469. Mióta megkezdte munkáját szerte a világegyetemben, Isten sok embert eleve elrendelt, hogy Őt szolgálják, köztük mindenféle társadalmi helyzetből valókat. Az Ő célja az, hogy eleget tegyen szándékainak, és munkáját a földön zavartalanul bevégezze; ez Isten célja az Őt szolgálók kiválasztásával. Mindenkinek, aki Istent szolgálja, meg kell értenie az Ő szándékait. Isten ezen munkája teszi az Ő bölcsességét és mindenhatóságát, valamint az Ő földi munkájának alapelveit egyértelműbbé az emberek számára. Isten valójában azért jött a földre, hogy a munkáját végezze, hogy kapcsolatba kerüljön az emberekkel, hogy azok világosabban érthessék az Ő tetteit. Ti, az emberek ezen csoportja ma szerencsések vagytok, hogy a cselekvő Istent szolgálhatjátok. Ez felbecsülhetetlen áldás számotokra – valójában Isten nevel titeket. Az Őt szolgálók kiválasztásakor Istennek mindig megvannak a saját alapelvei. Isten szolgálata semmi esetre sem azt jelenti – ahogyan az emberek képzelik –, hogy ez egyszerűen lelkesedés kérdése. Ma látjátok, hogy mindenki, aki Isten előtt szolgál, azért teszi, mert rendelkezik Isten útmutatásával és a Szentlélek munkájával, és mert olyan emberek, akik az igazságot követik. Ezek a minimumfeltételek mindazok számára, akik Istent szolgálják.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)

470. Akik Istennek szolgálnak, azoknak Isten közeli barátainak kell lenniük, kedvesnek kell lenniük Isten előtt, és képesnek kell lenniük a lehető legnagyobb hűségre Isten iránt. Akár egyedül vagy, akár nyilvánosan cselekszel, el tudod nyerni Isten örömét Isten előtt, képes vagy szilárdan megállni Isten előtt, és függetlenül attól, hogy mások hogyan bánnak veled, mindig azon az úton jársz, amelyen járnod kell, és minden figyelmedet Isten terhének szenteled. Csak az ilyen emberek Isten közeli barátai. Azért képesek Isten közeli barátai közvetlenül Neki szolgálni, mert megkapták Isten nagy megbízatását és Isten terhét, képesek Isten szívét magukévá tenni, és Isten terhét sajátjuknak tekinteni, és még akkor sem törődnek a nyereségekkel vagy veszteségekkel, amelyet a jövőbeli kilátásaik hordoznak, amikor a kilátásaik alapján semmit sem fognak nyerni. Tehát az ilyen ember Isten közeli barátja. Isten közeli barátai egyben az Ő bizalmasai is; csak Isten bizalmasai tudnak osztozni az Ő nyughatatlanságában és az Ő gondolataiban, és bár a testük fáj és gyenge, képesek elviselni a fájdalmat és lemondani arról, amit szeretnek, hogy Isten elégedett legyen velük. Isten az ilyen emberekre több terhet rak, és az ilyen emberek bizonyságtétele támasztja alá azt, amit Isten tenni akar. Tehát ezek az emberek kedvesek Isten előtt, ők Isten szolgái, akik megfelelnek az Ő szándékainak, és csak az ilyen emberek uralkodhatnak együtt Istennel. Amikor valóban Isten közeli barátjává váltál, pontosan akkor fogsz Istennel együtt uralkodni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?)

471. Aki igazán szolgálja Istent, olyan ember, aki megfelel Isten szándékainak, aki alkalmas arra, hogy Isten használja, és aki képes elengedni a vallásos elképzeléseit. Ha azt szeretnéd, hogy hatásos legyen, amikor Isten szavait eszed és iszod, akkor el kell engedned a vallásos elképzeléseidet. Ha Istent akarod szolgálni, akkor még inkább szükséges először elengedni a vallásos elképzeléseket és mindenben alávetni magad Isten szavainak. Ezzel kell rendelkeznie annak, aki Istent szolgálja. Ha hiányzik belőled ez a tudás, akkor amint elkezded a szolgálatodat, fennakadást és zavart fogsz támasztani, és ha ragaszkodsz az elképzeléseidhez, Isten elkerülhetetlenül leterít majd, és többé nem kelsz fel. Vegyük például a jelent: Isten sok mai kijelentése és munkája nem összeegyeztethető a Bibliával és Isten korábban elvégzett munkájával, és ha nem vágyod alávetni magad, bármikor elbukhatsz. Ha Isten szándékainak megfelelően kívánsz szolgálni, akkor először is el kell engedned a vallásos elképzeléseket, és helyesbítened kell a saját nézeteidet. Sok minden, ami el fog hangzani, nem lesz összeegyeztethető azzal, ami a múltban elhangzott, és ha most nincs meg benned az akarat, hogy alávesd magad, képtelen leszel bejárni az előtted álló utat. Ha Isten egyik munkamódszere már gyökeret vert benned, és soha nem engeded el, akkor ez a módszer a te vallásos elképzeléseddé fog válni. Ha az vert benned gyökeret, ami maga Isten, akkor szert tettél az igazságra, és ha Isten szavai és igazsága az életeddé tudnak válni, akkor többé nem lesznek elképzeléseid Istenről. Azoknak, akiknek igaz ismeretük van Istenről, nem lesznek elképzeléseik, és nem előírásokhoz fognak ragaszkodni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten jelenlegi munkáját)

472. Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket hajlandó vagy megtenni, azok, amelyek elbűvölőek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyek Isten számára undorítóak; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az életfelfogásodban; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik félrevezetik az embereket az utolsó napokban. A hamis krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiiktatást kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék maguknak, hogy kioktassák és korlátozzák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a státusz nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanabból a fajtából valók, mint Pál, kérkednek rangidősségükkel, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem tökéletesíti. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem tudod levetni ezeket, egész életedet gátolni fogják. Isten nem fog elismerni a legkevésbé sem, még akkor sem, ha lábadat töröd futás közben, vagy megszakadsz a munkában, még akkor sem, ha mártírhalált halsz Isten szolgálatában. Épp ellenkezőleg: Azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.

