Isten szuverenitással rendelkezik az egész emberiség sorsa és a világegyetem és minden dolog felett. Milyen tényt látnak az emberek Isten szuverenitásával kapcsolatban? Azt, hogy nem számít, milyen nagy a világ vagy milyen hatalmas a világegyetem, a makroszkopikustól a mikroszkopikusig, Isten szuverén módon uralkodik minden felett, és minden dolgot vezényel. Nem számítanak az ember kívánságai, törekvései, igényei, vagy az, hogy milyen irányba hajlik a fejlődésre, onnan nézve, ahol Isten áll, az Ő szuverenitását és az Ő vezénylését ezek a dolgok a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolják. Mi az az elv, amely alapján Isten szuverén módon uralkodik minden dolgok felett, és vezényel mindent? Min alapul? Mi Isten célja mindezzel? Mi körül forog? (Isten irányítási terve körül forog.) Ez a válasz helyes; minden, amit Isten tesz, az Ő irányítási terve körül forog. Ezek a szavak kissé felfoghatatlanul hangzanak, de mélyebb jelentésük van. Ez alatt azt értem, hogy egyik Isten által végzett munkát sem ingatják meg az ember kívánságai. Isten szuverenitását és vezénylését; azt, ahogyan országokat, népeket vagy etnikai csoportokat vezényel; vagy azokat a dolgokat, amelyek megtörténését bármely adott korszakban elrendezi, nem ingatják meg az ember kívánságai. Istent nem korlátozza sem idő, sem tér, sem földrajz, sem emberek. Minden, amit tesz, pontosan az Ő terve szerint történik, és ezt senki sem tudja meghiúsítani vagy megzavarni. Nem számít, hogy hajlandó vagy-e vagy sem, és nem számít, hogy az emberiségnek vagy egy adott népcsoportnak mik a szubjektív kívánságai, egyetlen ember vagy dolog sem képes megzavarni, elpusztítani vagy megingatni azt, amit Isten elhatározott. Mit tanultatok ebből? (Isten hatalmáról tanultunk.) Ez Isten hatalma. Attól kezdve, hogy Isten először teremtett emberi lényeket, egészen addig, hogy azok lépésről lépésre fejlődtek, az emberiség magában foglalta Isten választott népét, a pogányokat és az Istennel ellenséges embereket. Isten mindezen embertípusokat embernek tekinti, de vajon van különbség abban, ahogyan Isten e különböző típusú emberekkel bánik? Isten egy bizonyos módon vezeti az Ő választott népét? (Igen.) Isten másképp bánik választott népével, mint a többi emberrel. De Isten választott népén belül vannak, akik képesek követni Őt és alávetni magukat Neki, némelyek pedig lázadók és ellenállnak Neki. Velük hogyan bánik Isten? Hogyan látja Isten, miként viszonyulnak ők Hozzá? (Isten irgalmas és szeretetteljes azokkal szemben, akik alávetik magukat Neki, ám amikor az emberek lázadóak vagy ellenállnak Neki, akkor rájuk zúdítja igazságos természetét.) Ez így van. Függetlenül attól, hogy azt hiszed-e, hogy Isten választott népéhez tartozol, vagy az Ő követői közé, vagy hogy valamilyen módon hozzájárultál Isten házának munkájához, onnan nézve, ahol Isten áll, Ő nem nézi ezeket a külsődleges dolgokat. Isten igazságos természetű, és elvszerűen bánik az emberekkel: akiket meg kell ítélni, azokat megítéli; akiket meg kell büntetni, azokat megbünteti; akiket pedig el kell pusztítani, azokat elpusztítja. Például mi tűnik fel nektek abban a tényben, hogy a zsidókat kiűzték Júdeából, és az Úr Jézus evangéliuma a mennyek országáról elterjedt a pogányok között? Az emberek elképzelései és képzelgései szerint, valamint a judaizmus szerint csak a zsidók Isten választott népe. Ők Isten drága gyermekei, és ők azok az emberek, akikkel Isten a leginkább törődik; ők az Ő szeme fénye. Az emberek szerint a zsidók az Ő legkedvesebb gyermekei, az embernek pedig babusgatnia és védenie kell kedvenc gyermekét, és nem szabad hagynia, hogy bármi módon bántsák vagy ártsanak neki. Az emberek úgy gondolják, hogy bármiért is imádkoznak a zsidók, Isten megadja nekik, és többet ad nekik, mint amit kértek vagy elképzeltek. De vajon ezt tette Isten? (Nem, nem ezt.) Akkor mit tett Isten? Mivel a zsidók keresztre szegezték az Úr Jézust, Isten nagyon megharagudott, és a rómaiakkal seregeket küldetett Júdea meghódítására, hogy kiűzzék a zsidókat a hazájukból. Nagy mészárlás és vérengzés színhelye volt ez; számtalan ember halt meg, és folyóként folyt a vér. Sok zsidó csak úgy maradt életben, hogy elmenekült a világ különböző országaiba. Ezekből a tényekből milyen lényeget láttok Isten természetében? (Azt, hogy Isten igazságos természete nem tűri a sértést.) Ne azzal kezdjük, hogy Isten természetéről beszélünk, először vegyük példaként az embereket. A való életben, ha valakinek van egy gyermeke, akit nagyon szeret, és azt szeretné, hogy a gyermek örökölje a vagyonát és mindenét, akkor mit fog tenni? Egyrészt szigorú lesz vele, hogy felnőve kiteljesedjen, és szülei nyomdokaiba léphessen. De ami a legfontosabb, hogy megvédi őt, és nem hagyja, hogy bármilyen baj vagy veszély útjába kerüljön. Ennek az a célja, hogy a gyermek élhessen és örökölhessen mindent, amije a szüleinek van. Mi motiválja az embereket, hogy mindezt megtegyék? Vajon ugyanígy bánnak az emberek az általuk nem szeretett gyermekekkel vagy idegenekkel is? Ugyanúgy viselkednek? (Nem.) Nyilvánvaló, hogy mindent, amit az emberek a legjobban szeretett gyermekükért tesznek, azt önzés, érzések és személyes vágyak motiválják; ezek a dolgok az emberi természetlényeghez tartoznak. Van-e igazság az emberek érzéseiben és önzésében? Van bennük méltányosság? (Nem, nincs.) Így nyilvánítja ki magát az emberiség. De nézd meg, miket tett Isten – Isten azt akarta, hogy az Ő választott népe, a zsidók, terjesszék az evangéliumot Júdeából a világ összes pogány népéhez – Ázsiában, Európában, Afrikában és Amerikában. Hogyan kellett volna terjeszteniük? Isten olyan módszert alkalmazott, amelynek során idegen megszállók portyáztak a zsidó földeken és elfoglalták azokat, elűzték az ott élő zsidókat, azokat az embereket, akik terjesztették Jézus, a Megváltó hírét, akik elvesztették a hazájukat miattuk, hogy soha többé ne térhessenek vissza. Ezután a zsidók a föld különböző szegleteiben telepedtek le, ahol fennmaradtak, és elkezdték terjeszteni Jézus, a Megváltó evangéliumát, míg az fokozatosan eljutott a világ minden országába és a föld minden határáig. Ez egy tényt bizonyít: Isten munkája nagyon gyakorlatias. Hol nyilvánul meg ez elsősorban? Abban a tényben, hogy Isten egy nagyon különleges és szokatlan módszert alkalmazott arra, hogy az izráelitákat kiszorítsa mindezekbe a különböző országokba, és terjesszék az Úr Jézus evangéliumát. Ha hagyta volna, hogy az izráeliták maguk döntsenek úgy, hogy minden országba elmennek és terjesztik az evangéliumot és bizonyságot tesznek Istennek, akkor nem tudták volna rávenni magukat, hogy elhagyják a családjukat és ősi szülőföldjüket. Mintha Isten lesújtott volna rájuk, hogy elindulhassanak és terjesszék az Úr Jézus evangéliumát. Ez az ár, amit Isten fizetett a mennyek országának evangéliumáért: háborúval, mészárlással és száműzetéssel kellett találkoznia választott népének. A zsidók arra kényszerültek, hogy otthon nélkül vándoroljanak a földön, és minden országban terjesszék az evangéliumot. Az emberek szemében ezek a módszerek túlságosan tapintatlanok az emberrel szemben, de vajon Isten lényegét leírhatjuk úgy, mint ami „tapintatlan az emberrel szemben”? Nyilvánvalóan nem, hiszen nem tapintatlan az emberrel szemben. Ez azért van, mert Isten természetében és lényegében nincs önzés vagy testi érzés; Ő mindezt az egész emberiség fejlődéséért tette, hogy az emberiség következő fejlődési lépése sikeres legyen, és Isten irányítási tervének lépéseivel teljes összhangban valósuljon meg. Istennek tehát ezt kellett tennie; nem volt más lehetőség. Isten munkájának lépései már eljutottak idáig, és az Ő cselekedetei gyors és jó eredményeket hoztak, ezért teljesen helyénvalóak voltak. Ha Isten lényegét nézzük, csak Isten képes erre, semelyik más ország vagy faj nem képes erre. Isten természete igazságos. Ha megnézzük Isten hozzáállását a zsidókhoz, akkor ez ma némi megvilágosodással szolgálhat Isten választott népe számára. Az embert Isten teremtette, Isten pedig szeretettel, törődéssel, irgalommal és szerető jósággal van az ember iránt, de amikor Isten küldetést ad az embereknek, akkor mik az emberek Isten szemében? Meg tudjátok érteni ezt a jelentésszintet? Egyesek azt mondják: „Ebből a szempontból az embereknek nincs értékük Isten szemében. Csak bábuk. Csak mész oda, ahová Ő mondja, és teszed azt, amit Ő mond.” Helyesek ezek a szavak? Nem azok. A felszínen úgy tűnik, hogy ez a helyzet, de valójában nem így van. Az ember szavaival élve, amikor Isten cselekszik, nem sokat foglalkozik ezzel. Ő nem rendelkezik az ember hagyományos gondolkodásával vagy elképzeléseivel, és Őt nem korlátozza semmi. Minden, amit Isten tesz, felszabadító, szabaddá tévő, nyilvános, nyílt és igazságos. Az egyik szempont az, hogy Ő követi irányítási tervének lépéseit, hogy minden normálisan haladjon előre; egy másik szempont az, hogy Ő azért teszi ezt, hogy a jövőben az emberek Isten kezében, az Ő irányítási tervének megfelelően normálisan haladjanak és lépjenek előre. Az ember fejlődése szorosan kapcsolódik Isten irányítási tervéhez. Ha Isten nem így cselekedne, ha nem viselné el azt a fájdalmat, hogy lemond valamiről, amit szeretett, hogy megtegye ezt a lépést, akkor az embernek nehéz lenne akár csak egy kicsit is fejlődnie. Ezért mondom, hogy Isten átgondolta minden döntését, minden lépését és minden dolgot az Ő irányítási munkájában; ez tartalmazza az Ő erejét, hatalmát és bölcsességét. Mindig vannak dolgok, amelyeket Isten tesz, amelyeket az emberek nem értenek. Miért nem tudják megérteni? Mert az embereknek elképzeléseik vannak. Ezen elképzelések egy része képzelgés, más részüket az ember hagyományos kultúrája és gondolkodása befolyásolja, más részük pedig az ember önző vágyai és ítéletei. Ezek a dolgok befolyásolják az ember Istenről alkotott megértését, valamint az Istenről alkotott nézetét.

