70. szemelvény

Ha gyülekezetvezetőként vagy dolgozóként Isten választottait fogod vezetni, hogy belépjenek az igazságvalóságba és jó tanúságot tegyenek Isten mellett, a legfontosabb az embereket affelé terelni, hogy több időt töltsenek Isten szavainak olvasásával és az igazsággal való közösségvállalással. Ily módon Isten választottai mélyebb tudással rendelkezhetnek Isten abbéli céljairól, hogy megmentse az embert, valamint Isten munkájának céljáról. Megérthetik Isten szándékait és különféle követelményeit az emberrel szemben – és ez lehetővé teszi számukra, hogy megfelelően eleget tegyenek kötelességeiknek és megfeleljenek Istennek. Amikor közösségvállalás és prédikáció céljából összegyűltök, gyakorlatiasan kell beszélned a tapasztalati tanúságtételedről. Ne elégedj meg szavak és doktrínák prédikálásával. Amikor Isten szavait eszed és iszod, az igazság megértésére kell koncentrálnod – és mihelyt megértetted az igazságot, meg kell próbálnod gyakorlatba ültetni azt, és csak akkor fogod igazán megérteni az igazságot, amikor gyakorolod azt. Amikor Isten szavait közlöd, arról beszélj, amit tudsz. Ne dicsekedj, ne tegyél felelőtlen megjegyzéseket, ne egyszerűen szavakat és doktrínákat mondj és ne túlozz. Ha túlzol, az emberek gyűlölni fognak, és utána úgy fogod érezni, hogy hibásnak tartanak, bűntudatod lesz, és feldúlt leszel – és mindezt saját magadnak köszönheted majd. Vajon meg tudod értetni az emberekkel az igazságot, és be tudsz lépni a valóságba, ha csupán szavakat és doktrínákat prédikálsz, amikor megrovod és megmetszed őket? Ha a közlésed nem gyakorlatias, ha nem más, mint szavak és doktrínák, akkor hiábavaló lesz, akármennyit is metszed és rovod meg őket. Úgy gondolod, hogy ha az emberek félnek tőled, ha megteszik, amit mondasz nekik és nem mernek ellenkezni, az ugyanaz, mintha megértenék az igazságot és alávetettek lennének? Ez nagy hiba: az életbe való belépés nem ilyen egyszerű. Vannak vezetők, akik olyanok, mint amikor egy új főnök erőteljes benyomást akar tenni. Megpróbálják újonnan felfedezett hatalmukat Isten választottaira kényszeríteni, hogy mindenki alávesse magát nekik. Úgy gondolják, hogy így egyszerűbb lesz a dolguk. Ha híján vagy az igazságvalóságnak, akkor hamarosan feltárul a valódi érettséged, lelepleződik a valódi éned, és akár ki is vethetnek. Bizonyos adminisztratív munkákban elfogadható egy kis metszés és fegyelmezés. De ha nem vagy képes közölni az igazságot, végül továbbra sem leszel képes megoldani a problémákat, és ez ki fog hatni a munkád eredményeire. Ha függetlenül attól, hogy milyen problémák merülnek fel a gyülekezetben, továbbra is kioktatod és hibáztatod az embereket – ha folyamatosan rosszkedvű vagy –, akkor a romlott beállítottságod fedi fel magát ebben, és megmutatod romlottságod rút arcát. Ha állandóan piedesztálon állsz, és az embereket ily módon kioktatod, akkor az emberek az idő múltával nem lesznek képesek megkapni tőled az életadó ellátást, semmi gyakorlati dolgot nem nyernek, helyette utálni fognak és undorodni fognak tőled. Ezen felül olyan emberek is lesznek, akik azt követően, hogy ítélőképesség híján hatást gyakoroltál rájuk, ők maguk is meg fognak róni és meg fognak metszeni másokat. Ők is mérgesek lesznek és elvesztik a türelmüket. Nem csak, hogy képtelen leszel megoldani az emberek problémáit – romlott beállítottságaikat is elő fogod mozdítani. És ez vajon nem a kárhozat útjára vezeti őket? Ez nem a gonosz cselekedete? Egy vezető elsősorban úgy kell, hogy vezessen, hogy az igazságról közöl dolgokat, és élettel lát el. Ha mindig piedesztálon állsz és kioktatsz másokat, vajon képesek lesznek megérteni az igazságot? Ha egy ideig így végzed a munkádat, az emberek ott fognak hagyni, amikor világosan meglátják, hogy milyen vagy. Vajon ilyen munkával Isten elé tudod vezetni az embereket? Egyértelműen nem tudod: csak annyit tudsz tenni, hogy tönkreteszed a gyülekezet munkáját, és azt éred el, hogy Isten választottai megutálnak és otthagynak. Voltak olyan vezetők és dolgozók, akiket a múltban ebből az okból vetettek ki. Képtelenek voltak közösséget vállalni az igazsággal, hogy tényleges problémákat oldjanak meg, az embereket Isten szavainak evésére és ivására vezessék, vagy hogy az embereket rávezessék saját maguk megértésére. Ebből a létfontosságú munkából semmit nem végeztek el: csak arra koncentráltak, hogy piedesztálra emeljék magukat, kioktassák az embereket és parancsolgassanak. Azt gondolták, hogy amikor így tesznek, egy gyülekezetvezető munkáját végzik. Ennek eredményeként akkor sem végezték el a Fennvaló által rájuk bízott munkát, ha tudták, hogy mi az, és az adott feladataikat sem jól látták el. Azon kívül, hogy szavakat és doktrínákat szajkóztak és szlogeneket kiabáltak, nem tettek mást, mint piedesztálra emelték magukat, és vakon kioktatták és megmetszették az embereket. Ez ahhoz vezetett, hogy mindenki félt ezektől a vezetőktől és dolgozóktól, elkerülték őket, és az emberek nem merték jelenteni nekik a problémákat. Azáltal, hogy így viselkedtek, a vezetők és dolgozók elrontották és megállították a munkájukat. Csak akkor ébredtek rá, hogy semmi valódi munkát nem végeztek, amikor Isten háza elbocsátotta őket. Lehet, hogy nagy bűntudatot éreztek, de mit sem ér a megbánás. Ugyanúgy elbocsátották és kivetették őket.

71. szemelvény

Mindannyian az igazság felé akartok törekedni. A múltban tettetek némi erőfeszítést, amikor az Isten szavaiban rejlő igazság különböző szempontjait szűrtétek le. Néhányan nyertek ebből egy kicsit, míg mások csak az előírásokat szerették követni, és eltévelyedtek. Ennek eredményeképpen fogták az igazság egyes szempontjait, és követendő szabályokká alakították őket. Amikor így szűritek le az igazságot, nem segítetek másoknak, hogy életet nyerjenek vagy megváltoztassák a beállítottságukat az igazságból kiindulva: inkább valamilyen tudás vagy doktrína elsajátítására késztetitek őket az igazságon belül. Olyan, mintha megértenék Isten munkájának célját, holott valójában csak néhány doktrínát és szót sajátítottak el; nem értik meg az igazságban rejlő jelentést. Olyan ez, mint a teológia vagy a Biblia tanulmányozása; a bibliai ismeretek néhány darabkájának és néhány teológiai elméletnek az összefoglalása után az emberek csak néhány bibliai ismeret és elmélet megértésére tettek szert. Rendkívül ügyesen beszélnek ezekről a szavakról és doktrínákról, de nincs valóságos tapasztalatuk. Nem értik saját romlott beállítottságukat, és még kevésbé értik Isten munkáját. Végső soron ezek az emberek csak néhány doktrínát és tudásdarabkát nyertek: semmi mást, mint egy csomó előírást. Semmi gyakorlatira nem tettek szert. Ha Isten új munkát visz véghez, vajon képesek ezek az emberek elfogadni és alávetni magukat neki? Össze tudod ezt vetni az általad leszűrt igazságokkal? Ha igen, és van némi megértésed, akkor az általad leszűrt dolgok bizonyos mértékig gyakorlatiasak. Ha nem, akkor az általad leszűrt dolgok csupán előírások és értéktelenek. Helyénvaló-e az igazság ily módon történő leszűrése? Segíthet-e ez az embereknek megérteni az igazságot? Ha nincs hatása, akkor egyáltalán nincs értelme így tenni. Olyan, mintha teológia tanulására késztetnék az embereket, nem pedig arra, hogy megtapasztalják Isten szavait és az igazságot. Ezért kell, hogy Isten háza alapelvekkel rendelkezzen, amikor könyveket szerkeszt. Képesnek kell lennie, hogy segítsen az embereknek könnyen megérteni az igazságot, hogy legyen útjuk a belépéshez, és legyen világosság a szívükben. Ez megkönnyíti az igazságvalóságba való belépést. Nem lehetsz olyan, mint azok, akik egy vallásban módszeresen tanulmányozzák a bibliai és teológiai ismereteket. Ez csupán a bibliai ismeretek, a vallási rituálék és az előírások felé tereli az embereket, és dobozba zárja őket. Képtelen az embereket Isten elé vezetni, hogy megértsék az igazságot és Isten szándékait. Azt gondolod, hogy ha sorról sorra felteszed a kérdéseket, majd válaszolsz rájuk, vagy ha felvázolod a központi pontokat, majd néhány sorban összefoglalod és kivonatolod az igazságot, akkor ezek a kérdések maguktól értetődővé válnak, és könnyen megérthetők lesznek a testvéreid számára. Úgy gondolod, hogy ez jó megközelítés. Miután azonban az emberek elolvassák, nem fogják megérteni az igazságban rejlő jelentést; soha nem fogják a valósággal összevetni. Mindössze néhány szót és doktrínát sajátítottak el. Ezért jobb ezeket a dolgokat nem csinálni, mint csinálni! Ezekkel a dolgokkal az embereket a tudás megértésére és elsajátítására lehet rávezetni. A doktrína és a vallás felé tereled az embereket, és arra ösztönzöd őket, hogy a vallásos doktrína keretein belül higgyenek Istenben és kövessék Őt. Nem ezen úton vezette Pál az embereket az Istenbe vetett hitükben? Úgy gondoljátok, hogy különösen fontos a szellemi doktrínák megértése, de nem fontos Isten szavainak megismerése. Ez súlyos hiba. Sokan vannak, akik arra összpontosítanak, hogy hányat tudnak bemagolni Isten szavaiból, mennyi doktrínáról tudnak beszélni, és hány vallási összefüggést tudnak felfedezni. Ezért akarjátok mindig módszeresen leszűrni az igazság minden szempontját, hogy mindenki pontosan ugyanazt mondja egybehangzóan, ugyanazokat a doktrínákat mondja fel, ugyanazzal a tudással rendelkezzen, és ugyanazokat az előírásokat tartsa be. Ez a célotok. Úgy tűnik, mintha ezt azért tennétek, hogy segítsetek az embereknek jobban megérteni az igazságot, de nem tudjátok, hogy az embereket Isten szavainak doktrínaszerű előírásaiba vezetitek, és hogy csak egyre távolabb és távolabb fognak kóborolni Isten szavainak igazságvalóságától. Ahhoz, hogy valóban segíts az embereknek megérteni az igazságot, Isten szavának olvasását a valósággal és az emberek romlott állapotaival kell elegyítened. El kell gondolkodnod a benned lévő problémákon és meg kell értened őket, valamint el kell gondolkodnod az általad feltárt romlott beállítottságokon. Ezeket a dolgokat utána úgy kell helyrehoznod, hogy Isten szavaiban keresed az igazságot. Ez az egyetlen módja annak, hogy megoldjátok az emberek valódi problémáit, és rávegyétek őket az igazság megértésére és a valóságba való belépésre. Csak akkor viszitek valóban Isten színe elé az embereket, ha ezt az eredményt éritek el. Ha csak spirituális elméletről, doktrínákról és szabályokról beszélsz, ha az egyetlen dolog, amire összpontosítasz, annak biztosítása, hogy az emberek jól viselkedjenek, ha csak annyit tudsz elérni, hogy az emberek ugyanúgy beszéljenek és ugyanazokhoz az előírásokhoz tartsák magukat, de képtelen vagy arra, hogy elvezesd őket az igazság megértéséhez, arra pedig még kevésbé, hogy jobban megértsék önmagukat, hogy képesek legyenek a bűnbánatra és változtatni tudjanak, akkor csak szavakat és doktrínákat értesz meg, és híján vagy bármiféle igazságvalóságnak. Ha így hiszel Istenben, akkor végül nemcsak az igazságot nem fogod tudni elnyerni, hanem saját magadat is akadályozni fogod és elveszted – semmit nem fogsz tudni nyerni.

