Isten munkájának és természetének ismeretére vonatkozó szavak

20. szemelvény

Minden romlott emberi lény sátáni természetű. Mindannyian sátáni beállítottsággal rendelkeznek, bárhol és bármikor képesek elárulni Istent. Vannak, akik azt kérdezik: „Isten teremtette az embereket, és Isten kezében vannak. Miért nem védi meg Isten az embereket ahelyett, hogy hagyná, hogy elárulják Istent? Hát nem mindenható Isten?” Ez valóban egy kérdés. Milyen problémákat láthatsz ezzel kapcsolatban? Istennek van egy mindenható és egy gyakorlati oldala is. Az emberek elárulhatják Istent úgy is, hogy a Sátán nem rontja meg őket. Az embereknek nincs saját szubjektív akaratuk azt illetően, hogy hogyan imádják Istent, hogyan tagadják meg a Sátánt, hogyan ne társuljanak a Sátánnal és hogyan engedelmeskedjenek Istennek. Istené az igazság, az élet és az út, Isten sérthetetlen... Az emberek nem rendelkeznek semmivel ezek közül bensőjükben. Nem látnak át a Sátán természetében rejlő dolgokon, és egyáltalán nem értik az igazságot, ezért bárhol és bármikor elárulhatják Istent. Sőt, miután az embereket megrontja a Sátán, a Sátán dolgai bennük lakoznak, és így könnyebben elárulják Istent. Ez a probléma. Ha csak Isten gyakorlati oldalát látod, és nem látod Isten mindenható oldalát, akkor könnyen el fogod árulni Istent, Krisztust pedig közönséges embernek fogod látni, és nem fogod tudni, hogyan tud Ő ennyi igazságot átadni az emberiség megmentése érdekében. Ha csak Isten mindenható oldalát látod, és nem látod Isten gyakorlati oldalát, akkor szintén könnyen ellen fogsz állni Istennek. Ha egyik oldalát sem látod, akkor még valószínűbb, hogy ellen fogsz állni Istennek. Ezért hát nem Isten megismerése a legnehezebb dolog a világon? Az emberek minél jobban megismerik Istent, annál jobban megértik Isten szándékait, és megértik, hogy mindennek, amit Isten tesz, értelme van. Ha az emberek igazán megismerik Istent, akkor ilyen eredményeket érhetnek el. Bár Istennek van egy gyakorlati oldala, az emberek soha nem ismerhetik meg teljesen Istent. Isten túl nagy és csodálatosan kifürkészhetetlen, az emberek gondolkodása pedig túlságosan korlátolt. Miért mondják, hogy az ember örökké csecsemő marad Isten színe előtt? Ennek ez a jelentése.

Amikor Isten beszél vagy tesz valamit, az emberek mindig félreértik: „Hogyan teheti ezt Isten? Isten mindenható!” Az embereknek mindig megvannak a saját elképzeléseik. A világi szenvedést megízlelő Istennel kapcsolatban vannak, akik azt gondolják: „Hát nem mindenható Isten? Mi szüksége van arra, hogy megízlelje a világi szenvedést? Hát nem tudja Isten, milyen a világi szenvedés?” Ez Isten működésének gyakorlati oldala. A Kegyelem Korában Jézust keresztre feszítették az emberiség megváltásáért, de az emberek nem értik Istent, és mindig sajátos elképzelésekkel rendelkeznek Róla, mondván: „Az egész emberiség megváltásához Istennek csak annyit kellett volna mondania a Sátánnak: »Mindenható vagyok. Hogy merészeled visszatartani az emberiséget Tőlem? Át kell adnod őket Nekem.« Ezzel a néhány szóval mindent meg lehetett volna oldani – vajon nem volt hatalma Istennek? Csak annyi kellett volna, hogy Isten azt mondja, hogy az emberiséget megváltotta, és hogy az emberek bűnei megbocsáttattak, az ember pedig bűn nélkül élhetett volna. Hát nem lehetett volna ezeket a dolgokat Isten szavai által eldönteni? Ha a menny, a föld és minden dolog Isten szavai által jött létre, akkor hogyhogy nem tudta Isten megoldani ezt a kérdést? Miért kellett Magát Istent keresztre feszíteni?” Isten mindenható és gyakorlati oldala egyaránt munkálkodik itt. Ami az Ő gyakorlati oldalát illeti, a megtestesült Isten sokat szenvedett a földön töltött harminchárom és fél éve alatt, és végül keresztre feszítették. Elviselte a legszörnyűbb szenvedést. Aztán feltámadt a halálból, és feltámadásában Isten mindenhatóságának aspektusa mutatkozott meg. Isten nem tett semmilyen utalást, nem ontott vért, nem fakasztott esőt, és nem mondta, hogy ez vétekáldozat volt. Semmi ilyesmit nem tett, hanem személyesen testté lett, hogy megváltsa az emberiséget, és a kereszthez szögezték, hogy az emberiség tudomást szerezzen erről a tettről. Tette révén pedig az emberiség megtudta, hogy Isten valóban megmentette az embert, és ez bizonyíték volt. Mindegy, hogy valamely megtestesülés végzi-e el a munkát, vagy közvetlenül a Lélek végzi el, ez mind szükséges. Vagyis azáltal, hogy a dolgokat ilyen módon végzi, a munka a legértékesebbé és a legjelentősebbé válik, és csak azáltal élvezheti az emberiség annak gyümölcseit, hogy a munkát ilyen módon végzi el. Ez azért van így, mert az egész emberiség tárgya Isten irányításának. Korábban azt mondták, hogy ennek célja a Sátán elleni hadviselés és az ő megalázása. És valóban, nem felel-e meg mindez az embernek a végén? Az ember számára ez olyasvalami, amiről meg kell emlékezni, ami a legértékesebb és a legjelentősebb, mert Isten olyan embereket akar létrehozni, akik a nyomorúságból Isten megértésével kerülnek ki, akiket Isten tökéletessé tesz, és akik keresztüljutottak a Sátán megrontásán. Ezért ezt a munkát biztosan ily módon kell elvégezni. A döntés, hogy Isten melyik módszerhez folyamodik, munkájának mindegyik szakaszában, az emberiség szükségletein alapul. Isten munkája bizonyosan nem megkülönböztetés nélküli módszerekkel történik. De az embereknek van választási lehetőségük, és megvannak a saját elképzeléseik. Ahogy Jézus keresztre feszítéséről is azt gondolják: „Mi közünk van nekünk ahhoz, hogy Istent keresztre feszítették?” Azt gondolják, hogy nincs összefüggés, de Istent azért kellett keresztre feszíteni, hogy megmentse az emberiséget. A keresztre feszítés volt a legsúlyosabb szenvedés abban az időben. Vajon a Lélek is keresztre kerülhetett volna? A Lelket nem lehetett keresztre feszíteni, és nem lehetett Isten előképe, még kevésbé tudott vért ontani és meghalni. Csak a megtestesülést lehetett keresztre feszíteni, ez volt a vétekáldozat bizonyítéka. Az Ő hús-vér teste egy bűnös test formáját öltötte, és elviselte a szenvedést az emberiségért. A Lélek nem tudott szenvedni az emberiségért, és nem tudott vezekelni az emberek bűneiért. Jézust keresztre feszítették az emberiségért. Ez Isten gyakorlati oldala. Isten képes volt erre, és képes volt így szeretni az embereket, míg az emberek nem. Ez Isten mindenható oldala.

