504. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne bizonyságot tenni Istenről, és összhangban lenni Isten szándékaival. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadította magát a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának példájává és mintaképévé, Isten tanújává és Isten szándékaival összhangban lévő emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött, hogy elvégezze a földi munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való alávetettséget, és a Róla való bizonyságot. Ismernie kell az Ő gyakorlati és normális munkáját, alá kell vetnie magát minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és hogy tanúságot kell tennie mindarról a munkáról, amelyet Ő az ember megmentése érdekében végez, valamint minden olyan cselekedetről, amelyet az ember meghódítása érdekében visz véghez. Azoknak, akik tanúságot tesznek Istenről, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és gyakorlati, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy bizonyságot tegyenek róla, akik az Ő ítéletén, fenyítésén és metszésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, arra használja, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és ugyanígy használja azokat is, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, hogy bizonyságot tegyenek Róla. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és csak azok alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

505. Az emberek nem tudják megváltoztatni saját beállítottságukat; keresztül kell menniük az ítéleten és a fenyítésen, és a szenvedésen és Isten szavainak finomításán, vagy a fegyelmezésen és a metszésen az Ő szavai által. Csak ezután érhetik el az Istennek való alávetettséget és hűséget, és azt, hogy soha többé ne legyenek hanyagok Irányában. Az emberek beállítottságának változása Isten szavainak finomítása alatt történik. Csak az Ő szavainak leleplezése, ítélete, fegyelmezése és megmetszése révén nem mernek többé elhamarkodottan cselekedni, hanem ehelyett állhatatosak és higgadtak lesznek. A legfontosabb pont, hogy képesek alávetni magukat Isten aktuális szavainak és az Ő munkájának, akkor is, ha az nem áll összhangban az emberi elképzelésekkel; képesek félretenni ezeket az elképzeléseket, és készségesen alávetni magukat. A múltban a beállítottság változásairól szóló beszédek elsősorban arra utaltak, hogy képesek legyünk lázadni önmagunk ellen, hogy hagyjuk szenvedni a testet, fegyelmezzük a testünket és megszabaduljunk a testi vágyaktól – ami egyféle változás a beállítottságban. Ma mindenki tudja, hogy a beállítottságbeli változás valódi kifejeződése az Isten aktuális szavainak való alávetés, és az Ő új munkájának igazi ismerete. Ily módon az emberek saját elképzelései által színezett, korábbi megértése Istenről törölhető, és valódi tudást érhetnek el Istenről, valamint alávetettséget Neki – csak ez a beállítottság változásának valódi kifejeződése.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)

506. Az ember beállítottságának megváltoztatása lényegének megismerésével kezdődik, valamint gondolkodásának, természetének és mentális szemléletének változásaival – alapvető változások révén. Csak így lehet valódi változásokat elérni az ember beállítottságában. Az emberben kialakuló romlott beállítottság gyökere a Sátán általi félrevezetés, megrontás és mérgezés. Az embert a Sátán megbéklyózta és irányítja, és az ember hallatlan ártalmat szenved el, amelyet a Sátán okozott a gondolkodásában, erkölcsében, éleslátásában és értelmében. Az ember éppen azért száll szembe Istennel, és azért képtelen elfogadni az igazságot, mert az alapvető dolgait a Sátán megrontotta, és azok teljesen eltérnek attól, ahogyan Isten eredetileg megteremtette őket. Ezért az ember beállítottságában bekövetkező változásoknak a gondolkodásában, éleslátásában és értelmében bekövetkező változásokkal kell kezdődniük, amelyek átalakítják az Istenről és az igazságról való tudását.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Változatlan beállítottsággal rendelkezni annyi, mint ellenségeskedni Istennel)

507. Ha az ember életében meg akar tisztulni, és változást akar elérni a beállítottságában, ha értelmes életet akar megélni, továbbá jól akarja végezni teremtett lényi kötelességét, akkor el kell fogadnia Isten fenyítését és ítéletét, és nem szabad engednie, hogy Isten fegyelmezése és Isten csapása eltávozzon tőle, hogy megszabaduljon a Sátán manipulációjától és befolyásától, és Isten fényében éljen. Tudd, hogy Isten fenyítése és ítélete a világosság, és az ember üdvösségének fénye, és hogy nincs jobb áldás az ember számára, és nincs nagyobb kegyelem vagy jobb oltalom. Az ember a Sátán befolyása alatt él, és testben létezik; ha nem tisztul meg, és nem kapja meg Isten védelmét, akkor az ember egyre inkább elkorcsosul. Ha szeretni akarja Istent, akkor meg kell tisztulnia és üdvözülnie kell. Péter így imádkozott: „Istenem, amikor Te kedvesen bánsz velem, örülök, és vigasztalást érzek; amikor megfenyítesz, akkor még nagyobb vigasztalást és örömöt érzek. Bár gyenge vagyok, és leírhatatlan szenvedést viselek el, bár vannak könnyek és szomorúság, Te tudod, hogy ez a szomorúság az én lázadó mivoltom és gyengeségem miatt van. Sírok, mert nem tudok eleget tenni a Te szándékaidnak, bánatot és sajnálatot érzek, mert kevés vagyok a Te követelményeidhez, de hajlandó vagyok elérni ezt a birodalmat, hajlandó vagyok mindent megtenni, hogy megfeleljek Neked. A Te fenyítésed oltalmat hozott nekem, és a legjobb üdvösséget adta nekem; a Te ítéleted elhalványítja toleranciádat és türelmedet. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül nem élvezném irgalmadat és szerető jóságodat. Ma még inkább látom, hogy a Te szereteted meghaladta a mennyet, és minden más dolog fölé emelkedett. A Te szereteted nemcsak irgalom és szerető jóság, hanem még ennél is több: fenyítés és ítélet. Oly sokat nyertem a Te fenyítésedből és ítéletedből. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül egyetlen ember sem tisztulna meg, és egyetlen ember sem tapasztalhatná meg a Teremtő szeretetét.”

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

508. Ha tökéletessé akarsz válni, először Isten jóakaratát kell elnyerned, mert Ő azokat teszi tökéletessé, akik iránt jóakarattal van, és akik összhangban vannak az Ő szándékaival. Ha összhangban szeretnél lenni Isten szándékaival, legyen olyan szíved, amely aláveti magát az Ő munkájának, igyekezned kell az igazságot keresni, és mindenben el kell fogadnod Isten alapos vizsgálatát. Minden, amit teszel, kiállja Isten vizsgálatának próbáját? Helyes a szándékod? Ha a szándékod helyes, Isten dicsérni fog téged; ha a szándékod helytelen, az azt mutatja, hogy a szíved nem Istent szereti, hanem a testet és a Sátánt. Ezért az imádságon keresztül kell mindenben elfogadnod Isten vizsgálatát. Amikor imádkozol, bár személyesen nem állok előtted, a Szentlélek veled van, és te mind Hozzám, mind Isten Lelkéhez imádkozol. Miért hiszel ebben a testben? Azért hiszel, mert Nála van az Isten Lelke. Hinnél ebben a személyben, ha az Isten Lelke nélkül volna? Amikor ebben a személyben hiszel, Isten Lelkében hiszel. Amikor ezt a személyt féled, Isten Lelkét féled. Az Isten Lelkében való hit az ebben a személyben való hit, az ebben a személyben való hit pedig az Isten Lelkében való hit is. Amikor imádkozol, érzed, hogy Isten Lelke veled van, és hogy Isten van előtted, és ezért az Ő Lelkéhez imádkozol. Ma az emberek többsége túlságosan fél Isten elé hozni a cselekedeteit; az Ő testét megcsalhatod ugyan, de a Lelkét nem tudod megtéveszteni. Minden, ami nem állja ki Isten vizsgálatának próbáját, ellentétben áll az igazsággal, és elvetendő; másként tenni annyi, mint bűnt követni el Isten ellen. Ezért mindenkor Isten elé kell tárnod a szívedet, amikor imádkozol, amikor beszélsz és közösségben vagy fivéreiddel és nővéreiddel, és amikor kötelességedet teljesíted és dolgaidat végzed. Amikor betöltöd feladatodat, Isten veled van, és amíg a szándékod helyes és Isten házának munkájára irányul, Ő elfogad mindent, amit teszel; szenteld hát magad őszintén feladatod betöltésének. Amikor imádkozol, ha istenszerető szíved van, és Isten gondoskodását, védelmét és vizsgálatát keresed, ha mindez a szándékodban áll, imáid hatékonyak lesznek. Például amikor összejöveteleken imádkozol, ha megnyitod a szívedet és imádkozol Istenhez, és elmondod Neki, hogy mi lakik a szívedben, és nem beszélsz hamisságot, akkor imáid biztosan hatékonyak lesznek. Ha őszinte istenszerető szíved van, akkor tégy esküt Istennek: „Isten, aki a mennyekben és a földön és minden dolgok között van, esküszöm Neked: Vizsgálja meg Lelked mindazt, amit teszek, védelmezzen engem és gondoskodjon rólam mindenkor, és tegye lehetővé, hogy minden, amit teszek, megállhasson a Te jelenlétedben. Ha a szívem valaha is megszűnne szeretni Téged, vagy valaha is elárulna Téged, fenyíts és átkozz meg súlyosan engem. Ne bocsáss meg nekem se ebben a világban, se a következőben!” Le mered tenni ezt az esküt? Ha nem mered, az azt mutatja, hogy félénk vagy, és még mindig magadat szereted. Megvan bennetek ez az elhatározás? Ha valóban ez az elhatározásotok, tegyétek le ezt az esküt. Ha megvan benned az elhatározás, hogy letedd ezt az esküt, akkor Isten beteljesíti elhatározásodat. Amikor esküt teszel Isten előtt, Ő meghallgat. Isten az imáid és gyakorlataid mércéje alapján dönti el, bűnös vagy-e, vagy igaz. Ez most a tökéletessé válásotok folyamata, és ha valóban hiszel a tökéletesedésben, akkor mindent, amit teszel, Isten elé hozol, és elfogadod az Ő vizsgálatát; ha valami felháborítóan lázadó dolgot teszel, vagy ha elárulod Istent, akkor Ő beteljesíti esküdet, és így bármi történik is veled, legyen az kárhozat vagy fenyítés, csak magadnak köszönheted. Te tetted le az esküt, hát tartsd is be. Ha esküt teszel, de nem tartod be, kárhozatra jutsz. Minthogy az eskü a tiéd volt, Isten a te esküdet teljesíti be. Vannak, akik félnek, miután imádkoznak, és így sopánkodnak: „Mindennek vége! Többé semmi esélyem a kicsapongásra, többé semmi esélyem gonoszságokat csinálni, többé semmi esélyem engedni e világi sóvárgásaimnak!” Ezek az emberek még mindig e világot és a bűnt szeretik, és bizonyosan kárhozatra jutnak.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten tökéletessé teszi azokat, akik összhangban vannak az Ő szándékaival)

