Hogyan imádkoztok jelenleg Istenhez? Mennyire jelent ez előrelépést a vallásos imákhoz képest? Valójában mit értetek az ima jelentőségén? Elgondolkodtatok már ezeken a kérdéseken? Mindenki, aki nem imádkozik, távol van Istentől, és mindenki, aki nem imádkozik, a saját akaratát követi. Az ima hiánya Istentől való távolságot és Isten elárulását jelenti. Mi a tényleges tapasztalatotok az imával kapcsolatban? Isten és ember kapcsolata az emberek imáiból látható. Hogyan viselkedsz, amikor a testvérek csodálnak és dicsérnek téged a munkád során elért eredményekért? Hogyan reagálsz, amikor az emberek javaslatokat tesznek neked? Imádkozol Istenhez? Mindannyian szántok időt az imádkozásra, ha problémákkal vagy nehézségekkel néztek szembe, de vajon Istenhez fordultok-e imában, amikor nem vagytok jó állapotban? Imádkoztok, amikor romlottságot fedtek fel? Igazán imádkoztok? Ha nem imádkoztok igazán, nem fogtok fejlődni. Különösen az összejöveteleken kell imádkoznotok és dicsőítenetek. Vannak, akik sok éve hisznek Istenben, de sajnos nem imádkoznak túl gyakran. Megértik a doktrínák néhány szavát, és arrogánssá válnak, azt gondolva, hogy megértették az igazságot, érettségre tettek szert, és nagyon elégedettek önmagukkal. Ennek eredményeképpen beleragadnak ebbe a fajta abnormális állapotba, és amikor legközelebb imádkozni jönnek, úgy találják, hogy nincs mit mondaniuk, és a Szentlélek munkája nélkül találják magukat. Amikor az ember nem tudja szabályozni az állapotát, egy kis munka után esetleg élvezheti a munka gyümölcsét – vagy esetleg negatívvá válhat, elkezd lazítani a munkájában, és felhagy a kötelesség végzésével, ha egy kis nehézségbe ütközik, ami nagyon veszélyes. Ilyenek a lelkiismeret és értelem nélküli emberek. A legtöbb ember csak akkor szán időt az imára, ha nehézségei vannak, vagy amikor nem tud teljesen megérteni egy ügyet. Csak akkor imádkozik, ha kétségek és határozatlanság gyötrik, vagy ha romlott beállítottságot fed fel. Csak akkor imádkozik, amikor szüksége van rá. Ez normális. Mindazonáltal akkor is imádkoznod kell, és hálát kell adnod Istennek, ha eredményeket érsz el a munkádban. Ha csak azzal törődsz, hogy boldog legyél, és nem imádkozol, mindig mámoros vagy, mindig élvezed ezeket az érzéseket, de megfeledkezel Isten kegyelméről, ez az értelem teljes elvesztése. Amikor túl messze távolodsz Istentől, néha fegyelmezést kell elszenvedned; vagy esetleg falba ütközöl, amikor megpróbálsz valamit tenni; vagy hibát követsz el és megmetszenek, olyan szavakat kell hallanod, amelyek a szívedbe hatolnak, és elviselsz nyomást vagy nyomorúságot, mindezt anélkül, hogy pontosan tudnád, mivel sértetted meg Istent. Valójában Isten gyakran használja a külső környezetet, hogy megfegyelmezzen téged, fájdalmat okozzon neked és finomítson, és amikor végre Isten elé járulsz, hogy imádkozz és elmélkedj, rájössz, hogy az állapotod helytelen – öntelt, önelégült és tele van önimádattal, talán – undorodni fogsz önmagadtól, és teljesen bűnbánó leszel. Ha már imádkozol Istenhez és gyónsz, elkezded utálni magadat, és bűnbánatot szeretnél gyakorolni, és ekkor a helytelen állapotod kezdi helyrehozni magát. Amikor az emberek igazán imádkoznak, a Szentlélek végzi a munkáját, bizonyos érzést vagy megvilágosodást adva, amely lehetővé teszi számukra, hogy kiemelkedjenek egy abnormális állapotból. Imádkozni nem pusztán annyit jelent, mint egy kicsit keresni, betartani néhány formaságot, és aztán vége. Nem arról van szó, hogy mondj néhány imaszót, amikor szükséged van Istenre, és egyet sem, amikor nincs szükséged Rá. Ha sokáig nem imádkozol, még ha az állapotod kívülről normálisnak tűnik is, saját akaratodra fogsz támaszkodni a kötelességed végrehajtásában, azt téve, amit csak akarsz, és így képtelen leszel az alapelveknek megfelelően cselekedni. Ha hosszú ideig nem imádkozol Istenhez, soha nem leszel megvilágosítva vagy megvilágítva a Szentlélek által. Még ha meg is teszed a kötelességedet, csupán előírásokat követsz, és a kötelességed ilyen módon történő végrehajtása nem fogja meghozni az Istenről szóló bizonyság gyümölcsét.

