Isten azon követelménye, hogy az emberek becsületesek legyenek, a legjelentőségteljesebb dolog. Sajnos sokan nem értik ezt, és figyelmen kívül hagyják annak a kérdését, hogy becsületes emberek legyenek. Ha az emberek igazán megértenék Isten munkáját, tudnák, hogy miután befejezi az ítélő munkáját az utolsó napokban, csak azok a becsületes emberek fogják elnyerni az Ő üdvösségét és lesznek alkalmasak arra, hogy beléphessenek az Ő királyságába, akiket megtisztítottak a romlott beállítottságaiktól, és akik levetették csalárdságukat és hazugságaikat. Ha az emberek sokévnyi Istenbe vetett hit után még mindig tele vannak hazugságokkal és megtévesztéssel; ha nem tudják őszintén Istenért áldozni magukat, és kötelességeiket mindig felületes módon végzik, Ő minden bizonnyal vissza fogja utasítani majd őket. Mi lesz az ő sorsuk? Minden bizonnyal ki fogják tenni a gyülekezetből és kiiktatják majd őket. Manapság, amint az ember látja, hogy Isten munkája eléri ezt a lépcsőfokot, ez emlékezteti, hogyan szólította fel Ő az embert következetesen arra, hogy becsületes legyen. Ez nagy jelentőséggel bír. Nem csak mellékesen mondják, és ezzel vége is – ez közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy valaki elnyerheti-e az üdvösséget és túlélhet-e vagy sem, ahogyan minden egyes ember sorsával és rendeltetési helyével is. Ezért bizonyossággal mondható, hogy csakis úgy tudja valaki megélni a normális emberi mivoltot, és úgy érheti el az üdvösséget, ha leveti a csalárd beállítottságát és becsületes emberré válik. Azoknak, akik sok éve hisznek Istenben, de még mindig csalárdak, az a sorsuk, hogy kiiktassák őket.

Most Isten egész választott népe gyakorolja a kötelességei végzését, és az emberek kötelességeinek végrehajtásán keresztül Isten tökéletesíti az emberek egyik csoportját, egy másikat pedig kiiktat. Vagyis a kötelesség végrehajtása az, amely felfed mindenféle embert, és mindenfajta csalárd ember, álhívő és gonosz ember fel lesz fedve és ki lesz iktatva a kötelessége végzése során. Azok, akik odaadóan hajtják végre a kötelességüket, becsületes emberek; azok, akik következetesen felületesek, csalárd, ravaszkodó emberek, és ők álhívők; azok pedig, akik bomlasztanak és zavart keltenek a kötelességük végrehajtása során, és a legkevésbé sem hajlandók bűnbánatot tartani, gonosz emberek és antikrisztusok. Jelenleg még mindig sokféle probléma létezik sokaknál azok közül, akik kötelességet hajtanak végre. Egyesek mindig nagyon passzívak a kötelességükben, mindig csak ülnek, várnak és másokra támaszkodnak. Milyen hozzáállás ez? Ez felelőtlenség. Isten háza elrendelte számodra, hogy hajts végre egy kötelességet, mégis eltelt több nap, és te még mindig nem végeztél semmilyen konkrét munkát. Sehol sem vagy látható a munkahelyen, és sokan nem találnak téged, amikor megoldandó problémáik vannak. Nem vállaltad fel ezt a munkát. Ha egy vezető érdeklődik a munka felől, mit fogsz mondani neki? Jól tudod, hogy ez olyan munka, amit el kellene végezned, de te nem teszed meg. Mi a csudát képzelsz? Azért nem végzel semmilyen munkát, mert alkalmatlan vagy rá? Vagy csak sóvárogsz a kényelemre? Pontosan mi a hozzáállásod a kötelességedhez? Csak szavakról és doktrínákról beszélsz, és csak kellemesen hangzó dolgokat mondasz, ám semmilyen tényleges munkát nem végzel. Ha nem akarod elvégezni a kötelességedet, akkor le kellene mondanod. Ne maradj a pozíciódban úgy, hogy közben semmilyen valós munkát nem végzel! Ezzel vajon nem okozol kárt Isten választott népének, és nem késlelteted a gyülekezet munkáját? A beszédedből úgy tűnik, hogy mindenféle doktrínát értesz, de amikor arra kérnek, hogy hajts végre egy kötelességet, felületes vagy, és a legkevésbé sem vagy lelkiismeretes. Ilyen az, amikor őszintén Istenért áldozod magad? Nem vagy őszinte, amikor Istenről van szó, mégis őszinteséget színlelsz. Vajon képes vagy megtéveszteni Őt? Abból, ahogy általában beszélsz, úgy tűnik, hogy micsoda nagy hited van; még arra is vágysz, hogy a gyülekezet tartóoszlopa és kősziklája legyél. De amikor kötelességet végzel, annyira sem vagy hasznos, mint egy szál gyufa. Ezzel vajon nem Istent próbálod becsapni szemrebbenés nélkül? Tudod te, mi vár rád, ha megpróbálod megtéveszteni Istent? Visszautasít majd téged, és ki fog iktatni! Minden embert felfednek a kötelességei végzése során – amint valaki felvállal egy kötelességet, nem kell sokáig várni, hogy feltáruljon, becsületes ember-e vagy csalárd ember, valamint az is, hogy az igazság szeretője-e vagy sem. Azok, akik szeretik az igazságot, őszintén tudják végezni a kötelességüket, és fenn tudják tartani Isten házának munkáját. Azok, akik nem szeretik az igazságot, egyáltalán nem tartják fenn Isten házának munkáját, és felelőtlenek a kötelességük végzésében. Ez azonnal világos az éleslátó emberek számára. Aki gyengén végzi a kötelességét, az nem igazságszerető és nem becsületes ember; az ilyen embereket mind fel fogják fedni és ki fogják iktatni. Ahhoz, hogy jól végezzék a kötelességüket, az embereknek felelősségérzettel kell rendelkezniük és terhet kell viselniük. Így a munka biztosan megfelelően lesz elvégezve. Az az aggasztó, amikor valaki nem visel terhet és nincs felelősségérzete, és noszogatni kell, hogy cselekedjen; amikor mindig felületes; és amikor megpróbálja áthárítani a felelősséget, amikor problémák merülnek fel, ami késedelmet okoz a megoldásukban. El lehetne akkor még jól végezni a munkát? Hozhatna így bármi eredményt a kötelességük végzése? Bármit is rendez el számukra a gyülekezet, nem akarják megcsinálni, és amikor látják, hogy másoknak segítségre van szükségük abban, amit csinálnak, figyelmen kívül hagyják őket. Csak akkor kénytelenek megcsinálni egy keveset valamiből, ha megparancsolják nekik. Ez nem a kötelesség végzése – ez nem más, mint bérmunkásnak lenni! Amikor egy bérmunkás munkát végez egy munkaadó számára, addig kap fizetést, amíg dolgozik, annyi óráért kapva pénzt, amennyit dolgozott; csak a javadalmazására vár. Fél bármilyen olyan munkát elvégezni, amit a főnöke nem lát, fél, hogy nem kap jutalmat azért, amit megcsinált. Mindig csak olyan munkát akar végezni, amivel észreveteti magát. Ez azt mutatja, hogy nincs benne hűség. Sokszor képtelenek vagytok válaszolni, amikor munkaügyekről kérdeznek titeket. Mindannyian részt vettetek a munkában, de soha nem kérdeztétek meg, hogyan halad a munka, és soha nem gondoltátok ezt alaposan át. Ami azt illeti, a képességeteket és a tudásotokat tekintve nem szabadna úgy lennie, hogy semmit sem tudtok. Akkor miért van az, hogy a legtöbben semmit sem tudtok mondani a munkáról? Talán azért, mert tényleg nem tudjátok, mit mondjatok – nem tudjátok, hogy a dolgok jól vagy rosszul mennek. Ennek két oka van: Az egyik az, hogy egyáltalán nem tettétek bele a szíveteket ezekbe a dolgokba; soha nem törődtetek velük, és mindig csak elvégzendő feladatként kezeltétek őket. A másik az, hogy felelőtlenek vagytok, és nem vagytok hajlandóak törődni ezekkel a dolgokkal. Ha igazán törődnél velük, és tényleg beletennéd a szívedet, lennének nézőpontjaid és véleményeid az összes kérdésről. A vélemények vagy nézőpontok hiánya gyakran a közömbösségnek és apátiának, valamint a felelősségvállalás hiányának az eredménye. Nem teszed bele a szíved a kötelességedbe, nem vállalsz érte semmilyen felelősséget, nem vagy hajlandó árat fizetni vagy megkérdezni, hogyan mennek a dolgok, nem akarsz aggódni, és nem akarsz a szükségesnél több energiát áldozni rá; egyszerűen megelégszel azzal, hogy beosztott legyél. Ez semmiben sem különbözik attól, mint amikor egy nem hívő a főnökének dolgozik. Isten nem kedveli és nem fogadja el a kötelesség végzésének ezt a módját. Nem nyerheti el az Ő jóváhagyását.

