Hogy pontosak legyünk, ha valaki Péter útjára lép a hitében, az azt jelenti, hogy az igazságra való törekvés útját járja, ami egyúttal önmagunk valódi megismerésének és a beállítottságunk megváltoztatásának az útja is. Az ember csak Péter útján járva haladhat az Isten általi tökéletesítés útján. Tisztában kell lenni azzal, hogy pontosan hogyan is kell Péter útján járni, valamint hogy miként kell azt a gyakorlatba ültetni. Először is az embernek félre kell tennie saját szándékait, helytelen törekvéseit, sőt még a családját is és mindent, ami a saját testével kapcsolatos. Teljes szívével oda kell szánnia magát; vagyis teljesen Isten szavának kell szentelnie magát, arra kell összpontosítania, hogy Isten szavait egye és igya, arra kell koncentrálnia, hogy az igazságot és Isten vágyait keresse az Ő szavaiban, és mindenben megpróbálja felfogni Isten szándékait. Ez a gyakorlás legalapvetőbb és leginkább életbe vágó módszere. Így tett Péter, miután látta Jézust, és az ember csak akkor érheti el a legjobb eredményeket, ha így gyakorol. A teljes szívű odaadás Isten szava iránt elsődlegesen azt jelenti, hogy az ember az igazságot keresi és Isten vágyait az Ő szavain belül, arra összpontosít, hogy felfogja Isten szándékait, valamint, hogy több igazságot értsen és szerezzen meg Isten szavaiból. Amikor Isten szavait olvasta, Péter nem doktrínák megértésére koncentrált, és még kevésbé arra, hogy teológiai ismereteket szerezzen. Ehelyett arra koncentrált, hogy megértse az igazságot és felfogja Isten szándékait, valamint hogy elérje Isten természetének és szeretetreméltóságának megismerését. Péter arra is törekedett, hogy Isten szavaiból megismerje az ember különböző romlott állapotait, az ember természetlényegét és az ember tényleges hiányosságait. Csak ily módon tudott könnyedén megfelelni Isten követelményeinek, hogy eleget tegyen Neki. Péternek oly sok pontos gyakorlata volt Isten szavaival kapcsolatban. Ez volt a leginkább összhangban Isten szándékaival, és ez volt a legjobb módja annak, ahogyan egy ember együttműködhetett Isten munkájának megtapasztalása során. Amikor megtapasztalta az Isten által küldött megpróbáltatások százait, Péter szigorúan összevetette magát Isten emberrel kapcsolatos ítéletének és leleplezésének minden szavával, valamint az emberrel szemben támasztott követelményeinek minden szavával, megvizsgálta magát, és igyekezett pontosan felfogni Isten szavainak jelentését. Komolyan megfontolt mindent, amit Jézus mondott neki, minden szót szilárdan őrizve az elméjében – ez a megközelítés nagyon jó eredményeket ért el. Azáltal, hogy így gyakorolt, képes volt megismerni önmagát Isten szavain keresztül, és nemcsak az ember különböző romlott állapotait és hiányosságait ismerte meg, hanem az ember lényegét és természetét is megismerte. Ezt jelenti igazán ismerni önmagunkat. Isten szavaiból Péter egyrészt igazi ismeretet szerzett saját magáról, másrészt pedig meglátta az Isten által kifejezett igazságos természetet, azt, amit Isten birtokol és ami Ő, Isten szándékait az Ő munkájával kapcsolatban, valamint Istennek az emberiséggel szembeni követelményeit. Ezekből a szavakból igazán megismerte Istent. Megismerte Isten természetét és lényegét, megtudta és megértette azt, amit Isten birtokol és ami Ő, továbbá megismerte Isten szeretetreméltóságát és Istennek az emberrel szembeni követelményeit. Bár Isten akkor még nem beszélt annyit, mint ma, ezekben az aspektusokban Péter mégis eredményeket ért el. Ez ritka és értékes dolog volt. Péter több száz megpróbáltatáson ment keresztül; nem hiába szenvedett. Nemcsak önmagát ismerte meg Isten szavaiból és munkájából, hanem Istent is megismerte. Ráadásul Isten szavain belül különös figyelmet fordított Istennek az emberrel szembeni követelményeire és azokra a szempontokra, amelyekben az embernek eleget kell tennie Istennek, hogy összhangban legyen Isten szándékaival, és képes