Isten szuverenitásának megismerése nagyon mély tanítás. Ahhoz, hogy valaki meglássa Isten mindenek feletti szuverenitását, rendelkeznie kell lelki megértéssel, és sok igazságot is fel kell fognia. Isten megértését illetően az emberek nagyon gyakran szűklátókörűek, és csak azt nézik, ami előttük van. Mindig a jóról és a rosszról, a helyesről és a helytelenről, a feketéről és a fehérről alkotott nézeteik alapján, vagyis emberi elképzelések és képzelgések alapján ítélik meg Istent, és azt mondják, hogy Isten rosszul tette ezt, vagy rosszul tette azt. De mi az, hogy helyes? Mindaddig, amíg Isten tesz valamit, addig az helyes. Helyes-e, ha Isten elpusztít embereket? (Igen.) Isten felemelt és gazdaggá tett egy fajt, de te úgy érzed, hogy ennek a fajnak nem kellene gazdagnak lennie. Miként vált akkor gazdaggá? A zsidók szembeszálltak Istennel, ezért az emberek szerint, miután Isten megharagudott és megátkozta őket, ki kellett volna irtania őket. De ez csak emberi elképzelés és képzelgés. Miután Isten megátkozta és megbüntette a zsidó népet, megengedte nekik, hogy életben maradjanak, és ígéretet tett nekik, hogy a gyökereik megmaradnak, hogy szétszóródnak a világ különböző országaiba, és hogy végül helyreállítják saját nemzetüket. Isten ígéreteit nem lehet megváltoztatni, és az Isten által kimondott büntető szavaknak is be kellett teljesedniük. Isten szuverenitása oly csodálatos. Ha Isten munkáját és az embereket érő dolgokat a jó és a rossz, a helyes és a helytelen szemszögéből próbálod megítélni, akkor el fogod utasítani azokat. Azt fogod gondolni, hogy nem tűnnek Isten munkájának, és hogy nem felelnek meg a te elképzeléseidnek és képzelődéseidnek, és el fogod utasítani azokat. Ha elutasítod azokat, hogyan tudnád nekik alávetni magad, mint igazságoknak? Lehetetlen lesz. Miért utasítják el az emberek ezeket a dolgokat? Ez az emberi elképzelések miatt van, ami azt jelenti, hogy megvannak a korlátai az emberi agy felfogóképességének, és annak, amit az emberek képesek meglátni Isten tetteiből, illetve azt, hogy megvannak a korlátai azoknak az igazságoknak, amelyeket az emberek képesek megérteni. Hogyan tudsz áttörni ezeken a korlátokon, hogy igazán megismerd Istent? El kell fogadnod az Istentől jövő dolgokat, nem szabad könnyelműen meghatároznod azokat a dolgokat, amelyekkel találkozol, és amelyeket nem érthetsz meg, és nem szabad vakon ítélkezned, ha nem tudsz megoldani valamely problémát. Ezzel az értelemmel kell az embereknek a leginkább rendelkezniük. Ha azt mondod, hogy „Isten nem így cselekszik, Isten soha nem tenne ilyet!”, akkor hiányzik belőled az értelem. Mit tudsz igazán megérteni? Ha ítéletet merészelsz alkotni Isten nevében, akkor valóban hiányzik belőled az értelem. Isten nem szükségszerűen fog pontosan úgy cselekedni, ahogyan gondolod vagy ami a képzelődéseid hatókörén belül van. Isten túl nagy, túl kifürkészhetetlen, túl mély, túl csodálatos és túl bölcs! Miért tettem hozzá a „túl” szót? Mert az emberek nem képesek kifürkészni Istent. Teremtett lény vagy, ezért ne próbáld kifürkészni Istent. Mihelyt már nem lesz ott benned ez a gondolat, rendelkezni fogsz egy kis értelemmel. Ne próbálj meg szabályokat felállítani Isten számára, és ha képes vagy arra, hogy tartózkodj ettől, akkor rendelkezni fogsz értelemmel. Sokan vannak, akik mindig szabályokat állítanak fel Isten számára, és azt mondják, hogy Istennek egy bizonyos módon kellene cselekednie, hogy Isten egészen biztosan így cselekedne, vagy Isten egészen biztosan nem így cselekedne, hogy ez egészen biztosan Isten cselekedete, és hogy valami más egészen biztosan nem Isten cselekedete. És mi a helyzet ezzel az „egészen biztosan”-nal? (Hiányzik belőle az értelem.) Azt mondod, hogy Isten túl csodálatos és túl bölcs, aztán pedig azt, hogy Isten soha nem cselekedne egy bizonyos módon. Nem ellentmondás ez? Ez nem Isten igazi ismerete. Teljesen híján van az értelemnek, ha valaki mindig a saját nézeteihez ragaszkodik, és mindig szabályokat állít fel Isten számára.

Isten most végzi a munka végső szakaszát, és senki sem gondolta, hogy Ő Kínában is megjelenhet és munkálkodhat. Az, hogy te nem tudod ezt elképzelni, nem a te szívedben lévő elképzeléseknek és képzelgéseknek, valamint a gondolkodásod korlátainak köszönhető? Amerikát, az Egyesült Királyságot vagy Izráelt esetleg mind lehetségesnek tartod, de azt egyáltalán nem tudod elképzelni, hogy Isten Kínában munkálkodna. Felfoghatatlan számodra. Messze meghaladja az emberek elképzeléseit és képzeletét, de Isten épp most kezdte el munkáját Kínában, hogy véghezvigye végső és legfontosabb munkáját. Ez túlságosan szembemegy az emberek elképzeléseivel. Mit tanultál tehát ebből? (Hogy Isten munkája nem egyezik az emberi elképzelésekkel, az csodálatos és kifürkészhetetlen.) Isten munkája messze meghaladja az emberi képzeletet, csodálatos és kifürkészhetetlen, bölcs, mély – ezek emberi szavak, amelyeket arra használnak, hogy leírják mindazt, amit Isten birtokol és ami Isten, az Ő természetét és lényegét, és ezt észszerűnek tartják. Az emberek ezekkel a szavakkal foglalják össze, hogy Isten olyan dolgokat tesz, amelyek szembemennek az emberi elképzelésekkel – Isten munkája csodálatos és kifürkészhetetlen; szembemegy az emberi elképzelésekkel. Mit tanulhatnak még ebből az emberek? Azt, hogy az emberiség korábbi elképzelései és képzelgései mind a fejük tetejére álltak. Honnan erednek hát ezek az elképzelések? Annak alapján, amit látsz, Kína szegény és elmaradott, a Kommunista Párt gyakorolja a hatalmat, a keresztényeket üldözik, nincs szabadság, nincsenek emberi jogok, a kínaiak pedig alacsonyan képzettek, a világ színpadán alantas szerepben, Kelet-Ázsia szánalmas beteg embereiként tűnnek fel. Hogyan ölthetne testet Isten Kínában, hogy elvégezze a munkáját? Vajon ez nem egy elképzelés? Most lássuk, hogy ez az elképzelés helyes vagy helytelen. (Teljességgel helytelen.) Először is, ne arról beszéljünk, hogy Isten miért munkálkodna ilyen módon, hogy vajon azért, mert alázatos és rejtve akar maradni, vagy azért, mert az ily módon végzett munka mély jelentőséggel és értékkel bír. Ne erről a szintről beszéljünk, hanem arról, hogy az így munkálkodó Isten sokban ellentmond-e az emberi elképzeléseknek. Nagyon is sokban ellentmond! Az emberek el sem tudják képzelni. Ez a Mennyország misztériuma, és senki sem ismeri. Még ha csillagászokat, földrajztudósokat, történészeket és prófétákat hívnának is, vajon képes lenne-e bárki megfejteni? Senki sem lenne képes rá, még akkor sem, ha minden rátermett embert, élőt vagy halottat összehívnának, hogy elemezzék és vizsgálják, vagy csillagászati távcsövekkel megfigyeljék és tanulmányozzák – mindez hiábavaló lenne. Mit jelent ez? Hogy az emberiség túl jelentéktelen, túl tudatlan és túl hiányos a belátása ahhoz, hogy Isten ügyeit kifürkészhesse. Ha nem tudod kifürkészni, akkor ne is törődj vele. Mi lenne a végeredmény, ha megpróbálnád? Az elképzeléseid nem egyenlőek az igazsággal, és valójában messze vannak attól, amit Isten tenni akar. Egyáltalán nem ugyanaz a két dolog. Az a kevés tudás, amivel az emberek rendelkeznek, haszontalan, alkalmatlan arra, hogy bármit is kitaláljanak, vagy bármilyen problémát megoldjanak. Most, hogy olvassátok Isten szavait, és hallgatjátok a prédikációkat és a közléseket, egy kicsit több megértés van a szívetekben? Van némi tudásotok Istenről? Lehet, hogy valaki azt mondja: „Isten nem beszéli meg velünk, hogy mit tesz, bárcsak küldene nekünk egy égi jelet, hogy megérthessük, mit szándékozik tenni, vagy megihletne egy prófétát, hogy jóslatot adjon.” Nem láthatnád, még egy égi jel segítségével sem, és egy próféta sem lenne képes arra, hogy meglássa. Az, hogy Isten mit tesz a szellemi birodalomban, az ősidők óta egészen mostanáig titok volt, és olyannyira titokzatos, hogy egyetlen ember sem tudhatja. Nem számít, milyen tehetséges a próféta, a csillagász, vagy bármely tudományág tudósa, szakértője vagy kutatója, tanulmányozhatnák akármeddig, soha nem értenék meg Isten ügyeit. Az emberek tanulmányozhatják Isten múltbeli munkáját, és talán ki tudnak szűrni belőle néhány titkot vagy jelentést, amelyeknek köze lehet ahhoz, hogy Isten miért tette azt, de azt senki sem tudja, hogy Isten mit fog tenni a jövőben, vagy hogy mik a tervei. Az embereknek ezért nem szabad azt hinniük, hogy megfigyeléssel és tanulmányozással, hosszú távú vizsgálódással és tapasztalattal, sokoldalú elemzéssel vagy sok szorgalommal és kemény munkával kifürkészhetik Istent vagy végső soron kifürkészhetik, hogyan munkálkodik. Ez lehetetlen, és soha nem fog sikerülni. Ha tehát az emberek nem tudják kifürkészni Istent, akkor mit kellene tenniük? (Alá kellene vetniük magukat.) Az emberek számára az a legészszerűbb, ha engedelmeskednek, és ez van a legjobban összhangban Isten szándékaival; az alávetettség az előfeltétel. Mi a célja? Az, hogy Isten munkájának megtapasztalása alapján jobban megismerhessék Őt, megszerezzék az igazságot, és elnyerjék az életet. Ez az, amit el kellene nyerned, ez az a kincs, amire vágynod kellene. Ami a jelentős külső eseményeket illeti, például a nemzetközi ügyeket, hogy Isten miként cselekszik, és hogyan vezeti az emberi fajt – ha sikerül megértened ezeket, akkor még jobb. Az is rendben van, ha azt mondod: „Nem igazán érdekelnek ezek a dolgok. Nincs meg hozzá a képességem vagy az elmém; engem csak az érdekel, hogy Isten miként lát el engem az igazsággal és változtatja meg a beállítottságomat”. Ha Istennek alávetett és Istent fél szívvel rendelkezel, akkor végül képes leszel elnyerni az igazságot Istentől, csakúgy mint a bölcsességet. Az igazság megváltoztatja az emberek beállítottságát; ez az élet, amelynek elnyerésére az embereknek törekedniük kell, és ez az út, amelyen járniuk kell. Mi tehát a bölcsesség, amelyet az emberek kapnak? Anélkül, hogy tudnád, képes leszel meglátni, miként tesz Isten sok mindent, miért teszi azokat a dolgokat, mik a szándékai és a céljai, és milyen elvek alapján cselekszik bizonyos dolgokat. Tudat alatt képes leszel felismerni ezt azáltal, hogy megtapasztalod Isten szavainak igazságát. Lehet, hogy ezek a szavak és dolgok túl mélyek, és nem leszel képes szavakkal kifejezni, de érezni fogod a szívedben, és valódi megértésed lesz róla, anélkül, hogy felismernéd.