Egyszer az Úr Jézus azt mondta: „Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van” (Máté 13:12). Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy ha még a saját kötelességedet vagy munkádat sem végzed el, illetve nem szenteled magad annak, Isten el fogja venni, ami egyszer a tiéd volt. Mit jelent az, hogy „elvétetik”? Hogy érzik magukat ettől az emberek? Lehetséges, hogy nem éred el azt, amit a képességed és adottságaid lehetővé tettek volna számodra, és semmit sem érzel, és épp olyan vagy, mint egy nem hívő. Ilyen az, amikor Isten mindent elvesz. Ha hanyag vagy a kötelességedben és nem fizeted meg az árat, és nem vagy őszinte, Isten el fogja venni, ami egyszer a tiéd volt, vissza fogja venni a kötelességed végzéséhez való jogodat, nem fogja megadni neked ezt a jogot. Mivel Isten adottságokat és képességet adott neked, de te nem végezted megfelelően a kötelességedet, nem áldoztad magad Istenért, sem árat nem fizettél, nem tetted bele a szívedet, nemcsak hogy nem fog Isten megáldani, hanem azt is el fogja venni tőled, amid egyszer volt. Isten adottságokkal ruházza fel az embereket, különleges készségeket ad nekik, valamint intelligenciát és bölcsességet. Hogyan kellene az embereknek használniuk ezeket a dolgokat? A különleges készségeidet, adottságaidat, intelligenciádat és bölcsességedet a kötelességednek kell szentelned. Használnod kell a szívedet, és mindent, amit tudsz, megértesz, és amit el tudsz érni, fel kell használnod a kötelességedhez. Ha így teszel, áldott leszel. Mit jelent Isten áldásában részesülni? Hogy érzik magukat ettől az emberek? Úgy, mint akiket Isten megvilágosított, akiket vezet, és akiknek van ösvényük, amikor a kötelességüket végzik. Mások számára úgy tűnhet, hogy a képességed és azok a dolgok, amelyeket tanultál, nem teszik lehetővé, hogy elvégezz dolgokat – de ha Isten munkálkodik és megvilágosít téged, nem csak arra leszel képes, hogy megértsd és elvégezd azokat a dolgokat, hanem arra is, hogy jól végezd azokat. Végül csodálkozva mondod magadnak: „Korábban nem voltam ilyen ügyes, de most már sokkal több jó dolog van bennem – egytől egyig pozitív. Soha nem tanultam azokat a dolgokat, de most hirtelen értem őket. Hogyan lettem hirtelen ennyire okos? Hogy van ennyi minden, amit most meg tudok tenni?” Nem leszel képes megmagyarázni. Ez Isten megvilágosítása és áldása; így áldja meg Isten az embereket. Ha nem érzitek ezt, amikor a kötelességeteket teszitek, vagy a munkátokat végzitek, akkor Isten nem áldott meg titeket. Ha mindig értelmetlennek tűnik számodra a kötelességed végrehajtása, ha úgy érzed, nincs mit tenni, és nem tudod magad rávenni, hogy hozzájárulj, ha soha nem kapsz megvilágosodást, és úgy érzed, semmi intelligenciád vagy bölcsességed nincs, amit használhatnál, akkor ez bajt jelent. Azt mutatja, hogy nincs meg a helyes késztetésed vagy a helyes ösvényed a kötelességed végzéséhez, és Isten nem hagyja jóvá, az állapotod pedig abnormális. Önvizsgálatot kell tartanod: „Miért hiányzik az ösvény a kötelességemből? Tanulmányoztam ezt a területet, és a szakterületemhez tartozik – még jó is vagyok benne. Miért van az, hogy amikor megpróbálom alkalmazni a tudásomat, nem tudom? Miért nem tudom hasznosítani? Mi folyik itt?” Ez véletlen? Van itt egy probléma. Amikor Isten megáld valakit, intelligenssé és bölccsé válik, tisztánlátóvá minden kérdésben, valamint lelkessé, éberré és különösen ügyessé, érteni fog hozzá és ihletett lesz mindenben, amit tesz, és azt fogja gondolni, hogy minden, amit tesz, annyira könnyű, és hogy semmilyen nehézség nem akadályozhatja – Isten megáldotta őt. Ha valaki mindent nagyon bonyolultnak talál, és bármit tesz is, ügyetlen, hajlamos a torzulásokra és tanácstalan, ha semmit nem ért meg, amit mondanak neki, akkor mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem bír Isten vezetésével és Isten áldásával. Egyesek azt mondják: „Odatettem magam, tehát miért van az, hogy nem látom Isten áldásait?” Ha csupán odateszed és megerőlteted magad, de nem keresed, hogy az igazságalapelvek szerint cselekedj, akkor csak rutinszerűen teszed a kötelességedet. Hogyan is láthatnád Isten áldásait? Ha mindig hanyag vagy a kötelességed végzésében és soha nem vagy lelkiismeretes, a Szentlélek nem fog megvilágosítani vagy megvilágítani, és nem lesz a tiéd Isten vezetése vagy az Ő munkája, a cselekedeteid pedig nem fognak gyümölcsöt teremni. Emberi erőre és tanulásra támaszkodva nagyon nehéz jól végezni egy kötelességet vagy jól kezelni egy ügyet. Mindenki azt hiszi, hogy tud egy-két dolgot, hogy van némi szakértelme, de gyengén végzi a dolgokat, és mindig félresikerülnek a dolgok, megjegyzéseket és nevetést váltanak ki. Ez probléma. Lehet, hogy egyesek nyilvánvalóan nem jók semmire, mégis azt hiszik, hogy van szakértelmük, és senkinek sem engednek. Ennek az ember természetében lévő problémához van köze. Azok, akik nem ismerik magukat, mind ilyenek. Jól tudják végezni az ilyen emberek a kötelességüket? Nemcsak képtelenek jól végezni a kötelességüket, hanem hajlamosak csúfos kudarcot vallani is. Egyesek semmilyen kötelességet nem tudnak jól végezni, mégis mindig megpróbálnak felsőbbrendű szerepeket felölteni és főnökösködni a körülöttük lévők felett. Az ilyen emberek semmit sem végeznek el – még arra sem alkalmasak, hogy hirdessék az evangéliumot vagy tanúskodjanak másoknak, és egyetlen közölni való szavuk sincs, amit megoszthatnának az igazságról. Az ilyen emberek teljesen csupaszok, elszegényedettek és szánalmasak! Mindazok, akik nem törekednek az igazságra, a kötelességeiket felelősséget nélkülöző gondolkodásmóddal hajtják végre. „Ha valaki vezet, követem; ahova csak vezetnek, oda megyek. Bármit meg fogok tenni, amit kérnek. Ami a felelősség és a gondok felvállalását illeti, vagy azt, hogy több fáradságot vállaljak, hogy megtegyek valamit, hogy teljes szívemből és erőmből tegyek valamit – erre nem vagyok kész.” Ezek az emberek nem hajlandóak megfizetni az árat. Csak arra hajlandóak, hogy fáradozzanak, arra nem, hogy felelősséget vállaljanak. Ez nem az a hozzáállás, amellyel igazán kötelességet lehet végezni. Az embernek meg kell tanulnia beletenni a szívét a kötelessége végzésébe, és egy lelkiismeretes ember képes ezt elérni. Ha valaki soha nem teszi bele a szívét a kötelessége végzésébe, azt jelenti, hogy nincs lelkiismerete, és akiknek nincs lelkiismeretük, nem nyerhetik el az igazságot. Miért mondom, hogy nem nyerhetik el az igazságot? Nem tudják, hogyan imádkozzanak Istenhez és hogyan keressék a Szentlélek megvilágosítását, sem azt, hogyan vegyék figyelembe Isten szándékait, azt sem, hogyan tegyék bele a szívüket Isten szavain való elmélkedésbe, és azt sem tudják, hogyan keressék az igazságot, hogyan keressenek, hogy megértsék Isten követelményeit és az Ő vágyait. Ilyen az, amikor valaki nem képes az igazságot keresni. Tapasztaltok-e olyan állapotokat, ahol mindegy, mi ér titeket, vagy hogy milyen kötelességet végeztek, képesek vagytok gyakran lecsendesedni Isten előtt, a szíveteket beletenni az Ő szavain való elmélkedésbe és az igazság keresésébe, valamint az azon való töprengésbe, hogy miként tudjátok Isten szándékaival összhangban lévő módon végezni azt a kötelességet, és mely igazságokkal kell rendelkeznetek ahhoz, hogy megfelelő színvonalon végezzétek azt a kötelességet? Sokszor előfordul, hogy ily módon keresitek az igazságot? (Nem.) Az, hogy a szívedet beleteszed a kötelességedbe és képes vagy viselni a felelősséget, megköveteli tőled, hogy nehézséget viselj el és árat fizess – nem elég egyszerűen csak beszélni ezekről a dolgokról. Ha nem teszed bele a szíved a kötelességedbe, mindig fáradozni akarsz helyette, akkor a kötelességed biztosan nem lesz jól elvégezve. Egyszerűen csak rutinszerűen végrehajtod majd, semmi több, és nem fogod tudni, hogy vajon jól végezted-e a kötelességedet vagy sem. Ha beleteszed a szívedet, akkor fokozatosan meg fogod érteni az igazságot; ha nem, akkor nem fogod. Amikor beleteszed a szíved a kötelességed végzésébe és az igazságra való törekvésbe, akkor fokozatosan megérted majd Isten szándékait, felfedezed saját romlottságodat és hiányosságaidat, és tisztán megérted az összes különböző állapotodat. Amikor kizárólag a fáradozásra összpontosítasz, és nem adsz bele mindent abba, hogy elgondolkodj magadon, képtelen leszel felfedezni a szívedben lévő valódi állapotokat, valamint a különféle reakciókat és a romlottság feltárulásait, amelyekkel a különböző környezetekben találkozol. Ha nem tudod, mik lesznek a következményei annak, amikor a problémák megoldatlanok maradnak, akkor nagy bajban vagy. Ezért zavaros módon hinni Istenben nem elfogadható. Állandóan Isten előtt kell élned, mindenhol; bármi történjék is veled, mindig az igazságot kell keresned, és mialatt ezt teszed, el is kell gondolkodnod magadon és tudnod kell, milyen problémák vannak az állapotodban, és azonnal keresned kell az igazságot, hogy megoldd azokat. Csak így tudod jól végezni a kötelességedet és elkerülni a gyülekezeti munka hátráltatását. Ami a legfontosabb, nemcsak a kötelességedet fogod jól végezni, hanem lesz életbe való belépésed is és képes leszel feloldani a romlott beállítottságaidat. Csak így tudsz bemenni az igazságvalóságba. Ha azok, amiken gyakran tűnődsz a szívedben, nem a kötelességeddel kapcsolatos dolgok vagy az igazsággal kapcsolatos dolgok, hanem ehelyett belebonyolódsz a külső dolgokba, és a hús-vér test dolgaiban elmerülve élsz, vajon képes leszel megérteni az igazságot? Képes leszel jól végezni a kötelességedet és Isten előtt élni? Semmiképpen sem. Az ilyen ember nem érheti el az üdvösséget.

Istenben hinni annyit tesz, mint a helyes ösvényen járni az életben, valamint törekedni kell az igazságra. Ez a lélek és az élet kérdése, és ez más, mint a nem hívők törekvése a gazdagságra és dicsőségre, arra, hogy egy örökkévaló nevet szerezzenek maguknak. Ezek elkülönülő utak. Munkájuk során a nem hívők azon gondolkodnak, hogyan végezhetnének kevesebb munkát és kereshetnének több pénzt, hogyan tudnák kétes trükkjeiket úgy kijátszani, hogy többet keressenek. Egész nap azon gondolkodnak, hogyan gazdagodjanak meg, hogyan építsék fel a családi vagyonukat, és még gátlástalan módszerekhez is folyamodnak, hogy elérjék céljaikat. Ez a gonosz útja, a Sátán útja, és ezen az úton a nem hívők járnak. Az az út, amelyen Isten hívői járnak, az igazságra való törekvés és az élet elnyerésének útja; ez Isten követésének és az igazság elnyerésének az útja. Hogyan kellene gyakorolnod, hogy elnyerd az igazságot? Szorgalmasan kell olvasnod, gyakorolnod és megtapasztalnod Isten szavait – csak akkor fogod megérteni az igazságot, miután így tettél. És amikor megérted az igazságot, el kell gondolkodnod azon, hogyan végezd jól a kötelességedet, hogy az alapelvekkel összhangban végezhesd a dolgokat, és hogyan tudnál eljutni odáig, hogy alávesd magad Istennek. Ez megköveteli az igazság gyakorlását. Az igazság gyakorlása nem könnyű dolog. Nem csak az igazságot kell keresned, hanem el kell gondolkodnod és fel kell ismerned, hogy vannak-e hibás elgondolásaid és elképzeléseid, és ha fennállnak problémák, akkor közösséget kell vállalnod az igazságról, hogy megoldd azokat. Amikor megérted az igazság gyakorlásának alapelveit, akkor tudod gyakorolni az igazságot. És csakis az igazság gyakorlása által mehetsz be az igazságvalóságba és válhatsz olyasvalakivé, aki aláveti magát Istennek. Ha így gyakorolsz és tapasztalsz, meg fogod változtatni a beállítottságodat és elnyered az igazságot anélkül, hogy észrevennéd. A nem hívők mindig hírnévért, nyereségért és státuszért küzdenek. Ennek eredményeképp a gonosz útját járják, egyre jobban elzüllenek, egyre agyafúrtabbá és csalárdabbá, egyre számítóbbá és összeesküvőbbé válnak; a szívük egyre gonoszabbá válik, és egyre kifürkészhetetlenebbek és titokzatosabbak lesznek – ez a nem hívők útja. Azok útja, akik hisznek Istenben, épp az ellenkezője ennek. Isten hívői el akarják különíteni magukat ettől a gonosz világtól és a gonosz emberiségtől; törekedni akarnak az igazságra, és meg akarják tisztítani a romlottságukat. Csak akkor szilárd és békés a szívük, ha megélik az emberi