Hogyan imádkoztok jelenleg Istenhez? Mennyire jelent ez előrelépést a vallásos imákhoz képest? Valójában mit értetek az ima jelentőségén? Elgondolkodtatok már ezeken a kérdéseken? Mindenki, aki nem imádkozik, távol van Istentől, és mindenki, aki nem imádkozik, a saját akaratát követi. Az ima hiánya Istentől való távolságot és Isten elárulását jelenti. Mi a tényleges tapasztalatotok az imával kapcsolatban? Isten és ember kapcsolata az emberek imáiból látható. Hogyan viselkedsz, amikor a testvérek csodálnak és dicsérnek téged a munkád során elért eredményekért? Hogyan reagálsz, amikor az emberek javaslatokat tesznek neked? Imádkozol Istenhez? Mindannyian szántok időt az imádkozásra, ha problémákkal vagy nehézségekkel néztek szembe, de vajon Istenhez fordultok-e imában, amikor nem vagytok jó állapotban? Imádkoztok, amikor felfedtek romlottságot? Igazán imádkoztok? Ha nem imádkoztok igazán, nem fogtok fejlődni. Különösen az összejöveteleken kell imádkoznotok és dicsőítenetek. Vannak, akik sok éve hisznek Istenben, de sajnos nem imádkoznak túl gyakran. Megértik a doktrína néhány szavát, és arrogánssá válnak, azt gondolva, hogy megértették az igazságot, magasabb lett az érettségük, és nagyon elégedettek önmagukkal. Ennek eredményeképpen beleragadnak ebbe a fajta abnormális állapotba, és amikor legközelebb imádkozni jönnek, úgy találják, hogy nincs mit mondaniuk, és a Szentlélek munkája nélkül találják magukat. Amikor az ember nem tudja szabályozni az állapotát, egy kis munka után élvezheti a munka gyümölcsét – vagy negatívvá válhat, elkezd lazítani a munkájában, és felhagy a kötelesség teljesítésével, ha egy kis nehézségbe ütközik, ami nagyon veszélyes. Ilyenek a lelkiismeret és értelem nélküli emberek. A legtöbb ember csak akkor szán időt az imára, ha nehézségei vannak, vagy amikor nem tud teljesen megérteni egy ügyet. Csak akkor imádkozik, ha kétségek és határozatlanság gyötri őt, vagy ha romlott beállítottságot fed fel. Csak akkor imádkozik, amikor szüksége van rá. Ez normális. Mindazonáltal akkor is imádkoznod kell, és hálát kell adnod Istennek, ha eredményeket érsz el a munkádban. Ha csak azzal törődsz, hogy boldog legyél, és nem imádkozol, mindig mámoros vagy, mindig élvezed ezeket az érzéseket, de megfeledkezel Isten kegyelméről, ez az értelem teljes elvesztése. Amikor túl messze távolodsz Istentől, néha fegyelmezést kell elszenvedned; vagy esetleg falba ütközöl, amikor megpróbálsz valamit tenni; vagy hibát követsz el, és foglalkoznak veled, olyan szavakat kell hallanod, amelyek a szívedbe hatolnak, és elviselsz nyomást vagy nyomorúságot, mindezt anélkül, hogy pontosan tudnád, mivel sértetted meg Istent. Valójában Isten gyakran használja a külső környezetet, hogy megfegyelmezzen téged, fájdalmat okozzon neked és finomítson, és amikor végre Isten elé kerülsz, hogy imádkozz és elmélkedj, rájössz, hogy az állapotod helytelen – öntelt, önelégült és tele önimádattal, talán – undorodni fogsz önmagadtól, és teljesen bűnbánó leszel. Ha egyszer imádkozol Istenhez és gyónsz, elkezded utálni magadat, és bűnbánatot akarsz gyakorolni, és ekkor a helytelen állapotod kezdi helyrehozni magát. Amikor az emberek igazán imádkoznak, a Szentlélek végzi a munkáját, bizonyos érzést vagy megvilágosodást adva, amely lehetővé teszi számukra, hogy kiemelkedjenek egy abnormális állapotból. Imádkozni nem pusztán annyit jelent, mint egy kicsit keresni, betartani néhány formaságot, és aztán vége. Nem arról van szó, hogy mondj néhány imaszót, amikor szükséged van Istenre, és egyet sem, amikor nincs szükséged Rá. Ha sokáig nem imádkozol, még ha állapotod kívülről normálisnak tűnik is, saját akaratodra fogsz támaszkodni kötelességed teljesítésében, azt téve, amit csak akarsz, és így képtelen leszel az alapelveknek megfelelően cselekedni. Ha hosszú ideig nem imádkozol Istenhez, soha nem leszel megvilágosítva vagy megvilágítva a Szentlélek által. Még ha meg is teszed a kötelességedet, pusztán betartod a szabályokat, és a kötelességed ilyen módon történő teljesítése nem fogja meghozni az Istenről szóló bizonyság gyümölcsét.