Észrevettetek valamilyen mintázatot abban, ahogyan Isten beszél? Vannak, akik így fogalmazzák ezt meg: Isten minden beszédének tartalma sokrétű. Az egyes szakaszok és mondatok jelentése különféle. Nem könnyű megjegyezni az embernek, és megérteni sem könnyű. Ha az emberek minden szakasz fő gondolatát össze akarják foglalni, képtelenek lesznek rá. A gyenge képességű emberek nem képesek megérteni Isten szavait. Bármennyi közösséget vállalnak is velük, változatlanul képtelenek megérteni az igazságot. Isten szavai nem regényt, prózát vagy irodalmi művet alkotnak: az igazságot képviselik és a nyelvet, amely életet ad az embernek. Ezeket a szavakat nem lehet megérteni, ha az ember egyszerűen csak eltűnődik rajtuk, és az emberek akkor sem tudják összefoglalni a bennük rejlő mintázatokat, ha kicsit több erőfeszítést tesznek. Éppen ezért függetlenül attól, hogy az igazság mely szempontjáról van némi tudásod, és miről tudsz megfogalmazni valamit, nem dicsekedhetsz, mert amit megértesz, az csak részleges tudás. Csak a felszínt kapargatja, csupán egy csepp a tengerben, és egyáltalán nem elégséges ahhoz, hogy megértsük Isten valódi szándékait. Az igazságnak Isten minden beszédében több szempontja van. Egy beszéd például Isten megtestesülésének misztériumairól szól. Szó esik benne a megtestesülés jelentőségéről, a megtestesülés által véghez vitt munkáról, és arról, hogy az embereknek hogyan kell hinniük Istenben. Arra is kitérhet, hogy az embereknek hogyan kell megismerniük Istent és szeretniük Istent. Az igazság számos szempontját felöleli. Ha a megtestesülésnek, ahogyan te képzeled, csak néhány, mondatokban összefoglalható jelentése van, akkor miért vannak az embernek mindig elképzelései és képzelődései Istenről? Milyen hatást akar elérni a megtestesülés munkája az emberekre? Azt, hogy az emberek meghallják Isten szavait, és visszatérjenek Istenhez. Azt, hogy kapcsolatba lépjen az emberrel, közvetlenül megmentse az embert, és lehetővé tegye számára, hogy megismerje Istent. Miután az emberek megismerték Istent, természetes módon fejlődik ki bennük az Istent félő szív, és egyszerűvé válik számukra, hogy alávessék magukat Istennek. Ezért van, hogy az Ő szavának vagy az igazságnak egyik szempontja sem olyan egyszerű, ahogyan képzeled. Ha Isten szavait és az isteni nyelvet ilyen egyszerűnek tekinted, és azt hiszed, hogy bármilyen probléma megoldható Isten szavainak egyetlen szakaszával, akkor nem értheted meg teljesen az igazságot. Még ha a megértésed egyezik is az igazsággal, akkor is egyoldalú. Isten minden beszéde több nézőpontból hangzik el. Isten szavait az ember nem tudja összefoglalni vagy leszűrni. Miután leszűrtétek, azt gondoljátok, hogy Isten szavainak egy szakasza csak egy kérdéssel foglalkozik, holott valójában az adott szakasz több problémát is megoldhat. Nem tudod őket összefoglalni vagy körülhatárolni, mert az igazság minden szempontja számos valóságot foglal magában. Miért mondják, hogy az igazság az élet, hogy az emberek élvezhetik, és hogy ez olyasmi, amit az emberek még több életöltő vagy több száz év után sem tapasztalhatnak meg teljesen? Ha az igazság egy bizonyos szempontját vagy Isten szavainak egy szakaszát leszűröd, akkor az általad leszűrt szakasz egy képletté, előírássá, doktrínává vált – ez már nem az igazság. Bár ezek Isten eredeti szavai, amelyekben egyetlen szót sem változtattak meg, ha így szűröd le és rendezed őket, akkor elméleti szavakká válnak, nem pedig az igazsággá. Miért van ez? Azért, mert tévútra és doktrínákba vezeted az embereket, arra veszed rá őket, hogy a te doktrínád szerint gondolkodjanak, képzeljék el és fontolják meg a kérdéseket, és olvassák Isten szavait. Miután újra és újra elolvassák, az emberek csak egy doktrínát fognak megérteni, egy előírást fognak látni az adott szakaszban, és nem fogják látni azt a szempontot, ami az igazságvalóság. Végeredményben arra az útra vezeted az embereket, hogy doktrínákat értsenek meg és előírásokat kövessenek. Nem fogják tudni, hogyan tapasztalhatják meg Isten szavait. Csak doktrínákat fognak megérteni és doktrínákat fognak megvitatni, de nem fogják megérteni az igazságot, és nem fogják megismerni Istent. Ami a szájukból kijön, az mind kellemesen hangzó és pontos doktrína lesz, de a legcsekélyebb valóságot is nélkülözni fogják, és nem lesz számukra járható út. Az ilyen vezetők valóban nagy kárt okoznak az embernek!

Tudjátok-e, hogy mi a legnagyobb tabu az ember Istennek végzett szolgálatában? Néhány vezető és dolgozó mindig más akar lenni, mindig a többiek fölé akar emelkedni, hencegni és új trükköket kitalálni, hogy Isten lássa, mennyire rátermettek is ők valójában. Arra ugyanakkor nem összpontosítanak, hogy megértsék az igazságot és belépjenek Isten szavainak valóságába. Ez a legostobább viselkedésmód. Vajon nem pontosan ez tárja fel az arrogáns beállítottságot? Néhányan még azt is mondják: „Ha így cselekszem, biztos vagyok benne, hogy Istent boldoggá teszem: tetszeni fog Neki. Ezúttal meg fogom mutatni Istennek: kellemes meglepetést fogok Neki okozni”. A „kellemes meglepetés” nem számít. Mi az eredmény? Az emberek azt látják, hogy amiket ezek az emberek tesznek, túlzottan abszurdok. Nemcsak, hogy nem hasznosak Isten házának munkájához, de pénzkidobást is jelentenek – veszteséget okoznak Isten adományainak. Isten adományait nem használhatod fel úgy, ahogyan csak akarod: az Istennek szánt adományokat elpazarolni bűn. Ezek az emberek végül megsértik Isten beállítottságát, a Szentlélek megszűnik bennük dolgozni, és ki lesznek vetve. Ezért soha, de soha ne tedd hirtelen felindulásból, amit csak akarsz. Hogyan ne vennéd figyelembe a kimenetelt? Amikor megsérted Isten természetét és megszeged az adminisztratív rendeleteit, és ezt követően kivetnek, akkor nem marad számodra semmi, amit mondhatsz. Tekintet nélkül a szándékodra, és függetlenül attól, hogy szándékosan teszed-e vagy sem, ha nem érted meg Isten beállítottságát vagy az Ő szándékait, akkor könnyen megsérted, és hajlamos vagy megszegni az adminisztratív rendeleteit: ez olyasvalami, amitől mindenkinek óvakodnia kell. Miután megszegted Isten adminisztratív rendeleteit vagy megsértetted a természetét, Ő rendkívül súlyos esetben nem fogja figyelembe venni, hogy szándékosan vagy akaratlanul tetted-e. Ez olyan ügy, amit tisztán kell látnod. Ha képtelen vagy megérteni ezt a kérdést, akkor biztos, hogy problémák merülnek fel. Isten szolgálatában az emberek nagy lépéseket szeretnének tenni, nagy dolgokat cselekedni, nagy szavakat mondani, nagy munkát végezni, nagy találkozókat tartani és nagy vezetők lenni. Ha mindig ilyen nagyra törő ambíciód van, akkor megszeged Isten adminisztratív rendeleteit; akik így tesznek, gyorsan meghalnak. Ha nem vagy jól nevelt, jámbor és megfontolt Isten szolgálatában, akkor előbb-utóbb megsérted az Ő beállítottságát. Ha megsérted Isten természetét, megszeged az adminisztratív rendeleteit, és ezáltal bűnt követsz el Isten ellen, akkor Ő nem azt fogja nézni, hogy ezt milyen okból tetted, és nem fogja látni a szándékaidat. Úgy gondoljátok tehát, hogy Isten észszerűtlen? Tapintatlan az emberekkel szemben? (Nem.) Miért nem? Mert nem vagy sem siket, sem vak. És ostoba sem vagy. Isten adminisztratív rendeletei világosak és nyilvánvalók. Láthatod és hallhatod őket. Ha ennek ellenére megszeged őket, mégis mivel tudnád megindokolni? Még ha nem is áll szándékodban – ha megsérted Istent, el fogsz pusztulni és meg fogsz bűnhődni, amikor eljön az idő. Számítana egyáltalán, hogy mik voltak a körülményeid? A sátáni beállítottsággal rendelkező emberek természetüknél fogva képesek megsérteni Isten természetét. Soha senkinek nem tartanak kést a nyakához, hogy szegje meg Isten adminisztratív rendeleteit, vagy hogy sértse meg az Ő természetét: ilyen egyszerűen nincs. Ez inkább olyasmi, amit az emberi természet határoz meg. „Isten természetét nem szabad megsérteni.” Ez a kijelentés jelentést hordoz. Isten ugyanakkor az embereket állapotuk és hátterük alapján bünteti meg. Istent megsérteni anélkül, hogy tudnánk, hogy Ő az, egyfajta állapot, míg Istent megsérteni annak ellenére, hogy világosan tudjuk, hogy Ő az, egy másik. Vannak, akik képesek megsérteni Istent annak ellenére, hogy világosan tudják, hogy Ő az, és meg lesznek büntetve. Isten munkájának minden egyes lépésében kifejezi beállítottságának bizonyos részét. Nem értette még meg az ember ennek egy részét? Vajon az emberek nem rendelkeznek egy kis tudással arról, hogy Isten természetének mely részeit nyilatkoztatta ki az Őáltala kifejezett számos igazságon keresztül, valamint arról, hogy az emberek cselekedetei és szavai közül melyek azok, amelyek hajlamosak megsérteni Őt? És ami az Isten adminisztratív rendeletei által meghatározott dolgokat illeti – hogy az embernek mit kell és mit nem szabad tennie –, nem ismerik vajon az emberek ezeket is? Van az igazsággal és az alapelvekkel kapcsolatos néhány dolog, amit az emberek nem tudnak teljesen megérteni, mert nem tapasztalták meg őket: képtelenek megérteni őket. Az adminisztratív rendeletek kérdései azonban meghatározott körbe tartoznak. Ezek előírások. Olyan dolgok, amelyeket könnyen megérthet és elérhet az ember. Nincs szükség a tanulmányozásukra vagy magyarázatukra. Elég, ha az emberek aszerint cselekednek, ahogyan megértik a jelentésüket. Ha figyelmetlen vagy, hiányzik belőled az Istent félő szív és tudatosan megszeged az adminisztratív rendeleteket, akkor megérdemled a büntetést!