hasonlatosságot; ismerni akarják Istent, félni Istent és kerülni a rosszat, elnyerni az Ő jóváhagyását és áldását. Erre törekednek azok, akik hisznek Istenben. Ha sok éve hiszel Istenben, valóban érted az igazságot és megváltoztál, akkor minél többet érintkeznek veled mások, annál jobban fogják érezni, hogy becsületes vagy – becsületes a beszédedben és becsületes a feladatod teljesítésében – olyasvalaki, aki teljesen nyitott, nincs semmi rejtegetnivalója, és aki átlátható módon beszél és cselekszik. Azokon a dolgokon keresztül, amelyeket mondasz, a nézeteken keresztül, amelyeket kifejezel, a dolgokon keresztül, amelyeket teszel, a kötelességen keresztül, amelyet végzel, és a becsületes hozzáállásodon keresztül, amikor másokkal társalogsz, az emberek át tudnak látni a szíveden, és látják, hogyan viselkedsz, melyek a preferenciáid, és mely célokra törekszel. Világosan láthatják, hogy jó és becsületes ember vagy, és a helyes úton jársz. Ez azt mutatja, hogy megváltoztál. Ha régóta hiszel Istenben és végzel kötelességet, de az emberek, akikkel érintkezel, folyton azt érzik, hogy nem vagy átlátható abban, amit mondasz, illetve a nézeteid nem világosak, és nem tudják világosan látni a szívedet a cselekedeteidben, ha folyton azt érzik, hogy szíved mélyén rejtegetsz dolgokat, ez azt mutatja, hogy egy titkolózó ember vagy, aki tudja, hogyan kell elrejtenie, álcáznia és becsomagolnia magát. Ha mások még több évnyi ismeretség után is képtelenek teljesen megérteni a szívedet, és mindössze a temperamentumodat és a személyiségedet látják a beállítottságod vagy lényeged helyett, ez azt mutatja, hogy még mindig a sátáni beállítottságod szerint élsz. Minél ravaszabb vagy, ez annál inkább azt jelzi, hogy nem vagy jó ember, hogy nincs emberi mivoltod, valamint azt, hogy ördögöktől és a Sátántól való vagy. Ha semennyi igazságra sem teszel szert, és nem tisztul meg a romlott beállítottságod, akárhány éve is hiszel Istenben, akkor egy olyan embernek, mint te, nagyon nehéz lesz elérni az üdvösséget. És ha a köntörfalazásod, a szóhasználatod, az okosságod a gyors reakcióid és annak ellenére, hogy mennyire ügyesen kezeled a dolgokat, azok, akik kapcsolatba kerülnek veled, mindig kényelmetlenül érzik magukat, és azt érzik, hogy megbízhatatlan, szavahihetetlen és kifürkészhetetlen vagy, akkor bajban vagy. Ez azt jelzi, hogy egyáltalán nem változtál, mialatt Istenben hittél, és hogy nem hiszel Őbenne igazán. Tapasztaltatok-e bármi valódi változást Istenbe vetett hitetekben mostanáig? Becsületes hozzáállással érintkezel másokkal? Érzik mások, hogy őszinte vagy? (Amikor olyan dolgokra kerül sor, amelyek azonnali haszonnal kecsegtetnek, képes vagyok hazudni és megtéveszteni; de amikor nem járnak azonnali haszonnal számomra, ki tudom mondani az igazságot és kicsit meg tudom nyitni a szívem.) (Megválogatom a dolgokat, amiket mondok – néhány dolgot nyíltan kimondok, de azok a dolgok, amelyek mélyen a szívemben vannak elrejtve, rejtve is maradnak. Amikor másokkal érintkezem, még mindig hajlamos vagyok beburkolózni és álcázni magam.) Ez annak az esete, amikor valaki a romlott beállítottságában él. Ha valaki nem törekszik az igazságra és nem oldja fel romlott beállítottságait, hogyan tud megváltozni? Ti mindannyian olyan emberek vagytok, akik kötelességeket végeztek. Az a legkevesebb, hogy becsületes legyen a szíved, és meg kell engedned Istennek, hogy lássa, őszinte vagy – csak ekkor tudod elnyerni Isten megvilágosítását, megvilágítását és útmutatását. Isten vizsgálatának elfogadása a legfontosabb számodra. Függetlenül attól, hogy milyen korlátok vannak közted és más emberek között, mekkora fontosságot tulajdonítasz a saját hiúságodnak és büszkeségednek, és milyen szándékaid vannak, amelyekről nem tudsz tisztán, egyszerűen megnyílni, ennek mind fokozatosan meg kell változnia. Mindenkinek lépésről lépésre ki kell lábalnia ezekből a romlott beállítottságokból és nehézségekből, és le kell küzdenie azokat az akadályokat, amelyeket a romlott beállítottságai gördítenek elé. Mielőtt leküzdöd ezeket az akadályokat, valójában becsületes a szíved Isten iránt? Elrejtesz és eltitkolsz dolgokat Előle, vagy megpróbálod álcázni magad Előtte és megtéveszteni Őt? A szívedben tisztában kell lenned ezzel. Ha ezek a dolgok vannak a szívedben, el kell fogadnod Isten vizsgálódását. Nem szabad, hogy olyan gondolkodásmódod legyen, hogy a véletlenre bízod a dolgokat, és ezt mondod: „Nem akarom egész életemben Istenért feláldozni magam. Még családot kell alapítanom és a saját életemet kell élnem. Remélhetőleg Isten nem fog átvizsgálni és elítélni engem.” Ha mindezeket a dolgokat elrejted Isten elől – vagyis elrejted Isten elől a szíved mélyén lévő szándékokat, célkitűzéseket, terveket, az életed vázlatát, a sok dologról alkotott nézeteidet és az Istenben való hitről alkotott nézeteidet –, akkor komoly bajban vagy. Ha ezeket az értéktelen dolgokat rejtegeted, és nem keresed az igazságot, hogy megszüntesd azokat, ez azt mutatja, hogy nem szereted az igazságot, és hogy nehéz számodra elfogadni és elnyerni az igazságot. Más emberek elől elrejthetsz dolgokat, de Isten elől nem rejtheted el őket. Ha még Istenben sem tudsz bízni, miért hiszel Benne? Ha vannak titkaid, és rettegsz attól, hogy az emberek lenéznek, ha megosztod őket, és nincs bátorságod kinyitni a szád, akkor tisztán, egyszerűen megnyílhatsz Istennek. Imádkoznod kell Istenhez – valld meg Istennek a hitvány szándékokat, amelyeket a Benne való hitedben dédelgetsz, a dolgokat, amelyeket a jövőd és a sorsod érdekében tettél, és a módokat, ahogyan a hírnevet és nyereséget hajszoltad, és nyílj meg ezekről a dolgokról Neki; ne rejtsd el őket Előle. Függetlenül attól, hogy hány ember előtt zárod be a szíved, ne zárd be a szíved Isten előtt – meg kell nyitnod a szíved Neki. Ez a legalacsonyabb foka az őszinteségnek, amellyel azoknak, akik Őbenne hisznek, rendelkezniük kell. Ha a szíved nyitott Isten számára és nincs bezárva Előtte, és el tudod fogadni az Ő vizsgálatát, akkor hogyan fog Ő rád tekinteni? Még ha másoknak nem is nyílsz meg, ha Istennek meg tudsz nyílni, Ő látni fogja, hogy becsületes vagy, és hogy becsületes szíved van. A becsületes szíved nyitva áll az Ő vizsgálata előtt, és az Ő szemében ez értékes – ebben az esetben Istennek biztosan lesz munkája veled. Például, ha valami csalárd dolgot műveltél Istennel szemben, meg fog fegyelmezni téged. Ekkor el kell fogadnod az Ő fegyelmezését, és gyorsan bűnbánatot kell tartanod és meg kell vallanod a bűneidet Előtte. Ismerd el a hibáidat, ismerd el a lázadó mivoltodat és romlottságodat, fogadd el Isten fenyítését és ítéletét, és ismerd meg a romlott beállítottságaidat! Gyakorolj az Ő szavai szerint, és őszintén térj meg! Ez lesz az Istenbe vetett őszinte hited bizonyítéka és a valódi hited Őbenne.

Ahhoz, hogy gyakorolhasd, hogy becsületes ember legyél, először meg kell tanulnod megnyitni a szíved Istennek, és mindennap szívből jövő szavakat szólni Hozzá imádságban. Például ma hazudsz egyszer, amit senki sem vesz észre, de nincs bátorságod megnyílni erről mindenkinek – a legkevesebb, hogy azonnal Isten elé kellene vinned az általad megvizsgált és felfedezett hibákat, hazugságokat és valótlanságokat, hogy elgondolkodj rajtuk, ezt mondva: „Isten, ismét hazudtam, hogy megvédjem a saját érdekeimet. Ez helytelen volt. Kérlek, fegyelmezz meg, ha újra hazudok.” Isten elfogadja az ilyen hozzáállást, és emlékezni fog rá. Lehet, hogy komoly erőfeszítést igényel tőled, hogy feloldd a hazudozás e csalárd, romlott beállítottságát, de ne aggódj. Mivel Isten veled van, Ő vezérelni fog téged, és segíteni fog neked, hogy akadályt akadály után küzdj le, bátorságot adva neked ahhoz, hogy attól, hogy soha nem ismered el a hazugságaidat, eljuss odáig, hogy elismered őket, és képes vagy megnyílni és kendőzetlenül feltárni magad, és nemcsak elismered a hazugságaidat, hanem képes vagy megnyílni és kendőzetlenül feltárni az okokat is, hogy miért hazudsz, és mik a szándékaid és céljaid a hazudozással. Amikor van bátorságod leküzdeni ezt az akadályt, kiszabadulni abból a ketrecből, amelybe a Sátán zárt, és az általa feletted gyakorolt irányítás alól, és fokozatosan eljutsz arra a pontra, ahol nem hazudsz, fokozatosan a világosságban kezdesz élni, Isten útmutatásával és áldásával. Amikor leküzdöd a hús-vér test általi korlátozottság akadályát, és már nem kötnek az érzések, a büszkeség, a státusz és a személyes érdekek, és képes vagy alávetni magad az igazságnak, megnyílni, kendőzetlenül feltárni magad, nyilvános beismerést tenni, és mentesülni az aggályoktól, akkor felszabadult és szabad leszel. Amikor így élsz, nemcsak az emberek fognak kedvelni, hanem Isten is. Bár időnként még mindig elkövethetsz hibákat vagy megszegheted az alapelveket, időnként még mindig hazudhatsz vagy álcázhatod magad, és időnként személyes szándékokkal, önző vágyakkal, vagy önző és hitvány gondolatokkal és viselkedéssel beszélhetsz és cselekedhetsz, képes leszel elfogadni Isten vizsgálatát, kendőzetlenül feltárni Előtte a szándékaidat, a tényleges állapotodat és a romlott beállítottságaidat, és Tőle keresni az igazságot. Amikor megértetted az igazságot, akkor lesz ösvényed a gyakorlásra. Amikor helyes a gyakorlásod útja és a helyes irányba haladsz, a jövőd gyönyörű és ragyogó lesz. Ily módon úgy fogsz élni, hogy békesség lesz a szívedben, a lelked táplálva lesz, beteljesedettnek fogod érezni magad, és örömet tapasztalsz meg. Ha nem tudsz kiszabadulni a test korlátozásai alól, ha folyamatosan az érzések, a személyes érdekek és a Sátán filozófiái korlátoznak, mindig titkolózva beszélsz és cselekszel, és mindig az árnyékban bujkálsz, akkor a Sátán hatalma alatt élsz. Azonban, ha megérted az igazságot, képes vagy kiszabadulni a test korlátai alól és gyakorlod az igazságot, akkor fokozatosan eljutsz oda, hogy emberi hasonlatosságod legyen. Szavaidban és tetteidben nyílt és egyenes leszel, és képes leszel feltárni a véleményedet, elgondolásaidat, valamint a hibákat, amelyeket elkövettél, lehetővé téve, hogy mindenki világosan lássa azokat. Végül az emberek felismerik, hogy átlátható ember vagy. Mi is az, hogy átlátható ember? Olyasvalaki, aki kivételes becsületességgel beszél, akinek a szavairól mindenki elhiszi, hogy igazak. Még ha akaratlanul hazudik is vagy valami rosszat mond, az emberek képesek megbocsátani neki, tudva azt, hogy nem volt szándékos. Ha észreveszi, hogy hazudott vagy valami rosszat mondott, bocsánatot kér és kijavítja magát. Ilyen egy átlátható ember. Az ilyen embert mindenki szereti és mindenki megbízik benne. El kell érned ezt a szintet, hogy elnyerd Isten bizalmát és mások bizalmát. Ez nem egyszerű feladat, ez a méltóság legmagasabb szintje, amivel egy ember rendelkezhet. Az ilyen embernek van önbecsülése. Ha képtelen vagy más emberek bizalmát elnyerni, hogyan várhatod el, hogy kiérdemeld Isten bizalmát? Vannak olyan egyének, akik becstelen életet élnek, állandóan hazudnak, és a dolgokat felületesen, a legcsekélyebb felelősségérzet nélkül teszik. Nem fogadják el a metszést, és mindig megtévesztő érvekhez folyamodnak. Aki csak találkozik velük, ellenszenvet érez irántuk; nagyon szégyentelenül élnek. Lehet az ilyen embereket embernek nevezni? Azok az emberek, akik idegenkedést váltanak ki másokból, és akiket megbízhatatlannak tartanak, teljesen elvesztették az emberi mivoltukat. Ha mások nem tudnak megbízni bennük, Isten megbízhatna? Ha mások nem kedvelik őket, Isten kedvelhetné? Isten nem kedveli az ilyen embereket, és idegenkedik tőlük; ők mindenképpen ki lesznek iktatva. A magaviseletedben becsületesnek kell lenned, és be kell tartanod a kötelezettségvállalásaidat. Akár másoknak, akár Istennek teszel valamit, állnod kell a szavad, képesnek kell lenned kiérdemelni az emberek bizalmát, valamint eleget tenni Istennek és megnyugtatni Őt. Ez viszonylag becsületes emberré tesz téged. Ha megbízható vagy a cselekedeteidben, akkor nem csak mások fognak kedvelni, hanem bizonyára Isten is kedvelni fog. Azáltal, hogy becsületes ember vagy, Isten kedvelni fog, és méltósággal fogsz élni. Ezért az ember magatartásának a kiindulópontját a becsületességnek kell képeznie.