Korábban már mondtam, hogy sokan intézik saját dolgaikat és foglalkoznak saját ügyeikkel feladataik ellátása során, és az emberek ma is ilyenek. Miután egy ideig dolgoztak, abbahagyják az imádkozást, és Isten nincs többé a szívükben. Azt gondolják: „Egyszerűen úgy teszek, ahogy a munkarend diktálja. Mindenesetre nem követtem el semmilyen hibát, és nem okoztam semmilyen megszakítást vagy zavarást…” Amikor imádkozás nélkül csinálsz dolgokat, és ha nem adsz hálát Istennek, amikor a dolgok jól mennek, akkor baj van az állapotoddal. Ha tudod, hogy állapotod rossz, de nem tudod azt magad rendbe hozni, és ennek következtében cselekedeteidben folyamatosan a saját akaratodra támaszkodsz, akkor még ha meg is érted az igazságot, nem tudod a gyakorlatba ültetni. Te állandóan azt hiszed, hogy a te gondolkodásmódod a helyes, és mindig ragaszkodsz hozzá, azt teszed, ami tetszik, figyelmen kívül hagyod, hogyan működik a Szentlélek, eltemeted magad a saját törekvéseidben, és ennek eredményeként a Szentlélek elhagy téged. Amint a Szentlélek elhagy, sötétnek és elsorvadtnak fogod érezni magad. Egyáltalán nem fogsz tudni táplálálékot vagy élvezetet érezni. Sokan vannak, akik még félévente egyszer sem imádkoznak igazán. Az ilyen embereknek már nincs a szívükben Isten. Vannak, akik általában nem imádkoznak, és csak akkor imádkoznak, ha veszélyben vannak vagy egy csapástól szenvednek. Bár továbbra is teljesítik kötelességüket, lelkileg elsorvadtak, ezért elkerülhetetlenül negatív gondolataik támadnak. Néha azt gondolják: „Mikor leszek már végre kész a feladataimmal?” Még az ehhez hasonló gondolatok is megjelenhetnek, mindez azért, mert hosszú ideje nem imádkoztak, és eltávolodtak Istentől. Ha ez hitetlen, gonosz szívet szül, az nagyon veszélyes. Az ima döntő fontosságú! Az ima nélküli élet száraz, mint a por, és nem nyerheti el a Szentlélek munkáját; az ilyen emberek nem élnek Isten előtt, és már a sötétségbe estek. Ezért gyakran kell imádkoznod és közösséget vállalnod Isten szavain, hogy élvezhesd a Szentlélek munkáját, és szívből dicsérhesd Istent. Csak így telhet meg az életed békével és örömmel. A Szentlélek különösen erősen munkálkodik azokban, akik mindenben imádkoznak és dicsőítenek. Az erő, amelyet a Szentlélek ad az embereknek, végtelen, és az emberek soha nem tudják azt elhasználni vagy kimeríteni. Az emberek vég nélkül beszélhetnek és prédikálhatnak, és sok doktrínát megérthetnek, de a Szentlélek munkája nélkül ez haszontalan és hiábavaló. Sok olyan eset van, amikor az emberek a fél napjukat imádkozással töltik, de közben csak néhány szót mondanak, mint például: „Istenem, köszönöm Neked és dicsérlek!” Egy idő után lehet, hogy újra előjönnek ugyanazzal a mondattal. Nem jut eszükbe semmi más, amit Istennek mondhatnának, nincsenek belső gondolataik, amiket elmondhatnának Neki. Ez nagyon veszélyes! Ha az Istenben hívő emberek még szavakat sem tudnak kimondani, hogy magasztalják Őt, hálát adjanak Neki és dicsőítsék Őt, hogyan mondhatjuk azt, hogy van helyük Számára a szívükben? Azt állíthatod, hogy hiszel Istenben, és felismered Őt a szívedben, de nem állsz Elé, nem tudod elmondani Neki, mi van a szívedben, amikor imádkozol, és a szíved túl távol van Istentől, és így a Szentlélek nem fogja elvégezni a munkáját. Amikor minden reggel felébredtek, őszintén meg kell nyitnotok szíveteket imádságban, el kell olvasnotok Isten szavait, majd addig kell elmélkednetek rajtuk, amíg fényt nem találtok és utatok nem lesz a gyakorlásra. Tedd ezt, és a nap különösen jó és tartalmas lesz, és érezni fogod, hogy a Szentlélek mindig veled van, megvéd téged.

Azt vettem észre, hogy sok embernek van egy közös problémája. Ha problémáik vannak, Isten elé jönnek imádkozni, de amikor semmi sem zavarja őket, figyelmen kívül hagyják Istent. Úgy ragaszkodnak a test örömeihez, ahogy akarnak, de soha nem ébrednek fel. Ez Istenben való hit? Ez igaz hit? Az igaz hit hiánya annyi, mint a járható út hiánya. Igaz hit nélkül az ember nem tudhatja, hogy az Istenbe vetett hit mely cselekedetei állnak összhangban Isten akaratával, vagy milyen cselekedetekkel érheti el az igazságot vagy fejlődhet az életben. Hit nélkül az ember vak, birtokában van a törekvés vágyának, de nincs iránya és nincsenek céljai. Tehát hogyan jön létre a hit? A hitet az imádság és az Istennel való közösség hozza létre, és még inkább Isten szavainak olvasása és a Szentlélek megvilágosodásának elnyerése. Minél jobban megérted az igazságot, annál nagyobb lesz a hited. Akik nem értik az igazságot, azoknak egyáltalán nincs hitük, és még ha elvegyülnek is az egyházzal, hitetlenek. Azok az emberek, akik hisznek Istenben, nem tehetik ezt ima és Isten szavainak olvasása nélkül. Ha csak folyamatosan járnak az összejövetelekre, de ritkán imádkoznak őszintén, egyre távolabb találják magukat Istentől. Mindannyian ritkán imádkoztok őszintén, és vannak, akik még mindig nem tudják, hogyan kell imádkozni. Tény, hogy az ima elsősorban a szívedből való beszédről szól. Ez azt jelenti, hogy megnyitod szíved Isten előtt, és egyszerűen megnyílsz előtte. Ha az ember szíve megfelelő, akkor képes szívből beszélni, és így Isten meghallgatja és elfogadja imáját. Vannak, akik csak könyörögni tudnak, amikor Istenhez imádkoznak. Folyamatosan könyörögnek Istenhez kegyelemért, nem mondanak mást, és így minél többet imádkoznak, annál kiszáradtabbnak érzik magukat. Amikor imádkozol, akár vágyakozol valamire, keresel valamit Istentől, kéred Istent, hogy adjon bölcsességet és erőt egy olyan ügyben, amit épp kezelsz és nem látsz tisztán, vagy Istentől kérsz megvilágosodást, rendelkezned kell a normális emberi mivolt érzetével. Érzet nélkül, térdre fogsz esni és azt mondod: „Istenem, könyörgök, adj hitet és erőt, könyörgök, világosíts meg és engedd, hogy lássam a természetemet, könyörgök, hogy munkálkodjál, és adjál nekem kegyelmet és áldásokat.” Ebben a „könyörgésben” van egy kötelező hangnem. Ez egy módja annak, hogy nyomást gyakoroljunk Istenre, hogy elmondjuk neki, hogy ezt a dolgot úgy kell megtenni, mintha az előre meg lett volna határozva. Ez nem őszinte