Isten azon követelménye, hogy az emberek becsületesek legyenek, a legjelentőségteljesebb dolog. Sajnos sokan nem értik ezt, és figyelmen kívül hagyják annak a kérdését, hogy becsületes emberek legyenek. Ha az emberek igazán megértenék Isten munkáját, tudnák, hogy miután befejezi az ítélő munkáját az utolsó napokban, csak azok a becsületes emberek fogják elnyerni az Ő üdvösségét és lesznek alkalmasak arra, hogy beléphessenek az Ő királyságába, akiket megtisztítottak a romlott beállítottságaiktól, és akik levetették csalárdságukat és hazugságaikat. Ha az emberek sokévnyi Istenbe vetett hit után még mindig tele vannak hazugságokkal és megtévesztéssel; ha nem tudják őszintén Istenért áldozni magukat, és kötelességeiket mindig felületes módon végzik, Ő minden bizonnyal vissza fogja utasítani majd őket. Mi lesz az ő sorsuk? Minden bizonnyal ki fogják tenni a gyülekezetből és kiiktatják majd őket. Manapság, amint az ember látja, hogy Isten munkája eléri ezt a lépcsőfokot, ez emlékezteti, hogyan szólította fel Ő az embert következetesen arra, hogy becsületes legyen. Ez nagy jelentőséggel bír. Nem csak mellékesen mondják, és ezzel vége is – ez közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy valaki elnyerheti-e az üdvösséget és túlélhet-e vagy sem, ahogyan minden egyes ember sorsával és rendeltetési helyével is. Ezért bizonyossággal mondható, hogy csakis úgy tudja valaki megélni a normális emberi mivoltot, és úgy érheti el az üdvösséget, ha leveti a csalárd beállítottságát és becsületes emberré válik. Azoknak, akik sok éve hisznek Istenben, de még mindig csalárdak, az a sorsuk, hogy kiiktassák őket.

Most Isten egész választott népe gyakorolja a kötelességei végzését, és Isten arra használja az emberek kötelességvégzését, hogy az egyik embercsoportot tökéletesítse, a másikat pedig kiiktassa. Vagyis a kötelesség végrehajtása az, amely felfed mindenféle embert, és mindenfajta csalárd embert, álhívőt és gonosz embert lelepleznek és kiiktatnak a kötelessége végzése során. Azok, akik hűségesen végzik a kötelességüket, becsületes emberek; azok, akik következetesen felületesek, csalárd, alattomos emberek és álhívők; azok pedig, akik megszakításokat és zavarokat okoznak a kötelességük végrehajtása során, gonosz emberek és antikrisztusok. Jelenleg még mindig sokféle probléma létezik sokakban, akik kötelességeket végeznek. Egyesek mindig nagyon passzívak a kötelességeikben, mindig csak ülnek és várnak, és másokra támaszkodnak. Miféle hozzáállás ez? Ez felelőtlenség. Isten háza elrendelt számodra egy végrehajtandó kötelességet, te pedig napokig merengsz rajta anélkül, hogy bármilyen konkrét munkát elvégeznél. Sehol sem vagy látható a munkahelyen, az emberek pedig nem találnak, amikor megoldandó problémáik vannak. Te nem viselsz terhet ezért a munkáért. Ha egy vezető érdeklődik a munka felől, mit fogsz mondani neki? Pillanatnyilag semmiféle munkát nem végzel. Nagyon is tisztában vagy azzal, hogy ez a munka a te felelősséged, de nem teljesíted azt. Mi a csudát képzelsz? Azért nem végzel semmilyen munkát, mert alkalmatlan vagy rá? Vagy csak sóvárogsz a kényelemre? Hogy állsz a kötelességedhez? Csak szavakról és doktrínákról beszélsz, és csak kellemesen hangzó dolgokat mondasz, ám semmilyen tényleges munkát nem végzel. Ha nem akarod elvégezni a kötelességedet, akkor le kellene mondanod. Ne tartogasd a pozíciódat úgy, hogy semmit nem csinálsz ott. Vajon ha ezt csinálod, azzal nem okozol-e kárt Isten választott népének, és nem veszélyezteted-e a gyülekezet munkáját? A beszédedből úgy tűnik, hogy mindenféle doktrínát értesz, de amikor arra kérnek, hogy hajts végre egy kötelességet, felületes vagy, és a legkevésbé sem vagy lelkiismeretes. Ilyen az, amikor őszintén Istenért áldozod magad? Nem vagy őszinte, amikor Istenről van szó, mégis őszinteséget színlelsz. Vajon képes vagy megtéveszteni Őt? Abból, ahogy általában beszélsz, úgy tűnik, hogy micsoda nagy hited van, a gyülekezet tartóoszlopa és kősziklája szeretnél lenni. De amikor kötelességet végzel, annyira sem vagy hasznos, mint egy szál gyufa. Vajon ez nem Isten szemrebbenés nélküli megtévesztése? Tudod te, mi vár rád, ha megpróbálod megtéveszteni Istent? Visszautasít majd téged, és ki fog iktatni! Minden embert felfednek a kötelességei végzése során – csak állíts rá valakit egy kötelességre, és nem telik majd sok időbe, míg kiderül, hogy becsületes vagy csalárd ember-e, valamint az is, hogy az igazság szeretője-e vagy sem. Azok, akik szeretik az igazságot, őszintén tudják végezni a kötelességeiket és fenn tudják tartani Isten házának munkáját; azok, akik nem szeretik az igazságot, a legkevésbé sem tartják fenn Isten házának munkáját, és felelőtlenek a kötelességeik végrehajtásában. Ez azonnal nyilvánvaló azok számára, akik tisztán látnak. Senki nem az igazság szeretője, aki gyengén végzi a kötelességét, és nem is becsületes ember; az ilyen embereket mind le fogják leplezni és ki fogják iktatni. Az embereknek felelősségérzettel kell rendelkezniük, és érezniük kell a terhet ahhoz, hogy jól teljesítsék a feladataikat. Ily módon a munka minden bizonnyal megfelelően lesz elvégezve. Csak olyankor aggasztó, amikor valakinek nincs teher- vagy felelősségérzete, amikor valakit mindenre ösztönözni kell, amikor mindig felületes, és amikor problémák adódnak, megpróbálja másra hárítani a felelősséget, ami késlekedéshez vezet azok megoldásában. Ekkor még mindig el lehet jól végezni a munkát? Hozhat-e kötelességvégzése bármilyen eredményt is? Semmit nem akar elvégezni a feladatok közül, amelyeket elrendeltek számára, és amikor látja, hogy másoknak segítségre van szükségük a munkájukban, nem foglalkozik velük. Csak akkor teljesít egy kevés munkát, amikor megparancsolják neki, csak amikor nyomás alá kerül, és nincs más választása. Ez nem kötelességvégzés – ez bérmunka! Egy bérmunkás a munkáltatójának dolgozik, a napi munkát napi bérért, az órányi munkát órabérért végzi el; csak arra vár, hogy kifizessék. Fél attól, hogy bármi olyan munkát végezzen, amelyet a főnöke nem lát, fél attól, hogy nem jutalmazzák meg valamiért, amit csinál, mindig csak a látszat kedvéért dolgozik – ami azt jelenti, hogy nem hűséges. Többnyire képtelenek vagytok felelni, amikor a munkával kapcsolatos ügyekről kérdeznek. Néhányan közületek bekapcsolódtak a munkába, de sosem kérdeztétek meg, hogy halad a munka, és soha nem gondoltátok át alaposan. Figyelembe véve a képességeteket és tudásotokat, legalább valamit tudnotok kellene, mivel mindannyian részt vettetek ebben a munkában. Szóval, a legtöbb ember miért nem mond semmit? Lehetséges, hogy tényleg nem tudjátok, mit mondjatok – hogy nem tudjátok, jól mennek-e a dolgok vagy sem. Ennek két oka van: az egyik, hogy teljesen közömbösek vagytok, és soha nem törődtetek ezekkel a dolgokkal, és mindig is csak elvégzendő feladatként kezeltétek őket. A másik az, hogy felelőtlenek vagytok, és nem vagytok hajlandóak törődni ezekkel a dolgokkal. Ha igazán törődnél vele és tényleg elkötelezett lennél, akkor mindenről lenne nézőpontod és perspektívád. Ha valakinek nincs perspektívája vagy nézőpontja, az gyakran abból származik, hogy közömbös és fásult, és nem vállal semmilyen felelősséget. Nem vagy szorgalmas az általad végzett kötelességgel szemben, nem vállalsz semmilyen felelősséget, nem vagy hajlandó megfizetni az árat, illetve részesévé válni. Nem fáradozol, és semmilyen nagyobb energiát nem vagy hajlandó ráfordítani; csupán egy beosztott akarsz lenni, ami nem különbözik attól, ahogy egy nem hívő dolgozik a főnökének. Isten nem szereti az ilyen fajta kötelességvégzést, és nem is tetszik Neki. Ez nem éri el az Ő jóváhagyását.