Mi a legfontosabb gyakorlat ahhoz, hogy valaki becsületes ember legyen? Az, hogy meg kell nyitnod a szíved Istennek. De mit jelent az, hogy megnyitni? Azt jelenti, hogy el kell mondanod Istennek, mit gondolsz, mik a szándékaid és mi ural, majd keresned kell Nála az igazságot. Attól függetlenül, hogy mit mondasz, Isten valójában mindent kivételes tisztasággal lát. Ha tudsz szívből beszélni Istenhez, meg tudsz nyílni Neki és világosan tudsz nyilatkozni Neki még azokkal a dolgokkal kapcsolatban is, amelyeket rejtegetsz mások elől, anélkül, hogy bármit is elrejtenél, és úgy tudod kifejezni a gondolataidat, ahogyan azok vannak, minden szándék nélkül, akkor ez megnyílás. Ha az őszinte beszédeddel időnként megbántasz vagy megsértesz másokat, vajon mondaná bárki: „Túl őszintén beszélsz, ez túl fájdalmas, nem tudom elfogadni az őszinteségedet”? Nem, nem mondaná senki. Még ha alkalmanként mondasz is olyasmit, ami megbánt másokat, ha meg tudsz nyílni és bocsánatot tudsz kérni tőlük, elismerve, hogy hiányzott a szavaidból a bölcsesség és nem voltál együttérző a gyengeségeikkel szemben, és azt látják, hogy nincs rossz szándékod, hogy becsületes ember vagy, aki egyszerűen csak tapintatlan és szókimondó módon kommunikál, akkor nem fogják ezt felróni neked, és szívük mélyén kedvelni fognak. Nem az lesz-e vajon akkor, hogy nem lesznek korlátok közöttetek? Ha nincsenek korlátok, nem merülnek majd fel konfliktusok és a problémát gyorsan meg lehet oldani, így élni pedig nagyon nyugalmas és felszabadító. Ezt jelenti az, hogy „csak azáltal lehetsz boldog, ha becsületes ember vagy”. A legfontosabb része annak, hogy becsületes ember legyen valaki, az, hogy először meg kell nyitnod a szíved Istennek és meg kell tanulnod megnyílni másoknak. Beszélj becsületesen, őszintén és szívből. Légy méltóságteljes, tisztességes ember és jellem; ne beszélj üres szónoklatokat és hazugságokat, és ne beszélj álcázott, illetve csalárd módon. Emellett van egy másik aspektusa is annak, hogy az ember a becsületességet gyakorolja, ami azt jelenti, hogy becsületes hozzáállásod kell legyen a kötelességed végzésében, és becsületes szívvel kell végezned azt. A legkevesebb, hogy a lelkiismeretedre alapozva kell cselekedned; törekedned kell az igazságalapelvek felé és törekedned kell Isten követelményei felé. Nem lehet csak úgy mondani bármit, és kész, és egyszerűen az, hogy magadévá teszel egy bizonyos hozzáállást, nem jelenti azt, hogy az igazságot gyakorlod. Hol van ebben annak a valósága, hogy valaki becsületes ember? Az, hogy valakinél nincs ott a valóság és csupán szlogeneket kántál, egyszerűen nem fog megfelelni. Isten átvizsgálja az embereket; nemcsak a szívüket, hanem a viselkedésformáikat, a megnyilvánulásaikat és a gyakorlataikat is megfigyeli. Ha azt állítod, hogy becsületes ember leszel, de amikor valami történik, még mindig képes vagy hazudni és megtéveszteni, vajon ez egy becsületes ember megnyilvánulása? Nem, ez nem az; ez olyan, mint aki bort iszik és vizet prédikál. Mondasz valamit és valójában mást teszel, folyton üres fecsegéssel bolondítasz másokat és hamis jámborságot tanúsítasz. Épp olyan vagy, mint a farizeusok, akik oda-vissza, betéve tudták idézni a Szentírást, míg az embereknek magyarázták azt, de nem gyakoroltak a Szentírás szerint, amikor valami történt – mindig belekényelmesedtek a státusz előnyeibe, és egyszerűen nem voltak hajlandóak lemondani a hírnevükről, a nyereségükről és a státuszukról. Ily módon képmutatók voltak a farizeusok. Az út, amelyen jártak, nem volt helyes, nem a helyes út volt, és Isten megveti a fajtájukat. Meg tudnak bízni az ilyen emberekben mások? (Nem.) Tudjátok, hogy Isten belétek vetett bizalmának milyen magas a szintje jelenleg? Elértétek már Isten bizalmát? (Nem.) Megnyertétek már más emberek bizalmát? (Nem.) Méltósággal éltek, ha nem nyertétek el Isten és más emberek bizalmát? (Nem.) Milyen szánalmas így élni! Egy emberi lény legmélyebb bánata az, ha méltóság nélkül él és képtelen kiérdemelni mások és Isten bizalmát. Ha valaki megkérdezné tőled: „Mit gondolnak rólad mások? Meg tudnak bízni benned? Ha megbíznak egy feladattal, elhiszik, hogy jól fogod megcsinálni?” Úgy érezheted, hogy senki nem bízik meg benned ennyire. Ha azt hiszed, hogy őszinte szíved van, az emberek mégsem bíznak benned, az azt jelzi, hogy az őszinteséged még mindig hiányos és tisztátalan. Felépülhet-e a bizalom, ha mások nem látják a te őszinteségedet? Csupán hinni a saját őszinteségedben nem elegendő; gyakorolnod kell és be kell mutatnod az őszinteségedet másoknak, hogy tanúságot tégy. Ha senki nem bízik benned, akkor bizonyára nem vagy becsületes ember. Tekintettel arra, hogy mások átláthatnak a becsületességed hiányán, és Isten százszor vagy ezerszer nagyobb világossággal vizsgálja az emberek szívének legbelső mélységeit, mint bármely emberi lény, Isten még mindig bízhatna benned? Ha úgy érzed, hogy Isten hibáztat téged, mivel nem bízik benned, akkor el kellene gondolkodnod magadon és felmérni az őszinteséged fokát és mélységét. Elgondolkodsz ezen: „Isten vizsgálja az emberek szívének mélységeit és tudnia kell, hogy mit gondolok. Ha nekem kellene értékelnem magam a viselkedésem alapján, nem adnék magamnak magas értékelést. Normális, ha Isten nem bízik bennem.” Ha nem érdemelted ki Isten vagy mások bizalmát, mi a teendőd? Be kell menned annak az igazságába, hogy milyen egy becsületes ember, függetlenül azoktól a kihívásoktól, amelyekkel az együtt járhat. Ha képtelen vagy így tenni, képtelen leszel elérni az üdvösséget.

