488. Az emberiség elvesztette istenfélő szívét, valamint az Isten teremtményeit megillető funkcióját, miután a Sátán megrontotta, és ezáltal Istennek engedetlen ellenséggé vált. Az emberiség ezután a Sátán hatalma alatt élt és a Sátán parancsait követte; így Istennek nem volt módja arra, hogy a teremtményei között munkálkodjon, és egyre kevésbé tudta elnyerni félő tiszteletüket. Az embereket Isten teremtette, és Istent kellene imádniuk, de valójában hátat fordítottak Neki, és helyette a Sátánt imádták. A Sátán lett a bálvány a szívükben. Így Isten elvesztette a szívükben az Ő tekintélyét, ami azt jelenti, hogy elvesztette az emberiség megteremtése mögötti értelmet. Ezért ahhoz, hogy helyreállítsa az emberiség Általa való teremtése mögötti értelmet, vissza kell állítania az eredeti hasonlatosságukat, és meg kell szabadítania az emberiséget a romlott beállítottságaiktól. Ahhoz, hogy visszaszerezze az embereket a Sátántól, meg kell mentenie őket a bűntől. Csak így tudja fokozatosan helyreállítani Isten eredeti hasonlatosságukat és működésüket, és végül helyreállítani az Ő királyságát. Az engedetlenség fiainak végső elpusztítására is sor kerül, hogy az emberek jobban imádhassák Istent és jobban élhessenek a földön. Mivel Isten teremtette az embereket, ráveszi őket, hogy imádják Őt; mivel vissza akarja állítani az emberiség eredeti funkcióját, ezért teljesen és minden torzítás nélkül állítja vissza azt. Az Ő hatalmának helyreállítása azt jelenti, hogy eléri, hogy az emberek imádják Őt és alávessék magukat Neki; ez azt jelenti, hogy Isten az embereket Önmaga miatt tartja életben, ellenségeit pedig pusztulás tárgyává teszi az Ő hatalma következtében. Ez azt jelenti, hogy Isten eléri, hogy minden, ami Róla szól, fennmaradjon az emberek között, bárki ellenállása nélkül. Az a királyság, amelyet Isten fel akar állítani, az Ő saját királysága. Az emberiség, amelyet Ő akar, az, amely imádni fogja Őt, amely teljesen aláveti magát Neki, és kinyilvánítja az Ő dicsőségét. Ha Isten nem menti meg a romlott emberiséget, akkor az emberiség Általa való megteremtése mögött álló értelem elvész; nem lesz többé tekintélye az emberek között, és az Ő királysága többé nem lesz képes létezni a földön. Ha Isten nem pusztítja el az Iránta engedetlen ellenségeket, akkor képtelen lesz elnyerni teljes dicsőségét, sem az Ő királyságát nem tudja megalapítani a földön. Ezek lesznek munkája befejezésének és az Ő nagy művének jelei: teljesen elpusztítani az emberiség közül azokat, akik engedetlenek Vele szemben, és megnyugvásba vinni azokat, akiket teljessé tett.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt tér majd nyugalomra)

489. A legkorábbi időkben az emberiség Isten kezében volt, de a Sátán kísértéssel és rontással gúzsba kötötte az embert, és ő a gonosz kezébe került. Így a Sátán lett a tárgy, akit le kell győzni Isten irányítási munkájában. Mivel a Sátán birtokba vette az embert, és mivel az ember az a tőke, amelyet Isten minden irányítás végrehajtására használ, ha az embert meg kell szabadítani, akkor vissza kell ragadni a Sátán kezéből, ami azt jelenti, hogy az embert vissza kell venni, miután a Sátán fogva tartotta. A Sátánt tehát az ember régi beállítottságának megváltoztatásával kell legyőzni, olyan változtatásokkal, amelyek helyreállítják az ember eredeti józan eszét. Ily módon a fogságba esett ember visszaszerezhető a Sátán kezéből. Ha az ember kiszabadul a Sátán befolyása és rabsága alól, akkor a Sátán megszégyenül, az ember pedig visszakerül, és a Sátán legyőzetik. És mivel az ember kiszabadult a Sátán sötét befolyása alól, az ember lesz ennek az egész csatának a hadizsákmánya, a Sátán pedig a megbüntetendő tárgy lesz, amint a csata véget ér, ami után az emberiség üdvösségének teljes munkája befejeződik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

490. Mindazok, akik a sötétség hatása alatt élnek azok, akik a halál közepette élnek, azok, akiket a Sátán megszállt. Ha Isten nem menti meg, nem ítéli és fenyíti meg őket, az emberek nem tudnak menekülni a halál befolyásából; nem tudnak élőkké válni. Ezek a „holtak” nem tehetnek bizonyságot Isten mellett, és Isten sem használhatja őket; még kevésbé léphetnek be a királyságba. Isten az élők bizonyságtételét akarja, nem a holtakét, és azt kéri, hogy az élők munkálkodjanak Érte, nem pedig a holtak. „A holtak” azok, akik szembeszegülnek Istennel, és lázadnak ellene; ők azok, akik lélekben érzéketlenek, és nem értik Isten igéit; ők azok, akik nem ültetik gyakorlatba az igazságot, és a legcsekélyebb hűséget sem tanúsítják Isten iránt, és ők azok, akik a Sátán hatalma alatt élnek, és akiket a Sátán kihasznál. A holtak úgy nyilvánulnak meg, hogy szemben állnak az igazsággal, lázadnak Isten ellen, igénytelenek, hitványak, rosszindulatúak, kegyetlenek, csalárdok és alattomosak. Még ha Isten szavait eszik és isszák is, az ilyen emberek képtelenek megélni Isten szavait; bár élnek, mégsem többek ők két lábon járó, lélegző holttesteknél. A holtak teljességgel képtelenek eleget tenni Istennek, még kevésbé képesek teljes mértékben engedelmeskedni Neki. Csak megtéveszteni, káromolni és elárulni tudják Őt, és mindaz, amit életmódjukkal előidéznek, a sátáni természetet tárja fel. Amennyiben az emberek élő lényekké akarnak válni, és bizonyságot akarnak tenni Isten mellett, továbbá azt szeretnék, hogy Isten elismerje őket, akkor el kell fogadniuk Isten megváltását; örömmel kell alávetniük magukat az Ő ítéletének és fenyítésének, és örömmel kell elfogadniuk, amikor Isten megmetszi őket és foglalkozik velük. Csak így lesznek képesek gyakorlatba ültetni mindazokat az igazságokat, amelyeket Isten megkövetel, és csak így nyerhetik el Isten megváltását, és válhatnak valóban élő lényekké. Az élőket Isten megmentette; Isten megítélte és megfenyítette őket, hajlandóak elköteleződni, örömmel adják életüket Istenért, és szívesen szentelnék egész életüket Istennek. Csak akkor szégyenülhet meg a Sátán, ha az élők bizonyságot tesznek Isten mellett; csak az élők tudják terjeszteni Isten evangéliumi munkáját, csak az élők Isten szíve szerint valók, és csak az élők valóságos emberek. Az Isten által teremtett ember eredetileg élő volt, de a Sátán megrontása miatt az ember a halál közepette és a Sátán befolyása alatt él, és így az emberek lélektelen holtakká váltak, ellenségekké váltak, akik szembeszegülnek Istennel, a Sátán eszközeivé és a Sátán foglyaivá váltak. Az összes élő ember, akit Isten teremtett, holttá vált, így Isten elvesztette a bizonyságtételét, és elvesztette az általa teremtett emberiséget, az egyetlen dolgot, amely az Ő lélegzetével rendelkezik. Ha Isten vissza akarja szerezni bizonyságtételét, és vissza akarja venni azokat, akiket saját kezével teremtett, ám a Sátán foglyul ejtett, akkor fel kell támasztania őket, hogy élő lényekké váljanak, és vissza kell nyernie őket, hogy az Ő világosságában éljenek. A holtak azok, akiknek nincs lelkük, akik teljesen érzéketlenek, és akik szembeszegülnek Istennel. Ők elsősorban azok, akik nem ismerik Istent. Ezeknek az embereknek egyáltalán nem áll szándékában engedelmeskedni Istennek; csak lázadnak ellene, és szembeszegülnek Vele, és a legcsekélyebb mértékben sem hűségesek. Az élők azok, akiknek a lelke újjászületett, akik engedelmeskedni tudnak Istennek, és akik hűségesek Istenhez. Az igazság és a bizonyságtétel birtokosai, és csak ezek az emberek kedvesek Istennek az Ő házában.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Te vagy az, aki életre keltél?)

