10. szemelvény

Sokan vannak, akik, amikor a kötelességük túl sok elfoglaltsággal jár, képtelenné válnak a tapasztalásra, és képtelenek normális állapotot fenntartani, ennek következtében pedig folyamatosan összejövetelt kérnek, valamint azt, hogy közöljék velük az igazságot. Mi történik itt? Nem értik az igazságot, hiányzik az alapjuk az igaz útban; az ilyeneket a buzgóság hajtja kötelességük teljesítésében, és nem bírnak sokáig kitartani. Amikor az emberek nem értik az igazságot, mindent alapelvek nélkül tesznek. Ha úgy van rendezve, hogy meg kell tenniük valamit, akkor elrontják, gondatlanok abban, amit tesznek, nem keresik az alapelveket, és nincs alávetettség a szívükben – ami azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot és képtelenek megtapasztalni Isten munkáját. Bármit teszel, először is meg kell értened, miért teszed azt, milyen szándék vezérel, hogy megtedd ezt a dolgot, mi a jelentősége annak, hogy megteszed, mi az ügy természete, és hogy amit teszel, az pozitív vagy negatív dolog-e. Világosan meg kell értened mindezeket a kérdéseket; ez meglehetősen szükséges számodra ahhoz, hogy képes legyél alapelvek szerint cselekedni. Ha olyasmit teszel, ami a kötelességed végzésének tekinthető, akkor el kellene gondolkodnod: hogyan kellene jól teljesítenem a kötelességemet, hogy ne csak felületesen végezzem azt? Ebben a kérdésben imádkoznod kell és közeledned Istenhez. Az Istenhez való imádkozás célja, hogy keresd az igazságot, a gyakorlás útját, Isten óhajait és azt, hogy miként tegyél eleget Istennek. Az imádság azért van, hogy elérd ezeket a hatásokat. Imádkozni Istenhez, közeledni Istenhez, valamint Isten szavait olvasni – ezek nem vallásos szertartások vagy külső cselekedetek. Az a céljuk, hogy az igazsággal összhangban gyakorolj, miután Isten szándékait kerested. Ha mindig azt mondod, hogy „köszönet legyen Istennek”, amikor semmit sem tettél, és talán nagyon szelleminek és éleslátónak tűnsz, de ha amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig úgy cselekszel, ahogy akarsz, egyáltalán nem keresve az igazságot, akkor ez a „köszönet legyen Istennek” semmivel nem több, mint egy mantra, ez hamis spiritualitás. Amikor kötelességedet végzed, mindig arra kellene gondolnod: „Hogyan végezzem ezt a kötelességet? Mi Isten óhaja?” Istenhez imádkozni és közeledni Istenhez azért, hogy alapelveket és igazságokat keress a tetteidhez, Isten akaratát keresni a szívedben, és nem térni el Isten szavaitól vagy az igazságalapelvektől semmiben, amit teszel – csak az ilyen ember hisz igazán Istenben; mindez elérhetetlen az olyan embereknek, akik nem szeretik az igazságot. Sokan a saját elgondolásaikat követik, bármit is tesznek, valamint nagyon leegyszerűsítve értelmezik a dolgokat, és az igazságot sem keresik. Az alapelv teljesen hiányzik, és szívükben nem gondolnak arra, hogyan cselekedjenek Isten kérése szerint, vagy úgy, ami eleget tesz Istennek és konokul csak a saját akaratukat tudják követni. Istennek nincs helye az ilyen emberek szívében. Egyesek azt mondják: „Csak akkor imádkozom Istenhez, ha nehézségekkel találkozom, de mégsem tűnik úgy, hogy ennek lenne bármi hatása – ezért mostanában, ha történik velem valami, általában nem imádkozom Istenhez, mivel Istenhez imádkozni felesleges.” Isten teljesen hiányzik az ilyen emberek szívéből. Nem keresik az igazságot, bármit is tesznek a hétköznapokban; csak saját elgondolásaikat követik. Tehát vannak a tetteiknek alapelvei? Egyáltalán nincsenek. Mindent leegyszerűsítve látnak. Még amikor az emberek közlik velük az igazságalapelveket, akkor sem képesek elfogadni őket, mivel a tetteik mögött soha nem voltak alapelvek, Istennek nincs helye a szívükben, és nincs senki más a szívükben, csak saját maguk. Úgy érzik, hogy szándékaik jók, hogy nem követnek el gonoszságot, hogy nem lehet őket az igazság megsértőinek tekinteni; azt gondolják, hogy saját szándékaik szerint cselekedni az igazság gyakorlását kell, hogy jelentse, hogy az ilyen cselekvés Istennek való alávetettség. Valójában nem igazán keresnek vagy imádkoznak Istenhez ebben az ügyben, hanem felindulásból cselekednek, saját buzgó szándékaik szerint, nem úgy hajtják végre a kötelességüket, ahogyan Isten kéri, nincs Istennek alávetett szívük, nincs meg bennük ez a kívánság. Ez a legnagyobb hiba az emberek gyakorlásában. Ha hiszel Istenben, Ő még sincs a szívedben, akkor nem megtéveszteni próbálod Istent? És milyen hatása lehet az ilyen istenhitnek? Mit nyerhetsz vele? És mi az értelme annak, ha így hiszel Istenben?

Hogyan kellene elgondolkodnod önmagadon és megpróbálnod megismerni magadat, amikor olyasmit tettél, ami sérti az igazságalapelveket és nem tetszik Istennek? Amikor arra készültél, hogy megtedd azt a dolgot, imádkoztál Hozzá? Elgondolkodtál-e valaha is azon: „Így cselekedni vajon összhangban van az igazsággal? Hogyan tekintene Isten erre az ügyre, ha Elé vinnék? Örülne vagy bosszús lenne, ha tudna róla? Vajon gyűlölné vagy utálná?” Nem kutattad ezt ki, ugye? Még ha mások emlékeztetnének is rá, akkor is azt gondolnád, hogy nem volt nagy ügy, nem ellenkezett egy alapelvvel sem, és nem volt bűn. Ennek eredményeként megsértetted Isten természetét és haragra gerjesztetted Őt, egészen addig a pontig, hogy gyűlöljön téged. Ezt az emberek lázadó mivolta okozza. Ezért minden dologban az igazságot kell keresned. Ez az, amit követned kell. Ha előzőleg komolyan Isten elé tudsz járulni és imádkozni, utána pedig Isten szavai szerint keresni az igazságot, nem fogsz hibázni. Lehet, hogy lesz néhány elhajlás abban, ahogy az igazságot gyakorlod, de ezt nehéz elkerülni, és képes leszel helyesen gyakorolni, miután némi tapasztalatra tettél szert. Azonban, ha tudod, hogyan kell az igazsággal összhangban cselekedni, mégsem gyakorlod azt, akkor az a probléma, hogy nem kedveled az igazságot. Akik nem szeretik az igazságot, sosem fogják keresni azt, történjék velük bármi is. Csak azoknak van istenfélő szívük, akik szeretik az igazságot, és amikor olyan dolgok történnek, amelyeket nem értenek, képesek keresni az igazságot. Ha nem tudod felfogni Isten szándékait és nem tudod, hogyan gyakorolj, akkor kommunikálj olyanokkal, akik értik az igazságot. Ha nem találsz olyanokat, akik értik az igazságot, találj pár embert, akiknek tiszta megértésük van, hogy egy szívvel-lélekkel együtt imádkozzatok Istenhez, keressetek Istentől, várva Isten idejét, és várva, hogy Isten utat nyisson számotokra. Amennyiben mindannyian sóvárogtok az igazság után, keresitek az igazságot, és együtt kommunikáltok az igazságról, eljöhet az idő, amikor egyikőtök előáll egy jó megoldással. Ha mindannyian úgy találjátok, hogy a megoldás megfelelő és jó út, akkor lehet, hogy ez a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának köszönhető. Ha ezután továbbra is közösségben maradtok együtt, hogy egy még pontosabb gyakorlási útra leljetek, az minden bizonnyal összhangban lesz az igazságalapelvekkel. Ha gyakorlásodban azt fedezed fel, hogy a gyakorlásod módja valahogyan még mindig nem megfelelő, akkor gyorsan ki kell javítanod. Ha csak kis mértékben hibázol, Isten nem fog elítélni téged, mivel a szándékaid helyesek abban, amit csinálsz, és az igazság szerint gyakorolsz. Egyszerűen egy kicsit össze vagy zavarodva az alapelveket illetően, és hibát követtél el a gyakorlásodban, ami megbocsátható. De legtöbben, amikor csinálnak valamit, az alapján teszik, ahogy elképzelik, hogyan kell csinálni. Nem Isten szavaira alapozva elmélkednek azon, hogyan gyakoroljanak az igazság szerint, vagy hogyan nyerjék el Isten jóváhagyását. Ehelyett csak azon gondolkodnak, hogyan kedvezzenek saját maguknak, hogyan érjék el, hogy mások felnézzenek rájuk, és hogyan érjék el, hogy mások csodálják őket. Teljes mértékben saját elgondolásaik szerint teszik a dolgokat, és csupán azért, hogy önmagukat megelégítsék, ami problémás. Az ilyen emberek soha nem tesznek semmit az igazsággal összhangban, és Isten mindig utálni fogja őket. Ha igazán lelkiismeretes és észszerű ember vagy, akkor történjék bármi, képesnek kell lenned Isten elé járulni, imádkozni és keresni; légy képes arra, hogy komolyan megvizsgáld az indítékokat és hamisságokat a cselekedeteidben, légy képes eldönteni, mit helyénvaló tenni Isten szavai és követelményei szerint, és ismételten mérlegeld és elmélkedj azon, mely cselekedetek tetszenek Istennek, mely tettektől undorodik Isten, és mely tettek nyerik el Isten jóváhagyását. Időről időre végig kell menned ezeken a kérdéseken gondolatban, amíg tisztán nem érted őket. Ha tudod, hogy saját indítékaid vannak arra, hogy megtegyél valamit, akkor el kell gondolkodnod azon, hogy mik az indítékaid: vajon az, hogy eleget tegyél önmagadnak, vagy az, hogy Istennek tegyél eleget, hogy vajon számodra előnyös vagy Isten kiválasztott népe számára, és milyen következményekkel fog járni... Ha imáidban többet keresel és elmélkedsz így, és több kérdést teszel fel magadnak, hogy keresd az igazságot, akkor az elhajlások a tetteidben egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Csak akik így tudják keresni az igazságot, azok olyan emberek, akik figyelembe veszik Isten szándékait, és akik félik Istent, mivel Isten szavainak követelményeivel összhangban keresel és alávetett szívvel, és az ilyen módon való keresésből levont következtetések összhangban lesznek az igazságalapelvekkel.

Ha egy hívő tettei nincsenek kapcsolatban az igazsággal, akkor ő ugyanolyan, mint egy nem hívő. Ez az a fajta ember, akinek nincs Isten a szívében, és aki eltévelyedik Istentől, és az ilyen ember olyan, mint egy felbérelt dolgozó Isten házában, aki elvégez némi alkalmi munkát a mesterének, kap egy kis fizetséget, majd távozik. Ez egyszerűen nem olyan ember, aki hisz Istenben. Mit kell tenni azért, hogy elnyerd Isten jóváhagyását? Ez az első dolog, amit meg kellene vizsgálnod, és amin dolgoznod kellene, amikor cselekszel; ennek kellene a tetteid alapelvének és hatáskörének lennie. Azért kellene megállapítanod, hogy amit teszel, összhangban van-e az igazsággal, mert ha összhangban van az igazsággal, akkor bizonyára összhangban van Isten szándékaival. Nem arról van szó, hogy mérlegelned kellene, hogy az adott dolog helyes-e vagy helytelen, illetve, hogy megfelel-e mindenki más ízlésének, vagy összhangban van-e a saját vágyaiddal; inkább azt kellene eldöntened, vajon összhangban van-e az igazsággal, és vajon hasznos-e vagy sem a gyülekezet munkája és érdekei szempontjából. Ha megfontolod ezeket a dolgokat, akkor egyre inkább összhangban leszel Isten szándékaival, amikor cselekszel. Ha nem veszed figyelembe ezeket a szempontokat, és pusztán a saját akaratodra támaszkodsz, amikor cselekszel, akkor garantáltan rosszul fogod csinálni a dolgokat, mivel az ember akarata nem az igazság és természetesen összeférhetetlen Istennel. Ha Isten jóváhagyását kívánod, akkor az igazság szerint kell gyakorolnod a saját akaratod helyett. Egyesek a kötelességeik végzésének ürügyén bizonyos magánügyekbe bonyolódnak. Majd a testvéreik látják, hogy ez helytelen, és szemrehányást tesznek nekik, de ezek az emberek nem fogadják el a feddést. Úgy gondolják, ez egy személyes ügy volt, amely nem érintette a gyülekezet munkáját, a pénzügyeit vagy az embereit, és nem volt gaztett, ezért az embereknek nem kellene beleavatkozniuk. Egyes dolgok talán magánügyeknek tűnhetnek neked, amelyek nem érintenek semmilyen alapelvet vagy az igazságot. Azonban ha megnézzük, mit tettél, nagyon önző voltál. Nem vetted figyelembe a gyülekezet munkáját vagy Isten házának érdekeit, sem azt, hogy ez kielégítő lenne-e Isten számára; csakis a saját hasznodra gondoltál. Ez már magában foglalja a szentek illemét, ahogy valaki emberi mivoltát is. Még ha amit tettél, nem is érintette a gyülekezet érdekeit, sem az igazságot, magánügyekbe bonyolódni, mialatt azt állítod, hogy a kötelességedet végzed, nincs összhangban az igazsággal. Függetlenül attól, hogy mit teszel, mennyire nagy vagy kicsi az ügy, valamint, hogy ez a te kötelességed Isten családjában vagy a saját magánügyleted, mérlegelned kell, hogy amit teszel, vajon összhangban van-e Isten szándékaival, valamint azt is, hogy ez olyasmi-e, amit egy emberi mivolttal rendelkező embernek tennie kellene. Ha mindenben, amit teszel, így keresed az igazságot, akkor olyan ember vagy, aki igazán hisz Istenben. Ha komolyan minden ügyet és minden igazságot így kezelsz, akkor képes leszel változásokat elérni a beállítottságodban. Vannak, akik így gondolkodnak: „Az igazságot gyakoroltatni velem, amikor a kötelességemet teljesítem, az rendben van, de amikor a saját személyes ügyeimet intézem, nem érdekel, mit mond az igazság – azt fogom tenni, ami nekem tetszik, bármibe kerüljön is, hogy kedvezzek magamnak.” Ezekből a szavakból láthatod, hogy ők nem igazságszeretők. Nincsenek alapelvek abban, amit tesznek. Bármit meg fognak tenni, amiből előnyük származik, anélkül, hogy végiggondolnák, milyen hatása lesz Isten házára. Ennek eredményeképp, amikor megtettek valamit, Isten nincs jelen bennük, sötétséget és zaklatottságot éreznek, és nem tudják, mi történik. Hát nem ez a méltó büntetésük? Ha nem gyakorlod az igazságot a tetteidben és szégyent hozol Istenre, akkor vétkezel Ellene. Ha valaki nem szereti az igazságot és gyakran cselekszik a saját akarata szerint, akkor gyakran megbántja Istent. Ő vissza fogja utasítani az illetőt, és félreállítja. Amit az ilyen ember tesz, az gyakran nem találkozik Isten jóváhagyásával, és ha nem ismer megbánást, akkor nincs messze tőle a büntetés.

