1. szemelvény

Egyesek akkor kezdenek hinni Istenben, mikor rájönnek, hogy az Isten által kijelentett szavak valóban az igazság. Ugyanakkor, amikor eljutnak Isten házába és látják, hogy Isten hétköznapi ember, a szívükben elképzelések születnek. Szavaik és tetteik féktelenné válnak, léhák lesznek és felelőtlenül beszélnek, ítélkeznek és rágalmaznak, ahogy nekik tetszik. Így ismerszenek meg a bűnösök. Ezek az emberi mivolt nélküli teremtmények gyakran tesznek rosszat és zavarják az egyház munkáját és semmi jó nem származik belőlük! Nyíltan ellenállnak Istennek, rágalmazzák, megítélik és sértegetik, nyíltan káromolják Őt és ellenszegülnek Neki. Az ilyen emberek súlyos büntetés elszenvedői lesznek. Egyesek a hamis vezetők közül valók és miután elbocsátották őket, állandó neheztelést éreznek Isten iránt. Megragadják a gyülekezés lehetőségét, hogy terjesszék elképzeléseiket és kiadják magukból panaszaikat; kemény szavak vagy olyan szavak is kicsúszhatnak a szájukon, melyekkel kiadják gyűlöletüket. Nem démonok az ilyen emberek? Miután elzavarták őket Isten házából, bűntudatot éreznek, azt állítva, hogy valami rosszat mondtak egy ostoba pillanatban. Egyesek nem veszik észre őket, mondván: „Egészen szánalomra méltóak és szívükben bűntudat ébredt. Azt mondják, lekötelezettek Istennek és nem ismerik Őt, ezért bocsássunk meg nekik.” Jöhet-e a megbocsátás ilyen könnyen? Az embereknek van méltósága, hát még Istennek! Miután ezek az emberek befejezték istenkáromlásukat és rágalmazásukat, egyesek számára bűnbánónak tűnnek, akik megbocsátanak nekik és azt mondják, hogy egy ostoba pillanatban cselekedtek – de valóban egy ostoba pillanat volt ez? Mindig van valamennyi szándék beszédükben, és még Istent is meg merik ítélni. Isten házából elküldték őket, és elvesztették státuszuk előnyeit, a kitaszítottságtól való félelmükben sokat panaszkodnak majd ezután, valamint keservesen és bűnbánóan sírnak. Származik ebből bármi jó? Miután szavaidat kimondtad, olyanok, mint a földre locsolt víz, visszanyerni már nem lehet. Elviselné-e Isten, hogy az emberek ellenálljanak Neki, megítéljék és káromolják Őt, ahogy nekik tetszik? Egyszerűen figyelmen kívül hagyná? Istennek nem lenne méltósága, ha így tenne. Egyesek, miután ellenálltak, azt mondják: „Istenem, a Te drága véred megváltott engem. Te azt mondtad, bocsássunk meg az embereknek hetvenszer hétszer is – Neked is meg kellene bocsátanod nekem!” Milyen szégyentelen! Egyesek pletykákat terjesztenek Istenről és félni kezdenek, miután rágalmazták Őt. Félve a büntetéstől, gyorsan letérdelnek és így imádkoznak: „Istenem! Ne hagyj el, ne büntess engem! Bevallom, megbánom bűnömet, adósod vagyok, hibáztam.” Mondd meg Nekem, megbocsáthatunk az ilyen embereknek? Nem! Miért nem? Amit tettek, az sérti a Szentlelket, és az istenkáromlás bűnét a Szentlélek sosem fogja megbocsátani: sem ebben az életben, sem a következőben! Isten hű marad az Ő szavaihoz. Méltósága, haragja és igaz természete van. Azt gondolod, hogy Isten olyan, mint az ember, hogy ha valaki egy kicsit is kedvesebb Hozzá, elnézi majd a korábbi vétkeit? Szó sincs erről! Jól fognak alakulni a dolgok számodra, ha ellenállsz Istennek? Érthető, ha pillanatnyi ostobaságból valami rosszat teszel, vagy alkalmanként némi romlott beállítottságot fedsz fel. De ha közvetlenül ellenállsz, lázadsz Isten ellen vagy ellenszegülsz Neki, és ha rágalmazod, káromlod Őt, valamint pletykákat terjesztesz Róla, teljesen elkárhoztál. Nincs szükség arra, hogy az ilyen emberek tovább imádkozzanak; csak várniuk kell, hogy megbűnhődjenek. Nem lehet nekik megbocsátani! Amikor eljön az idő, ne mondjátok szégyentelenül: „Istenem, kérlek bocsáss meg nekem!” Nem számít, hogy esedezel, hasztalan lesz, sajnálatos, hogy ezt kell mondanom. Ha az emberek szándékosan vétkeznek, miután megértettek valamit az igazságból, nem nyerhetnek bocsánatot. Korábban elhangzott, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire. Ez olyan kisebb vétkekre utalt, melyekbe Isten adminisztratív rendeletei nem tartoznak bele, és amelyek nem sértik meg Isten természetét. Az istenkáromlás és Isten rágalmazása nem tartozik közéjük. De ha csak egyszer is káromolnád, megítélnéd vagy rágalmaznád Istent, az olyan maradandó folt lesz, melyet nem lehet lemosni. Az emberek úgy akarják káromolni és gyalázni Istent, ahogy nekik tetszik, aztán pedig kihasználják Őt, hogy áldásokat nyerjenek. Semmi a világon nem kapható ilyen olcsón! Az emberek mindig azt gondolják, hogy Isten irgalmas és kedves, hogy Ő jóindulatú, hogy hatalmas és határtalan szíve van; hogy nem emlékszik az emberek vétkeire, és fátylat borít az emberek múltbéli vétkeire és tetteire. A múltra való fátyolborítás jelentéktelen dolgokkal történik. Isten sosem bocsát meg azoknak, akik nyíltan ellenállnak Neki és káromolják Őt.

Bár a legtöbb ember a gyülekezetben igazán hisz Istenben, szívükben nem félik Istent. Ezt azt mutatja, hogy a legtöbb embernek nincs valódi tudása Isten természetéről, ezért nehéz számukra félni Istent és kerülni a rosszat. Ha az emberek nem tisztelik vagy félik Istent a Benne való hitükben, és azt mondanak, ami nekik tetszik, mihelyt Isten munkája a saját érdekeiket érinti, akkor amikor befejezik a beszédet, ezzel vége is? Azután kell majd megfizetniük az árát annak, amit mondanak és ez nem egyszerű dolog. Mikor egyesek káromolják Istent, mikor megítélik Istent, tudják a szívükben, hogy mit mondanak? Mindazok, akik ezeket mondják, tudják a szívükben, hogy mit mondanak. Eltekintve azoktól, akiket gonosz lelkek szálltak meg és akiknek értelme rendellenes, a hétköznapi emberek tudják szívükben, hogy mit mondanak. Ha azt mondják, hogy nem tudják, akkor hazudnak. Amikor beszélnek, azt gondolják: „Tudom, hogy Te vagy Isten. Azt mondom, nem cselekszel helyesen, tehát mit tehetsz velem? Mit fogsz tenni, ha már nem beszélek?” Szándékosan teszik ezt, hogy megzavarjanak másokat, hogy a maguk oldalára állítsanak másokat, hogy hasonló dolgokat mondassanak másokkal, hogy rávegyenek másokat, hogy hasonló dolgokat tegyenek. Tudják, hogy amit mondanak, az nyílt ellenszegülés Istennek, hogy ez Isten ellen való, Isten káromlása. Miután töprengtek ezen, azt gondolják, amit tettek, hiba volt: „Mit mondtam? Egy heves pillanatban történt, és nagyon bánom!” Megbánásuk bizonyítja, hogy pontosan tudják, mit tettek akkor; nem úgy volt, hogy nem tudták. Ha azt gondolod, hogy egy pillanatra tudatlanok és zavartak voltak, hogy nem értették egészen, akkor ez nem teljesen igaz. Lehet, hogy az emberek nem teljesen értették, de ha hiszel Istenben, akkor kell legyen egy minimális józan eszed. Hogy Istenben higgy, félned kellene Istent és tisztelned kellene Őt. Nem káromolhatod Istent, nem ítélheted meg vagy rágalmazhatod Őt, ahogy neked tetszik. Tudod, mit értenek „megítélés„, „istenkáromlás” vagy „rágalmazás” alatt? Amikor mondasz valamit, nem tudod, hogy megítéled-e Istent vagy sem? Egyesek mindig arról a tényről beszélnek, hogy vendégül látták Istent, hogy gyakran látják Istent és hogy hallgatták Isten személyes közlését. Bárkivel beszélnek ezekről a dolgokról, akibe belebotlanak, hosszasan, mindent elmondva a külsőségekről; de valódi tudásuk egyáltalán nincs. Talán nincs rossz szándékuk, mikor ezeket a dolgokat mondják. Jót akarnak a testvéreknek és mindenkit bátorítani kívánnak. De miért ezeket a dolgokat választják, hogy beszéljenek róluk? Ha tettre készen felhozzák ezt az ügyet, akkor van valamiféle szándékuk: legfőképpen, hogy hivalkodjanak és az emberek felnézzenek rájuk. Ha bizakodóvá tennék az embereket és bátorítanák őket Istenbe vetett hitükben, többet olvasnák nekik az Ő szavait, amelyek az igazságot jelentik. Akkor miért ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyen külsőségekről beszéljenek? Annak, hogy ezeket a dolgokat mondják, az a gyökere, hogy egyáltalán nem félik Istent. Nem félnek Istentől. Hogyan viselkedhetnek illetlenül és jártathatják a szájukat Isten előtt? Istennek van méltósága! Ha az emberek felfognák ezt, tennének ilyen dolgokat? Az emberekben nincs istenfélelem. Önkényesen mondják, hogy Isten ilyen és olyan, a saját indítékaik miatt, hogy elérhessék személyes céljaikat és hogy mások nagyra tartsák őket. Ez egyszerűen Isten megítélése és Isten káromlása. Ezeknek az embereknek egyáltalán nincs tisztelet a szívükben Isten iránt. Ők mindannyian olyanok, akik ellenállnak Istennek és káromolják Őt. Ők mindannyian gonosz lelkek és démonok. Egyesek néhány évig hittek Istenben, de miután foglyul ejtette őket a nagy vörös sárkány, Júdássá lettek, és a nagy vörös sárkányt az istenkáromlásban is követik. Vannak, akik prédikálják az evangéliumot, a vallásos embereket visszhangozzák olyan dolgok kimondásában, melyek megítélik Isten munkáját és elítélik Istent. Tudják, ha így beszélnek, az ellenállás Istennek és Isten káromlása, de közönyösek. Így beszélni helytelen, nem számít, mik az indítékaid. Nem tudnál egyszerűen mást mondani? Miért kell ezeket a dolgokat mondanod? Nem Isten káromlása ez? Ha ilyen beszéd hagyja el a szádat, akkor káromlod Istent. Ez istentelen, kimondani ezeket a dolgokat, akár szándékosan teszel így, akár nem. Egyáltalán nincs tisztelet a szívedben Isten iránt. Egyetértesz másokkal és istenkáromló szavakat mondasz, hogy másoknak kedvére tegyél és megnyerd őket. Milyen istentelen vagy; az ördöggel cimborálsz! Engedné Isten, hogy játszadozz Vele, megítéld Őt, behatárold Őt és káromold Őt önkényes módon? Szörnyű, ha így teszel! Ha valami rosszat mondasz és az sérti Isten természetét, akkor sorsod megpecsételődik. Ez végzetes dolog! Egyesek azt gondolják, „A vallásban az embereket megtévesztik a lelkészek és a vének, és a legtöbben közülük mondtak olyan dolgokat, melyek káromolják Istent és megítélik és elítélik a munkáját. Egyesek elfogadták Isten munkáját az utolsó napokban és megbánták bűneiket. Akkor megmentik őket? Ha Isten mindannyiukat elhagyná, túl kevés ember maradna, akiket megmentenek; alig néhányukat mentenék meg.” Nem látod ezt a dolgot tisztán, ugye? Isten természete az igazságosság, és Ő mindenkihez igaz. Noé napjaiban csak nyolc embert mentettek meg a bárkán; a többieket elpusztították. Mered azt mondani, hogy Isten igazságtalan? Az emberiség mélyen romlott. Mindannyian a Sátánhoz tartoznak; mindannyian ellenállnak Istennek, mindannyian hitványak és értéktelenek. Ha nem tudják elfogadni Isten munkáját, elpusztulnak mindörökre. Egyesek azt gondolhatják magukban: „Ha Isten egyikünket sem tudja megmenteni, akkor Isten munkája nem hiábavaló? Nekem úgy tűnik, Isten nem tudja megmenteni az emberiséget az ember nélkül. Ha Isten elhagyja az embert, Isten irányítása megszűnik.” Rosszul gondolod. Isten mindenképpen folytatni fogja irányítási tervét, akár az ember nélkül is. Az emberek túlértékelik magukat. Az emberek szívében nincs tisztelet Isten iránt, egyáltalán nem jámborak Isten színe előtt és nem viselkednek jól. Mivel az emberek a Sátán uralma alatt élnek és a Sátánhoz tartoznak, bárhol és bármikor megítélhetik és káromolhatják Istent. Ez szörnyű dolog, – Isten természete elleni sértés!