Mától kezdve Isten hivatalosan azokat fogja tökéletesíteni, akiknek nincsenek vallásos elképzeléseik, akik készséggel félreteszik régi énjüket, és akik őszintén alávetik magukat Neki. Ő azokat fogja tökéletesíteni, akik Isten szavait vágyják. Ezeknek az embereknek kellene kiállniuk és Istent szolgálniuk. Istenben végtelen bőség és határtalan bölcsesség lakozik. Csodálatos munkáját és becses szavait egyre nagyobb számú ember fogadja örömmel. Az a helyzet, hogy a vallási elképzelésekkel rendelkezők, a rangjukkal kérkedők és azok, akik képtelenek önmagukat félretenni, nehéznek találják ezeknek az új dolgoknak az elfogadását. A Szentléleknek nincs lehetősége ezeket az embereket tökéletesíteni. Ha valaki nem szánta el magát az alávetettségre és nem szomjazza Isten szavait, akkor nincs módja elfogadni ezeket az új dolgokat; egyszerűen egyre lázadóbbá válik, egyre ravaszabbá, és végül tévúton találja magát. Ahogyan most végzi munkáját, Isten több olyan embert nevel ki, aki igazán szereti Őt, és el tudja fogadni az új világosságot, és teljességgel kiirtja a vallási tisztviselőket, akik rangjukkal kérkednek; egyetlenegyet sem akar a változásnak makacsul ellenállók közül. Te is ezek közül való akarsz lenni? Saját preferenciáid szerint végzed szolgálatodat, vagy aszerint, amit Isten kíván? Olyasmi ez, amit magadnak kell tudnod. Vallási tisztviselő vagy, vagy Isten által tökéletessé tett újszülött kisded? Szolgálatod mekkora részét helyesli a Szentlélek? Mennyi az, amire Isten a fáradságot sem veszi, hogy emlékezzen? Mekkora változás történt az életedben a szolgálattal eltöltött éveid eredményeképp? Tisztában vagy mindezzel? Ha valóban hívő vagy, félresöpröd korábbi, régi vallási elképzeléseidet, és jobban, új módon fogod szolgálni Istent. Még nincs túl késő most felállni. A régi vallási elképzelésekkel az ember az egész életét eljátszhatja. A megszerzett tapasztalatok miatt az ember eltévelyedhet Istentől, és a maga módján teszi dolgait. Ha nem teszed félre az efféle dolgokat, botláskővé válnak életed fejlődése előtt. Isten mindig tökéletesíti azokat, akik Őt szolgálják, és nem iktatja ki őket könnyelműen. Ha valóban elfogadod Isten szavainak ítéletét és fenyítését, ha félre tudod tenni régi vallási gyakorlataidat és előírásaidat, és nem használod többé a régi vallási elképzeléseket Isten mai szavainak mérlegelésére, csak akkor van jövő számodra. Ha azonban továbbra is a régi dolgokhoz ragaszkodsz, ha továbbra is kincsként őrzöd őket, nincs rá mód, hogy megmenekülj. Isten nem veszi figyelembe az ilyen embereket. Ha valóban vágyod, hogy tökéletessé válj, el kell szánnod magad, hogy teljesen lemondasz mindenről, ami korábban volt. Még ha a korábban tett dolog helyes volt is, még ha Isten munkája volt is, akkor is képesnek kell lenned félretenni és nem ragaszkodni hozzá. Még ha egyértelműen a Szentlélek munkája volt is, és közvetlenül a Szentlélek tette is, ma félre kell tenned. Nem szabad belé kapaszkodnod. Ez az, amit Isten kér. Mindennek meg kell újulnia. Isten az Ő munkájában és az Ő szavaiban nem hivatkozik a régi dolgokra, amelyek már elmúltak, nem kutakodik a régi évkönyvekben; Isten egy olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi, és saját múltbéli szavaihoz sem ragaszkodik – ami azt mutatja, hogy Isten semmiféle előírást nem követ. Tehát, ha te emberi lényként folyton a múlt dolgaihoz ragaszkodsz, ha nem vagy hajlandó elengedni azokat, és mereven, sablonosan alkalmazod őket, miközben Isten már nem a korábban használt eszközökkel dolgozik, akkor a szavaid és tetteid talán nem bomlasztóak? Nem ellenségesek vajon Istennel szemben? Azt akarod, hogy az egész életed tönkremenjen és összeomoljon eme régi dolgok miatt? Ezek a régi dolgok olyasvalakivé tesznek, aki félbeszakítja Isten munkáját – ilyen ember akarsz lenni? Ha tényleg nem akarod ezt, gyorsan hagyd abba, amit csinálsz, és fordulj meg; kezdd elölről. Isten nem fog emlékezni múltbéli szolgálatodra.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)

473. Mindenki szolgálhatja Istent, aki úgy dönt, de csak azok lehetnek alkalmasak és jogosultak Isten szolgálatára, akik figyelembe veszik és megértik Isten szándékait. Azt tapasztaltam köztetek, hogy sokan azt hiszik, hogy amíg buzgón hirdetik az evangéliumot Istenért, útra kelnek Istenért, feláldozzák magukat és lemondanak dolgokról Istenért, és így tovább, addig ez azt jelenti, hogy Istent szolgálják. Még több vallásos ember hiszi azt, hogy Istent szolgálni azt jelenti, hogy Bibliával a kezükben rohangálnak, hirdetik a mennyek országának evangéliumát, és megtérésre és bűnvallásra biztatva megmentik az embereket. Sok olyan vallási tisztségviselő is van, aki úgy gondolja, hogy Isten szolgálata abból áll, hogy a szemináriumban folytatott felsőfokú tanulmányok és képzés után kápolnákban prédikál, és a bibliai igeversek felolvasásával tanítja az embereket. Sőt, vannak olyan emberek az elszegényedett régiókban, akik azt hiszik, hogy Isten szolgálata azt jelenti, hogy betegeket gyógyítanak és démonokat űznek ki a nővéreik és fivéreik közül, vagy imádkoznak értük, vagy szolgálnak nekik. Sokan vannak köztetek, akik úgy hiszik, hogy Istennek szolgálni annyit jelent, mint enni és inni Isten szavait, mindennap imádkozni Istenhez, valamint mindenütt gyülekezeteket látogatni és azokban dolgozni. Vannak más testvérek, akik úgy gondolják, hogy Istent szolgálni azt jelenti, hogy soha nem házasodnak meg, nem alapítanak családot, és teljes lényüket Istennek szentelik. Mégis kevesen tudják, valójában mit jelent Istent szolgálni. Bár olyan sokan szolgálnak Istennek, mint ahány csillag van az égen, azoknak a száma, akik közvetlenül szolgálhatnak, és akik képesek Isten szándékaival összhangban szolgálni, csekély, elenyészően kicsi. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert nem értitek az „Istennek való szolgálat” kifejezés lényegét, és oly kevéssé értitek, hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni. Az embereknek sürgősen meg kell érteniük, hogy pontosan milyen az az Istennek való szolgálat, amely összhangban van az Ő szándékaival.

Ha Isten szándékai szerint akartok szolgálni, először is meg kell értenetek, hogy milyen emberek kedvesek Isten előtt, milyen embereket gyűlöl Isten, milyen embereket tesz tökéletessé Isten, és milyen emberek alkalmasak arra, hogy Istent szolgálják. Legalább ezzel a tudással rendelkeznetek kell. Ezenkívül ismernetek kell Isten munkájának céljait, és azt a munkát, amelyet Isten itt és most végez. Ennek megértése és Isten igéinek vezetése nyomán először is be kell lépnetek, és először is meg kell kapnotok Isten megbízatását. Miután tényleges tapasztalatot szereztetek Isten igéiről, és amikor valóban ismeritek Isten munkáját, akkor lesztek alkalmasak arra, hogy Istent szolgáljátok. És Isten akkor nyitja meg szellemi szemeiteket és engedi meg nektek, hogy jobban megértsétek és tisztábban lássátok az Ő munkáját, amikor Neki szolgáltok. Amikor belépsz ebbe a valóságba, a megtapasztalásaid mélyebbek és gyakorlatiasabbak lesznek, és közületek mindazok, akiknek ilyen megtapasztalásaik voltak, képesek lesznek a gyülekezetek között járni és gondoskodni testvéreik ellátásáról, hogy egymás erősségeire támaszkodva ellensúlyozhassátok a saját hiányosságaitokat, és gazdagabb tudásra tegyetek szert a szellemetekben. Csak ezek megvalósulása után lesztek képesek Isten szándékainak megfelelően szolgálni, és tökéletessé válni Isten által a szolgálatotok során.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?)

