70. szemelvény

Ha gyülekezetvezetőként vagy dolgozóként Isten választottait fogod vezetni, hogy belépjenek az igazságvalóságba és jó tanúságot tegyenek Isten mellett, a legfontosabb az embereket affelé terelni, hogy több időt töltsenek Isten szavainak olvasásával és az igazsággal való közösségvállalással. Ily módon Isten választottai mélyebb tudással rendelkezhetnek Isten abbéli céljairól, hogy megmentse az embert, valamint Isten munkájának céljáról. Megérthetik Isten akaratát és különféle követelményeit az emberrel szemben – és ez lehetővé teszi számukra, hogy megfelelően eleget tegyenek kötelességeiknek és megfeleljenek Istennek. Amikor közösségvállalás és prédikáció céljából összegyűltök, gyakorlatiasan kell beszélned a tapasztalati tanúságtételedről. Ne elégedj meg szavak és doktrínák prédikálásával. Amikor Isten szavait eszed és iszod, az igazság megértésére kell koncentrálnod – és mihelyt megértetted az igazságot, meg kell próbálnod gyakorlatba ültetni azt, és csak akkor fogod igazán megérteni az igazságot, amikor gyakorolod azt. Amikor Isten szavait közlöd, arról beszélj, amit tudsz. Ne dicsekedj, ne tegyél felelőtlen megjegyzéseket, ne egyszerűen szavakat és doktrínákat mondj és ne túlozz. Ha túlzol, az emberek gyűlölni fognak, és utána úgy fogod érezni, hogy hibásnak tartanak, bűntudatod lesz, és feldúlt leszel – és mindezt saját magadnak köszönheted majd. Vajon meg tudod értetni az emberekkel az igazságot, és be tudsz lépni a valóságba, ha csupán szavakat és doktrínákat prédikálsz, amikor oktatod őket és foglalkozol velük? Ha a közlésed nem gyakorlatias, ha nem más, mint szavak és doktrínák, akkor hiábavaló lesz, akármennyit foglalkozol velük és oktatod őket. Úgy gondolod, hogy ha az emberek félnek tőled, ha megteszik, amit mondasz nekik és nem mernek ellenkezni, az ugyanaz, mintha megértenék a valóságot és engedelmesek lennének? Ez nagy hiba: az életbe való belépés nem ilyen egyszerű. Vannak vezetők, akik olyanok, mint amikor egy új főnök erőteljes benyomást akar tenni. Megpróbálják újonnan felfedezett hatalmukat Isten választottaira kényszeríteni, hogy mindenki alávesse magát nekik. Úgy gondolják, hogy így egyszerűbb lesz a dolguk. Ha híján vagy az igazságvalóságnak, akkor hamarosan lelepleződik a valódi érettséged, feltárul valódi éned, és akár ki is vethetnek. Bizonyos adminisztratív munkákban elfogadható egy kis foglalkozás, metszés és fegyelmezés. De ha nem vagy képes közölni az igazságot, végül továbbra sem leszel képes megoldani a problémákat, és ez ki fog hatni a munkád eredményeire. Ha függetlenül attól, hogy milyen problémák merülnek fel a gyülekezetben, továbbra is kioktatod és hibáztatod az embereket – ha folyamatosan rosszkedvű vagy –, akkor a romlott beállítottságod fedi fel magát ebben, és megmutatod romlottságod rút arcát. Ha állandóan piedesztálon állsz, és az embereket ily módon kioktatod, akkor az emberek az idő múltával nem lesznek képesek megkapni tőled az életadó ellátást, semmi gyakorlati dolgot nem nyernek, helyette visszataszítónak fognak tartani és undorodni fognak tőled. Ezen felül olyan emberek is lesznek, akik azt követően, hogy ítélőképesség híján hatást gyakoroltál rájuk, ők maguk is ki fognak oktatni másokat, foglalkoznak velük és megmetszik őket. Ők is mérgesek lesznek és elvesztik a türelmüket. Nem csak, hogy képtelen leszel megoldani az emberek problémáit – romlott beállítottságaikat is elő fogod mozdítani. És ez vajon nem a kárhozat útjára vezeti őket? Ez nem a gonosz cselekedete? Egy vezető elsősorban úgy kell, hogy vezessen, hogy az igazságról közöl dolgokat, és élettel lát el. Ha mindig piedesztálon állsz és kioktatsz másokat, vajon képesek lesznek megérteni az igazságot? Ha egy ideig így végzed a munkádat, az emberek ott fognak hagyni, amikor világosan meglátják, hogy milyen vagy. Vajon ilyen munkával Isten elé tudod vezetni az