Isten megköveteli az emberektől, hogy becsületesek legyenek, és ez rendkívül fontos. Mit kell tenned, ha sok kudarcot tapasztalsz meg a becsületesség gyakorlása során, és rendkívül nehéznek találod azt? Vajon negatívvá kellene válnod, meg kellene hátrálnod, és fel kellene adnod az igazság gyakorlását? Ez fedi fel leginkább, hogy valaki szereti-e az igazságot vagy sem. Miután egy bizonyos ideig gyakorolták, hogy becsületes emberek legyenek, egyesek azt gondolják: „Túl nehéz becsületes embernek lenni. Sérti a hiúságomat, a büszkeségemet és a hírnevemet – tényleg nem bírom elviselni!” Ennek eredményeképp többé már nem akarnak becsületesek lenni. A valóságban ebben rejlik a becsületesség nehézsége, és a legtöbb ember elbukik és elakad ezen a ponton. Mi kell tehát ahhoz, hogy az ember gyakorolja, hogy becsületes ember legyen? Milyen ember képes gyakorlatba ültetni az igazságot? Először is, szeretni kell az igazságot. Olyasvalakinek kell lenni, aki szereti az igazságot – ez biztos. Vannak, akik valóban eredményeket érnek el, miután több éven át gyakorolják, hogy becsületes emberek legyenek. Hazugságaik és megtévesztésük fokozatosan csökken, és valóban alapvetően becsületes emberekké válnak. Lehetséges, hogy a becsületesség gyakorlásának megtapasztalása során nem szembesültek nehézségekkel, vagy nem szenvedtek közben? Biztosan rengeteg szenvedést viseltek el. Mégis, mivel szeretik az igazságot, képesek szenvedni a gyakorlása érdekében, képesek fellázadni a hús-vér test ellen és kitartani az igazmondás és a valós dolgok megtétele mellett, képesek becsületes emberek lenni, és végül elnyerték Isten áldását. Ahhoz, hogy valaki becsületes ember legyen, szeretnie kell az igazságot, és Istennek alávetett szívvel kell rendelkeznie. Ez a két dolog kulcsfontosságú. Mindenkinek, aki szereti az igazságot, istenszerető szíve van. Azok pedig, akik szeretik Istent, különösen könnyűnek találják az igazság gyakorlását, és képesek elviselni a szenvedés bármely formáját azért, hogy eleget tegyenek Istennek. Ha valakinek istenszerető szíve van, amikor az igazság gyakorlásában megaláztatásokkal, csalódásokkal vagy kudarcokkal találkozik, képes lesz elviselni a megaláztatást és a szenvedést azért, hogy eleget tegyen Istennek, mindaddig, amíg Istennek tetszik. Ezért képes az igazságot gyakorlatba ültetni. Természetesen az igazság gyakorlásának bármely aspektusa bizonyos fokú nehézséggel jár, különösen a becsületesség, amely még nehezebb. A legnagyobb nehézség az ember romlott beállítottságának az akadálya. Minden embernek romlott beállítottsága van, és a sátáni filozófiák szerint él. Vegyük például ezeket a mondásokat: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, vagy „Hazugság nélkül nem lehet nagy tetteket véghezvinni.” Ezek sátáni filozófiák és a romlott beállítottságok feltárulásai. Az embereknek hazudniuk kell ahhoz, hogy elvégezzenek dolgokat, személyes javakra tegyenek szert, és beteljesítsék céljaikat. Valóban nem könnyű becsületes embernek lenni, amikor valakinek ilyenfajta romlott beállítottsága van. Imádkoznia kell Istenhez és Őrá kell hagyatkoznia, valamint gyakran kell önvizsgálatot tartania és megismernie önmagát, és csak akkor képes az ember fokozatosan fellázadni a hús-vér test ellen, elhagyni a személyes érdekeit és elhagyni a hiúságát és büszkeségét. Továbbá képesnek kell lennie elviselni különböző fajta rágalmazást és ítélkezést, mielőtt képes lenne becsületes emberré válni, az igazságot szólni és tartózkodni a hazugságoktól. Abban az időszakban, amikor gyakorlod, hogy becsületes ember legyél, elkerülhetetlen, hogy sokszor elbukj, és legyenek olyan alkalmak, amikor romlottságot fedsz fel, amikor nem mondod ki, amit valójában gondolsz, vagy amikor álcázod magad és megtévesztést gyakorolsz. Azonban, függetlenül attól, hogy mi ér téged, ha igazat akarsz mondani és becsületes ember akarsz lenni, képesnek kell lenned elengedni a büszkeségedet és hiúságodat. Ha nem értesz valamit, mondd, hogy nem érted; ha valami nem világos, mondd, hogy nem világos. Ne félj attól, hogy mások lenéznek vagy kevesebbet gondolnak rólad. Azáltal, hogy következetesen a szívedből beszélsz, és ily módon becsületesen beszélsz, örömre, békességre, a szabadság és felszabadulás érzésére fogsz lelni a szívedben, a hiúság és a büszkeség pedig nem fog többé korlátozni téged. Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, ha jámborul meg tudsz nyílni arról, amit valóban gondolsz, és meg tudod osztani a szíved másokkal, és egyáltalán nem tetteted, hogy tudsz dolgokat, amelyeket nem tudsz, akkor ez egy becsületes hozzáállás. Néha lenézhetnek az emberek és bolondnak nevezhetnek, mivel mindig az igazat mondod. Mit kellene tenned ilyen helyzetben? Azt kellene mondanod: „Még ha mindenki bolondnak is nevez engem, én akkor is azt választom, hogy becsületes ember leszek, és nem csalárd. Őszintén fogok beszélni, a tényeknek megfelelően. Habár mocskos, romlott és értéktelen vagyok Isten előtt, mégis az igazságot fogom szólni tettetés vagy álcázás nélkül.” Ha így beszélsz, a szíved nyugodt lesz és békés. Ahhoz, hogy becsületes ember legyél, el kell engedned a hiúságod és a büszkeséged, és annak érdekében, hogy az igazságot szóld, és a szívedből beszélj, nem szabad félned attól, hogy mások kigúnyolnak és lenéznek. Még ha mások bolondnak is tartanak, nem szabad vitáznod vagy megvédened magad. Ha így tudod gyakorolni az igazságot, becsületes emberré válhatsz. Ha nem tudod elengedni a testi preferenciákat, a hiúságot és a büszkeséget, ha folyamatosan mások helyeslését keresed, tettetve, hogy tudod, amit nem is tudsz, valamint mindig a hiúságért és a büszkeségért élsz, akkor nem válhatsz becsületes emberré – ez egy valós nehézség. Ha szívedet folyamatosan a hiúság és a büszkeség korlátozza, valószínű, hogy hazudni fogsz, és álcázni fogod magad. Továbbá, amikor mások lekicsinyelnek vagy leleplezik az igazságot veled kapcsolatban, nehézséget fog okozni, hogy ezt elfogadd, és azt érzed majd, hogy nagy megszégyenülést szenvedtél el – az arcod elpirul majd, a szíved zakatolni fog, zaklatottnak és kényelmetlenül fogod érezni magad. Ahhoz, hogy megoldd ezt a problémát, egy kicsivel több fájdalmat kell elviselned, és egy kicsivel több finomításon kell keresztülmenned. Meg kell majd értened, hogy hol van a probléma gyökere, ha pedig egyszer átláttad ezeket a dolgokat, képes leszel enyhíteni a fájdalmad egy részén. Amikor teljesen megértetted ezeket a romlott beállítottságokat és képes vagy lemondani a hiúságodról és büszkeségedről, könnyebb lesz számodra becsületes emberré válni. Nem fogod bánni, ha mások gúnyolódnak rajtad, amikor az igazat mondod, és kimondod, amit gondolsz, és bárhogy ítélnek is el mások, illetve bárhogy is bánnak veled, képes leszel elviselni azt és helyesen reagálni. Ekkor megszabadulsz a szenvedéstől, a szíved pedig mindig békés és örömteli lesz, és eléred a szabadságot, valamint a felszabadultságot. Így leveted a romlottságot és megéled az emberi hasonlatosságot.

Mindennapi életük során az emberek gyakran beszélnek fölösleges dolgokat, hazudoznak, és olyan dolgokat mondanak, amelyek tudatlanságról árulkodnak, ostobák és védekezőek. A legtöbb ilyen dolgot hiúságból és büszkeségből mondják, saját egójuk kielégítésére. Az ilyen hamisságok szólása romlott beállítottságok feltárulása. Ha feloldod ezeket a romlott tényezőket, a szíved meg fog tisztulni, és fokozatosan egyre tisztábbá és becsületesebbé fogsz válni. Valójában minden ember tudja, hogy miért hazudik. Mindezt a személyes haszonért, a hiúságért és a büszkeségért, valamint a hírnévért és a státuszért teszik, hogy megpróbálnak másokkal versengeni és másnak adják ki magukat, mint amik. Azonban hazugságaikat a többiek előbb vagy utóbb felfedik és leleplezik, és végül megszégyenülnek, valamint elvesztik a méltóságukat és az integritásukat is. Mindezt a mérhetetlen mennyiségű hazugság okozza. Túlságosan sok a hazugságod. Minden szó, amit kimondasz, szennyezett és hamis, és egyetlenegy sem tekinthető igaznak vagy becsületesnek. Még ha úgy is érzed, hogy elkerülöd a tekintélyed elvesztését, amikor hazudsz, mélyen legbelül megszégyenülve érzed magad. A lelkiismereted vádol téged, és belül megvetést és lenézést érzel önmagad iránt, ezt gondolva: „Miért élek ilyen szánalmas életet? Olyan nehéz igazat mondani? Muszáj hazugságokhoz folyamodnom a büszkeségem kedvéért? Miért ennyire kimerítő az életem?” Nem kell, hogy ilyen kimerítő életet élj. Ha gyakorolni tudod, hogy becsületes ember legyél, képes leszel nyugodt, szabad és felszabadult életet élni. Te azonban azt az utat választottad, hogy fenntartod a büszkeségedet és a hiúságodat azáltal, hogy hazudozol. Következésképp kimerítő és nyomorúságos életet élsz. Ezt mind önmagadnak okoztad. Az ember talán fenntarthatja a büszkeségét a hazugságokkal, de mi az a büszkeség? Csak egy üres dolog, és teljesen értéktelen. Hazudozni annyit tesz, mint elárulni az ember integritását és méltóságát. Ez arra készteti az embereket, hogy feladják méltóságukat és elveszítsék az integritásukat. Isten ezt nem tetszőnek és utálatosnak tartja. Ez megéri? Nem. Ez a helyes út? (Nem, nem az.) Azok az emberek, akik gyakran hazudnak, a sátáni beállítottságuk szerint élnek; a Sátán hatalma alatt élnek. Nem a világosságban élnek, és nem élnek Isten jelenlétében sem. Folyton azon gondolkodsz, hogyan hazudj, majd miután hazudtál, arra kell gondolnod, hogyan fedd el azt a hazugságot. És amikor nem feded el elég jól azt a hazugságot, lelepleződik, és törnöd kell a fejed, hogy további hazugságokat kitalálva eltakard. Hát nem fárasztó így élni? Ez az egész túlságosan kimerítő. És megéri ez? Nem, tényleg nem éri meg. Azért törni a fejed, hogy hazugságokat mondj, aztán pedig elfedd őket, mindezt a büszkeség, a hiúság és a státusz kedvéért – mi értelme van ennek? Végül elgondolkodsz, és azt gondolod magadban: „Mi értelme? Túl kimerítő hazudozni és utána elkendőzni azt. Ha így viselkedek, az nem fog működni; egyszerűbb lenne, ha csak becsületes emberré válnék.” Becsületes emberré akarsz válni, de nem tudod elengedni a büszkeségedet, a hiúságodat és a személyes érdekeidet. Csak a hazudozáshoz tudsz folyamodni, valótlanságokat használva e dolgok megőrzésére. Ha olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, képes leszel különféle szenvedéseket elviselni az igazság gyakorlása érdekében. Még ha ez a hírneved és a státuszod elvesztésével, valamint annak elviselésével is jár, hogy mások megaláznak és kigúnyolnak, nem fogod bánni, és úgy gondolod majd, hogy amíg képes vagy gyakorolni az igazságot és eleget tenni Istennek, az elég. Azok, akik szeretik az igazságot, azt választják, hogy gyakorolják azt, és hogy becsületes emberek legyenek. Ez a helyes út, és Isten megáldja ezt. Ha egy ember nem szereti az igazságot, mit választ? Azt választja, hogy hazugságokat használ a hírneve, státusza, méltósága és az integritás látszatának fenntartására. Inkább lenne csalárd ember, és lenne Isten által megvetett és visszautasított, mintsem hogy gyakorolja az igazságot. Az ilyen emberek azok, akik idegenkednek az igazságtól, és elutasítják Istent. A saját hírnevüket és státuszukat választják; csalárd emberek akarnak lenni. Nem törődnek azzal, hogy Isten elégedett-e, vagy hogy megmenti-e őket. Megmentheti még Isten az ilyen embereket? Biztosan nem, mert a rossz utat választották. Csak hazugsággal és csalással tudnak élni; csak úgy tudják eltölteni fájdalmas napjaikat, hogy hazudoznak, elfedik azokat, és mindennap azon törik a fejüket, hogy igazolják magukat. Ha azt hiszed, hogy a hazugságok fenntarthatják a hírnevet, a státuszt, a hiúságot és a büszkeséget, amire vágysz, teljes tévedésben vagy. A valóságban a hazudozással nemcsak hogy nem sikerül fenntartanod a hiúságodat és a büszkeségedet, valamint a méltóságodat és a tisztesség látszatát, de ami még rosszabb, elszalasztod a lehetőséget az igazság gyakorlására és arra, hogy becsületes ember legyél. Még ha abban a pillanatban sikerül is fenntartanod a hírnevedet, a státuszodat, a hiúságodat és a büszkeségedet, eldobtad az igazságot és elárultad Istent. Ez azt jelenti, hogy teljesen elveszítetted az esélyedet arra, hogy Ő megmentsen és tökéletesítsen téged, ami a legnagyobb veszteség és örök megbánás. Azok, akik csalárdak, soha nem fogják ezt átlátni.

