Hogy pontosak legyünk, ha valaki Péter útjára lép a hitében, az azt jelenti, hogy az igazságra való törekvés útját járja, ami egyúttal önmagunk valódi megismerésének és a beállítottságunk megváltoztatásának az útja is. Az ember csak Péter útján járva haladhat az Isten általi tökéletesítés útján. Tisztában kell lenni azzal, hogy pontosan hogyan is kell Péter útján járni, valamint hogy miként kell azt a gyakorlatba ültetni. Először is az embernek félre kell tennie saját szándékait, helytelen törekvéseit, sőt még a családját is és mindent, ami a saját testével kapcsolatos. Teljes szívével oda kell szánnia magát; vagyis teljesen Isten szavának kell szentelnie magát, arra kell összpontosítania, hogy Isten szavait egye és igya, arra kell koncentrálnia, hogy az igazságot és Isten vágyait keresse az Ő szavaiban, és mindenben megpróbálja felfogni Isten szándékait. Ez a gyakorlás legalapvetőbb és leginkább életbe vágó módszere. Így tett Péter, miután látta Jézust, és az ember csak akkor érheti el a legjobb eredményeket, ha így gyakorol. A teljes szívű odaadás Isten szava iránt elsődlegesen azt jelenti, hogy az ember az igazságot keresi és Isten vágyait az Ő szavain belül, arra összpontosít, hogy felfogja Isten szándékait, valamint hogy több igazságot értsen és szerezzen meg Isten szavaiból. Amikor Isten szavait olvasta, Péter nem doktrínák megértésére koncentrált, és még kevésbé arra, hogy teológiai ismereteket szerezzen. Arra összpontosított, hogy megértse az igazságot és felfogja Isten szándékait, valamint hogy elérje Isten természetének és szeretetreméltóságának megértését. Péter ezenkívül megkísérelte Isten szavaiból megérteni az ember különböző romlott állapotait, továbbá az ember természetlényegét és tényleges fogyatékosságait, és ezáltal könnyen meg tudott felelni Isten követelményeinek, hogy eleget tegyen Neki. Péternek sok-sok helyes gyakorlata volt, amelyek Isten szavaihoz igazodtak. Ez maximálisan megfelelt Isten szándékainak, és a legjobb módja volt az együttműködésnek, miközben az ember megtapasztalja Isten munkáját. Amikor megtapasztalta az Isten által küldött megpróbáltatások százait, Péter szigorúan megvizsgálta magát Isten emberrel kapcsolatos ítélete és kinyilatkoztatása, valamint az emberrel szemben támasztott követelményeinek minden szava alapján, és arra törekedett, hogy pontosan kifürkéssze e szavak jelentését. Komolyan igyekezett megfontolni és emlékezetébe vésni minden szót, amelyet Jézus mondott neki, és nagyon jó eredményeket ért el. Azáltal, hogy így gyakorolt, képes volt eljutni önmaga megértésére Isten szavaiból, és nemcsak az ember különböző romlott állapotait és fogyatékosságait, hanem az ember lényegét és természetét is megértette. Ezt jelenti az, hogy valaki igazán megérti önmagát. Isten szavaiból Péter nemcsak önmaga igazi megértésére jutott el, hanem meglátta Isten igazságos természetét, amit Isten birtokol és ami Ő, Isten szándékait az Ő munkájával kapcsolatban, valamint Istennek az emberiséggel szembeni követelményeit. Ezekből a szavakból igazán megismerte Istent. Megismerte Isten természetét és lényegét, megtudta és megértette azt, amit Isten birtokol és ami Ő, továbbá megismerte Isten szeretetreméltóságát és Istennek az emberrel szembeni követelményeit. Bár Isten akkor még nem beszélt annyit, mint ma, ezekben az aspektusokban Péter mégis eredményeket ért el. Ez ritka és értékes dolog volt. Péter több száz megpróbáltatáson ment keresztül, de nem hiába szenvedett. Nemcsak önmagát értette meg Isten szavaiból és munkájából, hanem Istent is megismerte. Ráadásul különös figyelemmel összpontosított az Isten szavaiban foglalt követelményekre az emberiséggel szemben. Mindazon szempontokból, amelyekből az embernek meg kell elégítenie Istent, hogy összhangban legyen Isten szándékaival, Péter képes volt nagy erőfeszítést tenni és teljesen világos ismeretre jutni. Ez rendkívül jótékony hatással volt az életbe való belépésére. Bármiről beszélt is Isten, amíg ezek a szavak képesek voltak életté válni és az igazságot képviselték, Péter képes volt azokat a szívébe vésni, hogy gyakran fontolóra vegye és értékelje őket. Jézus szavainak hallatán képes volt azokat megszívlelni, ami azt mutatja, hogy különösen összpontosított Isten szavaira, és a végén valóban eredményeket ért el. Vagyis képes volt szabadon gyakorlatba ültetni Isten szavait, pontosan gyakorolni az igazságot és megfelelni Isten szándékainak, teljesen Isten vágyaival összhangban cselekedni, és feladni saját személyes véleményeit és képzelgéseit. Így Péter belépett Isten szavainak valóságába. Péter szolgálata elsősorban azért került összhangba Isten szándékaival, mert így tett.