Korábban már mondtam, hogy sokan intézik saját dolgaikat és foglalkoznak saját ügyeikkel a kötelességeik ellátása során, és az emberek még ma is ilyenek. Miután egy ideig dolgoztak, abbahagyják az imádkozást, és Isten nincs többé a szívükben. Azt gondolják: „Egyszerűen úgy teszek, ahogy a munkarend diktálja. Mindenesetre nem követtem el semmilyen hibát, és nem okoztam semmilyen megszakítást vagy zavarást...” Amikor imádkozás nélkül csinálsz dolgokat, és ha nem adsz hálát Istennek, amikor a dolgok jól mennek, akkor baj van az állapotoddal. Ha tudod, hogy az állapotod rossz, de nem tudod azt magad rendbe hozni, akkor a cselekedeteidben folyamatosan a saját akaratodra fogsz támaszkodni, és még ha meg is érted az igazságot, nem tudod a gyakorlatba ültetni. Állandóan azt hiszed, hogy a te gondolkodásmódod a helyes, és mindig ragaszkodsz hozzá, azt teszed, ami tetszik, figyelmen kívül hagyod, hogyan munkálkodik a Szentlélek, eltemeted magad a saját törekvéseidben, és ennek eredményeként a Szentlélek elhagy téged. Amint a Szentlélek elhagy, sötétnek és elsorvadtnak fogod érezni magad. Egyáltalán nem fogsz tudni táplálást vagy örömöt érezni. Sokan vannak, akik még félévente egyszer sem imádkoznak igazán. Az ilyen embereknek már nincs a szívükben Isten. Vannak, akik általában nem imádkoznak, és csak akkor imádkoznak, ha veszélyben vannak vagy egy csapástól szenvednek. Bár továbbra is végzik a kötelességüket, lelkileg elsorvadtak, ezért elkerülhetetlenül negatív gondolataik támadnak. Néha azt gondolják: „Mikor leszek már végre kész a kötelességeimmel?” Még az ehhez hasonló gondolatok is megjelenhetnek, mindez azért, mert hosszú ideje nem imádkoztak, és eltávolodtak Istentől. Ha ez hitetlen, gonosz szívet szül, az nagyon veszélyes. Az ima döntő fontosságú! Az ima nélküli élet száraz, mint a por, és nem nyerheti el a Szentlélek munkáját; az ilyen emberek nem élnek Isten előtt, és már a sötétségbe estek. Ezért gyakran kell imádkoznod és közösséget vállalnod Isten szavain, hogy élvezhesd a Szentlélek munkáját, és szívből dicsérhesd Istent. Csak így telhet meg az életed békével és örömmel. A Szentlélek különösen erősen munkálkodik azokban, akik mindenben imádkoznak és dicsőítenek. Az erő, amelyet a Szentlélek ad az embereknek, végtelen, és az emberek soha nem tudják azt elhasználni vagy kimeríteni. Az emberek vég nélkül beszélhetnek és prédikálhatnak, és sok doktrínát megérthetnek, de a Szentlélek munkája nélkül ez haszontalan és hiábavaló. Sok olyan eset van, amikor az emberek a fél napjukat imádkozással töltik, de közben csak néhány szót mondanak, például: „Istenem, köszönöm Neked és dicsérlek!” Egy idő után lehet, hogy újra előjönnek ugyanazzal a mondattal. Nem jut eszükbe semmi más, amit Istennek mondhatnának, nincsenek belső gondolataik, amelyeket elmondhatnának Neki. Ez nagyon veszélyes! Ha az Istenben hívő emberek még szavakat sem tudnak kimondani, hogy magasztalják Őt, hálát adjanak Neki és dicsőítsék Őt, akkor hogyan mondhatjuk azt, hogy van helyük Számára a szívükben? Talán azt állítod, hogy hiszel Istenben, és felismered Őt a szívedben, de nem járulsz Elé, nem tudod elmondani Neki, mi van a szívedben, amikor imádkozol, és a szíved túl távol van Istentől, és így a Szentlélek nem fogja elvégezni a munkáját. Amikor minden reggel felébredtek, őszintén meg kell nyitnotok szíveteket imádságban, el kell olvasnotok Isten szavait, majd addig kell elmélkednetek rajtuk, amíg fényt nem találtok és utatok nem lesz a gyakorlásra. Tedd ezt, és a nap különösen jó és tartalmas lesz, és érezni fogod, hogy a Szentlélek mindig veled van, megóvva téged.

Azt vettem észre, hogy sok embernek van egy közös problémája. Ha problémáik vannak, Isten elé jönnek imádkozni, de amikor semmi sem zavarja őket, figyelmen kívül hagyják Istent. Úgy ragaszkodnak a test örömeihez, ahogy akarnak, de soha nem ébrednek fel. Ez Istenben való hit? Ez igaz hit? Az igaz hit hiánya annyi, mint a járható út hiánya. Igaz hit nélkül az ember nem tudhatja, hogy az Istenbe vetett hit mely cselekedetei állnak összhangban Isten szándékaival, illetve milyen cselekedetekkel érheti el az igazságot vagy fejlődhet az életben. Hit nélkül az ember vak, birtokában van a törekvés vágyának, de nincs iránya és nincsenek céljai. Tehát hogyan jön létre a hit? A hitet az imádság és az Istennel való közösség hozza létre, és még inkább Isten szavainak olvasása és a Szentlélek megvilágosodásának elnyerése. Minél jobban megérted az igazságot, annál nagyobb lesz a hited. Akik nem értik az igazságot, azoknak egyáltalán nincs hitük, és még ha elvegyülnek is az egyházzal, ők álhívők. Azok az emberek, akik hisznek Istenben, nem tehetik ezt ima és Isten szavainak az olvasása nélkül. Ha csupán összejövetelekre járnak el, de ritkán imádkoznak őszintén, akkor egyre távolabb találják majd magukat Istentől. Mindannyian ritkán imádkoztok őszintén, és vannak, akik még mindig nem tudják, hogyan imádkozzanak. Tény, hogy az ima elsősorban a szívedből szólásról szól. Ez azt jelenti, hogy megnyitod szíved Isten előtt, és egyszerűen megnyílsz előtte. Ha az ember szíve megfelelő, akkor képes szívből szólni, és így Isten meghallgatja és elfogadja az imáját. Vannak, akik csak könyörögni tudnak, amikor Istenhez imádkoznak. Folyamatosan könyörögnek Istenhez kegyelemért, nem mondanak mást, és így minél többet imádkoznak, annál kiszáradtabbnak érzik magukat. Amikor imádkozol, akár vágyakozol valamire, keresel valamit Istentől, kéred Istent, hogy adjon bölcsességet és erőt egy olyan ügyben, amit épp kezelsz és nem látsz tisztán, vagy Istentől kérsz megvilágosodást, rendelkezned kell a normális emberi mivolt értelmével. Értelem nélkül térdre fogsz borulni és azt mondod: „Istenem, könyörgöm, adj hitet és erőt, könyörgöm, világosíts meg és engedd, hogy lássam a természetemet, könyörgöm, hogy munkálkodjál, és adjál nekem kegyelmet és áldásokat.” Ebben a „könyörgésben” van egy kötelezvény. Annak módja ez, hogy nyomást gyakoroljunk Istenre, hogy elmondjuk neki, hogy ezt a dolgot úgy kell megtenni, mintha az előre meg lett volna határozva. Ez nem őszinte ima. Ha már meghatároztad a feltételeket, és