4. szemelvény

Az igazságra való törekvés legfontosabb része az, hogy Isten szavainak olvasására összpontosítsunk. Az, hogy egy személy mennyit nyerhet Isten szavainak olvasásából, a megértési képességétől függ. Bár mindenki olvassa Isten szavait, némelyek képesek felfogni az igazi jelentést, és megvilágosodást találni bennük, és amíg olvassák Isten szavait, nyernek valamit. Mások azonban nem ilyenek. Isten szavainak olvasásakor csak a doktrínák megértésére összpontosítanak. Ennek az az eredménye, hogy Isten szavainak több évnyi olvasása után sok doktrínát megértenek, de amikor problémákat tapasztalnak, nem tudják megoldani azokat; abból, amit megtanultak, semmi sem használ. Mi történik itt? Annak ellenére, hogy az emberek mind olvassák Isten szavait, az eredmények eltérőek. Azok, akik szeretik az igazságot, képesek elfogadni, míg azok, akik nem szeretik az igazságot, még akkor sem hajlandók elfogadni, ha olvassák Isten szavait. Nem fogják keresni az igazságot Isten szavaiban, bármilyen problémával is találkoznak. A némi tapasztalattal rendelkező emberek meg tudnak vitatni néhány gyakorlati dolgot, amikor olvassák Isten szavait, és tudnak beszélni az igazság gyakorlati ismeretéről – ez az igazság megértése. A tapasztalattal nem rendelkezők csak Isten szavainak szó szerinti jelentését fogják fel, és a legcsekélyebb tudás és tapasztalat is hiányzik belőlük – ez nem tekinthető az igazság megértésének. Egyes vezetők gyakran mondják másoknak, hogy kifejezetten azért járnak a gyülekezetbe, hogy az igazságot megadják. Helyes ez az állítás? Az „igazságot megadni” szavakat nem szabad könnyelműen kimondani. Ki birtokolja az igazságot? Ki meri azt állítani, hogy ő adja meg az igazságot? Nem túl nagyképű ez az állítás? Amikor hisztek Istenben és követitek Őt, akkor egyszerűen olyan személyek vagytok, akik elfogadják az igazságot és törekednek rá. Ha meg tudjátok tenni ezt, az már nagyon jó. Még ha egy személy meg is tud érteni bizonyos igazságokat, és tud beszélni bizonyos tapasztalatokról és az igazság ismeretéről, akkor sem lehet azt mondani, hogy az igazságot megadja, mert senki sem rendelkezik az igazsággal. Hogyan lehet a bizonyos tapasztalatokról és tudásról való beszédet az igazság megadásának nevezni? Ezért a vezetők és a munkások csak úgy írhatók le, mint akik az öntözés munkáját végzik, és mint akiknek kifejezetten az a feladatuk, hogy segítsék a gyülekezetben élő testvéreket az életbe való belépésben. Nem lehet azt mondani róluk, hogy megadják az igazságot. Még ha valakinek van is némi érettsége, akkor sem mondható el róla, hogy másoknak megadja az igazságot. Ez abszolút nem mondható el. Hány ember érti az igazságot? Egy személy érettsége alkalmassá teszi-e őt arra, hogy megadja az igazságot? Még ha valakinek van is némi tapasztalata és ismerete az igazságról, akkor sem mondható el, hogy képes megadni az igazságot. Ez egyáltalán nem mondható el, túlságosan hiányzik belőle az értelem. Vannak, akik büszkék arra, hogy öntözik a gyülekezetet és megadják az igazságot, mintha megértenék az igazság nagy részét, és ennek eredményeként képtelenek felismerni a hamis vezetőket és az antikrisztusokat. Ez nem ellentmondás? Ha valaki megkérdezi tőled, hogy mi az igazság, és te azt válaszolod: „Isten szava az igazság; az igazság Isten szava” – akkor vajon érted az igazságot? Te csak a doktrína szavait és kifejezéseit tudod kimondani, és nincs tapasztalatod és tudásod arról, hogy mi az igazság, ezért nem vagy alkalmas arra, hogy ezt másoknak megadd. Jelenleg azok, akik vezetőkként szolgálnak, mind tapasztalatlanok; csak van egy kis képességük és hajlandóságuk az igazságra való törekvésre. Alkalmasak nevelésre, képzésre, és vezető szerepet tölthetnek be a kötelességek teljesítésében. Még ha közösséget is tudnak vállalni bizonyos tudásról, hogyan lehet azt mondani, hogy ők adják meg az igazságot? A legtöbb vezető és dolgozó beszélhet bizonyos tudásról, de ez nem jelenti azt, hogy birtokában vannak az igazságvalóságnak. Hiszen sok évnyi prédikációt meghallgattak, és van egy kis felületes tudásuk; hajlandóak közösséget vállalni az igazságról, és némileg segíthetnek másoknak, de nem mondható el, hogy megadják az igazságot. Vajon a vezetők és a munkások képesek megadni az igazságot? Egyáltalán nem. A vezetők és munkások prédikálnak és öntözik a gyülekezetet; a legfontosabb az, hogy képesek legyenek a gyakorlati problémák megoldására, csak így tudják igazán öntözni a gyülekezetet. Jelenleg a legtöbb vezető és dolgozó még mindig képtelen megoldani sok gyakorlati problémát. Még ha tudnak is közösséget vállalni az igazság bizonyos ismeretében, az általuk mondottak legnagyobb része még mindig csak a doktrína szavai és kifejezései. Nem tudnak egyértelműen közösséget vállalni az igazság valóságában, tehát valóban meg tudják oldani a problémákat? A legtöbb vezetőnek és dolgozónak csak egy kis megértő képessége van, és még mindig nincs sok gyakorlati tapasztalata. Elmondható-e, hogy jobban értik az igazságot, és többel rendelkeznek az igazságvalóságból, mint mások? Ezt nem lehet elmondani, elmaradnak ettől. Egyes vezetőket és munkásokat pusztán művelési céllal léptetnek elő; engedik őket képezni, mert van egy kis képességük, és van valamennyi megértési készségük, és a családi környezetük megfelelő. Nem mintha valakinek az előléptetése azt jelentené, hogy birtokában van az igazságvalóságnak, és képes megadni az igazságot. Csupán arról van szó, hogy azok, akik az igazságra törekszenek, másoknál hamarabb nyernek megvilágosodást és világosságot, de ez a kis világosság elmarad az igazságtól, nem része az igazságnak, csak összhangban van az igazsággal. Csak az az igazság, amit Isten közvetlenül kifejez. A Szentlélek megvilágosodása csak az igazsághoz való ragaszkodásban van, mert a Szentlélek az embereket az érettségüknek megfelelően világosítja meg. Nem mondja ki az igazságot közvetlenül az embereknek. Ehelyett olyan világosságot ad nekik, amelyet képesek elérni. Ezt neked meg kell értened. Ha valakinek van némi rálátása Isten szavaira, és van némi tapasztalatból szerzett tudása, az vajon igazságnak számít? Nem. Legfeljebb érti valamennyire az igazságot. A Szentlélek megvilágosodásának szavai nem képviselik Isten szavait, nem képviselik az igazságot, és nem az igazság. Az ember legfeljebb valamennyire megérti az igazságot, és egy kicsit megvilágosította őt a Szentlélek. Ha valaki valamennyire megérti az igazságot, majd megadja azt másoknak, akkor csak annyit tesz, hogy megértését és tapasztalatát megadja másoknak. Nem lehet azt mondani, hogy megadja az igazságot másoknak. Rendben van, ha azt mondod, hogy közösséget vállal az igazságról; ez megfelelő leírás. Miért mondom ezt? Mert amiről közösséget vállalsz, az az általad megértett igazság; ez nem egyenlő magával az igazsággal. Ezért csak azt mondhatod, hogy bizonyos megértésről és tapasztalatról vállalsz közösséget; hogyan mondhatod, hogy megadod az igazságot? Az igazság megadása nem egyszerű dolog. Ki méltó arra, hogy kimondja ezt a mondatot? Csak Isten képes megadni az embereknek az igazságot. Képesek az emberek? Ezért tisztán kell látnod ezt a kérdést. Ez nem csak a nem megfelelő szavak használatának problémája, a lényeg az, hogy megsérted és kiforgatod a tényeket. Amit állítasz, az túlzás. Az embereknek lehet némi megértésük és tapasztalatuk Isten szavaival kapcsolatban, de nem mondhatod, hogy ők az igazság birtokosai, vagy hogy az igazságból valók. Ezt abszolút nem mondhatod. Nem számít, mennyit értenek meg az emberek az igazságból, nem mondhatod, hogy birtokolják az igazság életét, nem beszélve arról, hogy az igazságból valók. Ezt abszolút nem mondhatod. Az emberek az igazságnak csak egy részét értik meg, és van egy kis világosságuk és néhány gyakorlási módjuk. Nekik csak az engedelmességnek van némi valósága, és némi valódi változás. De nem mondhatod, hogy megszerezték az igazságot. Isten az igazság kifejezése által élettel látja el az embereket. Isten azt is megköveteli, hogy az emberek megértsék az igazságot, és elnyerjék az igazságot, hogy szolgálják Őt és eleget tegyenek Neki. Még ha el is jön a nap, amikor az emberek olyan mértékben megtapasztalják Isten munkáját, hogy valóban elnyerik az igazságot, akkor sem mondhatod, hogy az emberek az igazságból valók, nemhogy azt, hogy az emberek birtokolják az igazságot. Ez azért van így, mert még akkor is, ha az emberek sokkal több évnyi tapasztalattal rendelkeznek, van egy határa annak, hogy mennyi igazságot fognak nyerni, és ez nagyon sekélyes mennyiség. Az igazság a legmélyebb és legtitokzatosabb dolog; ez az, amit Isten birtokol és ami Isten. Az igazság, amelyet az emberek életük során elnyerhetnek, nagyon korlátozott. Az emberek soha nem lesznek képesek teljesen elnyerni az igazságot, teljesen megérteni, vagy teljesen megélni. Ezt érti Isten, amikor azt mondja, hogy az emberek mindig csecsemők lesznek az Ő jelenlétében.

