1. szemelvény

Egyesek akkor kezdenek hinni Istenben, mikor rájönnek, hogy az Isten által kijelentett szavak valóban az igazság. Ugyanakkor, amikor eljutnak Isten házába és látják, hogy Isten hétköznapi ember, a szívükben elképzelések születnek. Szavaik és tetteik féktelenné válnak, léhák lesznek és felelőtlenül beszélnek, ítélkeznek és rágalmaznak, ahogy nekik tetszik. Így mutatkoznak meg a gonosz emberek. Ezek az emberi mivolt nélküli teremtmények gyakran hajtanak végre gonosz cselekedeteket és zavarják az egyház munkáját és semmi jóra nem számíthatnak! Nyíltan ellenállnak Istennek, rágalmazzák, megítélik és sértegetik, nyíltan káromolják Őt és ellenszegülnek Neki. Az ilyen emberek súlyos büntetés elszenvedői lesznek. Egyesek a hamis vezetők közül valók és miután elbocsátották őket, állandó neheztelést éreznek Isten iránt. Megragadják a gyülekezés lehetőségét, hogy terjesszék elképzeléseiket és kiadják magukból panaszaikat; kemény szavak vagy olyan szavak is kicsúszhatnak a szájukon, melyekkel kiadják gyűlöletüket. Nem démonok az ilyen emberek? Miután elzavarták őket Isten házából, bűntudatot éreznek, azt állítva, hogy valami rosszat mondtak egy ostoba pillanatban. Egyesek nem veszik észre őket, mondván: „Egészen szánalomra méltóak és szívükben bűntudat ébredt. Azt mondják, lekötelezettek Istennek és nem ismerik Őt, ezért bocsássunk meg nekik.” Jöhet-e a megbocsátás ilyen könnyen? Az embereknek van méltósága, hát még Istennek! Miután ezek az emberek befejezték istenkáromlásukat és rágalmazásukat, egyesek számára bűnbánónak tűnnek, akik megbocsátanak nekik és azt mondják, hogy egy ostoba pillanatban cselekedtek – de valóban egy ostoba pillanat volt ez? Mindig van valamennyi szándék beszédükben, és még Istent is meg merik ítélni. Isten házából elküldték őket, és elvesztették státuszuk előnyeit, a kirekesztéstől való félelmükben sokat panaszkodnak majd ezután, valamint keservesen és bűnbánóan sírnak. Származik ebből bármi jó? Miután szavaidat kimondtad, olyanok, mint a földre locsolt víz, visszanyerni már nem lehet. Elviselné-e Isten, hogy az emberek ellenálljanak Neki, megítéljék és káromolják Őt, ahogy nekik tetszik? Egyszerűen figyelmen kívül hagyná? Istennek nem lenne méltósága, ha így tenne. Egyesek, miután ellenálltak, azt mondják: „Istenem, a te drága véred megváltott engem. Te azt mondtad, bocsássunk meg az embereknek hetvenszer hétszer is – neked is meg kellene bocsátanod nekem!” Milyen szégyentelen! Egyesek pletykákat terjesztenek Istenről és félni kezdenek, miután rágalmazták Őt. Félve a büntetéstől, gyorsan letérdelnek és így imádkoznak: „Istenem! Ne hagyj el, ne büntess engem! Bevallom, megbánom bűnömet, adósod vagyok, hibáztam.” Mondd meg Nekem, meg lehet bocsátani az ilyen embereknek? Nem! Miért nem? Amit tettek, az sérti a Szentlelket, és az istenkáromlás bűnét a Szentlélek sosem fogja megbocsátani: sem ebben az életben, sem az eljövendő világban! Isten hű marad az Ő szavaihoz. Méltósága, haragja és igaz természete van. Azt gondolod, hogy Isten olyan, mint az ember, hogy ha valaki egy kicsit is kedvesebb Hozzá, elnézi majd a korábbi vétkeit? Szó sincs erről! Jól fognak alakulni a dolgok számodra, ha ellenállsz Istennek? Érthető, ha pillanatnyi ostobaságból valami rosszat teszel, vagy alkalmanként némi romlott beállítottságot fedsz fel. De ha közvetlenül ellenállsz, lázadsz Isten ellen vagy ellenszegülsz Neki, és ha rágalmazod, káromlod Őt, valamint pletykákat terjesztesz Róla, teljesen elkárhoztál. Nincs szükség arra, hogy az ilyen emberek tovább imádkozzanak; csak várniuk kell, hogy megbűnhődjenek. Nem lehet nekik megbocsátani! Amikor eljön az idő, ne mondjátok szégyentelenül: „Istenem, kérlek bocsáss meg nekem!” Nem számít, hogy esedezel, hasztalan lesz, sajnálatos, hogy ezt kell mondanom. Ha az emberek szándékosan vétkeznek, miután megértettek valamit az igazságból, nem nyerhetnek bocsánatot. Korábban elhangzott, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire. Ez olyan kisebb vétkekre utalt, melyekbe Isten adminisztratív rendeletei nem tartoznak bele, és amelyek nem sértik meg Isten természetét. Az istenkáromlás és Isten rágalmazása nem tartozik közéjük. De ha csak egyszer is káromolnád, megítélnéd vagy rágalmaznád Istent, az olyan maradandó folt lesz, melyet nem lehet lemosni. Az emberek úgy akarják káromolni és gyalázni Istent, ahogy nekik tetszik, aztán pedig kihasználják Őt, hogy áldásokat nyerjenek. Semmi a világon nem kapható ilyen olcsón! Az emberek mindig azt gondolják, hogy Isten irgalmas és kedves, hogy Ő jóindulatú, hogy hatalmas és határtalan szíve van; hogy nem emlékszik az emberek vétkeire, és fátylat borít az emberek múltbéli vétkeire és tetteire. A múltra való fátyolborítás jelentéktelen dolgokkal történik. Isten sosem bocsát meg azoknak, akik nyíltan ellenállnak Neki és káromolják Őt.

Bár a legtöbb ember a gyülekezetben igazán hisz Istenben, nincs Istent félő szívük. Ezt azt mutatja, hogy a legtöbb embernek nincs valódi tudása Isten természetéről, ezért nehéz számukra félni Istent és kerülni a rosszat. Ha az emberek nem félik Istent és nem rettegnek Tőle a hitükben, és azt mondanak, ami nekik tetszik, mihelyt Isten munkája a saját érdekeiket érinti, akkor amikor befejezik a beszédet, ezzel vége is? Azután kell majd megfizetniük az árát annak, amit mondanak és ez nem egyszerű dolog. Mikor egyesek káromolják Istent, mikor megítélik Istent, tudják a szívükben, hogy mit mondanak? Mindazok, akik ezeket mondják, tudják a szívükben, hogy mit mondanak. Eltekintve azoktól, akiket gonosz lelkek szálltak meg és akiknek értelme rendellenes, a hétköznapi emberek tudják szívükben, hogy mit mondanak. Ha azt mondják, hogy nem tudják, akkor hazudnak. Amikor beszélnek, azt gondolják: „Tudom, hogy te vagy isten. Azt mondom, nem cselekszel helyesen, tehát mit tehetsz velem? Mit fogsz tenni, ha már nem beszélek?” Szándékosan teszik ezt, hogy megzavarjanak másokat, hogy a maguk oldalára állítsanak másokat, hogy hasonló dolgokat mondassanak másokkal, hogy rávegyenek másokat, hogy hasonló dolgokat tegyenek. Tudják, hogy amit mondanak, az nyílt ellenszegülés Istennek, hogy ez Isten ellen való, Isten káromlása. Miután töprengtek ezen, azt gondolják, amit tettek, hiba volt: „Mit mondtam? Egy heves pillanatban történt, és nagyon bánom!” Megbánásuk bizonyítja, hogy pontosan tudják, mit tettek akkor; nem úgy volt, hogy nem tudták. Ha azt gondolod, hogy egy pillanatra tudatlanok és zavartak voltak, hogy nem értették egészen, akkor ez nem teljesen igaz. Lehet, hogy az emberek nem teljesen értették, de ha hiszel Istenben, akkor kell legyen egy minimális józan eszed. Hogy Istenben higgy, félned kellene Istent és rettegned Tőle. Nem káromolhatod Istent, nem ítélheted meg vagy rágalmazhatod Őt, ahogy neked tetszik. Tudod, mit értenek „megítélés”, „istenkáromlás” vagy „rágalmazás” alatt? Amikor mondasz valamit, nem tudod, hogy megítéled-e Istent vagy sem? Egyesek mindig arról a tényről beszélnek, hogy vendégül látták Istent, hogy gyakran látják Istent és hogy személyesen hallgatták Isten közlését. Bárkivel beszélnek ezekről a dolgokról, akibe belebotlanak, hosszasan, mindent elmondva a külsőségekről; de valódi tudásuk egyáltalán nincs. Talán nincs rossz szándékuk, mikor ezeket a dolgokat mondják. Jót akarnak a testvéreknek és mindenkit bátorítani kívánnak. De miért ezeket a dolgokat választják, hogy beszéljenek róluk? Ha tettre készen felhozzák ezt az ügyet, akkor van valamiféle szándékuk: legfőképpen, hogy hivalkodjanak és az emberek felnézzenek rájuk. Ha bizakodóvá tennék az embereket és bátorítanák őket Istenbe vetett hitükben, többet olvasnák nekik az Ő szavait, amelyek az igazságot jelentik. Akkor miért ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyen külsőségekről beszéljenek? Annak, hogy ezeket a dolgokat mondják, az a gyökere, hogy egyszerűen Istent félő szív nélkül valók. Nem félik Istent. Hogyan viselkedhetnek illetlenül és jártathatják a szájukat Isten előtt? Istennek van méltósága! Ha az emberek felfognák ezt, tennének ilyen dolgokat? Az embereknek nincs Istent félő szívük. Önkényesen mondják, hogy Isten ilyen és olyan, a saját indítékaik miatt, hogy elérhessék személyes céljaikat és hogy mások nagyra tartsák őket. Ez egyszerűen Isten megítélése és Isten káromlása. Ezeknek az embereknek egyáltalán nincs Istentől való félelem a szívükben. Ők mindannyian olyanok, akik ellenállnak Istennek és káromolják Őt. Ők mindannyian gonosz lelkek és démonok. Egyesek néhány évig hittek Istenben, de miután foglyul ejtette őket a nagy vörös sárkány, Júdássá lettek, és a nagy vörös sárkányt az istenkáromlásban is követik. Vannak, akik prédikálják az evangéliumot, a vallásos embereket visszhangozzák olyan dolgok kimondásában, melyek megítélik Isten munkáját és elítélik Istent. Tudják, ha így beszélnek, az ellenállás Istennek és Isten káromlása, de közönyösek. Így beszélni nem helyénvaló, nem számít, mik az indítékaid. Nem tudnál egyszerűen mást mondani? Miért kell ezeket a dolgokat mondanod? Nem Isten káromlása ez? Ha ilyen beszéd hagyja el a szádat, akkor káromlod Istent. Ez istentelen, kimondani ezeket a dolgokat, akár szándékosan teszel így, akár nem. Egyáltalán nincs Istent félő szíved. Egyetértesz másokkal és istenkáromló szavakat mondasz, hogy másoknak kedvére tegyél és megnyerd őket. Milyen istentelen vagy; az ördöggel cimborálsz! Játszadozhatsz Vele, megítélheted, behatárolhatod és káromolhatod Istent önkényes módon? Szörnyű, ha így teszel! Ha valami rosszat mondasz és az sérti Isten természetét, akkor sorsod megpecsételődik. Ez végzetes dolog! Egyesek azt gondolják, „A vallásban az embereket félrevezetik a lelkészek és a vének, és a legtöbben közülük mondtak olyan dolgokat, melyek káromolják Istent és megítélik és elítélik a munkáját. Egyesek elfogadták Isten munkáját az utolsó napokban és megbánták bűneiket. Akkor megmentik őket? Ha Isten mindannyiukat elhagyná, túl kevés ember maradna, akiket megmentenek; alig néhányukat mentenék meg.” Nem látod ezt a dolgot tisztán, ugye? Isten természete az igazságosság, és Ő mindenkihez igaz. Noé napjaiban csak nyolc embert mentettek meg a bárkán; a többieket elpusztították. Mered azt mondani, hogy Isten igazságtalan? Az emberiség mélyen romlott. Mindannyian a Sátánhoz tartoznak; mindannyian ellenállnak Istennek, mindannyian hitványak és értéktelenek. Ha nem tudják elfogadni Isten munkáját, elpusztulnak mindörökre. Egyesek azt gondolhatják magukban: „Ha Isten egyikünket sem tudja megmenteni, akkor Isten munkája nem hiábavaló? Nekem úgy tűnik, Isten nem tudja megmenteni az emberiséget az ember nélkül. Ha Isten elhagyja az embert, Isten irányítása megszűnik.” Rosszul gondolod. Isten mindenképpen folytatni fogja irányítási tervét, akár az ember nélkül is. Az emberek túlértékelik magukat. Az embereknek nincs Istent félő szívük, egyáltalán nem jámborak Isten színe előtt és nem viselkednek jól. Mivel az emberek a Sátán hatalma alatt élnek és a Sátánhoz tartoznak, bárhol és bármikor megítélhetik és káromolhatják Istent. Ez szörnyű dolog, – Isten természete elleni sértés!

2. szemelvény

Az Istenben hívőknek fel kell fogniuk néhány kulcsfontosságú dolgot. Legalább azt tudniuk kell a szívükben, hogy mit jelent Istenben hinni, milyen igazságokat kellene megérteniük az Istenben hívőknek; hogyan kell gyakorolniuk az Istennek való alávetettséget; valamint az Istennek való alávetettség folyamán mely igazságokat, és az Ő szavaiból melyeket kellene megérteniük, mely valóságokkal kellene rendelkezniük, azért, hogy eleget tegyenek Neki. Ha megvan ez a hited és ez az elhatározásod, akkor, még ha időnként van is néhány elképzelésed vagy dédelgetsz bizonyos szándékokat, könnyű lesz elengedned azokat. Akiknek nincs meg ez a hitük, mindig válogatósak lesznek alávetettségükben, néha pedig akadékoskodni, veszekedni is fognak, neheztelést táplálnak, panaszosan elégedetlenkednek... Időről időre mindenféle lázadó viselkedés elő fog fordulni! Nem csak egy-két alkalmi esetről van szó, nem is egy röpke gondolatról, hanem inkább arról a képességről, hogy lázadó szavakat szólnak, és lázadó dolgokat csinálnak. Ez egy különösen súlyos lázadó beállítottságot jelez. Az embereknek romlott beállítottsága van, és még ha meg is van bennük az elhatározás, hogy alávetik magukat Istennek, az alávetettségük korlátozott; relatív és egyben alkalomszerű, múlandó és feltételes. Nem teljes. Romlott beállítottságukkal a lázadó mivoltuk különösen nagy. Elismerik Istent, de nem képesek alávetni magukat Neki, és hajlandóak hallgatni a szavait, de nem tudják alávetni magukat azoknak. Tudják, hogy Isten jó, és szeretni akarják Őt, de nem tudják. Nem tudnak teljes mértékben Istenre hallgatni, képtelenek hagyni, hogy Ő irányítson mindent, és még mindig megvannak saját választásaik, saját szándékokat és indítékokat dédelgetnek, és megvannak saját terveik, ötleteik és cselekvési módjuk. Az, hogy saját cselekvési módjuk, saját módszereik vannak, azt jelenti, hogy semmiképpen nem tudják alávetni magukat Istennek. Csak saját elgondolásaik szerint tudnak cselekedni, és lázadnak Isten ellen. Ennyire lázadóak az emberek! Az ember természete tehát nem csak egyszerűen romlott beállítottságokból áll, mint a felszínes önhittség, elbizakodottság és büszkeség, vagy alkalomszerű hazugságok és csalárdság Isten felé; hanem az ember lényege már a Sátán lényegévé vált. Hogyan árulta el Istent az arkangyal annak idején? És mi a helyzet az emberekkel manapság? Őszintén, akár el tudjátok fogadni, akár nem, az emberek manapság nem csupán teljesen elárulják Istent, ahogyan a Sátán tette, hanem szívükben, gondolkodásukban és ideológiáikban nyíltan ellenségesek is Istennel szemben. Ez a Sátán műve, hogy ördögökké rontja az emberiséget; az emberek valóban a Sátán ivadékaivá váltak. Talán azt fogjátok mondani: „Mi nem vagyunk ellenségesek Istennel szemben. Hallgatunk arra, amit Isten mond.” Ez felszínes; úgy tűnik, mintha hallgatnál Istenre, bármit is mond. Valójában, amikor formálisan közösséget vállalok és beszélek, a legtöbb embernek nincsenek elképzelései, jó magaviseletű és engedelmes, ám amikor normális emberi mivoltban teszek dolgokat, vagy normális emberi mivoltban élek és cselekszem, akkor elképzeléseik támadnak. Annak ellenére, hogy szeretnének helyet csinálni Nekem a szívükben, nem tudnak befogadni Engem, és bárhogy is közlöm az igazságot, nem képesek elengedni az elképzeléseiket. Ez azt mutatja, hogy az ember csak viszonylagosan tudja alávetni magát Istennek, nem teljesen. Tudod, hogy Ő Isten, és azt is tudod, hogy a megtestesült Istennek normális emberi mivolttal kell rendelkeznie, akkor miért nem tudod teljesen alávetni magadat Istennek? A testté lett Isten Krisztus, az ember Fia; Ő mind isteni mivolttal, mind normális emberi mivolttal rendelkezik. Kívülről normális emberi mivolta van, ám az Ő isteni mivolta ebben a normális emberi mivoltban él és munkálkodik. Most Isten testté lett Krisztusként, birtokolva mind az isteni, mind az emberi mivoltot. Néhány ember mégis csupán néhány isteni szavának és munkájának tudja alávetni magát, csak az isteni szavait és mély nyelvezetét tekinti Isten szavainak, ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a normális emberi mivoltból származó néhány szavát és munkáját. Egyeseknek még olyan elgondolások és elképzelések is vannak a szívében, hogy azt hiszik, csakis az Ő isteni nyelvezete az Isten szava, emberi nyelvezete pedig nem az. Vajon az ilyen emberek el tudják fogadni az összes igazságot, amelyet Isten kimond? Isten meg tudja őket tisztítani és tökéletessé tenni? Nem, mivel az ilyen emberek abszurd módon értenek és nem képesek hozzájutni az igazsághoz. Röviden, az ember belső világa rendkívül összetett, ezek a lázadó dolgok pedig különösen bonyolultak – ezt nem szükséges kifejteni. Az emberek képesek alávetni magukat Isten isteni mivoltának, ám nem képesek alávetni magukat az Ő normális emberi mivoltából eredő néhány munkájának és szavának, ami azt mutatja, hogy nem vetették magukat alá Istennek igazán. Az emberek Istennek való alávetettsége mindig feltételekhez kötött; arra hallgatnak, amit helyesnek és észszerűnek hisznek, és nem hajlandóak hallgatni arra, ami szerintük helytelen és észszerűtlen. Nem vetik alá magukat annak, amire nem hajlandóak hallgatni, vagy amit képtelenek megtenni. Nevezhető ez valódi alávetettségnek? Egyáltalán nem. Ez azt mutatja, hogy az emberek beállítottságai nem jók, hogy beállítottságaik kimondottan hitványak és rosszak – ez döntő fontosságú! Vagyis, még ha az emberek egy kicsit alá vetik is magukat Istennek, ez mindig egy szelektív és feltételekhez kötött alávetettség, és soha nem teljes alávetettség Istennek. Ha azt mondják, hogy valaki hallgat és aláveti magát, ez csak viszonylagosan van így, mivel nem érintetted az érdekeit vagy nem metszetted meg igazán, nem metszetted meg nyíltan és közvetlenül. Amikor igazán megmetszed, akkor ellened fog fordulni és egész nap komor lesz az arca. Ha kérdezel tőle valamit, nem fog válaszolni, és ha azt mondod neki, hogy tegyen meg valamit, akkor nem lesz hajlandó megtenni azt. Amikor azt mondod neki, hogy tegyen meg valamit, amit nem hajlandó megtenni, akkor elkezd összetörni dolgokat és makacskodni veled. Milyen rosszá válhat egy ember beállítottsága! Ha tudod, hogy Ő Isten, miért bánsz így Vele? Ez nem különbözik a farizeusoktól és Páltól annak idején. Tudta-e Pál, hogy Jézus Isten? Miért üldözte Jézus tanítványait? Miért tartóztatott le olyan sokat közülük? Végül Jézus látta, hogy Pál túl messzire ment el az üldözésben, és a damaszkuszi úton lesújtott Pálra. Fény ragyogott fel körülötte, és Pál a földre zuhant. Miután elesett, megkérdezte Jézust: „Ki vagy, uram?” Jézus azt mondta neki: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl” (Cselekedetek 9:5). Onnantól kezdve Pál sokkal visszafogottabb volt. Ha Jézus nem „világította” volna meg, és nem sújtott volna le rá, akkor Pál nem fogadta volna el Jézust, pláne nem prédikált volna Érte. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy az emberek természete a lehető legrosszabb.

