453. A munka három szakasza Isten munkájának a teljessége az emberiség megmentésében. Az embernek ismernie kell Isten munkáját és Isten természetét az üdvösség munkájában; e tény nélkül az Istenről való tudásod csak üres szavakból áll, nem több, mint nagyképű dogmatizálás. Az ilyen tudás nem tudja sem meggyőzni, sem meghódítani az embert; ellentétben áll a valósággal, és nem az igazság. Lehet, hogy nagyon bőséges és kellemes a fülnek, de ha ellentétben áll Isten eredendő természetével, akkor Isten nem fog megkímélni téged. Nemcsak, hogy nem fogja dicsérni a tudásodat, hanem még megtorlást is alkalmaz rajtad, mert bűnös vagy, aki káromolta Őt. Az Istenről való tudás szavait nem mondják ki könnyedén. Lehetsz beszédes és ékesszóló, és bár szavaid olyan leleményesek, hogy el tudod adni a feketét fehérnek, a fehéret pedig feketének, mégsem vagy a helyzet magaslatán, amikor Isten ismeretéről kell beszélned. Isten nem olyasvalaki, akit meggondolatlanul megítélhetsz, akit lazán dicsérhetsz, vagy akit nemtörődöm módon ócsárolhatsz. Bárkit és mindenkit dicsérsz, mégis nehezen találod a megfelelő szavakat Isten páratlan kegyelmének leírására – erre minden vesztes rájön. Bár a nyelvnek sok mestere van, akik képesek leírni Istent, az általuk leírtak pontossága csak egy százada annak az igazságnak, amit az Istenhez tartozó emberek mondanak, azok, akik bár csak korlátozott szókincs birtokában vannak, de gazdag tapasztalatokra támaszkodhatnak. Így látható, hogy az Istenről való tudás a pontosságban és a valóságban rejlik, nem pedig a szavak ügyes használatában vagy a gazdag szókincsben, és hogy az ember tudása és az Istenről való tudás teljesen független egymástól. Az Istenről való tudás tanulsága magasabb rendű, mint az emberiség bármelyik természettudománya. Olyan lecke, amelyet csak rendkívül kisszámú, Isten megismerésére törekvő ember érhet el, és nem érheti el akármilyen tehetséges ember. Tehát nem szabad úgy tekintenetek Isten megismerésére és az igazság keresésére, mintha ezek olyan dolgok lennének, amelyeket egy egyszerű gyermek is elérhet. Lehet, hogy teljesen sikeres voltál a családi életedben, a karrieredben, vagy a házasságodban, de amikor az igazságról és az Isten megismerésének leckéjéről van szó, semmit sem tudsz felmutatni, és semmit sem értél el. Az igazság gyakorlatba ültetése, mondhatjuk, nagy nehézséget jelent számotokra, és Isten megismerése még nagyobb probléma. Ez a ti nehézségetek, és ezzel a nehézséggel néz szembe az egész emberiség is. Azok között, akik elértek némi eredményt Isten megismerésében, szinte senki sincs, aki megfelelne az elvárásnak. Az ember nem tudja, hogy mit jelent ismerni Istent, vagy hogy miért szükséges megismerni Istent, vagy hogy milyen szintet kell elérnie ahhoz, hogy megismerje Istent. Ez az, ami annyira zavarba ejtő az emberiség számára, és egész egyszerűen ez a legnagyobb rejtély, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie – senki sem képes megválaszolni ezt a kérdést, és senki sem hajlandó megválaszolni ezt a kérdést, mert a mai napig senki sem volt sikeres az emberek közül e munka vizsgálatában. Talán amikor a munka három szakaszának rejtélyét megismeri az emberiség, azt követően megjelenik egy csoport tehetséges ember, akik ismerik Istent. Természetesen remélem, hogy ez így lesz, ezenfelül folyamatban van e munka végrehajtása, és remélem, hogy a közeljövőben több ilyen tehetséges ember megjelenését látom majd. Ők lesznek azok, akik tanúságot tesznek e munka három szakaszának tényéről, és természetesen ők lesznek az elsők, akik tanúságot tesznek e munka három szakasza mellett. De semmi sem lenne szomorúbb és sajnálatosabb, mint ha az ilyen tehetséges emberek nem bukkannának fel azon a napon, amikor Isten munkája véget ér, vagy ha csak egy-két ilyen ember lenne, akik személyesen elfogadták, hogy a megtestesült Isten tökéletessé tette őket. Ez azonban csak a legrosszabb forgatókönyv. Bármi legyen is a helyzet, még mindig remélem, hogy azok, akik valóban törekednek, elnyerhetik ezt az áldást. Az idők kezdete óta soha nem volt még ilyen munka; ilyen vállalkozásra még nem került sor az emberi fejlődés történetében. Ha valóban az elsők közé tudsz kerülni, akik ismerik Istent, vajon nem az lenne a legnagyobb megtiszteltetés minden teremtmény között? Van-e az emberiség között olyan teremtmény akit Isten jobban dicsérne? Az ilyen munkát nem könnyű teljesíteni, de végül mégis meglesz a jutalma. Nemtől vagy nemzetiségtől függetlenül mindazok, akik képesek Isten ismeretének elérésére, végül részesülnek Isten legnagyobb megtiszteltetésében, és egyedül ők lesznek azok, akik Isten tekintélyével rendelkeznek. Ez a ma munkája, és ez a jövő munkája is; ez a 6000 éves munka során elvégzendő utolsó és legmagasabb rendű munka, és ez egy olyan munkamódszer, amely az ember minden kategóriáját feltárja. Az embereket Isten megismerésére sarkalló munka révén feltárulnak az ember különböző rangjai: azok, akik ismerik Istent, alkalmasak Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek elfogadására, míg azok, akik nem ismerik Istent, alkalmatlanok Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek elfogadására. Akik ismerik Istent, azok Isten bizalmasai, akik pedig nem ismerik Istent, azokat nem lehet Isten bizalmasainak nevezni; Isten bizalmasai megkaphatják Isten bármely áldását, de akik nem az Ő bizalmasai, azok nem érdemlik meg az Ő munkáját. Legyen szó akár megpróbáltatásokról, finomításról vagy ítéletről, mindezek a dolgok azt szolgálják, hogy az ember végül elérje Isten megismerését, és így az ember alávethesse magát Istennek. Ez az egyetlen olyan hatás, amelyet végül is el lehet érni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten megismeréséhez vezető út megismerni Isten munkájának három szakaszát)

