64. szemelvény

A legtöbben, akik néhány éve lettek hívővé, képesek néhány doktrínáról beszélni, mint például: „Hitünkben jó szándékkal kell rendelkeznünk”, vagy: „Meg kell tanulnunk Istent szeretni és alávetni magunkat Neki”, „Hűségesen kell teljesítenünk feladatainkat: Isten ellen nem lázadhatunk”, vagy „Ismerni kell önmagunkat”. Ezek a doktrínák mind helyesek, de a szavakban rejlő igazi jelentést nem értitek. Isten szavainak szellemi értelme vagy mélyebb jelentősége nem világos számotokra, hiszen csak felszínesen értitek őket – ezért nincs igazság a szívetekben. Túlságosan is felszínes minden tapasztalatotok és megértésetek. Világosan el tudtok magyarázni néhány doktrínát és világosan látni néhány egyszerű dolgot, de a cselekedeteitek nem felelnek meg az igazság alapelveinek: az igazságnak a közelében sem jártok. Mindhiába vagytok valamennyire tanultak és műveltek, az igazságot nem értitek. Ne gondoljátok, hogy a doktrínák vagy szavak megértése azt jelenti, hogy ismeritek az igazságot. Azok között, akik már hosszú ideje hisznek Istenben, van néhány jó képességű ember, aki viszonylag jól tájékozódik a szellemi kérdésekben, és valamennyire megtapasztalhatta az igazságot – mégsem állíthatja, hogy érti. Tíz mondatodból, ami az ismereteidet tükrözi, legfeljebb kettő fed igazi tudást. A többi doktrína. Ennek ellenére úgy érzed, hogy megértetted az igazságot. Napokig és szünet nélkül prédikálhatsz mindenfelé, és sose fogysz ki a mondanivalóból. Amikor befejezted, könyvbe akarod foglalni, egyfajta „hírességek önéletrajzába”, amelyet a közjó érdekében mindenkinek elküldesz, hogy egyék és igyák. Ez hihetetlenül arrogáns és esztelen, nem? Az emberek az igazságnak még csak a közelébe sem juthatnak: legfeljebb néhány leírt szót érthetnek meg. Okosak és jó a memóriájuk, gyakran beszélnek ezeknek a szempontoknak az olyan igazságairól, mint Isten munkája, a megtestesülés jelentősége és misztériuma, valamint Isten munkájának módjai és lépései, és ezért amikor valamilyen fokig felvértezték magukat, akkor úgy érzik, hogy ők maguk birtokolják az igazságot, és hogy el vannak telve vele. Mennyire esztelen ez tőlük: azt bizonyítja, hogy nem értik az igazságot. Manapság az emberek csak egy kevés doktrínát értenek meg. Nem ismerik magukat, értelmük pedig egyáltalán nincs. Azt gondolják, hogy pusztán azért, mert megértettek néhány doktrínát, máris birtokukban van az igazság, és hogy többé már nem közönséges emberek. Nagyra tartják magukat, és azt gondolják: „Már számtalanszor olvastam Isten szavait, sőt némelyiket az emlékezetembe véstem, és gyökeret vertek szívemben. Bármerre járok, egymás után számos gyülekezet előtt tudok prédikálni, el tudom magyarázni Isten szavai bármely fejezetének alapelveit.” Az igazságot valójában senki sem érti. Miért mondom ezt? Egyrészt mert nem tudjátok megoldani a problémákat, nem találjátok meg a gyökereiket, és nem láttok a lényegükre. Másrészt csak egy részét tudjátok felfogni az adott problémának vagy kérdésnek, a megértésetek homályos: nem tudjátok összekapcsolni az igazsággal. Ezzel együtt még mindig jól érzitek magatokat a bőrötökben, arrogánsak és önelégültek vagytok. Milyen ostobák és tudatlanok vagytok.

Hogyan magyaráznátok el a „hit Istenben” szavakat? Hogyan értelmezitek az igazságnak ezt a szempontját? Mi a helyes nézet, amit az embereknek az Istenbe vetett hitükben képviselniük kell? Milyen helytelen nézetek léteznek még mindig? Pontosan hogyan kellene az embereknek hinniük Istenben? Gondolkodtatok már ezeken a kérdéseken? Úgy tűnik, hogy mindannyian az igazság „óriásai” vagytok, hogy mindent megértetek, ezért felteszem nektek a létező legegyszerűbb kérdést: Mi az Istenbe vetett hit? Gondolkodtatok már ezen? Pontosan mire vonatkozik az Istenbe vetett hit? Pontosan mit akarsz nyerni azzal, hogy hiszel Benne, és milyen problémákat akarsz megoldani? Tisztában kell lenned ezekkel a dolgokkal. Ezzel is tisztában kell lenned: Az Istenbe vetett hit milyen megnyilvánulásainak kell jelen lenniük valakiben ahhoz, hogy őszintén higgyen Benne? Vagyis hogyan kell végezned a kötelességedet ahhoz, hogy az Istenbe vetett hited őszinte legyen? Milyen elemeket követel meg Isten a Benne hívő emberektől, hogy bizonyítsák, hogy olyan emberek, akiknek a hite őszinte? Tisztában vagytok ezekkel a kérdésekkel a gondolkodásotokban? Ami azt illeti, a mindennapi életetekben mindannyian az álhívők bizonyos viselkedési formáit mutatjátok. Meg tudjátok világosan fogalmazni, hogy milyen dolgokat tettetek, amelyeknek semmi közük az Istenbe vetett hitetekhez vagy az igazsághoz? Igazán megérted, hogy mit jelent Istenben hinni? Milyen ember az, akinek őszinte hite van és igazán hisz Istenben? Megértitek, hogy mit jelent egy teremtett lénynek Istenben hinni? Ez az embernek az Istenbe vetett hitről alkotott nézeteit érinti. Egyesek azt mondják: „Istenben hinni annyi, mint a helyes úton járni és jót cselekedni: ez nagy dolog az életben. A Belé vetett hit gyakorlati megnyilvánulása, hogy bizonyos kötelességeket végzünk Istenért.” Vannak olyanok is, akik azt mondják: „Az Istenben való hit a megmentésünkről szól; a szándékainak való megfelelésről.” Mondhatjátok mindezeket a dolgokat, de vajon igazán megértitek őket? Valójában nem. Az Istenbe vetett igaz hit nem arról szól, hogy kizárólag azért hiszünk Benne, hogy megmentsen bennünket, és még kevésbé arról, hogy kizárólag azért hiszünk benne, hogy jó emberek legyünk. Nem is csak arról szól, hogy azért hiszünk Benne, hogy emberi hasonlatosságot nyerjünk. Az emberek Istenbe vetett hitét valójában nem szabad úgy tekinteni, mint puszta hitet abban, hogy van Isten, hogy Ő az igazság, az út, az élet – és ennyi az egész. Nem is csak arról van szó, hogy elismerjük Istent, és hisszük, hogy Ő minden dolgok Legfőbb Ura, hogy mindenható, hogy Ő teremtette a világot és minden dolgot, hogy egyedülálló és hogy mindenek felett áll. Nem annyiból áll az egész, hogy elhiszed ezt a tényt. Isten szándéka, hogy egész lényed és szíved Neki legyen átadva, és hogy alávesd magadat Neki. Vagyis követned kell Istent, engedned, hogy használjon, és örülni, ha még szolgálatot is tehetsz Neki – bármit is teszel Érte, azt kell tenned. Nem arról van szó, hogy csak az Isten által eleve elrendelt és kiválasztott emberek higgyenek Benne. Valójában az egész emberiségnek imádnia kell Istent, figyelnie kell Rá és alávetnie magát Neki, mert az emberiséget Isten teremtette. Ha tudod, hogy az Istenben való hit célja az üdvösség és az örök élet elérése, de a legkevésbé sem fogadod el az igazságot, és nem jársz az igazságra való törekvés útján, akkor becsapod magad, nem igaz? Ha csak a doktrínát érted, de nem törekszel az igazságra, el tudod-e nyerni az igazságot? Az Istenben való hit legnagyobb része az igazságra való törekvés. Minden igazsággal kapcsolatban az embereknek keresniük, mérlegelniük és vizsgálniuk kell, hogy mi a belső jelentése, valamint hogy hogyan gyakorolják az igazság adott aspektusát és hogyan lépjenek bele. A hívőknek meg kell érteniük és birtokolniuk kell ezeket a dolgokat. Amikor az igazság különböző szempontjairól van szó, amelyeket az Istenben való hitben birtokolni kell, jelenleg csak a szavakat és a doktrínákat, valamint a külső gyakorlatokat értitek: nem értitek az igazság lényegét, mivel nem tapasztaltátok meg. Például: sok igazság van a kötelességtevés és az Isten iránti szeretet területén, és ha az emberek meg akarják ismerni önmagukat, akkor sok igazságot is meg kell érteniük. A megtestesülés jelentőségében és misztériumában is sok igazság van, amit meg kell érteni. Hogyan kell az embereknek viselkedniük; hogyan kell Istent imádniuk; hogyan kell alávetniük magukat Istennek; mit kell tenniük, hogy megfeleljenek Isten szándékainak; hogyan kell Istent szolgálniuk – mindezek a részletek sok igazságot tartalmaznak. Ami mindezeket az igazságokat illeti a különböző területeken, hogyan kezelitek őket, és hogyan tapasztaljátok meg őket? Az igazság melyik szempontját tartjátok mindenekelőtt a legfontosabbnak? Sok igazság van, amelyet az embereknek meg kell érteniük és amelyekbe be kell lépniük, miután megalapozták az igaz utat. Ott van az igazság, hogy becsületes embernek kell lenni, és különösen ott vannak azok az igazságok, amelyek a kötelesség végzéséhez kapcsolódnak. Ezek mind megkövetelik, hogy az emberek megtapasztalják és gyakorolják őket. Ha mindig ezeket a szavakat és doktrínákat mondod anélkül, hogy odafigyelnél arra, hogyan kell gyakorolni és megtapasztalni annak érdekében, hogy belépj az igazságvalóságba, akkor mindig ezekben a szavakban fogsz élni, és semmilyen valódi változás nem fog történni benned.