Minden, amit Isten tesz, magában foglalja az Ő mindenható és gyakorlati oldalát. Isten mindenhatósága az Ő lényege, és gyakorlatiassága szintén az Ő lényege: a két aspektus elválaszthatatlan egymástól. Abban, hogy Isten valódi, gyakorlati módon cselekszik, az Ő gyakorlati aspektusa munkálkodik, és az, hogy képes ily módon cselekedni, az Ő mindenható aspektusát is mutatja. Nem mondhatod, hogy „mivel Isten a valóságban munkálkodik, ezért gyakorlati természetű: csak gyakorlati oldala van, és nincs mindenható aspektusa”. Ha ezt mondod, akkor ez szabállyá válik. Ez a gyakorlati aspektus, de ott van a mindenható aspektus is. Bármi, amit Isten tesz, magában hordozza e két aspektust: az Ő mindenhatóságát és gyakorlatiasságát, és mindez az Ő lényege szerint történik. Ez az Ő természetének kifejeződése, valamint az Ő lényegének kinyilatkoztatása és azé, ami Ő. Az emberek azt gondolják, hogy a Kegyelem Korában Isten irgalom és szeretet volt, de megvolt az Ő haragja és az Ő ítélete is. Isten megátkozta a farizeusokat és az egész zsidóságot. Ez vajon nem az Ő haragja és igazsága volt? Nem mondhatod, hogy Isten csupa irgalom és szeretet volt a Kegyelem Korában, hogy lényegében nem volt haragja, ítélete vagy átka. Ha valaki ezt mondja, az azt mutatja, hogy az emberek nem értik Isten munkáját. Isten munkája a Kegyelem Korában mind az Ő természetének kifejeződése volt. Minden, amit Isten tett, amit az ember láthatott, annak bizonyítására szolgált, hogy Ő Maga Isten és mindenható, annak bizonyítására, hogy Ő Maga rendelkezik Isten lényegével. Vajon Isten ítélő és fenyítő munkája ebben a jelenlegi szakaszban azt jelenti, hogy nincs Benne irgalom vagy szeretet? Nem. Ha Isten lényegét egyetlen mondatban vagy egyetlen kijelentésben foglalod össze, akkor túlságosan arrogáns és önelégült, ostoba és tudatlan vagy, és ez azt mutatja, hogy nem ismered Istent. Néhányan azt kérik: „Mondd el nekünk az igazságot Isten megismeréséről, magyarázd el érthetően!” Mit mondhat erre egy olyan ember, aki ismeri Istent? Azt fogja mondani: „Isten megismerésének kérdése olyan mély, hogy nem tudom néhány mondatban világosan elmagyarázni. Nem tudom érthetővé tenni, bárhogy is fogalmazok. Ha a lényeget érted, az elég. Istent sohasem lehet alaposan megismerni.” Egy arrogáns ember, aki nem ismeri Istent, azt mondja: „Tudom, milyen Isten Ő, teljesen megértem Őt.” Nem dicsekvés-e ez? Aki ilyet állít, az rendkívül arrogáns! Vannak dolgok, amelyeket – ha az emberek nem tapasztalnak és nem láttak bizonyos tényeket – nem tudnak igazán megismerni vagy megtapasztalni, ezért úgy érzik, hogy Isten megismerése meglehetősen elvont dolog. Akik nem ismerik, azok csak egyfajta kijelentést hallanak, megértik a logikáját, de nem ismerik. Csak azért, mert nem ismered, még nem jelenti azt, hogy ez nem az igazság. Ez elvontnak tűnik azok számára, akiknek nincs tapasztalata, de valójában nem elvont. Ha valakinek valóban van tapasztalata, akkor képes lesz Isten szavait a megfelelő összefüggésekbe illeszteni, alkalmazni és a gyakorlatba ültetni. Ezt jelenti az igazság megértése. Megértheted az igazságot, ha csak hallgatod Isten szavainak mondatait, de valójában nem érted azokat? A gyakorlatba kell ültetned és meg kell tapasztalnod azokat. Nem könnyű megérteni az igazságot.

Isten az egész emberiséget megváltotta a Kegyelem Korában. Ez Isten mindenható oldala, és az Ő mindenhatósága magában foglalja valamennyi gyakorlati munkáját. Azzal, hogy Ő az emberek meghódításáért dolgozik, minden ember leborul Isten előtt, és el tudja fogadni Őt. Ha az emberek Isten mindenhatóságáról és gyakorlatiasságáról egymástól függetlenül beszélnek, nem lesznek képesek alaposan megérteni azokat. Ahhoz, hogy megismerd Istent, egyesítened kell az Ő két aspektusára, a mindenhatóságra és a gyakorlatiasságra vonatkozó tudásodat; csak akkor érhetsz el eredményeket. Isten képessége arra, hogy az Ő munkáját ténylegesen és gyakorlati módon végezze, és az igazság kimondása által megtisztítsa és megoldja az emberiség romlottságát, valamint az, hogy képes közvetlenül vezetni az embereket – ezek a dolgok Isten gyakorlati oldalát mutatják. Isten kifejezi saját természetét és azt, ami Ő, és el tudja végezni azt a munkát is, amelyet az emberek nem: ebben látható Isten mindenható oldala. Isten rendelkezik azzal a hatalommal, hogy amit mond, azt életre keltse, hogy parancsait érvényre juttassa, és hogy amit mond, az meg is valósuljon. Amikor Isten beszél, az Ő mindenhatósága tárul fel. Isten uralkodik minden dolog felett, a Sátánt úgy mozgatja, hogy az szolgálatot tegyen Neki, környezeteket rendez el, hogy próbára tegye és finomítsa az embereket, megtisztítsa és átalakítsa természetüket – mindezek Isten mindenható oldalának megnyilvánulásai. Isten lényege egyszerre mindenható és gyakorlati, és ez a két aspektus kiegészíti egymást. Minden, amit Isten tesz, az Ő saját természetének kifejeződése és annak kinyilatkoztatása, ami Ő. És az, ami Ő, az magában foglalja az Ő mindenhatóságát, igazságát és fenségét. Isten munkája az elejétől a végéig az Ő saját lényegének kinyilatkoztatása és annak kifejeződése, ami Ő. Lényegének két aspektusa van: az egyik az Ő mindenhatóságának aspektusa, a másik az Ő gyakorlatiasságának aspektusa. Bármelyik szakaszát is nézzük Isten munkájának, ez a két aspektus mindenben jelen van, amit Isten tesz. Ez egy út Isten megértéséhez.

