A korszakok során, az összes munkában, amit végeztem, annak minden szakaszában ott voltak az Én megfelelő munkamódszereim. Emiatt szeretett népem egyre tisztábbá és tisztábbá vált, és egyre alkalmasabbá vált arra, hogy felhasználjam. Ugyanezen okból azonban az a „sajnálatos dolog”, hogy ahogyan munkamódszereim növekednek, úgy csökken az emberek száma, és ez azt eredményezi, hogy mély szemlélődésbe süllyednek. Természetesen ez a mai munka még mindig nem kivétel, és a legtöbb embert ismét elragadta elmélkedés; mint ilyen, a módszereim változásai miatt még mindig vannak olyanok, akiknek vissza kell vonulniuk. Ezt így lehet leírni: ez valami olyasmi volt, amit Én eleve elrendeltem, de nem olyasmi, amit Én tettem. A teremtés óta oly sok ember bukott el, és oly sokan tévedtek el, munkám módszerei miatt. Nem érdekel azonban, hogy mit tesznek az emberek – akár úgy érzik, hogy nem vagyok gyöngéd, akár úgy, hogy túl kegyetlen vagyok –, függetlenül attól, hogy helyes-e a felfogásuk vagy sem, kerülöm azt, hogy magyarázatot adjak. Előbb legyünk közösségben a vita fő pontjáról, hogy mindenki alapos megértésre jusson, elkerülendő, hogy ne értsék meg, miért szenvednek. Nem kényszerítem az embereket arra, hogy szótlanul szenvedjenek, mint a némák; inkább mindent világosan leírok, így megakadályozom őket abban, hogy panaszt emeljenek Ellenem. Egy napon arra fogok késztetni mindenkit, hogy őszinte dicséretet mondjon a fenyítés közepette. Megfelel-e nektek ez a módszer? Megfelel-e ez az emberek igényeinek?

A fenyítés korszakának prológusában először is elmondom az embereknek a „korszak” mögött rejlő általános jelentést, hogy ne sértsenek meg Engem. Nevezetesen, olyan intézkedéseket fogok tenni a munkámmal kapcsolatban, amelyeket senki sem változtathat meg, és egyáltalán nem fogok könnyen elengedni senkit, aki ezeket megváltoztatja: el fogom ítélni őket. Fogtok-e emlékezni erre? Ezek mind „oltások”. Az új módszerekben minden embernek először is meg kell értenie, hogy az első és legfontosabb elérendő cél a saját tényleges állapotuk megértése. Senkinek sem lesz szabad meggondolatlanul beszélnie a gyülekezetben, mielőtt valamelyest megértette volna önmagát, és én biztosan meg fogok fenyíteni mindenkit, aki ezt a szabályt megszegi. Ettől a naptól kezdve minden apostolt nyilvántartásba kell venni a gyülekezetekben, és meg kell tiltani, hogy kedvükre ide-oda járkáljanak – ez kevés gyümölcsöt fog hozni. Úgy tűnt, hogy mindannyian teszik a kötelességüket, de valójában bolondját járatták Velem. Annak ellenére, hogy mi történt, ma már mindez a múlté, és nem szabad újra felhozni. Ezentúl az „apostol” kifejezést el kell törölni, és soha többé nem szabad használni, hogy mindenki lejöjjön a „pozíciójából”, és megismerje önmagát. Ez természetesen az üdvösségük érdekében történik. A „pozíció” nem korona; csupán egy megszólítás. Értitek-e, mire gondolok? Azok, akik a gyülekezeteket vezetik, továbbra is a saját gyülekezetükben fogják megélni a gyülekezeti életet, bár természetesen ez nem egy merev szabály. Amikor szükséges, más volt apostolokkal egyeztetve látogathatják a gyülekezeteket. A legfontosabb dolog az, hogy a gyülekezetek közösségét növelni kell – kivéve, ha egyik tagjuk sem éli meg ténylegesen a gyülekezeti életet. Mindazonáltal ki kell hangsúlyoznom, hogy mindannyiótoknak egyesülnie kell az önismeretben és a nagy vörös sárkány elleni lázadásban: ez az Én szándékom. Nem fontos, hogy az emberek mennyit mondanak; az a legfontosabb, hogy az egész népem egy emberként tudjon összefogni, mert ez a valódi bizonyságtétel egyetlen módja. A múltban az emberek mind azt mondták, hogy meg fogják ismerni önmagukat, bár számtalan szót szóltam – és ti mennyire értettétek meg magatokat? Minél magasabb pozícióban van valaki, annál nehezebb neki félretenni önmagát, annál nagyobbak a reményei, és annál jobban fog szenvedni, amikor fenyítésben részesül. Ez az Én üdvösségem az emberiség számára. Megértettétek? Ne tekintsétek ezt egyszerűen a látszatértékek alapján; ez túl sekélyes lenne, és nem lenne értéke. Értitek-e az itt rejlő mögöttes jelentéstartalmakat? Ha az egyház tagjai valóban képesek megérteni önmagukat, akkor ez azt mutatja, hogy az ilyen típusú emberek valóban szeretnek Engem. Ez azt jelenti, hogy ha nem vállalsz asztalközösséget az emberekkel, akkor nem fogod megérteni a nehézségeiket. Hogyan értelmezed ezt a mondást? Végül minden embert rá fogok vezetni arra, hogy megismerje önmagát a fenyítése idején, és ráveszem őket, hogy énekeljenek és nevessenek, miközben ez történik. Lesz-e bennetek valóban olyan hit, hogy elégedett legyek Veletek? Mit kell tehát tennetek a gyakorlatotokban? Mostantól kezdve az egyes gyülekezetek ügyeit az adott gyülekezetben a megfelelő személyek fogják intézni, és az apostolok csupán a gyülekezet életét fogják élni. Ezt hívják „az élet megtapasztalásának”. Megértettétek?