volt nagy erőfeszítést fektetni ezekbe a dolgokba, ezáltal pedig teljes világosságra jutni. Ez rendkívül jótékony hatással volt az életbe való belépésére. Isten szavainak bármelyik aspektusáról volt is szó, amíg ezek a szavak képesek voltak életként szolgálni és az igazság voltak, Péter a szívébe véste azokat, ahol gyakran fontolóra vette és megértette őket. Jézus szavainak hallatán képes volt azokat megszívlelni, ami azt mutatja, hogy különösen összpontosított Isten szavaira, és a végén valóban eredményeket ért el. Vagyis képes volt ügyesen gyakorlatba ültetni Isten szavait, pontosan gyakorolni az igazságot és Isten szándékai szerint cselekedni, teljesen Isten vágyaival összhangban tenni a dolgokat, és feladni saját személyes véleményeit és képzelődéseit. Így Péter belépett Isten szavainak valóságába. Péter szolgálata elsősorban azért volt összhangban Isten szándékaival, mert így tett.

Ha valaki képes megelégíteni Istent, miközben a kötelességét teszi, ha szavai és cselekedetei elveken alapulnak, és ha bemegy az igazság minden aspektusának valóságába, akkor az olyan személy, akit Isten tökéletessé tett. Azt mondhatjuk, hogy Isten munkája és szavai teljesen elérték a hatásukat rajta: Isten szavai az életévé váltak, és elnyerte az igazságot, és képes Isten szavainak megfelelően élni. Ezután a testének természete – vagyis létezésének eredeti alapja – széthullik és összeomlik. Az emberek csak akkor válnak új emberré, ha már életükként birtokolják Isten szavait. Ha Isten szavai az emberek életévé válnak, ha Isten munkájának víziója, az emberiség leleplezése Őáltala és az emberiséggel szembeni követelményei, valamint az emberi élet normái, amelyek teljesítését Isten megköveteli az emberektől, az életükké válnak, ha az emberek e szavak és igazságok szerint élnek, akkor Isten szavai tökéletessé teszik őket. Az ilyen emberek Isten szavai által újjászülettek és új emberekké váltak. Ez az az út, amelyen Péter az igazságra törekedett. Ez a tökéletessé tétel útja. Pétert Isten szavai tökéletessé tették, életet nyert Isten szavaiból, az Isten által kifejezett igazság az életévé vált, és csak akkor vált belőle olyan ember, aki elnyerte az igazságot. Mindannyian tudjuk, hogy Jézus mennybemenetele idején Péterben még sok elképzelés, lázadás és gyengeség volt. Miért változott meg mindez később teljesen? Ez közvetlen kapcsolatban áll az ő igazságkeresésével. Az életre való törekvés során az igazság gyakorlására kell összpontosítani. Pusztán megérteni a doktrínát haszontalan, sőt a doktrínának az a mennyisége, amiről valaki beszélni képes, szintén az. Mindez nem hozhat változást valakinek az életfelfogásában. Isten szavai betű szerinti jelentésének puszta megértése nem egyenlő az igazság megértésével. Az Isten szavaival megvilágított lényegi és elvi dolgok képezik az igazságot. Az Ő kijelentéseinek minden sora az igazságot tartalmazza, bár az emberek nem feltétlenül értik. Például, amikor Isten azt mondja: „Becsületes embereknek kell lennetek” – ebben az állításban van igazság. Még inkább ez a helyzet az olyan állításaival, hogy: „Olyan emberekké kell válnotok, akik alávetik magukat Istennek, akik szeretik Istent és akik imádják Istent. Teljesítenetek kell emberi kötelességeiteket” – ezekben is ott van az igazság. Isten szavainak minden sora az igazság egy aspektusát fejti ki, és minden ilyen igazság szorosan kapcsolódik más igazságokhoz. Ezért Isten mindenben, amit mond, igazságot fejez ki, és minden egyes igazságot bőségesen kifejt. Ennek a célja az, hogy megértesse az emberekkel az igazság lényegét. Csak azokról mondható, hogy értik Isten szavát, akik ilyen mértékben értik azt. Ha csak betű szerinti jelentésükben érted és magyarázod Isten szavait, és üres szavakat és doktrínákat hangoztatsz, akkor a te megértésed nem az igazság megértése. Csak kérkedsz, csak beszélsz, de nem cselekszel, csak játszadozol a doktrínával.