474. Azoknak, akik gyülekezeteket vezethetnek, az életet biztosíthatják az embereknek, és apostolok lehetnek az emberek számára, tényleges tapasztalatokkal kell rendelkezniük; helyesen kell érteniük a lelki dolgokat, és helyesen kell felfogniuk és megtapasztalniuk az igazságot. Csak az ilyen emberek alkalmasak arra, hogy munkások vagy apostolok legyenek, akik a gyülekezeteket vezetik. Máskülönben csak követni tudnak, mint a legkisebbek, és nem tudnak vezetni, még kevésbé apostolok lenni, akik képesek az embereket élettel ellátni. Az apostolok feladata ugyanis nem az, hogy ide-oda rohanjanak vagy harcoljanak, hanem az, hogy az élet szolgálatának munkáját végezzék, és másokat vezessenek, hogy átalakítsák beállítottságukat. Akik ezt a feladatot ellátják, súlyos felelősséggel vannak megbízva, amelyet nem mindenki képes vállalni. Ezt a fajta munkát csak azok vállalhatják, akiknek a létük az élet, vagyis akiknek van tapasztalatuk az igazságról. Nem vállalhatja ezt pusztán bárki, aki le tud mondani, aki képes lótni-futni, vagy aki hajlandó magát feláldozni; azok az emberek, akiknek nincs tapasztalatuk az igazságról, akik nem részesültek metszésben vagy ítéletben, nem képesek ilyen típusú munkát végezni. A tapasztalattal nem rendelkező emberek, akik valóság nélküli emberek, képtelenek tisztán látni a valóságot, mert ők maguk is nélkülözik ezt a fajta létezést. Az ilyen típusú emberek tehát nemcsak hogy nem képesek vezetői munkát végezni, de ha hosszú ideig az igazság nélkül maradnak, akkor ki kell őket iktatni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember munkája)

475. Ami a munkát illeti, az ember azt hiszi, a munka annyit tesz, hogy sürgölődni kell Istenért, mindenhol hirdetni kell az igét, és fel kell áldozni magunkat Érte. Ez a hit helyes ugyan, de túlságosan egyoldalú; Isten nem csupán azt kéri az embertől, hogy sürögjön-forogjon Érte; ezen túlmenően a jelenlegi munka a lélekben való szolgálattal és ellátással kapcsolatos. Sok testvér még a tapasztalás sok-sok éve után sem gondolt soha az Istenért végzett munkára, mert a munka abban a formában, ahogy az ember elképzeli, nem összeegyeztethető azzal, amit Isten kér. Ezért az embert a munka kérdése egyáltalán nem érdekli, és pontosan ez az oka annak, hogy az ember belépése is meglehetősen egyoldalú. Mindannyiótoknak azzal kellene kezdenetek a belépéseteket, hogy Istenért munkálkodtok, hogy jobban át tudjátok élni a tapasztalás minden egyes aspektusát. Ebbe kellene belépnetek. A munka nem azt jelenti, hogy sürgölődünk Istenért, hanem azt, hogy az ember élete és az, amit az ember megél, képes örömet szerezni Istennek. A munka azt jelenti, hogy az emberek Isten iránti hűségük és Istenről való ismeretük felhasználásával bizonyságot tesznek Istenről, valamint szolgálatot tesznek az embereknek. Ez az ember felelőssége, és ez az, amit minden embernek meg kell értenie. Azt mondhatnánk, hogy a belépésetek a munkátok, és hogy az Istenért végzett munka folyamán törekedtek a belépésre. Isten munkájának megtapasztalása nem pusztán azt jelenti, hogy tudjátok, hogyan kell az Ő szavát enni és inni; még fontosabb, hogy tudnotok kell, miként kell bizonyságot tenni Istenről, továbbá képesnek kell lennetek Istent szolgálni, valamint az embernek szolgálatára lenni és gondoskodni róla. Ez munka, de egyúttal a belépésetek is; minden embernek ezt kellene megvalósítania. Sokan vannak, akik csak arra koncentrálnak, hogy sürgölődjenek Istenért és mindenütt hirdessék az igét, de nem törődnek egyéni tapasztalásukkal, és elhanyagolják belépésüket a szellemi életbe. Ez vezetett ahhoz, hogy akik Istent szolgálják, olyan emberekké váltak, akik ellenállnak Istennek. [...]

Azért dolgozunk, hogy eleget tegyünk Isten szándékainak, hogy mindazokat, akik igazodnak Isten szándékaihoz, elhozzuk Isten színe elé, hogy elhozzuk az embert Istenhez, és hogy bemutassuk az embernek a Szentlélek munkáját és Isten útmutatását, ezáltal tökéletesítve Isten munkájának gyümölcseit. Ezért rendkívül fontos, hogy teljesen tisztában legyetek a munka lényegével. Mint olyasvalaki, akit Isten használ, minden ember méltó arra, hogy Istenért munkálkodjon, vagyis mindenkinek lehetősége van rá, hogy a Szentlélek használja őt. Van azonban egyvalami, amit fel kell ismernetek. Amikor az ember az Isten által rábízott munkát végzi, az ember megkapja a lehetőséget, hogy Isten használja őt, de amit az ember mond és tud, az nem teljesen az ember érettsége. Csak annyit tehettek, hogy munkátok során jobban megismeritek saját hiányosságaitokat, és nagyobb megvilágosodás birtokába juttok a Szentlélektől. Így munkátok folyamán képessé váltok jobb belépést nyerni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (2.))

476. Az a szolgálat, amely elválik a Szentlélek jelenlegi kijelentéseitől, az a test és az elképzelések szolgálata, és lehetetlen, hogy ez összhangban legyen Isten szándékaival. Ha az emberek vallásos elképzelések között élnek, akkor képtelenek bármit is tenni, ami megfelel Isten szándékainak, és jóllehet Istent szolgálják, saját fantazmagóriáik és elképzeléseik közepette szolgálnak, és teljesen képtelenek arra, hogy Isten szándékainak megfelelően szolgáljanak. Azok, akik képtelenek követni a Szentlélek munkáját, nem értik Isten szándékait, akik pedig nem értik Isten szándékait, nem tudnak Istennek szolgálni. Isten olyan szolgálatot akar, amely igazodik az Ő szándékaihoz; nem akar olyan szolgálatot, amely az elképzelések és a test szerint való. Ha az emberek képtelenek követni a Szentlélek munkájának lépéseit, akkor elképzelések között élnek. Az ilyen emberek szolgálata félbeszakít és megzavar, és az ilyen szolgálat ellentétes Istennel. Tehát azok, akik nem képesek követni Isten nyomdokait, képtelenek Istent szolgálni; akik nem képesek követni Isten nyomdokait, azok minden bizonnyal szemben állnak Istennel, és képtelenek arra, hogy összeegyeztethetők legyenek vele. „A Szentlélek munkájának követése” azt jelenti, hogy megérted Isten mai szándékait, képes vagy Isten jelenlegi követelményeinek megfelelően cselekedni, képes vagy alávetni magad a ma Istenének és követni Őt, valamint belépni, Isten legújabb kijelentéseivel összhangban. Csak aki így tesz, az követi a Szentlélek munkáját és van benne a Szentlélek áramlatában. Az ilyen emberek nemcsak képesek Isten dicséretét elnyerni és Istent látni, hanem Isten természetét is megismerhetik Isten legújabb munkájából, és az Ő legújabb munkájából megismerhetik az ember elképzeléseit és lázadását, valamint az ember természetét és lényegét; továbbá képesek arra, hogy szolgálatuk során fokozatosan változásokat érjenek el a beállítottságukban. Csak az ilyen emberek azok, akik képesek megnyerni Istent, és akik valóban megtalálták az igaz utat.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