11. szemelvény

Ahhoz, hogy bármit is jól csináljunk, az igazság alapelvét kell keresni. Bármilyen dolgot is teszünk, arra kell koncentrálni, hogyan csinálhatjuk jól. El kell magunkat csendesíteni, hogy Isten előtt imádkozzunk és keressünk. Mielőtt bármit teszünk, beszélnünk kell másokkal, és ha nincs senki, akivel beszélhetnénk, saját magunknak kell elmélyednünk és imádkoznunk, és megkeresni a módját, hogyan csináljuk ezt jól. Ezt jelenti, amikor valaki elcsendesedik Isten előtt. Az Isten előtti elcsendesedés nem azt jelenti, hogy nem szabad semmire se gondolnod: egyszerre kell cselekedned és elmélyedned, keresve a megfelelő módot, ahogyan az adott dolgot kezelni tudod, kereső és a várakozó hozzáállással a szívedben. Ha a dologról a leghalványabb fogalmad nincs, találj valakit, akinek kérdéseket tehetsz fel, akinél érdeklődhetsz. Milyen legyen a hozzáállásod a vizsgálódásnak ebben az időszakában? Tulajdonképpen keresned és várakoznod kell, és megfigyelni, hogyan működik Isten. A Szentlélek nem úgy világosít meg, és vezet téged, mintha egy villanyt kapcsolna fel, ami hirtelen megvilágítja a szívedet. Isten mindig egy embert vagy eseményt használ, hogy buzdítson téged és megértesse veled. Sok más módja is van a keresésnek, mint komolyan letérdelni imádkozni, és órákig úgy maradni: ha így teszel, minden más dolgot késleltetsz. Időnként lehet, hogy séta közben veszünk fontolóra egy kérdést: néha, amikor egy dolog felmerül, talán sietünk csoportként közösséget vállalni róla. Máskor lehet, hogy a Fennvalótól keresünk: időnként lehet, hogy magunkban olvassuk Isten szavait. Ha a kérdés sürgős, akkor előfordul, hogy sietünk megérteni a helyzet valóságát, és ezt követően keressük az igazságot – a dolgot az alapelvek szerint kezeljük, miközben imádkozunk és a szívünkben keresünk. Így kell tennetek a dolgokat – érett módon! Ha idegesek lesztek, pánikoltok, és túlterheltté váltok, amikor valami felmerül, akkor túl éretlenek vagytok, semmit nem tapasztaltatok meg korábban, és ahhoz, hogy érettebbé váljatok, meg kell tapasztalnotok a dolgokat és képezni kell magatokat. A keresés több módját kell megtanulnotok: Amikor a kötelességeitek lefoglalnak benneteket, aszerint keressetek, hogy mennyire vagytok elfoglaltak. Amikor pedig van időtök, használjátok ki a körülményeket a kereséshez és várakozáshoz. Különféle módok vannak. Ha van elég idő várni, várjatok valamennyit! Nagy dolgokat nem kapkodhatsz el: ha a sietségben hibázol, a következményei beláthatatlanok lehetnek. Ahhoz, hogy a legjobb eredményeket érd el, várnod kell. Figyeld meg, hogy mi történik legközelebb, vagy hogy valaki, aki ismeri a helyzetet, segít-e. Ezek mind a keresés módjai. Isten nem egyetlen módot használ az emberek megvilágosítására: nem is egyedül csak az Ő szavaiban világosít meg téged, és nem is mindig a körülötted lévő emberek által ad útmutatást. Hogyan világosít meg téged Isten az ismereteiden kívül eső dolgokról – azokról, amelyekkel még soha nem találkoztál? Néha különféle embereken, eseményeken és dolgokon keresztül világosít meg. Ilyenkor szakértőt vagy a témához értő embert kell keresned, aki tanácsot adhat neked. Sietve keress valakit, aki ért a témához, szerezz tőle néhány iránymutatást, majd az alapelvek szerint tedd meg a dolgot, és Isten eközben utat fog mutatni. Ugyanakkor meg kell értened egy kicsit az adott szakmai készségeket vagy szakterületet, valamennyi elképzelésednek lennie kell róluk; Isten ezen az alapon fog megvilágosítani arról, hogy mit kell tenned.

Bármit is teszünk, gondolkodhatunk, tervezhetünk, tanácsot kérhetünk és érdeklődhetünk több forrásból is, hogy megállapítsuk a lehetséges utat, de a siker még mindig Istentől függ. Igaz a mondás: „Ember tervez, Isten végez”. Hihetetlen, hogy a nem hívők a tapasztalataik alapján összegezték ezt a mondást, és ha egy Istenben hívő ember nem képes ezt világosan látni, akkor túlságosan tudatlan volt, és semmit nem értett meg az igazságból. Az embereknek szilárdan kell hinniük a szívükben, hogy Istennek minden felett szuverenitása van és hogy bármit is akar az ember, áldott lesz, ha összhangban áll Isten szándékaival. Rendelkezned kell ezzel a szabállyal a szívedben, tudnod kell, hogy Isten mindenek felett szuverén, és hogy nem az emberé az utolsó szó. Így bármit is teszünk, először imádkoznunk kell Istenhez, hogy lássuk, megmozdul-e a szívünk – utána pedig az igazságot kell keresnünk, hogy meglássuk, az adott cselekedet összhangban áll-e az igazsággal, és hogy lehetséges-e. Ha ezt nem lehet azonnal megállapítani, várnod kell. Ne cselekedj elhamarkodva! Várj, amíg teljesen meg nem értetted a dolgot, amíg úgy nem érzed, hogy megérett az idő, hogy nem kell tovább várni, hogy cselekedned kell, és hogy elegendő bizonyosság van a szívedben – és ekkor cselekedhetsz! Ha nem voltál képes teljes mértékben megérteni a dolgot, ha néhány nap várakozás után nem érdekel, és ha nem vagy biztos benne, hogy sikerülni fog, az azt bizonyítja, hogy a dolog az ember akaratából ered, és hogy Isten nem engedte meg – ezért gyorsan fel kell hagynod vele. Amikor valami Istentől ered, mindig hinni fogsz benne, és ez a hit nem fog csökkenni, bármilyen helyzetek merülnek is fel. A szívedben végül egyre nagyobb lesz a világosság, mintha tisztán átlátnád a dolgot. Ilyen az, amikor valami Istentől ered. Isten megvárakoztatja az embereket. Ez azt jelenti, hogy meg kell várni Isten kinyilatkoztatását, ami után a dolog világos lesz a számodra. Ezért van szükség erre a várakozásra. Ugyanakkor cselekedned és kérdezned kell azzal kapcsolatban, hogy milyen módon kell együttműködnöd, és amikor felteszed a kérdéseket, lehet, hogy Isten egy emberen vagy eseményen keresztül közli veled a tényeket. Ha nem kérdezel, és ha a szívedet zavar és bizonytalanság tölti el, nem fogod tudni, mik a tények. De ha kérdezel, fel fogod fedezni a tényeket, és Isten lesz az, aki tudatja őket veled. Hát nem gyakorlatiasak Isten cselekedetei? Isten embereken, eseményeken és dolgokon keresztül vezet és világosít meg téged, és Ő irányít, hogy tapasztalatszerzésed során megértsd és bepillantást nyerj a dolgokba, megmutatva, hogyan cselekedj. Isten nem ad neked légből kapott kinyilatkoztatást, gondolatot vagy ötletet – Isten nem tesz ilyet. Amikor feltetted a kérdéseidet, és a helyzethez kapcsolódó összes tény fel lett fedve, tudni fogod, miért voltak korábban ilyen gondolataid és érzéseid – ezt a szívedben meg fogod érteni. Nem egyből ez az eredmény, amikor minden kérdést feltettél? Amikor arra kerül sor, hogyan kellene cselekedned, Isten nem fog beleavatkozni; már tudni fogod, hogyan kell cselekedned. Így munkálkodik Isten, így mutat utat az embereknek, oly módon, ami egyszerre csodálatos és gyakorlatias, és ami a legkevésbé sem természetfeletti. A lusta emberek mindig az akarják, hogy ez természetfeletti módon történjen. Azt akarják, hogy Isten közvetlenül mondja meg nekik, mit tegyenek. Le akarják vágni az utat, Istennel akarják elintéztetni a dolgot, nem kutatnak vagy keresnek proaktív módon, és egyáltalán nem működnek együtt, így kívánságaikból nem lesz semmi. Az istenfélő emberek, az igazságot szerető emberek minden dologban Isten előtt élnek, és elcsendesítik szívüket Isten előtt. Amikor valami éri őket, és nem tudják, hogy mit tegyenek, képesek imádkozni Istenhez, kérni Istentől, és meglátni, mit kíván Isten. Kereső szívük van, és ezért Isten utat mutat nekik ebben a dologban. És amikor a végén feltárul az eredmény, látják Isten kezének irányítását. Nem csak üres frázis azt mondani, hogy Isten mindenek feletti szuverenitással bír. Ily módon amikor több ilyen dolgot tapasztalsz meg, akkor rá fogsz jönni, hogy Isten nem kitaláció, nem mítosz, és nem üres. Isten ott lesz közel melletted: képes leszel érezni a létezését, az útmutatását, valamint érezni kezei vezénylését és elrendezéseit. Ily módon egyre többet fogsz érzékelni Isten valódiságából és gyakorlatiasságából. Azonban ha nem vagy képes ilyen módon tapasztalni, soha nem fogod tudni érezni ezeket a dolgokat. Azt fogod gondolni: „Van Isten, vagy nincs? Hol van Ő? Oly sok éven keresztül hittem Istenben, és mindenki azt mondja, hogy Ő létezik – akkor hogyan lehet, hogy soha nem láttam? Mindenki azt mondja, hogy Ő megmenti az embert – akkor hogyan lehet, hogy nem éreztem, hogyan munkálkodik Isten az embereken?” Soha nem fogod ezeket a dolgokat érezni, így soha nem lel nyugtot a szíved. Csak akkor fogod tudni megerősíteni, hogy amit mások mondanak és tapasztalnak, azt Isten valósítja meg, ha saját magad is érzed. Isten műve csodálatos és nehezen kifürkészhető, ugyanakkor gyakorlatias is: ezt a két szempontot kell felfognod. Az, hogy csodálatos és nehezen kifürkészhető, azt jelenti, hogy minden, amit Isten tesz, bölcs és az ember által elérhetetlen: Isten azonossága és lényege határozza meg. De van egy másik szempont is: az, hogy Isten cselekedetei hihetetlenül gyakorlatiasak. Mit jelent ez a „gyakorlatiasság”? Azt jelenti, hogy az ember fel tudja fogni Isten cselekedeteit, hogy az ember gondolkodása, elméje, gondolatai, intelligenciája, valamint az ember ösztönei és képességei fel tudják fogni Isten cselekedeteit – Isten cselekedetei nem természetfelettiek vagy üresek. Amikor valamit jól csinálsz, Isten tudatja veled, hogy helyes, és megerősíti számodra: amikor valami rosszat csinálsz, Isten fokozatosan megérteti veled, megvilágosít és tudatja veled, hogy valami rosszat tettét, hogy tudd, ez a romlott beállítottságod feltárulása – ezután pedig Isten adósának fogod magad érezni. Ezt jelenti az, hogy „gyakorlatias”.

12. szemelvény

Amikor gondokkal találkozunk, igen fontos, hogy az igazságot keressük. Ha az igazságot keresed, nemcsak a problémát leszel képes megoldani, hanem gyakorolni is képes leszel az igazságot és el is tudod nyerni azt. Ha nem keresed az igazságot, hanem a saját okfejtésedhez ragaszkodsz, és mindig a saját véleményed szerint cselekszel, akkor nemcsak hogy a saját romlottságod problémáját nem sikerül megoldanod, hanem szándékosan vétkezel, és ez az Istennek való ellenállás útja. Tegyük fel például, hogy a kötelességeid végzése során megmetszenek, és te nem keresed az igazságot, hanem makacsul a saját érvedet hangsúlyozod. Talán azt gondolod: „Elvégeztem a munkámat, és nem tettem semmi nyilvánvalóan rosszat, de nemcsak hogy mindössze néhány hiba miatt megmetszenek, hanem le is lepleznek és nem tisztelnek, ami azt mutatja, hogy nem szeretnek engem. Hol van Isten szeretete? Miért nem látom? Azt mondják, hogy Isten szereti az embereket, akkor hát hogy lehet az, hogy Isten szeret másokat, engem pedig nem?” Csak úgy árad kifelé a sérelem. Ilyen állapotban vajon elnyerhetik az emberek az igazságot? Nem. Amikor problémák merülnek fel az Istennel való kapcsolatodban, és ahelyett, hogy megoldanád őket, megfordulnál és félretennéd a megtévesztő nézeteidet és a bigott eszméidet, te makacsul ellenállsz Istennek, ennek pedig aztán csak az lehet az eredménye, hogy Isten elhagy téged, és te is hátat fordítasz Neki. Megtelsz sérelemmel Istennel szemben, kétségbe vonod és tagadod az Ő szuverenitását, és nem vagy hajlandó alávetni magad az Ő intézkedéseinek. Ami még rosszabb, azt is tagadod, miszerint Isten az igazság és az igazságosság, és ez az Istennek való ellenállás legsúlyosabb formája. Ám ha mindenben keresed az igazságot, megérted majd Isten szándékait és nyersz majd egy utat, amelyen járhatsz. Ezzel nemcsak azt erősíted meg, hogy az Isten, akiben hiszel, az igazság, az út, az élet és a szeretet; azt is megerősíted, hogy minden, amit Isten tesz, az helyes, hogy az, hogy próbára teszi és finomítja az embert, az helyes és az ember üdvösségét, valamint megtisztulását szolgálja. Tudást szerzel Isten igazságosságáról és szentségéről, és egyidejűleg megismered Isten munkáját és meglátod a szeretete nagyságát. Milyen nagyszerű jutalom ez! Lehet-e ilyen jutalmat aratni anélkül, hogy keresnéd az igazságot, Istent és az Ő munkáját pedig mindig a saját elképzeléseid és képzelődéseid alapján közelíted meg? Biztosan nem. Mivel az embert oly mélyen megrontotta a Sátán, az összes cselekedete és tette, valamint mindaz, amit felfed, a Sátán beállítottságából ered és mind ellentétes az igazsággal és ellenséges Istennel. Az ember nem alkalmas arra, hogy élvezze Isten nagy szeretetét. Istent mégis olyannyira érdekli az ember, hogy mindennap kegyelmet ad neki, és emberek, események és dolgok sokféleségét rendezi el a számára, hogy próbára tegye és finomítsa őt, hogy megváltozhasson. Isten mindenféle környezet révén feltárja az embert, hogy az elgondolkodjon és megismerje önmagát, majd megértse az igazságot és elnyerje az életet. Isten annyira szereti az embert, és a szeretete annyira valóságos, hogy az ember láthatja és megérintheti. Ha megtapasztaltad mindezt, érezheted, hogy Isten mindent az ember üdvössége érdekében tesz, és hogy ez a legigazabb szeretet. Ha Isten nem végezne ilyen gyakorlati munkát, senki meg nem mondhatja, milyen mélyre zuhant volna már az ember! Mégis sokan vannak azok, akik nem keresik Isten igaz szeretetét, akik még mindig hírnévre, nyereségre és státuszra törekednek, akik a többiek fölé akarnak kerekedni, akik folyton kelepcébe akarnak csalni másokat és irányítani akarják őket. Vajon nem az Istennel rivalizálást állítják fel maguknak ezzel? Ha ezen az úton haladnak tovább, a következmények elképzelhetetlenek lesznek! Munkájával és ítéletével Isten leleplezi az ember romlottságát, hogy az megismerhesse. Véget vet az ember téves törekvéseinek. Isten kiváló munkát végez! Bár az, amit Isten tesz, felfedi és megítéli az embert, meg is menti őt. Ez igaz szeretet. Amikor erre magad is rájössz, akkor nem fogod-e elnyerni az igazság eme aspektusát? Amikor az ember felismeri ezt és eléri ezt a megértést, és amikor megérti ezeket az igazságokat, vajon még akkor is panaszai vannak Istennel szemben? Nem – mind megszűnik. Ezután készségesen és rendíthetetlenül alá tudja vetni magát Isten vezénylésének és intézkedéseinek. Amikor legközelebb jön egy próbatétel vagy finomítás, illetve megmetszik őt, akkor gyorsan felismeri, hogy amit Isten tesz, az helyes, és hogy Isten feltárja és megmenti őt. Hamarosan képes lesz elfogadni és alávetni magát, saját érveinek hangsúlyozása nélkül, elképzelések és panasz nélkül vetve alá magát Istennek. Ha az emberek ilyen mértékben alá tudják vetni magukat, az annak révén történik, hogy sok finomítást éltek meg, amit a Szentlélek munkája tökéletesített.