ima. Ha már meghatároztad a feltételeket, és eldöntötted, mit fogsz tenni, akkor nem csak a formalitás kedvéért mész át az aktuson a Szentléleknek? Ez nem Isten becsapása? Az embernek kereső, alázatos szívvel kell imádkoznia. Ha például valami megtörtént veled, és nem tudod, hogyan kezeld, azt mondhatod: „Istenem, nem tudom, mit tegyek ezzel. Szeretnék eleget tenni Neked ebben az ügyben, és keresem az akaratodat. Úgy akarok tenni, ahogy Te akarod, nem pedig úgy, ahogy én. Te tudod, hogy az emberi akarat teljes mértékben ellentétes szándékaiddal, teljes mértékben ellenáll Neked, és nem áll összhangban az igazsággal. Világosíts meg engem, adj útmutatást ebben a kérdésben, és engedd, hogy ne sértselek meg…” Ez a megfelelő hangnem az imához. Ha azt mondod: „Istenem, kérlek, hogy segíts, vezess, készítsd elő a megfelelő környezetet és a megfelelő embereket, és hagyd, hogy jól végezzem a munkámat”, az imád után még mindig nem tudod felfogni Isten szándékait, mert azt kéred Istentől, hogy a te akaratod szerint cselekedjen. Most meg kell győződnöd arról, hogy az imában használt szavaid ésszerűek-e, és hogy szívből jönnek-e. Ha az imáid nem ésszerűek, a Szentlélek nem fog munkálkodni rajtad. Ezért amikor imádkozol, értelmesen és megfelelő hangnemben kell beszélned. Mondd: „Istenem, Te tudsz gyengeségemről és lázadó mivoltamról. Csak azt kérem, hogy adj erőt és segíts elviselni a körülményeimet, de csak a Te akaratod szerint. Nem tudom, mi a Te akaratod, és csak ezt a kérést teszem. Mindazonáltal, legyen meg a Te akaratod. Még ha szolgálatot kell is teljesítenem, vagy kontrasztként szolgálni, akkor is szívesen megteszem. Kérlek, hogy adj nekem erőt és bölcsességet, és engedd meg, hogy eleget tegyek Neked ebben a kérdésben. Csak az a vágyam, hogy alávessem magam a Te rendelkezéseidnek…” Egy ilyen ima után a szíved különösen megnyugszik. Ha csak könyörögsz, bármennyit mondasz is, minden üres szó lesz; Isten nem fog munkálkodni a könyörgésedre, mert te előre eldöntötted, hogy mit akarsz. Amikor letérdelsz az imára, mondd: „Istenem, Te ismered az ember gyengeségét, és ismered az ember állapotait. Kérlek, hogy világosíts meg ebben a kérdésben. Hadd értsem meg az akaratodat. Csak alá akarom vetni magam mindannak, amit Te elrendelsz, és szívem kész engedelmeskedni Neked…” Imádkozz így, és a Szentlélek megindít téged. Ha a szándékod rossz, amikor imádkozol, és mindig a saját akaratodon alapuló követeléseket támasztasz Istennel szemben, akkor imáid szárazak és meddők lesznek, és a Szentlélek nem indít meg. Ha csak becsukod a szemed, és néhány elcsépelt közhelyet pufogtatsz, hogy átevickélj valahogy Istennel, akkor a Szentlélek meg fog indítani téged? Amikor az emberek Isten elé járulnak, engedelmesen kell viselkedniük, és jámbor hozzáállással kell rendelkezniük. Te az egyetlen igaz Isten elé járulsz, és a Teremtővel beszélsz. Nem kellene jámbornak lenned? Nem egyszerű dolog imádkozni. Amikor az emberek Isten elé lépnek, agyaraikkal és karmaikkal hadonásznak, és teljesen hiányzik belőlük a jámborság; és amikor imádkoznak, hanyatt fekszenek otthonukban, kiejtenek néhány egyszerű, felületes szót, és azt hiszik, hogy imádkoznak, és Isten képes meghallgatni őket – ez nem önámítás? Ezzel nem az a célom, hogy megköveteljem az emberektől valamilyen konkrét szabály betartását. A legkevesebb azonban, amit valaki tehet, az az, hogy szíve engedelmeskedik Istennek, és jámbor hozzáállással járul Isten elé. Az imáitokból túl gyakran hiányzik az értelem. Mindig a következő hangnemben imádkozol: „Ó Istenem! Mivel Te adtad nekem ezt a feladatot, tedd minden cselekedetemet megfelelővé, hogy a Te munkád ne legyen megszakítva, és Isten családjának érdekei ne sérüljenek. Meg kell védened engem …” Egy ilyen ima túlságosan értelmetlen, nem igaz? Vajon Isten munkálkodni fog rajtad, ha eléje járulsz és így imádkozol? Meghallgatnám, ha Elém jönnél és értelmetlenül beszélnél? Ha undort keltenél Bennem, egyből kirúgnálak! Nem ugyanaz vagy a Lélek előtt, mint Krisztus előtt? Amikor Isten elé jössz imádkozni, meg kell fontolnod, hogyan beszélhetsz értelmesen, és hogyan tudnád a belső állapotodat úgy alakítani, hogy elérd a jámborságot és képes legyél az alávetettségre. Ha ezt megteszed, újra jó lesz imádkozni, és érezni fogod Isten jelenlétét. Sokszor az emberek térdre esnek imában; becsukják a szemüket, és csak annyit tudnak tenni, hogy felkiáltanak: „Ó, Istenem! Ó Istenem!" Miért kiabálnának így sokáig szótlanul? Ennek oka az emberek helytelen mentalitása és abnormális állapota. Ha valaki nem tudja elérni Istent a szívében, az imái szótlanok. Szoktatok ilyet csinálni? Most már tudjátok, hogy milyenek vagytok, de amikor abnormális az állapototok, nem gondolkodtok el magatokon, nem keresitek az igazságot, és nem vagytok hajlandóak Isten elé járulni imádságban, vagy enni és inni Isten szavait. Ez veszélyes. Függetlenül attól, hogy egy ember állapota normális-e vagy sem, vagy milyen problémák merülnek fel, nem szabad elszakadnia az imától. Ha nem imádkozol, még ha most normális is az állapotod, hosszabb idő alatt abnormálissá válik. Imádkozni és Isten szavát olvasni normálisnak kell lennie. Isten szavainak olvasása az igazság keresése érdekében igaz imához vezethet, az ima elnyerheti Isten megvilágosodását, és ez képessé teheti az embert arra, hogy megértse Isten szavát. Amikor Istenhez imádkozol, a legfontosabb dolog az, hogy először javítsd ki a mentalitásodat. Ez az imádság alapelve. Ha nem megfelelő a mentalitásod, nem leszel jámbor, csak formálisan mész át rajta, és becsapod Istent. Csak akkor lesz békesség a szívedben, ha szívedben Isten iránti tisztelet és engedelmesség van, és imádkozol Istenhez. Ezért amikor imádkozol, helyes mentalitással kell rendelkezned, és az imáid gyümölcsöt hoznak majd. Ha gyakran gyakorolsz így, és elmondod Istennek, hogy mi van igazán a szívedben, amikor imádkozol, és azt mondod, amit a szíved a legjobban szeretne mondani Istennek, akkor anélkül, hogy ezt észrevennéd, képes leszel Istenhez imádkozni, és képes leszel normálisan közösséget vállalni Istennel.

