10. szemelvény

Sokan vannak, akik, amikor a kötelességük túl sok elfoglaltsággal jár, képtelenné válnak a tapasztalásra, és képtelenek normális állapotot fenntartani, ennek következtében pedig folyamatosan összejövetelt kérnek, valamint azt, hogy közöljék velük az igazságot. Mi történik itt? Nem értik az igazságot, hiányzik az alapjuk az igaz útban; az ilyeneket a buzgóság hajtja kötelességük teljesítésében, és nem bírnak sokáig kitartani. Amikor az emberek nem értik az igazságot, mindent alapelvek nélkül tesznek. Ha úgy van rendezve, hogy meg kell tenniük valamit, akkor elrontják, gondatlanok abban, amit tesznek, nem keresik az alapelveket, és nincs engedelmesség a szívükben – ami azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot és képtelenek megtapasztalni Isten munkáját. Bármit teszel, először is meg kell értened, miért teszed azt, milyen szándék vezérel, hogy megtedd ezt a dolgot, mi a jelentősége annak, hogy megteszed, mi az ügy természete, és hogy amit teszel, az pozitív vagy negatív dolog-e. Világosan meg kell értened mindezeket a kérdéseket; ez meglehetősen szükséges számodra ahhoz, hogy képes legyél alapelvek szerint cselekedni. Ha olyasmit teszel, ami a kötelességed teljesítésének tekinthető, akkor el kellene gondolkodnod: hogyan kellene jól teljesítenem a kötelességemet, hogy ne csak felületesen végezzem azt? Ebben a kérdésben imádkoznod kell és közeledned Istenhez. Az Istenhez való imádkozás célja, hogy keresd az igazságot, a gyakorlás útját, Isten szándékát és azt, hogy hogyan tegyél eleget Istennek. Az imádság azért van, hogy elérd ezeket a hatásokat. Imádkozni Istenhez, közeledni Istenhez, valamint Isten szavait olvasni – ezek nem vallásos szertartások vagy külső cselekedetek. Az a céljuk, hogy az igazsággal összhangban gyakorolj, miután Isten akaratát kerested. Ha mindig azt mondod, hogy „“köszönet legyen Istennek”, amikor semmit sem tettél, és talán nagyon szelleminek és éleslátónak tűnsz, de ha amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig úgy cselekszel, ahogy akarsz, egyáltalán nem keresve az igazságot, akkor ez a „köszönet legyen Istennek” semmivel nem több, mint egy mantra, ez hamis spiritualitás. Amikor teljesíted a kötelességedet, mindig arra kellene gondolnod: „Hogyan teljesítsem ezt a kötelességet? Mi Isten akarata?” Istenhez imádkozni és közeledni Istenhez azért, hogy alapelveket és igazságokat keress a tetteidhez, Isten akaratát keresni a szívedben, és nem térni el Isten szavaitól vagy az igazságalapelvektől semmiben, amit teszel – csak az ilyen ember hisz igazán Istenben; mindez elérhetetlen az olyan embereknek, akik nem szeretik az igazságot. Sokan a saját elgondolásaikat követik, bármit is tesznek, valamint nagyon leegyszerűsítve értelmezik a dolgokat, és az igazságot sem keresik. Az alapelv teljesen hiányzik, és szívükben nem gondolnak arra, hogyan cselekedjenek Isten kérése szerint, vagy úgy, ami eleget tesz Istennek és konokul csak a saját akaratukat tudják követni. Istennek nincs helye az ilyen emberek szívében. Egyesek azt mondják: „Csak akkor imádkozom Istenhez, ha nehézségekkel találkozom, de mégsem tűnik úgy, hogy ennek lenne bármi hatása – ezért mostanában, ha történik velem valami, általában nem imádkozom Istenhez, mivel Istenhez imádkozni felesleges.” Isten teljesen hiányzik az ilyen emberek szívéből. Nem keresik az igazságot, bármit is tesznek a hétköznapokban; csak saját elgondolásaikat követik. Tehát vannak a tetteiknek alapelvei? Egyáltalán nincsenek. Mindent leegyszerűsítve látnak. Még amikor az emberek közlik velük az igazságalapelveket, akkor sem képesek elfogadni őket, mivel a tetteik mögött soha nem voltak alapelvek, Istennek nincs helye a szívükben, és nincs senki más a szívükben, csak saját maguk. Úgy érzik, hogy szándékaik jók, hogy nem követnek el gonoszságot, hogy nem lehet őket az igazság megsértőinek tekinteni; azt gondolják, hogy saját szándékaik szerint cselekedni az igazság gyakorlását kell, hogy jelentse, hogy az ilyen cselekvés engedelmesség Istennek. Valójában nem igazán keresnek vagy imádkoznak Istenhez ebben az ügyben, hanem felindulásból cselekednek, saját buzgó szándékaik szerint, nem úgy hajtják végre a kötelességüket, ahogyan Isten kéri, nincs Isten iránt engedelmes szívük, nincs meg bennük ez a kívánság. Ez a legnagyobb hiba az emberek gyakorlásában. Ha hiszel Istenben, Ő még sincs a szívedben, akkor nem megtéveszteni próbálod Istent? És milyen hatása lehet az ilyen istenhitnek? Mit nyerhetsz vele? És mi az értelme annak, ha így hiszel Istenben?

Hogyan kellene elgondolkodnod önmagadon és megpróbálnod megismerni magadat, amikor olyasmit tettél, ami sérti az igazságalapelveket és nem tetszik Istennek? Amikor arra készültél, hogy megtedd azt a dolgot, imádkoztál Hozzá? Elgondolkodtál-e valaha is azon: „Így cselekedni vajon összhangban van az igazsággal? Hogyan tekintene Isten erre az ügyre, ha Elé vinnék? Örülne vagy bosszús lenne, ha tudna róla? Vajon gyűlölné vagy undorodna tőle?” Nem kutattad ezt ki, ugye? Még ha mások emlékeztetnének is rá, akkor is azt gondolnád, hogy nem volt nagy ügy, nem ellenkezett egy alapelvvel sem, és nem volt bűn. Ennek eredményeként megsértetted Isten természetét és haragra gerjesztetted Őt, egészen addig a pontig, hogy megvessen téged. Ezt az emberek lázadó mivolta okozza. Ezért minden dologban az igazságot kell keresned. Ez az, amit követned kell. Ha előzőleg komolyan Isten elé tudsz járulni és imádkozni, utána pedig Isten szavai szerint keresni az igazságot, nem fogsz hibázni. Lehet, hogy lesz néhány elhajlás abban, ahogy az igazságot gyakorlod, de ezt nehéz elkerülni, és képes leszel helyesen gyakorolni, miután némi tapasztalatra tettél szert. Azonban, ha tudod, hogyan kell az igazsággal összhangban cselekedni, mégsem gyakorlod azt, akkor az a probléma, hogy nem kedveled az igazságot. Akik nem szeretik az igazságot, sosem fogják keresni azt, történjék velük bármi is. Csak azoknak van istenfélő szívük, akik szeretik az igazságot, és amikor olyan dolgok történnek, amelyeket nem értenek, képesek keresni az igazságot. Ha nem tudod felfogni Isten akaratát és nem tudod, hogyan gyakorolj, akkor kommunikálj olyanokkal, akik értik az igazságot. Ha nem találsz olyanokat, akik értik az igazságot, találj pár embert, akiknek tiszta megértésük van, hogy egy szívvel-lélekkel együtt imádkozzatok Istenhez, keressetek Istentől, várva Isten idejét, és várva, hogy Isten utat nyisson számotokra. Amennyiben mindannyian sóvárogtok az igazság után, és együtt kommunikáltok az igazságról, eljöhet az idő, amikor egyikőtök előáll egy jó megoldással. Ha mindannyian úgy találjátok, hogy a megoldás megfelelő és jó út, akkor lehet, hogy ez a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának köszönhető. Ha ezután továbbra is közösségben maradtok együtt, hogy egy még pontosabb gyakorlási útra leljetek, az minden bizonnyal összhangban lesz az igazságalapelvekkel. Ha gyakorlásodban azt fedezed fel, hogy a gyakorlásod módja valahogyan még mindig nem megfelelő, akkor gyorsan ki kell javítanod. Ha csak kis mértékben hibázol, Isten nem fog elítélni téged, mivel a szándékaid helyesek abban, amit csinálsz, és az igazság szerint gyakorolsz. Egyszerűen egy kicsit össze vagy zavarodva az alapelveket illetően, és hibát követtél el a gyakorlásodban, ami megbocsátható. De legtöbben, amikor csinálnak valamit, az alapján teszik, ahogy elképzelik, hogyan kell csinálni. Nem Isten szavaira alapozva elmélkednek azon, hogyan gyakoroljanak az igazság szerint, vagy hogyan nyerjék el Isten jóváhagyását. Ehelyett csak azon gondolkodnak, hogyan kedvezzenek saját maguknak, hogyan érjék el, hogy mások felnézzenek rájuk, és hogyan érjék el, hogy mások csodálják őket. Teljes mértékben saját elgondolásaik szerint teszik a dolgokat, és csupán azért, hogy önmagukat megelégítsék, ami problémás. Az ilyen emberek soha nem tesznek semmit az igazsággal összhangban, és Isten mindig gyűlölni fogja őket. Ha igazán lelkiismeretes és értelmes ember vagy, akkor történjék bármi, képesnek kell lenned Isten elé járulni, imádkozni és keresni; légy képes arra, hogy komolyan megvizsgáld az indítékokat és hamisságokat a cselekedeteidben, légy képes eldönteni, mit helyénvaló tenni Isten szavai és követelményei szerint, és ismételten mérlegeld és elmélkedj azon, mely cselekedetek tetszenek Istennek, mely tettektől undorodik Isten, és mely tettek nyerik el Isten jóváhagyását. Időről időre végig kell menned ezeken a kérdéseken gondolatban, amíg tisztán nem érted őket. Ha tudod, hogy saját indítékaid vannak arra, hogy megtegyél valamit, akkor el kell gondolkodnod azon, hogy mik az indítékaid: vajon az, hogy eleget tegyél önmagadnak, vagy az, hogy Istennek tegyél eleget, hogy vajon számodra előnyös vagy Isten kiválasztott népe számára, és milyen következményekkel fog járni. … Ha imáidban többet keresel és elmélkedsz így, és több kérdést teszel fel magadnak, hogy keresd az igazságot, akkor az elhajlások a tetteidben egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Csak akik így tudják keresni az igazságot, azok olyan emberek, akik figyelembe veszik Isten akaratát, és akik félik Istent, mivel Isten szavainak követelményeivel összhangban keresel és engedelmes szívvel, és az ilyen módon való keresésből levont következtetések összhangban lesznek az igazságalapelvekkel.