eldöntötted, mit fogsz tenni, akkor a Szentlélek vonatkozásában nem csak úgy teszel, mintha? Ez nem Isten becsapása? Az embernek kereső, alázatos szívvel kell imádkoznia. Ha például történt veled valami, és nem tudod, hogyan kezeld, azt mondhatod: „Istenem, nem tudom, mit tegyek ezzel. Szeretnék eleget tenni Neked ebben az ügyben, és keresem a szándékaidat. Úgy szeretnék tenni, ahogy Te kívánod, nem pedig úgy, ahogy én. Te tudod, hogy az emberi vágyak teljes mértékben ellentétesek a szándékaiddal, teljes mértékben ellenállnak Neked, és nem állnak összhangban az igazsággal. Világosíts meg engem, adj útmutatást ebben a kérdésben, és engedd, hogy ne sértselek meg...” Ez a megfelelő hangnem az imához. Ha azt mondod: „Istenem, kérlek, hogy segíts, vezess, készítsd elő a megfelelő környezetet és a megfelelő embereket, és hagyd, hogy jól végezzem a munkámat”, az imád után még mindig nem tudod felfogni Isten szándékait, mert azt kéred Istentől, hogy a te vágyaid szerint cselekedjen. Most meg kell győződnöd arról, hogy az imában használt szavaidban van-e értelem, és hogy szívből jönnek-e. Ha az imáidban nincs értelem, akkor a Szentlélek nem fog munkálkodni rajtad. Ezért amikor imádkozol, értelmesen és megfelelő hangnemben kell beszélned. Mondd ezt: „Istenem, Te tudsz a gyengeségemről és a lázadó mivoltamról. Csak azt kérem, hogy adj erőt és segíts elviselni a körülményeimet, de csak a Te vágyaid szerint. Nem tudom, mik a Te vágyaid, és csak ezt a kérést adom elő. Mindazonáltal legyenek meg a Te vágyaid. Még ha szolgálatot kell is végeznem, vagy kontrasztként szolgálni, akkor is készségesen megteszem. Kérlek, hogy adj nekem erőt és bölcsességet, és engedd meg, hogy eleget tegyek Neked ebben a kérdésben. Csak a Te rendelkezéseidnek szeretném alávetni magam...” Egy ilyen ima után a szíved különösen megnyugszik. Ha csak könyörögsz, bármennyit mondasz is, minden üres szó lesz; Isten nem fog munkálkodni a könyörgésedre, mert te előre eldöntötted, hogy mit akarsz. Amikor letérdelsz az imára, mondd ezt: „Istenem, Te ismered az ember gyengeségét, és ismered az ember állapotait. Kérlek, hogy világosíts meg ebben a kérdésben. Hadd értsem meg a vágyaidat. Csak alá akarom vetni magam mindannak, amit Te elrendelsz, és szívem kész alávetni magát Neked...” Imádkozz így, és a Szentlélek meg fog hatni téged. Ha a szándékod rossz, amikor imádkozol, és mindig a saját akaratodon alapuló követeléseket támasztasz Istennel szemben, akkor az imáid szárazak és meddők lesznek, és a Szentlélek nem fog meghatni téged. Ha csak becsukod a szemed, és néhány elcsépelt közhelyet pufogtatsz, hogy átevickélj valahogy Istennel, akkor a Szentlélek vajon meg fog hatni téged? Amikor az emberek Isten elé járulnak, engedelmesen kell viselkedniük, és jámbor hozzáállással kell rendelkezniük. Te az egyetlen igaz Isten elé járulsz, és a Teremtővel beszélsz. Nem kellene jámbornak lenned? Nem egyszerű dolog imádkozni. Amikor az emberek Isten elé járulnak, agyaraikkal és karmaikkal hadonásznak, és teljesen hiányzik belőlük a jámborság; és amikor imádkoznak, hanyatt fekszenek otthonukban, kiejtenek néhány egyszerű, felületes szót, és azt hiszik, hogy imádkoznak, és Isten képes meghallgatni őket – ez nem önámítás? Ennek elmondásával nem az a célom, hogy megköveteljem az emberektől valamilyen konkrét előírás betartását. A legkevesebb azonban, amit valaki tehet, az az, hogy olyan szíve van, amely aláveti magát Istennek, és jámbor hozzáállással járul Isten elé. Az imáitokból túl gyakran hiányzik az értelem. Mindig a következő hangnemben imádkozol: „Ó Istenem! Mivel Te adtad nekem ezt a végrehajtandó kötelességet tedd minden cselekedetemet megfelelővé, hogy a Te munkád ne legyen megszakítva, és Isten családjának érdekei ne sérüljenek. Meg kell óvnod engem...” Egy ilyen ima túlságosan híján van az értelemnek, nem igaz? Vajon Isten munkálkodni fog rajtad, ha eléje járulsz és így imádkozol? Meghallgatnám, ha Elém járulnál és értelem nélkül beszélnél? Ha megutáltatnád magad Velem, egyből kirúgnálak! Nem ugyanaz vagy a Lélek előtt, mint Krisztus előtt? Amikor Isten elé járulsz imádkozni, meg kell fontolnod, hogyan beszélhetsz értelmesen, és hogyan tudnád a belső állapotodat úgy alakítani, hogy elérd a jámborságot és képes legyél az alávetettségre. Ha ezt megteszed, újra jó lesz imádkozni, és érezni fogod Isten jelenlétét. Sokszor az emberek térdre borulnak imában; becsukják a szemüket, és csak annyit tudnak tenni, hogy felkiáltanak: „Ó, Istenem! Ó Istenem!” Miért kiabálnának így sokáig szótlanul? Ennek oka az emberek helytelen mentalitása és abnormális állapota. Ha valaki nem tudja elérni Istent a szívében, az imái szótlanok. Szoktatok ilyet csinálni? Most már tudjátok, milyenek vagytok, de amikor abnormális az állapototok, nem gondolkodtok el magatokon, nem keresitek az igazságot, és nem vagytok hajlandóak Isten elé járulni imádságban, vagy enni és inni Isten szavait. Ez veszélyes. Függetlenül attól, hogy egy ember állapota normális-e vagy sem, vagy milyen problémák merülnek fel, nem szabad elszakadnia az imától. Ha nem imádkozol, még ha most normális is az állapotod, hosszabb idő alatt abnormálissá válik. Imádkozni és Isten szavát olvasni normálisnak kell lennie. Isten szavainak olvasása az igazság keresése igaz imához vezethet, az ima elnyerheti Isten megvilágosodását, és ez képessé teheti az embert arra, hogy megértse Isten szavát. Amikor Istenhez imádkozol, a legfontosabb dolog az, hogy először javítsd ki a mentalitásodat. Ez az imádság alapelve. Ha nem megfelelő a mentalitásod, nem leszel jámbor, csak úgy teszel, mintha, és becsapod Istent. Csak akkor lesz békesség a szívedben, ha a szívedben Istenfélelem és Istennek való alávetettség van, és imádkozol Istenhez. Ezért amikor imádkozol, helyes mentalitással kell rendelkezned, és az imáid gyümölcsöt hoznak majd. Ha gyakran gyakorolsz így, és elmondod Istennek, hogy mi van igazán a szívedben, amikor imádkozol, és azt mondod, amit a szíved a legjobban szeretne mondani Istennek, akkor anélkül, hogy ezt észrevennéd, képes leszel Istenhez imádkozni, és képes leszel normálisan közösséget vállalni Istennel.