Milyen következtetést tudtok levonni a zsidók Júdeából való kiűzésével kapcsolatban? (Hogy Isten szíve nem olyan önző, mint az embereké. Minden, amit Isten tesz, az igazságos, és az egész emberiség fejlődését szolgálja.) Ha ti kerülnétek ebbe a helyzetbe, és mészárlás, vérontás, pusztulás és halál érné a házatok népét, és a családotokat szétszakítanák, mi lenne a megértésetek? (Emberi mivoltunktól és a Sátán általi megrontottságunk mértékétől függően sok félreértés, panasz és félreértelmezés lehet bennünk, de most, Isten közlése által felismerjük, hogy mindabban, amit Isten tesz, értelem van, és tartalmazza az Ő szándékai. Bármennyi szenvedést is tapasztalunk, készségesen alá kell vetnünk magunkat Isten minden vezénylésének, és mindent meg kell tennünk, hogy együttműködjünk Vele, megosztva Isten utolsó napokban végzett munkáját és bizonyságot téve arról.) E tények közepette vajon van az embernek választása? Az embernek nincs joga megválasztani, hogy Isten mit tegyen. E szavak hallatán az emberek vajon még mindig úgy érzik, hogy Isten a szeretet? Elcsüggednek, és azt mondják: „Ha az embereknek nincs választási lehetőségük ezekkel a tényekkel kapcsolatban, akkor pontosan milyen szerepet játszanak az emberek Isten irányítási tervének munkájában?” Tudjátok? (Teremtett lények vagyunk.) Ti nem csupán teremtett lények vagytok; ellenpontként működtök. Isten ítéletének és fenyítésének tárgyai vagytok, de még inkább az Ő üdvösségének tárgyai. Ezt a szerepet játsszátok. Mi a szerepetek teremtett lényként? Ez az ember gyakorlatához és kötelességéhez kötődik. Teremtett lény vagy, és ha Isten megadta neked az éneklés ajándékát, Isten háza pedig elrendeli, hogy énekelj, akkor neked jól kell énekelned. Ha az evangelizálás ajándékával rendelkezel, és Isten háza elrendeli, hogy terjeszd az evangéliumot, akkor jól kell terjesztened az evangéliumot. Ha Isten választott népe téged választ meg vezetőnek, akkor fel kell vállalnod a vezetői megbízatást, és vezetned kell Isten választott népét, hogy egyék és igyák Isten szavait, beszélgessenek az igazságról, és lépjenek be a valóságba. Ha így teszel, akkor jól végezted a kötelességedet. A megbízatás, amelyet Isten ad az embernek, rendkívül fontos és jelentőségteljes! Hogyan kellene tehát felvállalnod ezt a megbízatást, és betöltened a feladatodat? Ez az egyik legnagyobb kérdés, amellyel szembesülsz, és választanod kell. Elmondható, hogy ez egy döntő pillanat, amely meghatározza, hogy elnyerheted-e az igazságot és tökéletessé válhatsz-e Isten által. Ha a saját akaratodra hagyatkozva cselekszel, és mindenféle gaztettet elkövetsz, akkor nemcsak Isten megbízatását nem fogod teljesíteni, hanem megzavarod Isten házának munkáját is. Következésképpen szükségszerűen meg kell bűnhődnöd, ahogyan Pál is megbűnhődött. Amikor Isten azt mondja neked, hogy menj és csinálj valamit, akkor mi a te feladatod? Az, hogy jól végezd el a feladatot, és ne rontsd el. Ha így teszel, akkor jól végzed a szolgálatot. Nem számít, hogy Isten milyen szolgálat végzését kéri tőled, azt jól és engedelmesen kell elvégezned. Ha így teszel, akkor olyan ember vagy, aki figyel és aláveti magát. Ha nem engedelmesen végzed a szolgálatot, ha mindig személyes szándékaid vannak, és mindig úgy akarsz uralkodni, mint egy király, akkor Sátán és antikrisztus vagy, és meg kell téged büntetni. Vannak, akik nem értik az igazságot, és nem is törekszenek rá; ők csak a munkájukba fektetnek energiát. Akkor mi a funkciójuk, mint teremtett lénynek? Csak az, hogy gürcöljenek és munkát végezzenek. Foglald össze tehát, hogy Isten szemében a teremtett lényeknek pontosan milyen kötelességeket kell ellátniuk, és milyen emberi hasonlatosságot kell megélniük. Ez a ti gyakorlásotokra vonatkozik. Az ember elképzelései és képzelődései szerint Isten törődik azokkal, akik teremtett lények az Ő szemében, dédelgeti, oltalmazza őket, gondoskodik róluk, és kegyelmet ad nekik. Aztán fegyelmezi és megmetszi őket, a szívében szereti, és a kezében tartja őket. Végső soron Istennek az a céltudatos szándéka, hogy tökéletesítse őket, gondoskodjon a biztonságukról, és gondoskodjon arról, hogy semmi se történjen velük, amíg tökéletessé nem válnak. Számukra ilyenek a teremtett lények Isten szemében. Amikor az emberek ezt megtapasztalják, azt gondolják: „Isten egyedülállóan szeretetre méltó! Milyen nagyszerű a mi Istenünk! Ő annyira méltó a szeretetünkre! Isten irgalmas és szerető! Isten csodálatos!” De ha ezt összeveted a tényekkel, vajon csak ilyen módon bánik Isten a teremtett lényekkel? (Nem.) Akkor hogyan bánik Isten az emberekkel? Milyen más elképzelései és képzelgései vannak az embereknek arról, hogy Isten hogyan viszonyul az emberekkel való bánásmódjához? Vannak olyanok, amelyeket az emberek nem tudnak elfogadni? Kétségtelenül. Ezek: Isten ítélete, fenyítése, próbatételei, finomítása, metszése, fegyelmezése és megfosztása. Milyen emberek azok, akik nem tudják elfogadni Isten ítéletét és fenyítését? Mondhatnád, hogy ők olyan emberek, akik nem fogadják el az igazságot, és határozottan mondhatnád, hogy azok az emberek, akik nem fogadják el az igazságot, álhívők. Ha valaki nem tudja elfogadni Isten ítéletét és fenyítését, akkor az egyenértékű azzal, hogy képtelen elfogadni Isten munkáját. Mi ennek a problémának a természete? Az, hogy nem fogadják el az igazságot, és elutasítják Isten munkáját. Az ilyen emberek csak katasztrófával és büntetéssel fognak találkozni. Nem számít, hogy milyen ember vagy, ha hiszel Istenben, de nem fogadod el az igazságot, akkor nem üdvözülhetsz. Miután egy ember elkezd hinni Istenben, nem számít, milyen környezettel veszi körül Isten, hogy felfedje őt, a feltárulás folyamata során vajon láthatja Isten áldásait, kegyelmét, gondoskodását vagy védelmét? (Nem, nem láthatja.) A felszínen nem látja, de miután átment a próbatételeken és a finomításon, vajon képes lesz meglátni? Minden bizonnyal igen. Sokan vannak tehát, akik látják Isten védelmét és áldásait, miután megtapasztalták ítéletét és fenyítését. De azok, akik nem szeretik az igazságot, egyáltalán nem látják ezeket a dolgokat. Ők még mindig ragaszkodnak az elképzeléseikhez és képzelődéseikhez, és tele vannak ellenséges érzülettel és lázadó mivolttal Isten iránt. Ők azok a fajta emberek, akik álhívők, gonoszok és antikrisztusok. Minden, amit tesznek, példa arra, hogy mit nem szabad tenni. Pál is egy példa. Mit látnak az emberek, amikor Pálra néznek? (Azt, hogy Pál az antikrisztus útján járt, és hogy az ő története figyelmeztetésül szolgál számunkra.) Pál nem az igazságra törekedett. Ő csak azért hitt Istenben, mert a testének keresett jövőt és rendeltetési helyet. Csak jutalmak és egy korona megszerzésére törekedett. Isten oly sok szót szólt, fegyelmezte, megvilágosította és megvilágította őt, de ő mégsem vetette alá magát Istennek, és nem fogadta el az igazságot. Mindig lázadt Isten ellen és ellenállt Neki, végül pedig antikrisztussá vált, elítélték és megbüntették. Pál példaként szolgál arra, hogy mit nem szabad tenni. Pál, mint az antikrisztus archetípusának példáját vizsgálva az emberek láthatják, hogy Pál az Istennel szembeni ellenállás és a pusztulás útját járta. Sokan tanultak és profitáltak ebből. Ráléptek az igazságra való törekvés útjára, és a hívő ember helyes útjára. Mi Isten szándéka azokkal az emberekkel, akik el tudják fogadni az igazságot, és akik tanultak Pál leckéjéből? (Üdvösség és szeretet.) Akkor Isten természetének milyen aspektusát láthatják az emberek abból, hogy