504. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne bizonyságot tenni Istenről, és Isten szíve szerint való lenni. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadította magát a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának példájává és mintaképévé, Isten tanújává és Isten szíve szerint való emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött, hogy elvégezze a földi munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való engedelmességet, a Róla való bizonyságot, hogy megismerje gyakorlati és szokásos munkáját, hogy engedelmeskedjen minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és hogy tanúságot tegyen mindarról a munkáról, amelyet az ember megmentése érdekében végez, valamint minden olyan cselekedetről, amelyet az ember meghódítása érdekében visz véghez. Azoknak, akik tanúságot tesznek Istenről, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és valódi, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy bizonyságot tegyenek róla, akik az Ő ítéletén és büntetésén, foglalkozásán és nyesegetésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, arra használja, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és ugyanígy használja azokat is, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, hogy bizonyságot tegyenek Róla. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és csak azok alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

505. Az emberek nem tudják megváltoztatni saját beállítottságukat; keresztül kell menniük az ítéleten és a fenyítésen, és a szenvedésen és Isten szavainak finomításán, vagy a foglalkozáson, a fegyelmezésen és a metszésen az Ő szavai által. Csak ezután érhetik el az Isten iránti engedelmességet és hűséget, és azt, hogy soha többé ne legyenek hanyagok Irányában. Az emberek beállítottságának változása Isten szavainak finomítása alatt történik. Csak az Ő szavainak leleplezése, ítélete, fegyelmezése és foglalkozása révén nem mernek többé elhamarkodottan cselekedni, hanem ehelyett állhatatosak és higgadtak lesznek. A legfontosabb pont, hogy képesek alávetni magukat Isten aktuális szavainak és az Ő munkájának, akkor is, ha az nem áll összhangban az emberi elképzelésekkel; képesek félretenni ezeket az elképzeléseket, és készségesen alávetni magukat. A múltban a beállítottság változásairól szóló beszédek elsősorban arra utaltak, hogy képesek legyünk lemondani önmagunkról, hogy hagyjuk szenvedni a testet, fegyelmezzük a testünket és megszabaduljunk a testi vágyaktól – ami egyféle változás a beállítottságban. Ma mindenki tudja, hogy a beállítottságbeli változás valódi kifejeződése az Isten aktuális szavainak való engedelmesség, és az Ő új munkájának igazi ismerete. Ily módon az emberek saját elképzelései által színezett, korábbi megértése Istenről törölhető, és valódi tudást és engedelmességet érhetnek el Istenről, illetve Irányában – csak ez a beállítottság változásának valódi kifejeződése.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)

506. Az ember beállítottságának megváltozása lényegének megismerésével kezdődik, valamint gondolkodásának, természetének és mentális beállítottságának megváltozásával – alapvető változások révén. Csak így lehet valódi változásokat elérni az ember beállítottságában. Az emberben kialakuló romlott beállítottság gyökere a Sátán általi megtévesztés, megrontás és mérgezés. Az embert a Sátán megbéklyózta és irányítja, így elszenvedi azt a hallatlan ártalmat, amelyet a Sátán okozott a gondolkodásában, erkölcsében, éleslátásában és értelmében. Az ember éppen azért száll szembe Istennel, és azért képtelen elfogadni az igazságot, mert az alapvető dolgait a Sátán megrontotta, így azok teljesen eltérnek attól, ahogyan Isten eredetileg megteremtette őket. Ezért az ember beállítottságában bekövetkező változásoknak a gondolkodásában, belátásában és értelmében bekövetkező változásokkal kell kezdődniük, amelyek átalakítják az Istenről és az igazságról való tudását.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Változatlan beállítottsággal rendelkezni annyi, mint ellenségeskedni Istennel)

507. Ha az ember életében meg akar tisztulni, és változást akar elérni a beállítottságában, ha értelmes életet akar élni, továbbá teljesíteni akarja teremtményi kötelességét, akkor annak érdekében, hogy megszabaduljon a Sátán manipulációjától és befolyásától, és Isten fényében éljen, el kell fogadnia Isten fenyítését és ítéletét, és nem szabad engednie, hogy Isten fegyelmezése és Isten csapása eltávozzon tőle. Tudd, hogy Isten fenyítése és ítélete a világosság, és az ember üdvösségének fénye, és nincs jobb áldás, kegyelem vagy védelem az ember számára. Az ember a Sátán befolyása alatt él, és testben létezik; ha nem tisztul meg, és nem kapja meg Isten védelmét, akkor az ember egyre romlottabbá válik. Ha szeretni akarja Istent, akkor meg kell tisztulnia és üdvözülnie kell. Péter így imádkozott: „Istenem, amikor Te kedvesen bánsz velem, örülök, és vigasztalást érzek; amikor megfenyítesz, akkor még nagyobb vigasztalást és örömöt érzek. Bár gyenge vagyok, és mérhetetlen szenvedést viselek el, bár vannak könnyek és szomorúság, Te tudod, hogy ez a szomorúság az én engedetlenségem és gyengeségem miatt van. Sírok, mert nem tudok eleget tenni a Te vágyaidnak, bánatot és sajnálatot érzek, mert kevés vagyok a Te követelményeidhez, de hajlandó vagyok elérni ezt a birodalmat, hajlandó vagyok mindent megtenni, hogy megfeleljek Neked. A Te fenyítésed védelmet hozott nekem, és a legjobb üdvösséget adta nekem; a Te ítéleted elhalványítja elfogadásodat és türelmedet. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül nem élvezném irgalmadat és kegyeidet. Ma még inkább látom, hogy a Te szereteted meghaladta a mennyet, és minden más dolog fölé emelkedett. A Te szereteted nemcsak irgalom és kegy, hanem még ennél is több: fenyítés és ítélet. A Te fenyítésed és ítéleted oly sokat adott nekem. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül egyetlen ember sem tisztulna meg, és egyetlen ember sem tapasztalhatná meg a Teremtő szeretetét.”

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

508. Ha tökéletessé akarsz válni, először Isten jóakaratát kell elnyerned, mert Ő azokat teszi tökéletessé, akik iránt jóakarattal van, és akik az Ő szíve szerint valók. Ha Isten szíve szerint való szeretnél lenni, legyen olyan szíved, amely engedelmeskedik az Ő munkájának, igyekezned kell az igazságot keresni, és mindenben el kell fogadnod Isten alapos vizsgálatát. Minden, amit teszel, kiállja Isten vizsgálatának próbáját? Helyes a szándékod? Ha a szándékod helyes, Isten dicsérni fog téged; ha a szándékod helytelen, az azt mutatja, hogy a szíved nem Istent szereti, hanem a testet és a Sátánt. Ezért az imádságon keresztül kell mindenben elfogadnod Isten vizsgálatát. Amikor imádkozol, bár személyesen nem állok előtted, a Szentlélek veled van, és te mind Hozzám, mind Isten Lelkéhez imádkozol. Miért hiszel ebben a testben? Azért hiszel, mert Nála van az Isten Lelke. Hinnél ebben a személyben, ha az Isten Lelke nélkül volna? Amikor ebben a személyben hiszel, Isten Lelkében hiszel. Amikor ezt a személyt féled, Isten Lelkét féled. Az Isten Lelkében való hit az ebben a személyben való hit, az ebben a személyben való hit pedig az Isten Lelkében való hit is. Amikor imádkozol, érzed, hogy Isten Lelke veled van, és hogy Isten van előtted, és ezért az Ő Lelkéhez imádkozol. Ma az emberek többsége túlságosan fél Isten elé hozni a cselekedeteit; az Ő testét megcsalhatod ugyan, de a Lelkét nem tudod megtéveszteni. Minden, ami nem állja ki Isten vizsgálatának próbáját, ellentétben áll az igazsággal, és elvetendő; másként tenni annyi, mint bűnt követni el Isten ellen. Ezért mindenkor Isten elé kell tárnod a szívedet, amikor imádkozol, amikor beszélsz és közösségben vagy fivéreiddel és nővéreiddel, és amikor kötelességedet teljesíted és dolgaidat végzed. Amikor betöltöd feladatodat, Isten veled van, és amíg a szándékod helyes és Isten házának művére irányul, Ő elfogad mindent, amit teszel; szenteld hát magad őszintén feladatod betöltésének. Amikor imádkozol, ha Istent szerető szíved van, és Isten gondoskodását, védelmét és vizsgálatát keresed, ha mindez a szándékodban áll, imáid hatékonyak lesznek. Például amikor összejöveteleken imádkozol, ha megnyitod a szívedet és imádkozol Istenhez, és elmondod Neki, hogy mi lakik a szívedben, és nem beszélsz hamisságot, akkor imáid biztosan hatékonyak lesznek. Ha a szívedben őszintén szereted Istent, akkor tégy esküt Istennek: „Isten, aki a mennyekben és a földön és minden dolgok között van, esküszöm Neked: Vizsgálja meg Lelked mindazt, amit teszek, védelmezzen engem és gondoskodjon rólam mindenkor, és tegye lehetővé, hogy minden, amit teszek, megállhasson a Te jelenlétedben. Ha a szívem valaha is megszűnne szeretni Téged, vagy valaha is elárulna Téged, fenyíts és átkozz meg súlyosan engem. Ne bocsáss meg nekem se ebben a világban, se a következőben!” Le mered tenni ezt az esküt? Ha nem mered, az azt mutatja, hogy félénk vagy, és még mindig magadat szereted. Megvan bennetek ez az elhatározás? Ha valóban ez az elhatározásotok, tegyétek le ezt az esküt. Ha megvan benned az elhatározás, hogy letedd ezt az esküt, akkor Isten beteljesíti elhatározásodat. Amikor esküt teszel Isten előtt, Ő meghallgat. Isten az imáid és gyakorlataid mércéje alapján dönti el, bűnös vagy-e, vagy igaz. Ez most a tökéletessé válásotok folyamata, és ha valóban hiszel a tökéletesedésben, akkor mindent, amit teszel, Isten elé hozol, és elfogadod az Ő vizsgálatát; ha valami felháborítóan lázadó dolgot teszel, vagy ha elárulod Istent, akkor Ő beteljesíti esküdet, és így bármi történik is veled, legyen az kárhozat vagy fenyítés, csak magadnak köszönheted. Te tetted le az esküt, hát tartsd is be. Ha esküt teszel, de nem tartod be, kárhozatra jutsz. Minthogy az eskü a tiéd volt, Isten a te esküdet teljesíti be. Vannak, akik félnek, miután imádkoznak, és így sopánkodnak: „Mindennek vége! Többé semmi esélyem a kicsapongásra, többé semmi esélyem gonoszságokat csinálni, többé semmi esélyem engedni e világi sóvárgásaimnak!” Ezek az emberek még mindig e világot és a bűnt szeretik, és bizonyosan kárhozatra jutnak.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten tökéletessé teszi az Ő szíve szerint valókat)