Vannak, akik úgy vélik, hogy ha már rendelkeznek tapasztalattal és tudással az Isten által kifejezett igazságokról, és alaposan megértik az igazság minden aspektusát, és az igazság szerint tudnak cselekedni, akkor képesek lesznek kifejezni az igazságot. Azt hiszik, hogy ezzel Krisztusként élnek majd, ahogy Pál mondta: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21). Helyes ez a nézőpont? Ez nem az „Istenemberek” érvének újabb hangoztatása? Ez teljesen helytelen! Az embereknek meg kell érteniük egy dolgot: Nem számít, mennyi tapasztalatod és tudásod van az igazságról, vagy még ha be is léptél az igazságvalóságba, és képes vagy alávetni magad Isten irányításának és elrendezésének, és alá tudod vetni magad Istennek és tanúskodhatsz Isten mellett, és bármennyire is emelkedetté vagy mélyrehatóvá válik az életbe való belépésed, az életed továbbra is emberi élet, és az ember soha nem válhat Istenné. Ez abszolút tény, amelyet az embereknek meg kell érteniük. Még akkor sem lehet azt mondani, hogy az igazsághoz tartozol, ha végül is van tapasztalatod és megérted az igazság minden aspektusát, és aláveted magad Isten irányításának, és tökéletesített emberré válsz. Még ha beszélhetsz is igaz tapasztalati bizonyságtételről, ez nem jelenti azt, hogy ki tudod fejezni az igazságot. A múltban a vallási csoportokon belül gyakori volt azt mondani, hogy valaki „Krisztus életét hordozza magában”. Ez egy téves és homályos állítás. Bár az emberek már nem mondják ezt, továbbra is tisztázatlan, hogy megértik-e ezt a kérdést. Vannak, akik azt gondolják: „Mivel megszereztük az igazságot, és az igazság bennünk van, birtokoljuk az igazságot, a szívünkben hordozzuk az igazságot, és ki is tudjuk fejezni.” Nem helytelen ez is? Az emberek gyakran beszélnek arról, hogy rendelkeznek-e az igazsággal vagy sem, ami főként arra vonatkozik, hogy van-e tapasztalatuk és tudásuk az igazságról vagy sem, és hogy tudnak-e az igazság szerint gyakorolni vagy sem. Mindenki megtapasztalja az igazságot, de az állapot, amelyet minden ember megtapasztal, más és más. Az is más és más, hogy ki mit nyer az igazságból. Ha egyesítenéd mindenki tapasztalatát és megértését, az még mindig nem tükrözné teljesen az igazság lényegét. Ilyen mély és titokzatos az igazság! Miért mondom, hogy mindaz, amit nyertél, és minden megértésed nem helyettesítheti az igazságot? Miután az emberek meghallják, ahogy közösséget vállalsz néhány tapasztalatodról és ismeretedről, meg fogják érteni azt, és nem kell sokáig tapasztalniuk majd ahhoz, hogy teljesen megértsék és elnyerjék azt. Még ha valami mélyebb dologról is van szó, nem lesz szükségük több évnyi tapasztalatra. De ami az igazságot illeti, az emberek nem fogják megtapasztalni az egészet teljes életük során. Még ha mindenkit összeadsz is, akkor sem tapasztalják meg az egészet. Amint látod, az igazság túl mély és titokzatos. A szavak képtelenek teljesen megmagyarázni az igazságot. Az emberi nyelven kifejezett igazság az emberek igazi lényege. Az emberek soha nem fogják tudni megtapasztalni az egészet, és soha nem lesznek képesek teljesen megélni az igazságot. Ez azért van így, mert még ha az emberek több ezer évet is eltöltenek, teljesen akkor sem fognak megtapasztalni egy darabnyi igazságot. Nem számít, hány évet tapasztalnak meg az emberek, az igazság, amit megértenek és elnyernek, továbbra is korlátozott lesz. Azt lehet mondani, hogy az igazság az emberiség örök életforrása. Isten az igazság forrása, és az igazságvalóságokba való belépés egy vég nélküli feladat.

Az igazság Magának Istennek az élete; az Ő természetét, az Ő lényegét képviseli, és azt, amit Ő birtokol és ami Ő. Ha azt mondod, hogy némi tapasztalattal és tudással a birtokodban van az igazság, akkor elérted-e a szentséget? Miért mutatsz továbbra is romlottságot? Miért nem tudsz különbséget tenni a különböző típusú emberek között? Miért nem tudsz bizonyságot tenni Istennek? Még ha értesz is bizonyos igazságokat, tudod-e Istent képviselni? Meg tudod-e élni Isten természetét? Lehet, hogy van némi tapasztalatod és tudásod az igazság bizonyos aspektusával kapcsolatban, és talán némi megvilágítást adhatsz a beszédedben, de amit az embereknek nyújtani tudsz, az rendkívül korlátozott, és nem tarthat sokáig. Ennek az az oka, hogy a te megértésed és az általad megszerzett világosság nem képviseli az igazság lényegét, és nem képviseli az igazság teljességét. Csak az igazság egyik oldalát vagy egy kis aspektusát képviseli, ez csak egy olyan szint, amely elérhető az emberi lények számára, és még messze van az igazság lényegétől. Ez a kis világosság, megvilágosodás, tapasztalat és tudás soha nem helyettesítheti az igazságot. Még ha minden ember el is ér valamilyen eredményt egy igazság megtapasztalása által, és minden tapasztalatuk és tudásuk össze lenne adva, az nem érné el ezen igazság akár egyetlen sorának teljességét és lényegét. A múltban azt mondták: „Összegzem ezt egy, az emberi világra vonatkozó alapelvvel: Az emberek között nincs senki, aki szeret Engem.” Ez a mondat az igazság, az élet igazi lényege, a legmélyebb dolog, és Magának Istennek a kifejezése. Három év tapasztalat után lehet, hogy rendelkezel némi felületes megértéssel, hét vagy nyolc év után pedig esetleg megértesz egy kicsit többet, de ez a megértés soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Lehet, hogy két év elteltével valaki másnak van egy kis megértése, vagy tíz év elteltével valamivel több, vagy egy egész élet után viszonylag nagy megértése, de mindkettőtök együttes megértése sem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Nem számít, mennyi belátással, világossággal, tapasztalattal vagy tudással rendelkeztek ketten együtt, ez soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Vagyis az emberi élet mindig emberi élet, és bármennyire is igazodik tudásod az igazsághoz, Isten akaratához vagy Isten követelményeihez, soha nem helyettesítheti az igazságot. Ha azt mondjuk, hogy az embereknek megvan az igazság, az azt jelenti, hogy az emberek őszintén megértik az igazságot, megélik Isten szavának egyes valóságait, van némi valódi tudásuk Istenről, és dicsérhetik Istent és tanúságot tehetnek Neki. Nem mondható azonban, hogy az emberek már birtokolják az igazságot, mert az igazság túlságosan mély. Egy életbe telhet, amíg az emberek megtapasztalják Isten szavának csupán egyetlen sorát, és még több életnyi tapasztalat vagy több ezer év után sem lehet Isten szavának egyetlen sorát teljes mértékben megtapasztalni. Nyilvánvaló, hogy az igazság megértésének és Isten megismerésének folyamata valóban végtelen, és határa van annak, hogy az emberek mennyi igazságot képesek megérteni egy életnyi tapasztalat során. Vannak, akik azt mondják, hogy megvan nekik az igazság, amint megértik Isten szavának szövegszerű jelentését. Ez nem ostobaság? Mind a világosság, mind a tudás tekintetében fennáll a mélység kérdése. Az igazságvalóságok, amelyekbe az ember egy életen át tartó hiten keresztül beléphet, korlátozottak. Ezért csupán az, hogy rendelkezel némi tudással és világossággal, nem jelenti azt, hogy birtokodban vannak az igazságvalóságok. A legfontosabb dolog, amit figyelembe kell venned, hogy ez a világosság és tudás érinti-e az igazság lényegét. Ez a legfontosabb dolog. Vannak, akik úgy érzik, hogy birtokában vannak az igazságnak, ha fényt tudnak vetni vagy egy kis felületes megértést tudnak nyújtani. Ez boldoggá teszi őket, ezért önelégültekké és önhittekké válnak. Valójában még mindig messze vannak attól, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Milyen igazságot birtokolnak az emberek? Vajon elbukhatnak bármikor és bárhol azok az emberek, akik birtokolják az igazságot? Amikor az emberek birtokolják az igazságot, hogyan tudnak mégis dacolni Istennel és hogyan tudják elárulni Istent? Ha azt állítod, hogy birtokodban van az igazság, az azt bizonyítja, hogy benned van Krisztus élete – ez felháborító! Te lettél az Úr, te lettél Krisztus? Ez abszurd kijelentés, és teljes mértékben az emberek következtetnek rá; az emberi elképzelésekre és képzelődésekre vonatkozik, és nem tartható álláspont Isten előtt.