Az emberek gyakran mondják: „Nekünk, embereknek, mindannyiunknak romlott a beállítottságunk, egyikünk sem képes eleget tenni Istennek”, és „Az emberek annyire önelégültek és önteltek. Mindig azt hiszik, hogy jók, hogy jobbak, mint mások!” Valójában ez a legfelületesebb felfogás; ez csupán egy kis aspektusa a romlott beállítottságnak. Miért nem tárgyalod meg azokat a saját természetedben jelen lévő, Isten ellen lázadó és ellenálló gondolatokat és szándékokat? Isten megköveteli, hogy valamit egy adott módon tegyél, neked pedig máshogyan kell tenned azt. Isten egy adott módon munkálkodik, neked pedig meg kell követelned, hogy Ő máshogy munkálkodjon. Vajon ez nem vitatkozás Istennel? Mindenki rendelkezik ilyen beállítottsággal; senki sem menekülhet előle. Egyesek talán azt mondják majd: „Ez nem vonatkozik rám, nem tudtam!” Ez azért van, mert nem kerültél kapcsolatba Istennel. Amint kapcsolatba kerülsz Vele, egy hét fokozatos Vele való ismerkedés után garantáltan változni fogsz, és felfeded a valódi énedet. Ez nem túlzás, és nem is a te alábecsülésed. Manapság az embereknek nemcsak romlott beállítottságaik vannak, hanem a természetük is megrontatott. A normális emberi mivoltuk már annyira romlott, hogy rongyos és kimondottan elveszett; vagyis az emberek már nem rendelkeznek normális emberi mivolttal. A megtestesült Istennek normális emberi mivolta van, ám minden embernek romlott beállítottsága van, és nincs sok a normális emberi mivoltból, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy harmóniában legyenek Istennel. Bizonyára sok kérdésben lesznek nézeteltéréseik és vitáik Istennel, sőt egészen addig is elmennek, hogy ellenségesek legyenek Vele szemben. Ez azért van, mert az embereknek nincs Istent félő vagy Istennek engedelmes szívük. Nem lehet megkövetelni az emberektől azt, hogy „Mivel elismered, hogy Ő Isten, alá kell vetned magad Neki, bármit is mond”, azt pedig még kevésbé lehet megkövetelni, hogy minden kérdésben engedjenek Istennek. Ez nem engedékenység kérdése; az emberek teremtett lények, és végső soron Isten az Isten, az ember pedig ember – kell, hogy legyen határvonal közöttük. Hogyan imádkozott Ábrahám szolgája Jahve Istenhez a Törvény Korában? „Ó Jahve, Ábrahámnak, az én uramnak Istene!” (1Mózes 24:12). Nagyon világos rangbeli megkülönböztetéseket tett, miközben az emberek manapság úgy hiszik: „Isten nem különbözik annyira tőlünk. Neki is van normális emberi mivolta, valamint rendelkezik a normális emberi mivolt szükségleteivel, érzelmeinek teljes skálájával, életével és tevékenységeivel. Habár isteni munkát végez, az Ő normális emberi mivolta nélkülözhetetlen!” Amint az emberekben megszületik ez a durva elgondolás a „normális emberi mivoltról”, hajlamosak lesznek úgy meghatározni Isten munkáját, szavait és az Ő természetét, mint az ember normális emberi mivoltát, tagadva az Ő isteni lényegét. Ez óriási hiba; ez lehetetlenné teszi Isten megismerését, nem igaz? Nem kerültetek még kapcsolatba Istennel; melyikőtök meri azt mondani: „Ha egy évre kapcsolatba kerülnék Istennel, garantálom, hogy egyáltalán nem lennék lázadó”? Senki sem lehet ennyire biztos. A legtöbb ember több mint 10 vagy 20 éve hisz Istenben, mégsem tudja senki elérni a valódi alávetettséget Neki. Ez elegendő annak megmutatásához, hogy az embereket mélyen megrontotta a Sátán, és hogy a Sátán természete már beleásta magát az emberek szívébe; van néhány olyan romlott dolog, amelyet még kiásni sem tudtok egyedül. Oly sok szót szóltam, annyi igazságot fejeztem ki, mégis alig érti valaki igazán az igazságot. Az emberek most csökönyösen önfejűek; rendkívüli mértékben érzéketlenek és nehéz felfogásúak. Nem arról van szó, hogy csak egy kicsit tudatlanok – az ő lázadó természetük már formát öltött, ám ezt még mindig nem láttátok tisztán.

Egyesek, miután találkoznak Krisztussal egy-két napra, ismeretlennek találják Őt, és valamelyest visszafogottan érzik magukat: „Ez itt Isten!” Ez a gondolat van a szívükben, ám 10 nap vagy két hét Vele való kapcsolat után, ahogy apránként egyre jobban megismerik, és egyre közelebb kerülnek Hozzá, szívükben féktelenné válnak, és többé már nem tesznek különbséget saját státuszuk és az Övé között. Olyan, mintha teljes egyenlőség lenne, mindenféle hierarchia nélkül; úgy gondolják, helyénvaló, ha Isten megosztja velük az életet és az örömet. Néha azon tűnődöm, hogy lehetnek ilyenek ezek az emberek? Ha mindig megmetszeném és okítanám őket, akkor bizonyára jó magaviseletűek és engedelmesek lennének. Néha, amikor úgy beszélek valakivel, mintha egyenrangúak lennénk, azt gondolja: „Hmm, nézd csak, milyen jó hozzám Isten!” Az, hogy jó vagyok hozzád, nem bizonyíték arra, hogy neked nincs lázadó beállítottságod, vagy arra, hogy a természetlényeged jó. Nem így van? Egyesek, amikor egy kicsit jobban bánok velük és egy kicsit rájuk mosolygok, elfelejtik helyüket a világegyetemben, elfelejtik, honnan jöttek, és mi az ő identitásuk és lényegük – mindezt elfelejtik. Az emberek természete tényleg a lehető legrosszabb; semmi értemmel nem bírnak! Ha valaki azt hiszi, hogy ő elég jó, akkor rajta, lépj kapcsolatba Istennel egy ideig, és meglátod, hogyan lepleződik le mindaz a lázadó mivolt és ellenállás, ami benned van. Foglalkozz Istennel egy ideig – nem foglak emlékeztetni, megdorgálni vagy megmetszeni téged, és senki sem fog beszélgetni veled; egyedül fogsz tapasztalni, és meglátjuk majd, milyen mértékben tudsz tapasztalni. Az igazság megszerzése nélkül bizonyára csúfos kudarcot vallasz majd, a következmények elképzelhetetlenek lesznek. Az emberek lázadó mivolta túlságosan súlyos; szívük nem képes befogadni másokat! A lázadó beállítottságod, sátáni természeted és arrogáns szíved képtelen befogadni más embereket. Talán egyesek, miután kapcsolatba kerültek Velem egy időre, néhány helytelen gondolatot alakítottak ki; ha ezeket nem oszlatják el, akkor amint azok elképzelésekké és ítéletekké válnak, veszélyben fogják találni magukat. Egyesek azt mondják: „Ez azért van, mert túlságosan hétköznapi és normális vagy. Én nem így vagyok az Úr Jézusba vetett hitemmel.” Ugyanaz a helyzet, mint a Jézusba vetett hiteddel. Ha Jézus korában találnátok magatokat, nem csinálnátok jobban a farizeusoknál, az elmétek tele lenne elképzelésekkel. Ne gondold, hogy jobb lennél Júdásnál. Képes volt elárulni az Urat és ellopni a pénzét saját használatra; te talán nem árulnád el Őt, vagy nem költenéd el a gyülekezet pénzét vakmerően, de nem lennél olyan, aki aláveti magát az Úrnak, és biztosan tele lennél elképzelésekkel, lázadó mivolttal és ellenállással. Az Úr Jézus szavai és munkája Isten megjelenése és munkája. Miért szegült szembe Júdás az Úrral? Túl rossz volt a természete; nem volt képes befogadni Krisztust, és ragaszkodott ahhoz, hogy ellenséges legyen Vele. Nem szenvedett Péter szintén sokat akkoriban? Végül, mivel az ő emberi mivolta viszonylag jobb volt egy kicsit, mint másoké akkoriban, és mivel képes volt arra törekedni, hogy szeresse Istent, végül tökéletessé lett téve. Akkoriban neki is volt néhány elképzelése és véleménye Jézusról, de mivel képes volt törekedni arra, hogy szeresse az Urat, végül nyert némi ismeretet az Úr Jézusról. Tehát ne dicsekedj; ne garantáld, hogy neked sikerülhet, és tökéletes eredményt érhetsz el olyasvalamiben, amit még nem tapasztaltál. Ez se nem igaz, se nem reális. Először meg kell tapasztalnod ezt; csak ekkor lesz gyakorlati az a tudás és rálátás, amit megosztasz. Ne mondd: „Istenem, gyere a házamba, megígérem, hogy nem dühítelek fel, ahogy a többiek. Megígérem, hogy nem leszek olyan embertelen, mint a többiek.” Ez nem biztos, mivel a normális emberi mivolt összetevői az emberekben már el lettek pusztítva; a normális emberi mivoltuk oda, ahogy a lelkiismeretük és értelmük is – a normális emberi mivolt józan esze, az egyszerű és becsületes beszéd, a hallgatásra való képesség és alávetettség, mindezek a pozitív dolgok már mind kivesztek az emberekből. Az emberek életre vonatkozó alapelvei, valamint az életcéljaik tehát már megváltoztak; mindannyian ragaszkodnak a sátáni filozófiákhoz és a Sátán természete uralja őket. Beszédük sunyi és csalárd, arra mennek, amerre a szél fúj, és jeleskednek a kellemesen hangzó dolgok mondásában – azt hiszik, hogy így élni nagyszerű. Miért mondják, hogy az emberek mélyen romlottak? Ilyen mélyen romlottan, van-e még az embereknek bármilyen normális emberi mivoltuk? Elhiszed, hogy romlott beállítottságod van, ami szerinted csak annyi, hogy valamennyire arrogáns, önelégült és büszke vagy, valamennyire csalárdan beszélsz, vagy valamelyest felületes vagy a kötelességeid végzésében – ez minden. Ám ez a tudás nagyon sekélyes; csak a felszínt súrolja. A kulcs az, hogy az ember természeténél fogva gonosz, az emberek mind a gonoszt tisztelik, valamint megtagadják Istent és ellenállnak Neki, a normális emberi mivoltuk pedig már eltűnt a föld színéről. Nem így van ez? Tehát mit kellene tenniük az embereknek, hogy megfeleljenek a teremtett lény mércéjének? A kulcs az, hogy Isten szavaiban találjanak egy utat a gyakorlásra, egy alkalmas gyakorlási módszert. Mindannyian tudjátok, hogy nincs egyetlen kivételesen jó ember sem az emberiségben, akkor miért mondjuk most azt, hogy egyeseknek van emberi mivolta, míg másoknak nincs? Azok az emberek, akik rendelkeznek emberi mivolttal, tényleg gyakorlatba tudják ültetni ezeket az igazságokat? Ők sem tudják gyakorlatba ültetni azokat; csak arról van szó, hogy viszonylag egy kicsit kedvesebb és lágyabb a szívük, valamint egy kicsit felelősségteljesebbek a munkájukban – ám ez mind relatív, nem abszolút. Ha valakit értékelsz, és azt mondod, hogy ez az ember teljesen jó, és nincs benne semmi hiba sem lázadó mivolt, hogy teljesen szolgálatkész és alávetett, és egyáltalán nem felületes a kötelességei végzésében, nem lenne ez túlzás? Összhangban van ez a tényekkel? Tényleg van ilyen ember? Ha így fogjátok fel a dolgokat, akkor ez torz. De ha úgy hiszitek: „Nekünk, embereknek annyi. Egyikünk sem jó, mi haszna hát hinni Istenben? Egyszerűen nem hiszek többé és várom a halálomat!” ez szintén abszurd. Mindig a végletekig mentek, mintha nem értenétek az egyszerű beszédet; mindig vagy az egyik, vagy a másik irányba hajlotok. Ha halkabban és szelídebben beszélek, akkor nem fogjátok megismerni önmagatokat, ám ha túlságosan szigorúan és keményen szólok, lehorgasztjátok a fejeteket, negatívak lesztek és még le is mondotok önmagatokról. Amikor egyesek hallják Isten ítélő és kárhoztató szavait, azonnal lebénulnak, és úgy gondolják, nekik annyi, hogy nincs reményük az üdvösségre. Pontosan ezeket az embereket a legnehezebb megmenteni, mivel nem értik az egyszerű beszédet! Most, amikor Isten beszél és leleplezi az embereket, ez azért van, hogy megértesse velük az ember romlott természetének gyökerét, és megértesse azt, hogy miért képes az ember lázadni Isten ellen. E dolgok leleplezése hasznos az emberek számára. Ha ezeket a dolgokat nem leplezik le, akkor a végsőkig hinnél anélkül, hogy valaha is megismernéd önmagad, és mindig azt mondanád, hogy az arkangyal öntelt, vagy azt, hogy ez az ember arrogáns, az az ember pedig lázadó. Mi a helyzet önmagaddal? Olyan emberek is vannak, akik mindig azt mondják: „Valóban lázadóak vagyunk Istennel szemben”, ám mégsem ismerik lázadó mivoltuk gyökerét, és nem látják át, vagy nem értik azoknak az állapotoknak a lényegét. Ez azt jelenti, hogy nem tudnak megváltozni, és nem lehet őket megmenteni. Képesek vagytok felfogni e szavakat? (Igen.)

Két elsődleges aspektusa van annak, amiről az előbb beszéltem. Az egyik aspektus, hogy az Istenben való hit folyamán az embernek valódi alávetettséget kell elérnie, teljesen megfelelve a teremtett lény színvonalának. A másik, hogy az emberekben lévő lázadó mivolt leleplezése és természetük leleplezése lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék önmagukat. Ha nem leplezik így le őket, és nem ismertetik meg őket önmagukkal, akkor mindenki azt fogja mondani, hogy ők jók, és jobbak, mint mások. Például, egyesek azt mondják: „Én is olyan mélyen romlott vagyok”, ám ha másokkal érintkeznek egy időre, úgy hiszik, hogy még mindig jobbak másoknál, ezt gondolván: „Egyáltalán nem vagyok jó; látom, hogy te sem vagy jobb, sőt valójában rosszabb is vagy nálam!” Ne gondold, hogy jobb vagy másoknál. Egy hajszállal sem vagy jobb másoknál; az emberek lázadó mivolta mind ugyanaz. Ez mind világos? Most, hogy befejeztük ennek közlését, mit gondoltok mindannyian? Azt gondoljátok: „Oly sok éven át hittem Istenben, és azt gondoltam, olyasvalaki vagyok, aki aláveti magát Istennek. Ma, most ahogy Isten befejezte a közlést, végre rájöttem, hogy nincs valódi alávetettségem Istennek, és még mindig nem Istenként kezelem Őt. Még alávetni sem sikerül magamat Istennek – teljesen értelem nélküli vagyok, a hitem pedig annyira összezavarodott!” Ha tényleg megvan ez a fajta ismereted, akkor van remény a számodra, hogy az Istenbe vetett hit helyes útjára lépj, és olyanná válj, aki aláveti magát Neki; csak ekkor juthatsz üdvösségre.

3. szemelvény

A hívők nagy része nem tulajdonít jelentőséget az életfelfogás átalakításának, ehelyett arra összpontosítanak és azzal törődnek, hogy Isten hogyan áll hozzájuk, valamint, hogy elfoglalnak-e helyet Isten szívében vagy sem. Mindig megpróbálják kitalálni, hogy milyennek tűnnek Isten szemében, és hogy vajon van-e helyük az Ő szívében vagy nincsen. Sok ember táplál efféle gondolatokat, és ha szemtől szembe kerülnek Istennel, mindig azt figyelik, hogy vajon Ő boldog-e vagy dühös, amikor hozzájuk beszél. Aztán ott vannak azok, akik folyton másokat kérdezgetnek: „Említette Isten a nehézségeimet? Egyébként, mit gondol Ő rólam? Törődik Ő velem valamennyire?” Egyeseknek még súlyosabb problémáik vannak – ha Isten csak egy pillantást vet rájuk, az olyan, mintha egy új problémát fedeztek volna fel: „Ó, ne, Isten épp rám pillantott, és a tekintete nem tűnt túl boldognak, ez nem jó jel.” Az emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ilyen dolgoknak. Egyesek azt mondják: „Az Isten, akiben hiszünk, a megtestesült Isten, tehát ha Ő nem figyel ránk, az vajon nem a véget jelenti számunkra?” Amit ezalatt értenek: „Ha nincs helyünk Isten szívében, miért vesződjünk azzal, hogy hiszünk? Egyszerűen abba kellene hagynunk a hitet!” Ez nem az értelem hiánya vajon? Tudod-e miért kellene az embereknek hinniük Istenben? Az emberek soha nem gondolkodnak el azon, hogy vajon Istennek van-e helye az ő szívükben, mégis helyet akarnak Isten szívében. Mennyire arrogánsak és beképzeltek! Ebből a részükből hiányzik leginkább az értelem. Még olyanok is vannak, akik annyira értelem nélküliek, hogy amikor Isten valaki más után érdeklődik, és nem az ő nevüket veti fel, vagy inkább mások iránt mutat érdeklődést és törődést, mintsem irántuk, akkor elégedetlennek érzik magukat, zúgolódni és panaszkodni kezdenek Istenről, mondván, hogy Ő igazságtalan, sőt még csak nem is méltányos vagy észszerű. Ez az értelmükkel kapcsolatos gond, és pszichésen is némileg abnormálisak. Szokásos körülmények között az emberek mindig azt állítják, hogy alá fogják vetni magukat Isten intézkedéseinek és irányításainak, hogy soha nem fognak panaszkodni, tekintet nélkül arra, hogy Isten hogyan bánik velük, és hogy rendben van, ha Isten megmetszi, megítéli vagy megfenyíti őket, ám amikor ilyen dolgokkal találkoznak a valóságban, nem fogadják el azokat. Van az embereknek értelmük? Az emberek olyan nagyra tartják magukat, és olyan fontosnak hiszik magukat, hogy ha csak annyit észlelnek, hogy Isten rossz szemmel nézett rájuk, akkor úgy érzik, hogy nincs reményük az üdvösség elérésére, arról nem is beszélve, ha Isten valóban megmetszené őket. Ha pedig Isten keményebb hangnemben beszél hozzájuk és ez szíven üti őket, akkor negatívvá válnak, és úgy kezdik gondolni, hogy Istenben hinni értelmetlen dolog. Azt gondolják: „Hogyan hihetnék tovább Istenben, ha Ő nem vesz rólam tudomást?” Egyesek nem látják tisztán az ilyen embert, és azt gondolják: „Nézd, milyen igaz a hite Istenben. Isten annyira fontos neki. Csupán egyetlen pillantásából értelmezni tudja, mire gondol Isten. Mélységesen hű Istenhez – tényleg úgy tekint a földi Istenre, mint a mennyei Istenre.” Így van ez? Ezek az emberek annyira zavaros fejűek, annyira hiányzik a rálátásuk minden dologban; túlságosan éretlenek és valóban mindenféle csúfságot feltárnak. Az emberek annyira észszerűtlenek – túl sokat követelnek Istentől és túl sokat kérnek Tőle, még a legcsekélyebb észszerűség is hiányzik belőlük. Az emberek folyton azt igénylik, hogy Isten tegye meg ezt vagy azt, és képtelenek teljesen alávetni magukat Neki vagy imádni Őt. Ehelyett észszerűtlen követeléseket támasztanak Istennel szemben saját preferenciáikra alapozva, megkövetelve, hogy Ő legyen nagyon nagylelkű, hogy soha semmi ne bosszantsa fel, és hogy amikor csak embereket lát, mindig mosolyogjon, és mindig beszéljen hozzájuk, valamint lássa el őket az igazsággal és beszélgessen velük az igazságról. Azt is megkövetelik, hogy legyen mindig türelmes és kellemes arckifejezést tartson fenn körülöttük. Az embereknek túl sok követelményük van; túlságosan kényesek! Ezeken a dolgokon kellene elgondolkodnotok. Az emberi olyan észszerűtlen, nem igaz? Nemcsak hogy nem képesek az emberek teljesen alávetni magukat Isten vezénylésének és rendelkezéseinek, vagy elfogadni mindent, ami Istentől származik, ellenkezőleg, további követelményeket rónak Istenre. Ilyen követelményekkel hogyan lehetnének hűek az emberek Istenhez? Hogyan vethetnék alá magukat Isten rendelkezéseinek? Hogyan szerethetnék Istent? Minden embernek követelményei vannak azzal kapcsolatban, hogy Istennek hogyan kellene szeretnie, tolerálnia őket, vigyáznia rájuk, megvédenie őket és törődnie velük, de egyiküknek sincs egyetlen követelménye sem azzal kapcsolatban, hogy ők maguk hogyan szeressék Istent, hogyan gondoljanak Istenre és hogyan legyenek figyelmesek Istennel, hogyan tegyenek eleget Istennek, hogyan legyen Isten a szívükben, és hogyan imádják Istent. Vajon léteznek ezek a dolgok az emberek szívében? Ezek olyan dolgok, amelyeket az embereknek el kellene érniük, akkor hát miért nem nyomulnak előre szorgalmasan ezekben a dolgokban? Egyesek ideig-óráig tudnak lelkesedni, és valamennyire le tudnak mondani dolgokról és tudnak áldozatokat hozni, de ez nem tartós; ha belefutnak egy kis visszaesésbe, az azt tudja okozni, hogy elcsüggednek, reményt vesztenek és panaszkodnak. Az embereknek annyi nehézségük van, túl kevés ember törekszik az igazságra és kísérli meg szeretni Istent és eleget tenni Neki. Az emberekből kimondottan hiányzik az értelem, rossz az álláspontjuk, és különösen értékesnek tekintik magukat. Olyanok is vannak, akik ezt mondják: „Isten úgy tekint ránk, mint a szeme fényére. Nem habozott megengedni, hogy az egyetlen Fiát keresztre feszítsék az emberiség megváltása érdekében. Isten súlyos árat fizetett azért, hogy visszavásároljon minket – hihetetlenül értékesek vagyunk, és mindannyiunknak van helye Isten szívében. Mi egy különleges embercsoport vagyunk, és sokkal magasabb a státuszunk, mint a nem hívőké – mi a menny királyságának népe vagyunk.” Meglehetősen magasztosnak és hatalmasnak gondolják magukat. A múltban sok vezetőnek volt ilyen mentalitása, azt hitték, hogy van bizonyos státuszuk és pozíciójuk Isten házában, miután előléptették őket. Azt gondolták: „Isten nagyra tart engem és jókat gondol rólam, és megengedte, hogy vezetőként szolgáljak. Meg kell tennem minden tőlem telhetőt, hogy szaladgáljak, és Érte dolgozzak.” Rettenetesen elégedettek voltak magukkal. Azonban egy idő után valami rosszat tettek és kimutatták a foguk fehérjét, és akkor elbocsátották őket, ők pedig lehangoltak lettek és lehorgasztották a fejüket. Amikor illetlen viselkedésüket leleplezték és megmetszették, még negatívabbá váltak és képtelenek voltak tovább hinni. Azt gondolták magukban: „Isten annyira nincs tekintettel az érzéseimre, egyáltalán nem érdekli Őt a büszkeségem megőrzése. Azt mondják, Isten együttérző az ember gyengeségeivel, akkor engem miért bocsátottak el néhány apró vétség után?” Azután elcsüggedtek és fel akarták adni a hitüket. Van-e az ilyen embereknek igaz hitük Istenben? Ha még azt sem tudják elfogadni, hogy megmetsszék őket, akkor túlságosan éretlenek, és bizonytalan, hogy a jövőben képesek lesznek-e elfogadni az igazságot. Az ilyen emberek veszélyben vannak.