Kezdjük Ábrahám történetével. Miután 85 évet élt, és még mindig nem született fia, Isten megígérte, hogy ad neki egyet. Mi volt a felesége, Sára válasza? Azt gondolta magában: „Már öreg és terméketlen vagyok. Hogyan szülhetnék fiút?” Ez vajon ez nem egy emberi elképzelés? Sára emberi elképzelésekkel mérte Isten munkáját, és így kételkedhetett, és gondolhatta lehetetlennek az ilyesmit. És mit tett ezután? Szolgálóleányát, Hágárt adta Ábrahámnak ágyasul. Mondd csak, látta Isten, hogy mit tett Sára? Isten tudta. A következő évben Hágár fiút szült, akit Izmaelnek neveztek. Amikor Ábrahám 99 éves volt, megjelent neki Jahve Isten, és megígérte neki, hogy Sára a következő évben körülbelül ugyanekkor fiút szül neki, és hogy Kánaán egész földjét örök birtokba adja neki és utódainak. A következő évben Sára fiút szült, akit Izsáknak neveztek. Mint házastárstól született fiú, Izsák lett az örökös, míg az ágyastól született Izmael nem örökölhetett. Később Hágárt és Izmaelt elűzték, és Hágár a sivatagba vitte a fiát, ahol nem volt se élelem, se víz. A halállal szembenézve Hágár így imádkozott Jahve Istenhez: „Nincs kiút. Van egy gyermekem, és élni akarok.” Jahve Isten angyalt küldött, hogy vizet adjon nekik, és életben maradtak. A sivatag később az otthonuk lett, ahol gyökeret vertek, és rengeteg utódjuk született – a mai Közel-Keleten élő emberek, például az arabok. Látod, Isten jóakarata van abban, hogy ezt megengedte. Ez egy jelentős külső esemény, amelyet senki sem tanulmányozott, de ez nem jelenti azt, hogy Isten cselekedete ne lenne jelen – jelen van. Nem arról van szó, hogy valaki titokban tett valamit, amit Isten nem látott, egészen biztosan nem. Isten jóakarata van jelen ebben. Isten megengedte és megígérte, hogy Izmael törzse fenn fog maradni, hogy egyensúlyt teremtsen a világban, és szükség esetén hasznára legyen. Mindig is harcoltak az izráelitákkal a területekért, a Gázai övezetért és Jeruzsálemért. Látnod kell Isten cselekedetét ebben a dologban. Isten tett valamit, amit az emberek rossznak látnak, és azt gondolják, hogy talán elszámította magát, vagy nem figyelt eléggé, és az emberek kihasználták a kiskapukat. Ez az, amit az átlagember elméje képes felfogni és elképzelni. Az emberek úgy gondolják, hogy Isten elbóbiskolt, és nem figyelt oda a dolgokra, minek következtében Hágár megszülte Izmaelt, és hogy Isten megszánta őket, és megengedte, hogy életben maradjanak, és úgy intézte, hogy a sivatagban éljenek. Valóban ez a helyzet? (Nem.) Istennek van egy terve, és a különböző fajok – vagyis az emberiség különböző etnikumai és bőrszínei – születése és létezése mind szerepet játszik az emberi faj egészének egyensúlyban tartásában, és pontosan láthatod, hogy milyen szerepet játszik, ha megnézed a világ állapotát. Vajon ez Isten cselekedete? Isten irányítja, hogy egy faj milyen gyorsan szaporodik, mekkora népességgel rendelkezik a világon, milyen szerepet játszik a Földön és az emberiség egészének körében, valamint hogy mit tesznek a népei, jó és rossz dolgokat egyaránt. Ha már a rosszról beszélünk, az emberek azt hiszik, hogy az ilyen dolgok nem származhatnak Istentől, és mind a Sátán művei. De nem Isten kezében van-e a Sátán is? Egyesek azt mondják: „A Sátán azt tesz, amit akar, és Isten nem tudja irányítani”. Ez volna a magyarázat? Ebben a kérdésben nem lehet logikusan érvelni, és helytelen is ezt tenni. Vannak dolgok, amelyek kívülről rossznak tűnnek, és vannak, amelyek jónak, de mindegyik Isten szuverenitása alatt áll. Nem mondhatod, hogy Isten csak a jó felett gyakorol szuverenitást, a rossz felett nem, hiszen mindkettő Isten kezében van, Ő vezényli és ellenőrzi, és minden mögött az Ő jóakarata áll. Ez az igazság, és ha ezt tisztán látjátok, akkor megértitek az igazságot. Nem helyes, ha arra a következtetésre jutsz, hogy a dolgok rosszak, és csak ezen a szemüvegen keresztül nézel mindent, mert könnyen félreértheted és ellenállhatsz Istennek. Mindenben, amit Isten tesz, benne van az Ő jóakarata. Mi tehát Isten jóakarata? Az emberek csak a rossz dolgokat látják, amelyek közvetlenül a szemük előtt történnek, és soha nem látják, hogy mik lehetnek a következmények tíz vagy húsz évvel a tény után. Hogy mi fog történni egy vagy kétezer évvel később, milyen helyet foglal majd el, és miféle kulcsszerepet fog játszani a világ és az egész emberiség állapotának alakításában – az emberek ezt nem látják, de ez Isten szuverenitása. Vajon a világ és az egész emberiség állapotának alakulása egyszerű dolog? Bárhol történik valami, bárhol történik valami jelentős esemény, vagy bárhol van járvány vagy földrengés, Isten irányít! Néhány ostoba ember, akinek nincs lelki megértése, talán csodálkozik: „Ha mindent Isten irányít, akkor az ördögök elnyomása és Isten választott népének lemészárlása és kegyetlen üldözése is az Ő irányítása alatt áll? Isten ösztönözte ezt?” Helyes, ha így tekintünk erre a kérdésre? Megállja a helyét? Ez Istent negatív pozícióba helyezi, ami helytelen. Hogyan kellene tehát tekintened erre a kérdésre? Minden dolgot Isten ösztönöz, és mi tartozik a „minden dolog” közé? Mindent magában foglal: mindent, ami szabad szemmel látható, mint például a hegyeket és folyókat, fákat, növényeket, embereket és így tovább. Ide tartoznak a szabad szemmel láthatatlan mikroorganizmusok, valamint az ördögök, a Sátán és a szellemi birodalom mindenféle szellemei és kísértetei is. Ezek mind Isten irányítása alatt állnak. Azt teszik, amit Isten akar, hogy tegyenek. Ő szabadon engedi őket, amikor csak szükség van rájuk, és teszik, amit kell. Ez Isten szuverenitása. Bárhogyan is uralkodik és rendezi a dolgokat Isten, a végén azt láthatod, hogy Isten akarata megvalósul, és Isten minden egyes szava beteljesedik.