Ha valaki képes megelégíteni Istent, miközben a kötelességét teszi, ha szavai és cselekedetei elveken alapulnak, és ha belép az igazság minden aspektusának valóságába, akkor az olyan személy, akit Isten tökéletessé tett. Azt mondhatjuk, hogy Isten munkája és szavai az ő számára teljesen hatékonyak voltak, hogy Isten szavai az életévé váltak, hogy megszerezte az igazságot, és képes Isten szavainak megfelelően élni. Ezután a testének természete – vagyis eredeti létezésének alapja – széthullik és összeomlik. Az emberek csak akkor válnak új emberré, ha már életükként birtokolják Isten szavait. Ha Isten szavai az emberek életévé válnak, ha Isten munkájának víziója, az emberiség leleplezése Őáltala és az emberiséggel szembeni követelményei, valamint az emberi élet normái, amelyek teljesítését Isten megköveteli az emberektől, az életükké válnak, ha az emberek e szavak és igazságok szerint élnek, akkor Isten szavai tökéletessé teszik őket. Az ilyen emberek Isten szavai által újjászülettek és új emberekké váltak. Ez az az út, amelyen Péter az igazságra törekedett. Ez a tökéletessé tétel útja. Pétert Isten szavai tökéletessé tették, életet nyert Isten szavaiból, az Isten által kifejezett igazság az életévé vált, és olyan ember lett belőle, aki megszerezte az igazságot. Mindannyian tudjuk, hogy Jézus mennybemenetele idején Péterben még sok elképzelés, lázadás és gyengeség volt. Miért változott meg mindez később teljesen? Ez közvetlen kapcsolatban áll az ő igazságkeresésével. Az életre való törekvés során az igazság gyakorlására kell összpontosítani. Pusztán megérteni a doktrínát haszontalan, sőt a doktrínának az a mennyisége, amiről valaki beszélni képes, szintén az. Mindez nem hozhat változást valakinek az életfelfogásában. Isten szavai betű szerinti jelentésének puszta megértése nem egyenlő az igazság megértésével. Az Isten szavaival megvilágított lényegi és elvi dolgok képezik az igazságot. Az Ő kijelentéseinek minden sora az igazságot tartalmazza, bár az emberek nem feltétlenül értik. Például, amikor Isten azt mondja: „Becsületes embereknek kell lennetek” – ebben az állításban van igazság. Még több igazság van az Ő ilyen állításaiban: „Olyan emberekké kell válnotok, akik alávetik magukat Istennek, akik szeretik Istent és akik imádják Istent. Teljesítenetek kell emberi kötelességeiteket.” Isten szavainak minden sora az igazság egy aspektusát fejti ki, és minden ilyen igazság szorosan kapcsolódik más igazságokhoz. Ezért Isten mindenben, amit mond, igazságot fejez ki, és minden egyes igazságot bőségesen kifejt. Ennek a célja az, hogy megértesse az emberekkel az igazság lényegét. Csak azokról mondható, hogy értik Isten szavát, akik ilyen mértékben értik azt. Ha csak betű szerinti jelentésükben érted és magyarázod Isten szavait, és üres szavakat és doktrínákat hangoztatsz, akkor a te megértésed nem az igazság megértése. Csak kérkedsz, csak beszélsz, de nem cselekszel, csak játszadozol a doktrínával.

