19. szemelvény

A legtöbb ember nem érti meg Isten munkáját, ezért a hitük túlságosan is hiányos. Isten munkájának megismerése nem könnyű; először is azt kell tudni, hogy Isten minden munkája terv szerint és Isten időzítése szerint történik. Az ember soha nem tudja kifürkészni, hogy Isten min és mikor munkálkodik; megvan az ideje annak, hogy Isten mikor végez el egy bizonyos munkát, és nem késlekedik; senki sem tudja elpusztítani az Ő munkáját. Az alapelv, amely szerint végzi a munkáját, az, hogy az Ő terve és az Ő szándékai szerint munkálkodik, és ezen senki sem változtathat. Ebben kellene látnod Isten természetét. Isten munkája senkire sem vár, és amikor eljön a munka ideje, akkor azt el kell végezni. Ti mindannyian megtapasztaltátok Isten munkáját az elmúlt néhány évben. Ki tudja elpusztítani azt, ahogyan Ő gondoskodik az emberekről, ki tudja megakadályozni Őt abban, hogy kimondja szavait, amikor azokat ki kell mondania, és elvégezze a munkát, amikor azt el kell végezni? Amikor először kezdték el hirdetni az evangéliumot, a legtöbben Isten szavait tartalmazó könyveket osztogattak a gyülekezetekben és a vallásos emberek körében. Mi lett ennek az eredménye? Ezek közül az emberek közül nagyon kevesen vizsgálták Isten szavait; a legtöbbjük rágalmazó, ítélkező és teljesen ellenséges volt. Voltak, akik elégették a könyveket, voltak, akik elkobozták azokat, voltak, akik megverték az evangéliumi munkásokat, és arra kényszerítették őket, hogy bűnösnek vallják magukat, sőt voltak olyanok is, akik még a rendőrséget is kihívták, hogy tartóztassák le és üldözzék őket. Abban az időben minden felekezet kétségbeesetten ellenállt, ám végül a királyság evangéliuma mégis elterjedt a kontinentális Kína egészében. Ki tudja megszakítani Isten akaratának végrehajtását? Ki tudja megállítani Isten királyságevangéliumának terjedését? Isten juhai hallgatnak Isten hangjára, és akiket Istennek meg kell nyernie, azokat Ő előbb-utóbb meg fogja nyerni. Ez olyasvalami, amit senki sem tud elpusztítani. Olyan ez, mint a Példabeszédek könyvében az a mondat, hogy „olyan Jahve kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja” (Példabeszédek 21:1). Ez még inkább így van a jelentéktelen emberek esetében, igaz? Istennek megvannak a saját tervei és elrendelései arról, hogy mikor milyen munkát végez. Vannak, akik folyton lehetetlennek ítélik, hogy Isten ezt vagy azt tegye, de ezek a gondolatok csak az emberek képzelődései. Bármennyi kárt okoznak is az emberek, és bármennyi bajt is szít a Sátán, mindez semmire se vezet, és nem lesznek képesek megállítani Isten munkáját. A Szentlélek munkája mindent meghatároz, és az emberek semmit sem tudnak megvalósítani a Szentlélek munkája nélkül. Milyen észszerűséggel kell rendelkezniük az embereknek ezzel kapcsolatban? Amikor valaki felismeri, hogy a Szentlélek nem munkálkodik, el kell engednie a saját elképzeléseit, és vigyáznia kell, hogy ne tegyen semmit vakon. A bölcs döntés az, ha Isten szándékait keresi, és kivárja Isten időzítését. Vannak, akik mindig a saját emberi elképzeléseikre és képzelődéseikre hagyatkoznak, és elébe mennek Istennek, ennek pedig az az eredménye, hogy a Szentlélek nem munkálkodik, és az erőfeszítéseik hiábavalóak. Az embereknek azonban tenniük kell a dolgukat, és teljesíteniük kell a kötelességüket. Nem várakozhatsz passzívan attól félve, hogy valami rosszat teszel, és semmiképpen sem mondhatod azt, hogy „Isten még nem tette meg, és még nem mondta meg, hogy mit akar, mit tegyek, ezért egyelőre nem teszek semmit.” Vajon nem a kötelességed elvégzésének elmulasztása ez? Át kell ezt gondolnod, mert nem kis dologról van szó, és egyetlen hibás gondolat is árthat a kilátásaidnak vagy tönkretehet téged.

Bármilyen munkát végez is Isten az Ő irányítási tervében, az ütemezetten, a megfelelő időben, nagyon pontosan történik, és egyáltalán nem az olyan emberek képzelete szerint, akik azt mondják: „Ez nem fog működni, az sem fog működni, ez nem vezet sehova!” Isten mindenható, és semmi sem nehéz Isten számára. A Törvény Korától a Kegyelem Korán át a Királyság Koráig Isten munkájának minden lépése az olyan emberek elképzeléseivel ellentétes módon történt, akik azt gondolják, hogy mindez megvalósíthatatlan. Ennek ellenére a végén minden megoldódik, és a Sátán teljesen megszégyenül és elbukik, az emberek pedig elnémulnak. Mit tudnak az emberek tenni? Még az igazságot sem tudják gyakorolni; arra azonban képesek, hogy arrogánsak és önhittek legyenek, és azt gondolják, hogy bármit megtehetnek, a szívük pedig tele van extravagáns vágyakkal, és egyáltalán nem tesznek igaz tanúbizonyságot. Sőt, olyan emberek is vannak, akik azt gondolják: „Isten napja hamarosan eljön, nem kell többé szenvednünk, jó életünk lesz, és a vég küszöbön áll.” Hadd mondjam el nektek, hogy az ilyen emberek csak sodródnak az árral és összevissza bolondoznak, a végén pedig csak büntetést kapnak, és semmit sem nyernek! Segíthet-e az igazság és az élet elnyerésében, ha valaki azért hisz Istenben, hogy meglássa Isten napját és megmeneküljön a nagy katasztrófáktól? Aki azért hisz Istenben, hogy megmeneküljön a katasztrófáktól és meglássa Isten napját, az el fog veszni. Azok azonban, akik hisznek az igazságra való törekvésben és abban, hogy a beállítottságuk megváltoztatása által tudnak megmenekülni, megmaradnak. Ők azok, akiknek igazi hitük van Istenben. A zavaros hitűek pedig végül semmit sem fognak nyerni, hiába dolgoznak, csak még súlyosabb büntetést fognak kapni. Minden ember komolyan híján van a belátásnak. Akik hisznek Istenben, de nem foglalkoznak a feladataikkal, és mindig alávaló dolgokon gondolkodnak, azok gonosztevők, álhívők, és csak árthatnak maguknak. Hát nem Isten kezében vannak a hívők és a nem hívők egyaránt? Ki menekülhet Isten keze elől? Senki! Azoknak, akik elmenekülnek, végül vissza kell térniük Istenhez, és meg kell bűnhődniük. Ez nyilvánvaló, vajon miért nem képesek tisztán látni ezt az emberek?

Egyesek a leghalványabb tudással sem rendelkeznek Isten mindenhatóságáról, még akkor sem, ha hisznek Mindenható Istenben. Folyamatosan összezavarodnak a következő kérdés kapcsán: „Isten mindenható, hatalma van, és képes szuverenitást gyakorolni minden dolog felett, akkor hát miért teremtette meg mégis a Sátánt, miért engedte, hogy 6000 éven keresztül megrontsa az emberiséget és a káosz állapotába taszítsa a világot? Miért nem pusztítja el Isten a Sátánt? Hát nem lenne jó élete az embereknek, ha a Sátánt kiiktatnák?” Így gondolkodik a legtöbb ember. Meg tudjátok már magyarázni ezt a problémát? Köze van a víziókhoz kapcsolódó igazsághoz. Sokan átgondolták már ezt a kérdést, de így, hogy rendelkeztek már bizonyos alapokkal, nem fogtok kételkedni Istenben emiatt. Az ezzel kapcsolatos zűrzavart azonban tisztázni kell. Vannak, akik azt kérdezik: „Miért engedte meg Isten, hogy az arkangyal elárulja Őt? Lehetséges, hogy Isten nem tudta, hogy az arkangyal képes elárulni Őt? Nem sikerült Istennek irányítania őt, megengedte neki, vagy volt Istennek valami célja ezzel?” Normális, hogy az emberek felvetik ezt a kérdést, és tudniuk kell, hogy ez a kérdés Isten irányítási tervének az egészét érinti. Isten rendezte úgy, hogy legyen egy arkangyal, és Isten engedte meg és rendezte úgy, hogy ez az arkangyal elárulja Őt – ez egészen biztosan Isten irányítási tervének a része. Isten engedte meg az arkangyalnak, hogy megrontsa az emberiséget, amelyet Ő teremtett, miután az elárulta Őt. Nem arról van szó, hogy Isten nem tudta irányítani a Sátánt, így az emberiséget a kígyó elcsábította és a Sátán megrontotta, hanem arról, hogy Isten volt az, aki megengedte a Sátánnak, hogy ezt tegye. Isten csak azután kezdte meg irányítási tervét és az emberiség megmentésére irányuló munkáját, hogy engedélyt adott arra, hogy ez megtörténjen. Vajon az ember képes kifürkészni ezt a rejtélyt? Miután az emberiséget megrontotta a Sátán, Isten megkezdte az emberiség irányítására vonatkozó munkáját. Először a Törvény Korának munkáját végezte Izráelben. Kétezer év elteltével a Kegyelem Korában elvégezte a keresztre feszítés munkáját, és megváltotta az egész emberiséget. Az utolsó napok idején ismét testet ölt, hogy meghódítsa és megmentse emberek egy csoportját az utolsó napokban. Miféle emberek azok, akik az utolsó napokban születnek? Ők azok, akik a Sátán több ezer éves romlottságán mentek keresztül, akik olyan mélyen romlottak, hogy már nem rendelkeznek emberi hasonlatossággal. Miután megtapasztalták Isten szavainak ítéletét, fenyítését és leleplezését, miután Isten meghódította őket, megkapják az igazságot az Ő szavaiból, és őszintén meggyőződnek Istenről; elérik Isten megértését, és képesek teljes mértékben alávetni magukat Istennek és eleget tenni az Ő szándékainak. A végén az Isten irányítási terve által elnyert emberek csoportja ilyen emberekből fog állni. Mit gondoltok, azok fognak eleget tenni Isten szándékainak, akiket nem rontott meg a Sátán, vagy azok, akiket megrontott a Sátán, és végül megmenekülnek? Az egész irányítási terv során az embereknek olyan csoportját kell megszerezni, akik képesek megérteni Isten szándékait, megkapják az Istentől származó igazságot, és akik rendelkeznek azzal a fajta élettel és emberi hasonlatossággal, amelyet Isten megkövetel. Kezdetben, amikor Isten megteremtette az embereket, ők csupán emberi hasonlatossággal és emberi élettel rendelkeztek. Nem rendelkeztek ugyanakkor azzal az igazsággal, amelyet Isten megkövetel az emberektől, és nem tudták megélni azt a hasonlatosságot, amelyről Isten mindig is remélte, hogy az emberek rendelkezni fognak vele. Az emberek azon csoportja, akiket Isten végül elnyer, azok, akik mindvégig megmaradnak, és ők azok, akiket Isten elnyer, akikkel elégedett, és akik megelégítik Őt. Az irányítás több ezer éves munkája során ezek az emberek nyerték a legtöbbet, akiket végül megmentett; az igazság, amit ezek az emberek elnyertek, pontosan az az öntözés és táplálék volt, amit Isten adott nekik a Sátánnal vívott háborúja során. Az ebbe a csoportba tartozó emberek jobbak, mint azok, akiket Isten a kezdet kezdetén teremtett; még ha meg is rontották őket, ez elkerülhetetlen volt, és olyan dolog, amely Isten irányítási tervének a részét képezi. Ez teljesen felfedi az Ő mindenhatóságát és bölcsességét, valamint annak tényét, hogy minden, amit Isten elrendezett, megtervezett és megvalósított, a lehető leghatalmasabb. Ha ezután újra megkérdezik tőled: „Ha Isten mindenható, hogyan árulhatta el Őt mégis az arkangyal? Azután pedig Isten letaszította a földre, ahol megengedte neki, hogy megrontsa az emberiséget. Mi ennek a jelentősége?” – akkor azt felelheted erre: „Ez a kérdés az Isten általi eleve elrendelés körébe tartozik, és rendkívüli jelentőséggel bír. Az ember teljesen nem tudja kifürkészni, de azon a szinten, amit képes belőle felfogni és amit képes elérni, látható, hogy amit Isten tett, annak nagyon is van értelme. Természetesen nem arról van szó, hogy Istennek volna egy pillanatnyi kihagyása, vagy hogy elvesztené az irányítást, és ne volna eszköze a dolgok irányítására, majd pedig a Sátán ellen fordítaná a saját trükkjeit, mondván: »Az arkangyal már úgyis elárult, úgyhogy akár neki is foghatok, egyszerűen csak megmentem az emberiséget, miután megrontotta az egészet.« Egyáltalán nem ez a helyzet.” A legkevesebb, amit az embereknek tudniuk kell, hogy ez az ügy Isten irányítási tervének a körébe tartozik. Mi ez a terv? Az első szakaszban volt egy arkangyal; a második szakaszban az arkangyal árulást követett el; a harmadik szakaszban az arkangyal árulását követően az emberek közé jött, hogy megrontsa őket, és ekkor kezdte el Isten az emberiség irányításának munkáját. Amikor az emberek hisznek Istenben, akkor meg kell érteniük Isten irányítási tervének vízióját. Egyesek soha nem értik meg az igazságnak ezt az aspektusát, mindig úgy érzik, hogy sok a feloldhatatlan ellentmondás. Megértés hiányában bizonytalannak érzik magukat, és ha bizonytalanok, nincs energiájuk továbblépni. Az igazság nélkül nehéz előrelépni, ezért igen nehéz azokkal foglalkozni, akik nem keresik az igazságot, amikor problémával szembesülnek. Segített ez a közlés, hogy megértsd a dolgot? Csak az arkangyal árulása után lett Istennek irányítási terve az emberiség megmentésére. Mikor kezdte meg az arkangyal az árulást? Bizonyosan voltak dolgok, amelyek felfedték az árulását, az arkangyal árulásának volt egy folyamata, biztosan nem lehetett olyan egyszerű, mint amilyennek az írás beállítja. Olyan ez, mint amikor Júdás eladta Jézust – volt egy folyamata. Nem arról van szó, hogy egyszerűen eladta Jézust röviddel azután, hogy követni kezdte Őt. Júdás nem szerette az igazságot, a pénzre vágyott, és mindig lopott is. Isten átadta őt a Sátánnak, a Sátán ötleteket adott neki, ő pedig elkezdte eladni Jézust. Júdás lépésről lépésre, sajátos körülmények között züllött el, és amikor eljött az idő, eladta Jézust. Az emberek elzüllésének szabályos mintázata van, és ez nem olyan egyszerű, mint ahogy az emberek képzelik. Jelenleg az emberek csak ennyiben tudják megérteni az Isten irányítási tervében szereplő dolgokat, azonban mélyebben is fel tudják majd fogni a jelentőségét, amikor megérnek rá.