21. szemelvény

Akár a megtestesülése, akár a Lelke által végzi Isten a munkáját, minden az Ő irányítási terve szerint történik. Ez nem nyílt vagy rejtett módszerek vagy az emberi szükségletek szerint történik, hanem teljesen az Ő irányítási terve szerint. Nem arról van szó, hogy az utolsó napok munkáját Isten bármilyen tetszőleges módon végezhetné. Ez a szakasz az Ő munkájának előző két szakaszára épül. A Kegyelem Korának munkája, az Ő munkájának második szakasza lehetővé tette az emberiség megváltását, és ez a megtestesülés által történt. Nem lehetetlen, hogy a Lélek végezze el Isten munkájának jelenlegi szakaszát, képes rá, de célszerűbb, ha a megtestesülés végzi el, mivel ez utóbbi hatékonyabban meg tudja menteni az embereket. A megtestesülés kijelentései ugyanis inkább képesek meghódítani az embereket, mint a Szentlélek közvetlen kijelentései, és jobban segítenek az embereknek abban, hogy megismerjék Istent. Amikor a Lélek munkálkodik, nem tud mindig az emberekkel lenni: nem lehetséges, hogy a Lélek közvetlenül az emberek között éljen és szemtől szembe beszéljen velük úgy, ahogyan a megtestesülés teszi most, és vannak idők, amikor a Lélek nem tudja úgy feltárni, hogy mi van az emberekben, ahogyan a megtestesülés képes. Ebben a szakaszban a megtestesülés munkája elsősorban abban áll, hogy meghódítsa az embereket, és miután meghódította őket, tökéletesítse őket, hogy megismerjék Istent, és képesek legyenek imádni Őt. Ez a korszak befejezésének munkája. Ha ez a szakasz nem az emberek meghódításáról szólna, hanem csak arról, hogy tudassák velük, hogy tényleg van Isten, akkor a Lélek is el tudná végezni. Azt gondolhatnátok, hogy ha ezt a szakaszt a Lélek végezné, akkor Ő helyettesíthetné a megtestesülést, és ugyanazt a munkát elvégezhetné, mint a megtestesülés, és mivel Isten mindenható, nem számít, hogy a megtestesülés vagy a Lélek munkálkodik, ugyanazokat az eredményeket lehetne elérni. Azonban tévednétek. Isten az Ő irányítása, az Ő terve és lépései szerint cselekszik, hogy megmentse az embert. Nem arról van szó, ahogyan elképzeled, hogy a Lélek mindenható, a megtestesülés mindenható, és Isten Maga is mindenható, tehát azt tehet, amit akar. Isten az Ő irányítási terve szerint dolgozik, és munkájának minden egyes szakasza bizonyos lépéseket tartalmaz. A tervben az is szerepel, hogyan kell ezt a szakaszt elvégezni, és milyen részleteket kell tartalmaznia. Isten munkájának első szakasza Izráelben ment végbe, ez az utolsó szakasz pedig a nagy vörös sárkány országában, Kínában zajlik. Vannak, akik azt mondják: „Nem tudná ezt Isten egy másik országban megtenni?” E szakasz irányítási terve szerint ezt Kínában kell elvégezni. A kínai emberek elmaradottak, romlott életet élnek, nincsenek emberi és szabadságjogaik. Az országban a Sátán és a gonosz démonok uralkodnak. Kínában való megjelenésének és munkájának célja, hogy megmentse azokat az embereket, akik a világ legsötétebb részén élnek, és akiket a Sátán a legmélyebben megrontott. Ez az egyetlen módja annak, hogy valóban legyőzzük a Sátánt és teljesen elnyerjük a dicsőséget. Ha Isten egy másik országban jelenne meg és munkálkodna, annak nem lenne olyan nagy jelentősége. Isten munkájának minden szakasza szükséges, és Isten úgy végzi azokat, ahogyan végeznie kell. Vannak dolgok, amelyeket a megtestesülés munkája által lehet elérni, és vannak dolgok, amelyeket a Lélek munkája által lehet elérni. Isten dönt, hogy a megtestesülés vagy a Lélek által munkálkodik, aszerint, hogy melyik módszerrel éri el a legjobb eredményeket. Nem arról van szó, ahogyan felvetettétek, hogy bármelyik munkamódszer jó lenne, hogy Isten végezhetné a munkát úgy is, hogy mintegy mellékesen emberi alakot ölt, hogy a Lélek is végezhetné a munkát anélkül, hogy szemtől szemben találkozna az emberekkel, és hogy mindkét módszer bizonyos eredményekhez vezetne. Ezt nem szabad félreértenetek. Isten mindenható, de van Neki gyakorlati oldala is, és az emberek ezt nem látják. Az emberek Istent rendkívül természetfelettinek látják, és nem képesek kifürkészni Őt, ezért elképzeléseket és mindenféle irreális eszméket alakítanak ki róla. Nagyon kevesen látják, hogy Isten szavai és munkája az igazság, hogy ezek gyakorlati dolgok, hogy ezek a legvalóságosabb dolgok, és hogy ezeket az ember megérintheti és láthatja. Ha az emberek valóban rendelkeznek a megértés képességével, akkor Isten munkájának több éven át tartó megtapasztalása után képesnek kell lenniük arra, hogy lássák, hogy minden szó, amit Isten kimond, igazságvalóság, hogy minden munkájában és mindabban, amit Ő tesz, igazságok és alapelvek vannak, és hogy mindannak, amit Ő tesz, nagy jelentősége van. Bármit is tesz Isten, annak értelme van, az szükséges, és a legjobb eredményt tudja elérni. Mindannak határozott célja, terve és jelentősége van. Úgy gondolod, hogy Isten munkája meggondolatlanul kimondott szavak alapján valósul meg? Van Neki egy mindenható oldala, de van Neki egy gyakorlati oldala is. A ti tudásotok egyoldalú. Hibák vannak abban, ahogyan megértitek Isten mindenható oldalát, nem is beszélve az Ő gyakorlati oldalának megértéséről, ahol a hibáitok sokkal nagyobbak.

Isten munkájának három szakasza közül az elsőt a Lélek, míg az utolsó két szakaszt a megtestesülés végzi, és az Ő munkájának minden egyes szakasza nagyon lényeges. Vegyük például a keresztre feszítést: ha a Lélek lenne keresztre feszítve, annak nem lenne értelme, mert az emberek nem láthatják vagy érinthetik a Lelket, és a Lélek nem képes semmit érezni vagy fájdalmat szenvedni. Következésképpen az ilyen keresztre feszítésnek nem lenne értelme. Az a szakasz, amely az utolsó napokban zajlik, az emberek meghódításának szakasza, olyan munka, amelyet a megtestesülés tud elvégezni – a megtestesülés nem helyettesíthető a Lélekkel e munka esetében, és a Lélek által végzett munkát sem végezheti el a megtestesülés. Amikor Isten a megtestesülést vagy a Lelket választja munkája bármely szakaszának elvégzésére, ez egy feltétlenül szükséges választás, és mindez a legjobb eredmények elérése és az Ő irányítási tervében szereplő célok elérése érdekében történik. Istennek van egy mindenható és egy gyakorlati oldala. Ő a munkájának minden szakaszában gyakorlati módon működik. Az emberek azt képzelik, hogy Isten nem beszél, nem gondolkodik, és azt teszi, amit csak akar, de ez nem így van. Ő bölcs, rendelkezik mindazzal, ami Ő, és ez az Ő lényege. Amikor Ő munkálkodik, fel kell tárnia és ki kell fejeznie az Ő természetét, az Ő lényegét, az Ő bölcsességét és mindazt, amit Ő birtokol és ami Ő, hogy az emberek megértsék, megismerjék és elérjék ezeket a dolgokat. Ő nem a semmi alapján munkálkodik, és még kevésbé az emberek elképzelései alapján, hanem a munka szükségletei és az elérendő eredmények szerint cselekszik. Ő gyakorlati módon beszél, nap mint nap munkálkodik és szenved, és amikor szenved, fájdalmat érez. Nem arról van szó, hogy a Lélek jelen van, amikor a megtestesülés munkálkodik és beszél, és hogy a Lélek eltűnik, amikor a megtestesülés nem munkálkodik és nem beszél. Ha ez így lenne, akkor nem szenvedett volna, és ez nem megtestesülés lett volna. Az emberek nem látják Isten gyakorlati oldalát, és ezért az emberek nem ismerik jól Istent, és Őt csak felszínes módon értik. Az emberek azt mondják, hogy Isten gyakorlati és normális, vagy hogy Isten mindenható és hatalmas – amely szavakat mind másoktól tanulták, mert nincs igazi tudásuk vagy valódi tapasztalatuk. Ami a megtestesülést illeti, miért van akkora hangsúly a megtestesülés lényegén? Miért nem a Lélek kap hangsúlyt? A középpontban a megtestesülés munkája áll, a Lélek munkája az, hogy segítsen és támogasson, és ez vezeti eredményre a megtestesülés munkáját. Az emberek minden fázisban megismerhetnek egy keveset Istenről, de képtelenek áttörni azon vagy elérni azt, amikor egy kicsit többet akarnak tudni Róla; amikor Isten mond egy keveset, az emberek megértenek egy keveset jutnak, de a Róla való tudásuk még mindig nem túl világos, és nem tudják könnyen felfogni annak lényegi részét. Ha azt gondoljátok, hogy a Lélek megteheti azt, amit a megtestesülés megtehet, és hogy a Lélek a megtestesülés helyébe léphet, akkor soha nem fogjátok megismerni a megtestesülés jelentőségét, a megtestesülés munkáját és azt, hogy mi a megtestesülés.