Ha egy hívő tettei nincsenek kapcsolatban az igazsággal, akkor ő ugyanolyan, mint egy hitetlen. Ez az a fajta ember, akinek nincs Isten a szívében, és aki eltévelyedik Istentől, és az ilyen ember olyan, mint egy felbérelt dolgozó Isten házában, aki elvégez némi alkalmi munkát a mesterének, kap egy kis fizetséget, majd távozik. Ez egyszerűen nem olyan ember, aki hisz Istenben. Mit kell tenni azért, hogy elnyerd Isten jóváhagyását? Ez az első dolog, amin gondolkodnod kellene, és amin dolgoznod kellene, amikor cselekszel; ennek kellene a tetteid alapelvének és hatáskörének lennie. Azért kellene megállapítanod, hogy amit teszel, összhangban van-e az igazsággal, mert ha összhangban van az igazsággal, akkor bizonyára megfelel Isten akaratának. Nem arról van szó, hogy mérlegelned kellene, hogy az adott dolog helyes-e vagy helytelen, illetve, hogy megfelel-e mindenki más ízlésének, vagy összhangban van-e a saját vágyaiddal; inkább azt kellene eldöntened, vajon összhangban van-e az igazsággal, és vajon hasznos-e vagy sem a gyülekezet munkája és érdekei szempontjából. Ha megfontolod ezeket a dolgokat, akkor egyre inkább összhangban leszel Isten akaratával, amikor cselekszel. Ha nem veszed figyelembe ezeket a szempontokat, és pusztán a saját akaratodra támaszkodsz, amikor cselekszel, akkor garantáltan rosszul fogod csinálni a dolgokat, mivel az ember akarata nem az igazság és természetesen összeférhetetlen Istennel. Ha Isten jóváhagyását kívánod, akkor az igazság szerint kell gyakorolnod a saját akaratod helyett. Egyesek a kötelességeik teljesítésének ürügyén bizonyos magánügyekbe bonyolódnak. Majd a testvéreik látják, hogy ez helytelen, és szemrehányást tesznek nekik, de ezek az emberek nem fogadják el a feddést. Úgy gondolják, ez egy személyes ügy volt, amely nem érintette a gyülekezet munkáját, a pénzügyeit vagy az embereit, és nem volt gaztett, ezért az embereknek nem kellene beleavatkozniuk. Egyes dolgok talán magánügyeknek tűnhetnek neked, amelyek nem érintenek semmilyen alapelvet vagy az igazságot. Azonban ha megnézzük, mit tettél, nagyon önző voltál. Nem vetted figyelembe a gyülekezet munkáját vagy Isten házának érdekeit, sem azt, hogy ez kielégítő lenne-e Isten számára; csakis a saját hasznodra gondoltál. Ez már magában foglalja a szentek illemét, ahogy valaki emberi mivoltát is. Még ha amit tettél, nem is érintette a gyülekezet érdekeit, sem az igazságot, magánügyekbe bonyolódni, mialatt azt állítod, hogy a kötelességedet végzed, nincs összhangban az igazsággal. Függetlenül attól, hogy mit teszel, mennyire nagy vagy kicsi az ügy, valamint, hogy ez a te kötelességed Isten családjában vagy a saját magánügyleted, mérlegelned kell, hogy amit teszel, vajon megegyezik-e Isten akaratával, valamint azt is, hogy ez olyasmi-e, amit egy emberi mivolttal rendelkező embernek tennie kellene. Ha mindenben, amit teszel, így keresed az igazságot, akkor olyan ember vagy, aki igazán hisz Istenben. Ha komolyan minden ügyet és minden igazságot így kezelsz, akkor képes leszel változásokat elérni a beállítottságodban. Vannak, akik így gondolkodnak: „Az igazságot gyakoroltatni velem, amikor a kötelességemet teljesítem, az rendben van, de amikor a saját személyes ügyeimet intézem, nem érdekel, mit mond az igazság – azt fogom tenni, ami nekem tetszik, bármibe kerüljön is, hogy kedvezzek magamnak.” Ezekből a szavakból láthatod, hogy ők nem igazságszeretők. Nincsenek alapelvek abban, amit tesznek. Bármit meg fognak tenni, amiből előnyük származik, anélkül, hogy végiggondolnák, milyen hatása lesz Isten házára. Ennek eredményeképp, amikor megtettek valamit, Isten nincs jelen bennük, sötétséget és zaklatottságot éreznek, és nem tudják, mi történik. Hát nem ez a méltó büntetésük? Ha nem gyakorlod az igazságot a tetteidben és szégyent hozol Istenre, akkor vétkezel Ellene. Ha valaki nem szereti az igazságot és gyakran cselekszik a saját akarata szerint, akkor gyakran megbántja Istent. Ő meg fogja vetni és el fogja utasítani az illetőt, és félreállítja. Amit az ilyen ember tesz, az gyakran nem találkozik Isten jóváhagyásával, és ha nem ismer megbánást, akkor nincs messze tőle a büntetés.

11. szemelvény

Ahhoz, hogy bármit is jól csináljunk, az igazság alapelvét kell keresni. Bármilyen dolgot is teszünk, arra kell koncentrálni, hogyan csinálhatjuk jól. El kell magunkat csendesíteni, hogy Isten előtt imádkozzunk és keressünk. Mielőtt bármit teszünk, beszélnünk kell másokkal, és ha nincs senki, akivel beszélhetnénk, saját magunknak kell elmélyednünk és imádkoznunk, és megkeresni a módját, hogyan csináljuk ezt jól. Ezt jelenti, amikor valaki elcsendesedik Isten előtt. Semmire nem kell gondolnod, hogy elcsendesedj Isten előtt: egyszerre kell cselekedned és elmélyedned, keresve a megfelelő módot, ahogyan az adott dolgot kezelni tudod, kereső és a várakozó hozzáállással a szívedben. Ha a dologról a leghalványabb fogalmad nincs, találj valakit, akinek kérdéseket tehetsz fel, akinél érdeklődhetsz. Milyen legyen a hozzáállásod az érdeklődés ezen időszakában? Tulajdonképpen keresned és várakoznod kell, és megfigyelni, hogyan működik Isten. A Szentlélek nem úgy világosít meg, és vezet téged, mintha egy villanyt kapcsolna fel, ami hirtelen megvilágítja a szívedet. Isten mindig egy embert vagy eseményt használ, hogy buzdítson téged és megértesse veled. Sok más módja is van a keresésnek, mint komolyan letérdelni imádkozni, és órákig úgy maradni: ha így teszel, minden más dolgot késleltetsz. Időnként lehet, hogy séta közben veszünk fontolóra egy kérdést: néha, amikor egy dolog felmerül, talán sietünk csoportként közösséget vállalni róla. Máskor lehet, hogy a Fennvalótól keresünk: időnként lehet, hogy magunkban olvassuk Isten szavait. Ha a kérdés sürgős, akkor előfordul, hogy sietünk megérteni a helyzet valóságát, és ezt követően keressük az igazságot – a dolgot az alapelvek szerint kezeljük, miközben imádkozunk és a szívünkben keresünk. Így kell tennetek a dolgokat – érett módon! Ha idegesek lesztek, pánikoltok, és túlterheltté váltok, amikor valami felmerül, akkor túl éretlenek vagytok, semmit nem tapasztaltatok meg korábban, és ahhoz, hogy érettebbé váljatok, meg kell tapasztalnotok a dolgokat és képezni kell magatokat. A keresés több módját kell megtanulnotok: Amikor a kötelességeitek lefoglalnak benneteket, aszerint keressetek, hogy mennyire vagytok elfoglaltak. Amikor pedig van időtök, használjátok ki a körülményeket a kereséshez és várakozáshoz. Különféle módok vannak. Ha van elég idő várni, várjatok valamennyit! Nagy dolgokat nem kapkodhatsz el: ha a sietségben hibázol, a következményei beláthatatlanok lehetnek. Ahhoz, hogy a legjobb eredményeket érd el, várnod kell, megfigyelve, hogy mi történik legközelebb, vagy hogy valaki, aki ismeri a helyzetet, segít-e! Ezek mind a keresés módjai. Isten nem egyetlen módot használ az emberek megvilágosítására: nem is egyedül csak az Ő szavaiban világosít meg téged, és nem is mindig a körülötted lévő emberek által ad útmutatást. Hogyan világosít meg téged Isten az ismereteiden kívül eső dolgokról – azokról, amelyekkel még soha nem találkoztál? Néha különféle embereken, eseményeken és dolgokon keresztül világosít meg. Ilyenkor szakértőt vagy a témához értő embert kell keresned, aki tanácsot adhat neked. Sietve keress valakit, aki ért a témához, szerezz tőle néhány iránymutatást, majd az alapelvek szerint tedd meg a dolgot, és Isten eközben utat fog mutatni. Ugyanakkor meg kell értened egy kicsit az adott szakmai készségeket vagy szakterületet, valamennyi elképzelésednek lennie kell róluk; Isten ezen az alapon fog megvilágosítani arról, hogy mit kell tenned.

