A villámlás közepette minden fajta állat a valódi formájában tárul fel. Ugyanígy, az Én világosságom által megvilágítva, az ember visszanyerte egykori szentségét. Ó, régi romlott világ! Végre a mocskos vízbe bukott, és a felszín alá süllyedve iszappá vált! Ó, az egész emberiség, az Én teremtésem! Végre újra életre kelt a fényben, megkapta a létezés alapját, és abbahagyta az iszapban való vergődést! Ó, minden dolog, amit a kezemben tartok! Hogyne tudna megújulni szavaim eredménye által? Hogyne tudna a fényben a működésének teret adni? A Föld többé nem halálosan csendes és néma, a menny többé nem sivár és zord. A menny és a föld, amelyeket többé nem választ el egy üresség, eggyé válva egyesülnek, és soha többé nem válnak szét. Ezen az örömteli alkalmon, az ujjongás e pillanatában igazságosságom és szentségem kiterjedt a világegyetem fölé és az egész világegyetemre, és az összes ember körében szüntelenül dicsérik azokat. A menny városai vidáman nevetnek, és a föld királysága örömében táncol. Ki ne örülne akkor? És ki ne sírna? A föld az ősi formájában a mennyhez tartozik, és a menny egyesült a földdel. Az ember a zsinór, amely egyesíti a mennyet és a földet. Az ember szentsége miatt, az ember megújulása miatt a menny többé nem rejtőzik el a föld elől, és a föld többé nem néma a menny iránt. Az összes ember arcát a megelégedettség mosolya övezi, és mindannyiuk szívében olyan édes érzés rejlik, amely nem ismer határokat. Az emberek nem veszekednek és nem kerülnek összetűzésbe egymással. Van-e bárki is, aki az Én világosságomban nem él békében másokkal? Van-e bárki, aki az Én időmben megszégyeníti nevemet? Mindenki Felém fordítja félelemmel teli tekintetét, és szívében titokban Hozzám kiált. Átvizsgáltam minden tettét: Az emberek között, akik megtisztultak, nincs egy sem, aki lázadozna Ellenem, nincs egy sem, aki ítéletet mondana Felettem. A természetem áthatja az összes embert. Mind megismer Engem, közelebb kerül Hozzám, és felnéz Rám. Szilárdan állok az ember lelkében, a legmagasabb csúcsra emelkedtem az ember szemében, és az ő ereiben folyó vérben áramlok. Az ember szívében lévő öröm betölt minden helyet a föld színén, a levegő élénk és friss, sűrű ködök nem borítják többé a földet, és a nap ragyogóan süt.

Most pedig tekintsetek az én királyságomra, ahol Király vagyok mindenek felett, és ahol hatalmat gyakorlok mindenek felett. A fiaim a teremtés kezdetétől a mai napig, általam vezetve, megtapasztalták az élet nehézségeit, a világ igazságtalanságait, és az emberi birodalom göröngyös útját, de most az Én világosságomban lakoznak. Ki ne sírna a tegnapi igazságtalanságok miatt? Ki ne hullatna könnyeket amiatt, hogy milyen nehéz volt eljutni a mai napig? És ismét: van-e olyan, aki nem használja ki ezt az alkalmat arra, hogy nekem szentelje magát? Van-e olyan, aki nem használja ki ezt a lehetőséget, hogy kifejezze a szívében áradó szenvedélyt? Van-e olyan, aki ebben a pillanatban nem ad hangot