A munkának ebben a két-három évében mindazt, amit az ítélet rajtatok végzett munkájában meg kellett valósítani, alapvetően sikerült megvalósítani. A legtöbb ember elengedte jövőbeli kilátásainak és sorsának egy részét. Amikor azonban az kerül szóba, hogy Móáb leszármazottai vagytok, sokan közületek hallani sem bírják ezt – az arcvonásaitok eltorzulnak, a szátok megrándul, szemeitek pedig kimerednek. Egyszerűen képtelenek vagytok elhinni, hogy Móáb leszármazottai vagytok. Móábot megátkozása után száműzték erre a földre. Utódai mindmáig fenntartották vérvonalát, és ti mind az ő leszármazottai vagytok. Én nem tehetek semmit ez ügyben – ki mondta neked, hogy Móáb házában szüless meg? Szánlak téged, és nem kívánok neked ilyesmit, de ezen a tényen senki nem változtathat. Móáb leszármazottja vagy, így hát nem mondhatom, hogy Dávid leszármazottja vagy. Bárkinek a leszármazottja vagy is, teremtett lény vagy, bár alacsony helyzetű lény, alantas születésű teremtmény. Minden teremtett lénynek meg kell tapasztalnia Isten minden munkáját; ők mind az Ő hódításának tárgyai, és mindegyiküknek látniuk kell az Ő igazságos természetét, és meg kell tapasztalniuk az Ő bölcsességét és mindenhatóságát. Ma Móáb leszármazottja vagy, és el kell fogadnod ezt az ítéletet és fenyítést; ha nem lennél Móáb leszármazottja, nem kellene akkor is elfogadnod ezt az ítéletet és fenyítést? Ismerd fel ezt! Igazság szerint a mai munka Móáb leszármazottain a legértékesebb és a legjelentőségteljesebb. Mivel a munka rajtatok megy végbe, óriási a jelentősége. Ha a munka Hám leszármazottain menne végbe, nem volna jelentős, mert Móábbal ellentétben ők nem alacsony származásúak. Nóé második fiának, Hámnak az utódai csak átkozottak – de nem paráznaságból fogantak. Pusztán azért alacsony helyzetűek, mert Nóé megátkozta őket, hogy szolgák szolgái legyenek. Alantas a helyzetük, de eredeti értékük nem volt alacsony. Ami Móábot illeti, az emberek tudják, hogy eredeti helyzete azért volt alacsony, mert paráznaságból született. Bár Lót helyzete igen magas volt, Móáb Lóttól és annak lányától származott. Lótot igaznak nevezték, Móáb azonban mégis átkozott volt. Móáb alacsony értékű és alantas helyzetű volt, és még ha nem lenne átkozott, akkor is a mocsokból való volna, és ebben különbözött Hámtól. Nem ismerte el Jahvét, hanem ehelyett ellenállt Jahvénak és lázadt Ellene – ezért a legsötétebb helyre hullott alá. Most Móáb leszármazottain munkálkodni annyit tesz, mint megmenteni azokat, akik a legnagyobb sötétségbe zuhantak. Bár átkozottak voltak, Isten hajlandó dicsőséget nyerni tőlük, mert ők eleinte mind olyan emberek voltak, akiknek a szívében Isten nem volt jelen; csak az az igazi hódítás, ha elérjük, hogy azok, akik a szívükben nélkülözik Istent, engedelmeskedjenek Neki és szeressék Őt, és az ilyen munka gyümölcse a legértékesebb és a legmeggyőzőbb. Csak ez a dicsőség elnyerése – ez az a dicsőség, amelyet Isten az utolsó napokban el akar nyerni. Bár ezek az emberek alantas helyzetűek, az, hogy most ilyen nagyszerű üdvösséget nyerhetnek el, valóban Isten általi felmagasztalás. Ez a munka rendkívül jelentőségteljes, és Ő az ítélet által nyeri meg ezeket az embereket. Nem az a szándéka, hogy megbüntesse ezeket az embereket, hanem hogy megmentse őket. Ha az utolsó napokban Ő még mindig a hódítás munkáját végezné Izráelben, az értéktelen volna; még ha gyümölcsöt hozna, akkor sem lenne értéke vagy nagy jelentősége, és Ő nem lenne képes minden dicsőséget elnyerni. Ő rajtatok munkálkodik, azokon, akik a legsötétebb helyre zuhantak, akik a legelmaradottabbak. Ezek az emberek nem ismerik el, hogy van Isten, és soha nem tudtak Isten létezéséről. Ezeket a teremtményeket annyira megrontotta a Sátán, hogy elfelejtették Istent. Elvakította őket a Sátán, és egyáltalán nem tudnak arról, hogy van Isten a mennyben. A szívetekben mind bálványokat és a Sátánt imádjátok – hát nem ti vagytok a legalantasabb, legelmaradottabb emberek? Ti vagytok a testben élők legalja, minden személyes szabadság nélkül, és nehézségeket is elszenvedtek. Továbbá ti vagytok az ennek a társadalomnak a legalacsonyabb szintjén lévő emberek, és még a hit szabadságával sem rendelkeztek. Ebben áll a rajtatok végzett munka jelentősége. A ma rajtatok, Móáb leszármazottain való munkálkodás célja nem az, hogy megalázzon benneteket, hanem hogy feltárja a munka jelentőségét. Számotokra ez nagy felmagasztalás. Ha valakiben van józan ész és belátás, az így szól: „Móáb leszármazottja vagyok, valóban méltatlan arra, hogy ma ilyen nagy felmagasztalásban részesüljek Istentől, vagy ilyen nagyszerű áldásokban. Mindabban, amit mondok és teszek, valamint státuszom és értékem szerint egyáltalán nem vagyok méltó Isten ilyen nagyszerű áldásaira. Az izráelitákban nagy szeretet van Isten iránt, és a kegyelmet, amelyet élveznek, Ő