112. fejezet
Az, hogy „a szavak és a valóság egymás mellett haladnak előre”, az Én igazságos természetem része. Mindenkinek megengedem, hogy e szavakból biztosan meglássa természetemet annak teljességében. Az emberek úgy vélik, ezt nem lehet megvalósítani, Számomra azonban ez könnyű és kellemes dolog, és nem kerül erőfeszítésbe. Amint szavaim elhagyják a számat, azonnal létrejön egy mindenki által látható tény. Ez az Én természetem. Mivel beszéltem bizonyos dolgokról, azok a dolgok biztosan megvalósulnak. Máskülönben nem szólnék. Az emberi elképzelésekben az „üdvösség” szó minden embernek szól, ez azonban nem egyezik az Én szándékommal. A múltban azt mondtam: „Mindig megmentem azokat, akik tudatlanok és akik buzgón keresnek.” Itt a „megmentem” szó azokról szólt, akik szolgálatot tesznek Nekem, és azt jelentette, hogy az ilyen szolgálattevőket különleges bánásmódban részesítem. Más szóval, lecsökkentem a nekik járó büntetést. Azok a szolgálattevők azonban, akik elvetemültek és csalárdok, a pusztítás tárgyai között lesznek majd, vagyis súlyos büntetésnek fogom kitenni őket. (Noha a pusztítás tárgyai közt vannak, nagyban különböznek azoktól, akik el lesznek pusztítva: ők örökkévaló súlyos büntetést kapnak majd, és a büntetés, melyben azok az emberek fognak részesülni, az ördögöknek és a Sátánnak a büntetése. Ez a valódi jelentése annak is, amire akkor gondoltam, amikor azt mondtam, hogy azok az emberek a nagy vörös sárkány leszármazottai.) Én azonban nem használok ilyen szavakat elsőszülött fiaimra; róluk azt mondom, hogy vissza fogom szerezni elsőszülött fiaimat, ők pedig még egyszer visszatérnek majd Sionba. Ezért mindig az mondtam, hogy elsőszülött fiaim az Én eleve elrendeltjeim és kiválasztottjaim. Elsőszülött fiaim eredetileg Hozzám tartoztak és Belőlem származtak, ezért vissza kell jönniük ide Hozzám. A fiakat és a népet az elsőszülött fiakhoz hasonlítani – ez valóban a menny és a föld közti különbség: habár a fiak és a nép sokkal jobbak a szolgálattevőknél, semmiképpen nem ők azok, akik Hozzám tartoznak. Azt is lehet mondani, hogy a fiak és a nép ráadásként lettek kiválasztva az emberiség közül. Ezért hát energiámat mindig is az elsőszülött fiakra összpontosítottam, és utána megengedem majd, hogy az elsőszülött fiúk tegyék teljessé ezeket a fiakat és népet. Ezek a jövőbeni munkalépéseim. Nincs értelme most elmondani nektek, ezért ritkán említettem meg a fiaknak és a népnek, hanem csak az elsőszülött fiakhoz szóltam újra meg újra, és említettem ismételten e dolgokat. Én ily módon beszélek és dolgozom. Senki sem változtathatja meg ezt – egyedül Enyém az utolsó szó mindenben.
Minden nap visszavágok az elképzeléseitek ellen, és nap mint nap ízekre szedlek mindannyiótokat. Amikor egy bizonyos pontig eljutottam a beszédben, ti visszaestek és újból elválasztjátok emberi mivoltomat isteni mivoltomtól. Ezen a ponton eljött az idő, hogy az emberek felfedessenek: az emberek úgy gondolják, hogy Én még mindig a testben élek, és egyáltalán nem vagyok Isten Maga, hogy még mindig ember vagyok, Isten pedig még mindig Isten, és hogy Istennek semmi köze ahhoz a személyhez, aki Én vagyok. Mennyire romlott ez az emberiség! Korábban oly sok szót szóltam, ti azonban régóta úgy kezelitek azokat, mintha nem léteznének, ez pedig csontomig ható gyűlölettel tölt el irántatok! Emiatt igazán utállak benneteket! Ki merészel könnyelműen megsérteni Engem, Engem, aki Maga a teljes Isten vagyok, Engem, aki mind emberi mivolttal, mind teljes isteni mivolttal rendelkezem? Ki mer gondolataiban ellenállni Nekem? Miután katasztrofális csapásom elkezd alászállni, egyesével fogom megbüntetni őket, senkit el nem engedve, hanem mindegyiküket súlyosan megbüntetve. Az Én Lelkem személyesen munkálkodik. Ez nem azt jelenti, hogy Én nem Maga Isten vagyok; épp ellenkezőleg, annál inkább azt jelenti, hogy Én vagyok a mindenható Isten Maga. Az emberek nem ismernek Engem – mindannyian ellenállnak Nekem és nem mindenhatóságomat látják meg szavaimból, hanem valami olyat próbálnak találni szavaimban, amit felhasználhatnak Ellenem, és amit arra használhatnak, hogy hibát találjanak Bennem. Amikor egy napon megjelenek Sionban az Én elsőszülött fiaimmal, elkezdek majd foglalkozni ezekkel a nyomorult lényekkel. Ebben az időszakban elsősorban Én végzem a munkát. Amikor beszédem elért egy bizonyos pontig, addigra a szolgálattevők nagy számban visszavonulnak, és az elsőszülött fiak is mindenféle nehézséget elszenvednek. A munka e két lépésének előrehaladásával munkám egy fázisa véget ér majd. Elsőszülött fiaimat ugyanebben az időben visszaviszem majd Sionba. Ezek az Én munkám lépései.
