Most mindannyian a kötelességetek teljesítésével vagytok elfoglalva, képzitek magatokat, hogy prédikáljatok és bizonyságot tegyetek Isten szaváról, valamint Isten munkájáról az utolsó napokban. Legyen szó filmgyártásról vagy énekek énekléséről, hogy bizonyságot tegyetek Isten mellett, vajon az általatok teljesített kötelességek értékesek a romlott emberiség számára? (Igen.) Miben rejlik az értékük? Az értékük abban rejlik, hogy segítenek az embereknek a helyes útra térni, miután látják ezeket az Isten által kimondott szavakat és igazságokat, és segítenek az embereknek megérteni, hogy ők a teremtett lények közé tartoznak, és a Teremtő elé kell járulniuk. Sokan nem képesek átlátni sok eléjük táruló dolgon, illetve felfogni azokat. Tehetetlennek érzik magukat, értelmetlennek és üresnek az életet, és nincs lelki táplálékuk. Mi a forrása mindezeknek? A válasz mindezekre Isten szavában rejlik. Az évek során, mióta hisztek Istenben, sokat olvastatok a szavából, és megértettetek bizonyos számú igazságot, így hát az általatok végzendő kötelesség Isten szavának felhasználása az emberek megvilágosítására, valamint téves gondolataik és nézeteik megoldására, lehetővé téve számukra, hogy megértsék az igazságot Isten szaván belül, valamint hogy átlássanak a világ sötétségén és gonoszságán, továbbá segítve nekik az igaz utat keresni, rátalálni a Teremtőre, meghallani Isten hangját és olvasni az Ő szavait. Ez lehetővé fogja tenni számukra, hogy megértsenek néhány igazságot, és meglássák az üdvösség Isten által végzett munkáját, hogy Őhozzá fordulhassanak és elfogadják az Ő munkáját. Pontosan ez az a kötelesség, amelyet végeznetek kell. A szívetekben mindannyian tudjátok, hány igazságot értettetek meg, és hány problémát oldottatok meg, amióta eljutottatok oda, hogy higgyetek Istenben. Mostanában a vallásos emberek és a nem hívők között is sokan vannak, akik az igaz utat és a Szabadítót keresik. Nem tudják a választ bizonyos kérdésekre, például: miért élnek és halnak meg az emberek, mi az ember életének az értéke és az értelme, illetve honnan jönnek és hová mennek az emberek. Arra várnak, hogy prédikáljátok az evangéliumot és bizonyságot tegyetek Isten mellett, valamint a Teremtő elé vezessétek őket – ezért oly jelentőségteljesek az általatok most végzett kötelességek. Egyfelől te magad megtapasztalod Isten munkáját, másfelől pedig bizonyságot is teszel másoknak Isten munkájáról. Minél inkább megtapasztaljátok ezt, annál több igazságot kell megértenetek és felszerelkeznetek azokkal, és annál több munkát kell majd elvégeznetek. Ez kiváló lehetőség arra, hogy Isten tökéletesítse az embereket. Imádkozzatok Istenhez és tekintsetek Istenre, bármilyen nehézségekkel találkoztok a kötelességetek végzésekor; ha mindenki többet olvassa Isten szavát és keresi együtt az igazságot, akkor nincs olyan probléma, amelyet ne lehetne megoldani. Sok igazság van Isten szavában, amelyeket meg kell értenetek, ezért gyakran elmélkedjetek és beszélgessetek róluk, és akkor rendelkezni fogtok a Szentlélek megvilágosításával és megvilágításával. Nincs olyan probléma, amely ne lenne megoldható azáltal, hogy Istenre hagyatkoztok, és ebben hittel kell rendelkeznetek.

Miután Isten megteremtette ezt az emberiséget, irányítási tervet készített. Az elmúlt néhány ezer évben ez az emberiség semmilyen lényegi felelősséget vagy arra irányuló megbízatást sem vállalt fel, hogy bizonyságot tegyen a Teremtő mellett, és az Isten által az emberiség között végzett munka viszonylag rejtett és egyszerű volt. Az utolsó napokban azonban már nem ugyanolyanok a dolgok. A Teremtő elkezdett szavakat mondani. Oly sok igazságot kifejezésre juttatott, és feltárta irányítási tervének misztériumait, azonban a romlott emberiség nehéz felfogású és kába. Az emberek látnak, de nem tudnak, és hallanak, de nem értenek, mintha megkövéredett volna a szívük. Vagyis mindannyian hatalmas felelősséget hordoztok! Mi olyan hatalmas benne? Ezen Isten által kifejezésre juttatott szavak és igazságok terjesztése mellett, még ennél is fontosabb az, hogy minden egyes teremtett emberi lénynek bizonyságot tegyetek a Teremtő mellett, és ezeket a teremtett emberi lényeket, akik hallották Isten evangéliumát, a Teremtő elé hozzátok, hogy felfoghassák annak jelentőségét, hogy Isten megteremtette az emberiséget, és megértsék azt, hogy teremtett emberi lényekként vissza kell térniük a Teremtő elé, meghallgatni, amit Ő mond, és elfogadni az Őáltala kifejezésre juttatott összes igazságot. Így vethető alá az összes emberi lény a Teremtő szuverenitásának és intézkedéseinek. Vajon lehetséges ezen eredmények elérése mindössze pár rész felolvasásával Isten szavából? Vagy csupán néhány ének megtanulásával? Vagy a munka csupán egyetlen aspektusának az elvégzésével? Nem. Ha jól akarjátok végezni a kötelességeiteket, akkor különböző módszereket felhasználva és más-más formában kell bizonyságot