509. Van egy szabály az emberek Isten általi tökéletesítésére, ami az, hogy Ő megvilágosít téged azáltal, hogy felhasználja egy kívánatos részedet, hogy legyen egy út számodra a gyakorláshoz, és el tudd választani magad minden negatív állapottól, segítve a lelkedet elérni a felszabadulást, és képesebbé téve téged arra, hogy szeresd Őt. Ily módon képes vagy levetni a Sátán romlott természetét. Ártatlan vagy és nyitott, hajlandó vagy önmagad megismerésére és az igazság gyakorlatba ültetésére. Isten biztosan megáld téged, így amikor gyenge és negatív vagy, Ő kétszeresen is megvilágosít téged, elősegítve, hogy jobban megismerd önmagadat, hogy hajlandóbb légy önmagadért bánkódni, és hogy képesebb legyél gyakorolni azokat a dolgokat, amelyeket gyakorolnod kell. Csak így lehet békés és könnyű a szíved. Az a személy, aki rendre odafigyel Isten megismerésére, aki odafigyel önmaga megismerésére, aki odafigyel saját gyakorlatára, képes lesz rendszeresen befogadni Isten munkáját, valamint az Ő útmutatását és megvilágosítását. Még ha az ilyen ember negatív állapotban van is, képes azonnal megfordítani a dolgokat, akár a lelkiismeret működése, akár az Isten igéjéből származó megvilágosodás hatására. Az ember beállítottságának megváltozása mindig akkor valósul meg, ha ismeri saját pillanatnyi állapotát, valamint Isten természetét és munkáját. Az a személy, aki hajlandó megismerni önmagát és megnyílni, képes lesz az igazság megvalósítására. Az ilyen ember az Istenhez hűséges ember, és az Istenhez hűséges ember megérti Istent, legyen ez a megértés mély vagy sekély, szűkös vagy bőséges. Ez Isten igazsága, és ez olyasmi, amit az emberek elérnek; ez a saját nyereségük. Akinek van ismerete Istenről, az olyan ember, akinek van alapja, akinek van víziója. Az ilyen ember biztos Isten testi mivoltában, biztos Isten igéjében és Isten munkájában. Függetlenül attól, hogy Isten hogyan munkálkodik vagy beszél, vagy hogy más emberek hogyan okoznak zavart, ő meg tudja állni a helyét, és tanúságot tud tenni Isten mellett. Minél inkább ilyen az ember, annál inkább képes megvalósítani az általa megértett igazságot. Mivel mindig Isten szavát gyakorolja, nagyobb megértésre tesz szert Istenről, és rendelkezik azzal az elszántsággal, hogy örökre tanúságot tegyen Isten mellett.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak)

510. Ha az emberek az Istenben való hitükben vágynak a természetük átalakulására, akkor nem szabad elszakadniuk a valós élettől. A valós életben meg kell ismerned önmagad, le kell mondanod magadról, gyakorolnod kell az igazságot, valamint meg kell tanulnod az alapelveket, a józan gondolkodást és a viselkedési szabályokat minden dologban, mielőtt képes lennél fokozatos átalakulást elérni. Ha csak az elméleti tudásra összpontosítasz, és csak vallási szertartások között élsz, anélkül, hogy elmélyednél a valóságban, anélkül, hogy belépnél a valós életbe, akkor soha nem fogsz belépni a valóságba, soha nem fogod megismerni önmagadat, az igazságot vagy Istent, és örökre vak és tudatlan maradsz. Isten üdvözítő munkája nem arról szól, hogy lehetővé teszi az emberek számára, hogy rövid idő után normális emberi életet éljenek, és nem is arról, hogy átformálja téves elképzeléseiket és doktrínáikat. Istennek sokkal inkább az a célja, hogy megváltoztassa az emberek régi természetét, egészen megváltoztassa régi életmódjukat, és megváltoztassa elavult gondolkodásmódjukat és mentalitásukat. Csupán a gyülekezeti életre való összpontosítás nem fogja megváltoztatni az emberek régi életmódját vagy azokat a régi szokásokat, amelyek szerint hosszú időn át éltek. Bármi is történjék, az embereknek nem szabad elszakadniuk a valós élettől. Isten azt kéri, hogy az emberek a valós életben éljék meg normális emberi mivoltukat, ne csak a gyülekezeti életben; hogy a valós életben éljék meg az igazságot, ne csak a gyülekezeti életben; és hogy a valós életben töltsék be feladataikat, ne csak a gyülekezeti életben. A valóságba való belépéshez mindent a valós élet felé kell fordítani. Ha az emberek az Istenben való hitben nem tudják megismerni önmagukat a valós életbe való belépésen keresztül, és ha nem tudják megélni a normális emberi mivoltukat a valós életben, akkor kudarcot vallanak. Azok, akik nem engedelmeskednek Istennek, mind olyan emberek, akik nem tudnak belépni a valós életbe. Ők mind olyan emberek, akik az emberi mivoltról beszélnek, de a démonok természetét élik meg. Ők mind olyan emberek, akik az igazságról beszélnek, de ehelyett doktrínákat élnek meg. Akik nem tudják megélni az igazságot a való életben, azok hisznek ugyan Istenben, de Ő megveti és elutasítja őket. Gyakorolnod kell a belépésedet a valós életben, ismerned kell saját hiányosságaidat, engedetlenségedet és tudatlanságodat, valamint ismerned kell abnormális emberi mivoltodat és gyengeségeidet. Így a tudásod beépül a jelenlegi helyzetedbe és nehézségeidbe. Csak ez a fajta tudás valódi, és csak ez teszi lehetővé számodra, hogy valóban felfogd saját helyzetedet, és változást érj el természetedben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A gyülekezeti élet és a valós élet megbeszélése)

511. Isten igéinek evése és ivása, az imádság gyakorlása, Isten terhének elfogadása, és a rád bízott feladatok vállalása – mindez azért van, hogy legyen előtted egy út. Minél jobban megterhel az Isten által rád bízott teher, annál könnyebb lesz tökéletesedned Őáltala. Vannak, akik nem hajlandóak másokkal összehangolódni Isten szolgálatában, még akkor sem, ha felkérést kaptak; ezek lusta emberek, akik csak a kényelemben szeretnének lubickolni. Minél többször kérik, hogy másokkal összehangoltan szolgálj, annál több tapasztalatra teszel szert. A több teher és tapasztalat eredményeképpen több lehetőséged lesz arra, hogy tökéletesítsenek. Ezért, ha őszinteséggel tudod Istent szolgálni, akkor figyelembe veszed Isten terheit; ily módon, több lehetőséged lesz arra, hogy Isten által tökéletesedj. Éppen egy ilyen embercsoport az, amely jelenleg tökéletesítés alatt áll. Minél inkább megérint téged a Szentlélek, annál több időt fogsz arra fordítani, hogy Isten terhét figyelembe vedd, annál inkább tökéletesedni fogsz Isten által, és mindinkább meg is fog nyerni téged – míg végül olyan emberré válsz, akit Isten használ. Jelenleg vannak olyanok, akik nem hordoznak terheket az egyház számára. Ezek az emberek lazák és hanyagok, és csak a saját testükkel törődnek. Az ilyen emberek rendkívül önzőek, és vakok is. Ha ezt nem vagy képes tisztán látni, akkor nem fogsz semmilyen terhet hordozni. Minél inkább figyelembe veszed Isten akaratát, annál nagyobb terhet bíz rád. Az önzők nem hajlandók ilyen dolgokat elszenvedni; nem hajlandók megfizetni az árat, és ennek következtében elszalasztják a lehetőséget, hogy Isten által tökéletesedjenek. Nem ártanak-e maguknak? Ha olyan valaki vagy, aki Isten akaratát szem előtt tartja, akkor te igazi terhet fogsz viselni a gyülekezet érdekében. Valójában ahelyett, hogy ezt a gyülekezetért viselt tehernek neveznéd, jobb lenne, ha ezt a saját életed érdekében viselt tehernek neveznéd, mert ennek a tehernek, amelyet a gyülekezetért viselsz, az a célja, hogy az ilyen tapasztalatokat arra használd fel, hogy Isten által tökéletesedj. Ennélfogva, bárki is viseli a legnagyobb terhet az egyházért, bárki is visel terhet az életbe való belépésért – ők lesznek azok, akiket Isten tökéletesít. Te tisztán láttad ezt? Ha a gyülekezet, amelyben vagy, szétszóródik, mint a homok, de te nem aggódsz, és nem is szorongsz, sőt, még a szemed is elfordítod, amikor a fivéreid és nővéreid nem esznek és isznak rendesen Isten igéiből, akkor nem viselsz semmilyen terhet. Az ilyen emberek nem azok, akikben Isten gyönyörködik. Azok az emberek, akikben Isten gyönyörködik, éhezik és szomjazzák az igazságot, és figyelembe veszik Isten akaratát. Ezért nektek itt és most kell figyelembe vennetek Isten terhét; nem szabad megvárnotok, hogy Isten kinyilatkoztassa igazságos természetét az egész emberiségnek, mielőtt figyelmetek Isten terhére irányulna. Nem lenne-e addigra már túl késő? Most van egy jó alkalom arra, hogy Isten által tökéletessé válj. Ha hagyod, hogy ez a lehetőség kicsússzon a kezeid közül, egész életed hátralévő részében bánni fogod, ahogyan Mózes sem tudott belépni Kánaán jó földjére, és ezt egész életében bánta, bűntudattal halva meg. Miután Isten kinyilatkoztatta az Ő igazságos természetét minden népnek, tele leszel megbánással. Még ha Isten nem is fenyít meg téged, te magadat fogod megfenyíteni a bűntudatod miatt. Egyeseket ez nem győz meg, de ha nem hiszed el, csak várj és meglátod. Vannak olyan emberek, akiknek egyetlen célja, hogy beteljesítsék ezeket a szavakat. Hajlandó vagy-e feláldozni magad e szavakért?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Légy figyelmes Isten akaratára, hogy elérd a tökéletességet)