Bármit is teszünk, gondolkodhatunk, gyakorlatban és elvben tervezhetünk, tanácsot kérhetünk és érdeklődhetünk több forrásból is, hogy megállapítsuk a lehetséges utat, de a siker még mindig Istentől függ. Igaz a mondás: „Az ember tervez, Isten végez”. Hihetetlen, hogy a hitetlenek a tapasztalataik alapján összegezték ezt a mondást, és ha egy Istenben hívő ember nem képes ezt világosan látni, akkor túlságosan tudatlan volt, és semmit nem értett meg az igazságból. Az embereknek szilárdan kell hinniük a szívükben, hogy Istennek minden felett szuverenitása van és hogy bármit is akar az ember, áldott lesz, ha összhangban áll Isten akaratával. Rendelkezned kell ezzel a szabállyal a szívedben, tudnod kell, hogy Isten mindenek felett szuverén, és hogy nem az emberé az utolsó szó. Így bármit is teszünk, először imádkoznunk kell Istenhez, hogy lássuk, megmozdul-e a szívünk – utána pedig az igazságot kell keresnünk, hogy meglássuk, az adott cselekedet összhangban áll-e az igazsággal, és hogy lehetséges-e. Ha ezt nem lehet azonnal megállapítani, várnod kell. Ne cselekedj elhamarkodva! Várj, amíg teljesen meg nem értetted a dolgot, amíg úgy nem érzed, hogy megérett az idő, hogy nem kell tovább várni, hogy cselekedned kell, és hogy elegendő bizonyosság van a szívedben – és ekkor cselekedhetsz! Ha nem voltál képes teljes mértékben megérteni a dolgot, ha néhány nap várakozás után nem érdekel, és ha nem vagy biztos benne, hogy sikerülni fog, az azt bizonyítja, hogy a dolog az ember akaratából ered, és hogy Isten nem engedte meg – ezért gyorsan fel kell hagynod vele. Amikor valami Istentől ered, mindig hinni fogsz benne, és ez a hit nem fog csökkenni, bármilyen helyzetek merülnek is fel. A szívedben végül egyre nagyobb lesz a világosság, mintha tisztán átlátnád a dolgot. Ilyen az, amikor valami Istentől ered. Isten megvárakoztatja az embereket. Ez azt jelenti, hogy meg kell várni Isten kinyilatkoztatását, ami után a dolog világos lesz a számodra. Ezért van szükség erre a várakozásra. Ugyanakkor cselekedned és kérdezned kell azzal kapcsolatban, hogy milyen módon kell együttműködnöd, és amikor felteszed a kérdéseket, lehet, hogy Isten egy emberen vagy eseményen keresztül közli veled a tényeket. Ha nem kérdezel, és ha a szívedet zavar és bizonytalanság tölti el, nem fogod tudni, mik a tények. De ha kérdezel, fel fogod fedezni a tényeket, és Isten lesz az, aki tudatja őket veled. Hát nem gyakorlatiasak Isten cselekedetei? Isten embereken, eseményeken és dolgokon keresztül vezet és világosít meg téged, és Ő irányít, hogy tapasztalatszerzésed során megértsd és bepillantást nyerj a dolgokba, megmutatva, hogyan cselekedj. Isten nem ad neked légből kapott kinyilatkoztatást, gondolatot vagy ötletet – Isten nem tesz ilyet. Amikor feltetted a kérdéseidet, és a helyzethez kapcsolódó összes tény fel lett fedve, tudni fogod, miért voltak korábban ilyen gondolataid és érzéseid – ezt a szívedben meg fogod érteni. Nem egyből ez az eredmény, amikor minden kérdést feltettél? Amikor arra kerül sor, hogyan kellene cselekedned, Isten nem fog beleavatkozni; már tudni fogod, hogyan kell cselekedned. Így munkálkodik Isten, így mutat utat az embereknek, oly módon, ami egyszerre csodálatos és gyakorlatias, és ami a legkevésbé sem természetfeletti. A lusta emberek mindig az akarják, hogy ez természetfeletti módon történjen. Azt akarják, hogy Isten közvetlenül mondja meg nekik, mit tegyenek. Le akarják rövidíteni, és rávenni Istent, hogy tegye meg helyettük, nem kutatnak vagy keresnek proaktív módon, és egyáltalán nem működnek együtt, így kívánságaikból nem lesz semmi. Az istenfélő emberek, az igazságot szerető emberek minden dologban Isten előtt élnek, és elcsendesítik szívüket Isten előtt. Amikor valami éri őket, és nem tudják, hogy mit tegyenek, képesek imádkozni Istenhez, kérni Istentől, és meglátni, mit kíván Isten. Kereső szívük van, és ezért Isten utat mutat nekik ebben a dologban. És amikor a végén feltárul az eredmény, látják Isten kezének irányítását. Nem csak üres frázis azt mondani, hogy Isten mindenek feletti szuverenitással bír. Ily módon amikor több ilyen dolgot tapasztalsz meg, akkor rá fogsz jönni, hogy Isten nem kitaláció, nem mítosz, és nem üres. Isten ott lesz közel melletted: képes leszel érezni a létezését, az útmutatását, valamint érezni kezei irányítását és elrendezéseit. Ily módon egyre többet fogsz érzékelni Isten valódiságából és gyakorlatiasságából. Azonban ha nem vagy képes ilyen módon tapasztalni, soha nem fogod tudni érezni ezeket a dolgokat. Azt fogod gondolni: „Van Isten, vagy nincs? Hol van Ő? Oly sok éven keresztül hittem Istenben, és mindenki azt mondja, hogy Ő létezik – akkor hogyan lehet, hogy soha nem láttam? Mindenki azt mondja, hogy Ő megmenti az embert – akkor hogyan lehet, hogy nem éreztem, hogyan munkálkodik Isten az embereken?” Soha nem fogod ezeket a dolgokat érezni, így soha nem lel nyugtot a szíved. Csak akkor fogod tudni megerősíteni, hogy amit mások mondanak és tapasztalnak, azt Isten valósítja meg, ha saját magad is érzed. Isten műve csodálatos és nehezen kifürkészhető, ugyanakkor gyakorlatias is: ezt a két szempontot kell felfognod. Az, hogy csodálatos és nehezen kifürkészhető, azt jelenti, hogy minden, amit Isten tesz, bölcs és az ember által elérhetetlen: Isten azonossága és lényege határozza meg. De van egy másik szempont is: az, hogy Isten cselekedetei hihetetlenül gyakorlatiasak. Mit jelent ez a „gyakorlatiasság”? Azt jelenti, hogy az ember fel tudja fogni Isten cselekedeteit, hogy az ember gondolkodása, elméje, gondolatai, intelligenciája, valamint az ember ösztönei és képességei fel tudják fogni Isten cselekedeteit – Isten cselekedetei nem természetfelettiek vagy üresek. Amikor valamit jól csinálsz, Isten tudatja veled, hogy helyes, és megerősíti számodra: amikor valami rosszat csinálsz, Isten fokozatosan megérteti veled, megvilágosít és tudatja veled, hogy valami rosszat tettét, hogy tudd, ez a romlott beállítottságod kifejeződése – ezután pedig Isten adósának fogod magad érezni. Ezt jelenti az, hogy „gyakorlatias”.

12. szemelvény

Amikor gondokkal találkozunk, igen fontos, hogy az igazságot keressük. Ha az igazságot keresed, nemcsak a problémát leszel képes megoldani, hanem gyakorolni is képees leszel az igazságot és el is tudod nyerni azt. Ha nem keresed az igazságot, hanem a saját okfejtésedhez ragaszkodsz, és mindig a saját véleményed szerint cselekszel, akkor nemcsak hogy a saját romlottságod problémáját nem sikerül megoldanod, hanem szándékosan vétkezel, és ez az Istennek való ellenállás útja. Tegyük fel például, hogy a kötelességeid teljesítése során megmetszenek és foglalkoznak veled, és te nem keresed az igazságot, hanem makacsul a saját érvedet hangsúlyozod. Talán azt gondolod: „Elvégeztem a munkámat, és nem tettem semmi nyilvánvalóan rosszat, de nemcsak hogy mindössze néhány hiba miatt foglalkoznak velem, le is lepleznek és nem tisztelnek, ami azt mutatja, hogy nem szeretnek engem. Hol van Isten szeretete? Miért nem látom? Azt mondják, hogy Isten szereti az embereket, akkor hát hogy lehet az, hogy Isten szeret másokat, engem pedig nem?” Csak úgy árad kifelé a panasz. Ilyen állapotban vajon elnyerhetik-e az emberek az igazságot? Nem. Amikor problémák merülnek fel az Istennel való kapcsolatodban, és ahelyett, hogy megoldanád őket, megfordulnál és félretennéd a téves nézeteidet és a bigott eszméidet, te makacsul ellenállsz Istennek, ennek pedig aztán csak az lehet az eredménye, hogy Isten elhagy téged, és te is hátat fordítasz Neki. Megtelsz panasszal Istennel szemben, kétségbe vonod és tagadod az Ő szuverenitását, és nem vagy hajlandó alávetni magad az Ő intézkedéseinek. Ami még rosszabb, azt is tagadod, miszerint Isten az igazság és az igazságosság, és ez az Istennek való ellenállás legsúlyosabb formája. Ám ha mindenben keresed az igazságot, megérted majd Isten akaratát és nyersz majd egy utat, amelyen járhatsz. Ezzel nemcsak azt erősíted meg, hogy az Isten, akiben hiszel, az igazság, az út, az élet és a szeretet; azt is megerősíted, hogy minden, amit Isten tesz, az helyes, hogy az, hogy próbára teszi és finomítja az embert, az helyes és az ember üdvösségét valamint megtisztulását szolgálja. Tudást szerzel Isten igazságosságáról és szentségéről, és egyidejűleg megismered Isten munkáját és meglátod a szeretete nagyságát. Milyen nagyszerű jutalom ez! Lehet-e ilyen jutalmat aratni anélkül, hogy keresnéd az igazságot, Istent és az Ő munkáját pedig mindig a saját elképzeléseid és képzeteid alapján közelíted meg? Biztosan nem. Mivel az embert oly mélyen megrontotta a Sátán, az összes cselekedete és tette, valamint mindaz, amit felfed, a Sátán természetéből ered és mind ellentétes az igazsággal és Isten ellensége. Az ember nem alkalmas arra, hogy élvezze Isten nagy szeretetét. Istent mégis olyannyira érdekli az ember, hogy mindennap kegyelmet ad neki, és emberek, események és dolgok sokféleségét rendezi el a számára, hogy próbára tegye és finomítsa őt, hogy megváltozhasson. Isten mindenféle környezet révén feltárja az embert, hogy az elgondolkodjon és megismerje önmagát, majd megértse az igazságot és elnyerje az életet. Isten annyira szereti az embert, és a szeretete annyira valóságos, hogy az ember láthatja és megérintheti. Ha megtapasztaltad mindezt, érezheted, hogy Isten mindent az ember üdvössége érdekében tesz, és hogy ez a legigazabb szeretet. Ha Isten nem végezne ilyen gyakorlati munkát, senki meg nem mondhatja, hogy milyen mélyre zuhant volna már az ember! Mégis sokan vannak azok, akik nem keresik Isten igaz szeretetét, akik még mindig hírnévre, haszonra és státuszra törekszenek, akik a többiek fölé akarnak kerekedni, akik folyton kelepcébe akarnak csalni másokat és irányítani akarják őket. Vajon nem vetekedni akarnak-e Istennel? Ha ezen az úton haladnak tovább, a következmények elképzelhetetlenek lesznek! Munkájával és ítéletével Isten leleplezi az ember romlottságát, hogy az megismerhesse. Véget vet az ember téves törekvéseinek. Isten kiváló munkát végez! Bár az, amit Isten tesz, leleplezi és megítéli az embert, meg is menti őt. Ez igaz szeretet. Amikor erre magad is rájössz, akkor nem fogod-e elnyerni az igazság eme aspektusát? Amikor az ember felismeri ezt és eléri ezt a megértést, és amikor megérti ezeket az igazságokat, vajon még akkor is panaszai vannak Istennel szemben? Nem – mind megszűnik. Ezután készségesen és rendíthetetlenül alá tudja vetni magát Isten vezénylésének és intézkedéseinek. Amikor legközelebb jön egy próbatétel vagy finomítás, illetve metszik őt és foglalkoznak vele, gyorsan felismeri, hogy amit Isten tesz, az helyes, és hogy Isten feltárja és megmenti őt. Hamarosan képes lesz elfogadni és alávetni magát, saját érveinek hangsúlyozása nélkül, elképzelések és panasz nélkül engedelmeskedve Istennek. Ha az emberek ilyen mértékben alá tudják vetni magukat, az annak révén történik, hogy sok finomítást éltek meg, amit a Szentlélek munkája tökéletesített.