Mielőtt az emberek megtapasztalják Isten munkáját és megértik az igazságot, a Sátán természete az, ami átveszi az irányítást és belülről uralja őket. Mit foglal magában konkrétan ez a természet? Például miért vagy önző? Miért óvod a saját státuszodat? Miért befolyásolnak annyira az érzéseid? Miért szereted azokat az igazságtalan dolgokat és azokat a gonosz dolgokat? Mi az alapja annak, hogy szereted az ilyen dolgokat? Honnan származnak ezek a dolgok? Miért szereted és fogadod el őket? Mostanra már mindannyian megértettétek: a fő oka ennek az, hogy a Sátán mérgei benne vannak az emberben. Tehát mik a Sátán mérgei? Hogyan fejezhetők ki? Például, ha azt kérdezed: „Hogyan kellene az embereknek élniük? Mi az, amiért az embereknek élniük kellene?” – mindenki azt feleli: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög.” Csupán ez az egyetlen mondat kifejezi a probléma gyökerét. A Sátán filozófiája és logikája vált az emberek életévé. Bármire is törekednek az emberek, azt valójában saját magukért teszik – és így mindannyian önmagukért élnek. „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög” – ez az ember életfilozófiája, amely az emberi természetet is képviseli. Ezek a szavak már a romlott emberiség természetévé váltak, és igaz portrét festenek a romlott emberiség sátáni természetéről. Ez a sátáni természet teljességgel a romlott emberiség létezésének alapzatává vált. Több ezer éve él a romlott emberiség a Sátán e mérge szerint, mind a mai napig. Minden, amit a Sátán tesz, a saját vágyai, ambíciói és céljai érdekében történik. Túl akar tenni Istenen, szabaddá akar válni Istentől, és meg akarja kaparintani az irányítást minden, Isten által teremtett dolog fölött. Mára ilyen mértékben rontotta meg a Sátán az embereket. Mindannyiuknak sátáni természete van, mindannyian hajlamosak megtagadni Istent és ellenszegülni Neki, és a saját kezükbe akarják venni a sorsukat, és megpróbálnak ellenállni Isten vezényléseinek és elrendezéseinek. Ambícióik és vágyaik immár pontosan megegyeznek a Sátánéval. Ezért az ember természete a Sátán természete. Valójában emberek által vallott sok mottó és aforizma az emberi természetet képviseli, és az ember romlott lényegét tükrözi. Az emberek által választott dolgok saját preferenciáikat tükrözik, és választásaik mind az emberek beállítottságát és törekvéseit képviselik. Egy személy minden szavában és tettében, bármilyen jól van is leplezve, ez az álca nem tudja elfedni a természetét. Például a farizeusok általában elég szépen prédikáltak, de amikor meghallották Jézus prédikációit és az Általa kifejezett igazságokat, elfogadás helyett elítélték azokat. Ez leleplezte a farizeusok természetlényegét, vagyis azt, hogy idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt. Bizonyos emberek egészen szépen beszélnek, és jól álcázzák magukat, mások azonban, miután eltöltöttek némi időt a társaságukban, rájönnek, hogy ezek az emberek természetüknél fogva rendkívül csalárdak, és a legkevésbé sem becsületesek. Miután hosszú időt eltöltenek ezeknek az embereknek a társaságában, felismerik a természetlényegüket. Végül ezt a következtetést vonják le: azok az emberek soha egy igaz szót sem mondanak, és csalárdak. Ez az állítás ezeknek az embereknek a természetét képviseli, és