Sok minden van, amit remélem, hogy megvalósítotok, de a cselekedeteitek és az életetek nem képes teljesen megfelelni annak, amit kérek, ezért nincs más választásom, mint egyenesen a lényegre térni, és elmagyarázni nektek a szándékaimat. Mivel a dolgok azonosítására való képességetek fejletlen, ahogyan az a képességetek is, hogy megértsetek dolgokat, szinte teljes tudatlanságban vagytok természetemet és lényegemet illetően – ezért tehát sürgető feladat, hogy tájékoztassalak titeket ezen kérdésekről. Nem számít, hogy korábban mennyire értettétek meg, sem az, hogy meg akarjátok-e érteni ezeket a kérdéseket, részletesen el kell magyaráznom nektek. Ezek a témák nem nagyon idegenek a számotokra, mégsem értitek igazán, sem nem ismeritek igazán a bennük rejlő értelmet. Sokatoknak csak homályos, részleges és hiányos megértése van erről. Hogy segítselek benneteket az igazság jobb gyakorlásában – az Én szavaim jobb gyakorlásában –, úgy gondolom, hogy elsősorban ezekkel a kérdésekkel kell tisztában lennetek. Ha nem, úgy a hitetek ködös, képmutató és vallási külsőségekkel teljes marad. Ha nem érted meg Isten lelkületét, akkor lehetetlen lesz véghez vinned a munkát, amit Őérte kell elvégezned. Ha nem ismered Isten lényegét, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy félelemmel és rettegéssel viseltess Őiránta; ehelyett csak figyelmetlen felületesség és köntörfalazás lesz, sőt mi több, helyrehozhatatlan istenkáromlás. Bár Isten lelkületének megértése valóban fontos, és Isten lényegének ismerete nem hagyható figyelmen kívül, mégsem tanulmányozta ezeket a kérdéseket komolyan soha senki, sem nem mélyült el bennük. Világosan látható, hogy az általam kihirdetett adminisztratív rendeleteket mindannyian figyelmen kívül hagytátok. Ha nem értitek meg Isten lelkületét, akkor nagy valószínűséggel meg fogjátok sérteni Isten lelkületét. Az Ő lelkületének megsértése egyenértékű Maga Isten haragjának kihívásával, amikor is cselekedeteid végső gyümölcse az adminisztratív rendeletek megsértése lesz. Látnod kell tehát, hogy ha ismered Isten lényegét, akkor megértheted az Ő lelkületét is – és amikor megérted az Ő lelkületét, akkor megérted az adminisztratív rendeleteket is. Szükségtelen mondani, hogy az adminisztratív rendeletekben foglaltak nagy része érinti Isten lelkületét, de a lelkülete nem fejeződik ki teljességében az adminisztratív rendeletekben; ezért tehát nektek egy lépéssel tovább kell mennetek Isten lelkületének megértésében.

Nem úgy beszélek veletek ma, mint egy hétköznapi beszélgetésben, ezért helyénvaló, hogy óvatosan közelítsetek szavaimhoz, és még inkább, hogy jobban elgondolkodjatok rajtuk. Ezt úgy értem, hogy túl kevés erőfeszítést fordítottatok az általam elmondott szavakra. Még ennél is kevésbé vagytok hajlandóak jobban elgondolkodni Isten természetén; ritkán tesz erőfeszítést erre bárki is. Ezért azt állítom, hogy a hitetek nem több, mint nagyzoló szavak. Még most sem szentelt egy sem közületek komoly erőfeszítést a legvégzetesebb hibátoknak. Cserben hagytatok Engem minden gondos szándékom után, amelyet irántatok tápláltam. Nem csoda hát, hogy nem törődtök Istennel, és nincs igazság az életetekben. Hogyan lehet az ilyen emberek csoportját szenteknek tekinteni? A menny törvénye nem tűri az ilyesmit! Mivel ti ezt oly kevéssé értitek, nincs más választásom, mint hogy további magyarázatot adjak.

