Ha hitedben alá akarod vetni magad Istennek, rendkívül fontos az, hogy ismerd önmagad. Önmagad ismerete nélkül képtelen leszel levetni a romlott beállítottságodat. Az életbe való belépés önismerettel kezdődik. Ha valamilyen romlottságot társz fel, vagy olyasmit teszel, ami utálatos vagy sértő Isten számára, ha ostobaságot teszel, akkor utána önvizsgálatot kell tartanod. Hogyan segíthet az önvizsgálat abban, hogy levesd a romlottságot? Akik gyakorolják az igazságot, azok így gondolkodnak: „Ezek a dolgok, amelyek megtörténtek, valóban felfedtek engem. Romlott beállítottságom van, és el kell fogadnom Isten szavainak ítéletét és fenyítését, hogy levethessem azt. Nagyszerű, hogy Isten ezen a helyzeten keresztül feltárta a romlott beállítottságomat. Függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak rólam, vagy hogyan bánnak velem, nekem keresnem kell az igazságot, meg kell értenem Isten szándékait, és tudnom kell, mit tegyek az igazság gyakorlásához.” Ez a helyes hozzáállás, és ez az igazság gyakorlásának és az Istennek való alávetettségnek a hozzáállása. Az Istenbe vetett hit megköveteli az igazság elfogadását – ez a helyes hozzáállás. Azok, akik nem fogadják el az igazságot, kifogásokat és ürügyeket keresnek, amikor problémák merülnek fel, és másra hárítják a felelősséget. Mindig arra panaszkodnak, hogy mások nem bánnak jól velük, nem gondolnak rájuk, és nem törődnek velük. Mindenféle ésszerű magyarázatot találnak. Mi értelme mindezeket a kifogásokat keresni? Helyettesíteni tudja-e azt, hogy gyakorold az igazságot? Helyettesíteni tudja-e azt, hogy alávesd magad Istennek? Nem, nem tudja helyettesíteni. Vagyis nem számít, hogyan érvelsz, még ha az égboltnál is hatalmasabbak a sérelmeid, ha nem fogadod el az igazságot, akkor véged van. Isten látni akarja, milyen a hozzáállásod, főleg az igazság gyakorlatba ültetésével kapcsolatos kérdésekben. Van-e bármiféle haszna is a panaszkodásodnak? Panaszaid vajon megoldhatják-e a romlott beállítottság problémáját? Ha panaszkodnál, és jogosnak éreznéd azt, vajon mit üzenne ez rólad? Elnyerted volna az igazságot? Isten elismert volna téged? Ha Isten azt mondja: „Te nem olyasvalaki vagy, aki gyakorolja az igazságot, úgyhogy takarodj az útból. Megvetlek téged”, akkor vajon nincs véged? Azzal, hogy Isten azt mondja: „Megvetlek téged”, felfedne téged, és megállapítaná, hogy ki vagy. Vajon miért tenne Isten megállapítást rólad? Mert nem fogadod el az igazságot; nem fogadod el Isten vezénylését és szuverenitását. Mindig külső okokat keresel, mindig másra kened a dolgokat. Isten úgy tekint rád, mint akiből hiányzik az értelem és az igazság iránti szeretet; mint aki ésszerűtlen, akaratos és megzabolázhatatlan. Félre kell állítani, és figyelmen kívül kell hagyni téged, hogy önvizsgálatot tarthass. Azért hallgatod a prédikációkat és beszélgetsz az igazságról, hogy megérthesd az igazságot, megoldhasd a problémáidat, és levethesd a romlottságodat. Vajon az igazság számodra olyasvalami, amiről csak fecsegni tudsz? Olyasvalami, amiről csak jártatod a szádat, és azzal vége? Vajon az igazság megértésének lelki horgonyként kellene működnie, hogy betöltse a lelkedben tátongó ürességet? Nem, nem arra való, hogy ilyen célra használd. Az igazság azért van, hogy meg tudd oldani a romlott beállítottságodat. Azért van, hogy utat biztosítson neked, és amikor problémákkal szembesülsz, akkor képes legyél ezen igazságok szerint élni, és a helyes utat választani az életben. Amint megértetted az igazságot, nem fogsz többé a természetességed, a romlottságod vagy a sátáni nevelésed szerinti dolgok alapján cselekedni. Nem fogsz többé sátáni logika és világi ügyekre vonatkozó filozófiák szerint élni. Hanem az igazság szerint fogsz élni, az igazság szerint fogsz cselekedni. Csak ez tehet eleget Isten szándékainak. Vannak, akik azt mondják: „Nem régóta vagyok hívő. Nincs túl sok tapasztalatom. Nem értem meg az igazságot, és csekély az érettségem. Tehát nem tudom gyakorolni az igazságot.” Ezek valójában csak tényszerű kifogások. Még ha csekély is az érettséged, vannak olyan igazságok, amelyek elérhetetlenek a számodra. Csak annyit kell gyakorolnod, amennyit megértesz; csak annyit kell gyakorlatba ültetned, amennyire képes vagy. Ha még azokat az igazságokat sem gyakorolod, amelyeket megértesz, akkor ott gond van. Nem számít, milyen hosszú vagy rövid ideje vagy hívő, ha néhány éve hallgatod a prédikációkat, akkor meg fogsz érteni valamennyit az igazságból. Ha sok igazságot ismersz, de egyiket sem ülteted gyakorlatba, akkor az el fog ítélni téged. Mi az igazságnak való alávetettség hozzáállása, mi az igazságnak való alávetettség, hogyan vesd alá magadat az igazságnak, hogyan vesd alá magadat Isten vezénylésének, és milyen hozzáállással kell rendelkezniük az embereknek – ha mindezeket tudod, akkor gyakorlatba kell ültetned őket. Bármi történjék is, meg kell tanulnod, hogyan gyakorold az igazságot, és hogyan viselkedj elvszerűen. Ha nem gyakorlod az igazságot, akkor az igazságnak nincs értelme számodra; nem más, mint doktrína, egy szlogen a szádban. Addig nem lesz valóságod, amíg nem vagy képes gyakorlatba ültetni az igazságot; csak akkor válhat az igazság az életeddé. Amikor valami történik, te pedig a saját preferenciád szerint jársz el – azt gondolva, hogy ez a valaki téved, az a valaki téved, mindig úgy látod, hogy neked van igazad, és bármit is mondjanak mások, nem értesz egyet velük –, akkor vajon lehetséges az, hogy feddhetetlen és romlatlan vagy? Ezt hívják arroganciának és önelégültségnek, és ez egy súlyosabban romlott beállítottság.

Hogyan lehet eloszlatni a romlott beállítottságot? Az első lépés az, hogy meglásd, alá tudod-e vetni magadat Isten vezénylésének és intézkedésének; alá tudod-e vetni magadat a különböző helyzeteknek, amelyeket Isten eléd állít. Békés időkben nincsenek elképzeléseid Istenről, és nem társz fel nyilvánvalóan romlott beállítottságot. Tehát úgy érzed, hogy nem is vagy olyan rossz, és hogy olyasvalaki vagy, aki képes alávetni magát Istennek. Ha azonban történik valami, a szíved zaklatott, és saját gondolataid és eszméid vannak. Különösen akkor érzed úgy, hogy olyasvalaki vagy, aki szereti Istent, amikor a kötelességedért képes vagy szenvedni és megfizetni az árat, így amikor váratlanul megmetszenek, és azt mondják, hogy akaratos és elvtelen vagy a kötelességedben, akkor vajon képes leszel elfogadni azt? (Ezt nem könnyű elfogadni.) Mit teszel, ha nem könnyű elfogadni? Hogyan tudod elérni az elfogadást és az alávetettséget? Van itt néhány gyakorlási alapelv. Először is, önvizsgálatot kell tartanod, és el kell engedned a saját gondolataidat és érveidet, hogy keresd az igazságot. Meg kell értened, hogy a saját gondolataid és érveid nem feltétlenül vannak összhangban az igazsággal. Ha rendelkezel értelemmel, akkor először meg kell hallgatnod mások mondandóját, majd alaposan át kell gondolnod azt. Ha az, amit mondanak, összhangban van az igazsággal, akkor el kell fogadnod – egy értelmes embernek így kell tennie. Ha mindig azt hiszed, hogy a saját gondolkodásod a helyes, ragaszkodsz a saját nézőpontodhoz, és nem fogadod el, amit mások mondanak, nem számít, mennyire van igazuk, és amit mondanak, mennyire van összhangban az igazsággal, akkor lázadó vagy és ésszerűtlen. A teremtett lény értelme az, hogy alávesse magát az igazságnak, alávesse magát Isten szavainak, alávesse magát Isten vezénylésének és intézkedésének, alávesse magát mindannak, ami Istentől származik, valamint alávesse magát Isten háza munkarendjének. A kötelességed végrehajtása során arra kell törekedned, amit Isten megkövetel, és amit az Ő háza elrendelt. Ha ezeket a dolgokat ismered, akkor képes vagy úgy cselekedni, ahogyan azt Isten megköveteli. Ezek a gyakorlás alapelvei. Először is alá kell vetned magadat. Egy teremtett lénynek ezt kell tennie. Sokszor az emberek azért nem képesek alávetni magukat, mert saját érveik, kifogásaik és ürügyeik vannak. Nagyon valószínűtlen, hogy ilyen érvek mellett alávetik magukat. Mit lehet tenni ilyen esetben? Először is, engedd el a saját érveidet és kifogásaidat, és cselekedj Isten házának követelményei szerint. Ha ezt már egy ideig gyakoroltad, rá fogsz jönni, hogy amikor az igazságalapelvek szerint végzed a kötelességedet, akkor egyre hatékonyabbá válsz a kötelességedben. Lelkedben bizonyosságot szerzel arról, hogy ez az Istennek való alávetettség, és az alávetettséged egyre tisztábbá válik. Ha azonban mindig a saját elképzeléseidhez és képzelődéseidhez ragaszkodsz, ha képtelen vagy alávetni magad Isten vezénylésének és intézkedéseinek, ha mindig szembeszegülsz Istennel, és Ellene fordulsz, akkor az lázadás. Az egy romlott beállítottság. És még ha nem is követsz el semmi nyilvánvaló gonoszságot, akkor sem fogod a legcsekélyebb mértékben sem alávetni magad, és egyáltalán nem leszel birtokában az igazságvalóságnak.