13. szemelvény

Most sokan vannak, akik az igazságra való törekvésre összpontosítanak, és képesek az igazságot keresni, amikor dolgok érik őket. Ha szeretnéd eloszlatni a benned lévő hibás késztetéseket és abnormális állapotokat, ahhoz az igazságot kell keresned. Először is, meg kell tanulnod megnyílni az Isten szavaira alapuló közösségvállalásban. A nyílt közösségvállaláshoz természetesen a megfelelő befogadót kell választanod – legalábbis olyasvalakit, aki szereti és elfogadja az igazságot, aki viszonylag jó emberi mivolttal bír, aki viszonylag becsületes és egyenes. Természetesen jobb lenne, ha olyasvalakit választhatnál, aki érti az igazságot, akinek a közösségéből úgy távozhatsz, hogy segítséget kaptál. Ha találsz egy ilyen embert, akinek a közösségében megnyílhasz és megoldhatod a nehézségeidet, az hatékony lehet. Ha nem a megfelelő személyt választod, olyasvalakit, aki nem szereti az igazságot, hanem csak adottsággal vagy tehetséggel bír, az kigúnyol, megvet és megaláz majd téged. Ez nem válna a hasznodra. Egyrészt a megnyílás és önmaga leleplezése az a megközelítés, amelyet az embernek az Isten elé járulás és a Hozzá való imádkozás során választania kell; és annak módja is, ahogyan az embernek közösséget kell vállalnia az igazságról másokkal. Ne tartsd magadban a dolgokat arra gondolva, hogy „vannak indítékaim és nehézségeim. A belső állapotom nem jó – negatív. Nem mondom el senkinek, egyszerűen magamban tartom.” Ha folyton magadban tartod a dolgokat anélkül, hogy megoldanád, még negatívabbá fogsz válni, és az állapotod egyre tovább süllyed. Nem leszel hajlandó Istenhez imádkozni. Ezt nehéz visszafordítani. És ezért függetlenül attól, hogy milyen az állapotod, függetlenül attól, hogy negatív vagy vagy nehéz helyzetben vagy, függetlenül saját személyes indítékaidtól és terveidtől, függetlenül attól, hogy mit tudtál meg vagy mire jöttél rá vizsgálat révén, meg kell tanulnod megnyílni és közösséget vállalni, és amint közösséget vállalsz, a Szentlélek munkálkodik. És hogy munkálkodik a Szentlélek? Megvilágosít és megvilágít téged, és lehetővé teszi számodra, hogy meglásd a probléma súlyosságát, tudatosítja benned a probléma gyökerét és lényegét, majd apránként megérteti veled az igazságot és az Ő szándékait, és engedi, hogy meglásd a gyakorlás útját és belépj az igazságvalóságba. Amikor az ember nyíltan közösséget tud vállalni, az azt jelenti, hogy becsületesen áll az igazsághoz. Az, hogy valaki becsületes-e, az igazsághoz való hozzáállásával mérhető. Amikor egy becsületes ember nehézségekkel találkozik, nem számít, mennyire negatív vagy gyenge, mindig imádkozni fog Istenhez, és keresni fog valakit, akivel közösséget vállalhat, próbál megoldást találni és keresi, hogyan orvosolja a problémáját vagy a nehézségét, hogy az eleget tegyen Isten szándékainak. Nem keres valakit, akinek a belső szorongásairól panaszkodhat: megoldást keres az igazságvalóságba való belépés és az abból való kilépés nehézségére. A megoldatlan negatív és rossz dolgok rejtegetése az ember szívében közvetlen hatást gyakorol az illető kötelességének végzésére és életbe való belépésére. Ha az ember nem tiszta és nyitott Isten irányában, hanem folyton csalárdságot dédelget a szívében, az nagyon veszélyes. A csalárd emberek jól tudják álcázni magukat, bármi is éri őket, és nem fognak közösséget vállalni, akármilyen elképzeléseket és elégedetlenséget éreznek is. Kívülről normálisnak tűnnek, de a valóságban a szívüket annyira túlterheli a negativitás, hogy alig tudnak felállni, te pedig nem tudnád megmondani ezt. Még ha közösséget is vállalsz velük, akkor sem mondják el neked az igazságot. Senkinek sem fogják elmondani, mennyire tele vannak panasszal, félreértésekkel és elképzelésekkel; mindig gondosan leplezik a dolgokat, attól tartva, hogy mások majd kevesebbre tartják és elutasítják őket, ha egyszer rájönnek erre. Bár teszik a kötelességeiket, nincs belépésük az életbe és nem keresik az igazságalapelvet abban, amit tesznek; külsőleg langyosnak látszanak, sem az előremozduláshoz nincs meg bennük az erő, de le sem maradnak, ami válságot sejtet. Azoknak, akik nem törekszenek az igazságra, betegség van a szívében; ott van a kór a szívükben, és félnek, hogy a fény leleplezi őket. Mindent szorosan beburkolva tartanak, sosem mernek megnyílni másoknak; az élet nem kering bennük, ami kórsághoz vezet a szívükben, mely aztán rosszindulatú daganattá fejlődik, és ily módon veszélybe kerülnek. Ha az emberek nem tudnak tiszták és nyitottak lenni az igazság elfogadásában, és ha nem tudják megoldani a problémáikat az igazságról való közösségvállalás révén, akkor az ilyen emberek nem tudják megfelelően végezni a kötelességeiket és előbb-utóbb fel kell fedni és ki kell vetni őket.

14. szemelvény

Az igazságot kell keresned, hogy bármely felmerülő problémát megoldj, legyen az bármi, és semmiképp sem szabad álcáznod magad vagy hamis képet festened magadról másoknak. Ami a hiányosságaidat, tökéletlenségeidet, hibáidat, romlott beállítottságaidat illeti – legyél teljesen nyitott mindegyikkel kapcsolatban, és vállalj közösséget mindegyikről. Ne tartsd magadban őket. Az életbe való belépés felé vezető első lépés az, hogy megtanulsz megnyílni, és ez az első akadály is, amelyet a legnehezebb megugrani. Ha egyszer leküzdötted, könnyű belépni az igazságba. Mit jelent az, hogy megteszed ezt a lépést? Azt jelenti, hogy megnyitod a szíved és megmutatsz mindent, amid van, legyen az jó vagy rossz, pozitív vagy negatív; lecsupaszítod magad mások és Isten számára, hogy lássanak; semmit sem rejtegetve Isten elől, semmit sem titkolva, semmit sem álcázva, csalárdság és csalás nélkül, és ugyanígy nyitott és becsületes vagy másokkal. Ily módon a fényben élsz, és nem csupán Isten fog tüzetesen megvizsgálni, hanem mások is láthatják majd, hogy elvszerűen és bizonyos fokú átláthatósággal cselekszel. Semmilyen módszert nem kell használnod ahhoz, hogy megvédd a hírnevedet, a rólad alkotott képet és a státuszodat, és a hibáidat sem kell leplezned, sem álcáznod. Nem kell ezekkel a haszontalan erőfeszítésekkel foglalkoznod. Ha el tudod engedni ezeket a dolgokat, nagyon megkönnyebbülsz majd, korlátok és fájdalom nélkül fogsz élni, és teljességgel a fényben élsz majd. Az életbe való belépés első lépése, hogy megtanuld, hogyan kell nyitottnak lenni közösségvállaláskor. A következő az, hogy meg kell tanulnod boncolgatni a gondolataidat és a cselekedeteidet, hogy lásd, melyek a rosszak és melyek nem tetszenek Istennek, és meg kell tanulnod azonnal fordítani rajtuk és orvosolni őket. Mi a célja az orvoslásuknak? Az, hogy elfogadd és megértsd az igazságot, miközben megszabadulsz azoktól a dolgaidtól, amelyek a Sátánhoz tartoznak, és az igazsággal helyettesíted őket. Korábban mindent a csalárd beállítottságod szerint tettél, amely hazudozik és megtévesztő; úgy érezted, hogy hazugság nélkül semmit sem tudsz elérni. Most, hogy érted az igazságot és utálod a Sátán módszereit, amelyek szerint a dolgokat végzi, többé nem cselekszel így, a becsületesség, a tisztaság és az alávetettség szellemiségében cselekszel. Ha nem tartasz vissza semmit, ha nem színlelsz, nem játszod meg magad és nem leplezed a dolgokat, ha felfeded magad a testvérek előtt, nem rejted el a legbensőbb eszméidet és gondolataidat, hanem ehelyett engeded másoknak, hogy lássák a becsületes hozzáállásodat, akkor az igazság fokozatosan gyökeret ereszt majd benned, kivirágzik és gyümölcsöt terem, majd apránként eredményeket hoz. Ha a szíved egyre becsületesebb és egyre inkább Isten felé fordul, és ha a kötelességed teljesítése közben védeni tudod Isten házának érdekeit, s a lelkiismereted nyugtalan, amikor nem sikerül megvédened ezeket az érdekeket, akkor ez annak bizonyítéka, hogy az igazság hatást ért el benned és az életeddé vált. Ha egyszer az igazság életté vált benned, és megfigyelsz valakit, aki istenkáromlóan áll Istenhez, nem félve Őt, kötelességének végzése közben pedig felületes, vagy aki megszakítja és megzavarja a gyülekezeti munkát, az igazságalapelvek szerint fogsz reagálni, és képes leszel felismerni és szükség szerint leleplezni őt. Ha az igazság nem vált az életeddé, és továbbra is a sátáni beállítottságodban élsz, akkor, amikor gonosz embereket és ördögöket fedezel fel, akik megszakításokat és zavarokat okoznak a gyülekezet munkájában, akkor szemet fogsz hunyni felette és füled botját sem mozdítod; félresöpröd őket, a lelkiismeretedtől érkező szemrehányás nélkül. Sőt, azt fogod gondolni, hogy a gyülekezet munkáját megzavaró embereknek semmi köze hozzád. Nem számít, mennyire sérül a gyülekezet munkája és Isten házának érdekei, téged nem érdekel, nem avatkozol bele és nem érzel bűntudatot – ami olyan emberré tesz, aki lelkiismeret és értelem nélküli, álhívő, munkás. Eszed, ami Istené, iszod, ami Istené és élvezel mindent, ami Istentől származik, mégis úgy érzed, hogy az Isten házának érdekeit sértő dolgoknak nincs köze hozzád – ami árulóvá tesz téged, aki beleharap az őt tápláló kézbe. Ha nem véded Isten házának érdekeit, ember vagy egyáltalán? Ez egy démon, amely befurakodott az egyházba. Istenhitet színlelsz, úgy teszel, mintha kiválasztott lennél, és élősködni akarsz Isten házában. Nem egy emberi lény életét éled, sokkal inkább démonhoz hasonlítasz, mint emberhez, és egyértelműen az álhívők egyike vagy. Ha olyasvalaki vagy, aki valóban hisz Istenben, akkor még ha eddig nem is nyerted el az igazságot és az életet, legalább Isten mellett fogsz beszélni és cselekedni; legalább nem állsz tétlenül, amikor azt látod, hogy Isten házának érdekei veszélybe kerülnek. Ha késztetést érzel arra, hogy szemet hunyj, bűntudatot érzel majd és zavarban leszel, s azt mondod magadnak: „Nem ülhetek itt tétlenül, fel kell állnom és mondanom kell valamit, felelősséget kell vállalnom, le kell lepleznem ezt a gonosz viselkedést, meg kell állítanom, hogy Isten házának érdekei ne szenvedjenek kárt, és ne zavarják meg a gyülekezeti életet.” Ha az igazság az életeddé vált, akkor nemcsak hogy meglesz ez a bátorságod és elhatározásod, és képes leszel teljesen megérteni az ügyet, hanem azt a felelősséget is betöltöd, amelyet Isten munkájáért és az Ő házának érdekeiért viselned kell, és ezzel teljesül a kötelességed. Ha kötelességedet a felelősségednek és kötelezettségednek, valamint Isten megbízatásának tudnád tekinteni, és úgy éreznéd, hogy ez szükséges ahhoz, hogy szembenézhess Istennel és a lelkiismereteddel, akkor nem élnéd-e meg a normális emberi mivolt feddhetetlenségét és méltóságát? A tetteid és a viselkedésed egyenlő lenne azzal, hogy „féled Istent és kerülöd a rosszat”, amiről Ő beszél. Megvalósítanád e szavak lényegét, és megélnéd a valóságukat. Amikor az igazság az ember életévé válik, akkor képes lesz megélni ezt a valóságot. De ha még nem léptél be ebbe a valóságba, akkor, amikor csalárdságot, megtévesztést vagy álcázást fedsz fel, vagy amikor látod, amint az antikrisztusok gonosz erői megzavarják és megszakítják Isten házának munkáját, semmit sem érzel és semmit sem észlelsz. Még ha ezek a dolgok az orrod előtt történnek is, képes vagy nevetni, nyugodt lelkiismerettel tudsz enni és aludni, és a legcsekélyebb önvádat sem érzed. E két élet közül, amelyeket megélhettek, melyiket választjátok? Nem magától értetődő, hogy melyik a valódi emberi hasonlatosság, a pozitív dolgok valósága, és melyik a negatív dolgok elvetemült, démoni természete? Amikor az igazság nem vált az emberek életévé, akkor az, amit megélnek, meglehetősen szánalmas és szomorú. Képtelenek gyakorolni az igazságot, bár akarják; képtelenek szeretni Istent, bár szeretnék; és hiányzik az erejük, hogy feláldozzák magukat Istenért, bár sóvárognak utána; képtelenek felelősséget vállalni – ez a romlott emberi lények szánalmassága és szomorúsága. E probléma megoldásához az embernek el kell fogadnia az igazságot és törekednie kell rá; üdvözölnie kell az igazságot a szívében, hogy új élete lehessen. Bármit is tesznek vagy gondolnak ők maguk, azok, akik képtelenek elfogadni az igazságot, gyakorolni is képtelenek azt, és még ha külsőleg jól is teljesítenek, az akkor is csak látszat és megtévesztés – akkor is képmutatás. Ezért, ha nem törekszel az igazságra, akkor nem nyersz életet, és ez a probléma gyökere.