512. A Szentléleknek minden emberben van egy bejárandó útja, és minden embernek megadja a lehetőséget a tökéletesedésre. A negativitásodon keresztül megismerteted saját romlottságodat, majd a negativitás levetésével megtalálod majd az utat a gyakorláshoz; ezek mind olyan utak, amelyeken tökéletesedsz. Továbbá, a benned lévő néhány pozitív dolog folyamatos vezetése és megvilágítása révén te proaktívan töltöd majd be a feladatodat, növekszel a rálátásban, és éleslátásra teszel szert. Amikor a körülményeid jók, olyankor különösen szívesen olvasod Isten igéjét, és különösen szívesen imádkozol Istenhez, és a meghallgatott prédikációkat a saját állapotodra tudod vonatkoztatni. Ilyenkor Isten megvilágosít és megvilágít belül, és rávezet arra, hogy néhány dolgot pozitív aspektusból ismerj fel. Így tökéletesedsz a pozitív aspektusban. Negatív állapotban gyenge és passzív vagy; úgy érzed, hogy Isten nincs a szívedben, mégis Isten megvilágosít téged, segít megtalálnod a gyakorláshoz vezető utat. Az ebből való kilépés a tökéletesség elérése a negatív aspektusban. Isten mind pozitív, mind negatív aspektusban képes tökéletesíteni az embert. Ez attól függ, hogy képes vagy-e tapasztalni, és attól, hogy törekszel-e arra, hogy Isten által tökéletesedj. Ha valóban arra törekszel, hogy Isten által tökéletesedj, akkor a negatívum nem okozhat neked veszteséget, de hozhat neked olyan dolgokat, amelyek valóságosabbak, és képesebbé tehet arra, hogy megismerd azt, ami hiányzik belőled, képesebbé arra, hogy felfogd valódi állapotodat, és hogy meglásd, hogy az embernek semmije sincs, és ő is semmi; ha nem tapasztalsz meg próbákat, nem ismered meg ezeket, és mindig úgy fogod érezni, hogy mások felett állsz, és jobb vagy mindenki másnál. Mindezeken keresztül meglátod, hogy minden, ami korábban bekövetkezett, Isten által történt és Isten által volt védve. A próbákba való belépés elvonja a szeretetedet vagy hitedet, hiányzik az imádság, és képtelen vagy himnuszokat énekelni, és anélkül, hogy észrevennéd, mindezek közepette megismered önmagad. Istennek sok eszköze van az ember tökéletesítésére. Ő mindenféle környezetet alkalmaz, hogy az ember romlott beállítottságával foglalkozzon, és különböző dolgokat használ arra, hogy az embert leleplezze; egyrészt foglalkozik az emberrel, másrészt leleplezi az embert, és megint másrészt feltárja az embert, kiássa és feltárja az ember szíve mélyén lévő „rejtélyeket”, és megmutatja az embernek a természetét azáltal, hogy feltárja számos állapotát. Isten sokféle módszerrel tökéletesíti az embert – kinyilatkoztatáson keresztül, az emberrel való foglalkozáson keresztül, az ember finomításán és fenyítésén keresztül – hogy az ember megtudja, hogy Isten gyakorlatias.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak)

513. Jelenleg leginkább arra kellene törekednetek, hogy Isten mindenben tökéletesítsen benneteket; arra, hogy Isten tökéletesítsen benneteket minden ember, ügy és dolog által, amellyel szembesültök, hogy így még több vésődjön belétek abból, ami Isten. Először a földön kell megkapnotok Isten örökségét; csak akkor váltok jogosulttá arra, hogy több és nagyobb áldást örököljetek Istentől. Mindezek olyan dolgok, amelyekre törekednetek kell, és amelyeket mindenekelőtt meg kell értenetek. Minél inkább törekedtek arra, hogy Isten mindenben tökéletesítsen benneteket, annál inkább képesek lesztek meglátni Isten kezét mindenben. Ennek következtében különböző nézőpontokból és különböző dolgokban aktívan igyekeztek majd bejutni Isten igéjének a lényegébe és belépni az Ő szavának valóságába. Nem elégedhettek meg pusztán azzal a passzív állapottal, hogy nem követtek el bűnt, vagy hogy nincsenek elképzeléseitek, nincs életfilozófiátok, sem pedig emberi akaratotok. Isten rengeteg módon tökéletesíti az embert; mindenben benne rejlik a tökéletesedés lehetősége, és Ő nemcsak pozitív, hanem negatív szempontból is képes tökéletesíteni téged, hogy nyereségedet bőségesebbé tegye. Minden egyes nap vannak lehetőségek arra, hogy tökéletesedjünk, és számos alkalom nyílik arra, hogy Isten megnyerjen minket. Miután ezt egy ideig így tapasztalod, nagy változáson mész keresztül, és magadtól megértesz sok mindent, amiről korábban nem volt tudomásod. Nem lesz szükséged arra, hogy mások tanítsanak, tudtodon kívül Isten fog megvilágosítani, hogy mindenben megvilágosodást nyerj, és részletesen megtapasztald mindezt. Isten bizonnyal útba igazít majd, hogy ne térj el se balra, se jobbra, és így rálépsz az Isten által való tökéletesedés útjára.

[...] Ha szeretnétek, hogy Isten tökéletessé tegyen benneteket, akkor meg kell tanulnotok, hogyan szerezzetek tapasztalatot mindenben, és hogyan nyerjetek megvilágosodást mindenből, ami veletek történik. Akár jó, akár rossz legyen, a te hasznodra kell váljon, és nem válhatsz tőle negatívvá. Ettől függetlenül képesnek kell lenned arra, hogy a dolgokat Isten oldalán állva vedd fontolóra, és ne emberi nézőpontból elemezd vagy tanulmányozd azokat (ez elhajlást jelentene a tapasztalatodban). Ha így éled meg, akkor a szíved megtelik az életed terheivel. Folyamatosan Isten ábrázatának a fényében fogsz élni, nem fogsz könnyen elhajlani a gyakorlataidban. Az ilyen emberek előtt fényes jövő áll. Olyan sok lehetőség van arra, hogy Isten tökéletesítsen. Minden attól függ, hogy olyanok vagytok-e, akik valóban szeretik Istent, és elszántak vagytok-e arra, hogy Isten tökéletesítsen benneteket, hogy Isten megnyerjen benneteket, és hogy elfogadjátok áldásait és örökségét. Pusztán a szándék nem elegendő, sok tudással is rendelkeznetek kell, különben mindig el fogtok hajlani a gyakorlati életben. Isten hajlandó mindannyiótokat tökéletesíteni. Ma az a helyzet, hogy bár a legtöbb ember rég elfogadta Isten munkáját, arra szorítkoznak, hogy csupán sütkérezzenek Isten kegyelmében, és csak annyit hajlandók megengedni Istennek, hogy egy kis testi vigasztalásban részesítse őket, miközben nem hajlandóak több és magasabb kijelentést elfogadni. Ez azt mutatja, hogy az ember szíve még mindig folyamatosan kívül van. Bár az ember munkája, a szolgálata és Istent szerető szíve kevesebb tisztátalanságot hordoz, ami a benső lényegét és visszamaradott gondolkodását illeti, az ember továbbra is a test békességét és örömét keresi, nem törődve azzal, hogy milyen céljai és feltételei lehetnek annak, hogy Isten tökéletesíti az embert. Így a legtöbb ember élete még mindig közönséges és hanyatló. A legkisebb mértékben sem változott meg az életük; egyszerűen nem fontos számukra az Istenben való hit, olyan, mintha csak mások kedvéért hinnének, közömbösen végzik a dolgukat, csak boldoguljanak valahogy, sodródva egy céltalan létezésben. Kevesen vannak, akik mindenben képesek arra törekedni, hogy belemerüljenek Isten igéjébe, több és gazdagabb dolgokat nyerjenek, gazdagabbá válva már ma Isten házában, és Isten több áldását kapják meg. Ha arra törekszel, hogy Isten minden dologban tökéletesítsen téged, és képes vagy elfogadni azt, amit Isten megígért itt a földön, ha arra törekszel, hogy Isten minden dologban megvilágosítson, és nem hagyod, hogy veszendőbe menjenek az éveid, akkor ez az ideális út, amelyen aktívan elindulhatsz. Csak így válsz méltóvá és jogosulttá arra, hogy Isten tökéletesítsen.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ígéretek azoknak, akik tökéletessé váltak)

514. A Szentlélek nemcsak bizonyos emberekben munkálkodik, akiket Isten használ, hanem ezen túlmenően a gyülekezetben is. Bárkiben munkálkodhat. Lehet, hogy jelenleg benned munkálkodik, és meg fogod tapasztalni ezt a munkát. A következő időszakban lehet, hogy valaki másban munkálkodik, és ebben az esetben sietve követned kell; minél szorosabban követed a jelenlegi fényt, annál inkább gyarapodhat az életed. Nem számít, miféle ember valaki, ha a Szentlélek munkálkodik benne, akkor követned kell. Fogadd be az ő tapasztalataikat a sajátodként, és még magasztosabb dolgokat fogsz kapni. Ezáltal gyorsabban fogsz fejlődni. Az ember számára ez a tökéletesség útja és az élet növekedésének eszköze. A tökéletessé válás útját a Szentlélek munkájának való engedelmességed által éred el. Nem tudod, hogy Isten milyen személyen keresztül fog munkálkodni azon, hogy tökéletessé tegyen téged, sem azt, hogy milyen személyen, eseményen vagy dolgon keresztül engedi meg neked, hogy elnyerj vagy megláss dolgokat. Ha rá tudsz lépni erre a helyes útra, azt mutatja, hogy nagy remény van számodra, hogy Isten által tökéletességre juss. Ha nem tudsz, az azt mutatja, hogy a jövőd sivár és fénytelen. Ha egyszer rálépsz a helyes útra, mindenben kinyilatkoztatást nyersz. Nem számít, hogy a Szentlélek mit fed fel másoknak, ha te az ő ismereteik alapján haladsz tovább, hogy saját magad tapasztalj meg dolgokat, akkor ez a tapasztalat az életed részévé válik, és képes leszel másoknak is juttatni ebből a tapasztalatból. Azok, akik szavak szajkózásával látnak el másokat, olyan emberek, akiknek nincsenek tapasztalataik; meg kell tanulnod mások megvilágosodásán és megvilágításán keresztül megtalálni a gyakorlás módját, mielőtt a saját tényleges tapasztalataidról és tudásodról kezdhetnél beszélni. Ez nagyobb előnnyel jár a saját életedben. Így kellene tapasztalnod, engedelmeskedve mindannak, ami Istentől jön. Mindenben Isten akaratát kellene keresned, és mindenből meg kellene tanulnod a leckét, hogy az életed gyarapodhasson. Az ilyen gyakorlat nyújtja a leggyorsabb fejlődést.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)