Elsőszülött fiaim királyságom elválaszthatatlan részét képezik, amiből látható, hogy valójában az Én személyem a királyság – királyságom megszületése elsőszülött fiaim megszületését követi. Más szóval, királyságom a világ megteremtése óta létezik, elsőszülött fiaim elnyerése pedig (vagyis elsőszülött fiaim visszaszerzése) királyságom helyreállítását jelenti. Ebből láthatod, hogy az elsőszülött fiak különös jelentőséggel bírnak. Csak amikor elsőszülött fiaim léteznek, akkor jön létre a királyság, akkor jön el a hatalomban való uralkodás valósága, új élet fog születni, a régi kor pedig lezárulhat a maga teljességében. Ez az elkerülhetetlen irány. Mivel az elsőszülött fiak ebben a helyzetben vannak, ők a világ pusztulását jelképezik, a Sátán romba döntését, a szolgálattevők valódi arcának felfedését, valamint azt a tényt, hogy a nagy vörös sárkánynak nem lesznek leszármazottai, és alá fog szállni a tűz és kénkő tavába – ezért a hatalom gyakorlói és mindazok, akik a nagy vörös sárkány leszármazottai, időről időre akadályozásban, ellenállásban és pusztításban vesznek részt. Eközben Én újra meg újra felemelem elsőszülött fiaimat, tanúságot teszek mellettük és felfedem őket. Mert csak azok jogosultak tanúságot tenni Mellettem, akik Tőlem származnak; egyedül ők alkalmasak rá, hogy megéljenek Engem, és egyedül nekik van meg az alapjuk ahhoz, hogy harcoljanak a csatában és gyönyörű győzelmet arassanak Értem. Azok, akik Tőlem távol vannak, nem többek, mint egy darab agyag a kezemben – teremtett lények egytől egyig. Azok, akik a fiak és a nép, nem többek, mint a teremtett lények közül kiválasztott jobbak, de nem tartoznak Hozzám. Hatalmas különbség van tehát az elsőszülött fiak és a fiak között. A fiak egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy összehasonlítsák őket az elsőszülött fiakkal – mindegyiküket az elsőszülött fiak kormányozzák és uralják. Ezt most kristály tisztán kell értenetek! Minden kimondott szavam igaz, és semmiképpen sem hamis. Mindez része személyem kifejeződésének, és ez az Én kijelentésem.
Mondtam már, hogy nem szólok üres szavakat, és nem követek el hibákat; ez elegendő fenségem megmutatásához. Az emberek azonban képtelenek megkülönböztetni a jót a rossztól, és csak akkor jutnak teljes meggyőződésre, amikor fenyítésem utoléri őket; máskülönben lázadók és makacsok maradnak. Ezért használom a fenyítést, hogy visszavágjak az egész emberiség ellen. Az emberi elképzelésekben, mivel egyedül Maga Isten létezik, miért van hát oly sok elsőszülött fiú, aki Tőlem származik? Fogalmazhatnék így: saját ügyeimről úgy beszélek, ahogy akarok. Mit tehet Velem az ember? Így is mondhatnám: habár az elsőszülött fiak és Én nem ugyanúgy nézünk ki, ugyanabból a Lélekből vagyunk, így ők mind gondolkodhatnak úgy, mint Én, miközben együttműködnek Velem. Képmásunk azért nem egyforma, hogy az emberek személyem minden egyes részét rendkívül tisztán láthassák. Ezért engedem, hogy elsőszülött fiaim Velem együtt hatalommal bírjanak minden nemzet és nép felett. Ez az Én adminisztratív rendeleteim utolsó bejegyzése (ez az „utolsó bejegyzés”, amiről beszélek, azt jelenti, hogy a hangnemem szelíd, és elkezdtem a fiakhoz és a néphez szólni). A legtöbb embernek kétségei akadnak ezzel az aspektussal kapcsolatban, de nincs rá szükség, hogy olyan sok kételkedés töltse el őket. Minden ember elképzeléseit le fogom leplezni egyesével, hogy az emberek szégyelljék magukat és ne legyen hová rejtőzniük. Átkelek a világegyetemen és elutazom a föld határaihoz, és az univerzum egész ábrázatát megfigyelem. Megvizsgálok mindenféle embert – senki sem menekülhet meg kezemből. Mindenféle