Amíg az emberek meg nem tapasztalták Isten munkáját, és meg nem értették az igazságot, addig a Sátán természete irányítja és uralja őket belülről. Konkrétan mit foglal magában ez a természet? Például miért vagy önző? Miért véded a saját pozíciódat? Miért vannak ilyen erős érzéseid? Miért élvezed ezeket az igaztalan dolgokat? Miért szereted ezeket a gonoszságokat? Mi az alapja annak, hogy ennyire odavagy az ilyesmikért? Honnan jönnek ezek a dolgok? Miért fogadod el őket ilyen boldogan? Mostanára már mind megértettétek, hogy mindezek mögött fő okként az áll, hogy a Sátán mérge ott van az emberben. Tehát mi is a Sátán mérge? Hogyan fejezhető ki? Például, ha azt kérdezed: „Hogyan kellene az embereknek élniük? Mi az, amiért az embereknek élniük kellene?” – egyesek azt felelik: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög.” Ez az egyetlen mondat kifejezi a probléma gyökerét. A Sátán filozófiája és logikája vált az emberek életévé. Bármire is törekednek az emberek, saját magukért teszik – és így csak önmagukért élnek. „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög” – ez az ember életfilozófiája, amely az emberi természetet is képviseli. Ezek a szavak már a romlott emberiség természetévé váltak, és igaz portrét festenek a romlott emberiség sátáni természetéről. Ez a sátáni természet már a romlott emberiség létezésének alapjává vált. Több ezer éve él a romlott emberiség a Sátán e mérge szerint, mind a mai napig. Minden, amit a Sátán tesz, a saját vágyai, ambíciói és céljai érdekében történik. Túl akar tenni Istenen, ki akar törni Isten igájából, és meg akarja kaparintani az irányítást minden, Isten által teremtett dolog fölött. Mára ilyen mértékben rontotta meg a Sátán az embereket: mindannyiuk természete sátáni, mindannyian igyekeznek megtagadni Istent és ellenszegülni Neki, maguk akarják irányítani a sorsukat, és megpróbálnak ellenállni Isten vezénylésének és elrendezéseinek. Ambícióik és vágyaik pontosan megegyeznek a Sátánéval. Ezért az ember természete a Sátán természete. Valójában sok ember mottói és aforizmái az emberi természetet képviselik és az emberi romlottság lényegét tükrözik. Az emberek a saját preferenciáik szerint választanak, és választásaik mind az emberek beállítottságát és törekvéseit képviselik. Egy személy minden szavában és tettében, bármilyen jól van is leplezve, a természetét nem tudja elfedni. Például a farizeusok általában elég szépen prédikáltak, de amikor meghallották Jézus beszédeit és az Általa kifejezett igazságokat, elfogadás helyett elítélték azokat. Ez leleplezte a farizeusok természetlényegét, vagyis azt, hogy idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt. Bizonyos emberek egészen szépen beszélnek, és jól álcázzák magukat, mások azonban, miután eltöltöttek némi időt a társaságukban, rájönnek, hogy a természetük mélységesen csalárd és becstelen. Mindenki más leleplezi természetlényegüket, miután hosszú időt töltött velük. Végül a többiek ezt a következtetést vonják le: ezek csalárd emberek, akiknek soha egy igaz szó sem hagyja el a száját. Ez az állítás ezeknek az embereknek a természetét képviseli, és ez természetlényegük legjobb illusztrációja és bizonyítéka. Világi ügyekre vonatkozó filozófiájuk abban áll, hogy senkinek nem mondják el az igazságot, és nem bíznak senkiben. Az ember sátáni természetében sok sátáni filozófia és méreg van. Néha még te magad sem tudsz ezekről, és nem érted őket; mégis életed minden egyes pillanata ezeken a dolgokon alapul. Sőt, mi több, úgy gondolod, hogy ezek nagyon is helyes, észszerű, egyáltalán nem elhibázott dolgok. Ez elég jól mutatja, hogy a Sátán filozófiái az emberek természetévé váltak, és hogy az emberek ezekkel teljes összhangban élnek, a megbánás mindenfajta érzése nélkül, úgy gondolva, hogy ez az életmód jó. Így