65. szemelvény

Egyes vezetők és dolgozók nem látják a gyülekezetben meglévő gyakorlati problémákat. Az összejöveteleken úgy érzik, hogy nincs semmi érdemleges mondanivalójuk, ezért mindössze arra kényszerítik magukat, hogy néhány szót és doktrínát mondjanak. Tökéletesen tudják, hogy amit mondanak, az csupán doktrína, mégis elmondják. A végén még ők is úgy érzik, hogy a szavaik unalmasak, és a testvéreik sem találják őket építőnek. Ha nem vagy tisztában ezzel a problémával, hanem makacsul ismételgeted ezeket a dolgokat, akkor a Szentlélek nem működik, és az embereknek nincs hasznára. Ha nem tapasztaltad meg az igazságot, mégis beszélni akarsz róla, akkor bármit is mondasz, nem fogsz tudni eljutni az igazságig: bármit mondasz a továbbiakban, azok csak szavak és doktrínák lesznek. Gondolhatod, hogy valamennyire megvilágosodtak, de ezek csak doktrínák: nem az igazságvalóság. Bármennyire keményen is próbálkozol, bárki, aki hallgatja, nem lesz képes bármi valóságosat felfogni belőlük. Miközben hallgatnak, lehet, hogy úgy érzik, hogy amit mondasz, az egészen helyes, de utána teljesen elfelejtik. Ha nem beszélsz a tényleges állapotaidról, akkor nem leszel képes megérinteni az emberek szívét, és az emberek nem fognak emlékezni rá, miután hallották. Nincs semmi építő ereje annak, amit nyújtasz. Amikor ilyen helyzetbe kerülsz, akkor tisztában kell lenned azzal, hogy amit mondasz, az nem gyakorlatias; senkinek sem lesz jó, ha továbbra is így beszélsz, és még kínosabb lesz, ha valaki olyan kérdést tesz fel, amire nem tudsz válaszolni. Azonnal abba kell hagynod, és hagynod kell, hogy a többiek beszélgessenek – ez lenne a bölcs döntés. Ha egy összejövetelen vagy, és tudsz valamit egy bizonyos témáról, akkor elő tudsz adni néhány kapcsolódó gyakorlatias dolgot. Lehet, hogy kicsit felszínes, de mindenki meg fogja érteni. Ha mindig mélyebben akarsz beszélni, hogy lenyűgözd az embereket, és úgy tűnik, soha nem értik a lényeget, akkor egyszerűen hagyd abba. Minden, amit onnantól kezdve mondasz, üres doktrína lesz: valaki másnak kell átadnod a szót, mielőtt folytatnád a közlést. Ha úgy érzed, hogy amit értesz, az doktrína, és a kimondása nem lesz építő jellegű, a Szentlélek nem fog működni, amikor ilyen esetben beszélsz. Ha erővel veszed rá magad, hogy beszélj, abszurditásokra és eltérésekre juthatsz, és tévútra vezetheted az embereket. A legtöbb ember olyan gyenge alapokkal és gyenge képességekkel rendelkezik, hogy nem képes rövid idő alatt mélyebb dolgokat befogadni, vagy könnyen megjegyezni őket. Az eltorzult, szabályokat meghatározó és doktrinális dolgokat viszont eléggé gyorsan megértik. Ez elvetemültség tőlük, nem igaz? Ezért ragaszkodnod kell az elvekhez, amikor az igazságról beszélgetsz, és arról beszélsz, amit értesz. Az emberek szívében hiúság lakozik, és néha, amikor a hiúságuk átveszi a gyeplőt, ragaszkodnak ahhoz, hogy beszéljenek, még akkor is, ha tudják, hogy amit mondanak, az doktrína. Azt gondolják: „A testvéreim talán nem tudják megkülönböztetni. Mindezt figyelmen kívül hagyom a jó hírnevem érdekében. Ebben a pillanatban a látszat fenntartása számít.” Ez nem egy kísérlet arra, hogy becsapják az embereket? Ez hűtlenség Istennel szemben! Ha valakinek van egy kis esze, akkor lelkiismeret-furdalása lesz, és érzi, hogy abba kell hagynia a beszédet. Úgy érzi, hogy témát kellene váltania, és olyasvalamiről kell beszélgetnie, amivel kapcsolatban van tapasztalata, vagy talán az igazság megértéséről és ismeretéről. Bármennyit is ért valaki, ennyit kell mondania. Bármennyit is beszél valaki, a megfogalmazható gyakorlati dolgok száma véges. Tapasztalat nélkül a képzelődéseid és a gondolkodásod csak elmélet, csak emberi elképzelésekhez kapcsolódó dolgok. Az igazságot jelentő szavak megértéséhez valódi tapasztalatra van szükség. Tapasztalat nélkül senki sem tudja teljesen megérteni az igazság lényegét, és még kevésbé tudja teljesen elmagyarázni az igazság megtapasztalásának állapotát. Ahhoz, hogy valami gyakorlatiasat tudj mondani, rendelkezned kell az igazsággal kapcsolatos tapasztalatokkal. Tapasztalat nélkül ez nem történik meg. És még ha rendelkezel is tapasztalattal, akkor is csak korlátozott módon. Vannak bizonyos korlátozott állapotok, amelyekről beszélhetsz, de ezeken túl nincs mit nyújtanod. A közlésnek egy összejövetelen mindig egy vagy két téma körül kell forognia. Elég sokat nyertél, ha ezeket sikerül tisztáznod a közléseid során. Ne sétálj bele abba a csapdába, hogy több dolgot vagy nagyobb dolgokat akarsz mondani – így senki nem tud semmit sem átadni, és senkinek sem lesz hasznára. Az összejövetelek lényege, hogy felváltva beszélünk, és amíg a tartalom gyakorlatias, az embereknek előnyére válik. Ne gondold, hogy egyetlen ember egyedül képes az egész igazságot világosan közölni: ez lehetetlen. Néha úgy gondolhatod, hogy nagyon gyakorlatiasan kommunikálsz, de a testvéreid mégsem értik igazán. Ez azért van, mert a te állapotod a te állapotod, a testvéreid állapota pedig nem feltétlenül pontosan ugyanaz, mint a tiéd. Ráadásul lehet, hogy neked van némi tapasztalatod ezzel a témával kapcsolatban, de a testvéreidnek talán nincs, és ezért úgy érzik, hogy amiről beszélsz, az nem vonatkozik rájuk. Mit kell tenned, ha ilyen helyzettel találkozol? Fel kell tenned nekik néhány kérdést, hogy tájékozódj az állapotaikról. Kérdezd meg őket, hogy mit fognak tenni, amikor ez a téma szóba kerül, és hogyan kell az igazsággal összhangban gyakorolniuk. Azáltal, hogy egy ideig ilyen módon beszélgetsz, megnyílik egy előre vezető út. Ily módon rá tudod vezetni az embereket a megfelelő témára, és ha folytatod a közléseket, eredményeket fogsz elérni.