dologban részt veszek, és semmi nincs, amit ne személyesen kezelnék. Ki merészeli tagadni mindenhatóságomat? Ki meri megtenni, hogy ne legyen teljes mértékben meggyőződve Rólam? Ki meri megtenni, hogy nem borul le Előttem teljesen? Az egésze menny megváltozik majd elsőszülött fiaim miatt, és még inkább, az egész föld hevesen megremeg majd Miattam és elsőszülött fiaim miatt. Minden nép letérdel majd személyem előtt, és minden dolog bizonyosan kezeim irányítása alá kerül – a leghalványabb hiba nélkül. Mindenkinek teljes meggyőződésre kell jutnia és minden egyes tárgynak el kell jönnie otthonomba és szolgálnia kell Engem. Ez adminisztratív rendeleteim utolsó része. Mostantól kezdve adminisztratív rendeleteim különféle paragrafusai, amelyek különböző embereket céloznak meg, elkezdenek eredményeket hozni (mivel adminisztratív rendeleteimet teljesen nyilvánossá tettem, és meghoztam a megfelelő intézkedéseket mindenféle ember és minden egyes dolog számára. Minden ember a maga megfelelő helyére kerül, és az összes embertípus valódi arca lelepleződik adminisztratív rendeleteim miatt). Ez lesz az igazi, tényleges adminisztratív rendeletek eljövetele.
Most pedig, munkám lépéseivel összhangban, azt mondom, amit mondani akarok, és mindenkinek komolyan kell vennie szavaimat. Korszakokon át minden szent az „Új Jeruzsálemről” beszélt, és mindenki ismeri azt, ám senki nem érti e kifejezés valódi értelmét. Ahogy a mai munka ehhez a szakaszhoz ért, fel fogom fedni nektek ennek a fogalomnak az igazi jelentését, hogy megérthessétek. De csak bizonyos mértékig tudom felfedni – mindegy, hogyan magyarázom, és nem számít, milyen világosan mondom, soha nem érthetitek meg teljesen, mert egyetlen ember sem érintheti meg ennek a kifejezésnek a valóságát. A múltban Jeruzsálem a földi tartózkodási helyemre utalt, vagyis arra a helyre, ahol járok és mozgok. Az „új” szó azonban megváltoztatja ezt a kifejezést, és most már egészen mást jelent, mint korábban. Az emberek a legkevésbé sem tudják felfogni ezt. Néhányan azt gondolják, hogy a királyságomra vonatkozik; egyesek úgy vélik, hogy arra a személyre, aki Én vagyok; vannak, akik úgy hiszik, hogy ez egy új ég és föld; mások pedig azt gondolják, hogy ez az az új világ, amely eljön majd, miután elpusztítom a jelenlegi világot. Még ha valakinek az elméje rendkívül összetett és gazdag képzelőerővel bír is, akkor sem érthet meg belőle semmit. A korszakokon át az emberek remélték, hogy megismerik vagy meglátják e a kifejezés a valódi értelmét, de kívánságukat nem tudták beteljesíteni – mindannyian csalódtak és meghaltak, hátrahagyva törekvéseiket; mert az Én időm akkor még nem jött el, és senkinek nem mondhattam el könnyedén. Mivel munkám el lett végezve eddig a szakaszig, mindent elmondok nektek. Az Új Jeruzsálem e négy dolgot öleli fel: haragomat, adminisztratív rendeleteimet, királyságomat, valamint elsőszülött fiaimra árasztott végtelen áldásaimat. Azért használom az „új” kifejezést, mert ez a négy rész rejtve van. Mivel senki sem ismeri haragomat, senki sem ismeri adminisztratív rendeleteimet, senki nem látta királyságomat, és senki nem élvezte áldásaimat, az „új” arra vonatkozik, ami rejtve van. Senki nem értheti meg teljesen, amit mondtam, mert az Új Jeruzsálem leszállt a földre, de senki sem tapasztalta meg személyesen az Új Jeruzsálem valóságát. Bármilyen kimerítően szólok is erről, az emberek nem fogják teljesen megérteni. Még ha meg is érti valaki, e megértés csak a szavaikat, az elméjüket és elképzeléseiket jelenti. Ez az elkerülhetetlen irány; ez az egyetlen előre vezető út, és ez alól senki sem vonhatja ki magát.