embereket? Egyértelműen nem tudod: csak annyit tudsz tenni, hogy tönkreteszed a gyülekezet munkáját, és azt éred el, hogy Isten választottai megutálnak és otthagynak. Voltak olyan vezetők és dolgozók, akiket a múltban ebből az okból vetettek ki. Képtelenek voltak közösséget vállalni az igazsággal, hogy gyakorlati problémákat oldjanak meg, az embereket Isten szavainak evésére és ivására vezessék, vagy hogy az embereket rávezessék saját maguk megértésére. Ebből a létfontosságú munkából semmit nem végeztek el: csak arra koncentráltak, hogy piedesztálra emeljék magukat, kioktassák az embereket és parancsolgassanak. Azt gondolták, hogy amikor így tesznek, egy gyülekezetvezető munkáját végzik. Ennek eredményeként akkor sem végezték el a Fennvaló által rájuk bízott munkát, ha tudták, hogy mi az, és az adott feladataikat sem jól látták el. Azon kívül, hogy szavakat és doktrínákat szajkóztak és szlogeneket kiabáltak, nem tettek mást, mint piedesztálra emelték magukat, és vakon kioktatták, megmetszették az embereket és foglalkoztak velük. Ez ahhoz vezetett, hogy mindenki félt ezektől a vezetőktől és dolgozóktól, elkerülték őket, és az emberek nem merték jelenteni nekik a problémákat. Azáltal, hogy így viselkedtek, a vezetők és dolgozók elrontották és megállították a munkájukat. Csak akkor ébredtek rá, hogy semmi valódi munkát nem végeztek, amikor Isten háza elbocsátotta őket. Lehet, hogy nagy bűntudatot éreztek, de mit sem ér a megbánás. Ugyanúgy elbocsátották és kivetették őket.

72. szemelvény

Akik vezetőként tevékenykednek, ne fordítsanak túl sok figyelmet a munkára, ne koncentráljanak folyton a saját státuszukra, és ne állítsanak maguknak fel túl magas követelményeket, azután pedig minden lehetséges módot kitalálva igyekezzenek megoldani mindenki problémáját, hogy mindenki megtudja, hogy: „Én vagyok a vezető, nekem ez a pozícióm, ez a státuszom, és bennem megvan ez a képesség és kompetencia is. És mivel én képes vagyok vezetni téged, képes vagyok gondoskodni is rólad.” Aggasztó, hogy képesek efféle szavakat mondani. Milyen szempontból aggasztó ez? Ha az orientációd helytelen, és ha nincsenek alapelveid az ügyeid kezelésében, akkor minden, amit teszel, rossz lesz és tévútra visz. Ha a motivációd rossz, minden, amit teszel, rossz lesz. Koncentrálj az igazság keresésére, az igazság megértésére, a víziók igazságában rejlő lényeg megértésére, és az alapelvek ezen aspektusának elsajátítására – ez a helyes. Mindaddig, amíg nem léped át ezeket a határokat – amikor bizonyos dolgok történnek veled, vagy amikor problémákkal küzdesz –, képes leszel segíteni másoknak, megoldani nehézségeiket, és alkalmas vezető leszel. Ha azonban a vezetéshez csak néhány doktrínát értesz meg, és csak azokkal szerelkezel fel, több prédikációt hallgatsz meg, és kicsit több szót és betűt sajátítasz el, amikor megpróbálod megoldani valakinek a problémáit, aminek az eredménye az lesz, hogy egyetlen problémáját sem oldod meg, akkor nem vagy birtokában a vezetői minőség valóságának, csupán egy üres keret vagy. Milyen vezető az ilyen? (Egy hamis vezető.) Ez egy hamis vezető. Képtelen vagy tényleges munkát végezni. Még akkor is, ha a hamis vezetőt senki sem leplezi le és senki sem jelenti fel, Isten választott népének élete a gyülekezetben nem fog fejlődni, a problémák felgyülemlenek, és a hamis vezetőnek viselnie kell ezért a felelősséget, és lemondásra kényszerül. Ha hamis vezető vagy, nem számít, milyen magas pozícióban vagy, attól még hamis vezető vagy. Nem is az a legfontosabb most, hogy képes vagy-e tényleges munkát végezni vagy sem, vagy hogy hamis vezető vagy-e vagy sem. Akkor mi a legfontosabb? Most törekedned kell az igazságra, és az életbe való belépésre kell koncentrálnod. Ha egyszer beléptél az életbe, megváltoztattad a beállítottságodat, megértetted Isten akaratát, és képes vagy megoldani a saját helytelen állapotod