454. Isten tulajdonai és lénye, Isten lényege, Isten természete – mindezekaz Ő emberiségnek szóló szavaiból váltak ismertté. Amikor az ember megtapasztalja Isten szavait, a gyakorlatba való átültetésük során megérti az Isten szavai mögött meghúzódó célt, megérti Isten szavainak forrását és hátterét, és megérti, valamint értékeli Isten szavainak szándékolt hatását. Az emberiség számára, ezek mind olyan dolgok, amelyeket az embernek meg kell tapasztalnia, fel kell fognia és el kell nyernie az embernek ahhoz, hogy elnyerje az igazságot és az életet, felfogja Isten szándékait, átalakuljon a beállítottsága, és képessé váljon arra, hogy engedelmeskedjen Isten szuverenitásának és intézkedéseinek. Amikor az ember megtapasztalja, felfogja és elnyeri ezeket a dolgokat, fokozatosan megérti Istent, és ekkor az Őrá vonatkozó tudás különböző fokozataira is szert tesz. Ez az értés és tudás nem az ember által elképzelt vagy megalkotott dologból származik, hanem abból, amit értékel, megtapasztal, érez és megerősít magában. Csupán e dolgok értékelése, megtapasztalása, érzése és megerősítése után lesz tartalma az ember Istenről való tudásának, csak az ember által ekkor szerzett tudás tényleges, valós és pontos és ez a folyamat – az Istenről való valódi megértés és tudás megszerzése az Ő szavainak értékelése, megtapasztalása, megéreztetése és megerősítése révén – nem más, mint az ember és Isten közötti valódi közösség. Az ilyesfajta közösség közepette az ember valóban megérti és felfogja Isten szándékait, valóban megérti és megismeri Isten tulajdonait és lényét, valóban megérti és megismeri Isten lényegét, fokozatosan megérti és megismeri Isten természetét, és valódi bizonyosságra, és helyes meghatározásra jut Isten egész teremtés feletti uralmának tényét illetően, és alapvető támpontot és ismeretet szerez Isten identitásáról és helyzetéről. Az ilyesfajta közösség közepette az ember lépésről lépésre megváltoztatja az Istentől alkotott elképzeléseit, már nem légből kapott az, ahogyan elképzeli Őt, nem enged teret a vele kapcsolatos gyanúinak, a Róla szólófélreértéseinek vagy kárhozatainak, megítélésének vagy kétségeinek. Így az embernek kevesebb vitája lesz Istennel, kevesebb összetűzése lesz Istennel, és kevesebb olyan alkalom, amikor az ember fellázad Isten ellen. Az ember törődése és Isten iránti engedelmessége viszont gyarapodni fog, valóságosabbá és behatóbbá válik az Isten iránti tisztelete. Az ilyesfajta közösségben az ember nem csupán igazságra tesz szert és az élet keresztségére, hanem ezzel egyidőben Isten valós ismeretére is. Az ilyesfajta közösségben az embernek nem csupán megváltozik a beállítottsága és üdvözül, hanem ezzel egyidőben a teremtett lény Isten iránti igazi tiszteletét és hódolatát is elnyeri. Miután az ember ilyen közösségben részesült, már nem üres lap, színlelt ígéret, vagy vak törekvés és bálványimádás az ember Istenbe vetett hite; kizárólag ilyen bensőséges kapcsolattal lesz napról napra egyre érettebb az ember élete, és csak ilyenkor változik meg fokozatosan a beállítottsága, az Istenbe vetett hite pedig lépésről lépésre homályos és bizonytalan hiedelemről hamisítatlan engedelmességre és törődésre, valódi tiszteletre vált, az ember hozzáállása pedig Isten követésének folyamatában fokozatosan eljut a tétlenségtől a tevékenységig, a borúlátástól a derűlátásig. Csak az ilyesfajta közösség révén jut el az ember Isten valódi megértéséhez és felfogásához, Isten valódi megismeréséhez.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)

455. Isten hatalmának, Isten erejének, Isten saját identitásának és Isten lényegének ismerete nem érhető el azáltal, ha a képzeletedre hagyatkozol. Ha egyszer Isten hatalmának megismerésében nem hagyatkozhatsz a képzeletedre, akkor milyen módon érheted el Isten hatalmának igaz ismeretét? Úgy teheted ezt meg, hogy Isten szavait eszed és iszod, közösségen keresztül és azáltal, hogy megtapasztalod Isten szavait. Így fokozatosan tapasztalatot és megerősítést szerzel Isten hatalmáról, és fokozatosan elnyered annak megértését és egyre gyarapodó ismeretét. Egyedül így érhető el Isten hatalmának ismerete; nincs rövidebb út. Az, hogy arra kérlek benneteket, ne képzelődjetek, nem azt jelenti, hogy tétlenül kell ülnötök a pusztulásra várva, vagy hogy nem csinálhattok semmit. Az, hogy nem használod az agyadat gondolkodásra és képzelődésre, azt jelenti, hogy nem használsz logikát következtetésre, nem használsz tudást az elemzéshez, nem használod alapként a tudományt, hanem ehelyett felfogod, megállapítod és megerősíted, hogy az Isten, akiben hiszel, hatalommal rendelkezik, megerősítve, hogy szuverenitást gyakorol a sorsod fölött, és hogy az Ő ereje Isten szavai által, az igazság által és minden által, amivel az életben találkozol, mindenkor bizonyítja, hogy Ő Maga az igaz Isten. Ez az egyetlen út, amelyen bárki elérheti Isten megértését. Egyesek azt mondják, szeretnének egyszerű utat találni ennek a célnak az elérésére, de tudtok-e ilyen utat elképzelni? Én megmondom, nem is kell gondolkodnotok rajta: nincsenek más utak! Az egyetlen út lelkiismeretesen és állhatatosan megismerni és megbizonyosodni arról, mivel rendelkezik Isten és mi Ő, minden kifejezésre juttatott szava és minden cselekedete által. Ez Isten megismerésének egyetlen útja. Mert amivel Isten rendelkezik és ami Ő, valamint minden, ami Istentől való, nem üres és tartalmatlan, hanem valóságos.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