66. szemelvény

Egyeseknek egyáltalán nincs ítélőképességük. Bárkit követnek, aki vezet. Jó viselkedést tanulnak, amikor jó emberek vezetnek, rossz viselkedést tanulnak, amikor rossz emberek vezetnek. Attól tanulnak, akit éppen követnek. Amikor nem hívőket követnek, démonokat utánoznak. Amikor azokat követik, akik hisznek Istenben, azt tanulják meg, hogyan tudják az emberi mivolt látszatát kelteni. Nem fordítanak figyelmet az igazság megértésére és az igazság gyakorlására, csak másokat követnek, és vakon utánozzák őket. Arra hallgatnak, akire akarnak. Vajon az ilyen ember megértheti az igazságot? Egyáltalán nem. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, sosem fognak igazán megváltozni. Az ismeret és a doktrína, az emberi viselkedés és a beszédmód – ezek a külső dolgok emberektől eltanulhatók. Azonban az igazsághoz és az élethez csak Isten szavaiból és munkájából lehet hozzájutni, és soha nem a híres és rendkívüli emberektől. Hogyan kellene a hívőknek enniük és inniuk Isten szavait? Ez közvetlenül kapcsolódik ahhoz a döntő kérdéshez, hogy valaki meg tudja-e érteni és el tudja-e nyerni az igazságot, vagy sem. Léteznie kell egy helyes útnak Isten szavainak evéséhez és ivásához. A hívőknek a gyülekezeti életükben, valamint kötelességük teljesítése közben enniük és inniuk kell azokat a szavait Istennek, amelyek a valós élet problémáit célozzák meg, és meg kell oldaniuk azokat a problémákat. Ez az egyedüli módja az igazság megértésének. Azonban, ha értik az igazságot, de nem gyakorolják, képtelenek lesznek bemenni az igazságvalóságba. Néhány embernek jók a képességei, de nem szeretik az igazságot; habár képesek az igazság egy kis részét megérteni, mégsem gyakorolják azt. Vajon az ilyen emberek bemehetnek az igazságvalóságba? Az igazságot nem olyan egyszerű megérteni, mint a doktrínákat. Ahhoz, hogy megértsd az igazságot, először tudnod kell, hogyan kell enni és inni Isten szavait. Vegyük például az Isten iránti szeretet igazságáról szóló szakasz evését és ivását. Isten szavai ezt mondják: „Amit »szeretetnek« neveznek, olyan vonzalomra utal, amely tiszta és romlatlan, amikor a szívedet arra használod, hogy szeress, hogy érezz, és hogy figyelmes légy. A szeretetben nincsenek feltételek, nincsenek akadályok és nincs távolság. A szeretetben nincs gyanakvás, nincs csalás és nincs ravaszság. A szeretetben nincs üzlet, és nincs semmi tisztátalan” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak). Isten így határozza meg a szeretetet, és ez az igazság. De kit kellene szeretned? A férjedet kellene szeretned? A feleségedet? A testvéreidet a gyülekezetben? Nem. Amikor Isten a szeretetről beszél, nem az embertársad iránti szeretetre utal, hanem az ember Isten iránti szeretetére. Ha valaki igazán megismerte Istent, igazán látja, hogy az Ő természete igaz és szent, valamint látja, hogy Isten szeretete az ember iránt a legigazabb és legőszintébb, akkor annak az embernek a szeretete Isten iránt szintén igaz. Hogyan gyakorold az Isten iránti szeretetet? Először is, fel kell ajánlanod a szívedet Istennek, ezután képes a szíved szeretni Istent. Ha valakinek a szíve igazán látja, mennyire mérhetetlenül szeretetreméltó Isten, akkor nem fog gyanakodni Rá, nem lesz távolság közte és Isten között, Istent szerető szíve pedig tiszta és romlatlan lesz. A „romlatlan” azt jelenti, hogy nincsenek mértéktelen vágyaink, és nem támasztunk mértéktelen követeléseket Istennel szemben, nem szabunk feltételeket Neki, és nem keresünk kifogásokat. Azt jelenti, Ő az első a szívedben, azt jelenti, hogy kizárólag az Ő szavai töltik be a szívedet. Ez egy olyan szeretet, amely tiszta és romlatlan. Ez a „szeretet” azt jelenti, hogy Isten egy bizonyos helyet tölt be a szívedben, hogy mindig Rá gondolsz és hiányolod Őt, és minden egyes pillanatban eszedbe jut. Szeretni azt jelenti, hogy a szívedet arra használod, hogy szeress. Az, hogy „a szívedet arra használod, hogy szeress”, abból áll, hogy figyelmes, törődő és vágyakozó vagy. Ahhoz, hogy sikerüljön a szíveddel szeretni Istent, először is arra kell törekedned, hogy megismerd Istent, megismerd az Ő természetét, és megismerd az Ő szeretetreméltóságát. Ha egyáltalán nem ismered Istent, nem leszel képes szeretni Őt, még akkor sem, ha akarod. Jelenleg mindannyian hajlandóak vagytok törekedni az igazságra és keresni az igazság elnyerését. Habár nincs valódi ismereted Istenről, használnod kell a szívedet, hogy vágyódj Utána, hogy közeledj Hozzá, alávesd magad Neki, figyelmes legyél Vele, megoszd a gondolataidat Vele, és kiöntsd Neki szíved nehézségeit. Ha nem érted az igazságot, keresd Istent, nézz Istenre és támaszkodj Rá, amikor valamivel nem tudsz egyedül megbirkózni. Amikor így imádkozol Istenhez, a Szentlélek meg fog világosítani és vezetni fog téged. Ne akadj fenn ezen gondolkozva: „Mit kell tennem Istenért? Milyen nagy dolgokat kell tennem?” Ezek csak üres szavak, és egyáltalán nem gyakorlatiasak. Ez csak akkor gyakorlatias, ha teljes szívből szereted Istent, és eleget teszel Neki a kis dolgokban és kötelességekben, amelyeknek végrehajtására képes vagy. Habár nem mondod ki hangosan, hogy hogyan és milyen mértékben kell szeretned Istent, Isten a szívedben van, és a szíved hajlandó eleget tenni Neki. Bármilyen nehézségeid is vannak, amennyiben a szíved hajlandó eleget tenni Istennek, valamint képes vagy megtenni néhány dolgot, hogy eleget tegyél Neki, és ki tudsz állni néhány nehézséget azért, hogy eleget tegyél Neki, akkor igazán szereted Őt. Ha értesz valamennyit az igazságból, és elvszerűen kezelsz minden ügyet, akkor képes leszel érezni Isten szeretetét, érezni, hogy minden, amit Isten mond, az igazság, a valóság, és mindig segít az embereknek; képes leszel érezni, hogy az emberek nem távolodhatnak el Isten szavaitól és szívük nem lehet Isten nélküli, érezni, hogy Isten nélkül nincs élet, és érezni, hogy ha valóban elhagynád Istent, egyszerűen nem tudnál élni, ami szörnyű lenne. Amikor mindezt érzed, akkor van benned szeretet, akkor van Isten a szívedben. „A szívedet arra használod, hogy szeress, hogy érezz, és hogy figyelmes légy.” Ez sok mindent magában foglal. Ez az igaz szeretet, amelyet Isten megkövetel az embertől; más szóval, szeretned kell Őt, figyelned kell Rá a szíveddel, és mindig szem előtt kell tartanod Őt. Ez nem azt jelenti, hogy csak hangoztatod a szavakat, sem azt, hogy szándékosan állítasz valamit mások előtt, elsősorban inkább azt jelenti, hogy szívvel teszel dolgokat és engeded, hogy a szíved kormányozza az életedet és minden tettedet, indíték, elhajlás vagy gyanakvás nélkül a szívedben; egy ilyen szív sokkal tisztább. Ha meg tudod érteni az igazságot, könnyű alávetni magad Istennek. Mit gondol az olyan ember, aki folyton gyanakszik Istenre: „Helyes-e, hogy Isten ezt teszi? Miért mondja ezt Isten? Ha nincs semmi magyarázat arra, hogy Isten ezt mondja, akkor nem fogom alávetni magam. Ha nem igazságos, hogy Isten ezt teszi, nem fogom alávetni magam. Egyelőre nem foglalkozom vele.” Az, hogy ne táplálj gyanakvást, azt jelenti, hogy felismered, hogy minden, amit Isten mond és tesz, az helyes, és Istennél nincs helyes vagy helytelen, az embernek pedig alá kell vetnie magát Istennek, figyelmesnek kell lennie Istennel szemben, eleget kell tennie Istennek, és osztoznia kell az Ő gondolataiban és gondjaiban. Függetlenül attól, hogy értelmesnek tűnik-e számodra mindaz, amit Isten tesz, vagy sem, illetve összeegyeztethető-e az emberek elképzeléseivel és képzelgéseivel, valamint függetlenül attól, hogy megfelel-e az ember doktrínáinak, mindig alá kell vetned magad, és Istent félő és Istennek alávetett szívvel kell megközelítened ezeket a dolgokat. Az ilyen gyakorlás összhangban van az igazsággal. Ez a szeretet megnyilvánulása és gyakorlása. Ezért, ha meg akarod érteni az igazságot, elengedhetetlen, hogy tudd, hogyan kell enni és inni Isten szavait. Ha túl keveset olvasod Isten szavait, nem olvasod őket buzgón, és nem elmélkedsz róluk a szívedben, akkor nem leszel képes megérteni az igazságot. Mindössze egy kis doktrínát leszel képes megérteni, és így nagyon nehéz lesz megértened Isten szándékait és Isten céljait az Ő szavaiból. Ha nem érted azokat a célokat és eredményeket, amelyeket Isten szavai szándékoznak elérni, ha nem érted, mit szeretnének az Ő szavai elérni és tökéletesíteni az emberben, akkor ez azt bizonyítja, hogy még nem érted az igazságot. Miért mondja Isten azt, amit mond? Miért beszél abban a hangnemben? Miért olyan komoly és őszinte minden szóban, amit szól? Miért használ bizonyos szavakat? Tudod-e? Ha nem tudod biztosan megmondani, az azt jelenti, hogy nem érted Isten szándékait, sem az Ő céljait. Ha nem érted az összefüggéseket a szavai mögött, akkor hogyan tudod megérteni vagy gyakorolni az igazságot? Az igazság megnyeréséhez először is meg kell értened, mit ért Isten minden egyes kiejtett szava alatt, miután pedig felfogtad ezeket a szavakat, ültesd őket gyakorlatba, hogy eljuss oda, hogy bensődben megéld Isten szavait, és azok valósággá váljanak számodra. Ha így teszel, be fogsz menni az igazságvalóságba. Csak akkor tudod felfogni az igazságot, ha alaposan megérted Isten szavait. Csupán néhány szó és doktrína megértése után azt gondolod, hogy érted az igazságot és rendelkezel a valósággal. Ez önámítás. Még azt sem érted, hogy miért követeli meg Isten az emberektől az igazság gyakorlását. Ez azt bizonyítja, hogy nem érted Isten szándékait, és még mindig nem érted az igazságot. Valójában Isten azért támasztja ezeket a követelményeket az emberekkel szemben, hogy megtisztítsa és megmentse őket, hogy az emberek levethessék a romlott beállítottságukat, és olyan emberekké váljanak, akik alávetik magukat Istennek és ismerik Őt. Ezt a célt akarja Isten elérni azzal, hogy megköveteli az emberektől az igazság gyakorlását.

