Volt egyszer egy ide-oda kanyargó kis patak, amely végül egy nagy hegy lábához érkezett. A hegy elállta az apró patak útját, ezért a patak gyenge kis hangján így szólt a hegyhez: „Kérlek, engedj át! Az utamban állsz, és nem tudok továbbhaladni tőled.” „Hová igyekszel?” – kérdezte a hegy. „Az otthonomat keresem” – felelte a patak. „Hát jó, rajta, folyj csak át rajtam!” A kis patak azonban túl gyenge és túl fiatal volt, így nem tudott átfolyni egy ilyen nagy hegyen. Nem tehetett mást, mint tovább folydogált a hegy lábánál...

Heves szél söpört arra, homokot és törmeléket sodorva oda, ahol a hegy állt. A szél rásüvöltött a hegyre: „Engedj át!” „Hová igyekszel?” – kérdezte a hegy. „Át akarok menni a hegy túloldalára!” – süvített válaszul a szél. „Hát jó, ha át tudsz törni a derekamon, mehetsz!” A heves szél süvített erre, süvített arra, de bármilyen dühödten fújt, nem tudott áttörni a hegy derekán. A szél elfáradt, és megállt, hogy megpihenjen – a hegy túloldalán pedig feltámadt egy szellő az ottani emberek örömére. Így köszöntötte a hegy az embereket...

A tengerparton az óceán habja lágyan gördült neki a sziklás partnak. Hirtelen egy óriási hullám tornyosult fel, és nagy robajjal közeledett a hegy felé. „Állj el az útból!” – kiáltotta az óriási hullám. „Hová igyekszel?” – kérdezte a hegy. A hullám már nem tudott megállni. „Terjeszkedem! – bömbölte. – Ki akarom nyújtani a karjaimat!” „Hát jó, ha át tudsz csapni a csúcsom fölött, átengedlek.” A nagy hullám kissé visszahúzódott, majd újra megindult a hegy felé. De bármilyen erősen próbálkozott, nem tudott átcsapni a hegy csúcsa fölött. A hullám csak annyit tehetett, hogy lassan visszagördült a nyílt tengerre...

A kis patak évezredeken át csörgedezett szelíden a hegy lába körül. A hegy útmutatását követve a kis patak hazajutott, ahol beletorkollt egy folyóba, amely pedig a tengerbe ömlött. A hegy gondoskodását élvezve a kis patak sohasem tévedt el. A patak és a hegy erősítették egymást és egymásra támaszkodtak; támogatták egymást, egymás ellen hatottak, és együtt léteztek.

A heves szél évezredeken át süvöltött szokása szerint. Továbbra is gyakran eljött, hogy „meglátogassa” a hegyet, és rohamai nagy homokörvényeket pörgettek. Fenyegette a hegyet, de sohasem tört át a derekán. A szél és a hegy erősítették egymást, és egymásra támaszkodtak; támogatták egymást, egymás ellen hatottak, és együtt léteztek.

Az óriási hullám évezredeken át sohasem állt meg pihenni, csak nyomult előre engesztelhetetlenül, folyamatosan terjeszkedve. Időről időre bömbölve a hegynek támadt, de a hegy soha nem mozdult egy tapodtat sem. A hegy őrködött a tenger fölött, így a tengerben élő teremtmények sokasodhattak és gyarapodhattak. A hullám és a hegy erősítették egymást, és egymásra támaszkodtak; támogatták egymást, egymás ellen hatottak, és együtt léteztek.

Így ér véget a történetünk. Először is mondjátok meg nekem: miről szólt ez a történet? Kezdjük ott, hogy volt egy nagy hegy, egy kis patak, egy heves szél és egy óriási hullám. Mi történt az első szakaszban a kis patakkal és a nagy heggyel? Miért döntöttem úgy, hogy egy patakról és egy hegyről fogok beszélni? (A hegy gondoskodása révén a patak sohasem tévedt el. Egymásra támaszkodtak.) Mit mondanátok: a hegy védelmezte vagy akadályozta a kis patakot? (Védelmezte.) De nem akadályozta? A hegy és a patak vigyáztak egymásra; a hegy védelmezte a patakot, és egyúttal akadályozta is. A hegy védelmezte a patakot, amint az beletorkollt a folyóba, de akadályozta is, hogy ne folyjon arra, amerre eredetileg akart, árvizeket és katasztrófákat hozva az emberekre. Nem erről szólt ez a szakasz? Azzal, hogy védelmezte és akadályozta a patakot, a hegy megvédte az emberek otthonait. A kis patak ezután beletorkollt a folyóba a hegy lábánál, és továbbfolyt a tengerbe. Hát nem ez az a szabály, amely a patak létezését irányítja? Mi tette képessé a patakot arra, hogy belefolyjon a folyóba, majd a tengerbe? Nem a hegy? A patak a hegy védelmező és akadályozó szerepére támaszkodott. Szóval nem ez a lényeg? Látod ebben a hegyek fontosságát a víz szempontjából? Megvolt Istennek a Maga célja, amikor megteremtett minden hegyet, kicsit és nagyot egyaránt? (Igen.) Ez a rövid szakasz, amelyben semmi más nem szerepel, csak egy kis patak és egy nagy hegy, megláttatja velünk annak értékét és jelentőségét, hogy Isten megteremtette ezt a két dolgot; továbbá megmutatja nekünk az Isten fölöttük gyakorolt uralmában rejlő bölcsességet és szándékot. Nem így van?