A legtöbb ember akar törekedni az igazságra és akarja gyakorolni azt, ám legtöbbször csak az elhatározás és a vágy van meg bennük erre; az igazság nem vált az életükké. Ennek eredményeként, amikor gonosz erőkre akadnak vagy gonosztetteket elkövető gonosz és rossz emberekkel, illetve az alapelveket sértő módon cselekvő – ezáltal a gyülekezet munkáját zavaró és Isten kiválasztottainak ártó – hamis vezetőkkel és antikrisztusokkal találkoznak, elveszítik a bátorságukat, hogy kiálljanak és felszólaljanak. Mit jelent az, amikor nincs bátorságod? Azt jelenti, hogy félénk vagy és nem tudod kifejezni, amit szeretnél? Vagy arról van szó, hogy nem érted alaposan a helyzetet, ezért nincs meg a magabiztosságod, hogy felszólalj? Egyik sem; ez elsősorban a romlott beállítottságok általi korlátozás eredménye. Az általad felfedett romlott beállítottságok egyike egy csalárd beállítottság; amikor valami történik veled, a saját érdekeidre gondolsz elsőként, elsőként a következményeket veszed fontolóra, hogy azok vajon előnyösek lesznek-e számodra. Ez egy csalárd beállítottság, nemde? Egy másik az önző és alantas beállítottság. Arra gondolsz: „Mi közöm nekem ahhoz, ha Isten házának érdekei sérülnek? Nem vagyok vezető, miért kellene, hogy érdekeljen? Semmi köze hozzám. Nem az én felelősségem.” Az efféle gondolatok és szavak nem olyasmik, amiket tudatosan gondolsz, hanem a tudatalattid termékei – ez a romlott beállítottság nyilvánul meg, amikor az emberek egy problémával találkoznak. Az ehhez hasonló romlott beállítottságok irányítják a gondolkodásmódodat, megkötözik a kezedet és a lábadat, és szabályozzák, hogy mit mondasz. A szíved mélyén ki akarsz állni és beszélni akarsz, de kétségeid vannak, és még ha fel is szólalsz, kerülgeted a forró kását és hagysz magadnak kibúvót, illetve köntörfalazol és nem mondod el az igazat. Azoknak, akik tisztán látnak, ez világos; valójában a szíved mélyén tudod, hogy nem mondtál el mindent, amit kellett volna, hogy amit mondtál, az nem ért el hatást, hogy pusztán ímmel-ámmal cselekedtél, és hogy a probléma nem oldódott meg. Nem tettél eleget a felelősségednek, mégis nyíltan mondod, hogy teljesítetted a feladatodat, vagy hogy nem volt számodra világos, ami történt. Igaz ez? És ez az, amit valójában gondolsz? Akkor tehát nem teljességgel a sátáni beállítottságod irányít? Még ha az általad mondottak egy része összhangban áll is a tényekkel, a legfontosabb pontokon és a lényeges ügyekben hazudsz és becsapod az embereket, ami azt bizonyítja, hogy olyasvalaki vagy, aki hazudik és aki a sátáni beállítottsága szerint él. Az agyad mindent feldolgozott, amit mondasz és gondolsz, és ez ahhoz vezetett, hogy az összes kijelentésed hamis, üres és hazugság; valójában minden, amit mondasz, a tényekkel ellentétes, az önigazolás érdekében történik, a saját hasznodat szolgálja, és úgy érzed, elérted a céljaidat, amikor félrevezetted és áltattad az embereket. Ily módon beszélsz; ez is a beállítottságodat képviseli. Teljességgel a saját sátáni beállítottságod irányít. Nincs hatalmad afelett, amit mondasz és teszel. Még ha akarnád sem tudnád az igazat szólni vagy azt mondani, amit valóban gondolsz; még ha akarnád sem tudnád gyakorolni az igazságot; még ha akarnád sem tudnád teljesíteni a feladataidat. Minden, amit mondasz, teszel és gyakorolsz, hazugság, te pedig egyszerűen felületes vagy. Teljességgel a sátáni beállítottságod béklyójában vagy és az irányít. Talán akarod elfogadni és gyakorolni az igazságot, de nem rajtad múlik. Amikor a sátáni beállítottságaid irányítanak, azt mondod és teszed, amit a sátáni beállítottságod mond neked. Nem vagy más, csak egy romlott hús-vér test bábja, a Sátán eszközévé váltál. Utólag megbánod, hogy megint csak a romlott hús-vér testet követted, és hogy nem tudtad az igazságot gyakorolni. Magadban ezt gondolod: „Nem tudok egyedül felülkerekedni a hús-vér testen, és imádkoznom kell Istenhez. Nem álltam ki, hogy leállítsam a gyülekezet munkáját zavarókat, és a lelkiismeretem nyomaszt. Eldöntöttem, hogy ha ez ismét megtörténik, ki kell állnom, és meg kell metszenem azokat, akik a kötelességeik végzése során gaztetteket követnek el és megzavarják a gyülekezet munkáját, hogy viselkedjenek rendesen és hagyjanak fel a meggondolatlan cselekvéssel.” Miután végre összeszeded a bátorságod, hogy felszólalj, megijedsz és meghátrálsz, amint a másik ember dühbe jön és az asztalra csap. Képes vagy felelősséget vállalni? Mi haszna az elszántságnak és az akaratnak? Mindkettő hasztalan. Biztosan sok ezekhez hasonló esettel találkoztatok: Amikor nehézségekbe ütközöl, bedobod a törülközőt, úgy érzed, hogy nem tehetsz semmit, és reménytelenül feladod, átadod magad a kétségbeesésnek, és úgy döntesz, nincs számodra remény, és hogy ezúttal teljességgel kivetettek. Beismered, hogy nem törekszel az igazságra, akkor miért nem tartasz bűnbánatot? Gyakoroltad az igazságot? Bizonyára semmit sem értettél meg azután sem, hogy több éve prédikációkra jársz. Miért nem gyakorolod egyáltalán az igazságot? Soha nem keresed az igazságot, nemhogy gyakorolnád. Csupán állandóan imádkozol, fogadalmakat teszel, törekvéseket fogalmazol meg és fogadkozol a szívedben. És mi a kimenetel? Olyan valaki maradsz, aki embereknek akar tetszeni, nem vagy közlékeny a felmerülő problémákat illetően, nem törődsz a gonosz emberekkel, amikor látod őket, nem reagálsz, amikor valaki rosszat tesz vagy zavart okoz, és távol tartod magad, amikor nem vagy személyesen érintett. Azt gondolod: „Nem beszélek arról, ami nem érint engem. Amíg az nem sérti az én érdekeimet, hiúságomat vagy a hírnevemet, kivétel nélkül mindent figyelmen kívül hagyok. Nagyon óvatosnak kell lennem, mert azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét. Nem fogok semmi butaságot csinálni!” Teljességgel és rendíthetetlenül a gonoszság, a csalárdság, a keménység romlott beállítottságai irányítanak, amellett, hogy ellenszenves számodra az igazság. Nehezebb viselned őket, mint a Majomkirány által hordott arany szorító fejpántot^[a]. Annyira kimerítő és gyötrelmes a romlott beállítottságok irányítása alatt élni! Erre mint mondtok: Ha nem törekedtek az igazságra, vajon könnyű-e levetnetek a romlottságotokat? Megoldható-e ez a probléma? Elmondom nektek: Ha nem törekedtek az igazságra és zavaros a hitetek, ha oly sok éven át hallgatjátok a prédikációkat az igazság gyakorlása nélkül, ha a végsőkig hisztek, de csak néhány szót és doktrínát vagytok képesek kimondani, amelyekkel megtéveszthettek másokat, akkor tetőtől talpig vallásos sarlatánok vagytok, képmutató farizeusok, és ily módon végetek lesz. Ez lesz a kimeneteletek. Ha még ennél is rosszabb vagy, akkor jöhet egy esemény, amikor kísértésbe esel, elhagyod a kötelességed és olyanná válsz, aki elárulja Istent – ebben az esetben lemaradsz és kivetnek. Ez azt jelenti, hogy mindig a szakadék szélén állsz! Most tehát nincs fontosabb az igazságra való törekvésnél. Nincs jobb az igazság gyakorlásánál.

Lábjegyzet:

a. A Majomkirály arany fejpántja egy fontos elem, amely a „Nyugati utazás” című klasszikus kínai regényben tűnik fel. A történetben az arany fejpántot arra használták, hogy a Majomkirály gondolatait és cselekedeteit annak fájdalmas szorítása szabályozza a koponyája körül, az engedetlen viselkedésre válaszul.

15. szemelvény

Ha az embereknek olyan szívük van, amely szereti az igazságot, akkor van erejük törekedni az igazságra, és képesek keményen dolgozni az igazság gyakorlásán. Képesek elhagyni azt, amit el kell hagyni, és képesek elengedni azt, amit el kell engedni. Különösen azokat a dolgokat kell elengedni, amelyek a saját hírnevedhez, nyereségedhez és státuszodhoz kapcsolódnak. Ha nem engeded el őket, az azt jelenti, hogy nem szereted az igazságot, és nincs erőd törekedni az igazságra. Amikor valami történik veled, keresned kell az igazságot, és gyakorolnod kell az igazságot. Ha azon alkalmakkor, amikor gyakorolnod kell az igazságot, mindig önző a szíved, és nem tudod elengedni a saját önös érdekeidet, akkor képtelen leszel gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha soha, semmilyen körülmények között nem keresed, illetve nem gyakorolod az igazságot, akkor nem vagy olyan ember, aki szereti az igazságot. Nem számít, hogy hány éve hiszel Istenben, nem fogod elnyerni az igazságot. Vannak, akik mindig hírnévre, nyereségre és haszonlesésre törekszenek. Bármilyen munkát is szervez számukra a gyülekezet, mindig latolgatnak, arra gondolva: „Vajon lesz belőle hasznom? Ha igen, akkor megteszem, ha nem, akkor nem.” Az ilyen ember nem gyakorolja az igazságot – akkor vajon képes jól végezni a kötelességét? Egészen biztos, hogy nem. Még ha nem is cselekedtél gonoszat, akkor sem vagy olyan ember, aki gyakorolja az igazságot. Ha nem törekszel az igazságra, nem szereted a pozitív dolgokat, és bármi is ér téged, csak a saját hírneveddel és státuszoddal, a saját önös érdekeddel törődsz, és azzal, hogy mi a jó neked, akkor olyan ember vagy, akit csak az önérdek vezérel, aki önző és aljas. Az ilyen ember azért hisz Istenben, hogy valami jót vagy számára hasznosat nyerjen, nem pedig azért, hogy elnyerje az igazságot, illetve Isten üdvösségét. Ezért az ilyen emberek álhívők. Azok az emberek igazán hisznek Istenben, akik képesek keresni és gyakorolni az igazságot, mivel a szívükben felismerik, hogy Krisztus az igazság, és hogy hallgatniuk kell Isten szavaira, és hinniük kell Istenben, ahogyan Ő követeli. Ha gyakorolni szeretnéd az igazságot, amikor valami történik veled, de a saját hírnevedet és státuszodat, valamint a saját tekintélyedet veszed figyelembe, akkor ezt nehéz lesz megtenned. Akik szeretik az igazságot, azok egy ilyen helyzetben imádsággal, kereséssel, önvizsgálatot tartva és öntudatra ébredve képesek lesznek elengedni azt, ami a saját önös érdekük vagy jó nekik, gyakorolni az igazságot, és alávetni magukat Istennek. Az ilyen emberek azok, akik igazán hisznek Istenben, és szeretik az igazságot. És vajon mi a következménye annak, ha az emberek állandóan a saját önös érdekükre gondolnak, ha mindig a saját büszkeségüket és hiúságukat próbálják óvni, ha romlott beállítottságot tárnak fel, de nem keresik az igazságot, hogy kijavítsák azt? Az, hogy nincs belépésük az életbe, hogy nincs valódi tapasztalati tanúságtételük. És ez veszélyes, nemde? Ha soha nem gyakorolod az igazságot, ha nincs tapasztalati tanúságtételed, akkor a kellő időben fel leszel fedve, és ki leszel rekesztve. Mi haszna van a tapasztalati tanúságtétel nélküli embereknek Isten házában? Minden kötelességet gyatrán fognak végezni, és képtelenek lesznek bármit is megfelelően véghezvinni. Vajon nem csupán szemetek ők? Ha az emberek, miután évekig hittek Istenben, soha nem gyakorolják az igazságot, akkor álhívők, akkor gonosz emberek. Ha soha nem gyakorolod az igazságot, és vétkeid száma egyre csak szaporodik, akkor a sorsod el van döntve. Nyilvánvaló, hogy az összes vétked, a téves út, amelyen jársz, és a bűnbánat megtagadása mind-mind gonosz cselekedetek sokaságát eredményezi; és így a sorsod az lesz, hogy a pokolra jutsz – meg leszel büntetve. Azt gondolod, hogy ez jelentéktelen dolog? Ha még nem voltál megbüntetve, akkor fogalmad sincs, hogy ez mennyire félelmetes. Ha eljön a nap, amikor valóban csapással szembesülsz, és szembenézel a halállal, akkor már túl késő lesz megbánni. Ha az Istenbe vetett hitedben nem fogadod el az igazságot, valamint ha évekig hittél Istenben, de nem történt változás benned, a végső következmény az, hogy ki leszel rekesztve és el leszel hagyva. Mindenkinek vannak vétkei. A lényeg az, hogy képes legyél keresni az igazságot, hogy helyrehozd ezeket a vétkeket, és ez biztosítja majd azt, hogy egyre kevesebb és kevesebb legyen azokból. Nem számít, hogy mikor, de ha valaha is felfeded a romlott beállítottságodat, és mindig képes vagy imádkozni Istenhez és Istenre támaszkodni, keresni az igazságot, hogy helyrehozd és megtisztítsd romlott beállítottságodat, akkor nem cselekedtél gonoszat. A hívőknek így kell megoldaniuk a romlott beállítottság problémáját, és így tapasztalják meg Isten munkáját. Ha soha nem imádkozol Istenhez, és soha nem keresed az igazságot, amikor valami ér téged, vagy ha megérted az igazságot, de nem ülteted gyakorlatba azt, akkor vajon mi lesz a végeredmény? Ez magától értetődő. Legyél bármilyen ravasz vagy nagy dumás, vajon el tudsz menekülni Isten vizsgáló szeme elől? Ki tudsz bújni Isten kezének a vezénylése alól? Ez lehetetlen. A bölcs embereknek Isten elé kell járulniuk, és bűnbánatot kell gyakorolniuk, Őrá tekintve, Őrá támaszkodva, helyrehozva a romlott beállítottságukat és gyakorolva az igazságot. Akkor majd legyőzöd a testet, és legyőzöd a Sátán kísértéseit. Kitartónak kell lenned még akkor is, ha többször is kudarcot vallasz. Ha annak ellenére kitartasz, hogy esélytelennek tűnik, akkor el fog jönni az idő, amikor sikerrel jársz, és el fogod nyerni Isten kegyelmét, irgalmát és áldását, és képes leszel az igazságra való törekvés útját járni, jól végezni a kötelességeidet, és eleget tenni Istennek.