Most van-e utatok ahhoz, hogy becsületes emberek legyetek? Meg kell vizsgálnotok minden szavatokat és tetteteket az életetekben; csak akkor fedezhetitek fel még több hazugságotokat és még több csalárdságotokat, és ismerhetitek meg a saját csalárd beállítottságotokat. Aztán meg kell néznetek, hogyan gyakorolják és tapasztalják meg ezt a becsületes emberek, és tapasztalatot és tanulságokat kell merítenetek tőlük. Azt is gyakorolnotok kell, hogy mindenben elfogadjátok Isten vizsgálatát, és gyakran Isten elé kell járulnotok, hogy imádkozzatok és beszélgessetek Istennel. Tegyük fel, hogy épp most hazudtál – azonnal rájössz: „Egy része annak, amit az imént mondtam, nem volt pontos. Azonnal be kell vallanom ezt, ki kell javítanom magam, és tudatnom kell mindenkivel, hogy amit az imént mondtam, az hazugság volt.” Ott helyben kijavítod magad. Ha mindig kijavítod magad és így gyakorolsz, az szokássá válik; ha aztán valamikor újra hazudsz anélkül, hogy kijavítanád magad, belül nyugtalankodni fogsz, és Isten segíteni fog kordában tartani magadat. Ha egy ideig így gyakorolsz és tapasztalsz, elkezdesz kevesebbet hazudni, egyre kevesebb tisztátalanság lesz a szavaidban és a tetteidben, és egyre könnyebb lesz számodra gyakorolni, hogy becsületes ember legyél. Ily módon meg fogsz tisztulni. Ilyen a becsületesség felé vezető út. Fokozatosan, apránként kell változnod. Minél többet változol, annál jobb leszel; minél többet változol, annál inkább képes leszel becsületes szavakat szólni, és felhagysz a hazudozással. Ez a helyes állapot. A romlott emberek mind ugyanazzal a problémával küzdenek: mindannyian természetüknél fogva tudják, hogyan kell hazudni, és nehezükre esik megosztani a legbensőbb gondolataikat vagy igazat mondani. Még ha el is akarják mondani az igazat, egyszerűen nem tudják kimondani. Az emberek a szívükben mind azt hiszik, hogy becsületesnek lenni ostobaság, és az éleselméjűség hiányát mutatja – azt hiszik, hogy csak a bolondok beszélnek őszintén, és hogy az ember akkor szenved a legnagyobb valószínűséggel veszteségeket, ha kimondja, ami a szívén fekszik, kendőzetlenül feltárva ezeket a dolgokat mindenki előtt, és hogy mások nem akarnak majd velük társulni, hogy mindenki megveti az ilyen embereket. Ti megvetnétek az ilyen embert? Ez a ti nézetetek? (Mielőtt hinni kezdtem Istenben, megvetettem az ilyen embereket, de most csodálom őket, és úgy gondolom, jobb egyszerű, becsületes életet élni. Ha így él az ember, nem érez olyan nagy súlyt a szívén. Különben, miután hazudsz valakinek, el kell fedned azt, és végül egyre nagyobb és nagyobb gödröt ásol magadnak, a hazugság pedig előbb-utóbb lelepleződik.) A hazudozás és a csalásba bocsátkozás egyaránt idióta viselkedés. Sokkal okosabb dolog egyszerűen elmondani az igazat és szívből beszélni. Ezt a kérdést most már mindenki megértheti. Ha még mindig azt hiszed, hogy a hazudozás és a csalásba bocsátkozás a képesség és a ravaszság jele, akkor hihetetlenül idióta és makacs vagy, és a legcsekélyebb mértékben sincs meg benned az igazság. Ha ilyen idős létedre még mindig azt hiszed, hogy a csalárd emberek a legokosabbak, a becsületes emberek pedig mind bolondok, az azt jelenti, hogy abszurd ember vagy, aki semmit sem lát át. Bár mindenki egyformán ember, egyesek mindennap gyakorolják a becsületességet, és nagyon boldognak és stresszmentesnek érzik magukat; szabadnak és felszabadultnak érzik magukat a szívükben. Semmiben sem szenvednek hiányt, és kényelmesebb életet élnek. Mindenki szeret az ilyen emberekkel érintkezni, és valóban mindenkinek csodálnia kellene őket. Ezt hívják úgy, hogy tudja, hogyan kell élni. Vannak olyan idióta emberek, akik azt gondolják: „Az az ember mindig az igazat mondja, és megmetszették, nem igaz? Megérdemli! Nézz rám – elrejtve tartom az igazi gondolataimat, nem beszélek róluk, és nem fedem fel őket, így nem metszettek meg, nem szenvedtem semmilyen veszteséget, és nem csináltam magamból látványosságot mindenki előtt. Ez csodálatos! Mindig elrejtve tartom az igazi gondolataimat, és senkivel sem beszélek becsületesen – senki sem tudja, mit gondolok legbelül. Ezt hívják felsőbbrendűségnek; ez a legintelligensebb megközelítés.” Mégis mindenki láthatja, hogy ezek az emberek a legcsalárdabbak és a legkifürkészhetetlenebbül ravaszak; más emberek résen vannak a közelükben, és távolságot tartanak tőlük. Senki sem akar csalárd emberekkel barátkozni. Hát nem ezek a tények? Ha valaki jámbor és gyakran mond igazat, és képes szívből jövő beszélgetéseket folytatni más emberekkel, és nem áll szándékában ártani senki másnak, bár alkalmanként ostobaságból csinálhat valami butaságot, mindenki elismeri, hogy jó ember, és mindenki hajlandó társulni vele. Hasznot húzhatsz abból, ha jó és becsületes emberekkel társulsz, és ez biztonságérzetet nyújt neked – ez egyetemesen elfogadott tény. Azokat az Istenben hívőket, akik képesek az igazságra törekedni és becsületes emberek lenni, nemcsak a többiek szeretik a gyülekezetben, hanem Isten is. Amint elnyerik az igazságot, valódi bizonyságtétellel rendelkeznek, és képesek elnyerni Isten jóváhagyását. Nem ők a legáldottabbak minden ember közül? Azok, akik értenek bizonyos igazságokat, tisztán láthatják ezt a kérdést. A magaviseletedben jó embernek kell lenned, becsületes embernek, olyan embernek, aki birtokolja az igazságot; ily módon nemcsak mások fognak szeretni, hanem Isten is megáld téged. Bármennyire jó is lehet a magatartása annak, aki világi trendeket követ, attól még nem jó ember. Akik nem értik meg ezt, bolondok, akik még mindig nem fogják fel az igazságot. Azok, akik valóban felfogják az igazságot, úgy döntenek, hogy a helyes utat járják az életben, hogy becsületes emberek lesznek és követik Istent. Csak akkor nyerheti el valaki az üdvösséget, ha ezeket a dolgokat teszi. Ők a legokosabbak az összes ember közül.

Mint olyan valaki, aki hisz Istenben és az életben a helyes úton jár, az a legkevesebb, hogy méltósággal kell élned és emberi hasonlatossággal kell rendelkezned, úgy kell viselkedned, hogy mások megbízhatónak találjanak és értékeljenek, el kell érned, hogy mások érezzék, van súlya a jellemednek és az integritásodnak, hogy mindent véghezviszel, amit mondasz, és hogy állod a szavad. Úgy kell viselkedned, hogy az emberek úgy értékeljenek, hogy biztosan betartod a szavad, hogy biztosan megteszed, amit ígérsz, és hogy biztosan, kötelességtudóan és teljes szívedből végrehajtod azt, amit rád bíztak, annak a személynek a teljes megelégedésére, aki a feladatot rád bízta. Hát nem szavahihető ember az ilyen? Nem méltósággal élnek vajon az ilyen emberek? (De igen.) Vannak olyan emberek, akikre senki sem merne rábízni semmit. Még amikor mások rájuk is bíznak dolgokat, az azért van, mert nem áll rendelkezésre senki, aki alkalmasabb, ők az egyetlen lehetőség, és még így is ki kell jelölni valakit, hogy felügyelje őket. Milyen ember az ilyen? Olyan ember, akinek van méltósága? (Nem.) Elemezned és vizsgálnod kell mindent, amit mondanak, a hangnemükből kell kitalálnod, mire is gondolnak valójában, és megerősítést, valamint igazolást kell keresned a körülötted lévő emberektől. Amikor tesznek valamilyen megjegyzést vagy beszélnek valamiről, a szavaiknak szinte nulla a hitelessége. A dolog, amiről beszélnek, talán létezik, de vagy eltúlozták, vagy lekicsinyelték, vagy talán egyáltalán nem is létezik, és csak kitalálják. És miért találnak ki dolgokat? Mert be akarják csapni az embereket, hogy az emberek zseniálisnak és rátermettnek lássák őket; ez a céljuk. Kedveli a többi ember az ilyen egyéneket? (Nem.) Mennyire nem kedvelik őket? Az emberek taszítónak találják az ilyen egyéneket és lenézik őket – sőt, talán úgy érzik, jobb lenne soha többé nem látni őket. Miután eltöltöttél egy kis időt egy ilyen emberrel, érzékeled a problémáit, és nem bízol abban, amit mond, vagy a dolgokban, amiket tesz. Amikor látod őt, csak csevegsz egy kicsit külsődleges dolgokról, hogy udvariaskodj vele, és lerázd őt. Még amikor igazat mond is ez az egyén, mások nem hiszik el. Ez a fajta ember teljesen értéktelen és alantas; senki sem értékeli őt. Amikor valakinek a magatartása eljutott erre a pontra, van bármi méltósága is? (Nincs.) Senki nem bíz rá semmit, senki nem bízik benne, senki sem tárja ki a szívét előtte, és senki sem hiszi, amit mond – csak hallgatnak és semmi több. Amikor ezek az egyének azt mondják: „Ezúttal az igazat mondom”, senki sem hajlandó hinni nekik vagy figyelni rájuk. Az emberek így gondolkodnak magukban: „Nem érdekel, hogy elemezzem, hogy amit mondtál, az vajon igaz vagy hamis. Annyira kimerítő hallgatni a beszédedet, elemeznem kell és meg kell vizsgálnom az indítékaidat és szándékaidat, és ez egyszerűen túl sok gond. Azt az időt, amit ezzel eltöltöttem, használhattam volna arra, hogy Isten szavainak egy szakaszán elmélkedem, vagy megtanulhattam volna elénekelni egy dicsőítő éneket, és az valóban hasznomra vált volna, ha ezeket a dolgokat csináltam volna. Az égvilágon semmit nem nyerek abból, ha veled beszélek. Egyetlen szó sem igaz abból, amit mondasz, és nem akarok érintkezni veled.” Az ilyen embert egyszerűen csak elhagyják. Manapság gyakran hallod, hogy a nem hívők ezt mondják: „Akarod hallani az igazat, vagy inkább egy hazugságot hallanál?” Senki sem akar hazugságokat hallani. Tehát azok, akik folyton hazudnak és kerülgetik a forró kását, a legalantasabbak az emberek közt; értéktelenek. Senki sem akar rájuk figyelni, senki sem akar velük időt tölteni, még kevésbé akarja bárki is kitárni a szívét előttük vagy barátkozni velük. Van-e az ilyen embereknek bármi integritása vagy méltósága? (Nincs.) Bárki, aki ilyen emberekkel találkozik, undorodni fog tőlük; szavaikban és tetteikben teljesen megbízhatatlanok – az ilyen egyéneknek egyáltalán nincs súlyuk. Van egyáltalán bármiféle jellemük vagy integritásuk? Egyáltalán nincs. Kedvelnék és tisztelnék őket az emberek, ha lennének adottságaik és tehetségük? (Nem.) Mi szükséges tehát ahhoz, hogy az emberek kijöjjenek egymással? Az szükséges, hogy legyen jellemük, integritásuk, méltóságuk, és olyan emberek legyenek, akiknek mások kiönthetik a szívüket. A méltósággal rendelkező embereknek mind van egy kis személyiségük, és néha nem jönnek ki másokkal, de becsületesek, és nincs bennük kétszínűség vagy megtévesztés. Végeredményben mások nagyra tartják őket, mert képesek gyakorolni az igazságot, becsületesek, van méltóságuk, tisztességük és jellemük, soha nem használnak ki másokat, segítenek az embereken, ha bajba jutnak, lelkiismerettel és józan ésszel bánnak az emberekkel, és soha nem hoznak elhamarkodott ítéletet felettük. Amikor értékelnek vagy megvitatnak valakit, minden, amit mondanak, pontos, elmondják, amit tudnak, és nem jártatják a szájukat arról, amit nem tudnak, nem színezik ki a dolgokat, és szavaik bizonyítékként vagy hivatkozásként szolgálhatnak. Amikor beszélnek és cselekszenek, a jellemmel rendelkező emberek hajlamosak gyakorlatiasak és megbízhatóak lenni. Senki sem értékeli azokat az embereket, akiknek nincs jellemük, és senki sem figyel oda a szavaikra vagy tetteikre, nem veszi komolyan őket, és nem bízik bennük. Ez azért van, mert túl sok hazugságot mondanak és túl kevés igaz szót szólnak, azért, mert amikor bárkivel érintkeznek, vagy bárkinek megtesznek dolgokat, hiányzik belőlük az őszinteség, és megpróbálják becsapni és bolonddá tenni az illetőt, és senki sem kedveli őket. Ti találtatok bárkit, aki a szemetekben megbízható? Méltónak tartjátok-e magatokat mások bizalmára? Mások megbízhatnak-e bennetek? Ha valaki megkérdez téged valaki másnak a helyzetéről, nem kellene a saját akaratod szerint felmérned vagy megítélned azt az embert, szavaidnak pedig tárgyilagosnak, pontosnak, és a tényekkel megegyezőnek kell lenniük. Arról kellene beszélned, amit értesz, és nem kellene beszélned olyan dolgokról, amelyeket nem látsz tisztán. Igazságosnak és tisztességesnek kell lenned azzal a személlyel. Ez a felelősségteljes viselkedés. Ha csak a felszíni jelenségek megfigyelése alapján ítélkezel, akkor nem szabad vakon ítéletet mondanod arról az emberről, és semmiképpen sem szabad megítélned őt. A mondandód elé kell tenned, hogy: „Ez csak a saját megítélésem”, vagy „Ez csupán az, ahogy én érzek.” Ily módon a szavaid viszonylag tárgyilagosak lesznek, és miután hallotta, amit mondtál, a másik ember képes lesz érzékelni szavaid becsületességét és a tisztességes hozzáállásodat, és képes lesz megbízni benned. Biztosak vagytok benne, hogy el tudjátok ezt érni? (Nem.) Ez azt bizonyítja, hogy nem vagytok eléggé becsületesek másokkal, és hogy hiányzik az őszinteség és a becsületes hozzáállás abból, ahogyan viselkedtek, és ahogyan a dolgokat kezelitek. Tegyük fel, hogy valaki megkérdezi tőled: „Megbízom benned; mit gondolsz arról az emberről?” Te pedig azt válaszolod: „Rendben van.” Azt kérdezi: „Tudnál részletesebben is beszélni róla?” Te pedig azt mondod: „Jól viselkedik, hajlandó árat fizetni, amikor a kötelességét végzi, és kijön másokkal.” Van-e e három állítás bármelyikében olyan gyakorlati bizonyíték, amely elegendő ahhoz, hogy tanúságként szolgáljon? Nem. Megbízható vagy? (Nem.) E három állítás közül egyik sem tartalmaz részleteket, csak általános, üres, felületes szavak. Ha csak most találkoztál volna azzal az emberrel, és a külsőségekre alapozva azt mondanád, hogy ő rendben van, akkor ez normális lenne. De már egy ideje kapcsolatban voltál vele, és fel kellett volna tudnod fedezni néhány lényegi problémát vele kapcsolatban. Az emberek a szíved mélyéről akarják hallani azt, hogyan értékeled és látod azt az embert, de nem mondasz semmi valósat, kritikusat vagy kulcsfontosságút, így az emberek nem fognak megbízni benned és többé már nem akarnak érintkezni veled.