Az ima nem követeli meg, hogy tanult vagy művelt legyél, és nem esszét kell írnod. Csak beszélj őszintén, egy normális ember érzetével. Gondold végig Jézus imáit. A Gecsemáné kertben így imádkozott: „Ha lehetséges…” Azaz: „Ha meg lehet csinálni”. Ez egy vita részeként hangzott el. Nem azt mondta: „Könyörgök Hozzád.” Engedelmes szívvel és engedelmes állapotban így imádkozott: „Ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te.” Másodszor is így imádkozott, harmadszor pedig így imádkozott: Legyen meg a Te akaratod. Miután felfogta az Atya Isten szándékát, így szólt: „Legyen meg a Te akaratod.” Teljesen alá tudta vetni Magát, minden személyes választás nélkül. Jézus ezt mondta imában: „Ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár.” Mit jelentett ez? Azért imádkozott így, mert a keresztfán való vérzés nagy szenvedésére gondolt utolsó haldokló leheletéig – ez a halál kérdését érintette –, és mert még nem fogta fel teljesen az Atya Isten szándékát. Így imádkozni, az ilyen szenvedés gondolata ellenére is, az Ő alávetettségének a nagy mélységét mutatja. Imájának módja normális volt. Imájában nem javasolt semmilyen feltételt, és azt sem mondta, hogy a poharat el kell vinni. Inkább az volt a célja, hogy Isten akaratát keresse egy olyan helyzetben, amelyet Ő nem értett. Amikor először imádkozott, nem értette, és azt mondta: „Ha lehetséges… de ahogy Te akarod.” Az engedelmesség állapotában imádkozott Istenhez. Másodszor is ugyanígy imádkozott. Összesen háromszor imádkozott, és az utolsó imájában teljesen megértette Isten akaratát, ezután már nem kért többet. Az első két imában csak keresett, és az engedelmesség állapotában keresett. Az emberek azonban egyszerűen nem így imádkoznak. Imáikban az emberek mindig azt mondják: „Istenem, kérlek Téged, hogy tedd ezt és azt, és kérlek, hogy vezess engem ebben és abban, és kérlek, hogy teremts kész körülményeket nekem….” Lehet, hogy Isten nem fog megfelelő körülményeket készíteni számodra. Talán Isten megpróbáltatások elviselésére késztet téged, hogy ezáltal megleckéztessen. Ha mindig így imádkozol – „Istenem, kérlek Téged, hogy tégy előkészületeket számomra, és adj erőt” –, az rendkívül értelmetlen! Amikor Istenhez imádkozol, értelmesnek kell lenned, és engedelmes szívvel kell imádkoznod hozzá. Ne próbáld meghatározni, hogy mit fogsz tenni. Ha megpróbálod meghatározni, hogy mit tegyél, mielőtt imádkozol, ez nem engedelmesség Istennek. Az imában szívednek engedelmesnek kell lennie, és először Istennél kell keresned. Ily módon a szíved természetesen felderül ima közben, és tudni fogod, mit helyes tenni. Az a Szentlélek munkájának az eredménye, hogy az ima előtti tervedtől eljutottál az ima után a szívedben bekövetkezett változásig. Ha már meghoztad a saját döntésedet, és meghatároztad, hogy mit tegyél, majd azért imádkozol, hogy engedélyt kérj Istentől, vagy kérd Istent, hogy tegye meg, amit te akarsz, akkor ez a fajta ima értelmetlen. Sokszor előfordul, hogy az emberek imáira Isten éppen azért nem válaszol, mert ők már eldöntötték, mit tegyenek, és csak engedélyt kérnek Istentől. Isten azt mondja: „Mivel eldöntötted, mit tegyél, miért kérdezel Engem?” Ez a fajta ima kicsit olyan, mintha megcsalnák Istent, és így az imáik kiszáradnak.

Annak ellenére, hogy az emberek Istenhez beszélnek, amikor letérdelnek imádkozni, neked tisztán kell látnod: Az ima a Szentlélek egyik útja, hogy az emberekben munkálkodjon. A Szentlélek mindig megvilágosítja, megvilágítja és vezeti az embereket imádkozás közben. Ha az emberek imádkoznak és keresnek, miközben megfelelő állapotban vannak, akkor a Szentlélek is munkát fog végezni ugyanakkor. Ez egyfajta kimondatlan egyezmény Isten és az emberek között; azt is mondhatnánk, hogy Isten segít az embereknek az ügyek intézésében. Az ima egy módja annak, hogy az emberek Isten elé járuljanak, és együttműködjenek vele. Ez is annak is egy módja, hogy Isten megmentse és megtisztítsa az embereket. Sőt, ez egy út az életre való bemenetelhez; ez nem rituálé. Az ima nem csupán az emberek motiválásának egy módja, és nem is csak egy sablonos módja annak, hogy Istennek eleget tegyünk. Az ilyen gondolatok helytelenek. Az ima mélyen értelmes! Ha hiszel Istenben, nem térhetsz el sem az imától, sem Isten szavainak olvasásától. Az ima által a Szentlélek munkálkodik az emberekben, megvilágosítja és vezeti őket. Ha az emberek nem imádkoznak Istenhez, nehéz dolguk lesz megszerezni a Szentlélek munkáját. Ha gyakran imádkozol, gyakran gyakorolod az imádságot, és gyakran imádkozol az Istennek való alávetettség szívével, akkor a belső állapotod normális. Ha amikor imádkozol, az általában csak néhány mondatnyi doktrínából áll, és nem nyitod meg a szívedet Isten előtt, nem keresed az igazságot, és nem is elmélkedsz Isten akaratán és követelésein, akkor nem igazán imádkozol. Csak azok az emberek rendelkeznek valódi imával, azoknak vannak szívükben szavak, amelyekkel Istenhez szólhatnak, és azok képesek az igazságot Istentől keresni, akik gyakran elmélkednek az igazságon, akiknek szívük gyakran közel van Istenhez, és akik gyakran élnek Isten szavaival. Ahhoz, hogy megtanulj imádkozni, gyakran kell elmélkedned Isten szavain. Ha megérted Isten akaratát, akkor sok mondanivalód lesz Számára a szívedben, és képes leszel megérteni, hogy mely szavak értelmes imák, és melyek nem; mely imák igazi imádat és melyek nem; mely imák próbálják megragadni Isten akaratát, és melyek azok az imák, amelyek mellett már döntöttél, és csak Isten engedélyét kéred. Ha soha nem veszed komolyan ezeket a dolgokat, akkor az imáid soha nem lesznek sikeresek, és belső állapotod mindig abnormális lesz. Ami azt illeti, hogy mi a normális értelem, mi az igazi engedelmesség, mi az igaz imádat, és milyen pozíciót kell elfoglalni az imádkozás során – ezek a leckék mind az ima igazságait foglalják magukban. Ezek mind részletes ügyek. Mivel a legtöbb ember valójában nem lát Engem, ők a Lélekhez való imádkozásra korlátozódnak. Amikor elkezdesz imádkozni, az lesz a kérdés, hogy az általad kimondott szavak ésszerűek-e, szavaid valóban imádóak-e, jóváhagyásra talál-e Istennél az, amit amit kérsz, az imádnak van-e tranzakciós eleme, vagy emberi szennyeződések hamisítják meg, hogy imáid és beszéded összhangban vannak-e Isten akaratával, különös tisztelettel, figyelemmel és engedelmességgel viseltetsz-e Isten iránt, és valóban Istenként kezeled-e Istent. Komolyan kell venned, amit imában mondasz, érezned kell Isten akaratát, és összhangban kell lenned az Ő követeléseivel. Csak így imádkozva ismered meg a békét és az örömöt a szívedben. Csak így lehet normális értelmed, amikor