Amikor arról beszélünk, hogy az emberek megértik az igazságot, és életükként élnek vele, mire utal ez az „élet”? Azt jelenti, hogy az igazság uralkodik mindenek felett a szívükben, azt jelenti, hogy képesek Isten szavai szerint élni, és azt jelenti, hogy valóban ismerik Isten szavait, és őszintén értik az igazságot. Amikor az emberekben megvan belül ez az új élet, azt teljes mértékben Isten szavainak gyakorlásával és megtapasztalásával érik el. Ez Isten szavainak igazságán alapul, és azáltal érik el, hogy az igazság birodalmában élnek; az emberek élete csupán az igazságról való tudásukat és tapasztalatukat tartalmazza. Ez az alapja, és nem lépi túl ezt a kört; erre az életre utalunk, amikor az igazság életének elnyeréséről beszélünk. Az, hogy valaki képes Isten szavainak igazsága szerint élni, nem jelenti azt, hogy az igazság és élet benne van az emberekben, és azt sem, hogy ha életükként birtokolják az igazságot, akkor az igazsággá válnak, és belső életük az igazság életévé válik; nem is beszélve arról, hogy ők az igazság és élet. Végső soron az ő életük továbbra is egy ember élete. Ha tudsz Isten szavai szerint élni, és birtokában vagy az igazság ismeretének, ha ez a tudás gyökeret ereszt benned és az életeddé válik, és a tapasztalatod által megszerzett igazság a létezésed alapjává válik, ha Isten ezen szavai szerint élsz, ezt senki sem változtathatja meg, és a Sátán nem tud megtéveszteni vagy megrontani téged, akkor elnyerted az igazságot és életet. Vagyis az életed csupán tartalmazza az igazságot, vagyis az igazság megértését, tapasztalatát és belátását; és bármit is teszel, ezen dolgok szerint fogsz élni, és nem lépsz túl ezeknek a hatáskörén. Ezt jelenti az igazságvalóság birtoklása, és végső soron Isten ilyen embereket akar megnyerni a munkájával. De bármennyire is értik az emberek az igazságot, lényegük mégis az emberi mivolt, és egyáltalán nem hasonlítható össze Isten lényegével. Ennek az az oka, hogy az igazságról való tapasztalatuk örökké folyamatban van, és lehetetlen, hogy teljesen megéljék az igazságot; csak az emberek által elérhető rendkívül korlátozott részét tudják megélni az igazságnak. Akkor hogyan válhatnának Istenné? Ha Isten személyesen tökéletesítene egy embercsoportot nagyobb Istenekké és kisebb Istenekké, az nem lenne káosz? Ráadásul az ilyesmi lehetetlen és abszurd – ez az ember nevetséges ötlete. Isten megteremtette a mennyet és a földet és minden dolgot, majd megteremtette az embert, hogy az ember engedelmeskedjen és hódoljon Neki. Isten emberteremtése volt a legjelentősebb cselekedet. Isten csak embert teremtett; Ő nem teremtett Isteneket. Isten a megtestesülés formájában működik, de ez nem azonos azzal, hogy Ő Istent teremt. Isten nem teremtette Önmagát; megvan a saját lényege, és ez megváltoztathatatlan. Az emberek nem ismerik Istent, ezért többet kellene olvasniuk Isten szavait; az emberek csak akkor érthetik meg az igazságot, ha gyakran keresik azt. Az embereknek nem szabad fantáziájuk alapján ostobaságokat beszélniük. Ha van némi tapasztalatod Isten szavaival kapcsolatban, és az igazság valódi tapasztalatával és ismeretével élsz, akkor Isten szavai fokozatosan az életeddé válnak. Mindazonáltal még mindig nem mondhatod, hogy az igazság a te életed, vagy hogy amit kifejezel, az az igazság; ha ez a véleményed, akkor tévedsz. Ha csak az igazság egy bizonyos aspektusával kapcsolatban rendelkezel némi tapasztalattal, vajon ez önmagában azt jelentheti-e, hogy birtokában vagy az igazságnak? Lehet-e ezt az igazság megszerzésének tekinteni? El tudod-e magyarázni alaposan az igazságot? Fel tudod-e fedezni az igazságból Isten természetét, és azt, amit Isten birtokol és ami Isten? Ha ezeket a hatásokat nem érik el, ez azt bizonyítja, hogy az igazság csupán egy bizonyos aspektusának megtapasztalása nem tekinthető az igazság valódi megértésének vagy Isten ismeretének, még kevésbé mondható az igazság megszerzésének. Mindenkinek csak az igazság egy aspektusával és hatókörével van tapasztalata; korlátozott hatókörükön belül tapasztalják azt meg, és nem tudnak kitérni az igazság számtalan aspektusára. Meg tudják-e élni az emberek az igazság eredeti jelentését? Mennyit jelent a te kis tapasztalatod? Csak egy homokszem a tengerparton; egy magányos vízcsepp az óceánban. Ezért bármennyire is értékes lehet az a tudás és értékesek lehetnek azok az érzések, amelyeket tapasztalataidból szereztél, mégsem tekinthetők az igazságnak. Csak azt lehet mondani, hogy összhangban vannak az igazsággal. Az igazság Istentől származik, és az igazság belső jelentése és valóságai nagyon széles skálát fednek le, és senki sem képes felfogni vagy megcáfolni azt. Amennyiben valóban megérted az igazságot és Istent, meg fogsz érteni bizonyos igazságokat; senki sem fogja tudni megcáfolni ezeket a valódi megértéseket, és az igazságvalóságokat tartalmazó tanúságtételek örökké tarthatók. Isten dicséri azokat, akik birtokolják az igazságvalóságokat. Amíg törekszel az igazságra, és támaszkodni tudsz Istenre, hogy megtapasztald Isten szavait, és el tudod fogadni az igazságot életedként, függetlenül attól, hogy milyen környezetben vagy, addig meglesz az utad, képes leszel túlélni, és el tudod nyerni Isten jóváhagyását. Annak ellenére, hogy az a kevés, amit az ember elnyer, összhangban van az igazsággal, nem lehet azt mondani, hogy ez az igazság, még kevésbé azt, hogy megszerezte az igazságot. Az emberek által megszerzett kevés világosság csak saját maguknak megfelelő vagy másoknak egy bizonyos körön belül, de nem lenne megfelelő más körben. Nem számít, milyen mély egy személy tapasztalata, még mindig oly korlátozott, és tapasztalata soha nem fogja elérni az igazság mélységét. Az ember világossága és az ember megértése soha nem hasonlítható az igazsághoz.

Amikor az embereknek van némi tapasztalatuk Isten szavairól, megértenek bizonyos igazságokat és valamennyit Isten akaratából, ha vannak bizonyos ismereteik Istenről, és a beállítottságuk némi változáson ment át és meg lett tisztítva, akkor is csak azt lehet mondani, hogy ők emberek és teremtett emberek, de Isten pontosan ezt a fajta normális személyt akarja megnyerni. Szóval milyen ember vagy te? Vannak, akik azt mondják: „Olyan ember vagyok, aki birtokában van az igazságnak.” Nem lenne megfelelő ezt mondani. Csak azt mondhatod: „Olyan személy vagyok, akit a Sátán megrontott, és aki megtapasztalta Isten szavainak ítéletét és fenyítését. Végre megértettem az igazságot, és meg lett tisztítva a romlott beállítottságom. Én csak egy személy vagyok, akit Isten megmentett." Ha azt mondanád, hogy „Olyan személy vagyok, aki birtokolja az igazságot. Megtapasztaltam Isten minden szavát, és megértettem mindet. Ismerem mindannak a jelentését, amit Isten mond, és ismerem a szövegkörnyezetet és a körülményeket, amelyek között ezek a szavak elhangzottak. Ismerem az egészet. Ez vajon nem azt jelenti, hogy birtokomban van az igazság?”, akkor megint tévednél. Ha valamennyire megtapasztalod Isten szavait, és valamennyi világosságot nyersz belőlük, az nem tesz téged az igazság birtokában lévő emberré. Azok, akik képesek csak megérteni és megvitatni bizonyos doktrínákat, még kevésbé alkalmasak arra, hogy ilyen állítást tegyenek. Az embereknek világosan meg kell érteniük, hogy az embernek milyen pozíciót kell elfoglalnia Isten és az igazság előtt, mik az emberek, mi az emberen belüli élet, és mi Isten élete. Az embereknek meg kell érteniük, mi az ember lényege. Miután néhány napig megtapasztalták Isten munkáját, és megértették a doktrína néhány szavát és kifejezését, egyesek úgy érzik, hogy birtokolják az igazságot. Ezek a legarrogánsabb emberek, és hiányzik belőlük az értelem. Ezt az ügyet elemezni kell, hogy az emberek valóban megértsék önmagukat és megismerjék az emberiséget, és hogy megértsék, mi a romlott emberiség, milyen szintet érhetnek el az emberek, miután végül tökéletesítve lettek, és mi a megfelelő módja annak, hogy megszólítsák és megnevezzék őket. Az embereknek tudniuk kell ezeket a dolgokat, és nem szabad képzelődésekbe merülniük. Jobb, ha az emberek reálisabbak abban, hogy hogyan viselkednek, így egy kicsit stabilabbak lesznek. Némelyek, akik hisznek Istenben, mindig a saját álmaik valóra váltására törekednek, és mindig Isten életét és képmását kívánják megélni. Ez reális? Az emberek mindig birtokolni akarják Isten életét – ez nem veszélyes dolog? Ez az emberek arrogáns ambíciója, és pont olyan, mint a Sátán arrogáns ambíciója. Egyesek, miután egy ideig a gyülekezetben dolgoztak, azon töprengenek: „Miután a nagy vörös sárkány elveszti hatalmát, váljunk királyokká és gyakoroljunk hatalmat? Hány várost kellene mindegyikünknek irányítanunk?” Ha valaki ilyen dolgokat tud ontani magából, az szörnyű. Azok, akiknek nincs tapasztalatuk, szeretnek doktrínákról beszélni és fantáziákba merülni. És ezt téve még okosnak is érzik magukat, mintha sikert értek volna el Istenbe vetett hitükben, mintha Krisztusként és Istenként élnének. Mindannyian Pál tanítványai, és Pál útját járják. Ha rendíthetetlenül bűnbánat nélküliek, ezek az emberek mind antikrisztussá fognak válni, és súlyos büntetést fognak elszenvedni.

