Nem számít, mit csinálsz, meg kell tanulnod, hogyan keresd az igazságot és vesd alá magad annak. Nem számít, ki ad neked tanácsot, ha az megfelel az igazságalapelveknek, akkor érkezzen bár kisgyermektől, el kell fogadnod és alá kell vetned magad. Nem számít, milyen problémája van valakinek, ha a szavai és a tanácsa teljes mértékben megfelelnek az igazságalapelveknek, akkor fogadd el azokat és vesd alá magad. Ha ily módon cselekszel, annak jó, Isten szándékainak megfelelő eredményei lesznek. A kulcs a saját indítékaid, valamint azon alapelvek és módszerek megnézése, amelyekkel a dolgokat kezeled. Ha a dolgok kezelésének alapelvei és módszerei az emberi akaratból, emberi gondolatokból és elképzelésekből, avagy sátáni filozófiákból erednek nálad, akkor ezek az alapelvek és módszerek nem gyakorlatiasak, és mindenképp eredménytelenek lesznek. Ez azért van, mert az alapelveid és a módszereid forrása helytelen, és nem felel meg az igazságalapelveknek. Ha a nézeteid az igazságalapelveken alapulnak, és az igazságalapelvek szerint kezeled a dolgokat, akkor kétségkívül a helyes módon fogod kezelni azokat. Még ha némelyek akkor nem is fogadják el azt, ahogyan a dolgokat kezeled, vagy elképzeléseik vannak róla, illetve ellenállnak neki, az egy idő után igazolást fog nyerni. Az igazságalapelveknek megfelelő dolgok egyre pozitívabb eredményeket hoznak, míg azok a dolgok, amelyek nem felelnek meg az igazságalapelveknek, egyre negatívabb következményekhez vezetnek, akkor is, ha éppen akkor illeszkednek az emberek elképzeléseihez. Az emberek mind megerősítést fognak kapni erről. Bármit tegyél is, semmiben nem szabad alávetned magad az emberi korlátoknak, és nem szabad saját ítéleteket hoznod. Először imádkoznod kell Istenhez, és keresned az igazságot, majd fel kell fedezned és mindenkivel beszélgetned kell a dologról. Mi a beszélgetés célja? Az, hogy pontosan Isten szándékai szerint tudj tenni dolgokat, és Isten szándékaival megegyezően tudj cselekedni. Ez elég nagyszabású megfogalmazás és az emberek elmaradnak ettől. Konkrétabb megfogalmazással élve az, hogy pontosan az igazságalapelvek szerint tudj megtenni dolgokat Ez inkább kézzelfogható. Amikor valaki megfelel ennek a mércének, az igazságot gyakorolja, és Isten akaratát követi; rendelkezik az igazságvalósággal és senkinek nem lesz ellenvetése.

Ha felmerül egy probléma, akkor vitatkozás helyett először tedd félre az elképzeléseidet, a képzeteidet és az ítéleteidet – ez az a racionalitás, amellyel rendelkeznie kell az embernek. Ha van valami, amit nem értek, és nem az én szakterületem, akkor tanácskozom valakivel, aki jártas a témában. Miután tanácskoztam vele, lesz némi fogalmam a dolgot illetően. Azonban rá kell jönnöm, én magam hogyan kezeljem a dolgot, nem hallgathatok teljes mértékben másokra, azonban kizárólag a saját képzeteim alapján sem közelíthetem meg a dolgot. Ki kell derítenem, hogyan cselekedjem oly módon, amely javára van az egyház munkájának és megfelel az igazságalapelveknek. Vajon nem ez a dolgok kezelésének racionális módja? Vajon nem ezzel az értelemmel kellene rendelkeznie a normális embernek? Helyes ily módon tanácsot kérni és tanácsért folyamodni. Tegyük fel, hogy egy bizonyos területen tájékozott vagy, és én megkérdezlek téged róla, azonban utána te megköveteled, hogy betartsam az általad mondottakat, és a te cselekvési terved hajtsam végre – vajon miféle beállítottság ez? Arrogáns beállítottság. Akkor hát mi lenne részedről a cselekvés észszerű módja? Azt kellene mondanod: „Van némi tudásom ezen a területen, de nem kapcsolódik az igazsághoz. Tekinthetsz rá megfontolandó javaslatként, azonban a cselekvés módjának konkrétumait illetően jobban meg kell ismerned Isten szándékait.” Ha tanácsot kérek tőled, és te tényleg úgy gondolod, hogy érted a dolgot, és rendkívülinek tartod magad, akkor ez arrogáns beállítottság. Az arrogáns természet kiválthat belőled ilyesfajta választ és megnyilvánulást – amikor valaki tanácsot kér tőled, azonnal elveszíted a racionalitásodat, elveszíted a normális ember értelmét, és képtelen vagy helyesen ítélkezni. Ha valaki romlott beállítottságot tár fel, akkor nem normális az értelme. Vagyis nem számít, mi történik veled, még ha a tanácsodat kérik is mások, nem lehetsz arcátlan, és normális értelemmel kell rendelkezned. Mi a cselekvés normális módja? Ezen a ponton ezt kell fontolóra venned: „Bár értem ezt a dolgot, nem lehetek arcátlan. A normális emberi mivolt értelmével kell közelítenem hozzá.” Isten elé visszatérve rendelkezni fogsz a normális emberi mivolt értelmével. Bár időnként egyfajta önelégültséget fogsz érezni, a szívedben mérséklet lesz – megfeleződnek a romlott beállítottságod megnyilatkozásai, és sokkal kevesebb negatív hatást gyakorolsz másokra. Ha viszont a romlott beállítottságod szerint cselekszel, mindig úgy gondolva, hogy igazad van, és ebből adódóan rákényszerítve másokat, hogy hallgassanak rád – ez az értelem mérhetetlen hiányát mutatja. Ha helyes az ösvény, amelyre felhívod mások figyelmét, akkor lehet, hogy rendben lesznek a dolgok, ám ha helytelen, az ártani fog nekik. Ha valaki személyes ügyben kér tanácsot tőled, és te rossz útra téríted, akkor csupán egyvalakinek ártasz. Ám ha valaki az egyház munkájával kapcsolatos jelentős ügyről kérdez téged, és te rossz irányba kormányzod, akkor az egyház munkájában teszel kárt, és Isten házának érdekei fognak veszteségeket szenvedni. Ha a probléma súlyos, és sérti Isten természetét, akkor elképzelhetetlenek lesznek a következmények.

A körülményektől függetlenül, amint romlott gondolatok és ötletek támadnak valakiben, és feltárul a romlott beállítottsága, az nem jelentéktelen dolog. Ha nem keresi az igazságot a romlottsága megoldására, akkor semmiképpen nem lehet megtisztítani. Ha viszont képes racionálisan keresni az igazságot, és Isten szavait használva felismerni romlottsága feltárulásainak kiváltó okát, akkor könnyű lesz számára megoldani a romlott beállítottsága problémáját. Minél többször visszatérsz a lelkeden belül, hogy várj és keress, annál könnyebb lesz számodra rálelni Isten odaillő szavaira, hogy felismerd a probléma lényegét. Ily módon egyre kevesebb lesz a romlottságod feltárulása, alá tudod majd vetni magad Istennek, már nem elképzelések és képzetek alapján szólsz vagy cselekszel, és egyre normálisabbá válik az emberi mivoltod. Mi az a normális emberi mivolt? Oly módon történő beszéd és cselekvés, amely megfelel a normális emberi mivolt, mércéinek, a lelkiismeretnek és az értelemnek, az igazságalapelveknek, valamint az Isten által megkövetelt mércéknek – ez a normális emberi mivolt megnyilvánulása. Tehát nem számít, mi történik veled, először is csillapodj le, csendesedj el Isten előtt, és imádkozz Őhozzá, azt kutatva, hogy miként cselekedj az Ő szándékainak megfelelően az adott dologban. A normális emberi mivolttal rendelkező emberekben megvan ez a racionalitás – vissza tudják fogni magukat és el tudják érni ezt. Ez csak azon múlik, hogy hajlandó vagy-e ily módon gyakorolni vagy sem. Ha mindig megpróbálsz felvágni, hencegni magaddal, kitűnni és bálványként helyezni el magad mások szívében, akkor már el is kóboroltál Istentől. Képtelen leszel visszatérni Őelé, és a szívedben már Ellene szegültél. Mindig a saját ötleteid alapján akarsz tenni dolgokat, és miután elértél valamit, úgy érzed, mintha valami nagy tettet vittél volna véghez, valami hatalmas vállalkozásba fogtál volna, hogy nem csupán hétköznapi, hanem hozzáértő ember vagy, és arra törekszel, hogy emberfelettivé, valamilyen nagyszerű egyéniséggé válj. Nyugtalanító az, ha ily módon cselekszel, és ez nem a helyes ösvényen járás. Azok az emberek ilyenek, akik nem törekednek az igazságra; a legcsekélyebb normális emberi mivoltnak is híján vannak, és démoni természet tölti el őket. Akik valóban hisznek Istenben, azok képesek az igazság elfogadására, hajlandóak törekedni arra, és élvezik a normális emberi hasonlatosság megélését. Ez megköveteli azt, hogy erőfeszítést fektess az igazságba, gyakran olvasd Isten szavait, és többet olvass a szavaiból, ami lehetővé teszi számodra, hogy mélyen a szívedbe vésődjenek, és elérd az igazság megértését. A szívednek folyamatosan a nyugalom állapotában kell lennie, és amikor dolgok érnek téged, nem lehetsz meggondolatlan, elfogult, makacs, szélsőséges, mesterkélt vagy hamis – így tudsz józan ésszel cselekedni. Ez a normális emberi mivolt megfelelő megnyilvánulása.