Isten azoknak az embereknek fejezi ki az igazságot, akik szeretik az igazságot, szomjaznak az igazságra és keresik az igazságot. Ami azokat illeti, akik szavakkal és doktrínákkal foglalatoskodnak, és szeretnek hosszú, fellengzős beszédeket tartani, sosem fogják elnyerni az igazságot, ők becsapják magukat. A nézőpontjuk az igazságról és Isten szavairól téves, kicsavarják a nyakukat, hogy elolvassák, ami egyenesen van – a nézőpontjuk teljesen téves. Egyesek szívesebben tanulmányozzák Isten szavait. Folyton azt tanulmányozzák, miként beszél Isten szava a rendeltetési helyről vagy arról, hogy hogyan legyenek áldottak. Leginkább az ilyen szavak érdeklik őket. Ha Isten szavai nem igazodnak az elképzeléseikhez és nem tesznek eleget az áldások iránti vágyuknak, negativvá válnak, nem törekednek többé az igazságra és nem akarják önmagukat Istennek áldozni. Ez azt mutatja, hogy nem érdekli őket az igazság. Ennek eredményeképp nem veszik komolyan az igazságot, csak az olyan igazságot képesek elfogadni, amely megegyezik az elképzeléseikkel és képzelgéseikkel. Habár az ilyen emberek lelkesek Istenbe vetett hitükben, és minden lehetséges módon megpróbálnak valami jót cselekedni, és jó színben tüntetni fel magukat, ezt csak azért teszik, hogy a jövőben jó rendeltetési helyre kerüljenek. Annak ellenére, hogy ők is részt vesznek a gyülekezeti életben, eszik és isszák Isten szavait, nem fogják gyakorolni az igazságot, sem megnyerni azt. Vannak, akik csak úgy tesznek, mintha ennék és innák Isten szavait; azt gondolják, hogy megnyerték az igazságot egyszerűen az által, hogy megértettek egy-két szót és doktrínát. Micsoda bolondok! Isten szava az igazság. Azonban, nem szükségszerűen fogod megérteni és megnyerni az igazságot, miután olvastad Isten szavait. Ha nem sikerül megnyerned az igazságot, miután etted és ittad Isten szavait, akkor csak szavakat és doktrínákat fogsz elsajátítani. Ha nem tudod, hogyan gyakorold az igazságot vagy hogyan cselekedj az alapelvek szerint, akkor az igazságvalóság nélkül maradsz. Lehet, hogy gyakran olvasod Isten szavait, de azután nem sikerül megértened Isten szándékait, és csak néhány szót és doktrínát sajátítasz el. Hogyan kell enni és inni Isten szavait, hogy megértsük az igazságot? Először is, fel kell ismerned, hogy Isten szava nem annyira egyértelmű, Isten szava kimondottan mélyreható. Isten szavaiból egyetlen mondat megtapasztalásához is egy egész életre van szükség. Több éves tapasztalat nélkül hogyan lenne lehetséges, hogy megértsd Isten szavát? Ha Isten szavait olvasva nem érted Isten szándékait, vagy nem érted az Ő szavainak céljait, az eredetüket, a hatást, amelyet hivatottak elérni, sem azt, hogy mit szeretnének elvégezni, akkor vajon ez azt jelenti, hogy érted az igazságot? Lehet, hogy sokszor olvastad Isten szavait és talán sok részt fejből idézel, de nem tudod gyakorolni az igazságot és egyáltalán nem változtál, a kapcsolatod Istennel pedig éppoly távoli és elhidegült, mint mindig is volt. Amikor olyasmivel találkozol, ami ellentmondásban van az elképzeléseiddel, kételkedő maradsz Vele szemben, és nem érted Őt, hanem vitázol Vele, valamint elképzeléseket és félreértéseket táplálsz Róla, ellenállsz Neki, sőt még káromlod is Őt. Miféle beállítottság ez? Ez nem más, mint az arrogancia beállítottsága, amikor az ember idegenkedik az igazságtól. Hogyan tudják az olyan emberek, akik annyira arrogánsak és idegenkednek az igazságtól, elfogadni vagy gyakorolni azt? Az ilyen emberek soha nem lesznek képesek elnyerni az igazságot vagy Istent. Habár mindenkinek van egy példánya az „Az Ige testet ölt”-ből, minden nap olvassák Isten szavait és jegyzetelnek, amikor hallgatják a közlést az igazságról, ez mindenkire más hatást gyakorol. Egyesek arra összpontosítanak, hogy ismerettel és doktrínákkal szerelkezzenek fel, mások mindig azt keresik és azzal törődnek, hogy milyen jó magatartást kellene az embereknek tanúsítaniuk; néhányan szívesen olvasnak mélyreható szavakat, amelyek titkokat közölnek, vannak, akiket jobban érdekelnek a jövő rendeltetési helyével kapcsolatos szavak, néhányan a Királyság Korának adminisztratív rendeleteit szeretik tanulmányozni, és tanulmányozzák Isten természetét; néhányan szeretik olvasni azokat a szavakat, amelyekkel Isten vigasztalást és bátorítást nyújt az embereknek, egyesek szívesen olvasnak próféciákat, valamint Isten szavait az ígéretről és az áldásokról, néhányan szeretik azokat a szavakat olvasni, amelyeket a Szentlélek minden gyülekezethez szól, és készek arra, hogy az „Ő fiai” legyenek. Elnyerhetik-e az igazságot, ha így olvassák Isten szavait? Vajon ők olyan emberek, akik az igazságra törekednek? Üdvözülhetnek-e azáltal, hogy így hisznek Istenbe? Világosan kell látnotok ezeket a dolgokat. Jelenleg van néhány új hívő, aki ezt mondja: „Isten vigasztaló szavai az emberhez csodálatosak; Ő azt mondja: »Én fiam, Én fiam«. Az égvilágon kicsoda vigasztalna így?” Azt hiszik, hogy ők Isten fiai, és nem értik, kikhez intézte Isten e szavakat. Vannak olyanok, akik még mindig nem értik, még azután sem, hogy pár éve hisznek Istenben, szégyentelenül ilyen dolgokat mondanak, és nem jönnek zavarba, sőt nem is szégyenkeznek emiatt. Megértik-e ők az igazságot? Nem értik Isten szándékait, mégis maguknak merik tulajdonítani az Ő „fia” pozíciót! Mit értenek meg, amikor olvassák Isten szavait? Teljesen félremagyarázták azokat! Amikor olyan emberek olvassák Isten szavait, akik nem szeretik az igazságot, nem fogják megérteni azokat. Amikor az igazságról beszélsz velük, nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy elfogadják. Ezzel szemben azok, akik szeretik az igazságot, meghatódnak, miután olvasták Isten szavait. Hatalmat és erőt éreznek Isten szavaiban. Képesek megvizsgálni az igaz utat és elfogadni az igazságot. Az ilyen embereknek van reményük arra, hogy visszatérjenek Istenhez és megnyerjék az igazságot. Azok az emberek, akik szeretik Isten szavait tanulmányozni, mindig azzal törődnek, hogyan vált formát Isten, mikor hagyja el ezt a világot, valamint Isten napjával foglalkoznak. Nem törődnek a saját életükkel. Az emberek olyan ügyekkel foglalják le magukat, amelyek Isten saját dolgai. Ha folyton ilyeneket kérdezel, akkor beleavatkozol Isten adminisztratív rendeleteibe és az Ő irányítási terveibe. Ez értelmetlen, és sérti Isten természetét. Ha kifejezetten a kérdezésért és a tudásért lelkesedsz, és nem tudsz uralkodni magadon, akkor imádkozz Istenhez és mondd: „Istenem, ezek olyan ügyek, amelyek az irányítási tervedre vonatkoznak, és ezek a Te dolgaid. Nem fogok kutakodni azokban a kérdésekben, amelyek elérhetetlenek számomra, vagy amelyeket nem kell tudnom. Kérlek, őrizz meg engem attól, hogy értelmetlen dolgokat tegyek.” Hogyan értheti meg az ember Isten dolgait? Ha Isten nem említett vagy nyilatkoztatott ki bizonyos dolgokat, amelyek az Ő munkáival és irányítási tervével kapcsolatosak, az azt bizonyítja, hogy Ő nem akarja felfedni azokat az embereknek. Minden benne van az Ő szavaiban, amikről Isten azt akarja, hogy tudják az emberek, és minden igazság, amelyet meg kell értened, benne van az Ő szavaiban. Olyan sok igazság van, amelyet meg kellene értened. Csak meg kell nézned Isten szavaiban; ha valami nem található ott, akkor ne erőltesd a választ. Ha Isten nem mondta el neked, akkor felesleges tovább kérdezgetni és kutatgatni. Ő mindent elmondott neked, amit tudnod kell, és nem fogja elmondani vagy felfedni neked azokat, amiket nem kell tudnod. Jelenleg a legtöbb hívő még nem lépett rá a helyes ösvényre, nem tudják, hogyan elmélkedjenek Isten szavain, amikor olvassák azokat, még kevésbé tudják gyakorolni, illetve megtapasztalni azokat. Még olyanok is vannak, akik nem végzik a kötelességüket, vagy nem foglalkoznak a megfelelő feladatokkal. Az ilyen hívőknek még nehezebb megérteniük az igazságot. Az igazság megértéséhez hosszútávú tapasztalatra van szükség. Ha nem olvasod lelkiismeretesen Isten szavait, illetve nem gyakorlod és tapasztalod meg az Ő szavait, akkor hogyan fogod megérteni az igazságot és hogyan fogsz bemenni a valóságba? Hogyan fogsz rálépni a hit helyes ösvényére, ha nem veted alá magad Isten munkájának? Ha pedig nem lépsz rá a hit helyes ösvényére, akkor hogyan fogsz üdvözülni? Az igaz hívőknek tisztában kell lenniük ezekkel a dolgokkal.