Lehet, hogy az emberek most nem képesek látni valaminek a hatását, amit Isten tesz, vagy nem tudják, hogy mi a célja, hogy miért teszi Isten, vagy hogy mi az Ő szándéka. Ez akár még kétszáz év múlva is láthatatlan maradhat, és az emberiség még mindig nem tudná, ezer év múlva azonban meggyőződhetne róla: „Milyen helyes és csodálatos volt, hogy Isten ezt tette! Isten valóban Isten!” Az emberiség rá fog jönni, hogy minden, amit Isten tesz, az igazság, és semmi sem helytelen. Például az Úr Jézus keresztre feszítését és halálát a Kegyelem Korában a világ akkoriban úgy tekintette, mint a munka azon szakaszának kudarcát. Azt gondolták: „Az Úr Jézus nem követte a születés, öregség, betegség és halál halandó sorsát, Júdás mégis elárulta, mielőtt bármit is tett volna, a katonák letartóztatták, megkorbácsolták, töviskoronát viselt, kigúnyolták, és végül a keresztre szegezték. Hát nem kudarc ez?” Vajon kudarc a keresztre feszítés? Júdás elárulta az Úr Jézust a kormánynak, de mit képvisel a kormány? A Sátán erőit képviseli. Jó vagy rossz az, hogy Krisztus a Sátán kezébe került? (Kívülről rosszul fest.) Az emberek azt gondolták: „Jaj, ne! Isten munkáját megzavarta az ördög. Ez nem jó, ez egy rossz jel, mert Isten nem figyelt, és nem olyan hatalmas! Hogy lehet, hogy a megtestesült Krisztust mégis elárulták és az uralkodók kezére adták? Nem egyértelműen csak a Sátán irgalmára van bízva? Az Úr Jézusnak gyorsan meg kell találnia a menekülés módját, különben nem ér-e véget ez a munka? Krisztusnak még mindig van szolgálata.” Nem ezt gondolnák az emberek? Péter ezért mondta azt: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” (Máté 16:22), és előjöttek az emberi elképzelések. Azt gondolták: „Istent nem lehet az uralkodók kezére adni, tehát ha Vele így tettek, akkor Ő nem Isten”. Ez vajon ez nem egy emberi elképzelés? Az emberek csak azért mondhatnak ilyen dolgokat, cselekedhetnek vagy viselkedhetnek így, és akadályozhatják Isten akaratának végrehajtását, mert ilyen elképzeléseik vannak. Mit mondott Jézus Péternek? „Távozz tőlem, Sátán” (Máté 16:23). Az Úr Jézus Pétert a Sátánnak nézte. Végül az Úr Jézus a Sátán kezébe került, és ezek az emberek az Úr Jézus keresztre feszítésének munkáját szolgálóivá váltak. Jó dolog volt, vagy rossz, hogy az Úr Jézust a Sátán kezébe adták? (Jó dolog.) Ha így nézzük, ez jó dolog, nem rossz, mert Isten munkája ezen keresztül valósult meg. Tett-e Isten bármit Júdás árulásától kezdve az Úr Jézus keresztre feszítéséig? Készített-e szökési tervet, vagy jött-e bárki, hogy megmentse Őt? (Nem.) Gondolt-e arra Isten, hogy csodát tegyen, hogy egyenesen a mennybe emelje az Úr Jézust, és elrejtse Őt a felhők mögé, ahol senki sem láthatja? Milyen dicsőséges, milyen csodálatos egy felemelkedés! De senki sem látott ilyen dolgokat, mivel Isten nem tette meg azokat. Vajon az, hogy Isten nem tette meg, bizonyítja azt, hogy nem is képes rá? Megtehetné ezeket Isten? (Igen, megtehetné.) Akkor miért nem tette? („Isten jóakarata volt benne, és volt egy terve.”) Mi volt Isten terve? Az, hogy átadja Magát a Sátánnak, majd átveszi a bűnösök helyét a kereszten, és feláldozza Magát az emberiség megváltásáért. Isten ezt akarta tenni; Ő nem azt teszi, amit az emberek elképzelnek. Sokan azt gondolják: „Istennek több villámot kellene küldenie, hogy lesújtson mindazokra a gonosz emberekre, akik ellenálltak neki, és miután lesújtott rájuk, az Úr Jézus felemelkedne a mennybe. Milyen dicsőséges és félelmetes lenne ez, és mennyire kinyilatkoztatná Isten hatalmát! Hadd lássák ezek az ördögök és Sátánok, és ezek az emberek, hogy milyen következményekkel jár az, ha Istent keresztre feszítik, és akkor a jövőben nem merik majd megtenni, igaz?” Az emberek talán nem mernek ellenállni, de nem jelent-e akadályt, ha Isten munkája nem teljesedik be? Az emberi elképzelések mindig megszakítják Isten munkáját, ezért Ő nem így dolgozik. Vannak, akik valójában azért hisznek az Úr Jézusban, mert megfeszítették Őt, hogy elvégezze a megváltás munkáját, ugyanakkor minden jó szándékkal azt mondják: „Az Úr Jézust nem kellett volna keresztre feszíteni. Nem volt könnyű testet öltenie, majd alázatosságban és elrejtettségben kellett munkálkodnia, az emberek elhagyták, az írástudók és farizeusok rágalmazták. Ez annyira sajnálatos. El kellett volna kerülnie a keresztre feszítést, nem kellett volna leereszkednie erre a szintre, erre nincs szükség”. Helyes, ha így tekintenek az emberek erre a kérdésre? (Nem helyes.) Most, kétezer évvel később, ha megnézzük, ez a fajta gondolkodásmód téves. Van-e igazság az emberi elmében? (Nincs.) Akkor hát mi van az emberek elméjében? Csupa emberi képzelgés és elképzelés, valamint jó szándékok, érzelmek, együttérzés és önzés. El tudják végezni ezek a dolgok Isten munkáját? Vajon végre tudják hajtani az Ő akaratát? Nem tudják, ezért az Új Jézus szavai: „Távozz tőlem, Sátán” (Máté 16:23). Isten személyesen akarta magát a Sátán kezébe adni, megengedni, hogy maga a Sátán feszítse keresztre Krisztust, és ily módon a keresztre feszítés által elvégezni a megváltás munkáját. Isten nem tett semmiféle csodát. Isten többször mondta, hogy „Isten hallgat”. Mit jelent ez? Azt jelenti-e, hogy Isten nem lát, nem foglalkozik semmivel, nem figyel, nem szól egy szót sem, és teljesen csendben marad? (Nem azt.) Akkor mit jelent az, hogy „hallgat”? Isten szándéka, bölcsessége és természete rejlik benne. Isten mely természete tárul fel abban, hogy hallgat? Isten bölcsessége van benne. Be akarja fejezni az irányítási munkáját. Nem számít, hogy az embereknek mennyi elképzelésük vagy képzelődésük van, Ő először kikerüli ezeket anélkül, hogy magyarázatot adna, és ehelyett csendben és gyakorlatiasan dolgozik, amíg el nem jön a nap, amikor az Ő választott népe megérti az igazságot és alá tudja vetni magát Neki, amikor az akaratát végrehajtják és a munkája befejeződik rajtuk, Ő pedig teljesen legyőzte a Sátánt és dicsőséget szerzett. Ezeket a tényeket és eredményeket bizonyítékként használja, hogy az egész emberiség lássa, bizonyítékként, hogy a Sátán lássa – ez Isten természete és szándéka, amelyet a hallgatása által tár fel. Isten mely természete ez? Isten türelmét mutatja? (Igen.) Miért volt Isten türelmes ekkor? Miért hallgatott? Íme Isten bölcsessége. Vannak dolgok, olyan misztériumok, amelyeket sem teremtett lény, sem nem teremtett lény, sem angyal nem érthet meg vagy foghat fel. Ez Isten bölcsessége. Isten nem beszélhet idő előtt, és van-e bármi haszna annak, ha csak egyetlen további szót is mond? Nincs haszna, mert nem értik meg. Ha beszélne valakivel, az megértené? (Nem értené meg.) Ebben az esetben semmi haszna a beszédnek. Vajon megértették volna az emberek, ha kétezer évvel ezelőtt Isten azt mondta volna az emberiségnek: „Keresztre akarok feszíttetni, felajánlom drága véremet, hogy bűnös testhez hasonló formában megváltsam az emberiséget”? (Nem értették volna meg.) Melyek voltak Isten egyetlen szavai? Azt mondta: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!”, és hogy az embereknek gyakoroljanak türelmet és toleranciát. Mondott még valamit Isten az embereknek? (Nem mondott.) Miért nem? (Mert képtelenek lettek volna felfogni.) Kizárt, hogy az emberiség képes lenne felfogni. Ez az oka annak, hogy Isten kénytelen volt csendben kinyilatkoztatni természetét és gondolatait. Még ha Isten beszélne is bármely teremtett vagy nem teremtett lénnyel, az sem értené meg. Így tehát csak a tetteit és a tényeket használhatta arra, hogy bizonyítson az emberiségnek és végrehajtsa az akaratát. Isten csak most, kétezer évvel később leplezte le ezeket a dolgokat, amikor az utolsó napokban az ítélet munkáját végzi; az emberek visszatekintve a két évezreddel ezelőtti eseményekre, csak most értik meg az Úr Jézus akkori keresztre feszítésének jelentőségét. Isten keresztre feszítésének értelméről, a Sátánnak való kiszolgáltatásáról, Júdás általi elárulásáról az akkori körülmények között, és hogy az árulást követően az Úr Jézus oly sokat szenvedett, az utolsó csepp vérét is kiontotta, hogy végrehajtsa Isten akaratát, hogy miért tette ezt Isten, és mi ennek a jelentősége – Isten csak akkor beszél ezekről, amikor tanúságot tesz a megtestesülésről, ahogyan megjelenik és munkálkodik az utolsó napokban, és emellett sok misztériumot is feltár, például Isten akaratát és irányítását. Most, hogy az emberek látták a munka három szakasza közötti kapcsolatot, végre megismerik Isten irányítási tervének vízióját, és megértik ezeket az igazságokat és Isten jó szándékait. Ha Isten ezer évvel korábban elmondta volna az emberiségnek, vajon megértették volna az emberek? (Nem értették volna meg.) Isten tehát gyakran tesz úgy mindent, hogy közben hallgat. Mi az oka ennek a hallgatásnak? Amiatt van, mert Isten munkája túl bölcs, túl csodálatos és túl mély – ha Isten korábban beszélt volna, bármit is mondott volna, akkor az emberek nem lettek volna képesek megérteni vagy felfogni. Isten tehát csak csendben nyomulhat előre, mindig beszélve, hogy elvégezze munkáját és vezesse az emberiséget. Az embereknek az a helyes, ha Istent követik, és minél messzebbre jutnak, annál fényesebb lesz az út. Isten nem fog tévútra vezetni téged, és még ha a Sátán kezébe is ad, a végsőkig Isten a felelős. Ilyen hittel kell rendelkezned, és ez az a hozzáállás, amellyel a teremtett lényeknek viszonyulniuk kell Istenhez. Ha azt tudod mondani: „Még ha Isten a Sátán kezébe is ad engem játékszernek, Ő akkor is Isten, én pedig nem tudom megváltoztatni a szívemet, amely Őt követi, és nem tudom megváltoztatni a belé vetett hitemet”, akkor ez igazi hit Istenben.