Az alávetettség leckéi a legnehezebbek, de egyben a legkönnyebbek is. Vajon milyen értelemben nehezek? (Az embereknek megvannak a saját elgondolásaik.) Nem az a gond, hogy az embereknek elgondolásaik vannak – kinek nincsenek elgondolásai? Mindenkinek van szíve és esze, mindenkinek megvannak a saját elgondolásai. Itt nem ez a gond. Hát akkor mi? A gond az ember romlott beállítottsága. Ha nem lenne romlott beállítottságod, akkor, bármennyi elgondolásod is legyen, képes lennél alávetni magad – ez nem jelentene problémát. Ha valaki így érvel, és azt mondja: „Mindenben alá kell vetnem magam Istennek. Nem keresek kifogásokat, nem ragaszkodom a saját elgondolásaimhoz, nem hozok saját döntést ebben a kérdésben”, akkor vajon nem könnyű alávetnie magát? Ha valaki nem hoz saját döntést, az annak a jele, hogy nem önelégült; ha nem ragaszkodik a saját elgondolásaihoz, az annak a jele, hogy van józan esze. Ha alá is tudja vetni magát, akkor elérte az igazság gyakorlását. Az, hogy nem hozol saját döntést, és nem ragaszkodsz a saját elgondolásaidhoz, előfeltétele annak, hogy képes legyél alávetni magadat. Ha rendelkezel ezzel a két tulajdonsággal, akkor könnyű lesz számodra alávetni magadat és elérni az igazság gyakorlását. Mielőtt tehát alávetnéd magad, fel kell szerelkezned ezekkel, és rá kell jönnöd, miként kellene cselekedned, és mit kellene tenned ahhoz, hogy az igazság gyakorlásához való hozzáállásod legyen. Ez valójában nem is olyan bonyolult, de nem is olyan könnyű. Vajon miért bonyolult? Azért bonyolult, mert az ember romlott beállítottságú. Nem számít, milyen a mentalitásod vagy az állapotod akkor, amikor gyakorlod az alávetettséget, ha megakadályoz az igazság gyakorlásában, akkor az a gondolkodásmód vagy állapot romlott beállítottságból fakad. Ez egyszerűen tény. Ha megoldod az önelégültség, az arrogancia, a lázadó mivolt, az abszurditás, a makacsság és előítélet, valamint a hajthatatlanság romlott beállítottságát, akkor könnyű lesz alávetned magadat. Hogyan kellene tehát megoldani ezeket a romlottságokat? Amikor nem akarod alávetni magadat, akkor imádkoznod kell, önvizsgálatot kell tartanod és rákérdezned: „Miért nem vagyok képes alávetni magam Istennek? Miért ragaszkodom mindig ahhoz, hogy a magam módján tegyem a dolgokat? Miért nem vagyok képes keresni az igazságot, és gyakorlatba ültetni azt? Mi ennek a problémának a gyökere? Gyakorolnom kellene az Istennek való engedelmességet, és gyakorolnom kellene az igazságot, nem pedig a saját akaratomat és a saját vágyaimat megvalósítani. Képesnek kellene lennem arra, hogy alávessem magam Isten szavainak, az Ő vezénylésének és intézkedéseinek. Csak ez van összhangban Isten szándékaival.” Egy ilyen eredmény eléréséhez Istenhez kell imádkozni, és keresni kell az igazságot. Ha megértetted az igazságot, akkor könnyebben fogod tudni gyakorlatba ültetni azt; akkor képes leszel lázadni a hús-vér test ellen, és elengedni annak aggodalmait. Ha a szíved mélyén megérted az igazságot, de nem tudod elengedni a hús-vér test, a státusz, a hiúság és a látszat előnyeit, akkor nehezen fogod gyakorlatba ültetni az igazságot. Ez azért van, mert a szíved mélyén mindenek fölé helyezed a hús-vér test, a hiúság és a látszat előnyeit. Ez azt jelenti, hogy nem az igazságot szereted, hanem a státuszt és a hírnevet. Hogyan kellene tehát megoldani ezt a problémát? Imádkoznod kell, keresned kell az igazságot, és teljesen át kell látnod az olyan dolgok lényegét, mint a státusz és hírnév. Kevésbé kell foglalkoznod ezekkel a dolgokkal, fontosnak kell tekintened az igazság gyakorlását, és azt mindennél többre kell értékelned. Ha mindezt megteszed, akkor meglesz az akaratod az igazság gyakorlására. Van, amikor az emberek nem képesek gyakorolni az igazságot. Meg kell metszeni őket, meg kell kapniuk Isten ítéletét és fenyítését, hogy teljesen világossá váljon a probléma lényege, és könnyebb legyen gyakorolni az igazságot. Valójában az igazság gyakorlásának a legnagyobb akadálya az, hogy az ember saját akarata túl erős, és minden mást megelőz – vagyis a saját érdeke, a saját hírneve és státusza minden mást megelőz. Ezért van az, hogy ha valami felmerül, az ilyen emberek mindig akaratosak, és azt teszik, ami a saját hasznukra válik, anélkül, hogy valamennyire is figyelembe vennék az igazságalapelveket. Mindig a saját elgondolásaikhoz ragaszkodnak. Mit jelent az, hogy a saját elgondolásaikhoz ragaszkodnak? Azt jelenti, hogy elhatározzák: „Ha te ezt akarod, akkor én azt akarom. Ha te a tiedet akarod, én is ragaszkodom az enyémhez.” Vajon ez az alávetettség megnyilvánulása? (Nem.) Ez egyáltalán nem az igazság keresése, hanem a saját úthoz való ragaszkodás. Ez egy arrogáns beállítottság, és egy ésszerűtlen megnyilatkozás. Ha egy napon képes vagy ráébredni arra, hogy a preferenciáid és az elhatározásaid ellentétesek az igazsággal; ha képes vagy megtagadni önmagadat és átlátni önmagadon, nem hiszel többé önmagadban, majd fokozatosan eljutsz oda, hogy nem a magad feje után mész, és nem vakon értelmezed a dolgokat, hanem képes vagy keresni az igazságot, imádkozni Istenhez és Őrá támaszkodni, akkor ez a helyes gyakorlat. Mielőtt eldöntenéd, hogy milyen gyakorlat felel meg az igazságnak, keresned kell. Ez teljes mértékben helyes, ezt kellene tenned. Ha a kereséssel addig vársz, amíg meg nem metszenek, az egy kissé passzív, és valószínűleg késlelteti a dolgokat. Az igazság keresésének megtanulása döntő fontosságú. Mi haszna van az igazság keresésének? Elsősorban az ember elkerülheti, hogy a saját akaratát kövesse és meggondolatlanul cselekedjen; másodsorban elkerülheti a romlottság feltárulását és a rossz következményeket; harmadsorban megtanulhat várni és türelmesnek lenni, a dolgok világos és pontos érzékelésével pedig megakadályozhatja a tévedések előfordulását. Mindezt az igazság keresésével lehet elérni. Ha megtanulod mindenben keresni az igazságot, akkor rájössz majd, hogy semmi sem egyszerű, hogy ha figyelmetlen vagy, és nem teszel erőfeszítést, akkor gyatrán fogod csinálni a dolgokat. Miután egy ideig így gyakoroltál, érettebb és tapasztaltabb leszel, ha valami ér. Nyugodtabb és mérsékeltebb lesz a hozzáállásod, és ahelyett, hogy indulatos, kockázatvállaló és versengő lennél, képes leszel majd keresni az igazságot, gyakorolni az igazságot, és alávetni magadat Istennek. Akkor majd megoldódik a romlott beállítottságaid feltárulásának problémája. Így könnyű lesz alávetni magadat, tényleg nem annyira bonyolult. Lehet, hogy eleinte kissé nehéz lesz, de türelmes lehetsz, várhatsz és keresheted az igazságot, amíg meg nem oldod ezt a problémát. Ha mindig saját döntéseket akarsz hozni, amikor valami ér, mindig mentséget keresel, és ragaszkodsz a saját elgondolásaidhoz, akkor az eléggé fáradságossá válik. Ez azért van, mert a dolgok, amelyekhez ragaszkodsz, nem pozitívak, mind olyanok, amelyek romlott beállítottsághoz tartoznak. Mindezek a dolgok a romlott beállítottság feltárulásai, ilyen körülmények között pedig, még ha szeretnéd is keresni az igazságot, képtelen leszel gyakorolni azt, és még ha szeretnél is imádkozni Istenhez, csak megjátszod azt. Ha valaki az igazságról beszélgetne veled, és leleplezné a szándékod hamisításait, akkor hogyan döntenél? Könnyedén alá tudnád vetni magadat az igazságnak? Nagyon kimerítő lenne ilyenkor alávetni magadat, és nem lennél képes rá. Lázadoznál, és megpróbálnál mentséget keresni. Azt mondanád: „A döntéseim Isten házának érdekében születnek. Nem helytelenek. Miért kéred még mindig, hogy vessem alá magamat?” Ugye látod, hogy nem lennél képes alávetni magadat? És emellett még ellen is állnál, ez szándékos vétek! Hát nem rendkívül bajos ez? Ha valaki az igazságról beszélget veled, te pedig képtelen vagy elfogadni az igazságot, és még tudatosan vétkezel is, lázadva Isten ellen és ellenállva Őneki, akkor komoly problémád van. Fennáll a veszélye annak, hogy Isten felfed és kirekeszt.