Egyszer az Úr Jézus azt mondta: „Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van” (Máté 13:12). Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy ha még a saját kötelességedet vagy munkádat sem nem végzed el, illetve nem szenteled magad annak, Isten el fogja venni, ami egyszer a tiéd volt. Mit jelent az, hogy „elvétetik”? Hogy érzik magukat ettől az emberek? Lehetséges, hogy nem éred el azt, amit a képességed és adottságaid lehetővé tettek volna számodra, és semmit sem érzel, és épp olyan vagy, mint egy nem hívő. Ilyen az, amikor Isten mindent elvesz. Ha hanyag vagy a kötelességedben és nem fizeted meg az árat, és nem vagy őszinte, Isten el fogja venni, ami egyszer a tiéd volt, vissza fogja venni a kötelességed végézéséhez való jogodat, nem fogja megadni neked ezt a jogot. Mivel Isten adottságokat és képességet adott neked, de te nem végezted megfelelően a kötelességedet, nem áldoztad magad Istenért, sem árat nem fizettél, nem tetted bele a szívedet, nemcsak hogy nem fog Isten megáldani, hanem azt is el fogja venni tőled, amid egyszer volt. Isten adottságokkal ruházza fel az embereket, különleges készségeket ad nekik, valamint intelligenciát és bölcsességet. Hogyan kellene az embereknek használniuk ezeket a dolgokat? A különleges készségeidet, adottságaidat, intelligenciádat és bölcsességedet a kötelességednek kell szentelned. Használnod kell a szívedet, és mindent, amit tudsz, megértesz, és amit el tudsz érni, fel kell használnod a kötelességedhez. Ha így teszel, áldott leszel. Mit jelent Isten áldásában részesülni? Hogy érzik magukat ettől az emberek? Úgy, mint akiket Isten megvilágosított, akiket vezet, és akiknek van ösvényük, amikor a kötelességüket végzik. Mások számára úgy tűnhet, hogy a képességed és azok a dolgok, amelyeket tanultál, nem teszik lehetővé, hogy elvégezz dolgokat – de ha Isten munkálkodik és megvilágosít téged, nem csak arra leszel képes, hogy megértsd és elvégezd azokat a dolgokat, hanem arra is, hogy jól végezd azokat. Végül csodálkozva mondod magadnak: „Korábban nem voltam ilyen ügyes, de most már sokkal több jó dolog van bennem – egytől egyig pozitív. Soha nem tanultam azokat a dolgokat, de most hirtelen értem őket. Hogyan lettem hirtelen ennyire okos? Hogy van ennyi minden, amit most meg tudok tenni?” Nem leszel képes megmagyarázni. Ez Isten megvilágosítása és áldása; így áldja meg Isten az embereket. Ha nem érzitek ezt, amikor a kötelességeteket teszitek, vagy a munkátokat végzitek, akkor Isten nem áldott meg titeket. Ha mindig értelmetlennek tűnik számodra a kötelességed végrehajtása, ha úgy érzed, nincs mit tenni, és nem tudod magad rávenni, hogy hozzájárulj, ha soha nem kapsz megvilágosodást, és úgy érzed, semmi intelligenciád vagy bölcsességed nincs, amit használhatnál, akkor ez bajt jelent. Azt mutatja, hogy nincs meg a helyes késztetésed vagy a helyes ösvényed a kötelességed végzéséhez, és Isten nem hagyja jóvá, az állapotod pedig abnormális. Önvizsgálatot kell tartanod: „Miért hiányzik az ösvény a kötelességemből? Tanulmányoztam ezt a területet, és a szakterületemhez tartozik – még jó is vagyok benne. Miért van az, hogy amikor megpróbálom alkalmazni a tudásomat, nem tudom? Miért nem tudom hasznosítani? Mi folyik itt?” Ez véletlen? Van itt egy probléma. Amikor Isten megáld valakit, intelligenssé és bölccsé válik, tisztánlátóvá minden kérdésben, valamint lelkessé, éberré és különösen ügyessé, érteni fog hozzá és ihletett lesz mindenben, amit tesz, és azt fogja gondolni, hogy minden, amit tesz, annyira könnyű, és hogy semmilyen nehézség nem akadályozhatja – Isten megáldotta őt. Ha valaki mindent nagyon bonyolultnak talál, és bármit tesz is, ügyetlen, hajlamos a torzulásokra és tanácstalan, ha semmit nem ért meg, amit mondanak neki, akkor mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem bír Isten vezetésével és Isten áldásával. Egyesek azt mondják: „Odatettem magam, tehát miért van az, hogy nem látom Isten áldásait?” Ha csupán odateszed és megerőlteted magad, de nem keresed, hogy az igazságalapelvek szerint cselekedj, akkor csak rutinszerűen teszed a kötelességedet. Hogyan is láthatnád Isten áldásait? Ha mindig hanyag vagy a kötelességed végzésében és soha nem vagy lelkiismeretes, a Szentlélek nem fog megvilágosítani vagy megvilágítani, és nem lesz a tiéd Isten vezetése vagy az Ő munkája, a cselekedeteid pedig nem fognak gyümölcsöt teremni. Emberi erőre és tanulásra támaszkodva nagyon nehéz jól végezni egy kötelességet vagy jól kezelni egy ügyet. Mindenki azt hiszi, hogy tud egy-két dolgot, hogy van némi szakértelme, de gyengén végzi a dolgokat, és mindig félresikerülnek a dolgok, megjegyzéseket és nevetést váltanak ki. Ez probléma. Lehet, hogy egyesek nyilvánvalóan nem jók semmire, mégis azt hiszik, hogy van szakértelmük, és senkinek sem engednek. Ennek az ember természetében lévő problémához van köze. Azok, akik nem ismerik magukat, mind ilyenek. Jól tudják végezni az ilyen emberek a kötelességüket? Nemcsak képtelenek jól végezni a kötelességüket, hanem hajlamosak csúfos kudarcot vallani is. Egyesek semmilyen kötelességet nem tudnak jól végezni, mégis mindig megpróbálnak felsőbbrendű szerepeket felölteni és főnökösködni a körülöttük lévők felett. Az ilyen emberek semmit sem végeznek el – még arra sem alkalmasak, hogy terjesszék az evangéliumot vagy tanúskodjanak másoknak, és egyetlen közölni való szavuk sincs, amit megoszthatnának az igazságról. Az ilyen emberek teljesen csupaszok, elszegényedettek és szánalmasak! Mindazok, akik nem törekednek az igazságra, a kötelességeiket felelősséget nélkülöző gondolkodásmóddal hajtják végre. „Ha valaki vezet, követem; ahova csak vezetnek, oda megyek. Bármit meg fogok tenni, amit kérnek. Ami a felelősség és a gondok felvállalását illeti, vagy azt, hogy több fáradságot vállaljak, hogy megtegyek valamit, hogy teljes szívemből és erőmből tegyek valamit – erre nem vagyok kész.” Ezek az emberek nem hajlandóak megfizetni az árat. Csak arra hajlandóak, hogy erőfeszítést tegyenek, arra nem, hogy felelősséget vállaljanak. Ez nem az a hozzáállás, amellyel igazán kötelességet lehet végezni. Az embernek meg kell tanulnia beletenni a szívét a kötelessége végzésébe, és egy lelkiismeretes ember képes ezt elérni. Ha valaki soha nem teszi bele a szívét a kötelessége végzésébe, azt jelenti, hogy nincs lelkiismerete, és akiknek nincs lelkiismeretük, nem nyerhetik el az igazságot. Miért mondom, hogy nem nyerhetik el az igazságot? Nem tudják, hogyan imádkozzanak Istenhez és hogyan keressék a Szentlélek megvilágosítását, sem azt, hogyan vegyék figyelembe Isten szándékait, azt sem, hogyan tegyék bele a szívüket Isten szavain való elmélkedésbe, és azt sem tudják, hogyan keressék az igazságot, hogyan keressenek, hogy megértsék Isten követelményeit és az Ő vágyait. Ilyen az, amikor valaki nem képes az igazságot keresni. Tapasztaltok-e olyan állapotokat, ahol mindegy, mi történik, vagy hogy milyen kötelességet végeztek, képesek vagytok gyakran lecsendesedni Isten előtt, a szíveteket beletenni az Ő szavain való elmélkedésbe és az igazság keresésébe, valamint annak átgondolásába, hogyan kell végeznetek azt a kötelességet úgy, hogy összhangban legyen Isten szándékaival, és mely igazságokkal kell rendelkeznetek ahhoz, hogy kielégítően végezzétek azt a kötelességet? Sokszor előfordul, hogy ily módon keresitek az igazságot? (Nem.) Az, hogy a szívedet beleteszed a kötelességedbe és képes vagy a felelősségvállalásra, megköveteli tőled, hogy szenvedj és árat fizess – nem elég egyszerűen csak beszélni ezekről a dolgokról. Ha nem teszed bele a szíved a kötelességedbe, mindig csak fáradozni akarsz helyette, akkor a kötelességed biztosan nem lesz jól elvégezve. Egyszerűen csak rutinszerűen végrehajtod majd, semmi több, és nem fogod tudni, hogy vajon jól végezted-e a kötelességedet vagy sem. Ha beleteszed a szívedet, akkor fokozatosan meg fogod érteni az igazságot; ha nem, akkor nem fogod. Amikor beleteszed a szíved a kötelességed végzésébe és az igazságra való törekvésbe, akkor fokozatosan megérted majd Isten szándékait, hogy felfedezd saját romlottságodat és hiányosságaidat, és uralni tudd az összes különböző állapotodat. Amikor kizárólag az erőfeszítésre összpontosítasz, és nem teszed a szíved abba, hogy elgondolkodj magadon, képtelen leszel felfedezni a szívedben lévő valódi állapotokat, valamint a számtalan reakciót és a romlottság kinyilatkoztatásait, amelyekkel a különböző környezetekben találkozol. Ha nem tudod, mik lesznek a következményei annak, amikor a problémák megoldatlanok maradnak, akkor nagy bajban vagy. Ezért nem jó zavaros módon hinni Istenben. Állandóan Isten előtt kell élned, mindenhol; bármi történjék is veled, mindig az igazságot kell keresned, és mialatt ezt teszed, el is kell gondolkodnod magadon és tudnod kell, milyen problémák vannak az állapotodban, és azonnal keresned kell az igazságot, hogy megoldd azokat. Csak így tudod jól végezni a kötelességedet és elkerülni a munka hátráltatását. Nemcsak arra leszel képes, hogy jól végezd a kötelességed, hanem ami a legfontosabb, lesz életbe való belépésed és képes leszel feloldani a romlott beállítottságodat. Csak így tudsz bemenni az igazságvalóságba. Ha az, amin gyakran tűnődsz a szívedben, nem olyasmi, ami összefügg a kötelességeddel vagy az igazsággal kapcsolatos dolgokkal, hanem ehelyett belebonyolódsz a külső dolgokba, gondolataid a test dolgai körül forognak, vajon képes leszel megérteni az igazságot? Képes leszel jól végezni a kötelességedet és Isten előtt élni? Semmiképpen sem. Az ilyen embert nem lehet megmenteni.