72. szemelvény

Akik vezetőként tevékenykednek, ne fordítsanak túl sok figyelmet a munkára, ne koncentráljanak folyton a saját státuszukra, és ne állítsanak maguknak fel túl magas követelményeket, azután pedig minden lehetséges módot kitalálva igyekezzenek megoldani mindenki problémáját, hogy mindenki megtudja, hogy: „Én vagyok a vezető, nekem ez a pozícióm, ez a státuszom, és bennem megvan ez a képesség és kompetencia is. És mivel én képes vagyok vezetni téged, képes vagyok gondoskodni is rólad.” Aggasztó, hogy képesek efféle szavakat mondani. Milyen szempontból aggasztó ez? Ha az orientációd helytelen, és ha nincsenek alapelveid az ügyeid kezelésében, akkor minden, amit teszel, rossz lesz és tévútra visz. Ha a motivációd rossz, minden, amit teszel, rossz lesz. Koncentrálj az igazság keresésére, az igazság megértésére, a víziók igazságában rejlő lényeg megértésére, és az alapelvek ezen aspektusának elsajátítására – ez a helyes. Mindaddig, amíg nem léped át ezeket a határokat – amikor bizonyos dolgok történnek veled, vagy amikor problémákkal küzdesz –, képes leszel segíteni másoknak, megoldani nehézségeiket, és alkalmas vezető leszel. Ha azonban a vezetéshez csak néhány doktrínát értesz meg, és csak azokkal szerelkezel fel, több prédikációt hallgatsz meg, és kicsit több szót sajátítasz el, illetve csak néhány doktrínát és szót kínálsz, amikor megpróbálod megoldani valakinek a problémáit, aminek az eredménye az lesz, hogy egyetlen problémáját sem oldod meg, akkor nem vagy birtokában a vezetői minőség valóságának, csupán egy üres keret vagy. Milyen vezető az ilyen? (Egy hamis vezető.) Ez egy hamis vezető. Képtelen vagy tényleges munkát végezni. Még akkor is, ha a hamis vezetőt senki sem leplezi le és senki sem jelenti fel, Isten választott népének élete a gyülekezetben nem fog fejlődni, a problémák felgyülemlenek, és a hamis vezetőnek viselnie kell ezért a felelősséget, és lemondásra kényszerül. Ha hamis vezető vagy, nem számít, milyen magas pozícióban vagy, attól még hamis vezető vagy. Nem is az a legfontosabb most, hogy képes vagy-e tényleges munkát végezni vagy sem, vagy hogy hamis vezető vagy-e vagy sem. Akkor mi a legfontosabb? Most törekedned kell az igazságra, és az életbe való belépésre kell koncentrálnod. Amint megvan az életbe való belépésed, megváltoztattad a beállítottságodat, megértetted Isten szándékait, és képes vagy megoldani a saját helytelen állapotod problémáját, akkor könnyű lesz megoldanod mások problémáit is. Ha egyszer megérted az igazságot és belépsz az igazságvalóságba, fogsz-e még tartani attól, hogy nem tudod megoldani mások problémáit? Nem kell aggódnod amiatt, hogy vajon jól tudsz-e vezetnie. Ha birtokodban van az igazságvalóság, akkor természetes módon képes leszel jól teljesíteni a kötelességed és megoldani a tényleges problémákat. Ezt alaposan meg kell értened. Ha ezt nem érted meg alaposan, és mindig a vezetői státuszodra akarsz vigyázni, meg jó képet akarsz magadról kialakítani Isten választott népének szívében, akkor a szándékod helytelen, és természetesen megszégyenülsz és elbuksz. Ha olyan ember vagy, aki szereti az igazságot, aki az életbe való belépésre koncentrál, és aki elveted az emberi ambícióidat, vágyaidat és téves törekvéseidet, és ezek nem korlátoznak, akkor képes leszel az igazságra törekedni, és idővel természetes módon meg fogod érteni az igazság minden aspektusát. Ily módon elemedben leszel, amikor másoknak segítesz, és ez nem okoz majd neked semmilyen nehézséget. Tehát nem kell őrizned a státuszodat. Az egy üres keret. Haszontalan. Ez nem fog hasznodra válni, és nem is segít az igazság megértésében. Sőt, félrevezethet, hogy sok hibát kövess el, és tévútra is vihet. A romlott emberiség számára a státusz egy csapda. De ezt az akadályt senki sem kerülheti ki, mindenkinek át kell esni rajta, csupán azon múlik, hogyan közelíted meg. Ha emberi eszközökkel közelíted meg, nem leszel képes visszafogni magad vagy fellázadni önmagad ellen. Ez csak az igazság segítségével oldható meg. Az igazság képes megoldani ezt a nehézséget. Ha képes vagy az igazság keresésére, akkor képes vagy gyökerében foglalkozni ezzel a problémával. Ha nem tudod az igazság alkalmazásával megoldani ezt a nehézséget, ha csupán visszafogod magad és lázadsz a dolgok ellen – lázadsz a gondolataid ellen, a megközelítésed ellen, az ötleteid ellen, és mindig csak így lázadsz – akkor miféle módszer ez? Ez egy negatív és passzív megközelítés. A megoldáshoz pozitív módszert kell alkalmaznod, vagyis az igazsággal kell megoldanod, és alaposan meg kell értened ezt az ügyet. Először is figyeld meg a különféle antikrisztusokat és hamis vezetőket, hogy milyen különböző megközelítéseket alkalmaznak a hírnév, a nyereség és a státusz eléréséhez, és hogyan védelmezik hiúságukat és büszkeségüket. Miután tisztán láttad őket, így fogsz érezni: „Te jó ég, micsoda szégyen, mennyire szégyenteljes! Vajon én is élek-e ezekkel a megközelítésekkel?” Ekkor elkezdesz magadra reflektálni, és hamarosan rájössz: „Te jó ég, én is sokat használok ezek közül a megközelítések közül. Nem sokban különbözöm ezektől az antikrisztusoktól és hamis vezetőktől.” Ezután némi lelkiismeret-furdalás ébred a szívedben és azt mondod: „Nem védelmezhetem tovább a státuszomat és fel kell fednem ezt a szégyenteljes dolgot”, és elhatározod, hogy tanulsz a dologból. Ne arra fókuszálj, hogy vajon mások az alapján ítélnek-e meg, hány problémát oldottál meg másoknak, vagy van-e bárki, aki hallgat rád, vagy hogy hány ember zárt téged a szívébe. Ha mindig ilyen gondolatok vannak a szívedben, ezek szétszórttá tesznek és befolyásolnak, és kevesebb időd marad az igazság keresésére. Véges energiádat és értékes idődet a hírnevet, nyereséget és státuszt hajszoló ambícióid és vágyaid beteljesítésére használtad fel. Ennek eredménye, hogy nem nyerted el az igazságot és az életet. Noha elértél egy státuszt, valamint ambícióid és vágyaid beteljesültek, nem lett életbe való belépésed és elveszítetted a Szentlélek munkáját. Mi lesz ennek a végkimenetele? Kiiktatnak és megbüntetnek. Miért következik ez be? A rossz utat választottad. Ha elérted Pál szintjét, a végén meg leszel büntetve. Ám ha még nem érted el Pál szintjét, és még időben menetirányt változtatsz, akkor van még helye a megváltásnak, van még remény az üdvösségre.

Függetlenül attól, hogy milyen problémája van az Istenben hívőknek, legyen az a státuszra, hírnévre, nyereségre és gazdagságra való törekvés, vagy személyes ambícióik és vágyaik kielégítése, minden esetben az összes problémát az igazságra való törekvés útján kell megoldani. Semmilyen probléma nem kerülheti meg az igazságot. Semmilyen dolog nem választható el az igazságtól. Amint valaki Istenben való hitében eltávolodik az igazságtól, hite kiüresedik. Semmire sem megyünk azzal, ha bármi másra törekedünk. Egyesek már azzal megelégszenek, hogy imponáló és dicsőséges feladatokat teljesítenek, amivel elérik, hogy mások felnéznek rájuk és irigyeljék őket. Ez hasznos? Ez nem a végleges sorsod, sem nem a te végső jutalmad, és egész biztosan nem a rendeltetési helyed. Tehát, függetlenül attól, hogy milyen kötelességet teljesítesz, az csupán időleges, nem örök. Ez nem elismerés, amit Istentől kaptál, és nem is jutalom, amit Ő neked adott. Végső soron az, hogy az emberek elérhetik-e az üdvösséget, nem attól függ, hogy milyen kötelességet végeznek, hanem attól, hogy képesek-e megérteni és elnyerni az igazságot, és attól, hogy végső soron képesek-e teljesen alávetni magukat Istennek, kiszolgáltatni magukat az Ő intézkedésének, nem gondolva saját jövőjükre vagy sorsukra, és hogy képesek-e alkalmas teremtményekké válni. Isten igaz és szent, és ezek azok a mércék, amivel Ő az egész emberiséget méri. És jegyezd meg jól, ezek a mércék nem változtathatók meg. Vésd e mércéket az elmédbe, és soha ne gondolj arra, hogy más utat keress, hogy valami valótlan dologra törekedj. A követelmények és mércék, melyeket Isten mindenkinek kijelölt, aki üdvözülni szeretne, örökre változatlanok. Ezek ugyanazok maradnak, bárki is vagy. Csak az Isten követelményeinek és mércéinek megfelelő Istenbe vetett hittel érheted el az üdvösséget. Ha más utat találsz, hogy homályos dolgokra törekedj, és az képzeled, hogy majd szerencséd lesz és sikert érsz el, akkor olyan valaki vagy, aki ellenáll Istennek és elárulja Őt, Isten pedig mindenképpen kárhozatra ítél és megbüntet téged.

73. szemelvény

Ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók jól teljesítsék kötelességeiket, és jó munkát végezzenek az Isten által rájuk bízott feladatban, először is meg kell érteniük Isten szándékait, és nem a munkájuk nagyságára vagy mennyiségére kell összpontosítaniuk. Inkább arra kell fókuszálniuk, hogy beléptek-e az életbe, és megváltoztatták-e a beállítottságukat. Ez az, amit Isten megkövetel a vezetőktől és a dolgozóktól. Most már tényleg megértitek az ember beállítottságában bekövetkezett változásokat? Mit jelent a beállítottságban bekövetkezett változás? Képesek vagytok-e megkülönböztetni a viselkedésben bekövetkező változást a beállítottságban bekövetkező változástól? Mely állapotok tekinthetők az ember életfelfogásában bekövetkező változásoknak, és mely állapotok azok, amelyek csupán a külső viselkedés változásai? Mi a különbség egy ember külső viselkedésében bekövetkező változás és a belső életében bekövetkező változás között? Meg tudjátok mondani a különbséget? Láttok valakit, akinek buzgó szíve van, mindenfelé sürgölődik és időt szán a gyülekezetre, és ti azt mondjátok: „Megváltozott a beállítottsága!” Láttok valakit, aki elhagyja a családját vagy a munkahelyét, és azt mondjátok: „Megváltozott a beállítottsága!” Azt gondoljátok, ha nem változott volna meg a beállítottsága, nem lenne képes ilyen áldozatot hozni. Legtöbben közületek így látják a dolgokat, de vajon helyes-e ez a nézet? Vannak, akik még ennél is abszurdabbak; amikor látnak valakit, aki elhagyta a családját vagy a munkahelyét, azt mondják: „Ez az ember tényleg szereti Istent!” Ma azt mondjátok, ez az ember szereti Istent, holnap azt mondjátok, valaki más szereti Istent. Ha láttok valakit, aki szüntelenül hirdeti az igét, azt mondjátok: „Ez az ember ismeri Istent. Elnyerte az igazságot. Ha nem ismerné Istent, lenne-e ennyi mondanivalója?” Nem így látjátok a dolgokat? Valójában legtöbben közületek így látják az embereket és a dolgokat. Mindig koronával tiszteltek meg másokat, és hízelegtek nekik. Ma koronát adtok valakinek, mert szereti Istent, holnap pedig valaki másnak adtok koronát, mert ismeri Istent, mert hűséges Istenhez. „Szakértők” vagytok abban, hogy koronát adjatok másoknak. Mindennap koronával tiszteltek meg másokat, és hízelegtek nekik, amivel kárt okoztok nekik, és ti mégis büszkék vagytok rá, hogy ezt teszitek. Amikor így dicsértek másokat, arrogánssá teszitek őket. Akiket így dicsérnek, azt gondolják magukban: „Megváltoztam, koronát kaphatok, biztos bejutok a mennyek országába!” Még rosszabb, vannak olyanok, mint Pál, akik mindig arról beszélnek, hogy mennyit szenvedtek és mennyiszer tettek tanúságot. A saját dicséretüket zengik, és a saját elképzeléseik és preferenciáik szerint beszélnek, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is figyelembe vennék Isten szándékát. Azt mondják másoknak, hogy kövessék őket, noha nyilvánvaló, hogy ők maguk nem változtatták meg saját beállítottságukat, így azokat, akik hisznek Istenben, de híján vannak a tisztánlátásnak – és különösen azokat, akik istenítik őket –, megkárosítják és tévútra vezetik. Ők még nem indultak el az Istenben való hit helyes útján, csak buzgóságból áldozzák fel magukat és szenvednek Istenért. Csupán letartóztatták és bebörtönözték őket anélkül, hogy bármit is elárultak volna, vagy Júdássá váltak volna – és így azt hiszik, hogy bizonyságtételükben szilárdan megálltak, és alkalmasak arra, hogy bejussanak a mennyek országába. Ezt a csekély tapasztalatot tanúságtételként kezelik, és mindenütt hivalkodnak vele. Vajon nem azért kérkednek ezzel, hogy félrevezessék az embereket? Sokan „tanúskodnak” ily módon, és hány embert vezettek már félre ezáltal? Nem abszurd, hogy az ilyen embereket győztesként kezelik? Tudod-e, hogy Isten hogyan látja az embereket? Világos-e számodra, hogy pontosan mit jelent a győztes? Az ilyen módon való hamis tanúságtételt Isten megátkozza. Hány gaztettet követtél el ilyen értelemben? Nem adhattok életet másoknak, és nem elemezhetitek mások állapotát. Csak koronát adhattok az embereknek, és ezáltal romlásba dönthetitek őket. Hát nem tudod, hogy egy romlott ember nem bírja a dicséretet? Ha senki nem dicséri őket, akkor hihetetlenül büszkék, és fennhordják az orrukat. De nem halnak meg gyorsabban, ha az emberek dicsérik őket? Nem tudjátok, mit jelent szeretni Istent, megismerni Istent, őszintén feláldozni magunkat Istenért. Egyiket sem értitek ezek közül. A dolgok külső megjelenését nézitek, majd ítéletet mondtok másokról, koronát adtok és hízelegtek nekik, és ezzel sok embert félrevezettek és megkárosítotok – és ezt gyakran teszitek. Miután sok embert ilyen módon megdicsértetek, azok eltévelyedtek és elbuktak. Még ha fel is állnak, akkor is jelentős mértékben elmaradtak az életben való előrehaladásukban, és máris veszteséget szenvedtek. Legtöbbjük most még mindig nem a helyes úton jár az Istenbe vetett hitében, nem tud törekedni az igazságra, és csak egy kicsit ismeri önmagát. Ha így dicsérik őket, akkor önelégültek, önteltek lesznek, és megrekednek a saját útjukon, mert úgy érzik, hogy már jó úton járnak az Istenbe vetett hitük terén, és már rendelkeznek az igazságvalóságok egy kis darabkájával. Egyre merészebben beszélnek majd, pirongatják az embereket a gyülekezeten belül, és úgy viselkednek, mint egy despota. Nem ártasz-e az embereknek és teszed őket tönkre azzal, ha így dolgozol? Milyen ember az, aki szereti Istent? Azoknak, akik szeretik Istent, olyannak kell lenniük, mint Péter, tökéletessé kell válniuk, és az út végéig követniük kell Istent, hogy elérjék Isten szeretetét. Isten figyeli az emberek szíve mélyét, és csak Isten tudja megállapítani, hogy ki szereti Őt. Az embereknek nem könnyű ezt tisztán látni, hogyan tudnak hát ítéletet mondani másokról? Csak Isten tudja, kik szeretik Őt igazán. Még ha van is istenszerető szívük, nem merik azt mondani, hogy ők maguk istenszerető emberek. Isten azt mondta, hogy Péter istenszerető ember, de Péter maga soha nem mondta, hogy ő az. Tehát az Isten iránti szeretet vajon olyasmi, amivel az ember lazán dicsekedhet? Istent szeretni az embernek kötelessége, ezért nincs értelme dicsekedni, amint a szívedben egy kis szeretet ébred Isten iránt. Még kevésbé van értelme, ha te magad nem vagy istenszerető ember, de másokat mégis dicsérsz, amiért ők azok. Ez őrültség. Csak Isten tudja, ki az istenszerető ember, és csak ő mondhatja meg, hogy ki az. Ha ezek a szavak egy ember szájából hangzanak el, akkor azok nem a megfelelő helyen vannak. Isten helyét foglalod el, megtapsolod az embereket és hízelegsz nekik – kinek a nevében történik ez? Isten biztosan nem hízeleg az embereknek, és nem is tapsol nekik. Miután Péter teljessé lett, Isten nem használta őt példaképként, amíg az utolsó napok munkáját nem végezte el. Akkoriban soha nem mondta másoknak ezeket a szavakat: „Péter szereti Istent.” Csak akkor mondott ilyeneket, amikor elvégezte a munkának ezt a szakaszát, modellként és példaképként állítva őt azok elé, akik megtapasztalják Isten ítéletét, és igyekeznek szeretni Őt az utolsó napokban. Mindennek, amit Isten tesz, van értelme. Mennyire abszurd, hogy az emberek önkényesen azt mondják, hogy valaki istenszerető ember! Ez teljesen nevetséges. Először is, az ilyen emberek nem a helyes álláspontot képviselik. Másodszor, ez nem olyasmi, amiről az emberek ítéletet mondhatnak. Mit jelent az, hogy hízelegni másoknak? Ez mások félrevezetését, becsapását és megkárosítását jelenti. Harmadszor, objektív hatását tekintve az ilyen viselkedés nemcsak hogy nem képes másokat a helyes útra terelni, hanem megzavarja az életbe való belépésüket, és veszteségeket okoz az életükben. Ha mindig azt mondod, hogy valaki szereti Istent, képes lemondani dolgokról, és hűséges Istenhez, akkor nem fogja-e mindenki utánozni a külső cselekedeteit? Nemcsak, hogy nem vezettél másokat a helyes útra, de a legtöbb embert arra is rávezetted, hogy a külső cselekedetekre összpontosítson, így csak ezekre a külső gyakorlatokra támaszkodva cserélnek koronát, öntudatlanul követve Pál útját. Nem ez volt a hatása? Amikor ezeket a szavakat mondod, tudatában vagy ezeknek a problémáknak? Milyen helyzetben vagy? Milyen szerepet játszol? Milyen objektív hatása van a szavaidnak? Milyen útra vezet ez végül másokat? Milyen mértékben káros ez? Súlyos következményei vannak annak, ha az emberek így dolgoznak.