Az Istennek való alávetettség leckéje igazán mélyreható. Nagyon bonyolultnak tűnik, amikor elkezdesz belépni abba, miután azonban egy ideig megtapasztaltad, már nem is érzed annyira bonyolultnak. Az alávetettség gyakorlása megköveteli az alapelvekhez való ragaszkodást, és ha többszöri kudarc után sem találod meg az alapelveket, az azt jelenti, hogy nem tanultad meg a leckét; és az alávetettség még mindig nagyon bonyoult lecke számodra, amit meg kell tanulnod. Vajon miért bonyolult? Mert a romlott emberekben sok bonyodalom van. Elképzeléseik, képzelődéseik, valamint különböző romlott beállítottságaik vannak. Ha mindezek mellett még némi tudással és tőkével is rendelkeznek, ha főiskolai végzettségük van, és magasan képzettek, ha pénzzel és társadalmi státusszal rendelkeznek, valamint mindenféle szempontból felsőbbrendűséget mutatnak, akkor az már probléma. Az ilyen emberek nem valószínű, hogy elfogadják az igazságot. A túl sok tudás birtoklása gondot okoz majd, mivel az emberek a tudást igazságnak tekintik, így az igazság megértése és elfogadása túlságosan megterhelővé válik. Ha nem érted meg az igazságot, és nincs emberi mivoltod és értelmed, akkor olyan vagy, akár egy sündisznó. A sündisznók félelmetes állatok, senki sem zavarhatja meg vagy bosszanthatja őket. A romlott emberek ilyenek – egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és egyáltalán nem vetik alá magukat Istennek. A szívük tele van gonoszsággal, és teljes mértékben a romlott beállítottságaik szerint élnek. Ennek következtében számos kihívás elé állítja őket minden egyes probléma, amellyel szembesülnek, tele lesznek elképzelésekkel és képzelődésekkel, valamint arrogánsak és önelégültek lesznek. Ha megmetszik őket, vagy akadályba ütköznek valamiben, amit tesznek, akkor kifogásokat keresnek, félreértik a dolgokat, negatívvá válnak és panaszkodnak. Abszurd mesék és érvek befolyásolják és vezetik félre őket. Ezek bonyodalmak. Ha az emberek meg tudják oldani ezeket a bonyodalmakat, akkor képesek lesznek elfogadni az igazságot és gyakorlatba ültetni azt, az Istennek való alávetettség pedig könnyű lesz. Ezért van az, hogy az Istennek való alávetettség eléréséhez először el kell fogadni az igazságot, és gyakorolni kell azt, valamint alá kell vetni magunkat Isten vezénylésének és intézkedéseinek. Ez az első akadály. Mit foglalnak tehát magukba Isten vezénylései és intézkedései? Azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyeket Isten hoz létre körülötted. Néha ezek az emberek, események és dolgok megmetszenek, néha megkísértenek, vagy próbára tesznek, megzavarnak, vagy negatívvá tesznek – ám mindaddig, amíg képes vagy keresni az igazságot a problémák megoldására, képes leszel tanulni valamit, érettséget nyerni, és lesz erőd ellenállni. Az Istennek való alávetettségben az Ő vezényléseinek és intézkedéseinek való alávetettség a legalapvetőbb lecke. Isten vezénylései és intézkedései magukba foglalják az embereket, eseményeket, dolgokat és a különböző helyzeteket, amelyeket Isten hoz létre körülötted. Hogyan kellene tehát reagálnod, amikor ilyen helyzetekkel szembesülsz? A legalapvetőbb dolog az, hogy elfogadod Istentől. Mit jelent az, hogy „elfogadod Istentől”? Panaszkodni és ellenállni – ez vajon Istentől való elfogadás? Kifogásokat és ürügyeket keresni – ez vajon Istentől való elfogadás? Nem. Hogyan kellene tehát gyakorolnod az Istentől való elfogadást? Ha valami történik veled, először nyugodj meg, keresd az igazságot, és gyakorold az alávetettséget. Ne állj elő kifogásokkal vagy magyarázatokkal. Ne próbáld elemezni vagy találgatni, hogy kinek van igaza és kinek nincs, és ne elemezd, hogy kinek a hibája súlyosabb, és kié kevésbé súlyos. Vajon az ilyesmik állandó elemzése az Istentől való elfogadást tanúsító magatartás? Istennek való alávetettséget tanúsító magatartás? Ez nem Istennek való alávetettséget, és nem Istentől való elfogadást tanúsító magatartás, nem Isten szuverenitásának és intézkedéseinek az elfogadása. Az Istentől való elfogadás az Istennek való alávetettség gyakorlásának alapelvei közé tartozik. Ha biztos vagy abban, hogy minden, ami veled történik, Isten szuverenitásához tartozik, hogy Isten intézkedései és jóakarata miatt történik, akkor el tudod fogadni azt Istentől. Kezdd azzal, hogy nem elemzed, mi helyes és mi helytelen, nem keresel kifogásokat magadnak, nem hibáztatsz másokat, nem vagy szőrszálhasogató, nem elemzed a történtek objektív okait, és nem emberi elméddel elemzed és vizsgálod meg a dolgokat. Pontosan ezeket kell megtenned ahhoz, hogy Istentől elfogadj. És ennek gyakorlása az alávetettséggel kezdődik. Még ha vannak is elképzeléseid, vagy ha a dolgok nem világosak számodra, akkor is vesd alá magadat. Ne indulj kifogásokkal vagy lázadó mivolttal. És miután alávetetted magadat, keresd az igazságot, imádkozz Istenhez, és kérjed Őtőle. Hogyan kellene imádkoznod? Mondd azt, hogy „Ó, Istenem, Te vezényelted számomra ezt a helyzetet a Te jóakaratodból.” Mit jelent az, ha ezt mondod? Azt jelenti, hogy szívedben már elfogadó magatartás van, és elismerted, hogy Isten vezényelte számodra ezt a helyzetet. Mondd azt, hogy „Ó, Istenem, nem tudom, hogyan gyakoroljak ebben a helyzetben, amellyel ma szembesültem. Kérlek, világosíts meg és vezess engem, tedd, hogy megértsem a Te szándékodat, hogy a szerint cselekedhessek, ne legyek sem lázadó, sem ellenálló, és ne támaszkodjam a saját akaratomra. Hajlandó vagyok gyakorolni az igazságot és az alapelvek szerint cselekedni.” Miután imádkoztál, békét fogsz érezni a szívedben, és természetesen elengeded majd a kifogásaidat. Hát nem a gondolkodásmódod megváltozása ez? Kikövezi számodra az igazság kereséséhez és gyakorlásához vezető utat, és már csak az a probléma marad, hogy miként kellene gyakorolnod az igazságot, ha már megértetted. Ha újból lázadó mivoltot társz fel, amikor eljön az idő, hogy gyakorold az igazságot, akkor újra imádkoznod kell Istenhez. Amint megoldódott a lázadó mivoltod, természetesen könnyű lesz számodra gyakorolni az igazságot. Amikor problémák merülnek fel, meg kell tanulnod elcsendesedni Isten előtt, és keresni az igazságot. Ha állandóan félbeszakítanak a külső dolgok, ha az állapotod mindig kiszámíthatatlan, vajon mi az oka ennek? Az, hogy nem érted meg az igazságot, és mivel a romlott beállítottságod irányít, nem tudsz uralkodni magadon. Ilyenkor önvizsgálatot kell tartanod, és meg kell találnod magadban a problémát. Keresd meg Isten vonatkozó szavait, és nézd meg, mit tárnak fel. Majd hallgass prédikációkat és beszélgetéseket, vagy énekeket Isten szavairól. Vizsgáld meg a saját állapotodat ezeknek a szavaknak a fényében. Így láthatod meg, milyen problémák vannak benned, és ha tisztán látod ezeket a problémákat, akkor könnyebb lesz kezelni őket. Bármilyen problémái is legyenek másoknak, amelyek gondot okoznak neked, ne foglalkozz azokkal. Összpontosíts a saját önvizsgálatodra. Ne csinálj bolhából elefántot, azt mondván, hogy Isten próbára tesz téged. Ennek semmi köze Istenhez. A romlott emberi lényeknek egyáltalán nincs önismeretük, és a maguk szépítgetéséhez értenek a legjobban. Ne legyél túlérzékeny. Ha úgy ítéled meg, hogy ez Isten próbatétele, akkor még jobban át kell gondolnod a saját problémáidat; ha nem tisztítod meg alaposan a romlott beállítottságodat, akkor az továbbra is a bolondját járatja majd veled. Akkor vajon mi a megoldás? Imádkoznod kell: „Istenem, annyira akaratos és arrogáns vagyok! Állandóan a hús-vér test táplálására gondolok. Túlságosan lázadó vagyok! Kérlek, fegyelmezz engem!” Miután imádkoztál, egy kissé aggódni fogsz. „Mi van, ha Isten tényleg fegyelmez engem? Nem, imádkoznom kell, és el kell határoznom, hogy bárhogyan is fegyelmez Isten, még ha megbetegszem vagy meghalok is miatta, akkor is alávetem magam Őneki.” Amint végeztél az imával, bensődben megerősödsz, és más lesz az állapotod. Vajon hogyan fogod érezni magad? Azt gondolod majd: „Ennyi hívőként leélt év után most tapasztalom meg először Istennek egy próbatételét. Az Ő keze lesújtott rám, és érzem, hogy nagyon közel van hozzám. Isten személyesen vezet engem, személyesen elrendezi ezt a fajta próbatételt, hogy neveljen, megtisztítson, lehetővé téve számomra, hogy megtanuljam a leckét, és elnyerjem belőle az igazságot. Isten annyira szeret engem!” Ez vajon nem Isten általi megvilágosodás és megvilágítás? Nincs ekkor már némi érettséged? (De igen.) Ez egy valóban józan megértés. Talán azon tűnődsz magadban: „Mivelhogy Isten próbára tesz engem, vajon milyen magatartást kellene tanúsítanom? Mit kellene tennem, hogy eleget tegyek Istennek?” Ha így gondolkodsz, és így keresel, akkor hamarosan el fogod érni az alávetettséget. Abbahagyod az érvelést, és azt gondolod majd magadban: „Ha nem vetem alá magamat, hanem állandóan érvelek, ha mindig másokban vagy az objektív körülményekben keresem az okokat, kifogásokat találok, és elemzem, hogy mi helyes és mi helytelen, akkor nem is vagyok ember. Vadállat vagyok, még a disznókkal sem vagyok egy szinten!” Akkor bűnösnek érzed majd magad, és nyugtalan leszel. Azt gondolod majd: „Azonnal alá kell vetnem magam Istennek. Isten mellettem van, és így vezet engem. Azt szokták mondani, hogy ilyen Isten jóakarata – ma ízelítőt kaptam belőle. Istennek az a szándéka, hogy megtanuljam a leckét, hogy megváltozzam, nem pedig azt, hogy megrekedjek a helyes és a helytelen között. Ez Isten irántam való szeretete, az Ő ítélete és fenyítése, az Ő gondviselése és vezetése. Isten annyira szeret engem, és az Ő szeretete igaz!” Meg fogja érinteni a szívedet. Vajon miért fogja megérinteni a szívedet? Mert most már megérted Isten szándékát; személyesen megtapasztaltad Isten szeretetét; megtapasztaltad azáltal, hogy ezekben a napokban folyamatosan kerested az igazságot. Vajon lázadhatnak-e még az emberek Isten ellen, ha ezt megtapasztalják? Igen, még mindig lehet lázadás. Mivel az emberek romlott beállítottságúak, és állandóan mindenféle romlott, abszurd gondolatok törnek elő belőlük, folyton azt gondolják: „Isten próbára tesz engem, tehát meg fogok halni? Ha Isten valóban fegyelmez engem, akkor vajon súlyosan meg fog betegíteni? Félek!” Honnan fakad a félelem? Onnan, hogy nem hiszel Isten szuverenitásában és intézkedéseiben, nem akarod hagyni, hogy Ő vezényeljen, és aggódsz: „Mi lesz, ha meghalok? Egyszerűen nem tudom, hányadán állok!” Az emberek túl kevéssé hisznek Istenben. Vajon mennyi hitük van ilyenkor? Semmi! Ha valaki annyira el akar menekülni Isten kezétől, akkor teljes mértékben elárulja Istent. Amikor a dolgok idáig fajulnak, az emberek menekülni akarnak; nem nyugszanak bele abba, ami történik. Mit lehet ilyenkor tenni? Nem mondhatod csak úgy: „Alá tudom vetni magam; valahogy meghatódtam. Érzem Isten kegyelmét, Isten gondoskodott rólam. Ennyi elég is, meg vagyok elégedve.” Ez azonban nem elég. Tovább kell menned, folytatnod kell a keresést. Gondolj csak bele: „Hogyan kapta Jób a hitét? Milyen mértékben volt képes alávetni magát? Miért félek ennyire? Vajon honnan fakad a félelmem? Onnan, hogy túl kevéssé hiszek Istenben. Nem hiszem, hogy Isten kezében vagyok a legboldogabb, hogy ott vagyok a leginkább biztonságban; hogy Isten az én menedékem. Nem hiszek ezekben. Annyira csalárd, gonosz ember vagyok! Rájöttem, hogy Isten így tesz próbára engem, és a próbatétel nem jelenti azt, hogy megfoszt az életemtől. Ő nem játszadozik velem, és nem is szándékosan fed fel engem. Ez csupán egy próbatétel, ami arra szolgál, hogy megtisztítsa a romlott beállítottságomat. Még mindig nem vagyok képes igazán hinni Istenben, teljesen bízni Őbenne, és az Ő kezébe helyezni magam. Olyan gonosz vagyok, és a legszörnyűbb dolgok miatt vagyok bűnös! Nem érdemlem meg Istentől ezt a figyelmet. Nem érdemlem meg Isten gondoskodását.” Mit tehetsz ezután? Imádkoznod kell, és keresned kell Isten igazságát; meg kell metszened lázadó mivoltodat és indítékaidat. Ennyire megérted az igazságot, de mégsem bízol Istenben, és nem mered magad az Ő kezébe helyezni. Vajon mi ez? Árulás. A csalárdságod, arroganciád, gyanakvásod és gonoszságod miatt nem bízol Istenben. Ebből fakad a félelem. Mit is jelent a félelem? Az Istenbe vetett hit hiányát. Folytonos aggódást: „Ha alávetem magam Isten vezetésének, akkor vajon át fog adni engem a Sátánnak, és hagyja, hogy meghaljak?” Miféle gondolkodás ez? Hát nem képtelenség? Miért gondolná valaki is ezt Istenről? Az igazság nélkül az emberek semmit sem képesek tisztán látni, mindig félreértik Istent, és spekulálnak Vele kapcsolatban. A probléma megoldásához meg kell érteni az igazságot. Csak az igazságot megértve képesek az emberek ésszerűen beszélni, ahogyan azt egy embernek tennie kell. Annak ellenére, hogy érezted Isten gondoskodását és oltalmát, hogy élvezted az Istentől kapott békét és örömöt, hogy nagyon biztonságban érzed magad, még mindig vonakodsz attól, hogy Isten kezébe helyezd magad. Még mindig félsz. Hát nem lázadás ez? Mi keveredik ebbe a lázadásba? Mi irányítja? Csalárdság és arrogancia. Hát nem valódi démoni természet ez? Ha valakinek démoni a természete, akkor sátáni beállítottsága van. Hogyan lehet megoldani ezt a problémát? Ehhez az szükséges, hogy az emberek keressék az igazságot. Ha nem szeretik az igazságot, ha, bármennyi romlottságot is tárnak fel, nem keresik az igazságot, akkor a romlott beállítottságukat soha nem lehet megoldani. Az ilyen ember nem fogja könnyen elérni az üdvösséget.