67. szemelvény

Mi az az igazságvalóság? Mire utal? Az igazság gyakorlására utal. Amikor az emberek megértik az igazságot, és képesek a gyakorlatba átültetni, akkor az igazság a valóságukká válik, az életükké válik. Az emberek akkor rendelkeznek az igazságvalósággal, amikor az igazság szerint élnek. Az emberek nem rendelkeznek az igazságvalósággal, ha csak szavakat és doktrínákat beszélnek, és nem tudják az igazságot gyakorlatba ültetni. Amikor szavakat és doktrínákat beszélnek, akkor úgy tűnhet, hogy megértik az igazságot, de egyáltalán nem tudják gyakorolni. Ez azt bizonyítja, hogy nem rendelkeznek az igazságvalósággal. Hogyan kellene tehát az embereknek belépniük az igazságvalóságba? Alkalmazniuk kell Isten szavait a valós életükben, és Isten szavainak megtapasztalása és gyakorlása révén ismeretre tenni szert az igazságról – nem valami érzékelhető dologról, hanem tényleges tapasztalatról és valódi tudásról –, és képesnek lenni alapelvek szerint cselekedni. Ez azt jelenti, hogy beléptek az igazságvalóságba. Mely igazságokat tapasztaltátok meg tehát, és szereztetek róluk valódi ismereteket? Volt-e olyan érzésetek, hogy az igazság az életetekké vált? Amikor Isten szavainak egy-egy szakaszát veszitek, függetlenül attól, hogy az igazság melyik szempontjával foglalkoznak, összehasonlíthatjátok magatokat velük, és tökéletesen egybeesnek az állapotaitokkal. Rendkívül meghatódtok, mintha Isten szavai megérintették volna szíveitek legbelsőbb mélységeit. Úgy érzitek, hogy a szavai teljesen helyesek, és teljesen elfogadjátok őket – nemcsak a saját állapotaitokról szereztek ismereteket, hanem azt is tudjátok, hogyan gyakoroljatok az Ő szándékaival összhangban. Azáltal, hogy Isten szavait ilyen módon isszátok és eszitek, előnyökre tesztek szert. Megvilágosodtok és meg lesztek világítva, ellátást nyertek, és az állapotaitok megfordulnak. Úgy gondoljátok, hogy Isten szavai nagyszerűek, és nagyon boldogok és elégedettek vagytok. Úgy érzitek, hogy ismereteket szereztetek Isten szavairól, hogy megértettétek, mit jelent Isten szavainak ez a szakasza, és hogy tudjátok, hogyan tapasztaljátok meg és ültessétek ezeket a gyakorlatba. Gyakran éreztek így? (Igen.) És mihelyt egyszer már átéreztétek ezt, úgy éreztétek, hogy elnyertétek az igazságot Isten szavainak ebből a szakaszából? (Nem.) Mivel nem, ez azt jelenti, hogy ez az érzés csak egy érzékelési reakció volt, a szív átmeneti lelkesedése. Némi jutalom és némi belépés elnyerése nem jelenti az igazság megértését és az igazságvalóságba való belépést. Csak kezdeti tapasztalat, csak az igazság szó szerinti jelentésének megértése. Az igazság megértésétől az igazságvalóságba való belépésig eljutni bonyolult folyamat, amely jelentős időt vesz igénybe. A szavak és doktrínák megértésétől az igazság valódi megértéséig való eljutáshoz többre van szükség, mint egy, két vagy akár csak egy maréknyi tapasztalatra, hogy eredményeket érjünk el. Egyetlen tapasztalatból is nyerhettek egy kis jutalmat, de sok tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy learassátok a valódi jutalmat, és elérjétek az igazság megértésének eredményét. Olyan ez, mint egy problémán való elmélkedés: az egyszeri elmélkedés egy kis fényt hoz, de a sokszori elmélkedés nagyobb jutalmat hoz, és lehetővé teszi, hogy tisztán lássátok a dolgot. Ha néhány évig elmélkedtek a problémán, akkor teljesen meg fogjátok érteni. Ha tehát meg akarjátok ismerni Isten szavait, és meg akarjátok érteni az igazságot, ez nem olyan egyszerű, mint csupán jó néhány tapasztalatot szerezni. Vajon ti magatok átéltetek ilyen tapasztalatokat? Néhányszor valószínűleg mindenki. Amikor az emberek épp csak elkezdik megtapasztalni Isten szavait, akkor felcsillan a fény, de a tudásuk még felszínes. Hasonló ez a doktrína megértéséhez, csakhogy a tudásukat egy kicsit gyakorlatiasabbnak érzik, és nem lehet egy-két mondatban világosan elmagyarázni. Emiatt a közösség miatt mások úgy érzik, hogy a tudásuk egy kicsit gyakorlatiasabb, mint a szavak és a doktrínák. Ha a tapasztalataik elmélyülnek, és néhány részletről is tudnak beszélni, akkor a tudásuk még gyakorlatiasabbnak fog érződni. Ha az embereknek ezután még egy ideig folytatódnak a tapasztalataik, és igaz tudással képesek beszélni Isten szavairól, akkor a tudásuk az érzékelésből a racionálisba emelkedik. Ez az igazság valódi megértése. Amikor az emberek tovább folytatják Isten szavainak megtapasztalását és a gyakorlatba ültetik őket, akkor képesek lesznek felfogni az igazság alapelveit, és tudni fogják, hogyan gyakorolják az igazságot. Ezt jelenti belépni az igazságvalóságba. Ekkor, amikor tapasztalati tanúságtételt tesznek, a hallgatóik érezni fogják, hogy ez gyakorlatias, és túláradóan dicsérni fogják. Amikor valaki eléri ezt a szintet, akkor Isten szavai az életvalóságává válnak, és csak az ilyen emberről lehet azt mondani, hogy elnyerte az igazságot. Ez Isten szavai megtapasztalásának és az igazság elnyerésének egyszerűsített folyamata, amit nem lehet elérni legalább több éves, vagy akár több mint 10 éves erőfeszítés nélkül. Amikor valaki elkezdi megtapasztalni és gyakorolni Isten szavait, akkor azt képzeli, hogy ez egészen egyszerű lesz, de amikor valami történik vele, nem tudja, hogyan nézzen vele szembe vagy hogyan kezelje, és mindenféle nehézségek merülnek fel. Az elképzelései és képzelgései akadályokat fognak alkotni, a romlott beállítottsága zavarokat fog okozni, és amikor kedvezőtlen fordulatokkal és kudarcokkal találkozik, már nem tudja, hogyan tapasztaljon. A romlott beállítottságú emberek különösen törékenyek, és könnyen negatívvá válnak – könnyen összeomlanak, és képtelenek talpra állni, amikor támadják, rágalmazzák és megítélik őket. Ha ezeket a problémákat az igazság keresésével meg lehet oldani, ha valaki Istenre támaszkodva szilárdan meg tud állni, akkor elindulhat az igazság követésének útján. Ha valakit nem érdekel az igazság, és nem úgy kezeli az igazságot, mint valami értékeset, amit meg kell tapasztalni és meg kell szerezni, akkor nincs ereje az igazság gyakorlásához, és a nehézségek első jelére összeomlik és megreked. Az ilyen típusú ember gyáva, és nem könnyű számára elnyerni az igazságot. Isten szavai az igazság, egy új élet, amelyet Ő ajándékozott az embereknek – és mi a célja az igazság elfogadásának? Az igazság és az élet elnyerése, az igazság megtapasztalása, mintha a saját életünk lenne. Mielőtt az igazság az életünkké válna, az igazság elfogadásának célja elsősorban a romlott beállítottságok feloldása. Milyen romlott beállítottságok oldhatók fel ezzel? Elsősorban olyan dolgokat old fel, mint a lázadó mivolt, az elképzelések és képzelgések, az arrogancia, az önhittség, az önzés, az aljasság, az elvetemültség, a csalárdság, a felületesség és a felelőtlenség, valamint a lelkiismeret és az értelem hiánya. És milyen végeredményt lehet ezzel elérni? Azt, hogy lehet valaki becsületes ember, aki aláveti magát Istennek, aki hatalmasként tiszteli Őt, aki imádja Őt, aki hűséges hozzá és igazán szereti Őt, és aki mindhalálig aláveti magát Neki. Ez a fajta ember teljes mértékben igazi emberként él – olyan emberré vált, akiben megvan az igazság és az emberség. Ez a legmagasabb birodalom, amelyet az ember az igazságra való törekvésben elérhet.

Hogyan ehetik, ihatják és tapasztalhatják tehát meg az emberek Isten szavait, hogy feloldják a romlott beállítottságukat? Ez nem egyszerű kérdés. A romlott beállítottság igazán létező probléma, és gyakran természetes módon tárul fel az emberek valódi életében. Bármi történjék is az emberekkel, és bármit is tesznek, a romlott beállítottságuk mindig feltárul. Függetlenül attól például, hogy mit mondanak vagy tesznek az emberek, legtöbbször vannak bizonyos szándékaik és céljaik. Az élesen látók megérzik, hogy az emberek beszédmódja és viselkedése igaz vagy hamis, valamint a szavaikban és tetteikben rejlő dolgokat és a bennük rejlő csapdákat. Ezek a dolgok tehát természetes módon tárulnak fel? Az emberek el tudják rejteni őket? Még ha az emberek nem is mondanak vagy tesznek semmit, akkor is van egy reakciójuk, amikor valami történik velük. Ezek a dolgok először az arckifejezésükből, majd még inkább a szavaikból és a tetteikből derülnek ki. Az élesen látók mindig észreveszik, és csak a bolondok és az idióták nem tudják megkülönböztetni. Azt lehetne mondani, hogy az emberek számára normális, hogy felfedik a romlottságukat, hogy ez egy valódi, mindenki számára létező probléma. Mi a célja annak, hogy Isten ily sok igazságot fejez ki a munkája során az utolsó napokban? Azért fejezi ki ezeket az igazságokat, hogy megoldja az emberek romlott beállítottságát és bűneik gyökerét, hogy megmentse az embereket a Sátán romlottságától, hogy segítsen az embereknek eljutni az üdvösséghez és elszakadni a Sátán befolyásától, és különösen azért, hogy az embereket megajándékozza az élettel, az igazsággal és az úttal. Ha az emberek hisznek Istenben, de nem fogadják el az igazságot, akkor nem tudnak megtisztulni a romlott beállítottságuktól, és így nem tudják elérni az üdvösséget. Tehát azok, akik igazán hisznek Istenben, erőfeszítést fognak tenni az Ő szavainak gyakorlására és megtapasztalására, önvizsgálatot tartanak és megpróbálják megismerni önmagukat, amikor a romlott beállítottságuk feltárul, valamint keresik Isten szavainak igazságát, hogy feloldják ezt a romlott beállítottságot. Azok, akik szeretik az igazságot, az önvizsgálatra és az önmaguk megismerésére összpontosítanak Isten szavainak olvasása során, és úgy érzik, hogy az Ő szavai olyanok, mint egy tükör, amely feltárja saját romlottságukat és csúfságukat. Isten szavain keresztül ily módon elfogadják az ítéletét és fenyítését, és fokozatosan feloldják a romlott beállítottságukat. Amikor látják, hogy a romlott beállítottságuk kevésbé tárul fel, amikor igazán alávetik magukat Istennek, akkor úgy fogják érezni, hogy az igazság gyakorlása sokkal könnyebb, és nincsenek többé nehézségek. Ekkor látni fogják, hogy valódi változás történik bennük, és szívükben kialakul Isten igazi dicsérete: „A Mindenható Isten megmentett engem a romlott beállítottságom kötöttségeitől és korlátaitól, és megmentett a Sátán befolyásától.” Ez az az eredmény, amelyet az Isten szavaiban foglalt ítélet és fenyítés megtapasztalása eredményez. Ha az emberek nem tudják megtapasztalni az ítéletet és a fenyítést Isten szavaiban, akkor nem tudnak megtisztulni a romlott beállítottságuktól, és nem tudnak elszakadni a Sátán befolyásától. Sokan vannak, akik nem szeretik az igazságot, és bár olvassák Isten szavait és prédikációkat hallgatnak, utána csak szavakat és doktrínákat mondanak. Ez ahhoz vezet, hogy nem oldják fel a romlott beállítottságaikat, annak ellenére, hogy évek óta hisznek Istenben. Ezek az emberek még mindig ugyanazok a régi sátánok és ördögök, akik mindig is voltak. Azt gondolták, hogy ha Isten szavait terjesztik, feloldják romlott beállíottságukat, ha Isten néhány szavát elmondják és másokkal az Ő szavai alapján közösséget vállalnak, feloldják romlott beállítottságukat, ha sok szót és doktrínát tudnak mondani, feloldják romlott beállítottságukat, és ha megértik a doktrínát és megtanulják az önuralmat, akkor feloldják a romlott beállítottságukat. Ennek eredményeként miután sok éven át hittek Istenben, még mindig egyáltalán nincs változás az életfelfogásukban, nem tudnak beszélni a tapasztalati tanúságtételről, és ezért semmit nem értenek. Sok évnyi Istenben való hit után üres kézzel állnak, és nem nyertek semmilyen igazságot, hiába éltek és vesztegették az idejüket ennyi éven át. Most sok hamis vezető és dolgozó van, aki ilyen, aki csak a munkavégzésre és a prédikációk elmondására koncentrál, ahelyett, hogy erőfeszítést tenne Isten szavainak gyakorlására és megtapasztalására. Ők vajon az igazságra törekvés útján járnak? Egyáltalán nem.