Kétezer év telt el az Úr Jézus keresztre feszítése óta, és most ezek az emberek, akik elfogadják Isten munkáját az utolsó napokban, hallják az Ő hangját, és minden nap prédikációkat hallgatnak és közösséget vállalnak az igazságról. Megértik Isten munkájának három szakaszát, és ismerik az Ő irányítási tervének rejtelmeit. Megértik-e ezt az Úr vallásos hívői? Még most sem értik, és továbbra is ragaszkodnak az elképzeléseikhez. Amikor azt mondja valaki: „Az Úr Jézus egy szegény ács fia volt. Nézd meg, miféle Úrban hisztek”, akkor nincs erejük megcáfolni őt, és képtelenek tanúságot tenni Istenről. Milyen megvetésre méltó emberek! Isten oly sok igazságot mondott ki az emberiség számára, és oly nagyszerű dolgokat tett, de ha személyesen nem mondja el az embereknek e dolgok jelentőségét, értékét és igazságát, akkor egyetlen ember sem képes kiállni, hogy Isten nevében beszéljen és tanúságot tegyen róla. Mit jelent Isten nevében beszélni? Azt jelenti, hogy tanúságot teszünk Isten tetteiről és szuverenitásáról, az árról, amelyet az emberi faj megváltásáért fizetett, a gondolatairól, valamint mindannak értelméről, amit tett. Mit tudtok ebből megérteni? (Hogy az emberiség nem tudja elképzelni Isten munkáját.) Az emberiség sem elképzelni, sem kifürkészni nem tudja Isten munkáját. Az embereknek tehát helyes szemszöggel és állásponttal kell rendelkezniük ahhoz, hogy Isten munkáját, az Ő akaratát, és azt a módot szemléljék, illetve kezeljék, ahogyan Ő az emberiséget irányítja. Az embernek helyes állásponttal kell rendelkeznie. Ez kulcsfontosságú. Tudnod kell, hogy ki vagy te és ki Isten, hogy milyen dolgokkal kell rendelkezned, amelyek majd képessé tesznek arra, hogy megértsd Isten szavait és munkáját, hogy mi az, amit alapjaiban képtelen vagy tisztán megérteni vagy kifürkészni, és hogy milyen hozzáállással kell rendelkezned. Ezzel az értelemmel kell rendelkezned. Így a kapcsolatod Istennel egészen normális és harmonikus lesz. Ha folyton várakozó, spekulatív, kételkedő vagy akár ellenálló magatartást veszel fel, miközben Istent tanulmányozod, Róla elmélkedsz, vagy vizsgálod mindazt, amit Ő tesz, akkor abból baj lesz. Ez akadémikus hozzáállás, kutatás – egy álhívő viselkedik így. Isten szuverenitását az alávetettség, a keresés és a félelem szemszögéből és hozzáállásával kell kezelned; csak ez eredményez majd igazi tudást és ez vezet el Isten megértéséhez. Ha megérted Istent, akkor nem fogsz szemben állni Vele, de legalábbis nem fogod félreérteni Őt. Képes leszel alávetni magad, és azt mondani: „Bár nem tudom, mi az értelme annak, hogy Isten ezt teszi, megértem, hogy minden, amit tesz, helyes.” Mi ez a megértés? Az, hogy a szíved teljesen meg van győződve arról, hogy mindennek, amit Isten tesz, értelme van, és az embereknek alá kell vetniük magukat. Az Úr Jézus Krisztus a Sátán kezébe adta Magát, és a Sátán keresztre feszítette Őt – ez az emberek szemében nem volt jó dolog, de Ő teljesítette Isten akaratát, és bevégezte az emberiség megváltásának művét. Ez nagyszerű dolog, olyasvalami, aminek hatalmas jelentősége és értéke van az egész emberiség számára, de vajon az emberiség tisztán látta-e ezt? (Nem látta tisztán.) Az emberiség nem látta ezt tisztán. Az emberiség nem látta meg benne Isten szándékát, és nem értette meg annak értelmét és értékét, hogy Isten ezt tette; vagyis az emberek nem látták, milyen hatalmas haszonnal jár ez az emberiség számára. Ők csak azt látták, hogy az Úr Jézus három nappal a keresztre feszítése után feltámadt, megjelent az embereknek és találkozott velük, beszélgetett, visszaemlékezett, majd eltávozott; mégis, Isten akarata teljesült. Hát nincs ennek hatalmas jelentősége? (De, az van.) Vajon az emberek felfogták ezt? Nem fogták fel. Ebből következik, hogy az embereknek helyesen kell értékelniük önmagukat, és helyesen kell viszonyulniuk Istenhez. Bármit tesz is Isten, az embereknek, akár értik azt, akár nem, be kell fogniuk a szájukat. Ez így helyes. Ne gondold, hogy mindent tanulmányoznod kell, ez nem helyes. Miért nem az? Nincs olyan szabály, amely ezt tiltaná, de falba fogsz ütközni és veszélyben leszel. Nem érted, és most sem vagy képes felfogni, de mindig mindent tanulmányozni akarsz, és mindig szemben állsz Istennel. Ha nem tudod tanulmányozással megfejteni, de nem is keresed az igazságot, akkor milyen problémák merülhetnek fel könnyedén? Könnyen félreértheted Istent. Eleinte félreérted, majd ha nem érted tisztán a dolgokat, és ez a félreértés továbbra is fennáll, akkor negatív és gyenge leszel, ami hatással lesz a kötelességed teljesítésére és az életbe való belépésedre – ezek a dolgok mind összefüggnek. Sok mindent nem lehet csupán egy-két év alatt tisztán megérteni, és az igazság túl mély. Még ha Isten azon nyomban meg is világosítana téged, képes lennél-e a megértésre a csekély érettségi fokoddal? Még ha meg is értenél valamint, képes lennél-e az igazság alapos megértésére? Azt mondanád: „Ismerem a gravitációt. Hogy a földön miért lefelé esnek a dolgok és nem felfelé, de ha elhagynád a légkört és kilépnél az űrbe, lebegnél? Mert elhagynád a Föld gravitációs mezejét. Ezt értem, akkor nem értem már Isten tetteit?”. Nem tudod, pontosan hogyan gyakorol szuverenitást Isten a gravitáció felett, csak a megnyilvánulását értetted meg. Ez nem azt jelenti, hogy kifürkészted, Isten hogyan gyakorol szuverenitást felette, és még ha tudnád is, vajon képes lennél szuverenitást gyakorolni felette? Az emberek bajba kerülnének, ha elhagynák a légkört, csak lebegnének és repülnének mindenfelé gravitáció nélkül. Mi látható ebből? (Hogy sok olyan dolog van, amit az emberek nem tudnak kifürkészni.) Az emberek nem tudják kifürkészni, és mégis mindig szemben állnak Istennel, hogy tanulmányozzák és megfigyeljék Őt, szívük gyanakvó, és azt mondják: „Ha én nem tudom kifürkészni ezt a dolgot, akkor Te nem vagy Isten.” Mi a helyzet ezzel a nézettel? Ez a nézet és álláspont helytelen, szemben áll Istennel, és nem helyes, ha folyton csak tanulmányozol. Meg kell értened Istent, és azt kell mondanod: „Ezt nem tudom megérteni, ez túl mély, és még akkor sem lennék képes alaposan megérteni, ha Isten megvilágosítana. Ezért néhány évig alávetett szívvel keresni fogok, és ha Isten nem ad nekem választ, akkor egyszerűen elfelejtem a dolgot. Nincsenek akadályok vagy félreértések köztem és Isten között. Ha nem értem félre Istent, vagy nem panaszkodom Rá, akkor nem fogok ellenállni Neki. Ha nem állok ellen Neki, akkor nem fogok lázadozni Ellene, és ha nem lázadozok Ellene, akkor nem fogom elutasítani Őt vagy eltávolodni Tőle. Isten követője vagyok mindörökké.” Mi az alapja annak, hogy valaki „Isten követője legyen mindörökké”? A következő: „Függetlenül attól, hogy amit Isten tesz, az összhangban van-e az én elképzeléseimmel, én mindig alá fogom vetni magam és követni fogom Őt. Isten akkor is az én Istenem, én pedig teremtett lény vagyok, ember vagyok. Nem számít, Isten hogyan bánik velem, hogy a pokolba, a tűz tavába, a Sátánhoz vagy az ördögökhöz taszít-e engem, én mindig, zokszó nélkül alá fogom vetni magam Neki. Isten státusza nem változhat meg, ahogyan az én teremtett lényi identitásom sem. Mindaddig, amíg ez a tény nem változik, követnem kell Istent, és Ő mindörökké az én Istenem.” Mihelyt az Istenbe vetett hited szilárdan gyökeret eresztett, nem fogsz Neki hátat fordítani. Ez a teremtett lényi identitásod és Isten közötti kapcsolat. Mihelyt világosan látod Isten identitását és helyzetét a szívedben, valamint teremtett lényi identitásodat és helyzetedet, amelyhez ragaszkodnod kell, és mihelyt ezek gyökeret eresztettek a szívedben, nem fogsz eltávolodni Tőle. Ekkor, ha gyenge vagy, negatív, szomorú, vagy történik valami, ami nem egyezik az elképzeléseiddel, és nem tudod kifürkészni vagy megérteni, befolyásolhatja ez az Istennel való kapcsolatodat? (Nem.) Ha tisztában vagy a víziók igazságával, ha leraktad az alapokat, ha számos környezetet megtapasztaltál, és felismerted, hogy mindennek, amit Isten tesz, értelme van, akkor meg fogod ismerni Isten munkáját, és az elképzelések már nehezen fognak újra felmerülni. Vannak, akik csak egy részt tudnak megérteni. Például az ítélet és a fenyítés kapcsán az emberek elismerik, hogy amit Isten tesz, annak van értelme, de vannak elképzeléseik, amikor megmetszéssel szembesülnek. Nem számít, hogy ki metszi meg őket, nem hajlandók elfogadni azt, és nem ismerik el, hogy a dolog Istentől ered. Azt gondolják, hogy emberek csinálják, és a Sátántól ered. Hát nem egy újabb tévedés ez is? Újabb probléma merül fel, és az igazság kutatásának folytatódnia kell. Ha ezen sem tudsz túllépni, akkor vajon képes vagy teljes mértékben alávetni magad Isten munkájának? Csak annak tudod alávetni magad, ami összhangban van az elképzeléseiddel, annak pedig nem tudod alávetni magad, ami nincs. Az ilyen ember túlságosan könnyen ellenállhat Istennek, és olyasvalaki ő, akinek a beállítottsága nem változott.

