Ma arról fogok beszélni, hogy az effajta törvények, amelyeket Isten szabott ki minden dologra, hogyan táplálják az egész emberiséget. Ez egy meglehetősen nagy téma, ezért több részre osztjuk, és egyesével tárgyaljuk, hogy világosan körülhatárolható legyen számotokra. Így könnyebb lesz nektek felfogni, és fokozatosan érthetitek meg.

Az első rész: Isten határt szab mindenféle terepnek

Kezdjük tehát az első résszel. Amikor Isten minden dolgot megteremtett, megrajzolta a hegyek, síkságok, sivatagok, dombok, folyók és tavak határait. A földön vannak hegyek, síkságok, sivatagok és dombok, valamint különféle vízfelületek. Ezek különböző típusú terepeket képeznek, ugye? Isten határokat húzott közéjük. Amikor határok meghúzásáról beszélünk, az azt jelenti, hogy megvannak a maguk határai a hegyeknek, megvannak a maguk határai a síkságoknak, vannak bizonyos határai a sivatagoknak, és meghatározott területük van a domboknak. A vízfelületek, például a folyók és tavak mennyisége is meghatározott. Vagyis amikor Isten minden dolgot megteremtett, mindent nagyon világosan felosztott. Isten már meghatározta, hogy egy adott hegységnek hány kilométeres legyen a sugara, és mekkora legyen a kiterjedése. Azt is meghatározta, hogy hány kilométeres legyen egy adott síkság sugara, és mekkora kiterjedésű legyen. Amikor minden dolgot megteremtett, a sivatagok határait is meghatározta, valamint a hegyek kiterjedését és arányait, és azt, hogy mi határolja őket – mindezt Ő határozta meg. Megteremtésük során meghatározta a folyók és tavak kiterjedését – mindnek megvan a maga határa. Mit jelent tehát, amikor „határokról” beszélünk? Az imént beszéltünk arról, hogy Isten minden dolog felett uralkodik azáltal, hogy törvényeket szab meg minden dologra vonatkozóan. Vagyis a hegyek kiterjedése és határai nem a Föld forgása vagy az idő múlása miatt bővülnek vagy csökkennek. Ezek állandóak, változatlanok, és Isten az, aki megszabja a változatlanságukat. Ami a síkságok területének kiterjedését illeti, és azt, hogy mi határolja őket, azt Isten határozta meg. Megvannak a határaik, és ily módon lehetetlen lenne, hogy egy földhalom véletlenszerűen emelkedjen ki a síkság talajából. A síkság nem változhat hirtelen heggyé – ez lehetetlen lenne. Ez az imént említett törvények és határok jelentősége. Ami a sivatagokat illeti, itt nem említjük meg a sivatagok konkrét funkcióit, sem más típusú terepekét vagy földrajzi helyekét, csak a határaikat. Isten uralma alatt a sivatag határai sem fognak kitágulni. Ez azért van így, mert Isten kiszabta rá a maga törvényét és határait. Hogy mekkora a területe, mi a funkciója, mi határolja, és hol helyezkedik el – mindezt Isten már meghatározta. Nem fogja túllépni a határait, vagy eltolni a helyét, és a területe nem fog önkényesen bővülni. Bár az olyan vizek áramlása, mint a folyók és tavak, mind rendezett és folyamatos, soha nem mozdulnak el a határaikon kívülre vagy a határaikon túlra. Mindegyikük egy irányba folyik, abba az irányba, amerre folyniuk kell, rendezett módon. Isten törvényei alatt tehát egyetlen folyó vagy tó sem fog önkényesen kiszáradni, s nem fogja önkényesen megváltoztatni folyásának irányát vagy vízmennyiségét a föld forgása vagy az idő múlása miatt. Mindez Isten ellenőrzése alatt áll. Vagyis minden dolognak, amit Isten teremtett eme emberiség körében, megvan a maga meghatározott helye, területe és határa. Vagyis amikor Isten minden dolgot megteremtett, a határaik meg lettek szabva, és ezeket nem lehet önkényesen módosítani, megújítani vagy megváltoztatni. Mit jelent az, hogy „önkényesen”? Azt jelenti, hogy nem fognak véletlenszerűen elmozdulni, bővülni, illetve nem fogják megváltoztatni eredeti formájukat az időjárás, a hőmérséklet vagy a föld forgási sebessége miatt. Egy hegynek például van egy bizonyos nagysága, az alapja egy bizonyos területet foglal el, van egy adott magassága, és van rajta bizonyos mennyiségű növényzet. Mindezt Isten tervezte meg és számította ki, és nem fog önkényesen megváltozni. Ami a síkságokat illeti, az emberek többsége a síkságokon él, és az éghajlat változása nem fogja befolyásolni a területeiket vagy létezésük értékét. Még az Isten által teremtett, e különböző terepeken és földrajzi környezetekben található dolgok sem fognak önkényesen megváltozni. Például a sivatag összetétele, a föld alatti ásványi lelőhelyek típusai, a sivatagban található homok mennyisége és színe, a sivatag vastagsága – ezek nem változnak meg önkényesen. Miért van az, hogy nem fognak önkényesen megváltozni? Isten uralma és irányítása miatt. Az Isten által teremtett különböző terepeken és földrajzi környezetekben Ő mindent tervszerűen és rendezetten irányít. Tehát mindezek a földrajzi környezetek még mindig léteznek, és még mindig betöltik funkciójukat több ezer, sőt tízezer évvel azután, hogy Isten megteremtette őket. Bár vannak bizonyos időszakok, amikor vulkánok törnek ki, és vannak időszakok, amikor földrengések történnek, s vannak nagyobb földmozgások, Isten egyáltalán nem engedi, hogy bármelyik terepfajta elveszítse eredeti funkcióját. Csak Isten ezen irányítása, az Ő törvények feletti uralma és ellenőrzése teszi lehetővé, hogy mindez – amit az emberiség lát és élvez – rendezett módon fennmaradjon a földön. Miért irányítja tehát Isten ily módon ezeket a különféle területeket, amelyek a földön léteznek? Az a célja, hogy a különféle földrajzi környezetekben életben maradó élőlények mindannyian stabil környezetben legyenek, képesek legyenek tovább élni és szaporodni ebben a stabil környezetben. Mindezen dolgok – a mozgók és a mozdulatlanok, az orrlyukaikon keresztül és a más módon lélegzők – egyedülálló környezetet alkotnak az emberiség túléléséhez. Csak ez a fajta környezet képes arra, hogy nemzedékről nemzedékre táplálja az embereket, és csak ez a fajta környezet teszi lehetővé, hogy az emberek nemzedékről nemzedékre békésen fennmaradjanak.

