Az ember képességeinek megnövelése azt jelenti, hogy javítanotok kell a felfogóképességeteket, hogy megérthessétek Isten szavait, és tudjátok, hogyan kell azok szerint cselekedni. Ez a legalapvetőbb elvárás az összes közül. Ha úgy követsz Engem, hogy nem érted, amit mondok, nem zavaros-e a hited? Akármennyi szót kimondhatok – ha ti nem értek fel hozzájuk, ha nem igazán tudjátok megérteni, bármit mondok is, akkor ez azt jelenti, hogy gyenge képességűek vagytok. Felfogóképesség nélkül nem értetek semmit abból, amit mondok, és így nagyon nehéz elérni a kívánt hatást; sok mindent nem mondhatok el nektek közvetlenül, és nem valósulhat meg a kívánt hatás, ezért további munkára van szükség. Mivel a felfogóképességetek, a dolgok meglátásának képessége és a normák, amelyek szerint éltek túlságosan hiányosak, el kell végezni bennetek a „képességnövelés” munkáját. Ez elkerülhetetlen, és nincs más lehetőség. Csak így lehet valamiféle hatást elérni; ennek híján minden szó, amit kimondok, hiábavaló lenne. És akkor nem mind bűnösökként vonulnátok-e be a történelembe? Nem válnátok-e a föld söpredékévé? Hát nem tudjátok, milyen munka megy végbe bennetek, és mi az elvárás felétek? Ismernetek kellene a saját képességeteket: egyáltalán nem ér fel az elvárásaimhoz. Vajon ez nem hátráltatja-e a munkámat? A jelenlegi képességeitek alapján, és a jellemetek mostani állapota alapján egyikőtök sem alkalmas arra, hogy tanúságot tegyen Mellettem, és egyikőtök sem képes arra a feladatra, hogy viselje a jövőbeli munkám nehéz felelősségeit. Nem szégyellitek-e mélységesen magatokat? Ha így folytatjátok, hogyan tudtok eleget tenni az Én akaratomnak? Az életedet a legteljesebb módon kell élned. Ne hagyd, hogy hiába teljen az idő – abban nincs érték. Tudnod kell, hogy mivel kell felvértezned magadat. Ne gondold, hogy mindenhez értesz – még hosszú út áll előtted! Mit lehetne még mondani, ha a minimális emberi mivolt józanságával sem rendelkezel? Nem hiábavaló-e mindez? Ami pedig az Általam elvárt emberi mivoltot és képességet illeti, egyikőtök sem teljesen megfelelő. Rendkívül nehéz olyat találni, aki alkalmas a feladatra. Azt hiszitek, hogy alkalmasak vagytok arra, hogy magasabb szintű munkát végezzetek Nekem, és hogy magasabb szintű dolgokat bízzak rátok; valójában még azt sem tudjátok, hogyan lépjetek be abba a sok leckébe, amely a szemetek előtt van – hát akkor hogyan léphetnétek be a mélyebb igazságokba? A belépéseteknek rétegenként és fokozatosan kell történnie. Nem szabad kaotikusnak lennie – az nem jó. Kezdjétek a legalacsonyabb szintű belépéssel: Olvassátok ezeket a szavakat sorról sorra, amíg érthetőek és világosak nem lesznek. Amikor Isten szavait olvasod, ne csak átfuss rajtuk, mintha lóháton vágtatva csodálnád a virágokat, és ne csak felületesen tedd. Olvashatsz rendszeresen szakkönyveket is (például nyelvtanról és retorikáról szóló könyveket), hogy növeld tudásodat. Ne olvass olyan könyveket, mint például a romantikus regények, a nagy emberekről szóló életrajzok vagy a társadalomtudományi könyvek; ezeknek semmi hasznuk, és csak ártani tudnak. Mesterévé kell válnod mindannak, amibe be kell lépned, és amit meg kell értened. A képességnövelés célja, hogy az emberben tudatosuljon saját lényege, identitása, állapota és értéke. Meg kell értenetek, hogy miért kell az embereknek az Istenbe vetett hitben keresniük az igazságot, és hogy elfogadható-e az, ha az emberek nem növelik a képességüket. Szükségszerű, hogy műveltek maradjatok; nem szabad ezt eldobni magatoktól! Meg kell értenetek, hogy mi a képességnövelés célja, hogyan kell a képességeket megnövelni, és mely területekbe kell belépni. Meg