Miről szólt a történet második szakasza? (Egy heves szélről és a nagy hegyről.) Jó dolog a szél? (Igen.) Nem feltétlenül – néha a szél túl erős, és katasztrófát okoz. Hogyan éreznéd magad, ha ki kellene állnod a heves szélbe? Az erősségétől függ. Ha egy 3-as vagy 4-es erősségű szélről van szó, az még elviselhető lenne. Legrosszabb esetben az embernek nehéz lehet nyitva tartania a szemét. De ha a szél hurrikánná erősödne, képes lennél ellenállni neki? Nem lennél képes. Ezért helytelen, ha az emberek azt mondják, hogy a szél mindig jó, vagy mindig rossz, mert ez az erősségétől függ. No és itt mi a hegy szerepe? Nem az a szerepe, hogy felfogja a szelet? Mivé mérsékeli a hegy a heves szelet? (Szellővé.) És az emberek által lakott környezetben mit tapasztal meg a legtöbb ember: szélviharokat vagy szellőket? (Szellőket.) Nem ez volt Isten egyik célja, egyik szándéka azzal, hogy hegyeket teremtett? Milyen lenne, ha az emberek olyan környezetben élnének, ahol a szél vadul sodorja a homokot, úgy, hogy nem akadályozza és nem fogja fel semmi? Lehetséges, hogy a szélben sodródó homok és kövek miatt a terület lakhatatlanná válna? A kövek talán eltalálnák az embereket, a homok elvakítaná őket. A szél leverné az embereket a lábukról, vagy felrepítené őket a levegőbe. Házak dőlnének romba, és mindenféle katasztrófa történne. Van-e mégis értéke a heves szél létezésének? Azt mondtam, hogy rossz, ezért úgy érezhetnénk, nincs értéke. De valóban így van? Akkor sincs értéke, amikor már szellővé szelídült? Mire van az embereknek a legnagyobb szükségük, amikor párás vagy fullasztó az idő? Könnyű szellőre van szükségük, hogy lágyan meglegyintse és felfrissítse őket, kitisztítsa a fejüket, megélesítse gondolkodásukat, rendbe hozza és javítsa szellemi állapotukat. Most például mindannyian egy zsúfolt, levegőtlen helyiségben ültök – mire van a legnagyobb szükségetek? (Egy könnyű szellőre.) Ha valaki olyan helyre megy, ahol a levegő zavaros és szennyezett, az lelassíthatja a gondolkodását, ronthatja a vérkeringését, és csökkentheti az elméje tisztaságát. Egy kis légmozgás és szellőztetés azonban felfrissíti a levegőt, friss levegőben pedig máris másképp érzik magukat az emberek. Bár a kis patak katasztrófát okozhatna, bár a heves szél katasztrófát okozhatna, a hegy, amíg ott áll, ezt a veszélyt az emberek javát szolgáló erővé fogja változtatni. Nem így van?

Miről szólt a történet harmadik szakasza? (A nagy hegyről és az óriási hullámról.) A nagy hegyről és az óriási hullámról. Ez a szakasz a tengerparton játszódik, a hegy lábánál. Látjuk a hegyet, az óceán habjait és egy hatalmas hullámot. Mi a hegy a hullám számára ebben az esetben? (Védelmező és korlát.) Védelmező és egyúttal korlát is. Védelmezőként nem engedi, hogy eltűnjön a tenger, hogy a benne élő teremtmények sokasodhassanak és gyarapodhassanak. Korlátként a hegy nem engedi, hogy a tenger vize túlcsorduljon és katasztrófát okozzon, kárt tegyen az emberek otthonaiban, és elpusztítsa azokat. Tehát mondhatjuk, hogy a hegy védelmező és egyúttal korlát is.