24. szemelvény

Isten szereti az emberiséget – ez igaz, és mindenki elismeri ezt a tényt –, de hogyan szereti Isten az emberiséget? (Isten kimondja az igazságot, ellátja az embert igazsággal, leleplezi, megítéli, fegyelmezi, próbára teszi és finomítja őt, lehetővé téve számára, hogy megértse és elnyerje az igazságot). Ez az, amit mindannyian megtapasztaltatok és láttatok. Isten emberiség iránti szeretetének kifejeződése koronként eltérő – bizonyos esetekben Isten szeretete megfelel az emberek elképzeléseinek, és azonnal képesek felfogni és elismerni azt, néha azonban Isten szeretete ellentétben áll az emberek elképzeléseivel, és ők nem hajlandók elfogadni azt. Isten szeretetének mely aspektusai állnak ellentétben az emberek elképzeléseivel? Isten ítélete, fenyítése, kárhoztatása, büntetése, haragja, átkai és így tovább. Nincs senki, aki hajlandó volna szembenézni ezekkel a dolgokkal, nem is tudják elfogadni, és soha nem is képzelték, hogy Isten szeretete ilyen módon is megnyilvánulhat. Hogyan korlátozta eredetileg az ember Isten szeretetét? Az emberek eredetileg Isten szeretetét az Úr Jézus beteggyógyítására, a démonok kiűzésére, ötezer ember öt kenyérrel és két hallal való megetetésére, a bőséges kegyelem adományozására és az elveszettek megkeresésére korlátozták: felfogásuk szerint Isten úgy bánik az emberekkel, mint kis báránykákkal, mindig gyengéden simogatva őket. Számukra ez az, amiből Isten szeretete áll. Ezért, amikor azt látják, hogy Isten szigorúan beszél, ítéletet, fenyítést, verést és fegyelmezést osztogat, ez szembe megy Isten általuk elképzelt változatával, és ezért elképzeléseket alakítanak ki, lázadóvá válnak, sőt megtagadják Istent. Ha Isten megátkozna titeket, azt mondaná, hogy nincs bennetek ember, nem szeretitek az igazságot, nem vagytok jobbak a vadállatoknál, és hogy Ő nem fog megmenteni benneteket, mit gondolnátok? Azt gondolnátok, hogy Isten szeretete nem igazi, hogy Isten nem szeret? Elveszítenétek a Belé vetett hiteteket? Vannak, akik azt mondják: „Isten megítél és megfenyít engem, hogy megmentsen, de ha megátkoz engem, nem fogadom el Őt Istenemnek. Ha Isten megátkoz valakit, az nem a véget jelenti számára? Nem azt jelenti, hogy meg fogják büntetni, és alá fog szállni a pokolba? Ha nincs kilátásban a kimenetel, akkor mi értelme hinni Istenben?” Nem abszurd ez az elképzelés? Ha Isten egy napon a jövőben megátkoz téged, akkor is ugyanúgy követni fogod Őt, mint most? Akkor is ugyanúgy teljesíted majd a kötelességedet? Ezt nehéz megmondani. Vannak, akik képesek kitartani a kötelességük mellett: ők az igazságra való törekvésre helyezik a hangsúlyt, és felkészültek. Mások azonban nem törekednek az igazságra, és nem tulajdonítanak jelentőséget az életben való előrehaladásnak: elhanyagolják ezeket a dolgokat. Csak arra gondolnak, hogy jutalmakat és előnyöket kapjanak, és hogy hasznos emberek legyenek Isten házában. Amikor csak idejük engedi, mindig összegzik, hogy milyen munkát végeztek az utóbbi időben, milyen jótetteket hajtottak végre az egyházért, milyen nagy árat fizettek, és milyen jutalmakat és koronákat kellene kapniuk. Efféle dolgokat összegeznek a szabadidejükben. Amikor Isten megátkozza az ilyen embereket, nem megdöbbentő és váratlan ez számukra? Hajlamosak arra, hogy azonnal felhagyjanak az Istenben való hittel? Előfordulhat ez? (Igen.) A teremtett lénynek a Teremtőhöz való egyetlen hozzáállása az engedelmesség, a feltétel nélküli engedelmesség kellene legyen. Ez olyasvalami, amit manapság egyesek talán képtelenek elfogadni. Ez azért van, mert az emberek nem elég érettek, és híján vannak az igazságvalóságnak. Ha olyankor, amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek ellentmondanak a te elképzeléseidnek, hajlamos vagy félreértelmezni Istent – vagy akár arra is, hogy ne engedelmeskedj Istennek, és hátat fordíts Neki –, akkor távol vagy attól, hogy engedelmes tudj lenni Istennek. Miközben az embereket Isten szava látja el és öntözi, valójában egyetlen cél felé törekednek, ami végső soron az, hogy képesek legyenek elérni az Istennek való feltétel nélküli, abszolút alávetettséget – ekkor fogod elérni te, mint teremtmény az elvárt szintet. Van, amikor Isten szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentétesek a te elképzeléseiddel, és szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentétesek a te kívánságaiddal, és amelyek akár úgy is tűnhetnek, hogy ellentétesek az igazsággal, tapintatlanok veled szemben, és nem felelnek meg az általad preferált dolgoknak. Lehet, hogy ezeket a dolgokat nehéz elfogadnod, lehet, hogy nem vagy képes felfogni őket, és bárhogyan is elemzed őket, lehet, hogy helytelennek érzed őket, és nem tudod elfogadni, lehet, hogy úgy érzed, hogy Isten észszerűtlenül tette ezt – valójában azonban Isten szándékosan tette ezt. Akkor hát mi a célja Istennek ezekkel a dolgokkal? Az, hogy próbára tegyen és leleplezzen téged, hogy lássa, hogy képes vagy-e keresni az igazságot vagy sem, és hogy valóban engedelmeskedsz-e Istennek, vagy sem. Ne keress alapot mindenre, amit Isten tesz és kér, és ne kérdezd, hogy miért. Nincs értelme megpróbálni érvelni Istennel. Csupán fel kell ismerned, hogy Isten az igazság, és képessé kell válnod az abszolút engedelmességre. Csupán fel kell ismerned, hogy Isten a te Teremtőd és a te Istened. Ez magasabb rendű minden érvelésnél, magasabb minden világi