízott, illetve alávetni magad minden szavának egész életedben, akkor elkerülöd, hogy megsértsd az adminisztratív rendeleteket. Ha például valaha is azt mondtad: „Miért nem hiszem, hogy Ő az Isten?”, „Úgy gondolom, hogy ezek a szavak nem többek, mint némi megvilágosodás a Szentlélektől”, „Szerintem nem feltétlenül helyes minden, amit Isten tesz”, „Isten emberi volta nem felsőbbrendű az enyémhez képest”, „Isten szavai egyszerűen nem hihetők”, vagy más hasonló ítélkező megjegyzéseket, akkor arra buzdítalak, hogy gyakrabban valld meg és bánd meg bűneidet. Máskülönben sohasem lesz esélyed a megbocsátásra, hiszen nem egy embert, hanem magát Istent sérted meg. Talán azt gondolod, hogy egy embert ítélsz meg, de Isten Lelke ezt nem így gondolja. Az Ő teste iránti tiszteletlenséged ugyanaz, mint tiszteletlenséggel viseltetni Őiránta. Ha pedig ez így van, nem sértetted-e meg Isten természetét? Ne feledd, hogy mindaz, amit Isten Lelek tesz, azért történik, hogy megvédje az Ő testben végzett munkáját, és azért, hogy ez a munka jól menjen végbe. Ha nem törődsz ezzel, akkor azt mondom, olyan ember vagy, akinek soha nem fog sikerülni hinni Istenben. Mivel kivívtad Isten haragját, és ezért Ő méltó büntetést fog rád kiróni, hogy megleckéztessen.

Isten lényegének megismerése nem jelentéktelen dolog. Meg kell értened az Ő természetét. Így fokozatosan és öntudatlanul megismered Isten lényegét. Ha tiéd lesz ez a tudás, egy emelkedettebb és csodálatosabb állapotba fogsz majd belépni. Végül pedig szégyellni fogod magad a fertelmes lelked miatt, sőt azt fogod érezni, hogy nincs hová elbújnod a szégyened elől. Abban az időben egyre kevesebb olyan dolog lesz a viselkedésedben, ami sérti Isten természetét, a szíved egyre közelebb kerül Isten szívéhez, és az Ő iránta érzett szeretet fokozatosan növekszik majd a szívedben. Ez annak a jele, hogy az emberiség belép egy gyönyörű állapotba. De még nem értétek ezt el. Miközben mindannyian a sorsotok érdekében sürgölődtök, ki érdeklődik bármennyire is az iránt, hogy megpróbálja megismerni Isten lényegét? Ha ez így folytatódik, akkor tudtotok nélkül megszegitek az adminisztratív rendeleteket, mert túlságosan kevéssé értitek Isten természetét. Az tehát, amit most tesztek, talán nem Isten természete elleni vétkeitek alapját képezi? Azt kérem tőletek hát, értsétek meg, hogy Isten természete nem választható el az Én munkámtól. Mert ha gyakran vétkeztek az adminisztratív rendeletek ellen, ki menekül meg közületek a büntetéstől? Nem volna-e akkor az Én munkám teljességgel hiábavaló? Ezért továbbra is azt kérem, hogy amellett, hogy megvizsgáljátok saját cselekedeteiteket, legyenek óvatosak a ti lépéseitek. Ez ama magasabb követelmény, melyet támasztok veletek szemben, és azt remélem, hogy mindannyian alaposan fontolóra veszitek és komolyan elgondolkodtok rajta. Ha pedig eljönne a nap, amikor a cselekedeteitek óriási dühöt szítanak bennem, úgy a következményekkel egyedül nektek kell számolnotok, és nem lesz más senki, aki helyettetek viselje a büntetést.