Krisztus elé lépsz. Ha nem imádkozol, vagy nem mondod ki a Lélek előtt azt, ami a szívedben van, akkor amikor Krisztus elé kerülsz, hajlamos vagy arra, hogy elképzelésekkel állj elő, lázadj és ellenállj Neki, vagy ésszerűtlenül fogsz beszélni, becstelenül fogsz beszélni, vagy állandóan megszakítást okozol a beszédeddel és tetteiddel, és utána mindig szemrehányást fogsz elszenvedni. Miért fogsz mindig szemrehányást kapni? Mert általában még a legcsekélyebb tudással sem rendelkezel annak igazságairól, hogy hogyan kell Istent imádni vagy Istennel bánni, és így ha problémával találkozol, összezavarodsz, nem tudod, hogyan kell gyakorolni, és állandóan hibákat követsz el. Hogyan kerüljenek az Istenben hívők az Ő jelenlétébe? Ennek természetesen imán keresztül kell történnie. Ha kijavítottad az imádkozás alatti hozzáállásodat, és a szíved békében van, akkor Isten elé kerültél. Imádkozás után el kell gondolkodnod azon, hogy az imában kimondott szavak racionálisak voltak-e, hogy megfelelő helyzetben voltál-e, rendelkeztél-e az Isten iránti engedelmességgel, vagy emberi tisztátalansággal vagy becstelenséggel rendelkeztél-e. Ha találsz valami problémát, akkor továbbra is imádkoznod kell Istenhez, és el kell ismerned tisztátalanságaidat és hibáidat Isten előtt. Ha így mondod el Istennek azt, ami a szívedben van, állapotod egyre normálisabb lesz, egyre lelkiismeretesebb és racionálisabb leszel, és egyre kevesebbszer lesz helytelen állapotod. Miután egy ideig így gyakorolsz, az imáid folyamatosan javulni fognak, és Isten legtöbbször meghallgatja és elfogadja majd őket. Azok, akik gyakran tudnak így imádkozni Istenhez, azok azok, akik eljutottak oda, hogy Isten előtt éljenek. Ha nem veszed komolyan az imádkozást, vagy nem módosítod helytelen imamódszereidet, akkor nem fogod tudni, hogyan kell imádkozni. Annak következményeként, hogy nem tudod, hogyan kell imádkozni, nehéz lesz Isten előtt élned. Az ilyen embernek nem lesz az életre való bemenetele, és kívül marad Isten szaván. Ha nem tudod, hogyan kell imádkozni vagy beszélni Isten előtt, ha nem gondolod komolyan, amikor beszélsz, azt mondod, amit csak akarsz, és nem érzed, hogy bármi probléma lenne, ha rossz dolgokat mondasz, és ha következetesen figyelmetlen voltál és zavarodott, akkor ennek eredményeként, amikor Krisztus jelenlétébe kerülsz, félni fogsz, hogy valami rosszat mondasz vagy teszel. Minél jobban félsz attól, hogy elrontasz valamit, annál több hibát fogsz elkövetni, és soha nem fogod tudni jóvátenni azokat. És mivel az emberek nem lehetnek állandó kapcsolatban Krisztussal, vagy nem hallhatják gyakran, hogy Krisztus szemtől szembe beszéljen hozzájuk, mivel Én nem tudok gyakran előttetek lenni, csak annyit tehettek, hogy keresitek az igazságot, és szívből beszéltek a Lélek előtt gyakori imában, és elég, ha eléritek az engedelmes, istenfélő szívet. Még ha szemtől szembe beszélek is veletek, akkor is rajtatok múlik, hogy elfogadjátok és kövessétek az igazságot, és az Isten követésének útján járjatok. Mostantól jobban oda kell figyelnetek arra, hogy mit mondotok, amikor imádkoztok. Szánjatok időt az imádkozásra, az elmélkedésre és az érzékelésre. Aztán, amint a Szentlélek megvilágosít, haladni fogtok. Különösen finom az az érzés, amikor a Szentlélek megvilágosít. Miután rendelkezel néhány ilyen finom érzéssel és finom tudással, ha bizonyos dolgokat teszel, vagy ha kapcsolatba lépsz Krisztussal bizonyos ügyek intézése érdekében, akkor képes leszel felismerni, hogy mely szavakat mondják jó értelemben és melyeket nem, mely dolgokat tesznek jó értelemben és melyeket nem. Így el fogod érni az ima céljait.

A Bibilia sok olyan ember imáit rögzítette, akik ezekben az imákban még nem határozták meg saját feltételeiket. Ehelyett imát használtak, hogy keressék és felfogják Isten akaratát, és hagyják, hogy a Szentlélek hozzon döntéseket. Például az izraeliták imán keresztül támadták meg Jerikót. A niniveiek is bűnbánatot gyakoroltak, és elnyerték Isten bocsánatát ima révén. Az ima nem egyfajta rituálé. Igazi közösség az ember és Isten között, és mély jelentőséggel bír. Az emberek imáiból látható, hogy közvetlenül Istent szolgálják. Ha az imát rituálénak tekinted, akkor az imád hatástalan lesz, és az nem lesz igazi ima, mert nem mondod ki a belső érzéseidet Istennek, és nem nyitod meg a szívedet Neki. Ami Istent illeti, az imád nem számít. Te nem létezel Isten szívében. Hogyan fog akkor benned munkálkodni a Szentlélek? Ennek eredményeként, egy bizonyos ideig tartó munkavégzés után, ki fogsz merülni. Mostantól kezdve ima nélkül nem fogsz tudni munkát végezni. Az ima hozza létre a munkát, és az ima hozza létre a szolgálatot. Ha vezető vagy, valaki, aki Istent szolgálja, de soha nem szentelted magad az imának, vagy nem vetted komolyan az imát, akkor nincsenek gondolataid, amelyeket kifejezhetnél Istennek, és így hajlamos vagy tévedni, amikor a kötelességedet teljesíted, és hajlamos vagy megbotlani, mivel cselekedeteidben folyamatosan saját szándékaidra hagyatkozol. Elfogadhatatlan hinni Istenben anélkül, hogy eleget imádkoznánk. Vannak, akik ritkán imádkoznak, és azt gondolják, hogy mivel Isten megtestesült, elég közvetlenül elolvasni Isten szavait. Ebben te túl egyszerűen gondolkozol. Meg lehetsz-e világosítva és meg lehetsz-e világítva a Szentlélek által, ha csak olvasod Isten szavát anélkül, hogy imádkoznál Hozzá? Ha valaki soha nem imádkozik Istenhez, mert nem beszél Istenhez, vagy nem vállal igazán közösséget Istennel, akkor nagyon nehéz lesz levetnie romlott beállítottságát, és kötelessége teljesítése során eleget tennie Istennek. Még a megtestesült Isten is imádkozik néha! Amikor Jézus megtestesült, Ő is imádkozott, ha kritikus ügyekről volt szó. Imádkozott a hegyen, a hajón és a kertben. Tanítványait is vezette imában. Ha gyakran járulsz Isten elé és imádkozol Hozzá, ez azt bizonyítja, hogy Istenként kezeled Istent. Ha gyakran a saját vágyaid szerint cselekszel, és gyakran elhanyagolod az imát, és az Ő háta mögött teszel különféle dolgokat, akkor nem Istent szolgálod, hanem csak a saját törekvéseiddel foglalkozol. Mint ilyen, nem leszel elítélve? Kívülről nem úgy tűnik, mintha bármi megszakítást végeztél volna, és nem is úgy tűnik, hogy Istent gyaláztad, hanem csak a saját ügyeidet intézed. A saját törekvéseiddel leszel elfoglalva, és hírnévre, nyereségre, státuszra és személyes előnyökre fogsz törekedni. Ez nem szakítja meg a gyülekezet munkáját? Még akkor is, ha a felszínen úgy tűnik, hogy nem próbálsz semmit sem megszakítani, a tetteid lényegében ellenállnak Istennek. Ha soha nem bánod meg vagy nem változol, akkor veszélyben vagy.