20. szemelvény

Minden romlott emberi lénynek sátáni természete és sátáni beállítottságai vannak, és képes bármikor, bárhol elárulni Istent. Vannak, akik azt kérdezik: „Isten teremtette az embereket, és Isten kezében vannak. Miért nem védi meg Isten az embereket ahelyett, hogy hagyná, hogy elárulják Istent? Hát nem mindenható Isten?” Ez valóban egy kérdés. Milyen problémát látsz ebben? Istennek van egy mindenható és egy gyakorlati oldala is. Az emberek elárulhatják Istent úgy is, hogy a Sátán nem rontja meg őket. A romlott embereknek nincs saját szubjektív akaratuk és nem tudnak helyes döntéseket hozni, amikor arra kerül a sor, hogy hogyan imádják Istent, hogyan utasítsák el a Sátánt, és hogyan ne társuljanak a Sátánnal, hogyan vessék alá magukat Istennek, valamint azt a tényt illetően, hogy Istené az igazság, az élet és az út, és hogy Isten sérthetetlen... Az emberekben nincsenek ott ezek a dolgok, és nem látnak át a Sátán természetében rejlő dolgokon, és semmilyen igazságot nem értenek, ezért bármikor, bárhol képesek elárulni Istent. Sőt, miután az embereket megrontja a Sátán, a Sátán dolgai bennük lakoznak, és így valószínűbb, hogy elárulják Istent. Ez a probléma. Ha csak Isten gyakorlati oldalát látod, és nem látod Isten mindenható oldalát, akkor valószínűleg el fogod árulni Istent, Krisztust pedig közönséges embernek fogod látni, és nem fogod tudni, hogyan tud Ő ennyi igazságot kifejezni az emberiség megmentése érdekében. Ha csak Isten mindenható oldalát látod, és nem látod Isten gyakorlati oldalát, akkor az is valószínű lesz, hogy ellen fogsz állni Istennek. Ha egyik oldalát sem látod, akkor még valószínűbb, hogy ellen fogsz állni Istennek. Ezért hát nem Isten megismerése a legnehezebb dolog a világon? Az emberek minél jobban megismerik Istent, annál jobban megértik Isten szándékait, és megértik, hogy minden, amit Isten tesz, jelentőségteljes. Ha az emberek igazán megismerik Istent, akkor ilyen eredményeket érhetnek el. Bár Istennek van egy gyakorlati oldala, az emberek soha nem ismerhetik meg teljesen Istent. Isten túl nagyszerű, Ő csodálatos és kifürkészhetetlen, míg az emberi gondolkodás túlságosan korlátolt. Miért mondják, hogy az ember örökké csecsemő marad Isten színe előtt? Ennek ez a jelentése.

Amikor Isten beszél vagy tesz valamit, az emberek mindig félreértik: „Hogyan teheti ezt Isten? Isten mindenható!” Az embereknek mindig megvannak a saját elképzeléseik. A világi szenvedést megízlelő Istennel kapcsolatban vannak, akik azt gondolják: „Hát nem mindenható Isten? Mi szüksége van arra, hogy megízlelje a világi szenvedést? Hát nem tudja Isten, milyen a világi szenvedés?” Ebben benne foglaltatik Isten munkájának gyakorlati oldala. A Kegyelem Korában Jézust keresztre feszítették az emberiség megváltásáért, de az ember nem ismeri Istent, és mindig elképzelésekkel rendelkezik Róla, mondván: „Az egész emberiség megváltásához Istennek csak annyit kellett volna mondania a Sátánnak: »Mindenható vagyok. Hogy merészeled visszatartani az emberiséget Tőlem? Át kell adnod őket Nekem.« Ezzel a néhány szóval mindent meg lehetett volna oldani. Talán nem volt hatalma Istennek? Csak annyi kellett volna, hogy Isten azt mondja, hogy az emberiséget megváltotta, és hogy az emberek bűnei megbocsáttattak, az ember pedig bűn nélkül élhetett volna. Hát ezek a dolgok nem dőlhetnek el Isten egyetlen szavára? Isten szólt egy szót, és létrejött a menny és a föld és minden dolog, akkor Isten hogyne tudná megoldani ezt a problémát? Miért lett Isten személyesen keresztre feszítve?” Ebben benne foglaltatik Isten mindenható oldala és az Ő gyakorlati oldala is. A gyakorlati oldal az, hogy Isten testet öltött, harminchárom és fél évig élt a földön, sok szenvedést elviselt, a végén pedig keresztre feszítették, elviselve a legsúlyosabb szenvedést. Aztán feltámadt a halálból, és az Ő feltámadása volt Isten mindenható oldala. Isten nem adott jelet, nem ontott egy kevés vért, és nem is hullatott egy kis esőt, hogy aztán azt mondja, ez a vétekáldozat. Nem tett semmi ilyesmit, hanem ehelyett személyesen testet öltött, hogy megváltsa az emberiséget, és a keresztre szegezték, és ezáltal az emberiség tudomást szerzett erről a tényről. E tény által az emberiség megtudta, hogy Isten valóban megváltotta az embert, és ez volt a bizonyíték. Minden alkalommal, amikor Isten testet ölt, hogy munkát végezzen, vagy a Lélek közvetlenül végez munkát, az mind szükséges. Ez azt jelenti, hogy az ilyen módon végzett munka a legértékesebb és legjelentősebb, és csak az ilyen módon végzett munka lehet hasznos az emberiség számára. Ez azért van, mert az egész emberiség Isten irányításának tárgya. Korábban azt mondták, hogy ez azért volt, hogy háborút vívjanak a Sátánnal és megalázzák őt. De valójában ez végső soron nem az ember javát szolgálja? Az ember számára ez egy emlékezetes esemény, és ez a legértékesebb és legjelentősebb dolog. Mert amit Isten létre akar hozni, az egy olyan embercsoport, akik a nyomorúságból kerültek ki, akik ismerik Istent, akiket Isten tökéletesített, és akik keresztülmentek a Sátán általi romlottságon, ezért elengedhetetlen, hogy ezt a munkát ilyen módon végezzék el. Isten az Ő munkájának minden szakaszában az emberiség szükségletei alapján választja ki, hogy melyik munkamódszert alkalmazza; egyáltalán nem arról van szó, hogy bármelyik módszer megteszi. De az embereknek van választási lehetőségük, és megvannak a saját elképzeléseik. Ahogy Jézus keresztre feszítéséről is azt gondolják: „Mi közünk van nekünk ahhoz, hogy Istent keresztre feszítették?” Azt gondolják, hogy nincs összefüggés, de Istent azért kellett keresztre feszíteni, hogy megmentse az emberiséget. A keresztre feszítés volt a legsúlyosabb szenvedés abban az időben. Vajon a Lelket keresztre lehetne feszíteni? A Lelket nem lehetne keresztre feszíteni, és nem lehetne Isten előképe, még kevésbé tudna vért ontani és lehetne feláldozni. Csak a megtestesült Istent lehetett keresztre feszíteni, és ez volt a vétekáldozat bizonyítéka. Az Ő hús-vér teste egy bűnös hús-vér test hasonlatosságát öltötte és elviselte a szenvedést az emberiségért, míg a Lélek nem tudott szenvedni az emberiségért, és nem tudott vezekelni az emberek bűneiért. Jézust keresztre feszítették az emberiségért. Ez Isten gyakorlati oldala. Isten képes volt erre, és képes volt így szeretni az embereket, míg az emberek nem. Ez Isten mindenható oldala.

Minden, amit Isten tesz, magában foglalja az Ő mindenható és gyakorlati oldalát. Isten mindenhatósága az Ő lényege, és gyakorlatiassága szintén az Ő lényege: e két oldal elválaszthatatlan egymástól. Az, hogy Isten gyakorlati módon teszi a dolgokat, az az Ő gyakorlati oldala, és az, hogy képes így munkálkodni, az Ő mindenható aspektusát is mutatja. Nem mondhatod, hogy „mivel Isten gyakorlatias módon munkálkodik, ezért Ő gyakorlatias; ez az Ő gyakorlati oldala, és ebben nincs mindenhatóság”. Ha ezt mondod, akkor ez előírássá válik. Ez a gyakorlati oldal, és ez a mindenható oldal is. Bármi, amit Isten tesz, magában hordozza mindkét oldalt: az Ő mindenhatóságát és gyakorlatiasságát, és mindez az Ő lényege szerint történik. Ez az Ő természetének kifejeződése, valamint az Ő lényegének kinyilatkoztatása és azé, ami Ő. Az emberek azt gondolják, hogy a Kegyelem Korában Isten irgalmas és szeretetteljes volt, de megvolt az Ő haragos oldala és az Ő ítélő oldala is. Isten megátkozta a farizeusokat és az összes zsidó embert. Ez vajon nem az Ő haragja és igazsága volt? Nem mondhatod, hogy Isten kizárólag irgalmas és szeretetteljes volt a Kegyelem Korában, hogy nem fejezett ki egyáltalán semmilyen haragot, ítéletet vagy átkokat. Ha valaki ezt mondja, az azt mutatja, hogy az embereknek nincs megértésük Isten munkájáról. Isten munkája a Kegyelem Korában mind az Ő természetének kifejeződése volt. Minden, amit Isten tett, amit az ember láthatott, azt bizonyította, hogy Ő Maga Isten és hogy Ő mindenható, azt bizonyította, hogy Ő Maga rendelkezik Isten lényegével. Ebben a szakaszban Isten az ítélet és fenyítés munkáját végzi – jelentheti ez azt, hogy nincs Benne irgalom vagy szeretet? Nem, Benne ott van az irgalom és a szeretet is. Ha Isten lényegét egyetlen mondatban vagy egyetlen kijelentésben foglalod össze, akkor túlságosan arrogáns és önelégült, ostoba és tudatlan vagy, és ez azt mutatja, hogy nem ismered Istent. Néhányan azt kérik: „Beszélj velünk az Isten megismerésével kapcsolatos igazságról, magyarázd el érthetően!” Mit fog mondani erre egy olyan ember, aki ismeri Istent? Azt fogja mondani: „Isten megismerésének kérdése olyan mélyreható, hogy nem tudom néhány mondatban világosan elmagyarázni. Nem tudom érthetővé tenni, bárhogy is fogalmazok. Elég annyi, ha megérted a lényegét. Istent sohasem lehet alaposan megismerni.” Egy arrogáns ember, aki nem ismeri Istent, azt mondja: „Tudom, milyen Isten Ő, túlságosan jól ismerem Istent.” Nem dicsekvés-e ez? Aki ilyet állít, az rendkívül arrogáns! Vannak dolgok, amelyeket – ha az emberek nem tapasztalnak és nem láttak bizonyos tényeket – nem tudnak igazán megismerni vagy megtapasztalni, ezért úgy érzik, hogy Istent ismerni meglehetősen elvont dolog. Azok számára, akik nem értik, ez csak egyfajta kijelentés; megértik a doktrína szintjén, de nincs valódi ismeretük. Az, hogy nem érted, nem jelenti azt, hogy ez nem az igazság. Istent ismerni elvontnak tűnik azok számára, akiknek nincs tapasztalata, de valójában nem elvont. Ha valakinek valóban van tapasztalata, akkor képes lesz Isten szavait a megfelelő összefüggésekbe illeszteni, alkalmazni és a gyakorlatba ültetni őket – ez azt mutatja, hogy érti az igazságot. Megértheted az igazságot, ha csak Isten szavainak szó szerinti jelentését hallod meg, de egyáltalán nincs gyakorlati tudásod? A gyakorlatba kell ültetned és meg kell tapasztalnod azokat. Nem könnyű megérteni az igazságot.

Isten megváltotta az egész emberiséget a Kegyelem Korában; ez Isten mindenható oldala. Ez a mindenhatóság magában foglalja, hogy Isten gyakorlatias módon végzi a munkáját – a munkája végzése által meghódítja az embereket, és minden ember leborul Isten előtt és képes elfogadni Őt. Ha Isten mindenhatóságáról és Isten gyakorlatiasságáról csak mint két különálló oldalról beszélnek, az emberek nem lesznek képesek alaposan megérteni azokat. Az embereknek egyszerre kell megismerniük mindkét oldalt, és csak akkor érhetnek el eredményeket. Isten gyakorlatiasan munkálkodik, kifejezi az igazságot, hogy megtisztítsa és megoldja az ember romlottságát, és közvetlenül vezeti az embereket – ez Isten gyakorlati oldala. Isten kifejezi a saját természetét és azt, ami Ő, és képes elvégezni azt a munkát, amit az emberek nem tudnak – ebben van Isten mindenható oldala. Isten hatalommal bír: Ő szól, és az létrejön, Ő parancsol, és az szilárdan megáll, Ő szól, és az megvalósul. Amikor Isten beszél, az Ő mindenhatósága tárul fel. Isten szuverenitást gyakorol minden dolog felett, a Sátánt úgy mozgatja, hogy az szolgálatot tegyen Neki, környezeteket rendez el, hogy próbára tegye és finomítsa az embereket, megtisztítsa és átalakítsa természetüket – mindezek Isten mindenható oldalának megnyilvánulásai. Isten lényege egyszerre mindenható és gyakorlati, és ez a két oldal kiegészíti egymást. Minden, amit Isten tesz, az Ő saját természetének kifejeződése és annak kinyilatkoztatása, ami Ő. És az, ami Ő, az magában foglalja az Ő mindenhatóságát, igazságát és fenségét. Munkálkodása közben Isten mindig is a saját lényegét tárta fel és azt fejezte ki, ami Ő. Az Ő lényegének két oldala van: az egyik az Ő mindenható oldala, a másik az Ő gyakorlati oldala. Bármelyik szakaszát is nézed Isten munkájának, láthatod ezt a két oldalt; mindenben, amit Isten tesz, ott van ez a két oldal. Ez az egyik út Isten megismeréséhez.