Számos gondolat, eszme és állapot van az emberekben, amelyek gyakran befolyásolják véleményüket, szemszögüket és álláspontjukat. Ha ezeket a gondolatokat, eszméket és állapotokat meg tudod oldani egyesével az igazság keresése által, akkor nem fogják befolyásolni az Istennel való kapcsolatodat. Lehet, hogy az érettséged most még alacsony szintű, felületesen érted az igazságot, és nagyon sok igazságot nem értesz, mivel csak nem régóta hiszel Istenben, vagy különböző más tényezők miatt, egyetlen elvet azonban fel kell fognod: alá kell vetnem magam mindannak, amit Isten tesz, függetlenül attól, hogy kívülről jónak vagy rossznak, helyesnek vagy helytelennek tűnik-e, és hogy összhangban van-e az emberi elképzelésekkel vagy sem. Nincs jogom azt kritizálni, felmérni, elemezni vagy tanulmányozni, hogy ez helyes vagy helytelen. Annyit kell tennem, hogy teremtett lényként teljesítem a kötelességemet, és aztán gyakorlom azokat az igazságokat, amelyeket megértek, hogy megfeleljek Istennek, és ne térjek le az igaz útról. Annyit fogok gyakorolni, amennyit Isten megérteni enged, és keresem azt, amit gyakorolnom kell, akkor is, ha Isten nem világosított meg; ha valamiről, amit nem kell megértenem, Isten nem világosított meg, akkor alávetem magam és várok, és talán egy nap Isten majd megengedi, hogy megértsem azt. Akárcsak az Úr Jézus keresztre feszítését, kétezer évvel később azok az emberek, akik elfogadják Isten utolsó napokban végzett munkáját, alapvetően megértik, és még azok is megértik, akik nem annyira lelkesek, hogy miről szólt ez az egész. Lehet, hogy most nem vagy képes megérteni bizonyos dolgokat az Isten irányítási tervéhez kapcsolódó nagyszabású munkából, de félreérted Őt, mert nem érted az igazságot, és tagadod az Ő létezését, ami megszakítja a normális kapcsolatot közted és Isten között. Ez súlyos hiba. Olyan hozzáállással, szemszöggel és állásponttal kell rendelkezned, amely azt mondja: „Egyszerűen csak várni fogok ezekre a dolgokra, amiket nem értek. Amikor Isten egy napon megvilágosítja az emberiséget, talán megértem majd mindet.” Amikor az Úr Jézus eltávozott, azt mondta: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni” – vajon miért nem tudták elviselni? Azért, mert az emberek túl éretlenek voltak, és nem lettek volna képesek felfogni. Olyan ez, mintha egy három- vagy ötéves gyereknek a pénzkeresésről vagy a családfenntartásról beszélnénk; hallani ugyan hallja, de érzi, hogy olyan távol van tőle, hogy nem érti, és elérhetetlen számára. Annyi minden van, amit az embereknek meg kellene érteniük, amit Isten el akar mondani az emberiségnek, de az emberiség éretlensége miatt, vagy azért, mert Isten munkájának folyamatai még nem tárultak fel teljesen az emberek előtt, és ők nem tapasztalták meg azokat, nem fogják megérteni, ha ezek a dolgok idő előtt válnak ismertté számukra. Még ha oda is figyelnének rájuk, akkor is doktrínának vennék, és szó szerint értenék, valójában azonban nem tudnák, hogy mit mond Isten. Isten tehát nem beszél. Helyes-e, hogy Isten nem beszél? Van-e ennek valami haszna az ember számára? (Van.) Késleltetni fogja az emberek életének növekedését? Biztosan nem lesz semmilyen késedelem, egyáltalán semmilyen, és semmilyen hatással nem lesz a mindennapi életedre vagy a normális tevékenységeidre. Tehát egyszerűen csak nyugtasd meg a szívedet, és törekedj az igazságra, mert ez a legfontosabb dolog; végső soron az egésznek a lényege az igazságra való törekvés. Ha az igazságra törekszel, akkor a titkok, amelyek Isten egyes dolgaiban rejlenek, az Ő bölcsessége, csodálatos volta és természete mindabban, amit tesz, és azok a dolgok, amelyeket az emberiségnek meg kell értenie, fokozatosan világossá válnak Isten követésének folyamatán keresztül. Az Istenről való tudás megszerzésének számos aspektusa van, és neked – az Istennel való interakcióid, közösséged és kapcsolatod folyamatában – meg kell tapasztalnod az Ő szavait, meg kell ízlelned az Ő szavait, meg kell ízlelned az Ő munkáját, valamint az Ő megvilágosítását és útmutatását, amelyeket számodra nyújt. E folyamat során, anélkül, hogy tudatában lennél, megismered majd Istent, vagyis fokozatosan megértésre teszel szert Istenről azáltal, hogy megtapasztalod az Ő szuverenitását és rendelkezését magadra vonatkozóan. Ha nem mész keresztül ezeken a folyamatokon, hanem csak tágra nyílt szemmel bámulod az eget nap mint nap, és a képzeletedre hagyatkozva tekintesz Isten munkájára, akkor ez soha nem fog sikerülni. Valószínűleg végül kételkedni fogsz, és azt mondod: „Hol van Isten? Ő teremtette a Holdat? A Nap reggel felkel és este lenyugszik – vajon így gyakorol szuverenitást Isten mindenek felett?” Az effajta megértés üres, és a meggyőződésed is üres szavakká válik. Ha valaki megkérdezné, hogy hiszel-e Istenben, azt mondanád: „Hiszek Istenben, van meggyőződésem, keresztény vagyok”. Ha ezután megkérdeznék: „Miért nem buddhista vagy?”, akkor azt mondanád: „A buddhizmus nem az igaz út, a kereszténység az.” Az, hogy csak ennyit tudsz mondani, azt bizonyítja, hogy nincs tapasztalatod, és nem nyertél el semmit. Minden, ami Istennel kapcsolatos, minden, amit Ő birtokol és ami Ő, az Ő természete, az Ő szuverenitása és rendelkezései az emberiséggel és minden dologgal kapcsolatban, az Ő szavainak valósága és pontossága és azok jelentősége, tanulsága és értéke az emberiség számára, valamint az Ő bizonyos munkamódszerei, mint például a próbatételek, a fegyelmezés, a megvilágosodás és megvilágítás, a vigasztalás és jóra buzdítás, illetve néhány különleges útmutatása az ember számára – ha ezeket nem tapasztaltad meg személyesen, nem ízlelted meg igazán, lehet-e normális a kapcsolatod Istennel? Alá tudod-e igazán vetni magad Neki? A megértésed Istenről örökre kérdőjel marad, kérdőjelek sorozata, amelyben egyáltalán nincs valódi megértés. Szóval, normális a kapcsolatod Istennel? Valóban egy teremtett lény és a Teremtő közötti kapcsolat? Mit is jelképez pontosan ez a kérdőjel? Isten örökké ismeretlen lesz számodra, mind identitását, mind státuszát, mind az Ő lényegét tekintve. Ő nem a családtagod, nem a rokonod, Ő mindig olyan, mint egy idegen, ismeretlen látogató – szóval nem könnyű elmagyarázni, hogy ténylegesen milyen is a kapcsolatod Istennel, de biztosan nem ér fel egy teremtett lény és a Teremtő közötti kapcsolathoz.