Mindenki volt már fájdalmas és szerencsétlen állapotban, amikor valami nem kielégítő történik, és nem akar beszélni senkivel. Egy idő után jobban érzi magát, de ez az állapot nem oldódott meg. Néha romlott beállítottságot fed fel a feladatai ellátása során, és késlelteti a munkát, vagy megmetszik őt és foglalkoznak vele, fájdalomban van és szorongk, de ha az ember nem keresi az igazságot ennek megoldására, akkor ez az abnormális állapot nem fog megoldódni. Hányszor járultatok Isten elé fájdalmatokban és szorongásotokban, hogy imádkozzatok? Mindannyian nyugodt gondolkodásmódot vesztek fel, és egyszerűen átevickéltek valahogy rajta. Ily módon sokan vannak, akik azt állítják, hogy hisznek Istenben, de nincs Isten a szívükben. Bármi kötelességet is teljesítenek, ha bármilyen problémával találkoznak, soha nem imádkoznak vagy keresik az igazságot. A saját akaratukra hagyatkozva vakon tesznek dolgokat, úgy tűnik, mintha szenvedést viselnének el és energiát áldoznának, és azt hiszik, hogy jól teljesítik kötelességüket, noha nem jutnak semmire és erőfeszítésük hiábavaló. Az emberek gyakran saját akaratukra hagyatkoznak, és járás közben eltévednek. Ha egyszer végeznek egy kis munkát, arrogánssá válnak, úgy érzik, hogy van tőkéjük, és aztán nincs helyük Istennek a szívükben. Ebből látható, hogy az emberek természete az árulás. Az emberek még azt is gondolják: „Hogy ne lenne helye Istennek a szívemben, ha hiszek Benne? Nem a gyülekezetnek dolgozom most? Hogyan hagyhatott el engem Isten?” Nem arról van szó, hogy Isten el akar hagyni téged, hanem arról, hogy nincs helyed Istennek a szívedben. Bármennyit is dolgozol, képtelen leszel kiváltani magad ebből, nem lesz módod a Szentlélek munkájának elnyerésére, és bármit is teszel, folyamatosan eltávolodsz Istentől és elárulod Őt. Az ima leckéje a legmélyebb. Ha úgy teszed a dolgod, hogy még nem is imádkozol, teljesítményed nem lesz megfelelő, és munkád hiábavaló lesz. Minél abnormálisabb az állapotod, annál többet kell imádkoznod. Imádság nélkül állapotod csak egyre rosszabb lesz, és a kötelességed hatástalan lesz. Az ima nem azon múlik, hogy milyen jól hangzanak azok a dolgok, amiket mondasz. Ehelyett megköveteli, hogy szívből beszélj, saját nehézségeid igazságát mondd, a teremtett lény pozíciójából és az engedelmesség szemszögéből beszélve: „Istenem, Te tudod, milyen kemények az emberek. Kérem, vezess ebben a kérdésben. Tudod, hogy gyenge vagyok, nagyon hiányos vagyok, alkalmatlan vagyok a Te felhasználásodra, hogy lázadó vagyok, és ha cselekszem, megszakítom a munkádat, és olyan dolgokat teszek, amelyek nem egyeznek az akaratoddal. Arra kérlek, hogy végezd a munkádat, én csak csak engedelmeskedni és együttműködni szeretnék…” Ha még ezeket a szavakat sem tudod kimondani, nincs remény számodra. Vannak, akik azt gondolják: „Amikor imádkozom, még mindig meg kell ítélnem, hogy értelmesen imádkozom-e vagy sem. Akkor hogyan kell imádkoznom?” Sokáig tart, hogy megállapítsd, értelmes vagy-e? Minden ima után gondolkozz el őszintén, és világosságot találsz. Ahogy ezt teszed, egyre értelmesebb leszel a következő imákban, mert amikor imádkozol, tudni fogod, hogy egyes szavak nem megfelelőek. Amikor az ember imádkozik, kapcsolata Istennel a legközvetlenebb és a legszorosabb. Általában le tudsz-e térdelni és azonnal imádkozni, amikor valamit csinálsz? Nem mindig; a környezettől függ. Amikor egyedül vagy otthon, és letérdelsz, és Istenhez imádkozol, a kapcsolatod Istennel a legszorosabb. Kimondhatsz bármit, ami a szívedben van, és a legnagyobb örömöt érzed. Amikor olvasod Isten szavát, ha először imádkozol, akkor az Ő szavának az olvasása más érzés lesz. Amikor teljesíted a kötelességedet, imádkozz és keress először, akkor szíved komoly lesz, és amikor teljesíted kötelességedet, a hatás más lesz. Ha olvasod Isten szavát és világosságot találsz, akkor imádkozz Istenhez, és nagyobb örömöt lelsz. Ha soha nem imádkozol, akkor nem fogod érezni Isten jelenlétét, amikor olvasod Isten szavát és teljesíted a kötelességedet. Időnként Isten szavának olvasása nem világosít meg, és az Ő szavának olvasása után nem lesz nyilvánvaló hatása. Semmit sem tehetsz az Istenbe vetett hitedben ima nélkül. Ha gyakran imádkozol Istenhez, és az Istennel való kapcsolatod normálissá válik, lesz az életre való bemeneteled, és a hited megerősödik. Ha sokáig nem imádkozol, elveszted a hitedet, és akkor hogyan fogod elérni az életre való bemenetelt? Azok az emberek, akiknek valódi hitük van, úgy érik el, hogy Isten előtt élnek imáik által, és imával keresik az igazságot. Sokan csak végigcsinálják az imát, és nem keresik az igazságot. Csak akkor járulnak Isten elé imádkozni és könyörögni, ha valami történik, és semmi mást nem tehetnek. Mindig arra kényszerítik Istent, hogy azt tegye, amit akarnak, és tegyen eleget nekik. Ez igaz ima? Meghallgatja Isten az ilyen imákat? Isten jelenlétében imádkozni és keresni nem azt jelenti, hogy kényszeríted Istent arra, hogy azt tegye, amit akarsz, és még kevésbé azt, hogy arra kéred, hogy tegye meg ezt vagy azt. Ezek mind az ész hiányának megnyilvánulásai. Mi az értelmes ima? Mi az értelmetlen ima? Ezeket egy idő után tapasztalatból tudni fogod. Például, miután imádkoztál, úgy érezheted, hogy a Szentlélek nem azt teszi, amiért imádkoztál, és nem is vezet téged, ahogyan imádkoztál érte. Amikor legközelebb imádkozol, másképp fogsz imádkozni. Nem fogod megpróbálni úgy kényszeríteni Istent, ahogyan utoljára próbáltad, vagy a saját kívánságaid alapján kérni Őt. Azt mondod majd: „Ó, Istenem! Legyen minden a Te akaratod szerint.” Amíg erre a megközelítésre összpontosítasz, akkor, miután egy kis ideig megpróbálod felfogni, tudni fogod, mi az értelmes ima, és mi az értelmetlen ima. Van olyan állapot is amelyben, amikor saját kívánságaid szerint imádkozol, lelkedben úgy érzed, hogy imáid unalmasak, és hamarosan azon kapod magad, hogy nincs mit mondanod. Minél inkább akarod mondani, annál kínosabb lesz. Ez azt bizonyítja, hogy amikor így imádkozol, akkor teljesen a testet követed, és a Szentlélek nem munkálkodik és nem vezet téged így. Ez is keresés és tapasztalat kérdése. Ahogy egyre jobban megtapasztalod az ilyen dolgokat, természetesen meg fogod érteni őket.