Amikor keressük az igazságot, hogy megoldjunk egy romlott beállítottságot, akkor vajon milyen eredményeket kell elérnünk ahhoz, hogy a probléma megoldottnak számítson? Vannak, akik nagyon is tisztában vannak azzal, hogy egy bizonyos helyzet Istentől érkező próbatétel, de nem hajlandóak az Ő kezébe helyezni magukat. Úgy érzik, hogy Istenre nem lehet támaszkodni, hogy nem tudnak bízni Benne. Nemcsak, hogy nem mernek Istenre támaszkodni, hanem félnek is az ilyen helyzetektől. Ha a dolgok idáig fajultak, vajon milyen igazságokkal kellene felvértezniük magukat? Hogyan kellene törekedniük? És mennyi törekvés kell ahhoz, hogy megtisztuljanak, hogy elérjék a teljes alávetettséget, és hogy rálépjenek az istenfélelem és a rossz kerülésének útjára? Mindez az alávetettség igazságával van összefüggésben. Ebben a pillanatban valóban nincs tudásod Istenről, és lehetetlen, hogy valódi hited legyen. Valódi hit nélkül vajon a látomások milyen igazságaival kell felvértezned magad ahhoz, hogy teljesen meg tudj szabadulni a kétségtől, a gyanakvástól, a félreértésektől és az Istennel szembeni ellenállástól, és amelyek lehetővé teszik, hogy teljes mértékben alávesd magad? Milyen igazságokkal kellene felvértezned magad, hogy megoldd ezeket a problémákat, és elérd a hamisítástól, személyes kívánalmaktól és választásoktól való abszolút mentességet? Ez olyasvalami, amivel még mindig nem vagytok tisztában. Gondolkodj el rajta – milyen törekvés szükséges ahhoz, hogy elérd az Istennek való teljes alávetettséget? Rendelkezned kell néhány igazsággal. Ha életedként elnyerted az igazságot, az lesz a te érettséged. Ez lesz az az alap és fundamentum, amelyre támaszkodva elérheted az alávetettséget. Ezekkel az igazságokkal elérheted a teljes alávetettséget. Milyen igazságokkal kell tehát felvértezned magad? (Törekednünk kell Isten megismerésére.) Ez az egyik része. Ezen kívül az embereknek maguknak is szükségük van némi együttműködésre, gyakorlásra. Emlékeztek arra, hogy mit mondott Péter? („Még, ha Isten játékszerekként játszana is az emberekkel, milyen panasza lenne az embereknek?”) Ez az alávetettségről szól. Ha így tapasztalod meg a dolgokat, akkor fokozatosan meg fogod ismerni az igazságot, és természetesen eredményeket fogsz elérni. Először is olyan hozzáállással kell rendelkezned, hogy alávesd magad Istennek és az igazságnak. Ne aggódj amiatt, hogy Isten milyen pillantásokat vet rád, milyen a hozzáállása és a hangneme veled szemben, hogy idegenkedik-e tőled vagy sem, és hogy felfed-e téged vagy sem. Kezdd a saját nehézségeid és problémáid megoldásával. Vajon a hétköznapi emberek könnyen elérhetik-e azt, amit Péter mondott? (Nem.) Milyen tapasztalatai voltak, és milyen valóságokkal rendelkezett, amelyek lehetővé tették számára, hogy ezt mondja? (Teljes mértékben hitt abban, hogy bárhogyan is bánik Isten az emberrel, az az ember megmentése érdekében történik, és nem más, mint szeretet. Ezért örömmel vetette alá magát.) Péter azt mondta: „Még, ha Isten játékszerekként játszana is az emberekkel”, te pedig azt mondtad, hogy „mindegy, hogy Isten hogyan bánik az emberekkel.” Teremtett lénynek, Isten követőjének és Isten háza tagjának tekinted magad. Van-e tehát különbség a kettő között? Igen, van. Van különbség! Mi a különbség a játékszer és az emberi lény között? A játékszer semmit sem ér – értéktelen, nyomorult vacak. Nevezzük játékszernek, vagy nevezzük vadállatnak – ez valami ilyesmi. De mi a helyzet az emberrel? Az embernek vannak gondolatai és van esze; képes beszélni és cselekedni, képes normális emberi tevékenységeket folytatni. Van-e különbség érték és státusz tekintetében az ember és a játékszer között? Ha embernek tekinted magad, nem pedig játékszernek, akkor vajon nincsenek-e követeléseid arra vonatkozóan, hogy Isten hogyan bánjon veled? Milyen követeléseid vannak Istennel szemben? (Hogy emberként bánjon velem.) Hogyan kellene Istennek emberként bánnia veled? Ha Isten megosztaná veled az emberiséggel szemben támasztott követeléseit, és megkövetelné, hogy teljesítsd azokat, vajon képes lennél-e rá? Ha Isten kimondaná az igazságot, és megkövetelné, hogy tartsd ahhoz magad, képes lennél-e rá? Ha Isten megkövetelné, hogy alávesd magad Neki és szeresd Őt, meg tudnád-e tenni? Ha pedig minderre képtelen vagy, akkor hogyan is tudna Isten emberként bánni veled? Ha nincs lelkiismereted és értelmed, és nem tudod megtenni azt, amit az embernek meg kellene tennie, akkor hogyan is tudna Isten emberként bánni veled? Ha az emberek csak úgy meggondolatlanul cselekszenek, nem hajlandóak elfogadni az igazságot, sőt, még Istent is megítélik és elítélik, az ellenségévé téve magukat, akkor vajon van-e emberi mivoltuk? Vajon Isten emberként bánna-e az ilyen emberrel? Isten emberként bánna-e a Sátánokkal és az ördögökkel? Hogy embernek tekint-e téged, vagy játékszernek tekint-e téged, az a hozzáállás- és a bánásmódbeli különbségek kérdése. Ha embernek tekintenek, akkor milyen bánásmódot követelnél meg? Azt, hogy tiszteljenek, hogy kikérjék a véleményed, hogy tekintetbe vegyék az érzéseidet, hogy elég teret és szabadságot biztosítsanak neked, és hogy figyelembe vegyék a méltóságodat és hírnevedet. Így bánnak az emberi lényekkel. De mi a helyzet a játékszerekkel? (Egyáltalán nem számítanak. Lehet rugdosni őket.) (Használhatod őket, amikor használni szeretnéd, és félredobhatod őket, amikor nem.) Ez egy helyes megfogalmazás. Ez az, amit a játékszerekkel való bánásmódról mondanotok kell, tehát hogyan írnátok le azt, amikor egy emberrel játékszerként bánnak? (Amikor szükséged van rá, akkor használod, amikor pedig nincs szükséged rá, egyszerűen nem törődsz vele.) Minden tisztelet nélkül bántok vele, és nem kell megvédeni a jogait. Semmilyen jogot nem biztosítotok neki, sem autonómiát, sem választási szabadságot. Nem kell kikérnetek a véleményét, vagy figyelembe vennetek a méltóságát, vagy bármi ilyesmi. Kedvesek lehettek vele, amikor jól érzitek magatokat, és rugdoshatjátok, amikor nem. Ez a játékszerrel szembeni hozzáállás. Vajon hogyan éreznék magukat az emberek, ha Isten játékszerként bánna velük? Akkor is úgy éreznék, hogy Isten szerethető? (Nem.) Péter azonban képes volt dicsőíteni Istent. Milyen igazságvalóságok birtokában volt, amelyek lehetővé tették számára, hogy elérje a halálig tartó alávetettséget? Isten valójában nem játékszerként bánt az emberrel. Amikor azonban Péter megértése elérte ezt a szintet, azt gondolta: „Ha Isten úgy bánna velem, akkor is alá kellene vetnem magam Őneki. Ha Isten játékszerként bánna velem, hát hogy ne lennék készséges és hajlandó”? Péter elérte ezt a készségességet, ezt a hajlandóságot. Vajon mire utal az, hogy valaki „készséges és hajlandó”? (Isten vezénylésének az irgalmára bízza magát, és teljes mértékben aláveti magát annak.) Ez az alávetettség igazsága. Vajon nem játékszerként való bánásmód lenne az, ha átadnának téged a Sátánnak? Sutba dobnának, amikor nem kellesz, átadnának a Sátánnak, hogy az megkísérthessen, és bolondot csináljon belőled. Milyen volt Péter hozzáállása? Volt-e bármilyen panasza? Panaszkodott-e Istenre? Megátkozta-e Istent? A Sátánhoz fordult-e? (Nem.) Ezt hívják alávetettségnek. Nem panaszkodott, nem tanúsított negativitást vagy ellenállást. Nem oldódott-e meg a romlott beállítottsága? Ez tökéletes összhangban volt Istennel. Nem arról volt szó, hogy elárulja-e Istent vagy sem. Arról volt szó, hogy „Bárhová is helyez engem Isten, ott lesz Ő a szívemben; bárhová is helyez engem Isten, Őhozzá fogok tartozni. Még ha hamuvá változtat is, akkor is Istenhez fogok tartozni. Soha nem fordulok a Sátánhoz.” Képes volt elérni az alávetettségnek ezt a mértékét. Könnyű ezt mondani, de nehéz megtenni. Egy bizonyos ideig fel kell vértezned magad az igazsággal, amíg mindezt teljes egészében és tisztán látod, akkor sokkal könnyebb lesz gyakorlatba ültetni az igazságot. Nem szükséges, hogy abszolút tudással rendelkezz Istenről, és az sem szükséges, hogy Isten különösen kinyilatkoztasson neked valamit. Elég lesz az, ha megfelelő a hozzáállásod, és ilyen alávetettséggel rendelkezel. Nem kellene semmilyen követelményt támasztanod azzal kapcsolatban, hogy Isten hogyan bánik veled, sem pedig megkövetelned Tőle, hogy pontos kritériumokat adjon neked. Még ha valami összhangban is van az igazsággal, és olyasvalami, amit a Teremtőnek birtokolnia kellene, neked akkor sem kellene követelned azt. Azt kellene mondanod: „Istenem, bárhogyan is bánsz velem, az rendben van. Hagyhatsz meghalni; hagyhatod, hogy a pokolra jussak. Bárhogyan is bánsz velem, az rendben van. Még ha át is adsz a Sátánnak, Isten akkor is az én Istenem marad, és én akkor is Isten teremtett lénye maradok. Soha nem pártolok el Tőled.” Ilyen hozzáállással birtokolod az alávetettség valóságát. „Még, ha Isten játékszerekként játszana is az emberekkel, milyen panasza lenne az embereknek?” Ez a kijelentés, amelyet