Ez a nagy hegy és a kis patak, a nagy hegy és a heves szél, a nagy hegy és az óriási hullám közötti kölcsönös kapcsolat jelentősége; ez a jelentősége annak, hogy erősítik egymást, egymás ellen hatnak és egymás mellett léteznek. Ezeket a dolgokat, amelyeket Isten teremtett, létezésükben egy szabály és egy törvény irányítja. Tehát Istennek milyen tetteit láttátok ebben a történetben? Vajon Isten mindent elhanyagol, amióta megteremtette? Azért teremtett szabályokat, és azért tervezte meg minden dolog működési módjait, hogy aztán elhanyagolja őket? Ez történt? (Nem.) Akkor mi történt? Még mindig Istennél van az irányítás. Ő irányítja a vizet, a szelet és a hullámokat. Nem engedi, hogy elszabaduljanak, sem azt, hogy kárt okozzanak, vagy elpusztítsák az otthonokat, amelyekben emberek élnek. Ezért élhetnek tovább, szaporodhatnak és gyarapodhatnak az emberek a szárazföldön. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten mindent megteremtett, már akkor megtervezte minden dolog létezésének szabályait. Amikor Isten az egyes dolgokat megalkotta, biztosította, hogy mindegyik az emberiség hasznára legyen, és átvette fölötte az irányítást, hogy ne háborgassa az emberiséget, és ne hozzon rá katasztrófát. Ha Isten irányítása nem volna, nem folynának akadálytalanul a vizek? Nem fújna akadálytalanul a szél? Vajon a víz és a szél szabályokat követ? Ha Isten nem irányítaná őket, akkor nem kormányoznák őket szabályok: a szél csak süvöltene, a vizeket pedig nem korlátozná semmi, és árvizeket okoznának. Ha a hullám a hegynél magasabbra csapott volna, létezhetne a tenger? Nem. Ha a hegy nem volna olyan magas, mint a hullám, a tenger nem létezne, a hegy pedig elveszítené értékét és jelentőségét.