21. szemelvény

Akár a megtestesülése, akár a Lelke által végzi Isten a munkáját, minden az Ő irányítási terve szerint történik. Ez nem nyílt vagy rejtett módszerek vagy az emberi szükségletek szerint történik, hanem teljesen az Ő irányítási terve szerint. Nem arról van szó, hogy az utolsó napok munkáját Isten bármilyen tetszőleges módon végezhetné. Ez a szakasz az Ő munkájának előző két szakaszára épül. A Kegyelem Korának munkája, az Ő munkájának második szakasza lehetővé tette az emberiség megváltását, és ez a megtestesülés által történt. Nem lehetetlen, hogy a Lélek végezze el Isten munkájának jelenlegi szakaszát, képes rá, de célszerűbb, ha a megtestesülés végzi el, mivel ez utóbbi hatékonyabban meg tudja menteni az embereket. A megtestesülés kijelentései ugyanis inkább képesek meghódítani az embereket, mint a Szentlélek közvetlen kijelentései, és jobban segítenek az embereknek abban, hogy megismerjék Istent. Amikor a Lélek munkálkodik, nem tud mindig az emberekkel lenni: nem lehetséges, hogy a Lélek közvetlenül az emberek között éljen és szemtől szembe beszéljen velük úgy, ahogyan a megtestesülés teszi most, és vannak idők, amikor a Lélek nem tudja úgy feltárni, hogy mi van az emberekben, ahogyan a megtestesülés képes. Ebben a szakaszban a megtestesülés munkája elsősorban abban áll, hogy meghódítsa az embereket, és miután meghódította őket, tökéletesítse őket, hogy megismerjék Istent, és képesek legyenek imádni Őt. Ez a korszak befejezésének munkája. Ha ez a szakasz nem az emberek meghódításáról szólna, hanem csak arról, hogy tudassák velük, hogy tényleg van Isten, akkor a Lélek is el tudná végezni. Azt gondolhatnátok, hogy ha ezt a szakaszt a Lélek végezné, akkor Ő helyettesíthetné a hús-vér testet, és ugyanazt a munkát elvégezhetné, mint a hús-vér test, és mivel Isten mindenható, nem számít, hogy a hús-vér test vagy a Lélek munkálkodik, ugyanazokat az eredményeket lehetne elérni. Azonban tévednétek. Isten az Ő irányítása, az Ő terve és lépései szerint cselekszik, hogy megmentse az embert. Nem arról van szó, ahogyan elképzeled, hogy a Lélek mindenható, a hús-vér test mindenható, és Isten Maga is mindenható, tehát azt tehet, amit akar. Isten az Ő irányítási terve szerint dolgozik, és munkájának minden egyes szakasza bizonyos lépéseket tartalmaz. A tervben az is szerepel, hogyan kell ezt a szakaszt elvégezni, és milyen részleteket kell tartalmaznia. Isten munkájának első szakasza Izráelben ment végbe, ez az utolsó szakasz pedig a nagy vörös sárkány országában, Kínában zajlik. Vannak, akik azt mondják: „Nem tudná ezt Isten egy másik országban megtenni?” E szakasz irányítási terve szerint ezt Kínában kell elvégezni. A kínai emberek elmaradottak, romlott életet élnek, nincsenek emberi és szabadságjogaik. Ez olyan ország, ahol a Sátán, a gonosz ördög uralkodik. Kínában való megjelenésének és munkájának célja, hogy megmentse azokat az embereket, akik a világ legsötétebb részén élnek, és akiket a Sátán a legmélyebben megrontott. Ez a Sátán valódi legyőzése és a dicsőség teljes elnyerése. Ha Isten egy másik országban jelenne meg és munkálkodna, annak nem lenne olyan nagy jelentősége. Isten munkájának minden szakasza szükséges, és Isten úgy végzi azokat, ahogyan végeznie kell. Vannak dolgok, amelyeket a hús-vér test munkája által lehet elérni, és vannak dolgok, amelyeket a Lélek munkája által lehet elérni. Isten dönt, hogy a hús-vér test vagy a Lélek által munkálkodik, aszerint, hogy melyik módszerrel éri el a legjobb eredményeket. Nem arról van szó, ahogyan felvetettétek, hogy bármelyik munkamódszer jó lenne, hogy Isten végezhetné a munkát úgy is, hogy mintegy mellékesen emberi alakot ölt, hogy a Lélek is végezhetné a munkát anélkül, hogy szemtől szemben találkozna az emberekkel, és hogy mindkét módszer bizonyos eredményekhez vezetne. Ezt nem szabad félreértenetek. Isten mindenható, de van Neki gyakorlati oldala is, és az emberek ezt nem látják. Az emberek Istent rendkívül természetfelettinek látják, és nem képesek kifürkészni Őt, ezért elképzeléseket és mindenféle irreális eszméket alakítanak ki róla. Nagyon kevesen látják, hogy Isten szavai és munkája az igazság, hogy ezek igen valóságos dolgok, hogy ezek a legvalóságosabb dolgok, és hogy ezeket az ember megérintheti és láthatja. Ha az emberek valóban rendelkeznek képességgel és felfogóképességgel, akkor Isten munkájának több éven át tartó megtapasztalása után képesnek kell lenniük arra, hogy lássák, hogy minden szó, amit Isten kimond, igazságvalóság, hogy minden munkájában és mindabban, amit Ő tesz, igazságok és alapelvek vannak, és hogy mindannak, amit Ő tesz, nagy jelentősége van. Bármit is tesz Isten, annak értelme van, az szükséges, és a legjobb eredményt tudja elérni. Mindannak határozott célja, terve és jelentősége van. Úgy gondolod, hogy Isten munkája meggondolatlanul kimondott szavak alapján valósul meg? Van Neki egy mindenható oldala, de van Neki egy gyakorlati oldala is. A ti tudásotok egyoldalú. Hibák vannak abban, ahogyan megértitek Isten mindenható oldalát, nem is beszélve az Ő gyakorlati oldalának megértéséről, ahol a hibáitok sokkal nagyobbak.

Isten munkájának három szakasza közül az elsőt a Lélek, míg az utolsó két szakaszt a megtestesülés végzi, és az Ő munkájának minden egyes szakasza nagyon lényeges. Vegyük például a keresztre feszítést: ha a Lélek lenne keresztre feszítve, annak nem lenne értelme, mert az emberek nem láthatják vagy érinthetik a Lelket, és a Lélek nem képes semmit érezni vagy fájdalmat szenvedni. Következésképpen az ilyen keresztre feszítésnek nem lenne értelme. Az a szakasz, amely az utolsó napokban zajlik, az emberek meghódításának szakasza, olyan munka, amelyet a hús-vér test tud elvégezni – a megtestesülés nem helyettesíthető a Lélekkel e munka esetében, és a Lélek által végzett munkát sem végezheti el a hús-vér test. Amikor Isten a hús-vér testet vagy a Lelket választja munkája bármely szakaszának elvégzésére, ez egy feltétlenül szükséges választás, és mindez a legjobb eredmények elérése és az Ő irányítási tervében szereplő célok elérése érdekében történik. Istennek van egy mindenható és egy gyakorlati oldala. Ő a munkájának minden szakaszában gyakorlati módon működik. Az emberek azt képzelik, hogy Isten nem beszél, nem gondolkodik, és azt teszi, amit csak akar, de ez nem így van. Ő bölcs, rendelkezik mindazzal, ami Ő, és ez az Ő lényege. Amikor Ő munkálkodik, fel kell tárnia és ki kell fejeznie az Ő természetét, az Ő lényegét, az Ő bölcsességét és mindazt, amit Ő birtokol és ami Ő, hogy az emberek megértsék, megismerjék és elérjék ezeket a dolgokat. Ő nem a semmi alapján munkálkodik, és még kevésbé az emberek elképzelései alapján, hanem a munka szükségletei és az elérendő eredmények szerint cselekszik. Ő gyakorlati módon beszél, nap mint nap munkálkodik és szenved, és amikor szenved, fájdalmat érez. Nem arról van szó, hogy a Lélek jelen van, amikor a megtestesülés munkálkodik és beszél, és hogy a Lélek eltűnik, amikor a megtestesülés nem munkálkodik és nem beszél. Ha ez így lenne, akkor nem szenvedett volna, és ez nem megtestesülés lett volna. Az emberek nem látják Isten gyakorlati oldalát, és ezért az emberek nem ismerik jól Istent, és Őt csak felszínes módon értik. Az emberek azt mondják, hogy Isten gyakorlati és normális, vagy hogy Isten mindenható és hatalmas – amely szavakat mind másoktól tanulták, mert nincs igazi tudásuk vagy valódi tapasztalatuk. Ami a megtestesülést illeti, miért van akkora hangsúly a megtestesülés lényegén? Miért nem a Lélek kap hangsúlyt? A középpontban a hús-vér test munkája áll, a Lélek munkája az, hogy segítsen és támogasson, és ez vezeti eredményre a hús-vér test munkáját. Az emberek minden fázisban megismerhetnek egy keveset Istenről, de képtelenek áttörni azon vagy elérni azt, amikor egy kicsit többet akarnak tudni Róla; amikor Isten mond egy keveset, az emberek megértenek egy keveset, de a Róla való tudásuk még mindig nem túl világos, és nem tudják könnyen felfogni annak lényegi részét. Ha azt gondoljátok, hogy a Lélek megteheti azt, amit a hús-vér test megtehet, és hogy a Lélek a hús-vér test helyébe léphet, akkor soha nem fogjátok megismerni a hús-vér test jelentőségét, a hús-vér test munkáját és azt, hogy mi a megtestesülés.

22. szemelvény

Az Ige testet ölt című könyv tartalma rendkívül gazdag, az igazság különféle aspektusait tartalmazza, valamint néhány prófétai állítást is, amelyek előre jelzik a jövő korok állapotát. Valójában a próféciák nagyon általánosak, míg a könyvben foglalt szavak nagy része az életbe való belépésről, az emberi természet leleplezéséről, valamint arról szól, hogyan lehet megismerni Istent és az Ő természetét. És ami azt illeti, hogy milyen kor következik, hány kor lesz még, milyen körülmények közé megy be az emberiség – hát nem igaz, hogy nincs ebben a könyvben konkrét terv, konkrét hivatkozás vagy akár konkrét korszak? Ez azt jelenti, hogy az embereknek nem kell foglalkozniuk a jövő korokkal, az idő még nem érkezett el, és még nagyon messze van. Még ha beszélnék is nektek ezekről a dolgokról, ti nem értenétek meg, sőt mi több, az embereknek most nem is kell megérteniük ezeket a dolgokat. Ezeknek a dolgoknak kevés közük van az emberek életfelfogásának megváltoztatásához. Csak az emberi természetet leleplező szavakat kell megértenetek. Ez elegendő. A múltban voltak próféciák, mint például az Ezeréves Királyság, Isten és az ember együtt történő belépése a nyugalomba, és a Szó Koráról is. A prófécia szavai mind a hamarosan eljövendő időkre vonatkoznak; amelyeket nem említenek, azok nagyon távoli dolgok. Azokat a távoli dolgokat nem kell tanulmányoznotok; amit nem kell tudnotok, azt nem is fogják nektek elmondani; nektek az Istentől jövő teljes igazságot kell tudnotok, például Isten ember iránt kifejezett természetét; azt, amit Isten birtokol és ami Isten, amit Isten szavai fednek fel; az ember természetének leleplezését az ítéleten és fenyítésen keresztül; valamint az Isten által az embereknek adott életirányt, mert Isten embermentő munkájának ezek képezik a magját.

Isten ezeket a dolgokat az emberiség irányításának munkája során elsősorban azért mondja, hogy meghódítsa és megmentse az embereket, és hogy megváltoztassa az emberek beállítottságát. Jelenleg a Szó Kora egy reális kor, amikor az igazság meghódítja és megmenti az embert. Később még több szó lesz, még sok ki nem mondott dolog van. Néhányan azt gondolják, hogy a jelenlegi szavak Isten kifejeződései teljes egészében, ami egy hatalmas tévedés, mert a Szó Korának munkája éppen csak elkezdődött Kínában, de Isten nyilvános megjelenése és munkálkodása után még több szó lesz. A Szó Korának a munkája tartalmazza, hogy milyen lesz a Királyság Kora, milyen rendeltetési helyre megy be az emberiség, mi történik a rendeltetési helyre való belépés után, milyen lesz az emberiség élete akkor, milyen szintre juthat az emberi ösztön, milyen vezetésre és milyen ellátásra lesz szükség stb. Isten mindent magában foglaló volta nem olyan, mint amilyennek pusztán Az Ige testet ölt című könyv alapján elképzeled. Vajon lehet-e Isten természetének kifejeződése és Isten munkája olyan egyszerű, ahogy te elképzeled? Isten mindent magában foglaló volta, mindenütt jelenvalósága, mindenhatósága és felsőbbrendűsége nem üres szavak. Ha azt mondod, hogy Az Ige testet ölt című könyv Istent illetően mindent képvisel, és hogy ezek a szavak befejezik Isten egész irányítását, akkor túl szűk szemszögből nézted Istent. Ez nem megint csak Isten behatárolása? Tudnod kell, hogy ezek a szavak csak egy nagyon kis részét képezik a mindent magában foglaló Istennek. Az egész vallásos világ behatárolta Istent a Bibliára. És ti ma nem behatároljátok Őt? Nem tudjátok, hogy Isten behatárolása Isten megalázását jelenti, hogy ez Isten elítélése és káromlása? Amikor Az Ige testet ölt című könyvnek még csak egy kötete volt, a legtöbb ember így hitte: „Isten utolsó napokbeli összes szava benne van ebben a könyvben. Nem lesz több szó Istentől. Isten befejezte a beszédet.” Nem súlyos hiba így gondolkodni? (De igen.) Az Ige testet ölt első kötetében foglalt szavak csupán nyitószavai Isten utolsó napokbeli munkájának, csupán egy részét képezik Az Ige testet ölt című könyvnek; ezek a szavak főként a látomások igazságaival foglalkoznak. Később Isten a gyakorlással kapcsolatban is sok részletes szót kifejezett. Ezért Az Ige testet ölt első kötetének nyilvánosságra hozatala nem jelenti azt, hogy Isten munkája egy szakasz végéhez ért, és még kevésbé azt, hogy Isten ítélő munkája az utolsó napokban véglegesen befejeződött. Istennek még sok kifejezésre váró szava van, és még ezeknek a szavaknak a kimondását követően sem mondható, hogy Isten teljes irányítási munkája befejeződött. Amikor az egész világegyetem munkája befejeződik, akkor csak az mondható el, hogy a hatezer éves irányítási terv véget ért, de vajon addigra nem lesznek még mindig emberek a világegyetemben? Amíg az élet létezik és amíg az emberiség létezik, addig Isten irányításának is folytatódnia kell. Ha a hatezer éves irányítási terv véget ér, amíg az emberiség, az élet és ez a világegyetem létezik, Isten irányítása is létezni fog, de ezt már nem fogjuk hatezer éves irányítási tervnek nevezni. Most ezt Isten irányításának nevezzük. Talán a jövőben más neve lesz majd. Az már egy másféle élet lesz az emberiség és Isten számára. Nem állítható, hogy Isten továbbra is a mai szavakat használja majd az emberek vezetésére, mivel ezek a szavak csak erre az időszakra alkalmasak. Ezért soha ne határold be Isten munkáját. Néhányan azt mondják: „Isten csak ezekkel a szavakkal látja el az embereket, és semmi mással. Isten csak ezeket a szavakat mondhatja.” Ez ismét bizonyos keretek közé szorítja Istent. Pontosan úgy van ez, mint most a Királyság Korában – ha fognád az Úr Jézus által a Kegyelem Korában mondott összes szót, és ma alkalmaznád azokat, vajon találóak lennének? Néhány még mindig találó lenne, de másokat eltöröltek. Ezért nem mondhatod, hogy Isten szavait soha nem lehet eltörölni. Hát nem hajlamosak az emberek a dolgok behatárolására? Nagyon valószínű, hogy valamilyen kérdésben be fogják határolni Istent. Talán egy nap, amikor olvasod Az Ige testet ölt című könyvet, az épp olyan lesz, mint ahogyan az emberek most a Bibliát olvassák, és nem fogsz tudni lépést tartani Isten lépteivel. Most van a megfelelő idő Az Ige testet ölt olvasására. Talán néhány év múlva, amikor újra elolvasod, egy elavult almanachnak fog tűnni, mert az új felváltja a régit. Az emberek szükségletei Isten munkája alapján merülnek fel és alakulnak. Arra az időre az emberi természet, valamint azok az ösztönök és tulajdonságok, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kell, némileg meg fognak változni. Miután ez a világ megváltozik, az emberiség szükségletei mások lesznek. Egyesek ezt kérdezik: „Fog Isten később több szót mondani?” Egyesek behatárolják Istent, ezt mondván: „Isten már eleget mondott. Lehetetlen, hogy bármi mást mondjon, mert a Szó Korának munkája véget ért.” Milyen hiba ez? (Isten behatárolásának hibája.) Az emberiség könnyen elköveti azt a hibát, hogy behatárolja Istent. Az emberek hajlamosak a múlthoz ragaszkodni és behatárolni Istent. Nyilvánvalóan nem ismerik Őt, mégis gátlástalanul behatárolják a munkáját. Az emberek a természetüknél fogva igazán arrogánsak! Hajlamosak ragaszkodni a múlt régi elképzeléseihez, és a szívükben őrizni az elmúlt napok dolgait. Tőkéjükként használják őket, és arrogánsak és önhittek, és azt hiszik, hogy mindent értenek. Van képük behatárolni Isten munkáját. Ezzel vajon nem ítélkeznek Isten felett? Ráadásul az emberek egyáltalán nem vizsgálják Isten új munkáját. Ez azt mutatja, hogy az emberek nehezen fogadnak el új dolgokat, és mégis vakon behatárolják Istent. Az emberek annyira arrogánsak, hogy híján vannak a józan észnek, nem hallgatnak senkire, és még Isten szavait sem fogadják el. Ilyen az ember természete, amely teli van arroganciával és önelégültséggel, és a legkisebb alávetettség is hiányzik belőle. Ilyenek voltak a farizeusok, amikor elítélték Jézust. Ezt gondolták: „Még ha helyes is, amit tettél, akkor sem foglak követni téged. Csak Jahve az igaz isten.” Ma is vannak olyanok, akik ezt mondják: „Ő krisztus? Akkor sem követném, ha tényleg ő lenne krisztus!” Léteznek ilyen emberek? Nagyon sok ilyen ember van a vallásos világban. Ez azt mutatja, hogy az ember beállítottsága igazán romlott, és hogy az emberek menthetetlenek.