Amikor valami ér benneteket, milyen gyakran választjátok azt, hogy gyakoroljátok az igazságot, és fenntartjátok Isten munkáját? (Nem gyakran. Legtöbbször a saját imázsom, illetve a saját önös érdekem fenntartását választom, utólag pedig ráébredek erre, de nem könnyű fellázadni önmagam ellen. Ha van valaki, aki társalog velem az igazságról, az némi erőt ad, és valamennyire fel tudok lázadni önmagam ellen. De ha nincs senki, aki társalogna velem az igazságról, akkor eltávolodom Istentől, és állandóan ebben az állapotban élek.) Nehéz fellázadni a hús-vér test ellen, és még nehezebb gyakorolni az igazságot, mivel sátáni természetetek van, amely akadályoz, és romlott beállítottságotok, amely megzavar, ezeket pedig az igazság megértése nélkül nem lehet helyrehozni. Mennyi időt tudtok naponta csendben Isten jelenlétében tölteni? Hány napot bírtok ki Isten szavainak olvasása nélkül, mielőtt lelkileg kiszáradtnak éreznétek magatokat? (Úgy érzem, hogy egy napot sem bírok ki Isten szavainak olvasása nélkül. Reggelente el kell olvasnom egy szakaszt Isten szavaiból, majd elmélkednem kell azon. Ettől közelebb érzem magam Istenhez. Ha van olyan nap, amikor csak serényen rohanok a munkában, nem eszem és nem iszom Isten szavait, és nem is imádkozom túl sokat, akkor nagyon távol érzem magam Istentől.) Ha képesek vagytok érzékelni, hogy elfogadhatatlan számotokra távol lenni Istentől, akkor még van remény számotokra. Ha hívők vagytok, és el akarjátok nyerni az igazságot, akkor nem lehettek passzívak, és nem várhattok mindig arra, hogy valaki társalogjon veletek az igazságról. Meg kell tanulnotok aktívan enni és inni Isten szavait, imádkozni Istenhez, és keresni az igazságot. Ha, mielőtt ennétek és innátok az Ő szavait, és imádkoznátok Őhozzá, addig vártok, amíg a lelketek elsötétül, és nem érzitek Istent, akkor csak a korábbi állapotot tudjátok fenntartani. Bár már az is elég jó lenne, ha képesek lennétek fenntartani egy névleges „hitet”, nem lesz növekedés az életetekben, és amikor a lelketek kiszáradt és eltompult, és túlságosan eltávolodtatok Istentől, akkor veszélyben lesztek. Egyetlen kísértés ér, és máris elbuksz; a Sátán túlságosan könnyen foglyul ejt téged. Ha egyáltalán nincs tapasztalatod, nem értesz meg semmilyen igazságot, nem összpontosítasz sem Isten szavainak olvasására, sem a prédikációk hallgatására, és nincs normális lelki életed, akkor nehéz lesz számodra, hogy érettségben növekedj, és biztosan túl lassú lesz a fejlődésed. Vajon mik az okai ennek a lassú fejlődésnek? Mik a következményei? Tisztában kell lenned ezekkel a dolgokkal. Nem számít, hogy Isten hogyan leplezi le az emberek romlottságát, nekik alá kell vetniük magukat annak, és el kell fogadniuk azt. Önvizsgálatot kell tartaniuk, és össze kell mérniük magukat Isten szavaival, hogy önismeretre tegyenek szert, és fokozatosan megértsék az igazságot. Ez az, ami Istennek a legkedvesebb, és a Szentlélek biztosan munkálkodni fog bennük, és bizonyosan meg fogják érteni Isten szándékait. Mindig a szívedben kell hordoznod Isten szavait és az igazságot, hogy amikor a valós életben problémával szembesülsz, összefüggésbe tudd hozni és össze tudd hasonlítani azt Isten szavaival és az igazsággal. Így könnyű lesz megoldani a problémát. Például mindenki egészséges testet szeretne, betegség nélkül; ez olyasmi, amire mindenki törekszik, de hogyan kellene ezt gyakorolnod a mindennapi életedben? Mindenekelőtt rendszeres rutinra van szükséged, nem szabad egészségtelen vagy tiltott dolgokat enned, és megfelelő mennyiségű testmozgást kell végezned. Ha ezeket a módszereket kombinálod, és minden, amit teszel, a fizikai egészség célja körül forog, fokozatosan meglátod majd az eredményeket. Néhány év múlva egészségesebb leszel, mint mások, és jó eredményeket érsz el. Hogyan érted el ezeket az eredményeket? Úgy, hogy a tetteid és a céljaid összhangban voltak, és a gyakorlatod és az elméleted is összhangban volt. Ugyanez a helyzet az Istenben való hittel is. Ha igyekszel olyan emberré válni, aki szereti az igazságot és gyakorolja az igazságot, olyan emberré, akinek megváltozott a beállítottsága, akkor, ha valami ér téged, azt összefüggésbe kell hoznod azokkal a célokkal, amelyekre törekszel, valamint a velük járó igazságokkal. Bármilyen célra is törekszel, amíg az az, amit Isten megkövetel az embertől, addig ez az az irány és cél, amelyre hívőként törekedned kell. Például Isten útjának követése: félni Istent és kerülni a rosszat. Ha már megvan ez az irány és ez a cél, akkor meg kell találnod a módját annak, hogy ezt rögtön utána gyakorlatba ültesd. Amikor azt mondom, hogy „Isten útjának követése”, vajon mire vonatkozik az „Isten útja”? Azt jelenti, hogy félni Istent és kerülni a rosszat. És vajon mi az, hogy félni Istent és kerülni a rosszat? Amikor például valakiről értékelést készítesz – ez összefügg az istenfélelemmel és a rossz kerülésével. Hogyan készítesz valakiről értékelést? (Becsületesnek, igazságosnak és méltányosnak kell lennünk, szavainknak pedig nem szabad az érzéseinken alapulniuk.) Amikor pontosan azt mondod, amit gondolsz, és amit láttál, akkor becsületes vagy. Először is, a becsületesség gyakorlása összhangban van Isten útjának követésével. Ez az, amire Isten az embereket tanítja; ez Isten útja. Mi Isten útja? Félni Istent és kerülni a rosszat. Vajon a becsületesség nem része az Istenfélelemnek és a rossz kerülésének? És ez nem Isten útjának követése? (De igen, az.) Ha nem vagy becsületes, akkor az, amit láttál és az, amit gondolsz, nem azonos azzal, ami a szádon kijön. Valaki megkérdezi tőled, hogy „Mi a véleményed erről az emberről? Felelősségteljes-e a gyülekezeti munkában?”, és te azt válaszolod: „Nagyszerű ember. Felelősségteljesebb és jobb képességű, mint én, az emberi mivolta is jó. Érett és stabil.” De a szíved mélyén vajon ezt gondolod? Amit valójában látsz, az az, hogy bár ez az ember rendelkezik képességgel, de megbízhatatlan, meglehetősen csalárd és nagyon számító. Ez az, amit valójában gondolsz az elmédben, de amikor itt az idő, hogy beszélj, felötlik benned, hogy „Nem mondhatom ki az igazságot. Nem szabad senkit sem megbántanom”, így gyorsan mondasz valami egyebet, és szép dolgokat válogatsz, amiket mondhatsz róla, de semmi sem az, amit valójában gondolsz; az egész hazugság és színlelés. Vajon ez azt jelzi, hogy Isten útját követed? Nem. A Sátán útjára léptél, a démonok útjára. Melyik Isten útja? Az igazság, az az alap, amely szerint az embereknek viselkedniük kell, valamint az istenfélelem és a rossz kerülésének az útja. Bár te egy másik emberhez beszélsz, Isten is hallgatja; Ő figyeli a szívedet, és átvizsgálja. Az emberek arra figyelnek, amit mondasz, de Isten a szívedet vizsgálja át. Vajon az emberek képesek átvizsgálni az ember szívét? Az emberek legfeljebb azt láthatják, hogy nem mondtad ki az igazságot; azt láthatják, ami a felszínen van, azonban csak Isten láthat a szíved mélyére. Csak Isten láthatja azt, hogy mit gondolsz, mit tervezel, és milyen kis cselszövéseket, alattomos módszereket és aktív gondolatokat hordozol a szívedben. Vajon amikor Isten látja, hogy nem mondod ki az igazságot, mi az Ő véleménye és értékelése rólad? Az, hogy ebben a kérdésben nem követted Isten útját, mivel nem mondtad ki az igazságot. Ha Isten követelményei szerint gyakoroltál, akkor ki kellett volna mondanod az igazságot: „Ő egy jó képességű ember, de megbízhatatlan.” Függetlenül attól, hogy az értékelésed pontos volt-e, az őszinte és szívből jövő lett volna, és ez az a nézőpont és álláspont, amelyet ki kellett volna fejezned. De nem tetted – akkor vajon Isten útját követted? (Nem.) Ha nem mondod ki az igazságot, mi haszna van annak, hogy azt hangsúlyozod, hogy Isten útját követed, és eleget teszel Istennek? Vajon Isten azokra a szlogenekre figyel, amelyeket kiabálsz? Vajon Isten azt nézi, hogyan kiabálsz, milyen hangosan kiabálsz, és milyen hatalmas az akaratod? Vajon azt nézi, hogy hányszor kiabálsz? Ő nem ezeket a dolgokat nézi. Isten azt nézi, hogy gyakorolod-e az igazságot, és azt, hogy milyen döntéseket hozol, valamint azt, hogy hogyan gyakorolod az igazságot, amikor valami ér téged. Ha a kapcsolatok fenntartását választod, a saját érdeked és imázsod fenntartását, akkor minden az önfenntartásról szól, és Isten látja, hogy ez az a nézőpont és hozzáállás, amelyet képviselsz, amikor valami ér, így Ő ki fog értékelni téged. Azt mondja majd, hogy nem olyasvalaki vagy, aki az Ő útját követi. Azt mondod, hogy törekedni akarsz az igazságra, és követni akarod Isten útját, akkor miért nem ülteted gyakorlatba azt, amikor valami ér téged? Lehet, hogy szívből fakadóak az általad kimondott szavak, és közvetítik az akaratodat és az óhajaidat, vagy lehet, hogy a szíved meghatódott, és őszinte szavakat kiáltasz, miközben keservesen sírsz, de vajon őszintén beszélni azt jelenti, hogy gyakorolod az igazságot? Vajon azt jelenti, hogy igaz bizonyságtételed van? Nem feltétlenül. Ha törekszel az igazságra, akkor képes leszel gyakorolni az igazságot; ha nem vagy az igazság szerelmese, akkor csupán olyasmiket mondasz majd, amelyek kedvesek a fülnek, és ezzel vége is. A doktrína hirdetésében és a szlogenek skandálásában a farizeusok voltak a legjobbak. Gyakran álldogáltak az utcasarkokon, és azt kiabálták: „Ó, hatalmas isten!” vagy „Nagyságos isten!” Mások számára különösen istenfélőnek tűntek, és nem tettek semmi törvényelleneset, de vajon Isten jóváhagyta őket? Nem. Hogyan ítélte el őket? Úgy, hogy képmutató farizeusoknak nevezte őket. Korábban a farizeusok tiszteletnek örvendő társadalmi rétegnek számítottak Izraelben, vajon miért vált e név mostanra címkévé? Azért, mert a farizeusok egy embertípus képviselőivé váltak. Vajon melyek az ilyen típusú emberek jellemzői? Ügyesek a hamisságban, a díszítésben, a színlelésben; fenséges nemességet, szentséget, egyenességet és nyílt illendőséget színlelnek, az általuk kiabált szlogenek pedig jól hangzanak, de kiderül, hogy a legkevésbé sem gyakorolják az igazságot. Vajon milyen jó magatartást tanúsítanak? Szentírást olvasnak és prédikálnak; arra tanítanak másokat, hogy tartsák be a törvényt és az előírásokat, és ne álljanak ellen Istennek. Ez mind jó magatartás. Mindaz, amit mondanak, jól hangzik, mégis, amikor mások hátat fordítanak, ők titokban adományokat lopnak. Az Úr Jézus azt mondta, hogy „kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek” (Máté 23:24). Ez azt jelenti, hogy látszólag jónak tűnik minden viselkedésük – hivalkodóan szlogeneket skandálnak, magasztos elméleteket hirdetnek, és szavaik kellemesen hangzanak, de amit tesznek, az rendezetlen zűrzavar, és teljességgel ellenáll Istennek. A külső viselkedésük csupa színlelés, csupa csalás; sem az igazság, sem a pozitív dolgok iránti legcsekélyebb szeretet sincs a szívükben. Idegenkednek az igazságtól, a pozitív dolgoktól, és mindentől, ami Istentől származik. Vajon mit szeretnek? Szeretik a méltányosságot és az igazságosságot? (Nem.) Honnan tudod, hogy nem szeretik ezeket a dolgokat? (Az Úr Jézus a mennyek országának evangéliumát hirdette, amit ők nemcsak hogy nem fogadtak el, hanem el is ítéltek.) Ha nem ítélték volna el, akkor lehetne-e tudni? Nem. Az Úr Jézus megjelenése és munkája felfedte az összes farizeust, és csak azért láthatták meg mások a képmutatásukat, mert elítélték az Úr Jézust, és ellenálltak Neki. Ha nem lett volna az Úr Jézus megjelenése és munkája, senki sem tudta volna megkülönböztetni a farizeusokat, és ha az emberek csak a farizeusok külső viselkedését nézték volna, még irigyelték volna is őket. Vajon nem volt-e képmutatás és csalárdság a farizeusok részéről az, hogy hamis jó magaviseletet tanúsítottak, hogy elnyerjék az emberek bizalmát? Vajon képesek az ilyen csalárd emberek szeretni az igazságot? Egyáltalán nem. Vajon mi volt a célja a jó magaviseletük fitogtatásának? Egyrészt az, hogy rászedjék az embereket. Másrészt pedig az, hogy félrevezessék és megnyerjék maguknak az embereket, hogy azok nagyra becsüljék őket és hódoljanak nekik. Végül pedig azt akarták, hogy jutalomban részesüljenek. Micsoda átverés volt! Vajon ügyes trükkök voltak ezek? Vajon szerették az ilyen emberek a méltányosságot és az igazságosságot? Bizonyára nem. Amit szerettek, az a státusz, a hírnév és a nyereség volt, és amit akartak, az a jutalom és a korona. Soha nem gyakorolták azokat a szavakat, amelyeket Isten tanított az embereknek, és a legkevésbé sem élték meg az igazságvalóságot. Mindannyian arra törekedtek, hogy jó magaviselettel álcázzák magukat, és képmutató módszereikkel rászedjék és megnyerjék maguknak az embereket, hogy biztosítsák a saját státuszukat és hírnevüket, amelyet aztán arra használtak, hogy tőkét szerezzenek és megélhetést teremtsenek. Hát nem aljas dolog ez? Mindezen magatartásukból láthatjuk, hogy lényegüket tekintve nem szerették az igazságot, mivel soha nem gyakorolták azt. Vajon mi az, ami azt jelzi, hogy nem gyakorolták az igazságot? A legnagyszerűbb dolog mind közül az, hogy az Úr Jézus azért jött, hogy elvégezze a megváltás munkáját, és hogy minden szó, amelyet az Úr Jézus mondott, az igazság, és tekintélye van. Vajon hogyan reagáltak erre a farizeusok? Bár elismerték, hogy az Úr Jézus szavainak tekintélye és ereje van, nemcsak hogy nem fogadták el azokat, hanem el is ítélték, és káromolták őket. Vajon miről volt szó? Azért, mert nem szerették az igazságot, és a szívükben idegenkedtek az igazságtól, és gyűlölték az igazságot. Elismerték, hogy az Úr Jézusnak igaza van mindenben, amit mond, hogy szavainak tekintélye és ereje van, hogy semmiben sem téved, és hogy nincs eszközük ellene. De el akarták ítélni az Úr Jézust, ezért megbeszélték és összeesküdtek, és azt mondták: „Keresztre vele! Vagy ő, vagy mi”, és a farizeusok így szálltak szembe az Úr Jézussal. Akkoriban senki sem értette meg az igazságot, és senki sem volt képes felismerni az Úr Jézust mint megtestesült Istent. Emberi szemszögből nézve azonban az Úr Jézus sok igazságot kimondott, ördögöket űzött ki, és betegeket gyógyított. Sok csodát tett, öt kenyérrel és két hallal jóllakatta az ötezer embert, számos jócselekedetet vitt véghez, és annyi kegyelmet juttatott az embereknek. Olyan kevés ilyen jó és igazságos ember van, hát miért akarták a farizeusok elítélni az Úr Jézust? Vajon miért akarták olyan nagyon keresztre feszíteni Őt? Az, hogy inkább egy bűnözőt bocsátottak szabadon, mintsem az Úr Jézust, azt jelzi, hogy a vallásos világ farizeusai mennyire gonoszak és rosszindulatúak voltak. Annyira elvetemültek voltak! Olyan nagy volt a különbség a farizeusok által feltárt gonosz ábrázat és a színlelt, külső jóindulat között, hogy sokan nem tudták megkülönböztetni, melyik az igaz és melyik a hamis, de az Úr Jézus megjelenése és munkája mindegyiket felfedte. A farizeusok általában olyan jól álcázták magukat, és kívülről olyan istenfélőnek tűntek, hogy senki sem képzelte volna, hogy képesek ilyen kegyetlenül ellenállni és üldözni az Úr Jézust. Ha nem tárultak volna fel a tények, senki sem lett volna képes átlátni rajtuk. Az igazságnak a megtestesült Isten általi kifejeződése annyira felfedi az embert!

16. szemelvény

Az igazság megértésének és gyakorlásának célja az emberek számára az, hogy megéljék az igazságot, megéljék az emberi hasonlatosságot, és az életükké tegyék azokat az igazságokat, amelyeket megértenek és a gyakorlatba tudnak ültetni. Mit jelent az életükké tenni ezeket? Azt jelenti, hogy ezek válnak a cselekedeteik, az életük, a viselkedésük és a létezésük alapzatává és forrásává, hogy megváltoztatják az életmódjukat. Azelőtt mi szerint éltek az emberek? Attól függetlenül, hogy volt-e meggyőződésük vagy sem, sátáni beállítottságokra hagyatkozva éltek, nem pedig Isten szavai vagy az igazság szerint. Ily módon kellene élnie egy teremtett lénynek? (Nem.) Mit kér Isten az embertől? (Azt, hogy az emberek az Ő szavai szerint éljenek.) Isten szavai szerint élni – vajon nem ezzel a céllal kellene rendelkezniük azoknak, akik valóban hisznek Őbenne? (De igen.) Egy teremtett lény életformája legyen az, hogy Isten szavaira hagyatkozik. Isten szemében az ilyen emberek az igazi teremtett lények. Vagyis rendszeresen el kell töprengened azon, hogy mely szavaid, mely tetteid, és a viselkedésed mely alapelvei, a létezésed mely céljai, és a világgal való foglalkozásod mely módjai egyeztethetők össze az igazságalapelvekkel, melyek egyeztethetők össze azzal, amit Isten kér az embertől, és melyeknek nincs semmi közük Isten szavaihoz és követelményeihez. Ha gyakran eltűnődsz ezeken a dolgokon, akkor fokozatosan belépést nyersz. Ha nem töprengsz el ezeken a dolgokon, akkor semmi értelme nincs a felszínes erőfeszítéseknek. A nemtörődömség, az előírások követése, valamint a szertartásosság végső soron semmit nem ad majd neked. Akkor hát mi az Istenbe vetett hit? Az Istenbe vetett hit valójában Isten üdvössége elnyerésének a folyamata, a Sátán által megrontott emberi lény Isten szemében igazi teremtett lénnyé változásának a folyamata. Ha valaki továbbra is a sátáni beállítottságára és természetére hagyatkozva él, akkor ő teremtett lénynek minősül-e Isten szemében? (Nem.) Azt mondod, hogy hiszel Istenben, elismered Istent, elismered Isten szuverenitását és elismered azt, hogy mindent Istentől kapsz, azonban megéled-e Isten szavait? Isten követelményei szerint élsz-e? Isten útját követed-e? Egy hozzád hasonló teremtett lény vajon képes arra, hogy Isten elé járuljon? Képes vagy arra, hogy együtt élj Istennel? Istent félő szívvel rendelkezel? Amit megélsz, és az út, amelyen jársz, összeegyeztethető Istennel? (Nem.) Akkor hát mi az Istenbe vetett hited értelme? Ráléptél a helyes útra? Az Istenbe vetett hited csupán formailag és szavakban létezik. Hiszel Istenben és elismered Isten nevét, valamint elismered, hogy Isten a Teremtőd és Legfőbb Urad, azonban lényegében nem fogadtad el Isten szuverenitását, illetve Isten irányítását, és nem lehetsz teljesen összeegyeztethető Istennel. Vagyis nem teljesen valósult meg az Istenbe vetett hited értelme. Bár hiszel Istenben, nem vetetted le a saját romlottságodat, nem érted el az üdvösséget, és nem léptél be az igazságvalóságba, amelybe az Istenbe vetett hitedben be kellett volna lépned. Ez hiba. Ha így tekintünk rá, az Istenbe vetett hit nem egyszerű dolog.