ez természetlényegük legjobb illusztrációja és bizonyítéka. Világi ügyekre vonatkozó filozófiájuk abban áll, hogy senkinek nem mondják el az igazságot, és nem bíznak senkiben. Az ember sátáni természetében sok van a Sátán filozófiái és mérgei közül. Néha te magad sem vagy tudatában ezeknek. Ha nem érted az igazságot, képtelen vagy felismerni a Sátán beállítottságát. És mégis, mindennap minden percében a Sátán beállítottsága szerint élsz, és azt hiszed, hogy ez meglehetősen helyes és észszerű, és egyáltalán nem téves. Ez elegendő annak megmutatására, hogy amikor a Sátán filozófiái szerint élsz, akkor a Sátán beállítottsága szerint élsz, és hogy a Sátán filozófiái és beállítottsága a természeteddé váltak. Túl gyakran élnek az emberek a Sátán filozófiái szerint, de mégis azt hiszik, hogy ez elég jó, és egyáltalán nem éreznek megbánást. Miért van ez? Azért, mert az emberek nem értik az igazságot. Ezért lépten-nyomon felfedik sátáni természetüket, és lépten-nyomon a Sátán filozófiái szerint élnek. A Sátán természete az ember élete, és ez az ember természetlényege. Az, hogy mi a természet, teljes mértékben összefoglalható szavakkal. Az emberekben lévő természetek fajtái közül némelyik arroganciát, önhittséget és a kiemelkedésre való vágyat tartalmazza; némelyik olyan haszonleső kapzsiságot tartalmaz, amely a nyereséget mindenek elé helyezi, és nincs tekintettel az életre; némelyik csalárdságot, elvetemültséget és arra való hajlamot tartalmaz, hogy lépten-nyomon becsapja az embereket; némelyik szörnyű elvetemültséget és mocskot tartalmaz – ezek mind az emberek természetének összefoglalásai. Ha képes vagy felismerni sok olyan dolgot, ami a természetedből fakadóan feltárul, akkor megértést nyertél róla. Ha azonban egyáltalán nincs megértésed a természetedből feltáruló dolgokról, akkor semmilyen megértéssel nem rendelkezel a saját természetedről. Péter arra törekedett, hogy megismerje önmagát, és megvizsgálja, mi tárult fel benne Isten szavainak finomítása és a különféle próbatételek által, amelyek elé Isten állította őt. Amikor igazán megismerte önmagát, Péter ráébredt, hogy mennyire mélyen romlottak az emberek, milyen értéktelenek, mennyire méltatlanok Isten szolgálatára, és mennyire nem érdemlik meg, hogy Isten színe előtt éljenek. Péter ekkor leborult Isten előtt. Miután sokszor tapasztalta így meg a dolgokat, Péter végül érezni kezdte: „Istent ismerni a legdrágább dolog! Milyen kár lenne, ha meghalnék, mielőtt megismerem Őt! Isten ismerete a létező legfontosabb, legjelentőségteljesebb dolog. Ha az ember nem ismeri Istent, akkor nem érdemli meg, hogy éljen, ugyanolyan, mint egy állat, és nincs élete.” Mire Péter tapasztalata elért eddig a pontig, megismerte a saját természetét, és képes volt viszonylag tisztán érzékelni azt. Bár nem tudta olyan világosan elmagyarázni, mint a mai emberek, Péter valóban elérte ezt az állapotot. Ezért ahhoz, hogy valaki az igazságra való törekvésnek és az Isten általi tökéletesítés elérésének útját járja, szükséges, hogy az ember megismerje saját természetét Isten szavaiból, valamint megismerje természetének különféle aspektusait, és világos, egyszerű beszéddel, pontosan szavakba foglalja azokat. Csakis ez önmagunk valódi ismerete, és csak így érheted el azt az