annak, amit átélt? Ebben az időben minden emberi lény nekem szenteli lényének legjavát. Hányan gyötrődnek sajnálkozással a tegnapi ostobaságaik miatt, hányan gyűlölik mérhetetlenül magukat a tegnapi törekvéseik miatt! Az emberek mindannyian megismerték önmagukat, mindannyian látták a Sátán tetteit és az Én csodálatos voltomat, és a szívükben most már van hely számomra. Többé nem fogok utálattal és elutasítással találkozni az emberek között, mert nagyszerű munkám már beteljesedett, és nincs többé akadályozva. Ma, királyságom fiai között vannak-e olyanok, akik nem törődnek a saját ügyeikkel? Vannak-e olyanok, akik nem tűnődnek többet azon, hogy miként végzem az Én munkámat? Vannak-e olyanok, akik őszintén felajánlották magukat a kedvemért? Csökkent-e a tisztátalanság a szívetekben? Vagy inkább nőtt? Ha a tisztátalan elemek bennetek nem csökkentek, és nem is növekedtek, akkor bizonyosan el fogom taszítani az olyan embereket, mint ti. Én olyan szent embereket akarok, akik összhangban vannak a szándékaimmal, nem pedig tisztátalan lelkeket, akik Ellenem lázadnak. Bár az emberekkel szemben támasztott követelményeim nem magasak, szívük belső világa olyan bonyolult, hogy nem tudnak nagyon jól összhangban lenni a szándékaimmal, vagy nem tudnak azonnal eleget tenni a szándékaimnak. Az emberi lények nagy többsége titokban erőfeszítéseket tesz abban a reményben, hogy megszerezze a végső győzelmi koszorút. Az emberek nagy többsége minden erejével küzd, nem mernek egy pillanatra sem lazítani, rettegve attól, hogy másodszor is a Sátán fogságába esnek. Nem mernek többé sérelmeket táplálni Ellenem, hanem állandóan kimutatják hűségüket Énelőttem. Oly sok embertől hallottam szívből jövő szavakat, oly sok ember beszámolóját a fájdalmas tapasztalatairól a szenvedés közepette; oly sokakat láttam, akik a nehézségek közepette rendületlenül hűséget fogadtak Nekem, és sokakat láttam, amint a sziklás ösvényen járva a kiutat keresték. Ilyen körülmények között soha nem panaszkodtak; habár soha nem találták meg a fényt és kissé csüggedtek voltak a szívükben, egyszer sem panaszkodtak. Ugyanakkor oly sok embert hallottam, akik szívük mélyéről átkozódtak, átkozva a Mennyet és panaszkodva a földre. És láttam oly sok embert is, amint nehézségeik közepette tönkretették magukat, és úgy eldobták magukat, mint a szemetet a kukába, hogy aztán szenny és mocsok borítsa őket. Oly sok embert hallottam, akik összevesztek egymással, mert megváltozott a pozíciójuk, megváltoztatva a viselkedésüket, és megváltoztatva kapcsolatukat más emberekkel, a barátok megszűntek barátok lenni, és ellenségekké váltak, nyelvükkel támadva egymást. Az emberek nagy többsége úgy használja a szavaimat, mint géppisztolyból a golyókat, észrevétlenül tüzet nyitva másokra, mígnem a körükben zajos lárma van mindenhol, megtörve a nyugodt csendet. Szerencsére most eljött ez a nap; különben ki tudja, hányan pusztultak volna el ennek a géppuskatűznek a könyörtelen záporában.

