Életemben mindig örömmel adom át elmémet és testemet teljesen Istennek. A lelkiismeretem csak ekkor szemrehányás nélküli és némiképp nyugodt. Azoknak, akik az életre törekszenek, előbb egész szívüket Istennek kell adniuk; ez egy előfeltétel. Szeretném, ha testvéreim Velem együtt imádkoznának Istenhez: „Ó, Istenem! A Te mennyei Lelked adjon kegyelmet az embereknek a földön, hogy szívem teljesen Hozzád forduljon, hogy Lelkemet Te indítsd meg, hogy szívemben és Lelkemben láthassam a Te szeretetreméltóságodat, és hogy a földön élők részesüljenek abban az áldásban, hogy láthassák gyönyörűségedet. Istenem! A Te Lelked indítsa meg ismét a lelkünket, hogy szeretetünk örökkévaló és megingathatatlan legyen!” Isten mindannyiunkban először a szívünket teszi próbára – és ha már Neki szenteltük a szívünket, elkezdi megindítani a lelkünket. Csak a lelkünkben tudjuk meglátni Isten szeretetreméltóságát, felsőbbrendűségét és nagyságát. Ez a Szentlélek útja az emberekben. Ilyen-e a te életed? Megtapasztaltad-e már a Szentlélek életét? Megindította-e Isten a lelkedet? Láttad-e már, hogyan munkálkodik a Szentlélek az emberekben? Átadtad-e az egész szívedet Istennek? Ha teljes szívedet átadtad Istennek, akkor közvetlenül megtapasztalhatod a Szentlélek életét, és az Ő munkája folyamatosan nyilvánvalóvá válik számodra. Ekkor olyan emberré válsz, akit a Szentlélek használ. Szeretnél-e ilyen emberré válni? Emlékszem, hogy amikor a Szentlélek megérintett, amikor először adtam át a szívemet Istennek, leborultam Előtte, és felkiáltottam: „Ó, Istenem! Megnyitottad a szememet, és megengedted, hogy megismerjem a Te üdvösségedet. Szeretném a szívemet teljesen Neked adni, és csak azt kérem, hogy legyen meg a Te akaratod, csak azt kívánom, hogy szívem elnyerje a jóváhagyásodat a Te jelenlétedben, és csak azt kérem, hogy a Te akaratodat kövessem.” Soha nem fogom elfelejteni azt az imát; mélyen meghatódtam, és a fájdalomtól könnyekre fakadtam Isten előtt. Ez volt az első sikeres imám Isten jelenlétében, mint megmentett embernek, és ez volt a szívem első óhaja. Ezután gyakran megérintett a Szentlélek. Volt-e már neked is ilyen tapasztalatod? Hogyan munkálkodott benned a Szentlélek? Úgy gondolom, hogy ebben a megtapasztalásban kisebb-nagyobb mértékben mindenki osztozik, aki igyekszik szeretni Istent – csak éppen elfelejtik. Ha valaki azt mondja, hogy nem volt ilyen élménye, az azt bizonyítja, hogy még nem menekült meg, és továbbra is a Sátán hatalma alatt áll. A Szentlélek munkája – amely mindannyiunk számára közös – a Szentlélek útja, és ez azoknak az útja is, akik hisznek Istenben és keresik Őt. A munka első lépése, amelyet a Szentlélek elvégez az emberekben, a lelkük megindítása, ami után elkezdik szeretni Istent, törekszenek az életre, és mindazok, akik ezen az úton járnak, a Szentlélek áramlatában vannak. Ez Isten munkájának dinamikája, nemcsak a szárazföldi Kínában, hanem az egész világegyetemben. Ő mindenkiben így munkálkodik. Ha valaki soha nem indult meg, az azt bizonyítja, hogy kívül áll a gyógyulás áramlatán. Szívemben szüntelenül imádkozom Istenhez, kérve, hogy Ő érintsen meg minden embert, hogy a nap alatt mindenkit Ő indítson meg, és mindenki ezen az úton járjon. Lehet, hogy ez csak egy jelentéktelen kérés Tőlem Isten felé, de hiszem, hogy Ő ezt meg fogja tenni. Remélem, hogy minden testvérem imádkozni fog ezért, hogy Isten akarata teljesüljön, és hogy munkája hamarosan befejeződjön, hogy az Ő Lelke a mennyben pihenhessen. Ez az Én saját csekély reménységem.