ajándékozza nekik, státuszuk azonban sokkal magasabb, mint a miénk. Ábrahám nagyon odaadó volt Jahve iránt, Péter pedig Jézus iránt – az ő odaadásuk százszor nagyobb volt, mint a miénk. Cselekedeteink alapján teljesen méltatlanok vagyunk arra, hogy Isten kegyelmét élvezzük.” Ezeknek a kínai embereknek a szolgálata egyszerűen nem hozható Isten elé. Teljes káosz az egész; az, hogy most olyan sokat élvezhettek Isten kegyelméből, teljes mértékben Istentől jövő felmagasztalás! Mikor kerestétek Isten munkáját? Mikor áldoztátok fel az életeteket Istenért? Mikor adtátok fel készségesen a családotokat, szüleiteket, gyermekeiteket? Egyikőtök sem fizetett nagy árat! Ha a Szentlélek nem hozott volna elő benneteket, hányan lettetek volna képesek mindent feláldozni? Csak erő és kényszer hatására követtetek mindmáig. Hol az odaadásotok? Hol az engedelmességetek? A cselekedeteitek alapján már rég el kellett volna pusztítani titeket – nyom nélkül eltakarítani mindannyiótokat. Mi jogosít fel benneteket arra, hogy ilyen nagyszerű áldásokat élvezzetek? Ti a legkevésbé sem vagytok méltók! Közületek ki taposta ki a saját ösvényét? Közületek ki találta meg maga az igaz utat? Mind lusta, falánk, kényelemszerető nyomorultak vagytok! Azt hiszitek, nagyszerűek vagytok? Mi dicsekednivalótok van? Még azt leszámítva is, hogy Móáb leszármazottai vagytok, talán a természetetek vagy születési helyetek a legmagasabb kategóriából való? Még azt leszámítva is, hogy az ő leszármazottai vagytok, nem vagytok-e mind testestül-lelkestül Móáb leszármazottai? Meg lehet változtatni a tények igazságát? Talán a természetetek leleplezése most nem képviseli hitelesen a tények igazságát? Nézzétek a szolgalelkűségeteket, az életeteket és a jellemeteket – nem tudjátok, hogy az emberiség legalja vagytok? Mi dicsekednivalótok van? Nézzétek a társadalomban betöltött helyeteket. Nem a legalacsonyabb szintjén vagytok? Szerintetek nem helyesen szóltam? Ábrahám felajánlotta Izsákot – ti mit ajánlottatok fel? Jób mindent felajánlott – ti mit ajánlottatok fel? Oly sok ember adta az életét, hajtotta bárd alá a fejét, ontotta a vérét azért, hogy az igaz utat keresse. Ti megfizettétek ezt az árat? Ehhez képest ti egyáltalán nem vagytok jogosultak arra, hogy ilyen nagy kegyelmet élvezzetek. Igazságtalan veletek szemben, ha ma azt mondja valaki, hogy Móáb leszármazottai vagytok? Ne tartsátok túl nagyra magatokat. Semmid nincs, amivel dicsekedhetnél. Ez a nagyszerű üdvösség, ez a nagy kegyelem ingyen adatik nektek. Semmit nem áldoztatok fel, mégis ingyen élvezitek a kegyelmet. Nem szégyellitek magatokat? Ez az igaz út olyasmi, amit magatok kutattatok fel és találtatok meg? Nem a Szentlélek késztetett benneteket arra, hogy fogadjátok el? Soha nem volt kereső szívetek, még kevésbé az igazságot kereső és arra vágyakozó szívetek. Ti csak hátradőlve élveztétek mindezt; úgy nyertétek el ezt az igazságot, hogy a kisujjatokat sem mozdítottátok érte. Mi jogotok van panaszkodni? Azt hiszed, a te értéked a legnagyobb? Azokhoz képest, akik az életüket áldozták és a vérüket ontották, mi okotok lehet panaszra? Ha most elpusztítanálak benneteket, az volna a helyes és természetes! Nincs más választásotok, mint engedelmeskedni és követni. Egyszerűen nem vagytok méltók! A legtöbben közületek elhívattak, de ha a környezetetek nem ösztökélt volna, vagy ha nem kaptatok volna elhívást, egyáltalán nem lettetek volna hajlandók előlépni. Ki hajlandó ilyen önmegtagadást magára venni? Ki hajlandó lemondani a test örömeiről? Ti mind olyan emberek vagytok, akik mohón élvezik a kényelmet, és fényűző életre törekednek! Oly nagyszerű áldásokat nyertetek – mi mást mondhattok még? Milyen panaszaitok vannak? Megkaptátok a lehetőséget, hogy a menny legnagyobb áldásait és legnagyobb kegyelmét élvezzétek, és ma olyan munka tárul fel előttetek, amelyre korábban még soha nem került sor a földön. Hát nem áldás ez? Ma azért kapjátok ezt a fenyítést, mert ellenálltatok Istennek, és lázadtatok Ellene. E fenyítés miatt láttátok meg Isten irgalmát és szeretetét, sőt, mi több, az Ő igazságát és szentségét is megláttátok. E fenyítés miatt és az emberiség mocskossága miatt megláttátok Isten nagy erejét, valamint megláttátok az Ő szentségét és nagyságát. Hát nem ez a legritkább igazság? Hát nem értelmes élet ez? Az Isten által végzett munka jelentőségteljes! Minél alantasabb tehát a helyzetetek, annál inkább bizonyítja, hogy Isten emel fel benneteket, és annál inkább bizonyítja az Ő rajtatok végzett mai munkájának nagy értékét. Egyszerűen felbecsülhetetlen értékű kincs, amely sehol másutt nem szerezhető meg! Időtlen idők óta senki nem élvezett még ilyen nagyszerű üdvösséget. Az a tény, hogy helyzetetek alacsony, mutatja, milyen nagyszerű Isten üdvössége, és hogy Isten hűséges az emberiséghez – Ő megment, nem pusztít el.