477. Ha pedig – miközben a mai Istent szolgálod – ragaszkodsz a Szentlélek megvilágítása által a múltban felfedett dolgokhoz, a szolgálatod zavart okoz majd, és a gyakorlatod idejétmúlt lesz, nem több vallásos ceremóniánál. Ha azt hiszed, hogy azoknak, akik Istent szolgálják, kifelé – egyéb jó tulajdonságaik mellett – alázatosnak és türelmesnek kell lenniük, és ezt a fajta ismeretet ma gyakorlatba ülteted, akkor a tudásod egy vallásos elképzelés; az efféle gyakorlat képmutató színjátékká vált. A „vallásos elképzelések” kifejezés olyan dolgokra utal, amelyek idejétmúltak és elavultak (ideértve Isten korábban kimondott szavainak értelmezését és a Szentlélek által közvetlenül felfedett világosságot is), és ha ma átültetjük ezeket a gyakorlatba, akkor megzavarják Isten munkálkodását, és nem szolgálják az ember javát. Ha az emberek nem képesek kivetni magukból a vallásos elképzelések körébe tartozó dolgokat, akkor ezek komoly akadályt jelentenek majd az Istennek végzett szolgálatukban. A vallásos elképzelésekkel rendelkező embereknek nincs módjuk arra, hogy lépést tartsanak a Szentlélek munkájával – így előbb egy lépéssel maradnak le, majd kettővel. Ez azért van, mert ezek a vallásos elképzelések rendkívül önelégültté és arrogánssá teszik az embert. Isten nem érez nosztalgiát azok iránt a dolgok iránt, amelyeket a múltban mondott és tett: Ő eltörli azt, ami elavult. Te tényleg nem vagy képes elengedni az elképzeléseidet? Ha ragaszkodsz azokhoz a szavakhoz, amelyeket Isten a múltban szólt, ez vajon azt bizonyítja, hogy ismered Isten munkáját? Ha képtelen vagy elfogadni a Szentlélek világosságát ma, és helyette a múlt világosságához ragaszkodsz, mindez bizonyíthatja-e azt, hogy Isten nyomdokain jársz? Még mindig képtelen vagy elengedni a vallásos elképzeléseket? Ha ez a helyzet, akkor olyan emberré válsz, aki szemben áll Istennel.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten jelenlegi munkáját)

478. Sokan szenvedélyük erejével szolgálják Istent, de nem értik Isten adminisztratív rendeleteit, az Ő szavai horderejét illetően pedig még annyi sejtelmük sincs. Így – jó szándékaikkal – gyakran olyan dolgokat tesznek végül, amelyek megzavarják Isten irányítását. Súlyos esetekben ezek az emberek ki lesznek űzve Isten házából, megfosztva minden további esélytől, hogy kövessék Őt, és a pokolba vettetnek, ahol véget ér minden kapcsolatuk Isten házával. Ezek az emberek Isten házának munkáját a tudatlan jó szándékuk erejével végzik, és végül haragra ingerlik Isten természetét. Az emberek Isten házába hozzák a tisztviselők és urak szolgálása során bevett módszereiket, és megpróbálják azokat bevetni, hiún úgy vélve, hogy itt könnyedén alkalmazhatók. Nem tudják elképzelni, hogy Isten természete nem olyan, mint egy bárányé, hanem mint egy oroszláné. Így akik először kerülnek kapcsolatba Istennel, képtelenek kommunikálni Vele, hiszen Isten szíve nem olyan, mint az emberé. Csak miután sok igazságot megértettél, juthatsz el Isten folyamatos megismerésére. Ez a tudás nem szavakból és doktrínákból áll, hanem kincsként használhatod, amely által szoros bizalmi kapcsolatba kerülsz Istennel, és ami bizonyítja, hogy Ő örömét leli benned. Ha nincs meg benned az ismeret valósága és nem vagy felvértezve az igazsággal, akkor szenvedélyes szolgálatod csak Isten utálatát és undorát hozhatja rád.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)

479. A vallásban sokan rengeteget szenvednek életük során: testüket leigázzák és hordozzák keresztjüket, és még akkor is tovább szenvednek és tűrnek, amikor már a halál küszöbén állnak! Vannak, akik még a haláluk reggelén is böjtölnek. Egész életükben megtagadják maguktól a finom ételeket és ruházatot, csak a szenvedésre fókuszálnak. Képesek leigázni testüket és fellázadni ellene. Szellemük dicséretre méltó a szenvedés elviseléséért. Azonban gondolkodásukkal, elképzeléseikkel, mentális beállítottságukat és régi természetüket valóban a legcsekélyebb mértékben sem metszették meg. Semmilyen igaz ismeretük nincs önmagukról. Istenről alkotott mentális képük a homályos Isten tradicionális képe. Azon elhatározásuk, hogy Istenért szenvedjenek, buzgóságukból és emberi mivoltuk jó jelleméből ered. Habár hisznek Istenben, sem Őt nem értik, sem a szándékait nem ismerik. Csak vakon munkálkodnak és szenvednek Istenért. A tisztánlátást egyáltalán nem értékelik, keveset törődnek azzal, hogyan biztosíthatnák be, hogy szolgálatuk valójában beteljesítse Isten szándékait, és még kevésbé vannak tisztában azzal, hogyan érjék el Isten megismerését. Az Isten, akit ők szolgálnak, nem az Ő eredendő képmásában rejlő Isten, hanem egy olyan Isten, akit elképzeltek, egy Isten, akit csak hallomásból ismernek, vagy akiről csak írásos legendákat olvastak. Majd élénk fantáziájukat és ájtatosságukat arra használják, hogy Istenért szenvedjenek, és magukra vegyék Isten munkáját, amit Isten akar elvégezni. A szolgálatuk túl pontatlan, olyannyira, hogy gyakorlatilag egyikük sem képes igazán Isten szándékaival összhangban szolgálni. Függetlenül attól, hogy milyen örömmel szenvednek, a szolgálatról alkotott eredeti perspektívájuk és az Istenről alkotott mentális képük változatlan marad, mivel nem estek át Isten ítéletén, fenyítésén, finomításán és tökéletesítésén, és senki sem vezette őket az igazság által. Még ha hisznek is Jézusban, a Megváltóban, egyikük sem látta soha a Megváltót. Csak legendákból és szóbeszédekből tudnak Róla. Ennek eredményeként szolgálatuk nem ér többet, mintha véletlenszerűen, csukott szemmel szolgálnának, ahogy egy vak ember szolgálja saját apját. Végső soron mit lehet elérni ilyen szolgálattal? És ki hagyná ezt jóvá? Szolgálatuk elejétől a végéig ugyanolyan marad; csak ember alkotta leckéket kapnak, és szolgálatukat kizárólag saját természetességükre és az általuk előnyben részesített dolgokra alapozzák. Milyen jutalma lehet ennek? Még Péter sem tudta – aki látta Jézust –, hogyan szolgáljon Isten szándékai szerint; csak a legvégén, idős korában tudta meg. Mit árul el ez azokról a vak emberekről, akiket a legkisebb mértékben sem metszettek meg, és akiket senki sem vezetett? Közületek sokak mai szolgálata vajon nem olyan-e, mint ezeké a vak embereké? Mindazok, akik nem részesültek ítéletben, akiket nem metszettek meg, és akik nem változtak meg – vajon nem igaz-e rájuk, hogy egyikőjük sem lett teljesen meghódítva? Mi haszna az ilyen embereknek? Ha a gondolkodásodban, az élettel kapcsolatos ismereteidben, és Istenről való tudásodban nem mutatkozik új változás és igazából nem nyersz semmit, akkor soha semmi rendkívülit nem fogsz elérni a szolgálatodban!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (3.))