Látjátok Isten bölcsességét ebben a két történetben? Isten teremtett mindent, ami létezik, és Ő az egyeduralkodója mindennek, ami létezik; Ő irányítja mindezt, és Ő látja el mindezt, és Ő minden dologban látja és megvizsgálja minden létező minden egyes szavát és cselekedetét. Így látja és vizsgálja meg Isten az emberi élet minden szegletét is. Így Isten behatóan ismeri valamennyi részletét mindannak, ami az Ő teremtésén belül létezik, minden egyes dolog funkciójától, természetétől és túlélésének szabályaitól kezdve életének jelentőségéig és létezésének értékéig, mindez teljességében ismert Isten számára. Minden dolgot Isten teremtett – szerintetek szüksége van arra, hogy tanulmányozza az ezeket irányító szabályokat? Kell-e Istennek tanulmányoznia az emberi tudást vagy tudományt, hogy többet tudjon meg róluk, és megértse őket? (Nem.) Van valaki az emberek között, aki eléggé tanult és művelt ahhoz, hogy minden dolgot úgy értsen, ahogy Isten? Ugye nincs? Van olyan csillagász vagy biológus, aki valóban érti a szabályokat, amelyek szerint minden dolog él és növekszik? Ők valóban képesek megérteni minden egyes dolog létezésének értékét? (Nem, nem képesek.) Ez azért van, mert minden dolgot Isten teremtett, és bármennyit, bármilyen mélyen tanulmányozza is az emberiség ezt a tudást, bármilyen sokáig próbálkozik is az elsajátításával, sohasem lesz képes kifürkészni minden dolog Isten általi megteremtésének misztériumát vagy célját. Nem így van? Nos, eddigi beszélgetésünk alapján úgy érzitek, hogy részleges megértést nyertetek ennek a mondatnak a valódi jelentéséről: „Isten az élet forrása minden dolog számára”? (Igen.) Tudtam, hogy amikor ezt a témát tárgyalom – hogy Isten az élet forrása minden dolog számára –, sokaknak azonnal egy másik mondat jut majd eszébe: „Isten az igazság, és Isten az Ő szavával gondoskodik rólunk” – és megrekednek a téma jelentésének ezen a szintjén. Még az is lehet, hogy egyesek úgy érzik, Isten gondoskodása az emberi életről, a mindennapi élelemről és innivalóról és minden más napi szükségletről nem tartozik bele az Ő gondoskodásába az emberről. Vajon nincsenek olyanok, akik így éreznek? Vajon nem egyértelmű mégis Isten szándéka az Ő teremtésével – hogy lehetővé tegye az emberiség számára a normális létezést és életet? Isten tartja fenn a környezetet, amelyben az emberek élnek, és Ő biztosít mindent, amire az emberiségnek szüksége van a túléléshez. Továbbá Ő irányít mindent, és Ő gyakorol szuverenitást minden dolog fölött. Mindezek teszik lehetővé az emberiség számára, hogy normálisan éljen, gyarapodjon és sokasodjon; így gondoskodik Isten az egész teremtésről és az emberiségről. Vajon nem igaz, hogy az embereknek fel kell ismerniük és meg kell érteniük ezeket a dolgokat? Néhányan talán ezt mondják: „Ez a téma túlságosan távol áll attól, amit Magáról az igaz Istenről tudunk, és nem is akarunk tudni erről, mert nemcsak kenyérrel élünk, hanem helyette Isten szavával élünk.” Helyes ez a felfogás? (Nem.) Miért helytelen? Lehet teljes megértésetek Istenről, ha csak az Isten által mondottakról van tudásotok? Ha csak Isten munkáját, ítéletét és fenyítését fogadjátok el, lehet teljes megértésetek Istenről? Ha Isten természetének csak egy csekély részét, Isten hatalmának csak egy csekély részét ismeritek, úgy gondolnátok, hogy ez elegendő Isten megértésének eléréséhez? (Nem.) Isten cselekedetei minden dolog megteremtésével kezdődtek, és ma is folytatódnak – Isten cselekedetei mindenkor, minden egyes pillanatban szemmel láthatóak. Ha valaki csak azért hisz Isten létezésében, mert Ő kiválasztott egy embercsoportot, hogy rajtuk végezze el munkáját, és megmentse őket, és úgy gondolja, hogy semmi másnak nincs köze Istenhez, sem az Ő hatalmának, az Ő státuszának, sem az Ő cselekedeteinek, akkor lehet-e úgy tekinteni, hogy az illető igaz ismerettel rendelkezik Istenről? Az ilyen úgynevezett „istenismerettel” rendelkező embereknek a megértése, amely alapján az Ő tetteit egyetlen embercsoportra korlátozzák, egyoldalú csupán. Ez vajon igaz istenismeret? Vajon az ilyesfajta ismerettel rendelkezők nem tagadják, hogy minden dolgot Isten teremtett, és az Ő szuverenitását minden fölött? Egyesek nem akarnak foglalkozni ezzel az érvvel, inkább ezt gondolják magukban: „Én nem láttam Isten szuverenitását minden dolog fölött. Ez a gondolat annyira távoli, nem is veszem a fáradságot, hogy megértsem. Isten azt csinál, amit Ő akar, és annak semmi köze hozzám. Én csak elfogadom Isten vezetését és az Ő szavát, hogy Isten megmenthessen és tökéletessé tehessen. Nekem semmi más nem számít. A szabályoknak, amelyeket Isten minden dolog megteremtésekor alkotott, és amit Ő annak érdekében tesz, hogy gondoskodjon minden dologról és az emberiségről, semmi köze hozzám.” Ez meg miféle beszéd? Mi ez, ha nem lázadó cselekedet? Van köztetek bárki ilyen felfogással? Mondanotok sem kell, úgyis tudom, hogy nagyon sokan közületek így gondolkodnak. Az ilyen könyvemberek mindent a saját „szellemi” nézőpontjukból szemlélnek. Csak a Bibliára akarják korlátozni Istent, a saját szavai révén akarják Őt a betű szerint vett írott szóból levezethető jelentésre korlátozni. Nem óhajtják jobban megismerni Istent, és nem akarják, hogy Isten a figyelmét megosztva más dolgokkal is foglalkozzon. Ez a fajta gondolkodás gyerekes és túlzottan vallásos. Ismerhetik Istent azok az emberek, akik ilyen nézeteket vallanak? Nagyon nehéz lenne megismerniük Istent. Ma két történetet mondtam el, és mind a kettő más-más aspektust emelt ki. Mivel csak nemrég kerültetek velük kapcsolatba, talán úgy érzitek, mély értelműek vagy kissé elvontak, nehéz őket felfogni és megérteni. Nehéz lehet összekötni őket Isten cselekedeteivel és Istennel Magával. Viszont Isten minden cselekedetét és mindazt, amit Ő a teremtésen belül és az emberiség körében tett, világosan és pontosan ismernie kell minden embernek, mindenkinek, aki Isten ismeretére törekszik. Ez a tudás ad majd nektek bizonyosságot Isten valóságos létezésébe vetett hitetekben. Ezenkívül pontos ismereteket ad nektek Isten bölcsességéről és hatalmáról, valamint arról, hogyan gondoskodik Ő minden dologról. Lehetővé teszi számodra, hogy világos fogalmat alkoss Isten igazi létezéséről, és meglásd, hogy az Ő létezése nem a képzelet szüleménye, nem mítosz, nem homályos, nem valami elmélet, és semmiképpen nem egyfajta szellemi vigasz, hanem valóságos létezés. Továbbá lehetővé teszi, hogy az emberek megtudják, hogy Isten mindig is gondoskodott az egész teremtésről és az emberiségről; Isten ezt a Maga módján, a saját ritmusával összhangban teszi. Így, mivel mindent Isten teremtett és látott el szabályokkal, ezért képes minden teremtmény az Ő eleve elrendelése szerint elvégezni a számára kiosztott feladatokat, ellátni felelősségeit, és betölteni a maga szerepét; az Ő eleve elrendelése szerint minden dolognak megvan a maga haszna az emberiség és az emberiség által lakott tér és környezet szolgálatában. Ha Isten nem tett volna így, és az emberiségnek nem lenne ilyen környezete, amelyben lakhat, akkor az emberiség számára lehetetlen volna Istenben hinni vagy Őt követni; mindez nem volna több, mint üres fecsegés. Nem így van?