Istenben hinni annyit tesz, mint a helyes ösvényen járni az életben, valamint törekedni kell az igazságra. Ez a lélek és az élet kérdése, és ez más, mint a nem hívők törekvése a gazdagságra és dicsőségre, arra, hogy egy örökkévaló nevet szerezzenek maguknak. Ezek elkülönülő utak. Munkájuk során a nem hívők azon gondolkodnak, hogyan végezhetnének kevesebb munkát és kereshetnének több pénzt, hogyan tudnák kétes trükkjeiket úgy kijátszani, hogy többet keressenek. Egész nap azon gondolkodnak, hogyan gazdagodjanak meg, hogyan építsék fel a családi vagyonukat, és még gátlástalan módszerekhez is folyamodnak, hogy elérjék céljaikat. Ez a gonosz útja, a Sátán útja, és ezen az úton a nem hívők járnak. Az az út, amelyen Isten hívői járnak, az igazságra való törekvés és az élet elnyerésének útja; ez Isten követésének és az igazság elnyerésének az útja. Hogyan kellene gyakorolnod, hogy elnyerd az igazságot? Szorgalmasan kell olvasnod, gyakorolnod és megtapasztalnod Isten szavait – csak akkor fogod megérteni az igazságot, miután így tettél. És amikor megérted az igazságot, el kell gondolkodnod azon, hogyan végezd jól a kötelességedet, hogy az alapelvekkel összhangban végezhesd a dolgokat, és hogyan tudnád alávetni magad Istennek. Ez megköveteli az igazság gyakorlását. Az igazság gyakorlása nem könnyű dolog. Nem csak az igazságot kell keresned, hanem el kell gondolkodnod és fel kell ismerned, hogy vannak-e hibás elgondolásaid és elképzeléseid, és ha fennállnak problémák, akkor közösséget kell vállalnod az igazságról, hogy megoldd azokat. Amikor megérted az igazság gyakorlásának alapelveit, akkor tudod gyakorolni az igazságot. És csakis az igazság gyakorlása által mehetsz be az igazságvalóságba és válhatsz olyasvalakivé, aki aláveti magát Istennek. Ha így gyakorolsz és tapasztalsz, meg fogod változtatni a beállítottságodat és eljutsz az igazságra anélkül, hogy észrevennéd. A nem hívők mindig hírnévért, nyereségért és státuszért küzdenek. Ennek eredményeképp a gonosz útját járják, egyre jobban elzüllenek, egyre aljasabbá és csalárdabbá, egyre számítóbbá és összeesküvőbbé válnak; a szívük egyre gonoszabbá válik, és egyre kifürkészhetetlenebbek és titokzatosabbak lesznek – ez a nem hívők útja. Azok útja, akik hisznek Istenben, épp az ellenkezője ennek. Isten hívői el akarják különíteni magukat ettől a gonosz világtól és a gonosz emberiségtől; törekedni akarnak az igazságra, és meg akarják tisztítani a romlottságukat. Csak akkor szilárd és békés a szívük, ha megélik az emberi hasonlatosságot; ismerni akarják Istent, félni Istent, kerülni a gonoszt, elnyerni az Ő jóváhagyását és áldását. Ezt keresik azok, akik hisznek Istenben. Ha sok éve hiszel Istenben, valóban érted az igazságot és megváltoztál, akkor minél többet érintkeznek veled mások, annál jobban fogják érezni, hogy becsületes vagy – becsületes a beszédedben és becsületes a feladatod teljesítésében – olyasvalaki, aki teljesen nyitott, nincs semmi rejtegetnivalója, és aki átlátható módon beszél és cselekszik. Azokon a dolgokon keresztül, amelyeket mondasz, a nézeteken keresztül, amelyeket kifejezel, a dolgokon keresztül, amelyeket teszel, a kötelességen keresztül, amelyet végzel, és a becsületes hozzáállásodon keresztül, amikor másokkal társalogsz, az emberek át tudnak látni a szíveden, és látják, hogyan viselkedsz, melyek a preferenciáid, és mely célokra törekszel. Világosan láthatják, hogy jó és becsületes ember vagy, és a helyes úton jársz. Ez azt mutatja, hogy megváltoztál. Ha régóta hiszel Istenben és végzel kötelességet, de az emberek, akikkel érintkezel, folyton azt érzik, hogy nem vagy átlátható abban, amit mondasz, illetve a nézeteid nem világosak, és nem tudják világosan látni a szívedet a cselekedeteidben, ha folyton azt érzik, hogy szíved mélyén rejtegetsz dolgokat, ez azt mutatja, hogy egy titkolózó ember vagy, aki tudja, hogyan kell elrejtenie, álcáznia és becsomagolnia magát. Ha mások még több évnyi ismeretség után is képtelenek teljesen megérteni a szívedet, és mindössze a temperamentumodat és a jellemedet látják a beállítottságod vagy lényeged helyett, ez azt mutatja, hogy még mindig a sátáni beállítottságod szerint élsz. Minél ravaszabb vagy, annál inkább jelzi, hogy nem vagy jó ember, hogy nincs emberi mivoltod, valamint azt, hogy ördögökhöz és a Sátánhoz tartozol. Ha semennyi igazságra sem teszel szert, és nem tisztul meg a romlott beállítottságod, akárhány éve is hiszel Istenben, akkor egy olyan embernek, mint te, nagyon nehéz lesz elérni az üdvösséget. És ha a köntörfalazásod, a szóhasználatod, az okosságod a gyors reakcióid és annak ellenére, hogy mennyire ügyesen kezeled a dolgokat, azok, akik kapcsolatba kerülnek veled, mindig kényelmetlenül érzik magukat, és azt érzik, hogy megbízhatatlan, szavahihetetlen és kifürkészhetetlen vagy, akkor bajban vagy. Ez azt jelzi, hogy egyáltalán nem változtál, mialatt Istenben hittél, és hogy nem hiszel Őbenne igazán. Tapasztaltatok-e bármi valódi változást Istenbe vetett hitetekben mostanáig? Becsületes hozzáállással érintkezel másokkal? Érzik mások, hogy őszinte vagy? (Amikor olyan dolgokra kerül sor, amelyek azonnali haszonnal kecsegtetnek, képes vagyok hazudni és megtéveszteni; de amikor nem járnak azonnali haszonnal számomra, ki tudom mondani az igazságot és kicsit meg tudom nyitni a szívem.) (Megválogatom a dolgokat, amiket mondok – néhány dolgot nyíltan kimondok, de azok a dolgok, amelyek mélyen a szívemben vannak elrejtve, rejtve is maradnak. Amikor másokkal érintkezem, még mindig hajlamos vagyok beburkolózni és álcázni magam.) Ez annak az esete, amikor valaki a romlott beállítottságában él. Ha valaki nem törekszik az igazságra és nem oldja fel romlott beállítottságait, hogyan tud megváltozni? Ti mindannyian olyan emberek vagytok, akik kötelességeket végeztek. Legkevesebb, hogy becsületes legyen a szíved, és meg kell engedned Istennek, hogy lássa, őszinte vagy – csak ekkor tudod elérni Isten megvilágosítását, megvilágítását és útmutatását. A döntő dolog, hogy elfogadd Isten vizsgálódását. Nem számít, milyen korlátok vannak közted és más emberek között, mennyire értékeled saját hiúságodat és hírnevedet, és milyen szándékokat táplálsz, amelyekről nem tudsz megnyílni egyszerűen, mindezen dolgoknak fokozatosan meg kell változniuk. Lépésről lépésre, minden embernek meg kell szabadítania magát ezektől a romlott beállítottságoktól és nehézségektől, és legyőzni az akadályokat, amelyeket a romlott beállítottsága támaszt. Mielőtt keresztülmész ezeken az akadályokon, a szíved valóban becsületes Istennel? Rejtegetsz vagy eltitkolsz dolgokat Előle, vagy hamis színben tünteted fel magad és megtéveszted Őt? A szívedben tisztában kell lenned ezzel. Ha ezek a dolgok vannak a szívedben, el kell fogadnod Isten vizsgálódását. Ne bízd a dolgokat a véletlenre és ne mondd: „Nem akarom az egész életemet Istenért áldozni. Családot akarok alapítani és élni a saját életemet. Remélhetőleg Isten nem fog megvizsgálni és elítélni engem.” Ha mindezeket a dolgokat – vagyis a szándékokat, célokat, terveket és életcélokat, amelyeket szíved mélyén dédelgetsz – elrejted Isten elől, és ha elrejted a nézőpontjaidat sok dologról, valamint a hiedelmeidet az Istenbe vetett hitről, akkor bajban leszel. Ha ezeket az értéktelen dolgokat rejtegeted, és nem keresed az igazságot, hogy megszüntesd azokat, ez azt mutatja, hogy nem szereted az igazságot, és hogy nehéz számodra elfogadni és elnyerni az igazságot. Más emberek elől elrejthetsz dolgokat, de Isten elől nem rejtheted el őket. Ha nem bízol Istenben, akkor miért hiszel Őbenne? Ha vannak titkaid, és azon aggódsz, hogy mások le fognak nézni téged, ha megnyílsz azokról, és nincs bátorságod kimondani, akkor egyszerűen megnyílhatsz Isten előtt. Imádkoznod kellene Istenhez, megvallani a gyarló szándékokat, amelyeket az Őbenne való hitedben táplálsz, azokat a dolgokat, amelyeket a jövőd és a sorsod érdekében tettél, valamint azt, hogy miként törekedtél hírnévre és nyereségre. Helyezd mindezeket Isten elé és tárd fel Neki, ne rejtsd el őket Előle. Nem számít, hány ember előtt van zárva a szíved, Isten elől ne zárd el a szíved – meg kell nyitnod a szíved Neki. Ez a legalacsonyabb foka az őszinteségnek, amellyel azoknak, akik Őbenne hisznek, rendelkezniük kell. Ha olyan szíved van, amely nyitott Isten számára és nincs bezárva Előtte, és el tudja fogadni az Ő vizsgálatát, akkor hogyan fog Ő rád tekinteni? Habár lehet, hogy másoknak nem nyitod meg magad, ha meg tudsz nyílni Istennek, Ő úgy fog látni téged, mint becsületes embert, becsületes szívvel. Ha a becsületes szíved el tudja fogadni az Ő vizsgálatát, akkor az becses az Ő szemében, és minden bizonnyal van munkája benned. Például, ha valami csalárd dolgot műveltél Istennel szemben, meg fog fegyelmezni téged. Ekkor el kell fogadnod az Ő fegyelmezését, gyorsan bűnbánatot kell tartanod és meg kell vallanod Előtte, és el kell ismerned a hibáidat, el kell ismerned a lázadó mivoltodat és romlottságodat, el kell fogadnod Isten fenyítését és ítéletét, meg kell ismerned a romlott beállítottságaidat, az Ő szavai szerint kell gyakorolnod és őszintén meg kell térned. Ez az Istenbe vetett őszinte hited bizonyítéka, és a valódi hited Őbenne.

Ahhoz, hogy gyakorolhasd, hogy becsületes ember legyél, először meg kell tanulnod megnyitni a szíved Istennek, és mindennap szívből jövő szavakat szólni Hozzá imádságban. Például, ha ma hazudtál, amit más emberek nem vettek észre, ám nem volt bátorságod mindenkinek megnyílni, akkor az a legkevesebb, hogy azokat a hibákat, amelyeket megvizsgáltál és felfedeztél, valamint azokat a hazugságokat, amelyeket kimondtál, Isten elé hozod elmélkedésre, és azt mondod: „Ó Istenem, ismét hazudtam, hogy védjem a saját érdekeimet, és hibáztam. Kérlek, fegyelmezz meg, ha újra hazudnék.” Isten örül az ilyen hozzáállásnak, és emlékezni fog rá. Lehet, hogy fáradhatatlan erőfeszítést igényel tőled, hogy eloszlasd a hazudozásnak ezt a romlott beállítottságát, de ne aggódj, Isten melletted van. Vezetni fog és segíteni, hogy legyőzd ezt az ismétlődő nehézséget, megadja neked a bátorságot, hogy eljuss onnan, hogy soha nem ismered be a hazugságaidat, oda, hogy beismered a hazugságaidat, és képes vagy nyíltan felfedni magad. Nem csak a hazugságaidat fogod beismerni, hanem képes leszel nyíltan felfedni azt is, hogy miért hazudsz, valamint a hazugságaid mögötti szándékot és indítékokat is. Amikor megvan a bátorságod, hogy áttörj ezen a korláton, áttörj a Sátán ketrecén és irányításán, és apránként eljutsz arra a pontra, ahol többé már nem hazudsz, akkor fokozatosan a világosságban fogsz élni, Isten vezetése és áldása alatt. Amikor áttöröd a testikorlátokat és képes vagy alávetni magad az igazságnak, nyíltan felfedni magad, nyilvánosan kijelenteni az álláspontodat, és nincsenek fenntartásaid, akkor fel fogsz szabadulni és szabad leszel. Amikor így élsz, nem csak az emberek fognak kedvelni, de Isten is elégedett lesz. Habár lehet, hogy néha még mindig hibázol és hazudsz, és olykor még személyes szándékaid, hátsó szándékaid, vagy önző és megvetendő viselkedéseid és gondolataid is lehetnek, képes leszel elfogadni Isten vizsgálatát, felfedni a szándékaidat, aktuális helyzetedet és romlott beállítottságaidat Őelőtte, valamint kérni az igazságot Tőle. Amikor megértetted az igazságot, akkor lesz ösvényed a gyakorlásra. Amikor helyes a gyakorlásod útja és a helyes irányba haladsz, a jövőd gyönyörű és ragyogó lesz. Ily módon békességben fogsz élni a szíveddel, a lelked táplálva lesz, teljesnek és elégedettnek fogod érezni magad. Ha nem tudsz kiszabadulni a test korlátozásai alól, ha folyamatosan az érzések, a személyes érdekeknek és a sátáni filozófiák korlátoznak, titokzatoskodó módon beszélsz és cselekszel, és mindig az árnyékban bujkálsz, akkor a Sátán hatalma alatt élsz. Azonban, ha megérted az igazságot, kiszabadulsz a test korlátozásai alól és gyakorlod az igazságot, akkor fokozatosan eljutsz oda, hogy emberi hasonlatosságod legyen. Szavaidban és tetteidben őszinte és egyenes leszel, és képes leszel felfedni a véleményedet, elgondolásaidat, valamint a hibákat, amelyeket elkövettél, lehetővé téve, hogy mindenki világosan lássa azokat. Végül az emberek felismerik, hogy átlátható ember vagy. Mi is az, hogy átlátható ember? Olyasvalaki, aki kivételes becsületességgel beszél, akinek a szavairól mindenki elhiszi, hogy igazak. Még ha akaratlanul hazudik is vagy valami rosszat mond, az emberek képesek megbocsátani neki, tudva azt, hogy nem volt szándékos. Ha észreveszi, hogy hazudott vagy valami rosszat mondott, bocsánatot kér és kijavítja magát. Ilyen egy átlátható ember. Az ilyen embert mindenki szereti és mindenki megbízik benne. El kell érned ezt a szintet, hogy elnyerd Isten bizalmát és mások bizalmát. Ez nem egyszerű feladat, ez a méltóság legmagasabb szintje, amivel egy ember rendelkezhet. Az ilyen embernek van önbecsülése. Ha képtelen vagy más emberek bizalmát elnyerni, hogyan várhatod el, hogy kiérdemeld Isten bizalmát? Vannak emberek, akik tisztességtelen életet élnek, folyamatosan hazugságokat gyártanak, a feladatokat pedig felületes módon közelítik meg. A legcsekélyebb felelősségérzés sincs meg bennük, elutasítják, hogy megmetsszék őket, mindig megtévesztő érvekhez folyamodnak, és senki sem szereti őket, aki találkozik velük. Minden szégyenérzet nélkül élnek. Valóban emberi lényeknek tekinthetők? Azok az emberek, akiket mások idegesítőnek és megbízhatatlannak tartanak, teljesen elvesztették az emberi mivoltukat. Ha mások nem tudnak megbízni bennük, akkor vajon Isten meg tud? Ha mások ellenszenvet táplálnak irányukban, vajon Isten tudja szeretni őket? Isten nem kedveli az ilyen embereket, irtózik tőlük, és nyilvánvalóan ki fogják iktatni őket. Emberi lényként becsületesnek kell lenni és tisztelni kell az ember elköteleződését. Akár másokért, akár Istenért teljesíti a tetteit, az embernek meg kell tartania a szavát. Amikor elnyerte az emberek bizalmát és eleget tud tenni Istennek, és biztosítani tudja Istent, akkor viszonylag becsületes embernek számít. Ha megbízható vagy a cselekedeteidben, akkor nem csak mások fognak kedvelni, hanem bizonyára Isten is kedvelni fog. Az által, hogy becsületes ember vagy, tetszésére lehetsz Istennek, és méltósággal élhetsz. Ezért az ember magatartásának a kiindulópontját a becsületességnek kellene képeznie.