eredményt, amelyet Isten megkövetel. Ha a tudásod még nem érte el ezt a pontot, de azt állítod, hogy ismered magad, és azt mondod, életet nyertél, akkor nem dicsekszel csupán? Nem ismered önmagadat, és azt sem tudod, mi vagy Isten előtt, valóban megfeleltél-e az emberség normáinak, vagy hogy hány sátáni elem van még benned. Még mindig nem látod tisztán, hogy kihez tartozol, és még csak öntudattal sem rendelkezel – hogyan is lehetne akkor józan eszed Isten színe előtt? Amikor Péter az életre törekedett, a megpróbáltatásai során arra összpontosított, hogy megismerje önmagát és átalakítsa a beállítottságát, és arra törekedett, hogy megismerje Istent. Végül így gondolta: „Az embereknek Isten ismeretére kell törekedniük az életben; az Ő megismerése a legkritikusabb dolog. Ha nem ismerem Istent, akkor nem nyugodhatok békében, amikor meghalok. Ha már megismertem Őt, és Isten akkor úgy akarná, hogy meghaljak, a legnagyobb elégedettséget érezném. A legkevésbé sem panaszkodnék, és úgy érezném, hogy az egész életem teljes volt.” Péter nem volt képes azonnal birtokolni ezt a tudást, vagy eljutni erre a pontra, miután elkezdett hinni Istenben; ehelyett rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül. Csak azután érezte meg Isten megismerésének értékét, miután bizonyos mértékig megtapasztalt dolgokat, és teljesen megismerte önmagát. Ezért az út, amelyen Péter elindult, az igazságra való törekvés útja volt, az élet elnyerése és a tökéletessé válás felé vezető út. Ez volt az az aspektus, amelyre az ő konkrét gyakorlata elsősorban irányult.

Ti milyen úton jártok most az Istenbe vetett hitetekben? Ha nem az életet, önmagatok megértését és Isten ismeretét keresitek, ahogy Péter tette, akkor nem Péter útján jártok. Manapság a legtöbb ember ilyen állapotban van: Ahhoz, hogy áldásokat nyerjek, fel kell áldoznom magam Istenért, és árat kell fizetnem Érte. Ahhoz, hogy áldásokat nyerjek, mindenről le kell mondanom Istenért; teljesítenem kell, amit Ő rám bízott, és jól kell végeznem a kötelességemet. Ezt az áldások elnyerésének szándéka vezérli, és teljes mértékben az a célja, hogy jutalmakat kapjanak Tőle és koronát nyerjenek, amiért feláldozzák magukat Istenért. Az ilyen emberek szívében nincs ott az igazság, és bizonyos, hogy csupán néhány szót és doktrínát értenek, és mindenhol felvágnak, amerre csak járnak. Az ő útjuk pontosan Pál útja. Az ilyen emberek számára az Istenben való hit csupán a folyamatos munkálkodásról szól. Elméjükben ez úgy él, mintha minél több munkát végeznének, az azt bizonyítaná, hogy annál nagyobb az Isten iránti hűségük, és Ő bizonyosan annál elégedettebb lenne; mintha minél több munkát végeznének, annál inkább megérdemelnék, hogy koronát kapjanak Isten színe előtt, és annál nagyobb áldásokat nyernének. Azt gondolják, hogy ha tudnak prédikálni, elviselik a szenvedést, és feláldozzák a saját életüket Krisztusért, és ha képesek teljesíteni azokat a kötelességeket, amelyeket Isten rájuk bízott, akkor ők lesznek azok, akik a legnagyobb áldásokat nyerik, és biztosan koronát kapnak majd. Pontosan ezt képzelte és erre törekedett Pál. Pontosan ezen az úton járt, és ilyen gondolatok vezérletével munkálkodott Isten szolgálatában. Talán ezek a gondolatok és szándékok nem a Sátán természetéből erednek? Olyan