456. Isten azért végzi az ítélet és a fenyítés munkáját, hogy az ember megismerhesse Őt, továbbá az Ő bizonyságtételéért. Anékül, hogy Ő megítélné az ember romlott beállítottságát, az ember nem ismerhetné meg az Ő igazságos természetét, amely nem tűri a sértést, és az ember sem lenne képes arra, hogy régi Isten-ismeretét új ismeretre változtassa. Az Ő bizonyságtétele és az Ő irányítása érdekében teszi nyilvánossá az Ő teljességét, így téve lehetővé, hogy az ember az Ő nyilvános megjelenése által eljusson Isten megismeréséhez, hogy átalakuljon a beállítottsága, és hogy hangos bizonyságot tegyen Istenről. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne bizonyságot tenni Istenről, és Isten szíve szerint való lenni. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadította magát a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának példájává és mintaképévé, Isten tanújává és Isten szíve szerint való emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött, hogy elvégezze a földi munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való engedelmességet, a Róla való bizonyságot, hogy megismerje gyakorlati és szokásos munkáját, hogy engedelmeskedjen minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és hogy tanúságot tegyen mindarról a munkáról, amelyet az ember megmentése érdekében végez, valamint minden olyan cselekedetről, amelyet az ember meghódítása érdekében visz véghez. Azoknak, akik tanúságot tesznek Istenről, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és valódi, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy bizonyságot tegyenek róla, akik az Ő ítéletén és büntetésén, foglalkozásán és nyesegetésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, arra használja, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és ugyanígy használja azokat is, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, hogy bizonyságot tegyenek Róla. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és csak azok alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

457. Isten lényegének megismerése nem jelentéktelen dolog. Meg kell értened az Ő természetét. Így fokozatosan és öntudatlanul megismered Isten lényegét. Ha tiéd lesz ez a tudás, egy emelkedettebb és csodálatosabb állapotba fogsz majd belépni. Végül pedig szégyellni fogod magad a fertelmes lelked miatt, sőt azt fogod érezni, hogy nincs hová elbújnod a szégyened elől. Abban az időben egyre kevesebb olyan dolog lesz a viselkedésedben, ami sérti Isten természetét, a szíved egyre közelebb kerül Isten szívéhez, és az Ő iránta érzett szeretet fokozatosan növekszik majd a szívedben. Ez annak a jele, hogy az emberiség belép egy gyönyörű állapotba. De még nem értétek ezt el. Miközben mindannyian a sorsotok érdekében sürgölődtök, ki érdeklődik bármennyire is az iránt, hogy megpróbálja megismerni Isten lényegét? Ha ez így folytatódik, akkor tudtotok nélkül megszegitek az adminisztratív rendeleteket, mert túlságosan kevéssé értitek Isten természetét. Az tehát, amit most tesztek, talán nem Isten természete elleni vétkeitek alapját képezi? Azt kérem tőletek hát, értsétek meg, hogy Isten természete nem választható el az Én munkámtól. Mert ha gyakran vétkeztek az adminisztratív rendeletek ellen, ki menekül meg közületek a büntetéstől? Nem volna-e akkor az Én munkám teljességgel hiábavaló? Ezért továbbra is azt kérem, hogy amellett, hogy megvizsgáljátok saját cselekedeteiteket, legyenek óvatosak a ti lépéseitek. Ez ama magasabb követelmény, melyet támasztok veletek szemben, és azt remélem, hogy mindannyian alaposan fontolóra veszitek és komolyan elgondolkodtok rajta. Ha pedig eljönne a nap, amikor a cselekedeteitek óriási dühöt szítanak bennem, úgy a következményekkel egyedül nektek kell számolnotok, és nem lesz más senki, aki helyettetek viselje a büntetést.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igen fontos megérteni Isten természetét)

458. Mit jelent ismerni Istent? Azt jelenti, hogy képesek vagyunk felfogni az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, és így megismerjük az Ő természetét – ezt jelenti az, hogy igazán ismerjük Istent. Azt állítod, hogy láttad Őt, mégsem érted az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, és nem érted a természetét. Nem érted sem az Ő igazságosságát, sem az Ő irgalmasságát, és azt sem tudod, hogy mit szeret vagy mit utál. Ez nem Isten ismerete. Egyesek képesek követni Istent, de nem feltétlenül hisznek igazán Istenben. Igazán hinni Istenben annyi, mint engedelmeskedni Istennek. Azok, akik nem engedelmeskednek igazán Istennek, nem hisznek igazán Őbenne – ebben rejlik a különbség. Amikor már több éve követed Istent, ismered és megérted Őt, amikor valamennyire megérted és felfogod Isten akaratát, amikor tisztában vagy az Ő fáradságos szándékával, hogy megmentse az embert, akkor hiszel igazán Istenben, engedelmeskedsz igazán Istennek, szereted igazán Istent és imádod igazán Istent. Ha hiszel Istenben, de nem törekszel Isten megismerésére, és nem érted Isten akaratát, Isten természetét és Isten munkáját, akkor csak egy követő vagy, aki Istenért rohangál, és követi, amit a többség tesz. Ezt nem lehet igazi alávetettségnek nevezni, még kevésbé igazi istenimádatnak. Hogyan jön létre az igazi imádat? Kivétel nélkül mindenki, aki látja Istent és valóban ismeri Istent, imádja és féli Őt; mindannyian késztetést éreznek, hogy leboruljanak és imádják Őt. Jelenleg, amíg a megtestesült Isten munkálkodik, minél jobban megértik az emberek az Ő természetét és az Ő tulajdonait és lényét, annál jobban fogják becsülni ezeket a dolgokat, és annál jobban fogják félni Őt. Általában minél kevésbé értik az emberek Istent, annál hanyagabbak, ezért Istent emberként kezelik. Ha az emberek valóban ismernék és látnák Istent, reszketnének a félelemtől, és a földre borulnának. „Aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem” (Máté 3:11) – Miért mondta ezt János? Bár mélyen legbelül nem rendelkezett túl mély ismeretekkel Istenről, tudta, hogy Isten félelmet keltő. Hány ember képes manapság félni Istent? Ha nem ismerik az Ő természetét, akkor hogyan félhetik Istent? Ha az emberek nem ismerik Krisztus lényegét, és nem értik Isten természetét, akkor még kevésbé lesznek képesek valóban imádni a gyakorlati Istent. Ha csak Krisztus közönséges és normális külső megjelenését látják, de a lényegét nem ismerik, akkor könnyen előfordulhat, hogy Krisztust csupán közönséges emberként kezelik. Tiszteletlen hozzáállást tanúsíthatnak Iránta, és becsaphatják Őt, ellenállhatnak Neki, talán nem engedelmeskednek Neki, és ítélkezhetnek Felette. Lehet, hogy álszentek lesznek, és nem veszik komolyan az Ő szavait; sőt, még Isten elleni elképzelések, rosszallás és káromlás is kialakulhat bennük. E kérdések megoldásához meg kell ismernünk Krisztus lényegét és isteni mivoltát. Ez Isten megismerésének fő aspektusa; ez az, amibe mindenkinek, aki hisz a gyakorlati Istenben, be kell lépnie és el kell érnie.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