509. Van egy szabály az emberek Isten általi tökéletesítésére, ami az, hogy Ő megvilágosít téged azáltal, hogy felhasználja egy kívánatos részedet, hogy legyen egy út számodra a gyakorláshoz, és el tudd választani magad minden negatív állapottól, segítve a lelkedet elérni a felszabadulást, és képesebbé téve téged arra, hogy szeresd Őt. Ily módon képes vagy levetni a Sátán romlott természetét. Ártatlan vagy és nyitott, hajlandó vagy önmagad megismerésére és az igazság gyakorlatba ültetésére. Isten biztosan megáld téged, így amikor gyenge és negatív vagy, Ő kétszeresen is megvilágosít téged, elősegítve, hogy jobban megismerd önmagadat, hogy hajlandóbb légy önmagadért bánkódni, és hogy képesebb legyél gyakorolni azokat a dolgokat, amelyeket gyakorolnod kell. Csak így lehet békés és könnyű a szíved. Az a személy, aki rendre odafigyel Isten megismerésére, aki odafigyel önmaga megismerésére, aki odafigyel saját gyakorlatára, képes lesz rendszeresen befogadni Isten munkáját, valamint az Ő útmutatását és megvilágosítását. Még ha az ilyen ember negatív állapotban van is, képes azonnal megfordítani a dolgokat, akár a lelkiismeret működése, akár az Isten igéjéből származó megvilágosodás hatására. Az ember beállítottságának megváltozása mindig akkor valósul meg, ha ismeri saját pillanatnyi állapotát, valamint Isten természetét és munkáját. Az a személy, aki hajlandó megismerni önmagát és megnyílni, képes lesz az igazság megvalósítására. Az ilyen ember az Istenhez hűséges ember, és az Istenhez hűséges ember megérti Istent, legyen ez a megértés mély vagy sekély, szűkös vagy bőséges. Ez Isten igazsága, és ez olyasmi, amit az emberek elérnek; ez a saját nyereségük. Akinek van ismerete Istenről, az olyan ember, akinek van alapja, akinek van víziója. Az ilyen ember biztos Isten testi mivoltában, biztos Isten igéjében és Isten munkájában. Függetlenül attól, hogy Isten hogyan munkálkodik vagy beszél, vagy hogy más emberek hogyan okoznak zavart, ő meg tudja állni a helyét, és szilárdan meg tud állni az Isten melletti bizonyságtételében. Minél inkább ilyen az ember, annál inkább képes megvalósítani az általa megértett igazságot. Mivel mindig Isten szavát gyakorolja, nagyobb megértésre tesz szert Istenről, és rendelkezik azzal az elszántsággal, hogy örökre szilárdan megálljon az Isten melletti bizonyságtételében.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak)

510. Ha az emberek az Istenben való hitükben vágynak a természetük átalakulására, akkor nem szabad elszakadniuk a valós élettől. A valós életben meg kell ismerned önmagad, fel kell lázadnod önmagad ellen, gyakorolnod kell az igazságot, valamint meg kell tanulnod az alapelveket, a józan gondolkodást és a viselkedési szabályokat minden dologban, mielőtt képes lennél fokozatos átalakulást elérni. Ha csak az elméleti tudásra összpontosítasz, és csak vallási szertartások között élsz, anélkül, hogy elmélyednél a valóságban, anélkül, hogy belépnél a valós életbe, akkor soha nem fogsz belépni a valóságba, soha nem fogod megismerni önmagadat, az igazságot vagy Istent, és örökre vak és tudatlan maradsz. Isten üdvözítő munkája nem arról szól, hogy lehetővé teszi az emberek számára, hogy rövid idő után normális emberi életet éljenek, és nem is arról, hogy átformálja téves elképzeléseiket és doktrínáikat. Istennek sokkal inkább az a célja, hogy megváltoztassa az emberek régi természetét, egészen megváltoztassa régi életmódjukat, és megváltoztassa elavult gondolkodásmódjukat és mentalitásukat. Csupán a gyülekezeti életre való összpontosítás nem fogja megváltoztatni az emberek régi életmódját vagy azokat a régi szokásokat, amelyek szerint hosszú időn át éltek. Bármi is történjék, az embereknek nem szabad elszakadniuk a valós élettől. Isten azt kéri, hogy az emberek a valós életben éljék meg normális emberi mivoltukat, ne csak a gyülekezeti életben; hogy a valós életben éljék meg az igazságot, ne csak a gyülekezeti életben; és hogy a valós életben töltsék be feladataikat, ne csak a gyülekezeti életben. A valóságba való belépéshez mindent a valós élet felé kell fordítani. Ha az emberek az Istenben való hitben nem tudják megismerni önmagukat a valós életbe való belépésen keresztül, és ha nem tudják megélni a normális emberi mivoltukat a valós életben, akkor kudarcot vallanak. Azok, akik lázadoznak Isten ellen, mind olyan emberek, akik nem tudnak belépni a valós életbe. Ők mind olyan emberek, akik az emberi mivoltról beszélnek, de a démonok természetét élik meg. Ők mind olyan emberek, akik az igazságról beszélnek, de ehelyett doktrínákat élnek meg. Akik nem tudják megélni az igazságot a való életben, azok hisznek ugyan Istenben, de Ő visszautasítja őket. Gyakorolnod kell a belépésedet a valós életben, ismerned kell saját hiányosságaidat, lázadó mivoltodat és tudatlanságodat, valamint ismerned kell abnormális emberi mivoltodat és gyengeségeidet. Így a tudásod beépül a jelenlegi helyzetedbe és nehézségeidbe. Csak ez a fajta tudás valódi, és csak ez teszi lehetővé számodra, hogy valóban felfogd saját helyzetedet, és változást érj el természetedben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A gyülekezeti élet és a valós élet megbeszélése)

511. Isten szavainak evése és ivása, az imádság gyakorlása, Isten terhének elfogadása, és a rád bízott feladatok vállalása – mindez azért van, hogy legyen előtted egy út. Minél nagyobb terhet hordozol az Isten által rád bízott feladatért, annál könnyebb lesz tökéletesedned Őáltala. Vannak, akik nem hajlandóak másokkal összehangolódni Isten szolgálatában, még akkor sem, ha felkérést kaptak; ezek lusta emberek, akik csak a kényelemben szeretnének lubickolni. Minél többször kérik, hogy másokkal összehangoltan szolgálj, annál több tapasztalatra teszel szert. A több teher és tapasztalat eredményeképpen több lehetőséged lesz arra, hogy tökéletesítsenek. Ezért, ha őszinteséggel tudod Istent szolgálni, akkor figyelembe veszed Isten terheit; ily módon, több lehetőséged lesz arra, hogy Isten által tökéletesedj. Éppen egy ilyen embercsoport az, amely jelenleg tökéletesítés alatt áll. Minél inkább megérint téged a Szentlélek, annál több időt fogsz arra fordítani, hogy Isten terhét figyelembe vedd, annál inkább tökéletesedni fogsz Isten által, és mindinkább meg is fog nyerni téged – míg végül olyan emberré válsz, akit Isten használ. Jelenleg vannak olyanok, akik nem hordoznak terheket az egyház számára. Ezek az emberek lazák és hanyagok, és csak a saját testükkel törődnek. Az ilyen emberek rendkívül önzőek, és vakok is. Ha ezt nem vagy képes tisztán látni, akkor nem fogsz semmilyen terhet hordozni. Minél inkább tekintettel vagy Isten szándékaira, annál nagyobb terhet bíz rád. Az önzők nem hajlandók ilyen dolgokat elszenvedni; nem hajlandók megfizetni az árat, és ennek következtében elszalasztják a lehetőséget, hogy Isten által tökéletesedjenek. Nem ártanak-e maguknak? Ha olyan valaki vagy, aki tekintettel van Isten szándékaira, akkor te igazi terhet fogsz viselni a gyülekezet érdekében. Valójában ahelyett, hogy ezt a gyülekezetért viselt tehernek neveznéd, jobb lenne, ha ezt a saját életed érdekében viselt tehernek neveznéd, mert ennek a tehernek, amelyet a gyülekezetért viselsz, az a célja, hogy az ilyen tapasztalatokat arra használd fel, hogy Isten által tökéletesedj. Ennélfogva, bárki is viseli a legnagyobb terhet az egyházért, bárki is visel terhet az életbe való belépésért – ők lesznek azok, akiket Isten tökéletesít. Te tisztán láttad ezt? Ha a gyülekezet, amelyben vagy, szétszóródik, mint a homok, de te nem aggódsz, és nem is szorongsz, sőt, még a szemed is elfordítod, amikor a fivéreid és nővéreid nem eszik és isszák rendesen Isten igéit, akkor nem viselsz semmilyen terhet. Az ilyen emberek nem azok, akikben Isten gyönyörködik. Azok az emberek, akikben Isten gyönyörködik, éhezik és szomjazzák az igazságot, és tekintettel vannak Isten szándékaira. Ezért nektek itt és most kell figyelembe vennetek Isten terhét; nem szabad megvárnotok, hogy Isten kinyilatkoztassa igazságos természetét az egész emberiségnek, mielőtt figyelmetek Isten terhére irányulna. Nem lenne-e addigra már túl késő? Most van egy jó alkalom arra, hogy Isten által tökéletessé válj. Ha hagyod, hogy ez a lehetőség kicsússzon a kezeid közül, egész életed hátralévő részében bánni fogod, ahogyan Mózes sem tudott belépni Kánaán jó földjére, és ezt egész életében bánta, bűntudattal halva meg. Miután Isten kinyilatkoztatta az Ő igazságos természetét minden népnek, tele leszel megbánással. Még ha Isten nem is fenyít meg téged, te magadat fogod megfenyíteni a bűntudatod miatt. Egyeseket ez nem győz meg, de ha nem hiszed el, csak várj és meglátod. Vannak olyan emberek, akiknek egyetlen célja, hogy beteljesítsék ezeket a szavakat. Hajlandó vagy-e feláldozni magad e szavakért?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Légy tekintettel Isten szándékaira, hogy elérd a tökéletességet)