kell értenetek a normális emberi mivolt megélésének jelentőségét, az elvégzendő munka okát és az ember által játszott szerepet. Például a tanultság megszerzését illetően értenetek kell, mely szempontokat kell tanulmányozni, és hogyan kell belépni azokba. Mindannyiótoknak tudnotok kell, hogy mi a tanultság célja. Hát nem az, hogy megértsétek Isten szavait, és belépjetek az igazságba? Mi az, ami manapság a gyülekezetekben uralkodik? Ha az embereket arra kérjük, hogy magukat tanítsák, akkor elfelejtik Isten szavainak élvezetét, és nem tesznek semmit egész nap azon kívül, hogy művelődnek. Ha azt várod el tőlük, hogy megéljék a normális emberi mivoltukat, ők csak azzal fognak törődni, hogy takarítsák a házukat, főzzenek, vagy konyhai eszközöket vásároljanak. Egyedül ezekre a dolgokra fognak összpontosítani; még azt se fogják tudni, hogyan kell egy átlagos gyülekezeti életet élni. Ha ilyen körülmények között találod magadat, akkor eltévelyedtél a gyakorlatodban. Akkor miért kérem tőled, hogy lépj be a lelki életbe? Ha csak egyszerűen megtanulod ezeket a dolgokat, attól még nem leszel képes elérni azt, amit kérek tőled. Az életbe való belépés továbbra is a legfontosabb; ugyanakkor azért kell ezt a munkát elvégezni, hogy megoldjuk azokat a nehézségeket, amelyeket az emberek tapasztalnak. A képességeid megnövelése által megismered az emberi természetet és az ember lényegét, aminek az a fő célja, hogy fejlődhessen az emberek lelki élete, a beállítottságuk pedig megváltozhasson. Lehet, hogy tudod, hogyan kell szépen felöltözni és jól kinézni, lehetsz tájékozott és okos, de végül, amikor eljön a napja, hogy munkába indulj, mégsem tudod megtenni. Ezért tudnod kell, hogy mit kell még megtenned a képességnövelésen felül. A cél az, hogy megváltozz; a képességnövelés kiegészíti ezt. Nem lesz elegendő, ha nem fejlődik a képességed; ha pedig a beállítottságod nem változik meg, az még rosszabb. Egyiket sem lehet kihagyni. A normális emberi mivolt birtokában lenni nem azt jelenti, hogy hangzatos tanúságot teszel – nem ennyire egyszerű az elvárás veled szemben.

Csak amikor az emberek képességei olyan szinten megnőnek, hogy elérik a normális emberi mivolttal bíró emberek értelmét és életmódját, és megvan az életbe való belépésetek – csak akkor lesz bennük változás, és lesznek tanúságtételeik, amiről beszélhetnek. Amikor eljön a napja, hogy tanúságot tégy, akkor az emberi életedben bekövetkezett változásokról is beszélned kell, valamint Isten benned lévő ismeretéről. Csak e két szempont együttese szolgál igazi tanúbizonyságként és gyümölcsként számodra. Nem elég, ha emberi mivoltod kívülről megváltozik, de belülről nincs benned megértés, és az sem elég, ha van benned megértés és igazság, de végül elmulasztod megélni a normális emberi mivoltodat. A ma rajtad végzett munka nem arra való, hogy mutogassák, hanem arra, hogy megváltozzál. Csak arra kell összpontosítanod, hogy változtass magadon. Ha csak írsz és hallgatsz minden nap, és nincs semmi más az életedben, az nem elég; minden szempontból kell, hogy legyen belépésed. Egy szent normális életével kell rendelkezned. Sok testvérnő úgy öltözik, mint a fiatal nők, a testvérek pedig úgy, mint a nemesek vagy az előkelő urak, teljesen nélkülözve a szentek illemét. Egy dolog a képességnövelés – ez mellékesen megvalósul. Más dolog enni és inni Isten szavait: ez a valódi kulcs. Ha megnövelted képességeidet, de végül nem hasznosítottad őket, mert nem etted és ittad Isten szavait, akkor nem pazaroltad-e el a tanulásba vetett erőfeszítéseidet? Össze kell vegyíteni a két szempontot. Miért van szó Isten ismeretéről, amikor azt tárgyaljuk, hogy