Egyes vezetők és dolgozók a gyülekezeten belül nem tudnak beszélni a tapasztalataikról és tanúságot tenni, valamint nem tudják használni az igazságot a problémák megoldására. Mindig arról tanúskodnak, hogyan szenvedtek, hogyan fogadták el a metszést, hogy nem váltak negatívvá a sok szenvedés ellenére sem, és hogyan tartottak ki a kötelességeik végzésében. Pálhoz hasonlóan mindig önmagukról tesznek bizonyságot, önmagukat építve, és elérve, hogy Isten választott népe csodálja, becsülje őket és felnézzen rájuk. Emellett, az ilyen emberek amikor meglátnak valakit, aki jól tudja hirdetni a szavakat és doktrínákat, és aki tud prédikálni, akkor hízelegnek neki, dicsérik és megtapsolják azokat a vezetőket és munkásokat, akik olyanok, mint Pál, és így elérik, hogy mások imádják őket. Nemcsak az öntözés és az ellátás munkáját nem végzik jól, hanem olyan pusztító és zavaró munkába is bocsátkoznak, amely másokat arra késztet, hogy Pál útjára lépjenek. Mindeközben tévesen azt hiszik, hogy ők maguk is rátermett és jó vezetők, és Istentől akarnak jutalmat kapni. Vajon nem ebben az állapotban vagytok-e a legtöbben? A jelenlegi módszeretek alapján, hogy csak a szavakra és doktrínákra figyeltek, szüntelenül intve az embereket, a helyes útra tudjátok-e vezetni az embereket? Végső soron milyen útra vezetheti ez őket? Nem fogja-e ez mindannyiukat Pál útjára vezetni? Úgy látom, hogy ez így van, ez nem túlzás. Azt lehet mondani, hogy ti mindannyian Pál-típusú vezetők vagytok, akik Pál útjára vezetitek az embereket. Még mindig valamiféle koronát akartok? Szerencsések lesztek, ha nem lesztek elítélve. A tetteitek alapján mindannyian olyan emberekké váltatok, akik ellenállnak Istennek, Istent szolgáljátok, mégis ellenálltok Istennek, és szakértőkké váltatok az Ő munkájának megszakításában. Ha továbbra is ezen az úton jártok, akkor végül hamis pásztorok, hamis dolgozók, hamis vezetők és antikrisztusok lesztek. Most van a királyságra való felkészülés időszaka. Ha nem tesztek erőfeszítést az igazságért, és csak a munkára összpontosítotok, akaratlanul is Pál útjára fogtok lépni. Sőt, magatokkal fogtok vinni egy csoport olyan embert, akik olyanok, mint Pál. Nem fogtok-e akkor olyanokká válni, akik ellenállnak Istennek, és megzavarják a munkáját? Ha tehát egy Istent szolgáló személy nem tud tanúságot tenni Mellette, vagy az Ő választott népét a helyes útra terelni, akkor az olyasvalaki, aki ellenáll Istennek. Csak ez a két út létezik. Péter útja az igazságra törekvés útja, amelyen az ember végül sikerrel jár a hitében. Pál útja az igazságra nem törekvés útja, csak az áldásokra és jutalmakra való törekvésé. Ez a kudarc útja. Ma igen kevesen vannak, akik Péter sikeres útját járják, míg túl sokan vannak, akik Pál sikertelen útját járják. Ha azok, akik vezetőkként és dolgozókként szolgáltok, nem törekedtek az igazságra kezdettől végéig, akkor mindannyian hamis vezetőkké és hamis dolgozókká váltok, és mindannyian antikrisztusok és gonosz emberek lesztek, akik ellenállnak Istennek. Ha mostantól kezdve a helyes útra léptek, és valóban Péter útját követitek, akkor még mindig jó vezetőkké és dolgozókká válhattok, akiket Isten elismer. Ha nem törekedtek arra, hogy tökéletessé váljatok és belépjetek Isten szavának valóságába, akkor veszélyben vagytok. Tekintettel a ti ostobaságotokra és tudatlanságotokra, a sekélyes és elégtelen tapasztalatotokra, valamint az érettségetek hiányára, az egyetlen dolog, amit tenni lehet, hogy többet beszélünk nektek az igazságról, hogy megértessük azt veletek, viszont az, hogy megkapjátok-e az igazságot, a ti személyes törekvéseteken múlik. Mert a mai idők teljesen másak, mint Péter és Pál ideje. Akkoriban Jézus még nem végezte el az ember megítélésének, az ember megfenyítésének vagy az ember beállítottsága megváltoztatásának munkáját. Ma a megtestesült Isten olyan világosan kimondta az igazságot. Ha az emberek még mindig Pál útját járják, az azt mutatja, hogy a felfogóképességük hibás, továbbá azt is jelzi, hogy Pálhoz hasonlóan túlságosan gonosz a jellemük és túlságosan arrogáns a beállítottságuk. Az a korszak más volt, mint a mai, és a körülmények is mások voltak. Ma Isten szava olyan ragyogó és olyan világos; olyan, mintha kinyújtotta volna a kezét, hogy tanítson és vezessen, ezért megbocsáthatatlan, ha mégis rossz útra térsz. Ezenkívül ma ott van Péter és Pál két archetípusa, az egyik pozitív, a másik negatív, az egyik példakép, a másik figyelmeztetés. Ha a rossz útra lépsz, az azt jelenti, hogy rosszul választottál, és így gonosz vagy. Nem hibáztathatsz senkit, csak magadat. Csak az vezethet másokat az igazságvalóságba, aki rendelkezik az igazságvalósággal, de aki nélkülözi az igazságvalóságot, az csak tévutakra vezethet másokat.

74. szemelvény

Vannak olyan vezetők és dolgozók, akik a munkájuk során nem beszélnek Isten szavai szerint az igazságról. Ők maguk képtelenek teljesen megérteni a dolgokat, és gyakran azt mondják: „Szeretném, ha mindenki kifejezésre juttatná a véleményét. Mondjátok csak meg mindannyian őszintén.” Ez úgy hangozhat, mint ami helyes és viszonylag demokratikus, hiszen mindenki számára lehetővé teszi, hogy hangot adjon az álláspontjának, végül pedig megegyezésre jussanak. Amikor az emberek nem értik az igazságot, akkor ez a gyakorlat végső megoldásként elfogadható, azonban nem garantálja, hogy az igazsággal összhangban lévő megegyezésre fognak jutni. Mivel senki nem érti az igazságot, és mindenkinek hibás a véleménye, még ha össze is gyűlnek, akkor sem tudnak az igazsággal összhangban lévő megegyezésre jutni. Nem így van? Ha részt venne ebben valaki, aki érti az igazságot, akkor az sokkal jobb lenne, akkor jobbra fordulnának a dolgok. Elengedhetetlen azonban az, hogy olyan valaki álljon a kormányrúdnál, aki érti az igazságot. Az illető vezessen mindenki mást az igazság keresésében, Isten szava alapján. Ily módon az, amilyen megegyezésre jutnak, összhangban lehet az igazsággal. Ez a legjobb megközelítésmód. Szükség van rá, hogy olyan valakire legyen ez rábízva, aki érti az igazságot, álljon ő a kormányrúdnál, és vezessen mindenki mást az igazságról való közösségvállalásban, Isten szava alapján, hogy végül egyetértés alakuljon ki közöttük, és megegyezésre jussanak az igazság vonatkozásában. Csakis ez a gyakorlás helyes ösvénye. Nos, akkor hogyan tekintsünk a demokráciára? A romlott emberiség körében a demokrácia jelenleg viszonylag haladó és fejlett társadalmi rendszer. Emellett avantgárd és divatos, és megfelel a többség ízlésének. Bár ez a rendszer viszonylag fejlett és haladó, vajon megoldhatja-e bármilyen rendszer – legyen bármily nagyszerű – az emberi bűn problémáját? Meg tudja változtatni a társadalmi gonoszságok és sötétség lényegét? Ez kivitelezhetetlen, hát még egy diktatúrában. Vajon nincs azon demokratikus országok hivatalnokai körében is bőséges korrupció és helytelen viselkedés? Semmi nincs összhangban az igazsággal, ami ebben a rendszerben történik, mert az emberiséget mélységesen megrontotta a Sátán, híján van minden igazságnak. Az emberi lények a romlott beállítottságaik szerint élnek, fellázadnak Isten ellen és ellenállnak Neki; teljesen képtelenek gyakorlatba ültetni az igazságot. Még a hatalommal rendelkező országos vezetők, valamint a híres alakok is mind a Sátán természete szerint élnek, annak ellenére, hogy vannak ismereteik. Az igazságnak nyoma sincs meg bennük, és sok olyan cselekedetre képesek, amellyel lázadnak Isten ellen és ellenállnak Neki. Még gonosz, abszurd tettek elkövetésére is képesek. Függetlenül attól, hogy van-e hitük vagy nincs, egyikük sem tudja elfogadni az igazságot, illetve őszintén követni Istent. Egyikük sem veti alá magát Istennek, és nem hódol Neki. Soha semmit nem mondanak, ami felmagasztalja Istent vagy tanúságot tesz Őmellette. Az általuk kimondott szavak mind ateisták, mind megtagadják Istent és ellenállnak Neki, mind eretnek megtévesztések, mind olyan szavak, amelyek dacolnak a Mennyel, és nem mások, mint ördögi szavak. Vagyis nem számít, milyen rendszert alkalmaznak az emberek az országuk kormányzására, nem fogják alávetni magukat Istennek, nem fognak hódolni Neki, semmilyen Őáltala kimondott igazságot nem fognak elfogadni, illetve nem az Ő szavai és az igazság szerint fogják kormányozni az országukat. A jogállamiság és a tudomány alapján álló kormányzást fogják pártolni. Ez azt mutatja, hogy az Isten elleni lázadás és a Neki való ellenállás útjára térnek. Az ilyen országokat nem áldja meg Isten. A démonkirályok által uralt országok állnak a leginkább ellen Istennek, és ezeket átkozza meg Ő. Ezen országokról döntötte el Isten azt, hogy el kell pusztulniuk. Vagyis az, hogy egy országot visszautasít és elpusztít-e Isten, elsősorban nem attól függ, hogy demokratikus-e. A kulcsfontosságú tényező az, hogy az adott országban milyen emberek teszik ki a hatalomban lévők csoportját. Ha a hatalomban lévők mind ördögiek, sátáni fajták, ha Istennek ellenálló démonok bandája ők, akkor azt az országot Ő gyűlöli, elátkozza, és el fogja pusztítani.