Mi a legfontosabb gyakorlat egy becsületes ember számára? Az, amikor az ember megnyitja a szívét Istennek. De mit jelent megnyitni? Azt jelenti, hogy megosztod Vele a gondolataidat, szándékodat és azokat a dolgokat, amelyek uralnak téged, majd kéred Tőle az igazságot. Isten mindent kivételes tisztasággal lát, függetlenül attól, hogy mit árulsz el. Ha ki tudod fejezni az érzéseidet Istennek, ha meg tudsz nyílni Neki azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket elrejtesz mások elől, világosan kijelentve azokat, anélkül, hogy bármit is elrejtenél, és úgy fejezve ki a gondolataidat, ahogyan azok vannak, minden szándék nélkül, akkor ez a nyíltság. Lehet, hogy néha az őszinte beszéd megsért vagy megbánt másokat. Ilyen esetekben vajon mondaná bárki: „Túl őszintén beszéltél, ez túl fájdalmas, és nem tudom elfogadni”? Nem, nem mondaná senki. Még ha alkalmanként mondasz is olyasmit, ami megbánt másokat, ha megnyílsz és bocsánatot kérsz, elismerve, hogy hiányzott a szavaidból a bölcsesség, és nem voltál együttérző a gyengeségeikkel szemben, felismerik majd, hogy nincsenek rossz szándékaid. Meg fogják érteni, hogy becsületes ember vagy, aki egyszerűen csak szókimondó és tapintatlan módon kommunikál. Nem fognak vitatkozni veled, és szívük mélyén kedvelni fognak. Ily módon lehetnek-e korlátok köztetek? Ha nincsenek korlátok, akkor a konfliktusok elkerülhetőek, a problémákat pedig gyorsan meg lehet oldani, lehetővé téve, hogy felszabadult és nyugodt állapotban élj. Ezt jelenti az, hogy „csak a becsületes emberek élhetnek boldogan.” A legfontosabb része annak, hogy becsületes ember legyen valaki, az, hogy először megnyíljon Istennek, majd megtanuljon megnyílni másoknak. Beszélj becsületesen, őszintén és szívből. Törekedj arra, hogy legyen méltóságod, jellemed és tisztességed, kerüld el az üres bájcsevegést illetve a csalárd beszédet, valamint tartózkodj attól, hogy megtévesztő vagy félrevezető módon beszélj. Másik aspektusa annak, hogy becsületes ember legyél, az, hogy a kötelességedet becsületes hozzáállással és becsületes szívvel végzed. A legkevesebb, hogy a lelkiismeretedre támaszkodj, hogy az vezesse a cselekedeteidet, törekedj arra, hogy az igazságalapelvekhez tartsd magad, és törekedj arra, hogy eleget tegyél Isten követelményeinek. Nem elég csupán szóban elismerni ezeket a dolgokat, valamint az, ha egyszerűen magadévá teszel egy bizonyos hozzáállást, nem jelenti azt, hogy az igazságot gyakorlod. Hol van ebben annak a valósága, hogy valaki becsületes ember? Csupán szlogeneket kántálni, anélkül, hogy rendelkeznél a valósággal, nem elegendő. Amikor Isten az embereket átvizsgálja, nem csak a szívüket, hanem a cselekedeteiket, viselkedésüket és gyakorlatukat is megfigyeli. Ha azt állítod, hogy becsületes ember kívánsz lenni, de amikor valami történik veled, még mindig képes vagy hazudni és megtéveszteni, vajon ez egy becsületes ember viselkedése? Nem, ez nem az; ez olyan, mint aki bort iszik és vizet prédikál. Mondasz valamit és mást teszel, simán megtévesztesz másokat, álszent módon viselkedve. Épp olyan vagy, mint a farizeusok, akik oda-vissza betéve tudták idézni az összes írást, míg az embereknek magyarázták azokat, de amikor valami történt velük, nem sikerült az írások szerint gyakorolniuk. Folyamatosan a státusz előnyei iránti vágy vezérelte őket, nem voltak hajlandóak lemondani hírnevükről, nyereségükről és státuszukról. Ily módon képmutatók voltak a farizeusok. Nem jártak a helyes ösvényen, az ő ösvényük nem a helyes ösvény volt, és Isten megveti a fajtájukat. Meg tudnak bízni az ilyen emberekben mások? (Nem.) Tudjátok, hogy Isten belétek vetett bizalmának milyen magas a szintje jelenleg? Elértétek már Isten bizalmát? (Nem.) Megnyertétek már más emberek bizalmát? (Nem.) Méltósággal éltek, ha nem nyertétek el Isten és más emberek bizalmát? (Nem.) Milyen szánalmas így élni! Egy emberi lény legmélyebb bánata az, ha méltóság nélkül él és képtelen kiérdemelni mások és Isten bizalmát. Ha valaki megkérdezné tőled: „Mit gondolnak rólad mások? Meg tudnak bízni benned? Ha megbíznak egy feladattal, elhiszik, hogy jól fogod megcsinálni?” Úgy érezheted, hogy senki nem bízik meg benned ennyire. Ha azt hiszed, hogy őszinte szíved van, az emberek mégsem bíznak benned, az azt jelzi, hogy az őszinteséged még mindig hiányos és tisztátalan. Felépülhet-e a bizalom, ha mások nem látják a te őszinteségedet? Csupán hinni a saját őszinteségedben nem elegendő; gyakorolnod kell és be kell mutatnod az őszinteségedet másoknak, hogy tanúságot tégy. Ha senki nem bízik benned, akkor bizonyára nem vagy becsületes ember. Tekintettel arra, hogy mások átláthatnak a becsületességed hiányán, és Isten százszor vagy ezerszer nagyobb világossággal vizsgálja az emberek szívének legbelső mélységeit, mint bármely emberi lény – tényleg elhiszed, hogy Isten meg fog bízni benned? Ha úgy érzed, hogy Isten hibáztat téged, mivel nem bízik benned, akkor el kellene gondolkodnod magadon és felmérni az őszinteséged fokát és mélységét. Elgondolkodsz ezen: „Isten vizsgálja az emberek szívének mélységeit és tudnia kell, hogy mit gondolok. Ha nekem kellene értékelnem magam a viselkedésem alapján, nem adnék magamnak magas értékelést. Normális, ha Isten nem bízik bennem.” Ha nem érdemelted ki Isten vagy mások bizalmát, mi a teendőd? Be kell menned annak az igazságába, hogy milyen egy becsületes ember, függetlenül azoktól a kihívásoktól, amelyekkel az együtt járhat. Ha képtelen vagy így tenni, képtelen leszel elérni az üdvösséget.

