Vannak olyanok, akik, miután az évek során megtapasztalták Isten munkáját és hallgatták a prédikációkat, rendelkeznek némi megértéssel önmagukról, be tudnak számolni néhány valós tapasztalatról, és kapcsolódnak saját valós állapotukhoz, személyes belépésükhöz, egyéni fejlődésükhöz, hiányosságaikhoz, valamint ahhoz, hogy hogyan készülnek belépni. Vannak azonban olyanok is, akiknek nincs megértésük önmagukról, és semmilyen valós tapasztalatról nem tudnak beszámolni. Csak olyan külső dolgokról képesek beszélni, mint a doktrína szavai, a külső munka, az aktuális helyzet és az evangélium terjesztésének előmenetele, de semmit sem mondanak az életbe való tényleges belépésről vagy személyes tapasztalatokról. Ez azt mutatja, hogy még mindig nem tértek rá a helyes útra, hogy belépjenek az életbe. Az ember beállítottságának átalakulása nem a viselkedés megváltozását jelenti, sem pedig egy színlelt külső változást vagy buzgalomból fakadó átmeneti átalakulást. Bármennyire jók is ezek a változások, nem helyettesíthetik az életfelfogásban történő változásokat, mert ezeket a külső változásokat emberi erőfeszítéssel el lehet érni, de az életfelfogásban történő változásokat nem lehet csupán saját erőfeszítéssel elérni. Ennek eléréséhez szükség van Isten ítéletének, fenyítésének, próbatételeinek és finomításának a megtapasztalására, valamint a Szentlélek tökéletesítésére is. Bár az Istenben hívő emberek valamennyire jól viselkednek, egyikük sem engedelmeskedik igazán Istennek, nem szereti igazán Istent, és nem tudja teljesíteni Isten akaratát. Miért van ez így? Azért van így, mert ehhez az életfelfogás megváltozására van szükség, és a puszta viselkedésbeli változás messze nem elegendő. A beállítottság megváltozása azt jelenti, hogy van ismereted és tapasztalatod az igazságról, és hogy az igazság az életeddé vált, hogy irányítani és uralni tudja az életedet és mindent, ami veled kapcsolatos. Ez egy változás az életfelfogásodban. Csak azoknak az embereknek változott meg a beállítottságuk, akik az igazságot mint életet birtokolják. Lehet, hogy voltak olyan igazságok a múltban, amelyeket nem tudtál gyakorlatba ültetni, amikor megértetted őket, de most már akadályok és nehézségek nélkül gyakorolhatod a megértett igazság bármely aspektusát. Amikor gyakorolod az igazságot, béke és boldogság tölt el, de ha nem tudod gyakorolni az igazságot, fájdalmat érzel, és nyugtalan a lelkiismereted. Mindenben gyakorolni tudod az igazságot, Isten szavai szerint élsz, és van alapja az életednek. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. Most már könnyedén elengedheted az elképzeléseidet és képzelődéseidet, a testi preferenciáidat és törekvéseidet, és azokat a dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál elengedni. Úgy érzed, hogy Isten szavai valóban jók, és hogy az igazság gyakorlása a legjobb, amit tehetsz. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. A beállítottság megváltoztatása nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában egy olyan folyamat, amely rengeteg tapasztalattal jár. Ebben az időszakban az embereknek sok nehézséggel kell megküzdeniük, le kell győzniük a saját testüket és el kell hagyniuk azt, el kell szenvedniük az ítéletet, fenyítést, metszést, a velük való foglalkozást, a próbatételeket és a finomítást, valamint számos kudarcot, bukást, belső vívódást és gyötrelmet is meg kell tapasztalniuk a szívükben. Csak ezek után a tapasztalatok után érthetik meg az emberek valamennyire saját természetüket, de némi megértés nem eredményez azonnali teljes változást; hosszú tapasztalati időszakon kell keresztülmenniük, mire végül képesek lesznek apránként megszabadulni romlott beállítottságuktól. Ezért tart egy életen át, amíg valakinek megváltozik a beállítottsága. Például, ha