Ha az egyház vezetői és dolgozói nem törekednek az igazságra, és alapelvek nélkül végzik a munkájukat, akkor annak vajon mi lesz a következménye? Biztosan nem fogják kivívni Isten elismerését. A vezetők és a dolgozók némelyike azt gondolja: „Függetlenül attól, hogy rendelkezem-e az igazsággal, ha mindenben demokratikusan járok el, és nem diktatórikusan cselekszem, akkor biztosítani tudom, hogy ne tegyek gonoszságot. Ily módon Isten nem fog kivetni engem. Ha jól végzem a munkámat, akkor Isten el fog ismerni.” Vajon helyes ez a megállapítás? Fel tudjátok ismerni, hogy mit mondanak? A diktátori viselkedéstől való tartózkodás vajon bizonyítja azt, hogy ezek az emberek megfelelnek Isten szándékainak? A demokrácia gyakorlása bizonyítja azt, hogy alapelvekkel cselekednek? Bár ez a gondolatsor logikusnak tűnhet, valójában helytelen. Azok a vezetők és dolgozók, akik nem törekednek az igazságra, gyakoroljanak bárhogy, soha nem fognak lépést tartani és nem lesz igazuk. Csak az igazságra törekvés útján járás a helyes. A vezetők és a dolgozók egyetlen megfelelő megközelítésmódja az, ha ki tudnak tartani az igazságra törekvés útján járva, és szembesüljenek bármilyen helyzettel, mindenkit elvezetnek oda, hogy Isten szavai szerint legyen közösségben az igazsággal, és ráleljen az igazság gyakorlásának az útjára. Helyes vagy helytelen az, ha a vezetők és a dolgozók állandóan azt a megközelítésmódot alkalmazzák, hogy mindenki juttassa kifejezésre a véleményét, és mondja meg, mit gondol? (Helytelen.) Hol válik helytelenné? (Ott, hogy senki nem rendelkezik az igazsággal.) Így van. Senki nem rendelkezik az igazsággal. Vagyis legyen bármilyen a közlésmódjuk, vajon a közösségvállalásuk következtetései összhangban lehetnek az igazsággal? Ez nem lehetséges. Akkor hát mi a teendő annak érdekében, hogy valaki összhangban legyen az igazsággal? (Nézze meg, mit mondott Isten. Keressen utat az Ő szavain belül.) Hogy hangzik ez a megállapítás? Helyesebb nem is lehetne. A vezetők és a dolgozók mindenben Isten szavainak megfelelően vállaljanak közösséget az igazsággal, és az Ő szavain belül keressék az utat, csak akkor juthatnak helyes következtetésekre. Az megint más kérdés, hogy ki-ki hogyan viszonyul az igazságalapelvekhez, és pontosan rátalál-e az alapelvekre. Ha mindenkit el tudsz vezetni oda, hogy az igazság kereséséhez olvassa Isten szavait és keresse az alapelveket, akkor ez azt mutatja, hogy olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik. Ha mindenkit közlésre és a véleménye kifejezésére késztetsz anélkül, hogy bármit is említenél az Isten szavaiban lévő alap, avagy az Ő szavaiban rejlő alapelvek kereséséről, akkor nem olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik, hanem olyasvalaki vagy, aki az alapelvekre való tekintet nélkül próbálja meg elsimítani a dolgokat. Ha végül mindenkit kézfelemeléses szavazásra késztetsz, és a többség dönt, akkor az vajon összhangban van az alapelvekkel? Lehetséges, hogy időnként esetleg véletlenül összhangban van az alapelvek némelyikével, illetve nem lép túl az alapelvek hatókörén. Legtöbbször azonban nem lesz összhangban az alapelvekkel, mivel nem kerested az alapelveket, csupán mindenki megalapozatlan megjegyzéseit hallgattad meg, ahol a leghangosabbaké és a legharsányabbaké a végső szó. Végül aztán mi lesz ezzel a vezetővel? Döntésképtelenné válik, aki arra hallgat, amelyik oldalról erősebben fúj a szél. Olyan ez, amikor egyes vezetők kézfelemeléses szavazást kérnek, amikor gonosz emberek és antikrisztusok kizárásáról van szó. Aztán ha csak egyvalaki nem ért egyet, akkor nem zárják ki az illetőt, nem szabadulnak meg tőle. Még az sem számít majd semmit, amit Én mondok. Vajon ez nem Isten mellőzése? Abszolút badarság tőlük az, hogy mellőzik Istent, és mégis azt mondják, hogy az igazságot keresik. Mi a végeredménye annak, ha mindenki az igazsággal vállal közösséget és keresi az alapelveket? Ennek a közösségvállalásnak a kimenetele összhangban van Isten szavaival, az igazsággal és az alapelvekkel; megfelel az Ő szándékainak. Ha hosszas közösségvállalás után arra a megegyezésre jutnak, hogy az alkalmazás sértené Isten házának érdekeit és nem jelentene előnyöket Isten választott népének, akkor ennek a megegyezésnek a kimenetele nincs összhangban az igazságalapelvekkel. Biztosan szembemegy Isten szavaival. Efelől nincs kétség. Akkor hát mi e megegyezés kimenetelének a lényege? Üres doktrína ez, amely jól hangzik, összhangban van a világ szekuláris eljárásaival, mindenki ízlésének megfelel, és mindenki érdekeinek a javára válik, azonban Isten háza igazságalapelveivel nincs összhangban. Vannak zavaros fejű vezetők, akik se nem törekednek az igazságra, se nem értik meg azt. Miután mindenki közösséget vállalt, ezek a vezetők olyan kimeneteleket választanak, amelyek megfelelnek a saját preferenciáiknak, azonban valójában szembemennek az igazságalapelvekkel. Úgy gondolják, hogy tisztességes és észszerű az, amit tesznek, és teljes mértékben összhangban van az igazsággal. Valójában nem értik, hogy Isten szava az igazság. Azt pedig még kevésbé értik, hogy melyek az igazságalapelvek. Ki-ki közléséből találnak egy olyan kimenetelt, amely tetszik nekik, és azt gondolják: „Nézd, milyen demokratikus vagyok! Nem vagyok diktatórikus. Mindent mindenkivel megbeszélek, és végül ez mindenki döntése lesz. Kézfeltartással megszavaztuk. A döntéshozó csoport elhatározása ez, nem olyan döntés, amelyet egymagam hoztam meg.” Igencsak meg vannak elégedve magukkal, ám a végén elárulják Isten házának és az Ő szavai igazságának az érdekeit, megtaposva az Ő követelményeit. Mindenki elégedett és előnyhöz jutott. De vajon Isten elégedett lesz ezzel? Helyeselni fogja? Hogyan érez majd Isten a szívében? Ezek a vezetők nem törődnek ezekkel a dolgokkal, csupán így irányítják az egyház munkáját. Azt illetően, hogy hamis vezetők vagy antikrisztusok, ezt mindenkinek magának kell felismernie. Sokszor előfordul ilyesmi szerte a gyülekezetekben? Bizony nem kevésszer.

Az emberek kegyének elnyerése és vezetői újraválasztásuk biztosítása érdekében a gyülekezeti vezetők némelyike mindenben, amit tesz, demokratikus alapelveket gyakorol, annak ürügyén, hogy nem diktatórikus. Ezt az emberek kegyének megvásárlására használják, és valójában a saját státuszuk megszilárdításáért teszik. Vajon nem antikrisztusi viselkedés ez? (De igen.) Csak egy antikrisztus tesz így. Ti is tesztek ilyen dolgokat? (Időnként.) És belegondoltok, hogy milyen szándékok vezérlik ezeket a tetteket? Ennek akkor van értelme, ha az illető épp csak elkezdte a képzését a vezetői munkában, és nem érti az alapelveket. Ám ha már évek óta vezető vagy dolgozó, és még mindig ragaszkodik hozzá, hogy ezt tegye, akkor híján van az alapelveknek. Ez hamis vezetés, és az illető nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik. Ha valakinek saját szándékai és céljai vannak, és kitart abban, hogy így járjon el, akkor ő antikrisztus. Hogyan tekintetek erre a kérdésre? Mit gyakoroltok, amikor ezzel a kérdéssel szembesültök? Ha vannak saját szándékaitok és céljaitok, akkor mit tegyetek ezek eloszlatása érdekében? (Észrevettem, hogy szándékokat dédelgetek magamban. Időnként attól tartok, hogy a testvérek azt fogják mondani, hogy nem vagyok nyitott, nem átláthatóak a tetteim, és egymagam hozok döntéseket, anélkül, hogy elmondanám nekik. Amikor ilyen gondolataim támadnak, megbeszélem és megoldom a kérdéseket a testvérekkel. Nem fogok önszántamból döntéseket hozni.) Elfogadható másokkal konzultálni. Helyénvaló meggyőződni arról, hogy mindenki tájékoztatva van; ez annak elfogadása, hogy a testvérek felügyelik a munkádat, ami segít tenni a kötelességedet. Azonban a beszélgetéseid során az igazságalapelvekhez is ragaszkodnod kell. Ha eltérsz az igazságalapelvektől, akkor a beszélgetés elterelődhet a témáról, vagy időt pazarolhatsz, és nem fogsz helyes következtetésekre jutni. Vagyis a beszélgetés elkezdésekor a vezetők és a dolgozók járjanak az élen abban, hogy oda vonatkozó részeket olvasnak fel Isten szavaiból. Ily módon mindenki az Ő szavai szerint tud közösséget vállalni. Az ilyen közösségvállalás utat nyit és jó eredményeket hoz. Nem teheted meg, hogy csupán félreállsz, és hagyod, hogy mindenki úgy vállaljon közösséget, ahogy csak akar. Ha senkinek nincs határozott véleménye, és nem keresik az igazságot, akkor az ilyen közösségvállalás értelmetlen, csináld bárhogy is. Soha nem lesz helyes kimenetele. Vagyis ha a gyülekezetben nincs jó vezető, és olyasvalaki kormányozza, aki nem érti az igazságot, akkor csupán zavaros fejű egyének csoportjáról van szó, akiknek nincs határozott véleményük, akik találomra vállalnak közösséget, és akinek a közösségvállalása csupán értelmetlenséget szül – vajon milyen hatást gyakorolhat ez? Minek nevezik ezt az úgynevezett demokráciát? Vak vitatkozásnak, amely híján van az alapelveknek, és nem lesz helyes kimenetele. Az ilyesfajta demokratikus megközelítésnek nem lehet pozitív hatása. Annak ellenére, hogy látszatra mindenki elbűvölő és jól forog a nyelve, valójában nincs határozott véleményük, valós tehetségük, illetve valódi tudásuk. Képtelenek a helyes útra terelni az embereket. Csupán olyan szavakat szólnak, amelyek félrevezetik az embereket, aminek semmilyen pozitív hatása nincs. Bárhogy is legyen, az nem fog működni, ha valaki csupán demokratikus konzultációkat folytat, anélkül, hogy valaki, aki érti az igazságot, előre menne, amikor valamilyen helyzettel szembesül. A legjobb megközelítésmód még mindig az, ha a vezetők és a dolgozók maguk is keresik az igazságot, kiválasztják Isten oda vonatkozó szavait, gondosan átolvassák ezeket és figyelmesen eltűnődnek rajtuk. Akkor oda tudják hozni Isten szavait az összejövetelre, hogy közösséget vállaljanak és mindenkivel megbeszéljék ezeket. Csak ily módon érhető el eredmény. Ami a hamis vezetőket és az antikrisztusokat illeti, ők bármi legyen is a helyzet, soha nem tartanak demokratikus konzultációt. Soha nem késztetik az embereket beszélgetésre, illetve közösségvállalásra. A saját szándékaikhoz és céljaikhoz ragaszkodnak, attól tartva, hogy a demokratikus konzultáció felfedi a szándékaikat és a céljaikat, illetve felülkerekedik azokon. Ezért diktatórikusan cselekednek, mindig arra vágyva, hogy ők legyenek a döntéshozók. Még ha bizonyos apró kérdésekben demokratikus közösségvállalást gyakorolnak is, ez csupán arra irányuló erőfeszítés, hogy behízelegjék magukat mindenki más kegyeibe, és mindenki kedvező fényben lássa őket; ez csupán csak a saját státuszuk megszilárdítása érdekében történik. Ha ilyen szándékokkal rendelkező emberekre leltek, akkor óvakodjatok tőlük és figyeljétek meg őket, aztán ha szükséges, akkor le kell lepleznetek őket és korlátokat kell szabnotok nekik. Az a jó vezető vagy dolgozó, aki először maga is keresi az igazságot, aztán mindenki mást elvezet oda, hogy közösséget vállaljon Isten szavaival és keresse az igazságot. A közösségvállalás alatt előfordulhat, hogy nem mindenkinek a szíve teljesen világos, és lehet kissé homályos, azonban a közösségvállalást folytatva rendelkezni fognak a Szentlélek megvilágosodásával. Lehet, hogy valaki közülük fel tud szólalni, világosságot vagy utat mutatva, és miközben mindenki ezen megvilágítás és ezen út mentén tovább folytatja a közösségvállalást, a szívében világosság gyúl, ami lehetővé teszi számára a gyakorlás helyes útjának megválasztását. Ahogyan mindenki folytatja a közösségvállalást, egyre világosabban fognak beszélni. Amíg akár csak egyvalakit is megvilágosít és megvilágít a Szentlélek munkája, olyan lesz, mintha mindenki meg lenne világosítva és meg lenne világítva. A vezetők és a dolgozók is tanulják meg ily módon keresni az igazságot. Az ily módon történő gyakorlás lehetőséget ad a Szentléleknek a munkálkodásra. Ha mindig mindenki véleményével egyetértesz, és nem igyekszel megtudni, hogyan munkálkodik a Szentlélek, akkor az tévút lesz. Miféle megközelítés az, ha mindig mindenkinek követed a véleményét, és amellett teszed le a voksod, amit mindenki jónak tart? Olyan megközelítés, amelynek során valaki igyekszik behízelegni magát, nem vállal fel terhet, és nem veszi figyelembe Isten házának a munkáját. Bár a felszínen elvégzed a munkád, lehetővé teszed mások számára a közösségvállalást és a véleményük kifejezésre juttatását, demokráciát gyakorolsz, és kerülöd a tekintélyelvűséget, illetve az egyoldalú cselekvést, a célod az, hogy behízelegd magad, azt szeretnéd elérni, hogy az emberek nagyra tartsanak és jóváhagyjanak, mondván, hogy nem vagy diktatórikus, hogy megvan a józan eszed, és képes vagy a munka elvégzésére. Ha ez megvan, akkor elégedett vagy. Helyes így tenni? Vajon lehet jó a kimenetel, ha a célod nem az? Nem, semmiképp sem. Mindenki kegyét elnyerted, és boldoggá tetted őket. Mind azt mondják, hogy jó vezető vagy, nem pedig hamis vezető, illetve antikrisztus, és hogy el tudod végezni a munkát; mind támogatnak téged – viszont ki az, akinek a végén ez a javára szolgál? Te. Vajon ez jó kimenetel? Nem. Először is, nem tettél tanúságot Isten mellett, másodszor pedig nem támogattad Isten házának a munkáját. A végső kimenetel az, hogy a saját érdekeidet védelmezted, valamint mindenki másét, és a saját státuszodat védelmezted, azonban Isten házának és az egyháznak az érdekeit senki sem védelmezte. Mindannyiótok között nagy az összhang, azonban Isten házának lényeges munkája félre lett téve. Senki nem figyel oda rá, senki nem gondolja át, hogyan kellene Isten háza munkájának összhangban lennie az alapelvekkel, valamint Isten követelményeivel. Vajon nem Isten háza érdekeinek az elárulása ez? Elárultad az igazságot, Isten követelményeit, valamint Isten háza munkáját és érdekeit, hogy mindenki kegyeibe be tudd hízelegni magad. Végül ebből te és mindenki más húz hasznot. Ezek megvetendő, alantas emberek, árulók brigádja. Erre az útra térnek az antikrisztusok. Isten háza érdekeinek elárulásával azért, hogy mindenkinek kedvében járj és fenntartsd a saját státuszod, végül mindenki helybenhagy és támogat téged, így mindig a vezetőjükké fognak választani. Megszilárdítottad a státuszodat, de vajon a gyülekezetben végre lettek hajtva Isten szándékai és az igazság? (Nem.) Ezt te akadályoztad meg. Isten akarata nem lett végrehajtva az ellenőrzésed alá tartozó gyülekezetben. Isten szavai nem lettek végrehajtva a testvérek között, és nem hatoltak be Isten választott népének a szívébe, hogy az életükké váljanak. Ki ebben a fő bűnös? Te vagy. Úttorlasz és akadály lett belőled Isten akaratának végrehajtása előtt a gyülekezetben – hogy ne lehetne dühös rád Isten? Nem kellene leváltani téged? Mi lesz belőled, ha itt az ideje a leváltásodnak, de ezzel még akkor sem ért egyet senki? Antikrisztus lesz belőled. Akik neked hódolnak és téged követnek, azokat mind tévútra vezetted, elveszítették annak lehetőségét, hogy megmentsék őket, és az áldozati bárányaiddá váltak. Az ellenőrzésed alá tartozó gyülekezetből antikrisztusok királysága lett. Ezek a következmények. Miért nem ért senki egyet a leváltásoddal? Mindannyiukat megvásároltad, és most már Istenként tekintenek rád. Isten helyére léptél a szívükben, teljes mértékben elfoglalva a szívüket. Már nincs ott a szívükben Isten, illetve az igazság; te tartod fogva és te irányítod őket. Ez nem különbözik attól, ahogyan a Sátán irányítja és rontja meg az embereket. Isten a te kezedbe adta ezeket az embereket, ám te kiraboltad és megragadtad őket. Vajon nem antikrisztus az ilyen? De bizony, antikrisztus. Milyen szerepet játszik az antikrisztus a gyülekezetben? Ez teljesen nyilvánvaló és könnyen észrevehető. Az antikrisztus a Sátán megbízottja, aki mindent megtesz, amit csak a Sátán akar, és eléri a Sátán arra vonatkozó célját, hogy félrevezesse és irányítsa az embereket. Ezt téve a Sátán cinkosává válik, és Istennek el kell átkoznia, meg kell büntetnie őt.