problémáját, akkor könnyű lesz megoldanod mások problémáit is. Ha egyszer megérted az igazságot és belépsz az igazságvalóságba, fogsz-e még tartani attól, hogy nem tudod megoldani mások problémáit? Nem kell aggódnod amiatt, hogy vajon jól tudsz-e vezetnie. Ha birtokodban van az igazságvalóság, akkor természetes módon képes leszel jól teljesíteni a kötelességed és megoldani a tényleges problémákat. Ezt alaposan meg kell értened. Ha ezt nem érted meg alaposan, és mindig a vezetői státuszodra akarsz vigyázni, meg jó képet akarsz magadról kialakítani Isten választott népének szívében, akkor a szándékod helytelen, és természetesen megszégyenülsz és elbuksz. Ha olyan ember vagy, aki szereti az igazságot, aki az életbe való belépésre koncentrál, és aki elveted az emberi ambícióidat, vágyaidat és téves törekvéseidet, és ezek nem korlátoznak, akkor képes leszel az igazságra törekedni, és idővel természetes módon meg fogod érteni az igazság minden aspektusát. Ily módon elemedben leszel, amikor másoknak segítesz, és ez nem okoz majd neked semmilyen nehézséget. Tehát nem kell őrizned a státuszodat. Az egy üres keret. Haszontalan. Ez nem fog hasznodra válni, és nem is segít az igazság megértésében. Sőt, félrevezethet, hogy sok hibát kövess el, és tévútra is vihet. A romlott emberiség számára a státusz egy csapda. De ezt az akadályt senki sem kerülheti ki, mindenkinek át kell esni rajta, csupán azon múlik, hogyan közelíted meg. Ha emberi eszközökkel közelíted meg, nem leszel képes visszafogni magad vagy lemondani magadról. Ez csak az igazság segítségével oldható meg. Az igazság képes megoldani ezt a nehézséget. Ha képes vagy az igazság keresésére, akkor képes vagy gyökerében foglalkozni ezzel a problémával. Ha nem tudod az igazság alkalmazásával megoldani ezt a nehézséget, ha csupán visszafogod magad és lázadsz a dolgok ellen – lázadsz a gondolataid ellen, a megközelítésed ellen, az ötleteid ellen, és mindig csak így lázadsz – akkor miféle módszer ez? Ez egy negatív és passzív megközelítés. A megoldáshoz pozitív módszert kell alkalmaznod, vagyis az igazsággal kell megoldanod, és alaposan meg kell értened ezt az ügyet. Először is figyeld meg a különféle antikrisztusokat és hamis vezetőket, hogy milyen különböző megközelítéseket alkalmaznak az elismerés, a profit és a státusz eléréséhez, és hogyan védelmezik hiúságukat és büszkeségüket. Miután tisztán láttad őket, így fogsz érezni: „Te jó ég, micsoda szégyen, mennyire szégyenteljes! Vajon én is élek-e ezekkel a megközelítésekkel?” Ekkor elkezdesz magadra reflektálni, és hamarosan rájössz: „Te jó ég, én is sokat használok ezek közül a megközelítések közül. Nem sokban különbözöm ezektől az antikrisztusoktól és hamis vezetőktől.” Ezután némi lelkiismeret-furdalás ébred a szívedben és azt mondod: „Nem védelmezhetem tovább a státuszomat és fel kell fednem ezt a szégyenteljes dolgot”, és elhatározod, hogy tanulsz a dologból. Ne arra fókuszálj, hogy vajon mások az alapján ítélnek-e meg, hány problémát oldottál meg másoknak, vagy van-e bárki, aki hallgat rád, vagy hogy hány ember zárt téged a szívébe. Ha mindig ilyen gondolatok vannak a szívedben, ezek szétszórttá tesznek és befolyásolnak, és kevesebb időd marad az igazság keresésére. Véges energiádat és értékes idődet az elismerést, profitot és státuszt hajszoló ambícióid és vágyaid beteljesítésére használtad fel. Ennek eredménye, hogy nem nyerted el az igazságot és az életet. Noha elértél egy státuszt, valamint ambícióid és vágyaid beteljesültek, nem léptél be az életbe és elveszítetted a Szentlélek munkáját. Mi lesz ennek a végkimenetele? Kivetnek és megbüntetnek. Miért következik ez be? A rossz utat választottad. Ha elérted Pál szintjét, a végén meg leszel büntetve. Ám ha még nem érted el Pál szintjét, és még időben menetirányt változtatsz, akkor van még helye a megváltásnak, van még remény az üdvösségre.