folyamatosan kimutatják sátáni természetüket, és folyamatosan a Sátán filozófiái szerint élnek. A Sátán természete az emberiség élete és az emberiség természetlényege. Hogy mi a természet, az teljesen jól kifejezhető egy szóbeli összefoglalással. Az ember természetében ott van az arrogancia, az önhittség és a vágy, hogy kitűnjön. Van benne továbbá zsoldosokhoz méltó kapzsiság, amely a nyereséget minden más elébe helyezi, és az élettel mit sem törődik. Van még benne csalárdság, álnokság, hajlam arra, hogy lépten-nyomon becsapjon másokat, valamint elviselhetetlen gonoszság és mocsok. Ez az ember természetének összegzése. Ha sok olyan aspektust tudsz felismerni, amely a te természetedben is feltárul, akkor megértetted ezeket. Ha azonban egyáltalán nem érted meg a természetedben feltáruló dolgokat, akkor nem érted meg a saját természetedet. Péter arra törekedett, hogy megismerje önmagát, és megvizsgálja, mi tárult fel benne Isten szavainak finomítása és a különféle próbatételek által, amelyek elé Isten állította őt. Amikor igazán megértette önmagát, Péter ráébredt, hogy mennyire mélyen romlottak az emberek, milyen értéktelenek, mennyire méltatlanok Isten szolgálatára, és mennyire nem érdemlik meg, hogy Isten színe előtt éljenek. Péter ekkor leborult Isten előtt. Miután oly sokat megtapasztalt, Péter végül érezni kezdte: „Istent ismerni a legdrágább dolog! Milyen kár lenne, ha meghalnék, mielőtt megismerem Őt! Isten ismerete a létező legfontosabb, legjelentőségteljesebb dolog. Ha az ember nem ismeri Istent, akkor nem érdemli meg, hogy éljen, ugyanolyan, mint az állatok, és nincs élete.” Mire Péter tapasztalata elért eddig a pontig, megismerte a saját természetét, és viszonylag jó megértést nyert róla. Bár talán nem tudta volna olyan világosan elmagyarázni, mint a mai emberek, Péter valóban elérte ezt az állapotot. Ezért ahhoz, hogy valaki az igazságra való törekvésnek és az Isten általi tökéletesítés elérésének útját járja, szükséges, hogy az ember megismerje saját természetét Isten kijelentéseiből, valamint megértse természetének különféle aspektusait, és világos, egyszerű beszéddel, pontosan szavakba foglalja azokat. Csakis ez önmagunk valódi ismerete, és csak így érheted el azt az eredményt, amelyet Isten megkövetel. Ha a tudásod még nem érte el ezt a pontot, de azt állítod, hogy ismered magad, és azt mondod, életet nyertél, akkor nem dicsekszel csupán? Nem ismered önmagadat, és azt sem tudod, mi vagy Isten színe előtt, valóban megfeleltél-e az emberség normáinak, vagy hogy hány sátáni elem van még benned. Még mindig nem vagy tisztában azzal, kihez tartozol, és egyáltalán nincs még önismereted – akkor hogyan lehetne benned józan ész Isten színe előtt? Amikor Péter az életre törekedett, arra összpontosított, hogy megértse önmagát és megpróbáltatásai folyamán átalakítsa saját beállítottságát, és igyekezett megismerni Istent. A végén ezt gondolta: „Az embereknek arra kell törekedniük az életben, hogy megértsék Istent; az Ő ismerete a legfontosabb dolog. Ha nem ismerem Istent, nem nyugodhatok békében, amikor meghalok. Ha, miután megismertem Őt, Isten úgy rendelné, hogy meghaljak, nagyon elégedettnek érezném magam. A legkevésbé sem fogok panaszkodni, és az egész életem beteljesedett lesz.” Péter nem volt képes azonnal elnyerni a megértésnek ezt a szintjét vagy elérni ezt a pontot, miután hinni kezdett Istenben; hanem számtalan megpróbáltatáson ment keresztül. Tapasztalatának el kellett érnie egy bizonyos mérföldkövet, és teljesen meg kellett értenie önmagát, mielőtt érzékelhette volna Isten ismeretének értékét. Ezért az út, amelyen Péter elindult, az igazságra való törekvés útja volt, az élet elnyerése és a tökéletessé válás felé vezető út. Ez volt az az aspektus, amelyre az ő konkrét gyakorlata elsősorban irányult.