romlottságot tártál fel valamiben, tudod-e azonnal gyakorolni az igazságot, amint felismered azt? Nem tudod. A megértésnek ebben a szakaszában mások metszenek meg téged és foglalkoznak veled, majd a környezeted késztet és kényszerít arra, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekedj. Néha még mindig nem vagy belenyugodva ebbe, és azt mondod magadnak: „Muszáj ezt így csinálnom? Miért nem csinálhatom úgy, ahogyan én akarom? Miért kell mindig az igazságot gyakorolnom? Nem akarom ezt csinálni, elegem van belőle!” Isten munkájának a megtapasztalásához keresztül kell menni a következő folyamaton: az igazság gyakorlásától való vonakodástól az igazság készséges gyakorlásáig; a negativitástól és gyengeségtől az erősségig és a test elhagyásának képességéig. Amikor az emberek elérnek egy bizonyos fokú tapasztalatot, majd próbatételeken, finomításon mennek keresztül, és végül megértik Isten akaratát és bizonyos igazságokat, akkor valamennyire boldogok lesznek, és hajlandóak lesznek az igazságalapelvek szerint cselekedni. Kezdetben az emberek vonakodnak az igazság gyakorlásától. Vegyük például a kötelességeink odaadó teljesítését. Van némi megértésed a kötelességeid teljesítéséről és az Isten iránti odaadásról, és van némi megértésed az igazságról is, de mikor leszel képes arra, hogy teljesen Istennek szenteld magad? Mikor leszel képes névleg és ténylegesen is teljesíteni a kötelességeidet? Ehhez egy folyamatra lesz szükség. E folyamat során sok nehézségen mehetsz keresztül. Lehet, hogy egyesek foglalkoznak veled, míg mások kritizálnak téged. Mindenki rajtad tartja a szemét, téged vizsgál, és csak ekkor kezdesz rájönni arra, hogy tévedtél, és hogy te vagy az, aki gyengén teljesítettél, hogy elfogadhatatlan az odaadás hiánya a kötelességed teljesítése során, és hogy nem szabad hanyagnak vagy felületesnek lenned! A Szentlélek belülről fog megvilágosítani téged, és szemrehányást tesz, ha hibázol. E folyamat során meg fogsz érteni néhány dolgot önmagadról, és megtudod, hogy túl sok tisztátalanság van benned, túl sok személyes indítékot rejtegetsz, és túl sok mértéktelen vágyad van, amikor a kötelességeidet teljesíted. Amint megértetted ezeknek a dolgoknak a lényegét, ha imában Isten elé tudsz járulni, és igaz bűnbánatot tartasz, akkor megtisztulhatsz ezektől a romlott dolgoktól. Ha ily módon gyakran keresed az igazságot, hogy megoldd saját gyakorlati problémáidat, akkor fokozatosan a hit helyes útjára lépsz; elkezdesz valódi élettapasztalatokhoz jutni, és fokozatosan tisztulni kezdesz romlott beállítottságodtól. Minél inkább megtisztulsz romlott beállítottságodtól, annál inkább átalakul életfelfogásod is.

Bár most sokan teljesítik a kötelességüket, lényegében hányan vannak, akik csak elevickélnek valahogyan a kötelességeikkel? Hányan képesek elfogadni az igazságot és az igazságalapelvek szerint teljesíteni a kötelességeiket? Hányan teljesítik Isten követelményeinek megfelelően a kötelességeiket, miután megváltozott a beállítottságuk? Ha jobban megvizsgálod ezeket a dolgokat, akkor megtudhatod, hogy kötelességed teljesítésében valóban megfelelsz-e a mércének, és azt is világosan láthatod, hogy megváltozott-e a beállítottságod. Nem egyszerű dolog átalakulást elérni az ember beállítottságában; ez nem csak azt jelenti, hogy van néhány változás a viselkedésedben, szereztél némi ismeretet az igazságról, tudsz beszélni egy keveset az igazság minden aspektusával kapcsolatos tapasztalataidról, változtál valamennyit, vagy a fegyelmezést követően egy kicsit engedelmesebbé váltál. Ezek nem jelentenek átalakulást az ember életfelfogásában. Miért mondom ezt? Bár lehet, hogy némileg megváltoztál, de még mindig nem ülteted igazán gyakorlatba az igazságot. Talán azért, mert egyelőre