Függetlenül attól, hogy milyen problémája van az Istenben hívőknek, legyen az a státuszra, elismerésre, profitra és gazdagságra való törekvés, vagy személyes ambícióik és vágyaik kielégítése, minden esetben az összes problémát az igazságra való törekvés útján kell megoldani. Semmilyen probléma nem kerülheti meg az igazságot. Semmilyen dolog nem választható el az igazságtól. Amint valaki Istenben való hitében eltávolodik az igazságtól, hite kiüresedik. Semmire sem megyünk azzal, ha bármi másra törekedünk. Egyesek már azzal megelégszenek, hogy imponáló és dicsőséges feladatokat teljesítenek, amivel elérik, hogy mások felnéznek rájuk és irigyeljék őket. Ez hasznos? Ez számodra nem a végkifejlet, sem nem a te végső jutalmad, és egész biztosan nem a rendeltetési helyed. Tehát, függetlenül attól, hogy milyen kötelességet teljesítesz, az csupán időleges, nem örök. Ez nem egy kitüntetés, amit Istentől kaptál, és nem is jutalom, amit Ő neked adott. Végső soron az, hogy az emberek elérhetik-e az üdvösséget, nem attól függ, hogy milyen feladatot teljesítenek, hanem attól, hogy képesek-e megérteni és elnyerni az igazságot, és attól, hogy végső soron képesek-e teljesen alávetni magukat Istennek, kiszolgáltatni magukat az Ő intézkedésének, nem gondolva semmit saját jövőjükre vagy sorsukkal, és hogy képesek-e alkalmas teremtményekké válni. Isten igaz és szent, és ezek azok a mércék, amivel Ő az egész emberiséget méri. És jegyezd meg jól, ezek a mércék nem változtathatók meg. Vésd e mércéket az elmédbe, és soha ne gondolj arra, hogy más utat keress, hogy valami valótlan dologra törekedj. A követelmények és mércék, melyeket Isten mindenkinek kijelölt, aki üdvözülni szeretne, örökre változatlanok. Ezek ugyanazok maradnak, bárki is vagy. Csak az Isten követelményeinek és mércéinek megfelelő Istenbe vetett hittel érheted el az üdvösséget. Ha más utat találsz, hogy homályos dolgokra törekedj, és az képzeled, hogy majd szerencséd lesz és sikert érsz el, akkor olyan valaki vagy, aki ellenáll Istennek és elárulja Őt, Isten pedig mindenképpen kárhozatra ítél és megbüntet téged.

75. szemelvény

A gyülekezeti vezetőknek és dolgozóknak két alapelvre kell figyelniük munkájuk során: Az egyik, hogy munkájukat pontosan a munkarendben kikötött alapelvek szerint végezzék, soha ne sértsék meg ezeket az alapelveket, és ne alapozzák a munkájukat semmi olyasmire, amit esetleg elképzelnek, vagy a saját elgondolásukra. Mindenben, amit tesznek, törődést kell mutatniuk a gyülekezet munkája iránt, és mindig Isten házának az érdekeit kell előtérbe helyezniük. Egy másik dolog – és ez rendkívül életbevágó – hogy mindenben a Szentlélek útmutatásának követésére kell összpontosítaniuk és mindent Isten szavait szigorúan betartva kell csinálniuk. Ha még mindig képesek szembe menni a Szentlélek vezetésével, vagy ha makacsul követik a saját elgondolásaikat és a saját képzeletük szerint végzik a dolgokat, akkor tetteik nagyon komoly ellenállást fognak jelenteni Istennel szemben. Ha gyakran hátat fordítanak a Szentlélek megvilágosításának és útmutatásának, az csakis zsákutcába fog vezetni. Ha elveszítik a Szentlélek munkáját, akkor nem lesznek képesek dolgozni; és még ha valahogy sikerül is dolgozniuk, semmit sem fognak teljesíteni. Ez a két fő alapelv, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak munka közben be kell tartaniuk: Az egyik az, hogy munkájukat a Fennvalótól kapott munkarenddel pontos összhangban végezzék, valamint, hogy azon alapelvek szerint cselekedjenek, amelyeket a Fennvaló meghatározott; a másik pedig az, hogy kövessék a bennük lévő Szentlélek vezetését. Amint ezt a két alapelvet megértetik, kevésbé lesznek hajlamosak hibázni a munkájukban. Tapasztalatotok a gyülekezeti munka végzésének terén még mindig korlátozott, és amikor dolgoztok, saját elgondolásaitok erősen meghamisítják azt. Időnként lehet, hogy nem értitek a Szentlélektől jövő megvilágosítást és útmutatást magatokban; máskor pedig úgy tűnik, hogy megértitek, de valószínűleg figyelmen kívül hagyjátok. Mindig képzelődtök vagy emberi módon következtettek, úgy cselekszetek, ahogy szerintetek helyes, egyáltalán nem törődve a Szentlélek szándékaival. Kizárólag saját elgondolásaitok szerint álltok a munkátokhoz, félretéve a Szentlélek megvilágosítását. Gyakran adódnak ilyen helyzetek. A Szentlélektől jövő belső vezetés nem misztikus, hanem valójában nagyon is normális. Vagyis a szíved mélyén érzed, hogy ez a helyes cselekvési mód, és hogy ez a legjobb mód. Ez a gondolat valójában meglehetősen érthető; nem mérlegelésből jött, és néha nem teljesen érted, miért kellene így cselekedned. Ez gyakran nem más, mint megvilágosítás a Szentlélektől. Ez