Péter képes volt kimondani, nagyon fontos mindannyiótok számára! Ilyen volt Péter alávetettsége. Ha folyamatosan elgondolkodsz ezen a kijelentésen, és valódi megértést és tapasztalatot szerzel róla, akkor sokkal könnyebb lesz alávetned magad Istennek. Azok az aspektusok, amelyekben az emberek lázadnak Isten ellen, pontosan azok az aspektusok, amelyekben a legészszerűtlenebbek. Ha nem tették jól a kötelességüket, ha nem végeztek el semmilyen igazi munkát, akkor sokkal jobban viselkednek, és úgy érzik, hogy nincs joguk érvelni Istennel és ellenállni Őneki. Amint azonban végeztek egy kis munkát, vagy dolgoztak egy kicsit, úgy érzik, hogy van némi tőkéjük. Érvelni akarnak Istennel, és Isten áldásait akarják. Ez zavaróvá válik. Az értelmük nem normális – hát nem aljasság ez? Az igazságvalóság nélkül ilyen szánalmasak az emberek. Lehet-e bárki is rendben, ha nincs felvértezve az igazsággal? A romlott beállítottságokat nem lehet levetni az igazság elfogadása nélkül; ha valaki nincs felvértezve az igazsággal azt jelenti, hogy nem normális a lelkiismerete és az értelme. Lehet, hogy megért néhány doktrínát, és olyasmiket mond, hogy: „Teremtett lény vagyok, és alá kell vetnem magam Istennek. Ilyen indítékkal kell rendelkeznem.” Lehet, hogy szavakban megérti ezt, és harsogni tudja a szlogeneket, amikor azonban ténylegesen történik valami, nem tudja elfogadni és alávetni magát annak, még akkor sem, ha nagyon jól tudja, hogy azt Isten vezényelte. Vajon miért van ez így? Azért, mert az emberek lázadóak, a romlott beállítottságuk nincs megoldva, és teljes mértékben képesek elárulni Istent. Ez a helyzet valósága. Ha az emberek nincsenek elegendő igazsággal felvértezve, akkor az életük ilyen szánalmas lesz. Vajon akik lázadnak Isten ellen, akik képtelenek alávetni magukat Istennek, és elfogadni az Ő vezénylését és intézkedéseit, azok nem is istenhívők? Miért nem tudják alávetni magukat Isten vezénylésének és intézkedéseinek? Azért, mert nem fogadják el az igazságot, és nem hisznek abban. Hát nem tény ez? (De igen.) Vannak, akik azt mondják egy bizonyos emberről: „Arrogáns és önelégült. Ha valami felmerül, ő mindig ellenáll. Mindig kifogásokat keres és szőrszálhasogató. Nem hisz Isten létezésében, sem Isten vezénylésében és intézkedéseiben, ezért nem tudja alávetni magát Istennek.” Másrészt azonban hisz abban, hogy ezek Isten vezénylései és intézkedései; hogy ezt a helyzetet Isten állította elébe; hogy Isten meg akarja tisztítani őt, és azt akarja, hogy ezáltal elnyerje az igazságot. Akkor vajon alá tudná-e vetni magát? Akkor fel tudna-e hagyni a lázadással, és vissza tudná-e tartani magát attól, hogy elárulja Istent? Vajon el tudná-e fogadni ezt Istentől? Nem, nem tudná. Vajon miért nem? Mert az ember nem rendelkezik ezekkel az igazságvalóságokkal. Túlságosan csekély a jelenlegi érettségetek. Így egyelőre Isten nem tesz próbára benneteket. Ez az alapvető ok. Mert amint próbára tenne benneteket, mindannyian kimutatnátok az igazi éneteket, és kirekesztene benneteket, a Sátán pedig nevetne. Hát nem ez a valóság? Pillanatnyilag túlságosan csekély az érettségetek. Tudtok doktrínáról beszélni, szlogeneket szavalni, és képesek vagytok világosan látni mások problémáit, a saját állapototokat azonban nem ismeritek; nem vagytok tisztában azzal. Vajon Isten próbára tenne-e benneteket ilyen állapottal és érettséggel? Még nem jött el az ideje annak, hogy a tökéletesítés munkáját elvégezze rajtatok; nem vagytok felkészülve arra.

Az Isten vezénylésének és intézkedéseinek való alávetettség a legalapvetőbb lecke, amellyel Isten minden egyes követője szembesül. Ez egyben a legmélyrehatóbb lecke is. Amilyen mértékben képes vagy alávetni magadat Istennek, olyan mértékű az érettséged, és olyan mértékű a hited is – ezek a dolgok összefüggenek egymással. Vajon milyen igazságokkal kell felvértezned magad, hogy elérd a teljes mértékű alávetettséget? Először is, nem támaszthatsz semmilyen követelést Istennel szemben – ez az igazság. Hogyan tudod gyakorlatba ültetni ezt az igazságot? Amikor követelést támasztasz Istennel szemben, akkor használd ezt az igazságot arra, hogy elgondolkodj és önvizsgálatot gyakorolj. „Milyen követeléseim vannak Istennel szemben? Összhangban vannak-e azok az igazsággal? Észszerűek-e? Honnan fakadtak? Vajon a saját képzelődéseimből fakadtak, vagy a Sátántól kaptam ezeket a gondolatokat?” Valójában egyik sem. Ezeket az elgondolásokat az emberek romlott beállítottságai idézik elő. Boncolgatnod kell az észszerűtlen követelések mögött meghúzódó indítékokat és vágyakat, és meg kell nézned, hogy azok illeszkednek-e a normális emberi mivolt észjárásához. Mire kellene törekedned? Ha olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, akkor arra kell törekedned, hogy Péterhez hasonlóan követő legyél. Péter azt mondta: „Ha Isten játékszerként bánna velem, hát hogy ne lennék készséges és hajlandó?” Vannak, akik nem értik meg, amit Péter mondott. Azt kérdezik: „Mikor bánt Isten valaha is játékszerként az emberekkel, és adott át minket a Sátánnak? Én nem láttam ezt. Isten csodálatos volt velem, annyira könyörületes. Isten nem ilyen Isten. Isten jobban már nem is szerethetné az embereket, miért bánna játékszerként velük? Ez nem felel meg az igazságnak. Ez Isten félreértése, és nem igaz ismeret Istenről.” De vajon honnan fakadtak Péter szavai? (Az Istenről való ismeretéből fakadtak, amelyet mindenféle megpróbáltatáson keresztül szerzett.) Péter annyi megpróbáltatáson és finomításon ment keresztül. Félretette minden személyes követelését, tervét és vágyát, és nem követelte Istentől, hogy bármit is tegyen. Akkor már nem voltak saját gondolatai, és teljesen átadta magát. Azt gondolta: „Isten bármit megtehet, amit csak akar. Próbára tehet engem, fenyíthet engem, megítélhet és megfenyíthet engem. Létrehozhat engem megmetsző helyzeteket, megedzhet, betehet az oroszlánbarlangba vagy a farkasok odújába. Bármit is tesz Isten, az helyes, és én mindennek alávetem magam. Minden, amit Isten tesz, az igazság. Nem lesz semmilyen panaszom vagy választásom.” Hát nem teljes mértékű alávetettség ez? Van, amikor az emberek azt gondolják: „Minden, amit Isten tesz, az igazság, akkor miért nem fedeztem fel semmilyen igazságot abban, amit Isten tett? Úgy tűnik, hogy néha még Isten is tesz olyasmit, ami nincs összhangban az igazsággal. Isten is téved néha. De mindegy, mi történik, Isten akkor is Isten, úgyhogy alávetem magam!” Vajon teljes mértékű-e ez a fajta alávetettség? (Nem.) Ez szelektív alávetettség; ez nem igazi alávetettség. Ellentétben áll azzal, ahogyan Péter gondolkodott erről. Ha játékszerként bánik veled, nem kell megmagyaráznia neked az okát, és nem kell igazságosnak és észszerűnek tűnnie számodra. Bárhogyan lehet bánni veled; nem kell megbeszélni veled a dolgokat, illetve elmagyarázni a tényeket és okokat. Ha a dolgok nem haladhatnának a jóváhagyásod nélkül, akkor vajon játékszerként bánnának veled? Nem – ez azt jelentené, hogy teljes emberi jogokat és szabadságot kapnál, valamint teljes mértékű tiszteletben részesülnél. Azt jelentené, hogy emberként bánnak veled, nem pedig játékszerként. Mi az a játékszer? (Olyasvalami, ami nem autonóm és nincsenek jogai.) De vajon csak olyasvalami, aminek nincsenek jogai? Hogyan lehet gyakorlatba ültetni Péter szavait? Tegyük fel például, hogy már egy ideje keresgélsz egy bizonyos témában, de még mindig nem értetted meg Isten szándékát. Vagy tegyük fel, hogy több mint húsz éve hiszel Istenben, és még mindig nem tudod, miről van szó. Ilyen helyzetben nem kellene-e alávetned magad? Alá kell vetned magad. És vajon min alapszik ez az alávetettség? Azon alapszik, amit Péter mondott: „Ha Isten játékszerként bánna velem, hát hogy ne lennék készséges és hajlandó?” Ha mindig az emberi elképzelések és képzelődések szerint közelíted meg Istent, és azokkal méred mindazt, amit Isten tesz, azokkal méred Isten szavait és munkáját, akkor ez vajon nem Isten beskatulyázása-e, nem Istennel szembeni ellenállás-e? Vajon mindaz, amit Isten tesz, illeszkedik-e az ember elképzeléseihez és képzelődéseihez? És ha nem, akkor vajon emiatt nem fogadod el és nem engedelmeskedsz annak? Ilyenkor hogyan kellene keresned az igazságot? Hogyan kellene követned Istent? Ez összefügg az igazsággal; a választ Isten szavaiban kellene keresni. Ha az emberek hisznek Istenben, akkor ragaszkodniuk kellene a teremtett lényi helyükhöz. Függetlenül attól, hogy megfelelő-e az idő, függetlenül attól, hogy Isten rejtve van-e előtted vagy megjelent neked, függetlenül attól, hogy érzed-e Isten szeretetét vagy sem, tudnod kell, hogy mik a feladataid, a kötelezettségeid és a kötelességeid – meg kell értened ezeket a gyakorlásról szóló igazságokat. Ha még mindig ragaszkodsz az elképzeléseidhez, mondván: „Ha világosan látom, hogy ez összhangban van az igazsággal és a gondolataimmal, akkor alá fogom