megfelelő környezetben vagy, és a helyzet lehetővé teszi ezt, vagy az aktuális körülményeid kényszerítettek arra, hogy így viselkedj. Továbbá, amikor jó hangulatban vagy, normális az állapotod, és a Szentlélek munkálkodik benned, akkor tudod gyakorolni az igazságot. De tegyük fel, hogy megpróbáltatás közepette vagy, a megpróbáltatásaid közepette úgy szenvedsz, mint Jób, vagy a halál próbatétele előtt állsz. Amikor ez bekövetkezik, képes leszel-e akkor is gyakorolni az igazságot és szilárdan megállni a bizonyságtételben? Tudsz-e valami olyasmit mondani, mint amit Péter mondott: „Még ha meg is kellene halnom, miután megismertelek, hogy ne tenném örömmel és boldogan?” Mit értékelt Péter? Péter az engedelmességet értékelte, és Isten megismerését tartotta a legfontosabbnak, ezért egészen a haláláig képes volt engedelmeskedni. A beállítottság átalakulása nem megy egyik napról a másikra; egy egész életen át tartó tapasztalatszerzésre van szükség. Az igazság megértése kissé könnyebb, de az igazságot különböző összefüggésekben gyakorolni nehéz. Miért van mindig gondjuk az embereknek az igazság gyakorlatba ültetésével? Valójában mindezek a nehézségek közvetlen összefüggésben vannak az emberek romlott beállítottságával, és mind olyan akadályok, amelyek a romlott beállítottságból erednek. Ezért sokat kell szenvedned, és meg kell fizetned az árát annak, hogy az igazságot a gyakorlatba ültethesd. Ha nem lenne romlott beállítottságod, nem kellene szenvedned és nem kellene megfizetned az árát annak, hogy gyakorold az igazságot. Hát nem nyilvánvaló ez? Néha úgy tűnhet, mintha a gyakorlatba ültetnéd az igazságot, de a valóságban a cselekedeteid természete nem azt mutatja, hogy ezt teszed. Isten követése során sokan képesek félredobni a családjukat és a karrierjüket, és teljesíteni a kötelességeiket, és ezért azt hiszik, hogy az igazságot gyakorolják. Azonban soha nem tudnak valódi, tapasztalaton alapuló bizonyságot tenni. Mi is folyik itt pontosan? Ha az ember elképzeléseihez mérjük őket, úgy tűnik, hogy az igazságot gyakorolják, Isten azonban nem ismeri el, hogy amit tesznek, az az igazság gyakorlása. Ha a cselekedeteid mögött személyes indítékok húzódnak meg, és azok hamisak, akkor hajlamos vagy eltérni az elvektől, és nem mondhatjuk, hogy az igazságot gyakorolod; ez csak egyfajta magatartás. Szigorúan véve, Isten valószínűleg el fogja ítélni ezt a fajta magatartásodat; nem fogja megdicsérni vagy méltatni azt. Tovább boncolgatva ezt egészen a lényegéig és gyökeréig, te olyasvalaki vagy, aki gonoszat cselekszik, és ezek a külső viselkedésformáid Istennek való ellenállást jelentenek. Kívülről nézve nem szakítasz félbe és nem zavarsz meg semmit, és nem okoztál tényleges kárt sem. Logikusnak és észszerűnek tűnik, mégis emberi szennyek és szándékok vannak mögötte, és a lényege az, hogy gonoszat cselekszel, és ellenállsz Istennek. Ezért el kell döntened, hogy történt-e változás a beállítottságodban, és a gyakorlatba ülteted-e az igazságot Isten szavai szerint, valamint a saját cselekedeteid mögött meghúzódó indítékokat megvizsgálva. Ez nem attól függ, hogy a tetteid megfelelnek-e az emberi képzelődéseknek és az emberi gondolatoknak, vagy hogy neked tetszenek-e; az ilyen dolgok nem számítanak. Inkább attól függ, hogy Isten mit mond, hogy megfelelsz-e az Ő akaratának, a cselekedeteid rendelkeznek-e az igazságvalósággal, és megfelelnek-e az Ő követelményeinek és mércéjének. Csak az pontos, ha Isten követelményeihez méred magad. A beállítottság átalakítása és az igazság gyakorlatba ültetése nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Most már értitek ezt? Van-e ezzel kapcsolatban bármilyen tapasztalatotok? Lehet, hogy nem értitek, amikor egy probléma lényegéről van szó; a belépésetek túlságosan