leggyakrabban a tapasztalt emberekkel történik. A Szentlélek vezet arra, hogy azt tedd, ami a leghelyénvalóbb. Ez nem olyasmi, amiről gondolkodsz, inkább egy érzés a szívedben, amely rádöbbent arra, hogy így a legjobb csinálni, és szereted így tenni, anélkül, hogy tudnád miért. Ez talán a Szentlélektől jön. Az ember saját ötletei gyakran a gondolkodásból és a mérlegelésből származnak, és mindet meghamisítja a saját akarat; mindig arra gondol, milyen hasznot és előnyt jelent ez neki; minden tett, amit az ember elhatároz, magában hordozza ezeket. A Szentlélektől való vezetés azonban semmi esetre sem tartalmaz ilyen hamisításokat. Nagyon figyelni kell a Szentlélek megvilágosítására vagy vezetésére; főleg a kulcskérdésekben kell óvatosnak lenned annak érdekében, hogy felfogd. Azok az emberek, akik szeretik használni az agyukat, és akik szeretnek saját elgondolásaik szerint cselekedni, hajlamosak leginkább arra, hogy eltévesszék az ilyen vezetést vagy megvilágosítást. A megfelelő vezetők és dolgozók olyan emberek, akik birtokolják a Szentlélek munkáját, akik minden pillanatban odafigyelnek a Szentlélek munkájára, akik engedelmeskednek a Szentléleknek, istenfélő szívük van, figyelmesek Isten akaratára, és fáradhatatlanul törekednek az igazságra. Ahhoz, hogy eleget tegyél Istennek és helyesen tanúskodj Mellette, kötelességed végzésekor gyakran kell elmélkedned a motivációidon és a hamisításaidon, majd pedig próbáld észrevenni, hogy a munka mekkora részét motiválják emberi ötletek, mennyi születik a Szentlélek megvilágosításából, és mekkora része van összhangban Isten szavaival. Folyamatosan és minden körülmények között figyelned kell, hogy szavaid és cselekedeteid összhangban vannak-e az igazsággal. A gyakori ilyen módon való gyakorlás Isten szolgálatának helyes pályájára helyez téged. Szükséges rendelkezni az igazságvalóságokkal annak érdekében, hogy Isten szolgálatát végezd oly módon, ami összhangban van az Ő szándékaival. Csakis miután megértették az igazságot, lehetnek képesek az emberek arra, hogy megkülönböztessék és felismerjék, mi származik saját ötleteikből és mi származik emberi motivációkból. Képesek felismerni az emberi tisztátalanságokat, valamint azt is, hogy mit jelent az igazság szerint cselekedni. Csakis miután különbséget tudnak tenni, lehet biztosítva az, hogy gyakorlatba tudják ültetni az igazságot és teljesen összhangban lehetnek Isten akaratával. Az igazság megértése nélkül lehetetlen az embereknek tisztánlátást gyakorolni. Egy zavaros fejű ember talán egész életében hisz Istenben anélkül, hogy tudná mit jelent, hogy felfedik saját romlottságát illetve mit jelent ellenállni Istennek, mivel nem érti az igazságot, ez a gondolat még csak nem is létezik az elméjében. Az igazság elérhetetlen a túlságosan alacsony képességű emberek számára; nem számít, hogyan is közlöd velük, még mindig nem értik meg. Az ilyen emberek zavart fejűek. A zavart fejű emberek nem tudnak hitükben tanúskodni Isten mellett; csupán egy kis szolgálatot tudnak elvégezni. Ha a vezetők és a dolgozók jól akarják teljesíteni a kötelességeiket, akkor képességeik nem lehetnek túl rosszak. Minimum meg kell érteniük a szellemi dolgokat és tisztán kell értelmezniük a dolgokat, hogy könnyen megérthessék az igazságot és gyakorolhassák az igazságot. Egyesek tapasztalata túl sekélyes, így néha elhajlások vannak abban, ahogy az igazságot értik, és ekkor hajlamosak hibákat elkövetni. Amikor eltérések vannak a felfogásukban, nem képesek az igazság gyakorlásának a feladatára. Amikor elhajlások vannak az emberek felfogásában, valószínűleg szabályokat követnek, és amikor szabályokat követnek, könnyű hibákat véteni, és nem képesek az igazság gyakorlásának feladatára. Amikor elhajlások vannak a megértésben, akkor az antikrisztusoknak is könnyű megtéveszteni és használni őket. Ezért az elhajlások a megértésben sok hibához vezethetnek. Ennek eredményeként nem csak kötelességeik teljesítésében buknak el, hanem könnyedén tévútra is térhetnek, ami sérti Isten választott népének bemenetelét az életre. Mi értéke van annak, ha valaki így teszi a kötelességét? Egyszerűen olyanná válik, aki megszakítja és megzavarja a gyülekezet munkáját. Továbbá, ezekből a hibákból tanulni kell. Annak érdekében, hogy teljesítsék a munkát, amellyel Isten megbízta őket, a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük ezt a két alapelvet: A kötelességek teljesítésében szigorúan be kell tartani a Fennvalótól származó munkarendet, és muszáj odafigyelni és engedelmeskedni a Szentlélek bármely vezetésének Isten szavával összhangban. Csak amikor megérti ezt a két alapelvet, akkor lehet valakinek a munkája hatékony és akkor lesz Isten elégedett.