A kínai nép soha nem hitt Istenben; soha nem szolgálta Jahvét, és soha nem szolgálta Jézust. Csak hajbókolnak, tömjént és szent papírt égetnek, és Buddhát imádják. Csak bálványokat imádnak – rendkívül lázadók mind. Így minél alantasabb az emberek helyzete, annál jobban mutatja, hogy Isten még inkább dicsőséget nyer belőletek. Egyesek a saját szemszögükből ezt mondhatják: „Istenem, mi ez a munka, amit végzel? Egy ilyen magasztos Isten, egy ilyen szent Isten, mint Te, eljön egy mocskos földre? Ennyire kevésre tartod Magadat? Mi olyan mocskosak vagyunk, de Te hajlandó vagy velünk lenni? Hajlandó vagy köztünk élni? Mi olyan alantas helyzetűek vagyunk, de Te hajlandó vagy teljessé tenni bennünket? És minket használnál modellként és mintaként?” Én azt mondom: te nem érted az Én akaratomat. Te nem érted a munkát, amelyet el akarok végezni, sem az Én természetemet. A munka jelentősége, amelyet elvégezni készülök, meghaladja a képességeidet, és elérhetetlen számodra. Alkalmazkodhat az Én munkám a te emberi elképzeléseidhez? Az emberi elképzelések szerint Nekem egy szép országban kellene megszületnem, hogy megmutassam magas státuszomat, nagy értékemet, megbecsültségemet, szentségemet és nagyságomat. Ha olyan helyen születtem volna, amely elismer Engem, előkelő családban, és ha magas pozícióm és státuszom lenne, nagyon jól bánnának velem. Az nem volna hasznos az Én munkám szempontjából, és vajon akkor is feltárulhatna-e ez a nagyszerű üdvösség? Mindazok, akik látnak Engem, engedelmeskednének Nekem, és mocsok nem szennyezné őket. Ilyen helyen kellett volna születnem. Ezt hiszitek ti. De gondoljatok csak bele: Isten az élvezet vagy a munka kedvéért jött a földre? Ha egy ilyen könnyű, kényelmes helyen munkálkodnék, elnyerhetném teljes dicsőségemet? Képes lennék egész teremtésemet meghódítani? Amikor Isten a földre jött, nem a világból való volt, és nem azért lett testté, hogy élvezze a világot. Ő pontosan azon a helyen született, ahol munkálkodása feltárja majd az Ő természetét és a leginkább jelentőségteljes lesz. Akár szent, akár mocskos az a föld, és bárhol is munkálkodik Ő, Ő szent. A világon mindent Ő teremtett, bár az egészet megrontotta a Sátán. De továbbra is minden dolog Őhozzá tartozik; mind az Ő kezében van. Egy mocskos földre jön el és ott munkálkodik, hogy feltárja szentségét; csakis munkája érdekében teszi ezt, vagyis nagy megaláztatást tűr el, hogy ezt a munkát elvégezze, hogy megmentse ennek a mocskos földnek a népét. Ez azért történik, hogy bizonyságot tegyen az egész emberiség érdekében. Az ilyen munka Isten igazságát mutatja meg az embereknek, és jobban ki tudja nyilvánítani Isten fensőbbségét. Az Ő nagysága és egyenessége nyilvánul meg egy alacsonyrendű embercsoport üdvözítésében, akiket mások megvetnek. Az, hogy egy mocskos földön születik meg, egyáltalán nem bizonyítja, hogy Ő alacsonyrendű; egyszerűen csak lehetővé teszi az egész teremtés számára, hogy meglássa az Ő nagyságát és az emberiség iránti igaz szeretetét. Minél inkább így tesz Ő, ez annál inkább feltárja az Ő tiszta szeretetét, makulátlan szeretetét az ember iránt. Isten szent és igaz. Bár egy mocskos földön született, és bár azokkal az emberekkel él együtt, akik mocskossággal vannak tele, ahogy Jézus is bűnösökkel élt a Kegyelem Korában, talán nem igaz, hogy munkájának minden apró részlete az egész emberiség túlélése érdekében valósul meg? Nem azért van mindez, hogy az emberiség nagyszerű üdvösséget nyerhessen? Kétezer évvel ezelőtt Ő jó néhány évig bűnösökkel élt együtt. Ez a megváltás érdekében történt. Ma egy mocskos, alacsonyrendű embercsoporttal él együtt. Ez az üdvösség érdekében történik. Talán nem értetek, emberekért van az Ő minden munkája? Miért élt és szenvedett volna bűnösökkel együtt oly sok éven át, miután egy jászolban megszületett, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? És miért térne vissza a testbe másodszor is, miért születne meg ezen a földön, ahol démonok gyülekeznek, és miért élne együtt ezekkel az emberekkel, akiket mélyen megrontott a Sátán, ha nem azért, hogy megmentse az emberiséget? Hát nem hűséges Isten? Az Ő munkájának melyik része nem az emberiségért történt? Melyik része nem a ti sorsotokért történt? Isten szent – ez megváltoztathatatlan! Őt nem szennyezi be a mocsok, bár egy mocskos földre jött; mindez csak azt jelentheti, hogy Isten szeretete az emberiség iránt rendkívül önzetlen, a szenvedés és megaláztatás pedig, amelyet Ő eltűr, rendkívül nagy! Nem tudjátok, milyen nagy megaláztatást szenved el Ő mindannyiótokért és a ti sorsotokért? Ahelyett, hogy nagy embereket vagy gazdag és befolyásos családok fiait mentené meg, Ő kifejezetten az alacsonyrendűeket és lenézetteket menti meg. Hát nem az Ő szentsége mindez? Hát nem az Ő