512. A Szentléleknek minden emberben van egy bejárandó útja, és minden embernek megadja a lehetőséget a tökéletesedésre. A negativitásodon keresztül meg kell ismerned a saját romlottságodat, majd a negativitás levetésével megtalálod majd az utat a gyakorláshoz; ezek mind olyan utak, amelyeken tökéletesedsz. Továbbá, a benned lévő néhány pozitív dolog folyamatos vezetése és megvilágítása révén te proaktívan töltöd majd be a feladatodat, növekszel a rálátásban, és éleslátásra teszel szert. Amikor a körülményeid jók, olyankor különösen szívesen olvasod Isten igéjét, és különösen szívesen imádkozol Istenhez, és a meghallgatott prédikációkat a saját állapotodra tudod vonatkoztatni. Ilyenkor Isten megvilágosít és megvilágít belül, és rávezet arra, hogy néhány dolgot pozitív aspektusból ismerj fel. Így tökéletesedsz a pozitív aspektusban. Negatív állapotban gyenge és negatív vagy; úgy érzed, hogy Isten nincs a szívedben, mégis Isten megvilágosít téged, segít megtalálnod a gyakorláshoz vezető utat. Az ebből való kilépés a tökéletesség elérése a negatív aspektusban. Isten mind pozitív, mind negatív aspektusban képes tökéletesíteni az embert. Ez attól függ, hogy képes vagy-e tapasztalni, és attól, hogy törekszel-e arra, hogy Isten által tökéletesedj. Ha valóban arra törekszel, hogy Isten által tökéletesedj, akkor a negatívum nem okozhat neked veszteséget, de hozhat neked olyan dolgokat, amelyek valóságosabbak, és képesebbé tehet arra, hogy megismerd azt, ami hiányzik belőled, képesebbé arra, hogy felfogd valódi állapotodat, és hogy meglásd, hogy az embernek semmije sincs, és ő is semmi; ha nem tapasztalsz meg próbákat, nem ismered meg ezeket, és mindig úgy fogod érezni, hogy mások felett állsz, és jobb vagy mindenki másnál. Mindezeken keresztül meglátod, hogy minden, ami korábban bekövetkezett, Isten által történt és Isten által volt védve. A próbákba való belépés elvonja a szeretetedet vagy hitedet, hiányzik az imádság, és képtelen vagy himnuszokat énekelni, és anélkül, hogy észrevennéd, mindezek közepette megismered önmagad. Istennek sok eszköze van az ember tökéletesítésére. Ő mindenféle környezetet alkalmaz, hogy megmetssze az ember romlott beállítottságát, és különböző dolgokat használ arra, hogy az embert leleplezze; egyrészt megmetszi az embert, másrészt leleplezi az embert, és megint másrészt feltárja az embert, kiássa és feltárja az ember szíve mélyén lévő „rejtélyeket”, és megmutatja az embernek a természetét azáltal, hogy feltárja számos állapotát. Isten sokféle módszerrel tökéletesíti az embert – kinyilatkoztatáson keresztül, az ember megmetszésén keresztül, az ember finomításán és fenyítésén keresztül – hogy az ember megtudja, hogy Isten gyakorlatias.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak)

513. Jelenleg leginkább arra kellene törekednetek, hogy Isten mindenben tökéletesítsen benneteket; arra, hogy Isten tökéletesítsen benneteket minden ember, ügy és dolog által, amellyel szembesültök, hogy így még több vésődjön belétek abból, ami Isten. Először a földön kell megkapnotok Isten örökségét; csak akkor váltok jogosulttá arra, hogy több és nagyobb áldást örököljetek Istentől. Mindezek olyan dolgok, amelyekre törekednetek kell, és amelyeket mindenekelőtt meg kell értenetek. Minél inkább törekedtek arra, hogy Isten mindenben tökéletesítsen benneteket, annál inkább képesek lesztek meglátni Isten kezét mindenben. Ennek következtében különböző nézőpontokból és különböző dolgokban aktívan igyekeztek majd bejutni Isten igéjének a lényegébe és belépni az Ő szavának valóságába. Nem elégedhettek meg pusztán azzal a negatív állapottal, hogy nem követtek el bűnt, vagy hogy nincsenek elképzeléseitek, nincs világi ügyekre vonatkozó filozófiátok, sem pedig emberi akaratotok. Isten rengeteg módon tökéletesíti az embert; mindenben benne rejlik a tökéletesedés lehetősége, és Ő nemcsak pozitív, hanem negatív szempontból is képes tökéletesíteni téged, hogy nyereségedet bőségesebbé tegye. Minden egyes nap vannak lehetőségek arra, hogy tökéletesedjünk, és számos alkalom nyílik arra, hogy Isten megnyerjen minket. Miután ezt egy ideig így tapasztalod, nagy változáson mész keresztül, és magadtól megértesz sok mindent, amiről korábban nem volt tudomásod. Nem lesz szükséged arra, hogy mások tanítsanak, tudtodon kívül Isten fog megvilágosítani, hogy mindenben megvilágosodást nyerj, és részletesen megtapasztald mindezt. Isten bizonnyal útba igazít majd, hogy ne térj el se balra, se jobbra, és így rálépsz az Isten által való tökéletesedés útjára.

[...] Ha szeretnétek, hogy Isten tökéletessé tegyen benneteket, akkor meg kell tanulnotok, hogyan szerezzetek tapasztalatot mindenben, és hogyan nyerjetek megvilágosodást mindenből, ami veletek történik. Akár jó, akár rossz legyen, a te hasznodra kell váljon, és nem válhatsz tőle negatívvá. Ettől függetlenül képesnek kell lenned arra, hogy a dolgokat Isten oldalán állva vedd fontolóra, és ne emberi nézőpontból elemezd vagy tanulmányozd azokat (ez elhajlást jelentene a tapasztalatodban). Ha így éled meg, akkor a szíved megtelik az életed terheivel. Folyamatosan Isten ábrázatának a fényében fogsz élni, nem fogsz könnyen elhajlani a gyakorlataidban. Az ilyen emberek előtt fényes jövő áll. Olyan sok lehetőség van arra, hogy Isten tökéletesítsen. Minden attól függ, hogy olyanok vagytok-e, akik valóban szeretik Istent, és elszántak vagytok-e arra, hogy Isten tökéletesítsen benneteket, hogy Isten megnyerjen benneteket, és hogy elfogadjátok áldásait és örökségét. Pusztán a szándék nem elegendő, sok tudással is rendelkeznetek kell, különben mindig el fogtok hajlani a gyakorlati életben. Isten hajlandó mindannyiótokat tökéletesíteni. Ma az a helyzet, hogy bár a legtöbb ember rég elfogadta Isten munkáját, arra szorítkoznak, hogy csupán sütkérezzenek Isten kegyelmében, és csak annyit hajlandók megengedni Istennek, hogy egy kis testi vigasztalásban részesítse őket, miközben nem hajlandóak több és magasabb kijelentést elfogadni. Ez azt mutatja, hogy az ember szíve még mindig folyamatosan kívül van. Bár az ember munkája, a szolgálata és Istent szerető szíve kevesebb tisztátalanságot hordoz, ami a benső lényegét és visszamaradott gondolkodását illeti, az ember továbbra is a test békességét és örömét keresi, nem törődve azzal, hogy milyen céljai és feltételei lehetnek annak, hogy Isten tökéletesíti az embert. Így a legtöbb ember élete még mindig közönséges és hanyatló. A legkisebb mértékben sem változott meg az életük; egyszerűen nem fontos számukra az Istenben való hit, olyan, mintha csak mások kedvéért hinnének, közömbösen végzik a dolgukat, csak boldoguljanak valahogy, sodródva egy céltalan létezésben. Kevesen vannak, akik mindenben képesek arra törekedni, hogy belemerüljenek Isten igéjébe, több és gazdagabb dolgokat nyerjenek, gazdagabbá válva már ma Isten házában, és Isten több áldását kapják meg. Ha arra törekszel, hogy Isten minden dologban tökéletesítsen téged, és képes vagy elfogadni azt, amit Isten megígért itt a földön, ha arra törekszel, hogy Isten minden dologban megvilágosítson, és nem hagyod, hogy veszendőbe menjenek az éveid, akkor ez az ideális út, amelyen aktívan elindulhatsz. Csak így válsz méltóvá és jogosulttá arra, hogy Isten tökéletesítsen.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ígéretek azoknak, akik tökéletesítve vannak)

514. A Szentlélek nemcsak bizonyos emberekben munkálkodik, akiket Isten használ, hanem ezen túlmenően a gyülekezetben is. Bárkiben munkálkodhat. Lehet, hogy jelenleg benned munkálkodik, és meg fogod tapasztalni ezt a munkát. A következő időszakban lehet, hogy valaki másban munkálkodik, és ebben az esetben sietve követned kell; minél szorosabban követed a jelenlegi fényt, annál inkább gyarapodhat az életed. Nem számít, miféle ember valaki, ha a Szentlélek munkálkodik benne, akkor követned kell. Fogadd be az ő tapasztalataikat a sajátodként, és még magasztosabb dolgokat fogsz kapni. Ezáltal gyorsabban fogsz fejlődni. Az ember számára ez a tökéletesség útja és az élet növekedésének eszköze. A tökéletessé válás útját a Szentlélek munkájának való alávetettséged által éred el. Nem tudod, hogy Isten milyen személyen keresztül fog munkálkodni azon, hogy tökéletessé tegyen téged, sem azt, hogy milyen személyen, eseményen vagy dolgon keresztül engedi meg neked, hogy elnyerj vagy megláss dolgokat. Ha rá tudsz lépni erre a helyes útra, azt mutatja, hogy nagy remény van számodra, hogy Isten által tökéletességre juss. Ha nem tudsz, az azt mutatja, hogy a jövőd sivár és fénytelen. Ha egyszer rálépsz a helyes útra, mindenben kinyilatkoztatást nyersz. Nem számít, hogy a Szentlélek mit fed fel másoknak, ha te az ő ismereteik alapján haladsz tovább, hogy saját magad tapasztalj meg dolgokat, akkor ez az életed részévé válik, és képes leszel másoknak is juttatni ebből a tapasztalatból. Azok, akik szavak szajkózásával látnak el másokat, olyan emberek, akiknek nincsenek tapasztalataik; meg kell tanulnod mások megvilágosodásán és megvilágításán keresztül megtalálni a gyakorlás módját, mielőtt a saját tényleges tapasztalataidról és tudásodról kezdhetnél beszélni. Ez nagyobb előnnyel jár a saját életedben. Így kellene tapasztalnod, alávetve magad mindannak, ami Istentől jön. Mindenben Isten szándékait kellene keresned, és mindenből meg kellene tanulnod a leckét, hogy az életed gyarapodhasson. Az ilyen gyakorlat nyújtja a leggyorsabb fejlődést.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel alávetik magukat Istennek, biztosan megnyeri Isten)