5. szemelvény

Ezeket a szavakat illetően, amiket Isten szólt, amikor hallgatjátok, vajon összehasonlítjátok-e őket magatokkal, vagy csak doktrínaként hallgatjátok, feldolgozzátok az elmétekben, amíg meg nem értitek, mit jelent, és ennyi az egész? Milyen a hozzáállásotok és szándékaitok, miközben hallgatjátok? Ha tényleg megértitek, amit Isten mondott – hogy azokat, akik nem gyakorolják az igazságot, ki kell vetni; hogy azok, akik nem gyakorolják az igazságot, Isten szemében nem jó, hanem gonosz emberek – akkor el kellene gondolkoznotok magatokon és észrevenni, hogy mely cselekedeteitek nem gyakorolják az igazságot, és mely módszereiteket és viselkedéseteket látja Isten úgy, hogy nem az igazság gyakorlásának a megnyilvánulásai. Próbáltátok valaha is kifürkészni ezeket az ügyeket? Elgondolkodtatok már magatokon? Nem elég Isten szavait csak egy felületes pillantással olvasni; elmélkednetek kell rajtuk, önvizsgálatot tartani, és összehasonlítani saját gondolataitokat és cselekedeteiteket Isten leleplező szavaival, és önismeretre jutni – csak így lehet őszinte a bűnbánatotok és így változhattok meg. Ha olvassátok Isten szavait, de nem mérlegelitek őket és nem végeztek önvizsgálatot, ehelyett csak a doktrína megértésére fókuszáltok, akkor az Istenbe vetett hiteteknek egyáltalán nem lesz belépése az életbe, és nem is fogtok semmilyen valódi átalakuláson keresztülmenni. Ezért elengedhetetlen elmélkedni, keresni az igazságot, és önvizsgálatot tartani Isten szavainak olvasása közben. Mik Isten szavai? Minden pozitív dolognak a valóságai, az igazság, az út, az élet, amit Isten az embereknek adományozott. Isten szavai nem doktrínák, nem szlogenek, nem egyfajta teória, nem is filozofikus tudás, sokkal inkább az igazság, amit az embereknek meg kell érteni és el kell érni, és az élet, amit el kell nyerniük. Ezért Isten szavai szorosan kapcsolódnak az emberek életéhez és magához az élethez, ahhoz az ösvényhez, amin az embereknek járniuk kellene, és az emberek kimeneteléhez és rendeltetési helyéhez. Ha valaki igazán megérti az igazságot és elnyerte az igazságot, körülötte minden ennek megfelelően fog megváltozni. Ha valaki soha nem képes megérteni az igazságot vagy Isten szavai által élni, nem lehetséges őszinte változást elérnie, vagy elnyernie Isten jóváhagyását. A kimenetel és a rendeltetési hely az ilyen személy számára csak a kárhozat és a pusztulás lehet. Ennyire fontosak az emberek számára Isten szavai és az igazság, amit Ő kinyilvánít. Ha olvasod Isten szavait, de nem elmélkedsz rajtuk, nem tartasz önvizsgálatot, vagy nem kapcsolod őket saját valós problémáidhoz és nehézségeidhez, akkor mindaz, amit képes vagy megérteni, csupán felszínes, és nem értheted meg az igazságot illetve nem foghatod fel Isten akaratát. Ezért meg kell tanulnod, hogyan kell elmélkedni Isten szavain, hogy megértsd az igazságot. Ez életbevágó. Sok mód van arra, hogy elmélkedj Isten szavain: olvashatod őket csendben és imádkozhatsz a szívedben, megvilágosodást és megvilágítást keresve a Szentlélektől; közösségben is lehetsz és imádkozva olvashatsz azok társaságában, akik törekszenek az igazságra; és természetesen közléseket és prédikációkat is beépíthetsz az elmélkedésedbe, hogy elmélyítsed a megértésedet és nagyrabecsülésedet Isten szavai iránt. Sok és változatos módja van. Röviden, ha valaki, Isten szavainak olvasása közben meg kívánja érteni azokat, akkor életbevágó, hogy elmélkedjen, és imádkozva olvassa Isten szavait. Isten szavai imádkozva olvasásának célja nem az, hogy el tudd szavalni őket, nem is az, hogy memorizáld őket, hanem az, hogy pontos megértést nyerj ezekről a szavakról, miután imádkozva olvastad őket és elmélkedtél rajtuk, és megismerd ezeknek az Isten által mondott szavaknak a jelentését, akárcsak az Ő szándékát. Az, hogy megtaláld benne a gyakorlás útját, és megakadályozza, hogy a saját utadra térj. Emellett, hogy képes legyél megkülönböztetni az embereknek mindazon különböző állapotfajtáit és típusait, melyek Isten szavaiban feltárulnak, és képes legyél mindegyik embertípust az alapelvek szerint kezelni, ezzel egyidőben elkerülve, hogy tévútra lépj. Amikor megtanulod, hogyan olvasd imádkozva Isten szavait és hogyan elmélkedj rajtuk, és gyakran teszed ezt, csak akkor tudnak Isten szavai gyökeret ereszteni a szívedben és az életeddé válni.

6. szemelvény

Az utolsó napokban a Teremtő mindezeket a szavakat nyilvánosan jelentette ki, és mindenféle embert leleplezett. Most mindenféle ember szembesül az igazsággal, az igaz úttal és a Teremtő kijelentéseivel, és mindenfajta hangok és nézetek feltárulnak. Néhány gondolat és nézet a képtelenség felé hajlik, néhány önelégült és arrogáns, néhány konzervatív, a tradicionális kultúrát támogató és rothadt, sok pedig buta és tudatlan. Még olyan emberek is vannak, akik gyűlölik az igazságot és ellenségesek azzal szemben, akik őrjöngve kelnek ki magukból, mint a megvadult kutyák, alkalomszerűen megítélve és vakmerően elmarasztalva az igazságot és a pozitív dolgokat. Önkényesen megítélnek és kárhoztatnak bármely pozitív dolgot és az igazság bármely kifejeződését, és nem veszik a fáradságot, hogy felismerjék, vajon az jó-e vagy rossz, vagy tartalmazza-e az igazságot. Ezek az emberek állatok és ördögök. Amikor az emberek szembesülnek az igazsággal és az igaz úttal, sok különböző nézetük van, mely felfedi és leleplezi szűklátókörű, makacs, hajthatatlan, arrogáns sátáni csúfságukat. Meg kell tanulnotok felismerni, kiszélesíteni a rálátásotokat ebből, mialatt az igazság egy részét is keresitek. Ha ezek a dolgok megmutatkoznak azokban, akik nem hisznek, és akik nem fogadták el Istennek az utolsó napokban végzett munkáját, akkor ti magatok is ezeket a dolgokat jelenítitek meg? Néha különbözik az a mód, ahogy ti megjelenítitek ezeket, és az is különbözik, ahogyan mondjátok őket, de valójában ugyanazokat a beállítottságokat mutatjátok, mint a hitetlenek. Hasonlóan ahhoz, amikor néhányan elfogadják az Úr Jézust, azt hiszik, hogy mindenki a nap alatt alsóbbrendű, aki nem fogadja el az Úr Jézust. Azt hiszik, hogy azért, mert elfogadták az Úr Jézus keresztjének üdvösségét, ők felsőbbrendű személyek, és mindenkit lenéznek. Miféle beállítottság ez? Hiányzik a rálátásuk, túlságosan szűklátókörűek, szélsőségesen arrogánsak és önelégültek. Látják, hogy mások romlott beállítottságokat mutatnak, azonban nem látják, hogy ők is ugyanazokat a romlott beállítottságokat mutatják. Tehát, ti ezeket a dolgokat jelenítitek meg? Minden bizonnyal igen, mivel az ember összes romlott beállítottsága pontosan ugyanolyan, és csakis Isten munkája és üdvössége, az Ő munkájának szükségessége vagy az Ő eleve elrendelése miatt van különbség a természetlényegekben, törekvésekben és sóvárgásokban mindenféle típusú embernél. Egyeseknek nincs szíve vagy lelke. Ők halott emberek és szörnyetegek, akik nem értik a hitet. Ezek az emberek a legalantasabbak az egész emberiségből, és nem tekinthetők embernek. Azoknak, akik elfogadják Isten új munkáját, jobban értik az igazságot, betekintésük Istenre nagyobb és jobban értik Őt, elméleteik és nézeteik pedig egy szinttel magasabban vannak. Éppen úgy, ahogy azoknak, akik hisznek a kereszténységben, jobban értik Istent és nagyobb ismeretük a Teremtő alkotásairól és munkájáról, mint Jahve törvénytisztelő híveinek, azoknak, akik elfogadják a munka harmadik szakaszát, jobban értik Istent, mint a kereszténység hívei. Mivel Isten munkájának minden szakasza magasabb, mint a korábbi, ebből természetesen következik, hogy az emberek megértése is nyilvánvalóan egyre nagyobb és nagyobb lesz. De ha másként tekintesz erre, a romlott beállítottságaitok, amiket mutattok, miután elfogadtátok a munkának ezt a szakaszát, lényegében ugyanazok a romlott beállítottságok, amelyeket azok mutatnak, akik a vallásban vannak. Az egyetlen különbség, hogy ti már elfogadtátok a munkának ezt a szakaszát, sok prédikációt hallgattatok, sok igazságot megértettetek, igaz megértést nyertetek a természetlényegetekről, és igazán megváltoztatok néhány dologban azáltal, hogy elfogadtátok és gyakoroltátok az igazságot. Tehát, ha újra megnézitek azt a viselkedést, amit a vallásban lévők mutatnak, azt gondoljátok, hogy ők romlottabbak nálatok. De valójában, ha egymás mellé állítanának titeket velük, látnátok, hogy az emberek hozzáállása Istenhez és az igazsághoz ugyanaz, mindannyian elképzelések, képzelgések és preferenciáitok alapján cselekedtek, és a romlott beállítottságaitok ugyanazok. Ha ők elfogadták volna a munkának ezt a szakaszát, hallgatták volna ezeket a prédikációkat és megértették volna ezeket az igazságokat, akkor nem lenne sok különbség köztetek és közöttük. Mit láthattok ebből a dologból? Láthatjátok, hogy az igazság változást hoz az embereknek, hogy ezek a szavak, amelyeket Isten szól és ezek a prédikációk, amelyeket Ő prédikál, üdvösség az egész emberiség számára és olyan dolgok, amelyekre az egész emberiségnek szüksége van. Nem csak az emberek egy bizonyos csoportját, etnikumot, bőrszínt vagy kategóriát hivatottak kielégíteni. A Sátán az egész emberiséget megrontotta, és az egész emberiségnek sátáni beállítottságai vannak. Nincs nagy különbség az ő korrupt lényegük tekintetében, csak annyi, hogy bőrszínük, etnikumuk, a környezet és szociális rendszer, melyben felnevelkedtek, nem ugyanaz, illetve csekély különbségek vannak a tradicionális kultúrájukban, hátterükben és az oktatásban, melyben részesültek. De ezek csak külső megjelenések – az egész emberiséget egy és ugyanazon Sátán rontotta meg, és romlott természetlényegük ugyanaz. Ezért, ezek a szavak, amelyeket Isten szól és ez a munka, amit Ő végez, nem egy bizonyos etnikai csoport vagy ország népét célozza meg, hanem sokkal inkább az egész emberiséget. Még ha vannak is különbségek a különböző etnikumok kultúrájában és hátterében, vagy az oktatásban, amelyet kaptak, az ő romlott beállítottságaik pontosan ugyanazok Isten szemében. Tehát, habár az Ő munkájának egy szakasza egy helyen lett elvégezve, ez mindenhol változást eredményez, és az egész emberiségre vonatkoztatható, meg tudja menteni az egész emberiséget és gondoskodhat róla. Egyesek azt mondják: „Az európaiak és más országok népe nem a nagy vörös sárkány leszármazottai, ezért nem helytelen-e Istentől, hogy azt mondja, az egész emberiség mélységesen romlott?” Helyesek ezek a szavak? (Nem, nem azok. Az egész emberiség természetlényege ugyanaz, amelyet a Sátán megrontott.) Ez igaz – „a nagy vörös sárkány leszármazottai” – csak egy név bizonyos etnikumú emberek számára; de ez nem jelenti azt, hogy azoknak az embereknek, akiknek ez a neve és azoknak, akiknek nem, különbözne a lényegük. Valójában, az ő lényegük még mindig ugyanaz. Az egész emberiség a gonosz kezei alatt fekszik, mindannyiukat megrontotta a Sátán, és az ő romlott természetlényegük pontosan ugyanolyan. Most, amikor a kínai emberek hallják ezeket a szavakat, amiket Isten szól, ők lázadnak és ellenállnak, elképzeléseik és képzelgéseik vannak, ezek azok a dolgok, amelyeket ők megjelenítenek. Amikor ezeket a szavakat más etnikumú embereknek ismétlik, ők szintén elképzeléseket, képzelgéseket, lázadó mivoltot, arroganciát, önelégültséget, és még ellenállást is mutatnak – ez pontosan ugyanaz. Az egész emberiség, etnikumtól és kulturális háttértől függetlenül semmi mást nem mutat, mint a romlott emberek viselkedését, amiket Isten leleplez.