13. szemelvény

Most sokan vannak, akik az igazságra való törekvésre összpontosítanak, és képesek az igazságot keresni, amikor dolgok érik őket. Ha szeretnéd eloszlatni a benned lévő hibás késztetéseket és abnormális állapotokat, ahhoz az igazságot kell keresned. Először is, meg kell tanulnod megnyílni az Isten szavaira alapuló közösségvállalásban. A nyílt közösségvállaláshoz természetesen a megfelelő befogadót kell választanod – legalábbis olyasvalakit, aki szereti és elfogadja az igazságot, akinek a többségnél jobb az embersége, aki viszonylag becsületes és egyenes. Természetesen jobb lenne, ha olyasvalakit választhatnál, aki érti az igazságot, akiknek a közösségéből úgy távozhatsz, hogy segítséget kaptál. Ha találsz egy ilyen embert, akinek a közösségében megnyílhasz és megoldhatod a nehézségeidet, az hatékony lehet. Ha nem a megfelelő személyt választod, aki nem szereti az igazságot, hanem csak adottsággal vagy tehetséggel bír, az kigúnyol, megvet és megaláz majd téged. Ez nem válna a hasznodra. Egyrészt a megnyílás és önmaga leleplezése az a megközelítés, amelyet az embernek az Isten elé járulás és a Hozzá való imádkozás során választania kell; és annak módja is, ahogyan az embernek közösséget kell vállalnia az igazságról másokkal. Ne tartsd magadban a dolgokat arra gondolva, hogy „vannak indítékaim és nehézségeim. A belső állapotom nem jó – negatív. Nem mondom el senkikek, egyszerűen magamban tartom.” Ha folyton magadban tartod a dolgokat anélkül, hogy megoldanád, még negatívabbá fogsz válni és az állapotod egyre tovább süllyed. Nem leszel hajlandó Istenhez imádkozni. Ezt nehéz visszafordítani. És ezért függetlenül attól, hogy milyen az állapotod, függetlenül attól, hogy negatív vagy vagy nehéz helyzetben vagy, függetlenül saját személyes indítékaidtól és terveidtől, függetlenül attól, hogy mit tudtál meg vagy mire jöttél rá vizsgálat révén, meg kell tanulnod megnyílni és közösséget vállalni, és amint közösséget vállalsz, a Szentlélek munkálkodik. És hogy munkálkodik a Szentlélek? Megvilágosít és megvilágít téged, és lehetővé teszi számodra, hogy meglásd a probléma súlyosságát, tudatosítja benned a probléma gyökerét és lényegét, majd apránként megérteti veled az igazságot és az Ő akaratát, és engedi, hogy meglásd a gyakorlás útját és belépj az igazságvalóságba. Amikor az ember nyíltan közösséget tud vállalni, az azt jelenti, hogy becsületesen áll az igazsághoz. Az, hogy valaki becsületes-e, az igazsághoz való hozzáállásával mérhető. Amikor egy becsületes ember nehézségekkel találkozik, nem számít, mennyire negatív vagy gyenge, mindig imádkozni fog Istenhez, és keresni fog valakit, akivel közösséget vállalhat, próbál megoldást találni és keresi, hogyan orvosolja a problémáját vagy a nehézségét, hogy az megfeleljen Isten akaratának. Nem keres valakit, akinek a belső szorongásairól panaszkodhat: megoldást keres az igazságvalóságba való belépés és az abból való kilépés nehézségére. A megoldatlan negatív és rossz dolgok rejtegetése az ember szívében közvetlen hatást gyakorol az illető kötelességének teljesítésére és életbe való belépésére. Ha az ember nem tiszta és nyitott Isten irányában, hanem folyton csalárdságot dédelget a szívében, az nagyon veszélyes. A csalárd emberek jól tudják álcázni magukat, bármi is éri őket, és nem fognak közösséget vállalni, akármilyen elképzeléseket és elégedetlenséget éreznek is. Kívülről normálisnak tűnnek, de a valóságban a szívüket annyira túlterheli a negativitás, hogy alig tudnak felállni, te pedig nem tudnád megmondani ezt. Még ha közösséget is vállalsz velük, akkor sem mondják el neked az igazságot. Senkinek sem fogják elmondani, mennyire tele vannak panasszal, félreértésekkel és elképzelésekkel; mindig gondosan leplezik a dolgokat, attól tartva, hogy mások majd kevesebbre tartják és elutasítják őket, ha egyszer rájönnek erre. Bár teljesítik a kötelességeiket, nem lépnek be az életbe és nem keresik az igazságalapelvet abban, amit tesznek; külsőleg langyosnak látszanak, sem az előremozduláshoz nincs meg bennük az erő, de le sem maradnak, ami válságot sejtet. Azoknak, akik nem törekszenek az igazságra, betegség van a szívében; ott van a kór a szívükben, és félnek, hogy a fény leleplezi őket. Mindent szorosan beburkolva tartanak, sosem mernek megnyílni másoknak; az élet nem kering bennük, ami kórsághoz vezet a szívükben, mely aztán rosszindulatú daganattá fejlődik, és ily módon veszélybe kerülnek. Ha az emberek nem tudnak tiszták és nyitottak lenni az igazság elfogadásában, és ha nem tudják megoldani a problémáikat az igazságról való közösségvállalás révén, akkor az ilyen emberek nem tudják megfelelően teljesíteni a kötelességeiket és előbb-utóbb fel kell fedni és ki kell vetni őket.