Jelenleg mindazok, akik vezetőként, illetve dolgozóként szolgálnak, félnek attól, hogy az antikrisztus útjára térjenek. Akkor hát mit tehetsz ennek az eredménynek az elkerüléséért? Először is meg kell értened, hogy az általad végzett kötelességek és az általad végzett munka Istentől kapott megbízatás, és Isten követelményei szerint kell végezned a munkádat. Ezt téve észben tartasz majd egy célkitűzést és egy irányt, és képes leszel az igazság keresésére, valamint út keresésére Isten szavain belül. Aztán pedig mindenkit vezess el oda, hogy közösségben legyenek Isten szavainak oda vonatkozó részeivel, és tedd számukra lehetővé az igazságról való közösségvállalást az Ő szavai szerint, hogy Isten szavain belül további világosságra tegyenek szert, megértsék Isten szándékait és az igazságot, majd pedig az igazságalapelvek szerint gyakoroljanak. Ez a helyes útra lépés. Az egyház munkája lényegében az, hogy vezesse Isten választott népét minden olyan igazság megértésében, amelyet Isten kifejezésre juttat, és az ezekbe való belépésben. Ez az egyház legalapvetőbb munkája. Vagyis nem számít, milyen probléma megoldása folyik éppen, egyetlen összejövetel sem választható el Isten szavai oda vonatkozó részeinek olvasásától, avagy az igazsággal való közösségvállalástól. Végső soron, ha közösséget tudtok vállalni az igazsággal, valamint a gyakorlás alapelveivel, amíg ezek világossá nem válnak, akkor mindenki érteni fogja az igazságot, és tudni fogja, miként gyakorolja. Függetlenül attól, hogy az igazság mely aspektusát eszitek és isszátok egy összejövetelen, ily módon kell közösséget vállalnotok, és az igazságot keresnetek azon kérdések alapján, amelyekkel szembesültök. Akik értik az igazságot, azoknak kell vezetniük a közösségvállalást, azok pedig, akik megvilágosodtak, folytathatják a közösségvállalást. Ily módon minél többet vállalnak közösséget, annál inkább munkálkodni fog rajtuk a Szentlélek, és minél inkább közösséget vállalnak az igazsággal, annál tisztábban fognak látni. Amikor mindenki érti az igazságot, teljes mértékben fel fognak szabadulni, és lesz követendő útjuk. Ez a legjobb eredmény, amelyet elérhet egy összejövetel. Ha mindenki az igazságvalóságról beszél, amíg az világossá nem válik egy ilyen közösségvállalás által, akkor vajon nem fogják megérteni az igazságot? (De igen.) Miután az emberek megértették az igazságot, természetesen tudni fogják, hogyan tapasztalják meg és gyakorolják azt. Ha megfelelőképpen tudják gyakorolni az igazságot, akkor vajon nem tettek szert az igazságra? (De igen.) Ha valaki szert tett az igazságra, vajon nem nyerte el Istent? Ha valaki elnyerte Istent, akkor vajon nem tett szert Isten üdvösségére? (De igen.) Ha vezetőként, illetve dolgozóként el tudod érni ezt az eredményt, akkor megfelelően végezted a munkádat, a mércének megfelelően végezted a kötelességedet, és el fogod nyerni Isten elismerését. Ha Isten választottai közül mindenki érti az igazságot, akkor vajon még mindig neked fognak hódolni, terád fognak felnézni és téged fognak követni? (Nem.) Az emberek csupán el fognak ismerni és tisztelni fognak téged, hajlandóak lesznek kapcsolatba lépni veled és fenntartani azt, és hajlandóak lesznek hallgatni a közösségvállalásodat, hogy a javukra válhasson. Akik értik az igazságot, azok valóban lehetnek a világosság és a só. Ezt jelenti a kötelesség teljesítése teremtett lényként, valamint az, ha valaki megfelelő teremtett lény. Ha az emberek megértik az igazságot és közelebbi kapcsolatot alakítanak ki Istennel, akkor elérhetik az Istennel való összeegyeztethetőséget, már nem lázadva Őellene, nem értve félre Őt, illetve nem állva ellen Őneki, és képesek lesznek magasztalni Istent, valamint tanúságot tenni Őmellette, bármilyen kérdéssel szembesüljenek. Ha vezetőként, illetve dolgozóként ilyen alapelvek szerint gyakorolsz, akkor Isten elé hozol embereket, mielőtt még észrevennéd. Az általad vezetett emberek is képesek lesznek az igazság gyakorlására, belépnek a valóságba, magasztalják Istent és tanúságot tesznek Őmellette. Ily módon az általad vezetett emberek is alkalmasak lesznek arra, hogy Isten elismerje és elnyerje őket. Vagyis amikor egy vezető az igazságra való törekvés útján jár, akkor ez teljes mértékben Isten szándékai szerint való. Ameddig az, amit az emberek tesznek, összhangban van az igazságalapelvekkel, a tetteik következményei egyre jobbak lesznek, egyetlen kedvezőtlen mellékhatás nélkül, és minden kérdésben Isten áldása és oltalma lesz rajtuk. Még ha időnként okoznak is némi elhajlást, Isten megvilágosítja és vezeti majd őket, és helyreigazításra fognak lelni Isten szavaiban. Amikor az emberek erre a helyes útra térnek, rajtuk lesz Isten áldása és oltalma.