mi az elvárás feléd? Hát nem azért van, hogy az eljövendő munka eredményes legyen? Miután meg lettél hódítva, képesnek kell lenned arra, hogy tanúskodj a saját tapasztalataidról. Nem elegendő, ha külső megjelenésed normális emberi mivoltot tükröz, de végül nem tudod szavakban megfogalmazni a tapasztalataidat. Miközben normális lelki életed van, a normális emberi mivoltot is el kell érned, amelynek számos területét véletlenül fogod megtanulni. Azt gondolod, a padló felsöprése különösebb gyakorlást igényel? Még rosszabb, ha egy órán keresztül azt gyakorlod, hogyan fogd az evőpálcikákat evés közben! Milyen szempontok tartoznak a normális emberi mivolthoz? Éleslátás, értelem, lelkiismeret és jellem. Ha mindegyik területen eléred a normalitást, akkor emberi mivoltod meg fog felelni az elvárásoknak. Egy normális emberi lény külsejével kell rendelkezned, és hasonlítanod kell egy istenhívőre. Nem kell túl sokat elérned, vagy diplomáciába bocsátkoznod; csak normális emberi lénynek kell lenned, egy normális ember értelmével kell rendelkezned, keresztül kell látnod a dolgokon, és legalább úgy kell kinézned, mint egy normális emberi lény. Ez elég lesz. Minden, amit ma elvárok tőled, arra képes is vagy; nem arról van szó, hogy egy halat kell vízbe fojtani. Nincs olyan szó, amit feleslegesen fecsérelek rád, vagy olyan munka, amit feleslegesen végzek rajtad. Az életedben megjelenő és feltárt valamennyi ocsmányságtól meg kell szabadulnod. Megrontott titeket a Sátán, és csordultig tele vagytok a Sátán mérgével. Csak annyit kérek tőled, hogy szabadulj meg ettől a romlott sátáni természettől. Nem kérem tőled, hogy a legjobbak közt légy valamiben, vagy hogy híres vagy elismert legyél. Annak semmi haszna. A bennetek végzett munka figyelembe veszi azt, ami eredendően már megvan bennetek. Amit kérek az emberektől, az határok közé van szorítva. Ha úgy gyakorolnál és olyan hangnemben beszélnél, ahogy az értelmiségiek teszik, az nem lenne jó; nem lennél képes rá. A képességeid alapján legalább arra képesnek kell lenned, hogy bölcsen és tapintatosan beszélj, és a dolgokat világosan és érthetően magyarázd el. Csak ennyi kell ahhoz, hogy megfelelj a követelményeknek. Ha legalább éleslátásra és értelemre szert teszel, már az is elég. Most az a legfontosabb, hogy levetkőzd a romlott sátáni természetedet. Le kell vetkőznöd a benned megnyilvánuló ocsmányságot. Hogyan beszélhetnél a felsőbb szintű értelemről és páratlan éleslátásról, ha ezeket nem veted le? Sokan annak láttán, hogy a kor megváltozott, nem rendelkeznek semmi alázattal vagy türelemmel, és lehet, hogy egyáltalán nem rendelkeznek szeretettel vagy szentekhez méltó illemmel sem. Milyen abszurdak az ilyen emberek! Vajon van-e bennük akár egy csipetnyi normális emberi mivolt is? Van olyan tanúságtétel, amelyről beszélhetnek? Teljesen híján vannak az éleslátásnak és az értelemnek. Természetesen az emberek gyakorlatainak bizonyos aspektusait, amelyek deviánsak és hibásak, ki kell javítani: például korábbi, merev lelki életüket, valamint bénult és félkegyelmű megjelenésüket – ezeket mind meg kell változtatni. A változás nem azt jelenti, hogy elzüllesz, vagy a testi örömökben élvezkedsz, vagy azt mondasz, amit akarsz. Nem beszélhetsz szabadosan. A normális emberi lényhez méltóan beszélni és viselkedni azt jelenti, hogy összefüggően beszélsz, és igent mondasz, amikor igenre gondolsz, és nemet mondasz, amikor nemre gondolsz. Ragaszkodj a tényekhez, és beszélj illendően. Ne csalj, ne hazudj. Meg kell értened azokat a határokat, amelyeket egy ember elérhet, amikor változtat a beállítottságán. Ha nem, akkor nem leszel képes belépni a valóságba.