Isten igénye a becsületességre rendkívül fontos. Mit kellene tenned, ha a becsületesség gyakorlásának folyamatában sok kudarcot tapasztalsz, és túlságosan nehéznek találod? Vajon negatívvá kellene válnod és meg kellene hátrálnod, és fel kellene hagynod az igazság gyakorlásával? Ez a legvilágosabb jele annak, hogy valaki szereti-e az igazságot vagy nem. Miután egy bizonyos ideig gyakorolták a becsületességet, egyesek azt gondolják: „Becsületesnek lenni túl bonyolult – ki nem állhatom azt a kárt, amit okoz a hiúságomnak, büszkeségemnek és hírnevemnek!” Ennek eredményeképp nem akar többé becsületes lenni. Valójában itt rejlik a kihívás abban, hogy becsületes ember legyen valaki, és legtöbben megrekednek ennél a pontnál és képtelenek megtapasztalni azt. Szóval, mi kell a becsületesség gyakorlásához? Milyen ember képes gyakorolni az igazságot? Mindenekelőtt szeretnie kell az igazságot. Olyan embernek kell lennie, aki szereti az igazságot – ez biztos. Egyesek tényleg elérnek eredményeket, miután több évig tapasztalták a becsületesség gyakorlását. Fokozatosan csökkentik a hazugságaikat és megtévesztésüket, és valóban alapvetően becsületes emberré válnak. Lehetséges, hogy a becsületesség gyakorlásának megtapasztalása közben nem szembesültek nehézségekkel, illetve nem szenvedtek az út során? Minden bizonnyal hatalmas mennyiségű szenvedést kellett elviselniük. Mivel szerették az igazságot, képesek voltak szenvedni annak gyakorlása miatt, kitartani az igazmondás mellett és gyakorlati dolgokat tenni, becsületes embernek lenni és végül elnyerni Isten áldását. Ahhoz, hogy valaki becsületes ember legyen, az kell, hogy szeresse az igazságot és Istennek alávetett szíve legyen. Ez a két tényező a legfontosabb. Mindenkinek, aki szereti az igazságot, istenszerető szíve van. Azok pedig, akik szeretik Istent, különösen könnyűnek találják az igazság gyakorlását, és képesek elviselni a szenvedés bármely formáját azért, hogy eleget tegyenek Istennek. Ha valakinek istenszerető szíve van, amikor az igazság gyakorlásában megaláztatásokkal, csalódásokkal vagy kudarcokkal találkozik, képes lesz elviselni a megaláztatást és a szenvedést azért, hogy eleget tegyen Istennek, mindaddig, amíg Istennek tetszik. Ezért képes az igazságot gyakorlatba ültetni. Természetesen az igazság gyakorlásának bármely aspektusa bizonyos fokú nehézséggel jár, és becsületes embernek lenni még nehezebb. A legnagyobb nehézség az ember romlott beállítottságának az akadálya. Minden embernek romlott beállítottsága van, és a sátáni filozófiák szerint él. Vegyük például ezeket a mondásokat: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, vagy „Hazugság nélkül nem lehet nagy tetteket véghezvinni.” Ezek a sátáni filozófia és a romlott beállítottság példái. Az emberek hazugságokhoz folyamodnak, hogy elvégezzenek dolgokat, személyes előnyökre tegyenek szert és beteljesítsék céljaikat. Nem könnyű becsületes embernek lenni, amikor valakinek ilyenfajta romlott beállítottsága van. Imádkoznia kell Istenhez és Őrá kell hagyatkoznia, valamint gyakran kell önvizsgálatot tartania és megismernie önmagát, hogy fokozatosan fellázadhasson a test ellen, elhagyja személyes érdekeit, és lemondjon a hiúságáról és büszkeségéről. Továbbá, különböző fajta rágalmazásokat és ítélkezést kell elviselnie, mielőtt képes lenne becsületes emberré válni, aki az igazságot tudja szólni, és tartózkodni tud a hazugságoktól. Abban az időszakban, amikor valaki gyakorolja, hogy becsületes ember legyen, elkerülhetetlen, hogy sok kudarccal és olyan pillanatokkal találkozzon, ahol a romlottságát felfedik. Lehetnek olyan időszakok is, amikor a szavai és gondolatai nem igazodnak egymáshoz, illetve a tettetés és félrevezetés pillanatai is eljöhetnek. Azonban, függetlenül attól, hogy mi ér téged, ha igazat akarsz mondani és becsületes ember akarsz lenni, képesnek kell lenned elengedni a büszkeségedet és hiúságodat. Ha nem értesz valamit, mondd, hogy nem érted; ha valami nem világos, mondd, hogy nem világos. Ne félj attól, hogy mások lenéznek vagy kevesebbet gondolnak rólad. Ha következetesen a szívedből beszélsz, és ily módon igazat mondasz, örömre, békességre, a szabadság és felszabadulás érzésére fogsz lelni a szívedben, a hiúság és a büszkeség pedig nem fog többé korlátozni téged. Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, ha ki tudod fejezni, amit valóban gondolsz, ha megnyitod a szíved másoknak, és nem tetteted, hogy tudsz dolgokat, amelyeket nem tudsz, akkor ez egy becsületes hozzáállás. Néha lenézhetnek az emberek és bolondnak nevezhetnek, mivel mindig az igazat mondod. Mit kellene tenned ilyen helyzetben? Azt kellene mondanod: „Még ha mindenki bolondnak is nevez engem, elhatározom, hogy becsületes ember leszek, és nem csalárd. Őszintén fogok beszélni, a tényeknek megfelelően. Habár mocskos, romlott és értéktelen vagyok Isten előtt, mégis az igazságot fogom szólni tettetés vagy színlelés nélkül.” Ha így beszélsz, a szíved szilárd lesz és békés. Ahhoz, hogy becsületes ember legyél, el kell engedned a hiúságod és a büszkeséged, és annak érdekében, hogy az igazságot szóld, és valódi érzéseidet fejezd ki, nem szabad félned mások gúnyolódásától és megvetésétől. Még ha mások bolondként bánnak is veled, nem szabad vitáznod vagy megvédened magad. Ha így tudod gyakorolni az igazságot, becsületes emberré válhatsz. Ha nem tudod elengedni a testi preferenciákat, a hiúságot és a büszkeséget, ha folyamatosan mások helyeslését keresed, tettetve, hogy tudod, amit nem is tudsz, valamint a hiúságért és a büszkeségért élsz, akkor nem válhatsz becsületes emberré – ez egy gyakorlati nehézség. Ha szívedet folyamatosan a hiúság és a büszkeség korlátotta, valószínű, hogy hazudni fogsz, és álcázni fogod magad. Továbbá, amikor mások lekicsinyelnek vagy leleplezik a valódi lényed, nehézséget fog okozni, hogy ezt elfogadd, és azt érzed majd, hogy nagy méltánytalanságot szenvedtél el – az arcod elpirul majd, a szíved zakatolni fog, zaklatottnak és kényelmetlenül fogod érezni magad. Ahhoz, hogy megoldd ezt a problémát, egy kicsivel több fájdalmat kell elviselned, és egy kicsivel több finomításon kell keresztülmenned. Meg kell majd értened, hogy hol van a probléma gyökere, ha pedig egyszer átláttad ezeket a dolgokat, képes leszel enyhíteni a fájdalmad egy részén. Amikor teljesen megértetted ezeket a romlott beállítottságokat és képes vagy lemondani a hiúságodról és büszkeségedről, könnyebb lesz számodra becsületes emberré válni. Nem fogod bánni, ha mások gúnyolódnak rajtad, amikor az igazat mondod, és kimondod, amit gondolsz, és bárhogy ítélnek is el mások, illetve bárhogy is bánnak veled, képes leszel elviselni azt és helyesen reagálni. Ekkor megszabadulsz a szenvedéstől, a szíved pedig mindig békés és örömteli lesz, és eléred a szabadságot, valamint a felszabadultságot. Így leveted a romlottságot és megéled az emberi hasonlatosságot.

Mindennapi életük során az emberek gyakran beszélnek képtelenségeket, hazudoznak, és olyan dolgokat mondanak, amelyek értelmetlenek, ostobák és védekezőek. A legtöbb ilyen dolgot hiúságból és büszkeségből mondják, saját egójuk kielégítésére. Az ilyen hamisságok szólása felfedi a romlott beállítottságukat. Ha fel akarnád oldani ezeket a romlott tényezőket, a szíved megtisztulna, és fokozatosan egyre tisztábbá és őszintébbé válnál. Valójában minden ember tudja, hogy miért hazudik. A személyes haszonért és büszkeség miatt, vagy hiúságból és státuszért, megpróbálnak másokkal versengeni és másnak adják ki magukat, mint amik. Azonban hazugságaikat a többiek előbb vagy utóbb felfedik és leleplezik, és végül megszégyenülnek, ahogyan elvesztik a méltóságukat és jellemüket is. Mindezt a mérhetetlen mennyiségű hazugság okozza. Túlságosan sok lett a hazugságaid száma. Minden szó, amit kimondasz, hamisított és őszintétlen, és egyetlen egy sem tekinthető igaznak vagy őszintének. Még ha nem is érzed azt, hogy lesül a bőr a képedről, amikor hazudsz, mélyen legbelül megszégyenülve érzed magad. A lelkiismereted hibáztat téged, és rossz véleménnyel vagy magadról, ezt gondolva: „Miért élek ilyen szánalmas életet? Olyan nehéz igazat mondani? Muszáj hazugságokhoz folyamodnom a büszkeségem kedvéért? Miért ennyire kimerítő az életem?” Nem kell, hogy kimerítő életet élj. Ha gyakorolni tudod, hogy őszinte legyél, képes leszel nyugodt, szabad és felszabadult életet élni. Te azonban azt választottad, hogy fenntartod a büszkeségedet és a hiúságodat azáltal, hogy hazudozol. Következésképp, fárasztó és nyomorúságos életet élsz, amelyet önmagad okoztál. Talán, aki hazudozik, a büszkeség érzéséhez jut abból, de mi is ez a büszkeségérzés? Csak egy üres dolog, és teljesen értéktelen. Hazudozni annyit tesz, mint eladni a jellemet és a méltóságot. Ez megfosztja az embert méltóságától és jellemétől, nem tetszik Istennek, és Isten gyűlöli ezt. Ez megéri? Nem. Ez a helyes út? Nem, nem az. Azok az emberek, akik gyakran hazudnak, a sátáni beállítottságuk szerint élnek; a Sátán hatalma alatt élnek. Nem a világosságban élnek, és nem élnek Isten jelenlétében sem. Folyton azon gondolkodsz, hogyan hazudj, majd miután hazudtál, arra kell gondolnod, hogyan fedd el azt a hazugságot. És amikor nem feded el elég jól azt a hazugságot és lelepleződik, törnöd kell a fejed, hogy megpróbáld kibogozni az ellentmondásokat, és hihetővé tenni. Hát nem fárasztó így élni? Kimerítő. Megéri ez? Nem, nem éri meg. Azért törni a fejed, hogy hazugságokat mondj, aztán pedig elfedd őket, mindezt a büszkeség, a hiúság és a státusz kedvéért – mi értelme van ennek? Végül elgondolkodsz, és azt gondolod magadban: „Mi értelme? Túl kimerítő hazudozni és utána elkendőzni azt. Ha így viselkedek, az nem fog működni; egyszerűbb lenne, ha csak őszinte emberré válnék.” Arra vágysz, hogy őszinte emberré válj, de nem tudod elengedni a büszkeségedet, hiúságodat és személyes érdekeidet. Ezért csak hazugságokhoz folyamodhatsz, hogy fenntartsd ezeket a dolgokat. Ha olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, el fogsz viselni különféle nehézségeket azért, hogy gyakorold az igazságot. Még ha ez a hírneved, státuszod feláldozásával jár is, és azzal, hogy elviseled, hogy mások kigúnyolnak és megaláznak, nem fogod bánni – amennyiben képes vagy gyakorolni az igazságot és eleget tenni Istennek, ennyi elég. Akik szeretik az igazságot, azt választják, hogy gyakorolják azt és őszinték lesznek. Ez a helyes út és ezt áldja meg Isten. Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor mit választ? Azt választja, hogy hazugságokkal tartja fenn a hírnevét, státuszát, méltóságát és jellemét. Inkább lenne csalárd és Isten által gyűlölt és elutasított. Az ilyen emberek elutasítják az igazságot és elutasítják Isten. Saját hírnevüket és státuszukat választják; csalárdak akarnak lenni. Nem érdekli őket, hogy tetszik-e Istennek, vagy megmenti-e őket. Isten megmentheti még az ilyen embereket? Biztosan nem, hiszen a rossz utat választották. Csakis hazugság és csalás által tudnak élni; csakis fájdalmas életet tudnak élni hazudozva és elfedve őket, és minden nap azon törve a fejüket, hogy megvédjék magukat. Ha azt hiszed, hogy a hazugságok fenn tudják tartani a hírnevet, státuszt, hiúságot és büszkeséget, amire vágysz, teljes tévedésben vagy. Valójában, a hazudozással nemcsak hogy megbukik a hiúságod és büszkeséged, valamint méltóságod és jellemed fenntartása, ami ennél is fájdalmasabb, elszalasztod a lehetőséget, hogy gyakorold az igazságot és őszinte ember legyél. Még ha abban a pillanatban sikerül is megóvnod a hírneved, státuszod, hiúságod és büszkeséged, feláldoztad az igazságot és elárultad Istent. Ez azt jelenti, hogy teljesen elvesztetted az esélyt arra, hogy Ő megmentsen és tökéletesítsen téged, ami a legnagyobb veszteség, és egész életedben bánhatod. Azok, akik csalárdak, soha nem fogják ezt megérteni.

