Az új megközelítésbe való belépés mellett új lépések lesznek a munkámban. Ahogyan a királyságban is történik, a dolgokat közvetlenül az isteni mivolton keresztül fogom végezni, vezetve az út minden egyes lépését, a legapróbb részletekig precízen, emberi szándékoktól teljesen mentesen. Ami most következik, az a tényleges gyakorlat módjainak vázlata: Mivel a nehézségek és a finomítás révén érdemelték ki a „nép” címet, és mivel ők az Én királyságom népe, szigorú követelményeket kell támasztanom velük szemben, amelyek színvonala magasabb, mint az előző generációkban végzett munkám módszereinek színvonala. Ez nem csak a szavak valósága; ami még fontosabb, ez a gyakorlat valósága. Ezeket kell először megvalósítani. Minden szavukban és tettükben meg kell felelniük a királyság népétől megkövetelt normáknak, a szabálysértőket pedig azonnal el kell távolítani, nehogy szégyent hozzanak a nevemre. Azok a tudatlanok azonban, akik nem látnak tisztán vagy nem értenek, kivételt képeznek. Királyságom építése során összpontosítsatok arra, hogy egyétek és igyátok szavaimat, hogy felismerjétek bölcsességemet és megerősítést találjatok az Én munkámon keresztül. Ha valaki más könyvekre fordít figyelmet, és nem azokra, amelyek az Én szavaimat tartalmazzák, akkor bizonyosan nem akarom őt; az ilyen emberek paráznák, akik szembeszállnak Velem. Apostolként nem szabad túl sokáig otthon tartózkodni. Ha valaki ezt teszi, nem fogom kényszeríteni, hanem elvetem és nem használom többé az illetőt. Mivel az apostolok nem tartózkodnak sokáig otthon, hosszú időt töltenek a gyülekezetben, hogy épüljenek. Az apostoloknak minden két gyülekezeti gyűlésből legalább az egyiken részt kell venniük. Így a munkatársi gyűléseknek (beleértve az összes apostoli gyűlést, az összes gyülekezetvezetői gyűlést és a világos belátással rendelkező szentek gyűléseit) gyakorivá kell válniuk. Legalább néhányatoknak részt kell vennie minden egyes gyűlésen, és az apostoloknak csak a gyülekezetek felügyeletére kell összpontosítaniuk. A szentekkel szemben korábban támasztott követelmények most még mélyrehatóbbak. Azokat, akik vétkeztek mielőtt tanúságot tettem nevemről, az Irántam való odaadásuk miatt még mindig használni fogom, miután próbára tettem őket. Ami azonban azokat illeti, akik a bizonyságtételem után további vétkeket követtek el, mégis elszántak arra, hogy igyekeznek megtérni és újrakezdeni – az ilyen embereknek csak az egyházon belül kell maradniuk. Ugyanakkor nem lehetnek hanyagok és könnyelműek, hanem sokkal visszafogottabbnak kell lenniük másoknál. Ami azokat illeti, akik nem térnek jó útra, miután beszéltem, Lelkem azonnal elhagyja őket, az egyháznak pedig joga lesz végrehajtani ítéletemet, és kiutasítani őket. Ez egyértelmű, és nincs helye mérlegelésnek. Ha valaki összeomlik a próbatételek alatt – vagyis, ha valaki távozik –, akkor senki ne törődjön azzal a személlyel, nehogy próbára tegyen Engem, és engedje, hogy a Sátán őrülten berontson az egyházba. Ez az Én ítéletem az ilyen személyről. Ha valaki igazságtalanul és érzelmi alapon cselekszik egy olyan személy irányában, aki távozik, akkor nemcsak az veszíti el a helyét, aki távozott, hanem az előbbit is kirekesztik népem közül. Az apostoloknak egy másik feladata, hogy az evangélium terjesztésére összpontosítsanak. Természetesen a szentek is végezhetik ezt a munkát, de bölcsen kell eljárniuk, és tartózkodniuk kell attól, hogy bajt okozzanak. A fent említettek a gyakorlat jelenlegi módozatai. Továbbá, emlékeztetőül, figyelnetek kell arra is, hogy prédikációitokat mélyebbé tegyétek, hogy mindenki beléphessen szavaim valóságába. Figyelmesen kell követnetek szavaimat, hogy minden ember világosan és egyértelműen megértse azokat. Ez a legfontosabb. Népem közül azokat, akik az árulás gondolatait dédelgetik, ki kell zárni, és nem szabad megengedni, hogy sokáig maradjanak a házamban, nehogy szégyent hozzanak a nevemre.

1992. február 21.