491. Mi a sötétség befolyása? Ez az úgynevezett „sötétség befolyása” a Sátán általi megtévesztés, megrontás, megkötözés és az emberek irányításának hatása; a Sátán befolyása egy olyan befolyás, amelyet a halál leng körül. Mindazok, akik a Sátán hatalma alatt élnek, arra vannak kárhoztatva, hogy elvesszenek. Hogyan menekülhetsz meg a sötétség befolyásától, miután elnyerted az Istenben való hitet? Miután őszintén imádkoztál Istenhez, teljes mértékben Hozzá fordítod a szívedet, amikor is Isten Lelke megindítja a szívedet. Hajlandóvá válsz teljesen Neki adni magad, és ekkor megmenekültél a sötétség befolyásától. Ha mindaz, amit az ember tesz, Isten tetszésére van és összhangban az Ő követelményeivel, akkor az illető olyasvalaki, aki Isten szavaiban és az Ő gondviselése és védelme alatt él. Ha az emberek nem tudják gyakorolni Isten szavait, ha mindig a bolondját akarják járatni Vele, felületesen viselkedve Vele, és nem hisznek az Ő létezésében – akkor ezek az emberek mind a sötétség befolyása alatt élnek. Azok, akik nem fogadták el Isten üdvösségét, a Sátán hatalma alatt élnek; vagyis ők mind a sötétség befolyása alatt élnek. Azok, akik nem hisznek Istenben, a Sátán hatalma alatt élnek. Még azok sem feltétlenül élnek az Ő fényében, akik hisznek Isten létezésében, mert azok, akik hisznek Őbenne, nem biztos, hogy valójában az Ő igéiben élnek, vagy képesek alávetni magukat Istennek. Az ember arra van korlátozva, hogy higgyen Istenben, és mivel nincs ismerete Istenről, még mindig a régi szabályok között él, holt szavak között, olyan életet, amely sötét és bizonytalan, Isten nem tisztította őt meg teljesen, sem nem nyerte meg őt teljesen. Ezért, bár magától értetődő, hogy akik nem hisznek Istenben, a sötétség befolyása alatt élnek, még azok is annak hatása alatt lehetnek, akik hisznek Istenben, mivel nélkülözik a Szentlélek munkáját. Akik nem fogadták el Isten kegyelmét vagy irgalmát és azok, akik nem látják a Szentlélek munkáját, mind a sötétség befolyása alatt élnek; és legtöbbször ez a helyzet azokkal is, akik pusztán Isten kegyelmét élvezik, de nem ismerik Őt. Ha valaki hisz Istenben, és mégis a sötétség befolyása alatt éli élete nagy részét, akkor ennek az embernek a léte elvesztette értelmét – és mi szükség említést tenni azokról az emberekről, akik nem hisznek Isten létezésében?

Mindazok, akik nem tudják elfogadni Isten munkáját, vagy elfogadják Isten munkáját, de képtelenek megfelelni az Ő elvárásainak, olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek. Csak azok fognak áldásokat nyerni Tőle, akik az igazságra törekszenek és képesek megfelelni Isten követelményeinek, és csak ők fognak megmenekülni a sötétség befolyásától. Azok, akik nem váltak szabaddá, akiket mindig bizonyos dolgok irányítanak, és akik képtelenek Istennek adni a szívüket, a Sátán rabságában lévő emberek, akik a halál légkörében élnek. Akik hűtlenek saját kötelességeikhez, akik hűtlenek Isten megbízásához, és akik kudarcot vallanak feladataik elvégzésében a gyülekezetben, a sötétség befolyása alatt élő emberek. Azok, akik szánt szándékkal megzavarják a gyülekezeti életet, akik szándékosan viszályt szítanak a testvéreik között, vagy akik klikkesednek, olyan emberek, akik még mélyebben a sötétség befolyása alatt, a Sátán rabságában élnek. Akiknek az Istennel való kapcsolata nem normális, akiknek mindig extravagáns vágyaik vannak, akik mindig előnyhöz akarnak jutni, és soha nem törekednek arra, hogy megváltozzon a beállítottságuk, olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek. Akik mindig hanyagok és sosem veszik komolyan az igazság gyakorlását, és akik nem igyekeznek Isten akaratát teljesíteni, hanem helyette csak a saját testük kielégítésére törekszenek, szintén olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek, és a halál burkolja be őket. Akik csalárdságba és megtévesztésbe bonyolódnak, miközben Istennek munkálkodnak, akik felületesen bánnak Istennel, akik becsapják Istent, és akik mindig saját maguknak terveznek, olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek. Mindazok, akik képtelenek őszintén szeretni Istent, akik nem keresik az igazságot, és akik nem a beállítottságuk megváltoztatására összpontosítanak, a sötétség befolyása alatt élő emberek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Menekülj meg a sötétség befolyásától, és Isten majd megnyer téged)