459. Istenben hinni és Istent ismerni tökéletesen természetes és indokolt, és ma – egy olyan korban, amikor a megtestesült Isten személyesen végzi munkáját – különösen jó alkalom kínálkozik arra, hogy megismerjük Istent. Isten megelégedettségét úgy érhetjük el, ha Isten akarata megértésének alapjára építünk, és ahhoz, hogy megértsük Isten akaratát, szükséges, hogy valamilyen ismerettel bírjunk Istenről. Ez az Isten-ismeret az a szemlélet, amellyel rendelkeznie kell annak, aki hisz Istenben; ez az alapja az ember Istenbe vetett hitének. Ezen ismeret hiányában az ember Istenbe vetett hite homályos állapotban, üres elméletek között létezne. Még ha az efféle emberek elhatározzák is, hogy követik Istent, nem nyernek semmit. Mindazok, akik semmit sem nyernek ebben az áramlatban, azok, akik ki lesznek vetve – ők mind ingyenélők. [...] Ha az ember nem tud látomásokat befogadni, akkor nem tudja befogadni Isten új munkáját sem, és ha az ember nem tud engedelmeskedni Isten új munkájának, akkor az ember nem lesz képes megérteni Isten akaratát, és így az Istenről való tudása semmit sem fog érni. Mielőtt az ember végrehajtja Isten szavát, ismernie kell Isten szavát, vagyis meg kell értenie Isten akaratát. Csak így lehet Isten szavát pontosan és Isten akarata szerint végrehajtani. Ez olyasmi, amivel mindenkinek rendelkeznie kell, aki az igazságot keresi, és ez az a folyamat, amelyen mindenkinek keresztül kell mennie, aki megpróbálja megismerni Istent. Isten igéje megismerésének folyamata Istennek és Isten munkájának megismerési folyamata. A látomások megismerése tehát nemcsak a megtestesült Isten emberi mivoltának megismerésére vonatkozik, hanem magában foglalja Isten szavának és munkájának megismerését is. Isten igéjéből az emberek megértik Isten akaratát, Isten munkájából pedig megismerik Isten természetét és azt, ami Isten. Az Istenbe vetett hit az első lépés Isten megismeréséhez. Az Istenbe vetett kezdeti hittől az Istenbe vetett legmélyebb hitig való eljutás folyamata Isten megismerésének folyamata, az Isten munkája megtapasztalásának folyamata. Ha te csak az Istenben való hit kedvéért hiszel Istenben, és nem azért, hogy megismerd Őt, akkor a hited nem valós, és a hited nem válhat tisztává – ehhez kétség nem fér. Ha a folyamat során, amikor az ember megtapasztalja Isten munkáját, fokozatosan megismeri Istent, akkor a beállítottsága fokozatosan megváltozik, és a hite egyre igazabbá válik. Ily módon, mire az ember sikerre jut Istenbe vetett hitében, addigra már teljesen megnyerte Istent. Az ok, amiért Isten olyan nagy erőfeszítéseket tett, hogy másodszor is testet öltsön, hogy személyesen végezze a munkáját, az volt, hogy az ember megismerhesse Őt és láthassa Őt. Isten megismerése^[a] az Isten munkájának befejezéseként elérendő végeredmény; ez az utolsó követelmény, amelyet Isten támaszt az emberiséggel szemben. Tettének oka az Ő végső bizonyságtétele; azért végzi ezt a munkát, hogy az ember végül és teljesen Hozzá fordulhasson. Az ember csak úgy juthat el oda, hogy szeresse Istent, ha megismeri Istent, és ahhoz, hogy szeresse Istent, meg kell ismernie Istent. Nem számít, hogyan keres, vagy mit akar elnyerni, el kell tudnia érni, hogy megismerje Istent. Az ember csak így felelhet meg Isten szívének. Az embernek csak Isten megismerése által lehet igaz hite Istenben, és csak Isten megismerése által tudja igazán tisztelni Istent és engedelmeskedni Neki. Azok, akik nem ismerik Istent, soha nem jutnak el az Isten iránti valódi engedelmességhez és tisztelethez. Isten megismerése magában foglalja az Ő természetének a megismerését, az Ő akaratának megértését, és annak megismerését, hogy mi Ő. Azonban bármelyik oldalát is ismerje meg az ember, mindegyik megkívánja, hogy megfizesse az árát, és megköveteli az engedelmesség szándékát, mely nélkül senki sem lenne képes a végsőkig követni Őt.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szövegben ez áll: „Isten megismerésének munkája”.