Nos, érzitek a szívetekben, hogy fontos megérteni Isten szavát és gyakorolni az igazságot? (Igen, érezzük.) Mindannyian tudjátok, hogy fontos gyakorolni az igazságot, azonban ezt nem egyszerű megtenni – tele van nehézségekkel. Hogyan tehető ez rendbe? Minden alkalommal, amikor nehézségek érnek, Isten elé kell járulnod imádsággal, keresned kell Isten szavaiban az igazságot, hogy rendbe tudd tenni a saját nehézségeidet, hogy rendbe tudd tenni a saját gyengeségeidet, valamint a külső környezet nehézséget, és elérd az igazság gyakorlását. Ezt megtapasztalva lesz reményed Isten elismerésének elnyerésére. Ha még jobban megértetted az igazságot és az igazság gyakorlására is képes vagy, akkor olyasvalakivé válhatsz, aki Isten útját követi, miközben a hited ki fogja érdemelni Isten elismerését. Ha azt mondod, hogy elismered Isten nevét, és hiszel abban, hogy mindenek felett szuverenitása van, hogy Ő a Teremtő, azonban az életed cseppet sem kapcsolódik az igazsághoz, Isten követelményeihez, és ahhoz, amit egy teremtett lénynek tennie kell, akkor végül vajon nem lesz bajos a sorsod? Isten elé járulhat-e az, akinek semmi köze ezekhez a dolgokhoz? Azt mondod, hogy Isten elé tudsz járulni, de vajon Isten helyesli az olyan hitet, amilyen a tiéd? Nem helyesli, és mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten nem ismer el, és nincs is szüksége olyan teremtett lényre, amilyen te vagy. Ha Isten nem ismer el, és nem helyesli a hitedet, akkor helyeselhet-e téged mint személyt? (Nem.) Ez a vég: Isten nem fog megmenteni, és el lesz döntve a sorsod. Ilyen sorsot szeretnétek magatoknak? (Nem.) Milyen sorsot szeretnétek? (Azt, hogy kiérdemeljük Isten elismerését.) Először is mit kell megértened ahhoz, hogy Isten elismerjen? Mi az, amibe először is be kell menned? Először is tudnod kell, hogy az emberi cselekedetek közül mi van Isten kedvére, és mi nincs az Ő kedvére. Először összegezd ezeket a dolgokat, hogy világosan értsd őket, aztán amikor a dolgokat teszed, tudni fogod, hogyan cselekedj. Ez ilyen egyszerű. Könnyű-e összegezni az ilyen dolgokat? Nagyon könnyű. Azokat illetően, akik a múltban gonoszságot tettek és ki lettek vetve, összegezd azokat a dolgokat, amelyekkel kiváltották Isten utálatát, összegezd a kudarcaik tanulságait, és ezen rossz dolgok egyikét se tedd meg. Aztán összegezd azok jó viselkedését, akiket Isten elismert, és tegyél többet ezekből a dolgokból. Ily módon képes leszel elnyerni Isten jóváhagyását. Rá kell jönnöd, mit tegyél és gyakoroljál ahhoz, hogy a leginkább megfelelj Isten szándékainak, és meg kell értened a szívedben, hogy mely embereket és dolgokat utálja leginkább Isten, valamint mely emberek és dolgok vannak leginkább a kedvére. Tudnod kell, hogyan különböztesd meg ezeket a dolgokat, és a legjobb az, ha besorolod és összegzed ezeket, hogy világosan megértsd őket. A legfontosabb az, hogy meglegyen a szívedben ez a mérce és határ. Ezzel az alapelvvel, ezzel a mércével, ezzel a határral már lesznek alapelveid a dolgok megtételére, és képes leszel alapelvek szerint tenni a dolgokat. Ha nem rendelkezel ezzel az alapelvvel és mércével, akkor a cselekvéskor nem leszel magabiztos, és nem fogod tudni megmondani, hogy az általad tett mely dolgok gonoszak és melyek jók. Esetleg úgy érzed, hogy valami nem gonosz, azonban Isten szemében az; vagy esetleg úgy érzed, hogy valami jó, azonban Isten szemében gonosz. Nem bajos-e az, ha megteszed mindezeket a dolgokat? Ha szándékosan és végeláthatatlanul olyan dolgokat teszel, amelyeket Isten nem helyesel, és csupán pár olyan dolgot teszel, amelyet Isten helyesel, azonban azt gondolod, hogy nagyon sok ilyet tettél, akkor vajon nem vagy zagyva? Ha az általad megtett legtöbb dolog gonosznak számít Isten szemében, akkor vajon képes lehet így is helyeselni téged? (Nem lehet képes.) Ha tudod, hogy Isten nem helyesel valamit, vajon akkor is meg kellene tenned vagy sem? (Nem kellene.) Ha megteszed ezt a dolgot, az vajon gonosz cselekedet vagy jó cselekedet? (Gonosz cselekedet.) Minek nevezzük azt, ha felismered, hogy gonosz cselekedet, és ebből adódóan soha többé nem teszed meg újra? A már kezedben lévő erőszak elhagyásának, ami a valódi bűnbánat megnyilvánulása. Ha tudod, hogy gonosz dolgot tettél, és biztos vagy abban, hogy Isten nem helyesli, akkor legyen bűnbánó a szíved. Ha nem tartasz önvizsgálatot, hanem inkább véded és kimagyarázod a gonosztetted, akkor bajban vagy. Biztosan ki leszel vetve, és nem leszel többé alkalmas a kötelességed megtételére. Akkor hát milyen alapelvet kell elsajátítani, és milyen utat kell követni a kötelességek teljesítésében? Milyen szándékokkal járjon el az ember Isten elismerésének a kiérdemléséhez? (Mindenben keresse az igazságot és fogja fel Isten szándékait.) Ezt mindenki tudja, de ha tudja, vajon a gyakorlatba is tudja ültetni? Miután megértettétek, a gyakorlatba tudjátok ültetni? (Nem tudjuk.) Akkor mi a teendőd? Imádkoznod kell és Istenre kell hagyatkoznod, szenvedned kell az igazságért, és félre kell tenned az ambícióidat, a vágyaidat, a szándékaidat, valamint a hús-vér test kényelmét. Ha nem teszed félre ezeket, azonban még mindig szeretnéd elnyerni az igazságot, akkor az vajon nem álmodozás? Némelyek szeretnék megérteni és megszerezni is az igazságot, fel akarják magukat áldozni Istenért, de semmit nem képesek elengedni. Nem képesek elengedni a jövőjüket, nem képesek elengedni a hús-vér test kényelmét, nem képesek elengedni a családjukhoz való ragaszkodást, a gyermekeiket és a szüleiket, valamint a szándékaikat, a célkitűzéseiket, illetve a vágyaikat sem képesek elengedni. Nem számít, mi éri őket, mindig önmagukat, a saját ügyeiket és a saját önző vágyaikat teszik az első helyre, az igazságot pedig az utolsóra. A testük érdekeinek kielégítése és a sátáni, romlott beállítottságaik kerülnek első helyre, Isten szavának a gyakorlása, valamint az, hogy eleget tegyenek Istennek, másodlagos, és utolsó helyre kerül. Vajon az ilyen emberek ki tudják érdemelni Isten elismerését? Be tudnak-e lépni valaha is az igazságvalóságba, vagy eleget tudnak-e tenni Isten szándékainak? (Nem, soha nem tudnak.) Vajon Isten útjának a követése az, ha látszólag megteszed a kötelességed, és nem vagy tétlen, azonban cseppet sincs rendbe téve a romlott beállítottságod? (Nem.) Mindannyian értitek ezeket a dolgokat, ám amikor az igazság gyakorlatba ültetésére kerül a sor, az bizony keserves munka. A szenvedésedet és az ár megfizetését az igazság gyakorlására kell fordítani, nem pedig előírások betartására és eljárások követésére. Bármennyit szenvedj is az igazságért, az megéri, és az általad az igazság gyakorlása miatt elviselt szenvedés, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, elfogadható az Ő számára, és helyesli is azt.

Milyen problémák állnak előttetek most? Az egyik az, hogy nem értitek az igazság nagy részének részleteit, és nincs mérce a szívetekben, amelyet felhasználva meg tudnátok ezeket különböztetni, továbbá nehéz gyakorolnotok az olyan igazságokat, amelyeket nem értetek. Tegyük fel, hogy az igazság gyakorlása először nehéz, de minél többet gyakoroljátok, annál könnyebb lesz; minél többet gyakoroljátok, annál kevésbé győzedelmeskedik a romlott beállítottságotok; egyre inkább az igazság kerekedik felül, valamint az igazság gyakorlására irányuló akarat. Egyre normálisabbá válik az állapototok, és egyre kevésbé dominálnak a hús-vér test vágyai, valamint az emberi elgondolásaitok. Ez normális, és van remény arra, hogy el fogjátok nyerni Isten jóváhagyását. Tegyük fel azonban, hogy már hosszú ideje gyakorlod az igazságot, azonban az érdekeid, az önző vágyaid, a szándékaid, valamint a romlott beállítottságod továbbra is minden tekintetben, életed minden részletében az élre törnek. Az igazság gyakorlása még mindig rendkívül nehéz számodra, és bár megteszed a kötelességedet, a tetteid nagy részének nincs köze az igazság gyakorlásához. Nem tartjátok bajosnak ezt? Bizony az lesz! Nem számít, melyik gyülekezetben vagy, illetve milyen a környezeted, ezek a dolgok nem fontosak. Az számít, hogy az igazságra való törekvésed állapota javul-e, hogy egyre normálisabb lesz-e a kapcsolatos Istennel, hogy egyre normálisabb lesz-e a lelkiismereted, az értelmed és az emberi mivoltod, és hogy fokozódik-e az Isten iránti hűséged és alávetettséged. Ha a benned lévő pozitív dolgok fokozódnak és győzedelmeskednek, akkor van remény arra, hogy el fogod nyerni az igazságot. Ha még soha nem jelentkeztek nálad ezek a pozitív dolgok, akkor cseppet sem haladtál előre, és semmi nem változott meg a beállítottságodban. Hogyan lehetne életbe való belépésed akkor, ha egyáltalán nem gyakorlod az igazságot? Egyesek azt mondják: „Gyakoroltam és megerőltettem magam. Hogyan lehet, hogy nem látok eredményeket?” Mit jelent az eredmények eme hiánya? Azt jelenti, hogy nem gyakorlod az igazságot. Nem számít, hányszor próbáltad meg gyakorolni, a végső következmény az, hogy még mindig a romlott beállítottságod és a sátáni természeted uralkodik rajtad, ami azt jelenti, hogy nem használod az igazságvalóságot és Isten szavát a sátáni, romlott beállítottságod legyőzésére. Fogalmazhatunk így? (Igen.) Akkor hát a győztesek között vagy, vagy kudarcot vallottál? (Kudarcot vallottam.) Kudarcot vallottál, nem vagy a győztesek között. Amikor az igazságot gyakorlod, csata dúl a szívedben. Nem tudod félretenni a szándékaidat, azonban érted, hogy mit mond az igazság és melyek Isten követelményei. A csata során félreteszed az igazságot és nem gyakorlod. Végül a saját önző vágyaidat elégíted ki, a saját romlott beállítottságodat feded fel, és a sátáni természetedet élet meg anélkül, hogy gyakorolnád az igazságot. Akkor hát mi ennek a végső következménye? (Az, hogy kudarcot vallottam.) Tegyük fel, hogy a végén nem nyered meg a csatát, és éppen úgy a sátáni beállítottságod szerint élsz, ahogyan azelőtt: Úgy döntesz, hogy nem Isten szavai szerint gyakorolsz, elsőbbséget élveznek a személyes érdekeid, a saját vágyaidnak és önzésednek eleget teszel, Istennek azonban nem teszel eleget, és nem az igazság oldalán állsz. Ez azt jelenti, hogy tetőtől talpig kudarcot vallottál, és ez a csata egyik lehetséges eredménye. Mi a másik lehetséges eredménye a csatának? Amikor események érik őket, az emberekben belső csaták is zajlanak. Feszengenek, fájdalmaik vannak és gyengének érzik magukat, még a méltóságuk és a jellemük is megkérdőjeleződik, és a hiúságuk nem tud kielégülni. Ezenfelül metszéssel szembesülnek, vagy mások lenézik, illetve megszégyenítik őket, és így elveszítik a méltóságukat és a jellemüket is. Azonban amikor ilyen helyzetbe kerülnek, imádkozhatnak Istenhez, és eközben megerősödik a szívük, és az igazságra törekedve világosan látják a dolgokat. Figyelemre méltó erővel, eltökéltségükben szilárdan fogják gyakorolni az igazságot. „Nem érdekel a rólam alkotott kép, sem státuszt, sem hiúságot nem akarok. Még ha mások le is néznek és félre is értenek engem, ezennel úgy döntök, hogy Istennek teszek eleged, és úgy döntök, hogy az igazságot gyakorlom, hogy Isten elismerjen és a kedvére legyek ebben a dologban, valamint hogy ne sértsem meg Isten szívét.” Végül félreteszik a magukról alkotott képet, a hiúságukat, az érdekeiket, az ambícióikat és az önzésüket, és Isten, az igazság, valamint az igazságosság oldalára állnak. Az igazság gyakorlása után a szívük megelégszik, megnyugszik és örömmel lesz tele. Érzik Isten áldásait, és érzik, hogy jó az igazságot gyakorolni. Az igazság gyakorlása megelégíti és táplálja szívüket, és azt érzik, hogy emberi lényként élnek, nem pedig a sátáni és romlott beállítottságaik irányítják és tartják fogságban őket. Miután tanúságot tettek Isten mellett és szilárdan megálltak teremtett lényhez illő bizonyságukban és helyzetükben, akkor lelki nyugalmat, örömöt és boldogságot éreznek a szívükben. Ez egy másfajta következmény. Milyen az ilyesfajta következmény? (Jó.) De vajon könnyű elérni ezt a „jót”? (Nem.) Ezt a „jót” csatározás által kell elnyerni, és lehetséges, hogy a csatában egyszer-kétszer kudarcot vallanak az emberek. Azonban a kudarc tanulságokkal jár: bűntudatot ébreszt az emberekben, amiért nem gyakorolják az igazságot, érezteti velük, hogy lekötelezettjei Istennek, és hogy a szívük szenvedést és fájdalmat él át. Amikor később ilyen körülményekkel szembesülnek, az emberek önkéntelenül egyre jobbá válnak a sátáni, romlott beállítottságuk legyőzésében; és fokozatosan, teljesen az igazság gyakorlása mellett döntenek, hogy eleget tegyenek Istennek. Ez a sátáni, romlott beállítottság legyőzésének, valamint az igazság gyakorlásának normális folyamata, Isten szándékainak megelégítése érdekében.