Isten leleplezte, megítélte és elítélte Pált? (Az Ő igazságos természetét.) Akkor mi lett Pálból, mint teremtett lényből Isten szemében? Szolgáló lett belőle. Az emberek mind teremtett lények, azok is, akik tanulnak belőle, és azok is, akiket feltárnak. Isten azonban teljesen másként kezeli ezt a kétféle embertípust. A valóságban Isten szemében ez a kétféle ember ugyanolyan értéktelen, mint a hangyák és a férgek, Isten mégis másként bánik az egyik emberrel, mint a másikkal. Ez Isten igazságos természete. Min alapul Isten eltérő hozzáállása e kétféle embertípushoz? (Az általuk követett úton alapul.) Azon alapul, ahogyan egy személy megnyilvánul, a lényegén, az igazsághoz való hozzáállásán, és azon az úton, amelyen az illető jár. Kívülről úgy tűnik, mintha Isten tapintatlan lenne az emberrel szemben, mintha érzéketlen lenne, és cselekedetei szívtelenek lennének. Az ember elképzelései és képzelődései szerint az emberek azt gondolják: „Istennek nem kellett volna így bánnia Pállal. Pál oly sokat tett és olyan sokat szenvedett. Ráadásul hűséges volt és odaadó Isten iránt. Miért bánt vele Isten úgy?” Helyes, ha az emberek ezt mondják? Összhangban van ez az igazsággal? Miben volt Pál ennyire hűséges vagy odaadó Isten iránt? Vajon nem ferdítik el a tényeket? Pál abban volt hűséges és odaadó, hogy igyekezett áldásokat szerezni magának. Ez az Isten iránti hűség és odaadás? Amikor az emberek nem értik az igazságot, nem látják tisztán egy probléma lényegét, és vakon, az érzéseik alapján beszélnek, vajon nem lázadnak Isten ellen, és nem állnak ellen Neki? Nem csoda, hogy mindenki imádja Pált! Akik a Sátántól valók, mindig a Sátánt imádják, sőt, azérzéseik alapján a Sátán nevében beszélnek. Ez azt jelenti, hogy bár az emberek látszólag elszakadtak a Sátántól, mégis kapcsolatban maradnak vele. Valójában, amikor az emberek a Sátán nevében beszélnek, akkor a saját maguk nevében is beszélnek. Az emberek azért szimpatizálnak Pállal, mert olyanok, mint ő, és ugyanazon az úton járnak, mint ő. Az emberi józan ész szerint Istennek nem kellett volna így bánnia Pállal, ám amit Ő tett, az pont az emberi józan ész ellentéte volt. Ez Isten igazságos természete, és ez az igazság. Ha valaki az emberi józan ész szerint beszél, akkor azt mondhatja: „Még ha Pál nem is ért el sokat, sok munkát és erőfeszítést tett bele. Már csak azért is meg kellett volna őt kímélni, mert annyi évet szenvedett. Még akkor is rendben lenne, ha csak munkás lenne. Nem kellett volna megbüntetni vagy a pokolra küldeni.” Ez az ember józan esze és érzései – ez nem az igazság. Mi Isten legszeretetreméltóbb aspektusa? Az, hogy Ő nem rendelkezik az emberek józan eszével. Minden, amit tesz, összhangban van az igazsággal és az Ő lényegével. Ő igazságos természetet fed fel. Isten nem törődik a te szubjektív kívánságaiddal, sem az objektív tényekkel, hogy mit tettél. Isten az alapján állapítja és határozza meg, milyen ember vagy, hogy mit teszel, mit fedsz fel, milyen úton jársz, majd az ennek legmegfelelőbb hozzáállást tanúsítja veled szemben. Így alakult Pál sorsa is. Ha Pál ügyét nézzük, úgy tűnik, mintha Istenben nem lett volna szeretet. Péter és Pál egyaránt teremtett lények voltak, de míg Pétert Isten elismerte és áldotta, addig Pált leleplezte, boncolgatta, megítélte és elítélte. Nem lehet látni Isten szeretetét abban, ahogyan Pál sorsáról döntött. Tehát a Pállal történtek alapján mondhatnád azt, hogy Isten nem szeret? Nem, mert Isten sokszor fegyelmezte őt, megvilágította, sok esélyt adott neki a bűnbánatra, de Pál makacsul visszautasította, és az Istennel szembeni ellenállás útját járta. Így végül Isten elítélte és megbüntette őt. Ha ezt a kérdést a felszínen nézzük, úgy tűnik, mintha az embereknek nem lenne választási lehetőségük Isten munkájában és üdvösségében. Bár Isten nem avatkozik bele az emberek döntéseibe, ha valaki az áldások hajszolásának útját választja, Isten elítéli és megbünteti. Úgy tűnik, mintha Isten nem hagyná, hogy az emberek maguk válasszák meg az útjukat, hogy csak azt engedi meg, hogy az igazság keresésének útját válasszák, az pedig, hogy az ember megítéltetik, megtisztul vagy tökéletessé válik, mind Istenen múlik. Vajon nem abszurd tévedés és teljesen nevetséges így látni Isten munkáját így megbélyegezni Istent? Az ember egyáltalán nincs tudatában annak, hogy Isten természete igazságos és szent; mindig a saját útját választja – az Istennel szembeni ellenállás útját –, de nem akarja elfogadni Isten ítéletét vagy elítélését. Ez teljesen észszerűtlen! Sokan azt gondolják: „Az emberek nem választhatják meg maguknak, hogyan bánik velük Isten, milyen küldetést ad nekik, milyen munkát vagy kötelességet kell elvégezniük. Végső soron, aki a saját útját választja, azt elítélik. Isten csak akkor áld meg és ismer el téged, ha azt az utat választod, amelyen Ő vezet végig, és ha az igazságra való törekvés útját választod.” Egyesek ezt úgy látják, hogy Isten igazságtalan, és beavatkozik az emberek szabad választásába. De vajon tényleg ez a helyzet? (Nem.) Isten mindezt elvi alapon teszi. Amikor nem érted a tényeket és az igazságot, könnyen félreérted és megítéled Istent, de amikor megérted a tényeket és az igazságot, akkor azt fogod gondolni, hogy ezek a félreértések teljesen értéktelenek és teljesen megvetendőek, és soha nem szabadna megszületniük. Ekkor tudni fogod, hogy minden, amit Isten tesz, helyes. Az emberek ezt nem látják, mert túlságosan önzőek és ostobák. Nem értik az igazságot, és nem látják tisztán a dolgokat, ezért Istent a saját elképzeléseik és képzelődéseik szerint bélyegzik meg. Ha egyszer megérted ezt, nem fogod többé védeni Pált, és nem fogod félreérteni Istent. Azt fogod mondani: „Amit Isten tesz, az teljesen helyes. Az emberek azok, akik romlottak. Szűklátókörűek és ostobák. Nem látják tisztán a helyzeteket. Függetlenül attól, hogy az ember látja-e Isten igazságos természetét, vagy meglátja-e az Ő szeretetét ebből a dologból, minden, amit Isten tesz, helyes, és az Ő igazságos természetének és lényegének a megnyilvánulása. Mindez összhangban van az igazsággal, és nem helytelen!” Ma, amikor Isten munkálkodik bennetek és megment titeket, melyik utat kellene választanotok? Isten gátol titeket? Milyen döntést kellene hoznotok? Tanulnotok kellene Pál hibáiból? Olyannak kellene lennetek, mint Péter, és követnetek kellene az igazságra való törekvés útját? Hogyan közelítitek meg ezt a kérdést? Ez attól függ, hogy megértitek-e az igazságot. Milyen problémákat fog megoldani az igazság megértése? Az igazság megértésének célja, hogy megoldja az ember romlott beállítottságát és az ember különféle nehézségeit. Amikor olyan problémákkal találkozol, amelyeket nem lehet megoldani; vagy olyan emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, amelyek nem felelnek meg az elképzeléseidnek, akkor az igazság elkezdi betölteni benned a funkcióját. Hogyan segít tehát Pál esete neked a te személyes életbe való belépésedben és az utad kiválasztásában? (Arra ösztönözhet, hogy Isten színe elé járuljunk, és elgondolkodjunk önmagunkon.) (Le tudja dönteni a falakat, és ki tudja iktatni az Isten és az ember közötti félreértéseket.) Ez az egyik része a dolognak, és nyertetek valamit ebből az eszmecseréből. A legfontosabb dolog, amit meg kell érteni az, hogy mi a jelentősége annak, hogy az igazságra való törekvésútját válasszuk, és hogy Isten miért áldja és ismeri el azokat, akik ezt teszik. A legfontosabb, hogy megértsük az erre a kérdésre adott választ.

