Minden embernek meg kell értenie a földi munkám céljait, vagyis azt, amit végeredményben elérni kívánok, és hogy milyen szintre kell eljutnom ebben a munkában, mielőtt az elkészülhet. Ha azok után, hogy mindmáig Velem jártak, az emberek mégsem értik, miről szól a munkám, akkor talán nem feleslegesen jártak együtt Velem? Ha az emberek Engem követnek, ismerniük kellene akaratomat. Több ezer éve munkálkodom a földön, és mindmáig folyamatosan így végzem munkámat. Bár a munkám számos tervet magában foglal, célja változatlan marad; bár telve vagyok ítélettel és fenyítéssel az ember iránt, például, amit teszek, az még mindig a megmentése érdekében történik, illetve azért, hogy az evangéliumom jobban terjedjen, és jobban kiterjesszem munkámat az összes pogány nép között, miután az ember teljessé lett. Tehát ma, olyan időben, amikor sok ember régóta mélyre süllyedt a csüggedésbe, Én továbbra is folytatom munkámat, folytatom a munkát, amelyet azért kell végeznem, hogy megítéljem és fenyítsem az embert. Annak ellenére, hogy az embernek elege van abból, amit mondok, és nem kíván az Én munkámmal foglalkozni, Én továbbra is teljesítem kötelességemet, mert munkám célja változatlan marad, és az Én eredeti tervem nem borul fel. Az Én ítélkezésem szerepe az, hogy képessé tegye az embert, hogy jobban engedelmeskedjen Nekem, a fenyítésem szerepe pedig, hogy az ember hatékonyabban változhasson. Bár amit teszek, az Én vezetésem kedvéért történik, sosem tettem olyasmit, ami ne vált volna az ember előnyére, hiszen Izráelen túl is minden népet olyan engedelmessé kívánok tenni, mint az izráeliták, valódi emberi lényekké kívánom tenni őket, hogy az Izráelen kívüli földeken is megvethessem lábamat. Ez az Én vezetésem; ez az a munka, amelyet a pogány népek között viszek végbe. Sok ember még ma sem érti az Én vezetésemet, mert nem érdeklődnek az efféle dolgok iránt, és csak saját jövőjükkel és céljaikkal törődnek. Nem számít, mit mondok, közömbösek maradnak a munkámmal szemben, és inkább kizárólag saját jövőbeli céljaikra összpontosítanak. Ha a dolgok így mennek tovább, hogyan terjedhet az Én munkám? Hogyan terjedhet az Én evangéliumom szerte a világon? Tudjátok meg, hogy amikor az Én munkám terjed, szétszórlak titeket és lesújtok rátok, ahogyan Jahve lesújtott Izráel minden törzsére. Mindez azért történik, hogy az Én evangéliumom elterjedhessen szerte a földön, hogy a munkám eljuthasson a pogány népekhez, hogy az Én nevemet felnőttek és gyermekek egyaránt dicsőíthessék, és szent nevem minden törzs és nemzet fiai szájában felmagasztaltasson. Azért van ez így, hogy ebben a végső korszakban, a nevemet a pogány népek között dicsőíthessék, hogy tetteimet a pogányok láthassák, és a tetteim okán Mindenhatónak hívjanak majd, és hogy szavaim hamarosan beteljesedjenek. Mindenkivel tudatni fogom, hogy Én nem csupán az izráeliták Istene vagyok, hanem minden pogány nép Istene is, még azoké is, akiket megátkoztam. Mindenkinek megmutatom, hogy az egész teremtés Istene vagyok. Ez az Én legnagyobb munkám, az utolsó napokra vonatkozó munkatervem célja, és az egyetlen munka, amelynek be kell teljesülnie az utolsó napokban.