vetni magam; ha nem világos számomra, és nem vagyok biztos abban, hogy ezek Isten cselekedetei, akkor előbb várok egy kicsit, és akkor vetem alá magam, amikor megbizonyosodtam arról, hogy ez Isten műve”, akkor vajon olyasvalaki vagy-e, aki aláveti magát Istennek? Nem. Ez feltételes alávetettség, nem pedig abszolút, teljes alávetettség. Isten munkája nem egyeztethető össze az emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel; a megtestesülés nem egyeztethető össze az emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel, az ítélet és fenyítés pedig különösképpen nem. Az emberek többsége tényleg nehezen fogadja el, és veti alá magát annak. Ha nem tudod alávetni magad Isten munkájának, akkor vajon képes vagy-e teljesíteni teremtett lényi kötelességedet? Ez egyszerűen lehetetlen. Vajon mi a teremtett lény kötelessége? (Hogy megálljon a teremtett lényi helyzetben, fogadja el Isten megbízatását, és vesse alá magát Isten intézkedéseinek.) Így van, ez képezi annak gyökerét. Akkor vajon nem könnyű-e megoldani ezt a problémát? Megállni a teremtett lényi helyzetben, és alávetni magad a Teremtőnek, a te Istenednek – ez az, amit minden teremtett lénynek a leginkább be kellene tartania. Sok olyan igazság van, amelyet nem értesz meg, vagy amelyről nem tudsz. Nem vagy képes felfogni Isten szándékait, így nem fogod elfogadni az igazságokat, és nem fogod alávetni magad azoknak – így van-e? Például nem értesz meg bizonyos próféciákat, ezért nem ismered el, hogy azok Isten szavai? Ezt nem tagadhatod. Ezek a szavak mindig Istentől érkező szavak maradnak, és magukban foglalják az igazságot. Még ha nem is érted meg azokat, akkor is Isten szavai. Ha Isten bizonyos szavai nem teljesedtek be, az vajon azt jelenti-e, hogy azok nem Isten szavai, hogy nem az igazság? Ha azt mondod: „Ha nem teljesedett be, akkor valószínűleg nem Isten szava. Valószínűleg meghamisították”, miféle hozzáállás ez? Ez lázadó hozzáállás. Józan ésszel kell rendelkezned. Mi az a józan ész? Min alapszik az, hogy józan eszed van? Azon alapszik, hogy a teremtett lényi helyeden állsz, és aláveted magad a Teremtőnek, a te Istenednek. Ez az igazság; egy örökké változhatatlan igazság. Vajon az Istennek való alávetettségnek azon kell-e alapulnia, hogy ismered-e és megérted-e Isten szándékait, illetve hogy Isten megmutatta-e neked az Ő szándékait vagy sem? Muszáj ezeken alapulnia? (Nem.) Akkor min alapszik? Az alávetettség igazságán alapszik. Mi az alávetettség igazsága? (Megállni a teremtett lényi helyeden, és alávetni magad a Teremtőnek.) Ez az alávetettség igazsága. Akkor vajon szükség van-e arra, hogy elemezd, mi helyes és mi helytelen? Át kell-e gondolnod azt, hogy Isten helyesen cselekedett-e vagy sem ahhoz, hogy elérd a teljes mértékű alávetettséget? Ahhoz, hogy alávesd magad, szükség van-e arra, hogy Isten világosan, alaposan elmagyarázza az igazságnak ezt az aspektusát? (Nem, nincs szükség arra.) Függetlenül attól, hogy mit tesz Isten, neked gyakorolnod kellene az alávetettség igazságát – ez elegendő. Vannak, akik hihetetlenül okoskodóak, és állandóan összekuszálják a dolgokat. Mindig azon gondolkodnak: „Hát nem Isten az igazság? Nem Isten a Teremtő? Miért tesz Isten olyasmit, amit nem tudok megérteni? Miért nem magyarázza el nekem világosan a dolgokat? Ha nem magyarázta el, akkor hogyan tudom gyakorlatba ültetni azt? Vajon nem azért nem vagyok-e képes alávetni magam Neki, mert nem tudom megérteni? Nem lesz késztetés bennem arra, hogy alávessem magam, ha nem tudom megérteni!” Hát nem lázadás ez? Késztetés kell neked ahhoz, hogy alávesd magad? Nem, nem kell. Csak egyszerű racionalitásra van szükséged, amely azt mondja: „Bárminek alávetem magam, ami Istentől származik. Ha Isten szavai beteljesednek, akkor alávetem magam, és dicsőítem Istent; ha Isten szavai nem teljesednek be, akkor is az Ő szavai, és nem válnak emberi szavakká csak azért, mert nem teljesedtek be. Nekem csak alá kell vetnem magam, ítélkezés nélkül. Isten mindig az én Istenem marad.” Ez az, ahogyan megállsz a teremtett lényi helyeden. Amikor úgy érzed, hogy az emberek csak játékszerek vagy hangyák Isten szemében, akkor vajon ilyen érvek, ilyen valóságigazságok birtokában is zaklatottnak fogod-e érezni magad? Kisebbrendűnek fogod-e érezni magad? (Nem.) Most már nem fogod kisebbrendűnek érezni magad, mert Isten emberként bánik veled, és még mindig van státuszod Őelőtte. Isten felemelt téged. Ezért nem érzed magad kisebbrendűnek. Ha Isten nem emelt volna fel, ha állandóan metszene és fegyelmezne téged, akkor boldogtalannak éreznéd magad. Ha ilyen boldogtalannak érzed magad, az olyan probléma, amelyet kezelni kell. Gyakran az emberek azért érzik így magukat, mert túl sok nehézség van bennük; mindig követeléseik vannak Istennel szemben, és mindig azt gondolják: „Emberi lényként kell bánnod velem. Tisztelned kell engem, és nagyra becsülnöd, gondolnod kell rám, és megértőnek kell lenned a gyengeségeimmel szemben. Elnézőnek kell lenned. Csekély az érettségem, és hiányzik belőlem az éleslátás. Korábban még nem végeztem ilyen munkát.” Mindig rengeteg kifogásuk van, és egyáltalán nem vetik alá magukat. Az alávetettség igazságáról szóló mai beszélgetés után vajon egyáltalán valós okok-e ezek a kifogások? Egyetlen kifogás sem valós ok. A te felelősséged, kötelezettséged és kötelességed az, hogy alávesd magad.

Az embereknek könnyű alávetniük magukat, ha nincsenek gondjaik. Amikor azonban gondok merülnek fel, képtelenek alávetni magukat. Ez esetben mit lehet tenni? Imádkozniuk kell, és keresniük az igazságot, hogy megoldják ezt a nehézséget. Attól, hogy valaki nemes embernek érzi magát, akit Isten felemelt, odáig, hogy alantas játékszernek érzi magát, aki Isten szemében érdemtelen, egy senki, egy értéktelen nyomorult, és képes boldogan alávetni magát Istennek, és egyáltalán nem támaszt követeléseket Vele szemben – vajon mennyi időre van szükség ahhoz, hogy valaki ilyen tapasztalati szintet érjen el? (Utolsó hét éve során Péter több száz megpróbáltatáson ment keresztül. Ha valaki nem törekszik az igazságra, akkor nem fog ilyen szintet elérni, akárhány évig is hisz.) Ez nem a hitben eltöltött évek számától függ, hanem inkább attól, hogy valaki törekszik-e az igazságra, és képes-e felhasználni az igazságot a romlott beállítottság problémájának megoldására. Mindez attól függ, hogy mire törekszel. Vannak, akik csak hírnévre és státuszra törekszenek, folyton meg akarják mutatni magukat, és ki akarnak tűnni a tömegből. A legkisebb kudarccal vagy sikertelenséggel szembesülve is összeomlanak, negatívvá és bénulttá válnak. Vannak, akik szeretnek tisztességtelen előnyökhöz jutni, de nem szeretik az igazságot; örülnek, ha más kárából hasznot húztak, nem szomorkodnak, és nem zavarja őket, ha nem nyerték el az igazságot. Vannak, akik közömbösek a hitükben, ha nincs semmilyen státuszuk, és mindenkinél energikusabbak, ha megvan ez a státuszuk; akkor soha nem érzik magukat negatívnak, és boldogan halálra dolgozzák magukat. Egyszerűen nem törődnek azzal, hogy gyakorolják az igazságot, és az alapelvek szerint cselekedjenek, ennek következtében pedig sok, hitben eltöltött év után sincs tapasztalati tanúságtételük. Irigykednek és sajnálkoznak, amikor látják, hogy másoknak, akik pár éve hívők, csodálatos tapasztalati tanúságtételük van, de miután ez az érzés elmúlik, mégsem törekednek az igazságra. Ha valaki nem összpontosít az igazságra való törekvésre, ha nem használja az igazságot a problémák megoldására, akkor bármennyi éve is hisz, az semmit sem ér. Akik nem törekednek az igazságra, azokat Isten soha nem tudja tökéletesíteni. Pétert több száz megpróbáltatáson keresztül tökéletesítette – vajon nem kell-e nektek is több száz megpróbáltatáson keresztülmennetek? Hány megpróbáltatáson mentetek már keresztül mindezidáig? Ha nem is több százon, akkor talán csak százon? (Nem. Még nem.) Pétert több száz megpróbáltatáson keresztül tökéletesítették, így ha még egyetlen megpróbáltatáson sem mentetek keresztül, vagy ha csak százon, akkor a ti tapasztalatotok meg sem közelíti az övét. Hiányzik az érettséged. Nem kell-e erőfeszítéseket tenned az igazságra való törekvésért? És vajon hogyan kellene ezt tenned? Erőfeszítést kell tenned az igazság megértéséért és gyakorlásáért. Ne légy figyelmetlen és zavaros fejű, semmire sem gondolva komolyan, gondtalan életet élve, és egész nap csak feladatokkal foglalva le magad. Ez nem azt jelenti, hogy ha elfoglalt vagy, az probléma – ha sok a dolgod, akkor foglalatoskodnod kell; hogy ne legyél elfoglalt, az nem mindig választás kérdése. De miközben azzal foglalatoskodsz, hogy mindenről gondoskodj, akkor is törekedned kell az igazságra és az alapelvekre; akkor is meg kell próbálnod megérteni a dolgokat, és kérned kell Istentől mindazt, aminek a híján vagy. Hogyan kérsz Istentől valamit? Minden nap csendben imádkozol érte a szívedben Istenhez. Ez azt jelzi, hogy szíved mélyén vágysz az igazságra, és megvan benned az akarat hagyni, hogy Isten teljesítse a vágyaidat. Ha igaz szíved van, Isten meg fogja hallgatni az imáidat; megfelelő helyzeteket intéz és készít elő számodra, hogy tanulságokat vonhass le. Talán azt mondod: „Tényleg hiányzik az érettségem. Vajon Isten ad-e nekem egy nagyobb megpróbáltatást, ami összetör?” Nem, az lehetetlen. Isten semmiképpen nem fog ilyesmit tenni. Isten tudja a legjobban, hogy valakinek mekkora a hite, és milyen az igazi érettsége. Hinned kell ebben. Isten soha nem hagyná, hogy egy hároméves gyermek egy felnőtt terhét vállalja magára – soha! Szíved mélyén biztosnak kell lenned ebben. Azonban kérned kell Istentől. Ezzel a vágyakozással és elhatározással kell rendelkezned, és csak akkor fog Isten a kérésed szerint cselekedni. Ha mindig rettegsz és bujkálsz, félve a próbatételtől, ha mindig békés, gondtalan napokat szeretnél, akkor Isten nem fog munkálkodni benned. Ezért csak szabadon és bátran könyörögnöd kell Istenhez, őszintén fel kell ajánlanod magad, mindent át kell adnod Őneki, és csak akkor fog Isten munkálkodni rajtad. Isten bizonyára nem azért munkálkodik, hogy önkényesen gyötörje az embereket, hanem azért, hogy eredményeket és célokat érjen el. Isten nem végezne hiábavaló munkát, és nem akarná, hogy olyan terhet vállalj, amelyet nem tudsz elviselni – hinned kell ebben. Ahhoz, hogy valaki keresse a tökéletességet, hogy igyekezzen eleget tenni Istennek, és elfogadható teremtett lény legyen, elhatározásra van szüksége. Vajon milyen elhatározás ez? Az az elhatározás, hogy keresi a tökéletességet, hogy igyekszik olyan valakivé válni, aki az igazság és az emberi mivolt birtokosa, hogy olyanná váljon, aki szereti Istent, és tanúságot tesz Őróla. Ez az, amiben Isten a leginkább örömét leli. Ha nincs meg ez az elhatározásod, hanem megelégszel csupán azzal, hogy azt mondod: „El vagyok foglalva a kötelességemmel. Terhet vállalok, munkát végzek, és prédikációkat hallgatok. Nem maradok le senkitől”, akkor semmilyen kilátásod sincs. Legfeljebb munkás vagy, de nem fogsz Isten népéhez tartozni. Megelégszel azzal, ahogyan a dolgok állnak, és nem vágysz a fejlődésre? Nem törekszel az igazságra, nem beszélsz az igazságról az összejöveteleken, és elbóbiskolsz, amint meghallottad a prédikációkat. Amikor azonban világi dolgokról beszélsz, akkor fecsegsz össze-vissza, és a szemed felcsillan – ezek a munkások viselkedési formái. Vannak, akiknek felcsillan a szemük, amint említésre kerül az igazság; úgy érzik, hogy túl sok minden hiányzik nekik, és ha valami jót és gyakorlatit hallanak, sietnek feljegyezni azt. Úgy érzik, túl messze vannak attól, amit Isten megkövetel, és nincs elég pozitív dolog a szívükben. Úgy érzik, hogy túl sok a sátáni méreg, és túlságosan lázadnak Isten ellen. Azt gondolják magukban: „Nem csoda, hogy Isten nem elégedett velem. Olyan messze vagyok attól, amit Ő akar, semmilyen módon sem vagyok összeegyeztethető Istennel, és túlságosan félreértem Őt. Mikor leszek képes arra, hogy eleget tegyek Isten szándékainak?” Kötelességükben nem késlekednek azzal, hogy megpróbáljanak rájönni ezekre a dolgokra, és gyakran járulnak Isten elé csendes imában: „Istenem, kérlek, tegyél próbára. Arra kérlek, hogy fedj fel engem, engedd, hogy megértsem az igazságot, hogy elnyerjem az igazságvalóságot, és megismerjelek Téged. Kérlek, fegyelmezz, ítélj meg és fenyíts meg engem.” Amikor vállalják ennek a terhét, akkor mindig szem előtt tartják azt. Mindig szomjazzák az igazságot, és így Isten elkezd munkálkodni rajtuk. Úgy rendez el néhány embert, eseményt és dolgot, mindenféle helyzetet, hogy minden nap tanulhassanak azokból valamit. Hát nem szerencsések-e akkor ők? Miért volt képes Péter több száz megpróbáltatást kiállni? Mert törekedett az igazságra, nem félt Isten megpróbáltatásaitól, és hitt abban, hogy Isten megpróbáltatásai az emberek megtisztítását szolgálják. Hitt abban, hogy ez az út képes tökéletesíteni az embereket, és hogy ez az egyetlen igaz út. Ezért imádkozott, ezért hozott áldozatot, és ennek szentelte magát; ezért munkálkodott benne Isten. Jelentheti ez vajon azt, hogy Isten kiválasztotta Pétert, hogy elhatározta, hogy próbára teszi és tökéletesíti őt? Pontosan így van. Amikor Isten kiválaszt valakit, akkor van célja és vannak alapelvei – ez visszavonhatatlan. Vajon miért nem képes az emberek többsége elnyerni ezt a fajta munkát Istentől? Mert nem törekszenek az igazságra, és nincs meg bennük ez az elhatározás, és ezért nem munkálkodik bennük Isten. Isten senkit sem kényszerít. Ha Isten tökéletesíteni akar valakit, az csodálatos dolog, és bármilyen fokú szenvedést megér. Az emberek többségében azonban nincs meg ez az elhatározás, csak elmenekülnek és elbújnak, ha megpróbáltatásokkal és nehézségekkel szembesülnek. Vajon Isten kényszeríteni fog-e valakit, aki ilyen? Vannak, akik nem törekednek az igazságra, és még ahhoz sincs bátorságuk, hogy szemtől-szembe lássák Krisztust. Azt mondják: „Nem tudnám, mit mondjak, ha meglátnám Krisztust. Nem ismerek semmilyen igazságot, és azt sem tudom, hogy hogyan beszéljek. Nem lenne-e megalázó, ha Krisztus meglátná, hogy mi a baj velem? Nem bírnám elviselni, ha megmetszenének. Kerülnöm kellene Istent, és tiszteletteljes távolságban kellene maradnom Tőle. Ha mindig kapcsolatban lennék Istennel, és mindig Előtte élnék, akkor Ő átlátna rajtam, és megvetne engem. Kirekesztene, és többé nem lenne jó rendeltetési helyem.” Vajon így mennek a dolgok? (Nem.) Vannak, akik ilyen elgondolásokat táplálnak. Vajon Isten követelne-e bármit is egy ilyen embertől? (Nem, nem követelne.) Tehát bármire is törekszel, bármeddig is terjed az elhatározásod, Isten addig a pontig fog tökéletesíteni téged. Ha nem törekedsz az igazságra, hanem mindig elrejtőzöl Isten elől, és eltávolodsz Tőle, mindig elrejtve Előle a gondolataidat, akkor vajon mit mondott Isten az olyan emberekről, mint te? („Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé” (Máté 7:6).) Nem szereted az igazságot, és elrejtőzöl Isten elől, azonban azt hiszed, hogy Ő ragaszkodik ahhoz, hogy próbára tegyen és tökéletesítsen téged? Tévedsz. Ha nem vagy a megfelelő ember, akkor semennyi könyörgés és ima nem fog segíteni. Isten nem teszi ezt; Isten nem kényszeríti az embereket. Ez az Ő természetének egyik aspektusa. Azt akarja, hogy azok, akik törekednek az igazságra, olyanok tudjanak lenni, mint Péter, Jób és Ábrahám; hogy az élet helyes útjára léphessnek, ahogyan azt Isten megköveteli; hogy az istenfélelem és a rossz kerülésének útjára léphessnek, és végül elnyerjék az igazságot és tökéletessé váljanak. Isten reméli, hogy megnyeri az ilyen embert, de vajon kényszeríteni fog-e Isten, ha te magad nem keresed azt? Nem. Isten soha senkit nem kényszerített. A Szentlélek nem fog állandóan mozgatni, megragadni téged, és nem engedni el, nincs szándékában az, hogy meg se álljon, amíg nem tökéletesített téged. Az igazat megvallva, Isten semmiképpen sem fog ilyesmit tenni. Ez az Ő hozzáállása. Isten csak reméli, hogy végül, amikor a munkája beteljesedik, több olyan embert nyer meg, mint Jób, Péter és Ábrahám. De hogy valójában hány ember törekszik az igazságra, és végül Isten hányat nyer meg, azt Ő nem fogja erőltetni. Hagyja, hogy a dolgok maguktól alakuljanak – ez Isten gyakorlati munkájának egyik oldala. Isten nem határozott meg egy konkrét számot – hogy tíz, húsz, ezer, kétezer vagy akár tízezer legyen. Nem volt semmilyen kikötése ezzel kapcsolatban. Isten csak így folytatja tovább, igazi munkát végez, és valóban az emberek között jár. Így munkálkodik és így beszél, az igazsággal kapcsolatos munka minden aspektusát elvégezi, olyan munkáét, amely az emberiség javát szolgálja. Ez az a munka, amelyet továbbra is végez a megfelelő emberekben, azokban, akik vágyakoznak az igazságra. Végül azok, akikben megvan az elhatározás, és törekednek az igazságra, tökéletessé válnak. Ők a legáldottabbak, és ők azok, akik örök életet nyernek. Ez kellően bizonyítja, hogy Isten mindenkivel szemben igazságos, és senkivel sem bánik igazságtalanul. Nem véletlen az, hogy ma mindannyian képesek vagytok követni Istent – ezt Isten már rég eleve elrendelte. Isten eleve elrendelte az emberek családját, azt, hogy mikor születnek meg, a környezetet, amelyben felnőnek, a képességüket, adottságaikat, készségeiket és környezetüket – mindezeket a dolgokat. Miben látják majd meg végül az emberek Isten igazságosságát? Végső soron az, hogy képesek-e életben maradni és csodaszép rendeltetési helyet nyerni, az saját törekvéseiken és az általuk fizetett áron múlik. Hogy Isten eleve elrendelte ezeket, az az egyik aspektus, de az emberek együttműködése is elengedhetetlen. Isten az alapján határozza meg az emberek sorsát, hogy milyen utat választanak, és hogy birtokában vannak-e az igazságnak, vagy sem. Ez az Ő igazságossága.

Mindenki látta a megtestesült Isten gyakorlati oldalát. Isten minden egyes emberrel igazságosan és méltányosan bánik. Láttad ezt, mások is látták, mindannyian láttátok. A megtestesült Isten egy közönséges ember. Egyeseknek elképzeléseik vannak, amikor meglátják Krisztust, és azt gondolják: „Olyan normálisnak, olyan jelentéktelennek tűnik. Valóban ez lehet a megtestesülés? Én nem hiszek Benne – semmiképpen sem tudok hinni Benne.” Vagy csak vonakodva követik Őt, fenntartásokkal hisznek Benne, és magukkal hordozzák az elképzeléseiket. Mások, akik meglátják Krisztust, rendelkeznek némi értelemmel, és azt gondolják: „A megtestesülés egy közönséges ember, de Ő képes kimondani az igazságot és életet adni az embereknek, ezért Istenként kellene bánnom Vele. Elfogadom és gyakorolom az Ő szavait, mint az igazságot, mint a Teremtő szavait. Követni fogom Őt.” Ezek az emberek végül tökéletessé válnak, és elnyerik az igazságot. Milyen emberek nyerik el végül az igazságot? Azok, akik törekednek az igazságra. Isten minden nap öntözgeti, táplálja, pásztorolja az Ő választott népét, és munkálkodik benne. Prédikálok és beszélgetek, a Szentlélek munkálkodik Isten választott népében, és mindenki részesül öntözésben és táplálékban. Senki sem részesül különleges bánásmódban, mindazok, akik részt vesznek a gyülekezeti életben, és végzik a kötelességüket, ily módon mindennap élvezik Isten munkáját. Mindenkivel egyformán bánok. Bárki is kérdez, én válaszolok, nem nyújtok különleges gondoskodást, nem hozok létre különleges helyzeteket, nem próbálok sürgetni vagy bátorítani senkit Szentlélek általi extra megvilágosodást és megvilágítást adva, vagy jeleket és csodákat mutatva. Isten nem tesz semmi ilyesmit. A Kegyelem Korában Isten sok jelet és csodát mutatott, hogy megbocsássa az emberek bűneit, és rávegye őket, hogy a bűnbánat útjára térjenek, hogy higgyenek Istenben, és ne kételkedjenek Őbenne. A munka jelenlegi szakasza teljes egészében az igazság közléséből áll, hogy az emberek meg tudják érteni az igazságot, és igaz hitet fejlesszenek ki. Nem számít, mennyit szenvedtél, ha végül elnyerted az igazságot, akkor olyasvalaki vagy, aki tökéletessé vált és megmarad. Ha nem nyered el az igazságot, akkor hiába keresel bármilyen okot is. Lehet, hogy azt mondod: „Isten semmilyen csodát sem tett, így nem tudtam hinni”, „Isten mindig olyan igazságokat mondott ki, amelyek meghaladtak engem, így nem tudtam hinni”, vagy „Isten túl gyakorlati, túl normális volt, így nem tudtam hinni.” Ezek mind a te problémáid. Ugyanúgy részesültél az igazságból, mint a többiek – vajon őket miért tökéletesítették, míg téged kirekesztettek? Miért nem nyerted el az igazságot? Ez a te ítéleted: Azért, mert nem törekedtél az igazságra. Ebben az utolsó szakaszban Isten csak a szavak munkáját végzi. Gyakorlatilag szavakat használ az emberiség megítélésére és megtisztítására; nem mutat jeleket és csodákat. Ha Isten csodáit akarod látni, akkor menj vissza kétezer évvel ezelőttre, hogy lásd az Úr Jézus csodáit abban a korban. Ne legyél hívő ebben a korban. Elfogadtad Isten ítélő munkáját, így ne várj csodákra. Isten nem hajtja végre azokat. Vajon észszerű ez? (Igen.) Ez igazságos és észszerű. Ha törekszel az igazságra, Isten nem fog igazságtalanul bánni veled. Ha nem törekszel az igazságra, hanem csak munkavégzésre törekszel, mindig hűségesen munkálkodva a végsőkig, akkor Isten hagyja, hogy megmaradj, és kegyelemben részesít. De ha nem vagy képes a végsőkig munkát végezni, akkor ki leszel rekesztve. Mit jelent a kirekesztés? Pusztulást jelent! Ez igazságos és észszerű, és ebben nincs igazságtalan bánásmód az emberekkel. Mindez Isten szavain és az igazságon alapszik. Mindezek fényében vajon nem az-e a legfontosabb, hogy az emberek milyen utat választanak? Milyen útra törekszel, milyen emberré igyekszel válni, milyen tevékenységbe kezdesz, mit remélsz, mit kérsz Istentől, milyen a hozzáállásod Istenhez, és milyen a hozzáállásod Isten szavaihoz, amikor Előtte állsz: mindezek nagyon fontosak. Mondd csak, vajon a jelek és csodák mutatása tökéletesíti-e az embereket? Például, ha közlekedési balesetet szenvedsz, és Isten megment, az tökéletesíthet-e téged? Ha egyszer meghaltál és feltámadtál, az tökéletesíthet-e téged? Vagy ha álmodban felmentél a mennyek országába, és megláttad Istent, az tökéletesíthet-e téged? (Nem.) Ezek nem helyettesíthetik az igazságot. Tehát a munkának ebben az utolsó szakaszában, amely a munkának az a szakasza, amelyben Isten irányítása befejeződik, Ő szavakat használ, hogy tökéletesítse az embereket, hogy felfedje őket. Ez Isten igazságossága. Ha Isten szavai tökéletesítettek, akkor senki sem tehet panaszt, hogy Ő megtartott téged, és a Sátán sem vádolhat azért, hogy megtartottak. Isten ilyen embert akar. Isten annyi szót adott, hogy ha a végén semmit sem nyersz, az vajon kinek a hibája lesz? (A miénk.) A saját hibád, amiért a rossz utat választottad. Nagyon fontos, hogy az emberek milyen utat választanak. Vajon miért? Mert ez határozza meg a rendeltetési helyüket. Ezért nem kellene állandóan megpróbálnod rájönni arra, hogy beteljesedtek-e a próféciák, mutatott-e Isten jeleket és csodákat, mikor fog Isten ténylegesen eltávozni a földről, és hogy szemtanúja tudsz-e lenni annak, amikor elhagyja a földet. Nem válna hasznodra, ha rájönnél erre; ez nem befolyásolja a rendeltetési helyedet vagy a tökéletesítésedet. Mi számít tehát neked? (Az út, amelyen hittel járok.) Az út, amelyen jársz, befolyásolja azt, hogy lehet-e téged tökéletesíteni, vagy sem. Mi az az igazság, amelybe leginkább be kell menned a tökéletesítésre való törekvésed során? Az Istennek való alávetettség igazsága. Az Istennek való alávetettség a legnagyobb, a legfontosabb igazság, és lényegében az igazságra való törekvés ugyanaz, mint az Istennek való alávetettségre való törekvés. Egész életedben az Istennek való alávetettségre kell törekedned, az Istennek való alávetettségre való törekvés ezen útja pedig az igazságra való törekvés útja. Vajon miért kell egész életedben az Istennek való alávetettségre törekedned? Mert az Istennek való alávetettségre való törekvés folyamata a romlott beállítottság megoldásának folyamata. Miért kell megoldanod a romlott beállítottságot? Mert a romlott beállítottság ellentétben áll Istennel. Ha sátáni beállítottság szerint élsz, akkor a lényeged a Sátántól, az ördögöktől való, az Istennek való alávetettségre való törekvés pedig megköveteli, hogy megoldd romlott beállítottságod problémáját. Ez döntő fontosságú! Mindaddig, amíg romlott beállítottságod van, és amíg egy kis része is megoldatlan marad, ellentétben leszel Istennel, Isten ellensége leszel, és képtelen leszel alávetni magad Neki. Amilyen mértékben megoldódik romlott beállítottságod, olyan mértékben veted alá magad Istennek; amilyen arányban megoldódik romlott beállítottságod, olyan arányban veted alá magad Istennek.

Ezen az összejövetelen nem beszéltünk Isten megismeréséről. Isten megismerése a romlott beállítottságod megoldásának folyamatán keresztül, valamint a tökéletesítésre való törekvés által fokozatosan valósul meg, hogy elérd az Istennek való alávetettséget. Az Isten megismerésére való törekvés önmagában is nagyon mélyreható lecke lenne, ezért nem beszéltünk róla. Most olyan témákról beszélünk, amelyek szorosan kapcsolódnak az emberek gyakorlásához, életéhez, törekvéseihez és az általuk bejárt utakhoz. A romlott beállítottságaid megoldására való törekvés során fokozatosan megérted Istent, és megismered az Ő szándékait. Vajon nem akkor van-e több ismereted Istenről, ha képes vagy megérteni az Ő szándékait? (De igen.) Akkor van némi valós ismereted Istenről. Miért vagy képes elérni az Istennek való alávetettséget, amikor követed Őt? Mert ismered az Ő szívét, és megérted az Ő szándékait; megérted, hogy Isten milyen normákat és alapelveket követel meg tőled, és mik az Ő céljai. Vajon ez a megértés nem tartalmaz-e némi ismeretet Istenről? (De igen.) Ez fokozatosan valósul meg, és mindez összefüggésben van egymással. Ha csupán Isten megismerésére törekszel, akkor küszködni fogsz. Lehet, hogy azt mondod: „Egyebet sem teszek látástól vakulásig, mint hogy Isten megismerésére törekszem. Utánanézek, honnan jönnek a virágok, miért térdelnek le a bárányok a tejért, míg a borjak nem. Mindezt tanulmányozom, és így fogom megismerni Istent.” Vajon elérheted-e Isten megismerését csak azáltal, hogy mindezt kutatod? Semmiképpen sem. Az igazság nem a kutatásból származik, hanem csak tapasztalat által lehet igazán megismerni. A kutatásnak semmi haszna sincs. Tudod, hogy mindent Isten teremtett, és ez csodálatos, így már van némi ismereted Istenről. De vajon mire kellene összpontosítanod? Törekedned kell az igazságra, meg kell oldanod a romlott beállítottságodat, és el kell érned az Istennek való alávetettséget. E törekvés során apránként sok mellékkérdésre választ kapsz majd, és módot találsz a gyakorlásodra és belépésedre. Minél alaposabban megoldódik a romlott beállítottságod, annál könnyebb lesz számodra gyakorolni az igazságot és elérni az Istennek való alávetettséget. Amint az embereket már nem korlátozza többé a romlott beállítottságuk, valóban szabaddá és felszabadulttá válnak, már nem megterhelő, hanem nagyon könnyű bármely igazság gyakorlatba ültetése. Hát nem vált-e életükké az igazság?

2017. október 1.