Napjainkban a legtöbb ember képtelen rá, hogy racionális legyen. Felvidítja őket az, amikor mások néhány dicsérő szót mondanak nekik, és elkezdik azt hinni, hogy nem hétköznapi emberek. Milyen fajta beállítottságot fednek fel? Vajon nem arrogáns beállítottság ez? Ha kényelmetlenül érzed magad, miután valaki egy kissé megmetsz téged, és vitatkozni szeretnél vele, valamint megcáfolni azt, amit mondott, akkor azzal milyen beállítottságot fedsz fel? Ez is az arrogáns beállítottság megnyilatkozása. Tegyük fel, hogy amikor egy ideig minden simán megy, és az emberek dicsérnek téged, azt mondván, hogy jól teljesítettél, és csodáló pillantásokat vetnek rád, te elkezded azt hinni, hogy bármire képes vagy és mások felett állsz. Elégedett vagy, és az úton járva úgy érzed, mintha gyaloghintón vinnének. Ám amikor kedvezőtlen fordulatokkal találkozol azokban a dolgokban, amelyeket teszel, elkámpicsorodsz, és semmi lelkesedést nem tudsz belevinni abba, amikor másokkal beszélsz. Az ilyen emberek túlságosan akaratosak és éretlenek, és híján vannak a normális emberi mivoltnak. Miféle megnyilvánulásokat mutatnak a normális emberi mivoltú emberek? Amikor kedvezőtlen fordulatokat szenvednek el vagy megmetszik őket, akkor nem válnak negatívvá és nem hagyják, hogy ez hatással legyen a kötelességeikre. Még ha hatalmas szenvedést tűrnek is el, avagy jelentős eredményeket érnek el a kötelességeik folyamában, nem gondolják magukról, hogy dicséretet érdemelnek, nem várnak semmilyen jutalmat, és nem is követelik meg mások tiszteletét. Nem dédelgetnek ilyen érzéseket. Képesek helyesen kezelni ezeket a dolgokat, és rendelkeznek a normális ember értelmével. Ezt jelenti normális emberi mivolttal rendelkezni. Amikor a romlott beállítottságaik szerint élnek az emberek, időnként arrogánssá és önhitté válnak, elveszve a büszkeségükben, amikor pedig kudarcokat, illetve kedvezőtlen fordulatokat szenvednek el, átadják magukat a kétségbeesésnek, és abnormálissá válik az értelmük. Csak az igazság megértése, a romlott beállítottságának levetése, valamint az életben való növekedés által tud kifejlődni az illető emberi mivolta. Az igazság megértése és az ügyek elvszerű kezelése azok az alapvető feltételek, amelyeknek az embereknek eleget kell tenniük ahhoz, hogy kifejlődjön az emberi mivoltuk. Ha az illető nem érti az igazságot és nem elvszerűen kezeli az ügyeit, akkor hajlamos rá, hogy állhatatlan legyen és szélsőségek között csapongjon. Amikor valaki megdicséri, arrogánssá válik, azonban amikor valaki megmetszi, akkor negatívvá válik. Ez az éretlen emberi mivolt megnyilvánulása. Vajon ti nem ebben az állapotban vagytok? Folyamatosan állhatatlanok vagytok, a legkisebb stabilitással sem rendelkeztek, soha nem vagytok képesek normális állapotot fenntartani. Amikor jó a kedvetek és boldognak érzitek magatokat, akkor eltölt benneteket a lelkesedés, és még az életeteket is hajlandóak lennétek odaadni Istenért. Amikor viszont kedvezőtlen fordulatokkal, kudarcokkal szembesültök, vagy megmetszenek titeket, akkor azonnal negatívvá váltok. Átadod magad a kétségbeesésnek, úgy érzed, hogy teljesen véged van, és hogy nincs reményed az üdvösség elérésére, és egyáltalán nincs hasznodra a lelkiismereted, az értelmed és az ítéleted. Ez történik akkor, ha az emberek nem rendelkeznek az igazsággal – csupán a sátáni természetük szerint tudnak élni, akaratlanul is bűnben élve. Az emberek nem tudják a saját tudásukra és intelligenciájukra támaszkodva megmenteni magukat; ha az emberek nem rendelkeznek az igazsággal, akkor nem rendelkeznek az élettel – ami olyan, mintha nem lenne lelkük. Vagyis az igazság elnyerése teljes mértékben elengedhetetlen. Nos, milyen tanulságokat vonjatok le abból, amikor a Sátán kísértésével kell szembesülnötök, kedvezőtlen fordulatokat és kudarcokat megtapasztalnotok, avagy viszontagsággal találkoznotok? Mik Isten szándékai? Mit akar, mit érts meg? Azt akarja, hogy megértsétek az igazságot és elnyerjétek az életet, ami alapvetően az összes problémátokat megoldja. Most túlságosan felszínes az, amit az igazságról értetek, és túlságosan éretlenek vagytok. Ennek eredményeként rendszeresen abnormális állapotban vagytok és instabil a beállítottságotok. Amikor jó állapotban vagytok, előre tudtok haladni és tovább tudtok lépni, azonban amikor rossz állapotban vagytok, két lépést tesztek hátra, és több napra negatívvá váltok. Ez a fennálló állapototok, és ezért van az, hogy lassan haladtok. Az életbe való belépés legnagyobb akadálya az, ha valaki gyakran gyenge és negatív, és ezt a problémát meg kell oldani ahhoz, hogy valaki haladást érjen el az életében. Némelyek elégedetté válnak magukkal, miután elértek néhány eredményt a kötelességükben, és dicséretben részesülve arrogánssá válnak és lenéznek másokat. Ezek az emberek vannak a leginkább híján az értelemnek, és a legcsekélyebb igazságvalósággal sem rendelkeznek. Némelyek, amint elvégeztek egy kis munkát, azonnal elkezdik élvezni a státusz előnyeit. Függetlenül attól, hogy mit tesznek, mindig azt akarják, hogy megdicsérjék őket, és ha nem kapnak másoktól dicséretet, akkor nincs energiájuk a kötelességük teljesítéséhez. Állandóan korlátozzák őket ezek a dolgok, és csak akkor érzik magukat elégedettnek, ha mindenki más közül kitűnnek és dicséretek záporoznak rájuk. Ha valamit nem jól tesznek, vagy ha kudarcot és akadályt tapasztalnak, akkor úgy érzik, hogy túlságosan romlottak és már nem válthatók meg. Mindig e két szélsőség között élnek. Ha nem számít, milyen kötelességet teljesítetek vagy mi ér titeket, mindig le tudtok vonni tanulságokat, tudjátok az igazságot keresni, hogy rátaláljatok a gyakorlás alapelveire és átültessétek az igazságot a gyakorlatba, akkor növekedtetek, és már nincs szükség arra, hogy mások irányítsanak és vezessenek benneteket. Ha Isten szavainak az evése és az ivása, az igazságról való beszélgetés, valamint az Isten által számodra elrendezett környezetek és bizonyos dolgok megtapasztalása által észre tudod venni, hova vezet téged Isten keze, mit szeretne Isten, mit tanulj meg, milyen területeken szerezz tisztánlátást, milyen tapasztalati tudásra tegyél szert e dolgok és környezetek révén, és te képes vagy ezen tapasztalatok mindegyike által nyerni valamit, akkor növekedtél. Ha mindig mások támogatására és segítségére van szükséged a továbblépéshez, ha megdermedsz és mozdulatlanná válsz, vagy szélsőségek között ingadozol, és ki vagy téve annak, hogy elbuksz, és képtelen leszel bármely pillanatban felállni anélkül, hogy ott lenne valaki, aki ösztökél, utat mutat neked, illetve támogat, akkor ezek mind a saját éretlenséged megnyilvánulásai. Akik éretlenek, azok nem képesek rá, hogy saját maguk egyék és igyák Isten szavait, és nem tudják megérteni az igazságot azáltal, hogy prédikációkat hallgatnak vagy közösségben vannak. Csupán az előírások követésére összpontosítanak, és úgy gondolják, hogy amíg be tudják tartani az előírásokat, addig jól végzik a dolgukat. Mindig szükségük van valakire, aki az élen jár, aki mindenben utat mutat nekik, tanítja és kézen fogva vezeti őket, akit követhetnek. Mások segítsége és támogatása nélkül ledermednek, negatívvá és gyengévé válnak. Teljesen haszontalanok, és előbb-utóbb halottak lesznek; söpredékek, és képtelenek elérni Isten üdvösségét. Némelyek azt kérdezik: „Van mód az éretlenségem kérdésének megoldására?” Van mód a megoldására. Függetlenül attól, hogy mi történik veled, legyen az komoly vagy jelentéktelen dolog, vagy olyan kötelesség, amelyet épp teljesítesz, egyvalamire emlékezned kell: Ne hagyatkozz testi érzésekre, az elképzeléseidre és a képzeteidre, illetve a forrófejűségedre, hanem inkább haladéktalanul keresd az igazságot, és derítsd ki, milyen követelményeket támasztott Isten az emberrel szemben. Csak Isten szándékainak megértése által lelsz rá az előre vezető útra.