igazságossága mindez? Az egész emberiség túlélése érdekében Ő inkább azt választotta, hogy egy mocskos földön születik meg, és elszenved minden megaláztatást. Isten nagyon is valóságos – Ő nem végez hamis munkát. Nem ilyen gyakorlatias módon végzi munkája minden egyes szakaszát? Bár az emberek egyre csak rágalmazzák Őt, és azt mondják, bűnösökkel ül egy asztalnál, bár az emberek egyre csak gúnyolják Őt, és azt mondják, a mocsok fiaival, a legalacsonyabb rendű emberekkel él együtt, Ő akkor is önzetlenül ad Magából, és az emberiség mégis így elutasítja Őt. Hát nem nagyobb szenvedést tűr el Ő, mint ti? Nem nagyobb az Általa végzett munka, mint az ár, amelyet ti fizettetek? Ti a mocsok földjén születtetek, mégis elnyertétek Isten szentségét. Olyan földön születtetek, ahol démonok gyülekeznek, mégis nagyszerű védelemben részesültetek. Milyen választásotok van? Milyen panaszaitok vannak? Hát nem nagyobb szenvedést tűrt el Ő, mint ti? Ő eljött a földre, és sohasem élvezte az emberi világ gyönyöreit. Ő gyűlöli az ilyesmit. Isten nem azért jött el a földre, hogy az ember anyagi dolgokkal kényeztesse Őt, sem azért, hogy az emberi ételeket, ruhákat és ékességeket élvezze. Ő az ilyesmivel nem törődik. Azért jött el a földre, hogy szenvedjen az emberért, nem azért, hogy földi javakat élvezzen. Azért jött, hogy szenvedjen, munkálkodjon és befejezze irányítási tervét. Nem egy igényes lakhelyet választott, egy nagykövetséget vagy egy luxushotelt, és nincsenek szolgái, akik csapatostul lesik a kívánságait. Annak alapján, amit láttatok, nem tudjátok, hogy Ő a munka vagy az élvezet kedvéért jött-e el? Nem láttok a szemetekkel? Mennyi mindent adott Ő nektek? Ha kényelmes helyen született volna, képes lenne dicsőséget nyerni? Képes lenne munkálkodni? Lenne bármi jelentősége annak, hogy így tesz? Képes lenne teljesen meghódítani az emberiséget? Képes lenne embereket megmenteni a mocsok földjéről? Az emberek azt kérdezik a maguk elképzelései szerint: „Ha egyszer Isten szent, miért született nálunk, ezen a mocskos helyen? Te gyűlölsz és utálsz bennünket, mocskos embereket; Te utálod a mi ellenálló és lázadó mivoltunkat, akkor hát miért élsz velünk? Te a legfenségesebb Isten vagy. Te bárhol születhettél volna, akkor hát miért kellett ezen a mocskos földön megszületned? Te mindennap fenyítesz és megítélsz minket, és tisztában vagy vele, hogy Móáb leszármazottai vagyunk, akkor hát miért élsz mégis közöttünk? Miért születtél egy Móáb leszármazottai közül való családba? Miért tetted ezt?” Ezekből a gondolataitokból teljesen hiányzik a józan ész! Csak ez a munka teszi lehetővé az emberek számára, hogy meglássák az Ő nagyságát, alázatosságát és rejtettségét. Ő kész mindent feláldozni az Ő munkája kedvéért, és minden szenvedést az Ő munkájáért tűrt el. Az emberiség kedvéért cselekszik, valamint még inkább azért, hogy meghódítsa a Sátánt, hogy minden teremtmény az Ő uralmának vesse alá magát. Csakis ez a munka jelentős és értékes. Ha Jákób leszármazottai Kínában, ezen a darab földön születtek volna, és mindannyian közéjük tartoznátok, akkor mi lenne a rajtatok végzett munka jelentősége? Mit mondana a Sátán? A Sátán így szólna: „Már azelőtt is féltek Téged, kezdettől fogva engedelmeskedtek Neked, és sohasem árultak el Téged. Ezek nem az emberiség legsötétebb, legalantasabb vagy legelmaradottabb része.” Ha a munka valóban így folyna, kit tudna meggyőzni? Az egész világegyetemben a kínaiak a legelmaradottabb nép. Alantas származásúak, alacsony integritással; elméjük nehéz felfogású és tompa, közönségesek és züllöttek. Teljesen át vannak itatva sátáni természetekkel, mocskosak és szabadosak. Bennetek mindezek a sátáni természetek jelen vannak. Mihelyt befejeződik ez a munka, az emberek levetik majd ezeket a romlott beállítottságokat, és képesek lesznek teljes mértékben engedelmeskedni és teljessé válni. Csak a munka e gyümölcsei bizonyságtételek a teremtésen belül! Érted, mi az a bizonyságtétel? Hogyan kell valójában bizonyságot tenni? Ez a fajta munka ellenpontokká és szolgáló eszközökké tett benneteket; sőt, mi több, az üdvösség tárgyaivá. Ma Isten népe vagytok; később modellek és minták lesztek. Ebben a munkában különféle szerepeket játszotok, és a végén az üdvösség tárgyai lesztek. Emiatt sok ember negatív; hát nem teljesen vakok ők? Te semmit nem látsz tisztán! Már az is túl sok neked, hogy így neveznek? Érted, mi Isten igazságos természete? Érted, mi Isten üdvössége? Érted, mi Isten szeretete? Neked nincs integritásod! Amikor szépen beszélnek rólad, boldog vagy. Amikor csúnyán beszélnek rólad, vonakodsz és visszahúzódsz. Mi vagy te? Te nem az igaz útra törekszel! Hagyd abba a keresést most azonnal – ez szégyenletes! Hát nem a szégyen jele, hogy egy ilyen triviális dolog lehengerel?