Nézzük meg újra a nagy hegy és a kis patak történetét. Mi a hegy funkciója? A hegyen burjánzik az élet, ezért létezésének eredendő értéke van, továbbá elállja a kis patak útját, meggátolva, hogy kedve szerint folyjon, és katasztrófát hozzon az emberekre. Nem így van? A hegy a maga módján létezik, lehetővé téve a rajta élő tízezernyi élőlény – a fák, a füvek és az összes többi hegyi növény és állat – burjánzását. A kis patak folyásirányát is a hegy határozza meg – összegyűjti a patak vizét, és természetes módon elvezeti a lába körül, ahol aztán beletorkollhat a folyóba, végül pedig a tengerbe. Ezek a szabályok nem természetes módon alakultak ki, hanem kifejezetten Isten rendelte el őket a teremtés idején. Ami a nagy hegyet és a heves szelet illeti, a hegynek is szüksége van a szélre. A hegynek szüksége van a szélre, hogy cirógassa a rajta lakó élőlényeket, ugyanakkor pedig megfékezi a heves szél erejét, hogy ne fújhasson kedvére. Bizonyos szempontból ez a szabály a nagy hegy kötelességét testesíti meg. Vajon ez a hegy kötelességével kapcsolatos szabály csak úgy magától öltött formát? (Nem.) Isten alkotta meg. A nagy hegynek megvan a maga kötelessége, és a heves szélnek is megvan a maga kötelessége. Most vegyük sorra a nagy hegyet és az óriási hullámot. Magától, a hegy létezése nélkül, vajon találna magának folyásirányt a víz? (Nem.) A víz megáradna. A hegynek hegyként megvan a maga egzisztenciális értéke, a tengernek tengerként szintén megvan a maga egzisztenciális értéke; viszont olyan körülmények között, ahogy képesek normálisan egymás mellett létezni és nem zavarni egymást, egyúttal korlátozzák is egymást – a nagy hegy korlátozza a tengert, hogy ne áradjon ki, ezáltal védelmezve az emberek otthonait, és a tenger korlátozása egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy a tenger táplálja a benne lakó élőlényeket. Ez a táj vajon magától öltött formát? (Nem.) Ezt is Isten teremtette. Ebből a képből látjuk, hogy amikor Isten mindent megteremtett, előre meghatározta, hol fog állni a hegy, merre folyik majd a patak, merről kezd majd fújni és merre tart a heves szél, és milyen magasra csaphatnak a hatalmas hullámok. Mindezek Isten szándékait és célját foglalják magukban – ezek Isten tettei. Nos, látjátok, hogy Isten tettei minden dologban jelen vannak? (Igen.)

Mi a célunk azzal, hogy ezekről a dolgokról beszélünk? Hogy rávegyük az embereket a szabályok tanulmányozására, amelyek mentén Isten mindent megteremtett? Hogy serkentsük a csillagászat és földrajz iránti érdeklődést? (Nem.) Akkor mi? Az, hogy megértessük az emberekkel Isten tetteit. Isten cselekedeteiben az emberek megerősítve és igazolva láthatják, hogy Isten az élet forrása minden dolog számára. Ha ezt megérted, akkor valóban képes leszel megerősíteni Isten helyét a szívedben, és képes leszel megerősíteni, hogy Isten Isten Maga, az egyedülálló, a menny és a föld és minden dolog Teremtője. Akkor hát hasznos-e az Istenről alkotott megértésed szempontjából, ha ismered minden dolog szabályait és Isten tetteit? (Igen.) Mennyire hasznos? Először is, miután megértetted Isten tetteit, érdekelhet még téged a csillagászat és a földrajz? Doboghat még benned egy szkeptikus szíve, és kételkedhetsz még abban, hogy Isten minden dolog Teremtője? Doboghat még benned egy kutató szíve, és kételkedhetsz még abban, hogy Isten minden dolog Teremtője? (Nem.) Miután megerősítetted, hogy Isten minden dolog Teremtője, és megértetted Isten teremtésének néhány szabályát, igazán fogod hinni a szívedben, hogy minden dologról Isten gondoskodik? (Igen.) Vajon a „gondoskodásnak” itt valami különleges jelentősége van, vagy egy konkrét körülményre utal a használata? „Isten gondoskodik minden dologról” – ennek a mondatnak nagyon széles körű jelentősége és kiterjedése van. Isten nem csupán a mindennapi enni- és innivalóval látja el az embereket; Ő látja el az emberiséget mindennel, amire szüksége van, beleértve mindent, amit az emberek látnak, de még láthatatlan dolgokat is. Isten tartja fenn, irányítja és kormányozza ezt az élő környezetet, amely létfontosságú az emberiség számára. Ez azt jelenti, hogy bármilyen környezetre van az emberiségnek szüksége az egyes évszakokban, azt Isten készítette elő. Isten a levegő típusát és a hőmérsékletet is úgy irányítja, hogy megfelelőek legyenek az emberi túlélés szempontjából. Az ezekre a dolgokra vonatkozó szabályok nem csak úgy maguktól vagy véletlenszerűen alakulnak ki, hanem Isten szuverenitásának és az Ő tetteinek eredményeként. Isten Maga mindezeknek a szabályoknak a forrása és minden dolog számára az élet forrása. Függetlenül attól, hogy hiszed-e vagy sem, látod-e vagy sem, érted-e vagy sem, ez akkor is megalapozott és támadhatatlan tény.