bölcsességnél, magasabb minden emberi erkölcsnél, etikánál, tudásnál, filozófiánál vagy hagyományos kultúránál – még az emberi érzéseknél, az emberi igazságnál és az úgynevezett emberi szeretetnél is magasabb rendű. Mindennél magasabb rendű. Ha ez nem világos számodra, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor valami történik veled, és elbuksz. A legkevesebb, hogy fellázadsz Isten ellen, és tévúton jársz; ha végül képes vagy megbánni, és felismerni Isten szeretetreméltóságát, és felismerni Isten benned végzett munkájának a jelentőségét, akkor még van reményed az üdvösségre – ha azonban emiatt elbuksz, és nem vagy képes visszamászni, akkor nincs reményed. Mindegy, hogy megítéli, megfenyíti vagy megátkozza-e Isten az embereket, mindez azért történik, hogy megmentse őket, és nekik ne kelljen félniük. Mitől kellene félned? Attól kellene félned, hogy Isten azt mondja: „Gyűlöllek és elutasítalak téged”. Ha Isten ezt mondja, akkor bajban vagy: Ez azt jelenti, hogy Isten nem fog megmenteni téged, hogy nincs reményed az üdvösségre. Ezért Isten munkájának elfogadásához az embereknek meg kell érteniük Isten akaratát. Bármit is teszel, ne akadékoskodj Isten szavain, mondván: „Az ítélet és a fenyítés rendben van, de a kárhozat, az átok, a pusztulás – nem azt jelentik, hogy számomra mindennek vége? Mi értelme Isten teremtményének lenni? Tehát nem is leszek, és Te nem leszel többé az én Istenem.” Ha elutasítod Istent, és nem állsz meg szilárdan a bizonyságtételedben, akkor előfordulhat, hogy Isten valóban elutasít téged. Tudjátok ezt? Nem számít, hogy az emberek mióta hisznek Istenben, nem számít, hogy hány utat jártak be, mennyi munkát végeztek, vagy mennyi kötelességet teljesítettek, minden, amit ez idő alatt tettek, egyetlen dologra való felkészülés volt. Mi az? Arra készültek, hogy végül abszolút engedelmességet tanúsítsanak Isten iránt, feltétel nélküli engedelmességet. Mit jelent az, hogy „feltétel nélküli”? Azt jelenti, hogy nem gyártasz indokokat, és nem beszélsz semmit a saját objektív okaidról: azt jelenti, hogy nem vagy szőrszálhasogató; nem vagy méltó erre, mert Isten teremtménye vagy. Amikor szőrszálhasogató vagy Istennel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és amikor megpróbálsz érvelni Istennel, megint csak tévedésben vagy. Ne vitatkozz Istennel, ne próbáld mindig kitalálni az indokait, ne ragaszkodj ahhoz, hogy megértsd, mielőtt engedelmeskedsz, és ne engedelmeskedj, ha nem érted meg. Ha ezt teszed, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és ebben az esetben az Istennek való engedelmességed nem abszolút; az engedelmesség relatív és feltételes. Azok, akik feltételeket szabnak az Istennek való engedelmességükhöz, vajon valóban engedelmesek Istennek? Te Istenként kezeled Istent? Úgy imádod Istent mint a Teremtőt? Ha nem, akkor Isten nem ismer el téged. Mit kell megtapasztalnod ahhoz, hogy elérd az Istennek való abszolút és feltétel nélküli engedelmességet? És hogyan kell megtapasztalnod? Először is, az embereknek el kell fogadniuk Isten ítéletét és fenyítését, el kell fogadniuk, hogy Ő megmetszeni őket és foglalkozik velük. Ezenkívül el kell fogadniuk Isten megbízatását, kötelességük teljesítése során az igazságra kell törekedniük, meg kell érteniük az igazság különböző aspektusait, amelyek az életbe való belépéssel kapcsolatosak, és el kell jutniuk Isten akaratának megértéséhez. Ez néha meghaladja az emberek képességeit, és nincs meg bennük a felfogóképesség ahhoz, hogy megértsék az igazságot, és csak akkor érthetnek meg egy keveset, ha mások közösséget vállalnak velük, vagy ha tanulnak az Isten által teremtett különböző helyzetekből. De tudnod kell, hogy Isten iránt engedelmes szíved kell legyen, nem szabad megpróbálnod Istennel vitatkozni pedig vagy feltételeket szabni: meg kell tenned mindazt, amit Isten tesz, mert Ő a Teremtő, te pedig Isten teremtménye vagy. Engedelmes hozzáállással kell rendelkezned, és nem szabad mindig az okot kérdezned, vagy feltételeket kikötnöd. Ha a legalapvetőbb engedelmes hozzáállás is hiányzik belőled, és még arra is hajlamos vagy, hogy kételkedj és óvakodj Istentől, vagy hogy a szívedben azt gondold: „Látnom kell, hogy Isten valóban meg fog-e menteni engem, és hogy Isten valóban igaz-e. Mindenki azt mondja, hogy Isten szeretet – nos, akkor meg kell néznem, hogy valóban van-e szeretet abban, amit Isten tesz bennem, hogy az valóban szeretet-e.” Ha állandóan azt vizsgálod, hogy amit Isten tesz, összhangban van-e a te elképzeléseiddel és ízléseddel, vagy akár azzal, amit te igazságnak hiszel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és bajban vagy: Valószínű, hogy megsérted Isten természetét. Az engedelmességre vonatkozó igazságok kulcsfontosságúak, és egyetlen igazságot sem lehet néhány mondatban teljesen és világosan elmagyarázni; ezek mind az emberek különböző állapotaira és romlottságára vonatkoznak. Az igazságvalóságba való belépést nem lehet elérni egy vagy két – vagy három, vagy öt – év alatt. Sok mindent meg kell tapasztalni hozzá: sokat meg kell tapasztalni Isten szavainak ítéletéből és fenyítéséből, sok metszést és foglalkozást meg kell tapasztalni. Csak akkor lesz hatékony az igazságra való törekvésed, ha végül elnyered az igazság gyakorlásának képességét, és csak ekkor fogod birtokolni az igazságvalóságot. Csak azoknak van igazi tapasztalata, akik rendelkeznek az igazságvalósággal.