Az imént említettem, hogyan küldték a zsidókat száműzetésbe, majd a világ minden országába szétszéledtek. Mit látnak az emberek ebből a tényből? Milyen igazságot értenek meg? Ennek az eseménynek egy kicsit el kellene gondolkodtatnia az embereket. Először is arról, hogy az embereknek hogyan kellene gyakorolniuk, másodszor pedig azért, hogy megértsék Isten természetét ezen az eseményen keresztül. Beszéljünk először arról, hogyan kellene gyakorolniuk az embereknek ilyen körülmények között. Istent semmiben nem ingatják meg az ember vágyai; Istennek megvan a saját terve és a saját elvei a dolgok elvégzésére. Milyen hozzáállást kellene tehát tanúsítaniuk az embereknek? Nem számít, milyen helyzettel találkoznak, vagy hogy az megfelel-e az elképzeléseiknek, az embereknek soha nem szabadna összeütközésbe kerülniük Istennel. Egyesek azt mondják: „Bár lázadó vagyok és ellenállok Istennek, nem elég, hogy teljesítem a kötelességemet?” Miféle hozzáállás ez? Nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Ez nem igazi alávetettség. Akkor pontosan hogyan kellene az embereknek gyakorolniuk, hogy „ne kerüljenek összeütközésbe Istennel”, és hogyan kellene ezt tettekre váltaniuk? A gyakorlásnak két alapelve van: az első, hogy proaktívan keressük Isten szándékait, azt, hogy milyen igazságokat kell megérteniük az embereknek, továbbá hogyan működjenek együtt és hogyan teljesítsék be Isten megbízatását – ez az aktív oldala annak, amit az embereknek tenniük kellene. A második, hogy megvizsgáld és felismerd, hol vannak félreértéseid Istennel kapcsolatban, miben nem veted alá magad Neki, miről vannak elképzeléseid és képzelgéseid, illetve olyan dolgaid, amelyek nem összeegyeztethetők Vele. Ez fogja biztosítani, hogy képes légy pontosan gyakorolni az igazságot a szolgálatod során, hogy képes légy az alapelvek szerint cselekedni, teljesíteni Isten megbízatását és megmaradni Isten emlékezetében. Egyszerűek ezek a gyakorlati alapelvek? (Igen, azok.) Mit értek „egyszerű” alatt? Azt, hogy a logika és a szavak viszonylag világosak; az „egy” egyet jelent, a „kettő” pedig kettőt; amint meghallod, tudod, hogyan kell gyakorolni. Azonban a gyakorlatba való tényleges átültetés már nem olyan egyszerű, mert az embereknek romlott beállítottságuk van. Mindig vitatják a dolgokat, rengeteg képzelgésük, elképzelésük, illetve félreértésük van Istenről. Az embereknek boncolgatniuk kell ezeket a dolgokat, és el kell fogadniuk Isten ítéletét és fenyítését, de ez arra készteti a szellemi megértés híján lévő embereket, hogy új elképzelésekkel álljanak elő: „Az emberek mind azt mondják, hogy Isten a szeretet, akkor Isten miért leplezi le és ítéli meg mindig az emberek gondolatait és elképzeléseit? Nem látom a szeretetet Istenben; csak azt látom, hogy Isten természete nem tűri a sértést.” Ez vajon nem az ember egyik elképzelése? Ha a romlott emberek elképzeléseiben és képzelgéseiben Isten az emberiség fejlődése során mindig csak irgalmat és szerető kedvességet tárt volna fel, igazságot vagy haragot pedig soha, akkor fennmaradhatott volna az ember a mai napig? (Nem.) Az embert már régen felemésztette volna a Sátán. A démonok és a Sátán, valamint az Istennek ellenálló, romlott emberek kérdésének kezelésekor az, amit Isten felfed, és ahogyan megnyilvánul, az nem az a szeretet, amiről az emberek beszélnek, hanem inkább egy igaz természet; gyűlölet, utálat, ítélet, fenyítés, büntetés és pusztítás. Csak így tudja Isten felfedni, hogy az Ő természete igazságos, szent, és nem tűri a sértést; alaposan megszégyeníti a Sátánt és hatékonyan megvédi az igaz emberiséget. Isten mindig is így vezette az emberiséget, és egyúttal meg is mentette.

Az embereknek gyakran meg kell vizsgálniuk a szívükben bármit, ami nem egyeztethető össze Istennel, vagy ami félreértés Vele kapcsolatban. Hogyan jönnek létre a félreértések? Miért értik félre az emberek Istent? (Mert az önérdekük érintett.) Miután az emberek látják a tényeket a zsidók Júdeából való száműzéséről, megbántódnak, és azt mondják: „Eleinte Isten annyira szerette az izráelitákat. Kivezette őket Egyiptomból a Vörös-tengeren át, mannát adott nekik az égből és forrásvizet, hogy igyanak, majd személyesen adott nekik törvényeket, hogy vezessék őket, valamint megtanította őket arra, hogyan éljenek. Isten szeretete az ember iránt túláradó volt – az akkor élő emberek annyira áldottak voltak! Hogyan tudott Isten hozzáállása egy szempillantás alatt száznyolcvan fokos fordulatot venni? Hová tűnt minden szeretete?” Az emberek érzelmileg nem tudják feldolgozni ezt, és kételkedni kezdenek, mondván: „Isten a szeretet vagy nem? Miért nem látható többé az Ő eredeti hozzáállása az izráelitákhoz? Szeretete nyomtalanul eltűnt. Van egyáltalán szeretet Benne?” Innen indulnak az emberek félreértései. Milyen kontextusban alakítanak ki az emberek félreértéseket? Talán azért, mert Isten cselekedetei nem egyeztethetők össze az emberek elképzeléseivel és képzelgéseivel? Ez a tény okozza, hogy az emberek félreértik Istent? Nem azért értik félre az emberek Istent, mert korlátozzák az Ő szeretetének meghatározását? Azt gondolják: „Isten a szeretet. Ezért vigyáznia kell az emberekre, meg kell védenie őket, továbbá kegyelemmel és áldásokkal kell elhalmoznia őket. Ez Isten szeretete! Tetszik, amikor Isten így szereti az embereket. Különösen akkor láttam, hogy Isten mennyire szereti az embereket, amikor átvezette őket a Vörös-tengeren. Az akkori emberek annyira áldottak voltak! Bárcsak én is közéjük tartozhatnék.” Amikor beleszeretsz ebbe a történetbe, akkor úgy kezeled Isten abban a pillanatban feltárt szeretetét, mint a legfőbb igazságot és az Ő lényegének egyetlen ismertetőjelét. Korlátozod a szívedben az Ő meghatározását, és mindent, amit Isten abban a pillanatban tett, a legfőbb igazságként kezeled. Azt gondolod, hogy ez Isten legkedvesebb oldala, és az, ami leginkább arra készteti az embereket, hogy tiszteljék és féljék Őt, továbbá, hogy ez Isten szeretete. Valójában Isten cselekedetei önmagukban pozitívak voltak, de a te korlátozott meghatározásaid miatt elképzelésekké váltak az elmédben, és ezek alapján határozod meg Istent. Ezek miatt félreérted Isten szeretetét, mintha nem állna semmi másból, csak irgalomból, gondoskodásból, védelemből, útmutatásból, kegyelemből és áldásokból – mintha Isten szeretete csak ennyi lenne. Miért dédelgeted ennyire a szeretetnek ezeket az aspektusait? Talán azért, mert a saját önérdekedhez kötődnek? (Igen, azért.) Milyen önérdekekhez kötődnek? (A testi örömökhöz és a kényelmes élethez.) Amikor az emberek hisznek Istenben, ezeket a dolgokat akarják megszerezni Tőle, de mást nem. Az emberek nem akarnak ítéletre, fenyítésre, próbatételekre, finomításra, Istenért való szenvedésre, a dolgok feladására és önfeláldozásra gondolni, vagy akár a saját életük feláldozására. Az emberek csak élvezni akarják Isten szeretetét, gondoskodását, védelmét és útmutatását, ezért Isten szeretetét úgy határozzák meg, mint lényének egyetlen jellemzőjét és az Ő egyetlen lényegét. Vajon azok a dolgok, amiket Isten tett, amikor átvezette az izráelitákat a Vörös-tengeren, nem váltak az emberek elképzeléseinek forrásává? (De igen.) Ez egy olyan kontextust teremtett, amelyben az emberek elképzeléseket alakítottak ki Istenről. Ha kialakítottak elképzeléseket Istenről, akkor vajon eljuthatnak Isten munkájának és természetének valódi megértéséhez? Nyilvánvaló, hogy nemhogy nem fogják megérteni, hanem félre is fogják értelmezni, és elképzeléseket alkotnak róla. Ez bizonyítja, hogy az ember megértése túlságosan beszűkült, és nem igazi megértés. Ugyanis az nem az igazság, hanem egyfajta szeretet és megértés, amelyet az emberek saját elképzeléseik, képzelgéseik, és önző vágyaik alapján elemeznek és értelmeznek Istenről; ez nem egyeztethető össze Isten valódi lényegével. Milyen más módokon szereti Isten az embereket, mint irgalommal, üdvösséggel, gondoskodással, védelemmel, valamint azzal, hogy meghallgatja imáikat? (Megfenyítéssel, fegyelmezéssel, metszéssel, ítélettel, fenyítéssel, próbatételekkel és finomítással.) Ez így van. Isten rengeteg módon mutatja meg szeretetét: csapással, fegyelmezéssel, szemrehányással, ítélettel, fenyítéssel, próbatételekkel, finomítással és így tovább. Ezek mind Isten szeretetének aspektusai. Csak ez a szemlélet átfogó, és csak ez van összhangban az igazsággal. Ha ezt megérted, akkor, ha önvizsgálatot tartasz, és rájössz, hogy félreértettél dolgokat Istennel kapcsolatban, akkor vajon nem vagy képes felismerni a torzulásodat és jól átgondolni, hogy hol rontottad el? Nem segít ez neked feloldani az Istennel kapcsolatos félreértéseidet? (De igen, segíthet.) Ahhoz, hogy ezt elérd, keresned kell az igazságot. Amíg az emberek keresik az igazságot, addig ki tudják küszöbölni az Istennel kapcsolatos félreértéseiket, és ha már kiküszöbölték az Istennel kapcsolatos félreértéseiket, akkor alá tudják vetni magukat Isten minden intézkedésének. Ha képes vagy kiküszöbölni az Istennel kapcsolatos félreértéseidet, akkor, amikor a zsidók Júdeából való száműzésére tekintesz, azt fogod mondani: „Isten hozzáállása az emberhez, az Ő teremtett lényeihez nemcsak a szeretet hozzáállása, hanem csapással és száműzéssel is vezeti őket. Az embereknek nem szabad választási lehetőséget adniuk maguknak az Istenhez való hozzáállásukban; engedelmesnek kell lenniük, és nem állhatnak ellen.” Az ember elképzelései és képzelgései szempontjából Isten hozzáállása a zsidókhoz meggondolatlannak tűnt, de ha most megnézzük, Isten hihetetlen munkát végzett; mindaz, amit feltárt, egy igaz természet volt. Isten képes kegyelmet és áldásokat adni az embereknek, és megadni nekik a mindennapi kenyerüket, de képes mindezt el is venni. Ez Isten hatalma, lényege és természete.