Milyen cél húzódik meg amögött, hogy Isten háza demokratikus választásokat és konzultációkat tart? Miért kell demokráciát gyakorolni? (Annak megakadályozása végett, hogy az emberek öntörvényűek legyenek.) Bizony, ezen probléma elkerülése végett. Azonban a demokratikus konzultációk megtartásának végső célja az igazság felhasználása a problémák megoldására, az elhajlások kiváltásának elkerülésére, valamint arra, hogy Isten szándékai szerint cselekedjünk. Az, hogy értsük az igazságot és rálépjünk a helyes útvonalra. Az, hogy ráleljünk az Isten akaratát követő útra, hogy alávessük magunkat az Ő munkájának, és hogy az igazságvalóságba vezessük Isten választott népét, hogy az Ő akarata valósuljon meg. Az, hogy védekezzünk a hamis vezetők és antikrisztusok által véghez vitt félrevezetés és zavarás ellen, hogy megelőzzük a káosz kialakulását az egyházban, és óvjuk Isten választott népének életét a veszteségek elszenvedésétől. A demokratikus konzultációk megtartása el tudja érni ezeket az eredményeket. Ha a gyülekezetben nincs közösségvállalás az igazságról, illetve demokratikus konzultációk, akkor túlságosan könnyen bekövetkezik a káosz, az ördögök és a sátánok kihasználják a kiskaput, ami azt eredményezi, hogy hamis vezetőké és antikrisztusoké lesz a hatalom. Mivel minden embernek vannak romlott beállítottságai, a vezetők, illetve a dolgozók nagyon is hajlamosak rá, hogy diktatórikusan cselekedjenek, hogy csak nekik legyen beleszólásuk, és minden döntést ők hozzanak meg. Isten háza csupán azért tart demokratikus választásokat, hogy a vezetőket, illetve a dolgozókat visszatartsa az öntörvényűségtől, valamint a hamis vezetőket és az antikrisztusokat attól, hogy hatalmuk legyen az egyházban, hogy csak nekik legyen beleszólásuk, és hogy a családjuk irányítása alá vonják a gyülekezetet. Teljes mértékben arra szolgál, hogy minden tekintélyelvű és antikrisztusi megközelítésmódot korlátozzon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Isten háza a demokrácia gyakorlásával a testvéreknek adja az utolsó szót, és semmiképp sem jelenti azt, hogy mindent a testvérek között konzultációval kell eldönteni. Isten házában demokrácia is van és központosítás is. Nagy szükség van az ily módon történő gyakorlásra. Vajon a csupán demokrácia gyakorlásával elért következtetések biztosan összhangban lesznek az igazsággal? Nem feltétlenül. Ezért szükséges a központosítás. Mit jelent a központosítás? Mindenki véleményének az összegyűjtését jelenti, egy olyan helyénvaló következtetés levonása céljából, amely teljes mértékben összhangban van az igazsággal és Isten szándékaival. Amikor a demokratikus konzultációk képtelenek jobb eredményeket elérni, akkor van szükség központosítással elérni ezeket az eredményeket. A központosítás a gyakorlatban úgy működik, hogy amennyiben egy döntéshozó csoport nem tud megegyezésre jutni, miután közösséget vállaltak a kérdésről, és nem tudnak helyes döntést hozni, akkor ezt jelenteniük kell a Fennvalónak, hogy ő hozzon döntést. Mivel a Fennvaló érti az igazságot és rendelkezik az alapelvekkel, az általa hozott határozatok pontosak és megegyeznek Isten szándékaival. Ha a gyülekezeti vezetők, illetve a döntéshozó csoport képtelen világosan közösséget vállalni az igazságról, avagy rálelni az alapelvekre és az útra, ha nem tudják, hogyan hozzanak döntést, és e körülmények közepette nem tesznek jelentést a Fennvalónak, illetve nem kérik őt a határozathozatalra, hanem önszántukból átveszik a vezetést, akkor ezt a gyülekezetet, illetve döntéshozó csoportot hamis vezetők és antikrisztusok irányítják. Ha Isten választott népe az igazságról való közösségvállalással ér el eredményeket, és a következtetések, amelyekre jutnak, helyesek, akkor a Fennvaló a jóváhagyását fogja adni erre. Ha még mindig vannak elhajlások a következtetéseikben, és nincsenek teljesen összhangban az igazságalapelvekkel, akkor a Fennvaló helyre fogja igazítani őket. Ily módon hatékonyan elkerülhetők a demokratikus konzultációk során időnként felmerülő hibák. Ezzel a központosítással biztosítható az, hogy a demokratikus konzultációk normálisan működnek, hogy nem zavarják meg azokat, valamint az, hogy nincsenek elhajlások abban, ahogyan a vezetők, illetve a dolgozók a kötelességeiket teljesítik. Bár Isten háza demokráciát gyakorol, ennek vannak alapelvei. Ezek az alapelvek azok, hogy ennek Isten szavainak az igazsága szerint kell történnie, és az embernek minden kérdésben Istennek kell alávetnie magát, valamint mindannak, amit Ő mond. Ezeket az eredményeket kell elérni ahhoz, hogy összhangban legyen Isten háza demokráciára vonatkozó alapelveivel. A gyülekezet demokráciagyakorlásának végeredményei összhangban kell legyenek az igazsággal. Ha nincsenek, akkor fel kell borítani ezeket. Némelyek szerint a demokrácia gyakorlása azt jelenti, hogy mindenben Isten választott népéé az utolsó szó, és hogy tisztelni, valamint tekintetbe kell venni mindazt, amit csak a testvérek mondanak. Így van? Vajon a testvérek rendelkeznek az igazsággal? (Nem.) Ha megengednénk nekik, hogy minden kérdésben az övék legyen az utolsó szó, akkor az miben különbözne attól, hogy a hamis vezetőknek és az antikrisztusoknak engedjük át az utolsó szót? Egyik esetben sem rendelkeznek az igazsággal, és romlott emberek. Ha náluk van az utolsó szó, akkor vajon nem a Sátán kezében van a hatalom? Vagyis a demokrácia gyakorlása nem jelenti azt, hogy bármi, amit a testvérek mondanak, az az igazság, az helyes, és tiszteletben kell tartani. Nem így van. A demokrácia gyakorlásának elsősorban az a célja, hogy mindenkinek lehetőséget adjon a felszólalásra, a közösségvállalásra, valamint a saját feladatai, kötelezettségei és kötelességei teljesítésére. Azonban a döntéshozatal hatásköre a döntéshozó csoport kezében van. Azok hoznak döntéseket, akik értik az igazságot, és minden fontos kérdést a Fennvaló dönt el. Ily módon biztosítható az, hogy a gyülekezet által meghozott döntések nagyrészt helyesek, vagyis hogy a legtöbb döntés helyes, és hogy egyre ritkábban fordulnak elő elhajlások. Ez a jelentés húzódik meg a demokratikus választások és konzultációk megtartása mögött. Ezeket a dolgokat teljes mértékben azért gyakoroljuk, hogy minden kérdésben elérjük az igazsággal való összhangot, hogy elérjük azt a pontot, ahol követjük Isten akaratát, kevés hibát vétünk vagy egyet sem, és biztosítjuk azt, hogy Isten akarata akadálytalanul megvalósulhat a földön. Ha nem tartunk demokratikus választásokat és konzultációkat, akkor biztosan bőven lesznek a kiskapukat kihasználó gonosz emberek, valamint diktatórikusan cselekvő hamis vezetők és antikrisztusok. Ez nem csupán az evangélium terjesztésére lesz hatással, hanem a gyülekezet életére, valamint Isten választott népének az életbe való belépésére is. Mióta csak Isten háza elkezdett demokratikus választásokat tartani, számos olyan hamis vezető, illetve dolgozó volt, akit fel lett fedve és ki lett vetve, valamint gonosz emberek, akik előtt nem nyílt olyan lehetőség, amelyet kihasználhattak volna. Számos olyan ember is volt, aki az igazságra törekedett, és akiket Isten választott népe jóváhagyott, hogy vezetőknek, illetve dolgozóknak válasszák őket. Lehetőséget kaptak a képzésre és a tökéletesedésre. Ezek a nyilvánvaló eredményei a demokratikus választások megtartásának, és ezeket mindenki láthatja. Isten választottainak mind érteniük kell, hogy a gyülekezet által gyakorolt demokrácia hasznos és kedvező Isten háza, a gyülekezet, valamint az egyének számára. Mivel a gyülekezetben minden egyes ember Isten házának a tagja, és senki nem kívülálló, mindenkinek jogában áll beszélni, szavazni, valamint választani a gyülekezet munkáját és egyebeket illető kérdésekben. Ez mindenkinek jogában áll. Azonban ennek a jognak a megléte nem egyenlő azzal, hogy rendelkezel az igazsággal, illetve meg van engedve neked a meggondolatlan cselekvés. Ha visszaélsz ezzel a joggal, akkor vajon nem kellene Isten házának korlátoznia téged? (De igen.) Megkaptad ezt a jogot, hogy gyakorold az igazságot és az igazságalapelvek szerint kezeld a dolgokat. Azért, hogy támogasd a gyülekezet, valamint Isten házának az érdekeit. Nem pedig azért, hogy a tiéd lehessen az utolsó szó és meggondolatlanul cselekedj. A gyülekezet hivatkozhat azokra a dolgokra, amelyeket helyesnek mondasz, és átveheti azokat. Ha mondasz valamit, ami helytelen, és elutasítanak, akkor nem szabad kitartanod mellette. Gyakorolj elfogadást és alávetettséget. A gyakorlás ezen módja válik Isten háza munkájának a javára.

75. szemelvény

A gyülekezeti vezetőknek és dolgozóknak két alapelvre kell figyelniük munkájuk során: Az egyik, hogy munkájukat pontosan a munkarendben kikötött alapelvek szerint végezzék, soha ne sértsék meg ezeket az alapelveket, és ne alapozzák a munkájukat semmi olyasmire, amit esetleg elképzelnek, vagy a saját elgondolásukra. Mindenben, amit tesznek, törődést kell mutatniuk a gyülekezet munkája iránt, és mindig Isten házának az érdekeit kell előtérbe helyezniük. Egy másik dolog – és ez rendkívül életbevágó – hogy mindenben a Szentlélek útmutatásának követésére kell összpontosítaniuk és mindent Isten szavait szigorúan betartva kell csinálniuk. Ha még mindig képesek szembe menni a Szentlélek vezetésével, vagy ha makacsul követik a saját elgondolásaikat és a saját képzeletük szerint végzik a dolgokat, akkor tetteik nagyon komoly ellenállást fognak jelenteni Istennel szemben. Ha gyakran hátat fordítanak a Szentlélek megvilágosításának és útmutatásának, az csakis zsákutcába fog vezetni. Ha elveszítik a Szentlélek munkáját, akkor nem lesznek képesek dolgozni; és még ha valahogy sikerül is dolgozniuk, semmit sem fognak teljesíteni. Ez a két fő alapelv, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak munka közben be kell tartaniuk: Az egyik az, hogy munkájukat a Fennvalótól kapott munkarenddel pontos összhangban végezzék, valamint, hogy azon alapelvek szerint cselekedjenek, amelyeket a Fennvaló meghatározott; a másik pedig az, hogy kövessék a bennük lévő Szentlélek vezetését. Amint ezt a két alapelvet megértetik, kevésbé lesznek hajlamosak hibázni a munkájukban. Tapasztalatotok a gyülekezeti munka végzésének terén még mindig korlátozott, és amikor dolgoztok, saját elgondolásaitok erősen meghamisítják azt. Időnként lehet, hogy nem értitek a Szentlélektől jövő megvilágosítást és útmutatást magatokban; máskor pedig úgy tűnik, hogy megértitek, de valószínűleg figyelmen kívül hagyjátok. Mindig képzelődtök vagy emberi módon következtettek, úgy cselekszetek, ahogy szerintetek helyes, egyáltalán nem törődve a Szentlélek szándékaival. Kizárólag saját elgondolásaitok szerint álltok a munkátokhoz, félretéve a Szentlélek megvilágosítását. Gyakran adódnak ilyen helyzetek. A Szentlélektől jövő belső vezetés nem misztikus, hanem valójában nagyon is normális. Vagyis a szíved mélyén érzed, hogy ez a helyes cselekvési mód, és hogy ez a legjobb mód. Ez a gondolat valójában meglehetősen érthető; nem mérlegelésből jött, és néha nem teljesen érted, miért kellene így cselekedned. Ez gyakran nem más, mint megvilágosítás a Szentlélektől. Ez leggyakrabban a tapasztalt emberekkel történik. A Szentlélek vezet arra, hogy azt tedd, ami a leghelyénvalóbb. Ez nem olyasmi, amiről gondolkodsz, inkább egy érzés a szívedben, amely rádöbbent arra, hogy így a legjobb csinálni, és szereted így tenni, anélkül, hogy tudnád miért. Ez talán a Szentlélektől jön. Az ember saját ötletei gyakran a gondolkodásból és a mérlegelésből származnak, és mindet meghamisítja a saját akarat; mindig arra gondol, milyen hasznot és előnyt jelent ez neki; minden tett, amit az ember elhatároz, magában hordozza ezeket. A Szentlélektől való vezetés azonban semmi esetre sem tartalmaz ilyen hamisításokat. Nagyon figyelni kell a Szentlélek megvilágosítására vagy vezetésére; főleg a kulcskérdésekben kell óvatosnak lenned annak érdekében, hogy felfogd. Azok az emberek, akik szeretik használni az agyukat, és akik szeretnek saját elgondolásaik szerint cselekedni, hajlamosak leginkább arra, hogy eltévesszék az ilyen vezetést vagy megvilágosítást. A megfelelő vezetők és dolgozók olyan emberek, akik birtokolják a Szentlélek munkáját, akik minden pillanatban odafigyelnek a Szentlélek munkájára, akik alávetik magukat a Szentléleknek, Istent félő szívük van, tekintettel vannak Isten szándékaira, és fáradhatatlanul törekednek az igazságra. Ahhoz, hogy eleget tegyél Istennek és helyesen tanúskodj Mellette, kötelességed végzésekor gyakran kell elmélkedned a motivációidon és a hamisításaidon, majd pedig próbáld megfigyelni, hogy a munka mekkora részét motiválják emberi ötletek, mennyi születik a Szentlélek megvilágosításából, és mekkora része van összhangban Isten szavaival. Folyamatosan és minden körülmények között figyelned kell, hogy szavaid és cselekedeteid összhangban vannak-e az igazsággal. A gyakori ilyen módon való gyakorlás Isten szolgálatának helyes pályájára helyez téged. Szükséges rendelkezni az igazságvalóságokkal annak érdekében, hogy Isten szolgálatát végezd oly módon, ami összhangban van az Ő szándékaival. Csakis miután megértették az igazságot, lehetnek képesek az emberek arra, hogy megkülönböztessék és felismerjék, mi származik saját ötleteikből és mi származik emberi motivációkból. Képesek felismerni az emberi tisztátalanságokat, valamint azt is, hogy mit jelent az igazság szerint cselekedni. Csakis miután különbséget tudnak tenni, lehet biztosítva az, hogy gyakorlatba tudják ültetni az igazságot és teljesen összhangban lehetnek Isten szándékaival. Az igazság megértése nélkül lehetetlen az embereknek tisztánlátást gyakorolni. Egy zavaros fejű ember talán egész életében hisz Istenben anélkül, hogy tudná mit jelent, hogy felfedik saját romlottságát illetve mit jelent ellenállni Istennek, mivel nem érti az igazságot, ez a gondolat még csak nem is létezik az elméjében. Az igazság elérhetetlen a túlságosan alacsony képességű emberek számára; nem számít, hogyan is közlöd velük, még mindig nem értik meg. Az ilyen emberek zavart fejűek. A zavart fejű emberek nem tudnak hitükben tanúskodni Isten mellett; csupán egy kis munkát tudnak végezni. Ha a vezetők és a dolgozók jól akarják végezni a kötelességeiket, akkor képességük nem lehet túlságosan rossz. A legkevesebb, hogy lelki megértéssel kell rendelkezniük és tisztán kell felfogniuk a dolgokat, hogy könnyen megérthessék az igazságot és gyakorolhassák az igazságot. Egyesek tapasztalata túl sekélyes, így néha torzulások vannak abban, ahogy az igazságot értik, és ekkor hajlamosak hibákat elkövetni. Amikor torzulások vannak a megértésükben, nem képesek az igazság gyakorlásának a feladatára. Amikor torzulások vannak az emberek megértésében, valószínűleg előírásokat követnek, és amikor előírásokat követnek, könnyű hibákat véteni, és nem képesek az igazság gyakorlásának feladatára. Amikor torzulások vannak a megértésben, akkor az antikrisztusoknak is könnyű félrevezetni és használni őket. Ezért a torzulások a megértésben sok hibához vezethetnek. Ennek eredményeként nem csak kötelességeik végzésében buknak el, hanem könnyedén tévútra is térhetnek, ami sérti Isten választott népének bemenetelét az életre. Mi értéke van annak, ha valaki így végzi a kötelességét? Egyszerűen olyanná válik, aki megszakítja és megzavarja a gyülekezet munkáját. Továbbá, ezekből a hibákból tanulni kell. Annak érdekében, hogy teljesítsék a munkát, amellyel Isten megbízta őket, a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük ezt a két alapelvet: az embernek a kötelességek végzésében szigorúan be kell tartani a Fennvalótól származó munkarendet, és muszáj odafigyelni a Szentlélek bármely vezetésére Isten szavával összhangban, és alávetni magát annak. Csak amikor felfogja ezt a két alapelvet, akkor lehet valakinek a munkája hatékony, és olyan, ami Isten szándékainak eleget tesz.