Tudom, hogy az emberek túlnyomó többsége csak Isten azon szavaiban és munkájában hisz, amelyek benne vannak a Bibliában. Az emberek egy kis része számára Isten feltárta tetteit, és megengedte, hogy az emberek meglássák az Ő létezésének értékét. Azt is megengedte nekik, hogy nyerjenek némi megértést az Ő státuszáról, és megerősítette az Ő létezésének tényét. Sokkal több ember számára azonban az a tény, hogy Isten teremtett mindent, Ő irányít mindent és Ő gondoskodik mindenről, homályosnak vagy túl általánosnak tűnik; az ilyen emberek akár még kételkedő hozzáállást is tanúsíthatnak. E miatt a hozzáállás miatt hiszik következetesen, hogy a természeti világ törvényei spontán módon alakultak ki, hogy a természet változásai, átalakulásai, jelenségei és még a természetet irányító törvények is magából a természetből támadtak. Az emberek nem tudják felfogni szívükben, hogy Isten teremtett mindent, és Ő uralkodik minden fölött; képtelenek megérteni, hogyan irányít Isten mindent, és hogyan gondoskodik mindenről. Ennek az előfeltételezésnek a korlátai között az emberek képtelenek hinni abban, hogy Isten teremtett mindent, uralkodik minden dolog fölött, és gondját viseli mindennek; még azok is, akik hisznek, hitükben a Törvény Korára, a Kegyelem Korára és a Királyság Korára korlátozódnak: úgy hiszik, hogy Isten tettei és az emberiségről való gondoskodása kizárólag az Ő választott népének szól. Ez olyasmi, amit végtelenül utálok látni, és ami rengeteg fájdalmat okoz, mert miközben az emberiség élvezi mindazt, amit Isten nyújt neki, tagadja mindazt, amit Ő tesz és amit Ő ad neki. Az emberek csak azt hiszik, hogy a mennyet és a földet és minden dolgot a saját természetes szabályaik és a saját, természetes túlélési törvényei irányítanak, és nincs uralkodójuk, aki irányítaná őket, vagy szuverén uruk, aki gondoskodna róluk és megtartaná őket. Még ha hiszel is Istenben, talán nem hiszed, hogy mindezek az Ő tettei; ez bizony azon dolgok közé tartozik, amelyeket a leggyakrabban elhanyagol mindenki, aki hisz Istenben, mindenki, aki elfogadja Isten szavát, és mindenki, aki Istent követi. Így, mihelyt olyasmit kezdek tárgyalni, ami nem kapcsolódik a Bibliához vagy egy úgynevezett szellemi terminológiához, egyesek elunják, belefáradnak, sőt kényelmetlenül érzik magukat. Úgy érzik, hogy látszólag nincs kapcsolat az Én szavaim és a szellemi emberek, illetve szellemi dolgok között. Ez borzasztó. Ami Isten tetteinek ismeretét illeti, bár meg sem említjük a csillagászatot, és földrajzi vagy biológiai kutatásokat sem végzünk, mégis meg kell értenünk Isten szuverenitását minden dolog fölött, tudnunk kell arról, hogy Ő visel gondot mindenre, és hogy Ő minden dolog forrása. Ez egy szükséges lecke, amelyet tanulmányozni kell. Azt hiszem, megértettétek a szavaimat, ugye?

A két történet, amelyeket az előbb elmeséltem, bár tartalmuk és kifejezésmódjuk kissé szokatlan, és némiképp különleges módon mondtam el őket, az Én kísérletem volt arra, hogy lényegre törő nyelvezet és egyszerű megközelítés alkalmazásával segítsek nektek valami mélyebbet elnyerni és elfogadni. Ez volt az Én egyetlen célom. Azt akartam, hogy ezekben a kis történetekben és az általuk lefestett képekben meglássátok és higgyétek, hogy Isten szuverén hatalmat gyakorol az egész teremtés fölött. E történetek elmesélésének célja lehetővé tenni, hogy egy történet véges keretein belül meglássátok és megismerjétek Isten végtelen tetteit. Hogy mikor fogjátok ezt az eredményt teljes mértékben megvalósítani és elérni magatokban – ez a saját tapasztalataitoktól és a saját törekvésetektől függ. Ha olyasvalaki vagy, aki az igazságot keresi, és Isten ismeretére törekszik, akkor ezek a dolgok egyre erősebb emlékeztetőül szolgálnak majd számodra; mély tudatosságot, világos megértést adnak neked, amely fokozatosan közeledik majd Isten tulajdonképpeni tetteihez, olyan közelséggel, amelyben nem lesz távolság és nem lesz tévedés. Ha azonban nem vagy olyasvalaki, aki Isten ismeretére törekszik, ezek a történetek akkor sem árthatnak nektek. Csak tekintsétek őket igaz történeteknek.