515. Valóban hajlandó vagy tökéletessé válni? Ha valóban akarod, hogy Isten tökéletesítsen, akkor lesz bátorságod félredobni a testet, képes leszel Isten szavait végrehajtani, és nem leszel tétlen vagy gyenge. Képes leszel engedelmeskedni mindannak, ami Istentől jön, és minden cselekedeted, akár nyilvánosan, akár egyedül teszed, vállalható lesz Isten előtt. Ha őszinte ember vagy, és mindenben az igazságot gyakorlod, akkor tökéletességre jutsz. Azok a csalárd emberek, akik egyféleképp viselkednek szemtől szembe, és máshogy a többiek háta mögött, nem hajlandóak tökéletesedni. Ők mindannyian a kárhozat és pusztulás fiai; nem Istenhez, hanem a Sátánhoz tartoznak. Ők nem olyan emberek, akiket Isten kiválasztott! Ha a cselekedeteid és viselkedésed nem vállalható Isten előtt, vagy Isten Lelke nem tekinthet le rá, akkor ez a bizonyíték, hogy valami nincs rendben veled. Csak ha elfogadod Isten ítéletét és fenyítését, és foglalkozol beállítottságod átalakításával, akkor léphetsz rá a tökéletessé válás útjára. Ha valóban hajlandó vagy Isten által tökéletességre jutni és Isten akaratát teljesíteni, akkor egyetlen zokszó nélkül engedelmeskedned kellene Isten minden munkájának, anélkül, hogy felmerülne benned, hogy bíráld vagy megítéld azt. Ezek a minimális követelményei annak, hogy Isten tökéletesítse az embert. Azok számára, akik Isten által tökéletességre akarnak jutni, ez a szükséges követelmény: Istent szerető szívvel cselekedj mindenben. Mit jelent Istent szerető szívvel cselekedni? Azt jelenti, hogy minden cselekedeted és viselkedésed vállalható Isten előtt. És mivel megfelelők a szándékaid, akár helyesek a cselekedeteid, akár helytelenek, nem félsz megmutatni őket Istennek vagy testvéreidnek, és mersz esküt tenni Isten előtt. Minden szándékodat, gondolatodat és elképzelésedet Isten elé kell tárnod, hogy Ő megvizsgálja; ha így gyakorolsz és lépsz be, akkor az életedben gyors lesz a fejlődés.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)

516. Ha azt akarod, hogy Isten használjon és tökéletesítsen téged, akkor rendelkezned kell mindennel: a szenvedni akarással, hittel, kitartással, engedelmességgel, és azzal a képességgel, hogy megtapasztald Isten munkáját, megértsd az Ő akaratát, tekintettel legyél az Ő bánatára, és így tovább. Nem könnyű tökéletessé tenni egy embert, és minden egyes finomításhoz, amelyet megtapasztalsz, szükség van a hitedre és a szeretetedre. Ha tökéletességre akarsz jutni Isten által, nem elég, ha csak rohansz előre az úton, és az sem elég, ha csak feláldozod magadat Istenért. Sok mindennek kell a birtokában lenned ahhoz, hogy olyanná válhass, akit Isten tökéletessé tesz. Amikor szenvedéssel szembesülsz, képesnek kell lenned arra, hogy félretedd a testtel kapcsolatos aggályaidat, és hogy ne panaszkodj Istenre. Amikor Isten elrejtőzik előled, kell lennie hitednek ahhoz, hogy kövesd Őt, hogy megőrizd korábbi szeretetedet, és ne hagyd, hogy az meginogjon vagy elapadjon. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked alá kell vetned magad az Ő tervének, és késznek kell lenned arra, hogy inkább elátkozd a saját testedet, mint hogy Őrá panaszkodj. Amikor megpróbáltatásokkal kell szembenézned, eleget kell tenned Istennek, akkor is, ha keservesen sírsz, vagy ha vonakodsz megválni valamelyik szeretett tárgytól. Csak ez az igazi szeretet és hit. Függetlenül attól, hogy milyen a tényleges érettséged, először is rendelkezned kell mind az akarattal, hogy elszenvedd a nehézségeket, mind az igaz hittel, és az akarattal, hogy elhagyd a testet. Hajlandónak kell lenned elviselni a személyes nehézségeket és elszenvedni a személyes érdekeidet érintő veszteségeket annak érdekében, hogy eleget tegyél Isten akaratának. Képesnek kell lenned arra is, hogy a szívedben megbánást érezz önmagaddal kapcsolatosan: a múltban nem tudtál megfelelni Istennek, és most megbánást tanúsíthatsz. Nem szabad, hogy ezek közül bármelyik hiányozzon – Isten ezeken keresztül fog tökéletesíteni téged. Ha nem tudsz megfelelni ezeknek a kritériumoknak, akkor nem tudsz tökéletességre jutni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

517. A beállítottság átalakulása elsősorban az ember természetének átalakulására vonatkozik. Az ember természetének dolgai nem érzékelhetők a külső viselkedésből. Ezek közvetlenül kapcsolódnak léte értékéhez és jelentőségéhez, életszemléletéhez és értékrendjéhez, magukba foglalják a lelke mélyén lévő dolgokat és a lényegét. Ha valaki nem tudja elfogadni az igazságot, akkor ezeknek az aspektusoknak a tekintetében nem fog átalakulni. Csak akkor lehet azt mondani, hogy valakinek a beállítottsága átalakult, ha megtapasztalta Isten munkáját, teljesen belépett az igazságba, megváltozott az értékrendje, a lét- és életszemlélete, a dolgokról alkotott nézetei összhangban vannak Isten szavával, valamint teljesen alá tudja vetni magát Istennek és odaadó Iránta. Most úgy tűnhet, hogy a kötelességed teljesítése során némi erőfeszítést teszel és rugalmasan viseled a nehézségeket, képes vagy teljesíteni a Fenti munkabeosztást, és képes vagy bárhová elmenni, ahová küldenek. Látszólag úgy tűnhet, hogy valamennyire engedelmes vagy, de ha valami olyasmi történik, ami nincs összhangban az elképzeléseiddel, előtérbe kerül a lázadásod. Például nem veted alá magad annak, hogy megmetsszenek és foglalkozzanak veled, és még kevésbé vagy engedelmes, amikor katasztrófa sújt le; még olyasmire is vetemedsz, hogy Istent hibáztasd. Ezért az a kis engedelmesség és külső változás csak egy apró változás a viselkedésben. Történt egy kis változás, de ez nem elég ahhoz, hogy a beállítottságod átalakulásának lehessen tekinteni. Lehet, hogy képes vagy sok utat lefutni, sok nehézséggel megküzdeni, és nagy megaláztatásokat elviselni; lehet, hogy nagyon közel érzed magad Istenhez, és a Szentlélek munkálkodik benned. Ha azonban Isten olyasmit kér tőled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, akkor megtörténhet, hogy mégsem veted alá magad, hanem inkább kifogásokat keresel, lázadsz és ellenállsz Istennek, sőt, súlyos esetben megkérdőjelezed Őt és szembeszállsz Vele. Ez komoly probléma lenne! Azt jelezné, hogy még mindig olyan természeted van, amely ellenáll Istennek, hogy nem érted igazán az igazságot, és egyáltalán nem változott az életfelfogásod. Miután elbocsátották vagy eltávolították őket, néhányan még mindig arra vetemednek, hogy megítéljék Istent, és azt mondják, hogy Isten nem igazságos. Még vitába is bocsátkoznak Istennel, és szembeszállnak Vele, mindenhol, ahová mennek, terjesztik az Istenről alkotott elképzeléseiket és az Istennel való elégedetlenségüket. Az ilyen emberek ördögök, akik ellenállnak Istennek. Az ördögi természetű emberek soha nem fognak megváltozni, és el kell hagyni őket. Csak azoknak van reményük arra, hogy elnyerjék az igazságot, és elérjék beállítottságuk megváltozását, akik minden helyzetben képesek keresni és elfogadni az igazságot, és alávetik magukat Isten munkájának. Tapasztalataid során meg kell tanulnod különbséget tenni a kívülről normálisnak tűnő állapotok között. Lehet, hogy zokogsz és sírsz, amikor imádkozol, vagy úgy érzed, hogy a szíved annyira szereti Istent, és olyan közel van Istenhez, de ezek az állapotok csak a Szentlélek munkái, és nem azt jelentik, hogy olyasvalaki vagy, aki szereti Istent. Csak akkor vagy olyan ember, aki igazán szereti Istent, ha akkor is képes vagy szeretni Őt és engedelmeskedni Neki, amikor a Szentlélek nem munkálkodik, és amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek nem egyeznek a te saját elképzeléseiddel. Csak ekkor vagy olyan ember, akinek megváltozott az életfelfogása. Csak ez az az ember, aki birtokolja az igazságvalóságot.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

518. Az ember beállítottságának átalakulása nem a viselkedés megváltozását jelenti, sem pedig egy színlelt külső változást vagy buzgalomból fakadó átmeneti átalakulást. Bármennyire jók is ezek a változások, nem helyettesíthetik az életfelfogásban történő változásokat, mert ezeket a külső változásokat emberi erőfeszítéssel el lehet érni, de az életfelfogásban történő változásokat nem lehet csupán saját erőfeszítéssel elérni. Ennek eléréséhez szükség van Isten ítéletének, fenyítésének, próbatételeinek és finomításának a megtapasztalására, valamint a Szentlélek tökéletesítésére is. Bár az Istenben hívő emberek valamennyire jól viselkednek, egyikük sem engedelmeskedik igazán Istennek, nem szereti igazán Istent, és nem tudja teljesíteni Isten akaratát. Miért van ez így? Azért van így, mert ehhez az életfelfogás megváltozására van szükség, és a puszta viselkedésbeli változás messze nem elegendő. A beállítottság megváltozása azt jelenti, hogy van ismereted és tapasztalatod az igazságról, és hogy az igazság az életeddé vált, hogy irányítani és uralni tudja az életedet és mindent, ami veled kapcsolatos. Ez egy változás az életfelfogásodban. Csak azoknak az embereknek változott meg a beállítottságuk, akik az igazságot mint életet birtokolják. Lehet, hogy voltak olyan igazságok a múltban, amelyeket nem tudtál gyakorlatba ültetni, amikor megértetted őket, de most már akadályok és nehézségek nélkül gyakorolhatod a megértett igazság bármely aspektusát. Amikor gyakorolod az igazságot, béke és boldogság tölt el, de ha nem tudod gyakorolni az igazságot, fájdalmat érzel, és nyugtalan a lelkiismereted. Mindenben gyakorolni tudod az igazságot, Isten szavai szerint élsz, és van alapja az életednek. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. Most már könnyedén elengedheted az elképzeléseidet és képzelődéseidet, a testi preferenciáidat és törekvéseidet, és azokat a dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál elengedni. Úgy érzed, hogy Isten szavai valóban jók, és hogy az igazság gyakorlása a legjobb, amit tehetsz. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. A beállítottság megváltoztatása nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában egy olyan folyamat, amely rengeteg tapasztalattal jár. Ebben az időszakban az embereknek sok nehézséggel kell megküzdeniük, le kell győzniük a saját testüket és el kell hagyniuk azt, el kell szenvedniük az ítéletet, fenyítést, metszést, a velük való foglalkozást, a próbatételeket és a finomítást, valamint számos kudarcot, bukást, belső vívódást és gyötrelmet is meg kell tapasztalniuk a szívükben. Csak ezek után a tapasztalatok után érthetik meg az emberek valamennyire saját természetüket, de némi megértés nem eredményez azonnali teljes változást; hosszú tapasztalati időszakon kell keresztülmenniük, mire végül képesek lesznek apránként megszabadulni romlott beállítottságuktól. Ezért tart egy életen át, amíg valakinek megváltozik a beállítottsága. Például, ha romlottságot tártál fel valamiben, tudod-e azonnal gyakorolni az igazságot, amint felismered azt? Nem tudod. A megértésnek ebben a szakaszában mások metszenek meg téged és foglalkoznak veled, majd a környezeted késztet és kényszerít arra, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekedj. Néha még mindig nem vagy belenyugodva ebbe, és azt mondod magadnak: „Muszáj ezt így csinálnom? Miért nem csinálhatom úgy, ahogyan én akarom? Miért kell mindig az igazságot gyakorolnom? Nem akarom ezt csinálni, elegem van belőle!” Isten munkájának a megtapasztalásához keresztül kell menni a következő folyamaton: az igazság gyakorlásától való vonakodástól az igazság készséges gyakorlásáig; a negativitástól és gyengeségtől az erősségig és a test elhagyásának képességéig. Amikor az emberek elérnek egy bizonyos fokú tapasztalatot, majd próbatételeken, finomításon mennek keresztül, és végül megértik Isten akaratát és bizonyos igazságokat, akkor valamennyire boldogok lesznek, és hajlandóak lesznek az igazságalapelvek szerint cselekedni. Kezdetben az emberek vonakodnak az igazság gyakorlásától. Vegyük például a kötelességeink odaadó teljesítését. Van némi megértésed a kötelességeid teljesítéséről és az Isten iránti odaadásról, és van némi megértésed az igazságról is, de mikor leszel képes arra, hogy teljesen Istennek szenteld magad? Mikor leszel képes névleg és ténylegesen is teljesíteni a kötelességeidet? Ehhez egy folyamatra lesz szükség. E folyamat során sok nehézségen mehetsz keresztül. Lehet, hogy egyesek foglalkoznak veled, míg mások kritizálnak téged. Mindenki rajtad tartja a szemét, téged vizsgál, és csak ekkor kezdesz rájönni arra, hogy tévedtél, és hogy te vagy az, aki gyengén teljesítettél, hogy elfogadhatatlan az odaadás hiánya a kötelességed teljesítése során, és hogy nem szabad hanyagnak vagy felületesnek lenned! A Szentlélek belülről fog megvilágosítani téged, és szemrehányást tesz, ha hibázol. E folyamat során meg fogsz érteni néhány dolgot önmagadról, és megtudod, hogy túl sok tisztátalanság van benned, túl sok személyes indítékot rejtegetsz, és túl sok mértéktelen vágyad van, amikor a kötelességeidet teljesíted. Amint megértetted ezeknek a dolgoknak a lényegét, ha imában Isten elé tudsz járulni, és igaz bűnbánatot tartasz, akkor megtisztulhatsz ezektől a romlott dolgoktól. Ha ily módon gyakran keresed az igazságot, hogy megoldd saját gyakorlati problémáidat, akkor fokozatosan a hit helyes útjára lépsz; elkezdesz valódi élettapasztalatokhoz jutni, és fokozatosan tisztulni kezdesz romlott beállítottságodtól. Minél inkább megtisztulsz romlott beállítottságodtól, annál inkább átalakul életfelfogásod is.