76. szemelvény

A gyülekezetben milyen ember a legarrogánsabb? Az arroganciájuk hogyan nyilvánul meg? Milyen dolgokban lepleződik le arroganciájuk leginkább? Felismeritek ezt? A gyülekezeten belül a legarrogánsabb emberek valójában a gonoszok és az antikrisztusok. Arroganciájuk messze meghaladja a normális emberekét, egészen az értelmetlenségig. Milyen dolgokban a legkönnyebb ezt észrevenni? Amikor megmetszik őket és foglalkoznak velük, arrogáns beállítottságuk akkor lepleződik le legegyértelműbben. Függetlenül ezen antikrisztusok gonosz tetteinek jelentőségétől, ha valaki foglalkozik velük, felbőszülnek és azt mondják: „Ki vagy te, hogy kritizálj és kioktass engem? Hány embert tudsz vezetni? Tudsz prédikációkat tartani? Tudsz közösséget vállalni az igazsággal? Ha felvennéd az én szerepemet, nem lennél olyan jó, mint én!” Hogy hangzik ez számotokra? Van a legkisebb szándékuk is az igazság elfogadására? Ha így álltok ahhoz, hogy megmetszenek titeket és foglalkoznak veletek, akkor baj van. Azt bizonyítja, hogy nincs semmi igazságvalóságotok és hogy az életfelfogásotok egyáltalán nem változott meg. Lehet egy ilyen mélyen korrupt, öreg ember vezető vagy munkás? Meg tudják tenni Isten szolgálatának kötelességét? Bizonyára nem, mert az ilyen emberek nem is alkalmasak arra, hogy vezetők vagy munkások legyenek. Hogy vezető vagy munkás legyen, a legkevesebb az, hogy az embernek szüksége van egy kis valódi tapasztalatra, néhány igazság megértésére, birtokában kell lennie néhány valóságnak és rendelkeznie kell az engedelmesség legalapvetőbb szintjével, ami azt jelenti, hogy legalább képesnek kell lennie elfogadni, hogy megmetszik és foglalkoznak vele – csak ilyen személy alkalmas arra, hogy vezető vagy munkás legyen. Ha valaki egyáltalán nincs birtokában semmiféle igazságvalóságoknak és még mindig vitatkozik és ellenáll, amikor megmetszik és foglalkoznak vele, és egyáltalán nem fogadja el az igazságot, és ha egy ilyen ember szolgálja Istent, mit gondoltok, mi fog történni? Nincs kétség afelől, hogy ellen fognak állni Istennek; nem fogják gyakorolni az igazságot, bármilyen munkát is végeznek és még kevésbé fogják az alapelvek szerint kezelni a dolgokat. Ezért, ha olyan emberek, akiknek semmilyen igazságvalóságok nincsenek a birtokában, felveszik a vezetők vagy munkások szerepét, bizonyosan az antikrisztus útját fogják járni és ellenállnak Istennek. Miért van az, hogy sok vezető és munkás lelepleződik, miután a kötelességükből egy keveset is megtettek? Azért van, mert nem törekszenek az igazságra, ehelyett presztízst, profitot és státuszt keresnek és ennek eredményeképpen ösztönösen az antikrisztusok útjára lépnek. Ami titeket mind illet, ha rátok bíznának egy gyülekezetet és senki sem ellenőrizne titeket hat hónapig, végül rossz úton járnátok és azt tennétek, amit szeretnétek. Ha egy évig magatokra maradnátok és végül félrevezetnétek másokat, ők pedig mindannyian csak arra koncentrálnának, hogy a doktrínák szavait és kifejezéseit mondják és összehasonlítgassák, ki kinél jobb. Ha két évig magatokra maradnátok magatok előtt vezetnétek az embereket, az emberek nektek és nem Istennek engedelmeskednének és a gyülekezet így elkorcsosulna és vallásossá válna. Mi ennek az oka? Gondolkodtatok valaha ezen a kérdésen? Milyen úton jár az ember, amikor így vezeti a gyülekezetet? Az antikrisztusok útján. Lennétek ilyenek? Meddig látjátok el az embereket az igazság egy kis darabjával, amelyet most már értetek? Rá tudjátok vezetni az embereket az Istenben való hit helyes útjára? Ha Isten kiválasztottjai sok kérdést tesznek fel, képesek lesztek megválaszolni őket azáltal, hogy Isten szavai szerint közösségben vagytok az igazsággal? Ha nem érted az igazságot és csak annyit teszel, hogy prédikálod a doktrína néhány szavát és kifejezését, akkor miután néhányszor meghallgattak, az embereknek elegük lesz, és