Hogyan nyilvánul meg az, ha valaki a saját érzéseire alapozva cselekszik? A leggyakoribb megnyilvánulás az, amikor az emberek mindig védik azt, és kiállnak azért, aki kedves volt, vagy aki közel áll hozzájuk. Tegyük fel például, hogy a barátod lelepleződött valami rossz miatt, amit tett, és te ezt mondva véded őt: „Ő nem tenne ilyesmit, ő jó ember! Bizonyára felültették.” Vajon ez korrekt állítás? (Nem.) Ez saját érzésekre alapozott cselekvés és beszéd. Másik példát hozva tegyük fel, hogy némileg összeütközésbe kerülsz valakivel, és ellenszenvessé válik számodra, aztán amikor mond valamit, ami helyes és összhangban van az alapelvekkel, te nem akarod meghallgatni – vajon ez minek a megnyilvánulása? (Annak, hogy nem fogadom el az igazságot.) Miért nem tudod elfogadni az igazságot? A szívedben tudod, hogy amit mondott, az helyes, de mivel előítélettel vagy vele szemben, nem akarod meghallgatni, bár tudod, hogy igaza van. Milyen probléma ez? (Az, hogy az érzéseid uralnak.) Az érzésekkel való megterheltség. Némelyeket könnyen megingatnak a személyes preferenciáik és érzéseik. Ha nem jönnek ki valakivel, akkor nem számít, mennyire beszél jól vagy helyénvalóan az illető, nem hallgatják meg. Ha pedig jól kijönnek valakivel, akkor hajlandóak meghallgatni, bármit mondjon is, függetlenül attól, hogy az helyes vagy helytelen, hogy megfelel-e az igazságnak. Vajon nem annak esete ez, amikor valakit könnyen megingatnak a személyes preferenciái és érzelmei? Ilyen beállítottsággal vajon tud valaki racionálisan szólni és cselekedni? El tudja fogadni az igazságot és alá tudja vetni magát? (Nem.) Mivel korlátozzák az érzések és könnyen megingatják az érzelmei, ez hatással van arra, hogy a cselekedeteiben betartja-e az igazságalapelveket. Hatással van arra, hogy elfogadja-e az igazságot és aláveti-e magát neki. Mi az, ami hatással van arra, hogy képes-e gyakorolni az igazságot és alávetni magát annak? Mi az, ami korlátozza? Az érzései és az érzelmei. Ezek a dolgok korlátozzák és vakítják el őt. Ha a személyes kapcsolatokat és az önös érdeket helyezed előtérbe az igazság helyett, akkor az érzések meg fogják akadályozni azt, hogy elfogadd az igazságot. Vagyis nem szabad érzések alapján cselekedned, illetve beszélned. Függetlenül attól, hogy jó vagy rossz-e valakivel a kapcsolatod, hogy gyengédek vagy szigorúak-e a szavai, amennyiben összhangban van az igazsággal az, amit mond, akkor hallgasd meg és fogadd el. Ez az igazságot elfogadó hozzáállás. Ha azt mondod: „A közlése megegyezik az igazsággal, és tapasztalata is van, azonban túlságosan pimasz és arrogáns, és ezt kellemetlen, kényelmetlen nézni. Így hát nem fogom elfogadni, akkor sem, ha igaza van” – miféle beállítottság ez? Konkrétan szólva ez egy érzés. Amikor a saját preferenciáid és érzelmeid alapján közelítesz az emberekhez és a dolgokhoz, akkor ez egy érzés, és ez az egész az érzések kategóriájába esik. Az érzésekkel kapcsolatos dolgok a romlott beállítottságokhoz tartoznak. A romlott emberi lényeknek mind vannak érzéseik, és mindegyiküket különböző mértékben korlátozzák az érzéseik. Ha valaki nem tudja elfogadni az igazságot, akkor nehéz lesz számára megoldani az érzések problémáját. Némelyek pajzsot vonnak a hamis vezetők köré, óvják az antikrisztusokat, kiállnak a gonosz emberekért és megvédik őket. Az összes ilyen esetben érzésekről van szó. Természetesen bizonyos esetekben ezek az emberek csupán a gonosz természetükből adódóan tesznek így. Ezekről a problémákról gyakran kell beszélni, hogy tisztában legyetek velük. Némelyek esetleg azt mondják: „Csupán a családom és a barátaim iránt vannak érzéseim, senki más iránt nincsenek.” Ez a megállapítás nem helyénvaló. Ha mások akár csak apró jóindulatot is tanúsítanak irántad, akkor érzések fognak kialakulni benned irántuk. Különböző fokozatai lesznek ezek közelségének és mélységének, de azért érzésekről lesz szó. Ha az emberek nem oldják fel az érzéseiket, akkor nehéz lesz számukra az igazság gyakorlása és annak elérése, hogy alávessék magukat Istennek.

Most beszéljünk az elképzelésekről és a képzetekről! Az elképzelések és képzetek részben az ember neveltetéséből, részben a társadalmi kondicionálásból, mások pedig az iskolai nevelésből származnak. Milyen megnyilvánulásai vannak annak, ha valaki a saját elképzelései és képzetei szerint kezel másokat és intézi az ügyeket? Hadd mondjak egy példát. Vegyünk egy olyan esetet, amikor valaki sok évnyi Istenbe vetett hit után képes elhagyni dolgokat, és lelkesedéssel teljesíteni a kötelességeit, aztán később vezetőnek választják. Ezen új státusz elnyerése után még több energiát fektet a kötelességei teljesítésébe, és gyakran tart összejöveteleket, hogy az igazságot illetően közösségben legyen az emberekkel. Amikor a testvéreknek problémáik vannak, azonnal megoldja ezeket, és mindenkinek jó benyomása van róla. Ám miután egy ideig vezetőként szolgál, az illető elkezd azért dolgozni, hogy megőrizze a státuszát és a hatalmát, lépten-nyomon hencegve és kérkedve magával. A legsúlyosabb ebben az, hogy gonosz embereket népszerűsít és segít hozzá ahhoz, hogy vezetőkként és munkásokként szolgáljanak. A legmegvetendőbb pedig az, hogy elnyomja és kirekeszti azokat a testvéreket, akik az igazságra törekednek. Végül a rengeteg gonosztette és amiatt, hogy megzavarta az egyház munkáját, antikrisztusnak minősítik és kizárják. Némelyek e hír hallatán így reagálnak: „Ez nem lehet! Olyan jól kijöttünk egymással. Együtt sikeresen terjesztettük az evangéliumot jó néhány embernek. Hogyan válhatott antikrisztussá?” Bizonyos elképzeléseket alkotnak azzal kapcsolatban, hogy Isten háza miként kezelte a helyzetet, úgy gondolva, hogy igazságtalanul bánt egy jó emberrel. Áruljátok el Nekem, miért védik ezt az antikrisztust, és miért panaszkodnak a vele szembeni állítólagos igazságtalanság miatt? Azért, mert ismerik őt – együtt terjesztették az evangéliumot. Soha nem gondolták volna, hogy miután vezető lesz belőle, felfedi, hogy ki valójában, mindenféle gonoszságot követ el és antikrisztussá válik. Nem tudják elfogadni azt, amit nem gondoltak volna. Áruljátok el hát Nekem, vajon nem az elképzeléseik és a képzeteik alapján tekintenek az illetőre? A múltban róla szerzett halvány benyomásuk alapján arra a következtetésre jutnak, hogy az illető semmiképp sem válhatott antikrisztussá. Vajon ez helyes nézőpont? Miért gondolkoznak ily módon, és vonnak le ilyen következtetéseket? Miért tesznek ilyen felelőtlen megjegyzéseket és gondatlan megállapításokat, amikor nem értik a helyzet valóságát? Ez egyfajta beállítottság. Az emberek a képzeteik szerint közelítik meg és kezelik az embereket, eseményeket és dolgokat – vajon miféle beállítottság ez? Részben arrogancia, részben pedig hajthatatlanság. Amit a mindennapi életedben felfedsz, legyen szó a gondolataidról és a hitelveidről, a tetteidről vagy azon alapelvekről, amelyekhez a másokkal való bánásmódodban tartod magad, mindezek a romlott beállítottságaidból erednek, és össze kell vetned ezeket az igazsággal. Ha összezavarodsz, amikor ennek megtételére kérnek, az bizony gond, mert azt jelenti, hogy egyáltalán nem ismered az igazságot. Milyen hatása van az igazságnak? (El tudja oszlatni az egyén romlott beállítottságait.) Hogyan oszlatja el ezeket? A mindennapi gondolataid, hitelveid, szavaid és tetteid valóságát össze kell vetned az igazsággal. Ha azt deríted ki, hogy egyeznek, akkor képes leszel beazonosítani, hogy hol leledzenek a problémáid. Ha képtelen vagy beazonosítani a problémáidat, vagy ha nem fogadod el Isten szavait és az igazságot, és az elképzeléseid és képzeteid alapján felelőtlen megjegyzéseket teszel, akkor vajon miféle problémád van? A problémád az arrogancia és az irracionalitás, és ez a romlott beállítottságodhoz kapcsolódik. A tények ismerete nélkül csupán a képzeteid alapján beszélsz, gondatlanul, és talán még azt is gondolod: „Ti nem ismeritek őt, de én igen – én megértem.” Ez alatt valójában azt érted, hogy te mindenki másnál tisztábban és pontosabban tudsz látni. Vajon ez nem arrogancia? Nem önelégültség? Az ilyesfajta beállítottság mélyen beléd van ágyazva, ezért mindig a saját elképzeléseid és képzeteid alapján beszélsz és cselekszel. Tegyük fel például, hogy az egyház be akar indítani valamilyen projektet, és megkérdezi tőled, mennyibe kerülne. Te a helyzet valós megértése nélkül azonnal rávágod: „Ez legalább százezer jüanba fog kerülni!” Ennek hallatán mindenki megdöbben, azt gondolva, hogy semmiképp nem kerülhet ilyen sokba, és biztosan túlzol. Milyen következményeket szenvedhet el az egyház munkája azon beállítottságod eredményeképp, hogy gondatlanul szólsz és felelőtlen megjegyzéseket teszel? Valójában nem kerülne ennyibe a munka elvégzése, mégis azt állítod, hogy százezer jüanba kerülne – vajon ez nem felelőtlen beszéd? Nem okoz kárt az egyháznak? A beszéd és az ügyek kezelésének megbízható módja ez? Nem, ez hihetetlenül megbízhatatlan. Isten háza semmiképp nem használhat ilyen embert a munkájában. Van ebből a helyzetből levonandó tanulság? Az embernek meg kell tanulnia becsületesnek lenni és igaz szavakat szólni – ez a kulcsa a kötelessége jó teljesítésének. Ha valaki becstelen és felelőtlen megjegyzéseket tesz, akkor nem alkalmas arra, hogy kötelességeket teljesítsen, és meg sem érdemli azt, hogy kötelességeket teljesítsen Isten házában. Tehát ahhoz, hogy az ember jól teljesítse a kötelességét, meg kell tanulnia becsületes embernek lenni, felelősséget vállalni mindenért, amit mond, és tartózkodni attól, hogy felelőtlenül, gondolkozás nélkül, a saját képzeteire alapozva beszéljen. Az ember legyen pontos abban, ahogyan beszél, és a szavai legyenek összhangban a tényekkel. Ez az egyik valóságaspektusa annak, ha valaki becsületes ember.