Az emberek magukkal szemben nem támasztanak magas követelményeket, de Istennel szemben magasak a követelményeik. Arra kérik Őt, hogy különleges jóságot tanúsítson irántuk, legyen türelmes és készséges irányukban, babusgassa őket, gondoskodjon róluk és mosolyogjon rájuk, legyen velük toleráns, tegyen engedményeket nekik, és sokféleképpen viselje gondjukat. Azt várják Tőle, hogy egyáltalán ne legyen szigorú velük, és semmi olyasmit ne tegyen, ami egy kicsit is felzaklatná őket, és csak akkor elégedettek, ha minden egyes napon elbűvöli őket. Az emberek értelme olyan gyenge! Nincsenek tisztában azzal, hogy mit kellene tenniük, mit kellene elérniük, milyen nézőpontjaiknak kellene lenniük, milyen pozícióban kellene állniuk ahhoz, hogy Istent szolgálják, valamint milyen pozícióba illő magukat helyezniük. Az egy kis státusszal bíró emberek nagyon jó véleménnyel vannak magukról, akiknek pedig nincs státuszuk, azok is meglehetősen sokat gondolnak magukról. Az emberek soha nem ismerik önmagukat. El kell jutnod egy olyan pontra az Istenben való hitedben, amikor, függetlenül attól, hogy hogyan beszél veled, mennyire szigorú veled, és esetleg mennyire mellőz téged, panasz nélkül tovább tudsz hinni, és tovább tudod tenni a kötelességedet, mint rendesen. Ekkor érett és tapasztalt ember leszel, valamint tényleg lesz némi érettséged, és valamennyi egy normális ember értelméből. Nem fogsz követelményeket támasztani Istennel szemben, többé nem lesznek túlzó vágyaid, és többé nem saját preferenciáidra alapozva fogsz kérni másoktól vagy Istentől. Ez azt fogja mutatni, hogy bizonyos mértékig rendelkezel emberi hasonlatossággal. Jelenleg túl sok követelményetek van, ezek a követelmények túlságosan is mértéktelenek, és túl sok emberi szándékotok van. Ez azt bizonyítja, hogy nem a megfelelő pozícióban állsz; az a pozíció, ahol állsz, túl magas, és túlságosan tiszteletreméltónak tekintetted magad – mintha nem sokkal lennél alacsonyabb pozícióban Istennél. Ezért nehéz veled foglalkozni, és pontosan ez a Sátán természete. Ha ilyen állapotok léteznek benned, biztosan gyakrabban leszel negatív, és ritkábban leszel normális, így az életed fejlődése lassú lesz. Ezzel ellentétben, azok, akik tiszta szívűek és kevésbé kényesek, könnyen el fogják fogadni az igazságot, és gyorsabban fognak haladni. A tiszta szívűek nem tapasztalnak meg annyi szenvedést, de neked nagyon erős érzéseid vannak, túl kényes vagy, és mindig követeléseket támasztasz Istennel szemben, így nagy akadályokkal találod szembe magad az igazság elfogadásában, az életed fejlődése pedig lassan halad. Egyesek pont ugyanúgy törekednek, függetlenül attól, hogy mások hogyan támadják és közösítik ki őket, és ez a legkevésbé sem érinti őket. Az ilyen emberek önzetlenek, így ők egy kicsit kevesebbet szenvednek, és valamelyest kevesebb akadállyal szembesülnek az életbe való belépésük során. Kényes vagy és mindig befolyásol egyik vagy másik dolog – ki nézett rád csúnyán, ki nézett le téged, ki mellőzött, illetve mit mondott Isten, ami felpiszkált téged, vagy milyen kemény szavakat szólt, amelyek sértették a szívedet és bántották az önérzetedet, vagy milyen jó dolgot adott valaki másnak és nem neked – ekkor pedig negatívvá válsz és még félre is érted Istent. Az ilyen emberek kényesek és kicsit érzéketlenek az értelem számára. Bárhogy is közlik velük az igazságot, egyszerűen csak nem akarják elfogadni, és a problémáik továbbra is megoldatlanok maradnak. Az ilyen emberekkel a legnehezebb foglalkozni.

Gyakran hallom, hogy így beszélgettek: „Megbotlottam, miközben csináltam valamit, később pedig, miután keresztülmentem némi szenvedésen, nyertem egy kis megértést.” A legtöbb embernek volt ilyen tapasztalata – az ilyen tapasztalat olyan felszínes. Lehetséges, hogy ez a csepp megértés több évnyi tapasztalás után érkezett, és az emberek talán rengeteg szenvedést tapasztaltak meg, ki lettek facsarva, csakhogy ezt a kis megértést és átalakulást elnyerjék. Mennyire szánalmas ez! Annyi tisztátalanság van az emberek hitében, annyira kimerítő számukra Istenben hinni! A mai napig még mindig sok tisztátalanság van minden emberben, és még mindig sokat követelnek Istentől – ezek mind az ember tisztátalanságai. Az ilyen tisztátalanságok birtoklása a bizonyíték arra, hogy probléma van az emberi mivoltukkal, és ez a romlott beállítottságuk kinyilatkoztatása. Van különbség a megfelelő és a nem megfelelő követelések között, amelyeket az ember támaszt Istennel szemben – ezt világosan meg kell különböztetni. Tisztában kell lenni azzal, hogy az embernek milyen pozícióban kellene állnia, és milyen értelemmel kellene rendelkeznie. Észrevettem, hogy egyesek mindig arra összpontosítanak, hogy milyen az arckifejezésem az emberek körül, és mindig azt tanulmányozzák, hogy Isten kivel bánik jól és kivel bánik rosszul. Ha azt látják, hogy Isten negatív arckifejezéssel néz rájuk, vagy azt hallják, hogy leleplezi vagy kárhoztatja őket, nem tudják ezt elengedni – bárhogy is beszélgetsz velük, nem működik, és bármennyi idő telik is el, nem tudnak megfordulni. Maguk felett hoznak ítéletet, ragaszkodva ahhoz az egy múló mondathoz, és felhasználva azt arra, hogy meghatározzák Isten hozzájuk való viszonyulását. Negativitásban vergődnek, és nem számít, hogyan közli velük bárki is az igazságot, nem hajlandóak elfogadni azt. Ez egyszerűen észszerűtlen. Világos, hogy az embernek még a leghalványabb ismerete sincs Isten igaz természetéről, és egyáltalán nem érti azt. Amennyiben az emberek képesek bűnbánatot tartani és átalakulni, Isten hozzáállása is változni fog irányukban. Ha a te hozzáállásod Istenhez nem változik, meg tud-e változni Isten hozzáállása feléd? Ha változol, az is meg fog változni, ahogyan Isten bánik veled, de ha nem változol, Isten bánásmódja sem fog változni irányodban. Egyeseknek még mindig semmi ismeretük nincs arról, hogy mit gyűlöl Isten, mit szeret, az Ő öröméről, haragjáról, szomorúságáról és boldogságáról, az Ő mindenhatóságáról, az Ő bölcsességéről, és még némi észlelésből származó tudásról sem tudnak beszélni – ez teszi az embert olyan nehezen kezelhetővé. Az ember elfeledkezik az összes jószándékú szóról, amelyeket Isten szól hozzá, ám ha csak egy szigorú megjegyzést tesz, vagy egy olyan mondatot szól, amellyel megmetszi vagy megítéli őt, az már szíven döfi az embert. Miért nem veszik komolyan az emberek a pozitív útmutatás szavait, ugyanakkor feldúltak, negatívak lesznek és képtelenek kiheverni, ha az ítélet és a metszés szavait hallják? Végső soron lehet, hogy hosszú idő telik el elmélkedéssel, mire megfordulnak, és csak azután fognak felébredni, miután ezeket összekapcsolták Isten néhány vigasztaló szavával. E vigasztaló szavak nélkül képtelenek lennének kimászni a negativitásukból. Amikor az emberek épp kezdik megtapasztalni Isten munkáját, sok a hibás ismeretük, és félreértéseik vannak Istenről. Mindig azt hiszik, hogy nekik van igazuk, mindig saját elgondolásaikhoz ragaszkodnak, és nem fogadják be azokat a dolgokat, amelyeket mások mondanak. Csak miután három-öt évnyi tapasztalatra tettek szert, akkor kezdik fokozatosan megérteni, rálátni és felismerni, hogy tévedtek, valamint érzékelni, hogy milyen nehéz volt velük foglalkozni. Olyan, mintha csak akkor nőttek volna fel. Amint több tapasztalatot nyernek, megértik Istent, félreértéseik Istenről pedig csökkennek, többé nem panaszkodnak, és normális hitük kezd lenni Istenben. A múlthoz képest, az érettségük jobban hasonlít egy felnőttére. Korábban olyanok voltak, mint a gyerekek – duzzogásra, negatívvá válásra hajlamosak, valamint arra, hogy bizonyos időnként eltávolodjanak Istentől. Talán panaszkodtak volna, amikor bizonyos dolgokkal szembesültek, Isten bizonyos szavai a legújabb elképzelésük tárgyává válhattak volna, és bizonyos időkben talán elkezdték volna kétségbe vonni Istent – ilyen az, amikor valakinek túl csekély az érettsége. Most, hogy olyan sokat tapasztaltak, és több éven keresztül olvasták Isten szavait, előrehaladást értek el, és sokkal stabilabbá váltak, mint amilyenek a múltban voltak. Mindez az igazság megértésének eredménye – az igazság hatást gyakorol bennük. Tehát amennyiben az emberek megértik az igazságot és képesek elfogadni azt, nincs olyan nehézség, amelyet ne tudnának megoldani, és mindig fognak nyerni valamit, bármennyi ideig tapasztalnak is. Természetesen ez nem lesz elegendő, ha nem tapasztaltak elég sokáig, de amennyiben hasznot húznak minden egyes megtapasztalásukból, gyorsan fognak növekedni az életben.

Az a tény, hogy titeket most arra nevelnek, hogy vezetővé, munkássá vagy felügyelővé váljatok, vagy arra, hogy fontos kötelességeket tegyetek, nem azt bizonyítja, hogy nagyobb az érettségetek. Ez mindössze annyit jelent, hogy kicsit jobb a képességetek, mint az átlagembernek, hogy egy kicsit komolyabban veszitek a törekvéseteket, valamint egy kicsit több érték van a ti fejlesztésetekben. Ez bizonyára nem jelenti azt, hogy képesek vagytok alávetni magatokat Istennek, vagy kitenni magatokat Isten irányítása irgalmának, és nem jelenti azt, hogy félretettétek kilátásaitokat és reményeiteket. Az embereknek még nincs ilyenfajta értelme. Még mindig hordoztok magatokkal némi negativitást, ahogyan az áldások elnyerésére irányuló szándékokat és törekvéseket is, sőt még az ember elképzeléseit és képzelődéseit is, miközben dolgoztok. Ugyanakkor, hordoztok némi terhet is, mialatt a munkátokat teszitek, mintha múltbéli bűnökért vezekelnétek a jó cselekedetek által, ahelyett, hogy boldog hajlandóságból dolgoznátok. Ti sem értétek még el azt a pontot, ahol nem számít, hogyan bánik veletek Isten, csak azzal törődtök, hogy az Ő szándékaival és követeléseivel összhangban cselekedjetek. El tudjátok érni ezt? Az emberekben nincs meg ez az értelem. Mindannyian meg akarják fejteni Istent, ezt gondolván: „Pontosan milyen is Isten hozzáállása az irányomban? Arra használ engem, hogy szolgálatot végezzek, vagy megment és tökéletesít engem?” Mindannyian így akarnak megértést kapni, csak éppen nem merik kimondani. Az a tény, hogy nem merik kimondani, azt bizonyítja, hogy még mindig egy gondolat uralja őket: „Nincs értelme beszélni róla – ez csak az én természetem, azt pedig nem lehetséges megváltoztatni. Ameddig tartózkodom attól, hogy bármi rosszat tegyek, ez elég – nem követelek túl sokat magamtól.” A lehető legalacsonyabb pozícióba szorítják magukat, és a végül nem jutnak előbbre, miközben felületes gondolkodásmódot is hordoznak, amint a kötelességeiket teszik. Mindannyian csak akkor kezdtek el megérteni egy kicsit az igazságból, és megismerni egy kicsit az igazság valóságát, miután párszor közösséget vállaltak veletek. Akár használnak téged, akár nem, illetve az, hogy hogyan áll hozzád Isten – ezek a dolgok nem fontosak. A kulcs a proaktív erőfeszítéseidben rejlik, az útban, amelyet választasz, és abban, hogy végül képes vagy-e átalakulni vagy sem – ezek a legkritikusabb pontok. Bármilyen jól viszonyulhat is hozzád Isten, ez nem lesz elég, ha nem alakulsz át. Ha megbotlasz, valahányszor valami ér téged, és még a legcsekélyebb hűség sincs meg benned, akkor mindegy, mennyire jó Isten hozzáállása feléd, nem lesz semmi haszna. A döntő dolog – mit választasz, milyen úton jársz. A múltban Isten talán elátkozott, és a gyűlölet és a megvetés szavait mondta neked, ám ha mostanra már megváltoztál, akkor Isten hozzáállása is meg fog változni irányodban. Az emberek mindig félnek, nyugtalanok, és hiányzik az igaz hitük, ami azt jelzi, hogy nem értik Isten szándékait. Most hogy van némi megértésetek, vajon még mindig negatívvá és gyengévé fogtok válni, amikor a jövőben dolgok érnek titeket? Képesek lesztek gyakorolni az igazságot, és szilárdan megállni a tanúságtételetekben? Képesek lesztek igazán alávetni magatokat Istennek? Ha el tudjátok érni ezeket a dolgokat, akkor a normális emberi mivolt értelmével fogtok rendelkezni. Nincs-e most némi ismeretetek az ember romlott beállítottságáról, valamint Isten üdvösségéről és szándékairól? Legalább egy durva elképzelésetek van. Amikor egy nap képesek lesztek bemenni az igazság minden aspektusának néhány valóságba, akkor teljességgel meg fogjátok élni a normális emberi mivoltot.

4. szemelvény

Az igazságra való törekvés legfontosabb része az, hogy Isten szavainak olvasására összpontosítsunk. Az, hogy egy személy mennyit nyerhet Isten szavainak olvasásából, a felfogóképességétől függ. Bár mindenki olvassa Isten szavait, némelyek képesek felfogni az igazi jelentést, és világosságot találni bennük, és amíg olvassák Isten szavait, nyernek valamit. Mások azonban nem ilyenek. Isten szavainak olvasásakor csak a doktrínák megértésére összpontosítanak. Ennek az az eredménye, hogy Isten szavainak több évnyi olvasása után sok doktrínát megértenek, de amikor problémákat tapasztalnak, nem tudják megoldani azokat; abból, amit megtanultak, semmi sem használ. Mi történik itt? Annak ellenére, hogy az emberek mind olvassák Isten szavait, az eredmények eltérőek. Azok, akik szeretik az igazságot, képesek elfogadni, míg azok, akik nem szeretik az igazságot, még akkor sem hajlandók elfogadni, ha olvassák Isten szavait. Nem fogják keresni az igazságot Isten szavaiban, bármilyen problémával is találkoznak. A némi tapasztalattal rendelkező emberek meg tudnak vitatni néhány gyakorlati dolgot, amikor olvassák Isten szavait, és tudnak beszélni az igazság gyakorlati ismeretéről – ez az igazság megértése. A tapasztalattal nem rendelkezők csak Isten szavainak szó szerinti jelentését fogják fel, és a legcsekélyebb tudás és tapasztalat is hiányzik belőlük – ez nem tekinthető az igazság megértésének. Egyes vezetők gyakran mondják másoknak, hogy kifejezetten azért járnak a gyülekezetbe, hogy az igazságot megadják. Helyes ez az állítás? Az „igazságot megadni” szavakat nem szabad könnyelműen kimondani. Ki birtokolja az igazságot? Ki meri azt állítani, hogy ő adja meg az igazságot? Nem túl nagyképű ez az állítás? Amikor hisztek Istenben és követitek Őt, akkor egyszerűen olyan személyek vagytok, akik elfogadják az igazságot és törekednek rá. Ha meg tudjátok tenni ezt, az már nagyon jó. Még ha egy személy meg is tud érteni bizonyos igazságokat, és tud beszélni bizonyos tapasztalatokról és az igazság ismeretéről, akkor sem lehet azt mondani, hogy az igazságot megadja, mert senki sem rendelkezik az igazsággal. Hogyan lehet a bizonyos tapasztalatokról és tudásról való beszédet az igazság megadásának nevezni? Ezért a vezetők és a dolgozók csak úgy írhatók le, mint akik az öntözés munkáját végzik, és mint akiknek kifejezett felelőssége a gyülekezetben élő testvérek életbe való belépése. Nem lehet azt mondani róluk, hogy megadják az igazságot. Még ha valakinek van is némi érettsége, akkor sem mondható el róla, hogy másoknak megadja az igazságot. Ez abszolút nem mondható el. Hány ember érti az igazságot? Egy személy érettsége alkalmassá teszi-e őt arra, hogy megadja az igazságot? Még ha valakinek van is némi tapasztalata és ismerete az igazságról, akkor sem mondható el, hogy képes megadni az igazságot. Ez egyáltalán nem mondható el, túlságosan hiányzik belőle az értelem. Vannak, akik büszkék arra, hogy öntözik a gyülekezetet és megadják az igazságot, mintha megértenék az igazság nagy részét. Ugyanakkor képtelenek felismerni a hamis vezetőket és az antikrisztusokat. Ez nem ellentmondás? Ha valaki megkérdezi tőled, hogy mi az igazság, és te azt válaszolod: „Isten szava az igazság; az igazság Isten szava” – akkor vajon érted az igazságot? Te csak a szavakat és a doktrínákat tudod mondani, és nincs tapasztalatod és tudásod arról, hogy mi az igazság, ezért nem vagy alkalmas arra, hogy ezt másoknak megadd. Jelenleg azok, akik vezetőkként szolgálnak, mind tapasztalatlanok; csak van egy kis képességük és hajlandóságuk az igazságra való törekvésre. Alkalmasak nevelésre, képzésre, és vezető szerepet tölthetnek be a kötelességek végzésében. Még ha közösséget is tudnak vállalni bizonyos tudásról, hogyan lehet azt mondani, hogy ők adják meg az igazságot? A legtöbb vezető és dolgozó beszélhet bizonyos tudásról, de ez nem jelenti azt, hogy birtokában vannak az igazságvalóságnak. Hiszen sok évnyi prédikációt meghallgattak, és van egy kis felületes tudásuk; hajlandóak közösséget vállalni az igazságról, és némileg segíthetnek másoknak, de nem mondható el, hogy megadják az igazságot. Vajon a vezetők és a munkások képesek megadni az igazságot? Egyáltalán nem. A vezetők és munkások prédikálnak és öntözik a gyülekezetet; a legfontosabb az, hogy képesek legyenek a gyakorlati problémák megoldására, csak így tudják igazán öntözni a gyülekezetet. Jelenleg a legtöbb vezető és dolgozó még mindig képtelen megoldani sok gyakorlati problémát. Még ha tudnak is közösséget vállalni az igazság bizonyos ismeretében, az általuk mondottak legnagyobb része még mindig csak a szavak és doktrínák. Nem tudnak egyértelműen beszélni az igazság valóságáról, tehát valóban meg tudják oldani a problémákat? A legtöbb vezetőnek és dolgozónak csak egy kevés felfogóképessége van, és még mindig nincs sok gyakorlati tapasztalata. Elmondható-e, hogy jobban értik az igazságot, és többel rendelkeznek az igazságvalóságból, mint mások? Ezt nem lehet elmondani, elmaradnak ettől. Egyes vezetőket és dolgozókat pusztán a táplálás céljával léptetnek elő; engedik őket gyakorolni, mert van egy kis képességük és valamennyi felfogóképességük, és a családi környezetük megfelelő. Nem mintha valakinek az előléptetése azt jelentené, hogy birtokában van az igazságvalóságnak, és képes megadni az igazságot. Csupán arról van szó, hogy azok, akik az igazságra törekszenek, másoknál hamarabb nyernek megvilágosodást és világosságot, de ez a kis világosság elmarad az igazságtól, nem része az igazságnak, csak összhangban van az igazsággal. Csak az az igazság, amit Isten közvetlenül kifejez. A Szentlélek megvilágosodása csak az igazsághoz való ragaszkodásban van, mert a Szentlélek az embereket az érettségüknek megfelelően világosítja meg. Nem mondja ki az igazságot közvetlenül az embereknek. Ehelyett olyan világosságot ad nekik, amelyet képesek elérni. Ezt neked meg kell értened. Ha valakinek van némi rálátása Isten szavaira, és van némi tapasztalatból szerzett tudása, az vajon igazságnak számít? Nem. Legfeljebb érti valamennyire az igazságot. A Szentlélek megvilágosodásának szavai nem képviselik Isten szavait, nem képviselik az igazságot, és nem az igazság. Az ember legfeljebb valamennyire megérti az igazságot, és egy kicsit megvilágosította őt a Szentlélek. Ha valaki valamennyire megérti az igazságot, majd megadja azt másoknak, akkor csak annyit tesz, hogy megértését és tapasztalatát megadja másoknak. Nem lehet azt mondani, hogy megadja az igazságot másoknak. Rendben van, ha azt mondod, hogy közösséget vállal az igazságról; ez megfelelő leírás. Miért mondom ezt? Mert amiről közösséget vállalsz, az az általad megértett igazság; ez nem egyenlő magával az igazsággal. Ezért csak azt mondhatod, hogy bizonyos megértésről és tapasztalatról vállalsz közösséget; hogyan mondhatod, hogy megadod az igazságot? Az igazság megadása nem egyszerű dolog. Ki méltó arra, hogy kimondja ezt a mondatot? Csak Isten képes megadni az embereknek az igazságot. Képesek az emberek? Ezért tisztán kell látnod ezt a kérdést. Ez nem csak a nem megfelelő szavak használatának problémája, a lényeg az, hogy megsérted és kiforgatod a tényeket. Amit állítasz, az túlzás. Az embereknek lehet némi megértésük és tapasztalatuk Isten szavaival kapcsolatban, de nem mondhatod, hogy ők az igazság birtokosai, vagy hogy az igazságból valók. Ezt abszolút nem mondhatod. Nem számít, mennyit értenek meg az emberek az igazságból, nem mondhatod, hogy birtokolják az igazság életét, nem beszélve arról, hogy az igazságból valók. Ezt abszolút nem mondhatod. Az emberek az igazságnak csak egy részét értik meg, és van egy kis világosságuk és néhány gyakorlási módjuk. Számukra csak az alávetettségnek van némi valósága, és némi valódi változás. De nem mondhatod, hogy megszerezték az igazságot. Isten az igazság kifejezése által élettel látja el az embereket. Isten azt is megköveteli, hogy az emberek megértsék az igazságot, és elnyerjék az igazságot, hogy szolgálják Őt és eleget tegyenek Neki. Még ha el is jön a nap, amikor az emberek olyan mértékben megtapasztalják Isten munkáját, hogy valóban elnyerik az igazságot, akkor sem mondhatod, hogy az emberek az igazságból valók, nemhogy azt, hogy az emberek birtokolják az igazságot. Ez azért van így, mert még akkor is, ha az emberek több évnyi tapasztalattal rendelkeznek, van egy határa annak, hogy mennyi igazságot fognak nyerni, és ez nagyon sekélyes mennyiség. Az igazság a legmélyebb és legtitokzatosabb dolog; ez az, amit Isten birtokol és ami Isten. Még ha egy életen át tapasztalják is az emberek az igazságot, az, amit nyernek belőle, nagyon korlátozott lesz. Az emberek soha nem lesznek képesek teljesen elnyerni az igazságot, teljesen megérteni, vagy teljesen megélni. Ezt érti Isten, amikor azt mondja, hogy az emberek mindig csecsemők lesznek az Ő jelenlétében.