Bár most sokan teljesítik a kötelességüket, lényegében hányan vannak, akik csak elevickélnek valahogyan a kötelességeikkel? Hányan képesek elfogadni az igazságot és az igazságalapelvek szerint teljesíteni a kötelességeiket? Hányan teljesítik Isten követelményeinek megfelelően a kötelességeiket, miután megváltozott a beállítottságuk? Ha jobban megvizsgálod ezeket a dolgokat, akkor megtudhatod, hogy kötelességed teljesítésében valóban megfelelsz-e a mércének, és azt is világosan láthatod, hogy megváltozott-e a beállítottságod. Nem egyszerű dolog átalakulást elérni az ember beállítottságában; ez nem csak azt jelenti, hogy van néhány változás a viselkedésedben, szereztél némi ismeretet az igazságról, tudsz beszélni egy keveset az igazság minden aspektusával kapcsolatos tapasztalataidról, változtál valamennyit, vagy a fegyelmezést követően egy kicsit engedelmesebbé váltál. Ezek nem jelentenek átalakulást az ember életfelfogásában. Miért mondom ezt? Bár lehet, hogy némileg megváltoztál, de még mindig nem ülteted igazán gyakorlatba az igazságot. Talán azért, mert egyelőre megfelelő környezetben vagy, és a helyzet lehetővé teszi ezt, vagy az aktuális körülményeid kényszerítettek arra, hogy így viselkedj. Továbbá, amikor jó hangulatban vagy, normális az állapotod, és a Szentlélek munkálkodik benned, akkor tudod gyakorolni az igazságot. De tegyük fel, hogy megpróbáltatás közepette vagy, a megpróbáltatásaid közepette úgy szenvedsz, mint Jób, vagy a halál próbatétele előtt állsz. Amikor ez bekövetkezik, képes leszel-e akkor is gyakorolni az igazságot és szilárdan megállni a bizonyságtételben? Tudsz-e valami olyasmit mondani, mint amit Péter mondott: „Még ha meg is kellene halnom, miután megismertelek, hogy ne tenném örömmel és boldogan?” Mit értékelt Péter? Péter az engedelmességet értékelte, és Isten megismerését tartotta a legfontosabbnak, ezért egészen a haláláig képes volt engedelmeskedni. A beállítottság átalakulása nem megy egyik napról a másikra; egy egész életen át tartó tapasztalatszerzésre van szükség. Az igazság megértése kissé könnyebb, de az igazságot különböző összefüggésekben gyakorolni nehéz. Miért van mindig gondjuk az embereknek az igazság gyakorlatba ültetésével? Valójában mindezek a nehézségek közvetlen összefüggésben vannak az emberek romlott beállítottságával, és mind olyan akadályok, amelyek a romlott beállítottságból erednek. Ezért sokat kell szenvedned, és meg kell fizetned az árát annak, hogy az igazságot a gyakorlatba ültethesd. Ha nem lenne romlott beállítottságod, nem kellene szenvedned és nem kellene megfizetned az árát annak, hogy gyakorold az igazságot. Hát nem nyilvánvaló ez? Néha úgy tűnhet, mintha a gyakorlatba ültetnéd az igazságot, de a valóságban a cselekedeteid természete nem azt mutatja, hogy ezt teszed. Isten követése során sokan képesek félredobni a családjukat és a karrierjüket, és teljesíteni a kötelességeiket, és ezért azt hiszik, hogy az igazságot gyakorolják. Azonban soha nem tudnak valódi, tapasztalaton alapuló bizonyságot tenni. Mi is folyik itt pontosan? Ha az ember elképzeléseihez mérjük őket, úgy tűnik, hogy az igazságot gyakorolják, Isten azonban nem ismeri el, hogy amit tesznek, az az igazság gyakorlása. Ha a cselekedeteid mögött személyes indítékok húzódnak meg, és azok hamisak, akkor hajlamos vagy eltérni az elvektől, és nem mondhatjuk, hogy az igazságot gyakorolod; ez csak egyfajta magatartás. Szigorúan véve, Isten valószínűleg el fogja ítélni ezt a fajta magatartásodat; nem fogja megdicsérni vagy méltatni azt. Tovább boncolgatva ezt egészen a lényegéig és gyökeréig, te olyasvalaki vagy, aki gonoszat cselekszik, és ezek a külső viselkedésformáid Istennek való ellenállást jelentenek. Kívülről nézve nem szakítasz félbe és nem zavarsz meg semmit, és nem okoztál tényleges kárt sem. Logikusnak és észszerűnek tűnik, mégis emberi szennyek és szándékok vannak mögötte, és a lényege az, hogy gonoszat cselekszel, és ellenállsz Istennek. Ezért el kell döntened, hogy történt-e változás a beállítottságodban, és a gyakorlatba ülteted-e az igazságot Isten szavai szerint, valamint a saját cselekedeteid mögött meghúzódó indítékokat megvizsgálva. Ez nem attól függ, hogy a tetteid megfelelnek-e az emberi képzelődéseknek és az emberi gondolatoknak, vagy hogy neked tetszenek-e; az ilyen dolgok nem számítanak. Inkább attól függ, hogy Isten mit mond, hogy megfelelsz-e az Ő akaratának, a cselekedeteid rendelkeznek-e az igazságvalósággal, és megfelelnek-e az Ő követelményeinek és mércéjének. Csak az pontos, ha Isten követelményeihez méred magad. A beállítottság átalakítása és az igazság gyakorlatba ültetése nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Most már értitek ezt? Van-e ezzel kapcsolatban bármilyen tapasztalatotok? Lehet, hogy nem értitek, amikor egy probléma lényegéről van szó; a belépésetek túlságosan felszínes volt. Egész nap rohangáltok, reggeltől estig, korán keltek és későn fekszetek, mégsem értetek el változást az életfelfogásotokban, és nem tudjátok felfogni, hogy mi is az a beállítottságbeli átalakulás. Ez azt jelenti, hogy túlságosan felszínes a belépésetek, nemde? Függetlenül attól, hogy mióta hisztek Istenben, lehet, hogy nem érzitek a lényeget és a mélységes dolgokat, amelyek a beállítottság átalakulásával kapcsolatosak. Lehet-e azt mondani, hogy megváltozott a beállítottságotok? Honnan tudjátok, hogy Isten megdicsér-e benneteket vagy sem? Legalábbis rendkívül állhatatos leszel mindenben, amit teszel, és érezni fogod, hogy a Szentlélek vezet és megvilágosít, és munkálkodik benned, miközben teljesíted a kötelességeidet, bármilyen munkát is végzel Isten házában, vagy úgy általában. Viselkedésed összhangban lesz Isten szavaival, és amint bizonyos fokú tapasztalatra szert teszel, úgy fogod érezni, hogy a múltbeli viselkedésed viszonylag megfelelő volt. Ha azonban egy bizonyos tapasztalatszerzési időszak után úgy érzed, hogy néhány múltbeli cselekedeted nem volt megfelelő és elégedetlen vagy azokkal, és úgy érzed, hogy nem voltak összhangban az igazsággal, akkor ez azt bizonyítja, hogy minden, amit tettél, Isten ellenében történt. Ez annak a bizonyítéka, hogy a szolgálatod tele volt lázadással, ellenállással és emberi cselekvésmóddal, és hogy egyáltalán nem sikerült változást elérned a beállítottságban.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