Melyek az Istenben való hit legfontosabb pontjai? Hogyan lehet az Istenbe vetett hitet valósággá tenni, amellyel az embereknek rendelkezniük kell az életben? Hogyan lehet elérni az alávetettséget és elnyerni Istent? Az Ő szavainak megtapasztalására kell támaszkodnod, és ami a legfontosabb, az Ő ítéletére és fenyítésére, mielőtt alávethetnéd magad és elnyerhetnéd Istent. Bár sokan hajlandóak teljesíteni a kötelességüket, nem értik, hogyan tapasztalják meg az Ő munkáját. Ehhez meg kell tapasztalnod az Ő ítéletét és fenyítését, az Ő metszését, próbatételit és finomítását. Isten minden követelményét gyakorolni kell, beléjük kell menni és el kell érni azokat. Ezt hívjuk úgy, hogy Isten munkájának megtapasztalása. Ahhoz, hogy ezt megtapasztald, normális kapcsolatot kell kialakítanod Vele, mindig Istennek alávetett szívvel imádkozva Hozzá és Őtőle kérve. Bármi történjék is, vagy bármilyen nehézséggel nézz is szembe, Istenre kell támaszkodnod és fel kell nézned Rá, az Ő szavaiban találva válaszokat és az utat, és mindig imádkozva Hozzá és közösségben léve Vele. Isten munkájának megtapasztalása azt jelenti, hogy kapcsolatban állsz Vele és aláveted magad az Ő szavainak és munkájának, hogy imádkozol Hozzá és Őtőle kérsz, amikor problémáid vagy nehézségeid vannak. Miután sok tapasztalatot szereztél ezen a módon, és megértetted az igazságot, akkor tudni fogod, hogyan alkalmazd Isten szavait a dolgokra, amelyek történnek. Sokféleképpen alkalmazhatjuk Isten szavait, például úgy, hogy imádkozunk és Hozzá folyamodunk, amikor dolgok történnek, és így meglátjuk, hogy Isten szavai világosan kimondják, hogyan kell az embereknek cselekedniük, mik az elvek, és mik Isten szándékai és követelményei az emberek számára. Ha mindezt tudod, és megérted Isten vágyait, akkor lesz némi tudásod és megértésed Istenről. Amikor megpróbáltatásokkal szembesülsz, azt kell keresned: „Mit mond Isten szava egy ilyen nagy megpróbáltatásról? Mit jelent az, hogy Isten próbára teszi az embereket? Miért akarja próbára tenni az embereket?” Isten szavai azt mondják, hogy romlott vagy, mindig lázadó és engedetlen, és hogy nem veted alá magad Neki, hanem állandóan képzelődéseid és elképzeléseid vannak, és hogy Isten megpróbáltatások által akar megtisztítani téged. Nem számít, hogy mit tapasztalsz, legyen az üldözés és megpróbáltatás, vagy az, hogy megmetszenek, megfegyelmeznek és megbüntetnek, és nem számít, hogy Isten milyen környezetet teremt számodra, vagy milyen módszert használ, mindig Isten szavaiban kell keresned a választ és az alapot, és az Ő szándékait és veled szemben támasztott követelményeit kell keresned. Ez azt jelenti, hogy bármi történjék is, először arra kell gondolnod, hogy mit mondott Isten, mit akar, hogyan gyakoroljanak az emberek, mik az Ő követelményei az emberekkel szemben, és mik az Ő szándékai. Értsd meg ezeket a dolgokat, és tudni fogod, hogyan tapasztald meg Isten munkáját. Ha nincs helye Istennek a szívedben, és nem szereted az igazságot, hanem mindig arra gondolsz, amit emberek, könyvek, vagy híres és nagy emberek mondanak, vagy amit a nem hívők tesznek, amikor egy bizonyos dolog történik, ha így keresel és gyakorolsz, akkor az álhívők közé tartozol, mert a gondolataid és az utad ugyanaz, mint a nem hívőké. Ha olyasvalaki vagy, aki hisz Istenben, a gondolkodásod mégis ugyanolyan, mint a nem hívőké, és a nem hívők útját járod, akkor ez rossz út és zsákutca; nem ezt kellene tennie, illetve nem ezt az utat kellene járnia annak, aki hisz Istenben. Vannak ilyen emberek az egyházon belül, és ők az álhívők, az egyházban rejtőzködő nem hívők közé tartoznak.

Hogyan kapcsolódik ember és Isten? Hogyan ismerheted meg Istent? Hogyan munkálkodik Ő az embereken? Az Ő szavai által, amelyeken keresztül kinyilatkoztatja az Ő szándékait, elvezet téged az útra, amelyen járnod kell, próbára tesz, és elmondja a rád vonatkozó összes követelményét és normáját. Anélkül, hogy egyáltalán észrevennék, az emberek megértik az Isten szavaiban rejlő igazság minden aspektusát: az alapelveket amögött, hogy miként foglalkozzanak az emberekkel és az ügyekkel, hogyan kezeljék a testvéreket, a gyülekezeti munkát és a kötelességüket, hogyan tapasztalják meg a próbatételeket, hogyan legyenek hűségesek Istenhez, hogyan mondjanak le, hogyan kezeljék a nem hívők világát, és így tovább. Mindez benne van Isten szavában, és Ő elmondta ezt az emberiségnek. De milyen mértékben tapasztalja meg végül az ember? Az emberek láthatják Istent az Ő szavaiban, és szemtől szembe kerülhetnek Vele. Lehet, hogy valaki azt kérdezi: „Hol van az az Isten, akiben hiszel?” Azok, akik nem tapasztalták meg, nem tudják ezt megfejteni: „Igen, hol van Isten? Soha nem jelent meg előttem. Mindig azt mondják, hogy a harmadik égben van, de én még soha nem láttam Őt. Nem tudom, hogy Isten valójában milyen nagy vagy milyen magas, vagy hogy mennyire mindenható és mindentudó.” A tapasztaltak azt mondanák erre: „Ezek a dolgok nem fontosak. A legelső naptól kezdve találkozom Isten szavaival, mióta hiszek Benne. Immár húsz vagy harminc éve hiszek Benne, és az Ő szavaiban látom az Ő természetét és lényegét, és van némi megértésem és tudásom Róla. Miután annyi éven át megtapasztaltam az Ő szavait, ha egy nap Isten eljönne hozzám, és beszélne velem, elbeszélgetne velem, akkor minden kétséget kizáróan meg tudnám erősíteni, hogy Ő az az Isten, aki kimondta azokat a szavakat, hogy Ő az Egyetlen, akiben hiszek! Nem számít, hogyan néz ki, ha az Ő szavai és ezek azonos forrásból származnak, akkor Ő az az Isten, akiben hiszek, Isten a mennyből, az Egyetlen, akinek szuverenitása van a sorsom és minden dolog felett. Ő az!” Vajon ekkor még mindig szükség lenne arra, hogy Isten szóljon hozzád a mennyből? (Nem lenne.) Nem számít, Isten milyen formában vagy képben jelenik meg, nem kell látnod. Nincs rá szükség. Nem lesz már meg benned ez a kíváncsiság. De miért? Ennyi évnyi tapasztalat és Istennel való kapcsolat után, azt ugyan nem mondhatod, hogy ismered Őt, vagy hogy túlságosan közeli kapcsolatban lennétek, de legalábbis nem vagy többé idegen Számára az Ő szavainak és az azokról, illetve az Ő munkájáról szerzett tapasztalataidnak köszönhetően. Ő veled van, vezeti az életedet, uralkodik minden napod és a sorsod felett. Ő túlságosan is jól érti a te örömödet, bánatodat, haragodat és boldogságodat, és te is ismered az Övét. Többé nem érted félre Őt, és nem panaszkodsz Rá, és a szívedben elfoglalt helyét akár trónnak is nevezhetnéd, és azt mondhatnád, hogy Királyként uralkodik ott, és képes arra, hogy irányítsa egész lényedet. Mit jelent az, hogy „Királyként uralkodik”? Azt jelenti, hogy bármi is történik, Isten szavait használod annak megoldására, és az Ő szavai uralkodnak a szívedben. Többé nem te vagy az úr. A tudásod és a tanulmányaid, a könyvek, amelyeket olvastál, az élettapasztalataid és az életed eseményei – ezek egyike sem vezérelhet téged. Mindenben Isten szavai fognak vezérelni, azok válnak életed útikönyvévé, feltárulnak és megelevenednek minden nap a valódi életedben. Ily módon fogod megkapni az igazságvalóságokat. Ha ekkor valaki újra megkérdezné tőled: „Mivel hiszel Istenben, vajon ismered Őt?”, akkor azt mondanád: „Egy kicsit ismerem Istent. Nem merem szavakkal leírni, milyen hatalmas és bölcs Ő, és nem merem meghatározni Őt, de legalább azt tudom, hogy Isten kifürkészhetetlen, olyan bölcs és csodálatos, és annyira szereti az emberiséget. Isten szeretete oly hatalmas, oly igaz, és az Ő természete oly igazságos!” Nem értékesebb ez a kevéske tudás, mint az emberek illuzórikus és homályos elképzelései és képzelődései? (De igen, az.) Honnan származnak tehát ezek az értékes dolgok? Isten szavainak megtapasztalásából származnak. Vagyis miután ennyi éven át részesültél Isten szavaiban, azok gyökeret eresztenek benned, kicsíráznak, kivirágoznak és gyümölcsöt hoznak, te pedig megéled az Ő szavainak valóságát. Hogyan éred el ezt a hatást, miközben megéled Isten szavait? (Azáltal, hogy apránként megtapasztalom, ahogyan Isten rendelkezik az emberekről, eseményekről és dolgokról.) A tapasztalatból származik, nevezetesen Isten szavainak folyamatos megerősítéséből ez idő alatt, annak megerősítéséből, hogy Isten minden egyes mondata az igazság, és az, amire szükséged van az életedben. Ha ekkor valaki azt mondja: „Az Isten, akiben hiszel, nem Isten, Ő nem létezik, nem látható”, akkor azt fogod mondani: „Nem egy embernek kell eldöntenie Isten létezését és szuverenitását Isten az, aki dönt, Isten létezésének és minden dolgok feletti szuverenitásának ténye az, ami dönt, az Isten munkájáról ezekben az években szerzett tényleges tapasztalatom az, ami dönt, az Isten munkájának megtapasztalásáról szóló összes tanúságtétel az, ami dönt. Ez a bizonyíték.” Ez az Istenről való tanúságtétel. Ha valaki megint azt kérdezné: „Hol van Isten?”, mit válaszolnál? (Minden ember szívében, aki hisz Őbenne.) Isten eleve az emberek szívében él, de ott van Ő mindenben és mindenek között, körülöttünk is. Ez Isten létezése. Nem tagadhatod le, és amit megtapasztalsz, az valóságosabb annál, amit látsz. Még ha látnád is Istent, vajon felismernéd Őt? (Nem ismerném fel.) Ha Isten szellemi teste leszállna az emberek közé, és azt mondaná: „Én vagyok Isten”, megdöbbennél, és azt kérdeznéd: „Te vagy Isten? Hogyhogy nem ismerlek fel Téged? Nem fogadok el egy olyan Istent, mint Te!” Tulajdonképpen félnél. Miért reagálnál így? Mert nem ismered Istent, ezért van ez a fajta hozzáállásod és viselkedésed Vele szemben.