Sok embernek vannak elképzelései a zsidók Júdeából való száműzéséről, de azok, akik az igazságot keresik, megvilágosodást nyerhetnek ebből az eseményből. Ha valaki rendelkezik felfogóképességgel, akkor ez az esemény ráébreszti arra, hogy Isten igazságos természete nem tűri a sértést. Vannak azonban olyan emberek, akikben nincs meg a felfogóképesség. Ha úgy érzik, hogy amit Isten tett, nem felel meg az elképzeléseiknek, akkor először is egyet kell érteniük azzal, hogy Isten igaz, és hogy az Ő természete nem tűri a sértést; ez biztos. Akkor imádkozzanak és keressék az igazságot, és nézzék meg, hogy a zsidók mivel sértették meg Isten természetét és vonták magukra haragját. Csak így tudják az emberek alaposan tisztázni elképzeléseiket, megérteni Isten természetét ezen az eseményen keresztül, és alávetni magukat Isten vezénylésének és intézkedéseinek. Az emberek számára nem könnyű feladat megérteni az igazságot. Nem számít, hogy korábban élvezted-e Isten kegyelmét és áldásait, vagy végeztél-e munkát az Ő vezetésének és megbízásának elfogadásával, vagy felajánlottál-e dolgokat, vagy feladtál-e valamit – még ha az emberek úgy is tekintenek rád, mint aki valamilyen módon hozzájárult, semmiképpen sem szabad ezeket a dolgokat tőkének tekintened. Ez az első dolog. A második dolog az, hogy soha nem szabad ezeket a dolgokat zsetonoknak tekintened, amelyekkel Istent manipulálhatod és amelyeket arra használhatsz, hogy megmondd, hogyan bánjon veled. A legfontosabb dolog az, hogy amikor Isten szavai és hozzád való hozzáállása nem egyezik a te elképzeléseiddel, vagy érzéketlennek tűnik veled szemben, akkor nem szabad ellenállnod vagy szembeszállnod Vele. Ez a harmadik dolog. Meg tudod valósítani ezt a három dolgot? Ez a három dolog a valósághoz tartozik. Könnyen előfordulnak ezek az állapotok az emberekben? (Igen, könnyen.) Miért fordulnak elő ezek az állapotok az emberekben? Miért nyilvánulnak meg ilyen módon? Isten irányítja az egész emberi fajt, és szuverén módon uralkodik minden dolog felett, de vajon Isten ezeket a dolgokat tőkének tekinti? Vajon Isten learatja a babérokat ezért? Vajon Vannak ilyen kinyilatkoztatásai Istennek, mondván: „Én mindezeket a nagyszerű dolgokat megtettem értetek. Miért nem mondotok Nekem köszönetet?” (Nem, nem teszi.) Isten nem ezeket a dolgokat tartja szem előtt. Miért vár az ember tehát elismerést Istentől minden apró dologért, amiről lemond vagy amit feláldoz, vagy minden apró hozzájárulásáért, amit tesz? Miért nyilvánul meg és fedi fel magát az ember így? A válasz egyszerű. Azért, mert az ember beállítottsága romlott. Miért nem így nyilvánul meg vagy fedi fel Magát Isten? Azért, mert Isten lényege az igazság, és az igazság szent. Ez a válasz. Az emberek azért nyilvánulnak meg és fedik fel magukat ilyen módon, mert romlott a beállítottságuk. Megoldható ez a probléma? Vajon megoldható ez a probléma az imént említett három dologgal? (Igen, megoldható.) Az Általam említett három dolog közül egyiket sem könnyű a gyakorlatba ültetni, de van megoldás. E három dolog hallatán az emberek azt gondolhatják: „Ezt nem szabad megtennünk, és azt sem szabad megtennünk. Nekünk csak üresfejű bábuknak kell lennünk.” Így van ez? (Nem, nem így van.) Akkor hogy van? Hadd mondjam el nektek, Isten nem engedi, hogy ezeket a dolgokat megtedd, mert ez a te saját védelmedet szolgálja. Ez az első dolog. A te törekvésed módszere nincs összhangban az igazsággal, és nem a helyes út. Ne ismételd meg az előtted járók hibáit. Ha úgy kezeled a dolgokat, amikről lemondasz és amiket feláldozol, mint tőkét és zsetont, amit beválthatsz, majd amikor Isten hozzád való viszonyulása érzéketlennek tűnik veled szemben, akkor szembeszállsz Vele, akkor a hozzáállásod nem felel meg az igazságnak, nincs benne emberi mivolt, és nem helyes. Még ha ezer okod is van rá, a hozzáállásod akkor is helytelen; semmilyen módon nem egyeztethető össze az igazsággal, és egyenlő az Istennek való ellenállással. Ez nem az a hozzáállás, amit egy embernek tanúsítania kellene. Ez a második dolog. A harmadik dolog az, hogy ha ragaszkodsz ehhez a hozzáálláshoz, akkor soha nem fogod megérteni vagy elnyerni az igazságot. Nemcsak, hogy nem fogod elnyerni az igazságot, hanem magadat is vesztes helyzetbe hozod; elveszíted azt a méltóságot és kötelességet, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell. Ha azt gondolod: „Ragaszkodom a hozzáállásomhoz, és senki sem tehet ellene semmit! Hiszem, hogy igazam van, ezért kiállok a gondolkodásom mellett. Az ötleteim észszerűek, ezért a végsőkig ki fogok tartani mellettük!” Ha ilyen rendíthetetlenül ragaszkodsz valamihez, az semmilyen módon nem válik hasznodra. Isten nem fogja megváltoztatni a hozzáállását a te elhatározásod miatt, vagy azért, mert ragaszkodsz valamihez. Más szóval, Isten soha nem fogja megváltoztatni a hozzáállását csak azért, mert te ragaszkodsz a tiédhez. Ellenkezőleg, Isten olyan hozzáállást fog tanúsítani veled szemben, amely arányos a te lázadásoddal és rendíthetetlen ellenállásoddal. Ez a negyedik és legfontosabb dolog. Van valami, amit nem értetek ebből a négy dologból? Az Általam említett dolgok közül van-e olyan, amely csak üres szó, amely nem illeszkedik az ember valódi állapotához, és amely nem segít az ember életének gyakorlati oldalán? (Nem, mindegyik hasznos.) Vajon valamelyik dolog csak üres elmélet, nem pedig a gyakorlathoz vezető út? (Nem.) Segít ez a négy dolog abban, hogy az embereknek hogyan kell belépniük az igazságvalóságokba a mindennapi életükben? (Igen, segítenek.) Ha világosan megértitek ezt a négy dolgot, a gyakorlatba ültetitek őket, és megtapasztaljátok őket, akkor az Istennel való kapcsolatod normális marad. Ez a négy dolog megvéd téged a különböző kísértések során, vagy amikor mindenféle emberrel, eseménnyel és dologgal szembesülsz. Amikor lázadó állapotban vagy, gondolj az igazság ezen aspektusaira, hasonlítsd magad hozzájuk, és gyakorolj ennek megfelelően. Ha elsőre képtelen vagy ezeket a gyakorlatba ültetni, akkor imádkozz, és ugyanakkor ismerd fel, hogy Isten miért cselekedett úgy, ahogyan cselekedett. Azt is át kell gondolnod és fel kell ismerned, hogy milyen romlott állapotok és a romlottság milyen kinyilatkoztatásai vannak benned, amelyek miatt képtelen vagy gyakorolni vagy alávetni magad. Ha képes vagy ilyen módon keresni az igazságot, akkor az állapotod normális marad, és természetes módon be fogsz lépni ezekbe az igazságvalóságokba.