Mindannyian felismertétek, hogy arrogáns a beállítottságotok? (Igen, időnként túlzok és olyan dolgokat mondok, amelyek híján vannak az értelemnek. Érzem, hogy nagyon arrogáns vagyok, és hogy ez a természetlényegem egyik aspektusa.) Miután felismerted, hogy arrogáns a beállítottságod, hogyan oszlasd el azt? Csupán abból adódóan, hogy felismerted és elismerted az arrogáns beállítottságodat, még nem leszel képes az eloszlatására. Az arrogáns beállítottságod eloszlatásához először is el kell fogadnod az igazságot, el kell fogadnod Isten szavainak ítéletét és fenyítését, meg kell értened, hogy Isten szavainak leleplezése által milyen sokféleképpen nyilvánul meg az arrogáns beállítottságod, valamint azt, hogy mely sátáni mérgek okozzák azokat, és be kell azonosítanod, hogy mely ördögi szavak vezettek félre téged és idézték elő az arrogáns beállítottságodat. Ezek azok a dolgok, amelyeket meg kell értened. Az arrogáns beállítottságod megoldásánál lépésenként kell haladnod, úgy oldva meg a dolgokat, amint azok feltárulnak – ily módon fokozatosan megszűnik az arrogáns beállítottságod. Az arrogáns beállítottságon belül élők leggyakoribb állapota az, hogy hajlamosak a saját képzeteik alapján szólni és túlozni – az arrogáns beállítottság azáltal csökkenthető némileg, ha először is megszünteted azt az állapotot, hogy túlzó állításokat teszel. Nos, hogyan oldható meg az a probléma, hogy az egyén saját képzeteire alapozva túlzó állításokat tesz? Először is világosan fel kell ismernie az illetőnek azt, hogy mit jelent a képzeteire alapozott túlzó állítást tenni. Először ki kell derítenie ezeket: „Hogyan keletkeznek a képzetek? Miért vannak az embereknek állandóan képzeteik? Mire alapozzák a képzeteiket? Ezek a képzetek valóságot képviselik? Ezek a képzetek összhangban vannak az igazsággal?” Aztán világosan kell látnia a túlzó állítások tételének kérdését – fel kell ismernie, hogy miért és milyen pozícióból teszi ezeket a túlzó állításokat, és milyen célt szándékozik elérni. Miután válaszokra lel e kérdések vonatozásában, és az igazság szerint megoldja a problémát, némileg megoldódhat a saját képzeteire alapozott túlzó állítások tételének ez az állapota. Tegyük fel például, hogy egy vezető arra kér, vizsgálj meg valamit, ám te valami mással vagy elfoglalva és elfelejted megtenni ezt. Később, amikor a vezető megkérdez róla, kitalálsz valamit, mert attól félsz, hogy meg fognak metszeni. Miféle beállítottságot fed fel ez? Két típusú állapot játszik szerepet ebben: Az egyik állapot az, hogy a saját képzeteid alapján gondatlanul beszélsz; a másik pedig az, hogy kitalálsz valamit, mert képtelen vagy válasszal előállni, és félsz attól, hogy megmetszenek. Ha nem gondatlanul beszélsz, akkor hazudsz, és ha nem vagy arrogáns és önhitt, akkor csalárd vagy – e dolgok mindegyikéből baj lesz, és meg kell vizsgálni őket. Amint beszéd vagy cselekvés közben felismered, hogy mindjárt felfeded a romlott beállítottságod, vissza kell fognod magad, és Istenhez imádkoznod a szívedben. Miként cselekedj hát, hogy összhangban legyél az igazságalapelvekkel? Ez az ember gyakorlásához kapcsolódik. (Szólj becsületesen, és csak azt mondd, amit tudsz.) Így van. Ha nem tudod a választ, mondd azt: „Erről a dologról nem tudok, még nem vizsgáltam meg.” Tegyük fel, hogy azt gondolod magadban: „Mi lesz, ha a vezetőm megkérdezi, miért nem vizsgáltam még meg a dolgot, és megmetsz engem, akkor mit tegyek?” Mondjátok el Nekem, hogyan gyakoroljatok ebben a helyzetben? (Ha még nem vizsgáltuk meg a kérdést, akkor egyszerűen mondjuk meg ezt. Ne hazudjunk csupán azért, mert félünk attól, hogy megmetszenek.) Így van. Ha hazudni szeretnétek, átverni az embereket, vagy a tényekkel ellentétesen szólni, csupán azért, mert féltek attól, hogy megmetszenek, akkor imádkozzatok Istenhez, tartsatok önvizsgálatot, és gyakoroljátok a becsületes emberi mivoltot. Ily módon enyhül az a problémátok, hogy a képzeteitek alapján szóltok. Azonban nem elég csupán a képzeteitek alapján szólás problémáját megoldani, alaposabban meg is kell értenetek magatokat. Nem csupán a romlott beállítottságotokat kell felismernetek, hanem a sátáni természeteteket és az arroganciátok forrását is meg kell értenetek. Ha ezt képesek vagytok elérni, akkor már legalább félúton lesztek ahhoz, hogy eloszlassátok az arrogáns beállítottságotokat. Legalábbis nem váltok arrogánssá, és alázatosabbak lesztek abban, hogy miként cselekedtek. Ha még egy lépést meg tudtok tenni, és megoldani annak problémáját, hogy hazudtok és becsaptok másokat, ha az igazság és a tények szerint tudtok szólni, becsületes embernek lenni, és azt mondani, ami a fejetekben jár, akkor többé-kevésbé megélitek majd az emberi hasonlatosságot. Legalábbis racionálisabb módon fogtok majd beszélni és cselekedni. Ez megmutatja, hogy amennyiben az emberek az igazságra törekednek, alávetik magukat Isten munkájának, imádkoznak és Őreá támaszkodnak, teljes mértékben képesek lesznek a romlott beállítottságaik levetésére. Az arrogáns beállítottságúak gyakran tesznek túlzó állításokat, mindig azt gondolják, hogy jobbak másoknál, magasztos és impozáns alaknak hiszik magukat, azt gondolva, hogy mindenki alattuk áll, és a saját tetszésük szerint beszélnek, illetve cselekednek. Ha arra is képesek, hogy a céljaik eléréséhez szükséges bármilyen eszközt felhasználjanak, gyakran hazugságra és mások becsapására hagyatkozva, akkor ezek az egyének nem csupán arrogánsak és önhittek, hanem csalárd beállítottsággal is rendelkeznek. Az arrogáns és csalárd beállítottság megoldása elsősorban azon múlik, hogy megismerd a saját természetlényegedet, és észrevedd azt, hogy arrogánssá és csalárddá váltál, mivel túlságosan átjár a romlottság, és úgy élsz, ahogyan egy ördög és Sátán. Amikor tisztán látod ezt a dolgot, érezni fogod, hogy minél arrogánsabb valaki, annál sátánibb is. Ennek alternatívájaként azonban kudarcok és kedvezőtlen fordulatok megtapasztalása révén sokkal jobb lesz a viselkedésed. Az arrogáns beállítottság vagy a csalárd beállítottság megoldása könnyebb? Valójában egyiket sem könnyű megoldani, de a csalárd beállítottsággal összehasonlítva az arrogáns beállítottságot kicsit könnyebb megoldani. A csalárd beállítottság megoldása sokkal nehezebb lesz. Ez azért van, mert a csalárd emberek annyira tele vannak gonosz indítékokkal és szándékokkal, hogy a lelkiismeretük és a józan eszük nem fogja vissza őket. Ez a természetlényegüket érintő probléma. Azonban függetlenül attól, hogy ez esetleg milyen nehéz, ha valaki meg akarja oldani a csalárd beállítottságát, akkor azzal kell kezdenie, hogy gyakorolja a becsületes emberi mivoltot. A becsületes emberi mivolt gyakorlásának a legegyszerűbb módja végső soron az, hogy az ember úgy mondja a dolgokat, ahogy azok vannak, becsületesen szól, és a tények szerint beszél. Az Úr Jézus szavait idézve: „[...] ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem [...]” (Máté 5:37). Ezen alapelv szerinti gyakorlást igényel az, hogy valaki becsületes ember legyen – miután néhány éven át gyakorlod magad ebben, bizonyára látni fogsz eredményeket. Most hogyan gyakoroljátok a becsületes emberi mivoltot? (Nem hamisítom meg azt, amit mondok, és nem csapok be másokat.) Mit jelent az, hogy nem hamisítod meg? Azt jelenti, hogy az általad kimondott szavakban nincs hazugság, illetve bármilyen személyes szándék vagy indíték. Ha trükközést, illetve személyes szándékokat és indítékokat dédelgetsz a szívedben, akkor természetes módon áradnak majd belőled a hazugságok. Ha nincs a szívedben trükközés, illetve személyes szándékok és indítékok, akkor nem lesz meghamisítva az, amit mondasz, és nem tartalmaz hazugságokat – ily módon, ha igent mondasz, az igen lesz, ha pedig nemet mondasz, az nem lesz. A legeslegfontosabb az, hogy az ember először megtisztítsa a szívét. Csak miután megtisztította a szívét, akkor lesz eloszlatva az arroganciája és a csalárdsága. A becsületes emberi mivolthoz meg kell oldani ezeket a meghamisításokat. Ennek megtétele után könnyű lesz számára becsületes embernek lenni. Vajon bonyolult becsületes embernek lenni? Nem, nem az. Nem számít, milyen a belső állapotod, vagy esetleg milyen romlott beállítottságaid vannak, gyakorold a becsületes emberi mivolt igazságát. Először is meg kell oldanod annak problémáját, hogy hazudsz – ez a legfontosabb. Elsőként a beszédben gyakorold, hogy azt mondod, ami a fejedben jár, szólj igaz szavakat, mondd azokat úgy, ahogy vannak, és teljes mértékben tartózkodj a hazugságtól. Ki se mondj olyan szavakat, amelyek meg vannak hamisítva, és győződj meg arról, hogy minden, amit a nap