Szavaim kiadását követve, és lépést tartva az egész emberiség állapotaival, királyságom lépésről lépésre leereszkedik a földre. Az ember többé nem táplál aggasztó gondolatokat, nem „foglalkozik” más emberekkel, és nem „gondolkodik” helyettük. Így tehát a versengő viták a földön megszűnnek, és szavaim kiadását követően a modern kor különböző „fegyverei” visszavonásra kerülnek. Ember és ember között újra helyreáll a béke, az emberi szív a harmónia lelkületét sugározza, és többé senki sem védekezik a rejtett támadás ellen. Az egész emberiség visszatért a normális állapotba, és új életet kezdett. Új környezetben lakva az emberek jó része úgy néz körül, mintha egy teljesen új világba lépett volna, és emiatt nem képesek azonnal alkalmazkodni a jelenlegi környezetükhöz, illetve nem képesek azonnal a helyes útra lépni. És így az emberiséget illetően a „lélek ugyan kész, de a test gyenge” esetéről van szó. Bár az emberhez hasonlóan Én magam nem ízleltem meg a viszontagságok keserűségét, mégis mindent tudok, amit az ember alkalmatlanságáról tudni kell. Behatóan ismerem az ember szükségleteit, és teljesen megértem a gyengeségeit, ezért nem gúnyolom ki az embert a hiányosságai miatt. Én csak az igazságtalanságának köszönhetően adok megfelelő mértékű „nevelést”, hogy mindenkit képessé tegyek arra, hogy a helyes kerékvágásra térhessen, hogy az emberiség megszűnjön kóborló árvának lenni, helyette olyan csecsemővé váljanak, akiknek van egy hely, amit otthonuknak hívhatnak. Mindazonáltal cselekedeteimet alapelvek irányítják. Ha az emberek nem hajlandók élvezni a Bennem lévő boldogságot, akkor csak azzal tudok egyetérteni, amit a szívükbe zártak, és a feneketlen mélységbe küldöm őket. Mostantól senkinek sem szabad többé sérelmeket táplálnia a szívében, hanem mindenkinek képesnek kell lennie arra, hogy lássa igazságosságomat az általam hozott intézkedésekben. Nem kényszerítem az emberiséget, hogy szeressen Engem, és nem is sújtok le senki Irántam érzett szeretetére. Bennem teljes szabadság, teljes felszabadulás van. Bár az ember sorsa az Én kezemben van, szabad akaratot adtam az embernek, amely nincs az Én irányításom alatt. Ily módon az emberi lények nem az Én adminisztratív rendeleteim miatt „hoznak bajt magukra”, hanem a nagylelkűségem miatt inkább „felmentést” kapnak. Így aztán sok ember a szabadulásában keresi magának a kiutat, és nincsenek korlátozva Általam.

Mindig megengedtem az embereknek, hogy szabadok legyenek, soha nem terheltem az embereket megoldhatatlan problémákkal, soha nem hoztam egyetlen embert sem nehéz helyzetbe. Nem így van ez? Bár rengeteg ember nem szeret engem, távolról sem bosszant ez a fajta hozzáállás, szabadságot adtam nekik, szabad mozgásteret engedtem nekik olyannyira, hogy szabadon úszkálhatnak a szenvedés tengerében. Mert az ember egy becstelen edény; bár látja az áldást, amit a kezemben tartok, nem érdekli, hogy élvezze azt, hanem inkább kitépi az ostort a Sátán kezéből, és ezzel arra kárhoztatja magát, hogy a Sátán „táplálékként” elfogyassza. Természetesen vannak olyanok, akik látták szemükkel az Én világosságomat, és így, még ha a jelen kor ködében élnek is, e köd miatt nem vesztették el a világosságba vetett hitüket, hanem továbbra is tapogatóznak és keresnek ebben a ködben – bár egy akadályokkal teli úton. Amikor az ember ellenem lázad, nagy haragomat zúdítom rá, és így az ember el fog pusztulni lázadó mivolta miatt. Amikor engedelmeskedik Nekem, rejtve maradok előtte, és így szeretetet ébresztek a szíve mélyén, nem a Nekem való hízelgés szeretetét, hanem a Nekem való örömszerzését. Oly sokszor, miközben az ember keres, becsuktam a szemem és hallgattam, hogy megszerezzem a valódi hitét. De amikor nem beszélek, az ember hite azonnal megváltozik. Ezért csak a „hamis javait” látom, mert az ember soha nem szeretett Engem őszintén. Az emberek csak akkor rendeznek nagy előadást a „hitükről”, amikor felfedem Magam, de amikor elrejtőzöm a titkos helyemen, akkor visszahúzódnak, mintha félnének attól, hogy sértést követnek el Ellenem; sőt, vannak olyanok is, akik, mivel nem látják az arcomat, „alapos elemzésnek” vetnek alá, és ezzel megtagadják a létezésem tényét. Oly sokan maradnak ebben az állapotban; oly sokan rendelkeznek ezzel a mentalitással – csak arról van szó, hogy az emberek elfedik azt, ami csúnya önmagukban. Emiatt nem szívesen hozzák fel a saját hiányosságaikat, és csak fogcsikorgatva és elrejtett arccal ismerik el szavaim tényét.

1992. március 17.