Az ima nem követeli meg, hogy tanult vagy művelt legyél, és nem esszét kell írnod. Csak beszélj őszintén, egy normális ember értelmével. Gondold végig Jézus imáit. A Gecsemáné kertben így imádkozott: „Ha lehetséges [...]” Azaz: „Ha meg lehet csinálni”. Ez egy beszélgetés részeként hangzott el. Nem azt mondta: „Könyörgöm Hozzád.” Alávetett szívvel és alávetett állapotban így imádkozott: „Ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Másodszor is így imádkozott, harmadszor pedig így imádkozott: „Legyen meg a Te akaratod.” Miután felfogta az Atya Isten vágyát, így szólt: „Legyen meg a Te akaratod.” Teljesen alá tudta vetni Magát, minden személyes választás nélkül. Jézus ezt mondta imában: „Ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár.” Mit jelentett ez? Azért imádkozott így, mert a keresztfán való vérzés nagy szenvedésére gondolt utolsó haldokló leheletéig – ez a halál kérdését érintette –, és mert még nem fogta fel teljesen az Atya Isten vágyát. Így imádkozni, az ilyen szenvedés gondolata ellenére is, az Ő alávetettségének a nagy mélységét mutatja. Imájának módja normális volt. Imájában nem javasolt semmilyen feltételt, és azt sem mondta, hogy a poharat el kell vinni. Inkább az volt a célja, hogy Isten vágyát keresse egy olyan helyzetben, amelyet Ő nem értett. Amikor először imádkozott, nem értette, és azt mondta: „Ha lehetséges [...] de amint Te akarod.” Az alávetettség állapotában imádkozott Istenhez. Másodszor is ugyanígy imádkozott. Összesen háromszor imádkozott, és az utolsó imájában teljesen megértette Isten vágyát, ezután már nem kért többet. Az első két imában csak keresett, és az alávetettség állapotában keresett. Az emberek azonban egyszerűen nem így imádkoznak. Imáikban az emberek mindig azt mondják: „Istenem, kérlek Téged, hogy tedd ezt és azt, és kérlek, hogy vezess engem ebben és abban, és kérlek, hogy teremts kész körülményeket nekem...” Lehet, hogy Isten nem fog megfelelő körülményeket készíteni számodra, valamint ennek a nehézségnek az elszenvedésére késztet téged, és megleckéztet. Ha mindig így imádkozol – „Istenem, kérlek Téged, hogy tégy előkészületeket számomra, és adj erőt” –, az rendkívül értelmetlen! Amikor Istenhez imádkozol, értelmesnek kell lenned, és alávetett szívvel kell imádkoznod hozzá. Ne próbáld meghatározni, hogy mit fogsz tenni. Ha megpróbálod meghatározni, hogy mit tegyél, mielőtt imádkozol, ez nem Istennek való alávetettség. Az imában szívednek alávetettnek kell lennie, és először Istennél kell keresned. Ily módon a szíved természetes módon felderül ima közben, és tudni fogod, mit helyes tenni. Az a Szentlélek munkájának az eredménye, hogy az ima előtti tervedtől eljutsz az ima után a szívedben bekövetkezett változásig. Ha már meghoztad a saját döntésedet, és meghatároztad, hogy mit tegyél, majd azért imádkozol, hogy engedélyt kérj Istentől, vagy kérd Istent, hogy tegye meg, amit te akarsz, akkor ez a fajta ima értelmetlen. Sokszor előfordul, hogy az emberek imáira Isten éppen azért nem válaszol, mert ők már eldöntötték, mit tegyenek, és csak engedélyt kérnek Istentől. Isten azt mondja: „Mivel eldöntötted, mit tegyél, miért kérdezel Engem?” Ez a fajta ima kicsit olyan, mintha becsapnák Istent, és így az imáik kiszáradnak.

Annak ellenére, hogy az emberek Istenhez beszélnek, amikor letérdelnek imádkozni, neked tisztán kell látnod: Az ima a Szentlélek egyik útja, hogy az emberekben munkálkodjon. A Szentlélek mindig megvilágosítja, megvilágítja és vezeti az embereket imádkozás közben. Ha az emberek imádkoznak és keresnek, miközben megfelelő állapotban vannak, akkor a Szentlélek is munkát fog végezni ugyanakkor. Ez egyfajta kimondatlan egyezmény Isten és az emberek között; azt is mondhatnánk, hogy Isten segít az embereknek az ügyek intézésében. Az ima egy módja annak, hogy az emberek Isten elé járuljanak, és együttműködjenek Ővele. Ez is annak is egy módja, hogy Isten megmentse és megtisztítsa az embereket. Sőt, ez egy út az életre való bemenetelhez; ez nem rituálé. Az ima nem csupán az emberek motiválásának egy módja, és nem is csak egy sablonos módja annak, hogy Istennek eleget tegyünk. Az ilyen gondolatok helytelenek. Az ima mélyen jelentőségteljes! Ha hiszel Istenben, nem térhetsz el az imától, és még kevésbé Isten szavainak olvasásától. Az ima által a Szentlélek munkálkodik az emberekben, megvilágosítja és vezeti őket. Ha az emberek nem imádkoznak Istenhez, nehéz dolguk lesz megszerezni a Szentlélek munkáját. Ha gyakran imádkozol, gyakran gyakorlod az imádságot, és gyakran imádkozol az Istennek való alávetettség szívével, akkor a belső állapotod normális. Ha amikor imádkozol, az általában csak néhány mondatnyi doktrínából áll, és nem nyitod meg a szívedet Isten előtt, nem keresed az igazságot, és nem is elmélkedsz Isten szándékain és követelésein, akkor nem igazán imádkozol. Csak azok az emberek rendelkeznek valódi imával, azok szívében vannak Istenhez szóló szavak, és azok képesek az igazságot Istentől keresni, akik gyakran elmélkednek az igazságon, akiknek a szíve gyakran közel van Istenhez, és akik gyakran élnek Isten szavaiban. Ahhoz, hogy megtanulj imádkozni, gyakran kell elmélkedned Isten szavain. Ha meg tudod érteni Isten szándékait, akkor sok mondanivalód lesz Számára a szívedben, és képes leszel megérteni, hogy mely szavak értelmes imák, és melyek nem; mely imák igazi imádat és melyek nem; mely imák próbálják felfogni Isten szándékait, és melyek azok az imák, amelyek mellett már döntöttél, és csak Isten engedélyét kéred. Ha soha nem veszed komolyan ezeket a dolgokat, akkor az imáid soha nem lesznek sikeresek, és a belső állapotod mindig abnormális lesz. Ami azt illeti, hogy mi a normális értelem, mi az igazi alávetettség, mi az igaz imádat, és milyen pozíciót kell elfoglalni az imádkozás során – ezek a leckék mind az ima igazságait foglalják magukban. Ezek mind részletekbe menő kérdések. Mivel a legtöbb ember valójában nem láthat Engem, ők a Lélekhez való imádkozásra korlátozódnak. Amikor elkezdesz imádkozni, az lesz a kérdés, hogy az általad kimondott szavak értelmesek-e, a szavaid valóban imádóak-e, jóváhagyásra talál-e Istennél az, amit kérsz, az imádnak van-e tranzakciós eleme, vagy emberi szennyeződések hamisítják meg, hogy az imáid és a beszéded összhangban vannak-e Isten szándékaival, hogy különös félelemmel, tisztelettel és alávetettséggel viseltetsz-e Isten iránt, és valóban Istenként kezeled-e Istent. Komolyan kell venned, amit imában mondasz, ki kell tapogatóznod Isten szándékait, és összhangban kell lenned az Ő követeléseivel. Csak így imádkozva ismered meg a békét és az örömöt a szívedben. Csak így lehet