Mi a legfontosabb valóság azok számára, akik hisznek Istenben? Az igazság gyakorlása. Mi a legfontosabb része az igazság gyakorlásának? Nem az, hogy az embernek először fel kell fognia az alapelveket? De mik is azok az alapelvek? Az igazság gyakorlati oldalai – a mérce, amely eredményeket tud garantálni. Az alapelvek ilyen egyszerűek. Ha szó szerint veszed, azt gondolod, hogy Isten szavainak minden mondata az igazságot alkotja, de nem tudod, hogyan gyakorold az igazságot. Ez azért van, mert nem érted az igazság alapelveit. Azt gondolod, hogy Isten szavai teljesen helyesek, hogy az igazságot alkotják, de nem tudod, hogy mi az igazság gyakorlati oldala, vagy hogy milyen állapotokat céloz meg, mik itt az alapelvek, és mi a gyakorláshoz vezető út – ezt nem tudod felfogni vagy megérteni. Ez azt bizonyítja, hogy csak a doktrínát érted, nem pedig az igazságot. Ha igazán azt érzed, hogy csak a doktrínát érted, akkor mit kell tenned? Az igazságot kell keresned. Először érezd meg pontosan az igazság gyakorlati oldalát, nézd meg, hogy a valóság mely szempontjai tűnnek ki leginkább, és hogyan kell gyakorolnod ahhoz, hogy belépj ebbe a valóságba. Ilyen módon keresve és vizsgálódva meg fogod találni az utat. Mihelyt megragadod az alapelveket, és megéled ezt a valóságot, elnyerted az igazságot, ami az igazságra való törekvésből származó eredmény. Ha sok igazság alapelvét fel tudod fogni, és néhányat közülük a gyakorlatba is átültetsz, akkor birtokában vagy az igazságvalóságnak, és elnyerted az életet. Nem számít, hogy az igazságnak milyen szempontját keresed – amikor felfogtad, hogy Isten szavaiban hol van az igazság valósága és mik az Ő követelményei, mihelyt igazán megérted, ha meg tudod fizetni az árát és át tudod ültetni a gyakorlatba, akkor elnyerted ezt az igazságot. Miközben elnyered ezt az igazságot, a romlott beállítottságod apránként feloldódik, és ez az igazság utat fog törni benned. Ha képes vagy az igazságvalóságot gyakorlatba átültetni, végrehajtani a kötelességedet és minden cselekedetedet, és ezen igazság gyakorlati alapelvei szerint viselkedni, akkor ez nem azt jelenti, hogy megváltoztál? Milyen emberré váltál? Olyasvalakivé váltál, aki rendelkezik az igazságvalósággal. Ha valaki rendelkezik az igazságvalósággal, akkor a cselekedetei elvszerűek? Ha valakinek a cselekedetei elvszerűek, akkor elnyerte az igazságot? Ha valaki elnyerte az igazságot, normális emberi mivoltot él meg? Ha valaki normális emberi mivoltot él meg, rendelkezik igazsággal és emberi mivolttal? Azok, akik rendelkeznek az igazsággal és rendelkeznek emberi mivolttal, összhangban vannak Isten szándékaival, és azok az emberek, akik összhangban vannak Isten szándékaival, olyan emberek, akiket Ő el akar nyerni. Ez az Istenben való hit és az Isten általi megnyerés tapasztalata, és ez az igazság elnyerésének folyamata is, amely az Ő szavainak evéséből és ivásából indul ki, valamint az üdvösség elérésének folyamata. Ez az út az igazságra való törekvés útja, és az Isten általi tökéletessé tétel útja.

68. szemelvény

Értitek-e már, mitől is függ az igazságra való eljutás és az igazságvalóságba történő belépés? Attól, hogy keresi-e az ember az igazságot, és gyakorolja-e azt – mindössze e két dologtól, ilyen egyszerű az egész. Jóllehet az Isten által közölt igazság írásos formában került lejegyzésre, az igazság valósága nem írott dolog, és még kevésbé mondható el róla, hogy írott szavakból érhetik meg vagy foghatják fel az emberek. Mit kell tehát tenni az igazság megértéséhez? Az igazságot elsősorban Isten szavait gyakorolva és megélve, munkáját megtapasztalva, valamint az igazságot és a Szentlélek megvilágosítását keresve lehet megérteni és magunkévá tenni. Azáltal jelenik meg az igazságvalóság, hogy az emberek gyakorolják és átélik az igazságot; olyasvalami ez, ami tapasztalatból ered, amit megél az ember. Az igazság nem holmi üres teória, és nem is valamiféle egyszerű, kellemesen csengő szó. Élettel teli kifejezés; az élet örök elveinek összessége; a leggyakorlatibb és legdrágább dolog, amely elkísérheti az embert az életben, egész életén át. Mi az igazság? Az igazság az ember létezésének alapját jelenti, a gyakorlásnak azokat az alapelveit, amelyek szerint viselheti magát és kezelheti a dolgokat. Az igazság ad célt és irányt az ember életének; ez teszi képessé arra, hogy megélje a valódi emberi hasonlatosságot, valamint azt, hogy alávetettségben és imádatban éljen Isten előtt. Ezért nem élhetnek az emberek az igazság nélkül. Mire hagyatkozol hát az életben? Milyen gondolataid és nézőpontjaid vannak? Mi a cselekedeteid célja és iránya? Ha tiéd az igazságvalóság, az elveket, irányt és célt ad az életednek, ám ha nincs így, akkor elvek, irány és cél nélkül fogsz élni. Akkor kétségkívül a Sátán filozófiáját és a hagyományos kultúrát követve jársz majd. Így élnek a nem hívők. Érted-e mindezt? Csakis úgy oldható fel e probléma, ha az ember keresi és elfogadja az igazságot. Könnyű-e vajon eljutni az igazságra? (Igen, ha Istenre hagyatkozunk.) Miközben Istenre hagyatkozik az ember, önmagára is muszáj hagyatkoznia. Meg kell lennie benned annak a bizonyosságnak, akaratnak és szívbéli elvárásnak, amely ezt mondatja veled: „Nem akarok romlott, sátáni hajlamok közepette élni! Nem akarom, hogy ezek irányítsanak és tévesszenek meg, mígnem egészen ostobává leszek, Isten pedig meggyűlöl engem! Ily módon méltatlan lennék arra, hogy Isten előtt éljek.” Ennek az érzésnek kell lakoznia a szívedben. Ha akkor azután a valódi életedre alkalmazod az általad megértett és számodra elérhető igazságokat, miközben különféle dolgok érnek, és képes vagy minden téren a gyakorlatba ültetni azokat, nem válik-e vajon valóságoddá az igazság? Ha pedig valóságoddá vált az igazság, fogsz-e vajon továbbra is aggódni amiatt, hogy nem növekszik majd az életed? Miről lehet vajon megállapítani, hogy valaki birtokában van-e az igazságvalóságnak? Abból, amit mond. Aki csak a szavakat és doktrínákat mondja, az nincs birtokában az igazságvalóságnak, és bizonyosan nem is gyakorolja az igazságot, így aztán üres és valótlan lesz, amit mond. Akinél azonban ott az igazságvalóság, annak a szavai megoldhatják az emberek problémáit, mert azok így világosan megláthatják a problémák lényegét. Elég néhány egyszerű szó, és megoldódhat a probléma, amely oly sok éven át gyötört; megérted az igazságot és Isten szándékait, nem esnek nehezedre többé bizonyos dolgok, nem érzed már gúzsba kötve és korlátok közé szorítva magad, és szabadságra lelsz, felszabadulsz. Vajon az igazságvalóságot szólja-e az ilyen ember? Bizony azt. Ha nem érted a problémádat, bármit mond is a másik, és ha akármit mond is neked, az nem oldja meg a problémád gyökérokát, akkor csak szavakat és doktrínákat szól. Segíthetnek-e vajon a szavak és doktrínák az embereken, és betölthetik-e a szükségeiket? A szavak és doktrínák nem képesek betölteni az emberek szükségeit, és nem szolgálhatnak megoldással tényleges nehézségeikre. Minél több ilyen szó és doktrína hangzik el, annál inkább zavarni fogja hallgatóját. Akik értik az igazságot, másként beszélnek. Néhány szóval is rá tudnak mutatni a probléma gyökerére vagy a betegség eredetére. Egyetlen mondat is elegendő lehet ahhoz, hogy felébressze az embereket és azonosítsa a legfőbb problémákat. Ezt jelenti, amikor valaki az igazságvalósággal teljes szavakat használva oldja meg az emberek nehézségeit és megmutatja nekik a helyes gyakorlat útját.