A korszakok szentjei közül egyedül Mózes és Péter ismerte igazán Istent, és ők elnyerték Isten elismerését. De vajon ki tudták fürkészni Istent? Amit ők felfogtak, az is korlátozott volt. Ők maguk sem merték azt mondani, hogy ismerik Istent. Azok, akik igazán ismerik Istent, nem határolják be Őt, mert felismerik, hogy Isten mérhetetlen és kifürkészhetetlen. Azok, akik nem ismerik Istent, hajlamosak behatárolni Őt, valamint azt, amit Ő birtokol és ami Ő. Teli vannak Istenről szóló képzelődésekkel, és igen nagy valószínűséggel alakítanak ki elképzeléseket azokról a dolgokról, amelyeket Isten tett. Ezért azok, akik azt hiszik, hogy ismerik Istent, azok az emberek, akik a leginkább ellenállnak Istennek, és ők vannak a legnagyobb veszélyben.

23. szemelvény

Mondd meg Nekem, igazság-e az, hogy Isten szereti az embert és irgalmaz neki? (Ez az igazság.) És az igazság-e, hogy Isten nem szereti az embert, sőt, megátkozza és elítéli őt? (Ez is az igazság.) Valóban, mindkét kijelentés igazság és teljesen helyes. Nem egyszerű dolog azonban képesnek lenni azt mondani, hogy „az is igazság, hogy Isten nem szereti az embereket”. Ez nem olyasmi, amit az ember könnyen mond. Csakis akkor tud ilyen szavakat mondani, ha ismeri Isten természetét. Amikor azt látod, hogy Isten valami szeretetteljes dolgot tett az ember iránt, azt mondod: „Isten valóban szereti az embereket. Ez az igazság; ez Isten cselekedete.” Amikor azonban azt látod, hogy Isten olyasmit tett, ami nem igazodik az emberi elképzelésekhez – például, amikor megharagudott a képmutató farizeusokra vagy az antikrisztusokra, és megátkozta őket –, akkor azt gondolod: „Isten nem szereti az embereket; gyűlöli őket.” Ilyenkor elképzeléseid vannak Istenről és megtagadod Őt. Melyik hát az igazság a két helyzet közül? Némelyek nem tudják ezt világosan megmagyarázni. Az emberek szívében az a jobb, ha Isten szereti az embereket, vagy az, ha nem szereti az embereket? Az embereknek kétségkívül tetszik az, hogy Isten szereti az embereket, és azt mondják, hogy Isten emberek iránti szeretete az igazság. Az viszont nem tetszik nekik, hogy Isten nem szereti az embereket, ezért azt mondják, hogy az, hogy Isten nem szereti az embereket, nem az igazság, és tagadják azt a mondást, hogy „az is igazság, hogy Isten nem szereti az embereket”. Mi alapján határozzák meg tehát az emberek, hogy amit Isten tesz, az igazság-e vagy sem? Teljes mértékben emberi elképzelések és képzelődések alapján. Azt szeretnék, hogy Isten az emberek kénye-kedve szerint tegye a dolgokat, és csak akkor tekintik igazságnak azt, amit Isten tesz, ha az megfelel az ember elképzeléseinek és képzelődéseinek; ha pedig az embereknek nem tetszik, amit Isten tesz, akkor azt, amit Isten tesz, nem tekintik igazságnak. Vajon azok, akik így határozzák meg az igazságot, ismerik az igazságot? (Nem.) Milyen következményei vannak annak, ha Istent mindig az emberi elképzelések szerint határolják be? Vajon Isten iránti alávetettséghez vagy Istennel szembeni ellenálláshoz vezet ez? Bizonyosan nem az Isten iránti alávetettséghez – csakis az ellenálláshoz. Azok tehát, akik mindig a saját elképzeléseik és képzelődéseik alapján kezelik Istent, vajon olyan emberek, akik alávetik magukat Istennek? Vagy olyan emberek, akik ellenállnak Istennek? (Olyanok, akik ellenállnak Istennek.) Ez megállapítható, és helyes, ha így ismerjük fel. Az emberek azt gondolják, hogy Isten emberek iránti szeretetének hasonlítania kell a pásztoréhoz, aki megsimogatja a bárányt, melegséget és örömöt nyújt neki, és kielégíti érzelmi és fizikai szükségleteit. Úgy gondolják, hogy ez Isten szeretete, nem igaz? (De igaz, a valóságban azonban Isten ítélete, fenyítése és metszése sokkal hasznosabb az életükre nézve.) Ez még mindig Isten emberek iránti szeretete! A sok beszédetek után még mindig úgy érzitek, hogy Isten emberek iránti szeretete az igazság, és az, hogy Isten nem szereti az embereket, nem az igazság, nem így van? (Az is igazság, hogy Isten nem szereti az embereket.) Akkor hogyan lehetséges, hogy Isten nem szereti az embereket? Mit jelent ez, hogy ’nem szereti’? Mindannyian tudjuk, hogy Isten szereti az embereket: az Ő igaz természete, az Ő ítélete, fenyítése és fegyelmezése – mind a szeretet körébe tartoznak. Akkor mi az oka annak, hogy Isten nem szereti az embereket? (Az Ő igaz természete.) Az ítélet és a fenyítés is Isten igaz természete? (Igen.) Ha az ítélet és a fenyítés Isten igaz természete, akkor Isten igaz természete szeretetteljes vagy nem szeretetteljes az emberekkel szemben? (Szeretetteljes.) A megértésetek szerint Isten szeretete az ember iránt az Ő igaz természete, tehát az, hogy nem szereti az embereket szintén az Ő igaz természete-e? (Igen.) Hogyan lehet, hogy az, hogy Isten nem szereti az embereket, szintén az Ő igaz természete? Hadd kérdezzek tőletek még valamit: Szerintetek lehetséges, hogy Isten nem szereti az embereket? Létezhet ilyen eshetőség? (Amikor az emberek mindenféle gonosztetteket követnek el, és összetörik Isten szívét, akkor Isten nem szereti az embereket.) Amiről te beszélsz, az feltételes és előfeltételeken alapul, amit azonban én kérdezek, az előfeltételek nélküli. Isten emberek iránti szeretete bizonyosan igazság, és ezt mindenki megérti. Az embereknek azonban kétségeik vannak afelől, hogy az, hogy Isten nem szereti az embereket, igazság-e. Ha túllépsz ezen az ügyön, akkor a legtöbb olyan dolgon is túllépsz, amit Isten tesz, és nem fogsz elképzeléseket kialakítani. Ami Istent illeti, milyen megnyilvánulásai vannak annak, hogy nem szereti az embereket? (Ezt az aspektust még nem tudatosítottuk magunkban.) Nem éreztétek, és nem tapasztaltátok meg. Milyen szavakat ismerünk eddig, amelyek meg tudják magyarázni, hogy Isten nem szereti az embereket? Utálat, irtózás, gyűlölet, undor; valamint magárahagyás és visszautasítás. Lényegében ezek a szavak. Mindenki megérti ezeket a szavakat, akkor tehát egyenlőségjelet tehetünk ezek és a nem szeretés közé? (Igen.) Ezek megtalálhatók annak megnyilvánulásában, hogy Isten nem szereti az embereket, szóval mit gondoltok, igazság ez? (Igen, igazság.) Szerintetek ahhoz, hogy Isten ne szeresse az embereket, szükséges egy előfeltétel: Isten az emberek iránti szeretetének keretében tesz olyan dolgokat, amelyek nem szeretetteljesek az emberrel – ez az igazság. Tegyük fel, hogy ebben az előfeltételben nincs jelen a szeretetnek semmilyen eleme, és nem is a szereteten alapul: Isten ekkor olyan dolgokat tesz, amelyek nem szeretetteljesek az emberrel, miközben a megnyilvánulásaiban sem szereti az embereket. Nem fogjátok tudni megállapítani, hogy igazság-e az, hogy Isten nem szereti az embereket, és nem is fogjátok tudni világosan megérteni ezt az ügyet. Ebben rejlik a dolog lényege, és mivel ez a helyzet, beszélnünk kell erről.

Szerintetek, miután Isten, minden teremtett lény Ura, megteremtette ezt az emberiséget, gondoskodnia kell-e róluk – irányítania kell-e, hogy mit esznek és isznak, valamint az egész életüket és sorsukat? (Nem kell.) Vagyis, ha Isten gondoskodni akar rólad, megteszi, ha pedig nem, akkor a tömegben vagy egy adott helyzetben hagyhat, engedve, hogy boldogulj vagy elbukj. Nem áll ez Isten hatalmában? (De igen.) Mivel ez Isten hatalmában áll, az igazság-e, ha Isten nem gondoskodik az emberről? (Igen.) Ez összhangban van az igazsággal. Hogyan lehet ezt igazságnak nevezni? (Isten a Teremtő.) Isten identitását és státuszát, valamint az Isten és az emberiség közötti különbséget tekintve Isten gondoskodik rólad, ha akar, és ha nem akar gondoskodni rólad, akkor nem fog. Vagyis helyénvaló, ha Isten gondoskodik rólad, ha akar, és érthető, ha nem akar. Mitől függ ez? Attól függ, hogy Isten meg akarja-e tenni vagy sem, és ez az igazság. Vannak, akik azt mondják: „Nem, mivel Te teremtettél engem, Neked kell gondoskodnod arról, hogy mit eszem és iszom – Neked kell gondoskodnod rólam egész életemben.” Igazodik-e ez az igazsághoz? Ez észszerűtlen és nem igazodik az igazsághoz. Ha Isten azt mondta: „Miután megteremtettelek, félredoblak, és többé nem gondoskodom rólad”, akkor ez a Teremtő hatalma. Mivel Isten megteremtett téged, megvan a hatalma arra is, hogy félredobjon, akár jó helyre, akár rossz helyre. Ez Isten hatalma. Mi az alapja Isten hatalmának? Isten identitása és státusza, vagyis gondoskodhat rólad vagy sem, és mindkét esetben ez az igazság. Miért mondom, hogy ez az igazság? Ezt meg kell érteniük az embereknek. Amint megértetted, tudni fogod, hogy ki vagy, ki az az Isten, akiben hiszel, és mi a különbség közted és Isten között. Térjünk vissza arra az aspektusra, hogy Isten nem szereti az embereket. Kell-e Istennek szeretnie az embereket? (Nem kell.) Ha nem kell, akkor igazság-e, hogy Isten nem szereti az embereket? (Igazság.) Nem teszi-e ez a dolgokat világosabbá? Most pedig beszéljünk erről: mivel az emberiséget a Sátán megrontotta, és romlott, sátáni beállítottsággal rendelkezik, ezért ha Isten nem menti meg az emberiséget, és nem hozza Magához az emberiséget, akkor milyen kapcsolat van az emberek és Isten között? (Nincs köztük kapcsolat.) Ez nem igaz; valójában van kapcsolat. Akkor miféle kapcsolat ez? Antagonisztikus kapcsolat. Antagonisztikus vagy Istennel szemben, és a természetlényeged antagonisztikus Isten lényegével szemben. Észszerű tehát, ha Isten nem szeret téged? Észszerű, ha Isten utál téged, ha gyűlöl téged, ha undorodik tőled? (Igen, észszerű.) Miért észszerű? (Mert semmi sincs bennünk, ami méltó lenne Isten szeretetére, és túlságosan romlott a beállítottságunk.) Isten a Teremtő, te pedig teremtett lény vagy, de mint teremtett lény nem követed Istent, és nem hallgatsz az Ő szavaira; ehelyett a Sátánt követed, és szembekerültél Istennel és az ellenségévé váltál. Isten azért szeret téged, mert az Ő lényege az irgalom: megsajnál és megment téged. Ezzel a lényeggel rendelkezik Isten. Isten irgalmas és törődik az Általa teremtett emberiséggel. Irántad való szeretete az Ő lényegének megmutatkozása, ami az igazság egyik aspektusa. Másfelől az emberiség nem méltó Isten szeretetére. Az emberiség arrogáns, utálja a pozitív dolgokat, gonosz, aljas, Istennel szemben pedig gyűlölködő és ellenálló. Tehát figyelembe véve Isten lényegét – az Ő szentségét, igazságát, hűségét, sőt tekintélyét – hogyan képes arra, hogy szeressen egy ilyen emberiséget? Összeegyeztethető lehet-e Isten egy ilyen emberiséggel? Képes lehet-e arra, hogy szeresse? (Nem lehet.) Mivel nem képes erre, ezért amikor Isten kapcsolatba kerül az emberekkel, és meg akarja őket menteni, mit nyilvánít ki Isten? Amint Isten kapcsolatba kerül az emberekkel, undort, utálatot és gyűlöletet érez, valamint visszautasítja azokat, akik súlyos gonosztetteket követnek el; ez nem szeretet. Akkor igazság-e, hogy Isten nem szereti az embereket? (Igazság.) Igazság, hogy Isten nem szereti az embereket. Helyes-e, hogy Isten nem szereti azokat, akik ellenállnak Neki? (Igen.) Ez igazságos és észszerű, és Isten igaz természete határozza meg, tehát az, hogy Isten nem szereti az embereket, szintén az igazság. Mi határozza meg, hogy ez az igazság? Isten lényege határozza meg.