Hiszem, hogy mivel Isten képes volt elindítani az Ő munkáját a démonok egyik fellegvárában, bizonyára meg tudja tenni ezt a világegyetem számtalan többi fellegvárában is. Mi, az utolsó korszakban élők biztosan meglátjuk Isten dicsőségének napját, úgy, ahogy az meg van mondva, hogy „aki mindvégig kitart, az biztosan üdvözül”. Senki sem helyettesítheti Istent munkájának ebben a szakaszában – csakis Isten Maga végezheti ezt a munkát, mert a munkának ez a szakasza rendkívüli, ez a hódítás munkájának a szakasza, és az emberek nem tudnak másokat meghódítani. Az emberek csak akkor hódíthatók meg, ha Isten a Saját szájával szól, és a Saját kezével cselekszik. Az egész világegyetem közül Isten a nagy vörös sárkány országát használja kísérleti terepnek, amely után az egész világegyetemben megkezdi ezt a munkát. Így még nagyobb munkát fog végezni az egész világegyetemben, és a világegyetem minden népe részesül Isten hódító munkájában. Minden vallás és minden felekezet népének el kell fogadnia ezt a munkaszakaszt. Ez egy olyan út, amelyre rá kell lépni – senki sem menekülhet meg előle. Hajlandó vagy-e elfogadni ezt, amit Isten rád bízott? Mindig is úgy éreztem, hogy a Szentlélek megbízatásának elfogadása valami dicsőséges dolog. Ahogy én látom, ez a legnagyobb megbízás, amit Isten az emberiségnek ad. Remélem, hogy a testvéreim keményen dolgoznak Mellettem, és elfogadják ezt az Istentől kapott megbízatást, hogy Isten dicsőséget nyerjen az egész világegyetemben és a fenti birodalomban, az életünk pedig ne legyen hiábavaló. Tehetünk valamit Istenért, vagy fogadalmat tehetünk. Ha az emberek nem követnek semmilyen célt, amikor hisznek Istenben, akkor az életük hiábavaló, és amikor eljön az idő, hogy meghaljanak, csak a kék eget és a poros földet fogják látni. Ez lenne az értelmes élet? Ha életed során képes vagy teljesíteni Isten követelményeit, vajon ez nem gyönyörű dolog? Miért hozol mindig ilyen bajt magadra, és miért vagy mindig olyan csüggedt? Nyertél-e valamit Istentől azzal, hogy így viselkedsz? És nyerhet-e Isten bármit is tőled? Az Istennek tett eskümben csak a szívem ígérete volt; nem akartam Őt szavakkal becsapni. Soha nem tennék ilyesmit – csak azt kívánom, hogy megvigasztaljam Istent, akit szívemből szeretek, hogy az Ő mennyei Lelke vigasztaláshoz jusson. A szív lehet értékes, de a szeretet sokkal értékesebb. A szívemben lévő legértékesebb szeretetet adnám Istennek, hogy élvezhesse a legszebb dolgot, amivel rendelkezem, és hogy beteljesedhessen a szeretet által, amit felajánlok Neki. Hajlandó vagy-e odaadni a szeretetedet Istennek, hogy Ő élvezhesse? Kész vagy-e arra, hogy ezt tedd létezésed tőkéjévé? Tapasztalataim során láttam, hogy minél több szeretetet adok Istennek, annál több örömöt találok az életben; továbbá, nincs határa az erőmnek, szívesen felajánlom egész testemet és elmémet, és állandóan az az érzésem, hogy nem tudom eléggé szeretni Istent. A te szereteted tehát vajon elhanyagolható vagy végtelen, mérhetetlen szeretet? Ha valóban szeretni akarod Istent, akkor mindig több szereteted lesz, amit visszaadhatsz Neki – és ha ez így van, akkor milyen személy vagy dolog állhatna az Isten iránti szereteted útjába?