Isten természete olyan téma, mely mindenki számára nagyon elvontnak tűnik, sőt senki számára sem könnyű elfogadni, mert az Ő természete nem hasonlatos az emberi személyiséghez. Istennek is megvannak a maga érzelmei, az öröme, haragja, bánata és boldogsága, ám ezek az érzelmek különböznek az emberétől. Magának Istennek megvannak a Maga tulajdonai és lénye. Minden, amit Ő kifejez és feltár, az Ő saját lényegét és az Ő saját identitását képviseli. Ezek a tulajdonok és ez a lény, akárcsak ez a lényeg és identitás, olyan dolgok, amelyek nem helyettesíthetők ember által. Az Ő természete magában foglalja szeretetét az emberiség iránt, vigasztalását az emberiség számára, az emberiség iránti gyűlöletét, és még inkább az emberiség alapos megértését. Az ember személyiségébe azonban beletartozhat, hogy az illető optimista, élénk vagy érzéketlen. Isten természete az a természet, amelyet minden dolog és élőlény Legfőbb Ura birtokol; ez az, amit a Teremtő birtokol. Az Ő természete tiszteletreméltóságot, hatalmat, nemességet, nagyságot és mindenekelőtt felsőbbrendűséget képvisel. Az Ő természete a hatalom jelképe, jelképe mindannak, ami igazságos, és jelképe mindannak, ami szép és jó. Sőt, az Ő természete a sebezhetetlenség jelképe, melyet nem tud legyőzni vagy megszállni a sötétség vagy bármilyen ellenséges erő; és annak a tiltásnak is a jelképe, mely nem tűri (és nem tolerálja), hogy bármely teremtett lény megsértse. Az Ő természete a legfőbb erő jelképe. Nincs olyan ember, sem emberek, akik képesek megzavarni az Ő munkáját, illetve természetét, és lehetetlen is lenne számukra ezt tenni. Az ember személyisége azonban nem több, mint pusztán az ember állat fölötti csekély felsőbbrendűségének jelképe. Az embernek önmagában és önmagától nincs hatalma, nincs autonómiája, és önmagán túllépni sem képes, de lényegét tekintve olyan, aki tehetetlenül ki van szolgáltatva mindenféle embereknek, eseményeknek és dolgoknak. Isten öröme az igazságosság és a fény létezésének és megjelenésének köszönhető, mert a sötétség és a gonosz megsemmisül. Az öröme amiatt van, mert elhozza az emberiségnek a világosságot és a jó életet; az Ő öröme igazságos öröm, minden pozitív dolog létezésének jelképe, és még inkább, jelképe a kedvező kimenetelnek. Isten haragja az Ő emberiségének ártó igazságtalan dolgok létezése és zavarása miatt van, a gonoszság és a sötétség létezése miatt, az igazságot elűző dolgok létezése miatt, és még inkább az olyan dolgok létezése okán, melyek szembeszegülnek azzal, ami jó és szép. Az Ő haragja annak jelképe, hogy minden negatív dolog megszűnik létezni, és még ennél is inkább jelképe az Ő eredendő szentségének. Szomorúságát az emberiség okozza, kikhez reményeket fűz, ám akik mégis sötétségbe zuhantak, és az, hogy az emberen végzett munkája nem felel meg az Ő szándékainak, mivel az emberiség, amelyet szeret, képtelen mind a világosságban élni. Szomorúságot érez az ártatlan emberiségért, a becsületes, ám tudatlan emberért, és a jó emberért, akinek nincsenek saját nézetei. Szomorúsága jelképe az Ő jóságának és irgalmának, a szépségnek és a jóindulatnak. Boldogsága természetesen abból fakad, hogy legyőzi ellenségeit, és elnyeri az emberek őszinte szívét. Mi több, az összes ellenséges erő elűzéséből és elpusztításából ered, és abból, hogy az emberiség jó és békés életben részesül. Isten boldogsága nem hasonlatos az ember öröméhez; sokkal inkább a jó gyümölcsök aratásának az érzése, mely érzés még az örömöt is felülmúlja. Az Ő boldogsága jelképe annak, hogy az emberiség ettől az időtől kezdve mentes a szenvedéstől, és jelképe annak, hogy az emberiség belép a fény világába. Az emberiség érzelmei ellenben mind az emberiség saját érdekeiből támadnak, nem igazságosságért, világosságért vagy a szépért, és még kevésbé a Menny által adományozott kegyelemért. Az emberiség érzelmei önzők, a sötétség világában léteznek, és nem Isten akarata kedvéért támadnak, még kevésbé Isten tervéért. Ezért embert és Istent soha nem lehet egy napon említeni. Isten mindörökké mindenek felett álló és mindörökké tiszteletreméltó, míg az ember örökké alantas és örökké értéktelen. Ez azért van így, mert Isten örökösen odaadja Magát és fáradozik az emberiségért, míg az ember örökké önmagáért könyörög és törekszik. Isten örökösen az emberiség fennmaradásáért fáradozik, ám az ember soha nem járul hozzá semmivel az igazságossághoz vagy a világossághoz, és még ha az ember tesz is némi ideiglenes erőfeszítést, az egyetlen fuvallatnak sem állhat ellen, mert az ember erőfeszítése mindig a saját érdekében történik, nem pedig másokért. Az ember örökké önző, míg Isten örökké önzetlen. Isten az eredete mindannak, ami igazságos, jó és szép, míg az ember az, aki minden rútságot és rosszat átvesz és kifejezésre juttat. Isten soha nem fogja megváltoztatni az Ő lényegét, amely igazságosság és szépség, az ember azonban bármikor és bárhol elárulhatja az igazságosságot, és eltávolodhat Istentől.

Minden mondatban, amelyet szóltam, benne foglaltatik Isten lelkülete. Jól teszitek, ha figyelmesen megvizsgáljátok szavaimat, és akkor bizonyosan nagy hasznotokra lesznek. Isten lényegét igen nehéz megérteni, de bizakodom, hogy mindnyájatoknak van legalább némi fogalma Isten lelkületéről. Azt remélem ezért, hogy több olyan dolgot mutattok majd fel Nekem a tetteitekből, ami nem sérti Isten lelkületét. Akkor megnyugszom. Például tartsd Istent mindig a szívedben. Amikor cselekszel, cselekedj az Ő szavai szerint. Mindenben keresd az Ő vágyait, és tartózkodj attól, hogy olyan dolgot tégy, ami tiszteletlen Istennel szemben és szégyent hoz Rá. Még ennél is kevésbé szabadna Istent az elméd zugaiba helyezni azért, hogy így töltsd ki szíved eljövendő ürességét. Ha így teszel, akkor megsérted Isten lelkületét. És másik példaként, ha soha nem teszel istenkáromló megjegyzéseket és nem panaszkodsz Istenre egész életedben, vagy képes vagy megfelelően teljesíteni mindazt, amit Ő rád bízott, valamint alávetni magad minden szavának egész életedben, akkor elkerülöd, hogy megszegd az adminisztratív rendeleteket. Ha például valaha is azt mondtad: „Miért nem hiszem, hogy ő isten?”, „Úgy gondolom, hogy ezek a szavak nem többek, mint némi megvilágosítás a szentlélektől”, „Szerintem nem feltétlenül helyes minden, amit isten tesz”, „Isten emberi mivolta nem felsőbbrendű az enyémhez képest”, „Isten szavai egyszerűen nem hihetők”, vagy más hasonló ítélkező megjegyzéseket, akkor arra buzdítalak, hogy gyakrabban valld meg bűneidet, és gyakrabban tarts bűnbánatot. Máskülönben sohasem lesz esélyed a megbocsátásra, hiszen nem egy embert sértesz meg, hanem Magát Istent. Talán azt gondolod, hogy egy embert ítélsz meg, de Isten Lelke ezt nem így gondolja. Az Ő teste iránti tiszteletlenséged ugyanaz, mint tiszteletlenséggel viseltetni Őiránta. Ha pedig ez így van, nem sértetted meg Isten lelkületét azzal, amit tettél? Ne feledd, hogy mindaz, amit Isten Lelke tesz, azért történik, hogy megvédje az Ő testben végzett munkáját, és azért, hogy ez a munka jól menjen végbe. Ha nem törődsz ezzel, akkor azt mondom, olyan ember vagy, akinek soha nem fog sikerülni hinni Istenben. Mivel kivívtad Isten haragját, ezért Ő méltó büntetést fog rád kiróni, hogy megleckéztessen.

Isten lényegének megismerése nem jelentéktelen dolog. Meg kell értened az Ő lelkületét. Így fokozatosan és öntudatlanul megismered Isten lényegét. Amikor tiéd ez a tudás, egy emelkedettebb és csodálatosabb állapotba fogsz majd belépni. Végül pedig szégyellni fogod magad a fertelmes lelked miatt, sőt azt fogod érezni, hogy nincs hová elbújnod a szégyened elől. Abban az időben egyre kevesebb olyan dolog lesz a tetteidben, ami sérti Isten lelkületét, a szíved egyre közelebb kerül Isten szívéhez, és az Őiránta érzett szeretet fokozatosan növekszik majd a szívedben. Ez annak a jele, hogy az emberiség belép egy gyönyörű állapotba. De még nem értétek ezt el. Miközben mindannyian a sorsotok érdekében sürgölődtök, ki gondol arra, hogy megpróbálja megismerni Isten lényegét? Ha ez így folytatódik, akkor tudtotok nélkül megszegitek az adminisztratív rendeleteket, mert túlságosan kevéssé értitek Isten lelkületét. Az tehát, amit most tesztek, talán nem Isten lelkülete elleni sértéseitek alapját képezi? Az, hogy arra kérlek benneteket, hogy értsétek meg Isten lelkületét, nem válik el az Én munkámtól. Mert ha gyakran megszegitek az adminisztratív rendeleteket, ki menekül meg közületek a büntetéstől? Nem volna-e akkor az Én munkám teljességgel hiábavaló? Ezért továbbra is azt kérem, hogy amellett, hogy figyelitek a saját magatartásotokat, legyenek óvatosak a ti lépéseitek. Ez ama magasabb követelmény, melyet támasztok veletek szemben, és azt remélem, hogy mindannyian alaposan fontolóra veszitek és komolyan álltok hozzá. Ha pedig eljönne a nap, amikor a cselekedeteitek fellobbanó haragot szítanak Bennem, úgy a következményekkel egyedül nektek kell számolnotok, és nem lesz más senki, aki helyettetek viselje a büntetést.