Nyertetek bármilyen megértést ebből a két történetből? Először is, elkülönül ez a két történet az előző beszélgetésünktől, mely szerint Isten törődik az emberiséggel? Van köztük eredendő kapcsolat? Igaz, hogy ebben a két történetben Isten tetteit látjuk, és azt, hogy milyen alaposan átgondol mindent, amit az emberiség számára eltervez? Igaz, hogy minden, amit Isten csinál, és minden, amit Ő gondol, az emberiség létezésének kedvéért van? (Igen.) Hát nem teljesen magától értetődő, mennyi gondot fordít Isten az emberiségre, és mennyire tekintettel van rá? Az emberiségnek nem kell csinálnia semmit. Isten előkészítette a levegőt az emberek számára – annyi a dolguk, hogy lélegezzenek belőle. A zöldségek és gyümölcsök, amelyeket esznek, készen várják őket. Északtól délig, kelettől nyugatig minden térségnek megvannak a maga természeti erőforrásai. A térségenként különböző terményeket, gyümölcsöket és zöldségeket mind Isten készítette elő. A tágabb környezetben Isten minden dolgot úgy alkotott meg, hogy kölcsönösen erősítsék egymást, egymástól függjenek, egymást támogassák, egymás ellen hassanak, és egymás mellett létezzenek. Ez az Ő módszere és az Ő szabálya annak érdekében, hogy fenntartsa minden dolog túlélését és létezését; így volt képes az emberiség biztonságban és derűsen növekedni ebben az élő környezetben, nemzedékről nemzedékre sokasodni, egészen a mai napig. Vagyis Isten hoz egyensúlyt a természetes környezetbe. Ha Isten nem lenne szuverén és nem tartaná kézben az irányítást, akkor – még akkor is, ha azt Isten teremtette – a környezet fenntartása és egyensúlyban tartása mindenkinek meghaladná a képességeit. Bizonyos helyeken nincs levegő, és az emberiség ilyen helyeken nem tud életben maradni. Isten nem engedi, hogy odamenj. Ne lépj hát túl a megfelelő határokon. Ez az emberiség védelmét szolgálja – ebben misztériumok vannak. A környezet minden aspektusát, a föld hosszát és szélességét, minden teremtményt a földön – élőt és halottat egyaránt – Isten már előre elképzelt és előkészített. Miért szükséges ez a dolog? Miért fölösleges az a másik dolog? Mi a célja annak, hogy ez a dolog itt legyen, az a dolog pedig miért oda való? Isten ezeket a kérdéseket már mind átgondolta, és semmi szükség rá, hogy az emberek ezeken gondolkozzanak. Van néhány ostoba ember, aki mindig a hegyek mozgatásán töri a fejét, de ehelyett miért nem költöznek inkább a síkságra? Ha nem szereted a hegyeket, miért élsz a közelükben? Hát nem butaság ez? Mi történne, ha azt a hegyet elmozdítanád? Hurrikánok és óriási hullámok jönnének, és az emberek otthonai elpusztulnának. Hát nem lenne ez bolondság? Az emberek csak a pusztításra képesek. Még azt az egyetlen helyet sem képesek karbantartani, ahol élhetnek, de azért ők akarnak gondoskodni mindenről. Ez lehetetlen.