14. szemelvény

Az igazságot kell keresned, hogy bármely felmerülő problémát megoldj, legyen az bármi, és semmiképp sem szabad álcáznod magad vagy hamis képet festened magadról másoknak. Ami a hiányosságaidat, tökéletlenségeidet, hibáidat, romlott beállítottságaidat illeti – legyél teljesen nyitott mindegyikkel kapcsolatban, és vállal közösséget mindegyikről. Ne tartsd magadban őket. Az életbe való belépés felé vezető első lépés az, hogy megtanulsz megnyílni, és ez az első akadály is, amelyet a legnehezebb megugrani. Ha egyszer leküzdötted, könnyű belépni az igazságba. Mit jelent az, hogy megteszed ezt a lépést? Azt jelenti, hogy megnyitod a szíved és megmutatsz mindent, amid van, legyen az jó vagy rossz, pozitív vagy negatív; lecsupaszítod magad mások és Isten számára, hogy lássanak; semmit sem rejtegetve Isten elől, semmit sem titkolva, semmit sem álcázva, csalárdság és csalás nélkül, és ugyanígy nyitott és becsületes vagy másokkal. Ily módon a fényben élsz, és nem csupán Isten fog tüzetesen megvizsgálni, hanem mások is láthatják majd, hogy elvszerűen és bizonyos fokú átláthatósággal cselekszel. Semmilyen módszert nem kell használnod ahhoz, hogy megvédd a hírnevedet, a rólad alkotott képet és a státuszodat, és a hibáidat sem kell leplezned, sem álcáznod. Nem kell ezekkel a haszontalan erőfeszítésekkel foglalkoznod. Ha el tudod engedni ezeket a dolgokat, nagyon megkönnyebbülsz majd, béklyó és fájdalom nélkül fogsz élni, és teljességgel a fényben élsz majd. Az életbe való belépés első lépése, hogy megtanuld, hogyan kell nyitottnak lenni közösségvállaláskor. A következő az, hogy meg kell tanulnod elemezni a gondolataidat és a cselekedeteidet, hogy lásd, melyek a rosszak és melyek nem tetszenek Istennek, és meg kell tanulnod azonnal fordítani rajtuk és orvosolni őket. Mi a célja az orvoslásuknak? Az, hogy elfogadd és megértsd az igazságot, miközben megszabadulsz azoktól a dolgaidtól, amelyek a Sátánhoz tartoznak, és az igazsággal helyettesíted őket. Korábban mindent az agyafúrt beállítottságod szerint tettél, amely hazudozik és csalárd; úgy érezted, hogy hazugság nélkül semmit sem tudsz elérni. Most, hogy érted az igazságot és megveted a Sátán módszereit, amelyek szerint a dolgokat végzi, többé nem cselekszel így, a becsületesség, a tisztaság és az engedelmesség szellemiségében cselekszel. Ha nem tartasz vissza semmit, ha nem színlelsz, nem játszod meg magad és nem leplezed a dolgokat, ha felfeded magad a testvérek előtt, nem rejted el a legbensőbb eszméidet és gondolataidat, hanem ehelyett engeded másoknak, hogy lássák a becsületes hozzáállásodat, akkor az igazság fokozatosan gyökeret ereszt majd benned, kivirágzik és gyümölcsöt terem, majd apránként eredményeket hoz. Ha a szíved egyre becsületesebb és egyre inkább Isten felé fordul, és ha a kötelességed teljesítése közben védeni tudod Isten házának érdekeit, s a lelkiismereted nyugtalan, amikor nem sikerül megvédened ezeket az érdekeket, akkor ez annak bizonyítéka, hogy az igazság hatást ért el benned és az életeddé vált. Ha egyszer az igazság életté vált benned, és megfigyelsz valakit, aki istenkáromlóan áll Istenhez, nem félve Őt, kötelességének teljesítése közben pedig hanyag és felületes, vagy aki félbeszakítja és zavarja a gyülekezeti munkát, az igazságalapelvek szerint fogsz reagálni, és képes leszel felismerni és szükség szerint leleplezni őt. Ha az igazság nem vált az életeddé, és továbbra is a sátáni természetedben élsz, akkor, amikor gonosz embereket és ördögöket fedezel fel, akik megszakításokat és zavarokat okoznak a gyülekezet munkájában, akkor szemet fogsz hunyni felette és füled botját sem mozdítod; félresöpröd őket, a lelkiismeretedtől érkező szemrehányás nélkül. Sőt, azt fogod gondolni, hogy a gyülekezet munkáját megszakító és megzavaró embereknek semmi köze hozzád. Nem számít, mennyire sérül a gyülekezet munkája és Isten házának érdekei, téged nem érdekel, nem avatkozol bele és nem érzel bűntudatot – ami olyan emberré tesz, aki lelkiismeret és értelem nélküli, nem hívő, szolgálattevő. Eszed, ami Istené, iszod, ami Istené és élvezel mindent, ami Istentől származik, mégis úgy érzed, hogy az Isten házának érdekeit sértő dolgoknak nincs köze hozzád – ami árulóvá tesz téged, aki beleharap az őt tápláló kézbe. Ha nem véded Isten házának érdekeit, ember vagy egyáltalán? Ez egy démon, amely befurakodott az egyházba. Istenhitet színlelsz, úgy teszel, mintha kiválasztott lennél, és élősködni akarsz Isten házában. Nem egy emberi lény életét éled, sokkal inkább démonhoz hasonlítasz, mint emberhez, és egyértelműen a nem hívők egyike vagy. Ha olyasvalaki vagy, aki valóban hisz Istenben, akkor még ha eddig nem is nyerted el az igazságot és az életet, legalább Isten mellett fogsz beszélni és cselekedni; legalább nem állsz tétlenül, amikor azt látod, hogy Isten házának érdekei veszélybe kerülnek. Ha késztetést érzel arra, hogy szemet hunyj, bűntudatot érzel majd és zavarban leszel, s azt mondod magadnak: „Nem ülhetek itt tétlenül, fel kell állnom és mondanom kell valamit, felelősséget kell vállalnom, fel kell fednem ezt a gonosz viselkedést, meg kell állítanom, hogy Isten házának érdekei ne szenvedjenek kárt, és ne zavarják meg a gyülekezeti életet.” Ha az igazság az életeddé vált, akkor nemcsak hogy meglesz ez a bátorságod és elhatározásod, és képes leszel teljesen megérteni az ügyet, hanem azt a felelősséget is betöltöd, amelyet Isten munkájáért és az Ő házának érdekeiért viselned kell, és ezzel teljesül a kötelességed. Ha kötelességedet a felelősségednek és kötelezettségednek, valamint Isten megbízatásának tudnád tekinteni, és úgy éreznéd, hogy ez szükséges ahhoz, hogy szembenézhess Istennel és a lelkiismereteddel, akkor nem élnéd-e meg a normális emberi mivolt feddhetetlenségét és méltóságát? A tetteid és a viselkedésed egyenlő lenne azzal, hogy „féled Istent és kerülöd a rosszat”, amiről Ő beszél. Megvalósítanád e szavak lényegét, és megélnéd a valóságukat. Amikor az igazság az ember életévé válik, akkor képes lesz megélni ezt a valóságot. De ha még nem léptél be ebbe a valóságba, akkor, amikor csalárdságot, megtévesztést vagy álcázást fedsz fel, vagy amikor látod, amint az antikrisztusok gonosz erői megzavarják és megszakítják Isten házának munkáját, semmit sem érzel és semmit sem észlelsz. Még ha ezek a dolgok az orrod előtt történnek is, képes vagy nevetni, nyugodt lelkiismerettel tudsz enni és aludni, és a legcsekélyebb önvádat sem érzed. E két élet közül, amelyeket megélhettek, melyiket választjátok? Nem magától értetődő, hogy melyik a valódi emberi hasonlatosság, a pozitív dolgok valósága, és melyik a negatív dolgok gonosz, démoni természete? Amikor az igazság nem vált az emberek életévé, akkor az, amit megélnek, meglehetősen szánalmas és szomorú. Képtelenek gyakorolni az igazságot, bár akarják; képtelenek szeretni Istent, bár szeretnék; és hiányzik az erejük, hogy feláldozzák magukat Istenért, bár sóvárognak utána; képtelenek felelősséget vállalni – ez a romlott emberi lények szánalmassága és szomorúsága. E probléma megoldásához az embernek el kell fogadnia az igazságot és törekednie kell rá; üdvözölnie kell az igazságot a szívében, hogy új élete lehessen. Bármit is tesznek vagy gondolnak, azok, akik képtelenek elfogadni az igazságot, gyakorolni is képtelenek azt, és még ha külsőleg jól is teljesítenek, az akkor is csak látszat és megtévesztés – akkor is képmutatás. Ezért, ha nem törekszel az igazságra, akkor nem nyersz életet, és ez a probléma gyökere.

A legtöbb ember akar törekedni az igazságra és akarja gyakorolni azt, ám legtöbbször csak az elhatározás és a vágy van meg bennük erre; az igazság nem vált az életükké. Emiatt amikor gonosz erőkre akadnak vagy gonosztetteket elkövető gonosz és rossz emberekkel, illetve az alapelveket sértő módon cselekvő – ezáltal a gyülekezet munkáját zavaró és Isten kiválasztottainak ártó – hamis vezetőkkel és antikrisztusokkal találkoznak, elveszítik a bátorságukat, hogy kiálljanak és felszólaljanak. Mit jelent az, amikor nincs bátorságod? Azt jelenti, hogy félénk vagy és nem tudsz megszólalni? Vagy arról van szó, hogy nem érted alaposan a helyzetet, ezért nincs meg a magabiztosságod, hogy felszólalj? Egyik sem; ez elsősorban a romlott beállítottságok általi korlátozás eredménye. Az általad felfedett romlott beállítottságok egyike egy ravasz beállítottság; amikor valami történik veled, a saját érdekeidre gondolsz elsőként, elsőként a következményeket veszed fontolóra, hogy azok vajon előnyösek lesznek-e számodra. Ez egy ravasz beállítottság, nemde? Egy másik az önző és fukar beállítottság. Arra gondolsz: „Mi közöm nekem ahhoz, ha Isten házának érdekei sérülnek? Nem vagyok vezető, miért kellene, hogy érdekeljen? Semmi köze hozzám. Nem az én felelősségem.” Az efféle gondolatok és szavak nem olyasmik, amiket tudatosan gondolsz, hanem a tudatalattid termékei – ez a romlott beállítottság nyilvánul meg, amikor az emberek egy problémával találkoznak. Az ehhez hasonló romlott beállítottságok irányítják a gondolkodásmódodat, megkötözik a kezedet és a lábadat, és szabályozzák, hogy mit mondasz. A szíved mélyén ki akarsz állni és beszélni akarsz, de kétségeid vannak, és még ha fel is szólalsz, kerülgeted a forró kását és hagysz magadnak kibúvót, illetve köntörfalazol és nem mondod el az igazat. Azoknak, akik tisztán látnak, ez világos; valójában a szíved mélyén tudod, hogy nem mondtál el mindent, amit kellett volna, hogy amit mondtál, az nem ért el hatást, hogy pusztán ímmel-ámmal cselekedtél, és hogy a probléma nem oldódott meg. Nem tettél eleget a felelősségednek, mégis nyíltan mondod, hogy teljesítetted a feladatodat, vagy hogy nem volt számodra világos, ami történt. Igaz ez? És ez az, amit valójában gondolsz? Akkor tehát nem teljességgel a sátáni természeted irányít? Még ha az általad mondottak egy része összhangban áll is a tényekkel, a legfontosabb pontokon és a lényeges ügyekben hazudsz és becsapod az embereket, ami azt bizonyítja, hogy olyasvalaki vagy, aki hazudik és aki a sátáni természete szerint él. Az agyad mindent feldolgozott, amit mondasz és gondolsz, és ez ahhoz vezetett, hogy az összes kijelentésed hamis, üres és hazugság; valójában minden, amit mondasz, a tényekkel ellentétes, az önigazolás érdekében történik, a saját hasznodat szolgálja, és úgy érzed, elérted a céljaidat, amikor megtévesztetted és áltattad az embereket. Ily módon beszélsz; ez is a beállítottságodat képviseli. Teljességgel a saját sátáni természeted irányít. Nincs hatalmad afelett, amit mondasz és teszel. Még ha akarnád sem tudnád az igazat szólni vagy azt mondani, amit valóban gondolsz; még ha akarnád sem tudnád gyakorolni az igazságot; még ha akarnád sem tudnád teljesíteni a vállalt feladataidat. Minden, amit mondasz, teszel és gyakorolsz, hazugság, te pedig egyszerűen hanyag és felületes vagy. Teljességgel a sátáni természeted béklyójában vagy és az irányít. Talán akarod elfogadni és gyakorolni az igazságot, de nem rajtad múlik. Amikor a sátáni beállítottságaid irányítanak, azt mondod és teszed, amit a sátáni természeted mond neked. Nem vagy más, csak egy romlott hús-vér test bábja, a Sátán eszközévé váltál. Utólag megbánod, hogy megint csak a romlott hús-vér testet követted, és hogy nem tudtad az igazságot gyakorolni. Magadban ezt gondolod: „Nem tudok egyedül felülkerekedni a hús-vér testen, és imádkoznom kell Istenhez. Nem álltam ki, hogy leállítsam a gyülekezet munkáját zavarókat, és a lelkiismeretem nyomaszt. Eldöntöttem, hogy ha ez ismét megtörténik, ki kell állnom, és foglalkoznom kell azokkal, akik a kötelességeik teljesítése során gaztetteket követnek el és zavarják a gyülekezet munkáját, hogy viselkedjenek rendesen és hagyjanak fel a meggondolatlan cselekvéssel.” Miután végre összeszeded a bátorságod, hogy felszólalj, megijedsz és meghátrálsz, amint a másik ember dühbe jön és az asztalra csap. Képes vagy felelősséget vállalni? Mi haszna az elszántságnak és az akaratnak? Mindkettő hasztalan. Biztosan sok ezekhez hasonló esettel találkoztatok: Nehézségekbe ütközöl és nem veszed magadra, úgy érzed, hogy nem tehetsz semmit, és reménytelenül feladod, átadod magad a kétségbeesésnek, és úgy döntesz, nincs számodra remény, és hogy ezúttal teljességgel kivetettek. Beismered, hogy nem törekszel az igazságra, akkor miért nem tartasz bűnbánatot? Gyakoroltad az igazságot? Bizonyára semmit sem értettél meg azután sem, hogy több éve prédikációkra jársz. Miért nem gyakorolod egyáltalán az igazságot? Soha nem keresed az igazságot, nemhogy gyakorolnád. Csupán állandóan imádkozol, fogadalmakat teszel, törekvéseket fogalmazol meg és fogadkozol a szívedben. És mi a kimenetel? Talpnyaló maradsz, nem vagy közlékeny a felmerülő problémákat illetően, nem törődsz a gonosztevőkkel, amikor leleplezed őket, nem reagálsz, amikor valaki rosszat tesz vagy zavart okoz, és távol tartod magad, amikor nem vagy személyesen érintett. Azt gondolod: „Nem beszélek arról, ami nem érint engem. Amíg az nem sérti az én érdekeimet, hiúságomat vagy a hírnevemet, kivétel nélkül mindent figyelmen kívül hagyok. Nagyon óvatosnak kell lennem, mert a lövés azt a madarat találja el, amelyik kidugja a fejét. Nem fogok semmi butaságot csinálni!” Teljességgel és rendíthetetlenül a gonoszság, a ravaszság, a keménység romlott beállítottságai irányítanak, amellett, hogy eleged van az igazságból. Nehezebb viselned őket, mint a Majomkirány által hordott arany szorító fejpántot^[a]. Annyira kimerítő és gyötrelmes a romlott beállítottságok irányítása alatt élni! Erre mint mondtok: Ha nem törekedtek az igazságra, vajon könnyű-e levetnetek a romlottságotokat? Megoldható-e ez a probléma? Elmondom nektek: Ha nem törekedtek az igazságra és zavaros a hitetek, ha oly sok éven át hallgatjátok a prédikációkat az igazság gyakorlása nélkül, és ha a végsőkig azt hiszitek, hogy a doktrína pár szavával és mondatával megtéveszthettek másokat, akkor tetőtől talpig vallásos sarlatánok vagytok, képmutató farizeusok, és ily módon végetek lesz. Ez lesz a kimeneteletek. Ha még ennél is rosszabb vagy, akkor jöhet egy esemény, amikor kísértésbe esel, elhagyod a kötelességed és olyanná válsz, aki elárulja Istent – ebben az esetben lemaradsz és kivetnek. Ez azt jelenti, hogy mindig a szakadék szélén állsz! Most tehát nincs fontosabb az igazságra való törekvésnél. Nincs jobb az igazság gyakorlásánál.