ez, mint amikor a világi emberek azt hiszik, hogy földi életükben a tudásra kell törekedniük, és miután megszerezték azt, kiemelkedhetnek a tömegből, tisztségviselők lehetnek, és státuszra tehetnek szert. Úgy gondolják, hogy ha már van státuszuk, valóra válthatják ambícióikat, és bizonyos mértékű sikerre vihetik vállalkozásukat és családi praxisukat. Hát nem ezen az úton jár minden nem hívő? Azok, akiket ez a sátáni természet ural, hitükben csak Pálhoz lehetnek hasonlók. Azt gondolják: „Mindenről le kell mondanom, hogy feláldozzam magam istenért. Odaadónak kell lennem isten előtt, és végül majd nagyszerű jutalmakat és egy nagyszerű koronát kapok.” Ez ugyanaz a gondolkodás, mint amelyik a világi dolgokra törekvő világi embereket jellemzi; pontosan ugyanaz, és ugyanaz a természet vezérli őket. Azok az emberek, akikben ez a fajta sátáni természet van, kinn a világban a tudásra, tanulásra, státuszra törekszenek, és igyekeznek kiemelkedni a tömegből. Ha hisznek Istenben, akkor pedig arra fognak törekedni, hogy nagyszerű koronákat és nagyszerű áldásokat nyerjenek. Ha az emberek nem az igazságra törekednek, amikor hisznek Istenben, biztosan ezt az utat választják. Ezt a tényt egyetlen személy sem változtathatja meg; ez egy természeti törvény. Azoknak az embereknek az útja, akik nem törekednek az igazságra, szöges ellentétben áll Péter útjával. Ti melyik úton jártok jelenleg? Bár talán nem úgy tervezted, hogy Pál útját választod, természeted úgy rendezte, hogy ezt az utat járd, és te önkéntelenül is abba az irányba mész. Még ha Péter útjára akarsz is lépni, ha nem vagy tisztában azzal, hogyan tedd, akaratlanul is Pál útjára térsz majd: ez a helyzet valósága. Pontosan hogyan is kell Péter útján járni ezekben a napokban? Ha nem vagy képes különbséget tenni Péter és Pál útja között, vagy ha egyáltalán nem ismered őket, akkor bármennyire is azt állítod, hogy Péter útján haladsz, ezek üres szavak csupán. Először is világos fogalmad kell, hogy legyen arról, mi Péter és mi Pál útja. Csak amikor igazán érted, hogy Péter útja az életre való törekvés útja és a tökéletesség felé vezető egyetlen út, akkor leszel képes Péter útján járni, úgy törekedni, ahogy ő törekedett, és azokat az elveket gyakorolni, amelyeket ő gyakorolt. Ha nem érted Péter útját, akkor az út, amelyre térsz, bizonyosan Pál útja, mivel nem lesz más út számodra; ebben nem lesz választásod. Azok számára, akik nem értik az igazságot, és nem képesek arra törekedni, nehéz lesz Péter útján járni, még akkor is, ha megvan bennük az elhatározás. Azt mondhatjuk, Isten kegyelme és felmagasztalása az, hogy Ő most feltárta előttetek az üdvösség és tökéletesség útját. Ő vezérel benneteket Péter útjára. Isten útmutatása és megvilágosítása nélkül senki nem volna képes Péter útját választani, és az egyetlen esélye az lenne, hogy Pál útját járja végig, Pál nyomdokain haladva a kárhozatba. Annak idején Pál nem érezte úgy, hogy azt az utat járni helytelen; ő teljes mértékben azt hitte, hogy helyes. Ő nem nyerte el az igazságot, főleg pedig nem változott meg a beállítottsága. Túlságosan hitt önmagában, és úgy érezte, a világon semmi gond nincs azzal, hogy ő így hisz. Csak haladt tovább, tele önbizalommal és teljes magabiztossággal. Még a legvégén sem tért