tennetek a Teremtő cselekedetei, valamint az Ő szuverenitása és intézkedései mellett. Ily módon több ember tudtok majd a Teremtő elé hozni, és segíteni nekik elfogadni az Ő szuverenitását és intézkedéseit, valamint alávetni magukat ezeknek. Vajon nem nagy felelősség ez? (De igen.) Akkor hát milyen hozzáállást vegyetek fel a kötelességeitek vonatkozásában? Rendben van az, ha valaki zavaros fejű? Rendben van az, ha nem akarja észrevenni a dolgokat? Rendben van az, ha lagymatagon és felületesen tesz meg dolgokat? Ha halogat és alkalomszerűen lát neki dolgoknak? (Nem.) Mi hát a teendőtök? (Az, hogy szívvel-lélekkel elköteleződjünk.) Kötelezzétek el magatokat szívvel-lélekkel, felhasználva minden cseppnyi energiátokat, tapasztalatotokat és éleslátásotokat. A nem hívők nem értik, mi az ember által az életében megtehető legjelentőségteljesebb dolog, de ti némileg értitek ezt, nemde? (Igen.) Annak elfogadása, amit Isten rátok bízott, és a saját küldetésetek teljesítése – ezek a legfontosabb dolgok. Az általatok most végzett kötelességek értékesek! Lehet, hogy most nem látod a hatásaikat, és lehet, hogy éppen most nem hoznak nagy eredményeket, azonban nemsokára gyümölcsöt teremnek. Hosszú távon, ha jól lesz elvégezve ez a munka, akkor pénzzel fel sem lehet majd mérni, mi mindent ad az emberiségnek. Az ilyen tényleges bizonyságok bármi másnál becsesebbek és értékesebbek, és az egész örökkévalóságon át megmaradnak. Ezek minden Istent követő ember jótettei, és érdemes megemlékezni róluk. Az ember életében az Istenbe vetett hiten, az igazságra való törekvésen, valamint teremtett lényként a kötelessége megfelelő végzésén kívül minden üres, és nem érdemes megemlékezni róla. Vigyél bár véghez eget rengető hőstetteket; menj bár el a Holdra és vissza; tegyél bár az emberiség javára váló vagy annak segítő tudományos felfedezéseket, ezek mind hiábavalóak és elmúlnak. Mi az egyetlen dolog, ami nem fog elmúlni? (Isten szava.) Csakis Isten szava, az Istenről tett bizonyság, a Teremtőről tanúságot tevő bizonyságtételek és munkálatok, valamint az emberek jó tettei azok, amelyek nem fognak elmúlni. Ezek a dolgok örökké megmaradnak, és rendkívül értékesek. Vessétek hát le az összes megkötéseteket, vigyétek véghez ezt a hatalmas vállalkozást, és ne engedjétek, hogy bárki, bármilyen esemény vagy bármely dolog korlátozzon benneteket; őszintén áldozzátok fel magatokat Istenért, és tegyétek bele minden energiátokat, illetve erőfeszítéseteket a kötelességeitek teljesítésébe. Ez az a dolog, amit Isten a leginkább megáld, és ez minden mennyiségű szenvedést megér!

Most Istent követed, meghallgatod Isten szavát, és elfogadod a Teremtő megbízatását. Időnként kissé nehéz és fárasztó ez, és időnként némi megalázásban és finomításban részesülsz, azonban ezek nem rossz, hanem jó dolgok. Végső soron mit fogsz elnyerni? Az életet és az igazságot nyered el, végül pedig a Teremtő elismerését és megerősítését. Isten azt mondja: „Kövess, és én előnyben részesítelek, és a kedvemre való vagy.” Ha Isten semmi mást nem mond, csak azt, hogy teremtett lény vagy az Ő szemében, akkor nem éltél hiába és hasznos vagy. Elképesztő az, ha Isten ily módon elismer, nem kis teljesítmény. Mit nyernek az emberek, ha a Sátánt követik? (Pusztulást.) Mivé válnak ezek az emberek, mielőtt elpusztulnának? (Démonokká válnak.) Ezek az emberek démonokká válnak. Nem számít, hány jártasságra tesznek szert az emberek, mennyi pénzt keresnek, mennyi hírnevet és nyereséget szereznek, mennyi anyagi hasznot élveznek, vagy milyen magas a rangjuk a szekuláris világban, a bensőjükben egyre inkább romlottá válnak, egyre elvetemültebbé és mocskosabbá, egyre inkább lázadóvá és képmutatóvá, és végső soron élő kísértet lesz belőlük, embertelenné válnak. Vajon milyennek látszanak az ilyen emberek a Teremtő szemében? Csupán „embertelennek”, ez minden? Hogyan tekint a Teremtő az ilyen emberre, milyen hozzáállással? Idegenkedéssel, undorral, irtózással, elutasítással, végső soron pedig átokkal, büntetéssel és pusztítással. Az emberek más-más utakon járnak és a sorsuk is eltérő lesz. Ti melyik utat választjátok? (Azt, hogy Istenben hiszünk és Őt követjük.) Ha Isten követését választjátok, akkor a helyes utat választjátok, a világosság útjára léptek. Ha az emberek valamirevaló és jelentőségteljes életet akarnak élni, tiszta lelkiismerettel rendelkezni és valóban visszatérni a Teremtőjük elé és mellé, akkor szívvel-lélekkel ennek kell szentelniük magukat, eleget téve Istennek és dicsőítve Őt azzal, hogy jól végzik a kötelességeiket teremtett lényekként – nem lehetnek lagymatagok. Azt kellene mondanod: „Az életemben és ezen a világon nem számítok arra, hogy vagyont szerzek, hogy kimagaslok mások közül, hogy dicsőséget szerzek az őseimnek, hogy ki fogok tűnni a kortársaim közül, vagy nagyra becsülnek majd – ezekért a dolgokért nem fogok harcolni. Nem ezt az utat fogom követni. Egyszerűen