492. Az ember a testben él, ami azt jelenti, hogy egy emberi pokolban él, és Isten ítélete és fenyítése nélkül az ember olyan mocskos, mint a Sátán. Hogyan lehetne az ember szent? Péter úgy vélte, hogy az Isten általi fenyítés és ítélet az ember legjobb védelme és legnagyobb kegyelme. Csak Isten fenyítése és ítélete által ébredhet fel az ember, és gyűlölheti meg a testet és a Sátánt. Isten szigorú fegyelmezése megszabadítja az embert a Sátán befolyásától, kiszabadítja saját kis világából, és lehetővé teszi, hogy Isten jelenlétének fényében éljen. Nincs jobb üdvösség, mint a fenyítés és az ítélet! Péter így imádkozott: „Ó, Istenem! Amíg Te megfenyítesz és megítélsz engem, addig tudni fogom, hogy nem hagytál el engem. Még ha nem is adsz nekem örömöt vagy békét, és szenvedésben kell élnem, valamint számtalan dorgálást mérsz rám, amíg nem hagysz el engem, addig a szívem könnyű lesz. A Te fenyítésed és ítéleted lett ma számomra a legjobb védelem és a legnagyobb áldás. A kegyelem, amelyet Te adsz nekem, megvéd engem. A kegyelem, amelyben Te ma részesítesz engem, a Te igazságos természeted megnyilvánulása, valamint fenyítés és ítélet; sőt, próbatétel, és ami még ennél is több, szenvedéssel teli élet.” Péter képes volt félretenni a test örömeit, és mélyebb szeretetre és nagyobb védelemre törekedni, mert annyi kegyelmet nyert Isten fenyítése és ítélete által. Ha az ember életében meg akar tisztulni, és változást akar elérni a beállítottságában, ha értelmes életet akar élni, továbbá teljesíteni akarja teremtményi kötelességét, akkor annak érdekében, hogy megszabaduljon a Sátán manipulációjától és befolyásától, és Isten fényében éljen, el kell fogadnia Isten fenyítését és ítéletét, és nem szabad engednie, hogy Isten fegyelmezése és Isten csapása eltávozzon tőle. Tudd, hogy Isten fenyítése és ítélete a világosság, és az ember üdvösségének fénye, és nincs jobb áldás, kegyelem vagy védelem az ember számára. Az ember a Sátán befolyása alatt él, és testben létezik; ha nem tisztul meg, és nem kapja meg Isten védelmét, akkor az ember egyre romlottabbá válik. Ha szeretni akarja Istent, akkor meg kell tisztulnia és üdvözülnie kell. Péter így imádkozott: „Istenem, amikor Te kedvesen bánsz velem, örülök, és vigasztalást érzek; amikor megfenyítesz, akkor még nagyobb vigasztalást és örömöt érzek. Bár gyenge vagyok, és mérhetetlen szenvedést viselek el, bár vannak könnyek és szomorúság, Te tudod, hogy ez a szomorúság az én engedetlenségem és gyengeségem miatt van. Sírok, mert nem tudok eleget tenni a Te vágyaidnak, bánatot és sajnálatot érzek, mert kevés vagyok a Te követelményeidhez, de hajlandó vagyok elérni ezt a birodalmat, hajlandó vagyok mindent megtenni, hogy megfeleljek Neked. A Te fenyítésed védelmet hozott nekem, és a legjobb üdvösséget adta nekem; a Te ítéleted elhalványítja elfogadásodat és türelmedet. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül nem élvezném irgalmadat és kegyeidet. Ma még inkább látom, hogy a Te szereteted meghaladta a mennyet, és minden más dolog fölé emelkedett. A Te szereteted nemcsak irgalom és kegy, hanem még ennél is több: fenyítés és ítélet. A Te fenyítésed és ítéleted oly sokat adott nekem. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül egyetlen ember sem tisztulna meg, és egyetlen ember sem tapasztalhatná meg a Teremtő szeretetét. Bár több száz megpróbáltatást és csapást éltem át, és még a halálhoz is közel kerültem, mindez lehetővé tette számomra, hogy igazán megismerjelek Téged, és elnyerjem a végső üdvösséget. Ha a Te fenyítésed, ítéleted és fegyelmed eltávozna tőlem, akkor sötétségben élnék, a Sátán hatalma alatt. Milyen előnyei vannak az ember testének? Ha a Te fenyítésed és ítéleted elhagyna engem, az olyan lenne, mintha a Lelked elhagyott volna engem, mintha nem lennél többé velem. Ha ez így lenne, hogyan élhetnék tovább? Ha Te betegséget adsz nekem és elveszed a szabadságomat, akkor is tovább élhetek, de ha a fenyítésed és ítéleted valaha is elhagyna engem, akkor nem tudnék tovább élni. Ha a Te fenyítésed és ítéleted nélkül lennék, akkor elveszítettem volna a Te szeretetedet, egy olyan szeretetet, amely túl mély ahhoz, hogy szavakba önthessem. A Te szereteted nélkül a Sátán hatalma alatt élnék, és nem láthatnám a Te dicsőséges arcodat. Hogyan élhetnék tovább? Nem tudnék elviselni ilyen sötétséget, ilyen életet. Az, hogy Te velem vagy, az olyan, mintha látnálak Téged, hát hogyan hagyhatnálak el? Esdeklem, könyörgöm Neked, hogy ne vedd el tőlem a legnagyobb vigaszomat, még ha az csak néhány megnyugtató szó is. Élveztem a Te szeretetedet, és már nem tudok távol lenni Tőled; hogyan is ne tudnálak szeretni Téged? A bánat számtalan könnyét ontottam a Te szereteted miatt, mégis mindig úgy éreztem, hogy egy ilyen élet értelmesebb, jobban képes gazdagítani engem, jobban képes megváltoztatni engem, és jobban képes lehetővé tenni számomra, hogy elérjem az igazságot, amelyet a teremtményeknek birtokolniuk kellene.”