515. Valóban hajlandó vagy tökéletessé válni? Ha valóban akarod, hogy Isten tökéletesítsen, akkor lesz bátorságod félredobni a testet, képes leszel Isten szavait végrehajtani, és nem leszel negatív vagy gyenge. Képes leszel alávetni magad mindannak, ami Istentől jön, és képes leszel minden cselekedetedet felvállalni Isten előtt – akár mások előtt, akár a hátuk mögött cselekszel. Ha őszinte emberként cselekszel, és mindenben az igazságot gyakorlod, akkor azok között leszel, akik tökéletességre jutnak. Azok a csalárd emberek, akik egyféleképp viselkednek szemtől szembe, és máshogy a többiek háta mögött, nem hajlandóak tökéletesedni. Ők mindannyian a kárhozat és pusztulás fiai; nem Istenhez, hanem a Sátánhoz tartoznak. Ők nem olyan emberek, akiket Isten kiválasztott! Ha a cselekedeteid és viselkedésed nem vállalható Isten előtt, vagy Isten Lelke nem vizsgálhatja át, akkor ez a bizonyíték, hogy valami nincs rendben veled. Csak akkor léphetsz rá a tökéletessé válás útjára, ha elfogadod Isten ítéletét és fenyítését, ésa beállítottságod átalakítására összpontosítasz. Ha valóban hajlandó vagy Isten által tökéletességre jutni és Isten akaratát követni, akkor egyetlen zokszó nélkül alá kellene vetned magad Isten minden munkájának, anélkül, hogy önkényesen ítélkeznél, vagy következtetéseket vonnál le Isten munkájáról. Ezek a minimális követelményei annak, hogy Isten tökéletesítse az embert. Azok számára, akik Isten által tökéletességre akarnak jutni, ez a szükséges követelmény: Istent szerető szívvel cselekedj mindenben. Mit jelent Istent szerető szívvel cselekedni? Azt jelenti, hogy minden cselekedeted és viselkedésed vállalható Isten előtt. És mivel megfelelők a szándékaid, akár helyesek a cselekedeteid, akár helytelenek, nem félsz megmutatni őket Istennek vagy testvéreidnek, és mersz esküt tenni Isten előtt. Minden szándékodat, gondolatodat és elképzelésedet Isten elé kell tárnod, hogy Ő megfigyelje; ha így gyakorolsz és lépsz be, akkor az életedben gyors lesz a fejlődés.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel alávetik magukat Istennek, biztosan megnyeri Isten)

516. Ha azt akarod, hogy Isten használjon és tökéletesítsen téged, akkor rendelkezned kell az igazság minden aspektusával: eltökéltséggel a szenvedésre, hittel, kitartással, alávetettséggel, valamint az igazság keresésére és Isten szándékainak megértésére való képességgel, azzal a képességgel, hogy tekintettel légy az Ő bánatára, gondos és fáradságos szándékaira, és így tovább. Nem könnyű tökéletessé tenni egy embert, és minden egyes finomításhoz, amelyet megtapasztalsz, szükség van a hitedre és a szeretetedre. Ha tökéletességre akarsz jutni Isten által, nem elég, ha csak össze-vissza szaladgálsz, és az sem elég, ha csak feláldozod magadat Istenért. Sok mindennek kell a birtokában lenned ahhoz, hogy olyanná válhass, akit Isten tökéletessé tesz. Amikor szenvedéssel szembesülsz, képesnek kell lenned arra, hogy félretedd a testtel kapcsolatos aggályaidat, és hogy ne panaszkodj Istenre. Amikor Isten elrejtőzik előled, kell lennie hitednek ahhoz, hogy kövesd Őt, hogy megőrizd korábbi szeretetedet, és ne hagyd, hogy az meginogjon vagy elapadjon. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked hagynod kell, hogy Ő úgy vezényeljen, ahogy Ő kívánja, és inkább el kell átkoznod a saját hús-vér testedet, minthogy Őrá panaszkodj. Amikor megpróbáltatásokkal kell szembenézned, hajlandónak kell lenned eltűrni annak fájdalmát, hogy lemondasz arról, amit szeretsz, és hajlandónak kell lenned keservesen sírni, hogy eleget tégy Istennek. Csak ez az igazi szeretet és igazi hit. Függetlenül attól, hogy milyen a tényleges érettséged, először is rendelkezned kell mind ezzel az elszántsággal a szenvedésre, mind ezzel az igaz hittel, és meg kell lennie benned az elszántságnak, hogy lázadj a hús-vér test ellen. Hajlandónak kell lenned személyesen szenvedni és megtapasztalni, hogy a saját érdekeidet veszteségek érik, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Képesnek kell lenned arra is, hogy a szívedben megbánást érezz önmagaddal kapcsolatosan: a múltban nem tudtál megfelelni Istennek, és most megbánást élhetsz át önmagaddal kapcsolatban. Nem szabad, hogy ezek közül bármelyik hiányozzon – Isten ezeken keresztül fog tökéletesíteni téged. Ha nem tudsz megfelelni ezeknek a kritériumoknak, akkor nem tudsz tökéletességre jutni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

517. A beállítottság átalakulása elsősorban az ember természetének átalakulására vonatkozik. Az ember természetének dolgai nem érzékelhetők a külső viselkedésből. Ezek közvetlenül kapcsolódnak léte értékéhez és jelentőségéhez, életszemléletéhez és értékrendjéhez, magukba foglalják a lelke mélyén lévő dolgokat és a lényegét. Ha valaki nem tudja elfogadni az igazságot, akkor ezeknek az aspektusoknak a tekintetében nem fog átalakulni. Csak akkor lehet azt mondani, hogy valakinek a beállítottsága átalakult, ha megtapasztalta Isten munkáját, teljesen belépett az igazságba, megváltozott az értékrendje, a lét- és életszemlélete, a dolgokról alkotott nézetei összhangban vannak Isten szavával, valamint teljesen alá tudja vetni magát Istennek és hűséges Iránta. Most úgy tűnhet, hogy a kötelességed végzése során némi erőfeszítést teszel és rugalmasan viseled a nehézségeket, képes vagy teljesíteni a Fenti munkabeosztást, és képes vagy bárhová elmenni, ahová küldenek. Látszólag úgy tűnhet, hogy valamennyire engedelmes vagy, de ha valami olyasmi történik, ami nincs összhangban az elképzeléseiddel, előtérbe kerül a lázadásod. Például nem veted alá magad annak, hogy megmetsszenek, és még kevésbé veted alá magad, amikor egy természeti vagy ember által előidézett csapás sújt le; még olyasmire is vetemedsz, hogy panaszkodj Istenre. Ezért az a kis alávetettség és külső változás csak egy apró változás a viselkedésben. Történt egy kis változás, de ez nem elég ahhoz, hogy a beállítottságod átalakulásának lehessen tekinteni. Lehet, hogy képes vagy sok utat lefutni, sok viszontagságot elszenvedni, és nagy megaláztatásokat elviselni; lehet, hogy nagyon közel érzed magad Istenhez, és a Szentlélek munkálkodik benned. Ha azonban Isten olyasmit kér tőled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, akkor megtörténhet, hogy mégsem veted alá magad, hanem inkább kifogásokat keresel, lázadsz és ellenállsz Istennek, sőt, súlyos esetben megkérdőjelezed Őt és szembeszállsz Vele. Ez komoly probléma lenne! Ez azt jelezné, hogy még mindig olyan természeted van, amely ellenáll Istennek, hogy nem érted igazán az igazságot, és egyáltalán nem változott az életfelfogásod. Miután elbocsátották vagy eltávolították őket, néhányan még mindig arra vetemednek, hogy megítéljék Istent, és azt mondják, hogy Isten nem igazságos. Még vitába is bocsátkoznak Istennel, és szembeszállnak Vele, mindenhol, ahová mennek, terjesztik az Istenről alkotott elképzeléseiket és az Istennel való elégedetlenségüket. Az ilyen emberek gonosz ördögök, akik ellenállnak Istennek. Az ördögi természetű emberek soha nem fognak megváltozni, és el kell hagyni őket. Csak azoknak van reményük arra, hogy elnyerjék az igazságot, és elérjék beállítottságuk megváltozását, akik minden helyzetben képesek keresni és elfogadni az igazságot, és alávetik magukat Isten munkájának. Tapasztalataid során meg kell tanulnod különbséget tenni a kívülről normálisnak tűnő állapotok között. Lehet, hogy zokogsz és sírsz, amikor imádkozol, vagy úgy érzed, hogy a szíved annyira szereti Istent, és olyan közel van Istenhez, de ezek az állapotok csak a Szentlélek munkái, és nem azt jelentik, hogy olyasvalaki vagy, aki szereti Istent. Csak akkor vagy olyan ember, aki igazán szereti Istent, ha akkor is képes vagy szeretni Őt és alávetni magad Neki, amikor a Szentlélek nem munkálkodik, és amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek nem egyeznek a te saját elképzeléseiddel. Csak ekkor vagy olyan ember, akinek megváltozott az életfelfogása. Csak ez az az ember, aki birtokolja az igazságvalóságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

518. Az ember beállítottságának átalakulása nem a viselkedés megváltozását jelenti, sem pedig egy színlelt külső változást vagy buzgalomból fakadó átmeneti átalakulást. Bármennyire jók is ezek a változások, nem helyettesíthetik az életfelfogásban történő változásokat, mert ezeket a külső változásokat emberi erőfeszítéssel el lehet érni, de az életfelfogásban történő változásokat nem lehet csupán saját erőfeszítéssel elérni. Ennek eléréséhez szükség van Isten ítéletének, fenyítésének, próbatételeinek és finomításának a megtapasztalására, valamint a Szentlélek tökéletesítésére is. Bár az Istenben hívő emberek valamennyire jól viselkednek, egyikük sem veti alá magát igazán Istennek, nem szereti igazán Istent, és nem tudja követni Isten akaratát. Miért van ez így? Azért van így, mert ehhez az életfelfogás megváltozására van szükség, és a puszta viselkedésbeli változás messze nem elegendő. A beállítottság megváltozása azt jelenti, hogy van ismereted és tapasztalatod az igazságról, és hogy az igazság az életeddé vált, hogy irányítani és uralni tudja az életedet és mindent, ami veled kapcsolatos. Ez egy változás az életfelfogásodban. Csak azoknak az embereknek változott meg a beállítottságuk, akik az igazságot mint életet birtokolják. Lehet, hogy voltak olyan igazságok a múltban, amelyeket nem tudtál gyakorlatba ültetni, amikor megértetted őket, de most már akadályok és nehézségek nélkül gyakorolhatod a megértett igazság bármely aspektusát. Amikor gyakorlod az igazságot, béke és boldogság tölt el, de ha nem tudod gyakorolni az igazságot, fájdalmat érzel, és nyugtalan a lelkiismereted. Mindenben gyakorolni tudod az igazságot, Isten szavai szerint élsz, és van alapja az életednek. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. Most már könnyedén elengedheted az elképzeléseidet és képzelődéseidet, a testi preferenciáidat és törekvéseidet, és azokat a dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál elengedni. Úgy érzed, hogy Isten szavai valóban jók, és hogy az igazság gyakorlása a legjobb, amit tehetsz. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. A beállítottság megváltoztatása nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában egy olyan folyamat, amely rengeteg tapasztalattal jár. Ebben az időszakban az embereknek sok nehézséggel kell megküzdeniük, le kell győzniük a saját testüket és fel kell lázadniuk ellene, el kell szenvedniük az ítéletet, fenyítést, metszést, a próbatételeket és a finomítást, valamint számos kudarcot, bukást, belső vívódást és gyötrelmet is meg kell tapasztalniuk a szívükben. Csak ezek után a tapasztalatok után érthetik meg az emberek valamennyire saját természetüket, de némi megértés nem eredményez azonnali teljes változást; hosszú tapasztalati időszakon kell keresztülmenniük, mire végül képesek lesznek apránként levetni a romlott beállítottságukat. Ezért tart egy életen át, amíg valakinek megváltozik a beállítottsága. Például, ha romlottságot tártál fel valamiben, tudod-e azonnal gyakorolni az igazságot, amint felismered azt? Nem tudod. A megértésnek ebben a szakaszában mások metszenek meg téged, majd a környezeted késztet és kényszerít arra, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekedj. Néha még mindig nem vagy belenyugodva ebbe, és azt mondod magadnak: „Muszáj ezt így csinálnom? Miért nem csinálhatom úgy, ahogyan én akarom? Miért kell mindig az igazságot gyakorolnom? Nem akarom ezt csinálni, elegem van belőle!” Isten munkájának a megtapasztalásához keresztül kell menni a következő folyamaton: az igazság gyakorlásától való vonakodástól az igazság készséges gyakorlásáig; a negativitástól és gyengeségtől az erősségig és a test elleni lázadás képességéig. Amikor az emberek elérnek egy bizonyos fokú tapasztalatot, majd próbatételeken, finomításon mennek keresztül, és végül megértik Isten szándékait és bizonyos igazságokat, akkor valamennyire boldogok lesznek, és hajlandóak lesznek az igazságalapelvek szerint cselekedni. Kezdetben az emberek vonakodnak az igazság gyakorlásától. Vegyük például azt, ha valaki odaadóan végzi a kötelességeit. Van némi megértésed a kötelességeid végzéséről és az Isten iránti odaadásról, és van némi megértésed az igazságról is, de mikor leszel képes arra, hogy teljesen odaadó legyél? Mikor leszel képes névleg és ténylegesen is végezni a kötelességeidet? Ehhez egy folyamatra lesz szükség. E folyamat során sok nehézségen mehetsz keresztül. Lehet, hogy egyesek megmetszenek, míg mások kritizálnak téged. Mindenki rajtad tartja a szemét, téged vizsgál, és csak ekkor kezdesz rájönni arra, hogy tévedtél, és hogy te vagy az, aki gyengén teljesítettél, hogy elfogadhatatlan az odaadás hiánya a kötelességed végzése során, és hogy nem szabad felületesnek lenned! A Szentlélek belülről fog megvilágosítani téged, és szemrehányást tesz, ha hibázol. E folyamat során meg fogsz érteni néhány dolgot önmagadról, és megtudod, hogy túl sok tisztátalanság van benned, túl sok személyes indítékot rejtegetsz, és túl sok mértéktelen vágyad van, amikor a kötelességeidet végzed. Amint megértetted ezeknek a dolgoknak a lényegét, ha imában Isten elé tudsz járulni, és igaz bűnbánatot tartasz, akkor megtisztulhatsz ezektől a romlott dolgoktól. Ha ily módon gyakran keresed az igazságot, hogy megoldd saját gyakorlati problémáidat, akkor fokozatosan a hit helyes útjára lépsz; elkezdesz valódi élettapasztalatokhoz jutni, és fokozatosan tisztulni kezdesz romlott beállítottságodtól. Minél inkább megtisztulsz romlott beállítottságodtól, annál inkább átalakul életfelfogásod is.