460. Az Isten megismeréséhez vezető tanítás hatásait nem lehet egy vagy két nap alatt elérni: az embernek tapasztalatokat kell gyűjtenie, szenvedést kell átélnie, és el kell érnie az igazi alávetettséget. Mindenekelőtt Isten munkájából és szavaiból kell kiindulni. Feltétlenül meg kell értened, hogy mi tartozik Isten megismeréséhez, hogyan érheted el ezt a tudást, és hogyan láthatod Istent a tapasztalataidban. Ezt kell tennie mindenkinek, ha még nem ismeri Istent. Senki sem tudja egy csettintésre felfogni Isten munkáját és szavait, és senki sem képes rövid idő alatt eljutni Isten teljességének megismerésére. Szükséges a tapasztalatszerzés folyamata, amely nélkül senki sem lenne képes megismerni Istent, vagy őszintén követni Őt. Minél több munkát végez Isten, az ember annál jobban megismeri Őt. Minél inkább ellentétben áll Isten munkája az ember elképzeléseivel, az ember ismerete Róla annál inkább megújul és elmélyül. Ha Isten munkája örökre állandó és változatlan maradna, akkor az ember nem sokat tudna Róla. A teremtés ideje és a jelen között, amit Isten a Törvény Korában tett, amit a Kegyelem Korában tett, és amit a Királyság Korában tesz – nektek kristálytisztán kell értenetek ezeket a látomásokat. Ismernetek kell Isten munkáját.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

461. Mialatt Jézust követte, Péter számos véleményt formált Róla, és mindig a saját szemszögéből ítélte meg Őt. Bár Péter valamilyen szinten megértette a Szellemet, megértése nem volt teljesen tiszta, ezért azt mondta: „Követnem kell azt, akit a mennyei Atya küldött. El kell ismernem azt, akit a Szentlélek kiválasztott.” Nem értette a dolgokat, amelyeket Jézus tett, és nem voltak világosak számára. Miután egy ideig követte Őt, Péter érdeklődni kezdett az iránt mit tesz és mond Jézus, és maga Jézus iránt is. Kezdte úgy érezni, hogy Jézus szeretetet és tiszteletet ébreszt. Szeretett együtt lenni Vele és Mellette maradni, és Jézus szavainak hallgatása gondoskodást és segítséget nyújtott számára. Mialatt Jézust követte, Péter mindent megfigyelt és megszívlelt az Ő életéből: a cselekedeteit, a szavait, a mozdulatait és a kifejezéseit. Mélyen megértette, hogy Jézus nem olyan, mint a hétköznapi emberek. Bár emberi külseje felettébb megszokott volt, teli volt szeretettel, könyörülettel és elfogadással az ember iránt. Minden, amit tett vagy mondott, nagy segítségére volt másoknak, és Péter olyan dolgokat látott és nyert, amilyeneket korábban sosem látott és nem birtokolt Jézustól. Látta, hogy bár Jézus nem volt nagy termetű, sem kirívó emberi lény, igazán különleges és szokatlan kisugárzása volt. Bár Péter nem tudta teljesen megmagyarázni, látta, hogy Jézus másképpen viselkedett, mint bárki más, ugyanis az Ő cselekedetei nagyon különböztek a hétköznapi emberek cselekedeteitől. Amióta kapcsolatban állt Jézussal, Péter azt is látta, hogy az Ő jelleme más, mint egy hétköznapi emberé. Mindig állhatatosan járt el, és soha nem kapkodott, soha nem túlzott, se nem becsült alá semmit, és úgy élte életét, hogy az rendes és csodálatra méltó jellemet tárt fel. Beszélgetés során Jézus egyszerűen és kegyeletteljesen beszélt, mindig derűs, ugyanakkor higgadt módon – és mégsem veszítette el soha méltóságát, miközben a munkáját végezte. Péter látta, hogy Jézus néha szűkszavú, míg máskor megállás nélkül beszél. Néha olyan boldog volt, hogy szökdécselő és lubickoló galambnak tűnt, máskor meg olyan szomorú, hogy egyáltalán nem beszélt, bánat sújtotta, mintha egy kimerült, megfáradt anya lenne. Néha olyan dühös volt, akár egy bátor katona, aki épp egy ellenséget készül megölni – néha még egy üvöltő oroszlánra is hasonlított. Olykor nevetett; máskor imádkozott és sírt. Akárhogyan is viselkedett Jézus – Péter határtalan szeretetet és tiszteletet kezdett érezni Iránta. Jézus nevetése boldogsággal töltötte őt el, bánata szomorúsággal sújtotta, haragjától megijedt, míg irgalma, megbocsátása és az emberekkel szembeni szigorú elvárásai miatt igazán megszerette Jézust, és igazi áhítatot és vágyakozást érzett Iránta. Természetesen mindezt lépésenként csak akkor valósította meg, amikor már több éve Jézus mellett élt.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerte meg Péter Jézust?)

462. Ha meg akarod ismerni Istent, ha igazán ismerni akarod Őt, ha igazán érteni akarod Őt, akkor ne korlátozd magad csupán Isten munkájának három szakaszára vagy a múltban végzett munkájáról szóló történetekre. Ha így próbálod megismerni Őt, akkor határokat szabsz Istennek, korlátok közé szorítod Őt. Akkor Istent valami egészen apró dolognak látod. Ha így teszel, az hogyan hatna az emberekre? Soha nem lennél képes megismerni Isten csodálatosságát és felsőbbségét, sem az Ő erejét, mindenhatóságát és hatalmának kiterjedését. Egy ilyen megértés befolyásolná a képességedet az igazság elfogadására, miszerint Isten az Uralkodója mindennek, valamint Isten igazi identitásáról és státuszáról való ismeretedet. Más szóval, ha Istennel kapcsolatos megértésed hatóköre korlátozott, akkor az is korlátozott, hogy mit tudsz befogadni. Ezért kell kiszélesítened a látókörödet és kiterjesztened a horizontjaidat. Arra kell törekedned, hogy az egészet megértsd – Isten munkájának hatókörét, az Ő irányítását, az Ő uralmát és mindazokat a dolgokat, amelyeket Ő irányít, és amik fölött Ő uralkodik. Ezeken a dolgokon keresztül kell eljutnod Isten cselekedeteinek megértésére. Ezzel a megértéssel észrevétlenül érezni kezded majd, hogy Isten uralkodik minden dolog fölött, Ő irányít mindent, Ő gondoskodik mindenről, és azt is igazán érezni fogod, hogy te is ennek a mindennek a része és tagja vagy. Mivel mindenről Isten gondoskodik, te is Isten uralma alatt állsz és az Ő ellátásában részesülsz. Ez tény, amelyet senki nem tagadhat.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