csak Istent fogom követni, és az életemet, az energiámat, és minden olyan képességet, adottságot és tehetséget, amellyel rendelkezem, ezeket mind a kötelességem végzésére szánom, mind Istennek szentelem. Ez idő alatt, még ha vissza is utasítanak mások, és időnként megmetszenek, vagy félreértenek a testvéreim; ha Isten finomít rajtam és próbára tesz, és sok szenvedést okoz nekem; vagy ha ebben az életben nem jutnak nekem testi élvezetek, és egyedül találom magam, elhanyagolva – mindezen dolgokat elfogadom és a teljes lényemet Istennek szentelem.” Ilyen elszántnak kell lenned! Az ilyesfajta elszántsággal sok nehézség átvészelhető, nélküle azonban, ha csak vágyakozás vagy hirtelen lelkesedés van meg valakiben, az nem fog működni. Nincs motiváció. Némelyek, amikor el vannak foglalva a kötelességeikkel, kihagynak pár étkezést és kicsit kevesebbet alszanak, aztán amikor azt látják, hogy nem néznek ki jól, ez jár a fejükben: „Ez nem működik. Nem számít, mennyire vagyok elfoglalt, pihenésre van szükségem; nem öregedhetek meg idő előtt, nem tudok ily sok nehézséget elviselni. Fontos törődnöm az egészségemmel.” Mit gondolsz ezekről a gondolatokról? Nincsenek tekintettel Isten szándékaira. A saját kötelességüknél és Isten megbízatásánál többre tartják a hús-vér testet; amint megízlelik a szenvedést, elveszítik a hajlandóságukat, és a fejét behúzó teknőshöz hasonlóan visszavonulnak és panaszkodni kezdenek; nem képesek rá, hogy azon dolgok miatt aggódjanak, amelyek miatt Isten aggódik, és nem tudnak azon dolgokra gondolni, amelyekre Isten gondol – nincsenek tekintettel Isten szándékaira. Ha egy vezető azt mondja, hogy valamely feladat nagyon sürgős, akkor az ilyen emberek azt felelik: „Ez engem egyáltalán nem érdekel, nem kérem a vele járó kellemetlenséget. Nem vállalom.” Léteznek ilyen emberek? (Igen, léteznek.) Az ilyen emberek önzőek, hitványak és alattomosak. Trükköznek, nem megbízhatóak, és nem olyan emberek, akik őszintén akarják Istent. Ők is azt fogják mondani, hogy elkötelezték magukat Istennek, azonban ezek puszta szavak – ezek az emberek nem foglalkoznak semmilyen gyakorlati dologgal, a legcsekélyebb nehézséget sem szenvedik el, és a legcsekélyebb árat sem fizetik meg. Isten nem leli örömét az ilyen emberekben, és nem kapják meg az Ő áldását. Némelyek, amint a hús-vér testük szenved egy kicsit, már nem hajlandóak végezni a kötelességeiket. Különösen a fiatalok törődnek nagyon sokat a megjelenésükkel, és elszomorodnak, amikor azt látják, hogy elgyötört az arcuk, hogy már nem sima a bőrük, vagy amikor találnak egy ősz hajszálat. Mindig azon aggódnak, hogy megöregszenek és megcsúnyulnak, hogy nem tudnak társat találni, illetve nem tudnak családot alapítani. El tudják nyerni az ilyen emberek az igazságot? Mi Isten alapelve annak megítélésében, hogy az emberek képesek-e megfizetni az árat a kötelességeik végzésében, és hogy elfogadható mérce szerint végzik-e a kötelességeiket? Isten csupán az emberek őszinteségét szeretné látni. Az emberek időnként így gondolkodnak: „Csupán felajánlom a szívem, és az elég lesz”, azonban tovább folytatják a rendes tevékenységeiket anélkül, hogy akár egy szemernyit is változnának. Hogyan tekint erre Isten? Isten egyrészt a törekvéseidet nézi, másrészt pedig a valódi tetteidet. Isten ezeket a dolgokat fogja átvizsgálni. Ha megvan benned a törekvés és az elszántság, ugyanakkor valóban meg tudod fizetni az árat, akkor még ha időnként gyenge is vagy, Isten látni fogja, hogy a szíved valójában nem adta fel, és még mindig felfelé igyekszik, hogy szereted az igazságot, a méltányosságot, az igazságosságot és a pozitív dolgokat, és nem fog elhagyni téged. Némelyeknek elég jól forog a nyelvük, azonban nem hatódik meg a szívük; az igazság legcsekélyebb szeletét sem gyakorolják, csupán azon vannak, hogy becsapjanak másokat. Rákényszerülnek, hogy így beszéljenek, így bánnak a körülöttük lévőkkel. Talán némileg tiszteletreméltóan hangzanak, de valójában nem hajlandóak a cselekvésre. Még ha cselekednek is, nem gyakorolják azt, amit mondanak. Ehelyett azt teszik, amit csak akarnak, ami jó nekik, és ami meg fogja óvni őket. Vajon nincs ellentmondás a szavaik és a tetteik között? Isten vajon látja ezt az ellentmondást? Isten mindent átvizsgál, így nagyon is észre tudja venni. Némelyek csalárdak és apró szélhámosságokat művelnek. Azt hiszik, Isten nem tudja, hogy Őt nem érdekli és nem látja. Vajon ez tényleg így van? Hogyan kezeli Isten a becsületes embereket, illetve azokat, akik trükköznek? Észre tudjátok venni a különbséget abban, ahogy Isten e két embertípussal bánik? (Isten megáldja a becsületeseket és utálja a csalárdakat.) Hogyan áldja meg Isten a becsületes embereket? Mit gondoltok arról, hogy a becsületes emberek Isten áldásával bírnak? (A becsületes emberek eredményeket érnek el a kötelességeikben.) (Isten megvilágosítja a becsületes embereket, és a becsületes