normális értelmed, amikor Krisztus elé járulsz. Ha nem imádkozol, vagy nem mondod ki a Lélek előtt azt, ami a szívedben van, akkor amikor Krisztus elé járulsz, hajlamos vagy arra, hogy elképzelésekkel állj elő, lázadj Őellene és ellenállj Neki, vagy értelmetlenül fogsz beszélni, becstelenül fogsz beszélni, vagy állandóan megszakítást okozol a beszédeddel és tetteiddel, és utána mindig szemrehányást fogsz elszenvedni. Miért fogsz mindig szemrehányást kapni? Mert általában még a legcsekélyebb tudással sem rendelkezel annak igazságairól, hogy miként imádd Istent vagy bánj Istennel, és így ha problémával találkozol, összezavarodsz, nem tudod, hogyan gyakorolj, és állandóan hibákat követsz el. Hogyan járuljanak az Istenben hívők az Ő színe elé? Ennek természetesen imán keresztül kell történnie. Ha kijavítottad az imádkozás alatti hozzáállásodat, és nyugodt a szíved, akkor Isten elé járultál. Imádkozás után meg kell vizsgálnod azt, hogy az imában kimondott szavak értelmesek voltak-e, hogy megfelelő helyzetben voltál-e, Istennek alávetett szíved volt-e, vagy emberi tisztátalansággal vagy becstelenséggel rendelkeztél. Ha találsz valami problémát, akkor továbbra is imádkoznod kell Istenhez, és el kell ismerned tisztátalanságaidat és hibáidat Isten előtt. Ha így mondod el Istennek azt, ami a szívedben van, az állapotod egyre normálisabb lesz, egyre több lelkiismeret és értelem lesz benned, és egyre kevesebbszer lesz helytelen állapotod. Miután egy ideig így gyakorolsz, az imáid folyamatosan javulni fognak, és Isten legtöbbször meghallgatja és elfogadja majd őket. Azok, akik gyakran tudnak így imádkozni Istenhez, azok, akik eljutottak oda, hogy Isten előtt éljenek. Ha nem veszed komolyan az imádkozást, vagy nem módosítod a helytelen imamódszereidet, akkor nem fogod tudni, hogyan imádkozz. Annak következményeként, hogy nem tudod, hogyan imádkozz, nehéz lesz Isten előtt élned. Az ilyen embernek nem lesz az életbe való belépése, és kívül marad Isten szaván. Ha nem tudod, hogyan imádkozz vagy beszélj Isten előtt, ha nem gondolod komolyan, amikor beszélsz, azt mondod, amit csak akarsz, és nem érzed, hogy bármi probléma lenne, ha rossz dolgokat mondasz, és ha következetesen figyelmetlen voltál és zavarodott, akkor ennek eredményeként, amikor Krisztus színe elé járulsz, akkor félni fogsz, hogy valami rosszat mondasz vagy teszel. Minél jobban félsz attól, hogy elrontasz valamit, annál több hibát fogsz elkövetni, és soha nem fogod tudni jóvá tenni azokat. És mivel az emberek nem lehetnek állandó kapcsolatban Krisztussal, vagy nem hallhatják gyakran, hogy Krisztus szemtől szembe beszéljen hozzájuk, mivel Én nem tudok gyakran előttetek lenni, csak annyit tehettek, hogy kerestek, és szívből beszéltek a Lélek előtt gyakori imában, és elég, ha eléritek az Istennek való alávetettséget, valamint Istent félő szívre tesztek szert. Még ha szemtől szembe beszélek is veletek, akkor is rajtatok múlik, hogy elfogadjátok az igazságot és törekedjetek rá, és Isten követésének útján járjatok. Mostantól jobban oda kell figyelnetek arra, hogy mit mondotok, amikor imádkoztok. Szánjatok időt az imádkozásra, az elmélkedésre és az érzékelésre. Aztán amint a Szentlélek megvilágosít, haladni fogtok. Különösen finom az az érzés, amikor a Szentlélek megvilágosít. Miután rendelkezel néhány ilyen finom érzéssel és finom tudással, ha bizonyos dolgokat teszel, vagy ha kapcsolatba lépsz Krisztussal bizonyos ügyek intézése érdekében, akkor képes leszel felismerni, hogy mely szavakat mondanak értelmesen és melyeket nem, mely dolgokat tesznek értelmesen és melyeket nem. Így el fogod érni az ima céljait.

A Biblia sok olyan ember imáit rögzítette, akik ezekben az imákban még nem határozták meg a saját feltételeiket. Ehelyett imát használtak, hogy keressék és felfogják Isten szándékait, és hagyják, hogy a Szentlélek hozzon döntéseket. Például az izraeliták imán keresztül támadták meg Jerikót. A niniveiek is bűnbánatot gyakoroltak, és elnyerték Isten bocsánatát ima révén. Az ima nem egyfajta rituálé. Igazi közösség az ember és Isten között, és mély jelentőséggel bír. Az emberek imáiból látható, hogy közvetlenül Istent szolgálják. Ha az imát rituálénak tekinted, akkor az imád hatástalan lesz, és az nem lesz igazi ima, mert nem mondod ki a belső érzéseidet Istennek, és nem nyitod meg a szívedet Neki. Ami Istent illeti, az imád nem számít. Te nem létezel Isten szívében. Hogyan fog akkor benned munkálkodni a Szentlélek? Ennek eredményeként, egy bizonyos ideig tartó munkavégzés után, ki fogsz merülni. Mostantól kezdve ima nélkül nem fogsz tudni munkát végezni. Az ima viszi véghez a munkát, és az ima viszi véghez a szolgálatot. Ha vezető vagy, valaki, aki Istent szolgálja, de soha nem szentelted magad az imának, vagy nem vetted komolyan az imát, akkor nincsenek gondolataid, amelyeket kifejezhetnél Istennek, és így hajlamos vagy tévedni, amikor a kötelességedet végzed, és hajlamos vagy megbotlani, mivel a cselekedeteidben folyamatosan a saját szándékaidra hagyatkozol. Elfogadhatatlan hinni Istenben anélkül, hogy eleget imádkoznánk. Vannak, akik ritkán imádkoznak, és azt gondolják, hogy mivel Isten megtestesült, elég közvetlenül elolvasni Isten szavait. Ebben te túl egyszerűen gondolkozol. Meg lehetsz-e világosítva és meg lehetsz-e világítva a Szentlélek által, ha csak olvasod Isten szavát anélkül, hogy imádkoznál Hozzá? Ha valaki soha nem imádkozik Istenhez, mert nem beszél Istenhez, vagy nem vállal igazán közösséget Istennel, akkor nagyon nehéz lesz levetnie romlott beállítottságát, és a kötelessége végzése során eleget tennie Istennek. Még a megtestesült Isten is imádkozik néha! Amikor Jézus megtestesült, Ő is imádkozott, ha kritikus ügyekről volt szó. Imádkozott a hegyen, a hajón és a kertben. Tanítványait is vezette imában. Ha gyakran járulsz Isten elé és imádkozol Hozzá, ez azt bizonyítja, hogy Istenként kezeled Istent. Ha gyakran a saját vágyaid szerint cselekszel, és gyakran elhanyagolod az imát, és az Ő háta mögött teszel különféle dolgokat, akkor nem Istent szolgálod, hanem csak a saját törekvéseiddel foglalkozol. Mint ilyen, nem leszel elítélve? Kívülről nem úgy tűnik, mintha bármi zavarást okozó dolgot volna, és nem is úgy tűnik, hogy Istent gyaláztad, hanem csak a saját ügyeidet intézed. A saját törekvéseiddel leszel elfoglalva, és hírnévre, nyereségre, státuszra és személyes előnyökre fogsz törekedni. Ez nem szakítja meg a gyülekezet munkáját? Még akkor is, ha a felszínen úgy tűnik, hogy nem próbálsz semmit sem megszakítani, a tetteid lényegében ellenállnak Istennek. Ha soha nem bánod meg vagy nem változol, akkor veszélyben vagy.