Ti milyen úton jártok most az Istenbe vetett hitetekben? Ha nem az életet, önmagatok megértését és Isten ismeretét keresitek, ahogy Péter tette, akkor nem Péter útján jártok. Ezekben a napokban a legtöbb ember ilyesfajta állapotban van: Hogy áldásokat nyerjek, fel kell áldoznom magam Istenért, és meg kell fizetnem az árat Érte. Hogy áldásokat nyerjek, mindent ott kell hagynom Istenért; be kell teljesítenem, amivel Ő megbízott, és jól kell végeznem a kötelességemet. Ezt az állapotot az áldások elnyerésének szándéka uralja, ami példa arra, hogy valaki kizárólag abból a célból áldozza Istennek magát, hogy jutalmakat szerezzen Tőle, és koronát nyerjen. Az ilyen emberek szívében nincs jelen az igazság, és bizonyos, hogy megértésük pusztán néhány szóból és doktrínából áll, amellyel kérkednek, bárhová mennek. Az ő útjuk Pál útja. Az ilyen emberek hite a folyamatos gürcölés cselekedete, és a lelkük mélyén úgy érzik, hogy minél többet tesznek, az annál inkább bizonyítja Istenhez való hűségüket; hogy minél többet tesznek, Ő bizonyosan annál elégedettebb lesz; és hogy minél többet tesznek, annál inkább kiérdemlik, hogy koronát nyerjenek Isten színe előtt, és annál nagyobb áldásokban fognak részesülni. Úgy gondolják, hogy ha képesek szenvedést eltűrni, igét hirdetni és meghalni Krisztusért, ha fel tudják áldozni saját életüket, és teljesíteni tudnak minden kötelességet, amellyel Isten megbízta őket, akkor ők fogják elnyerni a legnagyobb áldásokat, és bizonyosan koronát fognak kapni. Pontosan ezt képzelte és erre törekedett Pál. Pontosan ezen az úton járt, és ilyen gondolatok vezérletével munkálkodott Isten szolgálatában. Talán ezek a gondolatok és szándékok nem sátáni természetből erednek? Olyan ez, mint amikor a világi emberek azt hiszik, hogy földi életükben a tudásra kell törekedniük, és miután megszerezték azt, kiemelkedhetnek a tömegből, tisztségeket viselhetnek, és státuszra tehetnek szert. Úgy gondolják, hogy ha már van státuszuk, valóra válthatják ambícióikat, és bizonyos mértékű sikerre vihetik vállalkozásukat vagy családi praxisukat. Hát nem ezen az úton jár minden nem hívő? Azok, akiket ez a sátáni természet ural, hitükben csak Pálhoz lehetnek hasonlók. Azt gondolják: „Mindent el kell vetnem, hogy feláldozzam magam istenért. Hűségesnek kell lennem isten előtt, és végül majd nagyszerű jutalmakat és koronákat kapok.” Ez ugyanaz a hozzáállás, amely a világi dolgokra törekvő világi embereket jellemzi. Ők egyáltalán nem különböznek ettől, és ugyanannak a természetnek vannak alávetve. Azok az emberek, akikben ez a fajta sátáni természet van, kinn a világban arra törekednek, hogy tudást, ismereteket, státuszt szerezzenek, és hogy kiemelkedjenek a tömegből. Ha hisznek Istenben, akkor pedig arra törekednek, hogy nagyszerű koronákban és nagyszerű áldásokban részesüljenek. Ha az emberek nem az igazságra törekednek, amikor hisznek Istenben, biztosan ezt az utat választják. Ez megváltoztathatatlan tény, természeti törvény. Azoknak az embereknek az útja, akik nem törekednek az igazságra, szöges ellentétben áll Péter útjával. Ti melyik úton jártok jelenleg? Bár talán nem úgy tervezted, hogy Pál útját választod, természeted úgy rendezte, hogy ezt az utat járd, és te önkéntelenül is abba az irányba mész. Még ha Péter útjára akarsz is lépni, ha nem vagy tisztában azzal, hogyan tedd, akaratlanul is Pál útjára térsz majd: ez a helyzet valósága. Pontosan hogyan is kell Péter útján járni ezekben a napokban? Ha nem vagy képes különbséget tenni Péter és Pál útja között, vagy ha egyáltalán nem ismered őket, akkor bármennyire is azt állítod, hogy Péter útján haladsz, ezek üres szavak csupán. Először is világos fogalmad kell, hogy legyen arról, mi Péter és mi Pál útja. Csak amikor igazán érted, hogy Péter útja az életre való törekvés útja és a tökéletesség felé vezető egyetlen út, akkor leszel képes Péter útján járni, úgy törekedni, ahogy ő törekedett, és azokat az elveket gyakorolni, amelyeket ő gyakorolt. Ha nem érted Péter útját, akkor az út, amelyre térsz, bizonyosan Pál útja, mivel nem lesz más út számodra; ebben nem lesz választásod. Azok számára, akik nem értik az igazságot, és