emberek könnyen meg tudják érteni az igazságot és be tudnak menni a valóságba.) (Isten szereti a becsületes embereket és törődik velük, és csupán a becsületesek tudnak bemenni Isten királyságába.) Ezek a megállapítások mind helyénvalóak, és ezek Isten áldásai a becsületes embereknek. Vajon most észre tudjátok venni a különbséget és Isten hozzáállását abban, ahogyan különböző emberekkel bánik, illetve olyanokkal, akik különböző utakon járnak? A becsületes emberek is tesznek balga dolgokat és tapasztalnak meg gyengeséget; ők azonban rendelkeznek Isten megvilágosításával és útmutatásával, élvezik az Ő oltalmát, és mindenhol észre tudják venni az Ő áldásait. Isten fegyelmezi és megmetszi, illetve próbára teszi és finomítja őket, hogy változzanak és növekedjenek. Az olyan emberek, akik mindig trükköznek a szavaikban és a tetteikben, és akik minden hájjal megkentek és a kötelességeik végzésében kibújnak a felelősség alól – ők azok, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Nem rendelkeznek a Szentlélek munkájával, ami olyan, mintha fertőben, sötétségben élnének. Bármennyire is küszködnek, bármennyire is próbálkoznak, nem tudják észrevenni a világosságot, sem megtalálni az irányt. Inspiráció nélkül és Isten útmutatása nélkül végzik a kötelességeiket, sok dologban falba ütközve, és némely dolgok megtétele közben akaratlanul is lelepleződnek. Mi a célja a leleplezésüknek? Az, hogy mindenki fel tudja ismerni őket, és átlásson rajtuk, hogy milyen emberek. Tulajdonképpen az ilyen emberek mind munkások. Miután befejezték a munkavégzést, anélkül hogy bármilyen valós átalakuláson mentek volna át, megkezdődik leleplezésük és kiiktatásuk. Akik mindenféle gonosztettet követtek el, azok meg lesznek büntetve, és a nem hívőkhöz hasonlóan mindenféle rettenetes halált fognak halni. Némelyek káromló és pökhendi szavakat szóltak, ennélfogva Isten már nem akarja őket, és átadja őket a Sátánnak. Hozhat továbbra is jó eredményeket az, ha átadatnak a Sátánnak? Isten oltalma nélkül a Sátán kínozni fogja őket és nyomást gyakorol rájuk; démonok fogják megszállni őket, kísértetiesnek fognak látszani, mígnem halálra kínozzák őket a gonosz lelkek. Isten nem más-más módon bánik más-más emberekkel? Amikor Isten az emberekben munkálkodik, akkor meghatja őket, megvilágosodást és útmutatást adva nekik, és átalakítva a belső állapotukat. A jó emberek szeretnek egyre inkább becsületesek lenni, mert csak becsületesen tudják jól végezni a kötelességüket és rálépni az igazságra való törekvés útjára. Csak becsületességgel tudják elnyerni a Szentlélek munkáját, és állandóan elgondolkozni magukon, nem lázadozva Isten ellen, az őket érő dolgokban alávetve magukat Istennek, és minden dologban az igazságot keresve és arra törekedve. Pontosan ezt kívánja meg Isten az emberektől, és ha eleget tesznek a követelményeinek, akkor munkálkodik bennük, megvilágosítja őket, megvilágítja őket, utat mutat nekik és megáldja őket. Isten mellőzi azokat, akik idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt. Hogyan kezeli Isten a rossz és gonosz embereket, akik mindenféle gonosztettet követnek el, és állandóan félbeszakítják és megzavarják az egyház munkáját? Isten felfedi és átadja őket a Sátánnak. Elkezdenek bajt okozni és felfedni a valódi arcukat, önkéntelenül is ártalmas és negatív dolgokat mondanak, és viszályt szítanak, pojácaként viselkedve. Sok rossz dolgot tesznek, ami megszakításokat és zavarásokat okoz az egyházban, és amikor Isten választott népe megérti az igazságot, és fel tudja ismerni, le tudja leplezni őket, akkor el lesznek takarítva és ki lesznek közösítve. Ők maguk választják ezt? (Nem.) Így végződnek a dolgok azok számára, akik nem fogadják el az igazságot és nem foglalkoznak a tulajdonképpeni kötelességeikkel. Amikor az emberek nem járnak a helyes úton, ha Isten átadja őket a Sátánnak és kis démonjainak, akkor teljesen tönkremennek és helyrehozhatatlanul magukra hagyatnak. Miután lelepleződtek, eltöprengenek: „Mi történik? Bajt okoztam? Megszakító voltam, zavarást okoztam? Miért nem voltam tudatában ennek?” Isten mindent átvizsgál, és ha úgy rendezi el a környezeteket, hogy felfedje és kivesse őket, akkor ez nagyon hamar be fog következni. Lehetséges, hogy egy vagy két eset után kiderül, hogy gonosz emberek, és ennek megfelelően bánnak velük. Van néhány olyan dolog, amit Isten személyesen végez el, aztán vannak más dolgok, amelyeket Őérte szolgálatot végző kis démonokat, a Sátánt, avagy gonosz lelkeket felhasználva tesz meg. Egyrészt tökéletesíti és okítja Isten választott népét; másrészt felfedi és kiveti a gonosz embereket. Ha a saját elképzeléseid alapján méred fel ezt, és úgy gondolod, hogy ez nem olyasvalami, amit Isten tett, hogy Ő nem tesz ilyen dolgokat, hogy ezeket a dolgokat nem Ő vezényli le, akkor vajon nem tévedsz ebben? Minden Isten kezében van, és ezt tudni fogjátok, mihelyt megtapasztaltátok.