A munka, amelyet sok ezer éve irányítok, csak az utolsó napokban tárul fel teljességében az ember előtt. Csak mostanra nyilvánítottam ki vezetésem teljes misztériumát az embernek, és az ember most ismerte meg a munkám célját; sőt, minden rejtélyemet megértette. Már mindent elmondtam az embernek arról a rendeltetésről, ami miatt aggódik. Már minden titkomat felfedtem az ember előtt; titkokat, amelyek több mint 5900 éven át rejtve voltak. Ki Jahve? Ki a Messiás? Ki Jézus? Tudnotok kellene mindezt. Az Én munkám e nevek körül forog. Megértettétek ezt? Hogyan kellene az Én szent nevemet hirdetni? Hogyan kellene az Én nevemet terjeszteni azoknak a népeknek, akik bármelyik nevemen szólítva Engem, Hozzám fordultak? A munkám terjed, és kiterjesztem majd annak teljességét bármely és valamennyi nép között. Mivel a munkám bennetek valósul meg, lesújtok majd rátok, épp úgy, ahogyan Jahve lesújtott Dávid házának pásztoraira Izráelben, hogy minden nép között szétszórjalak titeket. Ugyanis az utolsó napokban darabokra zúzok minden nemzetet, és népüket újra szétosztom. Amikor ismét visszatérek, addigra a nemzetek már az Én égő lángjaim által megszabott határok szerint lesznek elosztva. Akkor majd újra kinyilvánítom Magam az emberek előtt, mint a perzselő nap, nyíltan megmutatva nekik Magamat a Szent képében, akit sosem láttak még, a népek sokasága között járva, mint ahogyan Én, Jahve jártam egykor a zsidó törzsek között. Attól kezdve Én fogom vezetni az embereket földi életükben. Ott biztosan meglátják majd dicsőségemet, és biztosan meglátják a felhőoszlopot is a levegőben, hogy életükben vezesse őket, mert Én megjelenek majd a szent helyeken. Az emberek látni fogják az Én igazságosságom napját, ahogyan dicsőséges megnyilvánulásomat is. Ez fog történni, amikor az egész földön Én uralkodom majd és dicsőségre vezetem sok fiamat. A földön mindenütt, az emberek meghajolnak, hajlékom pedig szilárdan magasodik majd az emberek között, a ma végzett munkám szikláján. Az emberek szolgálni is fognak Engem a templomban. A szennyes és undorító dolgokkal borított oltárt darabokra zúzom és újraépítem. Újszülött bárányok és borjak tornyosulnak majd a szent oltáron. Lerombolom a ma templomát, és újat építek. A most álló templom, teli utálatos emberekkel, leomlik majd, azt pedig, amelyet építeni fogok, Hozzám hű szolgák töltik majd meg, akik ismét felállnak majd, és Engem szolgálnak az Én templomom dicsőségéért. Biztosan meglátjátok a napot, amelyen nagy dicsőséget szerzek, és bizonyosan meglátjátok azt a napot is, amikor lerombolom a templomot és újat építek. Hasonlóképp azt a napot is biztosan meglátjátok, amelyen hajlékom az emberek világába érkezik. Amint a templomot lerombolom, úgy hozom el hajlékomat az emberek világába, épp amint ők megpillantják alászállásomat. Miután az összes népet eltiprom, ismét összegyűjtöm őket, s attól fogva építem a templomomat és felállítom oltáromat, hogy mindannyian áldozatot ajánlhassanak fel Nekem, szolgálhassanak Engem az Én templomomban, és hűségesen az Én munkámnak szentelhessék magukat a pogány népek körében. Ők lesznek a mai kor izráelitái, papi köntösben és koronával ékeskedve, az Én, azaz Jahve dicsőségével közöttük, miközben fenségem felettük lebeg és velük lakozik. A pogány népek között végzett munkám is ugyanígy valósul majd meg. Amilyen volt a munkám Izráelben, olyan lesz a pogány népek között is, hiszen kiszélesítem munkámat Izráelben és kiterjesztem azt a pogány népekre.