463. Amennyire az emberek értik Istent a szívükben, az egyúttal az Isten által a szívükben elfoglalt hely mértéke is. Amilyen nagyfokú Isten ismerete a szívükben, ugyanolyan nagy Isten a szívükben. Ha az Isten, akit te ismersz, üres és homályos, akkor az Isten, akiben te hiszel, szintén üres és homályos. Az Isten, akit te ismersz, a te személyes életedre korlátozódik, és semmi köze Magához az igaz Istenhez. Ezért Isten gyakorlati cselekedeteinek megismerése, Isten valóságának és mindenhatóságának megismerése, Isten valódi identitásának megismerése, annak megismerése, hogy mije van és mi Ő, azoknak a cselekedeteknek a megismerése, amelyeket Ő a teremtése minden dolgában kinyilvánított – ezek a dolgok nagyon fontosak minden egyes ember számára, aki Isten megismerésére törekszik. Közvetlen hatással vannak arra, hogy az emberek be tudnak-e lépni az igazságvalóságba. Ha te az Istenről való megértésedet csak szavakra korlátozod, ha csak a saját kis tapasztalataidra korlátozod, arra, amit Isten kegyelmének gondolsz, vagy a te kis Isten melletti bizonyságtételeidre, akkor azt mondom, hogy az Isten, akiben hiszel, egyáltalán nem Maga az igaz Isten. Nem csak ez, hanem az is elmondható, hogy az Isten, akiben te hiszel, egy képzeletbeli Isten, nem pedig az igaz Isten. Az igaz Isten ugyanis az az Egyetlen, aki minden felett uralkodik, aki minden között jár, aki mindent irányít. Ő az Egyetlen, aki az egész emberiségnek és mindennek a sorsát a kezében tartja. Isten munkája és cselekedetei, amelyekről beszélek, nem csak az emberek egy kis részére korlátozódnak. Vagyis nem korlátozódnak csak azokra az emberekre, akik jelenleg követik Őt. Az Ő tettei megnyilvánulnak minden dolog között, minden dolog fennmaradásában és minden dolog változásának törvényeiben. Ha nem látod vagy nem ismered fel Isten bármely tettét a teremtett dolgok között, akkor nem tudsz tanúságot tenni az Ő tetteiről. Ha nem tudsz tanúságot tenni Isten mellett, ha továbbra is arról a kis úgynevezett „Istenről” beszélsz, akit ismersz, arról az Istenről, aki a saját elképzeléseidre korlátozódik, és csak a te elméd szűk határain belül létezik, ha továbbra is ilyen Istenről beszélsz, akkor Isten soha nem fogja méltatni a hitedet. Amikor tanúságot teszel Isten mellett, ha ezt csak abból a szempontból teszed, hogy miként élvezed Isten kegyelmét, hogyan fogadod el Isten fegyelmezését és fenyítését, és hogyan élvezed az Ő áldásait a Mellette való tanúságtételedben, akkor ez közel sem elég, és közel sem elégíti meg Őt. Ha úgy akarsz tanúságot tenni Isten mellett, hogy az összhangban legyen az Ő akaratával, hogy Maga az igaz Isten mellett tegyél tanúságot, akkor látnod kell a cselekedeteiből, hogy mije van és mi Ő. Látnod kell Isten hatalmát abból, ahogy mindent irányít, és látnod kell az igazságot abból, ahogyan gondoskodik az egész emberiségről. Ha csak azt ismered el, hogy a napi betevőd és az élethez szükséges dolgaid Istentől származnak, de nem látod az igazságot, miszerint Isten a teremtésének minden dolgát az egész emberiség ellátása érdekében használja, és hogy a minden dolog feletti uralkodásával vezeti az egész emberiséget, akkor soha nem leszel képes tanúságot tenni Isten mellett. Mi a célom azzal, hogy mindezt elmondom? Az, hogy ne vegyétek ezt félvállról, hogy ne higgyétek tévesen, hogy ezek a témák, amelyekről beszéltem, lényegtelenek a ti személyes életbe való belépésetek szempontjából, és hogy ne úgy vegyétek ezeket a témákat, mintha csak egyfajta tudás vagy doktrína lenne. Ha ilyen hozzáállással hallgatjátok, amit mondok, akkor nem fogtok semmit sem nyerni. El fogjátok veszíteni ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy megismerjétek Istent.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

464. Bár az ember mélyre hatolhat tudományos kutatásaiban és a mindent szabályozó törvényekben, ennek a kutatásnak a hatóköre korlátozott, Isten pedig mindent irányít, ami az ember számára végtelen irányítást jelent. Egy ember az egész életét eltöltheti Isten legapróbb tettének kutatásával anélkül, hogy igazi eredményre jutna. Ezért van az, hogy ha csak a tudást és a tanultakat használod Isten tanulmányozására, soha nem leszel képes megismerni vagy megérteni Istent. Ha viszont az igazságkeresés és istenkeresés útját választod, és Istenre az Ő megismerésének szempontjából tekintesz, akkor egy napon felismered majd, hogy Isten cselekedetei és bölcsessége egyszerre mindenütt jelenvalók, és tudni fogod, miért nevezik Istent minden dolog Mesterének és minden számára az élet forrásának. Minél inkább elnyered ezt a megértést, annál inkább meg fogod érteni, miért nevezik Istent minden dolgok Mesterének. Az összes dolog és minden, téged is beleértve, folyamatosan Isten ellátásának állandó áramlatában részesül. Te is képes leszel majd világosan érzékelni, hogy ebben a világban, ebben az emberiségben senki nincs Istenen kívül, akiben megvolna az a képesség és az a lényeg, amellyel Ő uralkodik minden dolog létezése fölött, irányítva és fenntartva azt. Amikor eljutsz erre a megértésre, akkor fogod igazán felismerni, hogy Isten a te Istened. Amikor eljutsz erre a pontra, akkor már igazán elfogadtad Istent, és engedted, hogy a te Istened és Mestered legyen. Amikor megszerezted ezt a megértést, és életed eljutott erre a pontra, Isten többé nem tesz próbára és nem ítél meg, nem is támaszt veled szemben követelményeket, mert te már érteni fogod Istent, ismerni fogod az Ő szívét, és már igazán elfogadtad Istent a szívedben.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)