Vannak, akik úgy vélik, hogy ha már rendelkeznek tapasztalattal és tudással az Isten által kifejezett igazságokról, és alaposan megértik az igazság minden aspektusát, és az igazság szerint tudnak cselekedni, akkor képesek lesznek kifejezni az igazságot. Azt hiszik, hogy ezzel krisztusként élnek majd, ahogy Pál mondta: „Nekem az élet krisztus” (Filippi 1:21). Helyes ez a nézőpont? Ez nem az „Istenemberek” érvének újabb hangoztatása? Ez teljesen helytelen! Az embereknek meg kell érteniük egy dolgot: Nem számít, mennyi tapasztalatod és tudásod van az igazságról, vagy még ha be is léptél az igazságvalóságba, és képes vagy alávetni magad Isten irányításának és elrendezésének, és alá tudod vetni magad Istennek és tanúskodhatsz Isten mellett, és bármennyire is emelkedetté vagy mélyrehatóvá válik az életbe való belépésed, az életed továbbra is emberi élet, és az ember soha nem válhat Istenné. Ez abszolút tény, amelyet az embereknek meg kell érteniük. Még akkor sem lehet azt mondani, hogy az igazsághoz tartozol, ha végül is van tapasztalatod és megérted az igazság minden aspektusát, és engeded, hogy Isten vezényeljen, és tökéletesített emberré válsz. Még ha beszélhetsz is igaz tapasztalati bizonyságtételről, ez nem jelenti azt, hogy ki tudod fejezni az igazságot. A múltban a vallási csoportokon belül gyakori volt azt mondani, hogy valaki „Krisztus életét hordozza magában”. Ez egy téves és homályos állítás. Bár az emberek már nem mondják ezt, továbbra is tisztázatlan, hogy megértik-e ezt a kérdést. Vannak, akik azt gondolják: „Mivel megszereztük az igazságot, és az igazság bennünk van, birtokoljuk az igazságot, a szívünkben hordozzuk az igazságot, és ki is tudjuk fejezni.” Nem helytelen ez is? Az emberek gyakran beszélnek arról, hogy rendelkeznek-e az igazsággal vagy sem, ami főként arra vonatkozik, hogy van-e tapasztalatuk és tudásuk az igazságról vagy sem, és hogy tudnak-e az igazság szerint gyakorolni vagy sem. Mindenki megtapasztalja az igazságot, de az állapot, amelyet minden ember megtapasztal, más és más. Az is más és más, hogy ki mit nyer az igazságból. Ha egyesítenéd mindenki tapasztalatát és megértését, az még mindig nem tükrözné teljesen az igazság lényegét. Ilyen mély és titokzatos az igazság! Miért mondom, hogy mindaz, amit nyertél, és minden megértésed nem helyettesítheti az igazságot? Miután az emberek meghallják, ahogy közösséget vállalsz néhány tapasztalatodról és ismeretedről, meg fogják érteni azt, és nem kell sokáig tapasztalniuk majd ahhoz, hogy teljesen megértsék és elnyerjék azt. Még ha valami mélyebb dologról is van szó, nem lesz szükségük több évnyi tapasztalatra. Ám ami az igazságot illeti, az emberek nem fogják megtapasztalni az egészet teljes életük során. Még ha mindenkit összeadsz is, akkor sem tapasztalják meg az egészet. Amint látod, az igazság túl mély és titokzatos. A szavak képtelenek teljesen megmagyarázni az igazságot. Emberi nyelven kifejezve az igazság az emberek számára valósághűség. Az emberek soha nem fogják tudni megtapasztalni az egészet, és soha nem lesznek képesek teljesen megélni az igazságot. Ez azért van így, mert még ha az emberek több ezer évet is eltöltenek, teljesen akkor sem fognak megtapasztalni egy darabnyi igazságot. Nem számít, hány évet tapasztalnak meg az emberek, az igazság, amit megértenek és elnyernek, továbbra is korlátozott lesz. Azt lehet mondani, hogy az igazság az emberiség örök életforrása. Isten az igazság forrása, és az igazságvalóságokba való belépés egy vég nélküli feladat.

Az igazság Magának Istennek az élete; az Ő természetét, az Ő lényegét képviseli, és azt, amit Ő birtokol és ami Ő. Ha azt mondod, hogy némi tapasztalattal és tudással a birtokodban van az igazság, akkor elérted-e a szentséget? Miért mutatsz továbbra is romlottságot? Miért nem tudsz különbséget tenni a különböző típusú emberek között? Miért nem tudsz bizonyságot tenni Istennek? Még ha értesz is bizonyos igazságokat, tudod-e Istent képviselni? Meg tudod-e élni Isten természetét? Lehet, hogy van némi tapasztalatod és tudásod az igazság bizonyos aspektusával kapcsolatban, és talán némi megvilágítást adhatsz a beszédedben, de amit az embereknek nyújtani tudsz, az rendkívül korlátozott, és nem tarthat sokáig. Ennek az az oka, hogy a te megértésed és az általad megszerzett világosság nem képviseli az igazság lényegét, és nem képviseli az igazság teljességét. Csak az igazság egyik oldalát vagy egy kis aspektusát képviseli, ez csak egy olyan szint, amely elérhető az emberi lények számára, és még messze van az igazság lényegétől. Ez a kis világosság, megvilágosodás, tapasztalat és tudás soha nem helyettesítheti az igazságot. Még ha minden ember el is ér valamilyen eredményt egy igazság megtapasztalása által, és minden tapasztalatuk és tudásuk össze lenne adva, az nem érné el ezen igazság akár egyetlen sorának teljességét és lényegét. A múltban azt mondták: „Így tehát az emberi világra vonatkozó aforizmával összegzem ezt: az emberek között nincs senki, aki szeret Engem.” Ez a mondat az igazság, az élet igazi lényege, a legmélyebb dolog, és Magának Istennek a kifejezése. Három év tapasztalat után lehet, hogy rendelkezel némi felületes megértéssel, hét vagy nyolc év után pedig esetleg megértesz egy kicsit többet, de ez a megértés soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Lehet, hogy két év elteltével valaki másnak van egy kis megértése, vagy tíz év elteltével valamivel több, vagy egy egész élet után viszonylag nagy megértése, de mindkettőtök együttes megértése sem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Nem számít, mennyi belátással, világossággal, tapasztalattal vagy tudással rendelkeztek ketten együtt, ez soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Vagyis az emberi élet mindig emberi élet, és bármennyire is igazodik tudásod az igazsághoz, Isten szándékaihoz vagy Isten követelményeihez, soha nem helyettesítheti az igazságot. Ha azt mondjuk, hogy az embereknek megvan az igazság, az azt jelenti, hogy az emberek őszintén megértik az igazságot, megélik Isten szavának egyes valóságait, van némi valódi tudásuk Istenről, és dicsérhetik Istent és tanúságot tehetnek Neki. Nem mondható azonban, hogy az emberek már birtokolják az igazságot, mert az igazság túlságosan mély. Egy életbe telhet, amíg az emberek megtapasztalják Isten szavának csupán egyetlen sorát, és még több életnyi tapasztalat vagy több ezer év után sem lehet Isten szavának egyetlen sorát teljes mértékben megtapasztalni. Nyilvánvaló, hogy az igazság megértésének és Isten megismerésének folyamata valóban végtelen, és határa van annak, hogy az emberek mennyi igazságot képesek megérteni egy életnyi tapasztalat során. Vannak, akik azt mondják, hogy megvan nekik az igazság, amint megértik Isten szavának szövegszerű jelentését. Ez nem ostobaság? Mind a világosság, mind a tudás tekintetében fennáll a mélység kérdése. Az igazságvalóságok, amelyekbe az ember egy életen át tartó hiten keresztül beléphet, korlátozottak. Ezért csupán az, hogy rendelkezel némi tudással és világossággal, nem jelenti azt, hogy birtokodban vannak az igazságvalóságok. A legfontosabb dolog, amit figyelembe kell venned, hogy ez a világosság és tudás érinti-e az igazság lényegét. Ez a legfontosabb dolog. Vannak, akik úgy érzik, hogy birtokában vannak az igazságnak, ha fényt tudnak vetni vagy egy kis felületes megértést tudnak nyújtani. Ez boldoggá teszi őket, ezért önelégültekké és önhittekké válnak. Valójában még mindig messze vannak attól, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Milyen igazságot birtokolnak az emberek? Vajon elbukhatnak bármikor és bárhol azok az emberek, akik birtokolják az igazságot? Amikor az emberek birtokolják az igazságot, hogyan tudnak mégis dacolni Istennel és hogyan tudják elárulni Istent? Ha azt állítod, hogy birtokodban van az igazság, az azt bizonyítja, hogy benned van Krisztus élete – ez felháborító! Te lettél az Úr, te lettél Krisztus? Ez abszurd kijelentés, és teljes mértékben az emberek következtetnek rá; az emberi elképzelésekre és képzelődésekre vonatkozik, és nem tartható álláspont Isten előtt.

Amikor arról beszélünk, hogy az emberek megértik az igazságot, és életükként élnek vele, mire utal ez az „élet”? Azt jelenti, hogy az igazság uralkodik mindenek felett a szívükben, azt jelenti, hogy képesek Isten szavai szerint élni, és azt jelenti, hogy valóban ismerik Isten szavait, és őszintén értik az igazságot. Amikor az emberekben megvan belül ez az új élet, azt teljes mértékben Isten szavainak gyakorlásával és megtapasztalásával érik el. Ez Isten szavainak igazságán alapul, és azáltal érik el, hogy az igazság birodalmában élnek; az emberek élete csupán az igazságról való tudásukat és tapasztalatukat tartalmazza. Ez az alapja, és nem lépi túl ezt a kört; erre az életre utalunk, amikor az igazság életének elnyeréséről beszélünk. Az, hogy valaki képes Isten szavainak igazsága szerint élni, nem jelenti azt, hogy az igazság és élet benne van az emberekben, és azt sem, hogy ha életükként birtokolják az igazságot, akkor az igazsággá válnak, és belső életük az igazság életévé válik; nem is beszélve arról, hogy ők az igazság és élet. Végső soron az ő életük továbbra is egy ember élete. Ha tudsz Isten szavai szerint élni, és birtokában vagy az igazság ismeretének, ha ez a tudás gyökeret ereszt benned és az életeddé válik, és a tapasztalatod által megszerzett igazság a létezésed alapjává válik, ha Isten ezen szavai szerint élsz, ezt senki sem változtathatja meg, és a Sátán nem tud félrevezetni vagy megrontani téged, akkor elnyerted az igazságot és életet. Vagyis az életed csupán tartalmazza az igazságot, vagyis az igazság megértését, tapasztalatát és belátását; és bármit is teszel, ezen dolgok szerint fogsz élni, és nem lépsz túl ezeknek a hatáskörén. Ezt jelenti az igazságvalóság birtoklása, és végső soron Isten ilyen embereket akar megnyerni a munkájával. De bármennyire is értik az emberek az igazságot, lényegük mégis az emberi mivolt, és egyáltalán nem hasonlítható össze Isten lényegével. Ennek az az oka, hogy soha nem tudják megtapasztalni az igazság egészét, és lehetetlen, hogy teljesen megéljék az igazságot; csak az emberek által elérhető rendkívül korlátozott részét tudják megélni az igazságnak. Akkor hogyan válhatnának Istenné? Ha Isten személyesen tökéletesítene egy embercsoportot nagyobb Istenekké és kisebb Istenekké, az nem lenne káosz? Ráadásul az ilyesmi lehetetlen és abszurd – ez az ember nevetséges ötlete. Isten megteremtette a mennyet és a földet és minden dolgot, majd megteremtette az embert, hogy az ember alávesse magát Neki és imádja Őt. Isten emberteremtése volt a legjelentősebb cselekedet. Isten csak embert teremtett; Ő nem teremtett Isteneket. Isten a megtestesülés formájában működik, de ez nem azonos azzal, hogy Ő Istent teremt. Isten nem teremtette Önmagát; megvan a saját lényege, és ez megváltoztathatatlan. Az emberek nem ismerik Istent, ezért többet kellene olvasniuk Isten szavait; az emberek csak akkor érthetik meg az igazságot, ha gyakran keresik azt. Az embereknek nem szabad fantáziájuk alapján ostobaságokat beszélniük. Ha van némi tapasztalatod Isten szavaival kapcsolatban, és az igazság valódi tapasztalatával és ismeretével élsz, akkor Isten szavai fokozatosan az életeddé válnak. Mindazonáltal még mindig nem mondhatod, hogy az igazság a te életed, vagy hogy amit kifejezel, az az igazság; ha ez a véleményed, akkor tévedsz. Ha csak az igazság egy bizonyos aspektusával kapcsolatban rendelkezel némi tapasztalattal, vajon ez önmagában azt jelentheti-e, hogy birtokában vagy az igazságnak? Lehet-e ezt az igazság megszerzésének tekinteni? El tudod-e magyarázni alaposan az igazságot? Fel tudod-e fedezni az igazságból Isten természetét, és azt, amit Isten birtokol és ami Isten? Ha ezeket a hatásokat nem érik el, ez azt bizonyítja, hogy az igazság csupán egy bizonyos aspektusának megtapasztalása nem tekinthető az igazság valódi megértésének vagy Isten ismeretének, még kevésbé mondható az igazság megszerzésének. Mindenkinek csak az igazság egy aspektusával és hatókörével van tapasztalata; korlátozott hatókörükön belül tapasztalják azt meg, és nem tudnak kitérni az igazság számtalan aspektusára. Meg tudják-e élni az emberek az igazság eredeti jelentését? Mennyit jelent a te kis tapasztalatod? Csak egy homokszem a tengerparton; egy magányos vízcsepp az óceánban. Ezért bármennyire is értékes lehet az a tudás és értékesek lehetnek azok az érzések, amelyeket tapasztalataidból szereztél, mégsem tekinthetők az igazságnak. Csak azt lehet mondani, hogy összhangban vannak az igazsággal. Az igazság Istentől származik, és az igazság belső jelentése és valóságai nagyon széles skálát fednek le, és senki sem képes felfogni vagy megcáfolni azt. Amennyiben valóban megérted az igazságot és Istent, meg fogsz érteni bizonyos igazságokat; senki sem fogja tudni megcáfolni ezeket a valódi megértéseket, és az igazságvalóságokat tartalmazó tanúságtételek örökké tarthatók. Isten azokat ismeri el, akik birtokolják az igazságvalóságokat. Amíg törekszel az igazságra, és támaszkodni tudsz Istenre, hogy megtapasztald Isten szavait, és el tudod fogadni az igazságot életedként, függetlenül attól, hogy milyen környezetben vagy, addig meglesz az utad, képes leszel túlélni, és el tudod nyerni Isten jóváhagyását. Annak ellenére, hogy az a kevés, amit az ember elnyer, összhangban van az igazsággal, nem lehet azt mondani, hogy ez az igazság, még kevésbé azt, hogy megszerezte az igazságot. Az emberek által megszerzett kevés világosság csak saját maguknak megfelelő vagy másoknak egy bizonyos körön belül, de nem lenne megfelelő más körben. Nem számít, milyen mély egy személy tapasztalata, még mindig oly korlátozott, és tapasztalata soha nem fogja elérni az igazság mélységét. Az ember világossága és az ember megértése soha nem hasonlítható az igazsághoz.

Amikor az embereknek van némi tapasztalatuk Isten szavairól, megértenek bizonyos igazságokat és valamennyit Isten szándékaiból, ha vannak bizonyos ismereteik Istenről, és a beállítottságuk némi változáson ment át és meg lett tisztítva, akkor is csak azt lehet mondani, hogy ők emberek és teremtett emberek, de Isten pontosan ezt a fajta normális személyt akarja megnyerni. Szóval milyen ember vagy te? Vannak, akik azt mondják: „Olyan ember vagyok, aki birtokában van az igazságnak.” Nem lenne megfelelő ezt mondani. Csak azt mondhatod: „Olyan személy vagyok, akit a Sátán megrontott, és aki megtapasztalta Isten szavainak ítéletét és fenyítését. Végre megértettem az igazságot, és meg lett tisztítva a romlott beállítottságom. Én csak egy személy vagyok, akit Isten megmentett.” Ha azt mondanád, hogy „Olyan személy vagyok, aki birtokolja az igazságot. Megtapasztaltam Isten minden szavát, és megértettem mindet. Ismerem mindannak a jelentését, amit Isten mond, és ismerem a szövegkörnyezetet és a körülményeket, amelyek között ezek a szavak elhangzottak. Ismerem az egészet. Ez vajon nem azt jelenti, hogy birtokomban van az igazság?”, akkor megint tévednél. Ha valamennyire megtapasztalod Isten szavait, és valamennyi világosságot nyersz belőlük, az nem tesz téged az igazság birtokában lévő emberré. Azok, akik képesek csak megérteni és megvitatni bizonyos doktrínákat, még kevésbé alkalmasak arra, hogy ilyen állítást tegyenek. Az embereknek világosan meg kell érteniük, hogy az embernek milyen pozíciót kell elfoglalnia Isten és az igazság előtt, mik az emberek, mi az emberen belüli élet, és mi Isten élete. Az embereknek meg kell érteniük, mi az ember lényege. Miután néhány napig megtapasztalták Isten munkáját, és megértettek néhány szót és doktrínát, egyesek úgy érzik, hogy birtokolják az igazságot. Ezek a legarrogánsabb emberek, és hiányzik belőlük az értelem. Ezt az ügyet elemezni kell, hogy az emberek valóban megértsék önmagukat és megismerjék az emberiséget, és hogy megértsék, mi a romlott emberiség, milyen szintet érhetnek el az emberek, miután végül tökéletesítve lettek, és mi a megfelelő módja annak, hogy megszólítsák és megnevezzék őket. Az embereknek tudniuk kell ezeket a dolgokat, és nem szabad képzelődésekbe merülniük. Jobb, ha az emberek reálisabbak abban, hogy hogyan viselkednek, így egy kicsit realistábbak lesznek. Némelyek, akik hisznek Istenben, mindig a saját álmaik valóra váltására törekednek, és mindig Isten életét és képmását kívánják megélni. Ez reális? Az emberek mindig birtokolni akarják Isten életét – ez nem veszélyes dolog? Ez az emberek arrogáns ambíciója, és pont olyan, mint a Sátán arrogáns ambíciója. Egyesek, miután egy ideig a gyülekezetben dolgoztak, azon töprengenek: „Miután a nagy vörös sárkány elveszti hatalmát, váljunk királyokká és gyakoroljunk hatalmat? Hány várost kellene mindegyikünknek irányítanunk?” Ha valaki ilyen dolgokat tud felfedni, az szörnyű. Azok, akiknek nincs tapasztalatuk, szeretnek doktrínákról beszélni és fantáziákba merülni. És ezt téve még okosnak is érzik magukat, mintha sikert értek volna el Istenbe vetett hitükben, mintha Krisztusként és Istenként élnének. Mindannyian Pál tanítványai, és Pál útját járják. Ha rendíthetetlenül bűnbánat nélküliek, ezek az emberek mind antikrisztussá fognak válni, és súlyos büntetést fognak elszenvedni.