Nem ártana, ha kicsit megismernéd önmagadat. Ne tartsd magad túl sokra, és ne álmodozz arról, hogy a mennybe jutsz – egyszerűen csak törekedj kötelességtudóan arra, hogy meg légy hódítva a földön. Ne gondolj azokra az irreális álmokra, amelyek nem is léteznek! Ha valaki a következőkhöz hasonlókat mond, ezek egy elszánt és gerinces ember szavai: „Bár Móáb leszármazottja vagyok, hajlandó vagyok küzdeni Istenért. Hátat fordítok régi ősömnek! Ő világra hozott, majd megtaposott, és mindmáig sötétségben éltem. Ma Isten felszabadított, és végre megláttam a mennynapot. Azáltal, hogy Isten leleplezett, végre megláttam, hogy Móáb leszármazottja vagyok. Azelőtt szemellenzőt viseltem, és nem tudtam, hogy Isten oly sok munkát véghezvitt, mert az a vén Sátán megvakított engem. De én hátat fordítok neki, és alaposan megalázom!” Szóval, megvan bennetek ez az elhatározás? Annak ellenére, hogy mindegyikőtök embernek néz ki, gyorsabban szétestek, mint bárki, és rendkívül érzékenyek vagytok erre a dologra. Amint szóba kerül, hogy Móáb leszármazottai vagytok, mindjárt durcás képet vágtok. Ez nem egy disznó beállítottsága? Értéktelenek vagytok. A hírnévért és vagyonért feláldoznátok az életeteket is! Talán azt kívánod, bár ne lennél Móáb leszármazottja, de hát nem az vagy? Ma azt mondom, az vagy, és neked tudomásul kell ezt venned. Nem a tények ellenére mondom. Néhány ember negatív emiatt, de mi okuk van negatívnak lenni? Talán nem vagy a nagy vörös sárkány gyermeke is? Igazságtalan azt mondani, hogy Móáb leszármazottja vagy? Nézd meg, mi az, amit megélsz, kívül-belül. Tetőtől talpig semmi dicséretre méltó nincs benned. Szabadosság, mocsok, vakság, ellenállás, lázadó mivolt – mindez nem a beállítottságod része? Mindig a szabadosság földjén élsz, és nincs gonosz, amit ne tennél meg. Azt gondolod, csodálatosan szent vagy. Tekints a tetteidre – és még mindig olyan elégedett vagy magaddal! Mit tettél, ami dicséretre méltó? Olyanok vagytok, mint az állatok. Nincs emberi mivoltotok! Állatokkal társultok és gonosz, szabados eszmék között éltek. Mennyire vagytok elégtelen emberek? Egyetértetek azzal, hogy a nagy vörös sárkány gyermekei vagytok, és hajlandóak vagytok szolgálni, később azonban, ha elhangzik, hogy Móáb leszármazottai vagytok, negatívak lesztek. Nem ez az igazság? Ez is épp olyan, mint az, hogy anyádtól és apádtól születtél – akármilyen borzalmasak, akkor is tőlük származol. Még ha találsz magadnak egy örökbefogadó anyát és elhagyod az otthonodat, nem vagy-e akkor is az eredeti szüleid gyermeke? Meg lehet változtatni ezt a tényt? Talán ok nélkül ragasztottam rád a „Móáb leszármazottja” nevet? Egyesek azt mondják: „Nem nevezhetnél engem valami másnak?” Én azt mondom: „Mi van akkor, ha ellenpontnak nevezlek?” Ellenpontok sem hajlandóak lenni. Akkor mire vagy hajlandó? Ellenpontok, szolgálattevők – nem ezek vagytok? Mi mást választanál? Talán nem olyasvalaki vagy, aki a nagy vörös sárkány országában született? Bármennyire is azt mondod, hogy Dávid gyermeke vagy, ez nem felel meg a tényeknek. Olyasmi ez, amit te választasz magadnak? Kiválaszthatsz magadnak bármilyen jól hangzó nevet, amit csak szeretnél? Nem ti, romlott emberek vagytok a nagy vörös sárkány említett gyermekei? Ami a szolgálattevőket illeti – nem ti, romlott emberek vagytok azok is? A meghódítottság mintái és modelljei, akikről szó esett – nem szintén ti vagytok? Nektek nem beszélt senki a tökéletessé tétel útjáról? Akik fenyítésben és ítéletben részesülnek, ti vagytok; talán azok, akik később tökéletessé válnak, nem közületek kerülnek ki? Még mindig számít ez a titulus? Olyan érzéketlenek vagytok; egy ilyen triviális dolgot sem láttok világosan? Te nem tudod, ki kitől származik, az Én számomra azonban világos, ezért mondom el nektek. Ha ma képes vagy ezt felismerni, az jó. Ne érezd magad mindig olyan alsóbbrendűnek. Minél inkább negatív és visszahúzódó vagy, ez annál inkább azt bizonyítja, hogy a Sátán ivadéka vagy. Egyesek azt mondják, ha himnuszokat hallgattatsz meg velük: „Móáb leszármazottai hallgathatnak himnuszokat? Én nem fogok; én erre nem vagyok jogosult!” Ha felkéred őket, hogy énekeljenek, ezt mondják: „Ha Móáb leszármazottai énekelnek, hajlandó Isten meghallgatni? Isten gyűlöl engem. Túlságosan szégyellem magam ahhoz, hogy Isten elé járuljak, és nem tudok bizonyságot tenni Róla. Inkább egyszerűen nem éneklek, nehogy Isten megharagudjon, ha meghallja.” Hát nem negatív hozzáállás ez? Teremtett lényként a szabadosság földjén születtél, és a nagy vörös sárkány gyermeke, Móáb leszármazottja vagy; hátat kell fordítanod régi ősödnek, és hátat kell fordítanod a vén Sátánnak. Csak aki így tesz, az akarja igazán Istent.