Jelenleg van utatok arra, hogy becsületesek legyetek? Minden kijelentéseteket és cselekedeteteket meg kell vizsgálnotok az életben, hogy még több hazugságot és megtévesztést tudjatok felfedezni, és felismerjétek a saját csalárd beállítottságotokat. Majd meg kell néznetek, hogyan gyakorolnak és tapasztalnak a becsületes emberek, és le kell vonnotok néhány tanulságot. Isten vizsgálatának elfogadását is gyakorolnotok kell minden dologban, és járuljatok gyakran Isten elé imádkozni és közösségben lenni Vele. Tegyük fel, hogy épp most mondtál egy hazugságot. Azonnal észreveszed, hogy „Egy pár dolog abból, amit épp az imént mondtam, nem volt pontos – gyorsan be kell ismernem ezt, és helyretenni, tudatnom kell mindenkivel, hogy hazudtam.” Ott helyben kijavítod magad. Ha mindig kijavítod így magad, és ha az ilyen gyakorlás szokássá válik, akkor, amikor hazudsz, és nem helyesbítesz, kényelmetlenül fogod érezni magad, Isten pedig segíteni fog vigyázni rád. Ha egy darabig így gyakorolsz és tapasztalsz, elkezdesz majd kevesebbet hazudni, egyre kevesebb tisztátalanság lesz a szavaidban, cselekedeteid pedig egyre kevésbé lesznek szennyezettek, és egyre tisztábbá válnak – és ezáltal megtisztulsz. Ilyen a becsületességhez vezető út. Fokozatosan kell változnod, apránként. Minél többet változol, annál jobbá válsz majd; minél többet változol, a szavaid annál becsületesebbé válnak, és abbahagyod majd a hazudozást – ami a helyes állapot. A romlott emberek mind ugyanazon a problémán osztoznak: mind a hazugságra való képességgel születnek, és különösen nehéznek találják a legbelső gondolataik megosztását vagy az őszinte beszédet. Még ha el is akarják mondani az igazat, egyszerűen nem tudják rávenni magukat. Az emberek mind azt hiszik, hogy becsületesnek lenni butaság és őrültség – azt gondolják, csak az idióták beszélnek őszintén, és hogy akkor a legvalószínűbb, hogy valaki veszteséget szenved, amikor teljesen átlátható mások számára és mindig kimondja, amit gondol, és hogy mások nem akarnak majd érintkezni vele, hanem inkább meg fogják vetni. Ti megvetnétek az ilyen embert? Ti is ezt a nézetet valljátok? (Mielőtt elkezdtem hinni Istenben, megvetettem volna őket, de most csodálom az ilyen embereket, és úgy gondolom, jobb egy egyszerű és becsületes életet élni. Aki így él, az kevesebb terhet rak a szívére. Máskülönben, miután hazudok valakinek, el kell lepleznem azt, és végül azon kapom magam, hogy egyre nagyobb és nagyobb gödörbe ásom magam, a hazugság pedig végül lelepleződik.) Hazudni és csalárdságba bocsátkozni egyaránt ostoba viselkedés, és sokkal bölcsebb egyszerűen megmondani az igazat és szívből szólni. Most minden embernek van megértése erről a témáról – ha valaki még mindig azt hiszi, hogy hazudni és csalárdságba bocsátkozn a képesség és éleselméjűség jele, akkor hihetetlenül ostoba, makacsul tudatlan és az igazság legapróbb szikrája sincs meg benne. Bárki, aki felett eljárt az idő és még mindig azt hiszi, hogy a csalárd emberek a legokosabbak, és hogy a becsületes emberek mind bolondok, az egy lehetetlen típus, aki nem lát át semmit. Mindenki éli a saját életét – egyesek, akik minden nap gyakorolják, hogy becsületesek legyenek, boldogok és nyugodtak, szívükben pedig szabadnak és felszabadultnak érzik magukat. Semmiben nem szenvednek hiányt, és kényelmesebb életet élnek. Mindenki élvezi az ilyen emberek társaságát, és valójában mindenkinek irigyelnie kellene őket – az ilyen emberek megértették az élet értelmét. Van néhány bolond ember, aki ezt gondolja: „Az az ember mindig igazat mond, mégis megmetszették, ugye? Hát, ezt érdemelte! Nézz csak rám – én a szándékaimat jól magamba zárom és nem beszélek róluk, sem fel nem fedem őket, így engem nem metszettek meg, veszteséget sem szenvedtem, és nem égettem le magam mindenki előtt. Ez csodálatos! Azok az emberek, akik rejtegetik a szándékaikat, senkivel nem beszélnek becsületesen, és megakadályozzák, hogy mások megtudják, mit gondolnak, felsőbbrendűek és rendkívül intelligensek.” Mégis mindenki láthatja, hogy ezek az emberek a legcsalárdabbak és legalattomosabbak; a körülöttük lévők mindig óvakodnak és távolságot tartanak tőlük. Senki sem akar csalárd emberekkel barátkozni. Vajon nem ezek a tények? Ha valaki jámbor és gyakran mond igazat, ha képes kitárni a szívét mások előtt, és nem táplál ártó szándékokat más emberekkel szemben, még ha időnként tudatlannak tűnik, és bolond módjára viselkedik is, általánosságban véve el fogják ismerni, hogy jó ember, és mindenki elég szívesen fog érintkezni vele. Általánosan elfogadott tény, hogy az emberek előnyöket és némi biztonságérzetet élveznek, amikor becsületes, jó emberekkel kerülnek kapcsolatba. Isten azon hívőit, akik becsületesek és törekednek az igazságra, nem csak a többiek szeretik a gyülekezetben, hanem Maga Isten is. Amint elnyerik az igazságot, valódi tanúságtétellel rendelkeznek és megkaphatják Isten elismerését – vajon ez nem teszi őket a legáldottabbá minden ember között? Azok, akik egy kicsit is értenek az igazságból, világosan fogják látni ezt a dolgot. Meg kellene próbálnod jó és becsületes emberként viselkedni, aki rendelkezik az igazsággal; így nem csak a többiek fognak szeretni téged, de Isten áldásait is elnyered majd. Bármennyire jó is lehet a magatartása annak, aki világi trendeket követ, attól még nem jó ember. Akik nem értik meg ezt, bolondok, akik még mindig nem fogják fel az igazságot. Azok, akik valóban felfogják az igazságot, úgy döntenek, hogy a helyes utat járják az életben, hogy becsületes emberek lesznek és követik Istent. Csak akkor nyerheti el valaki az üdvösséget, ha ezeket a dolgokat teszi. Ők a legokosabbak az összes ember közül.

Ahhoz, hogy higgy Istenben és a helyes úton járj az életben, a legkevesebb, hogy méltósággal és emberi hasonlatossággal kell élned, méltónak kell lenned az emberek bizalmára és értékesnek kell tartaniuk, az embereknek érezniük kell, hogy van tartalma a jellemednek és tisztességednek, hogy végigviszel mindent, amit mondasz, és állod a szavad. Az embereknek így kell téged értékelniük: Azt kell mondaniuk, hogy biztos, hogy tiszteled a szavaidat, biztos, hogy megteszed, amit megígérsz, biztos, hogy kötelességtudóan és teljes szíveddel végrehajtod, amivel megbíztak téged, teljes megelégedésére annak az embernek, aki megbízott a feladattal. Nem olyan ember az ilyen, aki tartja a szavát? Vajon az ilyen emberek nem élnek méltósággal? (De igen.) Vannak emberek, akikre soha senki nem mer rábízni semmit. Még amikor mások rájuk is bíznak dolgokat, csak azért van, mert nem találnak alkalmasabbat, ők az egyedüli alternatívák, és még így is kell valaki, aki szemmel tartja őket. Miféle ember az ilyen? Olyan ember, akinek van méltósága? (Nem.) Mindent elemezned kell és meg kell vizsgálnod, amit mond, meg kell kérdőjelezned azokat, és figyelned kell a hangszínére, valamint megerősítést és visszaigazolást kell kérned a körülötted lévő emberektől. Amikor állít valamit, vagy beszél valamiről, a megbízhatósági szintje csaknem nulla. Talán létezik az a dolog, amelyről beszél, de vagy eltúlozza, vagy lekicsinyli azt, vagy talán nem is létezik egyáltalán, és csak kitalálja az egészet. És miért talál ki dolgokat? Mert meg akarja téveszteni az embereket, hogy az emberek briliánsnak és alkalmasnak lássák, ez a célja. Szeretik a többiek az ilyen egyéneket? (Nem.) Mennyire nem szeretik őket? Az emberek irtóznak tőlük és lenézik az ilyen egyéneket – és még úgy is érezhetik, jobb lenne, ha soha nem találkoztak volna velük. Amikor az emberek ilyen egyénekkel vannak, semmiben nem bíznak, amit azok mondanak, illetve nem veszik azt komolyan, csupán könnyedén csevegnek egy kicsit, és ímmel-ámmal beszélgetnek néhány külsőséges dologról. Mások még akkor sem bíznak bennük, amikor ezek az emberek igazat mondanak. Az efféle ember teljesen értéktelen és alantas; senki nem tartja értékesnek. Amikor egy ember viselkedése eljutott erre a pontra, van bármi méltósága is? (Nincs.) Senki nem bíz rá semmit, senki nem bízik benne, senki sem tárja ki a szívét előtte, senki sem hiszi, amit mond; mások csak hallgatnak, és semmi több. Amikor ezek az egyének azt mondják: „Ezúttal az igazat mondom”, senki sem hisz nekik vagy figyel rájuk, még akkor sem, hogy ha igaz, amit mondanak. Amikor azt mondják: „Nem minden hamis, amit mondok, ugye?” az emberek így felelnek: „Nem érdekel, hogy elemezzem, hogy amit mondtál, az vajon igaz vagy hamis. Annyira kimerítő hallgatni a beszédedet, elemeznem kell és meg kell vizsgálnom az indítékaidat és szándékaidat, és ez egyszerűen túl sok gond. Azt az időt, amit ezzel eltöltöttem, használhattam volna arra, hogy Isten szavainak egy szakaszán elmélkedem, vagy megtanulhattam volna elénekelni egy himnuszt, és az valóban hasznomra válna, ha ezeket a dolgokat csinálnám. Az égvilágon semmit nem nyerek abból, ha veled beszélek. Egyetlen szó sem igaz abból, amit mondasz, és semmit nem akarok kezdeni veled.” Az ilyen embert így hagyják magára. Manapság gyakran hallod, hogy a nem hívők ezt mondják: „Akarod hallani az igazat, vagy inkább egy hazugságot hallanál?” Senki sem akar hazugságokat hallani. Tehát azok, akik folyton hazudnak és mellébeszélnek, a legalantasabbak az emberek közt; értéktelenek. Senki sem akar rájuk figyelni, senki sem akar hozzájuk csatlakozni, még kevésbé akarja bárki is kitárni a szívét előttük vagy barátkozni velük. Van-e az ilyen embereknek bármi jelleme vagy méltósága? (Nincs.) Mindenki, aki ilyen emberekkel találkozik, irtózni fog tőlük; szavaikban, cselekedeteikben, jellemükben és tisztességükben teljesen megbízhatatlanok – az ilyen egyéneknek egyáltalán semmi lényegük nincs. Vajon az emberek kedvelnék és tisztelnék őket, ha lennének adottságaik és tehetségesek lennének? (Nem.) Mire van tehát az embereknek szükségük ahhoz, hogy kijöjjenek egymással? Szükségük van jellemre, tisztességre, méltóságra és arra, hogy olyanok legyenek, aki előtt mások kitárhatják a szívüket. A méltósággal élő emberek mindegyikének van valamennyi személyisége, időnként nem jönnek ki másokkal, de becsületesek, és nincs hamisság és trükközés bennük. Végeredményben mások nagyra tartják őket, mert képesek gyakorolni az igazságot, becsületesek, van méltóságuk, tisztességük és jellemük, soha nem használnak ki másokat, segítenek az embereken, ha bajba jutnak, lelkiismerettel és értelemmel bánnak az emberekkel, és soha nem hoznak elhamarkodott ítéletet felettük. Amikor más embereket felmérnek vagy megtárgyalnak, minden pontos, amit ezek az emberek mondanak, azt mondják, amit tudnak, és nem jártatják a szájukat arról, amit nem tudnak, nem színezik ki a dolgokat, szavaik pedig bizonyítékként vagy referenciaként szolgálhatnak. A tisztességgel rendelkező emberek viszonylag gyakorlatiasak és megbízhatók, amikor beszélnek és cselekszenek. Senki sem tartja értékesnek az olyan embereket, akiknek nincs tisztességük, senki nem figyel arra, amit mondanak vagy tesznek, illetve nem tartják fontosnak a szavaikat és a tetteiket, és senki sem bízik bennük. Ez azért van, mert túl sokat hazudnak, és túl kevés becsületes szót szólnak, mivel hiányzik az őszinteségük, amikor másokkal érintkeznek vagy bármit is tesznek értük, megpróbálnak mindenkit kicselezni és becsapni, és senki sem kedveli őket. Találtatok-e bárkit is, akit megbízhatónak tekintetek? Méltónak tartjátok-e magatokat mások bizalmára? Mások megbízhatnak-e bennetek? Ha valaki megkérdez téged valaki másnak a helyzetéről, nem kellene a saját akaratod szerint értékelned vagy megítélned azt az embert, szavaidnak tárgyilagosnak, pontosnak, és a tényekkel megegyezőnek kell lenniük. Arról kellene beszélned, amit értesz, és nem kellene beszélned olyan dolgokról, amelyekre nincs rálátásod. Igazságosnak és tisztességesnek kell lenned azzal a személlyel. Ez a felelősségteljes viselkedés. Ha csak egy felszíni jelenséget figyeltél meg, és amit mondani akarsz, az csak a saját ítéleted az adott emberről, akkor nem szabad vakon ítéletet mondanod az illető felett, és semmiképpen sem szabad elítélned. A mondandód elé kell tenned, hogy: „Ez csak a saját megítélésem”, vagy „Ez csupán az, ahogy én érzek.” Ily módon a szavaid viszonylag tárgyilagosak lesznek, és miután hallotta, amit mondtál, a másik ember képes lesz érzékelni szavaid becsületességét és a tisztességes hozzáállásodat, és képes lesz megbízni benned. Biztosak vagytok benne, hogy el tudjátok ezt érni? (Nem.) Ez azt bizonyítja, hogy nem vagytok eléggé becsületesek másokkal, és hogy hiányzik az őszinteség és a becsületes hozzáállás abból, ahogyan viselkedtek, és ahogyan a dolgokat kezelitek. Tegyük fel, hogy valaki megkérdez: „Bízom benned: mit gondolsz arról az emberről?” És azt feleled: „Rendben van.” Megkérdezi: „Tudnád egy kicsit részletezni?” Te pedig azt mondod: „Jól viselkedik, és hajlandó megfizetni az árat, amikor a kötelességét végzi, és kijön az emberekkel.” Vajon van gyakorlati bizonyíték e három állítás bármelyikére? Elegendőek arra, hogy bizonyítékként szolgáljanak az illető jellemére? Nem. Megbízható vagy? (Nem.) E három állítás közül egyik sem tartalmaz részleteket, csak átfogó, üres, felületes szavak. Ha csak most találkoztál volna azzal az emberrel, és a külsőségekre alapozva azt mondanád, hogy ő rendben van, akkor ez normális lenne. De már egy ideje kapcsolatban voltál vele, és fel kellett volna tudnod fedezni néhány lényegi problémát vele kapcsolatban. Az emberek a szíved mélyéről akarják hallani azt, hogyan értékeled és látod azt az embert, de nem mondasz semmi valósat, kritikusat vagy kulcsfontosságút, így az emberek nem fognak megbízni benned és többé már nem akarnak érintkezni veled.