Most van az idő, amikor Lelkem hatalmas munkát végez, és az idő, amikor megkezdem munkámat a pogány népek között. Mi több, most van az idő, amikor az összes teremtményt osztályozom, mindegyiket a megfelelő csoportba helyezve, hogy munkám gyorsabban és hatékonyabban haladhasson előre. És így, amit tőled kérek, még mindig az, hogy teljes lényedet ajánld fel az Én összes munkámnak, továbbá, hogy világosan felismerd és megbizonyosodj mindarról a munkáról, amit benned végeztem, és minden erődet tedd az Én munkámba, hogy az még eredményesebb lehessen. Ez az, amit meg kell értened. Hagyj fel a magatok közti harccal, azzal, hogy visszautat vagy testi kényelmet keress, ami késleltetné a munkámat, ahogyan a te csodás jövődet is. Nemhogy nem óv meg, de ha így teszel, pusztulást hoz rád. Botorság lenne részedről, nemde? Az, amit ma mohón élvezel, pontosan az a dolog, ami tönkreteszi a jövődet, miközben a ma elszenvedett fájdalom épp az, ami megvédelmez téged. Világosan látnod kell ezeket a dolgokat, hogy ne ess olyan kísértések áldozatául, amelyekből csak nehezen szabadíthatod ki magad, és hogy elkerüld, hogy a sűrű ködben tévelyegj, nem találva a napot. Amikor a sűrű köd felszáll, a nagy nap ítélete közepette találod magad. Addigra az Én napom közeledőben lesz az emberiséghez. Hogyan menekülsz meg az ítéletemtől? Hogyan leszel képes elviselni a nap égető forróságát? Amikor Én az embernek adományozom a bőségemet, az nem öleli a keblére, hanem félresöpri oda, ahol senki sem veszi majd észre. Amikor az Én napom leszáll az emberre, ő nem lesz többé képes felfedezni a bőségemet, vagy rátalálni az igazság keserű szavaira, amelyeket rég mondtam neki. Jajgatni és sírni fog, mert elvesztette a fény ragyogását, és sötétségbe süllyedt. Amit ma láttok, az csupán a szám éles kardja. Még nem láttátok a pálcát a kezemben, sem a lángot, amellyel embert égetek, és ezért vagytok még mindig gőgösek és gátlástalanok a jelenlétemben. Ezért harcoltok továbbra is Velem az Én otthonomban, emberi nyelvetekkel vitatva azt, amit a számmal szóltam. Az ember nem retteg Tőlem, és bár folyamatosan ellenségeskedésbe kerül Velem még ma is, továbbra sincs benne semmi félelem. A hamis lelkűek nyelve és fogazata van a szátokban. Szavaitok és tetteitek olyanok, mint a kígyóé, amely bűnre csábította Évát. Szemet szemért és fogat fogért követeltek egymástól, és a jelenlétemben küzdötök, hogy pozíciót, hírnevet és nyereséget szerezzetek magatoknak, csakhogy nem tudjátok, hogy titokban figyelem szavaitokat és tetteiteket. Mielőtt egyáltalán jelenlétembe kerülnétek, Én már kikutattam szívetek legmélyét. Az ember mindig el akar szökni markom szorításából, és ki akar térni figyelő szemeim elől, Én azonban sosem kerültem ki a szavait vagy tetteit. Sőt, ehelyett szándékosan engedem, hogy azok a szavak és tettek a szemem elé kerüljenek, hogy megbüntethessem az ember igazságtalanságát, és ítélkezhessem lázadása felett. Így az ember titkolt szavai és tettei mindig az Én ítélőszékem előtt maradnak, és ítéletem sosem hagyta el az embert, ugyanis lázadása túl sok. Az Én munkám, hogy elégessem és megtisztítsam az ember minden szavát és cselekedetét, amelyeket az Én Lelkem jelenlétében mondott és tett. Így^[a], amikor elhagyom a földet, az emberek továbbra is hűségesek maradnak Hozzám, és úgy fognak tovább szolgálni Engem, ahogyan szent szolgáim teszik a munkámban, lehetővé téve, hogy földi munkám mindaddig folytatódjon, amíg be nem teljesedik.

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza az „Így” szót.