Amiről az imént beszéltem, meglehetősen nagy téma, ezért talán kissé távolinak tűnik a ti életetektől, de bízom benne, hogy mindannyian meg tudjátok érteni. Vagyis Isten törvényei az Ő minden dolog feletti fennhatóságában nagyon fontosak – valóban nagyon fontosak! E törvények szerint mi az előfeltétele annak, hogy minden élőlény növekedjen? Isten uralma miatt van. Az Ő uralma miatt van az, hogy minden dolog az Ő uralmán belül teljesíti a saját funkcióit. Például a hegyek táplálják az erdőket, az erdők pedig táplálják és védik a bennük élő különböző madarakat és állatokat. A síkságok teret adnak az embereknek, hogy gabonát termesszenek, valamint teret adnak különféle madaraknak és állatoknak is. Lehetővé teszik, hogy az emberiség többsége sík területen éljen, és kényelmet biztosítanak az emberek életében. A síkságok közé tartoznak a füves területek is – hatalmas füves területek. A füves területek biztosítják a növénytakarót a föld talaján. Védik a talajt, és táplálják a legelőkön élő marhákat, juhokat és lovakat. A sivatag is betölti saját funkcióját. Nem az embereknek való lakóhely; az a szerepe, hogy a nedves éghajlatot szárazabbá tegye. A folyók és tavak áramlása kényelmes módon hozza el az embereknek az ivóvizet. Bárhol is folynak, az embereknek lesz ivóvizük, és minden dolog vízigénye kényelmesen kielégíthető. Ezeket a határokat húzta meg Isten a különféle területek számára.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)