Tehát, mindezek fényében szereti-e Isten az embereket? (Igen, szereti.) Ami azt illeti, lényegét és megnyilvánulásait tekintve az ember nem méltó Isten szeretetére, Isten mégis képes arra, hogy nagyon szeresse az embert. Mondjátok meg Nekem, vajon Isten az igazság? Szent az Ő lényege? (Igen, az.) Másfelől, mivel az ember annyira undorító és romlottsága olyan mélyen gyökerezik, vajon szeretheti-e Isten az embert egy kis gyűlölet nélkül? Ha nem lenne benne egy kis gyűlölet, egy kis irtózás vagy undor, akkor ez a szeretet nem igazodna Isten lényegéhez. Isten gyűlöli, utálja, undorodik és irtózik ettől az emberiségtől, mégis megmenti őket. Ez Isten igazi szeretete – Isten lényege! Az, hogy Isten nem szereti az embereket, az az Ő lényegéből fakad, és az, hogy mégis képes szeretni az embereket, szintén az Ő lényegéből fakad. Tehát most, hogy mindez világos, mi az igazság: az, hogy Isten szereti az embereket, vagy az, hogy Isten nem szereti az embereket? (Mindkettő.) Ezzel eldőlt a dolog. Az ember vajon képes erre? Az ember nem képes erre. Nincs egyetlen ember sem, aki képes lenne erre – még a saját gyermekeivel szemben sem. Ha a gyermeked folyton feldühít és összetöri a szívedet, akkor eleinte dühös leszel rá, idővel azonban a szíved idegenkedni kezd tőle, és ha ez az idegenkedés sokáig benned marad, akkor teljesen feladod, és végül megszakítod vele a kapcsolatot. Mi is az emberi szeretet? Ez a szeretet a hús-vér test ragaszkodásából és vérségi kapcsolataiból ered, tehát semmi köze az igazsághoz; ez olyan szeretet, amely az ember hús-vér testének és ragaszkodásának szükségleteiből fakad. Mi az alapja ennek a szeretetnek? A ragaszkodáson, a vérségi kapcsolatokon és az érdekeken alapul, és egy cseppnyi igazság sincs benne. Mi az oka tehát annak, ha egy ember nem érez szeretetet? Az, hogy meggyűlölt, megutált egy bizonyos személyt és irtózik tőle, és mivel ez a személyösszetörte a szívét, nem érez szeretetet többé; nem képes többé szeretni. Mit gondoltok, mennyire törte össze ez az emberiség Isten szívét? (Leírthatatlan mértékben.) Igen, leírthatatlan mértékben. És Isten továbbra is szereti az embereket? Nem tudod, hogy Isten szereti-e az embereket, ám továbbra is, most is megment téged, mindig munkálkodik és beszél, hogy vezessen és ellásson téged. Ő nem fog lemondani rólad egészen az utolsó pillanatig, amikor is a munka befejeződik. Hát nem ez a szeretet? (De, igen.) Vajon az emberiség rendelkezik ilyen szeretettel? (Nem rendelkezik.) Amikor az emberek érzelmi szükségletei megszűnnek, amikor a vérségi kapcsolatuk megszakad, és nem fűzik egymáshoz őket az érdekek, akkor nem szeretnek többé, a szeretetük megszűnik, és ilyenkor úgy döntenek, hogy feladják – hogy nem „fektetnek be” többet a kapcsolatba. Teljesen feladják. Mi a szeretet lényegi megnyilvánulása? Az, hogy gyakorlati dolgokat tesznek és eredményeket érnek el, és ha ezeket a szeretethez kapcsolódó dolgokat nem teszik meg, akkor nincs többé szeretet. Egyesek azt mondják, hogy Isten gyűlöli az embereket, de ez nem teljesen helytálló. Isten gyűlöl téged, de vajon beszélt-e hozzád emiatt kevesebbet? Kevesebb igazsággal látott-e el téged? Kevesebbet munkálkodott-e benned? (Nem.) Tehát azzal, hogy azt mondod, hogy Isten gyűlöl téged, neked nincs lelkiismereted; a szavaid lelkiismeretlenek. Nem hamis-e, hogy Isten gyűlöl téged, miközben mégis szeret téged, és sok munkát végzett benned. Tény, hogy Isten gyűlöl téged, de miért? Ha mindenben alávetnéd magad Istennek, és olyan lennél, mint Jób, vajon akkor is gyűlölne Isten? Nem gyűlölne többé téged; csak szeretettel viseltetne irántad. Hogyan nyilvánul meg Isten szeretete? Nem hasonlatos az emberi szeretethez, amely olyan, mintha vattába csomagolnánk a másikat. Isten nem így szereti az embereket: Ő megengedi, hogy a teremtett emberiség normális életét éld; megengedi, hogy megértsd, hogyan kell élni, hogyan kell túlélni és hogyan kell imádni Őt; hogyan lehetsz úrrá a különféle dolgokon; hogyan élhetsz értelmes életet ahelyett, hogy értelem nélküli dolgokat tennél és a Sátánt követnéd. Vajon Isten szeretetének jelentősége nem maradandó és messze ható? Rendkívül messze ható, és az utóhatásai annak, hogy Isten e dolgokat teszi, monumentális jelentőségűek és a lehető legmesszebb ható értékkel bírnak az egész emberiség számára. Ez olyasvalami, amire egyetlen emberi lény sem képes. Felbecsülhetetlen értéke van, és ezt az ember nem tudja pénzzel vagy bármilyen anyagi dologgal kiváltani. Látod, manapság az emberek megértenek néhány igazságot, és tudják, hogyan imádják Istent, de vajon tudtak-e bármit is ebből 20 vagy 30 évvel ezelőtt? (Nem tudtak.) Nem tudták, hogyan keletkezett a Biblia; nem tudták, mi Isten irányítási terve; nem tudták, hogyan imádják Istent és hogyan éljenek úgy, hogy megfelelő színvonalú teremtett lények legyenek: semmit nem tudtak ezekből a dolgokból. Tehát ha húsz évet előreugrasz az időben, vajon nem lesz akkor sokkal jobb az emberiség, mint ti most? (De igen.) Hogyan fog ez bekövetkezni? Isten üdvösségének, és annak a határok nélküli és végtelen szeretetnek köszönhetően, amellyel az emberben munkálkodik. Az ember azért nyert el annyi mindent, mert Ő olyan türelmes, toleráns és irgalmas az emberrel szemben. Isten hatalmas szeretete nélkül az ember semmit sem nyerne.

Mit gondoltok, Isten szereti az embereket? (Igen, szereti.) És Isten gyűlöli az embereket? (Igen, gyűlöli.) Milyen tekintetben? Szíve mélyén Isten valójában irtózik az embertől, és utálja az ember természetlényegét; minden egyes embertől irtózik. Hogyan képes hát továbbra is az emberekben munkálkodni? Mert szeretet van Őbenne, és meg akarja menteni ezeket az embereket. Az, hogy megmenti az embereket, azt jelenti-e, hogy nem gyűlöli őket? Nem; a gyűlölet és a szeretet egyszerre van jelen Benne. Gyűlöletet, utálatot, undort érez – és mégis az emberek üdvösségén munkálkodik. Mit gondoltok, ki tudná ezt megtenni? Egyetlen ember sem lenne képes rá. Amikor az emberek meglátnak valakit, akitől irtóznak és akit utálnak, rá se akarnak többé nézni, egyetlen szót sem akarnak váltani vele, épp ahogy a nem hívők mondják: „Ha nincs közös pont, egyetlen szó is hiábavaló.” Hány szót szólt Isten az emberekhez? Túl sokat. Mondhatod-e azt, hogy Isten nem szereti az embereket? Vagy hogy nem gyűlöli az embereket? (Nem.) Az gyűlölet tény, ahogyan a szeretet is. Tegyük fel, hogy azt mondod: „Isten gyűlöl minket, szóval ne közeledjünk Hozzá. Ne kérjük Istentől, hogy megmentsen minket, ne bosszantsuk Őt állandóan.” Rendben van ez? (Nincs rendben.) Nem veszed figyelembe Isten szívét, nem érted meg Őt és nem ismered Őt. Ehelyett, ha ezt teszed, fellázadsz Isten ellen, és összetöröd a szívét. Meg kell értened, miért gyűlöli Isten az embereket, és mely cselekedetek mutatják meg, hogy szereti az embereket. Isten szeretetének és gyűlöletének oka van; mindkettőnek megvan a maga háttere és alapelve. Ha azt mondod: „Mivel Isten megment engem, szeretnie kell engem; nem gyűlölhet engem”, akkor ez észszerűtlen követelés? (Igen, az.) Annak ellenére, hogy gyűlöl téged, Isten nem késlekedik a megmentéseddel, és még mindig lehetőséget kínál számodra a bűnbánatra. Ez nincs hatással arra, ahogyan eszed és iszod Isten szavait, vagy ahogyan teszed a kötelességedet, és továbbra is élvezed Isten kegyelmét, akkor hát miért vitatkozol még mindig? Isten gyűlölete irántad indokolt; ezt Isten lényege határozza meg, de Ő nem késlekedett a megmentéseddel. Nem kellene, hogy az embereknek legyen némi tudásuk erről a dologról? (De igen.) Mit kellene tudniuk? Meg kell ismerniük Isten igaz természetét és szentségét. Ismerniük kell ezeket a dolgokat. Hogyan ismerheti meg az ember ezeket a dolgokat? Isten annyira gyűlöli ezt az emberiséget, és mégis megmenti őket – mi ez? Túláradó irgalom. Ez az, ami Isten igaz természetében benne rejlik. Csak Isten képes erre; a Sátán nem fogja ezt megtenni. Ugyan nem gyűlöl téged, mégis eltapos. Ha gyűlölne téged, akkor egész nap kínozna, akár örökre megfosztana az újjászületéstől, és a pokol tizennyolcadik körébe vetne. Nem ezt teszi-e a Sátán? (De igen.) De vajon Isten így bánik az emberekkel? Egyáltalán nem. Isten elég lehetőséget ad az embereknek a bűnbánatra. Ezért ne félj attól, hogy Isten gyűlöl téged; gyűlöletét az Ő lényege határozza meg. Ne fordulj el Istentől azért, mert gyűlöl téged, azt gondolván: „nem vagyok méltó arra, hogy Isten megmentsen, szóval Isten abbahagyhatja a megmentésem és megkímélheti Magát a bajtól”, hogy aztán el is hagyd Őt. Ettől Isten csak még jobban megutál, mert elárultad és meggyaláztad Őt, és megengedted a Sátánnak, hogy kinevessen téged. Mit gondoltok, így van ez? (Időnként, amikor azt tapasztalom, hogy elbocsátanak, amikor visszaesést vagy kudarcokat élek meg, akkor úgy érzem, hogy összetörtem Isten szívét, és hogy Ő többé nem fog megmenteni; és a szívem Istent kerülő állapotban van.) Az, hogy összeetöröd Isten szívét, nem egyszeri dolog; régen is összetörted már az Ő szívét – és nem csak egyszer! De ha valóban lemondasz magadról, ami egyenértékű azzal, hogy hagyod, hogy Isten teljesen lemondjon rólad, és ne mentsen meg, akkor Isten szíve tényleg össze fog törni. Isten nem fog embereket halálra ítélni vagy ítéleteket mondani róluk a pillanatnyi viselkedésük miatt, sem egy bizonyos időszak alatti viselkedésük miatt Ilyesmit Ő nem fog tenni. Honnan kellene tehát megismerned Isten természetét? Hogyan kellene eloszlatnod az elképzeléseidet és téves nézeteited? Nem tudod, hogy Isten mit gondol sok mindenről, illetve, hogy hogyan igazítsd azokat az Ő igaz természetéhez és szent lényegéhez. Nem érted meg, egy dolgot azonban nem szabad elfelejtened: Nem számít, mit tesz Isten, az embernek alá kell vetnie magát; az ember teremtett lény, porból lett, és alá kell vetnie magát Istennek. Ez az ember kötelessége, kötelezettsége és felelőssége. Ilyen hozzáállással kellene az embereknek rendelkezniük. Miután ilyen hozzáállással rendelkeznek, hogyan kellene bánniuk Istennel és azokkal a dolgokkal, amelyeket Isten tesz? Soha ne ítéld el azokat, nehogy megsértsd Isten természetét! Ha elképzelésekkel rendelkezel, akkor oszlasd el őket, de ne ítéld el Istent vagy azt, amit Ő tesz. Ha elítéled ezeket, akkor neked véged: ez egyenértékű azzal, hogy az Istennel ellentétes oldalon állsz, és nincs esélyed arra, hogy Isten megmentsen. Azt mondhatod, hogy „most nem állok az Istennel ellentétes oldalon, de félreértem Őt”, vagy hogy „van egy kis kétség a szívemben Istennel kapcsolatban; a hitem csekély, gyenge vagyok és negatív”. Mindezek kezelhető dolgok; az igazság keresésével megoldhatók – de ne ítéld meg és ne ítéld el Istent, bármit is teszel! Ha egyszer elítéled Őt, bajban leszel. Ha azt mondod: „Amit isten tett, az nem helyes. Nem áll összhangban az igazsággal, ezért van okom kételkedni benne, megkérdőjelezni és vádolni őt. Mindenütt terjeszteni fogom ezt, és egyesítem az embereket, hogy kárhoztassák őt”, az súlyos következményekkel jár majd. Isten hozzáállása meg fog változni irántad, és ha elítéled Istent, akkor teljesen véged lesz; túl sok módja van annak, hogy Isten megtorlást hozzon rád. Ezért az embereknek nem szabad szándékosan szembeszállniuk Istennel. Nem olyan nagy baj, ha akaratlanul teszel valamit, amivel ellenállsz Neki, mert nem tudatosan vagy szándékosan tetted, és Isten adni fog egy esélyt a bűnbánatra. De ha szándékosan elítéled, annak ellenére, hogy tudod, hogy Isten tette, és másokat is arra buzdítasz, hogy lázadjanak fel veled együtt, az már bizony baj. És mi lesz a következménye? Úgy fogod végezni, mint az a kétszázötven fejedelem, aki ellenállt Mózesnek. Jól tudod, hogy Isten műve, mégis lármázni merészelsz Ellene. Isten nem vitatkozik veled: Övé a hatalom; meghasítja a földet, az egyenesen elnyel téged, és kész. Soha nem fog látni téged, és nem fogja meghallgatni a magyarázataidat. Ez Isten természete. Miben nyilvánul meg Isten természete ilyenkor? A haragban! Ezért semmiképpen sem szabad az embereknek Isten ellen lármázniuk vagy a haragját kivívniuk; mert ha bárki sértést követ el Isten ellen, az eredmény az lesz, hogy elpusztul.