76. szemelvény

A gyülekezetben milyen ember a legarrogánsabb? Az arroganciájuk hogyan nyilvánul meg? Milyen dolgokban tárul fel arroganciájuk leginkább? Felismeritek ezt? A gyülekezeten belül a legarrogánsabb emberek valójában a gonoszok és az antikrisztusok. Arroganciájuk messze meghaladja a normális emberekét, egészen az értelmetlenségig. Milyen dolgokban a legkönnyebb ezt észrevenni? Amikor megmetszik őket, arrogáns beállítottságuk akkor lepleződik le legegyértelműbben. Függetlenül ezen antikrisztusok gonosz tetteinek jelentőségétől, ha valaki megmetszi őket, felbőszülnek, és azt mondják: „Ki vagy te, hogy kritizálj és kioktass engem? Hány embert tudsz vezetni? Tudsz prédikációkat tartani? Tudsz közösséget vállalni az igazsággal? Ha felvennéd az én szerepemet, nem lennél olyan jó, mint én!” Hogy hangzik ez számotokra? Van a legkisebb szándékuk is az igazság elfogadására? Ha így álltok ahhoz, hogy megmetszenek titeket, akkor baj van. Azt bizonyítja, hogy nincs semmi igazságvalóságotok és hogy az életfelfogásotok egyáltalán nem változott meg. Lehet egy ilyen mélyen korrupt, öreg ember vezető vagy munkás? Meg tudják tenni Isten szolgálatának kötelességét? Bizonyára nem, mert az ilyen emberek nem is alkalmasak arra, hogy vezetők vagy munkások legyenek. Hogy vezető vagy munkás legyen, a legkevesebb az, hogy az embernek szüksége van egy kis valódi tapasztalatra, néhány igazság megértésére, birtokában kell lennie néhány valóságnak és rendelkeznie kell az alávetettség legalapvetőbb szintjével, ami azt jelenti, hogy legalább arra képesnek kell lennie, hogy elfogadja a metszést – csak ilyen személy alkalmas arra, hogy vezető vagy munkás legyen. Ha valaki egyáltalán nincs birtokában semmiféle igazságvalóságoknak és még mindig vitatkozik és ellenáll, amikor megmetszik, és egyáltalán nem fogadja el az igazságot, és ha egy ilyen ember szolgálja Istent, mit gondoltok, mi fog történni? Nincs kétség afelől, hogy ellen fognak állni Istennek; nem fogják gyakorolni az igazságot, bármilyen munkát is végeznek és még kevésbé fogják az alapelvek szerint kezelni a dolgokat. Ezért, ha olyan emberek, akiknek semmilyen igazságvalóságok nincsenek a birtokában, felveszik a vezetők vagy dolgozók szerepét, bizonyosan az antikrisztusok útját fogják járni, és ellenállnak Istennek. Miért van az, hogy sok vezetőt és dolgozót felfednek, miután a kötelességükből egy keveset is megtettek? Azért van, mert nem törekszenek az igazságra, ehelyett hírnevet, nyereséget és státuszt keresnek és ennek eredményeképpen ösztönösen az antikrisztusok útjára lépnek. Ami titeket mind illet, ha rátok bíznának egy gyülekezetet és senki sem ellenőrizne titeket hat hónapig, végül rossz úton járnátok és azt tennétek, amit szeretnétek. Ha egy évig magatokra maradnátok és végül félrevezetnétek másokat, ők pedig mindannyian csak arra koncentrálnának, hogy szavakat és doktrínákat mondjanak és összehasonlítgassák, ki kinél jobb. Ha két évig magatokra maradnátok magatok előtt vezetnétek az embereket, az emberek nektek és nem Istennek engedelmeskednének és a gyülekezet így elkorcsosulna és vallásossá válna. Mi ennek az oka? Gondolkodtatok valaha ezen a kérdésen? Milyen úton jár az ember, amikor így vezeti a gyülekezetet? Az antikrisztusok útján. Lennétek ilyenek? Meddig látjátok el az embereket az igazság egy kis darabjával, amelyet most már értetek? Rá tudjátok vezetni az embereket az Istenben való hit helyes útjára? Ha Isten kiválasztottjai sok kérdést tesznek fel, képesek lesztek megválaszolni őket azáltal, hogy Isten szavai szerint közösségben vagytok az igazsággal? Ha nem érted az igazságot és csak annyit teszel, hogy néhány szót és doktrínát prédikálsz, akkor miután néhányszor meghallgattak, az embereknek elegük lesz, és amikor tovább prédikálod a szavakat és doktrínákat, idegenkedni fognak tőle és képesek lesznek felismerni – ebben az esetben miért prédikálnál nekik továbbra is? Ha olyasvalaki vagy, aki értelmes, abba kellene hagynod a doktrínák prédikálását másoknak, abba kellene hagynod az emberek kioktatását magas lóról, egyenrangúnak kellene lenned másokkal és velük együtt kellene enned, innod és megtapasztalnod Isten szavait. Ezek mind azoknak az embereknek a megnyilvánulásaik, akik értelmesek. Azok, akik különösen arrogánsak és önelégültek könnyen elvesztik józan eszüket és ragaszkodnak ahhoz, hogy szavakat és doktrínákat prédikáljanak másoknak, vagy megpróbálnak hencegni azzal, hogy mélyebb szellemi elméleteket keresnek és tanulnak meg és ezáltal olyan emberekké válnak, akik megpróbálnak félrevezetni másokat. Az ilyen viselkedés Istennek való ellenállás. Tisztában vagy azzal, mik lesznek a következmények, ha így folytatod a prédikálást? Tisztában vagy vele, hova vezeted az embereket? Milyen probléma ez, ha az antikrisztusok útját járod, magad előtt vezeted az embereket és ráveszed őket, hogy imádjanak téged és engedelmeskedjenek neked? Vajon nem Istennel versenyzel a kiválasztottjaiért? Ezzel magad elé hozod az embereket, akik eredetileg Istenben akartak hinni, vissza akartak térni Istenhez és el akarták nyerni Istent, ráveszed őket, hogy neked engedelmeskedjenek és azt tegyék, amit mondasz, és ráveszed őket, hogy Istenként bánjanak veled. És mi lesz ennek a következménye? Ezek az emberek eredetileg azért hittek Istenben, hogy megmeneküljenek, de végül félrevezetted őket – nem csak, hogy nem menekülnek meg, de el is kárhoznak és elpusztulnak. Azzal, hogy így viselkedsz, félrevezeted az embereket, mélyen ártasz nekik, elveszíted azokat, akik hisznek Istenben. Milyen bűnben vagy bűnös? Hogyan tudod ezt jóvá tenni számukra? Saját kezedre játszottad az új hívőket, bárányaiddá tetted őket, mind rád hallgatnak, mind téged követnek és a szívedben valójában azt gondolod: „Most már erős vagyok; olyan sokan hallgatnak rám és a gyülekezet lesi a kívánságaimat.” Ez az emberben rejlő áruló természet önkéntelenül arra késztet, hogy Istent puszta bábbá változtasd és aztán te magad alkotsz meg valamiféle vallást vagy felekezetet. Hogyan keletkeznek a különböző vallások és felekezetek? Így keletkeznek. Nézzétek minden vallás és felekezet vezetőit – mind arrogánsak és önelégültek, bibliaértelmezéseikből pedig hiányzik a kontextus, csak saját elképzeléseiken és képzelgéseiken alapulnak. Mindannyian a tehetségre és a tudásra támaszkodnak, hogy a munkájukat végezzék. Ha egyáltalán nem tudnának prédikálni, vajon akkor is követnék őket az emberek? Végül is rendelkeznek némi tudással, tudnak prédikálni valamilyen doktrínákról, vagy tudják, hogyan kell másokat megnyerniük, és trükköket használnak. Ezeket a dolgokat arra használják, hogy megtévesszék és maguk elé vigyék az embereket. Ezek az emberek névlegesen Istenben hisznek, de a valóságban ezeket a vezetőket követik. Amikor találkoznak valakivel, aki az igaz utat hirdeti, némelyikük azt mondja: „konzultálnunk kell a vezetőnkkel a hitbeli dolgokról”. Látjátok, az embereknek szükségük van mások egyetértésére és jóváhagyására, amikor az Istenben való hitről és az igaz út elfogadásáról van szó – hát ez nem probléma? Mivé váltak akkor ezek a vezetők? Vajon nem farizeusok, hamis pásztorok, antikrisztusok és botránykövek lettek-e az emberek számára, az igaz út elfogadásában? Az ilyen emberek ugyanolyanok, mint Pál. Miért mondom ezt? Pál apostoli levelei szerepelnek a Bibliában és kétezer éve továbbadják őket. A Kegyelem Korában mindvégig azok, akik hittek az Úrban, gyakran olvasták Pál szavait és viszonyítási pontjuknak tekintették – szenvedés, saját testük legyőzése és végül az igazság koronájának birtoklása... Az emberek mind Pál szavai és doktrínái szerint hittek Istenben. Ezalatt a kétezer év alatt olyan sokan utánozták Pált, imádták és követték őt. Pál szavait szentírásként kezelték és az Úr Jézus szavait felcserélték Pál szavaival, Isten szavait pedig nem gyakorolták Isten. Ez nem elhajlás? Ez egy hatalmas elhajlás. Mennyit tudtak az emberek megérteni Isten szándékaiból a Kegyelem Kora során? Azok, akik abban az időben követték Jézust, végül is kisebbségben voltak, azok pedig, akik ismerték Őt, még kevesebben voltak – még tanítványai sem ismerték Őt igazán. Ha az emberek látnak egy kis fényt a Bibliában, nem kellene azt gondolni, hogy az Isten szándékait képviseli és még kevésbé kellene egy kis megvilágosodást Istenről való tudásnak tekinteni. Az emberek mind arrogánsak és önhittek és nem tartják Istent a szívükben. Mikor megértenek néhány doktrínát, elindulnak a maguk útján, mely sok felekezet megalakításához vezet. A Kegyelet Korában Isten egyáltalán nem volt szigorú az emberrel. Minden Jézus nevében működő vallásban és felekezetben benne volt a Szentlélek munkájának egy része; amíg nem dolgoztak belül gonosz lelkek, a Szentlélek munkálkodott bármilyen gyülekezeten, tehát az emberek többsége élvezhette Isten kegyelmét. A múltban Isten nem volt szigorú az emberekkel, nem számított, hogy a hitük Benne valódi vagy hamis volt, nem számított, hogy másokat követtek-e, vagy hogy nem keresték az igazságot, mert Ő már előre meghatározta, hogy az utolsó szakaszban mindazoknak, akiket Ő előre elrendelt és kiválasztott, Elé kell járulniuk és elfogadni az Ő ítéletét. Ha miután elfogadják Isten utolsó napokbeli munkáját, az emberek még mindig másokat imádnak és követnek, nem törekszenek az igazságra, hanem ehelyett áldásokat és koronákat keresnek, akkor ez megbocsáthatatlan. Az ilyen embereknek ugyanaz lesz a végzetük, mint Pálnak. Miért használom gyakran Pált és Pétert példaként? Ez két út. Az Istenben hívők vagy Péter, vagy Pál útját követik. Csak ez a két út van. Mindegy, hogy követő vagy vezető vagy-e, ez ugyanaz. Ha nem tudsz Péter útjára lépni, akkor Pál útját járod. Ez elkerülhetetlen; nincs harmadik út. Azoknak, akik nem értik Isten szándékait, akik nem Ismerik Istent, akik nem törekszenek megérteni az igazságot és képtelenek teljesen alávetni magukat Istennek, ugyanaz lesz a végzetük, mint Pálnak. Ha nem igyekszel megismerni Istent vagy megérteni Isten szándékait, és csak arra törekszel, hogy képes legyél szavakat és doktrínának szólni, és szellemi elméleteket prédikálni, akkor csak ellenállhatsz Istennek és elárulhatod Őt, mivel az Istennek való ellenállás az emberi természet része. A dolgok, amelyek nincsenek összhangban az igazsággal, garantáltan az ember akaratából fakadnak. Bármi fakad az ember akaratából, függetlenül attól, hogy az az ember szemében jó-e vagy rossz, megszakítja Isten munkáját. Egyesek azt gondolják, hogy bár néhány dologban nem cselekednek az igazságnak megfelelően, nem tesznek rosszat vagy nem állnak ellen Istennek. Helyes ez? Ha nem cselekszel az igazságnak megfelelően, akkor egyértelműen megszeged az igazságot és az igazság megszegése lényegében ellenállás Istennek; csak ez a súlyosság egy másik foka. Ha nem is vagy azok közé az emberek közé sorolható, akik ellenállnak Istennek, Isten nem fog elismerni téged, mert nem gyakorlod az igazságot, és csak olyan dolgokat teszel, amelyek nem kapcsolódnak az igazsághoz és csak a saját akaratod szerint cselekszel. Még ha azok, akik nem keresik az igazságot, nem is tesznek rosszat, le tudják vajon vetni romlott beállítottságaikat? Ha nem tudnak megszabadulni romlott beállítottságaiktól, akkor még mindig azok szerint a romlott beállítottságok szerint élnek. Ha nem is tesznek semmit azért, hogy ellenálljanak Istennek, semmiképp sem tudják alávetni magukat Istennek, és Isten nem ismeri el az ilyen embereket.