Amikor érintkezel a testvérekkel, ki kell tárnod a szíved előttük és kölcsönös megértésre kell jutnod velük annak érdekében, hogy ez hasznodra váljon. Amikor a kötelességedet végzed, még fontosabb, hogy kitárd a szívedet és kölcsönös megértésre juss a testvérekkel; csak ekkor fogsz harmonikusan együttműködni velük. De ha valaki nem tárja ki a szívét előtted, ha nem olyasvalaki, aki elfogadja az igazságot, hanem inkább egy nagyon csalárd ember, akkor bolondság lenne részedről kitárni előtte a szívedet, és ha így tennél, az könnyen bajba sodorhatna. A testvérekkel való érintkezéshez kellenek alapelvek; csak olyan embereknek kellene kitárnod a szíved és egyszerűen olyan embereknek kellene megnyílnod, akik igazán hisznek Istenben és képesek elfogadni az igazságot. Ha gonosz embereknek és álhívőknek tárod fel a szíved, akkor bolond és tudatlan vagy, és hiányzik a bölcsességed. Csak olyan testvéreknek szabad feltárnod a szíved, akik igazán hisznek Istenben és képesek elfogadni az igazságot. Azok a csalárd, zavaros fejű, gonosz emberek és álhívők – olyan emberek, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot – nem testvérek, bármit is teszel, ne tárd ki a szívedet előttük. Kitárni előttük a szívedet olyan, mintha ördögök előtt tárnád ki, és végül valószínűleg oda vezet, hogy áldozatul esel mesterkedéseiknek és csapdáiknak. Vannak hamis vezetők és hamis dolgozók a vezetők és dolgozók között, valamint hamis hívők és álhívők is a hívők között. Ezen emberek egyike sem testvér, tehát bármit is teszel, ne bánj úgy velük, mintha azok volnának. Csak azok testvérek, akik jószívűek és szeretik az igazságot, akik el tudják fogadni az igazságot és gyakorlatba ültetik azt, és amikor ezekkel az igazi testvérekkel érintkezel, ki kell tárnod a szívedet előttük, egyszerűen meg kell nyílnod nekik, és csak ekkor lesz lehetséges számotokra, hogy szeressétek egymást, és hogy harmonikusan együttműködjetek, mialatt jól végzitek a kötelességeteket. Néha, amikor két ember érintkezik, a személyiségük összeütközik, vagy a családi környezetük, hátterük illetve gazdasági helyzetük nem passzol. Mégis, ha ez a két ember ki tudja tárni a szívét egymás előtt, és teljesen nyitottak az ügyeikkel kapcsolatban, és mindenféle hazugság és megtévesztés nélkül kommunikálnak, valamint képesek megmutatni egymásnak a szívüket, akkor ily módon képesek lesznek valódi barátokká válni, ami azt jelenti, hogy bizalmas barátokká lesznek. Talán, amikor a másiknak nehézsége van, téged fog keresni és senki mást, és csak benned fog megbízni, hogy te tudsz segíteni neki. Még ha le is szidod, nem fogja a szívére venni, mivel tudja, hogy becsületes, őszinte szívű ember vagy. Megbízik benned, tehát bármit is mondasz vagy bárhogy is bánsz vele, képes lesz megérteni. Tudtok-e ilyen emberek lenni? Vajon ilyen emberek vagytok-e? Ha nem, akkor nem vagy becsületes ember. Amikor másokkal érintkezel, először is érzékeltetned kell velük az igaz szívedet és az őszinteségedet. Ha valakinek a szavai felületesek, sablonosak, kellemesen hangzók, hízelgők, felelőtlenek és képzelődéseken alapulnak, amikor másokkal beszél, együtt dolgozik és kapcsolatot teremt, illetve, ha a beszédével egyszerűen csak más emberek kegyeit keresi, akkor a szavai semmi valódit nem tartalmaznak, és a legkevésbé sem őszinte. Ez az a mód, ahogy másokkal érintkezik, bárkik legyenek is azok a mások. Az ilyen embernek nincs becsületes szíve. Az ilyen nem becsületes ember. Tegyük fel, hogy valaki negatív állapotban van, és őszintén azt mondja neked: „Mondd meg, pontosan miért vagyok én ennyire negatív. Egyszerűen nem tudok rájönni!” És tegyük fel, hogy valójában megérted az ő problémáját a szívedben, de nem mondod el neki, inkább ezt mondod: „Ez semmiség. Nem vagy negatív, én is így vagyok.” E szavak nagyszerű vigasztalások ugyan annak az embernek, de a hozzáállásod nem őszinte. Felületes vagy vele; így annak érdekében, hogy kellemesen és vigasztalva érezze magát, tartózkodtál attól, hogy becsületesen beszélj vele. Nem segítesz neki komolyan és nem fogalmazod meg félreérthetetlenül a problémáját úgy, hogy maga mögött hagyhassa a negativitását. Nem azt tetted, amit egy becsületes embernek tennie kellene. Felületes voltál vele csupán azért, hogy vigasztalni próbáld és megbizonyosodj arról, hogy nincs köztetek elhidegülés vagy konfliktus, – nem ezt jelenti becsületes embernek lenni. Amikor tehát ilyen helyzettel találkozol, hogyan kellene gyakorolnod, hogy becsületes ember legyél? El kell mondanod neki azt a problémát, amelyet láttál és világosan azonosítottál: „Nekem is voltak hasonló tapasztalataim. Nézd meg, hogy amit mondok, az helyes vagy helytelen! Ha helytelen, nem kell elfogadnod. Ha helyes, remélem, el fogod. Ha a szavaim megbántanak téged, remélem, el tudod fogadni őket Istentől. A szándékom és a célom az, hogy segítsek neked. Világosan látom a problémát: úgy érzed, hogy megaláztak, és senki sem táplálja az egódat, azt hiszed, hogy mindenki más lenéz téged, és úgy érzed, hogy csapás ért, és még sosem bántak veled ennyire igazságtalanul, ezért nem tudod elfogadni ezt, és negatívvá válsz. Mit gondolsz – tényleg erről van szó?” És amikor ezt hallja, érzi, hogy tényleg erről van szó. Ez az, ami valójában a szívedben van, de ha úgy döntesz, hogy nem leszel becsületes ember, nem fogod elmondani. Azt fogod mondani: „Én is gyakran leszek negatív”, és amikor a másik hallja, hogy mindenkivel megesik, hogy negatívvá válik, azt hiszi, normális, ha negatív, és ezért nem fogja keresni az igazságot, hogy megoldja az állapotát. Végül nem hagyja hátra a negativitását. Ha úgy döntesz, hogy becsületes ember leszel és becsületes hozzáállással és becsületes szívvel segítesz neki, akkor segíthetsz neki megérteni az igazságot és hátrahagyni a negativitását.