Függetlenül a kérdéstől, ha nem érted az igazságot, akkor vagy elképzelések és képzelgések alapján fogsz cselekedni, vagy lázadva és ellenállva fogsz cselekedni. Ez száz százalékig biztos. Néha kívülről nem úgy tűnik, hogy ellenállsz Istennek, rossz dolgokat teszel, vagy megszakítást vagy zavart okozol, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a cselekedeteid összhangban vannak az igazsággal. Néha előfordulhat, hogy elképzelések és képzelgések alapján cselekszel, és bár ez talán nem jelent zavart vagy nem okoz kárt, amíg nincs összhangban az igazsággal, addig a cselekedeteid ellentétben állnak Isten szándékaival. Vannak más alkalmak is, amikor talán elképzeléseid vannak Istenről az elmédben. Még ha soha nem is öntöd őket szavakba, akkor is ragaszkodsz ezekhez az elképzelésekhez és képzelgésekhez, azt gondolod, hogy Istennek ezt vagy azt kellene tennie, és megszabod, hogy Neki milyennek kellene lennie. Kívülről nézve nem tettél semmi rosszat, de belülről a folyamatos lázadás és az Istennel szembeni ellenállás állapotában vagy. Például az imént beszéltem arról, hogy Isten szeretetéről vannak elképzeléseink és korlátozó definícióink. Még ha az elképzeléseid és képzelgéseid miatt nem is okoztál zavart vagy megszakítást Isten munkájában, az állapotod bizonyítja, hogy a szíved folyamatosan korlátozza és félreérti Istent. Mire következtethetünk ebből? Arra, hogy folyamatosan ellenállsz Istennek. Nem az igazságot mondom? (De igen.) Ha eljön a nap, amikor a zsidók júdeai száműzetéséhez hasonló dolog történik, az elképzeléseid képtelenné tesznek arra, hogy Isten tetteire „Áment” mondj, vagy hogy dicsérd Istent és az Ő tetteire válaszként félelmet és alávetettséget fejlessz ki Iránta. Ehelyett félreérted, panaszkodsz, és még kissé ellenséges is leszel Istennel szemben a szívedben. Mélyen legbelül azt fogod Neki mondani: „Istenem, ezt nem kellett volna tenned. Ez annyira tapintatlan volt! Hogyan bánhatsz így a teremtményeiddel? Hogyan bánhatsz így a választott népeddel? Nem tudom énekelni a dicséreteidet vagy megtapsolni a tetteidet, miután láttam, mit tettél. Belül szenvedek, és elhagyatottnak érzem magam, mintha nem támaszkodhatnék arra az Istenre, akit határtalanul imádok. Az isten, akiben én hiszek, nem ilyen. Az isten, akiben én hiszek, nem bánhat így a teremtményeivel. Az isten, akiben én hiszek, nem ilyen hidegvérű vagy kegyetlen. Az isten, akiben én hiszek, gyengéden és figyelmesen bánik az emberekkel, mint a csecsemőkkel, amitől bőséges áldottnak és melegséggel telinek érzik magukat, nem pedig jéghidegnek vagy közömbösnek, mint most.” Amikor ezek a sirámok mélyen belülről előjönnek, nem úgy tekintesz az előtted zajló tényekre, mint Isten munkájára. Nem ismered el, vagy nem mondasz „Áment”, végképp nem dicséred. Mint ilyen, az érzelmeid és állapotod az Istennek való alávetettség állapotának felelnek meg, vagy az ellenkezés állapotának? (Az ellenkezés állapotának.) Nyilvánvaló, hogy ez nem igazi alávetettség. Itt nincs alávetettség, csak panasz, ellenkezés, engedetlenség, sőt harag. Vajon egy teremtett lénynek így kellene viszonyulnia a Teremtőjéhez? Nem, nem így. A szíved egy ellentmondás; azt gondolod: „Ha Isten ezt tette, akkor az én szívem miért nem helyesli? Miért nem fogadja el az emberek többsége? Miért olyan tapintatlanok az emberrel szemben az Ő tettei, és miért vannak tele vérrel és mészárlással?” Abban a pillanatban a szívedben lévő isten és a valóságban ténylegesen létező Teremtő ellentmondásban vannak, és ellentétben állnak egymással, nem igaz? (De igen.) Tehát melyikükben kellene hinned? Ebben a pillanatban a szíved mélyén élő elképzelések istenében kellene hinned, vagy abban az Istenben, aki a szemed láttára valós tetteket hajt végre? (Abban az Istenben, aki közvetlenül előttünk valós cselekedeteket hajt végre.) Szubjektív vágyaik szempontjából az emberek nagyon is hajlandóak hinni abban az Istenben, aki közvetlenül előttük valós cselekedeteket hajt végre, de az ember elképzelései, önző vágyai és érzései miatt úgy döntenek, hogy elfedik a szívükben lévő istent, és arra kényszerítik magukat, hogy elfogadják azt az Istent, aki közvetlenül előttük valós cselekedeteket hajt végre. Legbelül azonban még mindig képtelenek minden tényét elfogadni annak, amit a Teremtő cselekszik; még mindig rejtőzködnek, és a saját kis világukban élnek, fáradhatatlanul beszélgetve és érintkezve képzeletük istenével, miközben a valódi Isten mindig homályosnak tűnik. Még olyanok is vannak, akik azt gondolják: „Bárcsak ne létezne a valódi isten. Az én istenem az az isten, akit a szívemben elképzeltem, aki tele van szeretettel, és aki érezteti az emberekkel a melegségét. Ő igazi isten. A gyakorlati isten nem az, akit elképzeltem, mert a dolgok, amiket tesz, cserbenhagynak, és nem érzek melegséget tőle. Különösen nem tudom elnézni azt, ahogy annyi embert elítél és kiiktat az ítélete és fenyítése.” Miféle ember mond ilyet? Az álhívők mondják ezt, és azok, akik nem fogadják el az igazságot. Ezek azok a különböző állapotok, amelyek az emberekben előfordulnak, amikor nem értik Isten cselekedeteit, és amikor ellentmondás van a képzelgéseik és Isten gyakorlati munkája aközött. Hogyan következnek be ezek az állapotok? Egyrészt az embereknek romlott beállítottságai vannak; másrészt, amikor valami történik, és a tények nem felelnek meg az emberek elképzeléseinek és képzelgéseinek, kipukkasztve a buborékjukat, összetörve az álmaikat, és olyan érzést váltva ki belőlük, hogy az áldások iránti szándékuk és vágyuk nem teljesülhet, akkor végül hogy döntenek, mit tesznek? Elfutnak, megalkusznak, vagy megmakacsolják magukat. Vannak, akik állást sem foglalnak, mondván: „Elfogadom mindkét oldalt. Az isten, aki eredetileg a szívemben volt, isten és a szeretet. És az, aki nagy tetteket cselekszik és hatalmat gyakorol a szemem előtt, szintén Isten. Mindkettőt elfogadom, és egyikről sem mondok le.” Az emberek gyakran élnek ilyen állapotban, egy-egy lábbal mindkét táborban. Az emberek gyakran megragadnak az istenről alkotott elképzelésükben. Szaladgálnak, fáradoznak, felajánlanak dolgokat, és dolgoznak ezért a homályos istenért. Bármilyen árat megfizetnek azért, hogy végrehajtsák a kötelességüket, még a saját életüket is feladják, és feláldozzák mindenüket. Nem számít, hogyan cselekszenek az emberek, vagy milyen állapotok keletkeznek bennük, vajon az emberek cselekedetei jók vagy rosszak a valódi Teremtő szemében, ha egy ilyen isten létezik az elméjükben? Ez alávetettség vagy ellenállás? Nyilvánvaló, hogy ezek nem jó cselekedetek, és nem érdemlik meg, hogy megemlékezzenek róluk. Azt is felfeldi, hogy az emberek nem igazán vetették alá vagy ajánlották fel magukat; inkább tele vannak ellenállással, lázadó mivolttal és ellenállással. Éppen azért, mert az embereknek ilyen állapotaik vannak, és gyakran ezekben az állapotokban élnek, amikor az emberek felébrednek az álmukból és a való világban élnek, rájönnek, hogy az Isten tettei a való életben nem képesek kielégíteni a pszichológiai és spirituális szükségleteiket. Helyette az Ő cselekedetei különböző módokon fájdalmat okoznak az embereknek, különböző módokon éreztetik velük, hogy Ő közömbös, és különböző módokon tapintatlan az emberrel szemben. Vannak még olyanok is, akik kételkednek, mondván: „Vajon Isten a szeretet? Szereti még mindig az embereket? Azt mondja, hogy Isten aggódik az emberért és úgy szereti, mint Önmagát. Hol látjátok ezt? Én miért nem láttam még soha?” Ez egy probléma! Az emberek gyakran élnek ilyen állapotokban, ami miatt a közte és az Isten közötti ellentmondás még szélsőségesebbé válik, és a köztük lévő távolság egyre szélesebb lesz. Amikor az emberek látják, hogy Isten olyasmit tesz, ami megfelel az Ő elképzeléseiknek, azt gondolják: „Az én Istenem valami világrengető dolgot tett. Ő az az Isten, akiben igazán hinni akarok. Csak Ő az én Istenem. Hajlandó vagyok az Ő teremtett lénye lenni. Csak Ő az én Teremtőm.” Amikor azonban a mindennapi életükben nehézségek, negativitás vagy gyengeségek merülnek fel, és az általuk elképzelt isten nem képes mindig segíteni nekik vagy kielégíteni a szükségleteiket, az Istenbe vetett hitük meggyengül vagy akár el is tűnik. Mi okozza az embereknek mindezeket az állapotait, és mindazokat a módokat, ahogyan viselkednek és felfedik magukat? Azért, mert az emberek egyáltalán nem értik a Teremtőt. Nem értik Őt; ez az egyetlen ok. Ez a gyökere minden ellentmondásnak, távolságnak és félreértésnek ember és Isten között. Hogyan oldják meg tehát az emberek ezt a problémát? Először is fel kell oldaniuk az elképzeléseiket. Másodszor, az embereknek meg kell tapasztalniuk, át kell élniük, keresniük és mérlegelniük minden olyan munkát, amelyet Isten végez bennük, és el kell jutniuk arra a pontra, ahol képesek teljesen alávetni magukat minden olyan elrendezésnek, amelyet Isten számukra készít, és minden olyan embernek, eseménynek és dolognak, amelyet Isten vezényel számukra. Mi a célja az alávetettségnek? Felismerni és megérteni mindezen igazságokat.