Az utolsó napokban eljött a megtestesült Isten. Mit kellene leginkább nyernie az embernek tekintveabból, hogy hisz a gyakorlati Istenben? Az igazságot, az életet; semmi másnak nincs jelentősége ezeken kívül. Amikor Krisztus eljött, az igazságot, az életet hozta el; azért jött, hogy életet adjon az embereknek. De hogyan lehet vajon a gyakorlati Istenben hinni? Mit kell tenni az igazság és az élet elnyeréséhez? Isten tömérdek igazságot közölt. Aki csak éhezi és szomjazza az igazságot, annak Isten szavait kell ennie és innia. Isten szavainak összessége az igazság, és az Ő szavai gazdagok és bőségesek; mindenütt drága dolgok vannak, és kincsek veszik körül az embereket. Akik szeretik az igazságot, azoknak öröm árasztja el a szívét, miközben Kánaán gyönyörű földjének bőségét élvezik. Igazság és világosság rejlik minden mondatban, melyet a számukra eledelül és italul szolgáló isteni szavak alkotnak, s ezek mindegyike drága. Akik nem szeretik az igazságot, a homlokukat ráncolják keserűségükben; lakomán ülnek és mégis éhínségtől szenvednek, ami szánalmas állapotukat jelzi. Az igazságot keresők nyeresége nőttön-nő, míg akik nem képesek az igazság keresésére, zsákutcába jutnak. Az most a legfontosabb, hogy megtanuljuk, miként lehet mindenben az igazságot keresni, eljutni az igazság megértésére, gyakorolni az igazságot és képessé válni arra, hogy igazán alá tudjuk rendelni magunkat Istennek. Ezt jelenti hinni Istenben. Aki hisz a gyakorlati Istenben, az elnyerte az igazságot és az életet. Mire való vajon az igazság? Arra, hogy gazdagabbá tegye az emberek szellemi világát? Arra, hogy jó oktatáshoz jussanak az emberek? (Nem.) Az ember mely problémáját oldja hát meg az igazság? Az emberek romlott beállítottságát és bűnös természetét hivatott megoldani, hogy azután Isten előtt élhessenek és megélhessék normális emberi mivoltukat. Némelyek nem értik, mi is az igazság. Mindig úgy érzik, hogy az igazság mély és elvont, és hogy az igazság rejtély. Nem értik, hogy olyasvalami az igazság, ami gyakorolható és alkalmazható. Egyesek tíz-húsz éve hisznek már Istenben, de még mindig nem értik pontosan, mi is az igazság. Birtokában van-e az ilyen ember az igazságnak? (Nincs.) Szánalomra méltók-e vajon azok, akiknek nincs birtokukban az igazság? Nagyon is – ahogy egy himnuszban is énekeljük: „lakomán ülnek és mégis éhínségtől szenvednek”. Nem nehéz elnyernünk igazságot, és az igazságvalóságba sem nehéz belépni, de vajon elnyerhetik-e az igazságot azok, akik folyton idegenkednek tőle? Nem. Éppen ezért járulj mindig Isten elé, vizsgáld meg az igazságtól idegenkedő belső állapotodat, vedd észre, milyen módon adod a jelét az igazságtól való idegenkedésnek, lásd meg, milyen cselekedetek utalnak erre, és azt is, hogy mely dolgokban tanúsítasz olyan hozzáállást, mint aki idegenkedik az igazságtól – gyakran meg kell vizsgálnod ezeket a dolgokat. Tegyük fel, hogy e szavakkal int téged valaki: „Nem tudsz úgy eleget tenni a kötelességednek, ha csak a magad akaratára hagyatkozol! Meg kellene vizsgálnod és ismerned magad!”, mire te dühbe gurulsz és így vágsz vissza: „Az nem jó, ahogy én végzem a kötelességem, de az jó, ahogy te teszed? Mi baj van azzal, ahogy a kötelességem végzem? Isten ismeri a szívem!” Milyen hozzáállásról árulkodik vajon ez a viselkedés? Arról, hogy az illető elfogadja az igazságot? (Nem.) Az embernek mindenekelőtt el kell fogadnia az igazságot, amikor történik vele valami. Akiben nincs meg ez a hozzáállás, az olyan, mint ha nem lenne edénye, amelybe elhelyezhetné a kapott kincset, így aztán nem is tudja magáévá tenni az igazságot. Aki nem képes erre, az hiába hisz Istenben! Az Istenben való hit célja, hogy az igazság birtokába juss. Ha valaki nem tud az igazság birtokába jutni, kudarcot vall a hite. Mit jelent az igazság birtokába jutni? Azt amikor az igazság a valóságoddá és az életeddé vált. Ezt jelenti magadévá tenni az igazságot – ezt jelenti hinni Istenben! Mi végre mondja Isten a szavait? Mi célból közli igazságait? Azért, hogy az emberek elfogadhassák az igazságot, s így megtisztulhassanak romlottságukból; hogy birtokába juthassanak az igazságnak, hogy az igazság az életükké váljék. Máskülönben miért közölne Isten ennyi igazságot? Azért, hogy versenyre keljen a Bibliával? Azért, hogy megalapítsa az „Igazság Egyetemét” és kiképezzen egy embercsoportot? Nem és nem, hanem azzal a céllal, hogy egészen megmentse az emberiséget, hogy az emberek megértsék az igazságot és végső soron magukévá tegyék azt. Most már érted, igaz? Mi a legfontosabb az Istenben való hitben? (Az igazság magunkévá tétele és az igazságvalóságba történő belépés.) Ettől függ, hogy miként léphettek be az igazságvalóságba, és hogy be tudtok-e oda lépni egyáltalán.

69. szemelvény

Ami ezen szavakat illeti: „A bölcsesség kezdete Jahvénak félelme”, – hogyan szoktátok gyakorolni és megtapasztalni ezt? (Úgy, hogy Isten minden szavának és munkájának alávetjük magunkat.) Ez egy tág értelmű kijelentés, egy doktrína. Helyesnek hangzik, de kissé üres. Mit fogsz tenni, ha valami olyasmivel szembesülsz, ami ellentmond az elképzeléseidnek, és nem tudod alávetni magad? Ez egy reális kihívás. Amikor ez megtörténik, hogyan érhetnek el eredményeket ezek a szavak, és hogyan lehetnek hatással rád, visszafogva a viselkedésedet, és megváltoztatva tetteid alapelveit és irányát? Például vegyük azt, hogy fáj a hasad, és valaki azt mondja: „A fájdalomcsillapítók megszüntetik a fájdalmat.” Tudod, hogy ez az állítás helyes, de hogyan fogadod el ezt és ülteted gyakorlatba? Akkor veszed be a fájdalomcsillapítót, amikor fáj a gyomrod? Mikor veszed be? Étkezés előtt vagy után? Naponta hányszor veszel be belőle? Egyszerre hányat veszel be, hogy megszüntesse a fájdalmat, és hány napig kell szedni, hogy eredményt érj el általa? Ismered ezeket a részleteket? Csak úgy értheted meg ezeket a részleteket, ha a való életben alkalmazod ezt az állítást: „a fájdalomcsillapítók megszüntetik a fájdalmat”. Ha nem alkalmazod, akkor bármennyire is elismered, elfogadod vagy jóváhagyod ezt az állítást, az csak doktrína lesz számodra. De ha alkalmazod ezt az állítást a való életedben, kezeled a betegségedet, és hasznot húzol belőle, akkor többé már nem egy üres állítás lesz, amikor ezt mondod, hanem egy gyakorlati kijelentés. Amikor valaki más hasonló helyzettel szembesül, képes leszel a gyakorlati tapasztalatodat hasznosítani, hogy segíts neki. Az előbb ezt említettük: „A bölcsesség kezdete Jahvénak félelme”. A „Jahvénak félelme” frázis olyan valami, amit az embereknek a gyakorlatba kell ültetniük, és „a bölcsesség kezdete” az eredmény, amit annak gyakorlása révén nyernek el, hogy félik Jahvét. Vagyis csak akkor, ha gyakoroltad a „Jahvénak félelme” frázist, és alkalmaztad a valós életedben, és ez a mondat segített neked, és a hasznodra vált, akkor leszel képes megszerezni a bölcsesség eredményét. Beszéljünk először arról, hogyan gyakoroljuk ezt a mondatot: „Jahvénak félelme”. Ez a frázis az összes problémát érinti, amivel az emberek az aktuális életükben szembesülnek, mint például a gondolataikat, eszméiket és állapotukat, a nehézségeket, amelyekkel találkoznak, az elképzeléseiket és képzelődéseiket, az Istenről vallott tévhiteiket, a Róla alkotott kételyeiket és spekulációikat, valamint a felületességet, fondorlatosságot, álszentséget, az öntörvényűséget, amit az emberek gyakran a kötelességük végzése során mutatnak meg, és így tovább. Tehát hogyan tudod alkalmazni az „Istennek félelme” frázist, hogy megváltoztathasd a tetteid és viselkedésed alapelveit? Ha átéled, megtapasztalod és megismered ennek a frázisnak az összes részletét, akkor az egy igazság lesz számodra. Ha soha nem élted át ezeket a részleteket, és csak ismered és hallottad ezt a mondatot, akkor ez számodra örökre egy doktrína lesz. Egy megállapítás lesz egy könyvben, puszta szavak, és nem egy igazság. Miért mondom el ezt? Azért, mert ez az állítás soha nem változtatta meg egyetlen szándékodat, eszmédet, gondolatodat vagy nézetedet. Soha nem változtatott azokon az alapelveken, amelyek alapján kezeled a világot és viselkedsz. Nem változtatott a hozzáálláson, mellyel cselekszel vagy a kötelességedet teljesíted. Semmilyen módon nem hozott hasznot számodra. Ismeritek az összes ilyen híres mondást, el tudjátok mondani őket, de csak a felszínüket értitek, és nincs gyakorlati tapasztalatotok róluk. Miben különbözik ez a képmutató farizeusoktól? A vallásos világ lelkészei és vénei mind a Biblia híres fejezeteinek és szakaszainak idézésére és magyarázatára koncentrálnak. Aki a legtöbbet tudja felmondani, az a legspirituálisabb, mindenki őt csodálja, és ő a legrangosabb és a legmagasabb státuszú. A valós életükben valójában ugyanúgy látják a világot, az emberiséget és a mindenféle embereket, mint a világi emberek, és a nézeteik semmit sem változtak. Ez bizonyít valamit: A Biblia azon részei, amiket idéznek, semmilyen módon nem váltak az életükké, egyszerűen csak elméletek és vallásos doktrínák számukra, és nem változtatták meg az életüket. Ha ti is ezen az úton jártok, amin a vallásos emberek járnak, akkor a kereszténységben hisztek, és nem Istenben, és nem tapasztaljátok meg Isten munkáját. Néhányan, akik rövid ideje hisznek Istenben, csodálják a régóta hívőket, akik sok spirituális doktrínáról tudnak beszélni. Amikor látják, hogy azok a régóta hívő emberek leülnek, és két-három órán át gond nélkül beszélnek, elkezdenek tanulni tőlük. Megtanulják azokat a spirituális meghatározásokat és kifejezéseket, és megtanulják azoknak a régóta hívőknek a beszédmódját és viselkedését, és aztán megjegyeznek néhány klasszikus kifejezést Isten szavából. Addig folytatják ezt, amíg egy nap végre úgy gondolják, hogy van valamijük. Amikor eljön az összejövetel ideje, elkezdik duruzsolni a hangzatos eszméket, de ha jól odafigyelsz, az egész egy nagy ostobaság, üres szavak és doktrínák. Nyilvánvaló, hogy vallási csalókról van szó, akik becsapták saját magukat és másokat is. Milyen tragikus is ez! Ne járjatok ezen az úton! Ahogy erre az útra léptek, teljesen el fogtok pusztulni, és akkor már nehéz lesz visszafordulni, még ha szeretnétek is! Ha kincsként és életként kezeled azokat a szavakat és doktrínákat, és amerre csak jársz, kérkedsz velük, akkor a romlott, sátáni beállítottságaidon túl még néhány spirituális elmélettel és képmutató dologgal is rendelkezel. Ez nem csak hamis, ez teljesen undorító. Ez szégyenteljes, hányingert keltő és szörnyű látvány. Jelenleg azokra a felekezetekre hivatkozunk, amelyekben az Úr Jézus követői hisznek, mint keresztények, egy vallásba és egy vallási csoportba sorolva őket. Ez azért van így, mert azok az emberek hisznek Istenben, de nem fogadják el az igazságot, és nem gyakorolják vagy tapasztalják Isten szavait, ehelyett a vallásos rituálékhoz és formalitásokhoz ragaszkodnak csak, anélkül, hogy bármennyire is megváltoztatnák az életfelfogásukat. Ezek az emberek nem törekednek az igazságra, és nem törekednek az igazságra, az útra és az életre, ami Istentől jön, viszont bibliai tudásra törekednek, a farizeusokat követik, és ellenségesek Istennel szemben. Következtetésképpen ezt a csoportot a kereszténységhez soroljuk. Ezek az emberek, akik hisznek az Úrban, mind a vallás követői. Nem Isten egyházához tartoznak, nem az Ő juhai. Honnan jön a „kereszténység” fogalma? Abból a tényből jön, hogy a követői úgy tesznek, mintha Krisztusban hinnének, mintha spirituálisok lennének, úgy tesznek, mintha Istent követnék, miközben tagadják az összes igazságot, amit Krisztus kifejezett, tagadják a Szentlélek munkáját, és tagadják az összes pozitív dolgot, ami Istentől jön. Felfegyverzik, beöltöztetik és álcázzák magukat azokkal a dolgokkal, amiket Isten mondott a múltban. Tőkét kovácsolnak ezekből, és minden alkalommal felhasználják, hogy kicsalják maguknak a megélhetésüket. Az Istenben való hit álcája alatt minden alkalommal becsapják az embereket, azon vitatkoznak másokkal, hogy milyen jól tudják értelmezni a Bibliát, és milyen jól ismerik azt, dicsőségként és tőkeként tekintve ezekre a dolgokra. Csalással még Isten áldásait és jutalmait is meg akarják szerezni. Ez az út, amin járnak, az antikrisztusok útja, amely tagadja és elítéli a testet öltött Istent, és pontosan az általuk járt út miatt végül a csoportot a kereszténységgel és a vallással azonosítjuk. Ha megnézzük a kereszténység fogalmát manapság – ez egy jó vagy rossz elnevezés? Biztonsággal kijelenthetjük, hogy nem egy jó elnevezés. A szégyen jele, és nem nagy büszkeség és dicsőség.