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

493. Az ember teste a Sátántól való, tele van lázadó hajlamokkal, siralmasan szennyes, és tisztátalan valami. Az emberek túlságosan is áhítoznak a test élvezetére, és a testnek túl sok megnyilvánulása van; ezért Isten bizonyos mértékig megveti az ember testét. Amikor az emberek elvetik a Sátán mocskos, romlott dolgait, akkor elnyerik Isten üdvösségét. De ha még mindig nem szabadulnak meg a mocsoktól és a romlottságtól, akkor még mindig a Sátán hatalma alatt élnek. Az emberek ármánykodása, csalárdsága és álnoksága mind a Sátántól származik. Isten üdvössége számodra az, hogy megszabadítson téged a Sátán ezen dolgaitól. Isten munkája nem lehet rossz; mindez azért történik, hogy megmentse az embereket a sötétségtől. Amikor egy bizonyos pontig hittél, és képes vagy levetni magadról a test romlottságát, és nem béklyóz meg többé ez a romlottság, akkor nem üdvözültél-e? Amikor a Sátán hatalma alatt élsz, képtelen vagy Isten kinyilvánítására, valami tisztátalan vagy, és nem kaphatod meg Isten örökségét. Ha egyszer megtisztultál és tökéletessé váltál, szent leszel, normális személy leszel, és Istentől megáldott és Istennek tetsző leszel.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (2.))

494. Az ember egész életét a Sátán hatalma alatt éli, és nincs egyetlen ember sem, aki egyedül meg tudna szabadulni a Sátán befolyásától. Mindenki mocskos világban él, romlottságban és ürességben, a legcsekélyebb értelem vagy érték nélkül; ilyen gondtalan életet élnek a test, a kéjvágy és a Sátán kedvéért. A létezésüknek a legcsekélyebb értéke sincs. Az ember képtelen megtalálni az igazságot, amely megszabadítja őt a Sátán befolyásától. Annak ellenére, hogy az ember hisz Istenben és olvassa a Bibliát, nem érti, hogyan szabaduljon ki a Sátán befolyása alól. Az idők folyamán nagyon kevés ember jött rá erre a titokra, nagyon kevesen értették meg. Így, bár az ember megveti a Sátánt, és megveti a testet, mégsem tudja, hogyan szabaduljon meg a Sátán behálózó befolyásától. Vajon ma nem vagytok még mindig a Sátán hatalma alatt? Nem bánjátok engedetlen tetteiteket, még kevésbé érzitek magatokat mocskosnak és engedetlennek. Miután szembeszálltatok Istennel, még lelki békétek is van, és nagy nyugalmat éreztek. A nyugalmadnak vajon nem az az oka, hogy romlott vagy? Ez a lelki nyugalom nem az engedetlenségedből ered? Az ember egy emberi pokolban él, a Sátán sötét befolyása alatt; az egész földön szellemek élnek együtt az emberrel, akik az ember húsáig hatolnak. Te a földön nem egy gyönyörű paradicsomban élsz. A hely, ahol vagy, az ördög birodalma, egy emberi pokol, egy alvilág. Ha az ember nem tisztul meg, akkor mocsokban él; ha nem védi meg őt Isten és nem viseli gondját, akkor még mindig a Sátán foglya; ha nem kap ítéletet és fenyítést, akkor nem lesz módja arra, hogy kiszabaduljon a Sátán sötét befolyásának elnyomása alól. Az a romlott beállítottság, amit mutatsz, és az engedetlen viselkedés, amit tanúsítasz, elegendő bizonyíték arra, hogy még mindig a Sátán hatalma alatt élsz. Ha az elméd és a gondolataid nem tisztultak meg, és a beállítottságod nem lett megítélve és megfenyítve, akkor az egész lényed még mindig a Sátán hatalma alatt áll, az elmédet a Sátán irányítja, a gondolataidat a Sátán manipulálja, és egész lényedet a Sátán keze irányítja. Tudod-e, hogy milyen messze vagy most Péter mércéjétől? Megvan benned az a képesség? Mennyit tudsz a mai fenyítésről és ítéletről? Mennyit birtokolsz abból, amit Péter megismert? Ha ma képtelen vagy a megismerésre, vajon a jövőben képes leszel elérni ezt a tudást? Valaki, aki olyan lusta és gyáva, mint te, egyszerűen képtelen megismerni a fenyítést és az ítéletet. Ha a test békéjét és a test örömeit hajszolod, akkor nem lesz módod megtisztulni, és a végén visszatérsz a Sátánhoz, mert a Sátánnak élsz, és ez a test. A dolgok mai állása szerint sok ember nem törekszik az életre, ami azt jelenti, hogy nem érdekli őket a megtisztulás, vagy az, hogy belépjenek egy mélyebb élettapasztalatba. Mivel ez így van, hogyan lehet őket tökéletessé tenni? Akik nem törekszenek az életre, azoknak nincs lehetőségük arra, hogy tökéletessé tegyék őket, és akik nem törekszenek Isten megismerésére, akik nem törekszenek beállítottságuk megváltoztatására, azok képtelenek kiszabadulni a Sátán sötét befolyása alól.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

495. Mindazoknak, akik hisznek Istenben, mégsem törekszenek az igazságra, nincs módjuk megmenekülni a Sátán befolyásától. Mindazok, akik nem tisztességgel élik az életüket, akik mások előtt egyféleképpen viselkednek, míg a hátuk mögött máshogyan, akik az alázatosság, türelem, és szeretet látszatát keltik, bár a lényegük alattomos, ravaszkodó, és hűtlen Istenhez – az ilyen emberek tipikusan azokat képviselik, akik a sötétség befolyása alatt élnek; a kígyó fajtájához tartoznak. Azok, akik mindig csak a saját hasznuk érdekében hisznek Istenben, akik önelégültek és gőgösek, akik hencegnek, és akik a saját státuszukat védelmezik, olyan emberek, akik a Sátánt szeretik, az igazsággal pedig ellenkeznek. Ezek az emberek ellenállnak Istennek, és teljes mértékben a Sátánhoz tartoznak. Azok, akik nem figyelmeznek Isten terheire, akik nem szolgálják Istent teljes szívükből, akiket mindig csak a saját érdekeik és a családjaik érdekei foglalkoztatnak, akik képtelenek mindent elhagyni, hogy feláldozzák magukat Istenért, és akik sosem élnek az Ő szavai szerint, azok az Ő igéin kívül lévő emberek. Az ilyen emberek nem nyerhetik el Isten dicséretét.

