Vajon mindazok, akik látták az Én szavaimat, valóban elfogadják azokat? Valóban ismertek Engem? Valóban megtanultátok alávetni magatokat? Őszintén feláldozzátok magatokat Értem? Valóban erős és rendíthetetlen tanúságot tettetek Mellettem a nagy vörös sárkánnyal szemben? Vajon a ti áhítatotok valóban megszégyeníti a nagy vörös sárkányt? Csak szavaim próbatétele által érhetem el célomat, hogy megtisztítsam a gyülekezetet, és kiválasszam azokat, akik őszintén szeretnek Engem. Ha nem így munkálkodnék, képes lenne-e bárki is megismerni Engem? Ki ismerhetné meg az Én fenségemet, haragomat és bölcsességemet szavaim által? Ha elkezdtem a munkámat, bizonyosan be is fejezem azt, mégiscsak Én vagyok az, aki az emberek szívének mélyére lát. Valójában, az emberek között senki sincs, aki teljes mértékben ismerne Engem, ezért szavakkal vezérelek minden embert, hogy mindannyiukat egy új korszakba vezessem. Végül szavakat fogok használni ahhoz, hogy véghezvigyem minden munkámat, hogy mindazok, akik őszintén szeretnek Engem, behódoljanak királyságomnak, hogy az Én trónom előtt éljenek. A helyzet most már nem az, ami valaha volt, és a munkám új kezdethez érkezett. Ennek megfelelően lesz egy új megközelítés: Mindazok, akik látják az Én szavamat, és elfogadják, hogy az az ő valódi életük, az Én királyságomban vannak, és mivel az Én királyságomban vannak, ők az Én királyságom népe. Mivel elfogadják szavaim vezetését, még ha az Én népemként is utalnak rájuk, ez a cím semmiképpen sem másodrendű ahhoz képest, hogy „fiaimnak” hívják őket. Miután Isten népévé váltak, mindenkinek a legnagyobb odaadással kell szolgálnia az Én királyságomban, és teljesítenie kell kötelességeit királyságomban. Meg kell büntetnem bárkit, aki megsérti adminisztratív rendeleteimet. Ez a tanácsom mindenkinek.

Ma egy új szemléletbe léptünk, és a múltat nem kell újra felemlegetni. Azonban, amint már korábban is mondtam: komolyan gondolom, amit mondok, és amit mondok, az meg fog történni, és ezen senki sem változtathat – ez visszavonhatatlan. Legyen szó azokról a szavakról, amelyeket a múltban mondtam, vagy azokról, amelyeket a jövőben fogok mondani, mindet egyenként valóra fogom váltani, és lehetővé teszem, hogy az egész emberiség lássa azokat valóra válni. Ez az elv áll szavaim és munkám mögött. Mivel az egyház építése már megvalósult, ez már nem az egyházépítés korszaka, hanem az a korszak, amelyben a királyság építése sikeresen megvalósul. Mivel azonban ti még mindig a földön vagytok, az emberek földi gyülekezetei továbbra is „az egyház” néven lesznek ismertek. Mindazonáltal az egyház lényege nem ugyanaz, mint volt egykoron – ez egy sikeresen felépített egyház. Ezért mondom, hogy az Én királyságom már leszállt a földre. Senki sem képes felfogni szavaim gyökerét, és azt sem tudják, milyen céllal mondom azokat. Abból, ahogyan ma beszélek, megvilágosodást fogtok tapasztalni. Egyesek talán hangos és keserves sírásban törnek ki; mások talán félnek attól, hogy így beszélek; egyesek talán ragaszkodnak régimódi nézeteikhez, miközben minden egyes lépésemet figyelik; némelyek talán megbánják, hogy akkoriban hangot adtak sérelmeiknek vagy ellenálltak Nekem; némelyek talán titokban örülnek, hogy mivel soha nem tértek el az Én nevemtől, most újjáélednek. Talán vannak olyanok, akiket szavaim régóta „gyötörtek”, mígnem félholttá váltak, elcsüggedtek és lehangolódtak, és már nincs szívük figyelni az Általam kimondott szavakra, habár már megváltoztattam a kifejezésmódomat; vagy mások, akik egy bizonyos fokú odaadással szolgáltak Engem, soha nem panaszkodva, soha nem kételkedve, ma olyan szerencsések, hogy felszabadulnak, és kimondhatatlan hálát éreznek Irántam szívükben. A fent leírt körülmények mindegyike különböző mértékben minden emberi lényre érvényes. De mivel a múlt az elmúlt, és a jelen már itt van, nem kell többé nosztalgiával vágyakozni a tegnap után, vagy a jövőre gondolni. Bárkinek, aki emberként a valósággal szembemegy, és nem az Én útmutatásaim szerint cselekszik, rossz vége lesz, és csak bajt hoz magára. A világegyetem minden dolga közül nincs semmi, amiben ne az Enyém lenne az utolsó szó. Létezik bármi is, ami nem az Én kezemben van? Amit csak mondok, az megtörténik, és az emberi lények közül ki tudja megváltoztatni a véleményem? Lehet, hogy ez az a szövetség, amelyet a földön kötöttem? Semmi sem akadályozhatja meg tervem előrehaladását; mindig jelen vagyok a munkámban, ahogyan az irányítási tervemben is. Az emberi lények közül ki az, aki bele tudna avatkozni? Nem Én vagyok-e az, aki személyesen hoztam meg ezeket az intézkedéseket? Az ebbe a birodalomba való belépés ma nem tér el a tervemtől, vagy attól, amit előre láttam; mindezt már régen elhatároztam. Ki tudja közületek kifürkészni tervemnek ezt a lépését? Az Én népem bizonyosan hallgatni fog szavamra, és mindazok, akik őszintén szeretnek Engem, bizonyosan visszatérnek trónusom elé.

1992. február 20.