465. Az emberek gyakran mondják, hogy nem könnyű Istent megismerni. Én azonban azt mondom, hogy Istent megismerni egyáltalán nem nehéz, mert Isten gyakran mutatja meg az Ő tetteit az ember számára is láthatóan. Isten soha nem szüntette be párbeszédét az emberiséggel, és soha nem rejtette el Magát és nem rejtőzött el az ember elől. Gondolatait, eszméit, szavait és tetteit mind feltárta az emberiségnek. Ezért, amennyiben az ember meg kívánja ismerni Istent, mindenféle úton-módon eljuthat odáig, hogy megérti és megismeri Őt. Az ember azért gondolja vakon, hogy Isten szándékosan kerüli őt, szándékosan rejtőzött el az emberiség elől, és nem áll szándékában megengedni az embernek, hogy megértse és megismerje Őt, mert nem tudja, ki Isten, és nem is kívánja megérteni Istent. Sőt, még inkább azért, mert az ember nem törődik a Teremtő gondolataival, szavaival és cselekedeteivel... Őszintén szólva, ha valaki csak a szabadidejét arra fordítja, hogy a Teremtő szavaira vagy tetteire összpontosítson, és megértse azokat, és ha csak egy kis figyelmet is szentel a Teremtő gondolatainak és az Ő szíve hangjának, akkor nem lesz nehéz felismernie, hogy a Teremtő gondolatai, szavai és cselekedetei láthatók és áttekinthetők. Ugyanígy nem sok erőfeszítésébe telik majd felismerni, hogy a Teremtő mindig az emberiség körében van, mindig párbeszédben van az emberrel és az egész teremtett világgal, és mindennap új tetteket visz véghez. Az Ő lényege és természete fejeződik ki az emberrel folytatott párbeszédében; az Ő gondolatai és eszméi teljesen feltárulnak tetteiben; Ő mindenkor kíséri és figyeli az emberiséget. Néma szavaival csendesen szól az emberiséghez és az egész teremtéshez: „Ott vagyok a mennyben, és ott vagyok teremtett világomban. Őrködöm, várok, melletted vagyok...” Kezei melegek és erősek, léptei könnyedek, hangja lágy és kedves, alakja átjárja, körülfogja, átöleli az egész emberiséget; ábrázata szépséges és szelíd. Ő soha nem távozott el, soha nem tűnt el. Éjjel-nappal Ő az emberiség állandó társa, aki soha nem tágít mellőlük.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.)

466. Amikor az emberek nem értik Istent és nem ismerik az Ő természetét, a szívük soha nem tud igazán megnyílni Előtte. Ha egyszer megértették Istent, érdeklődéssel és hittel kezdik értékelni és ízlelni azt, ami az Ő szívében van. Amikor értékeled és megízleled azt, ami Isten szívében van, a te szíved fokozatosan, apránként meg fog nyílni Előtte. Amikor a szíved megnyílik Előtte, érezni fogod, hogy milyen szégyenletesek és megvetendőek voltak az Istennel való eszmecseréid, az Istennel szembeni követeléseid és a saját túlzó vágyaid. Amikor a szíved valóban megnyílik Isten előtt, látni fogod, hogy az Ő szíve milyen végtelen világ, és egy olyan birodalomba lépsz be, amilyet még soha nem tapasztaltál. Ebben a birodalomban nincs csalás, nincs megtévesztés, nincs sötétség és nincs gonoszság. Csak őszinteség és hűség van; csak fény és egyenesség; csak igazság és kedvesség. Tele van szeretettel és törődéssel, tele van együttérzéssel és elfogadással, és ezen keresztül megérzed az élet boldogságát és örömét. Ezeket a dolgokat fogja Isten feltárni neked, amikor megnyitod Előtte a szívedet. Ez a végtelen világ tele van Isten bölcsességével és mindenhatóságával; tele van az Ő szeretetével és hatalmával is. Itt láthatod minden aspektusát annak, hogy Istennek mije van mi Ő, mi az, ami örömet szerez neki, miért aggódik és miért lesz szomorú, miért lesz dühös... Ezt láthatja minden egyes ember, aki megnyitja a szívét, és beengedi Istent. Isten csak akkor léphet be a szívedbe, ha te megnyitod azt Előtte. Csak akkor láthatod, hogy mije van és mi Ő, és csak akkor láthatod a veled kapcsolatos szándékait, ha belépett szívedbe. Ekkor fel fogod fedezni, hogy minden, ami Istennel kapcsolatos, annyira értékes, hogy azt, amit Ő birtokol és ami Ő, annyira érdemes becsben tartani. Ehhez képest az emberek, akik körülvesznek, az életed tárgyai és eseményei, sőt még a szeretteid, a társad és azok a dolgok is, amelyeket szeretsz, aligha érdemelnek említést. Olyan kicsik és olyan alantasak; úgy fogod érezni, hogy semmilyen anyagi tárgy nem tud többé vonzani téged, vagy hogy semmilyen anyagi tárgy nem lesz képes többé arra csábítani, hogy bármilyen árat fizess érte. Isten alázatosságában meglátod majd az Ő nagyságát és felsőbbrendűségét. Sőt, meglátod majd Isten végtelen bölcsességét és elfogadását néhány olyan cselekedetében, amelyet korábban egészen kicsinek hittél, és meglátod majd az Ő türelmét, elnézését és megértését is irántad. Ez imádatot fog kiváltani belőled Iránta. Azon a napon úgy fogod érezni, hogy az emberiség egy olyan mocskos világban él, hogy a melletted lévő emberek és az életedben történő dolgok, és még azok is, akiket szeretsz, az ő irántad érzett szeretetük és az úgynevezett oltalmuk vagy az irántad érzett aggodalmuk említésre sem méltó – csak Isten az, akit szeretsz, és csak Isten az, akit a legnagyobb becsben tartasz. Amikor eljön az a nap, azt hiszem, lesznek olyanok, akik azt mondják majd: Isten szeretete olyan nagy, és az Ő lénye olyan szent – Istenben nincs csalfaság, nincs gonoszság, nincs irigység és nincs viszály, hanem csak igazság és hitelesség, és az embereknek vágyniuk kellene mindarra, amit Isten birtokol és ami Ő. Az embereknek iparkodniuk és törekedniük kellene erre. Milyen alapra épül az emberiség azon képessége, hogy ezt elérje? Az az alapja, hogy megértik Isten természetét és megértik Isten lényegét. Tehát Isten természetének és annak a megértése, hogy mije van és mi Ő, egy életre szóló lecke mindenki számára; életre szóló cél, amelyet minden ember követ, aki arra törekszik, hogy megváltoztassa beállítottságát és megismerje Istent.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)