Amikor érintkezel a testvérekkel, ki kell tárnod a szíved előttük és megbízni bennük azért, hogy ez hasznodra váljon. Amikor a kötelességedet végzed, még fontosabb, hogy kitárd a szívedet és megbízz az emberekben; csak ekkor fogtok jól együtt dolgozni. De ha valaki nem tárja ki a szívét előtted, ha nem olyasvalaki, aki elfogadja az igazságot, hanem inkább egy nagyon csalárd ember, akkor bolondság lenne részedről kitárni előtte a szívedet, és ha így tennél, az könnyen bajba sodorhatna. A testvérekkel való érintkezéshez kellenek alapelvek; csak olyan embereknek kellene kitárnod a szíved és egyszerűen olyan embereknek kellene megnyílnod, akik igazán hisznek Istenben és képesek elfogadni az igazságot. Ha gonosz embereknek és álhívőknek tárod fel a szíved, akkor bolond és tudatlan vagy, és hiányzik a bölcsességed. Csak olyan testvéreknek szabad feltárnod a szíved, akik igazán hisznek Istenben és képesek elfogadni az igazságot. Azok a csalárd, zavaros fejű, gonosz emberek és álhívők – olyan emberek, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot – nem testvérek, bármit is teszel, ne tárd ki a szívedet előttük. Kitárni előttük a szívedet olyan, mintha ördögök előtt tárnád ki, és végül valószínűleg oda vezet, hogy áldozatul esel mesterkedéseiknek és csapdáiknak. Vannak hamis vezetők és hamis dolgozók a vezetők és dolgozók között, valamint hamis hívők és álhívők is a hívők között. Ezen emberek egyike sem testvér, tehát bármit is teszel, ne bánj úgy velük, mintha azok volnának. Csak azok testvérek, akik jószívűek és szeretik az igazságot, akik el tudják fogadni az igazságot és gyakorlatba ültetik azt, és amikor ezekkel az igazi testvérekkel érintkezel, ki kell tárnod a szívedet előttük, egyszerűen meg kell nyílnod nekik, és csak ekkor lesz lehetséges számotokra, hogy szeressétek egymást, és hogy harmonikusan együttműködjetek, mialatt jól végzitek a kötelességeteket. Néha, amikor két ember érintkezik, a személyiségük összeütközik, vagy a családi környezetük, hátterük illetve gazdasági helyzetük nem passzol. Mégis, ha ez a két ember ki tudja tárni a szívét egymás előtt, és teljesen nyitottak az ügyeikkel kapcsolatban, és mindenféle hazugság és megtévesztés nélkül kommunikálnak, valamint képesek megmutatni egymásnak a szívüket, akkor ily módon képesek lesznek valódi barátokká válni, ami azt jelenti, hogy bizalmas barátokká lesznek. Talán, amikor a másiknak nehézsége van, téged fog keresni és senki mást, és csak benned fog megbízni, hogy te tudsz segíteni neki. Még ha le is szidod, nem fog visszafeleselni, mivel tudja, hogy becsületes, őszinte szívű ember vagy. Megbízik benned, tehát bármit is mondasz vagy bárhogy is bánsz vele, képes lesz megérteni. Tudtok-e ilyen emberek lenni? Vajon ilyen emberek vagytok-e? Ha nem, akkor nem vagy becsületes ember. Amikor másokkal érintkezel, először is érzékeltetned kell velük az igaz szívedet és az őszinteségedet. Ha valakinek a szavai felületesek, fellengzősek, kedveskedők, hízelgők, felelőtlenek és kitaláltak, amikor másokkal beszél, együtt dolgozik és kapcsolatot teremt, illetve, ha a beszédével egyszerűen csak mások kegyeit keresi, akkor a szavaiból hiányzik minden hitelesség, és a legkevésbé sem őszinte. Ez az a mód, ahogy másokkal érintkezik, bárkik legyenek is azok a mások. Az ilyen embernek nincs becsületes szíve. Az ilyen nem becsületes ember. Tegyük fel, hogy valaki negatív állapotban van, és őszintén azt mondja neked: „Mondd meg, pontosan miért vagyok én ennyire negatív. Egyszerűen nem tudok rájönni!” És tegyük fel, hogy valójában megérted az ő problémáját a szívedben, de nem mondod el neki, inkább ezt mondod: „Ez semmiség. Nem vagy negatív, én is így vagyok.” E szavak nagyszerű vigasztalások ugyan annak az embernek, de a hozzáállásod nem őszinte. Felületes vagy vele; így annak érdekében, hogy kellemesebben és vigasztalva érezze magát, tartózkodtál attól, hogy becsületesen beszélj vele. Nem segítesz neki komolyan és nem fogalmazod meg félreérthetetlenül a problémáját úgy, hogy maga mögött hagyhassa a negativitását. Nem azt tetted, amit egy becsületes embernek tennie kellene. Felületes voltál vele csupán azért, hogy vigasztalni próbáld és megbizonyosodj arról, hogy nincs köztetek elhidegülés vagy konfliktus, – ez pedig nem egyenlő azzal, hogy becsületes ember vagy. Tehát ahhoz, hogy becsületes ember legyél, mit kellene tenned, amikor ilyen helyzettel találkozol? Meg kell mondanod neki, hogy mit láttál, és mit állapítottál meg: „El fogom mondani, hogy mit láttam és mit tapasztaltam. Te döntöd el, hogy amit mondok, helyes vagy helytelen. Ha helytelen, nem kell elfogadnod. Ha helyes, remélem, hogy el fogod. Ha olyasmit mondok, amit nehéz hallanod és fáj neked, remélem, Istentől el tudod fogadni azt. A szándékom és a célom az, hogy segítsek neked. Tisztán látom az ügyet: Mivel úgy érzed, hogy megaláztak, és senki sem táplálja az egódat, és azt gondolod, hogy mindenki más lenéz, valamint támadnak téged, és hogy soha nem bántak még veled ennyire igazságtalanul, nem tudod ezt elfogadni, és negatívvá válsz. Mit gondolsz – tényleg erről van szó?” És amikor ezt hallja, érzi, hogy tényleg erről van szó. Ez az, ami valójában a szívedben van, de ha nem vagy becsületes ember, nem fogod elmondani. Azt fogod mondani: „én is gyakran leszek negatív”, és amikor a másik hallja, hogy mindenkivel megesik, hogy negatívvá válik, azt hiszi, normális, ha negatív, és végül nem hagyja hátra a negativitását. Ha becsületes ember vagy és becsületes hozzáállással és becsületes szívvel segítesz neki, akkor segíthetsz neki megérteni az igazságot és hátrahagyni a negativitását.