Némelyek hisznek ugyan Istenben, de még mindig a szekuláris világban van a szívük; végzik tán a kötelességüket, azonban még mindig a meggazdagodásról álmodoznak. Nyughatatlan és elégedetlen marad a szívük, és időnként el akarják hagyni Isten házát, azonban attól félnek, hogy nem fognak áldásokat kapni és beleesnek a csapásokba, ezért csupán arra képesek, hogy felületesen végezzék a kötelességeiket. Időnként előfordul, hogy negativitást terjesztenek és panaszkodnak egy kicsit, és bár nem tettek olyan sok rosszat, nem játszanak pozitív szerepet. Vajon Isten tudatában van a viselkedésüknek? (Igen.) Az emberek tudatában vannak? Az emberek gyakran nem látják. Úgy érzik, hogy az ilyen emberek jók, hogy a kötelességeik végzése során korán kelnek és későn fekszenek, és hogy képesek elviselni a nehézségeket és megfizetni az árat, de alkalmanként gyengeségeket tapasztalnak meg, és nem szeretnek interakcióba lépni másokkal. Isten azonban tudja, mit gondolnak a szívükben az ilyen emberek, és hogyan cselekednek, és vannak megfelelő intézkedései. Amikor eljön az ideje, megengedi, hogy megbetegedjenek, betegen pedig nem tudják végezni a kötelességeiket. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy eltávolíttatnak azok soraiból, akik kötelességeket végeznek. Ez vajon jó vagy rossz dolog? (Rossz dolog.) Mindannyian hajlandóak vagytok a kötelességetek hűséges végzésére, nem akartok gyötrelmekkel, betegséggel vagy fájdalommal szembesülni, és úgy érzitek, hogy ezek késleltetik a kötelességeitek végzését. Azonban akik nem akarják megtenni a kötelességeiket, azok úgy érzik, jó dolog, ha gyötrelmekkel vagy betegséggel szembesülnek, és azt gondolják: „Ez alkalommal rátaláltam egy okra, egy kifogásra; többé nem kell végeznem a kötelességem.” Tulajdonképpen ez rossz dolog. Azt jelenti, hogy Isten már nem akarja őket, hogy már nem számítanak, és Isten ily módon tisztítja ki őket. A kitisztításuk után a betegségük talán váratlanul elmúlik, és ha már jobban vannak, munkába állnak és pénzt keresnek, élik az életüket és megvagyonosodnak. Isten nem akarja az ilyen embert – mit jelent az, amikor Isten már nem akar valakit? Azt jelenti, hogy az illetőnek nincs sorsa; eltűnt Isten szeme elől, és már nincs esélye rá, hogy üdvösségben részesüljön. Isten predesztinálta és kiválasztotta, de ettől fogva visszautasítja; úgy dönt, hogy nem menti meg az ilyen embert, hanem kiirtja az Ő házából. Az ilyen embert soha nem fogja megmenteni Isten. Ettől a pillanattól fogva az üdvösség minden esélyét elveszítette. Nem számít, mit tesz és hogyan viselkedik, Isten már nem akarja őt. Ha Isten már nem akar valakit, akkor ez a vége? Még nincs vége az illető történetének. Mielőtt Isten kiválaszt valakit, az illető a Sátán hatalma alatt él. Miután Isten kiválasztja, Isten házába jön, és Isten gondoskodása, valamint oltalma alatt él. Amikor ellenszegül Istennek és elárulja Őt, Isten pedig kivágja, akkor hova tér vissza? (A Sátán hatalmába.) Visszatér, hogy ismét a Sátán hatalma alatt legyen. Ez azt jelzi, hogy Isten visszaadta őt a Sátánnak, azt gondolva: „Már nem akarom ezt az embert. Nem fogadja el az igazságot; neked adom” – a Sátán pedig elveszi. Az illető visszatér a Sátánhoz, és már nincs esélye az üdvösségre. Mit veszít valaki, amikor Isten visszaadja a Sátánnak? Milyen következmények érik és mi lesz a vége? Legyetek tisztában ezzel! Nem apróság az, ha Isten kivet valakit, és az is biztos, hogy nem az illető pillanatnyi vétke miatt van, mert Isten a lehető legnagyobb mértékben megmenti az embereket, és nem veti ki őket könnyelműen. Ha valakit kiválaszt Isten, akkor mit nyer az illető Tőle? (A megmentés lehetőségét.) És még mit? (Azt, hogy szert tesz az igazságra.) Igen, természetesen meg kell szereznie az igazságot ahhoz, hogy részesüljön Isten üdvösségében. Amikor Isten kiválaszt valakit és a Sátán hatalmából a saját házába viszi, akkor vajon a Sátán mer bármilyen feltételt szabni Istennek? Nem mer feltételeket szabni, még mondani sem mer semmit. Ha Isten azt mondja: „Ez az ember az Enyém, és neked nem szabad többé megérintened” – akkor a Sátán engedelmesen átengedi az illetőt. Isten gondoskodása alá és szeme elé kerül a tápláléka, a ruházkodása, a szállása, a közlekedése és minden mozdulata, és Isten engedélye nélkül a Sátán nem meri újra megérinteni az illetőt. Ez mire utal? Azt jelenti, hogy az illető teljes mértékben Isten gondoskodása és oltalma alatt él, nem zavarnak vagy avatkoznak be külső erők, és hogy a mindennapos öröme, bánata és fájdalma teljesen Isten szemének átvizsgálása alá kerül, valamint az Ő gondoskodása és oltalma alá. Ha valamilyen csapás vagy szerencsétlenség történik, akkor Isten engedni fogja, hogy az illető elkerülje azt, és nem esik baja; míg a nem hívők, akiket Isten nem választott ki, az általuk megérdemelt sorsra jutnak. Ha meg kell halniuk, hát meghalnak; ha csapást kell elszenvedniük, hát csapást szenvednek el. Senki nem tudja megváltoztatni ezt, és senki nem menthet meg senki mást. Amikor beüt a balszerencse, az sok embert érint; mégis hogy van