Az ima főként arról szól, hogy őszintén beszélsz Istennel, és elmondod neki, ami a szívedben van. Azt mondod: „Istenem! Ismered az ember romlottságát. Ma megint egy értelmetlen dolgot követtem el. Volt bennem egy szándék – álnok ember vagyok. Nem a Te akaratod vagy az igazság szerint cselekedtem. Úgy tettem, ahogy akartam, és próbáltam igazolni magam. Most már felismerem a romlottságomat. Arra kérlek, hogy világosíts meg jobban, engedd, hogy megértsem az igazságot, azt a gyakorlatba ültessem, és elvessem ezt a romlottságot.” Imádkozz így; igaz dolgokat, igaz módon állítva és kimondva. Amikor a legtöbb ember Isten elé járul imádkozni, szavaik többsége a doktrína. Ezek nem szívből jövő igaz imák. Csak a gondolkodás terén van némi tudásuk, és szívük hajlandó bűnbánatot gyakorolni, de semmi erőfeszítést nem tettek az igazságról való elmélkedésre vagy teljes a megértésére. Ez befolyásolja életük előrehaladását. Ha elmélkedni tudsz Isten szavain, és az igazságot keresed, amikor imádkozol, és a Szentlélek megvilágosít, akkor ez sokkal többet ér, mint egyszerűen csak gondolkodni róla és megérteni; képes leszel megérteni az igazság alapelveit. A Szentlélek mozgatja az embereket, miközben munkálkodik, és megvilágosítja és megvilágítja az embereket Isten szavaival, hogy az emberek valódi megértéssel és igaz bűnbánattal rendelkezzenek, ami sokkal mélyebb, mint az emberek gondolatai és megértése. Ezt alaposan meg kell értened. Ha csupán felületes, véletlenszerű gondolkodást és vizsgálatot folytatsz, nincs megfelelő utad a gyakorláshoz, és keveset érsz el az igazságba való belépésből, akkor képtelen maradsz a változásra. Vannak olyan esetek, amikor például elhatározod, hogy komolyan feláldozod magad Istenért, és komolyan viszonozod az Ő szeretetét. Még ha szem előtt is tartod ezt a vágyat, előfordulhat, hogy nem áldozol annyi erőfeszítést, és a szíved nem lesz teljesen elkötelezett a törekvés mellett. Ha azonban, miután imádkoztál és meg lettél hatva, döntést hozol, és azt mondod: „Istenem, hajlandó vagyok elszenvedni a nehézségeket. Hajlandó vagyok elfogadni a próbatételeidet; és hajlandó vagyok teljesen alávetni magamat Neked. Nem számít, milyen nagy a szenvedésem, hajlandó vagyok viszonozni szeretetedet. Élvezem a Te nagy szeretetedet, és Te neveltél fel engem. Ezért szívem mélyéből köszönöm Neked, és Neked adok minden dicsőséget”, egy ilyen imát követően az egész tested erőt kap, és lesz utad a gyakorláshoz. Ez az ima hatása. Miután egy személy imádkozik, a Szentlélek munkába áll rajta, megvilágosítja, megvilágítja és vezeti őt, hitet és bátorságot ad neki, és képessé teszi az igazság gyakorlatba ültetésére. Vannak emberek, akik naponta olvassák Isten szavait anélkül, hogy elérnének ilyen eredményt. Miután azonban elolvasták őket, közösséget vállalnak róluk, szívük felderül, és megtalálják a módját. Ha ezen kívül a Szentlélek megindít, és ad neked valami terhet, valamint némi útmutatást is, akkor az eredmények valóban nagyon eltérőek lesznek. Amikor olvasod Isten szavait, csak egy kicsit leszel meghatódva, és ilyenkor sírhatsz. Rövid idő múlva ez az érzés elmúlik. De ha az ima, amit felkínálsz, könnyes, komoly, valódi és őszinte, és a Szentlélek megindít, akkor szíved még sok napig örülni fog. Ez az ima hatása. Az ima célja, hogy Isten elé járuljunk, és elfogadjuk azt, amit Ő az embereknek adna. Ha gyakran imádkozol, ha gyakran járulsz Isten elé, hogy közösséget vállalj Vele, és normális kapcsolatban vagy vele, akkor Ő mindig meg fog hatni. Ha mindig megkapod az Ő rendelkezéseit, és elfogadod az igazságot, akkor meg fogsz változni, és körülményeid tovább fognak javulni. Főleg amikor a testvérek együtt imádkoznak, utána különösen nagy energia keletkezik, és úgy érzik, hogy sokat nyertek. Valójában lehet, hogy az együtt töltött idejükben nem sok közösséget vállaltak, de az ima volt az, ami felserkentette őket, úgy, hogy egy másodpercet sem tudtak tovább várni, hogy lemondjanak családjukról és a világról, és nem akartak semmit, és elég volt egyedül Isten. Micsoda nagy hit! Az erő, amit a Szentlélek munkája ad az embereknek, vég nélkül élvezhető! Meddig érhetsz el azzal, ha megmerevíted a nyakadat és a kitartásodra támaszkodsz, ahelyett, hogy az Istentől kapott erőre hagyatkoznál? Csak mész és mész, és kifogysz az erődből, aztán amikor problémába vagy nehézségbe ütközöl, nem lesz hova menned. Lezuhansz és elfajulsz, mielőtt elérnéd a végét. Nagyon sok ember van, aki elbukott és elesett Isten követésének az útján; az igazság nélkül nem tudnak állni. Ezért az embereknek folyamatosan imádkozniuk kell Istenhez, Istenre kell támaszkodniuk, és mindvégig fenn kell tartaniuk a normális kapcsolatot Istennel. Az emberek azonban, ahogy továbbhaladnak, messze eltávolodnak Istentől. Isten az Isten, az emberiség emberiség. Mindegyik a saját útját követi. Isten Isten szavait mondja, és az emberiség a saját útját járja, amely nem azonos Istenével. Amikor egy személy elveszti az Istenbe vetett hitében lévő erejét, Isten elé járul, hogy elmondjon néhány imaszót, és erőt kérjen. Miután némi energiára tett szert, ismét elmegy. Egy idő után elfogy az üzemanyaga, és visszatér Istenhez, hogy többet kérjen. Az ember nem tudja sokáig fenntartani a dolgok ilyen módon történő intézését. Ha valaki elhagyja Istent, nincs továbblépési lehetősége.