Mielőtt a fenyítés hivatalosan is eljönne az emberiségre, előbb elvégzem az embereken az „üdvözlés munkáját”, hogy végül mindannyian megfeleljenek Nekem. Még azoknak is, akik visszavonulnak, szenvedniük kell, és be kell fejezniük a bizonyságtevést, mielőtt távoznak, különben nem fogom őket könnyedén elengedni. Ez mutatja az emberek sértéseit nem tűrő természetemet, valamint azt a természetemet, hogy véghez viszem, amit mondok. Így tehát teljesítem majd ígéretemet, miszerint „komolyan gondolom, amit mondok, amit mondok, azt meg is fogom tenni, és amit teszek, az örökké tart”. Ahogy a szavak elhagyják a számat, úgy kezdi meg Lelkem a munkáját. Ki merne makacsul játszani a kezében tartott „játékokkal”? Mindenkinek tisztelettudóan és engedelmesen kell elfogadnia fenyítésemet. Ki menekülhetne előle? Létezhet-e más út, mint az Enyém? Ma megengedtem neked, hogy a földön légy, és te örülsz; holnap be foglak engedni a mennybe, és te dicsőíteni fogsz. Az ezt követő napon a föld alá helyezlek, ahol meg leszel fenyítve. Vajon mindezek nem az Én munkám követelményei? Ki nem szenved szerencsétlenséget és nem kap áldásokat az Én követelményeimért? Talán ti lennétek a kivételek? Mint az Én népem a földön, mit kellene tennetek az Én követelményeim és az Én akaratom érdekében? Lehetséges lenne, hogy szóban dicséritek szent nevemet, miközben szívetekben gyűlöltök Engem? Munkát végezni Értem és elégedetté tenni szívemet, valamint megérteni magatokat és fellázadni a nagy vörös sárkány ellen – ezek nem könnyű feladatok, és meg kell fizetnetek az árát. Amikor azt mondom, hogy „ár”, mit gondoltok, mit értek ezalatt? Ezt most nem fogom tárgyalni, és nem fogok egyenes válaszokat adni az embereknek. Inkább megengedem nekik, hogy magukban gondolkodjanak el ezen, és utána gyakorlatiasan a tetteik és a viselkedésük révén válaszoljanak a kérdéseimre. Képesek vagytok-e erre?

1992. április 27.