az, hogy téged nem érnek ezek a csapások? Ez Isten oltalma. Sem a Sátán, sem a kis ördögök, sem a gonosz lelkek nem mernek hozzád érni. Amikor eléd jönnek, olyan, mintha lezárt terület lenne előttük, mintha e szavakat látnák: „Ne érintsd meg ezt az embert”, vagy mintha megpillantanák a menny rendeletét, és nem mernek megérinteni téged, oltalmazva vagy. Ezen évek alatt nagyon jó életet éltél, minden jól ment, és normálisan tudtad végezni a kötelességedet – vagyis olyasvalaki vagy, akit Isten keze oltalmaz. Azonban miután az általam említett személy megkapja Isten oltalmát, nem érzi azt, és nincs is a tudatában. Azt mondja: „Valószínűleg a jó szerencsének köszönhetem, hogy mindezen évek alatt békében éltem, és hogy a Sátán és azok a kis ördögök távol maradtak tőlem.” Nem azt mondja, hogy ez Isten oltalma volt, és azt sem tudja, hogyan fizesse vissza Isten szeretetét és kegyelmét. Nem végzi jól a kötelességét, inkább megszakításokat és zavarásokat okoz, és csak rossz dolgokat tesz. Isten látja konzekvens viselkedését, átvizsgálja a legbelső lényét, és sok éven át időt, valamint lehetőséget ad neki, azonban az illető így sem tér meg. Ezért Isten azt mondja, hogy az illető nem menthető meg, és végül úgy dönt, hogy visszaadja a Sátánnak. Ez az ember értéktelen, és Isten már nem akarja. Ki a legboldogabb, amikor Isten kiveti az illetőt? A Sátán a legboldogabb, és azt mondja: „Mily csodás, hogy van a táboromban még egy kis démon, még egy cinkos!” Az illető, aki együgyű és nem tudja, hogy félnie kellene, ily módon visszatér a Sátán ölelésébe. Mit fog vele tenni a Sátán? (Eltapossa és kárt tesz benne.) A Sátán annyira jó ez emberek bántásában, hogy némelyeket démonok szállnak meg, némelyek furcsa betegségeket kapnak, némelyek pedig hirtelen abnormálisan viselkednek, felfedve démoni megjelenésüket, mintha elmebetegek lennének. A Sátán gyakran így bántja és nyeli el az embereket. Ez a természete a Sátán tetteinek. Trükkökre és elvetemültségre hagyatkozik, és különböző módszereket használva alávetettségbe csalogatja az embereket, hogy bántsa és felfalja őket. Vajon ezekre korlátozódnak a Sátán módszerei az emberek bántására? Semmiképp sem. A Sátán nem csupán azzal rontja meg az embereket, hogy bántja, lerombolja és tönkreteszi őket, ahogy az emberek mondják. Sokkal több alattomos és ádáz eszköze is van, amelyek mindegyikét közvetlenül megtapasztalja a romlott emberiség. Miután az emberek átadatnak a Sátánnak, némelyikük hirtelen különösen ravasszá és a trükközés mesterévé válik; a karrierútja hirtelen figyelemre méltóan zökkenőmentes lesz, előléptetik és meggazdagszik. Ez vajon jó vagy rossz dolog? (Rossz dolog.) Az ember szemében jó dolog, akkor hát hogyan tekinthető rossz dolognak? (Ezek az emberek bedőltek a Sátán trükkjeinek, és egyre inkább elkülönülnek Istentől.) Előléptetik őket és meggazdagodnak, és minden jól megy nekik; hamarosan pénzzel, ranggal és hírnévvel rendelkező iparmágnások lesznek belőlük. Nagyon jól élnek és teljesen visszatérnek a szekuláris világba. Ekkor is tudnak még Istenre gondolni? Még mindig hinni akarnak Istenben? Még mindig ott van Isten a szívükben? (Nem.) Teljes mértékben eltávolodtak Istentől, elfordultak az igaz úttól, és teljesen fogságba ejtette őket a Sátán. Már nem tagjai Isten házának; nem hívőkké váltak, és ily módon teljesen tönkrementek. Élvezhetik továbbra is az ilyen emberek Isten oltalmát? (Nem.) Milyen állapotban vannak, a szekuláris világban és a Sátán hatalma alatt élve? Napról napra azt sem tudják, élni fognak-e vagy halni; amikor csak kimennek, nem tudják, hogy szerencsétlenség fogja-e érni őket; sem békességet, sem örömöt nem ismernek; és a szívük tele van rettenettel, nyugtalansággal és félelemmel. Tudják, milyen következményekkel jár Isten elárulása, ezért egész nap a szorongás állapotában vannak, és nem tudják, mikor sújt le rájuk valamilyen csapás, és mikor lesznek megbüntetve. Ilyen érzés van az emberek szívében, amikor Isten visszautasítja őket. Csapdába estek a sötétben, kivezető út nélkül, minden általuk megtett lépés nehéz és rémisztő, és rendkívül fájdalmas az életük. Szerinted azért élnek ezek az emberek fájdalmas életet, mert a hírnevet és a nyereséget hajkurásszák, a szekuláris világra törekednek, kényelmes életet élnek, és a nem hívők ösvényét követik? Nem. Azért, mert miután Isten lemondott róluk, már nem törődik velük. Isten oltalma és gondoskodása nélkül a Sátán hatalma alá kerülnek, és azonnal a sötétségbe zuhannak. A sötétségbe zuhanva először azt érzik az emberek, hogy már nincs béke a szívükben, és már nem érzik Isten jelenlétét. Úgy érzik, hogy a világ tele van rettenettel, csapdákkal, megtévesztéssel és veszéllyel, és hogy még nehezebb az élet. Vajon számít, hogy mi a rangjuk a világban? Vajon számít, hogy mennyire hozzáértőek vagy hatalmasak? Nem. Akik nem hisznek Istenben, vagy akiket Ő kivetett, azok mind így fogják végezni, eleven pokolba hullva, ami rendkívül fájdalmas. Ott mindenféle élő kísértet bánt majd téged napról napra. Élhetetlen; egyszerűen a halálnál is rosszabb élet ez.