Mostanra rájöttem, hogy sok ember önszabályozási képessége különösen gyenge. Mi ennek az oka? Ennek az az oka, hogy az emberek kezdetben nem értik az igazságot, és ha nem imádkoznak, nagy valószínűséggel züllötté válnak. Csak a doktrína betűjét értik, ami nem működik, és egyáltalán nem tudják visszafogni magukat. Ilyen állapotban csak az ima által nyerhetsz megvilágosodást és megvilágítást a Szentlélektől, és csak ha megértesz valami igazságot, akkor lehetsz valamilyen módon visszafogott, és lehet egy kis emberi hasonlatosságod. Az Istenben hívőknek gyakran kell olvasniuk az Ő szavait, hangsúlyozniuk kell az igazságot, és gyakran kell imádkozniuk. Csak akkor tudnak az emberek fejlődni, változást előidézni, és megélni valamennyi emberi hasonlatosságot. Ha csak arról beszélsz, hogy ismered önmagad és normális emberi mivoltot élsz meg, az nincs rendben; a Szentlélek munkája nélkül nem lesz hatása. Ha figyelmen kívül hagyod, hogy a Szentlélek pontosan hogyan munkálkodik és indítja meg az embereket, és hogyan kell az embereknek keresniük és gyakorolniuk az igazságot mindennapi életükben, akkor hogyan hihetsz Istenben? Milyen feladatot tudsz elvégezni? Ha a szívükben az emberek csak Isten létezésében hisznek, ha hitükből csak Isten elismerése marad, és ha az Ő szavait és igazságát félreteszik, akkor nem lesz az életre való bemenetelük, és sem Isten, sem az igazság nem lesz a szívükben. Az emberek gondolatai és elképzelései csak az anyagi világgal lesznek tele. Ez a fajta Istenbe vetett hit vallási szertartássá vált. Aki nem szereti az igazságot, az akár az ateizmust vagy a materializmust is elfogadhatná, és lassan megkérdőjelezheti Isten létezését, és megtagadhatja a szellemi világot és a lelki élet ügyeit. Ez teljesen eltér az igaz úttól, és a feneketlen mélységbe estek. Ima nélkül az emberek vágya az igazság gyakorlására csak egy szubjektív kívánság; csak a szabályokhoz fognak regaszkodni. Még akkor is, ha a Fennvalótól jövő megállapodások szerint cselekszel, és nem sérted meg Istent, csak ragaszkodsz a szabályokhoz, és így soha nem fogod jól teljesíteni kötelességedet. Az emberek lelke most teljesen zsibbadt és lanyha. Sok finomság van az emberek Istennel való kapcsolatában, mint például az, hogy a Lélek megindítja és megvilágosítja őket, de az emberek nem érzik ezeket – túl zsibbadtak! Ha az emberek nem olvassák Isten szavait, nem imádkoznak, és soha nem tapasztalják meg a lelki élet dolgait, és nem tudják megragadni saját állapotukat, akkor nem tudják garantálni, hogy Isten előtt élnek. Ha Isten előtt akarsz élni, akkor elfogadhatatlan, hogy ne imádkozz, és még inkább az, hogy ne olvasd Isten szavait. Az is elfogadhatatlan, ha nem élünk gyülekezeti életet. Ha valaki eltávolodik Isten szavaitól, többé nem hisz Benne, és az imádságtól távolodni annyit jelent, mint messze eltávolodni Istentől. Ahhoz, hogy higgyünk Istenben, imádkozni kell. Imádság nélkül nincs az Istenbe vetett hitnek látszata. Azt mondtam, hogy nem kell betartani a szabályokat, és bárhol és bármikor imádkozhatsz, ezért vannak, akik ritkán imádkoznak. Nem imádkoznak reggel, amikor felébrednek, hanem csupán néhány részt olvasnak Isten szavaiból, és helyette zsoltárokat hallgatnak. Napközben külső ügyekkel foglalatoskodnak, és nem imádkoznak, mielőtt este lefekszenek aludni. Nem érzitek igaznak, hogy ha csak olvassátok Isten szavait, és nem imádkoztok, akkor olyanok vagytok, mint egy hitetlen, aki az Ő szavait olvassa anélkül, hogy a szavak hatnának rá? Ha az emberek nem imádkoznak, akkor a szívük nem tudja befogadni Isten szavait, és nem fognak megvilágosodni az olvasásuktól. Nem lesznek meg nekik a lélek finom érzései, és a lelkük sem fog megindulni. Zsibbadtak és lomhák; csak felszínes közösséget vállalnak a gyülekezeti munkáról és a kötelességük teljesítéséről. Amikor valami történik, nem tudják megragadni szívük legbensőbb érzéseit. Ez nem befolyásolja az Istennel való normális kapcsolatukat? Már nincs hely a szívükben Isten számára, és akármenyire is imádkoznak, nem jönnek ki szavak, és nem érzik Istent. Ez már nagyon veszélyes. Ez azt jelenti, hogy túl távolra kerültek Istentől. Valójában, ha visszahúzódsz a lelkedbe imádkozni, az nem fog megszakítani a munka külső feladataitól; egyáltalán nem fogja késleltetni a dolgokat. Ha megjelenik egy probléma, és nem oldják meg, akkor a dolgok késni fognak. Az Istenhez intézett ima arra való, hogy megoldja a problémákat, és lehetővé tegye az embereknek, hogy Isten jelenlétében éljenek, és élvezzék szavait. Ez előnyösebb az emberek feladatainak ellátásához és az életre való bemenetelük szempontjából.

1998.