Lábjegyzet:

a. A Majomkirály arany fejpántja egy fontos elem, amely a „Nyugati utazás” című klasszikus kínai regényben tűnik fel. A történetben az arany fejpántot arra használták, hogy a Majomkirály gondolatait és cselekedeteit annak fájdalmas szorítása szabályozza a koponyája körül, az engedetlen viselkedésre válaszul.

17. szemelvény

Az emberek azt hiszik, az igazság gyakorlása nehéz. De akkor egyesek miért képesek mégis gyakorolni? Minden azon múlik, hogy az illető szereti-e az igazságot. Egyesek azt mondják, hogy aki az igazságot gyakorolja, annak emberi mivolta jó. Ez az állítás igaz. Egyeseknek jó az emberi mivolta, és képesek valamennyi igazságot gyakorolni. Ám egyeseknek nincs emberi mivolta, és nehéz az igazságot gyakorolniuk, ami azt jelenti, hogy nekik valamennyit szenvedni kell azért, hogy ezt megtehessék. Mondd, az, aki nem gyakorolja az igazságot, keresi-e az igazságot saját cselekedeteiben? Egyáltalán nem keresi. Kitalálja saját szándékait, és azt gondolja, hogy ezek megvalósítása jó lesz és az ő érdekeit szolgálja majd, így tehát ezen szándékai szerint cselekszik. Az ok, amiért nem keresi az igazságot az, hogy valami nincs rendben a szívével, a szíve nincs a helyén. Ő nem keres, nem vizsgál, és nem imádkozik Isten előtt; csak makacsul cselekszik saját a vágyai szerint. Az ilyen személy egyszerűen semmi szeretetet nem hordoz magában az igazság iránt. Bár nem hordoz magában szeretetet az igazság iránt, mégis tehet bizonyos dolgokat az alapelveknek megfelelően, illetve olyan dolgokat, amelyek nem sértik az alapelveket. Ugyanakkor az, hogy nem szegi meg őket, még nem jelenti azt, hogy Isten akaratát kereste. Ez betudható puszta véletlennek is. Egyesek bizonyos dolgokat kuszán és véletlenszerűen, keresés nélkül csinálnak, de a tett után képesek az önvizsgálatra. Ha ráébrednek arra, hogy az ilyen cselekedetek összeférhetetlenek az igazsággal, a következő alkalommal tartózkodni fognak ettől. Ez felfogható annak, hogy van bennük bizonyos mértékű szeretet az igazság iránt. Az ilyen egyén képes arra, hogy bizonyos mértékig megváltozzon. Azok, akikben nincsen meg igazságot iránti szeretet, sem az adott pillanatban nem fogják keresni azt, sem utána nem fognak önvizsgálatot tartani. Ők sosem vizsgálják meg alaposan, hogy amiket tesznek, végül is helyes vagy helytelen-e így mindig megsértik az alapelveket és az igazságot. Még akkor is, ha tettükkel nem sértik meg az igazságot, attól az még nem az igazság szerint való, és az alapelveknek ez az úgy nevezett nem-megsértése csupán megközelítés kérdése. Akkor tehát milyen állapotban van az ilyen ember, amikor saját vágyai szerint cselekszik? Nem kábultan, zavaros fejjel cselekszik, mintha azt sem tudná, hogy a cselekvésnek ez a módja tényleg az igazság szerint való-e vagy sem. Ez nem egy körülmény, amelybe belekerül, hanem inkább az ő makacs kitartása amellett, hogy vágyai szerint cselekedjen. Gondolkodását ráállította arra, hogy így cselekedjen, és a legcsekélyebb szándék sincs meg benne az igazság keresésére. Ha igazán keresi Isten akaratát, mielőtt Isten akaratát teljesen megértené, fontolóra veszi a következő lépéseket: „Először így fogom csinálni. Ha ez az igazság szerint való, akkor folytatom ezen a módon; ha nem egyeztethető össze az igazsággal, gyorsan helyrehozom és nem viselkedek tovább így.” Ha képes ily módon keresni az igazságot, képes lesz megváltozni a jövőben. E szándék nélkül képtelen lesz a változásra. Akinek van szíve, csak egyszer képes hibát elkövetni, amikor belekezd egy cselekvéssorba, vagy legfeljebb kétszer. Egyszer vagy kétszer, de nem háromszor vagy négyszer – ilyen a normális észjárás. Ha képes ugyanazt a hibát elkövetni háromszor vagy négyszer, az azt bizonyítja, hogy nincs benne szeretet az igazság iránt, és nem is keresi az igazságot. Az ilyen ember egyértelműen olyasvalaki, akinek nincs emberi mivolta. Ha miután egyszer vagy kétszer elkövet egy hibát, nincs reakció a szívében, és nem zaklatja fel őt a lelkiismerete, akkor ugyanezt a hibát el fogja követni harmadjára is, negyedjére is, és az ilyen ember egyszerűen képtelen a változásra; ő már csak ilyen – teljesen menthetetlen. Ha egy hiba elkövetése után úgy érzi, valami nincs rendjén azzal, amit tett, és emiatt nagyon megveti magát, és szívében bűntudatot érez; ha ilyen állapotban van, akkor következő alkalommal, amikor hasonló helyzetbe kerül, jobban cselekszik majd, és fokozatosan nem követi el többé ugyanezt a hibát. Még akkor sem fogja megtenni, ha szívében esetleg szeretné megtenni. Ez a változás egyik aspektusa. Talán azt mondod majd erre: „Az én romlott beállítottságom nem tud megváltozni.” Vajon tényleg nem tud megváltozni? Csupán arról van szó, hogy te nem akarsz megváltozni. Ha készen állsz az igazság gyakorlására, még mindig nem vagy képes a változásra? Akik ezt mondják, azokban nincs akaraterő. Azok mind megvetendő nyomorultak. Azok nem akarják elviselni a szenvedést. Nem hajlandóak az igazságot gyakorolni, hanem helyette azt mondják, hogy az igazság nem képes őket megváltoztatni. Nem rendkívül csalárd-e az ilyen ember? Úgy áll a dolog, hogy ő nem képes az igazságot gyakorolni, emberi mivolta hibás, és mégsem is ismeri a saját természetét. Gyakran kételkedik abban, hogy Isten munkája teljessé tudja-e tenni az embert. Az ilyen ember sosem akarja odaadni szívét Istennek, sosem tervezi, hogy kiállja a nehézségeket. Az egyetlen ok, amiért itt maradnak, pusztán az, hogy a jövőben esetleg véletlenül szerencsével járnak. Az ilyen embernek nincs emberi mivolta. Ha olyan ember lenne, akinek van emberi mivolta, még ha a Szentlélek nem is nyilvánvalóan dolgozik rajta, ő pedig maga alig érti az igazságot, vajon képes volna rossz cselekedetekre? Akinek van emberi mivolta – függetlenül attól, hogy a Szentlélek dolgozik-e rajta vagy sem –, nem lesz képes a rossz cselekedetek elkövetésére. Egyesek emberi mivoltuk hiányában csupán bizonyos jó cselekedetek végrehajtására képesek, feltéve, hogy a Szentlélek dolgozik rajtuk. Ha a Szentlélek nem munkálkodik rajtuk, természetük lelepleződik. Ki mondhatja el magáról, hogy a Szentlélek mindig munkálkodik rajta? A hitetlenek közül egyeseknek jó az emberi mivolta, és rajtuk a Szentlélek sem munkálkodik, mégsem követnek el semmilyen különösebben gonosz tettet. Ha hiszel Istenben, hogyan követhetsz el gonosz tetteket? Ez mutatja az emberi természet problémáját. Ha a Szentlélek nem munkálkodik az embereken, természetük lelepleződik. Ha a Szentlélek munkálkodik rajtuk, a Szentlélek megindítja őket, megvilágosodásban és megvilágításban részesíti őket, erőt önt beléjük, hogy képesek legyenek némi jó cselekedetet véghez vinni. Ebben az esetben ez nem attól függ, hogy a természetük jó-e vagy sem, hanem inkább a Szentlélek munkájának eredményeitől. De ha a Szentlélek nem dolgozik rajtuk, az emberek a vágyaikat követik, ami odáig vezet, hogy rosszat cselekednek anélkül, hogy tudnának róla. Valódi természetük csak ekkor lepleződik le.