Mélynek találjátok a témát, amiről az imént beszélgettünk? Meg tudjátok érteni? Képesek vagytok felfogni? (Igen.) Elméletben meg kell tudnotok érteni, de vajon az elméleti megértés egyenlő-e az igazság megértésével és elfogadásával? (Nem, nem az.) Akkor mi egyenlő az igazság megértésével és elfogadásával? Gyakran meg kell vizsgálnotok magatokat a mindennapi életetekben, de mit kell megvizsgálnotok? (Azt, hogy rendelkezünk-e azokkal az állapotokkal, vagy olyan módokon mutatjuk-e meg magunkat, amiről Isten beszél, illetve milyen elképzeléseik és félreértéseik vannak az embereknek Istenről.) Pontosan. Meg kell vizsgálnod ezeket a dolgokat; vizsgáld meg, milyen romlottságot társz fel, és milyen elképzeléseid és képzelgéseid vannak. Vannak, akik azt mondják, hogy képtelenek megvizsgálni magukat. Ez könnyen orvosolható, ha először másokat vizsgálunk meg. Más emberek tükörként szolgálnak számodra. Amikor látod, hogy az emberek bizonyos beállítottságokat vagy állapotokat tárnak fel, fordítsd meg, vizsgáld meg magad, és hasonlítsd vele össze magad; nézd meg, hogy ugyanilyen elképzeléseid és képzelgéseid vannak-e, és hogy ugyanabban az állapotban vagy-e. Ha igen, akkor mit kell tenned ezzel kapcsolatban? Feltárni magadat és boncolgatni ezeket a dolgokat, vagy ragaszkodni hozzájuk és várni, hogy „kivirágozzanak és gyümölcsöt teremjenek”? (Fel kell tárnunk magunkat és boncolgatnunk kell őket.) Ki kell terítened és boncolgatnod kell ezeket a dolgokat, hogy mindenkinek hasznára váljon, hogy ezen keresztül mindenki pontosan felismerje a romlott állapotokat, megértse az igazságot, megtalálja a kiutat, és együtt megoldja az ilyen jellegű problémákat. Mi értelme van az elképzelések és a passzív, negatív állapotok boncolgatásának? (Az, hogy az emberek megtalálják a kiutat az elképzeléseikből és a passzív állapotaikból.) És mi a kiút megtalálásának a lényege? Hogy elnyerjük az igazságot. Az elképzeléseid kijavításának az a lényege, hogy felismerd, hogy tévesek, és nem szabadna meglenniük benned. El kell engedned őket, nem pedig ragaszkodni hozzájuk. Ezután aktívan keresd, hogy mi a helyes, mik a pozitív dolgok valójában, és mi az igazság valójában. Amikor elfogadod a pozitív dolgokat és az igazságot, és úgy kezeled őket, mint a gyakorlat, a gondolkodás és a perspektívák alapelveit, amelyekkel rendelkezned kellene, akkor változás történik, és elnyerted az igazságot. Hogyan tekintsenek tehát az emberek a zsidók júdeai száműzetésére ezen igazságok fényében? Milyen közös elképzelésük van az embereknek erről az eseményről? (Az, hogy Istennek nem kellett volna kirúgnia a zsidókat Júdeából, és hogy meg kellett volna védenie a zsidókat. Az, hogy bármennyire is ellenálltak Neki, és annak a ténynek az ellenére, hogy keresztre szögezték, örökre meg kellett volna bocsátania nekik a bűneiket, és csakis ez Isten szeretete.) Ezek az emberek elképzelései. Nem abszurdak ezek? Ha Isten az ember elképzelései szerint cselekedne, vajon akkor is igazságos természete lenne? Bár az emberek elégedetlenek voltak a száműzetés miatt, ahogy ellenálltak Istennek és elítélték Őt, az túlment a határon Isten számára; a cselekedeteik nem különböztek a Sátánéitól, hát hogy ne haragudna Isten emiatt? Néhányan nem tudják elfogadni az igazságot, és azt gondolják: „Hogyan bánhat Isten így az emberekkel? Az emberek nem tudják elfogadni ezt a fajta szeretetet, ez olyan tapintatlan velük szemben! Nem úgy néz ki, mint a szeretet. Istenben nincs szeretet, ha így bánik a zsidókkal.” Ez tagadja Isten szeretetét, és ez az ember elképzelése. Mi az ember elképzelése? (Az ember korlátozza Isten szeretetének meghatározását.) Igen, amikor az emberek korlátozzák valaminek a meghatározását, az egy elképzelés, és nem felel meg az igazságnak, és nem is igazság. Mire vonatkozóan korlátozták az emberek a meghatározásukat? Korlátozták a meghatározásukat arra vonatkozóan, hogy miként munkálkodik Isten; azt gondolják, hogy Istennek bizonyos módon kell munkálkodnia ahhoz, hogy az Isten munkája legyen, és hogy ilyen módokon kell munkálkodnia. Az embereknek korlátozott meghatározásuk van arról, hogyan munkálkodik Isten, és ez a korlátozott meghatározás az ő elképzelésük. Tehát milyen meghatározással rendelkeznek az emberek arról, ahogy Isten teszi a dolgokat? Mi az, ami az ő meghatározásukban ellenszenvet vált ki belőlük azzal kapcsolatban, ahogyan Isten cselekedett ebben a helyzetben, és ami miatt félreértik Őt és Ellene fordulnak? (Az emberek úgy gondolják, hogy Istennek bőséges kegyelemmel és áldásokkal kellett volna megajándékoznia a zsidókat, ehelyett azonban Ő ezen elképzeléseken és képzelgéseken, valamint az elvárásaikon kívül cselekedett; kiűzte a zsidókat, és vándorlásra kényszerítette őket a földön. Az emberek ezt nem értik meg, és ez lényeges elképzelésekhez vezetett.) Sok embernek vannak elképzelései és félreértései azokról a cselekedetekről, amelyeket Isten a zsidókkal szemben tett. Más szóval, az embereket kényelmetlenül érintik Isten cselekedetei, és úgy gondolják, hogy nem úgy kellett volna cselekednie. Ez egy elképzelés? (Igen, az.) Akkor, amikor az emberek úgy gondolják, hogy Istennek „nem kellett volna” azt tennie, amit tett, vajon nem korlátozza ez Isten cselekedeteinek meghatározását? Honnan tudod, hogy Istennek nem így kellett volna cselekednie? Mi alapján mondod, hogy Istennek nem így kellett volna cselekednie? Ha szerinted nem kellett volna, de mégis megtette, akkor ez azt jelenti, hogy Isten nem Isten? Ez azt jelenti, hogy amit Isten tett, az rossz volt, és nem volt összhangban az igazsággal? Nem bolond az ember ebben a tekintetben? Az ember rendkívül ostoba és tudatlan, arrogáns és önelégült; számára a legkönnyebb dolog, hogy elképzeléseket alakítson ki Istenről, és korlátozza Isten meghatározását. Ha az ilyen emberek nem tudják elfogadni az igazságot, az nagyon veszélyes, és nagy valószínűséggel ki lesznek iktatva.