Kezdetben, amikor megadtam nektek Isten népének pozícióját, ti csak ugrándoztatok, nagyobb örömmel, mint bárki más. Mihelyt azonban azt mondtam, Móáb leszármazottai vagytok, hogy éreztétek magatokat? Mind szétestetek! Hol az érettségetek? Túl erős a pozícióról alkotott fogalmatok! A legtöbb ember nem képes saját magát felemelni. Egyesek üzletelni mennek, mások munkába. Mihelyt azt mondom, Móáb leszármazottai vagytok, mind el akartok menekülni. Ez a bizonyságtételetek Istenről, amelyről naphosszat kiáltoztok? Meg lehet így győzni a Sátánt? Hát nem a szégyen jele ez? Mi haszna megtartani benneteket? Mind hulladék vagytok! Miféle szenvedést tűrtetek el, hogy ennyire sértve érzitek magatokat? Azt hiszitek, hogy ha Isten már egy bizonyos fokig megkínozott benneteket, boldog lesz, mintha azért jött volna, hogy elítéljen benneteket, és miután elítélt és elpusztított titeket, az Ő munkája véget ér. Ezt mondtam talán? Nem a vakságotok miatt gondoljátok így? Arról van szó, hogy ti magatok nem törekedtek helytállni, vagy arról, hogy Én ítéllek el benneteket készakarva? Soha nem tettem ilyesmit – ezt ti magatok találtátok ki. Én soha nem így munkálkodtam, és nincs is ilyen szándékom. Ha valóban el akarnálak pusztítani benneteket, szükséges volna, hogy ilyen nehézséget vállaljak? Ha valóban el akarnálak pusztítani benneteket, szükséges volna, hogy ilyen komolyan beszéljek veletek? Az Én akaratom a következő: amikor megmentettelek benneteket, akkor pihenhetek majd meg. Minél alacsonyabb rendű valaki, annál inkább az Én üdvösségem tárgya. Minél proaktívabban tudtok belépni, Én annál boldogabb leszek. Minél inkább szétestek, Én annál zaklatottabb vagyok. Mindig pöffeszkedni akartok és elfoglalni a trónt – Én mondom nektek, ez nem az az út, amelyen megmenekültök a mocsokból. A trónon ülés fantáziája nem tehet benneteket tökéletessé; ez nem reális. Én azt mondom, Móáb leszármazottja vagy, és erre boldogtalan leszel. Azt mondod: „Ha a feneketlen mélységbe küldesz engem, én nem fogok bizonyságot tenni Rólad vagy szenvedni Érted.” Ha így teszel, az talán nem ellenállás Velem szemben? Hasznos lenne számodra, ha így tennél? Oly sok kegyelmet adtam neked – már el is felejtetted? Visszautasítottátok és megaláztátok Isten szívét, amely olyan, mint egy szerető anya szíve; mik lesznek ennek a következményei rátok nézve? Ha nem teszel bizonyságot Rólam, Én nem kényszerítelek – de tudnod kell, hogy a végén te is elpusztítandó célpont leszel. Ha nem nyerhetek bizonyságot benned, majd nyerek másokban. Ez Nekem nem számít, te viszont a végén meg fogod bánni, de addigra már rég a sötétségbe zuhantál. Akkor ki tud majd megmenteni téged? Ne gondold, hogy a munka nem végezhető el nélküled – nem sokra megyek veled, és nem sokat veszítek nélküled. Ne tekints magadra túl nagy megbecsüléssel. Ha nem vagy hajlandó követni Engem, ez azt mutatja, hogy lázadó vagy, és semmi kívánatos nincs benned. Ha jól tudsz beszélni, az nem pusztán azért van, mert felszerelkeztél a szavakkal, amelyeket Én hoztam el munkám révén? Mi dicséretre méltó van benned? Ne hagyd, hogy elszabaduljon a képzeleted! Ha nem nyerhetek dicsőséget belőletek Móáb leszármazottai közül, majd kiválasztom Móáb leszármazottainak egy második és harmadik csoportját munkám céljára, amíg nem sikerül dicsőséget nyernem. Ha nem vagy hajlandó bizonyságot tenni Rólam, akkor kifelé! Én nem kényszerítelek! Ne higgyétek, hogy nélkületek egy lépést sem tudok tenni. Megfelelő tárgyakat találni munkámhoz itt, Kína földjén semmi erőfeszítésbe nem kerül. Semmi más nem található ezen a földön – mocskos, romlott emberek vannak mindenütt, az Én munkám pedig bárhol elvégezhető. Ne legyetek olyan büszkék! Bármilyen büszke vagy, nem vagy akkor is paráználkodásból született gyermek? Nézd meg az értékedet – milyen más választásod van? Már az is hatalmas felmagasztaltatás, hogy egyáltalán élhetsz – akkor hát mire föl lehetsz még mindig arrogáns? Ha nem volna az Én korszaklezáró munkám, nem hullottál volna már rég a természeti és emberi eredetű katasztrófák kellős közepébe? Élhetnél még mindig ilyen kényelmesen? Egyfolytában ezen vitatkozol. Mióta azt mondtam, Móáb leszármazottja vagy, egyfolytában durcáskodsz. Nem művelődtök, nem olvassátok Isten szavait, és nem bírjátok elviselni ennek vagy annak az embernek a látványát. Amikor