5. szemelvény

Ezeket a szavakat illetően, amiket Isten szólt, amikor hallgatjátok, vajon összehasonlítjátok-e őket magatokkal, vagy csak doktrínaként hallgatjátok, végigfuttatjátok az elméteken, amíg meg nem értitek, mit jelent, és ennyi az egész? Milyen a hozzáállásotok és szándékaitok, miközben hallgatjátok? Ha tényleg megértitek, amit Isten mondott – hogy azokat, akik nem gyakorolják az igazságot, ki kell vetni; hogy azok, akik nem gyakorolják az igazságot, Isten szemében nem jó, hanem gonosz emberek – akkor el kellene gondolkoznotok magatokon és észrevenni, hogy mely cselekedeteitek nem gyakorolják az igazságot, és mely módszereiteket és viselkedéseteket látja Isten úgy, hogy nem az igazság gyakorlásának a megnyilvánulásai. Próbáltátok valaha is kifürkészni ezeket az ügyeket? Elgondolkodtatok már magatokon? Nem elég Isten szavait csak egy felületes pillantással olvasni; elmélkednetek kell rajtuk, önvizsgálatot tartani, és összehasonlítani saját gondolataitokat és cselekedeteiteket Isten leleplező szavaival, és önismeretre jutni – csak így lehet őszinte a bűnbánatotok és így változhattok meg. Ha olvassátok Isten szavait, de nem mérlegelitek őket és nem végeztek önvizsgálatot, ehelyett csak a doktrína megértésére fókuszáltok, akkor az Istenbe vetett hiteteknek egyáltalán nem lesz belépése az életbe, és nem is fogtok semmilyen valódi átalakuláson keresztülmenni. Ezért elengedhetetlen elmélkedni, keresni az igazságot, és önvizsgálatot tartani Isten szavainak olvasása közben. Mik Isten szavai? Minden pozitív dolognak a valóságai, az igazság, az út, az élet, amit Isten az embereknek adományozott. Isten szavai nem doktrínák, nem szlogenek, nem egyfajta teória, nem is filozofikus tudás, sokkal inkább az igazság, amit az embereknek meg kell érteni és el kell érni, és az élet, amit el kell nyerniük. Ezért Isten szavai szorosan kapcsolódnak az emberek életéhez és magához az élethez, ahhoz az ösvényhez, amin az embereknek járniuk kellene, és az emberek kimeneteléhez és rendeltetési helyéhez. Ha valaki igazán megérti az igazságot és elnyerte az igazságot, körülötte minden ennek megfelelően fog megváltozni. Ha valaki soha nem képes megérteni az igazságot vagy Isten szavai által élni, nem lehetséges őszinte változást elérnie, vagy elnyernie Isten jóváhagyását. A kimenetel és a rendeltetési hely az ilyen személy számára csak a kárhozat és a pusztulás lehet. Ennyire fontosak az emberek számára Isten szavai és az igazság, amit Ő kinyilvánít. Ha olvasod Isten szavait, de nem elmélkedsz rajtuk, nem tartasz önvizsgálatot, vagy nem kapcsolod őket saját valós problémáidhoz és nehézségeidhez, akkor mindaz, amit képes vagy megérteni, csupán felszínes, és nem értheted meg az igazságot illetve nem foghatod fel Isten szándékait. Ezért meg kell tanulnod, hogyan kell elmélkedni Isten szavain, hogy megértsd az igazságot. Ez életbevágó. Sok mód van arra, hogy elmélkedj Isten szavain: olvashatod őket csendben és imádkozhatsz a szívedben, megvilágosodást és megvilágítást keresve a Szentlélektől; közösségben is lehetsz és imádkozva olvashatsz azok társaságában, akik törekszenek az igazságra; és természetesen közléseket és prédikációkat is beépíthetsz az elmélkedésedbe, hogy elmélyítsed a megértésedet és a felfogásodat Isten szavait illetően. Sok és változatos módja van. Röviden, ha valaki, Isten szavainak olvasása közben meg kívánja érteni azokat, akkor életbevágó, hogy elmélkedjen, és imádkozva olvassa Isten szavait. Isten szavai imádkozva olvasásának célja nem az, hogy el tudd szavalni őket, nem is az, hogy memorizáld őket, hanem az, hogy pontos megértést nyerj ezekről a szavakról, miután imádkozva olvastad őket és elmélkedtél rajtuk, és megismerd ezeknek az Isten által mondott szavaknak a jelentését, akárcsak az Ő szándékát. Az, hogy megtaláld benne a gyakorlás útját, és megakadályozza, hogy a saját utadra térj. Emellett, hogy képes legyél megkülönböztetni az embereknek mindazon különböző állapotfajtáit és típusait, amelyek Isten szavaiban lelepleződnek, és képes legyél mindegyik embertípust az alapelvek szerint kezelni, ezzel egyidőben elkerülve, hogy tévútra lépj. Amikor megtanulod, hogyan olvasd imádkozva Isten szavait és hogyan elmélkedj rajtuk, és gyakran teszed ezt, csak akkor tudnak Isten szavai gyökeret ereszteni a szívedben és az életeddé válni.

6. szemelvény

Az utolsó napokban a Teremtő mindezeket a szavakat nyilvánosan jelentette ki, és mindenféle embert felfedett. Most mindenféle ember szembesül az igazsággal, az igaz úttal és a Teremtő kijelentéseivel, és mindenfajta hangok és nézetek feltárulnak. Néhány gondolat és nézet a torzulás felé hajlik, néhány önelégült és arrogáns, néhány konzervatív, a tradicionális kultúrát támogató és rothadt, sok pedig buta és tudatlan. Még olyan emberek is vannak, akik gyűlölik az igazságot és ellenségesek azzal szemben, akik őrjöngve kelnek ki magukból, mint a megvadult kutyák, alkalomszerűen megítélve és vakmerően elmarasztalva az igazságot és a pozitív dolgokat. Önkényesen megítélnek és kárhoztatnak bármely pozitív dolgot és az igazság bármely kifejeződését, és nem veszik a fáradságot, hogy felismerjék, vajon az jó-e vagy rossz, vagy tartalmazza-e az igazságot. Ezek az emberek állatok és ördögök. Amikor az emberek szembesülnek az igazsággal és az igaz úttal, sok különböző nézetük van, mely felfedi és leleplezi a szűklátókörűségük, makacsságuk, hajthatatlanságuk és arroganciájuk sátáni csúfságát. Meg kell tanulnotok felismerni, kiszélesíteni a rálátásotokat ebből, mialatt az igazság egy részét is keresitek. Ha ezek a dolgok megmutatkoznak azokban, akik nem hisznek, és akik nem fogadták el Istennek az utolsó napokban végzett munkáját, akkor ti magatok is ezeket a dolgokat jelenítitek meg? Néha különbözik az a mód, ahogy ti megjelenítitek ezeket, és az is különbözik, ahogyan mondjátok őket, de valójában ugyanazokat a beállítottságokat feditek fel, mint a nem hívők. Hasonlóan ahhoz, amikor néhányan elfogadják az Úr Jézust, azt hiszik, hogy mindenki a nap alatt alsóbbrendű, aki nem fogadja el az Úr Jézust. Azt hiszik, hogy azért, mert elfogadták az Úr Jézus keresztjének üdvösségét, ők felsőbbrendű személyek, és mindenkit lenéznek. Miféle beállítottság ez? Hiányzik a rálátásuk, túlságosan szűklátókörűek, szélsőségesen arrogánsak és önelégültek. Látják, hogy mások romlott beállítottságokat mutatnak, azonban nem látják, hogy ők is ugyanazokat a romlott beállítottságokat mutatják. Tehát, ti ezeket a dolgokat jelenítitek meg? Minden bizonnyal igen, mivel az ember összes romlott beállítottsága pontosan ugyanolyan, és csakis Isten munkája és üdvössége, az Ő munkájának szükségessége vagy az Ő eleve elrendelése miatt van különbség a természetlényegekben, törekvésekben és sóvárgásokban mindenféle típusú embernél. Egyeseknek nincs szíve vagy lelke. Ők halott emberek és szörnyetegek, akik nem értik a hitet. Ezek az emberek a legalantasabbak az egész emberiségből, és nem tekinthetők embernek. Azoknak, akik elfogadják Isten új munkáját, jobban értik az igazságot, betekintésük Istenre nagyobb és jobban értik Őt, elméleteik és nézeteik pedig egy szinttel magasabban vannak. Éppen úgy, ahogy azoknak, akik hisznek a kereszténységben, jobban értik Istent és nagyobb ismeretük a Teremtő alkotásairól és munkájáról, mint Jahve törvénytisztelő híveinek, azoknak, akik elfogadják a munka harmadik szakaszát, jobban értik Istent, mint a kereszténység hívei. Mivel Isten munkájának minden szakasza magasabb, mint a korábbi, ebből természetesen következik, hogy az emberek megértése is nyilvánvalóan egyre nagyobb és nagyobb lesz. De ha másként tekintesz erre, a romlott beállítottságaitok, amiket mutattok, miután elfogadtátok a munkának ezt a szakaszát, lényegében ugyanazok a romlott beállítottságok, amelyeket azok mutatnak, akik a vallásban vannak. Az egyetlen különbség, hogy ti már elfogadtátok a munkának ezt a szakaszát, sok prédikációt hallgattatok, sok igazságot megértettetek, igaz megértést nyertetek a természetlényegetekről, és igazán megváltoztatok néhány dologban azáltal, hogy elfogadtátok és gyakoroltátok az igazságot. Tehát, ha újra megnézitek azt a viselkedést, amit a vallásban lévők mutatnak, azt gondoljátok, hogy ők romlottabbak nálatok. De valójában, ha egymás mellé állítanának titeket velük, látnátok, hogy az emberek hozzáállása Istenhez és az igazsághoz ugyanaz, mindannyian elképzelések, képzelgések és preferenciáitok alapján cselekedtek, és a romlott beállítottságaitok ugyanazok. Ha ők elfogadták volna a munkának ezt a szakaszát, hallgatták volna ezeket a prédikációkat és megértették volna ezeket az igazságokat, akkor nem lenne sok különbség köztetek és közöttük. Mit láthattok ebből a dologból? Láthatjátok, hogy az igazság változást hoz az embereknek, hogy ezek a szavak, amelyeket Isten szól és ezek a prédikációk, amelyeket Ő prédikál, üdvösség az egész emberiség számára és olyan dolgok, amelyekre az egész emberiségnek szüksége van. Nem csak az emberek egy bizonyos csoportját, etnikumot, bőrszínt vagy kategóriát hivatottak kielégíteni. A Sátán az egész emberiséget megrontotta, és az egész emberiségnek sátáni beállítottságai vannak. Nincs nagy különbség az ő korrupt lényegük tekintetében, csak annyi, hogy bőrszínük, etnikumuk, a környezet és szociális rendszer, melyben felnevelkedtek, nem ugyanaz, illetve csekély különbségek vannak a tradicionális kultúrájukban, hátterükben és az oktatásban, melyben részesültek. De ezek csak külső megjelenések – az egész emberiséget egy és ugyanazon Sátán rontotta meg, és romlott természetlényegük ugyanaz. Ezért, ezek a szavak, amelyeket Isten szól és ez a munka, amit Ő végez, nem egy bizonyos etnikai csoport vagy ország népét célozza meg, hanem sokkal inkább az egész emberiséget. Még ha vannak is különbségek a különböző etnikumok kultúrájában és hátterében, vagy az oktatásban, amelyet kaptak, az ő romlott beállítottságaik pontosan ugyanazok Isten szemében. Tehát, habár az Ő munkájának egy szakaszát először csak egy helyen végzi el, modellként, hogy a munkáját más helyeken is elterjessze, az egész emberiségre vonatkoztatható; és meg tudja menteni az egész emberiséget és gondoskodhat róla. Egyesek azt mondják: „Az európaiak és más országok népe nem a nagy vörös sárkány leszármazottai, ezért nem helytelen-e Istentől, hogy azt mondja, az egész emberiség mélységesen romlott?” Helyesek ezek a szavak? (Nem, nem azok. Az egész emberiség természetlényege ugyanaz, amelyet a Sátán megrontott.) Ez igaz – „a nagy vörös sárkány leszármazottai” – csak egy név bizonyos etnikumú emberek számára; de ez nem jelenti azt, hogy azoknak az embereknek, akiknek ez a neve és azoknak, akiknek nem, különbözne a lényegük. Valójában, az ő lényegük még mindig ugyanaz. Az egész emberiség a gonosz kezei alatt fekszik, mindannyiukat megrontotta a Sátán, és az ő romlott természetlényegük pontosan ugyanolyan. Most, amikor a kínai emberek hallják ezeket a szavakat, amiket Isten szól, ők lázadnak és ellenállnak, elképzeléseik és képzelgéseik vannak, ezek azok a dolgok, amelyeket ők megjelenítenek. Amikor ezeket a szavakat más etnikumú embereknek ismétlik, ők szintén elképzeléseket, képzelgéseket, lázadó mivoltot, arroganciát, önelégültséget, és még ellenállást is mutatnak – ez pontosan ugyanaz. Az egész emberiség, etnikumtól és kulturális háttértől függetlenül semmi mást nem mutat, mint a romlott emberek viselkedését, amiket Isten leleplez.

A romlott beállítottságok közösek az egész emberiségben, mind ugyanolyanok, több hasonlósággal, mint különbséggel, nyilvánvaló megkülönböztetés nélkül. Ezek a szavak, amelyeket Isten szól, és igazságok, amiket Ő kifejez, nem csak egy etnikumot, egy országot, vagy egy embercsoportot mentenek meg – Isten megmenti az egész emberiséget. Mit mutat ez nektek? Van bárki is az emberi fajban, aki nem esett át a Sátán megrontásán, és az emberek egy másik kategóriájába vagy osztályába tartozik? Van bárki is, aki nem Isten szuverenitásának a tárgya? (Nem, nincs senki.) Mit jelentenek ezeknek a szavak, amelyeket szólok? Isten szuverenitást gyakorol az egész emberiség fölött, és az egész emberiséget egy Isten teremtette. Nem számít, melyik etnikai csoport, melyik embertípus, vagy mennyire hozzáértőek, mindannyiukat Isten teremtette. Az ember szemében, néhány ember különbözik a többiektől és felsőbbrendű másoknál, de Isten szemében mind ugyanolyanok, minden ember ugyanaz Isten szemében. Hol látod ezt? A különbségek a bőrszínben és a nyelvben csupán külsőségek, de az emberek romlott beállítottságai és természetlényegeik ugyanazok; ez a dolog igazsága. Isten szavai eredményeket tudnak elérni minden sátáni romlott beállítottságú emberrel szemben, szavai az emberek romlott beállítottságait célozzák, és valamennyi romlott beállítottságukat fel tudják oldani. Ez mutatja, hogy Isten minden szava az igazság, hogy gondoskodni tudnak az emberiségről, tisztává tenni és megmenteni; ez tagadhatatlan. Nos, Isten szavai, melyeket Ő kimond az utolsó napokban, már el is terjedtek a világ összes országában és etnikumában – ez tény! És mi volt az ember reakciója? (Mindenféle reakció volt.) És ezek a mindenféle reakciók mit jeleznek és tükröznek az ember lényegéről? Azt mutatják, hogy az ember természetlényege ugyanaz, az ő reakcióik ugyanazok, mint a farizeusoké és zsidóké, amikor az Úr Jézus jött munkálkodni: Irtóznak az igazságtól, tele vannak elképzelésekkel és képzelgésekkel Istenről, és az Őbenne való hitük illuzórikus elképzeléseken és képzelgéseken belül létezik. Az emberiség, mint egész, nem ismeri Istent és ellenáll Neki. Amikor hallják Isten szavait, az első reakciójuk, illetve a természetlényegükből fakadó dolgok, amelyet ösztönösen mutatnak, ellenállás és ellenségesség Isten felé; ez olyasvalami, ami mindannyiukban közös. Amikor szembesülnek az Isten által kifejezett igazságokkal, minden negatív hangjuk és nézetük a romlott emberiség természetlényegéből születik, és ezt az emberi fajt képviseli. Elképzeléseik és képzelgéseik ugyanazok, mint a főpapok, az írástudók és a farizeusok elképzelései és képzelgései voltak Istenről, amikor az Úr Jézus megérkezett; ezek nem változtak. Azok, akik a vallásban vannak, 2000 éve hordozzák a keresztet, de ugyanazok maradnak, a legkisebb mértékben sem változtak. Amíg az emberek nem nyerték még el az igazságot, ezek azok a dolgok, amelyeket ösztönösen megjelenítenek, és amik eredendően jönnek elő belőlük, és ez a hozzáállásuk Istenhez. Tehát, ha egy ember hisz Istenben, de nem törekszik az igazságra, helyre lehet-e állítani az ő romlott beállítottságát? (Nem, nem lehet.) Nem számít, milyen régóta hisz, nem lesz képes megoldani a romlott beállítottságának problémáját, ha nem törekszik az igazságra. Kétezer évvel ezelőtt a farizeusok dühödten ellenálltak és elítélték az Úr Jézust, és a keresztre feszítették Őt. Most pásztorok, vének, atyák és püspökök a vallásos világban még mindig dühösen ellenállnak és elítélik a megtestesült Istent, épp úgy, ahogy a farizeusok tették. Ha valaki közéjük menne és bizonyságot tenne arról, hogy Isten testet öltött, akkor talán valakit elfognának és megölnének őt, és ha a megtestesült Isten elmenne minden fő vallás dicsőítő helyeire prédikálni, minden bizonnyal még mindig keresztre feszítenék Őt, vagy a hatalmon lévők kezére adnák Őt. Egyáltalán nem lennének kíméletesek Vele szemben, mivel a romlott emberek természetlényegei mind ugyanazok. Van-e valami belső reakciótok, amikor halljátok ezeket a szavakat? Gondoljátok, hogy azok, akik sok éve hisznek Istenben, de nem keresték az igazságot semmilyen mértékben, meglehetősen rémisztőek? (Valamennyire.) Ez egy nagyon rémisztő dolog! Bibliát és keresztet tartani, a törvényre támaszkodni, a farizeusok ruháit vagy a papok reverendáját viselni, és ellenállni Istennek és elítélni Őt nyilvánosan a templomokban – nem ezek mindazon dolgok, amiket Isten hívői tesznek fényes nappal? Hol vannak azok az emberek, akik elítélik Istent és ellenállnak Istennek? Nem kell sokáig keresni. Bármely hívője, aki nem fogadja el az igazságot és idegenkedik az igazságtól, ellenszegülője Istennek, egy antikrisztus és egy farizeus.

Ha az emberek nem törekszenek az igazságra és nem tudják elnyerni azt, soha nem fogják megismerni Istent. Amikor az emberek nem ismerik Istent, mindig ellenségesek maradnak Vele szemben és nem lehetséges számukra, hogy kompatibilisek legyenek Vele. Nem számít, szubjektíven mennyire vágyik arra a szíved, hogy szeresse Istent, és mennyire nem kíván ellenállni Neki, ez haszontalan. Haszontalan, ha csak vágyakozol és vissza akarod fogni magad, hiszen ez egy önkéntelen dolog, amely az ember természetéből ered. Szóval, törekedned kell arra, hogy olyan személlyé válj, aki birtokolja az igazságot, törekedned kell az igazság gyakorlására, levetni a romlott beállítottságodat, belépni az igazságvalóságokba és elérni az Istennel való összeegyeztethetőséget; ez a helyes ösvény. Tudnotok kell a szívetekben, hogy az Istenben való hit leg fontosabb része az igazságra való törekvés, és meg kell ragadnotok néhány praktikus dolgot azzal kapcsolatban, hogy mely aspektusokkal kellene kezdenetek, amikor keresitek az igazságot, valamint, hogy mit szükséges tennetek, hogyan közelítsetek a kötelességeitekhez, hogyan közelítsetek minden fajta emberhez körülöttetek, hogyan közelítsetek meg mindenféle dolgot és ügyet, milyen nézetet kell magatokévá tennetek, amikor hozzájuk közelítetek, és mely megközelítés van összhangban az igazság alapelveivel. Ha nem keresed az igazságot vagy nem érted meg az igazságalapelveket, és csak az előírások követésére vagy képes és azok szerint határozni meg dolgokat, valamint logika, elképzelések és képzelődések szerint, akkor a gyakorlásod módja helytelen, és csak azt bizonyítja, hogy az éveid alatt, amíg Istenben hittél, csak betű szerint követted az előírásokat, de nem értetted meg az igazságot és nincs valóságod. Az előírások követése, valamint az elképzelések és képzelődések szerinti élet kimerítő és fárasztó számodra, de mindez hiábavaló erőfeszítés, és Istentől egy szikrányi elismerést sem fogsz kapni. Jót tesz neked, ha kimerült vagy! Ha van szellemi megértésed és tiszta felfogóképességed, amikor olvasod Isten szavait vagy prédikációkat és közléseket hallgatsz, akkor minél többet tapasztalsz, annál többet fogsz megérteni és nyerni, és a dolgok, amiket megértesz, mind gyakorlatiasak lesznek, összehangban az igazsággal. Akkor elnyerted az igazságot és elnyerted az életet. Ha azok a dolgok, amelyeket elnyertél és megértettél, miután sok éven keresztül hittél Istenben, még mindig a doktrínák és előírások dolgai, még mindig az elképzelések és képzelődések, szabályok és előírások dolgai, amelyek kötnek téged, akkor teljességgel véged van. Ez azt bizonyítja, hogy nem nyerted el az igazságot, és nincs életed. Nem számít, hány éve hiszel Istenben, és nem számít, hány szót és doktrínát tudsz prédikálni, még mindig egy abszurd és zavaros fejű személy vagy. Habár nem hangzik szépen ezt így kimondani, ez tény. Sok olyan ember van, akik évek óta hisznek Istenben, de nem látják, hogy az igazságban és Krisztusban van a hatalom Isten házában, és a Szentlélek gyakorol szuverenitást mindenek felett. Az ilyen embereknek egyáltalán nem értenek semmit, jóformán vakok. Egyesek látják, hogy Isten megítél és megfenyít embereket, tökéletesít egy embercsoportot, de kivet sokakat, így kételkednek Isten szeretetében és még az Ő igazságosságában is. Az ilyen embereknek van bármiféle felfogóképességük? Megértenek bármit? Jogos azt mondani, hogy ők abszurd emberek, olyanok, akik egyáltalán nem képesek megérteni. Az abszurd emberek mindig egy képtelen megvilágításban tekintenek a dolgokra, csak azok láthatják a dolgokat pontosan és a tényekkel egybehangzóan, akik megértik az igazságot.