Amikor az emberek Isten oltalma alatt vannak, biztonságban, békében érzik magukat és öröm tölti el őket. Emberként tudnak élni, és részt tudnak venni a normális emberi mivolt összes tevékenységében; minden rendezett körülöttük, ahogy annak lennie kell, a szívük pedig szabad és fesztelen. Amikor az emberek elveszítik Isten gondoskodását és oltalmát, eltűnnek ezek az érzések, így hát a saját jártasságaikkal, képességeikkel, gondolataikkal és világi ügyekre vonatkozó filozófiáikkal, valamint a saját forrófejűségükkel reagálnak minden emberre, eseményre és dologra maguk körül. Mik ezek a körülöttük lévő emberek, események és dolgok? Mind-mind rossz emberek, gonosz emberek, kisebb-nagyobb démonok, valamint gonosz lelkek. Vajon jó lesz az emberek élete, ha a tisztátalan lelkek ilyen helyén vannak, Isten oltalma nélkül? (Nem.) Ezért van az, hogy az emberek egyetlen jó napot sem tudnak élvezni, miután elhagyták Istent; ennyire nehézzé válik számukra az élet. Amikor az emberek Isten gondoskodása és oltalma alatt élnek, nem tudják, hogyan becsüljék meg, és nem veszik komolyan; aztán ha Isten lemond róluk, akkor már késő bánat, és ez valóban rendkívül hatalmas katasztrófa! Az emberek csak Isten vezénylete, gondoskodása és oltalma alatt élve ismerhetik az igaz boldogságot, békességet és örömöt, amely az Istentől eredő, a szív mélyén érzett békesség és öröm. Ha az emberek elveszítik Isten gondoskodását és oltalmát, a szívük mélyén lévő fájdalom, aggodalom, szorongás, nyugtalanság és rettegés fokozatosan megnő. Egyre nagyobb lesz a szívükben a szenvedés, és nehezen tudnak megszabadulni tőle; nem tudnak kitörni. Mennyire lehetnek valakinek nagyszerű jártasságai és erősségei? Mi az, amivel egyedül nézel szembe? Mindenféle tisztátalan és gonosz lelkekkel! Külsőleg embereknek néznek ki. Van alakjuk, formájuk, húsuk és vérük. Azonban ezek mind a Sátán emberei, és a Sátán, valamint mindenféle gonosz és tisztátalan lélek manipulálja őket. Mennyire lehet ügyes valaki ilyen dolgokkal szembesülve? Lehet, hogy nem fél? Élvezhet békességet és örömöt? Nem számít, milyen nagy ember, nem számít, mennyire rátermett vagy harcias, milyen érzés lesz számára a Sátán hatalma alatt és ebben a világban élni? Ha már egyedül van és lenyugodott, a körülötte lévő emberekre, eseményekre és dolgokra gondol majd, és hogy mennyire nehéz számára elbánni minden egyes őt érő dologgal; igencsak törnie kell a fejét, hogy mindet kezelni tudja. Kész vesszőfutás számára emberi erővel és eszközökkel rendezni mindezen dolgokat. Ennyire nehéz neki az élet, ennyire fájdalmas. Némelyek azt mondják, hogy a nagy emberek nem szenvednek el ilyen fájdalmakat, de valójában még többet szenvednek. A hétköznapi emberek az élet apró körforgásával néznek szembe, míg a nagy emberek az élet nagyobb körforgásával, nagyobb szenvedéssel és gyötrelemmel. Ismerős számukra a boldogság? (Nem.) Tehát, ha az emberek elvesztették Isten gondoskodását és oltalmát, és Ő lemondott róluk, milyen élettel néznek szembe? Egymagukban, egyedül néznek szembe mindazokkal a tisztátalan és gonosz lelkekkel, ez pedig elviselhetetlenné teszi az életet. Az ellenfeleik kereszttüzében vagy a cselszövéseik eredményeként bármikor meghalhatnak, az életvitelük pedig kimerítő, fájdalmas és gyötrelmes. Némelyek balgán azt hiszik, hogy unalmas Istenben hinni, folyamatosan az igazságra törekedni, és mindig arra összpontosítani, hogy alávessék magukat Istennek és meghallgassák Isten szavait; azt hiszik, hogy a világi emberek azok, akik szabadok, és úgy érzik, hogy Istenben hinni értelmetlen, ezért nem akarnak többé hinni. Mindig így gondolkoznak, azonban egy napon rá fognak jönni, hogy mik ennek a következményei.