Mindenki volt már fájdalmas és szerencsétlen állapotban, amikor valami nem kielégítő történik, és nem akar beszélni senkivel. Egy idő után jobban érzi magát, de ez az állapot nem oldódott meg. Néha romlott beállítottságot fed fel a kötelességei végzése során, és késlelteti a munkát, vagy megmetszik őt, fájdalomban van és szorong, de ha az ember nem keresi az igazságot ennek megoldására, akkor ez az abnormális állapot nem fog megoldódni. Hányszor járultatok Isten elé fájdalmatokban és szorongásotokban, hogy imádkozzatok? Mindannyian nyugodt gondolkodásmódot vesztek fel, és egyszerűen átevickéltek valahogy rajta. Ily módon sokan vannak, akik azt állítják, hogy hisznek Istenben, de nincs Isten a szívükben. Mindegy, milyen kötelességet végeznek, ha bármilyen problémával találkoznak, soha nem imádkoznak vagy keresik az igazságot. A saját akaratukra hagyatkozva vakon tesznek dolgokat, úgy tűnik, mintha szenvedést viselnének el és energiát áldoznának, és azt hiszik, hogy jól teszik a kötelességüket, noha nem jutnak semmire és az erőfeszítésük hiábavaló. Az emberek gyakran a saját akaratukra hagyatkoznak, és járás közben eltévednek. Ha egyszer végeznek egy kis munkát, arrogánssá válnak, úgy érzik, hogy van tőkéjük, és aztán nincs helyük Istennek a szívükben. Ebből látható, hogy az emberek természete az árulás. Az emberek még azt is gondolják: „Hogy ne lenne helye Istennek a szívemben, ha hiszek Benne? Nem a gyülekezetnek dolgozom most? Hogyan hagyhatott el engem Isten?” Nem arról van szó, hogy Isten el akar hagyni téged, hanem arról, hogy nincs helyed Istennek a szívedben. Bármennyit is dolgozol, képtelen leszel kiváltani magad ebből, nem lesz módod a Szentlélek munkájának elnyerésére, és bármit is teszel, folyamatosan eltávolodsz Istentől és elárulod Őt. Az ima tanulsága a legmélyrehatóbb. Ha úgy teszed a kötelességed, hogy még nem is imádkozol, akkor a teljesítményed nem lesz megfelelő, és hiábavaló lesz az erőfeszítésed. Minél abnormálisabb az állapotod, annál többet kell imádkoznod. Imádság nélkül állapotod csak egyre rosszabb lesz, és a kötelességed hatástalan lesz. Az ima nem azon múlik, hogy milyen jól hangzanak azok a dolgok, amiket mondasz. Ehelyett megköveteli, hogy szívből beszélj, saját nehézségeid igazságát mondd, a teremtett lény pozíciójából és az alávetettség szemszögéből beszélve: „Istenem, Te tudod, milyen kemények az emberek. Kérlek, vezess ebben a kérdésben. Tudod, hogy gyenge vagyok, nagyon hiányos vagyok, alkalmatlan vagyok arra, hogy Te használj engem, hogy lázadó vagyok, és amikor csak cselekszem, megszakítom a munkádat, és olyan dolgokat teszek, amelyek nem egyeznek a szándékaiddal. Arra kérlek, hogy végezd a munkádat, én csak alá szeretném vetni magam és szeretnék együttműködni...” Ha még ezeket a szavakat sem tudod kimondani, nincs remény számodra. Vannak, akik azt gondolják: „Amikor imádkozom, még mindig meg kell ítélnem, hogy értelmesen imádkozom-e vagy sem. Akkor hogyan kell imádkoznom?” Sokáig tart, hogy megállapítsd, értelmes vagy-e? Minden ima után gondolkozz el őszintén, és világosságot találsz. Ahogy ezt teszed, egyre értelmesebb leszel a következő imákban, mert amikor imádkozol, tudni fogod, hogy egyes szavak nem megfelelőek. Amikor az ember imádkozik, kapcsolata Istennel a legközvetlenebb és a legszorosabb. Általában le tudsz-e térdelni és azonnal imádkozni, amikor valamit csinálsz? Nem mindig; a környezettől függ. Amikor egyedül vagy otthon, és letérdelsz, és Istenhez imádkozol, a kapcsolatod Istennel a legszorosabb. Kimondhatsz bármit, ami a szívedben van, és a legnagyobb örömöt érzed. Amikor olvasod Isten szavát, ha először imádkozol, akkor az Ő szavának az olvasása más érzés lesz. Amikor a kötelességedet végzed, imádkozz és keress először, akkor a szíved komoly lesz, és amikor a kötelességedet végzed, a hatás más lesz. Ha olvasod Isten szavát és világosságot találsz, akkor imádkozz Istenhez, és nagyobb örömre lelsz. Ha soha nem imádkozol, akkor nem fogod érezni Isten jelenlétét, amikor olvasod Isten szavát és végzed a kötelességedet. Időnként Isten szavának olvasása nem világosít meg, és az Ő szavának olvasása után nem lesz nyilvánvaló hatása. Semmit sem tehetsz az Istenbe vetett hitedben ima nélkül. Ha gyakran imádkozol Istenhez, és az Istennel való kapcsolatod normálissá válik, lesz az életbe való belépésed, és a hited megerősödik. Ha sokáig nem imádkozol, elveszted a hitedet, és akkor hogyan fogod elérni az életbe való belépést? Azok az emberek, akiknek valódi hitük van, úgy érik el ezt, hogy Isten előtt élnek imáik által, és imával keresik az igazságot. Sokan csak úgy tesznek, mintha imádkoznának, és nem keresik az igazságot. Csak akkor járulnak Isten elé imádkozni és könyörögni, ha valami történik, és semmi mást nem tehetnek. Mindig arra kényszerítik Istent, hogy azt tegye, amit csak szeretnének, és tegyen eleget nekik. Ez igaz ima? Meghallgatja Isten az ilyen imákat? Isten jelenlétében imádkozni és keresni nem azt jelenti, hogy kényszeríted Istent arra, hogy azt tegye, amit akarsz, és még kevésbé azt, hogy arra kéred, hogy tegye meg ezt vagy azt. Ezek mind az értelem hiányának megnyilvánulásai. Mi az értelmes ima? Mi az értelmetlen ima? Ezeket egy idő után tapasztalatból tudni fogod. Például miután imádkoztál, úgy érezheted, hogy a Szentlélek nem azt teszi, amiért imádkoztál, és nem is vezet téged, ahogyan imádkoztál érte. Amikor legközelebb imádkozol, másképp fogsz imádkozni. Nem fogod megpróbálni úgy kényszeríteni Istent, ahogyan utoljára próbáltad, vagy a saját kívánságaid alapján kérni Őt. Azt mondod majd: „Ó, Istenem! Legyen minden a Te vágyaid szerint.” Amíg erre a megközelítésre összpontosítasz, akkor, miután egy kis ideig megpróbálod felfogni, tudni fogod, mi az értelmes ima, és mi az értelmetlen ima. Van olyan állapot is, amelyben, amikor saját kívánságaid szerint imádkozol, lelkedben úgy érzed, hogy imáid unalmasak, és hamarosan azon kapod magad, hogy nincs mit mondanod. Minél inkább akarod mondani, annál kínosabb lesz. Ez azt bizonyítja, hogy amikor így imádkozol, akkor teljesen a testet követed, és a Szentlélek nem munkálkodik és nem vezet téged így. Ez is keresés és tapasztalat kérdése. Ahogy egyre jobban megtapasztalod az ilyen dolgokat, természetesen meg fogod érteni őket.