amikor tovább prédikálod a doktrína szavait és kifejezéseit, meg fogják unni és képesek lesznek felismerni – ebben az esetben miért prédikálnál nekik továbbra is? Ha olyasvalaki vagy, aki értelmes, abba kellene hagynod a doktrínák prédikálását másoknak, abba kellene hagynod az emberek kioktatását magas lóról, egyenrangúnak kellene lenned másokkal és velük együtt kellene enned, innod és megtapasztalnod Isten szavait. Ezek mind azoknak az embereknek a megnyilvánulásaik, akik értelmesek. Azok, akik különösen arrogánsak és önelégültek könnyen elvesztik józan eszüket és ragaszkodnak ahhoz, hogy a doktrína szavait és kifejezéseit prédikálják másoknak, vagy megpróbálnak hencegni azzal, hogy mélyebb szellemi elméleteket keresnek és tanulnak meg és ezáltal olyan emberekké válnak, akik megpróbálnak megtéveszteni másokat. Az ilyen viselkedés Istennek való ellenállás. Tisztában vagy azzal, mik lesznek a következmények, ha így folytatod a prédikálást? Tisztában vagy vele, hova vezeted az embereket? Milyen probléma ez, ha az antikrisztus útját járod, magad előtt vezeted az embereket és ráveszed őket, hogy imádjanak téged és engedelmeskedjenek neked? Vajon nem Istennel versenyzel a kiválasztottjaiért? Ezzel magad elé hozod az embereket, akik eredetileg Istenben akartak hinni, vissza akartak térni Istenhez és el akarták nyerni Istent, ráveszed őket, hogy neked engedelmeskedjenek és azt tegyék, amit mondasz, és ráveszed őket, hogy Istenként bánjanak veled. És mi lesz ennek a következménye? Ezek az emberek eredetileg azért hittek Istenben, hogy megmeneküljenek, de végül megtévesztetted őket – nem csak, hogy nem menekülnek meg, de el is kárhoznak és elpusztulnak. Azzal, hogy így viselkedsz, félrevezeted az embereket, mélyen ártasz nekik, elveszíted azokat, akik hisznek Istenben. Milyen bűnben vagy bűnös? Hogyan tudod ezt jóvá tenni számukra? Saját kezedre játszottad az új hívőket, bárányaiddá tetted őket, mind rád hallgatnak, mind téged követnek és a szívedben valójában azt gondolod: „Most már erős vagyok; olyan sokan hallgatnak rám és a gyülekezet lesi a kívánságaimat.” Ez az emberben rejlő áruló természet önkéntelenül arra késztet, hogy Istent puszta bábbá változtasd és aztán te magad alkotsz meg valamiféle vallást vagy felekezetet. Hogyan keletkeznek a különböző vallások és felekezetek? Így keletkeznek. Nézzük meg az egyes vallások és felekezetek vezetőit – mind arrogánsak és önteltek, bibliaértelmezéseikből pedig hiányzik a kontextus, a saját elképzeléseik és képzeletük vezérli őket. Mindannyian az adottságokra és a tudásra támaszkodnak, hogy a munkájukat végezzék. Ha egyáltalán nem tudnának prédikálni, vajon akkor is követnék őket az emberek? Végül is rendelkeznek némi tudással, tudnak prédikálni valamilyen doktrínákról, vagy tudják, hogyan kell másokat megnyerniük, és valamilyen trükköt használnak fel. Ezeket a dolgokat arra használják, hogy megtévesszék és maguk mellé állítsák az embereket. Nominálisan ezek az emberek hisznek Istenben, de a valóságban ezeket a vezetőket követik. Amikor találkoznak valakivel, aki az igaz utat hirdeti, némelyikük azt mondja: „konzultálnunk kell a vezetőnkkel a hitbeli dolgokról”. Látjátok, hogy az embereknek mindig szükségük van mások egyetértésére és jóváhagyására, amikor az Istenben való hitről és az igaz út elfogadásáról van szó – hát ez nem probléma? Mivé váltak akkor ezek a vezetők? Vajon nem farizeusok, hamis pásztorok, antikrisztusok és botránykövek lettek-e az emberek számára, az igaz út elfogadásában? Az ilyen emberek ugyanolyanok, mint Pál. Miért mondom ezt? Pál apostoli levelei szerepelnek a Bibliában és kétezer éve továbbadják őket. A Kegyelem Korában mindvégig azok, akik hittek az Úrban, gyakran olvasták Pál szavait és viszonyítási pontjuknak tekintették – szenvedés, saját testük legyőzése és végül az igazság koronájának birtoklása... Az