felszínes volt. Egész nap rohangáltok, reggeltől estig, korán keltek és későn fekszetek, mégsem értetek el változást az életfelfogásotokban, és nem tudjátok felfogni, hogy mi is az a beállítottságbeli átalakulás. Ez azt jelenti, hogy túlságosan felszínes a belépésetek, nemde? Függetlenül attól, hogy mióta hisztek Istenben, lehet, hogy nem érzitek a lényeget és a mélységes dolgokat, amelyek a beállítottság átalakulásával kapcsolatosak. Lehet-e azt mondani, hogy megváltozott a beállítottságotok? Honnan tudjátok, hogy Isten megdicsér-e benneteket vagy sem? Legalábbis rendkívül állhatatos leszel mindenben, amit teszel, és érezni fogod, hogy a Szentlélek vezet és megvilágosít, és munkálkodik benned, miközben teljesíted a kötelességeidet, bármilyen munkát is végzel Isten házában, vagy úgy általában. Viselkedésed összhangban lesz Isten szavaival, és amint bizonyos fokú tapasztalatra szert teszel, úgy fogod érezni, hogy a múltbeli viselkedésed viszonylag megfelelő volt. Ha azonban egy bizonyos tapasztalatszerzési időszak után úgy érzed, hogy néhány múltbeli cselekedeted nem volt megfelelő és elégedetlen vagy azokkal, és úgy érzed, hogy nem voltak összhangban az igazsággal, akkor ez azt bizonyítja, hogy minden, amit tettél, Isten ellenében történt. Ez annak a bizonyítéka, hogy a szolgálatod tele volt lázadással, ellenállással és emberi cselekvésmóddal, és hogy egyáltalán nem sikerült változást elérned a beállítottságban. Ilyen összefüggésben most már világos számotokra, hogyan kell érteni a beállítottság megváltozását? Lehet, hogy általában nem szoktatok beszélni a beállítottság átalakításáról, és ritkán közöltök személyes tapasztalatokat. Legfeljebb ezt közlitek: „Már egy jó ideje passzív voltam. Aztán imádkoztam Istenhez, és Ő megvilágosított azzal kapcsolatban, hogy a hívőket próbára kell tenni. Egy ideig elgondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy ez van. Vannak olyan aspektusok is, amelyekben kötelességem teljesítése során hűtlen vagyok, ezért egyszerűen elfogadtam azt. Egy idő után visszatért a motivációm, és már nem voltam passzív.” A közlést követően mások is azt mondják: „A mi állapotunk és romlott beállítottságunk is majdnem ugyanilyen.” Ha mindig kapcsolódtok ezekben a dolgokban, akkor ez problémát jelent majd – nem fogjátok felfogni a dolgok lényegét, és nem fogjátok tisztán látni őket. Nem számít, hogy hány évig hisztek, az életfelfogásotok nem fog tudni megváltozni.

A beállítottság átalakulása elsősorban az ember természetének átalakulására vonatkozik. Az ember természetének dolgai nem érzékelhetők a külső viselkedésből. Ezek közvetlenül kapcsolódnak léte értékéhez és jelentőségéhez, életszemléletéhez és értékrendjéhez, magukba foglalják a lelke mélyén lévő dolgokat és a lényegét. Ha valaki nem tudja elfogadni az igazságot, akkor ezeknek az aspektusoknak a tekintetében nem fog átalakulni. Csak akkor lehet azt mondani, hogy valakinek a beállítottsága átalakult, ha megtapasztalta Isten munkáját, teljesen belépett az igazságba, megváltozott az értékrendje, a lét- és életszemlélete, a dolgokról alkotott nézetei összhangban vannak Isten szavával, valamint teljesen alá tudja vetni magát Istennek és odaadó Iránta. Most úgy tűnhet, hogy a kötelességed teljesítése során némi erőfeszítést teszel és rugalmasan viseled a nehézségeket, képes vagy teljesíteni a Fenti munkabeosztást, és képes vagy bárhová elmenni, ahová küldenek. Látszólag úgy tűnhet, hogy valamennyire engedelmes vagy, de ha valami olyasmi történik, ami nincs összhangban az elképzeléseiddel, előtérbe kerül a lázadásod. Például nem veted alá magad annak, hogy megmetsszenek és foglalkozzanak veled, és még kevésbé vagy engedelmes, amikor katasztrófa sújt le; még olyasmire is vetemedsz, hogy Istent hibáztasd. Ezért