A romlott beállítottságok közösek az egész emberiségben, mind ugyanolyanok, több hasonlósággal, mint különbséggel, nyilvánvaló megkülönböztetés nélkül. Ezek a szavak, amelyeket Isten szól, és igazságok, amiket Ő kifejez, nem csak egy etnikumot, egy országot, vagy egy embercsoportot mentenek meg – Isten megmenti az egész emberiséget. Mit mutat ez nektek? Van bárki is az emberi fajban, aki nem esett át a Sátán megrontásán, és az emberek egy másik kategóriájába vagy osztályába tartozik? Van bárki is, aki nem Isten szuverenitásának a tárgya? (Nem, nincs senki.) Mit jelentenek ezeknek a szavak, amelyeket szólok? Isten uralkodik az egész emberiség fölött, és az egész emberiséget egy Isten teremtette. Nem számít, melyik etnikai csoport, melyik embertípus, vagy mennyire hozzáértőek, mindannyiukat Isten teremtette. Az ember szemében, néhány ember különbözik a többiektől és felsőbbrendű másoknál, de Isten szemében mind ugyanolyanok, minden ember ugyanaz Isten szemében. Hol látod ezt? A különbségek a bőrszínben és a nyelvben csupán külsőségek, de az emberek romlott beállítottságai és természetlényegeik ugyanazok; ez a dolog igazsága. Isten szavai eredményeket tudnak elérni, amikor sátáni romlott beállítottságú emberrel kerülnek szembe. Megcélozzák az emberek romlott beállítottságát, és meg tudják oldani az emberiség minden romlott beállítottságát. Ez mutatja, hogy Isten minden szava az igazság, hogy gondoskodni tudnak az emberiségről, tisztává tenni és megmenteni; ez tagadhatatlan. Nos, Isten szavai, melyeket Ő kimond az utolsó napokban, már el is terjedtek a világ összes országában és etnikumában – ez tény! És mi volt az ember reakciója? (Mindenféle reakció volt.) És ezek a mindenféle reakciók mit jeleznek és tükröznek az ember lényegéről? Azt mutatják, hogy az ember természetlényege ugyanaz, az ő reakcióik ugyanazok, mint a farizeusoké és zsidóké, amikor az Úr Jézus jött munkálkodni: Irtóznak az igazságtól, tele vannak elképzelésekkel és képzelgésekkel Istenről, és az Őbenne való hitük illuzórikus elképzeléseken és képzelgéseken belül létezik. Az emberiség, mint egész, nem ismeri Istent és ellenáll Neki. Amikor hallják Isten szavait, az első reakciójuk illetve a természetlényegükből fakadó dolgok, amelyet ösztönösen megjelenítenek, ellenállás és ellenségesség Isten felé; ez olyasvalami, ami mindannyiukban közös. Amikor szembesülnek az Isten által kifejezett igazságokkal, minden negatív hangjuk és nézetük a romlott emberiség természetlényegéből születik, és ezt az emberi fajt képviseli. Elképzeléseik és képzelgéseik ugyanazok, mint a főpapok, az írástudók és a farizeusok elképzelései és képzelgései voltak Istenről, amikor az Úr Jézus megérkezett; ezek nem változtak. Azok, akik a vallásban vannak, 2000 éve hordozzák a keresztet, de ugyanazok maradnak, a legkisebb mértékben sem változtak. Amíg az emberek nem nyerték még el az igazságot, ezek azok a dolgok, amelyeket ösztönösen megjelenítenek, és amik eredendően jönnek elő belőlük, és ez a hozzáállásuk Istenhez. Tehát, ha egy ember hisz Istenben, de nem törekszik az igazságra, helyre lehet-e állítani az ő romlott beállítottságát? (Nem, nem lehet.) Nem számít, milyen régóta hisz, nem lesz képes megoldani a romlott beállítottságának problémáját, ha nem törekszik az igazságra. Kétezer évvel ezelőtt a farizeusok dühödten ellenálltak és elítélték az Úr Jézust, és a keresztre feszítették Őt. Most pásztorok, vének, atyák és püspökök a vallásos világban még mindig dühösen ellenállnak és elítélik a megtestesült Istent, épp úgy, ahogy a farizeusok tették. Ha valaki közéjük menne és bizonyságot tenne arról, hogy Isten testet öltött, akkor talán valakit elfognának és megölnének őt, és ha a megtestesült Isten elmenne minden fő vallás dicsőítő helyeire prédikálni, minden bizonnyal még mindig keresztre feszítenék Őt, vagy a hatalmon lévők kezére adnák Őt. Egyáltalán nem lennének kíméletesek Vele szemben, mivel a romlott emberek természetlényegei mind ugyanazok. Van-e valami belső reakciótok, amikor halljátok ezeket a szavakat? Gondoljátok, hogy azok, akik sok éve hisznek Istenben, de nem keresték az igazságot semmilyen mértékben, meglehetősen rémisztőek? (Valamennyire.) Ez egy nagyon rémisztő dolog! Bibliát és keresztet tartani, a törvényre támaszkodni, a farizeusok ruháit vagy a papok reverendáját viselni, és ellenállni Istennek és elítélni Őt nyilvánosan a templomokban – nem ezek mindazon dolgok, amiket Isten hívői tesznek fényes nappal? Hol vannak azok az emberek, akik elítélik Istent és ellenállnak Istennek? Nem kell sokáig keresni. Bármely hívője, aki nem fogadja el és unja az igazságot, ellenszegülője Istennek, egy antikrisztus és egy farizeus.

Ha az emberek nem törekszenek az igazságra és nem tudják elnyerni azt, soha nem fogják megismerni Istent. Amikor az emberek nem ismerik Istent, mindig ellenségesek maradnak Vele szemben és nem lehetséges számukra, hogy kompatibilisek legyenek Vele. Nem számít, szubjektíven mennyire vágyik arra a szíved, hogy szeresse Istent, és mennyire nem kíván ellenállni Neki, ez haszontalan. Haszontalan, ha csak vágyakozol és vissza akarod fogni magad, hiszen ez egy önkéntelen dolog, amely az ember természetéből ered. Szóval, törekedned kell arra, hogy olyan személlyé válj, aki birtokolja az igazságot, törekedned kell az igazság gyakorlására, eldobni a romlott beállítottságodat, belépni az igazságvalóságokba és elérni az Istennel való kompatibilitást; ez a helyes ösvény. Tudnotok kell a szívetekben, hogy az Istenben való hit leg fontosabb része az igazságra való törekvés, és meg kell ragadnotok néhány praktikus dolgot azzal kapcsolatban, hogy mely aspektusokkal kellene kezdenetek, amikor keresitek az igazságot, valamint, hogy mit szükséges tennetek, hogyan közelítsetek a kötelességeitekhez, hogyan közelítsetek minden fajta emberhez körülöttetek, hogyan közelítsetek meg mindenféle dolgot és ügyet, milyen nézetet kell magatokévá tennetek, amikor hozzájuk közelítetek, és mely megközelítés van összhangban az igazság alapelveivel. Ha nem keresed az igazságot vagy nem érted meg az igazságalapelveket, és csak a szabályok követésére vagy képes és azok szerint határozni meg dolgokat, valamint logika, elképzelések és képzelgések szerint, akkor a gyakorlásod módja helytelen, és csak azt bizonyítja, hogy az éveid alatt, amíg Istenben hittél, csak betű szerint követted a szabályokat, de nem értetted meg az igazságot és nincs valóságod. A szabályok követése, valamint az elképzelések és képzelgések szerinti élet kimerítő és fárasztó számodra, de mindez hiábavaló erőfeszítés, és Istentől egy szikrányi dicséretet sem fogsz kapni. Jót tesz neked, ha kimerült vagy! Ha van szellemi megértésed és tiszta felfogóképességed, amikor olvasod Isten szavait vagy prédikációkat és közléseket hallgatsz, akkor minél többet tapasztalsz, annál többet fogsz megérteni és nyerni, és a dolgok, amiket megértesz, mind valódiak lesznek, összehangban az igazsággal. Akkor elnyerted az igazságot és elnyerted az életet. Ha azok a dolgok, amelyeket elnyertél és megértettél, miután sok éven keresztül hittél Istenben, még mindig a doktrínák és szabályok dolgai, még mindig az elképzelések és képzelgések, szabályok és előírások dolgai, amelyek kötnek téged, akkor teljességgel véged van. Ez azt bizonyítja, hogy nem nyerted el az igazságot, és nincs életed. Nem számít, hány éve hiszel Istenben, és nem számít, hány szót, frázist és doktrínát tudsz prédikálni, még mindig egy abszurd és zavaros-fejű személy vagy. Habár nem hangzik szépen ezt így kimondani, ez tény. Sok olyan ember van, akik évek óta hisznek Istenben, de nem látják, hogy az igazságban és Krisztusban van a hatalom Isten házában, és a Szentlélek uralkodik szuverénen mindenek felett. Az ilyen embereknek egyáltalán nem értenek semmit, jóformán vakok. Egyesek látják, hogy Isten megítél és megfenyít embereket, tökéletesít egy embercsoportot, de kivet sokakat, így kételkednek Isten szeretetében és még az Ő igazságában is. Az ilyen embereknek van bármiféle kapacitásuk a megértésre? Megértenek bármit? Jogos azt mondani, hogy ők abszurd emberek, egyáltalán semmi kapacitással a megértésre. Az abszurd emberek mindig egy képtelen megvilágításban tekintenek a dolgokra, csak azok láthatják a dolgokat pontosan és a tényekkel egybehangzóan, akik megértik az igazságot.