A becsületes emberré válás gyakorlása számos területet foglal magában. Más szóval, a becsületes emberré válás mércéjét nem lehet csupán egyetlen területre összpontosítva elérni; számos területen meg kell felelnetek a színvonalnak ahhoz, hogy becsületesek lehessetek. Egyesek mindig azt gondolják, hogy csak annyit kell tenniük, hogy nem hazudnak ahhoz, hogy becsületesek legyenek. Helyes ez a nézet? A becsületesség csupán a nem hazudás kérdését foglalja magában? Nem – számos más területhez is kapcsolódik. Először is, bármivel kerülsz is szembe, legyen az olyasvalami, amit a saját szemeddel láttál, vagy olyasmi, amit valaki más mondott neked, legyen az emberekkel való kapcsolat vagy egy probléma elrendezése, legyen olyan kötelesség, amelyet végezned kell, vagy olyasmi, amivel Isten közvetlenül megbízott, mindig becsületes szívvel kell megközelítened azt. Hogyan kellene gyakorolni a dolgok becsületes szívvel való megközelítését? Mondd ki, amit gondolsz és beszélj becsületesen, ne mondj üres, sablonos, vagy kellemesen csengő szavakat, ne beszélj hízelgő vagy képmutató hamis dolgokat, hanem mondd ki azokat a szavakat, amelyek a szívedben vannak. Ilyen az, amikor valaki becsületes. A szívedben lévő igaz gondolatok és nézetek kifejezése – ezt kell tenniük a becsületes embereknek. Ha soha nem mondod ki, amit gondolsz, és a szavak ott maradnak eltemetve a szívedben, ha az, amit mondasz, mindig ellentmond annak, amit gondolsz, akkor ez nem az, amit egy becsületes ember tesz. Például tegyük fel, hogy nem jól végzed a kötelességedet, és amikor megkérdezik az emberek, hogy mi folyik itt, azt mondod: „Jól akarom végezni a kötelességemet, de különböző okokból nem tettem.” Valójában tudod a szívedben, hogy felületes voltál és nem teljes szívvel végezted a kötelességedet, de nem mondod el az igazat. Ehelyett mindenféle okot, igazolást és kifogást találsz arra, hogy elfedd a tényeket és kikerüld a felelősséget. Vajon ez egy becsületes ember viselkedése? (Nem.) Becsapod az embereket és csak elevickélsz azzal, hogy ezeket a dolgokat mondod. Pedig a lényege a benned lévő szándékoknak és annak, ami benned van, egy romlott beállítottság. Ha a benned levő dolgokat és szándékokat nem tudod kivinni a nyilvánosság elé és boncolgatni, nem lehet megtisztítani azokat – és ez nem kis dolog! Őszintén kell beszélned: „Egy kicsit húztam az időt a kötelességem végzésében. Felületes és figyelmetlen voltam. Amikor jó hangulatban vagyok, tudok egy kis erőfeszítést tenni. Amikor rossz hangulatban vagyok, lazsálok, és nem akarok erőfeszítést tenni, hanem elmerülök a hús-vér test kényelmeiben. Így a kötelességem végrehajtása nem sok eredményt hozott. Az elmúlt pár napban változtattam a dolgokon, és megpróbálok beleadni mindent, javítani a hatékonyságomat, és jól végezni a kötelességemet.” Ilyen a szívből szóló beszéd. A másik fajta beszéd nem szívből jött. Attól való félelmedben, hogy meg fognak metszeni, hogy az emberek felfedezik a problémáidat és felelősségre vonnak, mindenféle okot, igazolást és kifogást találtál, hogy elfedd a tényeket, először is rávettél másokat, hogy ne beszéljenek a helyzetről, majd elkerülted a felelősséget azért, hogy ne metsszenek meg. Ez a hazugságaid forrása. Bármennyit beszélnek a hazugok, egy része annak, amit mondanak, biztosan igaz és tényszerű. Ám néhány kulcsfontosságú dolog abból, amit mondanak, tartalmazni fog egy kis hamisságot és egy kicsit az indítékaikból. Ezért nagyon fontos felismerni, hogy mi igaz és mi hamis. Ezt azonban nem könnyű megtenni. Egy része annak, amit mondanak, szennyezett és tisztátalan lesz, egy része annak, amit mondanak, egybecseng majd a tényekkel, néhány dolog pedig abból, amit mondanak, ellentmond majd a tényeknek; ha így összekeverednek a tények a kitalációkkal, nehéz megkülönböztetni az igazat a hamistól. Az ilyen ember a legcsalárdabb fajta, és őt a legnehezebb felismerni. Ha nem tudja elfogadni az igazságot és gyakorolni, hogy becsületes ember legyen, minden bizonnyal ki fogják vetni. Akkor vajon melyik utat kellene az embereknek választaniuk? Melyik az az út, amit egy becsületes ember gyakorolna? Meg kellene tanulnotok az igazat mondani és képesnek lenni megnyílni és beszélgetni a valódi állapotaitokról és problémáitokról. Így gyakorolnak a becsületes emberek, és az ilyen gyakorlás a helyes. Azok, akiknek van lelkiismeretük és józan eszük, mind hajlandóak igyekezni, hogy becsületes emberek legyenek. Egy ember csakis úgy érezhet igazi örömöt és békét, ha becsületes, és csakis úgy élvezheti az ember az igazi boldogságot, ha gyakorolja az igazságot az Istennek való alávetettség eléréséért.

Sok gyakorlati probléma merül fel, amikor az emberek megtapasztalják, milyen becsületesnek lenni. Néha gondolkodás nélkül beszélnek; megbotlanak egy pillanatra a gondolataikban, és mivel helytelen szándék vagy cél, illetve hiúság és büszkeség vezérli őket, hazudnak. Ennek eredményeképp egyre többet kell hazudozniuk, hogy elfedjék azokat. A végén nem éreznek békét a szívükben, de nem tudják visszaszívni azokat a hazugságokat, nincs bátorságuk kijavítani a hibáikat, beismerni, hogy hazudtak, és így hibáik egyre tovább folytatódnak. Ezután mindig úgy érzik, mintha egy kő nyomná a szívüket; mindig lehetőséget akarnak találni arra, hogy töredelmesen bevallják, hogy beismerjék hibájukat és megbánják, de sosem képesek átültetni ezt a gyakorlatba. Végül átgondolják, és ezt mondják maguknak: „Majd a jövőben jóvá fogom ezt tenni, amikor a kötelességemet végzem.” Mindig azt mondják, hogy jóvá fogják tenni, de sosem teszik. Ez nem annyira egyszerű, mint csak bocsánatot kérni egy hazugság után – jóvá tudod tenni a kárt és a következményeket, amelyeket a hazugságok és a megtévesztés okoztak? Ha a nagy önutálat közepette képes vagy bűnbánatot gyakorolni, és soha nem hazudsz vagy csalsz újra, akkor talán részesülsz Isten elnézésében és irgalmában. Ha mézesmázos szavakat mondasz, és azt állítod, hogy a jövőben jóvá teszed a hazugságaidat, de nem bánod meg igazán, és később folytatod a hazudozást és a megtévesztést, akkor makacsul visszautasítod a bűnbánatot, és biztosan ki fognak iktatni téged. A lelkiismerettel és józan ésszel bíró embereknek fel kell ismerniük a következő pontot: miután hazudtak és csalásba bocsátkoztak, nem elég csak a jóvátételre gondolni; az a legfontosabb, hogy igazán bűnbánatot kell tartanod, gyakorlatba kell ültetned az igazságot, és bizonyságot kell tennied. Ha becsületes kívánsz lenni, akkor meg kell oldanod a hazugság és megtévesztés problémáját. Igazat kell mondanod és gyakorlati dolgokat kell tenned. Néha az igazság kimondása azt fogja eredményezni, hogy megszégyenülsz és megmetszenek, de ekkor gyakoroltad az igazságot, és ha csak egyszer is aláveted magad Istennek, ha csak egyszer is eleget teszel Istennek, az nagyon is megéri; ez olyasmi lesz, ami vigasztalást nyújt neked. Bárhogyan is, végül képes leszel arra, hogy gyakorold a becsületességet, végre képes leszel kimondani, ami a szíveden van, anélkül, hogy megpróbálnál kötözködni vagy kimagyarázni magad, és ez az igazi növekedés. Függetlenül attól, hogy megmetszenek vagy elbocsátanak, állhatatosnak fogod érezni magad a szívedben, mert nem hazudtál; úgy fogod érezni, hogy mivel nem végezted megfelelően a kötelességedet, helyes volt, hogy megmetszettek és elbocsátottak, és hogy felelősséget vállalj ezért. Ez egy pozitív mentális állapot. És mégis, milyen következményei lesznek, ha megtévesztésbe bonyolódsz? Miután belefolytál a megtévesztésbe, hogy fogod érezni magad a szívedben? Kényelmetlenül; mindig azt fogod érezni, hogy bűn és romlottság van a szívedben, mindig úgy fogod érezni magad, mintha vádolnának: „Hogy hazudhattam? Hogy tudtam újra megtévesztésbe bonyolódni? Miért vagyok ilyen?” Úgy fogod érezni, hogy nem tudsz emelt fővel járni, mintha túlságosan szégyellnél Istennel szembenézni. Különösen, amikor Isten megáld téged, amikor Isten kegyelmében, irgalmában és elnézésében részesülsz, még inkább úgy érzed, hogy szégyenletes dolog megtéveszteni Istent, a szívedben még inkább vádolva érzed magad, és még inkább hiányzik belőled a béke és az öröm. Milyen problémát mutat ez? A csalásba való bocsátkozás egy romlott beállítottság feltárulása, Isten elleni lázadás és Neki való ellenállás, és ezért nagy fájdalmat fog okozni neked. Amikor hazudsz és csalsz, talán úgy érzed, hogy nagyon okosan és tapintatosan beszéltél, és semmilyen apró nyomot nem hagytál – de később a szívedben érzett szemrehányás és vád egész életedben elkísérhet téged. Ha szándékosan és tudatosan hazudsz és becsapsz valakit, és eljön a nap, amikor felismered ennek a súlyosságát, az tövisként fog a szívedbe fúródni. Mindig lehetőséget akarsz majd találni a jóvátételre – amit meg is kellene tenned –, hacsak nincs lelkiismereted, soha nem éltél a lelkiismereted szerint, nincs emberi mivoltod, és nem törődsz az integritással és a méltósággal. Ha van benned akár csak egy kis éberség a lelkiismeretedben, és egy kis integritás és méltóság, amikor felismered, hogy hazudsz és csalásba bocsátkozol, szégyenletesnek, gyalázatosnak és alantasnak fogod érezni ezt a viselkedésedet, megveted és utálod majd magad, elutasítod a hazugságok és a becsapások útját, és arra fogsz törekedni, hogy becsületes legyél. A Sátán fajtájából hiányzik a normális emberi mivolt lelkiismerete és értelme; megfeledkeznek mindazokról a hazugságokról, amiket mondanak, és nem zavartatják magukat miattuk, sőt még elméleti alapjuk is van a hazugságaikhoz, vagyis, hogy egyetlen nagy tett sem vihető véghez hazugságok nélkül, ezért makacsul visszautasítják a bűnbánatot. A lelkiismeretes és értelmes emberek mások. Ezek az emberek csak keresztülmentek a Sátán rontásán, és habár romlott beállítottságokat mutatnak, nem gonosz emberek, éber a lelkiismeretük, rendelkeznek a normális emberi mivolt szükségleteivel, és a jó, igaz és pozitív dolgok szeretetére való hajlammal és szükségletekkel. Ezért amikor úgy érzik, hogy vádolja őket a lelkiismeretük, képesek elgondolkodni magukon és igazán megbánni. A Sátán egy rendkívül gonosz dolog. Nem szereti a pozitív dolgokat, nem szereti a jó dolgokat, és a természetében csak sötét és gonosz dolgok vannak, nincs más, csak romlott és rosszindulatú dolgok, nincs emberi mivolta, nincsenek a normális emberi mivoltra jellemző szükségletei, és nincs éber lelkiismerete. De az emberek mások. Az embereket Isten teremtette, van lelkiismeretük és értelmük; a lelkiismeretes embereknek éberség van a szívében, tudják érezni a lelkiismeretük vádját és megbánását, amikor megpróbálják megtéveszteni Istent vagy a többi embert, és ez a szemrehányás és vád fáj nekik. Amikor valaki érzi ezt a fájdalmat, amikor érzi ezt a szemrehányást és vádat, a lelkiismerete elkezd éberré válni. Felismeri, hogy az embereknek őszintének kell lenniük és az igazságra törekvés útját kell járniuk. Amikor megvan ez az igénye, az egy jó dolog. Most éreztek valamiféle szemrehányást és vádat, amikor hazudtok és megtévesztetek? (Igen.) Az, hogy éreztek szemrehányást, azt bizonyítja, hogy van valamiféle éberség a lelkiismeretetekben és még van némi remény számotokra; ez az abszolút minimum szintje az éberségnek és annak a fajta viselkedésnek, ami szükséges ahhoz, hogy elérjétek az üdvösséget. Ha a lelkiismeretetek nem érez szemrehányást, ez problémás, és azt jelenti, hogy nincs emberi mivoltotok. Nos, tudjátok-e, hogy meg kell bánnotok, miután hazudtatok és megtévesztettétek a többieket? Ha makacsul visszautasítjátok a bűnbánatot, mi lesz a következmény? Menthetetlenek lesztek. Most már mindannyian láthatjátok, hogy Isten meg fogja menteni azokat, akik rendelkeznek lelkiismerettel, értelemmel, a normális emberi mivolt szükségleteivel, a jó és a rossz megkülönböztetésének képességével, a pozitív és a jó dolgok szeretetével, a gonosz gyűlöletével, és az igazság elfogadásának a képességével. Az ilyen embereket meg lehet menteni.

2017. november 30.