az a kis engedelmesség és külső változás csak egy apró változás a viselkedésben. Történt egy kis változás, de ez nem elég ahhoz, hogy a beállítottságod átalakulásának lehessen tekinteni. Lehet, hogy képes vagy sok utat lefutni, sok nehézséggel megküzdeni, és nagy megaláztatásokat elviselni; lehet, hogy nagyon közel érzed magad Istenhez, és a Szentlélek munkálkodik benned. Ha azonban Isten olyasmit kér tőled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, akkor megtörténhet, hogy mégsem veted alá magad, hanem inkább kifogásokat keresel, lázadsz és ellenállsz Istennek, sőt, súlyos esetben megkérdőjelezed Őt és szembeszállsz Vele. Ez komoly probléma lenne! Azt jelezné, hogy még mindig olyan természeted van, amely ellenáll Istennek, hogy nem érted igazán az igazságot, és egyáltalán nem változott az életfelfogásod. Miután elbocsátották vagy eltávolították őket, néhányan még mindig arra vetemednek, hogy megítéljék Istent, és azt mondják, hogy Isten nem igazságos. Még vitába is bocsátkoznak Istennel, és szembeszállnak Vele, mindenhol, ahová mennek, terjesztik az Istenről alkotott elképzeléseiket és az Istennel való elégedetlenségüket. Az ilyen emberek ördögök, akik ellenállnak Istennek. Az ördögi természetű emberek soha nem fognak megváltozni, és el kell hagyni őket. Csak azoknak van reményük arra, hogy elnyerjék az igazságot, és elérjék beállítottságuk megváltozását, akik minden helyzetben képesek keresni és elfogadni az igazságot, és alávetik magukat Isten munkájának. Tapasztalataid során meg kell tanulnod különbséget tenni a kívülről normálisnak tűnő állapotok között. Lehet, hogy zokogsz és sírsz, amikor imádkozol, vagy úgy érzed, hogy a szíved annyira szereti Istent, és olyan közel van Istenhez, de ezek az állapotok csak a Szentlélek munkái, és nem azt jelentik, hogy olyasvalaki vagy, aki szereti Istent. Csak akkor vagy olyan ember, aki igazán szereti Istent, ha akkor is képes vagy szeretni Őt és engedelmeskedni Neki, amikor a Szentlélek nem munkálkodik, és amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek nem egyeznek a te saját elképzeléseiddel. Csak ekkor vagy olyan ember, akinek megváltozott az életfelfogása. Csak ez az az ember, aki birtokolja az igazságvalóságot.

Hol fogsz hozzá a beállítottságod átalakításához? Ez a saját természeted megértésével kezdődik. Ez a kulcsa mindennek. Hogyan érted meg tehát a természetedet? Azáltal, hogy felismered, milyen romlott beállítottságaid vannak. Amint világosan felismerted ezeket a romlott beállítottságokat, meg fogod érteni a természetlényegedet. Vannak, akik azt kérdezik: „Hogyan érthetem meg romlott beállítottságomat?” Természetesen Isten szavaival összhangban kell megértened, és az igazságnak megfelelően kell felismerned azt. Hogyan lehet ezt a gyakorlatba ültetni? Úgy, hogy összehasonlítod az általad mutatott romlott beállítottságot azokkal a szavakkal, amelyeket Isten kinyilatkoztatott. Mindamellett, hogy sokat össze tudsz egyeztetni, sokat meg is kell különböztetned. Ha sokat össze tudsz egyeztetni, és sokat meg tudsz különböztetni, akkor képes leszel megérteni romlott beállítottságodat. Vajon azok közületek, akik már régóta hisznek, és sok éven át így gyakoroltak, megértették-e már a saját természetüket? Valószínűleg távol állnak attól! Az összehasonlításodnak egy útvonalat kell követnie; nem mondhatsz valamit a semmi alapján. Többet kell olvasnod Isten szavait arról, hogy Ő hogyan tárja fel az ember romlott lényegét. Ki kell keresned mindezeket a szavakat, majd gyakran el kell olvasnod őket, és gyakran el kell gondolkodnod önmagadról, összehasonlítva saját állapotodat a szavakkal. Ha romlott beállítottságod teljesen egybeesik, és úgy érzed, hogy Isten szavai hitelesen és hajszálpontosan tárják fel