480. Jézus azért volt képes teljesíteni Isten megbízatását – az egész emberiség megváltásának művét –, mert képes volt figyelmet tanúsítani Isten szándékai iránt, anélkül, hogy bármit is tervezett vagy intézett volna Magának. Így volt Ő Isten közeli barátja is – maga Isten –, amit ti mindnyájan nagyon jól megértetek. (Valójában Ő maga volt az Isten, akiről Isten tett tanúbizonyságot. Ezt azért említem meg itt, hogy a Jézussal kapcsolatos ténnyel illusztráljam a kérdést.) Ő képes volt Isten irányítási tervét a középpontba helyezni, és mindig a mennyei Atyához imádkozott, és a mennyei Atya akaratát kereste. Ezekkel a szavakkal imádkozott: „Atyaisten! Teljesítsd be azt, ami a Te akaratod, és ne az én kívánságaim szerint cselekedj, hanem a Te terved szerint. Lehet, hogy az ember gyenge, de miért kellene törődnöd vele? Hogyan lehetne az ember méltó a Te törődésedre, az ember, aki olyan, mint egy hangya a Te kezedben? Csak azt kívánom a szívemben, hogy teljesítsem a Te akaratodat, és szeretném, ha el tudnád végezni bennem azt, amit szeretnél, a Te kívánságaid szerint.” A Jeruzsálembe vezető úton Jézus gyötrődött, mintha kést forgattak volna a szívében, de a legcsekélyebb szándéka sem volt visszavonni a szavát; mindig volt egy hatalmas erő, amely arra kényszerítette, hogy folytassa útját oda, ahol keresztre fogják feszíteni. Végül a keresztre szegezték, és a bűnös testhez hasonló formát vett fel, beteljesítve az emberiség megváltásának művét. Kiszabadult a halál és a Hadész bilincseiből. A halandóság, a pokol és a Hadész elvesztette hatalmát előtte, Ő legyőzte azokat. Harminchárom évig élt, amely idő alatt mindig mindent megtett, hogy eleget tegyen Isten szándékainak, Isten mindenkori munkájának megfelelően, soha nem tekintve saját személyes nyereségére vagy veszteségére, és mindig az Atyaisten szándékainak érdekében tervezve. Így, miután megkeresztelkedett, Isten azt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Az Isten előtti szolgálata miatt, amely megfelelt Isten szándékainak, Isten az egész emberiség megváltásának súlyos terhét az Ő vállára helyezte, és rábízta annak beteljesítését, és Ő alkalmas és jogosult volt e fontos feladat elvégzésére. Egész életében mérhetetlen szenvedést viselt el Istenért, és a Sátán számtalanszor megkísértette, de sohasem csüggedt el. Isten azért adott Neki ilyen fontos feladatot, mert bízott benne, és szerette Őt, és ezért Isten személyesen jelentette ki: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Abban az időben csak Jézus tudta teljesíteni ezt a megbízatást, és ez volt a gyakorlati vonatkozása Istennek az egész emberiség megváltására irányuló művének a megvalósításának a Kegyelem Korában.

Ha Jézushoz hasonlóan ti is képesek vagytok minden figyelmetek Isten terhének szentelni, és fellázadtok a testetek ellen, akkor Isten rátok bízza az Ő fontos feladatait, hogy megfeleljetek az Isten szolgálatához szükséges feltételeknek. Csak ilyen körülmények között meritek majd azt mondani, hogy Isten akaratát követitek és az Ő megbízatását teljesítitek, és csak akkor meritek majd azt mondani, hogy valóban Istent szolgáljátok. Jézus példáját alapul véve ki mered-e jelenteni, hogy Isten közeli barátja vagy? Mered-e azt állítani, hogy Isten akaratát követed? Mered-e azt állítani, hogy valóban Istent szolgálod? Mered-e azt állítani, hogy Isten közeli barátja vagy, amikor nem érted, hogyan kell ma Istent szolgálni? Ha azt mondod, hogy Istent szolgálod, nem káromolod Őt? Gondolj bele: Istent szolgálod vagy magadat? Sátánt szolgálod, mégis makacsul azt állítod, hogy Istent szolgálod – ezzel nem káromlod Istent? Sokan a hátam mögött sóvárognak a státusszal járó előnyök után, falják az ételt, szeretnek aludni, és minden figyelmüket a testnek szentelik, mindig attól félve, hogy a test számára nincs kiút. Nem töltik be megfelelő szerepüket a gyülekezetben, hanem a gyülekezeten élősködnek, vagy pedig az Én szavaimmal intik testvéreiket, és a magasból korlátoznak másokat. Ezek az emberek folyton azt mondják, hogy Isten akaratát követik, és mindig azt állítják, hogy ők Isten közeli barátai – nem abszurd ez? Ha a motivációd helyes, de nem vagy képes Isten szándékainak megfelelően szolgálni, akkor ostoba vagy; de ha a motivációd nem helyes, és mégis azt mondod, hogy Istent szolgálod, akkor olyasvalaki vagy, aki szembeszáll Istennel, és meg kellene, hogy büntessen téged Isten! Az ilyen embereket nem sajnálom! Isten házában élősködnek, mindig a test kényelmét kívánják, és nem veszik figyelembe Isten érdekeit. Mindig azt keresik, ami nekik jó, és nem törődnek Isten szándékaival. Nem képesek elfogadni Isten Lelkének vizsgálatát semmiben, amit tesznek. Mindig elvetemültek és csalárdak, becsapják testvéreiket, kétszínűek, mint a róka a szőlőben, amely mindig szőlőt lop és letapossa a szőlőskertet. Lehetnek-e az ilyen emberek Isten közeli barátai? Alkalmas vagy arra, hogy részesülj Isten áldásaiban? Nem vállalsz terhet az életedért és a gyülekezetért, alkalmas vagy arra, hogy megkapd Isten megbízatását? Ki merne bízni egy ilyen emberben, mint te? Amikor így szolgálsz, bízhatna-e rád Isten nagyobb feladatot? Nem okozna ez késedelmet a munkában?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?)