látod, hogy más emberek művelik magukat, megzavarod és a szavaiddal elbátortalanítod őket. Te aztán szemtelen vagy! Azt mondod: „Miféle műveltséggel rendelkezhetnének Móáb leszármazottai? Én ugyan nem veszem a fáradságot.” Ez nem olyasmi, amit egy állat mondana? Egyáltalán embernek számítasz? Oly sok mindent mondtam, és nem ért el semmit benned. Hát hiába végeztem mindezt a munkát? Hiába mondtam mindezeket a szavakat? Még egy kutya is csóválná a farkát; egy ilyen ember annyit sem ér, mint egy kutya! Méltó vagy rá, hogy embernek nevezzenek? Amikor Móáb leszármazottairól beszélek, egyesek szándékosan lealacsonyítják magukat. Másként öltöznek, mint azelőtt és olyan ápolatlanok, hogy nem is néznek ki embernek, és így motyognak: „Móáb leszármazottja vagyok. Nem vagyok jó semmire. Arra gondolni, hogy bármilyen áldásokat nyerhetek, csak álmodozás. Talán tökéletessé tehetők Móáb leszármazottai?” Mióta Móáb leszármazottairól szóltam, a legtöbb embernek már nincs reménye; így szólnak: „Isten azt mondja, Móáb leszármazottai vagyunk – mit jelent ez? Nézzétek, milyen hangnemet ütött meg – ez visszafordíthatatlan! Nincs szeretet a szavaiban. Hát nem a pusztítás célpontjai vagyunk?” Elfelejtetted, ami korábban elhangzott? Most már csak a „Móáb leszármazottai” kifejezésre emlékszel? Igazság szerint sok szónak az a célja, hogy egy bizonyos hatást érjen el, de ugyanakkor a tények igazságát is feltárja. A legtöbb ember nem hisz ebben. Te nem vagy hajlandó így szenvedni Értem. Te félsz a haláltól, és mindig meg akarsz szökni. Ha menni akarsz, Én nem tartalak vissza, de ezt világosan el kell mondanom neked: ne élj le hiába egy egész életet, és ne felejtsd el mindazt, amit a múltban mondtam neked. Teremtett lényként egy teremtett lény kötelességét kell teljesítened. Ne cselekedj a lelkiismereteddel ellentétesen; az a teendőd, hogy a teremtés Urának szenteld magad. Móáb leszármazottai is teremtett lények, csak éppen ellenpontok és átkozottak. Bármi is legyen, te akkor is teremtett lény vagy. Nem jársz messze az igazságtól, ha ezt mondod: „Bár Móáb leszármazottja vagyok, olyan sokat élveztem Isten kegyelméből, hogy biztosan van némi lelkiismeretem. Egyszerűen tudomásul veszem ezt, de nem rágódom rajta. Még ha szenvedek is ebben az áramlatban, mindvégig szenvedni fogok, és ha Móáb leszármazottja vagyok, ám legyen. Akkor is mindvégig követni foglak!” Mindvégig követned kell. Ha elfutsz, valóban nem lesznek kilátásaid – akkor ráléptél a pusztulás útjára.

Van abban valami jó, ha megértetem veletek a származásotokat, és megértetem veletek, hogy a tényszerű igazság a munka javát szolgálja. Enélkül nem érhető el a kívánt kimenetel. Ez a hódítás munkájának része és a munka egy szükséges lépése. Ez tény. Ez a munka arra szolgál, hogy felébressze az emberek szellemét, felébressze a lelkiismeretüket, és lehetővé tegye számukra, hogy elnyerjék ezt a nagyszerű üdvösséget. Ha valakinek van lelkiismerete, még inkább hálát kell adnia Istennek, amikor meglátja saját alantas helyzetét. Kezében kell tartania az Ő szavait, erősen ragaszkodnia a Tőle kapott kegyelemhez, sőt, keservesen sírnia, így szólva: „Alantas a helyzetünk, és nem nyertünk semmit a világon. Senki nem néz fel ránk, alacsonyrendű emberekre. Az otthoni környezetünkben üldöznek minket, a férjünk elutasít, a feleségünk szidalmaz, a gyermekeink lenéznek minket, és amikor megöregszünk, még a menyünk is rosszul bánik velünk. Valóban nem keveset szenvedtünk, és olyan nagy szerencse, hogy most Isten nagy szeretetét élvezzük! Ha Isten nem mentett volna meg minket, hogyan láthatnánk világosan az emberi szenvedést? Nem fajulnánk el továbbra is ebben a bűnben? Hát nem azt jelenti ez, hogy Isten felmagasztal bennünket? A legalacsonyabb rendű emberek egyike vagyok, és Isten oly magasra emelt fel! Még ha elpusztulok, akkor is meg kell hálálnom az Ő szeretetét. Isten sokra tart bennünket és szemtől szemben beszél velünk, alacsonyrendű emberekkel. Megfogja a kezem, hogy tanítson engem. Szájával táplál engem. Ő velem él és velem szenved. Még ha megfenyít is – mit mondhatnék? Talán a fenyítés nem Isten általi felmagasztaltatás is egyúttal? Fenyítésben részesülök, de láthatom az Ő igazságosságát. Nem lehetek lelkiismeret nélkül – meg kell hálálnom Isten szeretetét. Nem lázadhatok többé Isten ellen.” Isten státusza és identitása