állapotodat, és hogy az mindenképpen helyes, akkor meg fogsz győződni? Vannak, akik azt mondják: „Ha megérted a saját természetedet, meg tudod változtatni.” Ezt bárki könnyen elmondhatja. De hogyan érted meg azt? Kell lennie egy útnak. Ha van egy út, akkor tudni fogod, hogyan kell megtapasztalni. Út nélkül csupán ezt a szlogent kiabálod: „Mindannyiunknak meg kell értenünk a természetünket. A természetünk rossz, és a Sátántól származik. Ha megértjük a természetlényegünket, akkor át tudjuk alakítani beállítottságunkat.” Miután abbahagytad a kiabálást, már semmi sem történik, és senki nem ért semmit. Ez a doktrínák hangoztatása út nélkül. Vajon ez a munkamódszer nem okoz problémákat? Mi lesz az eredménye ennek a munkamódszernek? Általában mindannyian ezt a szlogent kiabáljátok: „Meg kell értenünk a természetünket! Mindannyiunknak szeretnünk kell Istent! Mindannyiunknak alá kell vetnünk magunkat Istennek! Mindannyiunknak le kell borulnunk Isten előtt! Mindannyiunknak imádnunk kell Istent! Aki nem szereti Istent, az elfogadhatatlan!” Semmi értelme ezekről a doktrínákról beszélni, ez nem oldja meg a problémákat. Hogyan érted meg az emberi természetet? A természeted megértése valójában azt jelenti, hogy boncolgatod a lelked mélyén lévő dolgokat – az életedben lévő dolgokat, és a sátáni logikát és filozófiát, ami szerint éltél – ami a Sátán élete, ami szerint éltél. Csak a lelked mélyén rejlő dolgokat feltárva értheted meg a természetedet. Hogyan lehet ezeket a dolgokat feltárni? Nem lehet őket csupán egy-két dolgon keresztül feltárni vagy felboncolni. Sokszor előfordul, hogy miután befejezel valamit, még mindig nem jutottál el a megértéshez. Három vagy akár öt évbe is beletelhet, mire képes leszel akár csak egy kis felismerésre vagy megértésre is szert tenni. Sok helyzetben tehát önreflexióra van szükséged, és meg kell ismerned önmagadat. Mélyre kell ásnod, és Isten szavainak megfelelően boncolgatnod magad, hogy bármiféle eredményt is elérj. Amint megértésed az igazságról egyre mélyebbé válik, az önreflexió és önismeret révén fokozatosan megismered saját természetlényegedet.

Ahhoz, hogy megismerd a természetedet, azt néhány dolgon keresztül kell megértened. Először is, tisztában kell lenned azzal, hogy mit szeretsz. Ez nem arra vonatkozik, hogy mit szeretsz enni vagy viselni, hanem inkább azt jelenti, hogy mi az, amiben kedved leled, mit irigyelsz, mit imádsz, mit keresel, és mire figyelsz a szívedben, milyen típusú emberekkel szeretsz kapcsolatba kerülni, milyen típusú embereket csodálsz és kikért rajong a szíved. A legtöbben például szeretik a tekintélyes embereket, azokat, akik választékosan beszélnek és elegánsan viselkednek, vagy azokat, akik ékesszólóan hízelegnek, vagy megjátsszák magukat. Az előbb említettek arra vonatkoznak, hogy milyen emberekkel szeretnek kapcsolatba kerülni. Ami az embereknek tetsző dolgokat illeti, ezek közé tartozik az, hogy szívesen megteszik azt, ami könnyen elvégezhető, élvezik, hogy olyasmit csinálnak, amit mások jónak tartanak, és ami miatt az emberek dicséretet zengenek és bókolnak nekik. Az emberek természetében van egy közös jellemzője azoknak a dolgoknak, amelyeket szeretnek. Vagyis szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyeket mások a külsőségek miatt irigyelnek, szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek nagyon szépnek és fényűzőnek tűnnek, és szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek miatt mások imádják őket. Ezek a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, nagyszerűek, káprázatosak, gyönyörűek és pompásak. Mindenki imádja ezeket. Megfigyelhető, hogy az emberek nem birtokolnak semmit az igazságból, és nem rendelkeznek a valódi emberi lények hasonlatosságával sem. A legkevésbé sincs értelme