8. szemelvény

Mi a természete annak a problémának, amikor valaki megmásítja Isten szavait? Ha megváltoztatod Isten szavait és megmásítod a beszédét, az a legsúlyosabb szembeszegülésnek minősül Istennel szemben és istenkáromlásnak. Csak a Sátán fajtájából valók képesek efféle gonosz cselekedetre, és ők ugyanolyanok, mint az arkangyal. Az arkangyal ezt mondta: „Isten! Te meg tudod teremteni a mennyet és a földet és minden dolgot, és jeleket és csodákat tudsz tenni – erre én is képes vagyok. Te felemelkedtél a trónra, és én is így fogok tenni. Te uralkodsz minden nemzet felett, és én is ezt teszem. Te megteremtetted az embereket, én pedig irányítom őket!” Ilyen arrogáns az arkangyal, de értelemmel egyáltalán nem bír. Isten szavainak a megmásítása az arkangyaléval megegyező természetű dolog, vagyis az Istennel való nyílt szembeszegülés és az Isten elleni káromlás megnyilvánulása. Leginkább az Isten szavait megmásító emberek szegülnek szembe Vele, és közvetlenül megsértik az Ő természetét. Isten senkit nem vet meg jobban, mint azokat, akik megmásítják a szavait. Elmondható, hogy Isten szavainak a megmásítása káromlás Istennel és a Szentlélekkel szemben, és megbocsáthatatlan bűn. Az Isten szavait megmásító emberek mellett valami más is sérti Isten természetét, éspedig az, amikor az emberek veszik a bátorságot, hogy lazán változtassanak a munkarenden, majd azokat adják tovább a gyülekezetnek, hogy megtévesszék Isten választottait, félbeszakítva és megzavarva ezzel az egyház munkáját. Ez is az Istennel való nyílt szembeszegülés egyik megnyilvánulása, és olyasvalami, ami sérti Isten természetét. Némelyeknek egyáltalán nincs istenfélő szívük. Úgy hiszik, hogy a munkarend emberek által megírt, emberektől eredő dolog, és ha nem egyezik meg az elképzeléseikkel, tetszésük szerint változtatnak rajta. Tudjátok-e, hogy ez Isten melyik adminisztratív rendeleteit sérti? (7. „A munkában és a gyülekezetet érintő dolgokban, az Istennek való engedelmességen kívül mindenben annak az embernek az utasításait kövesd, akit a Szentlélek használ. A legkisebb kihágás is elfogadhatatlan. Felelj meg hiánytalanul, és ne elemezd, hogy mi jó vagy rossz; ami jó vagy rossz, annak semmi köze hozzád. Egyedül a teljes engedelmességgel kell törődnöd” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A tíz adminisztratív rendelet, amelynek Isten választott népének engedelmeskednie kell a Királyság Korában.) Az adminisztratív rendeleteket sértő dolgok Isten természetét sértő dolgok. Nem vagy képes ezt tisztán látni? Egyesek rendkívül könnyelműen viszonyulnak a Fennvaló munkarendjéhez. A következőt hiszik: „A Fennvaló elkészíti a munkarendet, mi pedig elvégezzük a munkát az egyházban. Bizonyos szavakat és ügyeket rugalmasan is meg lehet valósítani. Rajtunk áll, hogy konkrétan miként legyenek elvégezve. A Fennvaló csak beszél és elkészíti a munkarendeléseket; mi vagyunk azok, akik a gyakorlatban cselekszünk. Miután tehát a Fennvaló átadja nekünk a munkát, úgy végezhetjük el, ahogy nekünk tetszik. Mindegy, miként készül el, jó úgy. Senkinek sincs joga beleszólni.” A következő alapelvek szerint cselekednek: Amit jónak tartanak, arra hallgatnak, és amit rossznak tartanak, azt figyelmen kívül hagyják; a hiedelmeiket tekintik az igazságnak és az alapelveknek, mindennek ellene állnak, ami nem egyezik meg az akaratukkal, és rendkívül ellenségesek az irányodban azokat a dolgokat illetően. Amikor a Fennvaló szavai nem egyeznek meg az akaratukkal, egyszerűen megváltoztatják azokat és csak azután adják tovább, ha már egyet tudnak érteni velük. Nem engedik, hogy az egyetértésük nélkül legyenek továbbadva. Miközben más területeken változtatás nélkül kerül továbbadásra a Fennvaló munkarendje, ezek az emberek a munkarend módosított változatát adják tovább a felügyeletük alá tartozó gyülekezeteknek. Az ilyen emberek folyton a partvonalra szeretnék állítani Istent; mindenáron azt akarják elérni, hogy mindenki bennük higgyen, kövesse őket és engedelmeskedjen nekik. Úgy vélekednek, hogy Isten bizonyos területeken nem ér fel velük – nekik maguknak kell Istenné lenniük, a többieknek pedig hinniük kell bennük. Ez ennek a viselkedésnek a természete. Ha ezt értitek, még mindig sírnátok, amikor elbocsátják őket? Még mindig sajnálatot éreznétek irántuk? Még mindig ezt gondolnátok: „Helytelenül cselekedett a Fennvaló. Igazságtalanul bánnak az emberekkel. Hogyan bocsáthattak el egy ilyen igyekvő embert?”? Akik ezt mondják, nem látnak tisztán. Kinek az érdekében igyekeznek ezek az emberek? Isten érdekében? A gyülekezeti munka érdekében? Azért igyekeznek annyira, hogy megerősítsék a státuszukat; azért dolgoznak keményen, hogy független királyságokat alapítsanak. Istent szolgálják ezek az emberek? A kötelességeiket teszik? Hűségesek és engedelmesek Isten iránt? Pusztán a Sátán inasai, és az ördög uralkodik, amikor munkálkodnak. Ártanak Isten irányítási tervének, és megzavarják Isten munkáját. Valódi antikrisztusok! Némelyek ezt mondják: „Nézzétek, milyen keményen dolgoznak! Igen sok erőfeszítésbe telik azt a sok mindent leírni és továbbadni a gyülekezeteknek.” Akkor hadd kérdezzek tőletek valamit: vajon épülésükre szolgál az embereknek mindaz, amit ezek leírnak? Pontosan milyen célt akarnak elérni? Van tisztánlátásod ezekben a dolgokban? Milyen következményekkel fog járni, ha becsapnak téged? Elgondolkodtál már ezen? Vannak, akik szánalmat éreznek az ilyen emberek iránt, és ezt mondják: „Olyan keményen dolgoznak, és nem könnyű leírni azt a sok dolgot, ezért Isten házának meg kellene bocsátania nekik, ha bármiféle eltérés vagy torzulás csúszik abba, amit leírtak.” Mi a probléma azzal, hogy ezt mondják? Valóban elnyerheti valaki Isten dicséretét mindössze azzal, hogy keményen dolgozik? Kinek az érdekében dolgoznak keményen ezek az emberek? Ha nem azért dolgoznak keményen, hogy eleget tegyenek és dicsőséget szerezzenek Istennek, hanem inkább azért, hogy státuszt nyerjenek, akkor – bármennyire keményen dolgoznak is – van-e bármi jelentősége vagy értéke? Önző, alantas, gonosz és szégyentelen az efféle igyekezet! Milyen következményekkel fog járni, ha nem bocsátanak el egy ilyen antikrisztust? Az emberek tetszésük szerint megzavarják az egyház munkáját, Isten ellenfeleivé válnak, és közben észre sem veszik. Ez vajon nem Isten munkájának a félbeszakítása és megzavarása? Ha keményen dolgoznak a saját céljaik elérése érdekében, az vajon feljogosítja őket arra, hogy szembeszegüljenek Istennel? Vajon akkor mindjárt szembe kell szegülniük Vele és lázadniuk kell Ellene? Önkényesen és vakmerőn kell viselkedniük, és engedetlenné kell válniuk Iránta? Egyszerűen azt tehetik, amit akarnak? Azok, akik nincsenek az igazság birtokában, akik engedetlenek Isten iránt, és csupán vakon akarnak cselekedni, észszerűnek és helyesnek gondolva mindent, amit tesznek, hamisítatlan ördögök és a Sátán inasai, akik azért jöttek, hogy félbeszakítsák és megzavarják az egyház munkáját! Ha nem csak hogy felismerni nem tudod az ilyen embereket, de még együtt is érzel velük, könnyeket hullatsz értük és a védelmükre kelsz, akkor te is egy semmirekellő, zavaros és buta ember vagy. Talán még mindig ezt gondolod: „A Fennvaló nincs tekintettel annak az embernek az érzéseire. Az az ember nagyon keményen dolgozott, és a Fennvaló mégis egyszerűen eltávolította.” Ha ezt mondod, akkor te is a Sátán inasa és az ördögtől való vagy. Sokan vannak, akik sátáni filozófiák szerint élnek, és soha nem lepleznek le vagy jelentenek hamis tanítókat és antikrisztusokat, mígnem egy napon valami katasztrofális dolgot nem tesz egy antikrisztus, és akkor végre felismerik, hogy itt tényleg egy antikrisztussal volt dolguk, aki becsapta az embereket. Egyeseknek még mindig elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban, és így gondolkodnak: „Isten mindenható, és a Fennvalónak tudnia kellene, hogy hány antikrisztus van az egyházban, akkor hát van-e bármi szükség arra, hogy jelentsük őket?” Nem abszurd típusúak vajon, akik ezt mondják? Jelenleg Isten emberi formában munkálkodik, és a Fennvaló vezetője emberi lény, így aztán, ha nem kerülne közvetlen kapcsolatba az egyház ügyeivel, hogyan tudhatna ezekről a dolgokról? Amikor antikrisztusokkal adódtak incidensek, sok esetben csak azt követően kerültek megoldásra a problémák, hogy bizonyos emberek bejelentették és leleplezték azokat, a Fennvaló pedig vizsgálatot rendelt el. Isten egyáltalán nem természetfeletti és rendkívül gyakorlati, miközben normális emberi mivoltban munkálkodik és vezeti az embereket, ugyanakkor legyőzi, megveri és megalázza a Sátánt. Egyedül ily módon tud kinyilatkoztatásra kerülni a mindenhatósága és bölcsessége. Ennyire gyakorlati Isten munkája; azért rendezi el mindezeket az embereket, eseményeket és dolgokat, hogy választottai tanulhassanak belőlük, tisztánlátásra juthassanak és bővíthessék az ismeretüket. Miután az Ő választottai tisztánlátásra jutottak, a hamis vezetők, antikrisztusok és gonosz emberek nem menekülhetnek „a törvény hosszú karja” elől. Isten a tényeket felhasználva le fogja leplezni őket és lehetővé teszi, hogy választottai mind tisztán lássanak és értsenek. Ugye milyen sok gonosz ember és antikrisztus lett leleplezve és kirekesztve a múltban? Hát senki sem képes tisztán látni ezt a dolgot? Akkor túlságosan össze vagytok zavarodva!