észhez. Még akkor is úgy gondolta, hogy számára krisztus az élet. Így Pál mindvégig folytatta útját, és mire elnyerte végső büntetését, már mindennek vége volt számára. Pál útjához nem tartozott hozzá önmaga megismerése, még kevésbé a beállítottságának megváltoztatására való törekvés. Soha nem elemezte a saját természetét, és semmiféle tudást nem nyert arról, mi ő. Mindössze annyit tudott, hogy Jézus üldözéséért elsősorban ő volt a fő bűnös. Azonban a legkevésbé sem volt tisztában a saját természetével, és miután munkáját befejezte, úgy érezte, hogy úgy él, mint Krisztus, és jutalmat érdemel. A munka, amelyet Pál végzett, csupán Istennek teljesített szolgálat volt. Ami személy szerint Pált illeti, bár kapott némi kinyilatkoztatást a Szentlélektől, egyáltalán nem szerezte meg az igazságot vagy az életet. Ezért Isten nem mentette meg őt. Épp ellenkezőleg, Isten megbüntette őt. Miért mondják, hogy Péter útja a tökéletességhez vezető út? Azért, mert gyakorlatában Péter különös hangsúlyt fektetett az életre, az Isten ismeretére való törekvésre és önmaga megismerésére. Isten munkájának megtapasztalása révén megismerte önmagát, megértést nyert az ember romlott állapotairól, tudomást szerzett saját hiányosságairól, és felfedezte a legértékesebb dolgot, amelyre az embereknek törekedniük kell. Képes volt őszintén szeretni Istent, megtanulta, hogyan tanúsítson hálát Isten iránt, elnyert némi igazságot, és birtokában volt annak a valóságnak, amelyet Isten megkövetel. Mindabból, amit Péter a megpróbáltatásai folyamán mondott, látható, hogy valóban ő rendelkezett a legtöbb megértéssel Istenről. Mivel oly sok igazságot értett meg Isten szavaiból, útja egyre ragyogóbb lett, és egyre inkább összhangba került Isten szándékaival. Ha Péter nem lett volna birtokában ennek az igazságnak, az út, amelyet választott, nem lehetett volna ennyire helyes.

Most azonban még mindig ez a kérdés: ha tudod, mi Péter útja, képes vagy-e végigjárni? Ez egy valós kérdés. Képesnek kell lenned világosan megkülönböztetni, milyen fajta személy képes végigjárni Péter útját, és milyen nem. Azoknak, akik Péter útján járnak, a igaz embereknek kell lenniük. Csak akkor vagy tökéletessé tehető, ha igaz ember vagy. Azok, akik nem igaz emberek, nem tehetők tökéletessé. Akik olyanok, mint Pál, azok nem járhatnak Péter útján. Egy bizonyos fajta ember egy bizonyos fajta úton járhat. Ezt teljesen a természete határozza meg. Bármilyen világosan magyarázod is el Péter útját a Sátánnak, ő nem tud azon járni. Még ha akarna, sem tudna rálépni. Természete úgy határozta meg, hogy nem indulhat el Péter útján. Csak azok képesek Péter útján elindulni, akik szeretik az igazságot. „A párduc nem rejtheti el foltjait” – ez így igaz. Ha természetedben nincsenek meg az igazság szeretetének elemei, akkor nem járhatsz Péter útján. Ha olyan ember vagy, aki szereti az igazságot, ha képes vagy romlott beállítottságod dacára elfogadni az igazságot, képes vagy részesülni a Szentlélek munkájában és megérteni Isten szándékait, akkor ily módon képes leszel fellázadni a hús-vér test ellen és alávetni magad Isten tervének. Ha változások történtek a beállítottságodban, miután próbatételeken estél át, ez azt jelenti, hogy lassan Péter útjára lépsz, a tökéletesedés útjára.

1998. tél