467. Maga Isten Maga Isten. Ő soha nem lesz a teremtett világ része, és még ha a teremtett lények egyikévé válik is, az Ő eredendő természete és lényege nem változik. Ezért Isten ismerete nem ugyanaz, mint egy tárgy ismerete; Isten ismerete nem azt jelenti, hogy valamit ízekre szedünk, és nem is ugyanaz, mint megérteni egy személyt. Ha az ember azzal a koncepciójával vagy módszerével próbálja megismerni Istent, amellyel megismer egy tárgyat vagy megért egy személyt, akkor soha nem leszel képes eljutni Isten ismeretére. Isten ismerete nem a tapasztalaton vagy a képzeleten alapul, ezért soha nem erőltetheted rá Istenre a tapasztalatodat vagy a képzeletedet; legyen bármilyen gazdag a tapasztalatod vagy a képzeleted, akkor is behatárolt. Sőt, mi több: a képzeleted nem tényeknek felel meg, még kevésbé az igazságnak, és nem összeegyeztethető Isten igazi természetével és lényegével. Ha a képzeletedre hagyatkozol, hogy megértsd Isten lényegét, soha nem fog sikerülni. Ez az egyetlen út: fogadj el mindent, ami Istentől jön, majd fokozatosan tapasztald meg és értsd meg. Eljön a nap, amikor Isten megvilágosít téged, hogy valóban megértsd és megismerd Őt, amiért együttműködsz Vele, és amiért éhezed és szomjazod az igazságot.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.)

468. Isten félelme és a rossz kerülése, valamint Isten ismerete számtalan szálon kapcsolódik elválaszthatatlanul egymáshoz, és a köztük lévő kapcsolat magától értetődő. Ha valaki szeretne szert tenni a rossz kerülésére, akkor először is valóban félnie kell Istent; ha valaki szeretne szert tenni Isten valódi félelmére, akkor először valóban ismernie kell Istent; ha valaki szeretné valóban megismerni Istent, akkor először meg kell tapasztalnia Isten szavait, be kell lépnie Isten szavainak valóságába, meg kell tapasztalnia Isten feddését és fegyelmezését, az Ő fenyítését és ítéletét. Ha valaki meg szeretné tapasztalni Isten szavait, akkor először szemtől szembe kell kerülnie Isten szavaival, szemtől szembe kell kerülnie Istennel, és arra kell kérnie Istent, hogy adjon lehetőségeket Isten szavainak mindenféle környezetben történő megtapasztalására, bennük különböző emberekkel, eseményekkel és tárgyakkal. Ha valaki szemtől szembe szeretne kerülni Istennel és Isten szavaival, akkor először egyszerű és őszinte szívvel kell rendelkeznie, készen az igazság elfogadására, hajlandósággal a szenvedés elviselésére, eltökéltséggel és bátorsággal a rossz elviselésére, és a törekvéssel, hogy hamisítatlan teremtett lénnyé váljon... Ily módon lépésről lépésre előre haladva egyre közelebb fogsz kerülni Istenhez, a szíved egyre tisztábbá válik, az életed pedig, valamint annak értéke, hogy életben vagy, Isten megismerése nyomán egyre jelentőségteljesebbé válik és egyre ragyogóbb lesz. Mígnem egy napon azt érzed majd, hogy a Teremtő már nem rejtvény, hogy a Teremtő soha nem volt rejtve előled, hogy a Teremtő soha nem rejtette el előled az arcát, hogy a Teremtő egyáltalán nincs messze tőled, hogy a Teremtő már nem Olyasvalaki, akire állandóan áhítozol a gondolataidban, azonban az érzéseiddel nem érheted el, hanem valóban, ténylegesen őrt áll tőled balra és jobbra, táplálva életed és irányítva a sorsod. Nem a távoli láthatáron van, és magasan a felhők között sem rejtőzött el. Szorosan ott van melletted, mindened felügyeli, Ő minden, amid van, és Ő az egyetlen dolog, amid van. Az ilyen Isten megengedi neked, hogy szívből szeresd Őt, ragaszkodj Őhozzá, közel tartsd magadhoz, csodáld Őt, féld az elvesztését, és ne legyél többé hajlandó megtagadni Őt, ne legyél engedetlen Őiránta, és már ne kerüld vagy távolítsd el Őt. Már csak törődni akarsz Ővele, engedelmeskedni Neki, viszonozni mindazt, amit ad neked, és alávetni magad az Ő uralmának. Többé már nem utasítod vissza, hogy ő vezessen, gondoskodjon rólad, őrködjön feletted és megőrizzen. Már nem utasítod el azt, amit diktál és elrendel neked. Már csak követni akarod Őt, a társaságában akarsz lenni; már csak el akarod fogadni Őt egyetlen életedként, el akarod fogadni Őt az egyetlen Uradként, az egyetlen Istenedként.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)