Bár most sokan végzik a kötelességüket, lényegében hányan vannak, akik csak elevickélnek valahogyan a kötelességeikkel? Hányan képesek elfogadni az igazságot és az igazságalapelvek szerint végezni a kötelességeiket? Hányan végzik Isten követelményeinek megfelelően a kötelességeiket, miután megváltozott a beállítottságuk? Ha jobban megvizsgálod ezeket a dolgokat, akkor megtudhatod, hogy kötelességed végzésében valóban megfelelsz-e a mércének, és azt is világosan láthatod, hogy megváltozott-e a beállítottságod. Nem egyszerű dolog átalakulást elérni az ember beállítottságában; ez nem csak azt jelenti, hogy van néhány változás a viselkedésedben, szereztél némi ismeretet az igazságról, tudsz beszélni egy keveset az igazság minden aspektusával kapcsolatos tapasztalataidról, változtál valamennyit, vagy a fegyelmezést követően egy kicsit alávetettebbé váltál. Ezek nem jelentenek átalakulást az ember életfelfogásában. Miért mondom ezt? Bár lehet, hogy némileg megváltoztál, de még mindig nem ülteted igazán gyakorlatba az igazságot. Talán azért, mert egyelőre megfelelő környezetben vagy, és a helyzet lehetővé teszi ezt, vagy az aktuális körülményeid kényszerítettek arra, hogy így viselkedj. Továbbá, amikor jó hangulatban vagy, normális az állapotod, és a Szentlélek munkálkodik benned, akkor tudod gyakorolni az igazságot. De tegyük fel, hogy megpróbáltatás közepette vagy, a megpróbáltatásaid közepette úgy szenvedsz, mint Jób, vagy a halál próbatétele előtt állsz. Amikor ez bekövetkezik, képes leszel-e akkor is gyakorolni az igazságot és szilárdan megállni a bizonyságtételben? Tudsz-e valami olyasmit mondani, mint amit Péter mondott: „Még ha meg is kellene halnom, miután megismertelek, hogy ne tenném örömmel és boldogan?” Mit értékelt Péter? Péter az alávetettséget értékelte, és Isten megismerését tartotta a legfontosabbnak, ezért egészen a haláláig képes volt alávetni magát. A beállítottság átalakulása nem megy egyik napról a másikra; egy egész életen át tartó tapasztalatszerzésre van szükség. Az igazság megértése kissé könnyebb, de az igazságot különböző összefüggésekben gyakorolni nehéz. Miért van mindig gondjuk az embereknek az igazság gyakorlatba ültetésével? Valójában mindezek a nehézségek közvetlen összefüggésben vannak az emberek romlott beállítottságával, és mind olyan akadályok, amelyek a romlott beállítottságból erednek. Ezért sokat kell szenvedned, és meg kell fizetned az árát annak, hogy az igazságot a gyakorlatba ültethesd. Ha nem lenne romlott beállítottságod, nem kellene szenvedned és nem kellene megfizetned az árát annak, hogy gyakorold az igazságot. Hát nem nyilvánvaló ez? Néha úgy tűnhet, mintha a gyakorlatba ültetnéd az igazságot, de a valóságban a cselekedeteid természete nem azt mutatja, hogy ezt teszed. Isten követése során sokan képesek félredobni a családjukat és a karrierjüket, és végezni a kötelességeiket, és ezért azt hiszik, hogy az igazságot gyakorolják. Azonban soha nem tudnak valódi, tapasztalaton alapuló bizonyságot tenni. Mi is folyik itt pontosan? Ha az ember elképzeléseihez mérjük őket, úgy tűnik, hogy az igazságot gyakorolják, Isten azonban nem ismeri el, hogy amit tesznek, az az igazság gyakorlása. Ha a cselekedeteid mögött személyes indítékok húzódnak meg, és azok hamisak, akkor hajlamos vagy eltérni az elvektől, és nem mondhatjuk, hogy az igazságot gyakorlod; ez csak egyfajta magatartás. Szigorúan véve, Isten valószínűleg el fogja ítélni ezt a fajta magatartásodat; nem fogja elismerni azt, sem emlékezni nem fog rá. Tovább boncolgatva ezt egészen a lényegéig és gyökeréig, te olyasvalaki vagy, aki gonoszat cselekszik, és ezek a külső viselkedésformáid Istennek való ellenállást jelentenek. Kívülről nézve nem szakítasz félbe és nem zavarsz meg semmit, és nem okoztál tényleges kárt sem. Logikusnak és észszerűnek tűnik, mégis emberi szennyek és szándékok vannak mögötte, és a lényege az, hogy gonoszat cselekszel, és ellenállsz Istennek. Ezért el kell döntened, hogy történt-e változás a beállítottságodban, és a gyakorlatba ülteted-e az igazságot Isten szavai szerint, valamint a saját cselekedeteid mögött meghúzódó indítékokat megvizsgálva. Ez nem attól függ, hogy a tetteid megfelelnek-e az emberi képzelődéseknek és az emberi gondolatoknak, vagy hogy neked tetszenek-e; az ilyen dolgok nem számítanak. Inkább attól függ, hogy Isten mit mond, hogy igazodsz-e az Ő szándékaihoz, a cselekedeteid rendelkeznek-e az igazságvalósággal, és megfelelnek-e az Ő megkövetelt normáinak. Csak az pontos, ha Isten követelményeihez méred magad. A beállítottság átalakítása és az igazság gyakorlatba ültetése nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Most már értitek ezt? Van-e ezzel kapcsolatban bármilyen tapasztalatotok? Lehet, hogy nem értitek, amikor egy probléma lényegéről van szó; a belépésetek túlságosan felszínes volt. Egész nap rohangáltok, reggeltől estig, korán keltek és későn fekszetek, mégsem értetek el változást az életfelfogásotokban, és nem tudjátok felfogni, hogy mi is az a beállítottságbeli átalakulás. Ez azt jelenti, hogy túlságosan felszínes a belépésetek, nemde? Függetlenül attól, hogy mióta hisztek Istenben, lehet, hogy nem érzitek a lényeget és a mélységes dolgokat, amelyek a beállítottság átalakulásával kapcsolatosak. Lehet-e azt mondani, hogy megváltozott a beállítottságotok? Honnan tudjátok, hogy Isten elismer-e benneteket vagy sem? Legalábbis rendkívül állhatatos leszel mindenben, amit teszel, és érezni fogod, hogy a Szentlélek vezet és megvilágosít, és munkálkodik benned, miközben teszed a kötelességeidet, bármilyen munkát is végzel Isten házában, vagy úgy általában. A cselekedeteid összhangban lesznek Isten szavaival, és amint bizonyos fokú tapasztalatra szert teszel, úgy fogod érezni, hogy a múltbeli viselkedésed viszonylag megfelelő volt. Ha azonban egy bizonyos tapasztalatszerzési időszak után úgy érzed, hogy néhány múltbeli cselekedeted nem volt megfelelő és elégedetlen vagy azokkal, és úgy érzed, hogy nem voltak összhangban az igazsággal, akkor ez azt bizonyítja, hogy minden, amit tettél, Isten ellenében történt. Ez annak a bizonyítéka, hogy a szolgálatod tele volt lázadással, ellenállással és emberi cselekvésmóddal, és hogy egyáltalán nem sikerült változást elérned a beállítottságban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