Mi a legfontosabb dolog, amit meg kell értened, amikor az életbe való belépésre törekszel? Meg kell találnod, hogy Isten milyen követelményeket támaszt az emberekkel szemben, és hogyan kell az embereknek megtapasztalni az Ő munkáját az összes szóban, melyet Isten elmondott – legyen szó bármilyen témáról. Össze kell hasonlítanod a viselkedésedet és azt, ahogyan a dolgokat kezeled, a gondolataidat és nézeteidet, valamint a különféle állapotokat és megnyilvánulásokat, amikor olyan dolgok történnek veled az életedben, amelyek ellentétesek Isten leleplező és megítélő szavaival. Ennél is fontosabb, hogy el kell gondolkoznod magadon, meg kell értened magadat, és keresned kell az igazságot, hogy megbizonyosodj a gyakorlás alapelveiről. Meg kell találnod a gyakorlás útját ezen keresztül, meg kell tanulnod, hogyan tegyél eleget Isten szándékainak miközben végzed a kötelességedet, teljesen az Ő követelményei szerint kell viselkedned, és olyan embernek kell lenned, aki becsületes, és gyakorolja az igazságot. Ne csinálj olyat, hogy szavakkal, doktrínákkal és vallási elméletekkel becsapod az embereket! Ne játszd a spirituális embert, és ne legyél képmutató! Az igazság elfogadására és gyakorlására kell koncentrálnod, és hogy Isten szavait felhasználva összehasonlítsd az állapotaidat és megvizsgáld azokat, majd megváltoztasd a hibás nézőpontokat és szemléleteteket, amikkel mindenféle helyezeteket kezelsz. Végül el kell érned, hogy minden helyzetben Istenfélő szíved legyen, és többé ne cselekedj elhamarkodottan, ne kövesd a saját elképzeléseidet, ne a vágyaid határozzák meg a tetteidet, és ne élj romlott beállítottsággal. Ehelyett minden cselekedetednek és szavadnak Isten szavain és az igazságon kell alapulnia. Ily módon fokozatosan Istenfélő szívet fogsz kialakítani. Az Istenfélő szív akkor bukkan elő, amikor valaki az igazságot keresi; az nem a korlátozásból származik. Minden korlátozás egyfajta viselkedéshez vezet; ez amolyan felszínes korlátozás. Az igazi Istent félő szív azáltal érhető el, hogy állandóan elfogadja Isten szavainak ítéletét és fenyítését, és hogy az Ő munkájának megtapasztalása közben elfogadja, hogy megmetszik. Amikor az emberek meglátják saját romlottságuk valódi arcát, akkor megtudják, mennyire értékes az igazság, és képesek lesznek az igazságra törekedni. Egyre kevesebbszer fog feltárulni a romlott beállítottságuk, és képesek lesznek Isten előtt normálisan élni, naponta enni és inni Isten szavait, és teremtett lényekként tenni a kötelességeiket. Az Istent félő, Istennek alávetett szív ezen folyamat által bukkan elő. Mindazoknak Istent félő szívük van, akik folyamatosan keresik az igazságot, hogy megoldják a problémákat, miközben végzik a kötelességüket. Mindazok, akik fegyelmezésben részesültek, és sokszor tapasztalták a metszést, tudják, mit jelent Istent félni. Amikor a romlottságukat feltárják, nemcsak félelmet és rettegést éreznek a szívükben, hanem érzik Isten haragját és fenségét is. Ebben a helyzetben a félelem természetes módon bukkan elő a szívükből. Rendelkeztek-e most már mindannyian tapasztalati megértéssel ezekről a dolgokról? (Egy kevéssel.) Ezt fokozatosan el kell mélyíteni. Ne elégedj meg egy kevés tapasztalati megértéssel! Most megfelelő környezetben vagy, sok prédikációt hallgatsz, sok összejövetelre eljársz, sokat olvasod Isten szavait, és olyan környezettel rendelkezel, amelyben végezheted a kötelességedet, és minden más feltételnek megfelel. Úgy hiszed, hogy féled Istent, így a hited növekedett, de ha más környezetbe kerülnél, vajon meg tudnád tartani a jelenlegi állapotodat? Vajon az igazságok, amelyeket most értesz, meg tudják-e változtatni a dolgokról alkotott nézőpontodat vagy az élettel és értékekkel kapcsolatos nézeteidet? Ha az igazságok, amelyeket értesz, nem tudják ezeket a dolgokat megvalósítani, akkor nem érted igazán az igazságot. Amikor Isten szavai az általad megértett igazságokká és az életeddé válnak, akkor éred majd el az életbe való belépést, és akkor lépsz majd be az igazságvalóságba. Ez azt jelenti, hogy az igazság gyakorlása olyasmivé válik, amit saját kezdeményezésedre teszel, és érezni fogod, hogy magától értetődően kell ilyen dolgokat tenned. Az igazság szerint való cselekvés természetessé válik számodra; rendszeressé válik, természetes módon feded fel. Ez azt jelenti, hogy Isten szavai az életeddé fognak válni. Ha mindig a rossz utat választod, amikor valamivel szembesülsz, és mindig meg kell vizsgálnod magad, valakinek mindig segítenie és támogatnia kell, hogy rátalálj az igaz útra, akkor még közel sem jársz, és egyáltalán nincs érettséged. Ha senki nincs ott, hogy segítsen és támogasson téged, nem lehet tudni, milyen messzire zuhansz majd, amint a környezetedben drasztikus változás történik. Lehet, hogy oda jutsz, hogy egy éjszaka alatt megtagadod és elárulod Istent, lehet, hogy egyik napról a másikra elhagyod Istent, és visszatérsz a Sátán karjaiba. Más szavakkal, az igazság megszerzése előtt, és azelőtt, hogy az igazság az életeddé válna, még veszélyben vagy! Ez nem úgy működik, hogy ha rendelkezel egy kis hittel, ha hajlandó vagy feláldozni magad, és éppen van egy kis elszántságod és jó törekvésed, akkor az már azt bizonyítja, hogy van életed. Ezek a dolgok csak felszíni jelenségek; ez csak hiú remény. Mielőtt javulna az Istennel való kapcsolatod, fel kell magad vértezned az igazsággal. Képesnek kell lenned megtapasztalni Isten munkáját, néhány próbatételt és finomítást. Mikor az Istenbe vetett igaz hit előbukkan benned, akkor valódi imádságot fogsz mondani, és valódi közösséget vállalsz Vele. Képes leszel elmondani Istennek, hogy mi van a szívedben, és amikor szembesülsz valamivel, úgy fogod érezni, hogy egyedül Rá számíthatsz, és senki másra. Ekkor lesz majd az Istennel való kapcsolatod normális. Amikor igaz hited van Istenben, nem számít, hova helyez téged, és még ha pár évig nem tudsz egy összejövetelre sem elmenni, a hited Istenben teljesen változatlan marad, mint Jóbé. Habár nem fogsz összejöveteleken részt venni, és senki nem lesz, aki prédikációkat mondjon neked, Isten útja és Isten szavai ott lesznek a szívedben. Nem fogod elhagyni Istent, és tisztán fogod látni, hogyan vezet téged minden nap. Nem fogod megtagadni Istent, amikor találkozol az Ő próbatételeivel, hanem még az Ő tetteit is látni fogod bennük. Akkor majd képes leszel a függetlenségre. Még nem tartotok ott, még sok elképzeléseitek, képzelgésetek és hamisságotok van. Még mindig van néhány álca alá rejtett dolog a cselekedeteitekben és a kötelességetek végrehajtásában. Túl erős a saját akaratotok. Még mindig a színlelés időszakában vagytok, még mindig arra törekedtek, hogy spirituális emberek legyetek, hogy spirituális doktrínákat prédikáljatok, és hogy még jobban felvértezzétek magatokat spirituális frázisokkal, kifejezésekkel és elméletekkel. Még mindig arra törekedtek, hogy farizeusok legyetek, és hamisan spirituális emberek. Még mindig erre az útra törekedtek, és még mindig ezt a rossz nyomot követitek. Ez még nagyon messze van egy olyan személytől, aki igazán féli Istent, és kerüli a gonoszt! Így tehát mindent meg kell tennetek az igazságra való törekvésben, és hogy még több ítéletet, fenyítést, próbatételt és finomítást tapasztaljatok. Csak ezután lehet teljesen eltávolítani ezeket a csalásokat, álcázásokat és abnormális gondolkodásmódokat. Amikor ezek a romlottságok megtisztulnak, az Istennel való kapcsolatod természeténél fogva normálissá válik.