A Teremtő kezében az emberek végtelen békességet, örömöt, áldásokat, oltalmat és gondoskodást élveznek, míg az emberi mivolt híján lévők, akiknek nincs lelkiismeretük, nem tapasztalják meg ezeket a dolgokat. Ám ha valakiről Isten már lemondott, azonnal érezni fogja a ráboruló sötétség fájdalmát, és akkor teljes mértékben megérti, milyen boldog és örömteli dolog volt hinni Istenben, végezni a kötelességeit, és Isten házában, az Ő jelenlétében élni, akkor azonban már túl késő lesz. Talán azt mondod: „Bánom, hogy otthagytam Istent. Újrakezdhetem az Őbenne való hitet?” Vajon Isten ad ilyen lehetőségeket? (Nem ad.) Ha te már nem akarod Istent, akkor vajon Isten akarhat még téged? Nem a Sátánt szereted? A Sátánt szereted a szívedben, de attól még Istent szeretnéd követni, hogy kapj néhány áldást. Vajon Isten bele tudna egyezni ebbe? (Nem tudna.) Így van ez. Ezért az embereknek gyakran Isten jelenlétébe kell jönniük, hogy eltűnődjenek és átgondolják ezeket a dolgokat: mi az igaz boldogság; hogyan éljenek, hogy valódi boldogságban, örömben és békességben legyen részük; és mely dolgok a legértékesebbek és a leginkább megbecsülendők az emberek életében. Ezeken a dolgokon kell eltűnődni. Minél inkább eltűnődsz a megfelelő dolgokon és az igazságon, annál inkább megvilágosít és vezet téged Isten, és megengedi, hogy érts, tudj és láss. Aztán minél megvilágosodottabbá és megvilágítottabbá válsz az igazság gyakorlása és az abba való belépés terén – vajon nem lesz egyre nagyobb a hited? Ha mindig lusta és dacos vagy, mindig idegenkedsz az igazságtól és nem tetszik neked; ha soha nem akarsz Isten jelenlétébe jönni, és mindig a kicsapongásra és az Istentől való elkóborlásra gondolsz; ha sem az Ő útmutatását, sem az Ő gondoskodását, sem az Ő oltalmát nem fogadod el, akkor vajon Isten rá tud erre kényszeríteni? Ha ilyen a hozzáállásod, akkor Isten biztosan nem fog megvilágosítani, így hát kevés lesz a hited. Minél tovább hiszel, annál kevesebb energiád lesz, és akkor panaszkodni fogsz, terjeszted az elképzeléseidet és a negativitásodat, és idővel bajt fogsz okozni. Ha már bajt okoztál és megzavartad az egyház munkáját, Isten háza nem bánik többé olyan kedvesen veled, és kitisztít vagy kiközösít, és az Istenbe vetett hited ösvényének végéhez érsz. Ki lesz okolható ezért? (Az adott személy.) Ez a vég vár azokra, akik hisznek Istenben, ám nem törekednek az igazságra. A mondás úgy tartja: „Egy méter vastag jég sem fagyhat meg egyetlen nap alatt.” Ha több éve hiszel Istenben, azonban nem törekedtél az igazságra, és a világ ösvényét választottad, valamint a Sátán követését Isten követése helyett, akkor Isten lemond rólad és elhagy téged. Isten nem kényszeríti az embereket. Isten üdvössége, az Ő szava, valamint az Ő igazsága és az élet szabadon az ember rendelkezésére áll; Ő nem kér tőled pénzt és nem alkudozik veled. Ha nem csupán nem vagy hajlandó elfogadni az igazságot, hanem még panaszkodsz is Istennek, és megzavarod az egyház munkáját, akkor vajon nem a bajt keresed? Mit fog tenni Isten? Bizonyára magadra hagy, és ez lesz a megérdemelt büntetésed. Ha elutasítod Isten nagyszerű üdvösségét, amikor karnyújtásnyira van, és így is megkárosítva érzed magad, és alkut szeretnél kötni Istennel, az tényleg esztelenség. Ha így áll a helyzet, akkor menj vissza a világ sáros gödrébe, és boldogulj úgy, ahogy csak szeretnél! Isten már nem törődik veled, és ez el fogja dönteni a sorsod. Némelyek azt mondják: „Ha az emberek már nem akarják Istent, akkor miért nem hagyja őket meghalni?” Vannak olyanok, akik így gondolkoznak? (Vannak.) Némelyek kegyetlenek és azt mondják: „Ha valaki nem követi Istent, akkor Istennek meg kellene átkoznia, meg kellene büntetnie, és el kellene pusztítania őt.” Szerintetek vajon ez Isten természete? (Nem, nem ez.) Isten nem teszi ezt, Ő nem kényszeríti az embereket. Isten már elhatározta, milyen lesz az illető élete, és Isten nem munkálkodik esetlegesen. Isten előre elhatározta az illető sorsát, végét és rendeltetési helyét, és ha nem követi Istent, akkor Isten hagyni fogja, hogy oly módon éljen, ami természetes módon az eredeti sorsa szerint való. Isten átadja a Sátánnak, és ez lesz a vége; végső soron Isten határozza el a sorsát akkor, amikor itt az ideje, az élete végén. Isten nem fogja felforgatni mindezen törvényeket. Az ember szóhasználatával: Isten különösen észszerűen cselekszik, ellentétben az antikrisztusok alattomosságával és álnokságával, akik azt mondják: „Ha nem követsz engem, megöllek!” Miféle beállítottság ez? A bandita, az útonálló, a gazember beállítottsága. Isten nem így viselkedik. Isten azt mondja: „Ha nem követsz Engem, akkor térj vissza a Sátánhoz, és ettől fogva minden köztünk lévő kötelék megszakad. Sem az oltalmamat, sem a gondoskodásomat nem fogod élvezni; nem lesz részed ebben az áldásban. Élj, ahogy szeretnél; tőled függ, mit választasz!” Isten toleráns az emberekkel, és nem kényszeríti őket, ellentétben a Sátánnal, aki mindig irányítani akar és örökre a markában akar tartani téged, még akkor is, ha te nem ezt szeretnéd. Isten nem teszi ezt. Istennek megvannak a saját alapelvei a cselekvésre; arra kéri az embereket, hogy kövessék Őt, azonban soha nem kényszeríti őket. Teremtett lényként, ha nem tudod elfogadni az igazságot, ha nem tudod jól végezni a teremtett lény kötelességeit, akkor soha nem fogsz szert tenni Isten áldására.

2017. november 7.