481. Amit ti tapasztaltatok és láttatok, az felülmúlja mindazt, amit minden korszak szentjei és prófétái láttak és tapasztaltak, de képesek vagytok-e kiválóbb tanúságot tenni Rólam, mint a múlt idők szentjeinek és prófétáinak szavai? Amit most nektek adok, az felülmúlja Mózest és meghaladja Dávidot, ezért hasonlóképpen azt kérem, hogy a ti bizonyságtételetek is múlja felül Mózest, és hogy a ti szavaitok legyenek nagyobbak Dávidnál. Százszorosan adok nektek – így azt kérem tőletek is, hogy hasonlóképpen fizessétek vissza Nekem. Tudnotok kell, hogy Én vagyok az, aki életet ad az emberiségnek, és ti vagytok azok, akik életet kaptok Tőlem, és akiknek tanúságot kell tennetek Mellettem. Ez a ti kötelességetek, amelyet Én küldök le rátok, és amelyet meg kell tennetek Értem. Nektek adtam minden dicsőségemet, nektek adtam az életet, amelyet Izrael választott népe soha nem kapott meg. Tanúságot kell tennetek Rólam, és Nekem kell szentelnetek ifjúságotokat, és életeteket kell adnotok. Bárkiknek is adományozom dicsőségemet, azok tanúságot tesznek Rólam, és életüket adják Értem, ezt már régóta előre elrendeltem. Az a ti szerencsétek, hogy dicsőségemet nektek adományozom, és a ti kötelességetek, hogy tanúságot tegyetek dicsőségemről. Ha csak az áldások kedvéért hinnétek Bennem, akkor munkámnak kevés jelentősége lenne, és nem teljesítenétek kötelességeteket. Az izráeliták csak irgalmamat, szeretetemet és nagyságomat látták, a zsidók pedig csak türelmemnek és megváltásomnak voltak tanúi. Nagyon-nagyon keveset láttak Lelkem munkájából, olyannyira, hogy csak tízezredrészét értették meg annak, amit ti hallottatok és láttatok. Amit ti láttatok, még a közöttük lévő főpapokat is felülmúlja. Az igazságok, amelyeket ti ma megértettetek, meghaladják az övékét; amit ti ma láttatok, meghaladja azt, amit a Törvény Korában, valamint a Kegyelem Korában láttak, és amit ti megtapasztaltatok, az még Mózest és Illést is felülmúlja. Mert amit az izráeliták megértettek, az csak Jahve törvénye volt, és amit láttak, az csak Jahve hátának látványa volt; amit a zsidók megértettek, az csak Jézus megváltása volt, amit kaptak, az csak a Jézus által adományozott kegyelem volt, és amit láttak, az csak Jézus képe volt a zsidók házában. Amit ti ma láttok, az Jahve dicsősége, Jézus megváltása és minden mai cselekedetem. Így ti is hallottátok Lelkem szavait, értékeltétek bölcsességemet, megismertétek csodámat, és megismertétek az Én természetemet. Elmondtam nektek az egész irányítási tervemet is. Amit ti láttatok, az nem csupán egy szerető és irgalmas Isten, hanem egy igazságossággal teli Isten. Láttátok csodálatos munkámat, és megtudtátok, hogy fenséggel és haraggal vagyok teli. Mi több, tudjátok, hogy egykor Izráel házára zúdítottam tomboló dühömet, és ma ez rátok is eljött. Többet értetek mennyei misztériumaimból, mint Ézsaiás és János; többet tudtok szeretetreméltóságomról és tiszteletreméltóságomról, mint a múlt korok összes szentje. Amit ti kaptatok, az nem csupán az Én igazságom, az Én utam és az Én életem, hanem Jánosénál is nagyobb látomás és kinyilatkoztatás. Ti sokkal több titkot értettetek meg, és megpillantottátok igazi arcomat is; ti többet fogadtatok el ítéletemből, és többet tudtok igazságos természetemről. És így, bár ti az utolsó napokban születtetek, a felfogásotok a korábbi és a múlté, és a mai dolgokat is megtapasztaltátok, és mindezt személyesen Én tettem. Amit tőletek kérek, az nem túlzás, mert oly sokat adtam nektek, és ti sokat láttatok Bennem. Ezért arra kérlek benneteket, hogy tegyetek tanúságot Értem az elmúlt korok szentjeinek, és ez a szívem egyetlen vágya.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?)

482. Amire most vágyom, az a hűséged és alávetettséged, a szereteted és bizonyságtételed. Még ha ebben a pillanatban nem is tudod, hogy mi a bizonyságtétel vagy mi a szeretet, akkor is hozd Elém mindenedet, és add át Nekem az egyetlen kincsedet, amid van: a hűségedet és az alávetettségedet. Tudnod kell, hogy a tanúságtétel arról, hogy legyőzöm a Sátánt, az ember hűségében és alávetettségében rejlik, ahogyan a tanúságtétele annak is, hogy teljesen meghódítom az embert. A Belém vetett hited kötelessége, hogy tanúságot tegyél Rólam, hogy hűséges legyél Hozzám és senki máshoz, és hogy mindvégig engedelmes legyél. Mielőtt munkám következő lépését megkezdeném, hogyan fogsz tanúságot tenni Rólam? Hogyan leszel hűséges Hozzám és veted alá magad Nekem? Minden hűségedet a feladatodnak szenteled-e, vagy egyszerűen feladod? Aláveted-e inkább magad minden rendelkezésemnek (még akkor is, ha az halál vagy pusztulás lenne), vagy inkább elmenekülsz félúton, hogy elkerüld fenyítésemet? Azért fenyítelek meg téged, hogy tanúságot tegyél Rólam, és hűséges, valamint Nekem alávetett légy. Mi több, a mostani fenyítés azért van, hogy kibontakoztassa munkám következő lépését, és hogy a munka akadálytalanul haladhasson. Ezért arra biztatlak, hogy légy bölcs, és ne kezeld sem az életedet, sem a létezésed jelentőségét értéktelen homokként. Tudhatod-e pontosan, hogy mi lesz az Én eljövendő munkám? Tudod-e, hogyan fogok dolgozni az eljövendő napokban, és hogyan fog kibontakozni a munkám? Tudnod kellene, milyen jelentőséggel bír a munkámmal kapcsolatos tapasztalatod, és ezen túlmenően a Belém vetett hited. Olyan sokat tettem; hogyan is adhatnám fel félúton, ahogyan te képzeled? Olyan kiterjedt munkát végeztem; hogyan tudnám lerombolni azt? Valóban azért jöttem, hogy véget vessek ennek a korszaknak. Ez igaz, de ezenfelül tudnod kell, hogy új korszakot kell kezdenem, új munkát kell kezdenem, és mindenekelőtt terjesztenem kell a királyság evangéliumát. Tehát tudnod kell, hogy a jelenlegi munka csak arra szolgál, hogy egy korszakot kezdjen el, és hogy megteremtse az alapot az evangélium terjesztéséhez az eljövendő időben, és hogy a jövőben véget vessen a korszaknak. A munkám nem olyan egyszerű, mint ahogyan te gondolod, és nem is olyan értéktelen vagy értelmetlen, mint ahogyan talán hiszed. Ezért még mindig azt kell mondanom neked: az életedet az Én munkámnak kellene adnod, sőt, az Én dicsőségemnek kellene szentelned magad. Régóta vágytam arra, hogy tanúságot tegyél Rólam, és még inkább vágytam arra, hogy terjeszd evangéliumomat. Meg kellene értened, mi van a szívemben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?)