folyamán mondasz, őszinte és becsületes. Ezt téve az igazságot gyakorlod, és a becsületes emberi mivoltot gyakorlod. Ha azon veszed észre magad, hogy meghamisított szavak áradnak belőled, azonnal tarts önvizsgálatot, boncolgasd és legyél tudatában az okoknak, hogy miért hazudsz, és mi késztet hazugságra. Aztán Isten szavai alapján boncolgasd ezt az alapvető és lényegi problémát. Miután világossá vált számodra a hazugságaid kiváltó oka, képes leszel fellázadni ez ellen a sátáni beállítottság ellen a beszédedben és a tetteidben. Már nem fogsz hazugságra hagyatkozni, amikor hasonló helyzetekkel szembesülsz, és képes leszel a tények szerint beszélni, nem lesz többé megtévesztő a beszéded. Ily módon fel- és megszabadul a lelked, és Isten előtt tudsz majd élni. Ha képes vagy Isten szavai szerint élni, akkor a világosságban élsz. Ám ha állandóan csalárdságban, cselszövésben és ármánykodásban veszel részt, tolvajhoz hasonlóan mindig sötét sarkokban bujkálsz, és titokban intézed az ügyeidet, akkor nem mersz majd Isten előtt élni. Mivel titkos indítékaid vannak, mindig be akarsz csapni másokat, hogy elérd a saját céljaid, és túl sok szégyenteljes és kimondhatatlan dolgot dédelgetsz a szívedben, állandóan megpróbálod elrejteni és elfedni ezeket, becsomagolni és álcázni őket, azonban nem tudod örökre elfedni ezeket a dolgokat. Előbb-utóbb napvilágra kerülnek. Akinek titkos indítékai vannak, az képtelen a világosságban élni. Ha nem gyakorol önvizsgálatot, boncolgatva és lecsupaszítva magát, akkor képtelen lesz kitörni a romlott beállítottságai korlátozásából és fogságából. A bűnös élet csapdájában marad, képtelen lesz kiszabadulni. Végül is semmilyen helyzetben sem szabad hazudnod. Ha tudod, hogy hazudni rossz és nem felel meg az igazságnak, azonban ragaszkodsz hozzá, hogy hazudj és becsapj másokat, sőt, még dolgokat is kitalálsz a tények és a valós helyzet elfedése végett azért, hogy félrevezesd az embereket, akkor szándékosan gaztettekben veszel részt. Az ilyen ember nem nyerhet üdvösséget Istentől. Isten odaadja az igazságot az embereknek, azonban végső soron az egyének dolga az, hogy el tudják-e fogadni és gyakorolni az igazságot. Akik képesek az igazság elfogadására, azok üdvösséget nyerhetnek Istentől, míg akik nem képesek az igazság elfogadására és nem gyakorolják azt, azok nem. Sokan tudatában vannak annak, hogy a romlott beállítottságaikban élnek, és felismerik, hogy sem az emberekre, sem a démonokra nem hasonlítanak azok, akik sátáni beállítottságok szerint élnek, és elmulasztják a normális emberi hasonlatosság megélését. Hajlandóak az igazság gyakorlására, azonban azon veszik észre magukat, hogy képtelenek erre, egyszerűen tehetetlennek érzik magukat. Ilyen helyzetben az ember csupán Istenhez tud imádkozni és Őreá támaszkodni. Ha az egyének egyáltalán nem működnek együtt, akkor Isten nem fog munkálkodni bennük. Akik valóban szeretik az igazságot, azok biztosan megvetik a saját csalárd beállítottságukat, mindenféle személyes szándékaikat, valamint a hazugságokat és a trükközést. Inkább veszteségeket szenvednének el azáltal, hogy becsületesen szólnak, mintsem hazugságra hagyatkozzanak. Azt választanák, hogy őszintén beszélnek, még akkor is, ha ez ítélkezéshez és kárhoztatáshoz vezet, mintsem elnyújtanák a hazudozásban töltött alantaslétet. Akik ily módon meg tudják vetni a sátáni beállítottságokat, azok természetes módon képesek fellázadni a test ellen, képesek az igazság gyakorlására, és sikerrel járnak abban, hogy becsületes emberekké váljanak.

Hogy haladtok annak megtapasztalásával, hogy becsületes emberek legyetek? Elértetek már néhány eredményt? (Időnként gyakorlom, hogy becsületes legyek, ám időnként elfelejtem.) El tudjátok felejteni az igazság gyakorlását? Ha el tudjátok felejteni, akkor ez miféle problémát szemléltet? Szeretitek az igazságot vagy sem? Ha nem szeretitek az igazságot, akkor nehéz lesz számotokra belépni az igazságvalóságba. Komolyan kell vennetek az igazság gyakorlását és a becsületes emberi mivolt gyakorlását. Gyakran fontolóra kell vennetek, hogyan legyetek becsületes emberek, és milyen értelemmel kellene rendelkeznetek. Isten megköveteli, hogy az emberek legyenek becsületesek, és rendkívül fontos dolog legyen számukra a becsületességre törekvés. Legyen számukra világos és értsék meg, milyen igazságokkal kell rendelkezniük és milyen valóságokba kell belépniük ahhoz, hogy becsületes egyének legyenek és megéljék Péter hasonlatosságát, és rá kell lelniük a gyakorlás ösvényére. Csak akkor lesz bármi reményük is arra, hogy becsületes emberré váljanak, olyan valakivé, akit Isten szeret. Ha megveted a becsületes embereket, azokat, akik nyíltan beszélnek, különös tekintettel azokra, akik el tudják fogadni az igazságot és törekedni tudnak rá, ha mindig lekicsinyled az ilyen embereket, akkor nem vagy pozitív jellem, és az elvetemült egyének kategóriájába tartozol. Ha lenézed azokat, akik hűen teljesítik a kötelességüket, és azokat, akik hajlandóak megfizetni az árat azért, hogy az igazságot gyakorolják, akkor negatív jellemmé váltál, és biztosan nem vagy pozitív jellem. Annak kérdése, hogy valaki el tudja-e érni az üdvösséget, ahhoz kapcsolódik, hogy pozitív jellem-e az illető. A kulcsfontosságú tényező annak eldöntésében, hogy valaki pozitív jellem-e, a törekvéseiben és a szívében lévő preferenciáiban rejlik. Különbséget kell tenned a pozitív és a negatív dolgok között, képesnek kell lenned egyértelmű határok meghúzására, a megfelelő alapállás felvételére, valamint arra, hogy Isten és az igazság oldalán állj. Ha meg tudod tenni ezt, akkor teljesen normális lesz a gondolkodásmódod, és lelkiismerettel, valamint értelemmel bíró ember leszel. Ha mindig lenézed azokat, akik az igazságra törekednek, és képesek árat fizetni, valamint őszintén feláldozni magukat Istenért, akkor a Sátán oldalán állsz és negatív jellem vagy. Némelyek bemocskolják a becsületes embereket és lenézik őket. Mindig azokat tartják nagy becsben, akik elegánsak, manipulatívak és ügyesek mások szóvirágokkal való megtévesztésében, valamint azokat, akik a magasból fennkölt prédikációkat mondanak. Ha ez a helyzet veled, akkor nem leszel képes rá, hogy becsületes ember legyél. Ehelyett a farizeusokat fogod utánozni, és képtelen leszel rátérni az igazságra való törekvés helyes ösvényére. A képmutató farizeusok kategóriájába fogsz tartozni. Az emberek arra törekednek, amit preferálnak és amire vágynak. Mi az, amire ti jelenleg a szívetekben vágytok? Attól tartok, hogy még ti sem vagytok tisztában azzal, hogy mire vágytok. Nincs nyilvánvaló különbség aközött, hogy mit szerettek és mit gyűlöltök, és nem tudjátok, milyen dolgokban csatlakoztatok a Sátánhoz. Időnként előfordul, hogy a szavaitok megfelelnek az igazságnak, de amint cselekedtek, eltértek az igazságtól. Ez azt mutatja, hogy az igazság nélkül nem tudtok szilárdan megállni, és állandóan ingadoztok, időnként balra, időnként jobbra hajolva. Amikor épp csak befejeztétek a prédikációk meghallgatását, úgy tűnik, hogy értitek az igazságot, és hajlandóak vagytok a helyes úton járni. Azonban egy idő után beáll bennetek a sötétség, és újra letértek az ösvényről. Vajon az ilyen emberek tudják a helyes ösvényt választani? Még ha tudják is azt választani, nem tudnak rálépni, mert abnormális állapotban vannak. Egyáltalán nem értenek semmilyen igazságot, összezavarodott egyének ők, akik egész nap kábultan szédelegnek. Mondhatják azt, hogy szeretik a jó embereket, azonban amikor valamilyen problémával találkoznak, akkor lenézik őket. Állíthatják azt, hogy szeretnek becsületesnek lenni, azonban amikor valami történik velük, akkor csalárd módon viselkednek. Azt követik, aki épp vezeti őket, legyen az illető jó vagy rossz – vajon Isten tud ilyen embereket tökéletesíteni? Biztosan nem, mivel nem felelnek meg a szükséges követelményeknek. Bárki, aki lenézi a jó embereket, a becsületes egyéneket, azokat, akik szorgalmasan teljesítik a kötelességüket, és azokat, akik az igazságra törekednek és hajlandóak árat fizetni és szenvedni érte, az maga nem jó ember. A legcsekélyebb lelkiismeretnek és értelemnek is híján van, és képtelen elérni az üdvösséget. A kedves szívű és igazságszerető emberek szeretik a pozitív dolgokat és élvezik a pozitív egyénekkel való kapcsolattartást, ami sok előnnyel jár a számukra. Akik viszont nem szeretik a pozitív dolgokat vagy a pozitív egyéneket, azok akkor sem fogják elérni az igazságot, ha hisznek Istenben. Ez azért van, mert a szívük nem szereti az igazságot és nem hajlandóak törekedni rá. Még ha szeretnék is, nem lesznek képesek az igazság elnyerésére.