24. szemelvény

Isten szereti az emberiséget – ez igaz, és mindenki elismeri ezt a tényt –, de hogyan szereti Isten az emberiséget? (Isten kimondja az igazságot, ellátja az embert igazsággal, leleplezi, megítéli, fegyelmezi, megpróbálja és finomítja őt, lehetővé téve számára, hogy megértse és elnyerje az igazságot.) Ez az, amit mindannyian megtapasztaltatok és láttatok. Isten emberiség iránti szeretetének kifejeződése koronként eltérő – bizonyos esetekben Isten szeretete megfelel az emberek elképzeléseinek, és azonnal képesek felfogni és elismerni azt, néha azonban Isten szeretete ellentétben áll az emberek elképzeléseivel, és ők nem hajlandók elfogadni azt. Isten szeretetének mely aspektusai állnak ellentétben az emberek elképzeléseivel? Isten ítélete, fenyítése, kárhoztatása, büntetése, haragja, átkai és így tovább. Nincs senki, aki hajlandó volna szembenézni ezekkel a dolgokkal, nem is tudják elfogadni, és soha nem is képzelték, hogy Isten szeretete ilyen módon is megnyilvánulhat. Hogyan korlátozták eredetileg az emberek Isten szeretetét? Az emberek eredetileg Isten szeretetét az Úr Jézus beteggyógyítására, a démonok kiűzésére, ötezer ember öt kenyérrel és két hallal való megetetésére, a bőséges kegyelem adományozására és az elveszettek megkeresésére korlátozták: felfogásuk szerint Isten úgy bánik az emberekkel, mint kis báránykákkal, mindig gyengéden simogatva őket. Számukra ez az, amiből Isten szeretete áll. Ezért, amikor azt látják, hogy Isten szigorúan beszél, ítéletet, fenyítést, verést és fegyelmezést osztogat, ez szembe megy Isten általuk elképzelt változatával, és ezért elképzeléseket alakítanak ki, lázadóvá válnak, sőt megtagadják Istent. Ha Isten megátkozna titeket, azt mondaná, hogy nincs bennetek ember, nem szeretitek az igazságot, nem vagytok jobbak a vadállatoknál, és hogy Ő nem fog megmenteni benneteket, mit gondolnátok? Azt gondolnátok, hogy Isten szeretete nem igazi, hogy Isten nem szeret? Elveszítenétek a Belé vetett hiteteket? Vannak, akik azt mondják: „Isten megítél és megfenyít engem, hogy megmentsen, de ha megátkoz engem, nem fogadom el Őt Istenemnek. Ha Isten megátkoz valakit, az nem a véget jelenti számára? Nem azt jelenti, hogy meg fogják büntetni, és alá fog szállni a pokolba? Ha nincs kilátásban a kimenetel, akkor mi értelme hinni Istenben?” Nem eltorzult ez az elképzelés? Ha Isten egy napon a jövőben megátkoz téged, akkor is ugyanúgy követni fogod Őt, mint most? Akkor is tovább végzed majd a kötelességedet? Ezt nehéz megmondani. Vannak, akik képesek kitartani a kötelességük mellett: ők az igazságra való törekvésre helyezik a hangsúlyt, és felkészültek. Mások azonban nem törekednek az igazságra, és nem tulajdonítanak jelentőséget az életben való előrehaladásnak: elhanyagolják ezeket a dolgokat. Csak arra gondolnak, hogy jutalmakat és előnyöket kapjanak, és hogy hasznos emberek legyenek Isten házában. Amikor csak idejük engedi, mindig összegzik, hogy milyen munkát végeztek az utóbbi időben, milyen jó dolgokat tettek az egyházért, milyen nagy árat fizettek, és milyen jutalmakat és koronákat kellene kapniuk. Efféle dolgokat összegeznek a szabadidejükben. Amikor Isten megátkozza az ilyen embereket, nem megdöbbentő és váratlan ez számukra? Hajlamosak arra, hogy azonnal felhagyjanak az Istenben való hittel? Előfordulhat ez? (Igen.) A teremtett lénynek a Teremtőhöz való egyetlen hozzáállása az alávetettség, a feltétel nélküli alávetettség kellene legyen. Ez olyasvalami, amit manapság egyesek talán képtelenek elfogadni. Ez azért van, mert túl kicsi az érettségük, és híján vannak az igazságvalóságnak. Ha olyankor, amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek ellentmondanak a te elképzeléseidnek, hajlamos vagy félreérteni Istent – vagy akár arra is, hogy fellázadj Isten ellen és eláruld Őt –, akkor távol vagy attól, hogy alá tudd vetni magad Istennek. Miközben az embereket Isten szava látja el és öntözi, valójában egyetlen cél felé törekednek, ami végső soron az, hogy képesek legyenek elérni az Istennek való feltétel nélküli, abszolút alávetettséget, amikor is te, ez a teremtett lény, megfelelő színvonalú leszel. Néha Isten szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentmondanak a te elképzeléseidnek, vagy szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek szembemennek a te kívánságaiddal. Ezek a dolgok még úgy is tűnhetnek, mintha nem lennének összhangban az igazsággal, mintha tapintatlanok lennének veled szemben, és nem felelnének meg a te ízlésednek. Ezeket a dolgokat talán nehéz elfogadnod, talán nem tudod ésszel felérni őket, és bárhogyan is elemzed őket, helytelennek tűnhetnek számodra, és talán nem tudod elfogadni őket, talán úgy érzed, hogy azért, amiért ezt teszi, Isten észszerűtlen – valójában azonban Isten szándékosan teszi ezt. Mi tehát Isten célja ezekkel a dolgokkal? Az, hogy próbára tegyen és felfedjen téged, hogy lássa, képes vagy-e keresni az igazságot vagy sem, és hogy van-e benned igaz alávetettség Isten iránt. Ne keress alapot mindarra, amit Isten tesz és megkövetel, és ne kérdezd, miért. Semmi haszna megpróbálni előadni az ügyedet Istennek. Egyszerűen csak el kell fogadnod, hogy Isten az igazság, és képesnek kell lenned abszolút alávetni magad. Amennyiben elfogadod, hogy Isten a te Teremtőd és a te Istened, az önmagában magasabb rendű minden érvelésnél, magasabb rendű minden világi bölcsességnél, magasabb rendű minden emberi erkölcsnél, etikánál, tudásnál, filozófiánál vagy hagyományos kultúránál – sőt, magasabb rendű az emberi érzéseknél, az emberi hűségnél és az úgynevezett emberi szeretetnél is. Minden dolognál magasabb rendű. Ha ezt nem látod tisztán, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor történik veled valami, és elbuksz. A legjobb esetben fellázadsz Isten ellen, és teszel néhány kitérőt; ha végül képes vagy bűnbánatot tartani, és felismerni Isten szeretetreméltóságát, és felismerni Isten rajtad végzett munkájának jelentőségét, akkor még mindig lesz reményed az üdvösségre – de ha e dolog miatt elbuksz, és képtelen vagy újra felállni, akkor nem lesz reményed. Akár megítéli, megfenyíti vagy megátkozza Isten az embereket, mindez azért van, hogy megmentse őket, és nincs ok a félelemre. Mitől kell igazán félni? Attól kellene félned, hogy Isten azt mondja: „Visszautasítalak téged.” Ha Isten ezt mondja, akkor bajban vagy: ez azt jelenti, hogy Isten nem fog megmenteni, hogy egyáltalán nem lesz reményed az üdvösségre. Ezért Isten munkájának elfogadásakor az embereknek meg kell érteniük Isten szándékait. Bármit is teszel, ne akadj fenn a szavakon, amikor Isten szavairól van szó, ezt mondván: „Az ítélet és a fenyítés rendben van, de a kárhoztatás, az átok, a pusztítás – az nem azt fogja jelenteni, hogy számomra mindennek vége? Akkor egyáltalán miért lennék teremtett lény? Nem leszek hát az, Te pedig többé nem leszel az én Istenem.” Ha elutasítod Istent, és nem állsz meg szilárdan a bizonyságtételedben, akkor Isten talán valóban elhagy téged. Értitek ezt? Nem számít, hogy az emberek mióta hisznek Istenben, nem számít, hogy hány utat jártak be, mennyi munkát végeztek, vagy mennyi kötelességet teljesítettek, minden, amit ez idő alatt tettek, egyetlen dologra való felkészülés volt. Mi az? Arra készültek, hogy végül abszolút alávetettséget tanúsítsanak Isten iránt, feltétel nélküli alávetettséget. Mit jelent az, hogy „feltétel nélküli”? Ez azt jelenti, hogy nem keresel mentségeket és nem hozod fel a saját objektív okaidat, azt jelenti, hogy semmiről nem alkudozol. Teremtett lényként nem vagy méltó arra, hogy szót emelj az ügyedben és feltételeket szabj Istennek. Amikor alkudozol Istennel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és amikor megpróbálod előadni az ügyedet Istennek, akkor megint csak rosszul határozod meg a helyedet. Ne vitatkozz Istennel, ne próbáld mindig kitalálni az indokait, ahhoz ragaszkodva, hogy megértsd, mielőtt alá tudod vetni magad – ha nem érted, nem fogod alávetni magad. Ha ezt teszed, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és ebben az esetben az Istennek való alávetettséged nem abszolút; az alávetettség relatív és feltételes. Azok, akik feltételeket szabnak az Istennek való alávetettségükhöz, vajon valóban alávetik magukat Istennek? Te Istenként kezeled Istent? Úgy imádod Istent mint a Teremtőt? Ha nem, akkor Isten nem ismer el téged. Mit kell megtapasztalnod ahhoz, hogy abszolút és feltétel nélküli Istennek való alávetettséget érj el? És hogyan kell megtapasztalnod? Először is, az embereknek el kell fogadniuk Isten ítéletét és fenyítését, és el kell fogadniuk, hogy megmetszi őket. Ezenkívül el kell fogadniuk Isten megbízatását, és a kötelességük során az igazságra kell törekedniük, meg kell érteniük az igazság különböző aspektusait, amelyek az életbe való belépéssel kapcsolatosak, és el kell jutniuk Isten szándékainak megértéséhez. Ez néha meghaladja az emberek képességeit, és nincs meg bennük a belátás ahhoz, hogy megértsék az igazságot, és csak a másoktól származó közlésre támaszkodva és az Isten által kialakított különböző helyzetekből okulva érthetnek meg egy keveset. De tudnod kell, hogy Istennek alávetett szíved kell legyen, nem szabad megpróbálnod előadni az ügyedet Istennek vagy feltételeket szabni: mindannak, amit Isten tesz, annak úgy kell lennie. Ugyanis Isten a Teremtő, te pedig teremtett lény vagy, alávetett hozzáállással kell rendelkezned, és nem szabad mindig annak okát firtatnod, hogy miért történnek dolgok, illetve nem szabad feltételeket szabnod. Ha a legalapvetőbb alávetett hozzáállás sincs meg benned, és még arra is hajlamos vagy, hogy találgatásokba bocsátkozz Istennel kapcsolatban és óvakodj Istentől, vagy hogy a szívedben azt gondold: „Látnom kell, hogy Isten valóban meg fog-e menteni engem, és hogy Isten valóban igazságos-e. Mindenki azt mondja, hogy Isten szeretet – nos, akkor meg kell néznem, hogy valóban van-e szeretet Isten rám irányuló tetteiben, hogy azok valóban szeretetet jelentenek-e.” Ha állandóan azt vizsgálgatod, hogy amit Isten tesz, összhangban van-e a te elképzeléseiddel és ízléseddel, vagy akár azzal, amit te igazságnak hiszel, akkor rossz helyen állsz, és bajban vagy – valószínű, hogy meg fogod sérteni Isten természetét. Az alávetettség igazsága létfontosságú, és egyetlen igazságot sem lehet néhány mondatban teljesen és világosan elmagyarázni; ezek mind az emberek különböző állapotaira és romlottságára vonatkoznak. Az igazságvalóságba való belépést nem lehet elérni egy vagy két – vagy három, vagy öt – év alatt. Sok mindent meg kell tapasztalni hozzá: sokat meg kell tapasztalni Isten szavainak ítéletéből és fenyítéséből, sok metszést meg kell tapasztalni. Csak akkor lesz hatékony az igazságra való törekvésed, ha végül elnyered az igazság gyakorlásának képességét, és csak ekkor fogod birtokolni az igazságvalóságot. Csak azoknak van igazi tapasztalata, akik rendelkeznek az igazságvalósággal.