483. Képes vagy-e konkrétan közvetíteni azt a természetet, amelyet Isten minden korban kifejezésre juttat, olyan nyelvezetet használva, amely megfelelő és hordozza annak a kornak a jelentőségét? Te, aki tapasztalod Isten munkáját az utolsó napokban, képes vagy-e részletesen leírni Isten igazságos természetét? Tudsz-e világosan és pontosan tanúbizonyságot tenni Isten természetéről? Hogyan fogsz beszélni arról, amit láttál és megtapasztaltál, azoknak a szánalomra méltó, szegény és buzgó vallásos híveknek, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, és arra várnak, hogy terelgesd őket? Milyen emberek várnak rád, hogy terelgesd őket? El tudod képzelni? Tudatában vagy-e a vállaidra nehezedő súlynak, a megbízatásodnak és a felelősségednek? Hol van a történelmi küldetéstudatod? Hogyan fogsz a következő kor gazdájaként megfelelően szolgálni? Erősen tudatában vagy-e gazda voltodnak? Hogyan kellene megmagyarázni a „mindenek gazdája” jelentését? Valóban minden élőlény és minden fizikai dolog gazdája a világon? Milyen terveid vannak a munka következő szakaszának folytatására? Hány ember vár rád, hogy pásztorold őket? Nehéz-e a feladatod? Ők szegények, szánalomra méltók, vakok és tanácstalanok, és jajgatnak a sötétségben – merre van az út? Mennyire áhítoznak a világosságra, amely mint egy hullócsillag, hirtelen alászáll, és eloszlatja a sötétség erőit, amelyek már oly sok éve elnyomás alatt tartják az embert! Szorongva reménykednek, és éjjel-nappal epekednek ez után – ki ismerheti meg ezt teljesen? Még azon a napon is, amikor a fény tovasuhan, ezek a mélységesen szenvedő emberek tovább raboskodnak egy sötét tömlöcben a szabadulás reménye nélkül – mikor szűnik meg a sírásuk? Rettenetes eme törékeny lelkek szerencsétlensége, akik sohasem pihenhettek meg, és akiket régóta ebben a megkötözött állapotban tartottak a könyörtelen kötelékek és a dermedt történelem. Ki hallotta hát meg a jajveszékelésük hangját? Ki látta a nyomorúságos állapotukat? Eszedbe jutott-e valaha, hogy milyen bánatos és aggódó Isten szíve? Hogyan tudja elviselni az ártatlan emberiség látványát, amit a saját kezével teremtett, miközben az ilyen kínokat szenved el? Elvégre az emberi lények áldozatok, akiket megmérgeztek. És jóllehet az ember a mai napig fennmaradt, ki gondolta volna, hogy az emberiséget már rég megmérgezte a gonosz? Már elfelejtetted, hogy te is az áldozatok egyike vagy? Nem akarsz-e azért küzdeni Isten iránti szeretetedből, hogy megmentsd mindezeket a túlélőket? Nem akarod-e minden erődet annak szentelni, hogy visszafizesd Istennek, Neki, aki úgy szereti az emberiséget, akár a saját testét és vérét? Pontosan hogyan fognád fel, hogy Isten felhasznál téged, hogy rendkívüli életedet megéld? Valóban megvan-e benned az elszántság és a hit ahhoz, hogy egy kegyes, Istent szolgáló ember tartalmas életét éld?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell a jövőbeni küldetésedhez hozzáállnod?)

484. Bizonyságot tenni Istenről elsősorban azt jelenti, hogy beszélsz Isten munkáját illető tudásodról, hogy Isten hogyan hódítja meg az embereket, hogyan menti meg az embereket, hogyan változtatja meg az embereket; arról szól, hogy hogyan vezeti az embereket, hogy belépjenek az igazságvalóságba, lehetővé téve számukra, hogy meghódítsa, tökéletessé tegye és megmentse őket. A bizonyságtétel azt jelenti, hogy beszélsz az Ő munkájáról és mindarról, amit megtapasztaltál. Csak az Ő munkája képviselheti Őt, és csak az Ő munkája tárhatja fel Őt nyilvánosan, a Maga teljességében; az Ő munkája tesz bizonyságot Róla. Munkája és szavai közvetlenül a Lelket képviselik; a munkát, amelyet Ő végez, a Lélek végzi, és a szavakat, amelyeket Ő mond, a Lélek mondja. Ezek a dolgok csupán Isten megtestesülésén keresztül jutnak kifejezésre, de valójában mégis a Lélek kifejeződései. Minden munka, amit végez, és minden szó, amit mond, az Ő lényegét képviseli. Ha Isten, miután testbe öltözött és az emberek közé jött, nem beszélne és nem munkálkodna, és azután megkérne benneteket, hogy ismerjétek meg az Ő gyakorlatiasságát, normális voltát és mindenhatóságát, képes lennél-e rá? Tudhatnád-e, hogy mi a Lélek lényege? Tudhatnád-e, hogy melyek az Ő testének tulajdonságai? Csak azért kéri tőletek, hogy tanúságot tegyetek Róla, mert megtapasztaltátok az Ő munkájának minden egyes lépését. Ha nem lenne ilyen tapasztalatotok, akkor Ő nem ragaszkodna hozzá, hogy bizonyságot tegyetek. Így amikor tanúságot teszel Istenről, nemcsak normális emberi mivoltának külsőségeiről teszel tanúságot, hanem arról a munkáról is, amit Ő végez, és arról az útról, amelyen Ő vezet; arról kell tanúságot tenned, hogy hogyan hódított meg, és milyen vonatkozásban tett tökéletessé. Ez az a fajta tanúságtétel, amit tenned kell. [...] Lépésről lépésre tapasztaltad a fenyítést, az ítéletet, a finomítást, a próbatételeket, a kudarcokat a nyomorúságokat és meghódíttatást; félretetted a test kilátásait, a személyes motivációidat és a test benső érdekeit. Más szóval, Isten szavai teljesen meghódították a szívedet. Habár nem növekedtél az életedben annyit, amennyit Ő követel, mindezeket a dolgokat tudod, és teljesen meg vagy győződve arról, amit Ő tesz. Tehát ezt bizonyságtételnek lehet nevezni, olyan bizonyságtételnek, amely valódi és igaz. Az a munka, amiért Isten jött, az ítélet és a fenyítés munkája, az ember meghódítására szolgál, de Ő egyben be is fejezi a munkáját, lezárja a korszakot, és elvégzi a befejező munkát. Véget vet az egész korszaknak, megmenti az egész emberiséget, egyszer s mindenkorra megszabadítja az emberiséget a bűntől; teljesen megnyeri az emberiséget, amelyet Ő teremtett. Mindezekről bizonyságot kell tenned. Annyi mindent tapasztaltál már Isten munkájából, a saját szemeddel láttad és személyesen tapasztaltad meg; amikor a legvégére érsz, nem szabad képtelennek lenned a rád háruló feladat elvégzésére. Ez milyen kár lenne! A jövőben, amikor az evangélium terjed, képesnek kell lenned a saját tudásodról beszélni, és fáradságot nem kímélve tanúskodni mindarról, amit a szívedben megnyertél. Ez az, amit egy teremtett lénynek el kell érnie. Mi Isten munkája ezen szakaszának tényleges jelentősége? Mi annak a hatása, és mennyi valósul meg belőle az emberben? Mit kellene az embereknek tenniük? Amikor majd világosan tudtok beszélni a megtestesült Isten összes munkájáról, amelyet a földre jövetele óta végzett, akkor lesz teljes a bizonyságtételetek. Amikor világosan tudsz beszélni erről az öt dologról: az Ő munkájának jelentőségéről; a tartalmáról; a lényegéről; a természetéről, amit képvisel; és az elveiről, akkor ez bizonyítja, hogy képes vagy bizonyságot tenni Istenről, hogy valóban birtokában vagy a tudásnak. A veletek szemben támasztott követelményeim nem túl magasak, és mindazok számára elérhetőek, akik valódi törekvésben vannak. Ha elhatároztad, hogy Isten egyik tanúja legyél, akkor meg kell értened, hogy Isten mit utál és mit szeret. Sokat tapasztaltál az Ő munkájából; e munka révén meg kell ismerned az Ő természetét, meg kell értened az Ő szándékait és az emberiséggel szemben támasztott követelményeit, és ezt a tudást arra kell használnod, hogy bizonyságot tegyél Róla, és elvégezd kötelességedet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (7.))