Amikor Isten megteremtette az embert, azért tette, hogy az ember élvezhesse az Ő bőségét és őszintén szerethesse Őt; ily módon az ember az Ő fényében élne. Ma, ami mindazokat illeti, akik nem tudják Istent szeretni, nem figyelmeznek az Ő terheire, képtelenek a szívüket teljesen Neki adni, nem képesek úgy venni az Ő szívét, mint a sajátjukat, és nem tudják vállukra venni az Ő terheit sajátjukként – Isten fénye nem ragyog egyetlen ilyen emberre sem, és így ők mindannyian a sötétség befolyása alatt élnek. Olyan úton vannak, amely homlokegyenest szemben áll Isten akaratával, és az igazságnak töredéke sincs meg semmiben, amit tesznek. A Sátánnal dagonyáznak a pocsolyában; ők olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek. Ha képes vagy gyakran enni és inni Isten szavait és figyelmezni az Ő akaratára, és az Ő szavait gyakorlatba helyezni, akkor Istenhez tartozol, és olyan személy vagy, akik az Ő szavaiban él. Hajlandó vagy megmenekülni a Sátán hatalmától és Isten fényében élni? Ha Isten igéiben élsz, akkor a Szentléleknek lehetősége lesz véghezvinni az Ő munkáját; ha a Sátán befolyása alatt élsz, akkor nem adsz ilyen lehetőséget a Szentléleknek. A munka, amelyet a Szentlélek végez az embereken, a fény, amelyet rájuk ragyogtat, és a bizodalom, amit ad nekik, csak egy pillanatig tartanak; ha az emberek nem óvatosak és nem figyelnek, akkor a Szentlélek munkája el fogja kerülni őket. Ha az emberek Isten szavaiban élnek, akkor a Szentlélek velük lesz és munkát fog végezni rajtuk. Ha az emberek nem élnek Isten szavaiban, akkor a Sátán kötelékeiben élnek. Ha az emberek romlott beállítottsággal élnek, akkor a Szentlélek jelenléte vagy munkája nem az övék. Ha Isten igéinek határain belül élsz, és ha abban az állapotban élsz, amelyet Isten elvár, akkor olyasvalaki vagy, aki Őhozzá tartozik, és az Ő munkája elvégeztetik majd rajtad; ha nem Isten követelményeinek határain belül élsz, hanem helyette a Sátán hatalma alatt élsz, akkor bizonyosan a Sátán romlottságában élsz. Csak úgy felelhetsz meg Isten követelményeinek, ha az Ő szavaiban élsz, és teljesen Neki adod a szívedet; úgy kell tenned, ahogy Isten mondja, az Ő kijelentéseit kell a létezésed alapjává és az életed valóságává tenned; csak akkor fogsz Istenhez tartozni. Ha ténylegesen Isten akaratával összhangban gyakorolsz, Ő munkát fog végezni rajtad, te pedig akkor az Ő áldásai alatt fogsz élni, az Ő ábrázatának fényében; meg fogod érteni a Szentlélek által végzett munkát és érezni fogod Isten jelenlétének örömét.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Menekülj meg a sötétség befolyásától, és Isten majd megnyer téged)

496. Ahhoz, hogy megmenekülj a sötétség befolyásától, először is hűségesnek kell lenned Istenhez és buzgó szívvel kell törekedned az igazságra; csak akkor lehet megfelelő az állapotod. A sötétség befolyásától való megmenekülés előfeltétele, hogy a helyes állapotban éljünk. Ha nem megfelelő az állapotunk, akkor nem vagyunk hűek Istenhez, és szívünk nem buzgó az igazság keresésére; a sötétség befolyásától való megmenekülés pedig szóba sem jöhet. A szavaim képezik alapját az ember megmenekülésének a sötét befolyásoktól, és akik nem tudnak az Én szavaimmal összhangban gyakorolni, nem lesznek képesek megmenekülni a sötétség befolyásának kötelékeitől. Megfelelő állapotban élni azt jelenti, hogy Isten szavainak útmutatása alatt élünk, az Istenhez való hűség állapotában élünk, az igazság keresésének állapotában élünk, annak valóságában élünk, hogy őszintén feláldozzuk magunkat Istenért, és Isten szívből való szeretésének állapotában élünk. Azok, akik ezekben az állapotokban és ebben a valóságban élnek, lassan átformálódnak, ahogy belépnek az igazság mélységébe, és átalakulnak, ahogy a munka mélyebbre hatol; és végül bizonyosan olyan emberekké válnak, akiket Isten megnyert és akik őszintén szeretik Istent. Azok, akik megmenekültek a sötétség befolyásától, fokozatosan meg tudnak győződni Isten akaratáról és fokozatosan megértik azt, míg végül Isten bizalmasaivá válnak. Nemcsak hogy nem dédelgetnek elképzeléseket Istenről, és nem lázadnak Ellene, hanem még inkább gyűlölik azokat az elképzeléseket és a lázadást, ami korábban uralta őket, és Isten iránti őszinte szeretet ébred a szívükben. Azok az emberek, akik képtelenek megmenekülni a sötétség befolyásától, teljes mértékben a testtel vannak elfoglalva és telve vannak lázadással; szívük teli emberi elképzelésekkel és életfilozófiákkal, ahogy a saját szándékaikkal és elhatározásaikkal is. Isten egyedülálló szeretet követel az embertől; Ő azt kívánja az embertől, hogy az Ő szavaival foglalkozzon, szíve pedig teljes legyen az Iránta való szeretettel. Isten szavaiban élni, az Ő szavaiban kutatni azután, amit keresnie kell az embernek, szeretni Istent az Ő szavaiért, szaladni az Ő szavaiért, élni az Ő szavaiért – az embernek e célok elérésére kellene törekednie. Mindennek Isten szavaira kell épülnie; csak ekkor lesz képes az ember megfelelni Isten követelményeinek. Ha az ember nincs felszerelkezve Isten igéivel, akkor nem több egy féregnél, akit a Sátán birtokol! Érezd ennek súlyát: Isten szava mennyire vert gyökeret benned? Mely dolgokban élsz az Ő szavaival összhangban? Mely dolgokban nem azokkal összhangban éled az életed? Ha Isten szavai nem ragadtak meg téged teljesen, akkor pontosan mi az, ami elfoglalja a szívedet? A mindennapi életedben a Sátán irányít téged, vagy Isten szavai foglalkoztatnak? Az Ő szavai képezik imádságaid alapját? Kijöttél már a negatív állapotodból Isten szavainak megvilágosítása által? Isten szavait venni létezésed alapjául – ez az, amibe mindenkinek be kellene lépnie. Ha az Ő szavai nincsenek jelen az életedben, akkor a sötétség befolyása alatt élsz, lázadsz Isten ellen, ellenállsz Neki, és meggyalázod az Ő nevét. Az efféle emberek hite Istenben merő bajkeverés és zavargás. Az életed mekkora részét éled az Ő szavaival összhangban? Az életedből mennyit nem az Ő szavai szerint élsz? Mennyi teljesedett be mindabból benned, amit Isten igéje követelt meg tőled? Mennyi veszett el benned? Megvizsgáltad már közelebbről az ilyen dolgokat?