519. Ha egy embernek sok jó magatartásformája van, az még nem jelenti azt, hogy birtokában van az igazságvalóságoknak. Csak az igazság gyakorlásával és az alapelvek szerint való cselekvéssel lehetsz birtokában az igazságvalóságoknak. Csak azáltal birtokolhatod az igazságvalóságokat, ha féled Istent és kerülöd a rosszat. Vannak lelkes emberek, akik el tudnak mondani doktrínákat, követik az előírásokat és sok jó dolgot tesznek, de csak annyit lehet elmondani róluk, hogy rendelkeznek némi emberi mivolttal. Azok, akik el tudnak mondani tanokat és mindig követik az előírásokat, nem feltétlenül tudják gyakorolni az igazságot. Bár amit mondanak, az helyes, és problémamentesnek hangzik, az igazság lényegét érintő kérdésekben nincs mondanivalójuk. Ezért bármennyi tanítást is tud valaki mondani, az nem jelenti azt, hogy érti az igazságot, és bármennyi tanítást is ért, nem tud megoldani semmilyen problémát. A vallási teoretikusok mind meg tudják magyarázni a Bibliát, de végül mind elbuknak, mert nem fogadják el a teljes igazságot, amit Isten kifejezésre juttatott. Azok az emberek, akik megtapasztalták a beállítottságaik megváltozását, mások; megértették az igazságot, minden kérdésben jó ítélőképességűek, tudják, hogyan cselekedjenek Isten szándékaival összhangban, hogyan cselekedjenek az igazságalapelvnek megfelelően, és hogyan cselekedjenek úgy, hogy megfeleljenek Istennek, és megértik az általuk feltárt romlottság természetét. Amikor a saját vélekedéseik és elképzeléseik feltárulnak, képesek különbséget tenni és fellázadni a hús-vér test ellen. Így nyilvánul meg a beállítottságban bekövetkező változás. A beállítottság megváltozásán átesett emberek legfőbb megnyilvánulása az, hogy világosan megértették az igazságot, és amikor végrehajtanak dolgokat, az igazságot viszonylagos pontossággal ültetik át a gyakorlatba, valamint nem tárnak fel olyan gyakran romlottságot. Azoknak, akiknek a beállítottságai átalakultak, általában különösen értelmesnek és jó ítélőképességűnek tűnnek, továbbá az igazság megértésének köszönhetően nem tárnak fel annyi önelégültséget vagy arroganciát. Átlátják és felismerik a bennük feltárult romlottság nagy részét, így nem alakul ki bennük arrogancia. Képesek bizonyos mértékben megérteni, hogy milyen helyet kell elfoglalniuk és milyen észszerű dolgokat kell tenniük, hogyan kell kötelességtudónak lenniük, mit kell mondaniuk és mit nem, és hogy melyik embernek mit kell mondaniuk és mit kell tenniük. Így azok az emberek, akiknek a beállítottságai megváltoztak, viszonylag észszerűen gondolkodnak, és csak az ilyen emberek élik meg igazán az emberi hasonlatosságot. Mivel értik az igazságot, képesek az igazságnak megfelelően beszélni a dolgokról és így látni azokat, továbbá mindenben elvszerűen járnak el; nincsenek alávetve semmilyen személy, esemény vagy dolog befolyásának, és mindannyiuknak megvannak a saját nézeteik, valamint képesek megtartani az igazságalapelveket. A beállítottságaik viszonylag stabilak, nem változtatgatják a véleményüket, és a körülményeiktől függetlenül értik, hogyan kell megfelelően végezni a kötelességeiket, és hogyan kell Isten megelégedésére viselkedniük. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, nem arra összpontosítanak, hogy a külvilág felé mit kell tenniük, hogy mások jó véleménnyel legyenek róluk; belső tisztánlátásra tettek szert arról, hogy mit kell tenniük, hogy eleget tegyenek Istennek. Ezért kívülről talán nem tűnnek annyira lelkesnek, vagy nem tűnik úgy, mintha valami fontosat tettek volna, de minden, amit tesznek, jelentőségteljes, értékes, és gyakorlati eredményeket hoz. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, biztosan sok igazságvalósággal rendelkeznek, amit megerősíthet az, ahogy a dolgokat szemlélik, illetve a cselekvési alapelveik. Azok, akik nem tettek szert az igazságra, egyáltalán nem értek el semmilyen változást az életfelfogásukban. Pontosan hogyan érhető el a beállítottság megváltozása? Az emberi lényeket mélyen megrontotta a Sátán, mindannyian ellenállnak Istennek, és mindannyiukban megvan az Istennek való ellenállás természete. Isten úgy menti meg az embereket, hogy azokat, akikben megvan az Istennek való ellenállás természete, és akik ellen tudnak állni Istennek, olyanokká változtatja, akik alá tudják vetni magukat Istennek és félni tudják Őt. Ezt jelenti olyasvalakinek lenni, akinek megváltozott a beállítottsága. Nem számít, mennyire romlott egy ember, vagy mennyi romlott beállítottság van benne: amíg képes elfogadni az igazságot, elfogadni Isten ítéletét és fenyítését, továbbá elfogadni különféle próbatételeket és finomításokat, addig igaz megértése lesz Istenről, egyúttal képes lesz tisztán látni saját természetlényegét. Amikor igazán megismeri önmagát, képes lesz gyűlölni magát és a Sátánt, továbbá hajlandó lesz fellázadni a Sátán ellen és teljes mértékben alávetni magát Istennek. Ha egyszer valakiben megvan ez az elhatározás, akkor tud az igazságra törekedni. Ha az emberek igazi ismerettel rendelkeznek Istenről, ha sátáni beállítottságuk megtisztult, valamint Isten szavai gyökeret eresztenek bennük, és életükké és létük alapjává váltak, ha Isten szavai szerint élnek, teljesen megváltoztak, és új emberekké váltak – akkor ez az életfelfogásuk megváltozásának számít. A beállítottság megváltozása nem azt jelenti, hogy az ember érett és kiforrott emberi mivolttal rendelkezik, és nem is azt, hogy az emberek külső beállítottságai szerényebbek, mint korábban; hogy régen arrogánsak voltak, de most már képesek észszerűen kommunikálni, vagy hogy régen senkire sem figyeltek, de most már képesek egy kicsit meghallgatni másokat; az ilyen külső változások nem nevezhetők a beállítottság átalakulásainak. Természetesen a beállítottságban bekövetkező átalakulások magukban foglalják az ilyen megnyilvánulásokat, de a legfontosabb összetevő az, hogy belsőleg megváltozott az életük. Ez teljes mértékben azért van, mert Isten szavai és az igazság gyökeret vertek bennük, uralják a bensőjüket, és az életükké váltak. A dolgokról alkotott nézeteik is megváltoztak. Egyenesen átlátják, mi történik a világban és az emberiséggel, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget, hogyan áll ellen Istennek a nagy vörös sárkány, és mi a nagy vörös sárkány lényege. Szívükben gyűlölni tudják a nagy vörös sárkányt, a Sátánt, és teljesen Isten felé tudnak fordulni és követni Őt. Ez azt jelenti, hogy megváltozott az életfelfogásuk, és Isten megnyerte őket. Az életfelfogásban bekövetkező változások alapvető változások, míg a viselkedésben bekövetkező változások felszínesek. Csak azok tettek szert az igazságra, és csak azokat nyerte meg Isten, akik változásokat értek el az életfelfogásukban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

520. Ha meg akarsz tisztulni a romlottságtól, és azt akarod, hogy életfelfogásod megváltozzon, akkor szeretned kell az igazságot, és képesnek kell lenned elfogadni az igazságot. Mit is jelent elfogadni az igazságot? Az igazság elfogadása azt jelenti, hogy attól függetlenül, hogy milyen romlott beállítottságod van, vagy hogy a nagy vörös sárkány milyen mérgei – a Sátán mérgei – vannak a természetedben, amikor Isten szavai leleplezik ezeket a dolgokat, akkor el kell ismerned őket, és alá kell vetned magad, nem dönthetsz másként, és meg kell ismerned magad Isten szavai szerint. Ez azt jelenti, hogy képes vagy elfogadni Isten szavait és elfogadni az igazságot. Attól függetlenül, hogy mit mond Isten, attól függetlenül, hogy milyen súlyosak a kijelentései, és attól függetlenül, hogy milyen szavakat használ, elfogadhatod azokat mindaddig, amíg az, amit Ő mond, az igazság, és elismerheted azokat mindaddig, amíg megfelelnek a valóságnak. Alávetheted magad Isten szavainak, függetlenül attól, hogy mennyire mélyen érted meg őket, és képes vagy elfogadni a Szentlélek megvilágosításából származó világosságot, amelyet a testvéreid közölnek, és alávetni magad annak. Ha egy ilyen ember egy bizonyos pontig törekszik az igazságra, akkor elnyerheti az igazságot, és elérheti beállítottságának átalakulását. Még ha van is egy kis emberi mivolt azokban, akik nem szeretik az igazságot, ha meg is tudnak tenni néhány jó dolgot, és képesek is elhagyni és feláldozni magukat Istenért, akkor is össze vannak zavarodva az igazsággal kapcsolatban, és nem veszik komolyan azt, így életfelfogásuk soha nem változik meg. Láthatod, hogy Péter a többi tanítványhoz hasonló emberi mivolttal rendelkezett, de kimagaslott az igazság buzgó keresésében. Függetlenül attól, hogy mit mondott Jézus, komolyan elgondolkodott rajta. Jézus megkérdezte: „Simon, Jóna fia, szeretsz Engem?” Péter őszintén válaszolt: „Én csak azt az Atyát szeretem, aki a mennyben van, de a földi Urat nem szeretem.” Később megértette, és arra gondolt: „Ez nem helyes, a földi Isten a mennyei Isten. Nem ugyanaz az Isten van a mennyben és a földön is? Ha csak a mennyei Istent szeretem, akkor a szeretetem nem gyakorlatias. Szeretnem kell a földi Istent, mert csak akkor lesz gyakorlatias a szeretetem.” Így Péter abból, amit Jézus kérdezett tőle, megértette Isten szavának igazi jelentését. Ahhoz, hogy Istent szeressük, és hogy ez a szeretet gyakorlatias legyen, a földön megtestesült Istent kell szeretnünk. A homályos és láthatatlan Istent szeretni nem reális és nem gyakorlati, míg a gyakorlati, látható Istent szeretni igazság. Jézus szavaiból Péter elnyerte az igazságot és megértette Isten szándékát. Nyilvánvaló, hogy Péter Istenbe vetett hite csak az igazság követésére összpontosult. Végül eljutott oda, hogy a gyakorlati Istent – a földi Istent – szeresse. Péter különösen buzgón törekedett az igazságra. Minden alkalommal, amikor Jézus tanáccsal látta el, komolyan elgondolkodott Jézus szavain. Talán hónapokig, egy évig vagy akár több évig is gondolkodott, mielőtt a Szentlélek megvilágosította, és megértette Isten szavainak lényegét. Ily módon Péter belépett az igazságba, és eközben átalakult és megújult az életfelfogása.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