7. szemelvény

Egyesek, akik hirdetik az evangéliumot, akik terjesztik Isten munkáját és tanúságot tesznek arról, súlyos hibát követnek el – kivágják Isten azon szavait, amelyekre reagálva a vallásos emberek a legnagyobb valószínűséggel dolgoznak ki elképzeléseket, így az evangélium potenciális befogadóinak Isten szavainak rövidített, tömör változatát adják. Azzal az ürüggyel teszik ezt, hogy megakadályozzák, hogy az emberek elképzeléseket és félreértéseket alakítsanak ki, de vajon igaz ez? Isten minden szava az igazság. Függetlenül attól, hogy az embereknek vannak-e elképzeléseik és elfogadják-e vagy sem, illetve szeretik-e ezeket a szavakat, az igazság az igazság; azokat, akik elfogadják, meg lehet menteni, míg azok, akik nem fogadják el, el fognak veszni. Aki elutasítja az igazságot, az megérdemli, hogy meghaljon és elvesszen. Mi köze van ennek azokhoz, akik az evangéliumot terjesztik? Azoknak, akik az evangéliumot terjesztik, engedniük kellene, hogy az emberek Isten eredeti szavait olvassák, ahelyett, hogy attól való félelmükben, hogy az embereknek elképzeléseik lesznek, lerövidítenék azokat. Amikor az emberek az igaz utat kutatják, látni akarják, hogy szólnak Isten eredeti szavai, milyen tartalom található bennük, és melyek Isten legeredetibb kijelentései bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Az emberek tudni akarják: „Azt mondjátok, hogy Isten a Teremtő, akkor melyek azok a szavak, amelyeket Ő szól? Milyen az Ő beszédstílusa?” Ragaszkodtok ahhoz, hogy megváltoztassátok Isten azon szavait, amelyek nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel, mint amikor a vallásos emberek magyarázzák a Bibliát: minden, amit mondanak, az emberi elképzelésekkel van összhangban; ragaszkodtok ahhoz, hogy Isten szavainak egy olyan változatát mutassátok az embereknek, amelyet megmásítottak, és nem hagyjátok, hogy az eredeti formájában lássák az Ő szavait. Miről szól ez az egész? Nektek is vannak elképzeléseitek Isten eme szavairól? A vallásos emberekhez hasonlóan ti is úgy hiszitek, hogy azok a szavai, amelyek nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel, azok nem az igazság, hogy csakis azok a szavak az igazság, amelyek illenek az emberi elképzelésekhez? Ha igen, az emberi hiba. Függetlenül attól, hogy Isten szavait hogyan szólják, illetve összhangban vannak-e az ember elképzeléseivel vagy sem, azok az igazság. A romlott emberek csak azért fejlesztettek ki elképzeléseket Isten szavairól, mert nincs meg bennük az igazság és nem ismerik azt – ez az ember ostobasága és tudatlansága. Nem sikerül tisztán látnotok, hogy Isten szavai különösen gyakorlatiasak és konkrétak egy bizonyos hatás érdekében, és még kevésbé vagytok tudatában annak, hogy mennyire szegényes az ember képessége, és hogy mennyire nehéz az embereknek megérteniük, ha Isten szavai túlságosan tömörek és elméletiek. Emlékezzetek vissza, hogy amikor az Úr Jézus megjelent, hogy munkálkodjon, sok tanítvány képtelen volt megérteni az Ő szavait, és arra kellett kérniük Őt, hogy adjon nekik példákat és példabeszédeket mondjon, azért, hogy felfogják a jelentésüket. Nem így van? Ma, amikor túl részletesen és túl specifikusan beszélek, panaszkodtok, hogy túl hosszadalmas. Amikor mélységeiben beszélek, nem értitek, amikor pedig általánosítok és elméleteket alkotok, akkor doktrínának veszitek. Ilyen szempontból az emberek bonyolultak. Isten szavaiban most isteni és emberi nyelvezet egyaránt található, mind tömörség, mind specifikusság, és sok példa adódott, amelyek leleplezik az emberek különböző állapotait. Egyes szavak túl részletesnek tűnnek azok számára, akik már értik az igazságot, de az új hívők számára épp megfelelőek, és nehéz lenne eredményeket elérni a részletesség és specifikusság ilyen szintje nélkül. Ez épp olyan, mint amikor a szülők felnevelik a gyermekeket; amikor a gyerekek kicsik, a szülőknek sok aprólékos dolgot kell tenniük, de abbahagyhatják ezeket, amint a gyerekek értelmessé válnak és tudnak vigyázni magukra. Ezt megértik az emberek, akkor hát miért nem tudják megérteni Isten munkájának az esetét? Az új hívőknek sekélyesebb szavakat kell olvasniuk, amelyeket példák támasztanak alá, olyan szavakat, amelyek viszonylag részletesek és aprólékosak. Azoknak, akik évek óta hisznek Istenben és megértenek néhány igazságot, olyan szavakat kell olvasniuk, amelyek viszonylag mélyek, és amelyeket fel tudnak fogni. Bárhogy is beszél Isten, az egész azért van, hogy az emberek megértsék az igazságot, levessék romlott beállítottságaikat és bemenjenek az igazságvalóságba. Azért beszél, hogy ezeket az eredményeket érje el. Függetlenül attól, hogy a szavai mélyek vagy sekélyesek, hogy az emberek el tudják-e érni őket vagy sem, az igazság megértése és a belépés az igazságvalóságba nem egyszerű. Ne gondold, hogy csak azért, mert jó a képességed, és fel tudsz fogni mély igazságokat, máris rendelkezel a sekély igazságokkal és birtokában vagy a valóságnak. Erről van szó? Önmagában a becsületes ember létéről szóló igazság elegendő egy élethosszig tartó megtapasztalásra. Bármily sekélyesek is Isten szavai, bármennyi példát ad is, talán még nyolc-tíz évnyi tapasztalás után sem mész be a valóságba. Tehát amikor Isten szavaihoz közelítesz, helytelen a mélységüket figyelni. Ez a nézet helytelen. Az a legjobb, ha nagy figyelmet fordítunk a valóságra; nem úgy van, hogy rendelkezel a valósággal, csak mert van felfogóképességed, és meg tudod érteni az igazságot. Ha nem tudod gyakorolni az igazságot, akkor még a legjobb megértés is csak üres doktrína lesz számodra. Gyakorlatba kell ültetned az igazságot, kell, hogy legyen tapasztalatod és ismereted – csak így lesz gyakorlatias a megértésed. Mindenki, aki arra panaszkodik, hogy Isten szavai túl részletesek és nyilvánvalók, az arrogáns, önelégült és semmi igazságvalósággal nem rendelkezik. Ki tudja-e fürkészni az ember Isten szavainak és az Ő gondolatainak bölcsességét? Sok ember túl arrogánsan és tudatlanul áll hozzá Isten szavaihoz, úgy viselkedik, mintha sok igazságvalósággal rendelkezne, holott valójában nem gyakorolja az igazságot, és egyáltalán nem tud semmilyen hiteles bizonyságot tenni. Csupán üres elméleti szavakat tud szólni; ő teoretikus és szélhámos. Hogyan kellene azoknak olvasniuk Isten szavait, akik valóban törekednek az igazságra? Az igazságot kellene keresniük. Az igazság keresése sok mindent felölel és magában foglal, ezért lehet-e részletesség nélkül beszélni róla? Lehet-e eredményeket elérni anélkül, hogy specifikusan és átfogóan beszélnénk? Vajon valóban megérthetik az emberek sok példa segítsége nélkül? Sokan úgy gondolják, hogy Isten néhány szava túl sekélyes – nos, akkor hány ilyen sekélyes szóba mentél már be? Milyen tapasztalati bizonyságot tudsz megosztani? Ha még ezekbe a sekély szavakba sem mentél be, akkor vajon fel tudod fogni a mélyebbeket? Igazán meg tudod érteni azokat? Ne képzeld magad okosnak, ne légy arrogáns és önelégült!

Térjünk vissza Isten szavai megmásításának témájához. Isten háza kiadta az Az Ige testet ölt szabványosított változatát, és senkinek sem szabad a legcsekélyebb változtatást sem végrehajtania rajta. Isten szavainak egyetlen szabványosított változatát sem változtathatja meg senki, és ha valaki mégis megváltoztatja, azt úgy kezelik majd, mint az Ő szavainak megmásítását. Azok, akik megmásítják az Ő szavait, a legkevésbé sem értik meg mindazok vágyakozását, akik sóvárognak az igazság után és alig várják, hogy Isten szavait olvassák. Ezek az emberek az Ő szavainak pontos, sztenderd változatát akarják olvasni, amelyek Isten eredeti szavai, az Ő eredeti jelentésének és szándékának kifejeződései. Az igazságot szerető emberek mind ilyenek. Az emberek nem értik Isten eredeti szándékát, célját, és annak értelmét, amiért mindezt a munkát végzi, és amiért mindezeket a szavakat szólja, sem azt, hogy miért beszél annyira részletesen. Az emberek nem értik, mégis elemzik és összefoglalják az elméjükkel, és végül oda jutnak, hogy meghamisítják Isten eredeti szavai közül azokat, amelyek nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel. Ennek eredményeképpen, amikor mások befejezik Isten azon szavainak olvasását, amelyeket megmásítottak, nehéz számukra megérteni az Ő eredeti jelentését. Vajon ez nem befolyásolja megértésüket az igazságról és az életbe való bemenetelüket? Mi itt a probléma? Az, hogy azoknak, akik megmásítják Isten szavait, nincs Istent félő szívük. Az álhívő módszere az övék, amint cselekednek, sátáni beállítottságuk felfedi magát. Mindig vannak bizonyos véleményeik és elgondolásaik arról, hogy Isten mit tett és mit mondott, és mindig kezelni akarják és fel akarják dolgozni ezeket a dolgokat, hogy kinyúljanak fekete ördögi karmaikkal és Isten szavait átváltoztassák saját mondásaikká. Ez a Sátán természete – az arrogancia. Amikor Isten néhány valódi szót szól, néhány mindennapi szót, amelyek közel állnak az emberiséghez, az emberek megvetéssel fogadják és lenézik azokat, megvető hozzáállással közelítenek hozzájuk. Mindig fel akarják használni az emberi tudást és képzelődést, hogy némi módosítást hajtsanak végre, és megváltoztassák a stílust. Hát nem visszataszító? (Az.) Mindenesetre nektek nem szabad ezt tennetek. Kötelességtudóan kell cselekednetek. Isten szavai Isten szavai, és bárhogyan is szól, meg kell őrizniük az eredeti formájukat, és nem szabad megváltoztatni azokat. Csupán az élő prédikációkat lehet egy kicsit átszerkeszteni, amennyiben ez csak egy apró finomítás és nem változtatja meg az eredeti jelentést. Az eredeti jelentést egyáltalán nem szabad megváltoztatni. Ha nem rendelkezel az igazsággal, akkor ne módosítsd; mindenkinek felelősséget kell majd vállalnia, aki módosítja. Isten háza sok embert jelöl ki, hogy szervezze a prédikációkat és közléseket, de alapelvek szerint kell szervezniük azokat, és egyáltalán nem szabad megmásítaniuk semmit. Azoknak, akiknek nincs lelki megértésük, és nem értik az igazságot, nem kellene beleavatkozniuk, nehogy büntetéssel szembesüljenek. Mivel te egy vagy Isten választott népe közül, szorgalmasan kellene olvasnod az Ő szavait, az igazság megértésére kellene összpontosítanod és az igazságba való belépésre, és nem szabadna kétségbe vonnod Isten szavait vagy az igazságot. Legfőképpen pedig ne használd az elmédet és tudásodat arra, hogy átvizsgáld Isten szavait. Nem jó mindig gonosz gyakorlatokhoz folyamodni, ha egyszer megsérted Isten természetét, akkor az nagyon kellemetlen lesz számodra. Egyesek értik a bibliai ismeret egy részét; pár napig teológiát tanulmányoznak és elolvasnak néhány könyvet, majd azt gondolják, hogy értik az igazságot, tudják a dolgukat és rátermettek. De mire jó a te kis rátermettséged? Tudsz tanúságot tenni Istennek? Rendelkezel az igazságvalósággal? Be tudod vinni az embereket Isten jelenlétébe? A te icipici elméleted és iskolázottságod a leghalványabban sem képviseli az igazságot. Isten az Ő emberi mivoltában szól néhány olyan szót, amelyek megengedik, hogy az emberek felfogják a jelentést, néhány olyan szót, amelyet könnyebb az emberiségnek megértenie, de az emberek folyton kételkedők, meg akarják változtatni az Ő szavait. Úgy akarják megváltoztatni az Ő szavait, hogy azok összhangban legyenek az saját elképzeléseikkel, hogy megfeleljenek az ízlésüknek és kívánságaiknak, hogy kényelmes legyen hallani azokat, valamint könnyű legyen a szem és a szív számára. Miféle beállítottság ez? Ez arrogáns beállítottság. Mindenféle igazságalapelv nélkül és a Sátán módszerei szerint cselekedni könnyen megszakítja és megzavarja majd Isten házának munkáját. Ez egy nagyon veszélyes ügy! Ha egyszer megsérted Isten természetét, az meglehetősen problémás lesz, és fennáll annak a veszélye, hogy kirekesztenek.

Egyesek idegenkednek, amikor azt látják, hogy Isten szavai nagyon részletesen beszélnek a gyakorlás útjáról az életbe való belépéshez. Ebben az esetben, ha látnák mindazokat a törvényeket, rendeleteket és szabályokat, amelyeket Isten az Ószövetségben kihirdetett, vajon nem idegenkednének még inkább? Ha pedig tovább olvasnák a Biblia eredeti parancsolatainak még részletesebb szavait, vajon nem alakítanának ki elképzeléseket? Azt gondolnák: „Ezek a szavak túl nyilvánvalók. Amit egy mondatban világosan el lehet mondani, az három-négy mondatnyira van nyújtva. Tömörebbnek és lényegre törőbbnek kellene lenniük, hogy az emberek mindent egy szempillantás alatt láthassanak és megérthessenek csupán egyetlen mondat meghallgatása által. Milyen nagyszerű lenne, ha nem lennének ennyire hosszadalmasak, hanem inkább egyszerűek, könnyen érthetőek és könnyen gyakorolhatók lennének. Vajon ez nem tanúskodna Istenről és nem dicsőítené Őt hatékonyabban?” Ez a gondolat helyesnek tűnik, de úgy gondolod, hogy Isten szavainak olvasását össze lehet vetni egy regény olvasásával, ahol a gördülékenység a jobb? Isten szavai az igazság; elmélkedést igényelnek, és az embernek gyakorolnia kell és meg kell tapasztalnia őket azért, hogy megértse és elnyerje az igazságot. Minél kevésbé igazodnak Isten szavai az emberi elképzelésekhez, annál több bennük az igazság. Valójában az igazság egyetlen aspektusa sincs összhangban az emberi elképzelésekkel; nem olyasvalamik, amit az emberek korábban láttak vagy megtapasztaltak volna, hanem friss szavak. Több évnyi olvasásuk és megtapasztalásuk után azonban tudni fogod, hogy Isten minden szava az igazság. Egyeseknek mindig vannak elképzeléseik Isten szavairól. Honnan ered ez a probléma? Hol rontják el? Ez a probléma azt mutatja, hogy az emberek nem ismerik Isten munkáját, illetve az Ő természetét. Minden mondat, amelyet Ő mond, gyakorlatias és tényszerű, az emberek mindennapi nyelvét használja, anélkül, hogy teoretikus vagy tudományos nyelvezethez folyamodna. Ez a legelőnyösebb az emberek számára, hogy megértsek az igazságot. Senki sincs, aki ezt a dolgot világosan fel tudja fogni – csak Isten munkája és az Ő szavai a legpraktikusabbak és a legrealistábbak. Az emberek szóban elismerik: „Isten szavai mind helyesek. Az Ő szavai hasznosak az emberek számára, de az emberek nem értik Istent. Ő tudja a legjobban, mik az emberek szükségletei, és Ő tudja, hogyan beszéljen úgy, hogy az emberek megértsek. Az Ő módszere, ahogyan elmondja, és ahogyan figyelmezteti az embereket, könnyebben elfogadható. Isten ismeri az emberek belső felépítését, és hogy miféle gondolataik és elképzeléseik vannak, sőt még jobban tudja, hogy mire van leginkább szüksége az embereknek, míg maguknak az embereknek fogalmuk sincs róla.” De amikor Isten szavaira tekintesz, le akarod egyszerűsíteni és megváltoztatni azokat, hogy igazodjanak az emberek elképzeléseihez és ízléséhez. Lehetnek-e még akkor is Isten szavai az igazság? Lehetnek-e még mindig az Ő szavai? Vajon nem az ember szavaivá válnának? Vajon az efféle gondolkodás nem túl arrogáns és önelégült? Isten szavai az igazság, függetlenül attól, hogy illenek-e az ember elképzeléseihez és képzelődéseihez. Nem számít, Ő hány szót szól, és mennyire részletesek ezek, Isten szavait nem szólják hiába. Ha Ő hozzáfűz egy mondatot, az azért van, hogy segítsen az embereknek jobban megérteni, ami hasznos számukra. Ha Ő kihagyna egy mondatot, az emberek nem értenék olyan jól, és könnyebb lenne a Sátánnak kihasználnia ezt a helyzetet. A legtöbb embernek gyenge a képessége, és nem tudja felfogni a szavakat, csak ha Isten kifejtve és részletekbe menően beszél. Az emberek mind tompák és nehéz felfogásúak, ezért egyetlen mondatot sem szabad kihagyni; ha nem beszélnének ki minden aspektust alaposan, akkor az emberek nem értenék meg azt az aspektust – te talán megérted, de valaki más nem fogja; egy csoportotok talán megérti, de egy másik csoport talán nem. Mindig lesznek olyanok, akik nem értik meg. Isten nem egyedül csak hozzád szól; Ő az egész emberiséghez beszél, mindenkihez, akinek van füle és képes megérteni, mit mond Isten. Túl szűk a látóteretek? Az emberek csak azt képesek látni, ami közvetlenül előttük van, ezt gondolva: „Értem ezt a mondatot; miért kell Istennek még mindig ennyire részletesen elmagyaráznia?” Ha túl egyszerű, akkor a jó képességűek meg fogják érteni, de az átlagos képességűek nem lesznek rá képesek; ha Isten kifejt néhány mondatot az átlagos képességű embereknek, te kifogásolod. Ez azt jelenti, hogy olyasvalaki vagy, aki elfogadja az igazságot? Honnan jönnek ezek az ellenvetéseid? Vajon ez nem a Sátán arrogáns beállítottsága? Amikor Isten olyasmit tesz, ami egy kicsit is ellenkezik az elképzeléseiddel, amikor feltár egy kicsit mindabból, amilye van, és ami Ő – dédelgető, megértő, törődő, aggódó és az emberekről átfogóan gondoskodó – azt gondolod, hogy Isten hosszadalmas, hogy túl sokat beszél, nyilvánvaló dolgokra vesztegeti az időt, hogy nem kellene ezt tennie; pontosan így hiszel az elképzeléseidben. Ez a benyomásod Istenről, az ismereted Róla, így látod Őt. Szóval az a hited, hogy „minden, amit Isten tesz, helyes, Isten érti meg legjobban az embert” csupán doktrína? Számodra doktrínává vált; ismereted Istenről nem egyezik azzal, amit Ő felfed, nincs összefüggés. Mi több, nem így viselkedsz Istennel szemben; az Ő szavait és munkáját az elképzeléseid és képzelődéseid szerint kezeled, az arrogáns beállítottságod szerint. Olyasvalaki vagy, aki elfogadja az igazságot? Nem vagy olyasvalaki, aki elfogadja az igazságot, és olyan sem vagy, akinek istenfélő szíve van. Amikor Isten szavaival és tetteivel szembesülsz, képes vagy megítélni, panaszkodni, spekulálni, kételkedni, megtagadni, ellenállni és választani. Igazi hívője vagy Istennek? Ha nem tudod alávetni magad Isten munkájának, el tudod-e nyerni az igazságot? Ha így bánsz Isten szavaival, az Ő munkájával, az igazsággal, mindazzal, amilye van, és ami Ő maga, és mindennel, ami Tőle származik, akkor el tudod érni az Ő üdvösségét? Ha nem tudod elnyerni az igazságot, akkor büntetés vár rád.