25. szemelvény

Az első néhány évben a munka ezen szakaszának elkezdése után volt valaki, aki hitt Istenben, azonban nem törekedett az igazságra. Csak arra gondolt, hogy több pénzt keressen, társat találjon, és gazdag ember módjára éljen, így hát otthagyta az egyházat. Néhány év sodródást követően aztán váratlanul visszatért. Hatalmas bűntudatot érzett és számtalan könnyet hullatott. Ez azt bizonyította, hogy a szíve nem hagyta el Istent teljesen. Ez jó dolog volt, és még mindig volt esélye és reménye a megmentésre. Ha már nem hitt volna, és olyanná vált volna, akár a nem hívők, akkor teljesen befellegzett volna neki. Mivel valóban bűnbánatot tudott tartani, volt még számára remény. Ez ritka és becses dolog volt. Függetlenül attól, hogy mit tesz Isten és hogyan bánik az emberekkel – még ha gyűlöli, megveti vagy el is átkozza őket –, ha eljön a nap, amikor meg tudnak fordulni, akkor nagyon is meg fogok vigasztalódni, mert ez azt fogja jelenteni, hogy még mindig van némi hely a szívükben Isten számára, hogy még nem teljesen veszítették el az emberi józan eszüket és az emberi mivoltukat, hogy még van némi nyoma bennük a hitnek, és hogy legalább némileg szándékukban áll elismerni Istent és visszatérni az Ő színe elé. Ha valakinek valóban a szívében van Isten, nem számít, mikor hagyta el Isten házát, ha visszatér, és még mindig a szívében van ez a család, akkor egyfajta tartós kapcsolatot fogok érzékelni és valamelyest megvigasztalódom. Ha azonban soha nem tér vissza, sajnálatosnak fogom tartani. Ha vissza tud térni és igazán bűnbánatot tud tartani, akkor mély megelégedettséget és vigaszt fogok érezni. Úgy tűnt, hogy az, hogy ez az ember még vissza tudott térni, azt jelenti, hogy nem feledkezett meg Istenről, és még mindig kötődést érzett Istenhez a szívében. Ezért tért vissza. Elég meghatódtam, amikor találkoztunk. Ahogy elment, bizonyosan elég negatív volt és rossz állapotban volt. Az, hogy visszajött, bizonyította, hogy még mindig van hite Istenben. Azonban az, hogy képes lesz-e tovább haladni, nem volt tudható, mert az emberek oly gyorsan változnak. A Kegyelem Korában az Úr Jézus azt mondta: „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?” (Máté 18:12). Ez a sor nem egyfajta előírás vagy viselkedésmód; inkább Isten sürgető szándékát mutatja az emberek megmentésére, valamint azt, hogy milyen mély az irántuk érzett szeretete. Ez Isten természetét és az Ő emberek iránti szeretetét képviseli. Ezért, ha egyesek elhagyják a gyülekezetet fél évre vagy egy évre, vagy bármennyi gyengeségük vagy félreértésük van, és mégis később észhez tudnak térni, ismeretre tesznek szert és megfordulnak, és visszatérnek a helyes útra, akkor ez valóban megvigasztal Engem és egy kis örömet okoz Nekem. A hiúság és az élvezetek e világában, és ebben a gonosz korban az, hogy valaki el tudja ismerni Istent, vissza tud térni a helyes útra és vissza tud jönni, nagy vigaszt nyújt és izgalmas dolog. Vegyük például a gyermeknevelést: Akár tisztelettudó a gyermeked, akár nem, hogyan éreznéd magad, ha nem ismerne el téged és elhagyná az otthonát, hogy soha ne térjen vissza? Legbelül továbbra sem tudnád elengedni, és mindig azon tűnődnél, mikor jön vissza meglátogatni, mert akkor legalább úgy éreznéd, hogy legalább még mindig megvan ez a gyermeked, és hogy nem szeretted vagy nevelted hiába. Mindig így gondolkodtál volna, és mindig vágytál volna rá, hogy eljöjjön az a nap. Ha még az emberek is így éreznek, akkor mennyivel inkább Isten? Hát nem még nagyobb reménye az, hogy az emberek visszataláljanak, miután eltévelyedtek, és hogy a tékozló fiú hazatérjen? Az emberek csekély érettségűek, de eljön a nap, amikor megértik majd Isten szándékát – kivéve, ha nincs bennük egy szemernyi igaz hit sem és álhívők, amely esetben nem szükséges aggódni értük.

26. szemelvény

Különböző típusú emberek vannak, és az különbözteti meg őket, hogy milyen lelkük van. Néhány embernek emberi lelke van, és ők azok, akiket Isten előre elrendelt és kiválasztott. Egyeseknek nincs emberi lelke; ők démonok, akik csalással kerültek be, és őket Isten nem rendelte el előre és nem választotta ki. Őket tehát, még ha sikerült is beosonniuk Isten házába, nem lehet megmenteni, és végül pedig fel lesznek fedve és ki lesznek vetve. Az, hogy az emberek el tudják-e fogadni Isten munkáját, és miután elfogadták, milyen utat járnak majd, és hogy át tudnak-e alakulni, mind a bennük lévő lelken és természeten múlik. Egyesek nem tudnak mást tenni, mint eltévelyedni; a lelkük határozza meg, hogy ilyen teremtmények legyenek, és nem tudnak megváltozni. Egyesekben a Szentlélek nem munkálkodik, mert nem a helyes utat járják; ha azonban meg tudnának fordulni, a Szentlélek még tudna munkálkodni. Ha nem így tesznek, akkor számukra mindennek vége. Számos különböző típusú helyzet létezik, de Isten minden emberrel igazságosan bánik. Hogyan kellene felismerni és felfogni az embereknek Isten igazságos természetét? Az igazak az Ő áldásaiban részesülnek, a gonoszokat pedig elátkozza. Ez Isten igazságossága. Isten megjutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt, és minden személynek a cselekedetei alapján fizet. Ez helyes, de vannak olyan események, amelyek nem egyeznek az ember elképzeléseivel; vagyis vannak olyanok, akik hisznek Istenben és imádják Őt, és Isten mégis lesújt rájuk, vagy megátkozza őketlkoznak, vagy akiket Isten soha nem áldott meg, illetve akikre soha nem figyelt; bármennyire is imádják Őt, Ő figyelmen kívül hagyja őket. Vannak gonosz emberek, akiket Isten sem meg nem áld, sem meg nem büntet, mégis nagy vagyont birtokolnak és sok gyermekük van. Minden jól megy nekik és minden zökkenőmentes. Ez Isten igazságossága? Egyesek azt mondják: „Imádjuk Istent, mégsem kaptunk áldást Tőle, míg a gonosz emberek, akik nem imádják Istent, sőt még ellen is állnak Neki, jobban és gazdagabban élnek, mint mi. Isten nem igazságos!” Mit láttok ebben? Épp most említettem nektek két példát. Melyik mutatja Isten igazságát? Egyesek azt mondják: „Mindkettő Isten igazságának a megnyilvánulása!” Miért mondják ezt? Isten cselekedeteinek vannak alapelvei – csak arról van szó, hogy az emberek nem látják őket tisztán, és mivel nem látják tisztán őket, nem mondhatják, hogy Isten nem igazságos. Az emberek csak azt láthatják, ami a felszínen van; nem láthatják át úgy a dolgokat, ahogyan azok vannak. Ezért, amit Isten tesz, az igazságos, bármilyen kis mértékben egyezik is ez az emberek elképzeléseivel és képzelgéseivel. Sokan folyamatosan panaszkodnak, hogy Isten nem igazságos. Ez azért van, mert nem értik annak a helyzetet, ami. Könnyű hibázniuk, amikor mindig az elképzeléseik és képzelődéseik lencséjén át nézik a dolgokat. Az emberek tudása a saját gondolataikon és nézőpontjaikon, az ügyleteket illető nézeteiken, illetve a jóról és a rosszról, helyesről és helytelenről, valamint a logikáról alkotott szemléletükön alapul. Amikor valaki ilyen szemszögből látja a dolgokat, könnyű félreértenie Istent és teret adni az elképzeléseknek, és az illető ellen fog szegülni Neki és panaszkodni fog Rá. Mondjuk, van egy szegény ember, aki csak annyit tud, hogy imádni kell Istent, de Isten egyszerűen semmibe veszi, és nem áldja meg őt. Talán azt gondoljátok: „Még ha Isten ebben az életben nem is áldja meg őt, az örökkévalóságban Isten minden bizonnyal meg fogja áldani és tízezerszeresen megjutalmazza. Hát nem igazságos Isten ettől függetlenül? Egy gazdag személy százszoros áldásokat élvez ebben az életben, az örökkévalóságban azonban a pusztulással találkozik. Vajon nem Isten igazsága ez is?” Hogyan kell érteni Isten igazságát? Vegyük példaként Isten munkájának a megértését: Ha Isten a Kegyelem Korában végzett munkáját követően befejezte volna munkáját, és nem vitte volna véghez az ítélet munkáját az utolsó napokban, és nem mentette volna meg teljesen az emberiséget, ezzel az emberiséget a teljes megsemmisülésbe vezetve, rendelkezne-e akkor is szeretettel és igazsággal? Ha azokat, akik imádják Istent, a tűz és kénkő tavába vetnék, míg azoknak, akik nem imádják Istent és még azt sem tudják, hogy Isten létezik, Isten megengedné, hogy túléljenek, mi lenne ebből? Amikor a doktrína kontextusában beszélnek, az emberek jellemzően azt mondják, hogy Isten igaz, de ha egy ilyen helyzettel szembesülnek, képtelenek lehetnek tisztán látni, és talán még panaszkodnak is Istenre és igazságtalannak ítélik Őt.

Az embernek alaposan meg kell értenie Isten szeretetét és igazságosságát, és Isten szavaira és az igazságra alapozva kell magyaráznia és felfognia őket. Továbbá, valódi tapasztalatot is meg kell élnie, és el kell érnie Isten megvilágosítását annak érdekében, hogy igazán megismerje Isten szeretetét és igazságosságát. Nem mérheti az Ő szeretetét és igazságosságát a saját elképzelései és képzelődései alapján. Az emberi elképzelések szerint a jót megjutalmazzák, a gonoszt pedig megbüntetik, a jó embereket jóval jutalmazzák, a gonoszok pedig gonoszságot kapnak vissza, és mindazokat, akik nem tesznek gonoszságot, jóval kell jutalmazni és áldásokat kell kapniuk. Úgy tűnne, hogy minden embert, aki nem gonosz, jóval kellene jutalmazni. Ez lenne Isten igazságossága. Vajon nem ez az emberek elképzelése? Ha nem lennének megjutalmazva, akkor mondanád-e, hogy Isten nem igazságos? Például Noé idejében Isten ezt mondta Noénak: „Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt” (1Mózes 6:13). Ezután megparancsolta Noénak, hogy építse meg a bárkát. Miután Noé elfogadta Isten megbízatását és megépítette a bárkát, hatalmas felhőszakadás zúdult a földre negyven napon és éjszakán át, az egész világot elárasztotta az özönvíz, és Noé, valamint a bárkára szálló és túlélő hét családtagja kivételével Isten elpusztította annak a kornak az összes emberét. Mi erről a véleményed? Mondanád-e, hogy Isten nem szeretetteljes? Ami az embert illeti, lehet bármennyire romlott az emberiség, amennyiben Isten elpusztítja őket, az azt jelenti, hogy Ő nem szeretetteljes. Helyes ez így? Hát nem abszurd? Isten nem szerette azokat, akiket elpusztított, de ki tudod-e jelenteni, hogy nem szerette azokat, akik túléltek és azokat, akik elnyerték az Ő üdvösségét? Péter a végsőkig szerette Istent, és Isten szerette Pétert – tudod-e azt mondani, hogy Isten nem szeretetteljes? Isten szereti azokat, akik igazán szeretik Őt, és gyűlöli és megátkozza azokat, akik ellenállnak Neki és makacsul visszautasítják a megtérést. Istenben egyaránt ott a szeretet és a gyűlölet. Ez igaz. Az embereknek nem kellene behatárolniuk vagy megítélniük Istent az elképzeléseik és képzelődéseik szerint, mivel az emberek elképzeléseiben és képzelődéseiben, vagyis a látásmódjaikban egyáltalán nincs igazság. Az embernek Istent az Ő emberhez való hozzáállása, természete és lényege alapján kell megismernie. Semmiképpen nem szabad azzal próbálkoznia, hogy azon dolgok megjelenése alapján határolja be Isten természetét és lényegét, amelyeket Ő tesz, és amikkel foglalkozik. A Sátán oly mélyen megrontotta az emberiséget, hogy egyáltalán nem ismerik a romlott emberiség természetlényegét, még kevésbé azt, hogy mi a romlott emberiség valójában Isten előtt, sem azt, hogyan kellene velük bánni az Ő igazságos természete szerint. Gondoljatok Jóbra, ő egy igazságos ember volt, és Isten megáldotta. Ez volt Isten igazságossága. A Sátán fogadást kötött Jahvéval: „Megvan rá az oka, azért féli az istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd szemtől szembe tagad meg még téged!” (Jób 1:9-11). Jahve Isten azt mondta, „Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet!” (Jób 1:12). Így a Sátán elment, hogy megtámadja és megkísértse Jóbot, és Jób megpróbáltatásokkal találkozott. Mindenétől megfosztották – elvesztette a gyermekeit és a vagyonát, és az egész testét kelések borították. Vajon Jób megpróbáltatásai megtestesítik-e Isten igazságos természetét? Nem tudjátok világosan megmondani, ugye? Még ha igaz ember vagy is, Istennek megvan a joga ahhoz, hogy megpróbáltatásoknak tegyen ki téged és arra késztessen, hogy tanúságot tegyél Mellette. Isten természete igazságos, Ő mindenkivel egyenlően bánik. Nem úgy van az, hogy az igaz embereknek nem szükséges megpróbáltatásokon keresztülmenniük, mert kibírnák őket, vagy hogy az igaz embereket meg kell védeni. Nem ez a helyzet. Istennek megvan a joga, hogy megpróbáltatásoknak tegye ki az igaz embereket. Ez Isten igazságos természetének a megnyilatkozása. Végül, miután Jób keresztülment a megpróbáltatásokon, és tanúságot tett Jahve mellett, Jahve még többel áldotta meg, mint azelőtt, még jobban, mint azelőtt, és kétszer annyi áldást adott neki. Továbbá, Jahve megjelent neki, és szólt hozzá a szélből, Jób pedig mintha szemtől szembe látta volna Őt. Ezt az áldást adta neki Isten. Ez volt Isten igazságossága. Mi lett volna, ha miután Jób megpróbáltatásai véget értek, és Jahve látta, hogyan tett Róla Jób tanúságot a Sátán jelenlétében és hogyan szégyenítette meg a Sátánt, Jahve elfordult volna és semmibe vette volna őt, Jób pedig nem kapott volna áldásokat ezután – ebben ott lett volna Isten igazságossága? Függetlenül attól, hogy Jób kapott-e áldást a megpróbáltatások után vagy sem, valamint, hogy Jahve megjelent-e neki vagy sem, ebben ott van Isten jó szándéka. Isten igazságossága volt, hogy megjelent Jóbnak, és szintén Isten igazságossága lett volna az is, ha nem jelenik meg neki. Milyen alapon követelsz te – egy teremtett lény – Istentől? Az emberek nem jogosultak arra, hogy követeljenek Istentől. Nincs semmi észszerűtlenebb, mint követeléseket támasztani Istennel szemben. Azt fogja tenni, amit tennie kell, és az Ő természete igazságos. Az igazságosság semmi esetre sem méltányosság vagy észszerűség; nem puszta egyenlő elbírálás, és nem arról szól, hogy megkapod, amit megérdemelsz a munkádért, vagy fizetnek neked az elvégzett munkádért, vagy hogy megkapod a járandóságodat aszerint, amekkora erőfeszítést teszel. Ez nem igazságosság, ez csupán korrektség és észszerűség. Nagyon kevés ember képes megismerni Isten igazságos természetét. Tegyük fel, hogy Isten elpusztította volna Jóbot, miután Jób tanúságot tett Mellette: ez igazságos lenne? Valójában az lenne. Miért hívják ezt igazságosságnak? Hogyan tekintenek az emberek az igazságosságra? Ha valami összhangban van az emberek elképzeléseivel, akkor nagyon könnyű azt mondaniuk, hogy Isten igazságos; azonban, ha úgy látják, hogy valami nincs összhangban az elképzeléseikkel – ha ez olyasvalami, amit képtelenek megérteni – akkor nehéz lenne azt mondaniuk, hogy Isten igazságos. Ha Isten annak idején elpusztította volna Jóbot, az emberek nem mondanák, hogy Ő igazságos. Valójában függetlenül attól, hogy romlottak-e az emberek, vagy sem, és hogy mélységesen romlottak-e, vagy sem, kell-e Istennek igazolnia Magát, amikor elpusztítja őket? Meg kell-e magyaráznia az embereknek, hogy milyen alapon cselekszik így? El kell-e Istennek mondania az embereknek a törvényeket, amelyeket elrendelt? Nincs rá szükség. Isten szemében aki romlott és hajlamos Istennek ellenállni, az nem ér semmit; akárhogy is kezeli Isten őt, az helyénvaló lesz, és mindez Isten elrendezései szerint van. Ha nem tetszenél Istennek, és azt mondaná, hogy nem veszi hasznodat a tanúságtételed után, és ezért elpusztítana téged, az vajon az Ő igazságossága lenne? Az is az lenne. Talán most még nem vagy képes megérteni ezt a tények szemszögéből, de doktrínában meg kell értened. Mit mondanátok – az, hogy Isten elpusztítja a Sátánt, az Ő igazságosságának egy kifejeződése? (Igen.) És mi lenne akkor, ha megengedné a Sátánnak, hogy megmaradjon? Nem meritek kimondani, igaz? Isten lényege az igazságosság. Habár nem könnyű megérteni, amit Ő tesz, minden, amit tesz, az igazságos; egyszerűen csak az emberek nem értik. Amikor Isten átadta Pétert a Sátánnak, hogyan reagált Péter? „Az emberiség képtelen kifürkészni azt, amit teszel, de mindenben, amit teszel, ott vannak a Te jó szándékaid; igazságosság van mindben. Hogyan ne mondanék dicséretet a Te bölcsességedért és cselekedeteidért?” Most már látnod kell, hogy Isten azért nem pusztítja el a Sátánt akkor, amikor megmenti az embert, hogy az emberek világosan láthassák, hogyan rontotta meg őket a Sátán, valamint annak mértékét, amennyire megrontotta őket, és azt, hogy Isten hogyan tisztítja és menti meg őket. Végül, amikor az emberek megértették az igazságot és tisztán látták a Sátán rettenetes arcát, és észrevették a Sátán gyalázatos bűnét az ő megrontásukban, Isten el fogja pusztítani a Sátánt, megmutatva nekik az Ő igazságosságát. A Sátán elpusztításának időzítésében benne van Isten természete és bölcsessége. Minden, amit Isten tesz, igazságos. Habár az emberek talán nem képesek érzékelni ezt, nem szabadna tetszés szerint ítéletet mondaniuk. Ha valami, amit Ő tesz, észszerűtlennek tűnik az emberek számára, illetve, ha van róla bármilyen elképzelésük, és ezután azt mondják, Ő nem igazságos, akkor ők a legészszerűtlenebbek. Látod, néhány dolgot Péter is kifürkészhetetlennek talált, de biztos volt benne, hogy Isten bölcsessége jelen volt és az Ő jó szándékai voltak azokban a dolgokban, hogy az emberek nem tudták kifürkészni őket, és hogy nagyon kevés dolog van, amit ki tudnak fürkészni. Ennélfogva, Isten természetét megismerni nem egyszerű dolog. Annak ellenére, hogy a vallásos világban oly sok ember hisz Istenben, kevesen képesek megismerni az Ő természetét. Amikor egyesek megpróbálták az evangéliumot vallásos embereknek hirdetni, és rávenni őket, hogy olvassák Isten szavait, azok nemcsak hogy nem kerestek és kutattak, hanem még az Isten szavait tartalmazó könyveket is elégették, és megbüntették őket. Némelyek alaptalan szóbeszédeknek hittek, káromolták Istent, és meg is lettek büntetve. Sok ilyen eset van, végtelen a számuk. Néhány új hívő arrogáns és gőgös, és nem képesek elfogadni ezt, amikor hallanak róla – elképzelések alakulnak ki bennük. Isten ostobának és tudatlannak tart, és semmibe vesz téged, de el fog jönni a nap, amikor Ő eléri, hogy te magad is megértsd. Ha sok éve követed Istent és még mindig így viselkedsz, az elképzeléseidhez ragaszkodsz, bármennyi van is belőlük, nemcsak hogy nem keresed az igazságot, hogy feloldd őket, hanem még mindenfelé terjeszted is őket, és kicsúfolod és kigúnyolod Isten házát, megtorlásban fogsz részesülni. Néhány esetben Isten talán megbocsát neked, mivel csak ostoba és tudatlan voltál, de ha te jobban tudod, és mégis szándékosan így cselekszel, nem akarsz hallgatni rájuk, függetlenül attól, hogy mennyi tanácsot kapsz, akkor büntetésben kell részesülnöd. Csak azt tudod, hogy Istennek van egy elnéző oldala, de ne feledd, hogy van egy sérthetetlen oldala is. Ez az Ő igazságos természete.