Az ima főként arról szól, hogy őszintén beszélsz Istennel, és elmondod neki, ami a szívedben van. Azt mondod: „Istenem! Ismered az ember romlottságát. Ma megint egy értelmetlen dolgot követtem el. Volt bennem egy szándék – csalárd ember vagyok. Nem a Te szándékaid vagy az igazság szerint cselekedtem. Úgy tettem, ahogy szerettem volna, és próbáltam igazolni magam. Most már felismerem a romlottságomat. Arra kérlek, hogy világosíts meg jobban, engedd, hogy megértsem az igazságot, azt a gyakorlatba ültessem, és levessem ezt a romlottságot.” Imádkozz így; igaz dolgokat, igaz módon állítva és kimondva. Amikor a legtöbb ember Isten elé járul imádkozni, a szavaik többsége doktrína. Ezek nem szívből jövő igaz imák. Csak a gondolkodás terén van némi tudásuk, és a szívük hajlandó bűnbánatot gyakorolni, de semmi erőfeszítést nem tettek az igazságról való elmélkedésre vagy annak teljes megértésére. Ez befolyásolja életük előrehaladását. Ha elmélkedni tudsz Isten szavain, és az igazságot keresed, amikor imádkozol, és a Szentlélek megvilágosít, akkor ez sokkal többet ér, mint egyszerűen csak gondolkodni róla és megérteni; képes leszel megérteni az igazságalapelveket. A Szentlélek meghatja az embereket, miközben munkálkodik, és megvilágosítja és megvilágítja az embereket Isten szavaiban, hogy az emberek valódi megértéssel és igaz bűnbánattal rendelkezzenek, ami sokkal mélyebb, mint az emberek gondolatai és megértése. Ezt alaposan meg kell értened. Ha csupán felületes, véletlenszerű gondolkodást és vizsgálatot folytatsz, nincs megfelelő utad a gyakorláshoz, és keveset érsz el az igazságba való belépésből, akkor képtelen maradsz a változásra. Vannak olyan esetek, amikor például elhatározod, hogy komolyan feláldozod magad Istenért, és komolyan viszonzod az Ő szeretetét. Még ha szem előtt is tartod ezt a vágyat, előfordulhat, hogy nem áldozol annyi erőfeszítést, és a szíved nem lesz teljesen elkötelezett a törekvés mellett. Ha azonban, miután imádkoztál és meghatódtál, döntést hozol, és azt mondod: „Istenem, hajlandó vagyok nehézségeket elszenvedni. Hajlandó vagyok elfogadni a próbatételeidet; és hajlandó vagyok teljesen alávetni magamat Neked. Nem számít, milyen nagy a szenvedésem, hajlandó vagyok viszonozni a szeretetedet. Élvezem a Te nagy szeretetedet, és Te neveltél fel engem. Ezért szívem mélyéből köszönetet mondok Neked, és Neked adok minden dicsőséget”, egy ilyen imát követően az egész tested erőt kap, és lesz utad a gyakorláshoz. Ez az ima hatása. Miután valaki imádkozik, a Szentlélek munkálkodni kezd rajta, megvilágosítja, megvilágítja és vezeti őt, hitet és bátorságot ad neki, és képessé teszi az igazság gyakorlatba ültetésére. Vannak emberek, akik naponta olvassák Isten szavait anélkül, hogy elérnének ilyen eredményt. Miután azonban elolvasták őket, közösséget vállalnak róluk, a szívük felderül, és megtalálják a módját. Ha ezen kívül a Szentlélek meghat, és ad neked valami terhet, valamint némi útmutatást is, akkor az eredmények valóban nagyon eltérőek lesznek. Amikor olvasod Isten szavait, csak egy kicsit leszel meghatódva, és ilyenkor esetleg sírni fogsz. Rövid idő múlva ez az érzés elmúlik. De ha az ima, amelyet felkínálsz, könnyes, komoly, valódi és őszinte, és a Szentlélek meghat, akkor a szíved még sok napig örülni fog. Ez az ima hatása. Az ima célja az, hogy Isten elé járuljunk, és elfogadjuk azt, amit Ő az embereknek adna. Ha gyakran imádkozol, ha gyakran járulsz Isten elé, hogy közösséget vállalj Vele, és normális kapcsolatban vagy Vele, akkor Ő mindig meg fog hatni. Ha mindig megkapod az Ő ellátmányait, és elfogadod az igazságot, akkor meg fogsz változni, és a körülményeid tovább fognak javulni. Főleg amikor a testvérek együtt imádkoznak, utána különösen nagy energia keletkezik, és úgy érzik, hogy sokat nyertek. Valójában lehet, hogy az együtt töltött idejükben nem sok közösséget vállaltak, de az ima volt az, ami felserkentette őket, úgy, hogy egy másodpercet sem tudtak tovább várni, hogy lemondjanak a családjukról és a világról, és nem akartak semmit, és elég volt egyedül Isten. Micsoda nagy hit! Az erő, amelyet a Szentlélek munkája ad az embereknek, vég nélkül élvezhető! Meddig tudsz eljutni azzal, ha megmerevíted a nyakadat és a kitartásodra támaszkodsz, ahelyett, hogy az Istentől kapott erőre hagyatkoznál? Csak mész és mész, és kifogysz az erődből, aztán amikor problémába vagy nehézségbe ütközöl, nem lesz hova menned. Lezuhansz és elfajulsz, mielőtt elérnéd a végét. Nagyon sok ember van, aki elbukott és elesett Isten követésének az útján; az igazság nélkül nem tudnak megállni. Ezért az embereknek folyamatosan imádkozniuk kell Istenhez, Istenre kell támaszkodniuk, és mindvégig fenn kell tartaniuk a normális kapcsolatot Istennel. Az emberek azonban, ahogy továbbhaladnak, messze eltávolodnak Istentől. Isten az Isten, az emberiség emberiség. Mindegyik a saját útját követi. Isten Isten szavait mondja, az emberiség pedig a saját útját járja, amely nem azonos Istenével. Amikor valaki elveszti az Istenbe vetett hitében lévő erejét, Isten elé járul, hogy elmondjon néhány imaszót, és némi erőt kölcsönözzön. Miután némi energiára tett szert, ismét elmegy. Egy idő után elfogy az üzemanyaga, és visszatér Istenhez, hogy többet kérjen. Ha valaki így jár el, akkor nem fog tudni sokáig kitartani. Ha valaki elhagyja Istent, nincs továbblépési lehetősége.