Isten szavaihoz való közeledésedben ne elemezd vagy vizsgáld át azokat, ne légy ravasz, ne kételkedj, és ne törd a fejed! Úgy kezeld azokat, ahogyan az igazságot kezelnéd – ez a legokosabb megközelítés. Bármit is teszel, ne mondd ezt magadnak: „Én modern ember vagyok, jól informált és jól képzett vagyok, ismerem a nyelvtant, ezt és ezt tanultam sokat, jártas vagyok egy bizonyos készségben vagy szakmában, én megértem, én felfogom. Isten nem tudja. Habár Isten megérti az egész emberiséget, az igazságon kívül semmilye sincs, nem ért a professzionális dolgokhoz, semmiben sem jó, csak azt tudja, hogyan fejezze ki az igazságot.” Így van. Isten csak az igazságot tudja kifejezni, és minden dolgon keresztüllát, mivel Ő az igazság. Ő gyakorol szuverenitást az emberiség sorsa felett, és Ő irányítja a te sorsodat. Senki sem menekülhet Isten szuverenitása és intézkedései elől. Hogyan kellene az embereknek hozzáállniuk Isten szavaihoz? Úgy, hogy a legnagyobb szolgálatkészséggel hallgatják, alávetik magukat, elfogadják és gyakorolják – az embereknek ilyen hozzáállással kell rendelkezniük. Bármit is teszel, ne vizsgáld át. Sok szót szóltam hozzátok, de csak egy részét tudjátok elfogadni. Egy szót sem fogadtok el, amelyek nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel – sőt ellen is álltok nekik és megcáfoljátok azokat a szívetekben. Csak azokat a szavakat fogadjátok el, amelyek összhangban vannak az emberi elképzelésekkel, és elutasítjátok azokat, amelyek nincsenek. Elnyerhetitek így az igazságot? Azok a szavak, amelyek nem alkalmazkodnak az emberi elképzelésekhez, tényleg nem az igazság? Biztosan ki mered ezt állítani? Akkor meg kell kérdeznem tőled, mennyit értesz meg az igazságból? Mely igazságokkal rendelkezel? Tégy hát tanúságot mindarról az igazságról, amelyet megértesz, a többiek pedig döntsek el, hogy vajon az igazság-e vagy sem. Ha el tudod ismerni, hogy nem rendelkezel az igazsággal, az azt jelenti, hogy értelmes vagy. Ha tényleg van értelmed, akkor még mindig mersz arra következtetni, hogy azok a szavak, amelyek nem igazodnak az emberi elképzelésekhez, nem az igazság? Még mindig mersz hazardírozni Istennel? Mint teremtett emberi lény, ne légy túl arrogáns és önelégült, ne gondolj olyan sokat magadról. Egyáltalán nem ismered az igazságot; életed során Isten szavainak egyetlen mondatát sem lennél képes teljesen megtapasztalni, sem megérteni vagy megélni azokat. Ha egy részüket meg tudod érteni, és gyakorlatba tudod ültetni, az már nem rossz. Az emberek annyira elszegényedettek és szánalmasak – ez az igazság. Ha már annyira elszegényedettek és szánalmasak, akkor miért annyira arrogánsak és önelégültek is egyben? Ez teszi őket egyszerre szánalmassá és gyűlöletessé. Azt javaslom az embereknek, hogy engedelmes módon olvassák Isten szavait, hagyják el elképzeléseiket, amint azok előbukkannak, valamint azt, hogy Isten szavait az igazságként kezeljék, és tegyenek meg mindent, hogy elmélkedjenek azokon, majd tapasztalják meg azokat; talán akkor képesek lesznek megérteni, mi az igazság. Ne törődj azzal, hogy mennyire részletesek és hosszadalmasak Isten szavai! Ha meg tudod érteni és tapasztalni azokat, majd tudsz tanúskodni róluk, csak ekkor lehet téged alkalmasnak tekinteni. Ez ahhoz hasonló, hogy mennyire válogatósak az emberek mindig azzal kapcsolatban, hogy milyen ételt egyenek, azt gondolván, hogy némelyik ízletes, némelyik pedig nem. És mi származik ebből? A jóízű ételek nem szükségszerűen gazdagok tápanyagokban, azok az ételek pedig, amelyeket nem szeretsz, nem feltétlenül tartalmaznak kevesebb tápanyagot; sőt talán több és jobb tápanyagot tartalmaznak. Az embereknek nehézséget okoz megkülönböztetni, hogy mi az igazság és mi nem az, mi származik Istentől és mi származik embertől. Csak azután tudnak valamennyit tisztán látni ebből, miután megértették az igazságot; akik nem értik meg az igazságot, azok semmit nem látnak át. Ha tudod, hogy híján vagy a felfogásnak, akkor alázatosnak kellene maradnod, visszafogottnak, és jobban kellene keresned az igazságot. Ezt teszi egy okos ember. Ha semmit nem látsz át, mégis vak arroganciával folytatod, mindent meg mersz ítélni és kritizálni, aki csak beszél, akkor teljességgel értelem nélküli vagy. Nem értetek egyet azzal, hogy ez így van? Bármit is tesz valaki, az igazság jelenlétében nem szabad az agyarait mutogatnia. Istenfélő szívet kell fenntartania, és minden dologban az igazságot kell keresnie – csakis ilyen egy igazán értelmes és bölcs ember.

8. szemelvény

Mi a természete annak a problémának, amikor valaki megmásítja Isten szavait? Ha megváltoztatod Isten szavait és megmásítod a beszédét, az a legsúlyosabb szembeszegülésnek minősül Istennel szemben és istenkáromlásnak. Csak a Sátán fajtájából valók képesek efféle gonosz cselekedetre, és ők ugyanolyanok, mint az arkangyal. Az arkangyal ezt mondta: „Isten! te meg tudod teremteni a mennyet és a földet és minden dolgot, és jeleket és csodákat tudsz tenni – erre én is képes vagyok. Te felemelkedtél a trónra, és én is így fogok tenni. Te uralkodsz minden nemzet felett, és én is ezt teszem. Te megteremtetted az embereket, én pedig irányítom őket!” Ilyen arrogáns az arkangyal, de értelemmel egyáltalán nem bír. Isten szavainak a megmásítása az arkangyaléval megegyező természetű dolog, vagyis az Istennel való nyílt szembeszegülés és az Isten elleni káromlás megnyilvánulása. Leginkább az Isten szavait megmásító emberek szegülnek szembe Vele, és közvetlenül megsértik az Ő természetét. Isten senkit nem gyűlöl jobban, mint azokat, akik megmásítják a szavait. Elmondható, hogy Isten szavainak a megmásítása káromlás Istennel és a Szentlélekkel szemben, és megbocsáthatatlan bűn. Az Isten szavait megmásító emberek mellett valami más is sérti Isten természetét, éspedig az, amikor az emberek veszik a bátorságot, hogy lazán változtassanak a munkarenden, majd azokat adják tovább a gyülekezetnek, hogy félrevezessék Isten választottait, félbeszakítva és megzavarva ezzel az egyház munkáját. Ez is az Istennel való nyílt szembeszegülés egyik megnyilvánulása, és olyasvalami, ami sérti Isten természetét. Némelyeknek egyáltalán nincs istenfélő szívük. Úgy hiszik, hogy a munkarend emberek által megírt, emberektől eredő dolog, és ha nem egyezik meg az elképzeléseikkel, tetszésük szerint változtatnak rajta. Tudjátok-e, hogy ez Isten melyik adminisztratív rendeleteit sérti? (7. „A munkában és a gyülekezetet érintő dolgokban, azon kívül, hogy aláveted magad Istennek, mindenben annak az embernek az utasításait kövesd, akit a Szentlélek használ. A legkisebb kihágás is elfogadhatatlan. Engedelmeskedj teljes mértékben, és ne elemezd, hogy mi jó vagy rossz; ami jó vagy rossz, annak semmi köze hozzád. Egyedül a teljes alávetettséggel kell törődnöd” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A tíz adminisztratív rendelet, amelynek Isten választott népének engedelmeskednie kell a Királyság Korában).) Az adminisztratív rendeleteket sértő dolgok Isten természetét sértő dolgok. Nem vagy képes ezt tisztán látni? Egyesek rendkívül könnyelműen viszonyulnak a Fennvaló munkarendjéhez. A következőt hiszik: „A fennvaló elkészíti a munkarendet, mi pedig elvégezzük a munkát az egyházban. Bizonyos szavakat és ügyeket rugalmasan is meg lehet valósítani. Rajtunk áll, hogy konkrétan miként legyenek elvégezve. A fennvaló csak beszél és elkészíti a munkarendeléseket; mi vagyunk azok, akik a gyakorlatban cselekszünk. Miután tehát a fennvaló átadja nekünk a munkát, úgy végezhetjük el, ahogy nekünk tetszik. Mindegy, miként készül el, jó úgy. Senkinek sincs joga beleszólni.” A következő alapelvek szerint cselekednek: Amit jónak tartanak, arra hallgatnak, és amit rossznak tartanak, azt figyelmen kívül hagyják; a hiedelmeiket tekintik az igazságnak és az alapelveknek, mindennek ellene állnak, ami nem egyezik meg az akaratukkal, és rendkívül ellenségesek az irányodban azokat a dolgokat illetően. Amikor a Fennvaló szavai nem egyeznek meg az akaratukkal, egyszerűen megváltoztatják azokat és csak azután adják tovább, ha már egyet tudnak érteni velük. Nem engedik, hogy az egyetértésük nélkül legyenek továbbadva. Miközben más területeken változtatás nélkül kerül továbbadásra a Fennvaló munkarendje, ezek az emberek a munkarend módosított változatát adják tovább a felügyeletük alá tartozó gyülekezeteknek. Az ilyen emberek folyton a partvonalra szeretnék állítani Istent; mindenáron azt akarják elérni, hogy mindenki bennük higgyen, kövesse őket és alávesse magát nekik. Úgy vélekednek, hogy Isten bizonyos területeken nem ér fel velük – nekik maguknak kell Istenné lenniük, a többieknek pedig hinniük kell bennük. Ez ennek a viselkedésnek a természete. Ha ezt értitek, még mindig sírnátok, amikor elbocsátják őket? Még mindig sajnálatot éreznétek irántuk? Még mindig ezt gondolnátok: „Helytelenül cselekedett a fennvaló. Igazságtalanul bánnak az emberekkel. Hogyan bocsáthattak el egy ilyen igyekvő embert?” Akik ezt mondják, nem látnak tisztán. Kinek az érdekében igyekeznek ezek az emberek? Isten érdekében? A gyülekezeti munka érdekében? Azért igyekeznek annyira, hogy megerősítsék a státuszukat; azért dolgoznak keményen, hogy független királyságokat alapítsanak. Istent szolgálják ezek az emberek? A kötelességeiket teszik? Hűségesek Istenhez és alávetettek Neki? Pusztán a Sátán inasai, és az ördög uralkodik, amikor munkálkodnak. Ártanak Isten irányítási tervének, és megzavarják Isten munkáját. Valódi antikrisztusok! Némelyek ezt mondják: „Nézzétek, milyen keményen dolgoznak! Igen sok erőfeszítésbe telik azt a sok mindent leírni és továbbadni a gyülekezeteknek.” Akkor hadd kérdezzek tőletek valamit: vajon épülésükre szolgál az embereknek mindaz, amit ezek leírnak? Pontosan milyen célt akarnak elérni? Van tisztánlátásod ezekben a dolgokban? Milyen következményekkel fog járni, ha félrevezetnek téged? Elgondolkodtál már ezen? Vannak, akik szánalmat éreznek az ilyen emberek iránt, és ezt mondják: „Olyan keményen dolgoznak, és nem könnyű leírni azt a sok dolgot, ezért Isten házának meg kellene bocsátania nekik, ha bármiféle eltérés vagy torzulás csúszik abba, amit leírtak.” Mi a probléma azzal, hogy ezt mondják? Valóban elnyerheti valaki Isten helyeslését mindössze azzal, hogy keményen dolgozik? Kinek az érdekében dolgoznak keményen ezek az emberek? Ha nem azért dolgoznak keményen, hogy eleget tegyenek és dicsőséget szerezzenek Istennek, hanem inkább azért, hogy státuszt nyerjenek, akkor – bármennyire keményen dolgoznak is – van-e bármi jelentősége vagy értéke? Önző, alantas, gonosz és szégyentelen az efféle igyekezet! Milyen következményekkel fog járni, ha nem bocsátanak el egy ilyen antikrisztust? Az emberek tetszésük szerint megzavarják az egyház munkáját, Isten ellenfeleivé válnak, és közben észre sem veszik. Ez vajon nem Isten munkájának a félbeszakítása és megzavarása? Ha keményen dolgoznak a saját céljaik elérése érdekében, az vajon feljogosítja őket arra, hogy szembeszegüljenek Istennel? Vajon akkor mindjárt szembe kell szegülniük Vele és lázadniuk kell Ellene? Önkényesen és vakmerőn kell viselkedniük, és megtagadniuk, hogy alávessék magukat Neki? Egyszerűen azt tehetik, amit akarnak? Azok, akik nincsenek az igazság birtokában, akik nem vetik alá magukat Istennek, és csupán vakon akarnak cselekedni, észszerűnek és helyesnek gondolva mindent, amit tesznek, hamisítatlan ördögök és a Sátán inasai, akik azért jöttek, hogy félbeszakítsák és megzavarják az egyház munkáját! Ha nem csak hogy felismerni nem tudod az ilyen embereket, de még együtt is érzel velük, könnyeket hullatsz értük és a védelmükre kelsz, akkor te is egy semmirekellő, zavaros és buta ember vagy. Talán még mindig ezt gondolod: „A fennvaló nincs tekintettel annak az embernek az érzéseire. Az az ember nagyon keményen dolgozott, és a fennvaló mégis egyszerűen eltávolította.” Ha ezt mondod, akkor te is a Sátán inasa és az ördögtől való vagy. Sokan vannak, akik sátáni filozófiák szerint élnek, és soha nem lepleznek le vagy jelentenek hamis tanítókat és antikrisztusokat, mígnem egy napon valami katasztrofális dolgot nem tesz egy antikrisztus, és akkor végre felismerik, hogy itt tényleg egy antikrisztussal volt dolguk, aki félrevezette az embereket. Egyeseknek még mindig elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban, és így gondolkodnak: „Isten mindenható, és a Fennvalónak tudnia kellene, hogy hány antikrisztus van az egyházban, akkor hát van-e bármi szükség arra, hogy jelentsük őket?” Nem abszurd típusúak vajon, akik ezt mondják? Jelenleg Isten emberi formában munkálkodik, és a Fennvaló vezetője emberi lény, így aztán, ha nem kerülne közvetlen kapcsolatba az egyház ügyeivel, hogyan tudhatna ezekről a dolgokról? Amikor antikrisztusokkal adódtak incidensek, sok esetben csak azt követően kerültek megoldásra a problémák, hogy bizonyos emberek bejelentették és leleplezték azokat, a Fennvaló pedig vizsgálatot rendelt el. Isten egyáltalán nem természetfeletti és rendkívül gyakorlati, miközben normális emberi mivoltban munkálkodik és vezeti az embereket, ugyanakkor legyőzi, megveri és megalázza a Sátánt. Egyedül ily módon tud kinyilatkoztatásra kerülni a mindenhatósága és bölcsessége. Ennyire gyakorlati Isten munkája; azért rendezi el mindezeket az embereket, eseményeket és dolgokat, hogy választottai tanulhassanak belőlük, tisztánlátásra juthassanak és bővíthessék az ismeretüket. Miután az Ő választottai tisztánlátásra jutottak, a hamis vezetők, antikrisztusok és gonosz emberek nem menekülhetnek „a törvény hosszú karja” elől. Isten a tényeket felhasználva fel fogja fedni őket és lehetővé teszi, hogy választottai mind tisztán lássanak és értsenek. Ugye milyen sok gonosz embert és antikrisztust fedtek fel és vetettek ki múltban? Hát senki sem képes tisztán látni ezt a dolgot? Akkor túlságosan össze vagytok zavarodva!

Noha egyesek nem képesek megérteni Isten háza munkarendjének néhány részét, attól még alá tudják vetni magukat, ezt mondván: „Minden helyes és mindennek értelme van, amit Isten tesz. Ha nem értjük egészen a munkarendet, akkor először is alá kell vetnünk magunkat neki. Nem ítélkezhetünk Isten felett! Hallgatnunk kell a munkarendre még akkor is, ha nincs összhangban az elképzeléseinkkel, mivel emberek vagyunk, és ugyan mit képes meglátni az emberi elme? Egyszerűen csak alá kell vetnünk magunkat Isten rendeléseinek; eljön majd a nap, amikor megértjük azokat. És még ha azon a napon sem leszünk képesek teljesen érteni azokat, akkor is készségesen alá kell vetnünk magunkat. Emberek vagyunk, és alá kell vetnünk magunkat Istennek. Ez az, amit tennünk kell.” Egyes emberek azonban másmilyenek, és amikor látják Isten házának munkarendjét, először tanulmányozni kezdik azt, ezt mondván: „Ezt mondja isten, és ezek az ő követelményei. Az első tétel úgy tűnik, rendben van, de a második nem igazán megfelelő. Fogom és változtatok rajta!” Istenfélő szívük van-e az ilyen embereknek? Ha úgy változtatsz a munkarenden, ahogy neked tetszik, az milyen természetű probléma? Vajon nem Isten háza munkájának a félbeszakítása és megzavarása? Vajon azok a dolgok, amelyeket birtokolsz, az igazság? Ha valóban birtokában vagy az igazságnak, akkor miért nem juttatod kifejezésre? Miért változtatod meg Isten szavait? Milyen beállítottságot fedsz fel azzal, hogy így teszel? Egy arrogáns és önelégült beállítottságot, amely senkinek sem engedelmeskedik. Ha veszed a bátorságod, hogy kedvedre válogass Isten rendelései között, akkor súlyos probléma van a gondolkodásmódoddal és a beállítottságoddal. Isten választottainak fel kell tudniuk ismerni az ilyen embereket. Először is, az ilyen emberek nem tudnak beszélgetni az igazságról a problémák megoldása érdekében, ugyanakkor azt hiszik, hogy értik az igazságot, és senkinek sem engedelmeskednek. Másodszor, ha elképzeléseik vannak a munkarendről, nem említik meg azokat Isten házának, hanem ehelyett csak úgy terjesztik őket mindenütt. Harmadszor, ha Istenről és Isten háza munkájáról vannak elképzeléseik, nemcsak hogy nem oldják meg azokat, hanem még Isten választottait is arra ösztönzik, hogy alakítsanak ki elképzeléseket Vele kapcsolatban, s hogy keljenek fel és harcoljanak Ellene, hátha rákényszeríthetik Őt arra, hogy a vágyaik szerint cselekedjék, és végül alávesse Magát. E három magatartásforma alapján bizonyosan megmondható, hogy mifélék is ezek az emberek. Olyan emberek vajon, akik keresik az igazságot és alávetik magukat Istennek? Egyáltalán sem. A legkevésbé sem keresik az igazságot, s azonkívül elégedetlenek Istennel. Elképzeléseik vannak Istenről, és terjesztik ezeket az elképzeléseket, minek hatására mindenki elképzeléseket alakít ki magában Vele kapcsolatban, és felkel, hogy harcoljon Ellene és szembeszegüljön Vele. Ennek alapján az ilyen emberek teljes mértékben valódi antikrisztusokként jellemezhetők. Hogyan kell kezelni az ilyen embereket? Vajon szeretettel segíteni kell rajtuk? Ez nem használ, mivel nem fogadják el az igazságot. Mi a helyzet a megmetszésükkel? Ez is hasztalan, mivel nem fogadják el az igazságot. Ha az Istenben hívők nem tudják elfogadni az igazságot, az súlyos probléma és borzasztó dolog! Ha túlságosan leegyszerűsítve nézed ezt a dolgot, és azt hiszed, nem nagy ügy, akkor eljön a nap, amikor meg fogod sérteni Istent. Láttam már ilyen embereket, és bár eddig még nem lettek kitakarítva, valójában már döntöttek a sorsukról: ki lesznek rekesztve.