Hogyan oldható meg az emberi természet? Az egész az emberi természet lényegének megértésével kezdődik, amit ízekre kell szedni Isten szavainak vonatkozásában, hogy az pozitív-e vagy negatív, és hogy ellenáll-e Istennek vagy aláveti magát Neki. Az embernek addig kell ezt csinálni, amíg fel nem ismeri saját természetlényegét, és akkor igazán képes lesz megvetni önmagát és elhagyni testét. Ugyanakkor meg kell érteni Isten akaratát és követeléseit. Mi a célod az igazságra való törekvéssel? Változásokat kell elérned az életfelfogásodban. Amint a beállítottságod megváltozik, elnyered az igazságot. Jelenlegi érettségetekkel hogyan is volnátok képesek visszatartani magatokat a gonosz cselekedetektől, az Istennek való ellenállástól vagy attól, hogy az igazságot sértő dolgokat műveljetek? Végig kell ezeket gondolnod, ha meg akarsz változni. Ha tenni szeretnél a rossz természeted okozta probléma ellen, fel kell fognod, milyen romlott beállítottságaid vannak, és hogy mire vagy képes. Fel kell fognod, milyen intézkedéseket kell bevezetned, és hogyan kell azokat a gyakorlatba ültetned rossz természeted kordában tartásához. Ez a kulcsfontosságú probléma. Ha elmédben zűrzavar van vagy lelkedben sötétség, tudnod kell, hogyan keresd az igazságot ennek megoldása érdekében. Tudnod kell, hogyan teljesítsd kötelességeidet helyesen és hogyan lépj a helyes útra. Fel kell állítanod egy alapelvet magadnak. Ez függ az egyén akaratától és attól, hogy az illető olyasvalaki-e, aki akarja Istent, vagy sem. Van egy ember, aki gyakran elveszíti a türelmét. Készített egy táblát, és ezeket a szavakat írta rá: „Zabolázd meg indulataidat”. Utána felakasztotta a táblát dolgozószobája falára, hogy ily módon fékezze és figyelmeztesse magát. Talán van ennek valamennyi haszna, de teljesen megoldja-e a problémát? Semmiképpen sem. Ennek ellenére az embereknek fékezniük kellene magukat. A legfontosabb, hogy meg kell oldani romlott beállítottságuk problémáját. A természetük problémáinak megoldása érdekében el kell kezdeniük megismerni önmagukat. Csak akkor képesek megvetni önmagukat és elhagyni a testüket, ha már tisztán látják romlott beállítottságuk lényegét. A test elhagyása szintén alapelveket követel. Képes-e az ember elhagyni a testet, ha az elméjében zűrzavar van? Amint szembesül egy problémával, enged a hús-vér testnek. Egyesek talán megállnak egy gyönyörű nő láttán; ebben az esetben egy mottót kell magadnak felállítani. Ha egy gyönyörű nő lép oda hozzád, távoznod kell, vagy mit kell tenned? Mit kell tenned, ha kinyújtja a kezét, hogy megfogja a kezedet? Ha nincsenek alapelveid, egy ilyen szituációban elbuksz. Mit kell tenned, ha azon kapod magad, hogy a pénz és a gazdagság láttán a kapzsiság elvakít? Elmédet kifejezetten erre a problémára kell irányítanod, és arra kell összpontosítanod, hogy ennek megoldására képezd magadat, és idővel, fokozatosan képes leszel elhagyni a testet. A romlott természet ügyének megoldásában van egy létfontosságú alapelv: Isten elé kell hoznod minden problémádat és önvizsgálatot kell tartanod. Ezenfelül, minden este meg kell vizsgálnod az aznapi állapotaidat, és alaposan meg kell vizsgálnod a viselkedésed: Mely tetteid álltak összhangban az igazsággal és melyek sértették meg az alapelveket? Ez megint egy újabb alapelv. Ez a két pont a legfontosabb: az első, hogy reflektálnod kell önmagadra, amikor romlottságod feltárul. A második, hogy reflektálnod kell önmagadra az igazság keresése után. A harmadik pont, hogy tisztában kell lenned azzal, mit jelent az igazság gyakorlása és az alapelveknek megfelelő cselekvés. Ha ezeket valóban megérted, akkor tudod a dolgokat helyesen megtenni. Ha tartod magad e három alapelvhez, fékezni tudod magad és elejét veheted annak, hogy felfedd vagy kinyilvánítsd romlott természeted. Természeted megoldásának ez a három alapelve. Ha ezek az alapelvek a helyén vannak, ha igyekszel igazság irányába munkálkodni és megmaradsz a normális állapot keretein belül még akkor is, amikor a Szentlélek nem dolgozik rajtad, vagy amikor már hosszabb ideje senki nincs veled közösségben, akkor olyan ember vagy, aki szereti az igazságot és elhagyja a testet. Akik mindig másokra hagyatkoznak abban, hogy az igazságot kommunikálják és önmagukat metszegessék és foglalkozzanak magukkal, rabszolgák. Az ilyen emberek fogyatékkal élnek, és nem képesek az önálló életre. Akik alapelvek nélkül cselekszenek, felelőtlenül fognak cselekedni és elveszítik az uralmat önmaguk fölött – ha nem metszik meg őket, nem foglalkoznak velük vagy egy ideig nincsenek közösségben velük. Egy ilyen ember milyen biztosítékot tud Istennek adni? Tehát ahhoz, hogy megoldd természeted problémáját, tartanod kell magadat e három alapelvhez. Ezáltal elkerülöd, hogy súlyosabb vétkeket kövess el, valamint biztosíthatod, hogy nem állsz ellen Istennek vagy nem árulod el Őt.