26. szemelvény

Különböző típusú emberek vannak, és az különbözteti meg őket, hogy milyen lelkük van. Néhány embernek emberi lelke van, és ők azok, akiket Isten előre elrendelt és kiválasztott. Egyeseknek nincs emberi lelke; ők démonok, akik csalással kerültek be. Azokat, akiket Isten nem rendelt el előre és nem választott ki, nem lehet megmenteni, még ha sikerült is beosonniuk Isten házába; végül pedig leleplezik és kivetik őket. Az, hogy az emberek el tudják-e fogadni Isten munkáját, és miután elfogadták, milyen utat járnak majd, és hogy át tudnak-e alakulni, mind a bennük lévő lelken és természeten múlik. Egyesek nem tudnak mást tenni, mint eltévelyedni; a lelkük határozza meg, hogy ilyen emberek legyenek, és nem tudnak megváltozni. Egyesekben a Szentlélek nem munkálkodik, mert nem a helyes utat járják; ha azonban meg tudnának fordulni, a Szentlélek mégis tudna munkálkodni. Ha nem így tesznek, akkor számukra mindennek vége. Mindenféle helyzet létezik, de Isten minden emberrel igazságosan bánik. Hogyan ismerik fel és értik meg az emberek Isten igaz természetét? Az igazak az Ő áldásaiban részesülnek, a gonoszokat pedig elátkozza. Ez Isten igazsága. Isten megjutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt, és minden embernek a cselekedetei alapján fizet. Ez helyes, de jelenleg vannak olyan események, amelyek nem egyeznek az ember elképzeléseivel, nevezetesen, hogy vannak olyanok, akik hisznek Istenben és imádják Őt, akiket megölnek, vagy az Ő átkaival találkoznak, vagy akiket Isten soha nem áldott meg, illetve akikre soha nem figyelt; bármennyire is imádják Őt, Ő figyelmen kívül hagyja őket. Vannak gonosz emberek, akiket Isten sem meg nem áld, sem meg nem büntet, mégis gazdagok és sok leszármazottjuk van, és minden jól megy nekik; sikeresek mindenben. Ez Isten igazsága? Egyesek azt mondják: „Imádjuk Istent, mégsem kaptunk áldást Tőle, míg a gonosz emberek, akik nem imádják Istent, sőt még ellen is állnak Neki, jobban és gazdagabban élnek, mint mi. Isten nem igazságos!” Mit mutat ez nektek? Épp most említettem nektek két példát. Melyik beszél Isten igazságáról? Egyesek azt mondják: „Mindkettő Isten igazságának a megnyilvánulása!” Miért mondják ezt? Isten cselekedeteinek vannak alapelvei – csak arról van szó, hogy az emberek nem látják őket tisztán, és mivel képtelenek tisztán látni őket, nem mondhatják, hogy Isten nem igazságos. Az ember csak azt láthatja, ami a felszínen van; nem láthatja át úgy a dolgokat, ahogyan azok vannak. Ezért, amit Isten tesz, az igaz, bármilyen kis mértékben egyezik is ez az emberek elképzeléseivel és képzelgéseivel. Sokan folyamatosan sopánkodnak, hogy Isten nem igazságos. Ez azért van, mert nem értik annak a helyzetet, ami. Könnyű hibázniuk, amikor mindig az elképzeléseik és képzelgéseik fényében nézik a dolgokat. Az emberek tudása a saját gondolataik és nézőpontjaik között, az ügyleteket illető elképzeléseiken belül, illetve a jóról és a rosszról, helyesről és helytelenről, valamint a logikáról alkotott szemléletük közepette létezik. Amikor valaki ilyen szemszögből látja a dolgokat, könnyű félreértenie Istent és teret adni az elképzeléseknek, és az illető ellen fog szegülni Neki és panaszkodni fog Rá. Volt egy szegény ember, aki csak annyit tudott, hogy imádni kell Istent, de Isten egyszerűen semmibe vette, és nem áldotta meg őt. Talán azt gondoljátok: „Még ha Isten ebben az életben nem is áldotta meg őt, az örökkévalóságban Isten minden bizonnyal meg fogja áldani és tízezerszeresen megjutalmazza. Vajon nem tenné ez Istent igazságossá? Egy gazdag ember százszoros áldásokat élvez ebben az életben, az örökkévalóságban pedig a pusztulással találkozik. Vajon nem Isten igazsága ez is?” Hogyan kell érteni Isten igazságát? Vegyük példaként Isten munkájának a megértését: Ha Isten a Kegyelem Korában végzett munkáját követően befejezte volna munkáját, és nem vitte volna véghez az ítélet munkáját az utolsó napokban, és nem mentette volna meg teljesen az emberiséget, ezzel az emberiséget a teljes megsemmisülésbe vezetve, akkor lehetne úgy tekinteni, hogy szeretettel és igazsággal bír? Ha azokat, akik imádják Istent, a tűz és kénkő tavába vetnék, míg azoknak, akik nem imádják Istent és még azt sem tudják, hogy Isten létezik, Isten megengedné, hogy túléljenek, mi lenne ebből? Amikor a doktrína kontextusában beszélnek, az emberek jellemzően mindig azt mondják, hogy Isten igaz, de ha egy ilyen helyzettel szembesülnek, képtelenek lehetnek tisztán látni, és talán még okolják is Istent és igazságtalannak ítélik Őt.