27. szemelvény

„Isten káromlása és rágalmazása olyan bűn, amely nem nyer bocsánatot sem ebben az életben, sem az eljövendő világban, és akik elkövetik ezt, azok soha nem fognak újra megtestesülni.” Ez azt jelenti, hogy Isten természete nem tolerálja, ha az ember megsérti. Kétségtelen, hogy Isten káromlása és rágalmazása sem ebben az életben, sem az eljövendő világban nem lesz megbocsátva. Isten káromlása, akár szándékos, akár nem, sérti Isten természetét, és bármilyen okból is istenkáromló szavakat szólni Isten ellen, minden bizonnyal kárhoztatással jár majd. Egyesek azonban a kárhoztatás szavait és istenkáromló szavakat mondanak olyan helyzetekben, amikor nem értik ezt, vagy amikor mások félrevezették, irányították és elnyomták őket. Miután kimondják ezeket a szavakat, nyugtalanok lesznek, úgy érzik, hogy megvádolták őket, és nagyon bűnbánóak. Ezek után elegendő jó cselekedetet készítenek elő, miközben ismereteket szereznek és változnak ebben, így Isten többé már nem emlékszik korábbi vétkeikre. Nektek pontosan kell ismernetek Isten szavait, nem pedig önkényesen alkalmazni azokat elképzeléseitek és képzelgéseitek szerint. Meg kell értenetek, hogy kikhez szólnak az Ő szavai, és milyen kontextusban mondja ezeket. Nem szabad önkényesen használnotok vagy véletlenszerűen értelmeznetek Isten szavait. Azok az emberek, akik nem tudják, hogyan kell tapasztalni, semmivel kapcsolatban nem tartanak önvizsgálatot, és nem tartják magukat Isten szavaival szemben, míg azok, akik szereztek némi tapasztalatot és betekintést, hajlamosak a túlérzékenységre, önkényesen szembeszállva Isten szavaival, amikor az Ő átkairól olvasnak, vagy arról, hogy megveti és kirekeszti az embereket. Ezek az emberek nem értik Isten szavait, és mindig félremagyarázzák Őt. Egyesek nem olvasták Isten jelenlegi szavait, nem tanulmányozták jelenlegi munkáját, nem is szólva a Szentlélek megvilágosodásának elnyeréséről. Ítélkezve beszéltek Istenről, majd valaki hirdette nekik az evangéliumot, amit elfogadtak. Ezután sajnálják, amit tettek, és hajlandóak megbánni is azt. Ez esetben meglátjuk, hogyan viselkednek, és milyen megnyilvánulásaik lesznek a továbbiakban. Ha viselkedésük különösen rossz, miután elkezdenek hinni, és lemondanak saját magukról mint reménytelen esetekről: „Nos, én már szóltam istenkáromló, rágalmazó és ítélkező szavakat Isten felé, és ha Isten elítéli az ilyen embereket, akkor az én törekvéseim hiábavalók”, akkor teljesen végük van. Megadták magukat a kétségbeesésnek, és megásták saját sírjukat.

A legtöbb ember már követett el vétkeket, és némiképp beszennyezte magát. Például egyesek ellenálltak Istennek, és istenkáromló dolgokat mondtak; egyesek elutasították Isten megbízatását, és megtagadták a kötelességük végzését, és Isten visszautasította őket; néhány ember elárulta Istent, amikor kísértésekkel szembesült; egyesek aláírták a „Három Nyilatkozatot”, amikor letartóztatták őket, elárulva Istent. Mások ellopták a felajánlásokat; némelyek eltékozolták a felajánlásokat. Egyesek gyakran megzavarták a gyülekezet életét, és kárt okoztak Isten választott népének. Egyesek klikkeket hoztak létre és gyötörtek másokat, romhalmazt csinálva a gyülekezetből. Voltak, akik gyakran elképzeléseket és a halált terjesztették, ártva a testvéreknek; néhányan pedig illetlen kapcsolatokat folytattak az ellenkező nemmel és szexuális szabadosságba keveredtek, és szörnyű hatást gyakoroltak. Elég annyit mondani, hogy mindenkinek megvannak a maga vétkei és foltjai. Egyesek mégis képesek elfogadni az igazságot és bűnbánatot tartani, míg mások nem tudják elfogadni az igazságot, és inkább meghalnának, mintsem bűnbánatot tartsanak. Tehát a természetlényegük és következetes megnyilvánulásaik szerint kell bánni velük. Azok, akik képesek bűnbánatot tartani, azok, akik igazán hisznek Istenben; de ami azokat illeti, akik igazán nem tartanak bűnbánatot, azokat a helyzetnek megfelelően el kell takarítani vagy ki kell zárni. Egyesek gonoszok, egyesek tudatlanok és ostobák, egyesek pedig vadállatok. Mindenki más. Egyes gonosz embereket gonosz szellemek szálltak meg, míg mások az ördög Sátán szolgái. Néhányuknak különösen kegyetlen a természete, míg másoknak különösen csalárd a természetük, egyesek természetüknél fogva különösen pénzéhesek, mások pedig természetüknél fogva élvezik a szexuális kicsapongást. Minden egyes embertípus megnyilvánulásai különbözőek, ezért az embereket átfogóan kell értékelni a természetükkel és következetes megnyilvánulásaikkal összhangban. Ami az ember halandó hús-vér testének természetes képességeit illeti, minden embernek szabad akarata van a választáshoz. De az emberek csak emberi elképzelések és képzelődések szerint tudják szemlélni és megítélni a dolgokat, és nincs meg bennük az az adottság, hogy közvetlenül behatoljanak a szellemi birodalomba, vagy bármilyen módjuk lenne arra, hogy megismerjék a szellemi birodalom valós állapotát. Például hiszel az igaz Istenben, és el akarod fogadni új munkájának ezt a szakaszát, de ha senki sem hirdeti neked az evangéliumot, és csak a Szentlélek munkálkodik rajtad, világosít meg téged és vezérel valahová, akkor amit tudsz, nagyon korlátozott lesz, és lehetetlen lesz számodra tudni, milyen munkát végez most Isten, és mit fog megvalósítani a jövőben. Az emberek nem tudják kifürkészni Istent – nincs meg bennük az erre való adottság, és azzal az adottsággal sem rendelkeznek, hogy közvetlenül kifürkésszék a szellemi birodalmat, vagy tisztán lássák Isten munkáját – még kevésbé lehetséges számukra, hogy készségesen szolgálják Őt, mint egy angyal. Hacsak Isten először meg nem hódítja, meg nem indítja és meg nem változtatja az embereket a szavai által, és meg nem öntözi őket az Általa kifejezett igazságokkal, és át nem adja nekik ezeket az igazságokat, az emberek képtelenek elfogadni az új munkát, elnyerni az igazságot és az életet, vagy megismerni Istent. Ha Isten nem végezte volna el a munkának ezt a szakaszát, nem lennének meg bennük ezek a dolgok; ezt a természetes képességeik döntik el. Így egyesek ellenállnak és lázadnak, haragra gerjesztve Istent és kiváltva a gyűlöletét, de természetes képességeik alapján Isten másképp bánik velük és foglalkozik velük. Mindenben, amit Isten tesz, megfelelő mértékkel cselekszik. Tudja, mit tegyen és hogyan tegye, és biztosan nem fogja az embereket semmi olyasmire késztetni, ami meghaladja természetes képességeiket. Az, ahogyan Isten kezel minden egyes embert, az akkori tényleges körülményeken és háttéren, valamint az adott személy tettein és viselkedésén és a természetlényegén alapul. Isten soha nem bánik igazságtalanul senkivel. Ez Isten igazságossága. Például Évát a kígyó rávette, hogy egyen a jó és a rossz tudásának fájáról, de Jahve nem tett neki szemrehányást, mondván: „Mondtam neked, hogy ne edd meg, hát miért tetted meg mégis? Rendelkezned kellett volna tisztánlátással; tudnod kellett volna, hogy a kígyó csak azért beszélt, hogy elcsábítson téged.” Jahve nem tett így szemrehányást Évának. Ez azért van, mert az embereket Isten teremtette, és Ő tudja, milyenek a természetes képességeik és mit tesznek lehetővé az emberek számára, milyen mértékben tudják az emberek kontrollálni magukat, és mennyit tudnak elérni. Isten mindezt egészen világosan tudja. Az, ahogyan Isten kezel egy embert, nem olyan egyszerű, ahogy azt az emberek képzelik. Isten hozzáállása egy emberhez – akár kedveli, akár idegenkedik tőle, akár utálja őt – elsősorban az adott személy igazsághoz való hozzáállásán alapul. Függetlenül attól, hogy ki mit mond és milyen kontextusban, Isten átvizsgálja és megérti ezt, mert Isten átvizsgálja az ember szívét és lényegét. Az emberek mindig azt hiszik: „Istennek csak isteni mivolta van. Ő igazságos, és nem tűri az ember sértését. Nem veszi figyelembe az ember nehézségeit, és nem képzeli Magát a helyébe. Ha egy ember ellenáll Istennek, Ő megbünteti.” A dolgok egyáltalán nem így állnak. Ha az emberek így értik Isten munkáját, az emberekkel való bánásmódjának alapelveit és az Ő igazságosságát, ez súlyos hiba. Minden egyes ember kimenetelének Isten általi meghatározása nem az ember elképzelésein és képzelődésein alapul, hanem Isten igazságos természetén. Mindenkinek megfizet aszerint, amit tett. Isten igazságos, és előbb-utóbb minden embert teljesen meg fog győzni.