Mostanra rájöttem, hogy sok ember önszabályozási képessége különösen gyenge. Mi ennek az oka? Ennek az az oka, hogy az emberek kezdetben nem értik az igazságot, és ha nem imádkoznak, nagy valószínűséggel züllötté válnak. Csak szavakat és doktrínákat értenek, ami nem működik, és egyáltalán nem tudják türtőztetni magukat. Ilyen állapotban csak ima által nyerhetsz megvilágosodást és megvilágítást a Szentlélektől, és csak ha megértesz valami igazságot, akkor az némileg türtőztethet, és lehet egy kis emberi hasonlatosságod. Az Istenben hívőknek gyakran kell olvasniuk az Ő szavait, hangsúlyozniuk kell az igazságot, és gyakran kell imádkozniuk. Csak akkor tudnak az emberek fejlődni, változást előidézni, és megélni valamennyi emberi hasonlatosságot. Ha csak arról beszélsz, hogy ismered önmagad és normális emberi mivoltot élsz meg, az nincs rendben; a Szentlélek munkája nélkül nem lesz hatása. Ha figyelmen kívül hagyod, hogy a Szentlélek pontosan hogyan munkálkodik és hatja meg az embereket, és hogyan kell az embereknek keresniük és gyakorolniuk az igazságot mindennapi életükben, akkor hogyan hihetsz Istenben? Milyen kötelességet tudsz megtenni? Ha a szívükben az emberek csak Isten létezésében hisznek, ha a hitükből csak Isten elismerése marad, és ha az Ő szavait és igazságát félreteszik, akkor nem lesz az életbe való belépésük, és sem Isten, sem az igazság nem lesz a szívükben. Az emberek gondolatai és elképzelései csak az anyagi világgal lesznek tele. Ez a fajta Istenbe vetett hit vallási szertartássá vált. Aki nem szereti az igazságot, az akár az ateizmust vagy a materializmust is elfogadhatná, és fokozatosan megkérdőjelezheti Isten létezését, és megtagadhatja a szellemi birodalmat és a lelki élet ügyeit. Ez teljesen eltér az igaz úttól, és a feneketlen gödörbe estek. Ima nélkül az emberek vágya az igazság gyakorlására csak egy szubjektív kívánság; csak az előírásokhoz fognak ragaszkodni. Még akkor is, ha a Fennvalótól jövő megállapodások szerint cselekszel, és nem sérted meg Istent, csak ragaszkodsz az előírásokhoz, és így soha nem fogod jól végezni a kötelességedet. Az emberek lelke most teljesen zsibbadt és lanyha. Sok finomság van az emberek Istennel való kapcsolatában, mint például az, hogy a Lélek meghatja és megvilágosítja őket, de az emberek nem érzik ezeket – túl zsibbadtak! Ha az emberek nem olvassák Isten szavait, nem imádkoznak, és soha nem tapasztalják meg a lelki élet dolgait, és nem tudják megragadni saját állapotukat, akkor nem tudják garantálni, hogy Isten előtt élnek. Ha Isten előtt akarsz élni, akkor elfogadhatatlan, hogy ne imádkozz, és még inkább az, hogy ne olvasd Isten szavait. Az is elfogadhatatlan, ha nem élsz gyülekezeti életet. Ha valaki eltávolodik Isten szavaitól, többé nem hisz Benne, és az imádságtól távolodni annyit jelent, mint messze eltávolodni Istentől. Ahhoz, hogy higgyünk Istenben, imádkozni kell. Imádság nélkül az Istenbe vetett hit látszata sincs meg. Azt mondtam, hogy nem kell betartani az előírásokat, és bárhol és bármikor imádkozhatsz, ezért vannak, akik alig imádkoznak. Nem imádkoznak reggel, amikor felébrednek, hanem csupán néhány részt olvasnak Isten szavaiból, és helyette zsoltárokat hallgatnak. Napközben külső ügyekkel foglalatoskodnak, és nem imádkoznak, mielőtt este lefekszenek aludni. Nem érzitek igaznak, hogy ha csak olvassátok Isten szavait, és nem imádkoztok, akkor olyanok vagytok, mint a nem hívő, aki az Ő szavait olvassa anélkül, hogy a szavak hatnának rá? Ha az emberek nem imádkoznak, akkor a szívük nem tudja befogadni Isten szavait, és nem fognak megvilágosodni az olvasásuktól. Nem lesznek meg nekik a lélek finom érzései, és a lelkük sem fog meghatódni. Zsibbadtak és lomhák; csak felszínes közösséget vállalnak a gyülekezeti munkáról és a kötelességük végzéséről. Amikor valami történik, nem tudják felfogni a szívük legbensőbb érzéseit. Ez nem befolyásolja az Istennel való normális kapcsolatukat? Már nincs hely a szívükben Isten számára, és akármennyire is imádkoznak, nem jönnek ki szavak, és nem tudják érezni Istent. Ez már nagyon veszélyes. Azt jelenti, hogy túl távolra kerültek Istentől. Valójában, ha visszahúzódsz a lelkedbe imádkozni, az nem fog megszakítani a munka külső feladataitól; egyáltalán nem fogja késleltetni a dolgokat. Ha megjelenik egy probléma, és nem oldják meg, akkor a dolgok késni fognak. Az Istenhez intézett ima arra való, hogy megoldja a problémákat, és lehetővé tegye az embereknek, hogy Isten jelenlétében éljenek, és élvezzék a szavait. Ez előnyösebb az emberek kötelességeinek a teljesítéséhez és az életbe való belépésük szempontjából.

1998