Mi a legfontosabb dolog, amire oda kell figyelni az Istenben való hitben? Azt mondhatjuk, hogy az Ő szavainak megtapasztalása a legfontosabb. Rendelkezzenek bármilyen rossz állapotokkal is az emberek, az Istennel szembeni ellenállás vagy engedetlenség állapotaival, illetve bármilyen téves nézetekkel, Isten szavainak megtapasztalása közben ezeket mind meg kell fordítani és fel kell oldani az igazsággal. Ily módon a belső állapotod fokozatosan javulni fog, a kapcsolatod Istennel egyre normálisabbá válik, és érezni fogod Isten létezését. Ha a kapcsolatod Istennel nem normális, akkor nem fogod érezni Isten létezését. Hát nincs mindebben igazság? Igazság van mindebben. Ha az emberek úgy hisznek Istenben, mintha vákuumban élnének, semmivel sem érintkezve, semmit sem látva, semmiről sem tudva, kizárva a külvilágot, mint azok a taoista szerzetesek és apácák, akik aszketikus életmódot folytatnak, akkor az nem a helyes út. Ha az emberek képesek a megfigyelésre, a megértésre és a megtapasztalásra, akkor sok mindenben képesek lesznek meglátni Isten cselekedeteit. De jelenleg vannak olyan dolgok, amelyek túl mélyek és elérhetetlenek a legtöbb ember számára, szóval nem szabad lemondanod arról, ami a közeledben van, annak kutatása kedvéért, ami messze van. Csak összpontosíts Isten szavaira, és tanuld meg, hogyan mérd magad hozzájuk. Mit jelent hozzájuk mérni magad? Annak megnézését jelenti, hogy az Isten szavaiban leleplezett különböző állapotok valamelyikében vagy-e, hogy melyik állapotban vagy, hogy mire vonatkoznak Isten szavai, és hogy milyen emberi állapotokról beszél. Ezeket mind meg kell vizsgálni és világosan meg kell érteni. Van olyan, hogy az emberek meghallják Isten szavait, de azok az egyik fülükön bemennek, a másikon ki, és azt gondolják: „Isten szavai nem nekem szólnak. Én nem ebben az állapotban vagyok. Isten más emberekről beszél.” Ez a rossz módja annak, hogy megértsd azokat, és azt mutatja, hogy még mindig nem érted az Ő szavait, hogy még mindig nem gyakoroltak hatást rád, és hogy nem emésztetted meg őket. Szerezz tapasztalatot, amíg el nem jön a nap, amikor meghallod Isten szavait, amelyekkel leleplezi az embereket, és azt mondod: „Isten rólam beszél”. Ezt jelenti az, hogy Isten szavaihoz méred magad. De ez csak a kezdet, ez csak a kezdete az Isten szavaiba való belépésnek – lehet, hogy nem is tudod, valójában mi ez az állapot, amiről Ő beszél. Tehát végig kell menned egy olyan időszakon, amikor azt keresed, hogy mi az igazság abban, amit Isten mond, hogy mik az Ő követelményei, és hogy mi az az út, amelyet Ő ad az emberiségnek. Ez a keresés a részletekre is kiterjed; nem lehet csak úgy vizsgálni és boncolgatni egy külső állapotot, majd egyszerűen abbahagyni. Mi Isten célja az emberek állapotának boncolgatásával, és azzal, hogy az embereket annak vizsgálatára készteti? Az, hogy megfordítsa őket. Isten azt mondja, hogy ez egy rossz állapot, és ha ilyen állapotban élsz, vagy ilyen nézeteid vannak, akkor ellenállhatsz Istennek. Ez lázadás, nem tetszik Istennek, romlott beállítottság, amely a Sátánhoz tartozik, és nem egyezik az igazsággal; irányt kell váltanod. Az irányváltás közben meg kell értened, hogy mik Isten követelményei, hogy ezekben a követelményekben igazság van, és meg kell értened Isten szándékát, és el kell tűnődnöd: „Vajon mit követel meg Isten ebben a kérdésben? Hogyan váltsak irányt, hogyan szabaduljak meg ettől a fajta állapottól, és hogyan oldjam fel azt?” Ez magában foglalja az igazság keresését. Nem elég csupán Isten szavaihoz mérni magadat – emellett az is szükséges, hogy megértsd az igazságot, és hogy képes legyél önmagad megismerésére. Ekkor érezni fogod, hogy Isten követelményei az emberiséggel szemben nagyok, és képes leszel szívből dicsőíteni Őt: „Isten olyan bölcs, hogy átvizsgálja az ember szívének legmélyét! Isten leleplezte az állapotomat, azt, amiről nem is tudtam, hogy létezik, de Isten mindent tud!” Ennyi lenne a dolog? Ez közel sem elég, és nem az, amit Isten megkövetel. Azt követeli, hogy engedd el ezeket a romlott beállítottságokból eredő negatív, rossz állapotokat, és miután feloldottad őket, gyakorolj az igazság szerint. Ahogy az igazságra vonatkozó megértésed fokozatosan elmélyül, a belső állapotod teljesen meg fog változni, és el fogod engedni a dolgokról alkotott korábbi nézetedet, látni fogod, hogy az téves, tudni fogod, hogy hol van a hiba, és mi a lényege, és így képes leszel feloldani azt. Amikor teljesen el tudod engedni a világi dolgokat és a sátáni nézeteket, akkor, még ha belül üresnek is érzed magad, az általad megértett igazságok elkezdik elfoglalni a szívedet. Mi az a helyes nézet, amelyről Isten azt akarja, hogy elsajátítsd, mit akar, hogy birtokolj, mely nézetek helyesek és melyek helytelenek – ezeknek a dolgoknak a megértése egy folyamat, amely megköveteli, hogy szüntelenül keresd az igazságot és egyre mélyebbre menj benne, és amikor már igazán megértetted az igazságot, a szíved egészen kiteljesedik és megnyugszik. Nem könnyű hinni és elfogadni az igazságot. Minden embernek aktív gondolatai vannak, mindannyiuknak vannak gondolataik, eszméik és romlott beállítottságaik, és amikor nincs semmi dolguk, mindig tanulmányozni és elemezni fogják, hogy Isten szavai helyesek vagy helytelenek. Ha olyan emberrel találkoznának, aki érti az igazságot, és megosztja velük tapasztalati tanúságtételét, akkor némi haszonra és tanulságra tehetnének szert; de ha olyannal találkoznának, aki abszurd dolgokat mond és abszurd nézeteket vall, akkor az megingatná őket. Ez normális állapot. De miután eleget tapasztaltak, egy nap teljesen elismerik majd, hogy Isten szavai az igazság, és felismerik, hogy hol tévedtek. De vajon ettől a felismeréstől képesek lesznek az igazságot gyakorlatba ültetni? (Nem lesznek képesek.) Még mindig nem hajlandók erre, és azt gondolják magukban: „Tagadjam meg magam csak így?” Továbbra is át akarják vizsgálni a dolgokat, és nem számít, mit gondolnak a szívükben, a lázadó mivoltuk és romlott beállítottságuk továbbra is jelen van. Nem olyan könnyű számukra elfogadni az igazságot; nem tudják ilyen egyszerűen vagy tisztán, közvetlenül az igazságként elfogadni azt. Még ha világosan tudják is, hogy ez az igazság, akkor sem képesek gyorsan és teljes mértékben gyakorlatba ültetni. Ez megerősíti azt a tényt, hogy az emberben romlott beállítottság és sátáni lényeg lakozik. Isten munkájának és az igazság kifejeződésének célja az ember romlott beállítottságának feloldása, a romlottság felszínre hozása, feloldása és megtisztítása lépésről lépésre. Az ember nézetei fokozatosan összhangba kerülnek majd Isten nézeteivel, tettei pedig megfelelnek majd az igazságnak. Bármelyik aspektusban is kerülsz majd összhangba Istennel, abban az aspektusban nem fogod félreérteni Őt. Ahol félreértéseid vannak Istennel kapcsolatban, ott keresned kell az igazságot, és fel kell használnod azt a félreértés feloldására. Nem szabad folyton ragaszkodnod a nézetedhez, és mindig azt gondolnod, hogy a félreértésed helyes és észszerű, hogy megállja a helyét és bárhol is alkalmazod, van értelme. Ez nevetséges. Az embereknek vannak romlott beállítottságaik – normális, hogy egy kicsit arrogánsak; de meg tudnak változni, ha elfogadják az igazságot. Veszélyes, ha abszurd és helytelen nézeteket vallanak a dolgokról, és nem lesz könnyű elfogadniuk az igazságot, és gyakran félreértik majd azt. Az ilyen típusú embereknek nagy valószínűséggel vannak elképzeléseik Istenről, és ellenségesek vele szemben; ők azok, akik a Sátánhoz tartoznak. Ami Isten félreértését illeti, ha valaki nem keresi az igazságot, azt fogja gondolni, hogy amit Isten tesz, az rossz. Ha mindig így „pörölnek” Istennel, ha versengenek és harcolnak Vele, harcolva és versengve, akkor annak kudarc lesz a vége, és megalázó vereséget fognak szenvedni. Az igazság és Isten mindig győzedelmeskedik. Csak akkor fordulhat meg a szíved, ha képes vagy megőrizni annak alávetettségét, és az Istennel való versengésed és harcod közben keresed és elfogadod az igazságot, ekkor végül alá fogod vetni magad Isten szavainak. Ennek a folyamatnak a megtapasztalása az, ahogyan Isten megmenti és megnyeri az embert, és azokat, akik inkább meghalnának, mintsem elfogadják az igazságot, felfedik és kiiktatják. Ha képes vagy arra, hogy elfogadd az igazságot, és alávesd magad Istennek, akkor olyasvalaki vagy, aki