A sötétség befolyásától való megmeneküléshez mind a Szentlélek munkájára, mind az ember odaszánt együttműködésére szükség van. Miért mondom, hogy az ember nincs a helyes ösvényen? Azok, akik a helyes úton vannak, elsőként oda tudják adni a szívüket Istennek. Ez olyan feladat, amelybe nagyon sokáig tart a belépés, mert az emberiség mindig is a sötétség befolyása alatt élt, és többezer éve a Sátán fogságában van. Ezért hát ezt a belépést nem érhetjük el csupán egy-két nap alatt. Azért hoztam fel ma ezt a témát, hogy az emberek felfoghassák saját állapotukat; mihelyst az ember képes megkülönböztetni, hogy mi a sötétség befolyása és mit jelent a fényben élni, a belépés sokkal könnyebbé válik. Ez azért van, mert tudnod kell, hogy mi a Sátán befolyása, mielőtt megmenekülhetsz attól; csak azután lesz lehetőséged lerázni azt magadról. Az, hogy később mi a teendő, az ember saját dolga. Mindenbe egy pozitív nézőpontból lépj be, és soha ne várakozz tétlenül! Egyedül ily módon nyerhet meg téged Isten.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Menekülj meg a sötétség befolyásától, és Isten majd megnyer téged)

497. Minden, amit Isten tesz, az szükséges, és rendkívüli jelentőséggel bír, mert mindaz, amit Ő végez az emberben, az Ő irányításával és az emberiség megváltásával függ össze. Természetesen az a munka sem más, amit Isten Jóbban végzett, noha Jób tökéletes és becsületes volt Isten szemében. Más szóval, függetlenül attól, hogy mit tesz Isten, vagy milyen eszközökkel teszi azt, tekintet nélkül az árra, tekintet nélkül az Ő célkitűzésére, cselekedeteinek szándéka nem változik. Az Ő szándéka az, hogy Isten szavait beledolgozza az emberbe, valamint Isten követelményeit és akaratát az ember számára; más szóval, hogy bedolgozza az emberbe mindazt, amiről Isten úgy hiszi, hogy pozitív és összhangban van az Ő lépéseivel, ezáltal képessé téve az embert, hogy megértse Isten szívét, felfogja Isten lényegét, és lehetővé tegye az ember számára, hogy engedelmeskedjen Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, így megengedve azt, hogy az ember Isten félelmére jusson és kerülje a rosszat – mindez Isten szándékának egyik szempontja mindabban, amit Ő tesz. A másik szempont az, hogy – mivel a Sátán Isten munkájában az ellenpont és a szolgálat tárgya – az ember gyakran a Sátánnak adatik; Isten ezt az eszközt használja, hogy az emberek megláthassák a Sátán kísértéseiben és támadásaiban a Sátán gonoszságát, csúfságát és hitványságát, elérve azt, hogy az emberek gyűlöljék a Sátánt és képesek legyenek felismerni azt, ami negatív. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy fokozatosan kiszabadítsák magukat a Sátán irányítása, vádjai, zavarása és támadásai alól, mindaddig, amíg – Isten szavainak, Istenről való ismeretüknek és a Neki való engedelmességüknek, valamint Istenbe vetett hitüknek és Tőle való félelmüknek köszönhetően – győzedelmeskednek a Sátán támadásai és vádjai felett; csak ekkor lesz igaz, hogy teljesen megszabadultak a Sátán hatalma alól. Az emberek megszabadulása azt jelenti, hogy a Sátán legyőzetett, azt jelenti, hogy többé már nem ennivalók a Sátán szájában – ahelyett, hogy lenyelte volna őket a Sátán, inkább lemondott róluk. Ez azért van, mert az ilyen emberek becsületesek, mert hisznek Istenben, engedelmesek Neki és félik Őt, és mert teljesen szakítanak a Sátánnal. Szégyent hoznak a Sátánra, gyávává teszik a Sátánt, és teljes mértékben legyőzik a Sátánt. Meggyőződésük Isten követésében, a Neki való engedelmességben és az Iránta tanúsított félelemben legyőzi a Sátánt, és e meggyőződés arra készteti a Sátánt, hogy lemondjon róluk. Csak az ilyen embereket nyerte meg Isten igazán, és ez Isten végső célja az ember üdvözítésében. Ha az ember meg akar menekülni, és azt akarja, hogy Isten teljesen megnyerje őt, akkor mindazoknak, akik Istent követik, kísértésekkel és a Sátántól jövő kisebb és nagyobb támadásokkal kell szembenézniük. Azok, akik kikerülnek ezekből a kísértésekből és támadásokból, és képesek teljesen legyőzni a Sátánt, azok akiket Isten megmentett. Ez azt jelenti, hogy akik meg lettek mentve Isten számára azok, akik átmentek Isten próbatételein, és akiket a Sátán számtalanszor megkísértett és megtámadott. Azok, akik meg lettek váltva Isten számára, megértik Isten akaratát és követelményeit, és képesek behódolni Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, és nem hagyják el Isten félelmének és a rossz kerülésének útját a Sátán kísértései közepette. Akik meg vannak váltva Isten számára, becsületesek, jószívűek, különbséget tesznek a szeretet és gyűlölet között, van igazságérzetük és racionálisak, és képesek törődni Istennel és kincsként őrizni mindazt, ami Istentől való. Az ilyen embereket nem kötözi meg a Sátán, nem kémkedik utánuk, nem vádolja vagy bántalmazza őket; ők teljesen szabadok, teljesen fel lettek szabadítva és fel lettek oldozva. Jób pontosan egy ilyen szabad ember volt, és pontosan ez a jelentősége annak, hogy Isten miért adta őt oda a Sátánnak.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