Sok embernek vannak elképzelései és véleményei a zsidók Júdeából való száműzéséről, és nem értik Isten szándékait, de ez a probléma nagyon könnyen orvosolható. Elmondok nektek egy egyszerű módszert erre. Figyeljetek, és nézzétek meg, hogy ez megoldja-e ezeket a nehézségeiteket. A legegyszerűbb módja először is az, hogy az emberek tudják, hogy teremtett lények, a teremtett lények számára pedig tökéletesen természetes és indokolt, hogy alávessék magukat a Teremtőjüknek. Ha a teremtett lényeknek állandóan elképzeléseik vannak a Teremtőjükről, és nem képesek alávetni magukat Neki, akkor az nagy lázadás lenne. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Teremtőnek a teremtett lényekkel való bánásmódjának van egy sarkalatos alapelve, amely egyben a legmagasabb alapelv is. Az, hogy a Teremtő hogyan bánik a teremtett lényekkel, teljes mértékben az Ő irányítási tervén és a munkája követelményein alapul; nincs szüksége arra, hogy akár egyetlen emberrel is konzultáljon, és nincs szüksége arra sem, hogy akár egyetlen ember is egyetértsen vele. Bármit is kellene tennie, és bárhogyan is kellene bánnia az emberekkel, Ő megteszi, és függetlenül attól, hogy mit tesz, vagy hogyan bánik az emberekkel, mindez összhangban van az igazságalapelvekkel, és azokkal az alapelvekkel, amelyek szerint a Teremtő munkálkodik. Teremtett lényként az egyetlen teendőnk, hogy alávetjük magunkat a Teremtőnek; nem szabad saját döntést hoznunk. Ezzel az értelemmel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell, és ha egy személy nem rendelkezik vele, akkor nem alkalmas arra, hogy személynek nevezzék. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Teremtő mindig is a Teremtő lesz; megvan a hatalma és a képesítései ahhoz, hogy bármely teremtett lény felett tetszése szerint vezényeljen és szuverenitást gyakoroljon, és ehhez nincs szüksége indokra. Ez az Ő hatalma. A teremtett lények között nincs senki, akinek megvan a joga vagy a képesítése ahhoz, hogy ítéletet mondjon arról, hogy amit a Teremtő tesz, az helyes vagy helytelen, vagy hogy miként kellene cselekednie. Egyetlen teremtett lénynek sincs joga eldönteni, hogy elfogadja-e a Teremtő szuverenitását és intézkedéseit; és egyetlen teremtett lénynek sincs joga követeléseket támasztani azzal kapcsolatban, hogy a Teremtő hogyan gyakoroljon szuverenitást és hogyan rendezze a sorsukat. Ez a legmagasabb igazság. Bármit is tett a Teremtő a teremtett lényeivel, és bárhogyan is tette, az Általa teremtett embereknek csak egy dolgot kell tenniük: keresni, alávetni, megismerni és elfogadni mindent, amit a Teremtő kialakított. A végeredmény az lesz, hogy a Teremtő megvalósítja irányítási tervét, és befejezi munkáját, miután irányítási tervét akadálytalanul végigviszi; eközben, mivel a teremtett lények elfogadták a Teremtő szuverenitását és intézkedéseit, és alávetették magukat az Ő szuverenitásának és intézkedéseinek, elnyerik az igazságot, megértik a Teremtő szándékait, és megismerik az Ő természetét. Van még egy másik alapelv, amit el kell mondanom nektek: nem számít, mit tesz a Teremtő, nem számít, hogyan nyilvánul meg, és nem számít, hogy amit tesz, az nagy vagy kis tett, Ő akkor is a Teremtő; míg az egész emberiség, amelyet Ő teremtett, függetlenül attól, hogy mit tettek, és függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek vagy rátermettek, teremtett lények maradnak. Ami a teremtett emberiséget illeti, függetlenül attól, hogy mennyi kegyelmet és áldást kaptak a Teremtőtől, vagy mennyi irgalmat, kedvességet vagy jóindulatot, nem szabad azt hinniük, hogy különállnak a tömegektől, és nem szabad azt gondolniuk, hogy egyenrangúak lehetnek Istennel, illetve, hogy magas rangúak lettek a teremtett lények között. Nem számít, hogy Isten mennyi ajándékkal ajándékozott meg téged, mennyi kegyelmet adott neked, vagy milyen kedvesen bánt veled, továbbá, hogy adott-e neked néhány különleges tehetséget, ezek egyike sem a te vagyonod. Te teremtett lény vagy, és ily módon örökké teremtett lény maradsz. Soha nem szabad azt gondolnod: „Egy kis kedvenc vagyok Isten kezében. Isten soha nem fog elhagyni engem, Isten hozzáállása felém mindig szeretet, gondoskodás és gyengéd dédelgetés lesz, a vigasztalás és buzdítás meleg suttogásával.” Éppen ellenkezőleg, a Teremtő szemében ugyanolyan vagy, mint az összes többi teremtett lény; Isten úgy használhat téged, ahogyan akar, és úgy vezényelhet téged, ahogyan akar, továbbá úgy rendezheti el számodra, hogy milyen szerepet játssz mindenféle ember, esemény és dolog közepette, ahogyan akarja. Ez az a tudás, amivel az embereknek rendelkezniük kell, és az értelem, amivel rendelkezniük kell. Ha valaki meg tudja érteni és el tudja fogadni ezeket a szavakat, akkor az Istennel való kapcsolata normálisabbá válik, és a leghelyénvalóbb kapcsolatot fogja kialakítani Vele; ha valaki meg tudja érteni és el tudja fogadni ezeket a szavakat, akkor megfelelően fogja betájolni a helyét, elfoglalja azt a helyét, és megtartja a kötelességét.

Mit gondoltok, miután meghallgattátok ezeket a szavakat? Még mindig félreértitek Istent? Egyesek azt mondják: „Tekintve, hogy Isten így bánik az emberekkel, amikor Isten azt mondta, hogy az emberek olyanok, mint a hangyák, és kevesebbek, mint a férgek az Ő szemében, úgy tűnik, hogy ez nem csak elmélet volt, hanem valóság! Az ember nem olyan kedves Isten számára, és Isten nem áll olyan közel az emberhez, mint ahogyan azt az emberek képzelték.” Az emberek szíve kihűl, mintha vizet öntöttek volna a lángra, és a buzgóságuk csökken. Mit mondanátok, jobb, ha kihűl a szívük, vagy jobb, ha állandóan félreértéseik vannak Istennek kapcsolatban? (Jobb, ha kihűl a szívük.) Csak ha egy időre kihűlnek, akkor érthetik meg Isten természetét. A teremtett lényeknek rendelkezniük kell azzal az értelemmel, hogy mindenhez az igazságot használják alapelvként; az igazságot kell alapul venniük ahhoz, ahogyan mindenre tekintenek, és az igazságot kell használniuk minden cselekedetük alapelveként és alapjaként. Ez a helyes út. Ezzel szemben az emberek mindig úgy érzik a szívükben, hogy az Istennel való kapcsolatuk olyan, mint a másik emberrel való kapcsolatuk, és hogy az interakcióiknak egyenrangúnak kell lenniük. Jó ez a helyzet? (Nem, nem az.) Milyen szempontból nem az? Az emberek rossz helyzetbe hozták magukat; nem úgy kezelik Istent, mint Istent. Ennek az az oka, hogy az embereknek túl sok félreértésük van Istennel kapcsolatban, de Isten nem fogja megváltoztatni a hozzáállását az emberek félreértései vagy függőségei miatt. Éppen ellenkezőleg, nemcsak, hogy nem fogja megváltoztatni a hozzáállását, hanem továbbra is az alapelvek szerint fog munkálkodni az emberekben, ugyanúgy, mint korábban, és elrendezi az egész emberiség életét és szuverén módon uralkodik felette. Az ember azonban hajlamos arra, hogy elképzeléseket alakítson ki Istenről, és ellenálljon, lázadjon Ellene, ezért az embernek sokat kell szenvednie. Az emberek szeretnének odalopózni Istenhez és kipárnázni a Vele való kapcsolatukat. Beszélnek az érzéseikről, a tőkéjükről, a tehetségükről, a képességeikről, arról, hogy mennyit adtak, a múltbeli eredményeikről és mindenféle más tényezőkről. Vajon el tudják nyerni az emberek az igazságot, ha mindig ezekben az állapotokban élnek? Nem, nem tudják. Ha nincs Istennek magát alávető szíved, mindig téves nézeteid vannak, képtelen vagy felvállalni a teremtett lény helyzetét, féktelen ambícióid vannak, és mindig magasabb pozícióra sóvárogsz, akkor ez végső soron képtelenné tesz téged arra, hogy megfelelően közelítsd meg a kötelességedet, vagy helyesen értsd meg Isten veled szemben támasztott követelményeit és hozzáállását. Annak ellenére, hogy folyamatosan finomítanak és folyamatosan szenvedsz, képtelen vagy elengedni az elképzeléseidet és képzelgéseidet, sőt, azt hiszed, hogy te vagy az, akit Isten a legjobban szeret, és akivel a legjobban törődik. Ennek eredményeként, amikor valami valódi történik veled, és látod, hogy Isten nem így cselekszik, és hogy ez csak vágyálom a részedről, akkor visszaesést tapasztalsz és csapást szenvedsz; panaszkodsz, és úgy érzed, hogy ártottak neked. Az érzéseid is megsínylik ezt. Megéri ez a szenvedés? (Nem, nem éri meg.) Az emberek szenvedést hoztak magukra vágyálmaik, elképzeléseik és képzelgéseik miatt. Ez a legproblémásabb dolog számukra, és változtatniuk kell! Hogyan kellene ezt megtenniük? Azáltal, hogy felismerik, hogy Isten mindenki iránt igazságos, és Isten minden véghez vitt munkája az emberi faj megmentését szolgálja – nincs más célja. Amit az embereknek tenniük kell, az az, hogy felveszik a teremtett lény helyzetét, alávetik magukat a Teremtő szuverenitásának, vezényléseinek és elrendezéseinek, elfogadják és alávetik magukat mindannak, amit a Teremtő tesz, keresik az igazságot és Isten szándékait ezekben a dolgokban, és felismerik Isten viselkedését. Ha az emberek mindig a saját elképzeléseiket használják Isten cselekedeteinek értékelésére és meghatározására, mindig észszerűtlen követeléseket támasztanak Istennel szemben, és ragaszkodnak ahhoz, hogy Isten az ő módjukon tegye a dolgokat, akkor Isten ellen lázadnak, és nem csak hogy képtelenek megérteni az igazságot, de végül nem marad más hátra, mint hogy Isten visszautasítsa és kiiktassa őket. Ha az emberek azt akarják, hogy Isten megáldja őket, akkor az egyetlen dolog, amit tenniük kell, hogy keresik, alávetik magukat, elismerik és elfogadják mindazt, amit a Teremtő tesz. Ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek megértsék az igazságot, megismerjék Istent, elérjék az Istennek való valódi alávetettséget, és üdvözüljenek.

2018. május 18.