Az Istenben hívőknek Istent félő szívük kell, hogy legyen, ez a legkevesebb. És mit jelent félni Istent? Az embereknek félniük kell Istentől, mindent óvatosan és körültekintően kell tenniük, hagyniuk kell maguknak némi mozgásteret, és nem tehetik egyszerűen azt, amit akarnak. Amikor például Isten háza elbocsát néhány hamis vezetőt, némelyek ezt mondják: „Nem vagyok biztos ebben a dologban. Nem tudjuk pontosan, hogy mit tettek, és még ha tudnánk is, nem érthetnénk meg alaposan azoknak a dolgoknak a természetét, amiket megtettek. Minden, amit Isten tesz, helyes, és mindig el fog jönni az a nap, amikor Ő mindent világossá tesz és lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a szándékát.” Ha nem érted, miért cselekszik így Isten háza, de attól még alá tudod vetni magad, akkor meglehetősen jámbor ember vagy, akiről elmondható, hogy valamennyire istenfélő a szíve. Ha nem érted, de ennek ellenére szembehelyezkedsz Istennel és megzavarod az egyház munkáját, az gondot jelent. Amikor az egyház hamis vezetőket bocsát el és antikrisztusokat zár ki, elszánt követőik némelyike előáll és a védelmükre kel: nyilvánosan elítélik Istent a történtek miatt, azt állítják Róla, hogy igazságtalan, és a Szentlélek kinyilatkoztatását kérik az üggyel kapcsolatban. Mindez nem számít az ilyen embereknek, még akkor sem, ha rendkívüli szolgálatot végeznek, amikor az evangéliumot terjesztik, és a kötelességeiket teszik. Egyetlen árulás örökre meg fogja határozni a sorsodat. Világosan kell látnod az árulás lényegét; ne gondold róla, hogy nem nagy ügy! Elmondható, hogy mindannyian ellene szegültetek már Istennek, hogy mindannyian követtetek már el vétkeket. Az ellenszegülésetek és vétkeitek természete azonban különböző. Az a dolog, amiről az imént beszéltem, nagyon súlyos természetű: Istennel szemben elkövetett nyilvános ítélkezésnek és ellenszegülésnek minősül. Egyesek szeretnek folyton irkálni dolgokat, például leveleket, amelyeket azután könnyedén körbeadogatnak a gyülekezetben. Ez vajon összhangban van az alapelvekkel? Igaz tanúságtételeket írnak le? Az élettapasztalatukat? Épülésére szolgálnak Isten választottainak? Mert ha nem, viszont ezek az emberek attól még lazán terjesztik azokat a gyülekezetben, akkor félrevezetik az embereket, eretnekségeket és megtévesztéseket hirdetnek, elferdítik a tényeket, összekeverik a jót a rosszal és egy rakás ostobaságot hordanak össze. Egyesek még saját könyvet is akarnak írni, majd elküldeni azt a gyülekezetnek és híressé válni. Hát nem tanultak az emberek eléggé Pál példájából? Még mindig könyvet akarsz írni – „celebönéletrajzot” és „az igazság összefoglalását”. Nem szorult beléd semmi értelem! Ha képes vagy rá, írj le néhány tapasztalati tanúságtételt. Nem ért elég ítélet és szenvedés ebben a néhány évben, amióta hiszel Istenben? Még mindig nem látod világosan ezt a dolgot? Mit értenek meg az emberek? Az általad elmondott szavak és doktrínák még a saját problémáidat sem oldják meg, és mégis el akarod juttatni őket másokhoz is. Nincs semmi önismereted! Miért nyomtatja és küldi ki Isten háza egységes módon a könyveket? Azért, mert e könyvek többsége Isten szavaiból áll, a maradék pedig mind Isten választottainak igaz, tapasztalati tanúságtételéből. Ezek mind pozitív dolgok, amelyekre szüksége van Isten választott népének, vagyis azok a könyvek, amelyeket Isten háza egységes módon ad ki, mind szükségesek az egyház munkájához és Isten választott népének az életbe való belépéséhez. A dolgok ilyen módon történő intézése szintén a Szentlélek útmutatásából ered. Mindannyian értitek, hogy azok a könyvek, amelyeket Isten háza egységes módon kiad, rendkívül értékesek és szükségesek. Nagyon jól tudjátok, hogy milyen előnyeitek származhatnak a prédikációk hallgatásából, ezért, ha fel tudjátok ismerni azokat a dolgokat, amelyeket a hamis tanítók és antikrisztusok terjesztenek, akkor igazán képesek lesztek felismerni a hamis tanítókat és antikrisztusokat. Ám a jelenlegi érettségetekkel csupán az Istenben való hittel kapcsolatos doktrínák sokaságát értitek, és az igazság még mindig nem világos a számotokra. Van néhány jelentős dolog, amit még mindig nem értetek teljesen, ami homályos és zavaros a számotokra, ezért még mindig nem vagytok birtokában egyetlen igazságvalóságnak sem, és még mindig nem láttok tisztán. Bárhogy viselkedjék vagy beszéljen is valaki a gyülekezetben, nem vagytok rá képesek, hogy világosan felismerjétek. Egyesek azt hiszik, hogy ha ékesszólón beszélnek, akkor tanúságot tehetnek Istenről, és hogy akik nem ékesszólóak, azok nem is képesek tapasztalati tanúságtételekről beszélni még akkor sem, ha van nekik. Igazuk van ebben? Súlyos tévedésben vannak; a tapasztalati bizonyságtétel gyakorlatias, bárhogy beszéljenek is róla, és ha valakinek nincs tapasztalati tanúságtétele, akkor nem lesz gyakorlatias, amit mond, bármilyen jól tud is beszélni doktrínákról. Miért van ez? A szavakról és doktrínákról való beszéd nem azt mutatja, hogy egy illető birtokában van-e az igazságvalóságnak; és ha ért is egy keveset az igazságból, ez a megértés még mindig eléggé sekélyes és korlátozott lesz, és egyáltalán nem fog tudni tapasztalati tanúságtételről írni. Ha valakinek nincs tapasztalati tanúságtétele, de mégis nagy merészen beszél szavakról és doktrínákról és oktat másokat, akkor képmutató farizeus lett belőle. Csupán hamis tanúságtételt tud kitalálni, hogy félrevezesse az embereket. Akik így tesznek, azokat meg fogja átkozni Isten. Az, hogy képes-e valaki igazi tanúságtételre vagy sem, nem az ékesszólásától függ. Nézzétek meg, mennyire volt Péternek tapasztalati tanúságtétele: hány levelet írt? Hány tanúságtevő cikket írt? Lehet, hogy csak néhányat, de Isten úgy ismerte el Pétert, mint aki a legjobban ismerte Őt, és mint olyasvalakit, aki igazán szerette Őt. Ha igazán van tapasztalati tanúságtételed, akkor bizonyosan megváltoztál, és sokkal jobb lett a magaviseleted. Nem fogod többé azokat a lelkesedésből fakadó dolgokat tenni – azokat a dolgokat, amelyeket jónak gondoltál. Amikor felismered, milyen jelentéktelen, gyönge és szánalomra méltó az ember, nem mersz majd önkényesen cselekedni, sem könyvet vagy önéletrajzot írni. Akik könyveket vagy önéletrajzokat szeretnének írni, vagy a maguk hírnevét akarják felépíteni, miközben úgy tesznek, mintha valamiféle hozzájárulást tennének, mind arrogáns, öntelt és ambiciózus emberek, akik túlértékelik a saját képességeiket, nem félik a szívükben Istent és szeretnek a maguk akaratát követve cselekedni. Azok az emberek, akik igazán törekednek az igazságra, mind arra összpontosítanak, hogy jól tegyék a kötelességeiket, megértsék az igazságot és az alapelveknek megfelelően cselekedjenek. Minden másnál jobb dolognak tartják, ha az ember jól teszi a kötelességeit, megváltoztatja a beállítottságát, belép az igazságvalóságba és igazi tapasztalati tanúságtételre tesz szert. Azok, akik képesek így törekedni, a legokosabb emberek, és ők rendelkeznek a legtöbb értelemmel.

9. szemelvény

Mik voltak a Biblia Ószövetségében feljegyzett Nóé, Ábrahám és Jób emberi mivoltának a jellemzői? A normális emberi mivolt mely jellemzői voltak meg bennük, amelyek miatt Isten elfogadhatónak találta őket? (Kifejezetten rendelkeztek lelkiismerettel és értelemmel.) Ez teljesen helyes. Jób nagyon öreg koráig élt anélkül, hogy Isten egyáltalán beszélt volna hozzá személyesen, és anélkül, hogy Isten személyesen megjelent volna neki, de Jób mindent meg tudott érteni és átérezni, amit Isten tett. Végül így foglalta össze pár szóban ismeretét Istenről: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21). Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik: „Jahve az Isten, Ő a Teremtő, Ő az én Istenem, és amikor Ő beszél, még ha csak a felét értem is annak, amit Ő mond, hallgatnom kell arra, és szóról szóra követnem kell azt.” Isten csak akkor találta Jóbot elfogadhatónak, amikor Jób ismerete Róla elérte ezt a szintet. Jóbnak voltak ilyen tapasztalatai és megértései, és el is tudta fogadni a megpróbáltatásokat, amelyeket Isten rá mért, valamint alá tudta vetni magát azoknak. Mindezeket a dolgokat a normális emberi mivolt lelkiismeretére és értelmére alapozva érte el. Függetlenül attól, hogy látta-e Istent, függetlenül attól, hogy mit tett vele Isten, és függetlenül attól, hogy Isten próbára tette-e vagy megjelent-e neki, mindig hitt: „Jahve az én Istenem, és be kell tartanom, amire Isten utasít, és amiben Isten gyönyörködik, akár megértem, akár nem; követnem kell az Ő útját, hallgatnom kell Rá és alá kell vetnem magam Neki.” Jób könyvében feljegyezték, hogy Jób gyerekei gyakran tartottak lakomákat, de Jób soha nem vett részt rajtuk, hanem inkább imádkozott és égőáldozatokat mutatott be értük. Az a tény, hogy Jób gyakran tette ezt, azt bizonyítja, hogy szívében tudta, hogy Isten utálja az emberiség evésben, ivásban és mulatozásban való tobzódását, és az emberiség lakomázó életét. Jób megértette a szívében, hogy ez az igazság, és habár nem hallotta közvetlenül, hogy Isten ezt mondja, szívében tudta, hogy erre vágyott Isten. Mivel Jób tudta, mire vágyott Isten, képes volt hallgatni Rá és alávetni magát Neki, mindenkor ehhez ragaszkodni, és soha nem vett részt az evésben, ivásban, dőzsölésben. Vajon értette Jób az igazságot? Nem értette. Azért volt képes erre, mert rendelkezett a normális emberi mivolt lelkiismeretével és értelmével. A lelkiismeret és értelem mellett a leglényegesebb dolog az volt, hogy igaz hite volt Istenben. Szíve mélyéről felismerte, hogy Isten a Teremtő, és amit a Teremtő mond, az Isten akarata. Mai megfogalmazásban, ez az igazság, ez a legmagasabb utasítás, és ez az, amihez az embernek tartania kell magát. Függetlenül attól, hogy az ember meg tudja-e érteni azt, hogy mire gondol Isten, vagy csak Isten néhány kimondott szavát képes felfogni, az embernek el kell fogadnia azt és tartania kell magát ahhoz. Pontosan ez az az értelem, amellyel az embernek rendelkeznie kell. Ha az ember rendelkezik ezzel az értelemmel, akkor sokkal könnyebb betartania Isten szavát, gyakorlatba ültetnie a szavát és alávetnie magát az Ő szavának. Ha így tesz, nem lesznek nehézségek, nem lesz szenvedés, és bizonyosan nem lesz semmiféle akadály sem. Vajon sokat értett Jób az igazságból? Ismerte Istent? Volt ismerete Isten javairól, vagy az Ő lényéről, illetve az Ő természetlényegéről? A mai emberekhez viszonyítva nem ismerte Őt, és nagyon keveset értett. Jób azonban rendelkezett azzal a tulajdonsággal, hogy gyakorlatba ültette mindazt, amit megértett. Miután megértett valamit, engedelmes és kitartó volt. Ez volt emberi mivoltának a legnemesebb oldala, és egyben az, amit az emberek a leginkább lenéztek. Az emberek azt gondolják: „Vajon Jób nem csak tartózkodott a lakomázástól? Nem csupán rendszeresen mutatott be égőáldozatokat Isten előtt? Mai szóval élve, nem csupán tartózkodott attól, hogy a test kényelmeibe merüljön?” Ezek semmivel sem többek felszínes ügyeknél, de ha megnézed e dolgok mögött Jób beállítottság-lényegét és emberi mivoltát, akkor meg fogod érteni, hogy ezek nem egyszerű ügyek, és nem is olyan könnyű ezeket elérni. Ha egy normális embernek tartózkodnia kellene a lakomázástól azért, hogy pénzt spóroljon, ez könnyen megvalósítható lenne. De Jób tehetős ember volt akkoriban. Melyik gazdag ember választaná azt, hogy nem tart lakomákat? Akkor hát Jób miért tudott tartózkodni a lakomázástól? (Tudta, hogy Isten utálja azt. Képes volt félni Istent és kerülni a gonoszt.) Valóban. Kimondottan mit gyakorolt Jób az istenfélelem és a gonosz kerülése során? Tudta, hogy azok a dolgok, amelyeket Isten utál, mind gonoszak, ezért Isten szavaihoz tartotta magát, és semmi olyasmit nem tett, amit Isten utált. Semmiképpen sem tenné meg ezeket a dolgokat, bármit is mondanak mások. Ezt jelenti félni Istent és kerülni a gonoszt. Jób miért volt képes arra, hogy félje Istent és kerülje a gonoszt? Mire gondolt a szívében? Hogyan volt képes arra, hogy ne tegye meg ezeket a gonosz dolgokat? Istenfélő szíve volt. Mit jelent az, hogy istenfélő szíve volt? Azt jelenti, hogy a szíve félt Istentől, képes volt tisztelni Isten nagyságát, és volt helye Istennek a szívében. Nem tartott attól, hogy Isten meglátja, sem attól, hogy Isten megharagszik. Ehelyett a szívében tisztelte Isten nagyságát, kész volt eleget tenni Istennek, és kész volt ragaszkodni Isten szavaihoz. Ezért volt képes félni Istent és kerülni a gonoszt. Most mindenki el tudja mondani ezt a kifejezést: „félni Istent és kerülni a gonoszt”, mégsem tudják, hogyan érte ezt el Jób. Jób valójában úgy kezelte a „félni Istent és kerülni a gonoszt” kifejezést, mint az Istenben való hit legalapvetőbb és legfontosabb dolgát. Ezért volt képes úgy ragaszkodni ezekhez a szavakhoz, mintha egy parancsolathoz ragaszkodott volna. Azért hallgatott Isten szavaira, mert a szíve tisztelte Isten nagyságát. Nem számít, mennyire tűnhettek jelentéktelennek Isten szavai az emberek szemében, még ha csak hétköznapi szavak voltak is, Jób szívében ezek a szavak a legfelsőbb Istentől származtak; ezek voltak a legnagyszerűbb, legfontosabb szavak. Még ha olyan szavak is ezek, amelyeket az emberek lenéznek, amennyiben ezek Isten szavai, az embereknek figyelniük kell rájuk – még akkor is, ha kigúnyolják és megrágalmazzák őket miattuk. Még ha nehézségbe ütköznek is vagy üldözik őket, akkor is a végsőkig ragaszkodniuk kell az Ő szavaihoz; nem adhatják fel azokat. Ezt jelenti félni Istent. Minden szóhoz ragaszkodnod kell, amit Isten az embertől megkövetel. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyeket Isten tilt, vagy azokat, amelyeket utál, rendben van, ha nem tudsz róluk, de ha tudsz róluk, akkor képesnek kell lenned arra, hogy egyáltalán nem teszed meg azokat a dolgokat. Képesnek kell lenned ragaszkodni, még akkor is, ha a családod elhagy, ha nem hívők gúnyolnak, vagy kifiguráznak és viccet csinálnak belőled azok, akik közel állnak hozzád. Miért kell ragaszkodnod? Mi a kiindulópontod? Melyek az alapelveid? Ez: „Ragaszkodnom kell Isten szavaihoz és az Ő vágyai szerint kell cselekednem. Állhatatosan fogom végezni azokat a dolgokat, amelyeket Isten szeret, és elszánt leszek abban, hogy elhagyjam azokat a dolgokat, amelyeket Isten utál. Ha nem ismerem Isten szándékát, az rendben van, ha azonban ismerem és megértem az Ő szándékát, akkor elszántan fogok hallgatni az Ő szavaira és alávetni magam azoknak. Senki sem lesz képes megakadályozni engem, és akkor sem fogok meginogni, ha a világ véget ér.” Ezt jelenti félni Istent és kerülni a gonoszt.

Annak előfeltétele, hogy az emberek képesek legyenek kerülni a rosszat, az, hogy Istent félő szívük legyen. Hogyan születik az Istent félő szív? Úgy, hogy az ember tiszteli Isten nagyságát. Mit jelent tisztelni Isten nagyságát? Azt, ha valaki tudja, hogy Isten szuverén minden dolog felett, a szíve pedig féli Istent. Ennek eredményeképp képes Isten szavait használni, amikor bármilyen helyzetet értékel, valamint képes Isten szavait mércéjeként és kritériumaként használni. Ezt jelenti tisztelni Isten nagyságát. Egyszerűen fogalmazva, tisztelni Isten nagyságát azt jelenti, hogy Isten a szívedben van, a szíved Istenen időzik, hogy nem feledkezel meg magadról azokban a dolgokban, amiket teszel, valamint nem próbálod önállósítani magad, hanem inkább engeded, hogy Isten vegye át az irányítást. Mindenben gondold azt: „Hiszek Istenben és követem Istent. Csupán egy kicsiny teremtett lény vagyok, akit Isten kiválasztott. El kell engednem a saját akaratomból származó nézeteket, ajánlásokat és döntéseket, és hagynom kell, hogy Isten legyen a Mesterem. Isten az én Uram, kősziklám, és a ragyogó fény, amely utat mutat mindenben, amit teszek. Az Ő szavai és vágyai szerint kell tennem a dolgokat, nem szabad magamat helyeznem az első helyre.” Ezt jelenti, ha Isten a szívedben van. Ha tenni akarsz valamit, ne cselekedj felindulásból vagy meggondolatlanul. Először gondolkodj el azon, mit mondanak Isten szavai, hogy Isten utálná-e a tetteidet, illetve, hogy tetteid összhangban vannak-e az Ő szándékaival. Szívedben először kérdezd magadat, gondolkodj és mérlegelj; ne legyél meggondolatlan. Aki meggondolatlan, az lobbanékony, és a forrófejűség, valamint az emberi akarat által motivált. Ha mindig meggondolatlan és lobbanékony vagy, az azt mutatja, hogy Isten nincs a szívedben. Akkor, ha azt mondod, hogy tiszteled Isten nagyságát, vajon ezek nem csupán üres szavak? Hol van a te valóságod? Nincs valóságod, és nem tudod tisztelni Isten nagyságát. Minden kérdésben úgy viselkedsz, mintha te lennél a birtok ura, mindent úgy teszel, ahogy te akarod. Ebben az esetben, ha azt mondod, hogy istenfélő szíved van, vajon az nem képtelenség? Becsapod az embereket ezekkel a szavakkal. Hogyan nyilvánul meg valójában az, ha egy embernek Istent félő szíve van? Úgy, hogy tiszteli Isten nagyságát. Annak konkrét megnyilvánulása, hogy tiszteli Isten nagyságát, az, hogy Istennek helye van a szívében – a legeslegelső helye. Szívében megengedi Istennek, hogy a Mestere legyen és megtartsa a hatalmat. Amikor valami történik, magát Istennek alávető szíve van. Nem meggondolatlan, nem lobbanékony, és nem cselekszik indulatosan; hanem inkább képes nyugodtan szembenézni a dolgokkal, és elcsendesedni Isten előtt, hogy keresse az igazságalapelveket. Attól függ, hogy Isten szava szerint vagy saját akaratod szerint cselekszel, illetve saját akaratodnak vagy Isten szavának engeded át az irányítást, hogy a szívedben van-e Isten. Azt mondod, Isten a szívedben van, de amikor valami történik, vakon cselekszel, hagyod, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, és félrelököd Istent. Vajon ez egy olyan szív megnyilvánulása, amelyben ott van Isten? Vannak olyan emberek, akik képesek imádkozni Istenhez, amikor valami történik, de ima után tovább töprengenek dolgokon és azt gondolják: „Azt hiszem, ezt kellene tennem. Azt hiszem, azt kellene tennem.” Mindig a saját akaratodat követed, és senkire sem hallgatsz, akárhogy is beszélgetnek veled. Vajon ez nem az istenfélő szív hiányának a megnyilvánulása? Mivel nem keresed az igazságalapelveket és nem gyakorlod az igazságot, amikor azt mondod, hogy tiszteled Isten nagyságát, és Istent félő szíved van, ezek csak üres szavak. Azok az emberek, akiknek a szívében nincs ott Isten, és akik képtelenek tisztelni Isten nagyságát, azok olyan emberek, akiknek nincs Istent félő szívük. Azok az emberek, akik képtelenek keresni az igazságot, amikor valami történik, és akiknek nincs Istennek alávetett szívük, azok mind olyan emberek, akik híján vannak lelkiismeretnek és értelemnek. Ha valakinek tényleg van lelkiismerete és értelme, akkor, ha valami történik, természeténél fogva képes lesz az igazságot keresni. Először azt kell gondolnia: „Hiszek Istenben. Azért jöttem, hogy Isten üdvösségét keressem. Mivel romlott beállítottságom van, mindig úgy kezelem magam, mint az egyedüli tekintélyt, bármit is teszek; mindig Isten szándékai ellen fordulok. Bűnbánatot kell tartanom. Nem lázadhatok tovább így Isten ellen. Meg kell tanulnom, hogyan vessem alá magam Istennek. Keresnem kell, mit mondanak Isten szavai, és melyek az igazságalapelvek.” Ezek azok a gondolatok és törekvések, amelyek a normális emberi mivolt értelméből erednek. Ezek azok az alapelvek és az a hozzáállás, amellyel a dolgokat kellene tenned. Ha rendelkezel a normális emberi mivolt értelmével, akkor rendelkezel ezzel a hozzáállással; ha nem rendelkezel a normális emberi mivolt értelmével, akkor nem rendelkezel ezzel a hozzáállással. Ezért döntő fontosságú és nagyon fontos a normális emberi mivolt értelmével rendelkezni. Ez közvetlen kapcsolódik ahhoz, hogy az emberek megértsék az igazságot és elnyerjék az üdvösséget.