emberek mind Pál szavai és doktrínái szerint hittek Istenben. Ezalatt a kétezer év alatt olyan sokan utánozták Pált, imádták és követték őt. Pál szavait szentírásként kezelték és az Úr Jézus szavait felcserélték Pál szavaival, Isten szavait pedig nem gyakorolták Isten. Ez nem elhajlás? Ez egy hatalmas elhajlás. Mennyit tudtak az emberek megérteni Isten akaratából a Kegyelem Kora során? Azok, akik abban az időben követték Jézust, végül is kisebbségben voltak, azok pedig, akik ismerték Őt, még kevesebben voltak – még tanítványai sem ismerték Őt igazán. Ha az emberek látnak egy kis fényt a Bibliában, nem kellene azt gondolni, hogy az Isten akaratát képviseli és még kevésbé kellene egy kis megvilágosodást Istenről való tudásnak tekinteni. Az emberek mind arrogánsak és önhittek és nem tartják Istent a szívükben. Mikor megértenek néhány doktrínát, elindulnak a maguk útján, mely sok felekezet megalakításához vezet. A Kegyelet Korában Isten egyáltalán nem volt szigorú az emberrel. Minden Jézus nevében működő vallásban és felekezetben benne volt a Szentlélek munkájának egy része; amíg nem dolgoztak belül gonosz lelkek, a Szentlélek munkálkodott bármilyen gyülekezeten, tehát az emberek többsége élvezhette Isten kegyelmét. A múltban Isten nem volt szigorú az emberekkel, nem számított, hogy a hitük Benne valódi vagy hamis volt, nem számított, hogy másokat követtek-e, vagy hogy nem keresték az igazságot, mert Ő már előre meghatározta, hogy az utolsó szakaszban mindazoknak, akiket Ő előre elrendelt és kiválasztott, Elé kell járulniuk és elfogadni az Ő ítéletét. Ha miután elfogadják Isten utolsó napokbeli munkáját, az emberek még mindig másokat imádnak és követnek, nem törekszenek az igazságra, hanem ehelyett áldásokat és koronákat keresnek, akkor ez megbocsáthatatlan. Az ilyen embereknek ugyanaz lesz a végzetük, mint Pálnak. Miért használom gyakran Pált és Pétert példaként? Ez két út. Az Istenben hívők vagy Péter, vagy Pál útját követik. Csak ez a két út van. Mindegy, hogy követő vagy vezető vagy-e, ez ugyanaz. Ha nem tudsz Péter útjára lépni, akkor Pál útját járod. Ez elkerülhetetlen; nincs harmadik út. Azoknak, akik nem értik Isten akaratát, akik nem Ismerik Istent, akik nem törekszenek megérteni az igazságot és képtelenek teljesen engedelmeskedni Istennek, ugyanaz lesz a végzetük, mint Pálnak. Ha nem igyekszel megismerni Istent vagy megérteni Isten akaratát, és csak arra törekszel, hogy képes legyél a doktrína szavait és kifejezéseit szólni, és szellemi elméleteket prédikálni, akkor csak ellenállhatsz Istennek és elárulhatod Őt, mivel az Istennek való ellenállás az emberi természet része. A dolgok, amelyek nincsenek összhangban az igazsággal, garantáltan az ember akaratából fakadnak. Bármi fakad az ember akaratából, függetlenül attól, hogy az az ember szemében jó-e vagy rossz, megszakítja Isten munkáját. Egyesek azt gondolják, hogy bár néhány dologban nem cselekednek az igazságnak megfelelően, nem tesznek rosszat vagy nem állnak ellen Istennek. Helyes ez? Ha nem cselekszel az igazságnak megfelelően, akkor egyértelműen megszeged az igazságot és az igazság megszegése lényegében ellenállás Istennek; csak ez a súlyosság egy másik foka. Ha nem is vagy azok közé az emberek közé sorolható, akik ellenállnak Istennek, Isten nem fog megdicsérni téged, mert nem gyakorlod az igazságot, és csak olyan dolgokat teszel, amelyek nem kapcsolódnak az igazsághoz és csak a saját akaratod szerint cselekszel. Még ha azok, akik nem keresik az igazságot, nem is tesznek rosszat, meg tudnak vajon szabadulni romlott beállítottságuktól? Ha nem tudnak megszabadulni romlott beállítottságaiktól, akkor még mindig azok szerint a romlott beállítottságok szerint élnek. Ha nem is tesznek semmit azért, hogy ellenálljanak Istennek, semmiképp sem tudnak engedelmeskedni Istennek, és Isten nem dicséri meg az ilyen embereket.