annak, hogy imádják ezeket a dolgokat, ők mégis szeretik azokat. Ezek a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, különösen jónak tűnnek azok számára, akik nem hisznek Istenben, és ezek mind olyan dolgok, amelyeket az emberek különösen szívesen követnek. Vegyünk egy egyszerű példát. A hitetlenek között vannak rajongók is. Üldözik a színészeket vagy énekeseket, autogramot kérnek tőlük, üzeneteket küldözgetnek nekik, vagy kezet fognak velük és megölelik őket. Léteznek-e ilyen dolgok a hívők szívében? Időnként énekeled-e azoknak a sztároknak a dalait, akiket imádsz? Vagy időnként utánozod-e őket, és az ő vágyott stílusuk szerint öltözöl-e? Ezeket a sztárokat és hírességeket imádatod tárgyává és imádatod modelljévé teszed. Ezek azok a közös dolgok, amelyeket az emberek szeretnek. Vajon a hívők valóban nem imádják azokat a dolgokat, amelyeket a hitetlenek imádnak? Az emberek többsége a lelke mélyén még mindig imádja azokat. Te hiszel Istenben, és úgy tűnik, hogy már nem törekszel egyértelműen ezekre. A szíved mélyén azonban még mindig irigyled és még mindig szereted azokat. Időnként azt gondolod: „Még mindig hallgatni akarom a zenéjüket, és még mindig nézni akarom azokat a tévéműsorokat, amelyekben szerepelnek. Hogyan élnek? Most hol vannak éppen? Nagyszerű lenne, ha találkozhatnék velük és kezet foghatnánk, még ha meg is halnék, akkor is megérné.” Függetlenül attól, hogy kit imádnak, az emberek mindannyian szeretik ezeket a dolgokat. Talán nincs lehetőséged, vagy nem vagy olyan körülmények között, hogy kapcsolatba kerülj ezekkel az emberekkel, dolgokkal vagy tárgyakkal, de ezek a dolgok ott vannak a szívedben. Azok a dolgok, amelyeket az emberek követnek és amelyek után vágyakoznak, a világi irányzatokhoz tartoznak, ezek a Sátántól és az ördögöktől származnak, Isten gyűlöli őket, és nélkülöznek minden igazságot. Azok a dolgok, amelyek után az emberek hajlamosak vágyakozni, lehetővé teszik természetlényegük feltárását. Az emberek preferenciái az öltözködésükben is megnyilvánulnak. Vannak, akik szívesen viselnek figyelemfelkeltő, színes ruhákat vagy bizarr öltözékeket. Hajlamosak olyan kiegészítőket viselni, amelyeket még senki más nem viselt, és szeretik azokat a dolgokat, amelyek vonzóak lehetnek az ellenkező nem számára. Az, hogy ezeket a ruhákat és kiegészítőket viselik, azt jelzi, hogy előnyben részesítik ezeket a dolgokat az életükben és a szívük mélyén. Amit szeretnek, az nem tiszteletet parancsoló vagy illedelmes. Ezek nem olyan dolgok, amelyeket egy normális embernek követnie kellene. A hozzájuk való ragaszkodásukban hamisság van. A szemléletmódjuk ugyanolyan, mint a világi embereké. Egyetlen olyan része sincs, amely összhangban lenne az igazsággal. Ezért a természetedet képviseli mindaz, amit szeretsz, amire összpontosítasz, amit imádsz, amit irigyelsz, és amire a szívedben naponta gondolsz. Az ilyen világi dolgok iránti vonzalmad elegendő bizonyíték arra, hogy a természeted a hamisságot kedveli, és súlyos esetben a természeted gonosz és javíthatatlan. A következőképpen kell boncolgatnod a természetedet. Vizsgáld meg, hogy mit szeretsz, és miről mondasz le az életedben. Lehet, hogy egy ideig jó vagy valakihez, de ez nem bizonyítja azt, hogy szereted őt. Amit igazán szeretsz, az pontosan az, ami a természeted része; még ha a csontjaid el is törnének, akkor is kedvedet lelnéd benne, és soha nem tudnál lemondani róla. Ezen nem könnyű változtatni. Nézzük például a társkeresést: az emberek ugyanolyan típusú embereket keresnek, mint ők maguk. Ha egy nő valóban beleszeret valakibe, akkor senki sem tudná visszatartani. Még ha a lába is törne, akkor is vele akarna lenni; akkor is hozzá akarna menni feleségül, ha ez azt jelentené, hogy meg kell halnia. Hogyan lehetséges