498. Jób hite, engedelmessége és a Sátán legyőzéséről tett bizonyságtétele hatalmas segítséget és bátorítást jelent az emberek számára. Jóbban látják a reményt saját üdvösségükre, és látják, hogy a hit, az Istennek való engedelmesség és az istenfélelem által teljes mértékben le lehet győzni a Sátánt, és felül lehet rajta kerekedni. Látják, hogy amíg belenyugszanak Isten szuverenitásába és intézkedéseibe, és amíg megvan bennük az elszántság és a hit, hogy nem hagyják el Istent, miután mindent elveszítettek, addig képesek szégyent és vereséget hozni a Sátánra, és látják, hogy csak elszántságra és kitartásra van szükségük, hogy szilárdan megálljanak bizonyságtételükben – még ha ez életük elvesztésével is jár –, hogy a Sátán megijedjen és sietve visszavonuljon. Jób bizonyságtétele figyelmeztetés a későbbi nemzedékek számára, és ez a figyelmeztetés azt mondja nekik, hogy ha nem győzik le a Sátánt, akkor soha nem lesznek képesek megszabadulni a Sátán vádaskodásától és zavarásaitól, és soha nem lesznek képesek megszabadulni a Sátán bántalmazásától és támadásaitól sem. Jób bizonyságtétele megvilágosította a későbbi nemzedékeket. Ez a megvilágosodás megtanítja az embereket arra, hogy csak akkor lesznek képesek félni Istent és kerülni a rosszat, ha tökéletesek és becsületesek; megtanítja őket arra, hogy csak akkor tudnak erős és hangos tanúbizonyságot tenni Isten mellett, ha félik Istent és kerülik a rosszat; csak akkor nem irányíthatja őket a Sátán, és csak akkor élhetnek Isten vezetése és védelme alatt, ha erős és hangos tanúbizonyságot tesznek Isten mellett – csak akkor lesznek valóban megszabadítva. Jób személyiségét és életének törekvését mindenkinek, aki az üdvösségre törekszik, követnie kellene. Az, amit egész életében megélt, és a próbatételei során tanúsított magatartása értékes kincs mindazok számára, akik az istenfélelem és a rossz kerülésének útját követik.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

499. Amikor az emberek még nincsenek megmentve, az életüket gyakran megzavarja a Sátán, sőt, még irányítja is azt. Más szóval, a még meg nem váltott emberek a Sátán foglyai, nincs szabadságuk, a Sátán nem mondott le róluk, nem alkalmasak és nem jogosultak arra, hogy imádják Istent, valamint a Sátán szorosan üldözi és kegyetlenül támadja őket. Az ilyen embereknek nincs említésre méltó boldogságuk, joguk a normális létezéshez, sőt még méltóságuk sincs. Csak akkor leszel megmentve és akkor leszel szabad, ha felállsz és harcolsz a Sátánnal, fegyverként használva Istenbe vetett hitedet, Istennek való engedelmességedet és istenfélelmedet, amikkel élet-halál harcot vívsz a Sátánnal, hogy teljesen legyőzd és elérd, hogy sarkon forduljon s gyáva legyen, amikor csak meglát téged, és teljesen felhagyjon az ellened irányuló támadásaival és vádaskodásával. Ha elhatározod, hogy teljesen szakítasz a Sátánnal, de nem vagy felszerelkezve azokkal a fegyverekkel, amelyek segítenek legyőzni a Sátánt, akkor továbbra is veszélyben leszel. Ahogy telik az idő, amikor már annyira megkínzott téged a Sátán, hogy egy cseppnyi erő sem maradt benned, de még mindig képtelen vagy tanúságot tenni, még mindig nem szabadultál meg teljesen a Sátán vádjaitól és az ellened irányuló támadásaitól, akkor csekély reményed lesz az üdvösségre. A végén, amikor Isten munkájának befejezését kihirdetik, te még mindig a Sátán markában leszel, képtelen leszel kiszabadulni, így soha nem lesz esélyed vagy reményed. A következmény tehát az, hogy az ilyen emberek teljesen a Sátán fogságában lesznek.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

500. Istennek az ember felé irányuló maradandó gondoskodása és támogató munkája során elmondja az akaratának és az emberrel szemben támasztott követelményeinek teljességét, és megmutatja tetteit, természetét, és azt, hogy Ő mivel rendelkezik és mi Ő az ember számára. A cél az, hogy az embert érettséggel ruházza fel, és lehetővé tegye, hogy az ember különböző igazságokat nyerjen Istentől, miközben követi Őt; igazságokat, amelyek Istentől az embernek adott fegyverek a Sátán elleni harchoz. Ily módon felvértezve az embernek Isten próbatételeivel kell szembenéznie. Istennek sok eszköze és útja van arra, hogy megpróbálja az embert, ám ezek mindegyike igényli Isten ellenségének, a Sátánnak az „együttműködését”. Ez azt jelenti, hogy Isten, miután az embernek adta a Sátán elleni csatához szükséges fegyvereket, átadja az embert a Sátánnak, és megengedi, hogy a Sátán „megpróbálja” az ember érettségét. Ha az ember ki tud törni a Sátán csatarendjéből, ha meg tud menekülni és életben marad, amikor a Sátán bekeríti, akkor az ember átment a teszten. Azonban ha az embernek nem sikerül elhagynia a Sátán csatarendjét, és aláveti magát a Sátánnak, akkor nem fog átmenni a próbán. Az ember bármely aspektusát vizsgálja is Isten, vizsgálatának kritériuma az, hogy az ember megáll-e szilárdan a bizonyságtételében, amikor a Sátán megtámadja, továbbá az, hogy elhagyta-e Istent, megadta-e és alávetette-e magát a Sátánnak, amikor a Sátán tőrbe csalta. Elmondhatjuk, hogy az, hogy az embert meg lehet-e menteni vagy sem, attól függ, hogy felül tud-e kerekedni a Sátánon és le tudja-e győzni, és hogy elnyerheti-e a szabadságot vagy sem, az attól függ, hogy képes-e egyedül felemelni azokat a fegyvereket, amelyeket Istentől kapott a Sátán kötelékeinek legyőzéséhez, elérve, hogy a Sátán minden reményét elveszítve békén hagyja őt. Ha a Sátán felhagy a reménnyel és lemond valakiről, az azt jelenti, hogy a Sátán soha többé nem fogja megpróbálni elvenni ezt a személyt Istentől, soha többé nem fogja vádolni és zavarni az illetőt, soha többé nem fogja önkényesen gyötörni és támadni őt; Isten csakis ilyen embert fog igazán megnyerni. Ez a teljes folyamat, amely által Isten megnyeri az embereket.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