521. A beállítottságbeli változás elérésének kulcsa az ember saját természetének megismerése, ezt pedig Isten leleplezése szerint kell végezni. Egy ember csak Isten szavaiban ismerheti meg saját ocsmány természetét, a Sátán különféle mérgeit, amelyek a természetében rejtőznek, a saját ostobaságát és tudatlanságát, valamint a természetében lévő törékeny és negatív elemeket. Miután alaposan megismered ezeket a dolgokat, és valóban képes vagy gyűlölni magadat, fellázadni a hús-vér test ellen, kitartani Isten szavainak gyakorlásában, kitartani az igazságra való törekvésben, miközben teszed a kötelességedet, hogy elérd a beállítottságod változását, és olyasvalakivé válj, aki valóban szereti Istent, már el is indultál Péter útján. Isten kegyelme, illetve a Szentlélektől származó megvilágosítás és útmutatás nélkül nehéz lenne ezen az úton járni, hiszen az igazság nélkül az emberek nem képesek fellázadni önmaguk ellen. Hogy tudsz-e Péter útján haladni a tökéletesedés felé, az elsősorban azon múlik, hogy van-e benned elhatározás, van-e hited, és tudsz-e Istenre hagyatkozni. Továbbá az embernek alá kell vetnie magát a Szentlélek munkájának, és soha semmilyen dologban nem szabad eltévelyednie Isten szavaitól. Ezek a legfontosabb aspektusok, amelyeket soha nem szabad megszegni. Tapasztalatai folyamán az embernek igen nehéz megismernie önmagát, és a Szentlélek munkája nélkül nem lesz eredmény. Ahhoz, hogy Péter útján járjon, az embernek arra kell összpontosítania, hogy megismerje önmagát és átalakítsa a beállítottságát. Pál útja nem az életre való törekvésről szólt, nem is az önismeretre való összpontosításról, hanem különösen a munkavégzésre, valamint az elvégzett munka nagyszerűségére és presztízsére koncentrált. Az ő szándéka az volt, hogy a munkáját és szenvedését Isten áldásaira és jutalmaira váltsa be. Ez a szándék helytelen volt. Pál nem az életre összpontosított, és a beállítottsága átalakításának sem tulajdonított jelentőséget. Kizárólag a jutalmakra koncentrált. A cél, amely felé törekedett, helytelen volt; így hát az út, amin járt, természetesen szintén helytelen volt. Ezt Pál arrogáns és önhitt természete okozta. Világos, hogy Pál az igazság egy darabkájának sem volt birtokában, és lelkiismerete és józan esze sem volt. Amikor Isten megmenti és megváltoztatja az embereket, Isten elsősorban a beállítottságaikat változtatja meg. Isten szavainak célja az, hogy átalakulást okozzanak az emberek beállítottságaiban, és hogy képessé tegyék az embereket arra, hogy megismerjék Őt és alávessék magukat Neki, és képesek legyenek normális módon imádni Őt. Ez a célja Isten szavainak és munkájának. Pál törekvési módja pontosan szembement és ütközött Isten szándékaival. Teljesen ellentétes volt azokkal. Péter törekvési módja azonban teljes összhangban volt Isten szándékaival. Péter az életre és a beállítottságbeli változásokra összpontosított, Isten pedig pontosan ezt akarja munkájával előidézni az emberekben. Ezért Péter útját Isten megáldotta és jóváhagyta, míg Pál útja pontosan az volt, amit Isten utált és megátkozott, mivel ellentétben állt az Ő szándékaival.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

522. A legtöbb embernek nagyon felszínes megértése van önmagáról. Egyáltalán nem ismerik világosan a természetükben rejlő dolgokat. Csak néhány, általuk mutatott romlott állapotról van tudásuk, azokról a dolgokról, amelyeket hajlamosak megtenni, vagy arról, hogy milyen hiányosságaik vannak, és ettől már azt gondolják, hogy ismerik önmagukat. Ha aztán betartanak néhány előírást, odafigyelnek, hogy ne kövessenek el hibákat bizonyos területeken, és sikerül elkerülniük bizonyos vétkek elkövetését, akkor elkezdik úgy gondolni, hogy birtokában vannak a valóságnak Istenbe vetett hitükben, és feltételezik, hogy meg fognak menekülni. Mindez nem más, mint emberi képzelődés. Ha betartod ezeket a dolgokat, valóban képessé válsz tartózkodni a vétkezéstől? Valóban változást értél el a beállítottságodban? Valóban megélted egy emberi lény hasonlatosságát? Valóban képes leszel eleget tenni Istennek? Semmiképp. Ez biztos. Az embereknek magas mércét kell állítaniuk magukkal szemben Istenbe vetett hitükben: hogy elnyerjék az igazságot, és változásokon menjenek keresztül életfelfogásukban. Ez először is azt követeli meg az emberektől, hogy erőfeszítést fektessenek önmaguk megismerésébe. Ha egy ember önismerete túlságosan sekélyes, az semmiféle problémát nem fog megoldani, és az illető életfelfogása egyáltalán nem fog változni. Mélyrehatóan kell megismerned önmagadat. Ez azt jelenti, hogy ismered a természetedet, és ismered, hogy milyen elemeket tartalmaz, honnan erednek ezek az elemek, és honnan jönnek. Továbbá tényleg képes vagy gyűlölni ezeket a dolgokat? Megláttad már saját rút lelkedet és elvetemült természetedet? Ha valóban meglátod az igazságot önmagaddal kapcsolatban, gyűlölni fogod magadat. Amikor meggyűlölöd magadat, és aztán megpróbálod Isten szavait gyakorlatba ültetni, képes leszel fellázadni a hús-vér test ellen és elnyerni az erőt az igazság gyakorlásához, és többé nem érzed úgy, mintha az kínszenvedés lenne. Miért cselekszik sok ember a testi preferenciái szerint? Mert meglehetősen jónak tartják magukat, és úgy érzik, hogy a cselekedeteik egészen megfelelőek és indokoltak, hibátlanok, sőt, teljesen helyesek, és ezért magabiztosan cselekszenek. Amikor valóban megismerik, hogy pontosan milyen a természetük – milyen rút, megvetendő és szánalmas –, többé nem tartják majd olyan nagyra magukat, nem lesznek olyan arrogánsak, és nem lesznek annyira megelégedve magukkal. Ezt gondolják majd: „Gyakorolnom kell Isten egyes szavait, két lábbal szilárdan állva a földön. Ha nem teszem, nem ütöm meg az emberség mércéjét, és szégyellni fogok Isten jelenlétében élni.” Valóban kicsinek és valóban jelentéktelennek látják majd magukat. Ezen a ponton könnyűvé válik számukra az igazság gyakorlása, és némiképp olyannak fognak látszani, amilyennek egy embernek lennie kell. Egy ember csak akkor tud fellázadni a hús-vér test ellen, amikor valóban gyűlöli önmagát. Ha nem gyűlöli önmagát, képtelen lesz fellázadni a hús-vér test ellen. Az igazi öngyűlölet nem egyszerű dolog. Ehhez az embernek több dologgal kell rendelkeznie. Először is rendelkeznie kell saját természetének ismeretével. Másodszor látnia kell, hogy ő silány és szánalmas, rendkívül apró és jelentéktelen, és látnia kell szánalmas, mocskos lelkét. Amikor teljes egészében meglátja, hogy mi is ő valójában – amikor sikerül elérni ezt az eredményt –, valóban ismeretet nyer önmagáról, és elmondható, hogy az önismerete pontos. Csak ezen a ponton tudja meggyűlölni, sőt átkozni magát, valóban átérezve, hogy az embereket olyan mélységesen megrontotta a Sátán, hogy már minden emberi hasonlatosságnak híján vannak. Egy napon, ha valóban a halál fenyegetésével kerül szembe, azt fogja gondolni: „Ez Isten igazságos büntetése. Isten valóban igazságos. Megérdemlem a halált!” Ezen a ponton nem fogja a sérelmeit hangoztatni, még kevésbé panaszkodni Istenre – egyszerűen úgy érzi majd, hogy ő teljesen silány, szánalmas, mocskos és romlott, Istennek pedig ki kellene iktatnia és el kellene pusztítania őt, és úgy fogja érezni, hogy egy olyan lélek, mint az övé, méltatlan arra, hogy a földön éljen. Ezért nem fog panaszkodni Istenre, és ellenállni sem fog Neki, még kevésbé elárulni Őt. Ha viszont nem ismeri meg önmagát, és továbbra is úgy gondolja, hogy ő meglehetősen jó, akkor, amikor a halál fenyegetése közeledik, azt fogja gondolni: „Nagyon jól teljesítettem a hitemben. Olyan keményen törekedtem az igazságra, annyi mindent feláldoztam, és annyit szenvedtem, végül azonban isten hagyja, hogy meghaljak. Nem tudom, hol van isten igazságossága. Miért hagy engem meghalni? Ha még egy magamfajta embernek is meg kell halnia, ki menekülhet meg? Hát nem pecsételtetett meg az egész emberi faj sorsa?” Először is elképzelései lesznek Istenről. Másodszor panaszkodni fog Rá, és nem lesz benne semmi alávetettség. Éppen olyan, mint Pál, aki nem ismerte önmagát, még akkor sem, amikor a halál küszöbén állt. Amikor Isten büntetése lesújt rá, akkor már késő lesz.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

523. Amikor az emberek rálépnek a tökéletesség útjára, akkor régi beállítottságuk képes a változásra. Továbbá, életük tovább növekszik, és fokozatosan egyre mélyebben belépnek az igazságba. Képesek utálni a világot és mindazokat, akik nem az igazságot keresik. Különösképpen utálják önmagukat, de még ennél is inkább, világosan ismerik saját magukat. Hajlandóak az igazság által élni, és célul tűzik ki az igazság követését. Nem hajlandóak a saját elméjük által generált gondolatokban élni, és utálatot éreznek az ember önelégültsége, felfuvalkodottsága és önhittsége iránt. Nagy illendőséggel szólnak, tisztánlátással és bölcsességgel rendelkeznek amikor dolgokkal szembesülnek, Istenhez pedig hűségesek és engedelmesek Neki. Ha egy alkalommal fenyítést és ítéletet tapasztalnak, nemhogy nem válnak negatívvá és nem gyengülnek el, hanem hálásak ezért az Istentől jövő fenyítésért és ítéletért. Úgy hiszik, hogy nem létezhetnek Isten fenyítése és ítélete nélkül, hogy az megvédelmezi őket. Nem a béke és öröm hitére törekednek, és nem is olyan hitre, ami igyekszik jóllakni a kenyerekből. Nem is múló testi élvezeteket hajszolnak. Ez történik azokban, akik tökéletessé válnak.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (4.))

524. Ha valaki képes megelégíteni Istent, miközben a kötelességét teszi, ha szavai és cselekedetei elveken alapulnak, és ha belép az igazság minden aspektusának valóságába, akkor az olyan személy, akit Isten tökéletessé tett. Azt mondhatjuk, hogy Isten munkája és szavai teljesen elérték a hatásukat rajta, hogy Isten szavai az életévé váltak, hogy megszerezte az igazságot, és képes Isten szavainak megfelelően élni. Ezután a testének természete – vagyis eredeti létezésének alapja – széthullik és összeomlik. Az emberek csak akkor válnak új emberré, ha már életükként birtokolják Isten szavait. Ha Isten szavai az emberek életévé válnak, ha Isten munkájának víziója, az emberiség leleplezése Őáltala és az emberiséggel szembeni követelményei, valamint az emberi élet normái, amelyek teljesítését Isten megköveteli az emberektől, az életükké válnak, ha az emberek e szavak és igazságok szerint élnek, akkor Isten szavai tökéletessé teszik őket. Az ilyen emberek Isten szavai által újjászülettek és új emberekké váltak. Ez az az út, amelyen Péter az igazságra törekedett. Ez a tökéletessé tétel útja. Pétert Isten szavai tökéletessé tették, életet nyert Isten szavaiból, az Isten által kifejezett igazság az életévé vált, és olyan ember lett belőle, aki megszerezte az igazságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan kell Péter útján járni?)