485. Isten szavai ítéletének és fenyítésének megtapasztalása hasznot és valódi tapasztalatokat hoz nektek – így kell bizonyságot tennetek Istenről. Amikor bizonyságot tesztek Isten mellett, főként arról kell beszélnetek, hogy Isten hogyan ítéli és fenyíti meg az embereket, és milyen próbatételeket használ az emberek finomítása és beállítottságainak megváltoztatása céljából. Arról is beszélnetek kell, hogy mennyi romlottságot tártatok fel a tapasztalatotokban, mennyit szenvedtetek, mi mindent tettetek meg, hogy ellenálljatok Istennek, végül hogyan hódított meg titeket Isten, mennyi valódi ismeretet nyertetek Isten munkájáról, és hogyan kell tanúságot tennetek Isten mellett, hogy megháláljátok Neki az Ő szeretetét. Tartalommal kell megtöltenetek ezeket a szavakat, miközben egyszerűen beszéltek. Ne beszéljetek üres elméletekről. Beszéljetek gyakorlatiasan; beszéljetek szívből. Így kell megtapasztalnotok a dolgokat. Ne készítsetek mélyrehatónak tűnő, üres elméleteket arra törekedve, hogy felvágjatok; ha így tesztek, meglehetősen arrogánsnak és észszerűtlennek tűntök majd. Többet kell beszélnetek a tényleges tapasztalatotokból származó valós dolgokról és többet kell szívből szólnotok; ez a leghasznosabb mások számára és ez tűnik a legmegfelelőbbnek a számukra. Valaha ti voltatok azok, akik a leginkább szembehelyezkedtetek Istennel, akik a legkevésbé voltak hajlandóak alávetni magukat Neki, most azonban meg lettetek hódítva – ezt sose felejtsétek el. Többet kellene elmélkednetek és gondolkodnotok ezekről a kérdésekről. Ha az emberek egyszer világosan megértik őket, tudni fogják, hogyan tegyenek bizonyságot; különben szégyenletes és észszerűtlen cselekedeteket követhetnek el, ami nem Isten melletti bizonyságtétel, hanem inkább szégyent hoz Rá. Valódi tapasztalatok és az igazság megértése nélkül nem lehet bizonyságot tenni Isten mellett. Azok az emberek, akiknek Istenbe vetett hite kusza és zavaros, sosem lesznek képesek bizonyságot tenni Isten mellett.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)

486. Ahhoz, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról, a tapasztalatodra, tudásodra és az általad megfizetett árra kell támaszkodnod. Csak így tudsz eleget tenni az Ő szándékainak. Olyasvalaki vagy, aki tanúságot tesz Isten munkájáról? Megvan benned ez a törekvés? Ha képes vagy tanúságot tenni az Ő nevéről, és még inkább az Ő munkájáról, és ha annak a képnek megfelelően tudsz élni, amelyet Ő megkövetel a népétől, akkor te Isten tanúja vagy. Hogyan teszel ténylegesen tanúságot Istenről? Úgy, hogy törekszel és vágyakozol arra, hogy megéld Isten igéjét, továbbá azáltal, hogy szavaiddal tanúságot teszel, lehetővé teszed az embereknek, hogy megismerjék az Ő munkáját és lássák a tetteit. Ha valóban törekszel minderre, akkor Isten tökéletessé fog tenni téged. Ha csak arra törekszel, hogy Isten tökéletessé tegyen, és a legvégén áldott legyél, akkor az Istenbe vetett hited perspektívája nem tiszta. Azt kellene keresned, hogy miként láthatod Isten tetteit a való életben, hogyan felelhetsz meg Neki, amikor kinyilatkoztatja neked az Ő szándékait, és hogyan kellene tanúságot tenned az Ő csodálatosságáról és bölcsességéről, valamint hogyan kellene tanúságot tenned arról, hogyan fegyelmez és hogyan metsz meg téged. Mindezek olyan dolgok, amelyeken most el kellene gondolkodnod. Ha az Istent szerető szíved kizárólag azért van, hogy Isten dicsőségében részesülhess, miután Ő tökéletessé tesz téged, akkor az még mindig elégtelen, és nem felel meg Isten követelményeinek. Képesnek kell lenned arra, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról, eleget tegyél az Ő igényeinek, és gyakorlati módon megtapasztald az embereken végzett munkáját. Legyen szó fájdalomról, könnyekről vagy szomorúságról, mindezeket a dolgokat ténylegesen meg kell tapasztalnod. Az a céljuk, hogy tökéletesítsenek téged, mint olyasvalakit, aki tanúságot tesz Istenről.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

487. Bár a hitetek nagyon őszinte, egyikőtök sem képes teljes leírást adni Rólam, senki sem tud teljes tanúságot tenni az összes tényről, amit láttok. Gondoljatok bele: ma a legtöbben közületek elhanyagolják kötelességeiket, helyette a testet hajszolják, a testet elégítik ki, és mohón élvezik a test örömeit. Kevés igazsággal rendelkeztek. Hogyan tudtok hát tanúságot tenni mindarról, amit láttatok? Valóban bíztok abban, hogy a tanúim lehettek? Ha eljön a nap, amikor nem tudsz tanúságot tenni mindarról, amit ma láttál, akkor elveszíted a teremtett lények funkcióját, és létezésednek nem lesz semmi értelme. Méltatlan leszel arra, hogy ember légy. Azt is mondhatnánk, hogy nem leszel ember! Mérhetetlen munkát végeztem rajtatok, de mivel jelenleg semmit sem tanulsz, semmit sem tudsz, és eredménytelen a munkád, amikor eljön az idő, hogy kiterjesszem a munkámat, te csak bámulni fogsz kifejezéstelen tekintettel, szótlanul és teljesen haszontalanul. Vajon nem bűnösként fogsz majd bevonulni a történelembe? Amikor eljön az idő, vajon nem fogod a legmélyebb megbánást érezni? Nem fogsz apátiába süllyedni? Minden mai munkámat nem tétlenség okán és unalomból végzem, hanem azért, hogy megalapozzam jövőbeli munkámat. Nem arról van szó, hogy zsákutcába jutottam, és valami újjal kell előállnom. Meg kellene értened a munkámat; ezt nem egy utcán játszó gyermek végzi, hanem én végzem Atyám képviseletében. Tudnotok kell, hogy mindezt nem Én magam teszem, hanem inkább Atyámat képviselem. A ti szerepetek mindeközben szigorúan az, hogy kövessetek, engedelmeskedjetek, változzatok és tanúságot tegyetek. Azt kell megértenetek, hogy miért kellene hinnetek Bennem; ez a legfontosabb kérdés, amit mindannyiótoknak meg kell értenetek. Atyám, az Ő dicsőségére, mindnyájatokat számomra rendelt attól a pillanattól fogva, hogy megteremtette a világot. Az Én munkámért és az Ő dicsőségéért választott titeket. Atyám miatt hisztek bennem; Atyám eleve elrendelése miatt követtek engem. Mindez nem a ti saját választásotok. Még fontosabb, hogy megértsétek, hogy ti vagytok azok, akiket Atyám azzal a céllal ajándékozott Nekem, hogy tanúságot tegyetek Rólam. Mivel Ő adott titeket nekem, azokon az utakon kell haladnotok, amelyeket én adok nektek, valamint azokat az utakat és szavakat kell követnetek, amelyeket én tanítok nektek, mert kötelességetek az Én utamon haladnotok. Ez a belém vetett hitetek eredendő célja. Ezért mondom nektek: ti csupán emberek vagytok, akiket Atyám Nekem ajándékozott, hogy az én módszereimhez tartsátok magatokat. Ti azonban csak hisztek Bennem; nem vagytok az enyémek, mert nem az izráelita családhoz tartoztok, hanem az ősi kígyó fajtájából származtok. Csak annyit kérek tőletek, hogy tegyetek értem tanúságot, de ma az én utamat kell követnetek. Mindez a jövőbeli tanúságtételt szolgálja. Ha olyan emberként ténykedtek, akik csupán hallgatnak az Én módszereimre, akkor értéktelenek lesztek, és elveszik annak a jelentősége, hogy Atyám nekem ajándékozott titeket. Ragaszkodom hozzá, hogy elmondjam nektek: Az Én utamat kell követnetek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mi a te megértésed Istenről?)