501. Ma törekedhetsz arra, hogy tökéletessé tegyenek, és törekedhetsz a külső emberi mivoltodban végbemenő változásokra, valamint a képességed fejlődésére, de ami elsősorban fontos, az az, hogy megértheted, hogy mindannak, amit ma Isten tesz, jelentősége és haszna van. Képessé tesz téged, aki egy szennyes földön születtél, hogy elmenekülj a szennytől és lerázd azt magadról, képessé tesz felülkerekedni a Sátán befolyásán, és hátrahagyni a Sátán sötét befolyását. Ha e dolgokra összpontosítasz, az védelmet nyújt neked ezen a szennyes földön. Végezetül milyen bizonyságtételt fognak kérni tőled? Egy mocskos földön születtél, de képes vagy szentté válni, soha többé nem beszennyeződni, a Sátán hatalma alatt élni, mégis levetkőzni magadról a Sátán befolyását, hogy a Sátán ne birtokoljon és ne is háborgasson, és a Mindenható kezeiben élni. Ez a bizonyságtétel, és ez a győzelem bizonyítéka a Sátánnal vívott csatában. Képes vagy elhagyni a Sátánt, többé nem jelenítesz meg sátáni természeteket abban, amit megélsz, hanem helyette azt éled meg, aminek elérését Isten követelte az embertől, amikor megteremtette: normális emberi mivoltot, normális értelmet, normális éleslátást, normális elszántságot Isten szeretéséhez és Isten iránti hűséget. Ilyen az a bizonyság, amit Isten teremtménye tesz. Azt mondod: „Mi a mocsok földjén születtünk, de Isten védelme miatt, az Ő vezetése miatt és azért, mert Ő meghódított minket, megszabadultunk a Sátán befolyásától. Az, hogy ma képesek vagyunk engedelmeskedni, szintén annak a hatása, hogy Isten meghódított minket, és nem azért van, mert mi jók vagyunk, vagy mert a természetünkből kifolyólag szerettük Istent. Ma azért lettünk meghódítva, azért tudunk bizonyságot tenni Isten mellett és szolgálni Őt, mert kiválasztott és eleve elrendelt minket; ugyanígy, azért vagyunk megváltva és azért szabadultunk meg a Sátán hatalma alól, és azért tudjuk hátrahagyni a mocskot és megtisztulni a nagy vörös sárkány népében, mert Ő kiválasztott és megoltalmazott minket.”

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (2.))

502. Ma még nem hiszed el a szavaimat, és nem figyelsz rájuk; ha eljön a nap, amikor ez a munka terjedni kezd, és teljes egészében meglátod, akkor megbánod, és megdöbbensz majd. Vannak áldások, de te nem tudod élvezni őket, és létezik az igazság, de te nem törekszel rá. Nem érzel megvetést magad iránt? Ma – bár Isten munkájának következő lépése még nem kezdődött el – semmi rendkívüli nincs azokban az elvárásokban, amelyeket veled szemben támaszt, és amelyek szerint élned kellene. Annyi munka van, és annyi igazság; vajon nem méltóak arra, hogy megismerd őket? Isten fenyítése és ítélete nem képes felébreszteni a lelkedet? Isten fenyítése és ítélete nem képes arra, hogy megutáld magad? Megelégszel azzal, hogy a Sátán befolyása alatt élsz, békességgel, örömmel és egy kis testi kényelemmel? Vajon nem vagy te a legalantasabb az emberek között? Senki sem ostobább azoknál, akik látták az üdvösséget, de nem törekszenek annak elnyerésére; ezek azok az emberek, akik a testtel laknak jól és örülnek a Sátánnak. Te azt reméled, hogy az Istenbe vetett hited nem jár majd kihívásokkal, megpróbáltatásokkal vagy a legcsekélyebb nehézséggel sem. Te mindig azokat a dolgokat hajszolod, amelyek értéktelenek, és nem tulajdonítasz értéket az életnek, ehelyett a saját szertelen gondolataidat az igazság elé helyezed. Annyira értéktelen vagy! Úgy élsz, mint egy disznó – mi a különbség közted, a disznók és a kutyák között? Azok, akik nem törekednek az igazságra, helyette a testet szeretik, vajon nem mind állatok? Vajon azok a lelketlen halottak nem mind két lábon járó hullák? Hány szó hangzott el köztetek? Csak egy kevés munka valósult meg a körötökben? Mennyi mindent adtam nektek? Akkor miért nem nyertétek el? Mi okotok van panaszkodni? Vajon nem azért nem nyertetek el semmit, mert túlságosan szerelmesek vagytok a testbe? És nem azért, mert túlságosan szertelenek a gondolataitok? Nem azért, mert túlságosan ostobák vagytok? Ha képtelen vagy elnyerni ezeket az áldásokat, vajon hibáztathatod Istent, hogy nem ment meg téged?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

503. Isten ilyen nagyszabású munkát végez, és teljesen megmenti ezt az embercsoportot, hogy megmenekülhessetek a Sátán befolyása alól, élhessetek a szent földön, élhessetek Isten világosságában, és a világosság vezessen és irányítson benneteket. Így van értelme az életednek. Amit esztek és viseltek, az különbözik a nem hívőkétől; ti élvezitek Isten szavait, és értelmes életet éltek – és mit élveznek ők? Ők csak az „ősi örökségüket” és „nemzeti szellemiségüket” élvezik. Az emberi mivoltnak a legcsekélyebb nyoma sincs meg bennük! A ti ruháitok, szavaitok és tetteitek mind különböznek az övéiktől. Ti végül teljesen meg fogtok szabadulni a szennyből, nem lesztek többé a Sátán kísértésének foglyai, és elnyeritek Isten naponkénti gondviselését. Mindig elővigyázatosaknak kell lennetek. Bár tisztátalan helyen éltek, nem szennyezett be benneteket a mocsok, és Isten mellett élhettek, részesülve az Ő csodálatos védelmében. Isten kiválasztott benneteket e sárga földön mindenki közül. Hát nem ti vagytok a legáldottabb nép? Te egy teremtett lény vagy – természetesen imádnod kell Istent, és értelmes életet kell folytatnod. Ha nem imádod Istent, hanem a tisztátalan tested szerint élsz, vajon nem csupán egy emberi ruhába öltözött vadállat vagy? Mivel emberi lény vagy, fel kell áldoznod magad Istenért, és el kell viselned minden szenvedést! Örömmel és bizonyossággal kell fogadnod azt a kis szenvedést, amelynek ma ki vagy téve, és értelmes életet kell élned, mint Jób és Péter. Ebben a világban az ember az ördög ruházatát viseli, az ördög ételét eszi, és az ördög keze alatt dolgozik és szolgál, miközben teljesen beletaposódik annak szennyébe. Ha nem érted meg az élet értelmét, vagy nem találod meg az igaz utat, akkor mi értelme van így élni? Ti olyan emberek vagytok, akik a helyes utat követitek, akik a fejlődésre törekesztek. Ti vagytok azok, akik felemelkedtek a nagy vörös sárkány nemzetében, azok, akiket Isten igazaknak nevez. Hát nem ez a legértelmesebb élet?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (2.))