519. Ha egy embernek sok jó magatartásformája van, az még nem jelenti azt, hogy birtokában van az igazságvalóságoknak. Csak az igazság gyakorlásával és az alapelvek szerint való cselekvéssel lehetsz birtokában az igazságvalóságoknak. Csak azáltal birtokolhatod az igazságvalóságokat, ha féled Istent és kerülöd a rosszat. Vannak lelkes emberek, akik el tudnak mondani doktrínákat, betartják a szabályokat és sok jót tesznek, de csak annyit lehet elmondani róluk, hogy rendelkeznek némi emberi mivolttal. Azok, akik el tudnak mondani tanokat és mindig követik a szabályokat, nem feltétlenül tudják gyakorolni az igazságot. Bár amit mondanak, az helyes, és problémamentesnek hangzik, az igazság lényegét érintő kérdésekben nincs mondanivalójuk. Ezért bármennyi tanítást is tud valaki mondani, az nem jelenti azt, hogy érti az igazságot, és bármennyi tanítást is ért, nem tud megoldani semmilyen problémát. A vallási teoretikusok mind meg tudják magyarázni a Bibliát, de végül mind elbuknak, mert nem fogadják el a teljes igazságot, amit Isten kifejezésre juttatott. Azok az emberek, akik megtapasztalták a beállítottságaik megváltozását, mások; megértették az igazságot, minden kérdésben jó ítélőképességűek, tudják, hogyan cselekedjenek Isten akaratával összhangban, hogyan cselekedjenek az igazságalapelvnek megfelelően, és hogyan cselekedjenek úgy, hogy megfeleljenek Istennek, és megértik az általuk mutatott romlottság természetét. Amikor a saját vélekedéseik és elképzeléseik feltárulnak, képesek különbséget tenni és lemondani a hús-vér testről. Így nyilvánul meg a beállítottságban bekövetkező változás. A beállítottság megváltozásán átesett emberek legfőbb megnyilvánulása az, hogy világosan megértették az igazságot, és amikor végrehajtanak dolgokat, az igazságot viszonylagos pontossággal ültetik át a gyakorlatba, valamint nem mutatnak olyan gyakran romlottságot. Azoknak, akiknek a beállítottságai átalakultak, általában különösen értelmesnek és jó ítélőképességűnek tűnnek, továbbá az igazság megértésének köszönhetően nem mutatnak annyi önelégültséget vagy arroganciát. Átlátják és felismerik a bennük feltárult romlottság nagy részét, így nem alakul ki bennük arrogancia. Képesek bizonyos mértékben megérteni, hogy milyen helyet kell elfoglalniuk és milyen észszerű dolgokat kell tenniük, hogyan kell kötelességtudónak lenniük, mit kell mondaniuk és mit nem, és hogy melyik embernek mit kell mondaniuk és mit kell tenniük. Így azok az emberek, akiknek a beállítottságai megváltoztak, viszonylag észszerűen gondolkodnak, és csak az ilyen emberek élik meg igazán az emberi hasonlatosságot. Mivel értik az igazságot, képesek az igazságnak megfelelően beszélni a dolgokról és így látni azokat, továbbá mindenben elvszerűen járnak el; nincsenek alávetve semmilyen személy, ügy vagy dolog befolyásának, és mindannyiuknak megvannak a saját nézeteik, valamint képesek megtartani az igazságalapelveket. A beállítottságaik viszonylag stabilak, nem változtatgatják a véleményüket, és a körülményeiktől függetlenül értik, hogyan kell megfelelően végezni a kötelességeiket, és hogyan kell Isten megelégedésére viselkedniük. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, nem arra összpontosítanak, hogy a külvilág felé mit kell tenniük, hogy mások jó véleménnyel legyenek róluk; belső tisztánlátásra tettek szert arról, hogy mit kell tenniük, hogy eleget tegyenek Istennek. Ezért kívülről talán nem tűnnek annyira lelkesnek, vagy nem tűnik úgy, mintha valami fontosat tettek volna, de minden, amit tesznek, jelentőségteljes, értékes, és gyakorlati eredményeket hoz. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, biztosan sok igazságvalósággal rendelkeznek, amit megerősíthet az, ahogy a dolgokat szemlélik, illetve a cselekvési alapelveik. Azok, akik nem tettek szert az igazságra, egyáltalán nem értek el semmilyen változást az életfelfogásukban. Pontosan hogyan érhető el a beállítottság megváltozása? Az emberi lényeket mélyen megrontotta a Sátán, mindannyian ellenállnak Istennek, és mindannyiukban megvan az Istennek való ellenállás természete. Isten úgy menti meg az embereket, hogy azokat, akikben megvan az Istennek való ellenállás természete, és akik ellen tudnak állni Istennek, olyanokká változtatja, akik engedelmeskedni tudnak Istennek és félni tudják Őt. Ezt jelenti olyasvalakinek lenni, akinek megváltozott a beállítottsága. Nem számít, mennyire romlott egy ember, vagy mennyi romlott beállítottság van benne: amíg képes elfogadni az igazságot, elfogadni Isten ítéletét és fenyítését, továbbá elfogadni különféle próbatételeket és finomításokat, addig igaz megértése lesz Istenről, egyúttal képes lesz tisztán látni saját természetlényegét. Amikor igazán megismeri önmagát, képes lesz gyűlölni magát és a Sátánt, továbbá hajlandó lesz elhagyni a Sátánt és teljes mértékben engedelmeskedni Istennek. Ha egyszer valakiben megvan ez az elhatározás, akkor tud az igazságra törekedni. Ha az emberek igazi ismerettel rendelkeznek Istenről, ha sátáni beállítottságuk megtisztult, valamint Isten szavai gyökeret eresztenek bennük, és életükké és létük alapjává váltak, ha Isten szavai szerint élnek, teljesen megváltoztak, és új emberekké váltak – akkor ez az életfelfogásuk megváltozásának számít. A beállítottság megváltozása nem azt jelenti, hogy az ember érett és kiforrott emberi mivolttal rendelkezik, és nem is azt, hogy az emberek külső beállítottságai szerényebbek, mint korábban; hogy régen arrogánsak voltak, de most már képesek észszerűen kommunikálni, vagy hogy régen senkire sem figyeltek, de most már képesek egy kicsit meghallgatni másokat; az ilyen külső változások nem nevezhetők a beállítottság átalakulásainak. Természetesen a beállítottságban bekövetkező átalakulások magukban foglalják az ilyen megnyilvánulásokat, de a legfontosabb összetevő az, hogy belsőleg megváltozott az életük. Ez teljes mértékben azért van, mert Isten szavai és az igazság gyökeret vertek bennük, uralják a bensőjüket, és az életükké váltak. A dolgokról alkotott nézeteik is megváltoztak. Egyenesen átlátják, mi történik a világban és az emberiséggel, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget, hogyan áll ellen Istennek a nagy vörös sárkány, és mi a nagy vörös sárkány lényege. Szívükben gyűlölni tudják a nagy vörös sárkányt és a Sátánt, és teljesen Isten felé tudnak fordulni és követni Őt. Ez azt jelenti, hogy megváltozott az életfelfogásuk, és Isten megnyerte őket. Az életfelfogásban bekövetkező változások alapvető változások, míg a viselkedésben bekövetkező változások felszínesek. Csak azok tettek szert az igazságra, és csak azokat nyerte meg Isten, akik változásokat értek el az életfelfogásukban.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

520. Ha meg akarsz tisztulni a romlottságtól, és azt akarod, hogy életfelfogásod megváltozzon, akkor szeretned kell az igazságot, és képesnek kell lenned elfogadni az igazságot. Mit is jelent elfogadni az igazságot? Az igazság elfogadása azt jelenti, hogy attól függetlenül, hogy milyen romlott beállítottságod van, vagy hogy a nagy vörös sárkány milyen mérgei – a Sátán mérgei – vannak a természetedben, amikor Isten szavai kinyilatkoztatják ezeket a dolgokat, akkor el kell ismerned őket, és alá kell vetned magad, nem dönthetsz másként, és meg kell ismerned magad Isten szavai szerint. Ez azt jelenti, hogy képes vagy elfogadni Isten szavait és elfogadni az igazságot. Attól függetlenül, hogy mit mond Isten, attól függetlenül, hogy milyen súlyosak a kijelentései, és attól függetlenül, hogy milyen szavakat használ, elfogadhatod azokat mindaddig, amíg az, amit Ő mond, az igazság, és elismerheted azokat mindaddig, amíg megfelelnek a valóságnak. Alávetheted magad Isten szavainak, függetlenül attól, hogy mennyire mélyen érted meg őket, és elfogadod és aláveted magad annak a világosságnak, amelyet a Szentlélek kinyilatkoztatott és amelyet a testvéreid közöltek. Ha egy ilyen ember egy bizonyos pontig követi az igazságot, akkor elnyerheti az igazságot, és elérheti beállítottságának átalakulását. Még ha van is egy kis emberi mivolt azokban, akik nem szeretik az igazságot, ha tudnak is jócselekedeteket véghezvinni, és képesek is elhagyni és feláldozni magukat Istenért, akkor is össze vannak zavarodva az igazsággal kapcsolatban, és nem veszik komolyan azt, így életfelfogásuk soha nem változik meg. Láthatod, hogy Péter a többi tanítványhoz hasonló emberi mivolttal rendelkezett, de kimagaslott az igazság buzgó keresésében. Függetlenül attól, hogy mit mondott Jézus, komolyan elgondolkodott rajta. Jézus megkérdezte: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Péter őszintén válaszolt: „Én csak azt az Atyát szeretem, aki a mennyben van, de a földi Urat nem szerettem.” Később megértette, és arra gondolt: „Ez nem helyes, a földi Isten a mennyei Isten. Nem ugyanaz az Isten van-e a mennyben és a földön is? Ha csak a mennyei Istent szeretem, akkor a szeretetem nem valódi. Szeretnem kell a földi Istent, mert csak akkor lesz valódi a szeretetem.” Így Péter abból, amit Jézus kérdezett tőle, megértette Isten szavának igazi jelentését. Ahhoz, hogy Istent szeressük, és hogy ez a szeretet valódi legyen, a földön megtestesült Istent kell szeretnünk. Egy homályos és láthatatlan Istent szeretni nem reális és nem gyakorlati, míg a gyakorlati, látható Istent szeretni igazság. Jézus szavaiból Péter elnyerte az igazságot és megértette Isten akaratát. Nyilvánvaló, hogy Péter Istenbe vetett hite csak az igazság követésére összpontosult. Végül eljutott oda, hogy a gyakorlati Istent – a földi Istent – szeresse. Péter különösen buzgón törekedett az igazságra. Minden alkalommal, amikor Jézus tanáccsal látta el, komolyan elgondolkodott Jézus szavain. Talán hónapokig, egy évig vagy akár több évig is gondolkodott, mielőtt a Szentlélek megvilágosította, és megértette Isten szavainak lényegét. Ily módon Péter belépett az igazságba, és eközben átalakult és megújult az életfelfogása.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük meg az ember természetét?)