nem képesek arra törekedni, nehéz lesz Péter útján járni, még akkor is, ha megvan bennük az elhatározás. Azt mondhatjuk, Isten kegyelme és felmagasztalása az, hogy Ő most feltárta előttetek az üdvösségre és tökéletességre vezető utat. Ő vezérel benneteket Péter útjára. Isten útmutatása és megvilágosítása nélkül senki nem volna képes Péter útját választani, és az egyetlen esélye az lenne, hogy Pál útját járja végig, Pál nyomdokain haladva a pusztulásba. Annak idején Pál nem érezte úgy, hogy azt az utat járni helytelen; ő teljes mértékben azt hitte, hogy helyes. Ő nem nyerte el az igazságot, főleg pedig nem változott meg a beállítottsága. Túlságosan hitt önmagában, és úgy érezte, a világon semmi gond nincs azzal, hogy ő így hisz. Csak haladt tovább, tele önbizalommal és teljes magabiztossággal. Még a legvégén sem tért észhez. Még akkor is úgy gondolta, hogy számára krisztus az élet. Így Pál mindvégig folytatta útját, és mire elnyerte végső büntetését, már mindennek vége volt számára. Pál útjához nem tartozott hozzá önmaga megismerése, még kevésbé a beállítottságának megváltoztatására való törekvés. Soha nem elemezte a saját természetét, és semmiféle tudást nem nyert arról, mi ő. Mindössze annyit tudott, hogy Jézus üldözéséért elsősorban ő volt a fő bűnös. Azonban a legkevésbé sem volt tisztában a saját természetével, és miután munkáját befejezte, úgy érezte, hogy úgy él, mint Krisztus, és jutalmat érdemel. A munka, amelyet Pál végzett, csupán Istennek teljesített szolgálat volt. Ami személy szerint Pált illeti, bár kapott némi kinyilatkoztatást a Szentlélektől, egyáltalán nem szerezte meg az igazságot vagy az életet. Ezért Isten nem mentette meg őt. Épp ellenkezőleg, Isten megbüntette őt. Miért mondják, hogy Péter útja a tökéletességhez vezető út? Azért, mert gyakorlatában Péter különös hangsúlyt fektetett az életre, az Isten ismeretére való törekvésre és önmaga megismerésére. Isten munkájának megtapasztalása révén megismerte önmagát, megértést nyert az ember romlott állapotairól, tudomást szerzett saját hiányosságairól, és felfedezte a legértékesebb dolgot, amelyre az embereknek törekedniük kell. Képes volt őszintén szeretni Istent, megtanulta, hogyan tanúsítson hálát Isten iránt, elnyert némi igazságot, és birtokában volt annak a valóságnak, amelyet Isten megkövetel. Mindabból, amit Péter a megpróbáltatásai folyamán mondott, látható, hogy valóban ő rendelkezett a legtöbb megértéssel Istenről. Mivel oly sok igazságot értett meg Isten szavaiból, útja egyre ragyogóbb lett, és egyre inkább összhangba került Isten szándékaival. Ha Péter nem lett volna birtokában ennek az igazságnak, az út, amelyet választott, nem lehetett volna ennyire helyes.

Most azonban még mindig ez a kérdés: ha tudod, mi Péter útja, képes vagy-e végigjárni? Ez egy valós kérdés. Képesnek kell lenned világosan megkülönböztetni, milyen fajta személy képes végigjárni Péter útját, és milyen nem. Azoknak, akik Péter útján járnak, a megfelelő típusú embereknek kell lenniük. Csak akkor vagy tökéletessé tehető, ha a megfelelő típusú ember vagy. Ha valaki nem a megfelelő típusú ember, nem tehető tökéletessé. Akik olyanok, mint Pál, azok nem járhatnak Péter útján. Egy bizonyos fajta ember egy bizonyos fajta úton járhat. Ezt teljesen a természete határozza meg. Bármilyen világosan magyarázod is el Péter útját a Sátánnak, ő nem tud azon járni. Még ha akarna, sem tudna rálépni. Természete úgy határozta meg, hogy nem indulhat el Péter útján. Csak azok képesek Péter útján elindulni, akik szeretik az igazságot. „A párduc nem rejtheti el foltjait” – ez így igaz. Ha természetedben nincsenek meg az igazság szeretetének elemei, akkor nem járhatsz Péter útján. Ha olyan ember vagy, aki szereti az igazságot, ha képes vagy romlott beállítottságod dacára elfogadni az igazságot, képes vagy részesülni a Szentlélek munkájában és megérteni Isten szándékait, akkor ily módon képes leszel fellázadni a hús-vér test ellen és alávetni magad Isten tervének. Ha változások történtek a beállítottságodban, miután próbatételeken estél át, ez azt jelenti, hogy lassan Péter útjára lépsz, a tökéletesedés útjára.

1998. tél