Az imént két pontról beszéltem: az érzésekről, valamint az elképzelésekről és képzelődésekről. Van egy másik is – a forrófejűség –, ami szintén az ember romlott beállítottságának a megnyilvánulása. Minden romlott ember forrófejű. Milyen viselkedésekben mutatkozik meg a forrófejűség? Vannak a forrófejűségben elemei az érzéseknek és az érzelmeknek? Mi a helyzet az arroganciával és az önelégültséggel? A forrófejűség mindezen elemeket magában foglalja – ezek mind az ember beállítottságához kapcsolódnak. Mi a helyzet a „fogat fogért, szemet szemért” megállapítással – vajon ez a forrófejűség példája? „Ha nem vagy jó hozzám, ártani fogok neked” és „néha a hóhért akasztják” – vajon ezek a forrófejűség példái? (Igen.) Milyen más példák jutnak még eszetekbe? („Soha nem ütök elsőnek, de mindig visszaütök.”) Ezek mind a forrófejűség példái. Az emberek nem csak akkor válnak forrófejűvé, amikor dühösek, gyakran akkor is forrófejűséget tanúsítanak, amikor nem dühösek. Például az emberek a sátáni beállítottságaik szerint élnek, és gyakran meg akarják pirongatni azokat, akik oly módon szólnak, amit ők kellemetlennek találnak, avagy oly módon cselekednek, ami bosszantja őket, és bosszút akarnak állni azokon, akik olyan módokon cselekednek, ami hátrányos a számukra. Ez vajon nem forrófejűség? (De igen.) A forrófejűség milyen más példái jutnak még eszetekbe? (Státusszal járó pozícióból beszélni vagy pirongatni meg valakit.) Amikor valaki a státuszából adódó előnyt arra használja, hogy megtegyen valamit, amit preferál, vagy a dorgálásával másokon vezeti le a dühét – ezek is a forrófejűség formái. Tulajdonképpen az emberek elég gyakran fednek fel forrófejűséget. A legtöbb eset, amelyben az emberek szavai és tettei nem felelnek meg az igazságnak, az önzőségükből, a vágyaikból, a neheztelésükből, a gyűlöletükből és a dühükből ered – ezek a dolgok mind forrófejűségből származnak. A forrófejűség felfedése nem csupán gyűlöletből, dühből, haragból vagy bosszúvágyból ered, és ehhez széles körben kapcsolódnak dolgok, de ma nem fogunk belemenni a konkrétumokba. A romlott emberek mind forrófejűek, és ez a forrófejűség a sátáni beállítottságaikból származik; a forrófejűség nincs összhangban a normális emberi mivolt értelmével, és még kevésbé van összhangban az igazsággal, tehát forrófejűség az, ha valaki a saját romlott beállítottságai szerint cselekszik. A gonoszság gonoszsággal viszonzása nem a forrófejűség formája? (De igen.) Mi a helyzet a jó gonoszsággal viszonzásával? Az is forrófejűség. Mi a helyzet azzal, ha annyira dühös vagy, hogy égnek áll a hajad? Az is forrófejűség. A forrófejűség az, amikor irracionálisan reagálsz a téged érő dolgokra, azt gondolva, hogy „nem számít, milyen a szituáció, én most kiadom magamból a személyes sérelmeimet. A következményektől vagy attól függetlenül, hogy mik az alapelvek vagy mire irányul a haragom, először is ki kell engednem magamból némi gőzt” – ez a forrófejűség. Végső soron pontosan mi az a forrófejűség? Romlott beállítottság, sátáni beállítottság, a racionalitás teljes hiánya. A forrófejűség egyfajta vadság, a lényege a vadállati természet kirobbanása, és a normális emberi mivolt leghalványabb értelmének is híján van. Az irracionalitás megjelenéséhez hozzátartozik az, hogy az illető eszét és önuralmát veszti, képtelen visszafogni magát és uralkodni magán. Ez a forrófejűség.

A beállítottságod megváltoztatásához a legalapvetőbb dolog az, amire képesnek kell lenned, annak felismerése, hogy Isten szavai fényében elsősorban miként mutatkoznak mag a romlott beállítottságaid, és annak elérése, hogy tudatában legyél annak, mit gondolsz és mi az állapotod, amikor felfeded a romlott beállítottságaid. Sok esetben az egyes állapotok, amelyek felmerülnek valakiben, romlott beállítottságok miatt történnek – bizonyos esetekben egy romlott beállítottság különböző körülmények között sok különböző állapotot okozhat. Képesnek kell lenned ezeknek a felismerésére. Nem elegendő csupán egy kis megértésre szert tenni a felismerésedből, a boncolgatásra is képesnek kell lenned, valamint arra, hogy tudd, hol a problémád gyökere, milyen körülmények között nyilatkoznak meg a romlott beállítottságaid, és milyen fajta problémáról van szó. Miután mindezeket tisztán megértetted, tudni fogod, mi a gyakorlás megfelelő útja. Vajon képes leszel gyakorolni valamit csak azért, mert tudod, hogyan gyakorold? (Nem.) Miért van ez? Mert romlott beállítottságaid vannak. Ha egy romlott beállítottság megakadályoz valakit az igazság gyakorlásában, akkor az illetőnek keresnie kell az igazságot, elfogadnia, hogy Isten megmetszi, elfogadnia az Ő ítéletét és fenyítését, és eloszlatnia a romlott beállítottságát. Ha megteszi ezeket a dolgokat, akkor könnyű lesz számára gyakorolni az igazságot. Vajon az igazság gyakorlásának a képessége azt jelzi, hogy valakiben átalakulás ment végbe? Nem. Csak mert valaki egy dologban megoldott egy romlott beállítottságot, ez nem jelenti azt, hogy az nem fog újra felbukkanni. Továbbra is felfog tűnni, megzavarva és akadályozva az illető számára az igazság gyakorlását, és neki ezen körülmények között még mindig keresnie kell az igazságot, hogy megoldja ezt a romlott beállítottságot. Egy dologban megoldhat valaki egy romlott beállítottságot, de egy idő után előfordulhat, hogy más helyzetben másik romlott beállítottság bukkan fel, és megakadályozza őt az igazság gyakorlásában. Miről is van itt szó? Ez azt jelzi, hogy a romlott beállítottságok mélyen gyökereznek az emberekben, hogy eztán is keresniük kell az igazságot, és a problémáikra válaszokat kell találniuk Isten szavaiban. Ezek a beállítottságok csak a romlott beállítottságaik ismételt megoldása által fognak fokozatosan alábbhagyni. Egyetlen romlott beállítottság sem oldható meg egyszerre – ez nem így működik –, először meg kell értened az igazságot és meg kell tanulnod felismerni. Meg kell kérdezned magadtól: „Most helytelen állapotban vagyok, vajon miből adódott ez a helytelen állapot? Hogyan merült fel bennem ez a fajta állapot? Hogyan leplezik le Isten szavai ezt az állapotot? Milyen romlott beállítottság okozta ezt az állapotot?” El kell tűnődnöd ezeken a kérdéseken, hogy megértsd és világosan felismerd őket. Ha már érted a romlott beállítottságaidat, akkor képes leszel fellázadni ellenük. Ily módon fokozatosan meg fognak oldódni azok a dolgok, amelyek akadályoznak az igazság gyakorlásában, és könnyebb lesz átültetned az igazságot a gyakorlatba. Az igazságra való törekvés ösvényén járni azt jelenti, hogy ily módon állandóan megoldod a romlott beállítottságaidat. Az igazság gyakorlásának az ösvénye egyre szélesebb lesz és egyre inkább megnyílik, megfogyatkoznak az előtte álló akadályok; képes leszel az igazság mindenféle aspektusainak a gyakorlására, és egyre kevesebb romlott beállítottságot társz fel. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy teljes mértékben, mindenestül levetetted a romlott beállítottságaidat. Lehet, hogy különleges körülmények között még mindig feltársz némi romlott beállítottságot, azonban ezek többé már nem tudnak megakadályozni téged az igazság gyakorlásában. Ez jó irányba változik. Az életbe való belépés ösvénye hosszú, vagyis hosszú az igazságra való törekvés ösvénye. A valós életünkben mindannyian látjuk, hogyan vezethet egyfajta romlott beállítottság különböző körülmények között más-más állapotokhoz. Nem számít, hogy ezek az állapotok a felszínen helyesnek vagy helytelennek, pozitívnak vagy negatívnak, illetve kedvezőtlennek tűnnek, egy időre mindegyik át tudja venni az irányítást valaki felett, befolyásolni azt, ahogyan az illető beszél és cselekszik, és hatással lenni arra, hogyan a dolgokra tekint és ahogyan az emberekkel bánik. Akkor hát hogyan állnak elő ezek az állapotok? Valójában mindegyik az emberek sátáni természete és romlott beállítottságai miatt áll elő. A felszínen úgy tűnik, mintha az embereket az állapotok befolyásolnák, de lényegében a romlott beállítottságaik azok, amelyek irányítják őket. Ebből adódóan az emberek mind a belső sátáni természetük és romlott beállítottságaik szerint élnek, ami oda vezet, hogy áthágják az igazságot és ellenszegülnek Istennek. Ha nem használod az igazságot a romlott beállítottságaid megoldására és a helytelen állapotaid megfordítására, akkor képtelen leszel kitörni a sátáni beállítottságod korlátai közül, illetve béklyóiból. Tegyük fel például, hogy vezető vagy, és van valaki a gyülekezetben, aki alkalmas egy bizonyos kötelességre, de te nem akarod használni, mert lenézed őt. Tudod, hogy ez nem igazságos bánásmód az emberekkel, akkor hát hogyan oldd meg ezt a problémát? Át kell gondolnod ezt: „Miért cselekszem ily módon? Miért bánok vele igazságtalanul? Miért van az, hogy ez hatást gyakorol rám?” Vajon ebben nincsenek konkrét részletek? Mi itt a probléma, miért nem akarsz igazságosan bánni az illetővel? Ez az elfogultságod, a preferenciáid és az ellenszenved miatt van. Az embereknek vannak arrogáns beállítottságaik, ezért felmerülhetnek bennük ezek a dolgok. Ezért van az, hogy ez kétségkívül az arrogáns beállítottságodnak köszönhető. Az arrogáns beállítottságod miatt álltak elő benned ezek az állapotok: a szívedben lenézed az illetőt, semmi jót nem akarsz mondani róla, nem akarod igazságos és tisztességes módon megítélni őt, akkor sem akarod kiválasztani egy kötelességre, amikor alkalmas rá – ezek mind az arrogáns beállítottságod által előidézett következmények. Az embereknek