Noha egyesek nem képesek megérteni Isten háza munkarendjének néhány részét, attól még alá tudják vetni magukat, ezt mondván: „Minden helyes és mindennek értelme van, amit Isten tesz. Ha nem értjük egészen a munkarendet, akkor először is alá kell vetnünk magunkat neki. Nem ítélkezhetünk Isten felett! Hallgatnunk kell a munkarendre még akkor is, ha nincs összhangban az elképzeléseinkkel, mivel emberek vagyunk, és ugyan mit képes meglátni az emberi elme? Egyszerűen csak alá kell vetnünk magunkat Isten rendeléseinek; eljön majd a nap, amikor megértjük azokat. És még ha azon a napon sem leszünk képesek teljesen érteni azokat, akkor is készségesen alá kell vetnünk magunkat. Emberek vagyunk, és alá kell vetnünk magunkat Istennek. Ez az, amit tennünk kell.” Egyes emberek azonban másmilyenek, és amikor látják Isten házának munkarendjét, először tanulmányozni kezdik azt, ezt mondván: „Ezt mondja Isten, és ezek az Ő követelményei. Az első tétel úgy tűnik, rendben van, de a második nem igazán megfelelő. Fogom és változtatok rajta!” Istenfélő szívük van-e az ilyen embereknek? Ha úgy változtatsz a munkarenden, ahogy neked tetszik, az milyen természetű probléma? Vajon nem Isten háza munkájának a félbeszakítása és megzavarása? Vajon azok a dolgok, amelyeket birtokolsz, az igazság? Ha valóban birtokában vagy az igazságnak, akkor miért nem juttatod kifejezésre? Miért változtatod meg Isten szavait? Milyen beállítottságot fedsz fel azzal, hogy így teszel? Egy arrogáns és önelégült beállítottságot, amely senkinek sem engedelmeskedik. Ha veszed a bátorságod, hogy kedvedre válogass Isten rendelései között, akkor súlyos probléma van a gondolkodásmódoddal és a beállítottságoddal. Isten választottainak fel kell tudniuk ismerni az ilyen embereket. Először is, az ilyen emberek nem tudnak beszélgetni az igazságról a problémák megoldása érdekében, ugyanakkor azt hiszik, hogy értik az igazságot, és senkinek sem engedelmeskednek. Másodszor, ha elképzeléseik vannak a munkarendről, nem említik meg azokat Isten házának, hanem ehelyett csak úgy terjesztik őket mindenütt. Harmadszor, ha Istenről és Isten háza munkájáról vannak elképzeléseik, nemcsak hogy nem oldják meg azokat, hanem még Isten választottait is arra ösztönzik, hogy alakítsanak ki elképzeléseket Vele kapcsolatban, s hogy keljenek fel és harcoljanak Ellene, hátha rákényszeríthetik Őt arra, hogy a vágyaik szerint cselekedjék, és végül alávesse Magát. E három magatartásforma alapján bizonyosan megmondható, hogy mifélék is ezek az emberek. Olyan emberek vajon, akik keresik az igazságot és alávetik magukat Istennek? Egyáltalán sem. A legkevésbé sem keresik az igazságot, s azonkívül elégedetlenek Istennel. Elképzeléseik vannak Istenről, és terjesztik ezeket az elképzeléseket, minek hatására mindenki elképzeléseket alakít ki magában Vele kapcsolatban, és felkel, hogy harcoljon Ellene és szembeszegüljön Vele. Ennek alapján az ilyen emberek teljes mértékben valódi antikrisztusokként jellemezhetők. Hogyan kell kezelni az ilyen embereket? Vajon szeretettel segíteni kell rajtuk? Ez nem használ, mivel nem fogadják el az igazságot. Mi a helyzet a megmetszésükkel és a velük való foglalkozással? Ez is hasztalan, mivel nem fogadják el az igazságot. Ha az Istenben hívők nem tudják elfogadni az igazságot, az súlyos probléma és borzasztó dolog! Ha túlságosan leegyszerűsítve nézed ezt a dolgot, és azt hiszed, nem nagy ügy, akkor eljön a nap, amikor meg fogod sérteni Istent. Láttam már ilyen embereket, és bár eddig még nem lettek kitakarítva, valójában már eldöntetett a végük: ki lesznek rekesztve.

Az Istenben hívőknek istenfélő szívük kell, hogy legyen, ez a legkevesebb. És mit jelent félni Istent? Az embereknek félniük kell Istentől, mindent óvatosan és körültekintően kell tenniük, hagyniuk kell maguknak némi mozgásteret, és nem tehetik egyszerűen azt, amit akarnak. Amikor például Isten háza elbocsát néhány hamis vezetőt, némelyek ezt mondják: „Nem vagyok biztos ebben a dologban. Nem tudjuk pontosan, hogy mit tettek, és még ha tudnánk is, nem érthetnénk meg alaposan azoknak a dolgoknak a természetét, amiket megtettek. Minden, amit Isten tesz, helyes, és mindig el fog jönni az a nap, amikor Ő mindent világossá tesz és lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük akaratát.” Ha nem érted, miért cselekszik így Isten háza, de attól még alá tudod vetni magad, akkor meglehetősen jámbor ember vagy, akiről elmondható, hogy valamennyire istenfélő a szíve. Ha nem érted, de ennek ellenére szembehelyezkedsz Istennel és megzavarod az egyház munkáját, az gondot jelent. Amikor az egyház hamis vezetőket bocsát el és antikrisztusokat zár ki, elszánt követőik némelyike előáll és a védelmükre kel: nyilvánosan elítélik Istent a történtek miatt, azt állítják Róla, hogy igazságtalan, és a Szentlélek kinyilatkoztatását kérik az üggyel kapcsolatban. Mindez nem számít az ilyen embereknek, még akkor sem, ha rendkívüli szolgálatot végeznek, amikor az evangéliumot terjesztik, és a kötelességeiket teszik. Egyetlen árulás örökre meg fogja határozni a sorsodat. Világosan kell látnod az árulás lényegét; ne gondold róla, hogy nem nagy ügy! Elmondható, hogy mindannyian ellene szegültetek már Istennek, hogy mindannyian követtetek már el vétkeket. Az ellenszegülésetek és vétkeitek természete azonban különböző. Az a dolog, amiről az imént beszéltem, nagyon súlyos természetű: Istennel szemben elkövetett nyilvános ítélkezésnek és ellenszegülésnek minősül. Egyesek szeretnek folyton irkálni dolgokat, például leveleket, amelyeket azután könnyedén körbeadogatnak a gyülekezetben. Ez vajon összhangban van az alapelvekkel? Igaz tanúságtételeket írnak le? Az élettapasztalatukat? Épülésére szolgálnak Isten választottainak? Mert ha nem, viszont ezek az emberek attól még lazán terjesztik azokat a gyülekezetben, akkor becsapják az embereket, eretnekségeket és megtévesztéseket hirdetnek, elferdítik a tényeket, összekeverik a jót a rosszal és egy rakás ostobaságot hordanak össze. Egyesek még saját könyvet is akarnak írni, majd elküldeni azt a gyülekezetnek és híressé válni. Hát nem tanultak az emberek eléggé Pál példájából? Még mindig könyvet akarsz írni – „celebönéletrajzot” és „Az igazság összefoglalását”. Nem szorult beléd semmi értelem! Ha képes vagy rá, írj le néhány tapasztalati tanúságtételt. Nem ért elég ítélet és szenvedés ebben a néhány évben, amióta hiszel Istenben? Még mindig nem látod világosan ezt a dolgot? Mit értenek meg az emberek? Az általad elmondott szavak és doktrínák még a saját problémáidat sem oldják meg, és mégis el akarod juttatni őket másokhoz is. Nincs semmi önismereted! Miért nyomtatja és küldi ki Isten háza egységes módon a könyveket? Azért, mert e könyvek többsége Isten szavaiból áll, a maradék pedig mind Isten választottainak igaz, tapasztalati tanúságtételéből. Ezek mind pozitív dolgok, amelyekre szüksége van Isten választott népének, vagyis azok a könyvek, amelyeket Isten háza egységes módon ad ki, mind szükségesek az egyház munkájához és Isten választott népének az életbe való belépéséhez. A dolgok ilyen módon történő intézése szintén a Szentlélek útmutatásából ered. Mindannyian értitek, hogy azok a könyvek, amelyeket Isten háza egységes módon kiad, rendkívül értékesek és szükségesek. Nagyon jól tudjátok, hogy milyen előnyeitek származhatnak a prédikációk hallgatásából, ezért, ha fel tudjátok ismerni azokat a dolgokat, amelyeket a hamis tanítók és antikrisztusok terjesztenek, akkor igazán képesek lesztek felismerni a hamis tanítókat és antikrisztusokat. Ám a jelenlegi érettségetekkel csupán az Istenben való hittel kapcsolatos doktrínák sokaságát értitek, és az igazság még mindig nem világos a számotokra. Van néhány jelentős dolog, amit még mindig nem értetek teljesen, ami homályos és zavaros a számotokra, ezért még mindig nem vagytok birtokában egyetlen igazságvalóságnak sem, és még mindig nem láttok tisztán. Bárhogy viselkedjék vagy beszéljen is valaki a gyülekezetben, nem vagytok rá képesek, hogy világosan felismerjétek. Egyesek azt hiszik, hogy ha ékesszólón beszélnek, akkor tanúságot tehetnek Istenről, és hogy akik nem ékesszólóak, azok nem is képesek tapasztalati tanúságtételekről beszélni még akkor sem, ha van nekik. Igazuk van ebben? Súlyos tévedésben vannak; a tapasztalati bizonyságtétel valóságos, bárhogy beszéljenek is róla, és ha valakinek nincs tapasztalati tanúságtétele, akkor nem lesz valóságos, amit mond, bármilyen jól tud is beszélni doktrínákról. Miért van ez? A szavakról és doktrínákról való beszéd nem azt mutatja, hogy egy illető birtokában van-e az igazságvalóságnak; és ha ért is egy keveset az igazságból, ez a megértés még mindig eléggé sekélyes és korlátozott lesz, és egyáltalán nem fog tudni tapasztalati tanúságtételről írni. Ha valakinek nincs tapasztalati tanúságtétele, de mégis nagy merészen beszél szavakról és doktrínákról és oktat másokat, akkor képmutató farizeus lett belőle. Csupán hamis tanúságtételeket tud kitalálni, hogy becsapja az embereket. Akik így tesznek, azokat meg fogja átkozni Isten. Az, hogy képes-e valaki igazi tanúságtételre vagy sem, nem az ékesszólásától függ. Nézzétek meg, mennyire volt Péternek tapasztalati tanúságtétele: hány levelet írt? Hány tanúságtevő cikket írt? Lehet, hogy csak néhányat, de Isten úgy dicsérte Pétert, mint aki a legjobban ismerte Őt, és mint olyasvalakit, aki igazán szerette Őt. Ha igazán van tapasztalati tanúságtételed, akkor bizonyosan megváltoztál, és sokkal jobb lett a magaviseleted. Nem fogod többé azokat a lelkesedésből fakadó dolgokat tenni – azokat a dolgokat, amelyeket jónak gondoltál. Amikor felismered, milyen jelentéktelen, gyönge és szánalomra méltó az ember, nem mersz majd önkényesen cselekedni, sem könyvet vagy önéletrajzot írni. Akik könyveket vagy önéletrajzokat szeretnének írni, vagy a maguk hírnevét akarják felépíteni, miközben úgy tesznek, mintha valamiféle hozzájárulást tennének, mind arrogáns, öntelt és ambiciózus emberek, akik túlértékelik a saját képességeiket, nem félik a szívükben Istent és szeretnek a maguk akaratát követve cselekedni. Azok az emberek, akik igazán törekednek az igazságra, mind arra összpontosítanak, hogy jól tegyék a kötelességeiket, megértsék az igazságot és az alapelveknek megfelelően cselekedjenek. Minden másnál jobb dolognak tartják, ha az ember jól teszi a kötelességeit, megváltoztatja a beállítottságát, belép az igazságvalóságba és igazi tapasztalati tanúságtételre tesz szert. Azok, akik képesek így törekedni, a legokosabb emberek, és ők rendelkeznek a legtöbb értelemmel.