Isten szeretetét és igazságát alaposan meg kell érteni, és Isten szavaira és igazságára alapozva kell magyarázni és felfogni. Továbbá, valódi tapasztalatot is meg kell élni, és elérni Isten megvilágosítását annak érdekében, hogy igazán megismerjük Isten szeretetét és igazságát. Az Ő szeretetének és igazságának az értékelése nem alapulhat az ember elképzelésein és képzelgésein. Az emberi elképzelések szerint a jót megjutalmazzák, a gonoszt pedig megbüntetik, a jó embereket jóval jutalmazzák, a gonoszok pedig gonoszságot kapnak vissza, és mindazokat, akik nem tesznek gonoszságot, jóval kell jutalmazni és áldásokat kell kapniuk. Úgy tűnne, hogy minden olyan esetben, ahol az emberek nem gonoszok, jóval kellene jutalmazni őket; csak ez Isten igazsága. Vajon nem ez az emberek elképzelése? De mi van akkor, ha mégsem jutalmazzák meg őket? Akkor azt mondanád, hogy Isten nem igazságos? Például, Noé idejében Isten ezt mondta Noénak: „Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt” (1Mózes 6:13). Ezután megparancsolta Noénak, hogy építse meg a bárkát. Miután Noé elfogadta Isten megbízatását és megépítette a bárkát, hatalmas felhőszakadás zúdult a földre negyven napon és éjszakán át, az egész világot elárasztotta az özönvíz, és Noé, valamint hét családtagja kivételével Isten elpusztította annak a kornak az összes emberét. Mi erről a véleményed? Mondanád, hogy Isten nem szeretetteljes? Ami az embert illeti, lehet bármennyire romlott az emberiség, amint azonban Isten elpusztítja az emberiséget, az azt jelenti, hogy Ő nem szeretetteljes – vajon helyesen hiszik ezt? Nem abszurd ez a hit? Isten nem szerette azokat, akiket elpusztított, de őszintén ki tudod jelenteni, hogy nem szerette azokat, akik túléltek és elnyerték az Ő üdvösségét? Péter a végsőkig szerette Istent, és Isten szerette Pétert – tényleg azt tudod mondani, hogy Isten nem szeretetteljes? Isten szereti azokat, akik igazán szeretik Őt, és megveti és megátkozza azokat, akik ellenállnak Neki és visszautasítják a megtérést. Istenben egyaránt ott a szeretet és a gyűlölet, ez az igazság. Az embereknek nem kellene beskatulyázni vagy elítélni Istent az elképzeléseik és képzelgéseik szerint, mivel az emberiség elképzeléseiben és képzelgéseiben, amelyek a látásmódjukat alkotják, egyáltalán nincs igazság. Istent az emberhez való hozzáállása, az Ő természete és lényege alapján kell megismerni. Semmiképpen nem szabad azzal próbálkozni, hogy azon dolgok külsőségei alapján határozzuk meg Isten lényegét, amelyeket Ő tesz, és amikkel foglalkozik. A Sátán oly mélyen megrontotta az emberiséget; nem ismerik a romlott emberiség természetlényegét, még kevésbé azt, hogy mi a romlott emberiség Isten előtt, sem azt, hogyan kellene velük bánni az Ő igaz természete szerint. Gondoljatok Jóbra, ő egy igaz ember volt, és Isten megáldotta. Ez volt Isten igazsága. A Sátán fogadást kötött Jahvéval: „Megvan rá az oka, azért féli az Istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még téged!” (Jób 1:9-11). Jahve Isten azt mondta, „Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet!” (Jób 1:12). Így a Sátán elment Jóbhoz, és megtámadta és megkísértette Jóbot, és Jób megpróbáltatásokkal találkozott. Mindenétől megfosztották – elvesztette a gyermekeit és a vagyonát, és az egész testét kelések borították. Nos, vajon Jób megpróbáltatásai magunkban hordozták Isten igaz természetét? Nem tudjátok világosan megmondani, ugye? Még ha igaz ember vagy is, Istennek megvan a joga ahhoz, hogy megpróbáltatásoknak tegyen ki téged és lehetővé tegye, hogy tanúságot tegyél Mellette. Isten természete igaz, Ő mindenkivel egyenlően bánik. Nem arról van szó, hogy akkor az igaz embereknek nem szükséges megpróbáltatásokon keresztülmenniük, még akkor sem, ha le tudják küzdeni azokat, illetve, hogy meg kell védeni őket: nem ez a helyzet. Istennek megvan a joga, hogy megpróbáltatásoknak tegye ki az igaz embereket. Ez Isten igaz természetének a kinyilatkoztatása. Végül, miután Jób átesett a megpróbáltatásokon, és tanúságot tett Jahvéról, Jahve még többel áldotta meg, mint azelőtt, még jobban, mint azelőtt, és kétszer annyi áldást adott neki. Továbbá, Jahve megjelent neki és szólt hozzá a szélből, és Jób mintha szemtől szembe látta volna Őt. Ezt az áldást adta neki Isten. Ez volt Isten igazsága. Mi lett volna ha, miután Jób megpróbáltatásai véget értek, és Jahve látta, hogyan tett Róla Jób tanúságot a Sátán jelenlétében és hogyan szégyenítette meg a Sátánt, Jahve elfordult volna és elment volna, figyelmen kívül hagyva őt, és Jób nem kapott volna áldásokat ezután – ebben ott lett volna Isten igazsága? Függetlenül attól, hogy Jób kapott-e áldást a megpróbáltatások után vagy sem, valamint, hogy Jahve megjelent-e neki vagy sem, mindebben ott van Isten jóakarata. Isten igazsága lett volna, ha megjelenik Jóbnak, és szintén Isten igazsága lett volna az is, ha nem jelenik meg neki. Milyen alapon követelsz te – egy teremtett lény – Istentől? Az emberek nem jogosultak arra, hogy követeljenek Istentől. Nincs semmi észszerűtlenebb, mint követeléseket támasztani Istennel szemben. Azt fogja tenni, amit tennie kell, és az Ő természete igaz. Az igazság semmi esetre sem méltányosság vagy észszerűség; nem egyenlősdi, és nem arról szól, hogy az elvégzett munkádnak megfelelően kiosztják neked, amit érdemelsz, vagy fizetnek neked az elvégzett munkádért, illetve megkapod a járandóságodat aszerint, amekkora erőfeszítést teszel. Ez nem igazság, ez csupán korrektség és méltányosság. Nagyon kevés ember képes megismerni Isten igaz természetét. Tegyük fel, hogy Isten megsemmisítette volna Jóbot, miután Jób tanúságot tett Mellette: Ez igazságos lenne? Valójában az lenne. Miért hívják ezt igazságnak? Hogyan tekintenek az emberek az igazságra? Ha valami összhangban van az emberek elképzeléseivel, akkor nagyon könnyű azt mondaniuk, hogy Isten igaz; azonban, ha úgy látják, az a dolog nincs összhangban az elképzeléseikkel – ha ez olyasvalami, amit képtelenek megérteni – akkor nehéz lenne azt mondaniuk, hogy Isten igaz. Ha Isten annak idején elpusztította volna Jóbot, az emberek nem mondták volna, hogy Ő igaz. Valójában azonban, akár romlottak az emberek, akár nem, és akár mélységesen romlottak, akár nem, kell Istennek igazolnia Magát, amikor elpusztítja őket? Meg kellene magyaráznia az embereknek, hogy milyen alapon cselekszik így? El kell-e Istennek mondania az embereknek azokat a szabályokat, melyeket Ő rendelt el? Nincs rá szükség. Isten szemében, aki romlott, és aki hajlamos Istennel szembefordulni, nem ér semmit; akárhogy is kezeli Isten őket, az helyénvaló lesz, és minden Isten elrendezése. Ha nem tetszenél Istennek, és azt mondaná, hogy nem veszi hasznodat a tanúságtételed után, és ezért elpusztítana téged, ez is az Ő igazsága lenne? Az lenne. Talán most még nem vagy képes felismerni ezt a tényekből, de a doktrínában meg kell értened. Mit mondanátok – az, hogy Isten elpusztítja a Sátánt, az Ő igazságának egy kifejeződése? (Igen.) Mi lenne akkor, ha Ő megengedné a Sátánnak, hogy megmaradjon? Nem meritek ezt mondani, igaz? Isten lényege az igazság. Habár nem könnyű felfogni, amit Ő tesz, minden, amit Ő tesz, az igaz; egyszerűen arról van szó, hogy az emberek nem értik. Amikor Isten átadta Pétert a Sátánnak, hogyan reagált Péter? „Az emberiség képtelen kifürkészni azt, amit Te teszel, de mindenben, amit teszel, ott van a Te jóakaratod; igazság van mindben. Hogyan ne mondanék dicséretet a Te bölcsességedért és cselekedeteidért?” Most már látnod kell, hogy Isten azért nem pusztítja el a Sátánt akkor, amikor üdvözíti az embert, hogy az emberek világosan láthassák, hogyan rontotta meg őket a Sátán, valamint annak mértékét, amennyire megrontotta őket, és azt, hogy Isten hogyan tisztítja és menti meg őket. Végül, amikor az emberek megértették az igazságot és látták a Sátán gyűlöletes képét, és észrevették a Sátán gyalázatos bűnét az ő megrontásukban, Isten el fogja pusztítani a Sátánt, megmutatva nekik az Ő igazságát. Az időzítés, amikor Isten elpusztítja a Sátánt, teli van Isten természetével és bölcsességével. Minden, amit Isten tesz, az igaz. Habár az emberek talán nem képesek érzékelni Isten igazságát, nem szabadna tetszés szerint ítéletet mondaniuk. Ha valami, amit Ő tesz, észszerűtlennek tűnik az emberek számára, illetve, ha van róla bármilyen elképzelésük, és ez arra vezeti őket, hogy azt mondják, Ő nem igazságos, akkor ők igen esztelenek. Látod, hogy Péter néhány dolgot felfoghatatlannak talált, de biztos volt benne, hogy Isten bölcsessége volt jelen és az Ő jóakarata volt azokban a dolgokban. Az emberek nem hatolhatnak mindennek a mélyére; oly sok dolog van, amit ők nem foghatnak fel. Ennélfogva, Isten természetét megismerni nem egyszerű dolog. Annak ellenére, hogy a vallásos világban oly sok ember hisz Istenben, kevesen képesek megismerni az Ő természetét. Amikor egyesek megpróbálták az evangéliumot vallásos embereknek terjeszteni, és rávenni őket, hogy olvassák Isten szavait, azok nemcsak hogy nem kerestek és kutattak, hanem még az Isten szavait tartalmazó könyveket is elégették, és megbüntették őket. Mások pletykáknak hittek, káromolták Istent, és megbüntették őket. Sok, sőt valójában számtalan példa van arra, hogy ilyen dolgok megtörténnek. Néhány új hívő arrogáns és gőgös, így nem fogadják ezt el, amikor hallanak róla – elképzelések alakulnak ki bennük. Isten látja, hogy ostoba és tudatlan vagy, ezért figyelmen kívül hagy téged, de el fog jönni a nap, amikor Ő megérteti veled. Ha sok éve követed Istent és még mindig így viselkedsz, az elképzeléseidhez ragaszkodsz, bármennyi van is belőlük, nemhogy nem keresed az igazságot, hogy megoldd a problémákat, hanem mindenfelé terjeszted is az elképzeléseidet, és kicsúfolod és kigúnyolod Isten házát, megtorlásban kell részesülnöd. Néhány esetben Isten talán megbocsát neked, mivel csak ostoba és tudatlan voltál, de ha te jobban tudod, és mégis szándékosan így cselekszel, nem figyelsz, függetlenül attól, hogy mennyi tanácsot kapsz, akkor Istennek meg kell büntetnie téged. Csak azt tudod, hogy Istennek van egy elnéző oldala, de ne feledd, hogy van egy sérthetetlen oldala is, amely az Ő igaz természete.