Nos, nehéznek találjátok az igazság gyakorlását? Vagy inkább az nehéz, amikor azt tehetitek, amit csak szeretnétek, és nem gyakoroljátok az igazságot? (Az igazság gyakorlása a nehéz.) Mi a helyzet azzal, amikor azt tehetitek, amit csak szeretnétek? (Az könnyű.) Ez felfedi a valódi érettségeteket: Egyikőtök sem változott meg egy cseppet sem, és még mindig képtelenek vagytok gyakorolni az igazságot. Mily szánalmas az ilyen érettség! Mindannyian úgy érzitek, hogy az igazság gyakorlása nehéz, az pedig könnyű, hogy azt tegyétek, amit csak szeretnétek. Ez azt bizonyítja, hogy még mindig képtelenek vagytok gyakorolni az igazságot. Természetessé vált számotokra a hús-vér test preferenciáinak a követése; hozzászoktatok, mintha ez lenne a szabály, ennélfogva túlságosan nehéznek érzitek az igazság gyakorlását. Állandóan attól féltek, hogy kár éri az önbecsüléseteket és státuszotokat, ezért nem gyakoroljátok az igazságot, hanem a saját elgondolásaitok szerint cselekedtek. Egy szempillantás alatt gyáva, kudarcot valló alakká válik az ilyen, akit fogva tart a saját sátáni, romlott beállítottsága, és elveszíti a bizonyságát, valamint Isten elismerését. Ez ennyire könnyű. Vajon ugyanennyire könnyű olyasvalakivé válni, aki gyakorolja az igazságot és tanúságot tesz Isten mellett? Ehhez egy folyamatra van szükség. Amikor valaki elfogadja az igazságot, mindig csata dúl az elméjében, ahol a dolgok az egyik pillanatban efelé, a következőben pedig afelé hajlanak. Folyamatos belső csata dúl, és végül a csatának meglesz a kimenetele: akik szeretik az igazságot, azok gyakorolják azt, tanúságot tesznek és győztesek lesznek; akik nem szeretik az igazságot, azok túlságosan önfejűek és túlságosan híján vannak az emberi mivoltnak, jellemtelenek és hitványak – az ilyen emberek döntenek úgy, hogy a saját önzésüket és vágyaikat elégítik ki, és teljes mértékben a sátáni, romlott beállítottságuk irányítja őket. Amikor a mindennapi életetekben érnek benneteket dolgok, akkor legyőzitek a sátáni, romlott beállítottságotokat? Vagy az fogságban tart és irányít benneteket? Legtöbbször milyen állapotban vagytok? Ennek alapján fel lehet mérni, hogy olyasvalaki vagy-e, aki az igazságot gyakorolja. Ha legtöbbször le tudod győzni a sátáni, romlott beállítottságodat, és olyasvalakivé tudsz válni, aki tanúságot tesz, akkor olyasvalaki vagy, akik gyakorolja és szereti az igazságot. Ha legtöbbször a saját önző vágyaidat elégíted ki, és képtelen vagy legyőzni a sátáni, romlott beállítottságodat, és az igazság oldalára állni, gyakorolni az igazságot és eleget tenni Istennek, akkor olyasvalaki vagy, aki nem gyakorolja az igazságot és nem rendelkezik az igazságvalósággal. Nyilvánvaló, hogy azok, akik hisznek Istenben, azonban nincs életbe való belépésük, azok nem rendelkeznek az igazságvalósággal. Mérjétek hát fel magatokat: Vajon legtöbbször a hús-vér test oldalán álltok, vagy az igazság oldalán? Az apró dolgok, amelyek nem érintik az igazságot, nem számítanak, de amikor lényegi dolgok történnek, amelyek megkövetelik tőled, hogy válassz, akkor vajon az igazság oldalán állsz vagy a hús-vér test oldalán? (Először a hús-vér test oldalán állunk; azonban a csata után az igazság oldalán állunk, miután ima és keresés útján némileg megértettük az igazságot.) Pontosan megfogalmazva, azt követően tud valaki az igazság oldalára állni, hogy megértette az igazságot, azonban a test elleni lázadás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az igazságot gyakorlod. Nem arról van szó, hogy azzal gyakorlod az igazságot, hogy lázadsz a test ellen, és nem teszed azt, amit csak akarsz, haneminkább arról, hogy az igazság gyakorlásához be kell tartanod és gyakorolnod kell az igazság alapelveit. Nos, melyek a szokványos helyzeteitek? (Amit a test elleni lázadásnak nevezünk, az valójában nem az igazság gyakorlása, az tulajdonképpen az önuralom gyakorlása.) Úgy tűnik, ez a legtöbb ember esetében így van, nemde? (De igen.) Akkor ti jelenleg milyen állapotban vagytok? Még nem mentetek be az igazságvalóságokba? (Még nem.) Életbe való belépés nélkül hinni Istenben azt jelenti, hogy még nem mentetek be az igazságvalóságba; ebben az állapotban vagytok, úgyhogy sok dolgot nem tudtok megkülönböztetni. Miért van az, hogy nem tudjátok megkülönböztetni ezeket? Azért, mert csupán néhány szót és doktrínát értettetek meg, azonban még nem értettétek meg az igazságot és nem mentetek be a valóságba, ezért nincs tapasztalatotok számos állapotról. Még nem mentetek keresztül ezeken, így hát nem tudjátok világosan elmagyarázni. Így van ez. Bármiről legyen is szó, neked magadnak kell megtapasztalnod, és miután megtapasztaltad, tudni fogod, hogy melyek a részletek. Az érzéseidben, a gondolataidban, valamint a megtapasztalás folyamatában ott lesz az összes részlet, és ezek a részletek valóságos dolgok. Nélkülük csak felületes tudással rendelkezel, és papagájként ismételgeted azt. A felületes tudás azt jelenti, hogy megrekedtél a szó szerinti megértésnél, még nem tetted sajátoddá, és még mindig messze vagy az igazságvalóságba történő belépéstől. Fogalmazhatunk így? (Igen.) A mai közlés szerint kell gyakorolnotok, és meg kell tanulnotok eltöprengeni. Az igazság gyakorlásához töprengened is kell, és a gyakorlás közbeni töprengés, valamint a töprengés közbeni gyakorlás során egyre inkább meg fogod érteni az igazság részleteit, egyre mélyebbre hatol majd az igazságról szóló tudásod, és ily módon valóban meg tudod tapasztalni, hogy mi az igazságvalóság. Csak azután rendelkezhetsz az igazságvalósággal, hogy megismerted és megtapasztaltad azt.

17. szemelvény

Az emberek azt hiszik, az igazság gyakorlása nehéz. De akkor egyesek miért képesek mégis gyakorolni? Minden azon múlik, hogy az illető szereti-e az igazságot. Egyesek azt mondják, hogy aki az igazságot gyakorolja, annak emberi mivolta jó. Ez az állítás igaz. Egyeseknek jó az emberi mivolta, és képesek valamennyi igazságot gyakorolni. Ám egyeseknek nincs emberi mivolta, és nehéz az igazságot gyakorolniuk, ami azt jelenti, hogy nekik valamennyit szenvedni kell azért, hogy ezt megtehessék. Mondd, az, aki nem gyakorolja az igazságot, keresi-e az igazságot saját cselekedeteiben? Egyáltalán nem keresi. Kitalálja saját szándékait, és azt gondolja, hogy ezek megvalósítása jó lesz és az ő érdekeit szolgálja majd, így tehát ezen szándékai szerint cselekszik. Az ok, amiért nem keresi az igazságot az, hogy valami nincs rendben a szívével, a szíve nincs a helyén. Ő nem keres, nem vizsgál, és nem imádkozik Isten előtt; csak makacsul cselekszik saját a vágyai szerint. Az ilyen személy egyszerűen semmi szeretetet nem hordoz magában az igazság iránt. Bár nem hordoz magában szeretetet az igazság iránt, mégis tehet bizonyos dolgokat az alapelveknek megfelelően, illetve olyan dolgokat, amelyek nem sértik az alapelveket. Ugyanakkor az, hogy nem szegi meg őket, még nem jelenti azt, hogy Isten szándékait kereste. Ez betudható puszta véletlennek is. Egyesek bizonyos dolgokat kuszán és véletlenszerűen, keresés nélkül csinálnak, de a tett után képesek az önvizsgálatra. Ha ráébrednek arra, hogy az ilyen cselekedetek összeférhetetlenek az igazsággal, a következő alkalommal tartózkodni fognak ettől. Ez felfogható annak, hogy van bennük bizonyos mértékű szeretet az igazság iránt. Az ilyen egyén képes arra, hogy bizonyos mértékig megváltozzon. Azok, akikben nincsen meg igazságot iránti szeretet, sem az adott pillanatban nem fogják keresni azt, sem utána nem fognak önvizsgálatot tartani. Ők sosem vizsgálják meg alaposan, hogy amiket tesznek, végül is helyes vagy helytelen-e így mindig megsértik az alapelveket és az igazságot. Még akkor is, ha tettükkel nem sértik meg az igazságot, attól az még nem az igazság szerint való, és az alapelveknek ez az úgy nevezett nem-megsértése csupán megközelítés kérdése. Akkor tehát milyen állapotban van az ilyen ember, amikor saját vágyai szerint cselekszik? Nem kábultan, zavaros fejjel cselekszik, mintha azt sem tudná, hogy a cselekvésnek ez a módja tényleg az igazság szerint való-e vagy sem. Ez nem egy körülmény, amelybe belekerül, hanem inkább az ő makacs kitartása amellett, hogy vágyai szerint cselekedjen. Gondolkodását ráállította arra, hogy így cselekedjen, és a legcsekélyebb szándék sincs meg benne az igazság keresésére. Ha igazán keresi Isten szándékait, mielőtt Isten szándékait teljesen megértené, fontolóra veszi a következő lépéseket: „Először így fogom csinálni. Ha ez az igazság szerint való, akkor folytatom ezen a módon; ha nem egyeztethető össze az igazsággal, gyorsan helyrehozom és nem viselkedek tovább így.” Ha képes ily módon keresni az igazságot, képes lesz megváltozni a jövőben. E szándék nélkül képtelen lesz a változásra. Akinek van szíve, csak egyszer képes hibát elkövetni, amikor belekezd egy cselekvéssorba, vagy legfeljebb kétszer. Egyszer vagy kétszer, de nem háromszor vagy négyszer – ilyen a normális értelem. Ha képes ugyanazt a hibát elkövetni háromszor vagy négyszer, az azt bizonyítja, hogy nincs benne szeretet az igazság iránt, és nem is keresi az igazságot. Az ilyen ember egyértelműen olyasvalaki, akinek nincs emberi mivolta. Ha miután egyszer vagy kétszer elkövet egy hibát, nincs reakció a szívében, és nem zaklatja fel őt a lelkiismerete, akkor ugyanezt a hibát el fogja követni harmadjára is, negyedjére is, és az ilyen ember egyszerűen képtelen a változásra; ő már csak ilyen – teljesen menthetetlen. Ha egy hiba elkövetése után úgy érzi, valami nincs rendjén azzal, amit tett, és emiatt rettenetesen gyűlöli magát, és szívében bűntudatot érez; ha ilyen állapotban van, akkor következő alkalommal, amikor hasonló helyzetbe kerül, jobban cselekszik majd, és fokozatosan nem követi el többé ugyanezt a hibát. Még akkor sem fogja megtenni, ha szívében esetleg szeretné megtenni. Ez a változás egyik aspektusa. Talán azt mondod majd erre: „Az én romlott beállítottságom nem tud megváltozni.” Vajon tényleg nem tud megváltozni? Csupán arról van szó, hogy te nem akarsz megváltozni. Ha készen állsz az igazság gyakorlására, még mindig nem vagy képes a változásra? Akik ezt mondják, azokban nincs akaraterő. Azok mind megvetendő nyomorultak. Azok nem akarják elviselni a szenvedést. Nem hajlandóak az igazságot gyakorolni, hanem helyette azt mondják, hogy az igazság nem képes őket megváltoztatni. Nem rendkívül csalárd-e az ilyen ember? Úgy áll a dolog, hogy ő nem képes az igazságot gyakorolni, emberi mivolta hibás, és mégsem is ismeri a saját természetét. Gyakran kételkedik abban, hogy Isten munkája teljessé tudja-e tenni az embert. Az ilyen ember sosem akarja odaadni szívét Istennek, sosem tervezi, hogy kiállja a nehézségeket. Az egyetlen ok, amiért itt maradnak, pusztán az, hogy a jövőben esetleg véletlenül szerencsével járnak. Az ilyen embernek nincs emberi mivolta. Ha olyan ember lenne, akinek van emberi mivolta, még ha a Szentlélek nem is nyilvánvalóan dolgozik rajta, ő pedig maga alig érti az igazságot, vajon képes volna rossz cselekedetekre? Akinek van emberi mivolta – függetlenül attól, hogy a Szentlélek dolgozik-e rajta vagy sem –, nem lesz képes a rossz cselekedetek elkövetésére. Egyesek emberi mivoltuk hiányában csupán bizonyos jó cselekedetek végrehajtására képesek, feltéve, hogy a Szentlélek dolgozik rajtuk. Ha a Szentlélek nem munkálkodik rajtuk, természetük lelepleződik. Ki mondhatja el magáról, hogy a Szentlélek mindig munkálkodik rajta? A nem hívők közül egyeseknek jó az emberi mivolta, és rajtuk a Szentlélek sem munkálkodik, mégsem követnek el semmilyen különösebben gonosz tettet. Ha hiszel Istenben, hogyan követhetsz el gonosz tetteket? Ez mutatja az emberi természet problémáját. Ha a Szentlélek nem munkálkodik az embereken, természetük lelepleződik. Ha a Szentlélek munkálkodik rajtuk, a Szentlélek megindítja őket, megvilágosodásban és megvilágításban részesíti őket, erőt önt beléjük, hogy képesek legyenek némi jó cselekedetet véghez vinni. Ebben az esetben ez nem attól függ, hogy a természetük jó-e vagy sem, hanem inkább a Szentlélek munkájának eredményeitől. De ha a Szentlélek nem dolgozik rajtuk, az emberek a vágyaikat követik, ami odáig vezet, hogy rosszat cselekednek anélkül, hogy tudnának róla. Valódi természetük csak ekkor tárul fel.

Hogyan oldható meg az emberi természet? Az egész az emberi természet lényegének megértésével kezdődik, amit ízekre kell szedni Isten szavainak vonatkozásában, hogy az pozitív-e vagy negatív, és hogy ellenáll-e Istennek vagy aláveti magát Neki. Az embernek addig kell ezt csinálni, amíg fel nem ismeri saját természetlényegét, és akkor igazán képes lesz gyűlölni önmagát és fellázadni a teste ellen. Ugyanakkor meg kell érteni Isten szándékait és követeléseit. Mi a célod az igazságra való törekvéssel? Változásokat kell elérned az életfelfogásodban. Amint a beállítottságod megváltozik, elnyered az igazságot. Jelenlegi érettségetekkel hogyan is volnátok képesek visszatartani magatokat a gonosz cselekedetektől, az Istennek való ellenállástól vagy attól, hogy az igazságot sértő dolgokat műveljetek? Végig kell ezeket gondolnod, ha meg akarsz változni. Ha tenni szeretnél a rossz természeted okozta probléma ellen, fel kell fognod, milyen romlott beállítottságaid vannak, és hogy mire vagy képes. Fel kell fognod, milyen intézkedéseket kell bevezetned, és hogyan kell azokat a gyakorlatba ültetned rossz természeted kordában tartásához. Ez a kulcsfontosságú probléma. Ha elmédben zűrzavar van vagy lelkedben sötétség, tudnod kell, hogyan keresd az igazságot ennek megoldása érdekében. Tudnod kell, hogyan teljesítsd kötelességeidet helyesen és hogyan lépj a helyes útra. Fel kell állítanod egy alapelvet magadnak. Ez függ az egyén akaratától és attól, hogy az illető olyasvalaki-e, aki akarja Istent, vagy sem. Van egy ember, aki gyakran elveszíti a türelmét. Készített egy táblát, és ezeket a szavakat írta rá: „Zabolázd meg indulataidat.” Utána felakasztotta a táblát dolgozószobája falára, hogy ily módon fékezze és figyelmeztesse magát. Talán van ennek valamennyi haszna, de teljesen megoldja-e a problémát? Semmiképpen sem. Ennek ellenére az embereknek fékezniük kellene magukat. A legfontosabb, hogy meg kell oldani romlott beállítottságuk problémáját. A természetük problémáinak megoldása érdekében el kell kezdeniük megismerni önmagukat. Csak akkor képesek gyűlölni önmagukat és fellázadni a testük ellen, ha már tisztán látják romlott beállítottságuk lényegét. A test elleni lázadás szintén alapelveket követel. Képes-e az ember fellázadni a teste ellen, ha az elméjében zűrzavar van? Amint szembesül egy problémával, enged a hús-vér testnek. Egyesek talán megállnak egy gyönyörű nő láttán; ebben az esetben egy mottót kell magadnak felállítani. Ha egy gyönyörű nő lép oda hozzád, távoznod kell, vagy mit kell tenned? Mit kell tenned, ha kinyújtja a kezét, hogy megfogja a kezedet? Ha nincsenek alapelveid, egy ilyen szituációban elbuksz. Mit kell tenned, ha azon kapod magad, hogy a pénz és a gazdagság láttán a kapzsiság elvakít? Elmédet kifejezetten erre a problémára kell irányítanod, és arra kell összpontosítanod, hogy ennek megoldására képezd magadat, és idővel, fokozatosan képes leszel fellázadni a tested ellen. A romlott természet ügyének megoldásában van egy létfontosságú alapelv: Isten elé kell hoznod minden problémádat és önvizsgálatot kell tartanod. Ezenfelül, minden este meg kell vizsgálnod az aznapi állapotaidat, és alaposan meg kell vizsgálnod a viselkedésed: Mely tetteid álltak összhangban az igazsággal és melyek sértették meg az alapelveket? Ez megint egy újabb alapelv. Ez a két pont a legfontosabb: az elsőt illetően akkor kell elgondolkodnod önmagadról, amikor romlottságod feltárul. A másodikat illetően akkor kell elgondolkodnod önmagadról keresve az igazságot, miután az eset megtörtént. Egy harmadik pont, hogy tisztában kell lenned azzal, mit jelent az igazság gyakorlása és az alapelveknek megfelelő cselekvés. Ha ezeket valóban megérted, akkor tudod a dolgokat helyesen megtenni. Ha tartod magad e három alapelvhez, fékezni tudod magad és elejét veheted annak, hogy felfedd vagy kinyilvánítsd romlott természeted. Természeted megoldásának ez a három alapelve. Ha ezek az alapelvek a helyén vannak, ha igyekszel igazság irányába munkálkodni és megmaradsz a normális állapot keretein belül még akkor is, amikor a Szentlélek nem dolgozik rajtad, vagy amikor már hosszabb ideje senki nincs veled közösségben, akkor olyan ember vagy, aki szereti az igazságot és fellázad a teste ellen. Akik mindig másokra hagyatkoznak abban, hogy az igazságot közöljék és önmagukat megmetsszék, rabszolgák. Az ilyen emberek fogyatékkal élnek, és nem képesek az önálló életre. Akik alapelvek nélkül cselekszenek, felelőtlenül fognak cselekedni és elveszítik az uralmat önmaguk fölött – ha nem metszik meg őket, vagy egy kis ideig nem vállalnak közösséget velük. Egy ilyen ember milyen biztosítékot tud Istennek adni? Tehát ahhoz, hogy megoldd természeted problémáját, tartanod kell magadat e három alapelvhez. Ezáltal elkerülöd, hogy súlyosabb vétkeket kövess el, valamint biztosíthatod, hogy nem állsz ellen Istennek vagy nem árulod el Őt.