aláveti magát Istennek, aki el tudja érni a Vele való összeegyeztethetőséget, és soha többé nem fogsz lázadozni Ellene vagy ellenállni Neki. Nem számít, hány éve hisz valaki Istenben, ha képes elfogadni az igazságot, és sikerül alávetnie magát Neki, akkor végső soron bárki elérheti, hogy megváltozzon az életfelfogása. Hadd mondjak egy példát. Tegyük fel, hogy botanikát vagy mezőgazdaságot tanulsz, és elvetsz tíz gyümölcsfamagot a földbe. Abból, amit tanultál, tudod, hogy ebből a tíz magból tíz fa nőhet. Ez egy tudományos alapokon és elméleten alapuló következtetés, és te ragaszkodsz ehhez a következtetéshez. Ezért amikor Isten azt mondja, hogy a tíz magból tizenegy fa nőhet, nem fogod elhinni: „Lehetséges ez? Hogyan nőhet tíz magból tizenegy fa?” Valójában van egy rejtett mag, amelyet nem láttál. Mi az alapja annak, hogy ragaszkodsz a saját nézetedhez? A tudományos bizonyítékok és az általad tanultak – ezek a dolgok vezérlik a gondolkodásodat, és nem vagy képes túllátni ezeken. Ha ezt tekinted mércédnek, akkor nem Isten szavait tekinted mércédnek – és ez emberi lázadás. Azt gondolnád: „Van alapja annak, amit állítok, hogyan mondhatod tehát, hogy a következtetésem nem az igazság? Amit Te mondtál, az alaptalan, hogyan mondhatod tehát, hogy a Te szavaid az igazság? Teljesen alaptalan, amit állítasz! Hány ember bizonyította? Ki bizonyította? Ki látta? Hol vannak a tények?” Már azelőtt tagadod Isten szavait, hogy láttad volna a tényeket, mindig megkérdőjelezed a szavait, mindig tagadod Őt, mindig úgy érzed: „Amit Isten mondott, az rossz; az én következtetésem a helyes, mert az be lett bizonyítva. Tudósa, szakembere vagyok ennek a területnek, tehát az én következtetésemet kell helyesnek nyilvánítani”. Egyenlőségjelet teszel tíz mag és tíz fa növekedése közé, ezért nem hiszel Istennek, amikor azt mondja, hogy tizenegy fa fog nőni. De ha a végeredmény és a tény az, hogy tizenegy fa nő, akkor meg leszel győzve? (Igen.) Teljesen meg leszel győzve? Hogyhogy? (Mert láttam a tényeket.) Amikor látod a tényeket, elkezded majd elutasítani a megszerzett tudásodat és a saját következtetésedet, és valószínűleg küzdelem lesz a szívedben: „Hogyan tévedhettem? Tényleg tévedhet a tudomány?” E folyamat során az emberek azt fogják tanulmányozni és elemezni, hogy Isten szavai helyesek vagy helytelenek, és összehasonlítják azokat: „Melyik a helyes, Isten szavai vagy a tudományos érvek? Kinek van nagyobb valószínűséggel igaza?” A tények adottak, de az emberek még mindig nem tudják teljesen elfogadni azokat, és még több évig várniuk kell, hogy teljesen meggyőződhessenek arról, amit Isten tett, és valóban elfogadják azt. Isten nem beszél vagy cselekszik alaptalanul; az Ő cselekedeteinek folyamata lehetővé teszi számodra, hogy saját magad tapasztalj és tanulj, amíg meg nem látod az eredményt. Mit nyersz ebből a folyamatból? Lehetővé teszi azt, hogy valódi megerősítést kapj Isten cselekedeteiről. Nem hagyja, hogy alaptalanul mondd: „Te vagy Isten, nagy vagy és nemes, bölcs és csodálatos”. Nem hagyja, hogy így tegyél tanúságot Róla; ehelyett ezeket a tényeket arra használja, hogy saját magad tapasztalj és láss. Isten nem fogja azt mondani, hogy helytelen, hogy tíz magból tíz fa nő. Nem fog cáfolni vagy vitatkozni veled, hanem tényekkel bizonyítja a lényeget, és hagyja, hogy te magad győződj meg róla. Lehet, hogy Isten ezt akkor mondta neked, amikor húszéves voltál, de azt nem mondta, hogy „Én vagyok az igazság, és hallgatnod kell Rám”. Isten nem mondta ezt; Ő csak megtette, és az eredményt most látod, amikor harmincéves vagy. Ennyi időbe telt. Vitatkozott veled Isten ez idő alatt? (Nem vitatkozott.) Akkor ki vitatkozott? Az emberek azok, akik vitatkoznak Istennel, és örökké azt gondolják: „Isten téved. Amit Ő mond és tesz, az tudománytalan és ésszerűtlen”. Az emberek szeretnek vitatkozni Istennel, de Ő csak hallgat, és tovább cselekszik. Tíz évvel később felfedezel egy tényt, és megijedsz: „Ó, kiderült, hogy az én nézőpontom téves volt!” Mire beismered, hogy tévedtél, az ügy következménye valójában már kialakult, de vajon el tudod azt fogadni? Csak egy jelenséget fogadsz el, de a szíved mélyén még mindig nem igazán tudod, hogy mi történik. Hány évnyi tapasztalásra van még szükséged? Lehet, hogy még egy évtizedre szükséged lesz ahhoz, hogy saját magad megtapasztald, mielőtt megerősíthetnéd, hogy a következtetése annak, amit Isten tett ebben a kérdésben, helyes volt, és hogy Isten az igazság és igaza van, míg te tévedsz. Negyvenéves korodra teljesen meg leszel győződve, és azt fogod mondani: „Isten az igazság, Ő valóban Isten, és amit Ő tesz, az oly csodálatos és valóságos! Isten oly bölcs!” Megtagadod önmagad. Lássuk csak, hány évnyi tapasztalás kellett hozzá? (Húsz évnyi.) És mit tett Isten ez alatt a húsz év alatt? Nem képleteket használt, hogy elmondja neked, például, hogy elmagyarázza, miről szólnak Newton törvényei – tényeket használt, hogy megláss bizonyos dolgokat, megvilágosított és vezetett téged, hogy megértsd ezeket a dolgokat a körülötted zajló jelenségeken és eseményeken keresztül. Három vagy öt év múlva egy kis megértésre teszel szert, és azt mondod: „Tévedtem, de vajon mindenben tévedtem?”. Tapasztalj többet, és Isten eléd fog tárni néhány tényt, és amikor negyvenéves leszel – vagyis egy újabb évtized múlva –, be fogod ismerni, hogy tévedtél. Így munkálkodik Isten, ilyen dolgokat tesz Ő. Mely folyamat révén ismerheted fel, hogy tévedsz, és hogy Istennek van igaza? A tényekkel való szembesülés folyamatán keresztül, illetve Isten megvilágosítása és vezetése mellett fogsz eljutni erre a felismerésre. Ez egy ilyen folyamat; Isten nem adja csak úgy neked a következtetést, és nem akarja, hogy alap nélkül elhidd azt. Ha Isten kényszerítene a megértésre, az rendben lenne? Ha Isten erőszakkal irányítana téged, hogy megértsd, akkor megértenéd, és egyébként is tudnád, hogy Istennek igaza van. De Isten szándéka nem az, hogy az embereket robotokká változtassa. Ő nem ezt akarja. Azt akarja, hogy az emberek megértsék az igazságot, meghozzák saját döntéseiket, és képesek legyenek alávetni magukat Neki. Ám ennek az eredménynek az elérése időbe telik.

Megtapasztaltátok már, hogy Isten munkája gyakorlatias? (Igen.) Rendkívül gyakorlatias. Isten munkájának gyakorlatiassága ellentétes az ember képzeletbeli, homályos nézeteivel, ezért át kell gondolnod azokat a dolgokat magadban, amelyek képzeletbeli, vagy üres és gyakorlatiatlan dolgok, vagy amelyeknek nincs alapja Isten szavában. Helyesen teszed, ha mindezeket egyszerűen megcáfolod. Ez határozottan helyes, és ezt így kell megtapasztalni. Hány dolgot teremtett Isten, minden dolgok Teremtője? Milyen bölcsnek kell lennie? Azt hiszed, hogy ezt három vagy öt év alatt alaposan meg tudod majd tapasztalni és ki tudod majd fürkészni? Lehetetlen. Egy egész emberöltőnyi tapasztalattal sem fogod tudni kifürkészni. Földhözragadtnak kell tehát lenned Isten szavainak megtapasztalásában; kezdd kicsiben, a részletekből kiindulva, és keresd az igazságalapelveket. Amikor olyasmivel találod szembe magad, amit nem tudsz kifürkészni, tanulj meg elcsendesedni Isten előtt, és keresd az igazságot anélkül, hogy szoronganál vagy türelmetlen lennél. Hogyan lehet elcsendesedni Isten előtt? A szívednek imádkoznia kell Hozzá és közösségben kell lennie Vele, és ha képtelen vagy elcsendesedni, akkor olvass és elmélkedj Isten szavain, vagy énekelj énekeket Isten szavaiból. Mindezek segítenek elérni az Isten előtti elcsendesedést. Az ember szíve elcsendesedik, amikor visszatér Isten elé; úgy érzi majd, hogy nincs értelme dolgokat csinálni vagy kint szaladgálni, abból semmit nem lehet nyerni. Ha elcsendesednek Isten előtt – akár az Ő szavait olvassák, közösséget vállalnak az igazsággal, vagy Istent dicsőítő énekeket énekelnek –, akkor a lelkük nyer valamit, és megvilágosodik, a szívük pedig jól tápláltnak és teljesnek érzi magát. Fokozatosan tisztán fogod látni Isten munkáját, képes leszel alávetni magad Neki, és elnyered az igazságot és életet. Ha az emberek el akarják nyerni az igazságot és el akarják nyerni Istent, akkor áldozatokat kell hozniuk, sok szenvedést kell elviselniük, valamint időt és energiát kell fordítaniuk arra, hogy sok éven keresztül megtapasztalják Isten munkáját. Csak így nyerhetik el az igazságot és életet, valamint Isten teljes üdvösségét.

2017. október 11.