A becsületesség gyakorlása sok aspektust lefed. Más szóval, a becsületesség mércéjét nem csupán egy vonatkozásban kell elérni; sok vonatkozásban meg kell felelned a mércének, mielőtt becsületes lehetsz. Egyesek mindig azt hiszik, hogy ahhoz, hogy becsületesek legyenek, csak azt kell megoldaniuk, hogy ne hazudjanak. Helyes ez a nézőpont? A becsületesség csak azt foglalja magában, hogy nem hazudsz? Nem; ez számos más aspektusra is vonatkozik. Először is, bármivel kerülsz is szembe, legyen az olyasvalami, amit a saját szemeddel láttál, vagy olyasmi, amit valaki más mondott neked, legyen az emberekkel való kapcsolat vagy egy probléma elrendezése, legyen olyan kötelesség, amelyet végre kell hajtanod, vagy olyasmi, amivel Isten megbízott, mindig becsületes szívvel kell megközelítened azt. Hogyan kellene gyakorolni a dolgok becsületes szívvel való megközelítését? Mondd ki, amit gondolsz és beszélj becsületesen, ne mondj üres, nagyképű, vagy kellemesen csengő szavakat, ne beszélj hízelgő vagy képmutató hamis dolgokat, hanem mondd ki azokat a szavakat, amelyek a szívedben vannak. Ilyen az, amikor valaki becsületes. A szívedben lévő igaz gondolatok és nézetek kifejezése – ezt kell tenniük a becsületes embereknek. Ha soha nem mondod ki, amit gondolsz, és a szavak ott poshadnak a szívedben, ha az, amit mondasz, mindig ellentmond annak, amit gondolsz, akkor ez nem az, amit egy becsületes ember tesz. Például, tegyük fel, hogy nem jól végzed a kötelességedet, és amikor megkérdezik az emberek, hogy mi folyik itt, azt mondod: „Jól akarom végezni a kötelességemet, de különböző okokból nem tettem.” Valójában tudod a szívedben, hogy nem voltál szorgalmas, de nem mondod el az igazat. Ehelyett mindenféle okot, igazolást és kifogást találsz arra, hogy elfedd a tényeket és kikerüld a felelősséget. Vajon ezt teszi egy becsületes ember? (Nem.) Becsapod és összezavarod az embereket azzal, hogy ezeket a dolgokat mondod. Pedig a lényege annak, ami benned van, a benned lévő szándékoknak, egy romlott beállítottság. Ha a benned levő dolgokat és szándékokat nem tudod kivinni a nyilvánosság elé és elemezni, nem lehet megtisztítani azokat – és ez nem kis dolog! Őszintén kell beszélned: „Egy kicsit halogattam a kötelességem végrehajtását. Felületes és figyelmetlen voltam. Amikor jó hangulatban vagyok, tudok egy kis erőfeszítést tenni. Amikor rossz hangulatban vagyok, lazsálok, és nem akarok erőfeszítést tenni, és a test kényelme után sóvárgok. Így a kötelességem végrehajtására tett próbálkozásaim eredménytelenek. Az elmúlt pár napban megfordult a helyzet, és megpróbálok beleadni mindent, javítani a hatékonyságomat, és jól végezni a kötelességemet.” Ilyen a szívből szóló beszéd. A másik fajta beszéd nem szívből jött. Attól való félelmedben, hogy meg fognak metszeni, hogy az emberek felfedezik a problémáidat, és hogy felelősségre vonnak, mindenféle okot, igazolást és kifogást találtál, hogy elfedd a tényeket, először is rávettél másokat, hogy ne beszéljenek a helyzetről, majd áthárítod a felelősséget azért, hogy elkerüld, hogy megmetsszenek. Ez a hazugságaid forrása. Bármennyit beszélnek a hazugok, egy része annak, amit mondanak, biztosan igaz és tényszerű. Ám néhány kulcsfontosságú dolog abból, amit mondanak, tartalmazni fog egy kis hamisságot és egy kicsit az indítékaikból. Ezért nagyon fontos észrevenni és különbséget tenni aközött, hogy mi igaz és mi hamis. Ezt azonban nem könnyű megtenni. Egy része annak, amit mondanak, szennyezett és megszépített lesz, egy része annak, amit mondanak, egybecseng majd a tényekkel, néhány dolog pedig abból, amit mondanak, ellentmond majd a tényeknek; ha így összekeverednek a tények a kitalációkkal, nehéz megkülönböztetni az igazat a hamistól. Az ilyen ember a legcsalárdabb fajta, és őt a legnehezebb felismerni. Ha nem tudja elfogadni az igazságot vagy becsületesen gyakorolni azt, minden bizonnyal ki fogják vetni. Akkor vajon melyik utat kellene az embereknek választaniuk? Melyik a becsületesség gyakorlásának az útja? Meg kellene tanulnotok az igazat mondani és képesnek lenni nyíltan közölni a valódi állapotaitokat és problémáitokat. Így gyakorolnak a becsületes emberek, és az ilyen gyakorlás a helyes. Azok az emberek, akiknek van lelkiismerete és értelme, mind hajlandóak törekedni a becsületességre. Csakis a becsületes emberek érzik igazán örömtelinek és nyugodtnak magukat, és csakis úgy élvezheti az ember az igazi boldogságot, ha gyakorolja az igazságot az Istennek való alávetettség eléréséért.

Sok gyakorlati probléma merül fel, amikor az emberek megtapasztalják, milyen őszintének lenni. Néha gondolkodás nélkül beszélnek, hirtelen kicsúszik egy hazugság a szájukon, mivel rossz indíték vagy cél, illetve hiúság és büszkeség vezérli őket, és ennek eredményeképp egyre többet kell hazudozniuk, hogy elfedjék azokat. A végén nem éreznek megkönnyebbülést a szívükben, de nem tudják visszaszívni azokat a hazugságokat, nincs bátorságuk kijavítani a hibáikat, beismerni, hogy hazudtak, és így hibáik egyre tovább folytatódnak. Ezután mindig olyan, mintha egy kő nyomná a szívüket; mindig lehetőséget akarnak találni arra, hogy töredelmesen bevallják, hogy beismerjék hibájukat és megbánják, de sosem ültetik át ezt a gyakorlatba. Végül átgondolják, és ezt mondják maguknak: „Majd a jövőben jóvá fogom ezt tenni, amikor a kötelességemet végzem.” Mindig azt mondják, hogy jóvá fogják tenni, de sosem teszik. Ez nem annyira egyszerű, mint csak bocsánatot kérni egy hazugság után – jóvá tudod tenni a kárt és a következményeket, amelyeket a hazugságok és a megtévesztés okoztak? Ha a nagy önutálat közepette képes vagy bűnbánatot gyakorolni, és soha nem teszed meg újra azt a dolgot, akkor talán részesülsz Isten elnézésében és kegyelmében. Ha mézes-mázos szavakat mondasz, és azt állítod, hogy a jövőben jóvá teszed a hazugságaidat, de nem bánod meg igazán, és később folytatod a hazudozást és a megtévesztést, akkor rendkívül makacs módon utasítod vissza a bűnbánatot, és biztosan ki fognak iktatni téged. Ezt fel kell ismerniük a lelkiismeretes és értelmes embereknek. A hazugságok kimondása és a megtévesztés után nem elég csak gondolni a jóvátételre; az számít leginkább, hogy igazán megbánd. Ha őszinte kívánsz lenni, akkor meg kell oldanod a hazugság és megtévesztés problémáját. Igazat kell mondanod és gyakorlati dolgokat kell tenned. Néha az igazság kimondása azt fogja eredményezni, hogy megszégyenülsz és megmetszenek, de ekkor gyakoroltad az igazságot, az alávetettség Istennek és Isten megelégítése pedig abban az esetben meg fogja érni, és ez olyasmi lesz, ami vigasztalást nyújt neked. Bárhogyan is, végül képes leszel arra, hogy gyakorold az őszinteséget, végre képes leszel kimondani, ami a szíveden van, anélkül, hogy megpróbálnád megvédeni vagy igazolni magad, és ez az igazi növekedés. Függetlenül attól, hogy megmetszenek vagy lecserélnek, állhatatosnak fogod érezni magad a szívedben, mert nem hazudtál; úgy fogod érezni, hogy mivel nem végezted megfelelően a kötelességedet, helyes volt, hogy megmetszettek, és hogy felelősséget vállalj ezért. Ez egy pozitív mentális állapot. És mégis, milyen következményei lesznek, ha megtévesztésbe bonyolódsz? Miután belefolytál a megtévesztésbe, hogy fogod érezni magad a szívedben? Kényelmetlenül; mindig azt fogod érezni, hogy bűntudat és romlottság van a szívedben, mindig úgy fogod érezni magad, mintha vádolnának: „Hogy hazudhattam? Hogy tudtam újra megtévesztésbe bonyolódni? Miért vagyok ilyen?” Úgy fogod érezni, hogy nem tudsz emelt fővel járni, mintha túlságosan szégyellnél Istennel szembenézni. Legfőképp, amikor Isten megáldja az embereket, amikor elfogadják Isten kegyelmét, irgalmát és béketűrését, még jobban érzik, hogy szégyenletes megtéveszteni Istent, és szívükben még erősebb a szemrehányás érzése, és kevesebb a békesség és az öröm. Milyen problémát mutat ez? Azt, hogy az emberek megtévesztése a romlott beállítottság kinyilatkoztatása, ez Isten elleni lázadás és ellenállás, és ezért fájdalmat fog okozni neked. Amikor hazudsz és megtévesztesz, úgy érezheted, hogy nagyon okosan és tapintatosan beszéltél, és hogy egyetlen apró jelét sem adtad a megtévesztésednek – de később szégyent és vádat érzel, ami talán egész életedben végigkísér majd. Ha szándékosan és szánt szándékkal hazudsz és tévesztesz meg, és eljön a nap, amikor felismered ennek a súlyát, késként fogja keresztüldöfni a szíved, és folyamatosan a jóvátétel lehetőségét fogod keresni. És ez az, amit tenned kellene, kivéve, ha nincs lelkiismereted, és sosem éltél a lelkiismereted szerint, és nincs emberi mivoltod és nincs jellemed és méltóságod. Ha van egy kis jellemed és méltóságod, és valamelyest éber a lelkiismereted, akkor, amikor felismered, hogy hazudsz és megtévesztéssel foglalkozol, ezt a viselkedésedet szégyellnivalónak fogod érezni, gyalázatosnak és alantasnak; meg fogod vetni és gyűlölni fogod magad, és elhagyod a hazugságok és a megtévesztés útjait. A Sátán fajtájából hiányzik a normális emberi mivolt lelkiismerete és értelme; megfeledkeznek mindazokról a hazugságokról, amiket mondanak, és nem zavartatják magukat miattuk, sőt még elméleti alapjuk is van a hazugságaikhoz, vagyis, hogy egyetlen nagy tett sem vihető véghez hazugságok nélkül, ezért makacsul visszautasítják a bűnbánatot. A lelkiismeretes és értelmes emberek mások. Ezek az emberek csak keresztülmentek a Sátán rontásán, és habár romlott beállítottságokat mutatnak, nem gonosz emberek, éber a lelkiismeretük, rendelkeznek a normális emberi mivolt szükségleteivel, és a jó, igaz és pozitív dolgok szeretetére való hajlammal és szükségletekkel. Ezért amikor úgy érzik, hogy vádolja őket a lelkiismeretük, képesek elgondolkodni magukon és igazán megbánni. A Sátán egy rendkívül gonosz dolog. Nem szereti a pozitív dolgokat, nem szereti a jó dolgokat, és a természetében csak sötét és gonosz dolgok vannak, nincs más, csak romlott és rosszindulatú dolgok, nincs emberi mivolta, nincsenek a normális emberi mivoltra jellemző szükségletei, és nincs éber lelkiismerete. De az emberek mások. Az embereket Isten teremtette, van lelkiismeretük és értelmük; a lelkiismeretes embereknek éberség van a szívében, tudják érezni a lelkiismeretük vádját és megbánását, amikor megpróbálják megtéveszteni Istent vagy a többi embert, és ez a szemrehányás és vád fáj nekik. Amikor valaki érzi ezt a fájdalmat, amikor érzi ezt a szemrehányást és vádat, a lelkiismerete elkezd éberré válni. Felismeri, hogy az embereknek őszintének kell lenniük és az igazságra törekvés útját kell járniuk. Amikor megvan ez az igénye, az egy jó dolog. Most éreztek valamiféle szemrehányást és vádat, amikor hazudtok és megtévesztetek? (Igen.) Az, hogy éreztek szemrehányást, azt bizonyítja, hogy van valamiféle éberség a lelkiismeretetekben és még van némi remény számotokra; ez az abszolút minimum szintje az éberségnek és annak a fajta viselkedésnek, ami szükséges ahhoz, hogy elérjétek az üdvösséget. Ha a lelkiismeretetek nem érez szemrehányást, ez problémás, és azt jelenti, hogy nincs emberi mivoltotok. Nos, tudjátok-e, hogy meg kell bánnotok, miután hazudtatok és megtévesztettétek a többieket? Ha makacsul visszautasítjátok a bűnbánatot, mi lesz a következmény? Menthetetlenek lesztek. Most már mindannyian láthatjátok, hogy Isten meg fogja menteni azokat, akik rendelkeznek lelkiismerettel, értelemmel, a normális emberi mivolt szükségleteivel, a jó és a rossz megkülönböztetésének képességével, a pozitív és a jó dolgok szeretetével, a gonosz gyűlöletével, és az igazság elfogadásának a képességével. Az ilyen embereket meg lehet menteni.

2017. november 30.