525. Amikor az embereknek valódi megértésük van Isten természetéről, amikor látják, hogy Isten természete valódi, hogy valóban szent és valóban igazságos, és amikor szívükből dicsérni tudják Isten szentségét és igazságosságát, akkor valóban megismerik Istent, és elnyerik az igazságot. Csak azok élnek a világosságban, akik ismerik Istent. Isten valódi megismerésének közvetlen eredménye képesnek lenni Isten igaz szeretetére és az Isten iránti alávetettségre. Amikor az emberek valóban ismerik Istent, megértik az igazságot és elnyerik az igazságot, a világnézetük és az életszemléletük valódi változáson megy át, amit követően valódi változás történik az életfelfogásukban is. Amikor az emberek helyes életcélokkal rendelkeznek, képesek az igazságra törekedni, és az igazságnak megfelelően viselik magukat, amikor teljesen alávetik magukat Istennek és az Ő szavai szerint élnek, amikor szívük mélyén megalapozottnak és megvilágosodottnak érzik magukat, a szívük pedig mentes a sötétségtől, és amikor teljesen szabadon és felszabadultan élhetnek Isten jelenlétében, csak akkor érnek el valódi emberi életet, és csak akkor válnak az igazság és az emberi mivolt birtokosaivá. Ezenkívül minden igazság, amit megértettél és megszereztél, Isten szavaiból és Magától Istentől származik. Csak akkor lesz a legértelmesebb az életed, ha elnyered a Magasságos Isten – a Teremtő – jóváhagyását, és Ő azt mondja, hogy te egy megfelelő színvonalú teremtett lény vagy, és hogy megéled az emberi hasonlatosságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

526. Ha az ember Istenbe vetett hitében nem veszi komolyan az élet dolgait, nem törekszik az igazságba való belépésre, nem törekszik a beállítottságában bekövetkező változásokra, még kevésbé törekszik Isten munkájának megismerésére, akkor nem lehet tökéletessé tenni. Ha azt akarod, hogy tökéletessé tegyenek, akkor meg kell értened Isten munkáját. Különösen meg kell értened az Ő fenyítésének és ítéletének jelentőségét, és azt, hogy miért végzi ezt a munkát az emberen. Képes vagy ezt elfogadni? Képes vagy az ilyen jellegű fenyítés során ugyanolyan tapasztalatokra és ismeretekre szert tenni, mint Péter? Ha törekszel megismerni Istent és a Szentlélek munkáját, és ha törekszel beállítottságod megváltoztatására, akkor van lehetőséged arra, hogy tökéletessé tegyenek.

Azok számára, akik tökéletessé lesznek téve, a meghódítás munkájának ezen lépcsőfoka nélkülözhetetlen; csak akkor tapasztalhatja meg az ember a tökéletesítés munkáját, ha már meghódították. Nincs nagy értéke annak, ha csak a meghódított szerepét töltöd be, ami nem tesz téged alkalmassá arra, hogy Isten használjon. Nem lesznek eszközeid arra, hogy eljátszd a magad szerepét az evangélium terjesztésében, mivel nem törekszel az életre, továbbá nem törekszel változásra és a megújulásra önmagadban, így nincs tényleges élettapasztalatod. E lépésről-lépésre történő munka során egykor szolgálattevőként és ellenpontként viselkedtél, de ha végül nem törekszel arra, hogy Péterré válj, és a törekvésed nem azt az utat követi, amelyen Pétert tökéletessé tették, akkor természetesen nem fogsz változást tapasztalni a beállítottságodban. Ha olyan vagy, aki arra törekszik, hogy tökéletessé tegyék, akkor tanúságot fogsz tenni és azt mondod majd: „Isten e lépésről-lépésre történő munkájában elfogadtam Isten fenyítésének és ítéletének munkáját, és bár nagy szenvedést viseltem el, megismertem, hogyan teszi Isten tökéletessé az embert, elnyertem az Isten által végzett munkát, megismertem Isten igazságosságát, és az Ő fenyítése megmentett engem. Az Ő igazságos természete szállt rám, áldást és kegyelmet hozott nekem; az Ő ítélete és fenyítése az, ami megvédett és megtisztított engem. Ha Isten nem fenyített és nem ítélt volna meg engem, és ha Isten kemény szavai nem érnek el hozzám, nem ismerhettem volna meg Istent, és nem üdvözülhettem volna. Ma már látom: teremtett lényként nemcsak a Teremtő által teremtett dolgokat élvezhetjük, hanem – ami ennél is fontosabb – minden teremtett lénynek élveznie kellene Isten igazságos természetét és az Ő igazságos ítéletét, mert Isten természete méltó arra, hogy az ember élvezze. Sátán által megrontott teremtett lényként élvezni kellene Isten igazságos természetét. Az Ő igazságos természetében van fenyítés és ítélet, sőt van nagy szeretet. Bár ma képtelen vagyok teljesen elnyerni Isten szeretetét, mégis volt szerencsém látni azt, és ebben áldott vagyok.” Ezt az utat járják azok, akik megtapasztalják a tökéletessé tételt, és ez az a tudás, amelyről beszélnek. Az ilyen emberek ugyanolyanok, mint Péter; ugyanolyan tapasztalataik vannak, mint Péternek. Ugyancsak ezek azok az emberek, akik elnyerték az életet, akik birtokában vannak az igazságnak. Ha a végsőkig tapasztalnak, Isten ítélete során biztosan teljes mértékben megszabadulnak a Sátán befolyásától, és Isten elnyeri őket.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

527. Én olyan embereket akarok, mint Péter, olyan embereket, akik arra törekszenek, hogy tökéletessé tegyék őket. A ma igazsága azok számára adatik meg, akik vágyakoznak rá és keresik azt. Ez az üdvösség azoknak adatik meg, akik vágynak arra, hogy Isten megmentse őket, és nem csak arra való, hogy ti megszerezzétek. Az a célja, hogy Isten megnyerhessen titeket; ti azért nyeritek el Istent, hogy Isten elnyerjen titeket. Ma ezeket a szavakat mondtam nektek, ti hallottátok őket, és e szavak szerint kellene eljárnotok. Végül, amikor ezeket a szavakat a gyakorlatba ültetitek, az lesz az a pillanat, amikor e szavak által elnyerlek titeket; ugyanakkor ti is elnyeritek ezeket a szavakat, vagyis elnyeritek ezt a legnagyobb üdvösséget. Amint megtisztultok, valódi emberi lénnyé váltok. Ha képtelen vagy megélni az igazságot, vagy a tökéletessé tett ember hasonlatosságát, akkor azt lehet mondani, hogy nem ember vagy, hanem egy két lábon járó hulla, egy bestia, mert nem birtoklod az igazságot, ami azt jelenti, hogy nem birtoklod Jahve leheletét, és így halott ember vagy, akinek nincs lelke! Bár lehetséges a meghódítás után tanúságot tenni, amit elnyersz, az csak egy kis üdvösség, de nem váltál lélek által megszállt élőlénnyé. Bár megtapasztaltad a fenyítést és az ítéletet, a beállítottságod nem újult vagy változott meg ennek következtében; még mindig a régi éned vagy, még mindig a Sátánhoz tartozol, és nem vagy olyasvalaki, aki megtisztult. Csak azok értékesek, akik tökéletessé lettek téve, és csak az ilyen emberek nyertek igaz életet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

528. A szolgálatod jövőbeli útján hogyan tudsz eleget tenni Isten szándékainak? Egy sarkalatos pont az életbe való belépésre törekvés, a beállítottságbeli változásra való törekvés és a valóságba történő mélyebb belépésre törekvés – ez az útja, hogy elérd, hogy Isten tökéletesítsen és megnyerjen. Mindannyian Isten megbízatásának címzettjei vagytok, de miféle megbízatásé? Ez a munka következő lépéséhez kapcsolódik; a munka következő lépése nagyobb munka lesz, amely az egész világegyetemben végbemegy, ezért ma változásra kell törekednetek az élettermészetetekben, hogy a jövőben igazán Isten bizonyítékai lehessetek, aki dicsőséget nyer az Ő munkáján keresztül, példává formálva titeket jövőbeli munkájához. A mai törekvés teljességgel a jövőbeli munka alapjának lefektetését szolgálja, hogy Isten használhasson titeket és ti tanúságot tehessetek Mellette. Ha ezt teszed törekvésed céljává, elnyerheted majd a Szentlélek jelenlétét. Minél magasabbra teszed törekvésed célját, annál inkább tökéletesíthetnek. Minél jobban törekszel az igazságra, annál többet munkálkodik a Szentlélek. Minél több energiát fektetsz törekvésedbe, annál többet fogsz nyerni. A Szentlélek belső állapotuk szerint tökéletesíti az embereket. Néhányan azt mondják, hogy nem akarják, hogy Isten használja vagy tökéletesítse őket, hogy ők csak azt akarják, hogy a testük biztonságban maradjon, és ne szenvedjenek semmilyen szerencsétlenséget. Egyes emberek vonakodnak belépni a királyságba, ámde készségesen leereszkednek a feneketlen mélységbe. Isten ebben az esetben is teljesíti a kívánságodat. Bármire is törekszel, Isten valóra váltja. Nos, mire törekszel a jelenben? Arra, hogy tökéletesítsenek? Jelenlegi tetteid és viselkedéseid arra irányulnak, hogy Isten tökéletesítsen és megnyerjen? Mindennapi életedben folyamatosan így kell méregetned magad. Ha teljes szíveddel egyetlen célt követsz, Isten biztosan tökéletesíteni fog. Ilyen a Szentlélek útja. Az utat, amelyen a Szentlélek vezeti az embereket, a törekvésük által érik el. Minél inkább szomjazol arra, hogy Isten tökéletesítsen és megnyerjen, annál többet fog benned munkálkodni a Szentlélek. Minél kevésbé törekszel, és minél negatívabb és visszafelé fejlődő vagy, annál inkább megfosztod a Szentlelket a munkálkodás lehetőségeitől; az idő múlásával a Szentlélek elhagy téged. Szeretnéd, hogy Isten tökéletesítsen? Szeretnéd, hogy Isten megnyerjen? Szeretnéd, ha Isten használna? Törekednetek kellene, hogy mindent megtegyetek azért, hogy Isten tökéletesítsen, megnyerjen és használjon, hogy a világegyetem és minden dolog láthassa Isten tetteinek megnyilvánulását bennetek. Ti vagytok a mester minden között, és minden létező közepén, ti engeditek majd, hogy Isten élvezze a tanúságtételt és a dicsőséget rajtatok keresztül – ez bizonyítja, hogy ti vagytok a legáldottabbak minden nemzedék közül!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)