521. A beállítottság megváltozásának eléréséhez az a kulcs, hogy megismerjük saját természetünket, és ennek az Istentől kapott kinyilatkoztatásokkal összhangban kell történnie. Csak Isten szavában ismerheti meg az ember saját utálatos természetét, veheti észre saját természetében a Sátán különféle mérgeit, veheti észre, hogy ostoba és tudatlan, és ismerheti fel a gyenge és negatív elemeket a természetében. Miután ezeket teljes mértékben megismerted, és valóban képes vagy gyűlölni önmagadat és lemondani a hús-vér testről, képes vagy következetesen végrehajtani Isten szavát, következetesen törekedni az igazságra a kötelességeid teljesítése során, elérni a változást a beállítottságodban, és olyan emberré válni, aki valóban szereti Istent, akkor Péter útjára léptél. Isten kegyelme nélkül, valamint a Szentlélek általi megvilágosodás és vezetés nélkül nehéz lenne ezen az úton járni, mert az emberek nem rendelkeznek az igazsággal, és nem képesek elárulni önmagukat. Péter tökéletességre vezető útjának követése elsősorban az elszántságon, a hiten és az Istenre való hagyatkozáson nyugszik. Ezenkívül alá kell vetnünk magunkat a Szentlélek munkájának; Isten szava nélkül semmi nem megy. Ezek a legfontosabb aspektusok, amelyek közül egyiket sem lehet megsérteni. Önmagunk megismerése a tapasztaláson keresztül nagyon nehéz; a Szentlélek munkája nélkül eredménytelen. Ahhoz, hogy Péter útját járhassuk, önmagunk megismerésére és beállítottságunk megváltoztatására kell koncentrálnunk. Pál útja nem az élet keresése és az önismeretre való összpontosítás volt; ő különösen a munkavégzésre, annak hatására és lendületére összpontosított. Motivációja az volt, hogy munkájáért és szenvedéséért cserébe elnyerje Isten áldásait és jutalmakat kapjon Istentől. Ez a motiváció helytelen volt. Pál nem az életre összpontosított, és nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy elérje beállítottsága megváltozását; csak a jutalmakra összpontosított. Mivel rossz céljai voltak, természetesen az út is rossz volt, amelyen járt. Ezt gőgös és beképzelt természete okozta. Pál nyilvánvalóan nem rendelkezett semmiféle igazsággal, sem lelkiismerettel vagy értelemmel. Az emberek megmentése és megváltoztatása során Isten elsősorban a beállítottságaikat változtatja meg. Szavainak célja, hogy az emberekben kimenetelként elérje, hogy átalakult beállítottságokkal rendelkezzenek, és képesek legyenek megismerni Istent, alávetni magukat Neki, és normális módon imádni Őt. Ez Isten szavainak és munkájának célja. Pál keresési módja egyenesen sértette Isten akaratát, és szemben állt vele; teljesen ellentétes volt vele. Péter keresési módja azonban teljesen összhangban volt Isten akaratával: az életre és a beállítottságokban bekövetkező változásokra összpontosított, ami pontosan az a kimenetel, amit Isten az Ő munkájával szeretne az emberekben elérni. Péter útja ezért áldott, és megkapja Isten dicséretét. Mivel Pál útja sérti Isten akaratát, ezért Isten utálja és elátkozza azt.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

522. Manapság a legtöbb ember nagyon felületesen érti önmagát. Egyáltalán nem jutottak el oda, hogy világosan megismerjék azokat a dolgokat, amelyek természetük részét képezik. Csak néhány romlott állapotukat ismerik, amelyeket felfednek, azokat a dolgokat, amelyeket valószínűsíthetően megtesznek, vagy néhány hiányosságukat, és emiatt azt hiszik, hogy ismerik önmagukat. Ráadásul ha betartanak néhány szabályt, ügyelnek, hogy bizonyos területeken ne kövessenek el hibákat, és sikerül elkerülniük bizonyos vétkeket, akkor úgy vélik, hogy Istenbe vetett hitük valóságos, és feltételezik, hogy meg lesznek mentve. Ez teljes mértékben emberi képzelgés. Ha betartod ezeket a dolgokat, akkor valóban képes leszel arra, hogy tartózkodj a vétkezéstől? Vajon elérsz valódi változást a beállítottságodban? Valóban egy emberi lény hasonlatosságát fogod megélni? Valóban eleget tudsz így tenni Istennek? Egyáltalán nem, ez biztos. Az Istenbe vetett hit csak akkor működik, ha az ember magasra teszi a mércét, valamint eléri az igazságot és némi átalakulást az életfelfogásában. Ehhez először is szükség van az önmagunk megismerése iránti elkötelezettségre. Ha az emberek önismerete túl sekélyes, akkor lehetetlennek találják a problémák megoldását, és az életfelfogásuk egyszerűen nem fog megváltozni. Szükséges önmagunk mélyebb szintű megismerése, ami saját természetünk megismerését jelenti: hogy milyen elemek tartoznak ebbe a természetbe, hogyan keletkeztek ezek a dolgok, és honnan származnak. Továbbá valóban képes vagy gyűlölni ezeket a dolgokat? Láttad a saját csúnya lelkedet és gonosz természetedet? Ha valóban képes vagy látni az igazságot magadról, akkor utálni fogod magadat. Ha megutálod önmagad, majd pedig gyakorlod Isten szavát, akkor képes leszel lemondani a hús-vér testről, és lesz erőd az igazság megvalósításához anélkül, hogy azt fárasztónak hinnéd. Miért követik sokan a testi preferenciáikat? Mivel elég jónak tartják magukat, úgy érzik, hogy cselekedeteik helyesek és indokoltak, hogy nincsenek hibáik, sőt, hogy teljesen igazuk van, ezért képesek azzal a feltevéssel cselekedni, hogy az igazság az ő oldalukon áll. Amikor az ember felismeri, hogy mi az igazi természete – milyen csúnya, milyen megvetendő és milyen szánalmas –, akkor már nem túlságosan büszke magára, nem olyan vadul arrogáns, és nem olyan elégedett önmagával, mint korábban. Az ilyen ember úgy érzi: „Komolyan és két lábbal a földön kell gyakorolnom Isten szavának egy részét. Ha nem teszem, akkor nem fogok megfelelni az emberi lét mércéjének, és szégyenkezni fogok Isten jelenlétében.” Az ember ekkor látja magát igazán csekélynek, igazán jelentéktelennek. Ekkor az ember számára könnyűvé válik az igazság megvalósítása, és úgy tűnik majd, hogy valamelyest olyan lesz, amilyennek egy embernek lennie kell. Az emberek csak akkor képesek lemondani a hús-vér testről, ha valóban megutálják magukat. Ha nem utálják meg magukat, akkor képtelenek lesznek lemondani a hús-vér testről. Igazán utálni önmagunkat nem egyszerű dolog. Több dolgot kell megtalálni magunkban: először is ismerni kell saját természetünket, másodszor pedig szegénynek és szánalmasnak, rendkívül kicsinek és jelentéktelennek kell látni magunkat, továbbá látni kell saját szánalmas és piszkos lelkünket. Amikor az ember teljes mértékben meglátja, hogy mi is ő valójában, és eléri ezt a kimenetelt, akkor valóban ismeretre tesz szert önmagáról, és kimondhatjuk, hogy teljes mértékben megismerte önmagát. Csak ekkor tudja az ember igazán gyűlölni önmagát, egészen odáig menve, hogy megátkozza önmagát, és csak ekkor érzi valóban úgy, hogy a Sátán mélységesen megrontotta, annyira, hogy már nem is hasonlít emberi lényre. Aztán egy napon, amikor a halál fenyegetése megjelenik, az ilyen ember azt fogja gondolni: „Ez Isten igazságos büntetése. Isten valóban igazságos, tényleg meg kellene halnom!” Ezen a ponton nem fog panaszt tenni, még kevésbé fogja hibáztatni Istent, egyszerűen csak úgy érzi majd, hogy ő olyan szegény és szánalmas, olyan mocskos és romlott, hogy Istennek ki kell őt rekesztenie és el kell pusztítania, és egy olyan lélek, mint az övé, nem alkalmas arra, hogy a földön éljen. Ezért ez az ember nem fog panaszt emelni Isten ellen vagy ellenállni Neki, még kevésbé elárulni Őt. Ha valaki nem ismeri önmagát, és mégis úgy gondolja, hogy ő elég jó, akkor, amikor a halál bekopogtat, azt fogja gondolni: „Olyan jól teljesítettem a hitemben. Milyen keményen kerestem! Olyan sokat adtam, annyit szenvedtem, de végül Isten most azt kéri tőlem, hogy haljak meg. Nem tudom, hol van Isten igazságossága. Miért kéri tőlem, hogy haljak meg? Ha nekem meg kell halnom, akkor ki fog megmenekülni? Nem lesz vége az emberi fajnak?” Először is ennek az embernek elképzelései vannak Istenről. Másodszor ez az ember panaszkodik, és egyáltalán nem mutat semmiféle alávetettséget. Ez pontosan olyan, mint Pál esete: amikor a halála előtt állt, nem ismerte önmagát, és mire Isten büntetése közeledett, már túl késő volt.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

523. Amikor az emberek rálépnek a tökéletesség útjára, akkor régi beállítottságuk képes a változásra. Továbbá, életük tovább növekszik, és fokozatosan egyre mélyebben belépnek az igazságba. Képesek utálni a világot és mindazokat, akik nem az igazságot keresik. Különösképpen utálják önmagukat, de még ennél is inkább, világosan ismerik saját magukat. Hajlandóak az igazság által élni, és célul tűzik ki az igazság követését. Nem hajlandóak a saját elméjük által generált gondolatokban élni, és utálatot éreznek az ember önelégültsége, felfuvalkodottsága és önhittsége iránt. Nagy illendőséggel szólnak, tisztánlátással és bölcsességgel kezelik a dolgokat, Istenhez pedig hűségesek és engedelmesek Neki. Ha egy alkalommal fenyítést és ítéletet tapasztalnak, nemhogy nem válnak passzívvá és nem gyengülnek el, hanem hálásak ezért az Istentől jövő fenyítésért és ítéletért. Úgy hiszik, hogy nem létezhetnek Isten fenyítése és ítélete nélkül, hogy az megvédelmezi őket. Nem a béke és öröm hitére törekednek, és nem is olyan hitre, ami kenyeret keres az éhség kielégítésére. Nem is múló testi élvezeteket hajszolnak. Ez történik azokban, akik tökéletessé válnak.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (4.))

524. Ha valaki képes megelégíteni Istent, miközben a kötelességét teljesíti, ha szavai és cselekedetei elveken alapulnak, és ha belép az igazság minden aspektusának valóságába, akkor az olyan személy, akit Isten tökéletessé tett. Azt mondhatjuk, hogy Isten munkája és szavai az ő számára teljesen hatékonyak voltak, hogy Isten szavai az életévé váltak, hogy megszerezte az igazságot, és képes Isten szavainak megfelelően élni. Ezután a testének természete – vagyis eredeti létezésének alapja – széthullik és összeomlik. Az emberek csak akkor válnak új emberré, ha már életükként birtokolják Isten szavait. Ha Isten szavai az emberek életévé válnak, ha Isten munkájának víziója, az Ő kinyilatkoztatásai és az emberiséggel szembeni követelményei, valamint az emberi élet normái, amelyek teljesítését Isten megköveteli az emberektől, az életükké válnak, ha az emberek e szavak és igazságok szerint élnek, akkor Isten szavai tökéletessé teszik őket. Az ilyen emberek Isten szavai által újjászülettek és új emberekké váltak. Ez az az út, amelyen Péter az igazságra törekedett. Ez a tökéletessé tétel útja. Pétert Isten szavai tökéletessé tették, életet nyert Isten szavaiból, az Isten által kifejezett igazság az életévé vált, és olyan ember lett belőle, aki megszerezte az igazságot.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan járjunk Péter útján?)