18. szemelvény

Sokan említették ugyanazt a problémát: miután meghallgattak egy közlést a Fennvalótól, tisztának és energikusnak érzik magukat, és többé már nem negatívak. Ez az állapot azonban csak mintegy tíz napig tart, majd újra abnormálissá válik, és ismét híján lesznek az energiának. Nem tudják, hogyan tartsanak ki, és mit tegyenek. Mi ez a probléma? Mi a gyökere? Gondolkodtatok már ezen? Egyesek azt mondják, hogy az a probléma gyökere, hogy az emberek nem az igazságra összpontosítanak. Akkor hogyan lehetséges, hogy a közlés meghallgatását követően normális állapotba kerülsz? Miért van az, hogy különösen boldognak és szabadnak érzed magad, miután hallottad az igazságot? Vannak, akik azt mondják, hogy ez a Szentlélek munkája. Akkor miért nem munkálkodik tovább a Szentlélek, ha letelik ez a mintegy tíz nap? Egyesek azt mondják, hogy ez azért van, mert már nem törekednek arra, hogy jobbak legyenek és ellustultak. Akkor miért nem munkálkodik a Szentlélek azokon az embereken sem, akik igyekeznek jobbá válni? Nem arra törekszel-e te is, hogy jobbá válj? Miért nem munkálkodik a Szentlélek? Az emberek által adott indokok nincsenek összhangban a valósággal. A probléma az, hogy függetlenül attól, hogy a Szentlélek munkálkodik-e vagy sem, az emberek együttműködését nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor egy igazságot szerető ember képessé válik arra, hogy világosan megértse az igazságot, mindig normális állapotban fog maradni, függetlenül attól, hogy az adott időszakban a Szentlélek munkálkodik-e. Másfelől viszont, ha valaki nem szereti az igazságot, még ha különösen világosan érti is az igazságot, és még ha a Szentlélek jelentősen munkálkodik is, az igazság, amit gyakorolni tud, még mindig korlátozott lesz. Az igazságnak csak egy kis részét tudják majd gyakorolni abban a rövid időszakban, amikor boldogok. Legtöbbször továbbra is az álaluk preferált dolgok szerint cselekednek majd, gyakran felfedve romlott beállítottságukat. Tehát az, hogy egy ember normális állapotban van-e, és hogy képes-e gyakorlatba ültetni az igazságot, nem teljesen a Szentlélek munkájától függ. Nem függ teljesen attól sem, hogy világosan érti-e az igazságot. Attól függ, hogy szereti-e az igazságot, és hajlandó-e gyakorolni az igazságot. Általában amikor az ember prédikációkat és közléseket hallgat, egy ideig teljesen normális az állapota. Ez az igazság megértésének az eredménye; az igazság tudatosítja benned saját romlott természetedet, a szíved boldoggá és szabaddá válik, és az állapotod jobbra fordul. De előfordulhat, hogy egy idő után hirtelen szembesülsz valamivel, amiről nem tudod, hogyan tapasztald meg, a szíved sötétebb lesz, mint korábban, és önkéntelenül is háttérbe szorítod az igazságot; nem próbálod meg Isten akaratát keresni a cselekedeteidben, mindenben saját belátásod szerint cselekszel, és egyáltalán nem szándékozol gyakorolni az igazságot. Az idő múlásával elveszíted az igazságot, amelyet egykor megértettél. Folyamatosan felfeded saját romlott beállítottságodat, nem keresed Isten akaratát, amikor valamilyen dologgal szembesülsz, és még akkor is, amikor Istenhez közeledsz, csak színlelsz. A pillanat, amikor felismered, hogy a szíved eltávolodott Istentől, hogy máris sok mindenben ellenszegültél Istennek, sőt istenkáromló kijelentéseket is tettél, nagyon nyugtalanító. Azok számára, akik nem mentek túl messzire ezen az úton, még van megváltás, azok számára azonban, akik annyira messzire mentek, hogy káromolták Istent, és Isten ellen fordultak, versengve a pozícióért, az élelemért és a ruháért, nincs megváltás. Az igazság világos közlésének a célja az, hogy képessé tegye az embereket az igazság megértésére és gyakorlására, valamint arra, hogy változásokat érjenek el a beállítottságukban. Nem pusztán annyi, hogy fényt és egy kis boldogságot hozzon a szívükbe, miután megértették az igazságot. Ha megérted az igazságot, de nem gyakorlod, akkor nincs értelme az igazság közlésének és megértésének. Mi a probléma akkor, amikor az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba? Ez azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot, hogy szívükben nem fogadják el az igazságot, és így kimaradnak Isten áldásaiból és az üdvösség lehetőségéből. Abban, hogy az emberek el tudják-e érni az üdvösséget vagy sem, az a döntő, hogy képesek-e elfogadni és gyakorolni az igazságot. Miután gyakorlatba ültetted az összes igazságot, amit megértettél, akkor elnyered a Szentlélek általi megvilágosodást, megvilágítást és iránymutatást, és képes leszel belépni az igazságvalóságba, az igazság mélyebb megértésére fogsz jutni, el fogod nyerni az igazságot, és el fogod nyerni Isten üdvösségét. Egyesek képtelenek gyakorolni az igazságot, mindig arra panaszkodnak, hogy a Szentlélek nem világosítja és világítja meg őket, hogy Isten nem ad nekik erőt. Ez helytelen; ez Isten félreértése. A Szentlélek általi megvilágosodás és megvilágítás az emberek együttműködésén alapul. Az embereknek őszintének kell lenniük, és hajlandónak kell lenniük az igazság gyakorlására, és akár mély, akár felszínes megértéssel rendelkeznek, képesnek kell lenniük gyakorlatba ültetni az igazságot. Csak ekkor fogja őket megvilágosítani és megvilágítani a Szentlélek. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik gyakorlatba – ha csak arra várnak, hogy a Szentlélek cselekedjen és kényszerítse őket arra, hogy gyakorlatba ültessék azt –, akkor vajon nem rendkívül passzívak? Isten soha nem kényszeríti az embereket semmire. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem hajlandók azt a gyakorlatba ültetni, az azt mutatja, hogy nem szeretik az igazságot, illetve hogy az állapotuk abnormális, és valamilyen elakadás van náluk. De ha az emberek képesek imádkozni Istenhez, akkor Isten is cselekedni fog; csak akkor nem lesz a Szentléleknek módja arra, hogy munkálkodjon bennük, ha nem hajlandók gyakorolni az igazságot, és nem is imádkoznak Istenhez. Valójában nem számít, hogy az emberek milyen nehézségekkel küzdenek, az mindig megoldható; a legfontosabb az, hogy képesek-e az igazságnak megfelelően gyakorolni, vagy sem. Manapság, a bennetek lévő romlottság problémái nem olyanok, mint a rák, nem valamiféle gyógyíthatatlan betegség. Ha el tudjátok határozni, hogy gyakoroljátok az igazságot, akkor befogadjátok majd a Szentlélek munkáját, és lehetséges lesz, hogy ezek a romlott beállítottságok megváltozzanak. Minden attól függ, hogy el tudod-e határozni, hogy gyakorlod az igazságot: ez a legfontosabb. Ha gyakorlod az igazságot, ha az igazság követésének útján jársz, akkor képes leszel a Szentlélek munkáját befogadni, és biztosan megmenekülsz. Ha rossz úton jársz, akkor el fogod veszíteni a Szentlélek munkáját, egyik rossz lépés a másikat fogja követni, és minden véget ér számodra, és nem számít, hány évig fogsz még hinni, nem leszel képes elérni az üdvösséget. Például munkájuk közben sokan nem gondolkodnak azon, hogyan végezzék munkájukat úgy, hogy az Isten házának hasznára legyen, és összhangban legyen Isten akaratával – ami azt eredményezi, hogy sok önző és aljas dolgot tesznek, ami megvetendő és gyűlöletes Isten számára; és ezáltal lelepleződnek és kivettetnek. Ha az emberek képesek minden dologban az igazságot keresni és az igazság szerint gyakorolni, akkor máris az Istenbe vetett hit helyes útjára léptek, és így reményük van arra, hogy olyan emberré váljanak, aki összhangban van Isten akaratával. Egyesek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba. Ehelyett azt hiszik, hogy az igazság csak ennyi és nem több, és képtelen megjavítani saját hajlamaikat és romlott beállítottságukat. Az ilyen emberek nem nevetségesek? Nem röhejesek? Nem okoskodó emberek? Ha az emberek képesek az igazság szerint cselekedni, akkor romlott beállítottságuk megváltozhat. Ha a hitük és az Istenért végzett szolgálatuk a saját természetes személyiségükön alapul, akkor egyetlen egy sem lesz képes közülük változásokat elérni a beállítottságában. Vannak emberek, akik naphosszat a saját rossz döntéseik miatt bánkódnak. Ha kapnak egy kész igazságot, nem is gondolkodnak rajta, és nem próbálják meg azt a gyakorlatba ültetni, hanem ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját útjukat járják. Milyen abszurd viselkedésmód ez; valójában még az áldásokat sem tudják élvezni, amikor azokban részesülnek, és nehéz sorsra vannak ítélve az életben. Az igazság gyakorlása ilyen egyszerű; csak az számít, hogy gyakorlod-e vagy sem. Ha olyasvalaki vagy, aki elhatározta, hogy gyakorolja az igazságot, akkor a negativitásod, gyengeséged és romlott beállítottságod fokozatosan feloldódik és megváltozik majd; ez attól függ, hogy a szíved szereti-e az igazságot vagy sem, hogy képes vagy-e elfogadni az igazságot vagy sem, képes vagy-e szenvedni és megfizetni az árat az igazság elnyeréséért vagy sem. Ha igazán szereted az igazságot, akkor képes leszel mindenféle fájdalmat elszenvedni az igazság elnyerése érdekében, legyen szó akár az emberek becsmérléséről, ítélkezéséről vagy elutasításáról. Mindezt türelemmel és toleranciával kell viselned, és Isten meg fog áldani és meg fog védeni, Ő nem fog elhagyni vagy elhanyagolni téged – ez teljesen biztos. Ha istenfélő szívvel imádkozol Istenhez, ha Istenre támaszkodsz és felnézel Istenre, akkor nem lesz olyan helyzet, amin ne tudnál átjutni. Lehet, hogy romlott a beállítottságod, és lehet, hogy vétkezel, de ha a szíved féli Istent, és ha lelkiismeretesen követed az igazság útját, akkor kétségtelen, hogy szilárdan fogsz tudni majd állni, és kétségtelen, hogy Isten vezetni fog és megóv majd téged.

Vannak emberek, akik csak azért vértezik fel magukat igazságokkal, hogy munkát végezzenek és prédikáljanak, hogy másokról gondoskodjanak; és nem azért, hogy megoldják a maguk problémáit, és főleg nem azért, hogy gyakorlatba ültessék azokat. Lehet, hogy a közösségvállalásuk tiszta megértésből fakad és összhangban van az igazsággal, de nem mérik magukat ahhoz, nem gyakorolják, és nem tapasztalják meg azt. Mi ezzel a probléma? Ők valóban elfogadták az igazságot életükként? Nem, nem fogadták el. A doktrína, amelyet valaki prédikál – legyen az bármilyen tiszta is –, nem jelenti azt, hogy az illető birtokában van az igazságvalóságnak. Ahhoz, hogy igazsággal vértezze fel magát, először magának kell belépnie abba, majd a gyakorlatba kell ültetnie, miután megértette azt. Ha valaki nem a saját belépésére összpontosít, hanem azzal akar kérkedni, hogy másoknak prédikál az igazságról, akkor a szándéka helytelen. Sok hamis vezető van, aki így végzi a munkáját, szüntelenül közösséget vállalva másokkal az általuk megértett igazságokról, ellátva az új hívőket, az igazság gyakorlására tanítva az embereket, a kötelességeik megfelelő teljesítésére, arra, hogy ne legyenek negatívak. Ezek a szavak mind szépek és jók – sőt, szeretetteljesek –, de miért nem gyakorolják az igazságot azok, akik kimondják e szavakat? Miért nem lépnek be az életbe? Mi is történik itt valójában? Az ilyen ember tényleg szereti az igazságot? Nehéz megmondani. Izráel farizeusai magyarázták így a Bibliát másoknak, ők maguk azonban nem tudták megtartani Isten parancsolatait. Amikor az Úr Jézus megjelent és munkálkodott, hallották Isten hangját, de ellenálltak az Úrnak. Keresztre feszítették az Úr Jézust, és Isten megátkozta őket. Ennélfogva Isten minden embert elítél, aki nem fogadja el, vagy nem gyakorolja az igazságot. Milyen nyomorultak! Ha az általuk prédikált szavak és doktrínák segíthetnek másokon, miért nem segíthetnek rajtuk? Jól tesszük, ha az ilyen embert képmutatónak nevezzük, akiben nincs valóság. Ellátnak másokat az igazság szavaival és betűivel, rábírnak másokat az igazság gyakorlására, ők maguk azonban a legkevésbé sem gyakorolják azt. Nem szégyentelen az ilyen ember? Nincs meg bennük az igazságvalóság, mégis, amikor másoknak prédikálják a szavakat és doktrínákat, úgy tesznek, mintha meglenne. Vajon ez nem szándékos megtévesztés és károkozás? Ha egy ilyen ember lelepleződne és kivettetne, csak saját magát okolhatná ezért. Szánalomra sem lenne méltó. Elérhet-e valódi változást valaki, aki csak prédikálja a szavakat és a doktrínákat, de nem gyakorolja az igazságot? Nem csapnak-e be másokat és nem ártanak-e saját maguknak? Az igazságra való törekvés a gyakorlásról szól. Az igazság gyakorlásának célja, hogy feloldja az ember romlott beállítottságát és megélje az igaz emberi hasonlatosságot, de ők nem ismerik fel romlott beállítottságukat, és nem használják az igazságot a nehézségeik megoldására. Öntözhetnek, elláthatnak vagy támogathatnak bármennyire is másokat, soha nem fognak tényleges eredményeket elérni, mert nem vezet útjuk az életbe való belépéshez vagy a beállítottságuk megváltoztatásához. Ha az igazságról szóló közösségvállalás nem oldja meg az emberek nehézségeit vagy problémáit, akkor vajon nem csak a doktrínák szavait és frázisait mondják, amelyek jól hangzanak, de haszontalanok? Ha változást akarsz elérni a beállítottságodban, akkor mindenekelőtt arra kell összpontosítanod, hogy gyakorold és megtapasztald Isten szavait. Mindegy, hogy az igazság mely aspektusait érted meg, arra kell összpontosítanod, hogy a gyakorlatba ültesd azokat. Csak az igazság gyakorlása során fogod felfedezni a problémákat, és csakis ekkor leszel képes felismerni, amikor romlott beállítottságod lelepleződik. Ha képes vagy az igazságot keresni, hogy megoldd ezeket a problémákat, akkor belépsz majd az igazságvalóságba, és az életfelfogásod megváltozik. Így lesz majd utad, amikor az igazság gyakorlásáról beszélgetsz, és képes leszel a problémák megoldására, amikor közösséget vállalsz az igazságról. Ez azt mutatja, hogy ha hajlandó vagy gyakorolni az igazságot, akkor birtokolni fogod az igazságvalóságot. Ha hajlandó vagy gyakorolni az igazságot, akkor képes leszel arra, hogy másokat is elláss vele. Viszonzásul Isten dicsérni fog, az emberek pedig elismernek téged.