ez? Ez azért van, mert senki sem tudja megváltoztatni azt, amit az ember a zsigereiben hordoz, ami a szíve mélyén van. Még ha valaki meg is halna, a lelke akkor is ugyanazokat a dolgokat szeretné; ezek az emberi természet dolgai, és ezek fejezik ki az ember lényegét. Azok a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, tartalmaznak némi hamisságot. Vannak, akik egyértelműen szeretik ezeket a dolgokat, míg mások nem; vannak, akik erősen vonzódnak hozzájuk, míg mások nem; vannak, akiknek van önuralmuk, míg mások nem tudnak uralkodni magukon. Vannak, akik hajlamosak belesüllyedni sötét és gonosz dolgokba, ami azt bizonyítja, hogy nincs életük. Vannak, akik le tudják győzni a test kísértéseit, és nem foglalkoztatják vagy kényszerítik őket ezek a dolgok, ami azt bizonyítja, hogy van egy kis érettségük, és hogy a beállítottságuk egy kicsit átalakult. Vannak, akik megértenek néhány igazságot, és úgy érzik, hogy van életük és szeretik Istent, de valójában ez még túl korai, nem egyszerű dolog az ember beállítottságának átalakulása. Könnyen meg lehet-e érteni az ember természetlényegét? Még ha valaki egy kissé meg is érti, sok fordulaton kell keresztülmennie, hogy elérje ezt a megértést, és a változás még egy kis megértéssel sem könnyű. Ezek mind olyan nehézségek, amelyekkel szembesülnek az emberek, és nem ismerhetik meg önmagukat az igazság követésére irányuló akarat nélkül. Függetlenül attól, hogy a körülötted lévő emberek, események vagy dolgok hogyan változnak, és függetlenül attól, hogy a világ a feje tetejére áll, ha az igazság bensődből vezérel, ha gyökeret vert benned, és Isten szavai irányítják életedet, preferenciáidat, tapasztalataidat és létezésedet, akkor abban a pillanatban valóban átalakultál. Manapság az emberek úgynevezett átalakulása csak abban áll, hogy egy kicsit együttműködnek, képesek vonakodva elfogadni, hogy megmetszik őket és foglalkoznak velük, aktívan teljesítik a kötelességeiket, és van egy kis lelkesedésük és hitük, de ez nem tekinthető beállítottságbeli átalakulásnak, és nem bizonyítja azt, hogy életük van. Ez csupán az emberek preferenciája és hajlama – semmi több.

Ahhoz, hogy a természet megértéséhez eljussunk, amellett, hogy feltárjuk azokat a dolgokat, amelyeket az emberek szeretnek a természetükben, fel kell tárni a természetükhöz tartozó néhány legfontosabb szempontot is. Például az emberek nézeteit a dolgokról, az emberek életmódját és életcéljait, életértékeit és életszemléletét, valamint az igazsághoz fűződő dolgokkal kapcsolatos nézeteket és elképzeléseket. Ezek a dolgok mind az emberek lelkének mélyén vannak, és közvetlen kapcsolatban állnak a beállítottság átalakulásával. Milyen tehát a romlott emberiség életszemlélete? Azt lehet mondani: „Aki bírja, marja, ördög vigye az utolsót.” Az emberek mind önmaguknak élnek; őszintén szólva, a testnek élnek. Csak azért élnek, hogy ételt tegyenek a szájukba. Miben különbözik ez a lét az állatokétól? Az ilyen életnek nincs semmi értéke, nemhogy értelme lenne. Az ember életszemlélete arról szól, hogy mire támaszkodik, hogy a világban éljen, miért él, és hogyan él – és ezek mind az emberi természet lényegével kapcsolatos dolgok. Az emberek természetét boncolgatva látni fogod, hogy mindannyian ellenállnak Istennek. Mindannyian ördögök, és nem létezik valóban jó ember. Csak az emberek természetének boncolgatásával lehet igazán megismerni az ember romlottságát és lényegét, és megérteni, hogy az emberek valójában hová tartoznak, mi az, ami valóban hiányzik belőlük, mivel kellene felszerelkezniük, és hogyan kellene megélniük az emberi hasonlatosságot. Egy ember természetének valódi boncolgatása nem könnyű, és nem is lehet megtenni Isten szavainak megtapasztalása vagy valódi tapasztalatok nélkül.

1999 tavasza