Isten megengedi az emberiségnek, hogy irányítson és uraljon mindent, de jól csinálja ezt az ember? Az ember elpusztít mindent, amit csak tud. Nemcsak, hogy képtelen eredeti állapotában megőrizni mindent, amit Isten alkotott a számára – épp ellenkezőleg, tönkretette Isten teremtését. Az emberiség elhordta a hegyeket, szárazföldet hódított el a tengerektől, a síkságokat pedig sivataggá változtatta, ahol nem él meg ember. Az ember mégis a sivatagban épített ipari központokat és nukleáris bázisokat, a pusztítás magjait vetve el mindenütt. Most a folyók már nem folyók, a tenger már nem tenger... Miután az emberiség felborította a természeti környezet egyensúlyát és szabályait, a katasztrófa és a halál napja már nincs messze a számára; elkerülhetetlen. Amikor eljön a katasztrófa, az emberiség megtudja majd, milyen drága minden, amit Isten készített neki, és milyen fontos az emberiség számára. Az ember számára olyan környezetben élni, ahol a szelek és az esők a maguk idejében jönnek, olyan, mint a paradicsomban élni. Az emberek nem fogják fel, hogy ez egy áldás, de abban a pillanatban, amikor elveszítik az egészet, látni fogják, milyen ritka és drága kincs. És ha egyszer odaveszett, hogyan lehetne visszaszerezni? Mit tehetnének az emberek, ha Isten nem lenne hajlandó újra megteremteni? Ti tehetnétek bármit? Valójában igen, valamit megtehettek. Nagyon egyszerű – amikor elmondom, mi az, rögtön tudni fogjátok, hogy megvalósítható. Hogy került az ember a jelenlegi létállapotába? A mohósága és pusztítása miatt? Ha az ember véget vet ennek a pusztításnak, nem fog az élő környezete fokozatosan rendbe jönni? Ha Isten nem tesz semmit, ha Isten többé semmit nem kíván tenni az emberiségért – vagyis, ha ebbe az ügybe nem avatkozik bele –, akkor az emberiség részéről a legjobb megoldás az lenne, hogy teljesen leáll a pusztítással, és lehetővé teszi, hogy az élő környezete visszatérjen természetes állapotába. Véget vetni mindennek a pusztításnak annyit jelent, mint véget vetni az Isten által teremtett dolgok fosztogatásának és rombolásának. Ha ez megvalósulna, az lehetővé tenné, hogy az ember által lakott környezet fokozatosan meggyógyuljon, ha pedig nem, az azt eredményezné, hogy a környezet még ellenségesebbé válna az élet számára, amelynek pusztulása egyre inkább felgyorsulna. Egyszerű a megoldásom? Egyszerű és megvalósítható, nem igaz? Egyszerűnek egyszerű, néhány ember számára pedig meg is valósítható – de megvalósítható-e a földön élő emberek túlnyomó többsége számára? (Nem.) Legalább számotokra megvalósítható? (Igen.) Mi késztet benneteket arra, hogy „igent” mondjatok? Mondhatjuk, hogy azon alapul, hogy értitek Isten tetteit? Mondhatjuk, hogy ennek feltétele az Isten szuverenitásának és tervének való engedelmesség? (Igen.) Van egy mód arra, hogy változtassunk a dolgokon, de most nem ezzel a témával foglalkozunk. Isten felelős minden egyes emberi életért, méghozzá az idők végezetéig. Isten gondoskodik rólad, és még akkor is, ha ebben a Sátán által elpusztított környezetben megbetegedtél, beszennyeződtél vagy meggyaláztak, nem számít – Isten gondoskodni fog rólad, és megengedi, hogy tovább élj. Hinnetek kell ebben. Isten nem fogja csak úgy megengedni, hogy egy emberi lény meghaljon.

Most már megéreztetek valamit abból, miért olyan fontos felismernetek, hogy „Isten az élet forrása minden dolog számára”? (Igen, megéreztünk.) Milyen érzések vannak bennetek? Mondjátok el Nekem! (A múltban sohasem gondoltunk arra, hogy a hegyeket, tengereket és tavakat kapcsolatba hozzuk Isten cselekedeteivel. Csak miután ma meghallgattuk, amit Isten közölt, akkor értettük meg, hogy ezekben a dolgokban ott vannak Isten tettei és bölcsessége; látjuk, hogy Isten sorssal és az Ő jóakaratával itatott át minden egyes dolgot már akkor, amikor megkezdte minden dolog megteremtését. Minden dolog kölcsönösen erősíti egymást és egymástól függ, és ennek végső haszonélvezője az emberiség. Amit ma hallottunk, nagyon frissnek és újszerűnek érződik – éreztük, milyen valóságosak Isten cselekedetei. A való világban, mindennapi életünkben és minden dologgal való találkozásaink során látjuk, hogy ez így van.) Valóban láttátok, nem igaz? Isten nem egy erős alap nélkül gondoskodik az emberiségről; az Ő gondviselése nem merül ki néhány rövid szóban. Isten olyan sokat tett, és még amit nem látsz, az is mind a te javadat szolgálja. Az ember ebben a környezetben él, mindazon dolgok között, amiket Isten az ő számára teremtett, ahol az emberek és minden dolog egymástól függenek. Például a növények olyan gázokat lélegeznek ki, amelyek tisztítják a levegőt, az emberek pedig a megtisztított levegőt lélegzik be, és az hasznos számukra; bizonyos növények azonban mérgezőek az emberre, míg más növények a mérgező növények ellen hatnak. Ez Isten teremtésének egyik csodája! De hagyjuk egyelőre ezt a témát; mai beszélgetésünk elsősorban arról szólt, hogyan létezik egymás mellett az ember és a teremtés többi része, amely nélkül az ember nem élhet. Miben áll annak a fontossága, hogy Isten teremtett minden dolgot? Az ember nem élhet a többi rész nélkül, éppúgy, ahogy levegőre is szüksége van az élethez – ha légüres térbe kerülnél, hamarosan meghalnál. Ez egy nagyon egyszerű alapelv, amely megmutatja, hogy az ember nem létezhet a teremtés többi részétől elkülönülve. Tehát milyen hozzáállással forduljon az ember minden dolog felé? Olyannal, amely megbecsüli őket, védelmezi őket, hatékonyan hasznosítja őket, nem pusztítja el őket, nem pazarolja őket, és nem alakítja át őket, ha épp kedve szottyan, mert minden dolog Istentől való, minden dolog az Ő gondoskodása az emberiségről, és az emberiségnek mindezzel lelkiismeretesen kell bánnia.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VII.)