18. szemelvény

Sokan említették ugyanazt a problémát: miután meghallgattak egy közlést a Fennvalótól, tisztának és energikusnak érzik magukat, és többé már nem negatívak. Ez az állapot azonban csak mintegy tíz napig tart, majd újra abnormálissá válik, és ismét híján lesznek az energiának. Nem tudják, hogyan tartsanak ki, és mit tegyenek. Mi ez a probléma? Mi a gyökere? Gondolkodtatok már ezen? Egyesek azt mondják, hogy az a probléma gyökere, hogy az emberek nem az igazságra összpontosítanak. Akkor hogyan lehetséges, hogy a közlés meghallgatását követően normális állapotba kerülsz? Miért van az, hogy különösen boldognak és szabadnak érzed magad, miután hallottad az igazságot? Vannak, akik azt mondják, hogy ez a Szentlélek munkája. Akkor miért nem munkálkodik tovább a Szentlélek, ha letelik ez a mintegy tíz nap? Egyesek azt mondják, hogy ez azért van, mert már nem törekednek arra, hogy jobbak legyenek és ellustultak. Akkor miért nem munkálkodik a Szentlélek azokon az embereken sem, akik igyekeznek jobbá válni? Nem arra törekszel-e te is, hogy jobbá válj? Miért nem munkálkodik a Szentlélek? Az emberek által adott indokok nincsenek összhangban a valósággal. A probléma az, hogy függetlenül attól, hogy a Szentlélek munkálkodik-e vagy sem, az emberek együttműködését nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor egy igazságot szerető ember képessé válik arra, hogy világosan megértse az igazságot, mindig normális állapotban fog maradni, függetlenül attól, hogy az adott időszakban a Szentlélek munkálkodik-e. Másfelől viszont, ha valaki nem szereti az igazságot, még ha különösen világosan érti is az igazságot, és még ha a Szentlélek jelentősen munkálkodik is, az igazság, amit gyakorolni tud, még mindig korlátozott lesz. Az igazságnak csak egy kis részét tudják majd gyakorolni abban a rövid időszakban, amikor boldogok. Legtöbbször továbbra is az álaluk preferált dolgok szerint cselekednek majd, gyakran felfedve romlott beállítottságukat. Tehát az, hogy egy ember normális állapotban van-e, és hogy képes-e gyakorlatba ültetni az igazságot, nem teljesen a Szentlélek munkájától függ. Nem függ teljesen attól sem, hogy világosan érti-e az igazságot. Attól függ, hogy szereti-e az igazságot, és hajlandó-e gyakorolni az igazságot. Általában amikor az ember prédikációkat és közléseket hallgat, egy ideig teljesen normális az állapota. Ez az igazság megértésének az eredménye; az igazság tudatosítja benned saját romlott természetedet, a szíved boldoggá és szabaddá válik, és az állapotod jobbra fordul. De előfordulhat, hogy egy idő után hirtelen szembesülsz valamivel, amiről nem tudod, hogyan tapasztald meg, a szíved sötétebb lesz, mint korábban, és önkéntelenül is háttérbe szorítod az igazságot; nem próbálod meg Isten szándékait keresni a cselekedeteidben, mindenben saját belátásod szerint cselekszel, és egyáltalán nem szándékozol gyakorolni az igazságot. Az idő múlásával elveszíted az igazságot, amelyet egykor megértettél. Folyamatosan felfeded saját romlott beállítottságodat, nem keresed Isten szándékait, amikor valamilyen dologgal szembesülsz, és még akkor is, amikor Istenhez közeledsz, csak színlelsz. A pillanat, amikor felismered, hogy a szíved eltávolodott Istentől, hogy máris sok mindenben ellenszegültél Istennek, sőt istenkáromló kijelentéseket is tettél, nagyon nyugtalanító. Azok számára, akik nem mentek túl messzire ezen az úton, még van megváltás, azok számára azonban, akik annyira messzire mentek, hogy káromolták Istent, és Isten ellen fordultak, versengve a pozícióért, az élelemért és a ruháért, nincs megváltás. Az igazság világos közlésének a célja az, hogy képessé tegye az embereket az igazság megértésére és gyakorlására, valamint arra, hogy változásokat érjenek el a beállítottságukban. Nem pusztán annyi, hogy fényt és egy kis boldogságot hozzon a szívükbe, miután megértették az igazságot. Ha megérted az igazságot, de nem gyakorlod, akkor nincs értelme az igazság közlésének és megértésének. Mi a probléma akkor, amikor az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba? Ez azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot, hogy szívükben nem fogadják el az igazságot, és így kimaradnak Isten áldásaiból és az üdvösség lehetőségéből. Abban, hogy az emberek el tudják-e érni az üdvösséget vagy sem, az a döntő, hogy képesek-e elfogadni és gyakorolni az igazságot. Miután gyakorlatba ültetted az összes igazságot, amit megértettél, akkor elnyered a Szentlélek általi megvilágosodást, megvilágítást és iránymutatást, és képes leszel belépni az igazságvalóságba, az igazság mélyebb megértésére fogsz jutni, el fogod nyerni az igazságot, és el fogod nyerni Isten üdvösségét. Egyesek képtelenek gyakorolni az igazságot, mindig arra panaszkodnak, hogy a Szentlélek nem világosítja és világítja meg őket, hogy Isten nem ad nekik erőt. Ez helytelen; ez Isten félreértése. A Szentlélek általi megvilágosodás és megvilágítás az emberek együttműködésén alapul. Az embereknek őszintének kell lenniük, és hajlandónak kell lenniük az igazság gyakorlására, és akár mély, akár felszínes megértéssel rendelkeznek, képesnek kell lenniük gyakorlatba ültetni az igazságot. Csak ekkor fogja őket megvilágosítani és megvilágítani a Szentlélek. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik gyakorlatba – ha csak arra várnak, hogy a Szentlélek cselekedjen és kényszerítse őket arra, hogy gyakorlatba ültessék azt –, akkor vajon nem rendkívül passzívak? Isten soha nem kényszeríti az embereket semmire. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem hajlandók azt a gyakorlatba ültetni, az azt mutatja, hogy nem szeretik az igazságot, illetve hogy az állapotuk abnormális, és valamilyen elakadás van náluk. De ha az emberek képesek imádkozni Istenhez, akkor Isten is cselekedni fog; csak akkor nem lesz a Szentléleknek módja arra, hogy munkálkodjon bennük, ha nem hajlandók gyakorolni az igazságot, és nem is imádkoznak Istenhez. Valójában nem számít, hogy az emberek milyen nehézségekkel küzdenek, az mindig megoldható; a legfontosabb az, hogy képesek-e az igazságnak megfelelően gyakorolni, vagy sem. Manapság, a bennetek lévő romlottság problémái nem olyanok, mint a rák, nem valamiféle gyógyíthatatlan betegség. Ha el tudjátok határozni, hogy gyakoroljátok az igazságot, akkor befogadjátok majd a Szentlélek munkáját, és lehetséges lesz, hogy ezek a romlott beállítottságok megváltozzanak. Minden attól függ, hogy el tudod-e határozni, hogy gyakorlod az igazságot: ez a legfontosabb. Ha gyakorlod az igazságot, ha az igazság követésének útján jársz, akkor képes leszel a Szentlélek munkáját befogadni, és biztosan megmenekülsz. Ha rossz úton jársz, akkor el fogod veszíteni a Szentlélek munkáját, egyik rossz lépés a másikat fogja követni, és minden véget ér számodra, és nem számít, hány évig fogsz még hinni, nem leszel képes elérni az üdvösséget. Például munkájuk közben sokan nem gondolkodnak azon, hogyan végezzék munkájukat úgy, hogy az Isten házának hasznára legyen, és összhangban legyen Isten szándékaival – ami azt eredményezi, hogy sok önző és aljas dolgot tesznek, ami utálatos és gyűlöletes Isten számára; és ezáltal lelepleződnek és kivetik őket. Ha az emberek képesek minden dologban az igazságot keresni és az igazság szerint gyakorolni, akkor máris az Istenbe vetett hit helyes útjára léptek, és így reményük van arra, hogy olyan emberré váljanak, aki összhangban van Isten szándékaival. Egyesek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba. Ehelyett azt hiszik, hogy az igazság csak ennyi és nem több, és képtelen megjavítani saját hajlamaikat és romlott beállítottságukat. Az ilyen emberek nem nevetségesek? Nem röhejesek? Nem okoskodó emberek? Ha az emberek képesek az igazság szerint cselekedni, akkor romlott beállítottságuk megváltozhat. Ha a hitük és az Istenért végzett szolgálatuk a saját természetes személyiségükön alapul, akkor egyetlen egy sem lesz képes közülük változásokat elérni a beállítottságában. Vannak emberek, akik naphosszat a saját rossz döntéseik miatt bánkódnak. Ha kapnak egy kész igazságot, nem is gondolkodnak rajta, és nem próbálják meg azt a gyakorlatba ültetni, hanem ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját útjukat járják. Milyen abszurd viselkedésmód ez; valójában még az áldásokat sem tudják élvezni, amikor azokban részesülnek, és nehéz sorsra vannak ítélve az életben. Az igazság gyakorlása ilyen egyszerű; csak az számít, hogy gyakorlod-e vagy sem. Ha olyasvalaki vagy, aki elhatározta, hogy gyakorolja az igazságot, akkor a negativitásod, gyengeséged és romlott beállítottságod fokozatosan feloldódik és megváltozik majd; ez attól függ, hogy a szíved szereti-e az igazságot vagy sem, hogy képes vagy-e elfogadni az igazságot vagy sem, képes vagy-e szenvedni és megfizetni az árat az igazság elnyeréséért vagy sem. Ha igazán szereted az igazságot, akkor képes leszel mindenféle fájdalmat elszenvedni az igazság elnyerése érdekében, legyen szó akár az emberek becsmérléséről, ítélkezéséről vagy elutasításáról. Mindezt türelemmel és toleranciával kell viselned, és Isten meg fog áldani és meg fog védeni, Ő nem fog elhagyni vagy elhanyagolni téged – ez teljesen biztos. Ha Istent félő szívvel imádkozol Istenhez, ha Istenre támaszkodsz és felnézel Istenre, akkor nem lesz olyan helyzet, amin ne tudnál átjutni. Lehet, hogy romlott a beállítottságod, és lehet, hogy vétkezel, de ha Istent félő szívvel rendelkezel, és ha lelkiismeretesen követed az igazság útját, akkor kétségtelen, hogy szilárdan fogsz tudni majd állni, és kétségtelen, hogy Isten vezetni fog és megóv majd téged.

Vannak emberek, akik csak azért vértezik fel magukat igazságokkal, hogy munkát végezzenek és prédikáljanak, hogy másokról gondoskodjanak; és nem azért, hogy megoldják a maguk problémáit, és főleg nem azért, hogy gyakorlatba ültessék azokat. Lehet, hogy a közösségvállalásuk tiszta megértésből fakad és összhangban van az igazsággal, de nem mérik magukat ahhoz, nem gyakorolják, és nem tapasztalják meg azt. Mi ezzel a probléma? Ők valóban elfogadták az igazságot életükként? Nem, nem fogadták el. A doktrína, amelyet valaki prédikál – legyen az bármilyen tiszta is –, nem jelenti azt, hogy az illető birtokában van az igazságvalóságnak. Ahhoz, hogy igazsággal vértezze fel magát, először magának kell belépnie abba, majd a gyakorlatba kell ültetnie, miután megértette azt. Ha valaki nem a saját belépésére összpontosít, hanem azzal akar kérkedni, hogy másoknak prédikál az igazságról, akkor a szándéka helytelen. Sok hamis vezető van, aki így végzi a munkáját, szüntelenül közösséget vállalva másokkal az általa megértett igazságokról, ellátva az új hívőket, az igazság gyakorlására tanítva az embereket, a kötelességeik megfelelő végzésére, arra, hogy ne legyenek negatívak. Ezek a szavak mind szépek és jók – sőt, szeretetteljesek –, de miért nem gyakorolják az igazságot azok, akik kimondják e szavakat? Miért nem lépnek be az életbe? Mi is történik itt valójában? Az ilyen ember tényleg szereti az igazságot? Nehéz megmondani. Izráel farizeusai magyarázták így a Bibliát másoknak, ők maguk azonban nem tudták megtartani Isten parancsolatait. Amikor az Úr Jézus megjelent és munkálkodott, hallották Isten hangját, de ellenálltak az Úrnak. Keresztre feszítették az Úr Jézust, és Isten megátkozta őket. Ennélfogva Isten minden embert elítél, aki nem fogadja el, vagy nem gyakorolja az igazságot. Milyen nyomorultak! Ha az általuk prédikált szavak és doktrínák segíthetnek másokon, miért nem segíthetnek rajtuk? Jól tesszük, ha az ilyen embert képmutatónak nevezzük, akiben nincs valóság. Ellátnak másokat az igazság szó szerinti jelentésével, rábírnak másokat az igazság gyakorlására, ők maguk azonban a legkevésbé sem gyakorolják azt. Nem szégyentelen az ilyen ember? Nincs meg bennük az igazságvalóság, mégis, amikor másoknak prédikálják a szavakat és doktrínákat, úgy tesznek, mintha meglenne. Vajon ez nem az emberek szándékos félrevezetése és megkárosítása? Ha egy ilyen embert felfednének és ki lenne vetve, csak saját magát okolhatná ezért. Szánalomra sem lenne méltó. Elérhet-e valódi változást valaki, aki csak prédikálja a szavakat és a doktrínákat, de nem gyakorolja az igazságot? Nem csapnak-e be másokat és nem ártanak-e saját maguknak? Az igazságra való törekvés a gyakorlásról szól. Az igazság gyakorlásának célja, hogy feloldja az ember romlott beállítottságát és megélje az igaz emberi hasonlatosságot, de ők nem ismerik fel romlott beállítottságukat, és nem használják az igazságot a nehézségeik megoldására. Öntözhetnek, elláthatnak vagy támogathatnak bármennyire is másokat, soha nem fognak tényleges eredményeket elérni, mert nem vezet útjuk az életbe való belépéshez vagy a beállítottságuk megváltoztatásához. Ha az igazságról szóló közösségvállalás nem oldja meg az emberek nehézségeit vagy problémáit, akkor vajon nem csak szavakat és doktrínákat mondanak, amelyek jól hangzanak, de haszontalanok? Ha változást akarsz elérni a beállítottságodban, akkor mindenekelőtt arra kell összpontosítanod, hogy gyakorold és megtapasztald Isten szavait. Mindegy, hogy az igazság mely aspektusait érted meg, arra kell összpontosítanod, hogy a gyakorlatba ültesd azokat. Csak az igazság gyakorlása és megtapasztalása során fogod felfedezni a problémákat, és csakis ekkor leszel képes felismerni, amikor romlott beállítottságod lelepleződik. Ha képes vagy az igazságot keresni, hogy megoldd ezeket a problémákat, akkor belépsz majd az igazságvalóságba, és az életfelfogásod megváltozik. Így lesz majd utad, amikor az igazság gyakorlásáról beszélgetsz, és képes leszel a problémák megoldására, amikor közösséget vállalsz az igazságról. Ez azt mutatja, hogy ha hajlandó vagy gyakorolni az igazságot, akkor birtokolni fogod az igazságvalóságot. Ha hajlandó vagy gyakorolni az igazságot, akkor képes leszel arra, hogy másokat is elláss vele. Viszonzásul Isten dicsérni fog, az emberek pedig elismernek téged.