27. szemelvény

„Isten káromlása és rágalmazása olyan bűn, amely nem nyer bocsánatot sem ebben, sem az elkövetkező korban, és akik elkövetik ezt, azok soha nem fognak újra megtestesülni.” Ez azt jelenti, hogy Isten természete nem tolerálja, ha az ember megsérti. Kétségtelen, hogy Isten káromlása és rágalmazása sem ebben, sem az elkövetkező korban nem lesz megbocsátva. Isten káromlása, akár szándékos, akár nem, sérti Isten természetét, és bármilyen okból is istenkáromló szavakat szólni Isten ellen, minden bizonnyal kárhoztatással jár majd. Egyesek azonban elítélendő, istenkáromló szavakat mondanak olyan helyzetekben, amikor nem értik ezt, vagy amikor mások becsapták, irányították és elnyomták őket. Miután kimondják ezeket a szavakat, nyugtalanok lesznek, úgy érzik, hogy megvádolták őket, és nagyon bűnbánóak. Ezek után elegendő jó cselekedetet készítenek elő, miközben ismereteket szereznek és változnak ebben, így Isten többé már nem emlékszik korábbi vétkeikre. Nektek pontosan kell ismernetek Isten szavait, nem pedig önkényesen alkalmazni azokat elképzeléseitek és képzelgéseitek szerint. Meg kell értenetek, hogy kikhez szólnak az Ő szavai, és milyen kontextusban mondja ezeket. Nem szabad önkényesen használnotok vagy véletlenszerűen értelmeznetek Isten szavait. Azok az emberek, akik nem tudják, hogyan kell tapasztalni, semmivel kapcsolatban nem tartanak önvizsgálatot, nem állnak ellen Isten szavainak, míg azok, akik szereztek némi tapasztalatot és betekintést, hajlamosak a túlérzékenységre, önkényesen szembeszállva Isten szavaival, amikor az Ő átkairól olvasnak, vagy arról, hogy megveti és kirekeszti az embereket. Ezek az emberek nem értik Isten szavait, és mindig félremagyarázzák Őt. Egyesek nem olvasták Isten aktuális szavait, nem tanulmányozták aktuális munkáját, nem is szólva a Szentlélek megvilágosodásának elnyeréséről. Ítélkezve beszéltek Istenről, majd valaki hirdette nekik az evangéliumot, amit elfogadtak. Ezután sajnálják, amit tettek, és hajlandóak megbánni is azt. Ez esetben meglátjuk, hogyan viselkednek, és milyen megnyilvánulásaik lesznek a továbbiakban. Ha viselkedésük különösen rossz, miután elkezdenek hinni, és azzal tetézik a bajt, hogy azt gondolják: „Nos, én már szóltam istenkáromló, rágalmazó és ítélkező szavakat Isten felé, és ha Isten elítéli az ilyen embereket, akkor az én törekvéseim hiábavalók,” akkor teljesen végük van. Megadták magukat a kétségbeesésnek, és megásták saját sírjukat.

A legtöbb ember követett el bűnt, és bizonyos módokon beszennyezte magát. Például egyesek ellenálltak Istennek, és istenkáromló dolgokat mondtak; egyesek elutasították Isten megbízatását, nem teljesítették kötelességüket, és Isten visszautasította őket. Néhány ember elárulta Istent, amikor kísértésekkel szembesült. Egyesek elárulták Istent azzal, hogy aláírták a „Három levelet”, amikor letartóztatták őket. Mások adományt loptak; némelyek eltékozolták az adományokat. Egyesek gyakran megzavarták a gyülekezet életét, és kárt okoztak Isten választott népének. Egyesek klikkeket hoztak létre, másokkal pedig durván bántak, romhalmazt csinálva a gyülekezetből. Voltak, akik gyakran elképzeléseket és a halált terjesztették, ártva a testvéreknek; néhányan pedig paráznaságba és szexuális szabadosságba keveredtek, és szörnyű hatást gyakoroltak. Elég annyit mondani, hogy mindenkinek megvan a maga vétsége és szégyenfoltja. Egyesek azonban képesek elfogadni az igazságot és megtérni, míg mások nem képesek, és meg is halnak, mielőtt megtérnének. Tehát az embereket természetlényegüknek és következetes viselkedésüknek megfelelően kell kezelni. Akik tudnak megbánást gyakorolni, azok hisznek valóban Istenben, de ami a valóban megátalkodottakat illeti, akiket ki kell közösíteni és ki kell űzni, azok ki lesznek közösítve és ki lesznek űzve. Egyesek gonoszak, egyesek tudatlanok, egyesek ostobák, és vannak, akik fenevadak. Mindenki különböző. Néhány gonosz embert gonosz szellemek szálltak meg, míg mások a Sátán, az ördög talpnyalói. Vannak, akik természetüknél fogva különösen vészjóslóak, míg egyesek különösen csalárdak vannak, akik különösen kapzsik, ha pénzről van szó, mások pedig élvezik, hogy szexuálisan kicsapongóak. Mindenki viselkedése eltérő, ezért minden embert természetének és következetes viselkedésének megfelelően, átfogóan kell szemlélni. Az ember halandó testének ösztönei szerint mindenkinek szabad akarata van, függetlenül attól, hogy kiről van szó. Emberi elképzelések szerint tud gondolkodni a dolgokról, és nincs képessége arra, hogy közvetlenül behatoljon a szellemi világba, vagy bármilyen módon megismerje annak igazságát. Például, amikor hiszel az igaz Istenben, és el akarod fogadni az Ő új munkájának ezt a szakaszát, mégsem jött senki, hogy hirdesse neked az evangéliumot, és csak a Szentlélek munkája világosít meg téged, és vezet el valahova, akkor a tudásod nagyon korlátozott. Lehetetlen azt megtudnod, hogy Isten milyen munkát végez most, és mit fog véghezvinni a jövőben. Az emberek nem tudják kifürkészni Istent; nincs meg a képességük arra, hogy ezt megtegyék, sem arra, hogy közvetlenül felfogják a szellemi világot vagy alaposan megértsék Isten munkáját, arra pedig még kevésbé, hogy mint egy angyal, készségesen szolgálják Őt. Ha Isten először meg nem hódítja, meg nem menti és meg nem újítja az embereket szavai által, vagy meg nem öntözi, és el nem látja őket az Általa kifejezett igazságokkal, az emberek képtelenek elfogadni az új munkát, elnyerni az igazságot és az életet, vagy megismerni Istent. Ha Isten nem végzi el ezt a munkát, akkor ezek a dolgok nem lesznek meg bennük; ezt a hajlamuk dönti el. Így egyesek ellenállnak vagy lázadnak, s ezzel Isten haragját és gyűlöletét vonják magukra, de Isten minden esetet másként kezel, és mindenkivel külön foglalkozik, az illető hajlama szerint. Minden Isten által végzett munka helyénvaló. Tudja, mit és hogyan kell csinálni, és biztosan nem fogja az embereket olyasmire késztetni, amit ösztönösen ne tudnának megtenni. Isten minden embert azon az alapon kezel, hogy milyen az illető aktuális körülményeinek és hátterének tényleges helyzete, milyenek a cselekedetei, a viselkedése és a természetlényege. Isten soha nem fog ártani senkinek. Ez Isten igazságának egyik oldala. Például a kígyó bűnre csábította Évát, hogy egye meg a gyümölcsöt a jó és rossz tudásának fájáról, de Jahve nem tett neki szemrehányást azzal, hogy: „Megmondtam, hogy ne egyél a gyümölcsből! Mégis miért tetted? Meg kellett volna értened! Tudnod kellett volna, hogy a kígyó csak azért mondta, hogy bűnbe vigyen téged.” Jahve nem feddte meg így Évát. Mivel az emberek Isten teremtményei, Ő tudja, hogy milyenek az ösztöneik, mire képesek ezek az ösztönök, milyen mértékben tudnak az emberek uralkodni magukon, és meddig mehetnek el. Isten mindezt egészen világosan tudja. Ahogy Isten kezeli az embert, az nem olyan egyszerű, mint azt az emberek képzelik. Amikor utálattal vagy ellenérzéssel viszonyul egy személyhez, vagy ha arról van szó, hogy az illető mit mond egy adott helyzetben, akkor Ő jól érti az állapotát. Ez azért van, mert Isten átvizsgálja az ember szívét és lényegét. Az emberek mindig azt gondolják: „Istennek csak az Ő isteni mivolta van. Ő igaz, és nem tűr sértést az embertől. Nem veszi figyelembe az ember nehézségeit, és nem képzeli magát az emberek helyébe. Ha valaki ellenáll Istennek, akkor Ő meg fogja büntetni.” A dolgok egyáltalán nem így állnak. Ha valaki így érti az Ő igazságát, az Ő munkáját és az emberekkel való bánásmódját, akkor súlyosan téved. Isten döntése az egyes emberek sorsáról nem az illető elképzelésein és képzelgésein alapszik, hanem Isten igaz természetén. Ő mindenkinek a tettei alapján fog megfizetni. Isten igaz, és előbb vagy utóbb gondoskodni fog arról, hogy minden ember teljesen meggyőződjön.

Előző: Az igazság keresésére és gyakorlására vonatkozó szavak

Következő: Isten megtestesülésének ismeretére vonatkozó szavak

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren