Sok figyelmeztetést adtam nektek, és sok igazságot ruháztam rátok azzal a céllal, hogy ezek meghódítsanak benneteket. Mostanra már mindannyian lényegesen gazdagabbnak érzitek magatokat, mint a múltban, megértettetek sok elvet arról, hogy milyennek kell lennie egy embernek, és oly sok józan ésszel rendelkeztek, amennyivel a hűséges embereknek rendelkezniük kell. Mindez az a termés, amit ti sok év alatt arattatok le. Nem tagadom a ti teljesítményeteket, de azt is meg kell mondanom őszintén, hogy azt a számos lázadást és árulást sem tagadom, amit ti e sok év alatt elkövettetek ellenem, mert nincs köztetek egyetlen szent sem. Ti kivétel nélkül olyan emberek vagytok, akiket a Sátán megrontott; Krisztus ellenségei vagytok. Eddig annyi vétket és lázadást követtetek el, hogy meg sem lehet számolni, ezért aligha tekinthető furcsának, hogy állandóan zaklatlak benneteket. Nem kívánok így együtt élni veletek – de a jövőtök érdekében, a rendeltetési helyetek érdekében itt és most még egyszer unszollak benneteket. Remélem, hogy türelmesen végighallgattok, sőt, hogy képesek lesztek elhinni minden egyes szavamat, és képesek lesztek értékelni szavaim mély hatásait. Ne kételkedjetek abban, amit mondok, ne is vegyétek szájatokra szavaimat tetszésetek szerint, hogy azután félredobjátok, ahogy épp jólesik; ezt tűrhetetlennek tartom. Ne ítélkezzetek szavaim felett, és még kevésbé vegyétek félvállról őket, és ne mondjátok azt, hogy mindig próbára teszlek benneteket, vagy ami még rosszabb, hogy amit mondtam nektek, az pontatlan. Ezeket a dolgokat szintén tűrhetetlennek tartom. Mivel ti ilyen gyanakvással kezeltek Engem és azt, amit mondok, soha nem veszitek figyelembe szavaimat, és figyelmen kívül hagytok Engem, teljes komolysággal mondom mindannyiótoknak: ne kapcsoljátok össze szavaimat a filozófiával, ne kapcsoljátok össze szavaimat egy csaló hazugságaival. Még sokkal kevésbé kellene szavaimra megvetéssel válaszolnotok. Talán senki sem lesz képes a jövőben elmondani nektek azt, amit Én mondok nektek, vagy ilyen jóindulatúan beszélni hozzátok, vagy még kevésbé ilyen türelmesen végigvezetni titeket ezeken a pontokon. Az elkövetkező napokat a szép idők felidézésével fogjátok tölteni, vagy hangosan zokogva, vagy fájdalmatokban nyögve, vagy sötét éjszakákat fogtok átélni az igazság vagy az élet egy foszlányának ellátása nélkül, vagy csak reménytelenül várakoztok, vagy olyan keserű megbánást fogtok érezni, hogy minden józan eszeteket elveszítitek... Gyakorlatilag egyikőtök sem menekülhet meg ezektől a lehetőségektől. Mert egyikőtök sem foglal el olyan helyet, ahonnan valóban Istent imádjátok, hanem elmerültök a kicsapongás és a gonoszság világában, annyi mindent kevertek hitetekbe, szellemetekbe, lelketekbe és testetekbe, aminek semmi köze az élethez és az igazsághoz, és ami valójában ellentétes ezekkel. Ezért azt remélem a ti érdeketekben, hogy el lehet vezetni benneteket a fény útjára. Egyetlen reményem, hogy képessé válhattok arra, hogy gondoskodjatok magatokról, hogy vigyázzatok magatokra, és hogy ne helyezzetek olyan nagy hangsúlyt a rendeltetési helyetekre, miközben viselkedéseteket és vétkeiteket közömbösen szemlélitek.

Az Istenben hívő emberek már régóta komolyan reménykednek egy szép rendeltetési helyben, és Isten minden híve azt reméli, hogy a jó szerencse hirtelen rájuk talál. Mindannyian remélik, hogy mire észrevennék, máris békésen ülnek majd a mennyország valamelyik helyén. Én azonban azt mondom, hogy ezek az emberek szép gondolataikkal soha nem tudták, hogy jogosultak-e ilyen szerencsére, amely a mennyből hull alá, vagy akár csak arra, hogy ott helyet foglaljanak. Ti jelenleg jól ismeritek magatokat, mégis azt remélitek, hogy megmenekültök az utolsó napok katasztrófáitól és a Mindenható kezétől, amikor megbünteti a gonoszokat. Úgy tűnik, mintha az édes álmok és az, hogy azt akarják, legyen minden úgy, ahogy ők szeretik, közös jellemzője lenne minden embernek, akit a Sátán megrontott, és nem valamely magányos ember zseniális gondolata. Ennek ellenére mégis szeretnék véget vetni ezeknek a túlzó vágyaitoknak, valamint az áldások megszerzésére irányuló buzgóságotoknak. Tekintettel arra, hogy a vétkeitek számtalanok, és egyre lázadóbbak vagytok, hogyan férnek össze ezek a dolgok a jövőre vonatkozó szép terveitekkel? Ha úgy akarsz hibázni, ahogy neked tetszik, úgy, hogy semmi sem tart vissza, ugyanakkor mégis azt akarod, hogy az álmaid valóra váljanak, akkor arra buzdítalak, hogy maradj meg kábulatodban, és soha ne ébredj fel – mert a te álmod üres álom, és az igaz Isten jelenlétében Ő nem fog kivételt tenni veled. Ha egyszerűen csak azt szeretnéd, hogy az álmaid valóra váljanak, akkor soha ne álmodj; inkább nézz örökké szembe az igazsággal és a tényekkel. Ez az egyetlen módja annak, hogy megmenekülj. Konkrétan melyek ennek a módszernek a lépései?

Először is nézd meg az összes vétkedet, és vizsgáld meg minden olyan viselkedésedet és gondolatodat, amely nem felel meg az igazságnak.

Ez olyan dolog, amit könnyen megtehetsz, és azt hiszem, hogy minden értelmes ember képes erre. Azok azonban, akik soha nem tudják, hogy mit jelent a vétek és az igazság, kivételek, mert alapvetően nem értelmes emberek. Én olyan emberekhez beszélek, akiket Isten jóváhagyott, akik becsületesek, akik nem sértettek meg súlyosan semmilyen adminisztratív rendeletet, és akik könnyen felismerik a saját vétkeiket. Bár ez az egy dolog, amit megkövetelek tőletek, könnyen teljesíthető, nem ez az egyetlen dolog, amit megkövetelek tőletek. Bármi történjék is, remélem, hogy ti nem fogtok nevetni magatokban ezen a követelményen, és különösen, hogy nem fogjátok lenézni vagy félvállról venni. Komolyan kell vennetek, és nem szabad mellőznötök.

Másodszor: minden egyes vétkedhez és lázadásodhoz meg kell keresned a megfelelő igazságot, majd ezeket az igazságokat kell felhasználnod a problémák megoldására. Ezután cseréld fel vétkes tetteidet és lázadó gondolataidat és cselekedeteidet az igazság gyakorlásával.

Harmadszor: becsületes embernek kell lenned, nem pedig olyannak, aki mindig ravaszkodik, és folyamatosan megtéveszt másokat. (Itt megint arra kérlek, hogy legyél becsületes ember.)

Ha mindhárom dolgot el tudod érni, akkor te a szerencsések közé tartozol – olyan személy vagy, akinek az álmai valóra válnak, és akinek szerencséje van. Lehet, hogy komolyan veszed majd ezt a három nem túl vonzó követelményt, de az is lehet, hogy felelőtlenül kezeled majd őket. Bármelyik is legyen, az Én célom az, hogy beteljesítsem álmaidat, és megvalósítsam eszményeidet, nem pedig az, hogy kigúnyoljalak, vagy bolondot csináljak belőled.

Követeléseim talán egyszerűek, de amit mondok nektek, az nem olyan egyszerű, mint hogy egy meg egy az kettő. Ha csak annyit teszel, hogy fesztelenül beszélsz erről, vagy üres, nagyképűen hangzó kijelentésekről fecsegsz, akkor a te terveid és kívánságaid örökre csak egy üres lap maradnak. Nem fogom sajnálni azokat közületek, akik oly sok éven át szenvednek, és oly keményen dolgoznak, de semmit sem tudnak felmutatni. Éppen ellenkezőleg, büntetéssel fogom illetni azokat, akik nem teljesítették a követeléseimet, nem pedig jutalommal, még kevésbé együttérzéssel. Azt képzelhetitek, hogy mivel annyi éven át követőim voltatok, és minden helyzetben keményen dolgoztatok, egy tál rizst kellene kapnotok Isten házában, csak azért, mert munkások vagytok. Azt mondhatnám, hogy a többségetek így gondolkodik, mert ti mindig is azt az elvet követtétek, hogy ti használjátok ki a dolgokat, és ne engedjétek, hogy más titeket kihasználjon. Ezért mondom neked most teljes komolysággal: Nem érdekel, hogy milyen érdemdús a kemény munkád, milyen lenyűgöző a képzettséged, milyen szorosan követsz Engem, milyen híres vagy, vagy mennyit javítottál a hozzáállásodon; mindaddig, amíg nem teljesíted a követelményeimet, soha nem leszel képes elnyerni a dicséretemet. Engedd el minden ilyen elképzelésedet és számításodat, amilyen hamar csak lehet, és kezdd el komolyan venni a követelményeimet; különben mindenkit elhamvasztok, hogy véget vessek a munkámnak, és legrosszabb esetben semmivé teszem a munkám és szenvedésem éveit, mert nem hozhatom be az országomba az ellenségeimet és azokat az embereket, akik bűzlenek a gonosztól, és úgy néznek ki, mint a Sátán, és nem vihetem őket a következő korszakba.

Sok reményt táplálok. Remélem, hogy ti megfelelően és jólnevelten tudtok viselkedni, hűségesen teljesítitek kötelességeteket, van bennetek igazság és emberi mivolt, olyan emberek tudtok lenni, akik képesek feláldozni Istenért mindent, amijük van, sőt az életüket is, és így tovább. Mindezek a remények a ti hiányosságaitokból, romlottságotokból és lázadó mivoltotokból fakadnak. Ha a veletek folytatott beszélgetéseim egyike sem volt elegendő ahhoz, hogy felkeltsem a figyelmeteket, akkor valószínűleg most már csak annyit tehetek, hogy nem mondok többet. Ti azonban értitek, hogy ennek mi lenne az eredménye. Nem gyakran pihenek, ezért ha nem beszélek, akkor csinálok valamit, amit az emberek láthatnak. Megrohaszthatom valakinek a nyelvét, vagy tehetek róla, hogy valaki feldarabolva haljon meg, vagy idegi rendellenességeket idézhetek elő embereknél, és számos módon förtelmes külsővel ruházhatom fel őket. Másfelől az embereket olyan gyötrelmeknek is alávethetem, amelyeket kifejezetten nekik találtam ki. Így örülnék, nagyon boldog lennék és nagyon elégedett. Mindig is úgy szólt a mondás, hogy „a jót jóval, a rosszat pedig rosszal fizetik meg”, miért ne tennék így most? Ha te szembe akarsz szállni Velem, és ítéletet akarsz mondani Rólam, akkor megrohasztom a szádat, és ez végtelenül meg fog örvendeztetni Engem. Ez azért van, mert végső soron, amit te tettél, az nem az igazság, még kevésbé van köze az élethez, míg minden, amit Én teszek, az igazság; minden cselekedetem jelentőséggel bír az Én munkám elvei és az általam meghatározott adminisztratív rendeletek szempontjából. Ezért mindannyiótokat arra biztatlak, hogy gyűjtsetek némi erényt, hagyjátok abba a sok gonoszság elkövetését, és szabad időtökben teljesítsétek követeléseimet. Akkor majd örömet fogok érezni. Ha annak az erőfeszítésnek, amit a testbe fektettek, akár csak egy ezrelékével is hozzájárulnátok az igazsághoz (vagy csak ennyit is adományoznátok neki), akkor azt mondom, hogy nem követnétek el gyakran vétkeket, és nem lenne rothadt a szátok. Hát nem nyilvánvaló ez?

Minél több vétket követsz el, annál kevesebb lehetőséged lesz arra, hogy jó rendeltetési helyre érj. A fordítottja is igaz: minél kevesebb vétket követsz el, annál jobb esélyeid lesznek arra, hogy Isten megdicsérjen. Ha a vétkeid olyan mértékben növekednek, hogy lehetetlenné válik számomra, hogy megbocsássak neked, akkor teljesen elvesztegeted a megbocsátás esélyét. Így a te rendeltetési helyed nem fent, hanem lent lesz. Ha nem hiszel Nekem, akkor légy merész, tégy rosszat, és nézd meg, hogy mit érsz el vele. Ha te olyan személy vagy, aki nagyon komolyan gyakorolja az igazságot, akkor biztosan lesz lehetőséged arra, hogy bocsánatot nyerj a vétkeidért, és egyre ritkábban fogsz lázadozni. Ha olyan személy vagy, aki nem hajlandó gyakorolni az igazságot, akkor az Isten előtti vétkeid száma biztosan növekedni fog, és egyre gyakrabban fogsz lázadozni, amíg el nem éred a határt, ami a teljes pusztulásod ideje lesz. Ez lesz az a pillanat, amikor az áldások elnyeréséről szóló kellemes álmod semmivé lesz. Ne tekintsd a vétkeidet egy éretlen vagy ostoba ember puszta hibáinak; ne használd azt a kifogást, hogy azért nem gyakoroltad az igazságot, mert fajsúlytalanságod lehetetlenné tette azt. Sőt, ne tekintsd az általad elkövetett vétkeket egyszerűen olyan valaki tetteinek, aki nem volt képes jobbra. Ha jó vagy abban, hogy megbocsáss magadnak és nagylelkűen bánj magaddal, akkor azt mondom, hogy gyáva vagy, aki soha nem fogja elnyerni az igazságot, és a vétkeid folyvást kísérteni fognak téged; ezek megakadályozzák, hogy valaha is megfelelj az igazság követelményeinek, és miattuk örökre a Sátán hűséges társa maradsz. Az Én tanácsom számodra még mindig ez: Ne csak a rendeltetési helyedre figyelj, miközben nem veszed észre rejtett vétkeidet; vedd komolyan a vétkeket, és ne hagyd figyelmen kívül egyiket sem a rendeltetési helyed miatti aggodalomból.