nem ugyanaz, mint az embereké – az Ő szenvedése ugyanaz, az Ő ételei és ruhái is ugyanazok, de minden ember tiszteli Őt, és ez az egyetlen különbség. Talán minden más, amit Ő élvez, nem ugyanaz, mint az ember esetében? Akkor hát milyen jogon kéritek Istent arra, hogy egy bizonyos módon bánjon veletek? Isten oly nagy szenvedést tűrt el, és oly nagyszerű munkát végzett, ti pedig – a hangyáknál, a bogaraknál is alábbvaló létetekre – oly nagy felmagasztalásban részesültetek ma. Ha képtelen vagy meghálálni Isten szeretetét, hol a lelkiismereted? Néhány ember szívből így szól: „Valahányszor arra gondolok, hogy elhagyom Istent, könny szökik a szemembe, és furdal a lelkiismeret. Tartozom Istennek. Én ezt nem tehetem. Nem bánhatok így Vele. Ha meg kellene halnom, és a halálom által dicsőíthetném az Ő munkáját, több mint elégedett lennék. Máskülönben, még ha élek is, nem lesz békességem.” Figyeljetek ezekre a szavakra – ezek azt a kötelességet írják le, amelyet egy teremtett lénynek teljesítenie kell. Ha valakiben mindig megvan ez a vízió, akkor belül tiszta és nyugodt lesz; biztos lesz ezekben a dolgokban. Így szólsz majd: „Isten nem bánt engem, nem nevet ki vagy aláz meg szándékosan. Bár kissé keményen beszél, és ez szíven üt, mindez az én érdekemben történik. Bár ilyen keményen beszél, mégis megment engem, és mégis tekintettel van gyengeségeimre. Nem büntet engem a tényekkel. Hiszem, hogy Isten az üdvösség.” Ha valóban megvan benned ez a vízió, nem valószínű, hogy elmenekülsz. A lelkiismereted nem fog elengedni, és kárhoztatása azt mondja majd, hogy nem bánhatsz így Istennel. Mindarra a kegyelemre gondolsz, amit elnyertél. Oly sokat hallottál az Én szavaimból – talán hiába hallgattad őket? Bárki elfuthat, de te nem teheted. Mások nem hisznek, de neked hinned kell. Mások elhagyják Istent, de neked támogatnod kell Istent, és bizonyságot kell tenned Róla. Mások rágalmazzák Istent, de te nem teheted. Legyen bármilyen zord veled Isten, neked akkor is jónak kell lenned Hozzá. Meg kell hálálnod az Ő szeretetét, és kell, hogy legyen lelkiismereted, mert Isten ártatlan. Már azáltal is nagy megaláztatást szenvedett, hogy a mennyből eljött a földre, hogy az emberiség körében munkálkodjon. Ő szent és a legcsekélyebb mocsoktól is mentes. Azáltal, hogy a mocsok földjére jött, mennyi megaláztatást tűrt el? A ti érdeketekben munkálkodik rajtatok. Ha lelkiismeretlenül bánsz Vele, annál még az is jobb, ha korai halált halsz!

Jelenleg a legtöbb emberből hiányzik a víziónak ez az aspektusa; egyáltalán nem tudják felmérni ezt a munkát, és nem tudják, végső soron mit akar vele Isten elérni. Különösen azok a zavarodott emberek – mintha beléptek volna egy labirintusba, és néhány kanyar után eltévedtek volna. Ha részletesen elmagyarázod nekik Isten irányítási tervének célját, nem fognak megzavarodni. Sokan nem tudják ezt felmérni, és azt hiszik, Isten munkája abban áll, hogy kínozza az embereket. Nem értik az Ő munkájának bölcsességét és csodálatos voltát, és nem értik, hogy az Ő munkájának célja az Ő nagy hatalmának kinyilatkoztatása, továbbá az emberiség megmentése. Nem látják mindezt; csupán azt látják, hogy vannak-e kilátásaik, hogy képesek lesznek-e belépni a mennybe. Azt mondják: „Isten munkája mindig olyan körülményes; jó lenne, ha közvetlenül láthatnánk a Te bölcsességedet. Nem lenne szabad így kínoznod minket. Túlságosan elégtelen a képességünk, és nem értjük a Te akaratodat. Nagyszerű lenne, ha egyenesen beszélnél és cselekednél. Azt akarod, hogy találgassunk, de nem tudunk. Jó lenne, ha mielőbb megengednéd, hogy lássuk a Te dicsőségedet. Mi szükség van arra, hogy ilyen körülményesen intézd a dolgokat?” Amiben most a leginkább hiányt szenvedtek, az a lelkiismeret. Legyen több lelkiismeretetek. Nyissátok tágra a szemeteket, hogy lássátok, valójában ki végzi ennek a munkának a lépéseit. Ne vonjatok le elhamarkodott következtetéseket. Most legjobb esetben megértettél valamit annak az életmódnak a felszíni aspektusából, amelyet meg kell tapasztalnod. Még mindig sok igazságot kell megtapasztalnod, és amikor eljön a nap, amelyen képes vagy teljesen megérteni azt, többé nem beszélsz majd így, és panaszkodni sem fogsz. Továbbá nem fogsz olyan elhamarkodottan meghatározni dolgokat. Így szólsz majd: „Isten olyan bölcs, Isten olyan szent, Isten olyan hatalmas!”