arrogáns beállítottságaik vannak, ezért sötétséget dédelgetnek a szívükben, elferdült a látásmódjuk, és elfogultak a nézeteik. Ezeket a problémákat meg kell oldani azáltal, hogy eltűnődsz rajtuk és megismered magad. Ha tisztán látod és fel tudod fogni a romlott állapotaidat és a romlott beállítottságaidat, aztán pedig keresni tudod az igazságot ezek megoldása végett, és az igazságalapelvek szerint bánsz az emberekkel, akkor képes leszel az emberekkel szembeni előítéleteid és helytelen nézeteid megfordítására, és eljutsz oda, hogy igazságosan bánj az emberekkel. Hogyan tudod az ellenkezőjükre váltani ezeket? Isten elé kell járulnod, hogy imádkozz és keresd az igazságot, bele kell látnod e problémák lényegébe, és meg kell értened Isten szándékait. Hajlandónak kell lenned az együttműködésre és arra, hogy fellázadj önmagad ellen. Azt kell mondanod magadnak: „Ezentúl nem fogok ily módon cselekedni. Lehet, hogy némileg híján van a képességeknek, de nekem úgy kell bánnom vele, ahogy azt megérdemli. Ha alkalmas ennek a kötelességnek a végzésére, akkor nekem ki kell jelölnöm rá. Ha valaki mással jó kapcsolatom van, de az a valaki nem alkalmas a kötelességre, nem fogom az illetőt használni. Inkább őt használom.” Vajon nem fordítottad meg ezt az állapotot? Nem a gyakorlás formája ez? Ez a gyakorlás formája. Hogyan voltál képes ily módon gyakorolni? Ha nem működtél volna együtt és nem lázadtál volna a szubjektív szándékaid ellen, akkor képes lettél volna ennek az eredménynek az elérésre? Semmiképp sem. Vagyis létfontosságú az emberek együttműködése. Valóban együtt kell működnöd – vagyis az igazság felé kell igyekezned, Isten követelményei felé kell igyekezned. Ha nem azt választod, hogy ily módon cselekszel, ha nem igyekszel az igazság felé, akkor nem működsz együtt. Az igazi együttműködés az igazságnak való teljes alávetettség. Csak akkor tudsz lázadni a személyes szándékaid, preferenciáid és érvelésed ellen, ha rendelkezel azzal a hozzáállással és elhatározással, hogy aláveted magad az igazságnak. Ily módon megfordítható a helytelen állapotod. Az emberekkel való igazságos bánásmód azt jelenti, hogy képes vagy elfogadni és alávetni magad, amikor valaki más helyesen és az igazságnak megfelelően beszél, függetlenül attól, hogy mi az illető helyzete. Ha mindig előítéleteid vannak valakivel szemben, és lenézed őt, és még azt követően sem nagyon akarsz beszélni vele, hogy használtad, a szívedben még mindig lenézve őt, mert az állapotod még nem fordult meg teljesen, akkor ez azt mutatja, hogy még mindig benned van a romlott beállítottságod rothadt gyökere. Egyetlen apró, jelentéktelen állapot oly sok szenvedést tud okozni neked – ez a beállítottságodat érintő probléma? Ez az ember természetlényegét érintő probléma. Meg kell fordítanod ezt a helytelen állapotot. Ne határold be az illetőt csak azért, mert rájöttél, hogy vannak bizonyos gyengeségei – biztosan vannak bizonyos érdemei és erősségei is, és még inkább közösséget kell vállalnod vele, és meg kell próbálnod alaposabban megérteni. Amikor látod az erősségeit, és felfedezed, hogy tulajdonképpen alkalmas a kérdéses kötelességre, akkor fokozatosan tudatára ébredhetsz a saját hitványságodnak és szégyenteljességednek, és felismerheted, hogy igazságos és az igazsággal megegyező az, ha kijelölöd őt erre a kötelességre, és ily módon bánsz vele. Akkor nyugodtabbnak érzed majd magad. Amikor felhozzák az illetőt, te békét fogsz érezni a lelkiismeretedben, amiért nem hagytad cserben Istent, amiért az igazságot gyakoroltad. Az idő múlásával megváltozik az, ahogy az illetőre tekintesz. Hogyan valósul meg mindez? Isten az, aki ezt elvégzi – apránként munkálkodik benned az igazság, és ez átváltoztatja, megfordítja az állapotodat. Ez azonban csupán a kezdet. Ha újra találkozol ezzel a kérdéssel, akkor a kezeléséhez nem feltétlenül tudod majd ugyanazokat a módszereket használni, amelyeket az előző személy esetében használtál. Lehet, hogy más, attól eltérő állapotokat tapasztalsz meg, vagy esetleg más körülmények, emberek, események és dolgok teszik próbára, hogy mennyire szereted az igazságot, és teszik próbára az arra irányuló elhatározásodat, hogy fellázadj a saját romlott beállítottságaid ellen és a saját akaratod ellen. Ezek Isten próbatételei. Amikor a más emberekkel való kapcsolataidban, bárkik legyenek is, és függetlenül attól, hogy jó vagy rossz a kapcsolatotok, hogy közel állnak-e hozzád, hogy hízelegnek-e neked, és függetlenül a képességeiktől, te igazságosan és tisztességesen tudsz bánni velük, akkor már teljes mértékben megváltozott az állapotod. Ha nem a képzeteiden, az érzéseiden, avagy a forrófejűségeden alapszik az, ahogyan másokkal bánsz, akkor elnyerted az igazságnak ezt az aspektusát. Még nem tartasz itt. A benned lévő különböző romlott beállítottságok egytől egyig irányítják a viselkedésed, irányítják azt, ahogyan gondolkozol, és irányítják az elmédet. Ezek a benned lévő dolgok már a természeteddé váltak, ami irányít téged, és az igazság még nem vált az életeddé. Csupán van néhány jó viselkedésformád, de emögött a jó viselkedés mögött az összes különböző állapot és gondolat, amelyeket felfedsz, és amelyeket a szívedben dédelgetsz, a romlott beállítottságaidból ered, és hadilábon áll az igazsággal. Ha ezek az állapotaid és gondolataid mind racionálissá válnak, és az alapelvekhez és az igazsághoz idomulnak, akkor a romlott beállítottságaid már nem tudják irányítani a gondolataidat, illetve a viselkedésedet – ekkor változik meg valóban a beállítottságod. Már nem lesz szükség rá, hogy lázadj a romlott beállítottságaid ellen vagy visszafogd magad. Képes leszel egyenesen az igazságalapelvek szerint cselekedni. Azt fogod gondolni, hogy hát ez a dolgod, és hogy egyáltalán nem kimerítő az igazság gyakorlása. Ha ez megtörténik, akkor az életeddé vált az igazság. Még nem tartotok mind itt, egy ideig még szükség van rá, hogy folytassátok az erre való törekvést. Ha csupán egy csöpp doktrínát értetek és egy cseppnyi lelkesedésetek van, az mit sem ér; túlságosan éretlenek vagytok. Képesnek kell lennetek Isten szavainak a megtapasztalására, az igazság gyakorlására, és arra, hogy beszéljetek a tapasztalati bizonyságtételetekről, valamint a valódi megértésetekről – akkor fogtok rendelkezni a valósággal. Ezt jelenti valódi érettséggel rendelkezni. Most a legtöbb ember képtelen a bizonyságtételre – még túl sekélyesek a tapasztalataik, és többet kell olvasniuk Isten szavaiból, több prédikációt kell meghallgatniuk, és több himnuszt kell tanulmányozniuk. Miután sok mindent megtapasztaltak, valóban meg fogják érteni Isten szavait, és érezni fogják, hogy Isten szavai rendkívül gyakorlatiasak, annyira az ember életeként tudnak szolgálni, hogy teljes mértékben rá tudják venni az embereket a valódi emberi hasonlatosság megélésére, és a Sátán mindenféle kísértésére felhasználhatók válaszként. Csak azok az emberek érettek, és válnak igazán Isten népévé, akik eljutnak oda, hogy megértsék ezt. Sokan képtelenek közösséget vállalni az igazságról vagy a tapasztalati bizonyságtételükről beszélni. Ez azért van, mert még nem vált az életükké az igazság, és ennek eredményeként fárasztó és szánalmas életet élnek, mindenféle rútságot mutatnak és tragikus az életük. Mit hoznak az embereknek a romlott beállítottságok? Szenvedést, gyűlölködést, neheztelést, negativitást, valamint arroganciát, önelégültséget, hazugságokat, megtévesztést, csalárdságot hoznak, valamint annak hiedelmét, hogy az illető mindenki más felett áll. Időnként azt váltják ki az emberekből, hogy beletörődjenek a reménytelenségbe, hogy hamis érveléssel szóljanak, valamint ellenálljanak. Máskor oda vezetnek, hogy az emberek úgy véljék, nagyon szánalmasak, egyedül és támasz nélkül vannak, és nyomorult, siralmas arcot vágjanak. Az emberek sok éven át hisznek Istenben, mégsem értik az igazságot, csupán ostobaságokat beszélnek, és azt mondják, hogy egyedül és támasz nélkül vannak. Isten az igazság, Ő az ember támasza, azonban az emberek nem támaszkodnak Őrá, eltérnek Tőle, a Sátánt követik, és sátáni filozófiák szerint élnek. Vajon nincsenek rendkívül összezavarodva az ilyen emberek? Akik nem törekednek az igazságra, azok mind ilyenek. Akik megértik az igazságot, azok egyre közelebb kerülnek Istenhez. Ha te nem érted és egy cseppnyi igazságra sem tettél szert, akkor nagyon messze vagy Istentől, és az is lehet, hogy normális kapcsolatod sincs Istennel. Ha érted az igazságot és gyakorolni tudod az igazságot, és az igazság a benned lévő életté vált, akkor Isten ott van a szívedben. Ha nem érted az igazságot és nem tettél szert rá, és gyakorolni sem tudod az igazságot, akkor Isten nem a te Istened, és nem lakik benned. Ha nem az igazság a mestered és nem irányít mindent veled kapcsolatban, akkor ez egyenértékű azzal, hogy Isten nem irányít mindent veled kapcsolatban. Azt jelenti, hogy nem adtad oda magad Istennek, és még mindig te mozgatod a szálakat. Ha te mozgatod a szálakat, akkor valójában ki mozgatja a szálakat? A romlott beállítottságaid; nem az igazság van megbízva ezzel. Ha már nem kell a szavaidon, a tetteiden, a viselkedéseden, a dolgok kezelésén, a kötelességed végzésén és azon törni a fejed, hogy miként bánj az emberekkel, vagy akár a mindennapi életeden, hogy mit egyél, hogyan öltözködj – ha minden ügyedet Isten szavai és az igazságalapelvek szerint tudod kezelni, akkor megéled az igaz emberi hasonlatosságot és szert tettél az igazságra.