Isten minden ember szeretetét megbecsüli. Az Ő áldásai megduplázódnak mindazok felé, akik szeretik Őt, mert az ember szeretetét olyan nehéz megszerezni, és olyan kevés van belőle, hogy szinte észrevehetetlen. Isten az egész világegyetemben megpróbálta megkérni az embereket, hogy viszontszeressék Őt, de a korszakok során egészen mostanáig csak néhányan – egy maroknyi ember – viszonozta valaha is az igazi szeretetet Iránta. Ha jól emlékszem, Péter volt az egyik, de őt személyesen Jézus vezette, és csak halálakor adta át teljes szeretetét Istennek, és azután véget ért az élete. Így tehát e szörnyű körülmények között Isten leszűkítette munkájának hatókörét a világegyetemben, és a nagy vörös sárkány országát használta demonstrációs zónának, minden energiáját és erőfeszítését egy helyre összpontosítva, hogy munkája hatékonyabb legyen, és tanúságtételének nagyobb hasznára váljon. E két rendelkezés alapján Isten az egész világegyetemre vonatkozó munkáját áthelyezte ezekre az emberekre a szárazföldi Kínában, akik a legalacsonyabb képességgel rendelkeztek, és megkezdte az Ő szeretetteljes hódító munkáját. És miután mindannyiukban elérte, hogy szeressék Őt, el fogja végezni munkájának következő lépését, ami Isten terve. Az Ő munkája így éri el a legnagyobb hatást. Az Ő munkájának van egy központi része és vannak korlátai is. Nyilvánvaló, hogy Isten mekkora árat fizetett, és mennyi erőfeszítést tett, amikor munkáját véghezvitte bennünk, hogy eljöjjön a mi napunk. Ez a mi áldásunk. Ami tehát megzavarja az emberek felfogását, az az, hogy a nyugatiak irigyelnek minket, amiért szép helyre születtünk, de mi mindannyian egyszerűnek és alacsonyrendűnek látjuk magunkat. Hát nem azt jelenti ez, hogy Isten felemel bennünket? A nagy vörös sárkány utódaira, akiket mindig is eltapostak, felnéznek a nyugatiak – ez valóban a mi áldásunk. Amikor erre gondolok, eláraszt Isten jósága, szeretete és közelsége. Ez mutatja, hogy minden, amit Isten tesz, összeegyeztethetetlen az emberi elképzelésekkel. Bár ezek az emberek mind átkozottak, Őt nem korlátozza a törvény, és szándékosan tette át munkájának központját erre a földrészre. Ezért örülök, ezért érzem magam mérhetetlenül boldognak. Mint valaki, aki vezető szerepet vállal a munkában, akárcsak a főpapok az izráeliták között, képes vagyok közvetlenül elvégezni a Lélek munkáját, és közvetlenül szolgálhatom Isten Lelkét; ez az Én áldásom. Ki merne ilyesmit elképzelni? De ma ez váratlanul ránk köszöntött. Ez valóban óriási öröm, amely megérdemli, hogy ünnepeljük. Remélem, hogy Isten továbbra is megáld minket, és felemel minket, hogy közülünk azok, akik ezen a trágyadombon élnek, nagy hasznára lehessenek Istennek, és így viszonozzák szeretetét.

Az út, amelyen most járok, az Isten szeretetének viszonzása, mégis állandóan az az érzésem, hogy ez nem Isten szándéka, és nem is az az út, amelyen járnom kellene. Hogy nagy hasznára legyek Istennek – ez Isten szándéka, és ez a Szentlélek útja. Lehet, hogy tévedek, de úgy gondolom, hogy ez az Én utam, mert már régen megfogadtam Istennek, hogy azt kívánom, hogy Ő vezessen Engem, hogy mielőbb rálépjek arra az útra, amelyen járnom kellene, és minél hamarabb eleget tegyek Isten szándékának. Nem számít, hogy mások mit gondolnak, Én hiszem, hogy Isten akaratának követése a legfontosabb. Semmi sem fontosabb az életemben, és senki sem foszthat meg Engem ettől a jogomtól. Ez az Én személyes nézetem, és talán vannak olyanok, akik nem értik meg, de nem hiszem, hogy ezt bárkinek is igazolnom kellene. Azt az utat választom, amelyen járnom kell – amint felismerem, hogy melyik úton kell járnom, azt választom, és nem hátrálok meg. Ezért visszatérek ezekhez a szavakhoz: eltökéltem, hogy Isten akaratát követem. Biztos vagyok benne, hogy testvéreim nem lesznek kritikusak Velem szemben! Összességében, ahogy Én személy szerint látom, mások mondhatnak, amit akarnak, de Én úgy érzem, hogy Isten akaratának követése az, ami leginkább számít, és ebben semmi sem tarthat vissza Engem. Isten akaratának követése soha nem lehet rossz! Továbbá nem azt jelenti, hogy a saját érdekeink szerint cselekszünk! Hiszem, hogy Isten belenézett a szívembe! Hogyan kell tehát ezt értened? Hajlandó vagy-e felajánlani magad Istenért? Hajlandó vagy-e arra, hogy Isten felhasználjon téged? Megfogadod-e, hogy Isten akaratát követed? Remélem, hogy szavaim némi segítséget nyújthatnak testvéreimnek. Bár meglátásaimban nincs semmi mélyreható, mégis elmondom nektek őket, hogy megoszthassuk legbensőbb érzéseinket, anélkül, hogy bármilyen akadály lenne közöttünk, és hogy Isten örökké közöttünk legyen. Ezek a szavak a szívemből származnak. Rendben van! Ez minden, amit ma szívemből el kell mondanom. Remélem, hogy az Én testvéreim továbbra is keményen fognak dolgozni, és remélem, hogy Isten Lelke mindig vigyázni fog ránk!