525. Amikor az embereknek valódi megértésük van Isten természetéről, amikor látják, hogy Isten természete valódi, hogy valóban szent és valóban igaz, és amikor szívükből dicsérni tudják Isten szentségét és igazságosságát, akkor valóban megismerik Istent, és elnyerik az igazságot. Az emberek csak akkor élnek a világosságban, ha ismerik Istent. Isten valódi megismerésének közvetlen következménye képesnek lenni Isten igaz szeretetére és az Isten iránti engedelmességre. Azokban az emberekben, akik valóban ismerik Istent, megértik az igazságot és elnyerik az igazságot, valódi változás van a világnézetükben és az életszemléletükben, amit követően valódi változás történik az életfelfogásukban is. Amikor az emberek helyes életcélokkal rendelkeznek, képesek az igazságot követni, és az igazságnak megfelelően viselkednek, amikor teljesen alávetik magukat Istennek és az Ő szavai szerint élnek, amikor szívük mélyéig békésnek és megvilágítottnak érzik magukat, amikor szívük mentes a sötétségtől, és amikor teljesen szabadon és korlátozások nélkül élhetnek Isten jelenlétében, csak akkor élnek valódi emberi életet, és csak akkor válnak az igazság és az emberi mivolt birtokosaivá. Ezenkívül minden igazság, amit megértettél és megszereztél, Isten szavaiból és Magától Istentől származik. Csak akkor lesz a legértelmesebb az életed, ha elnyered a Magasságos Isten – a teremtés Ura – jóváhagyását, és Ő azt mondja, hogy te egy alkalmas teremtett lény vagy, aki megéli emberi hasonlatosságát.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük meg az ember természetét?)

526. Ha az ember Istenbe vetett hitében nem veszi komolyan az élet dolgait, nem törekszik az igazságba való belépésre, nem törekszik a beállítottságában bekövetkező változásokra, még kevésbé törekszik Isten munkájának megismerésére, akkor nem lehet tökéletessé tenni. Ha azt akarod, hogy tökéletessé tegyenek, akkor meg kell értened Isten munkáját. Különösen meg kell értened az Ő fenyítésének és ítéletének jelentőségét, és azt, hogy miért végzi ezt a munkát az emberen. Képes vagy elfogadni? Képes vagy az ilyen jellegű fenyítés során ugyanolyan tapasztalatokra és ismeretekre szert tenni, mint Péter? Ha törekszel Isten és a Szentlélek munkájának megismerésére, és ha törekszel beállítottságod megváltoztatására, akkor van lehetőséged arra, hogy tökéletessé tegyenek.

Azok számára, akik tökéletessé lesznek téve, a meghódítás munkájának ezen lépcsőfoka nélkülözhetetlen; csak akkor tapasztalhatja meg az ember a tökéletesítés munkáját, ha már meghódították. Nincs nagy értéke annak, ha csak a meghódított szerepét töltöd be, ami nem tesz téged alkalmassá arra, hogy Isten használjon. Nem lesznek eszközeid arra, hogy eljátszd a magad szerepét az evangélium terjesztésében, mivel nem törekszel az életre, továbbá nem törekszel változásra és a megújulásra önmagadban, így nincs tényleges élettapasztalatod. E lépésről-lépésre történő munka során egykor szolgálattevőként és ellenpontként viselkedtél, de ha végül nem törekszel arra, hogy Péterré válj, és a törekvésed nem azt az utat követi, amelyen Pétert tökéletessé tették, akkor természetesen nem fogsz változást tapasztalni a beállítottságodban. Ha olyan vagy, aki arra törekszik, hogy tökéletessé tegyék, akkor tanúságot fogsz tenni és azt mondod majd: „Isten e lépésről-lépésre történő munkájában elfogadtam Isten fenyítésének és ítéletének munkáját, és bár nagy szenvedést viseltem el, megismertem, hogyan teszi Isten tökéletessé az embert, elnyertem az Isten által végzett munkát, megismertem Isten igazságosságát, és az Ő fenyítése megmentett engem. Az Ő igazságos természete szállt rám, áldást és kegyelmet hozott nekem; az Ő ítélete és fenyítése az, ami megvédett és megtisztított engem. Ha Isten nem fenyített és nem ítélt volna meg engem, és ha Isten kemény szavai nem érnek el hozzám, nem ismerhettem volna meg Istent, és nem üdvözülhettem volna. Ma már látom: teremtményként nemcsak a Teremtő által teremtett dolgokat élvezhetjük, hanem – ami ennél is fontosabb – minden teremtménynek élveznie kellene Isten igazságos természetét és az Ő igazságos ítéletét, mert Isten természete méltó arra, hogy az ember élvezze. Sátán által megrontott teremtményként élvezni kellene Isten igazságos természetét. Az Ő igazságos természetében van fenyítés és ítélet, sőt van nagy szeretet. Bár ma képtelen vagyok teljesen elnyerni Isten szeretetét, mégis volt szerencsém látni azt, és ebben áldott vagyok.” Ezt az utat járják azok, akik megtapasztalják a tökéletessé tételt, és ez az a tudás, amelyről beszélnek. Az ilyen emberek ugyanolyanok, mint Péter; ugyanolyan tapasztalataik vannak, mint Péternek. Ugyancsak ezek azok az emberek, akik elnyerték az életet, akik birtokában vannak az igazságnak. Ha a végsőkig tapasztalnak, Isten ítélete során biztosan teljes mértékben megszabadulnak a Sátán befolyásától, és Isten elnyeri őket.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

527. Én olyan embereket akarok, mint Péter, olyan embereket, akik arra törekszenek, hogy tökéletessé tegyék őket. A ma igazsága azok számára adatik meg, akik vágyakoznak rá és keresik azt. Ez az üdvösség azoknak adatik meg, akik vágynak arra, hogy Isten megmentse őket, és nem csak arra való, hogy ti megszerezzétek. Az a célja, hogy Isten megnyerhessen titeket; ti azért nyeritek el Istent, hogy Isten elnyerjen titeket. Ma ezeket a szavakat mondtam nektek, ti hallottátok őket, és e szavak szerint kellene eljárnotok. Végül, amikor ezeket a szavakat a gyakorlatba ültetitek, az lesz az a pillanat, amikor e szavak által elnyerlek titeket; ugyanakkor ti is elnyeritek ezeket a szavakat, vagyis elnyeritek ezt a legnagyobb üdvösséget. Amint megtisztultok, valódi emberi lénnyé váltok. Ha képtelen vagy megélni az igazságot, vagy a tökéletessé tett ember hasonlatosságát, akkor azt lehet mondani, hogy nem ember vagy, hanem egy két lábon járó hulla, egy bestia, mert nem birtoklod az igazságot, ami azt jelenti, hogy nem birtoklod Jahve leheletét, és így halott ember vagy, akinek nincs lelke! Bár lehetséges a meghódítás után tanúságot tenni, amit elnyersz, az csak egy kis üdvösség, de nem váltál lélek által megszállt élőlénnyé. Bár megtapasztaltad a fenyítést és az ítéletet, a beállítottságod nem újult vagy változott meg ennek következtében; még mindig a régi éned vagy, még mindig a Sátánhoz tartozol, és nem vagy olyasvalaki, aki megtisztult. Csak azok értékesek, akik tökéletessé lettek téve, és csak az ilyen emberek nyertek igaz életet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

528. A szolgálatod jövőbeli útján hogyan tudod teljesíteni Isten akaratát? Egy sarkalatos pont az életbe való belépésre törekvés, a beállítottságbeli változásra való törekvés és a valóságba történő mélyebb belépésre törekvés – ez az útja, hogy elérd, hogy Isten tökéletesítsen és megnyerjen. Mindannyian Isten megbízatásának címzettjei vagytok, de miféle megbízatásé? Ez a munka következő lépéséhez kapcsolódik; a munka következő lépése nagyobb munka lesz, amely az egész világegyetemben végbemegy, ezért ma változásra kell törekednetek az élettermészetetekben, hogy a jövőben igazán Isten bizonyítékai lehessetek, aki dicsőséget nyer az Ő munkáján keresztül, példává formálva titeket jövőbeli munkájához. A mai törekvés teljességgel a jövőbeli munka alapjának lefektetését szolgálja, hogy Isten használhasson titeket és ti tanúságot tehessetek Mellette. Ha ezt teszed törekvésed céljává, elnyerheted majd a Szentlélek jelenlétét. Minél magasabbra teszed törekvésed célját, annál inkább tökéletesíthetnek. Minél jobban törekszel az igazságra, annál többet munkálkodik a Szentlélek. Minél több energiát fektetsz törekvésedbe, annál többet fogsz nyerni. A Szentlélek belső állapotuk szerint tökéletesíti az embereket. Néhányan azt mondják, hogy nem akarják, hogy Isten használja vagy tökéletesítse őket, hogy ők csak azt akarják, hogy a testük biztonságban maradjon, és ne szenvedjenek semmilyen szerencsétlenséget. Egyes emberek vonakodnak belépni a királyságba, ámde készségesen leereszkednek a feneketlen mélységbe. Isten ebben az esetben is teljesíti a kívánságodat. Bármire is törekszel, Isten valóra váltja. Nos, mire törekszel a jelenben? Arra, hogy tökéletesítsenek? Jelenlegi tetteid és viselkedéseid arra irányulnak, hogy Isten tökéletesítsen és megnyerjen? Mindennapi életedben folyamatosan így kell méregetned magad. Ha teljes szíveddel egyetlen célt követsz, Isten biztosan tökéletesíteni fog. Ilyen a Szentlélek útja. Az utat, amelyen a Szentlélek vezeti az embereket, a törekvésük által érik el. Minél inkább szomjazol arra, hogy Isten tökéletesítsen és megnyerjen, annál többet fog benned munkálkodni a Szentlélek. Minél kevésbé törekszel, és minél negatívabb és visszafelé fejlődő vagy, annál inkább megfosztod a Szentlelket a munkálkodás lehetőségeitől; az idő múlásával a Szentlélek elhagy téged. Szeretnéd, hogy Isten tökéletesítsen? Szeretnéd, hogy Isten megnyerjen? Szeretnéd, ha Isten használna? Törekednetek kellene, hogy mindent megtegyetek azért, hogy Isten tökéletesítsen, megnyerjen és használjon, hogy a világegyetem és minden dolog láthassa Isten tetteinek megnyilvánulását bennetek. Ti vagytok a mester minden között, és minden létező közepén, ti engeditek majd, hogy Isten élvezze a tanúságtételt és a dicsőséget rajtatok keresztül – ez bizonyítja, hogy ti vagytok a legáldottabbak minden nemzedék közül!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)