Most rendkívül fontos az igazság gyakorlása, és aki elmulasztja az igazság gyakorlását, az tudatlan és ostoba. Akik nem gyakorolják az igazságot, azok képtelenek megtapasztalni Isten munkáját – azt gondolják, hogy az áldások elnyeréséhez csupán hinned kell Istenben, és hogy nincs szükség az igazság gyakorlására és az ár megfizetésére. A vallásos világban sok ilyesfajta ember van. Isten házában a legtöbb ember tudja, Isten hogyan végzi a munkáját és menti meg az emberiséget, és milyen szándékai és követelményei vannak Istennek az emberekkel szemben. Egyre kevesebb ember van Isten házában, aki nem gyakorolja az igazságot. Most mindannyian doktrínában kifejezve értitek, hogy csak az igazságra törekvéssel és annak gyakorlásával tudtok elérni beállítottságbeli átalakulást és tehettek szert üdvösségre, azonban amikor annak ösvényéről van szó, hogy miként gyakoroljátok az igazságot és menjetek be az igazságvalóságba, ez még mindig kissé tisztázatlan a számotokra. Ennek eredményeként lassan haladtok az életbe való belépésetekkel. Az igazságvalóságba történő belépés kulcsa az igazság gyakorlása – ha képtelenek vagytok az igazság gyakorlására, az nagy probléma. Még mindig mindannyian a szavakat és a doktrínákat prédikáljátok? (Igen.) Aztán miután ezt tettétek, gyakorlatba tudjátok ültetni ezeket a szavakat és doktrínákat? Ha nem tudjátok átültetni ezeket a gyakorlatba, akkor ez azt bizonyítja, hogy még mindig nem értitek az igazságot, csupán a doktrínákat, és még mindig nem rendelkeztek az igazságvalósággal. Némelyek tudják, hogy becsületesnek kellene lenniük, azonban nem tudnak kitörni a hazugság és a trükközés korlátai közül. Némelyek azt állítják, hogy hajlandóak alávetni magukat Istennek, azonban amikor megmetszik őket, akkor képtelenek rá, hogy alávessék magukat. Mások oly módon beszélnek a doktrínákról, ami helyesnek hangzik, és azt a benyomást keltik, hogy rendelkeznek a valósággal, azonban valójában nem ismerik saját magukat. Mások úgy gondolják, hogy nagyon spirituálisak mert tudnak szellemi elméletekről beszélni, de nem képesek valódi önismeretre, és híján vannak a valódi alávetettségnek, akár a kötelességeikben akár az ügyek kezelésében. Vajon mi mindezen problémáknak a gyökere? Az, hogy képtelenek elfogadni az igazságot. Ha valaki, aki hisz Istenben, nem fogadja el az igazságot, vajon tényleg hisz Őbenne? Ha nem tudja elfogadni az igazságot, akkor semelyik problémáját nem fogja tudni megoldani. Csak akik elfogadják az igazságot, azok tudják gyakorolni azt és megismerni magukat. Függetlenül attól, hogy hány szót és doktrínát mondanak fel, a kulcs az, hogy gyakorolni tudják azt a doktrínát, ez a legfontosabb. A gyakorlatba ültetett igazság a valóság – ha valaki képtelen az igazság gyakorlására, akkor híján van a valóságnak. Némelyek nagyon világosan tudnak prédikálni a szavakról és doktrínákról, azonban valójában sok igazság nem teljesen egyértelmű számukra, képtelenek felismerni bizonyos dolgokat, nem látják át azokat, és nagyon korlátozott az, hogy mennyi igazságot képesek gyakorolni. Ennek eredményeként az ilyen embereknek nagyon nehezükre esik a tapasztalati bizonyságtételek írása – csupán pár szót és doktrínát tudnak leírni, közérthető megfogalmazás és gyakorlati tapasztalat nélkül. Most már van oda vezető ösvényetek, hogy miként kellene megoldani a szavak és doktrínák ismételgetésének ezt a problémáját? A szavak és doktrínák ismételgetése jelentette probléma megoldásához gyakorolnod kell az igazságot. Minél inkább gyakorlod az igazságot, minél inkább erőfeszítést fektetsz az igazságba és a gyakorlásodba, a tapasztalat és a gyakorlás annál több szavát fogod elnyerni. A tapasztalat és a gyakorlás minél több szavával rendelkezel, annál kevésbé fogod a szavakat és a doktrínákat ismételgetni. Hogyan tesz szert valaki a valóságra? Az igazság gyakorlása során az emberek tapasztalatokat szereznek és ki vannak téve néhány dolognak, romlott beállítottságokat fednek fel, mindenféle állapotokat produkálnak, aztán pedig keresik az igazságot, boncolgatják a különböző romlott állapotaikat, és megtalálják a gyakorlat alapelveit és ösvényét. Megértik és gyakorolják az igazságot. Ez a valódi élettapasztalat. Ha nem törekszel az igazságra és nem kívánod gyakorolni azt, akkor nem mész át ennek folyamatán, és e folyamat nélkül nem fogsz szert tenni az életbe való belépésre. Ha sok mindent megtapasztalsz e folyamat során, akkor világosan meg fogod érteni az igazságot, képes leszel egyértelműen felismerni a romlott beállítottságokat, és egyre világosabbá válik számodra az, hogy milyen ösvényt kell követned az igazság gyakorlásában. Ha nem mentél át a gyakorlás és a tapasztalás ezen folyamatán, és csupán szó szerint, doktrínaszerűen érted és fogod fel Isten szavait, akkor minden, amit prédikálsz, csupán doktrína lesz, mivel a szó szerinti megértésed, valamint a közvetlen tapasztalatod eltér egymástól. Hogyan keletkeznek a doktrínák? Akkor keletkeznek doktrínák, amikor valaki nem gyakorolja Isten szavait, nincs élettapasztalata, csupán megérti, elemzi és értelmezi Isten szavainak szó szerinti jelentését, sőt, ezt prédikálja. A doktrínákból válhat valóság? Ha nem gyakorlod vagy tapasztalod meg az igazságot, akkor soha nem fogod megérteni. Az igazság pusztán szó szerinti értelmezései örökre doktrínák lesznek. Ám ha gyakorlod az igazságot, akkor érzékelni és érezni fogod, hogy némileg leveted a romlottságodat, megtéve egy lépést az üdvösséged felé, és közelebb jőve Isten követelményeihez. Az ily módon keletkező tudás, gondolatok, ötletek, érzések stb. gyakorlatiasak lesznek. Hogyan tesz szert valaki a valóságra? Az igazság gyakorlásának megtapasztalása által tesz szert rá; ha az illető nem gyakorolja az igazságot, akkor soha nem fog valósággal rendelkezni. Némelyek talán azt mondják: „Nem gyakorlom ugyan az igazságot, de tudok gyakorlati prédikációkat tartani.” Lehet, hogy helyesnek hangzik az, amit prédikálsz, és akkor elég gyakorlatiasnak tűnik mások számára, azonban ezt követően még mindig nem tárul eléjük a gyakorlás ösvénye. Ez azt bizonyítja, hogy minden, amit értesz, még mindig doktrína. Ha nem ülteted át Isten szavait a gyakorlatba, és nincs gyakorlati tapasztalatod vagy tudásod az igazságról, akkor nem fogod tudni, hogyan oldd meg azt, amikor valakiben olyan állapot áll elő, amelyet azelőtt soha nem vettél fontolóra. Ha valaki ritkán gyakorolja az igazságot, akkor lehetetlen számára valóban megérteni azt. Csak az igazság gyakorlásának fokozása által tudja valóban megérteni, és csak ezt követően tudja felfogni az igazság gyakorlásának az alapelveit. Ha nincs tapasztalatod az igazsággal, akkor természetes módon csak doktrínákat fogsz tudni prédikálni. Azt fogod mondani másoknak, hogy hozzád hasonlóan tartsák be az előírásokat. Valódi élettapasztalat nélkül soha nem leszel képes az igazság valóságának a prédikálására. Az igazság gyakorlása nem ugyanaz, mint a tanulmányozás. A tanulmányozás mindig a szavakba és a frázisokba fektetett erőfeszítésről szól; csupán a puszta jegyzetelésre, memorizálásra, elemzésre és kutatásra alkalmas. Az igazság gyakorlása pont ennek ellenkezője; gyakorlati tapasztalatra kell támaszkodnod ahhoz, hogy szert tegyél az igazság megértésének eredményeire, és az alapelvek szerint kezeld a dolgokat. Bárki, aki hajlandó gyakorolni az igazságot, amint megérti azt, képes lesz levetni a romlott beállítottságait – minél több igazságot gyakorol, annál több romlott beállítottságot lesz képes levetni. Akik értik az igazságot, azonban nem gyakorolják azt, soha nem fognak kitörni a romlott beállítottságaikból. Így hát az igazság keresése, megértése és gyakorlása a romlott beállítottságok megoldásához vezető út.

2017. december 11.