19. szemelvény

A legtöbb ember nem érti meg Isten munkáját, ezért a hitük túlságosan is hiányos. Isten munkájának megismerése nem könnyű; először is azt kell tudni, hogy Isten minden munkája terv szerint, és Isten időzítése szerint történik. Az ember soha nem tudja kifürkészni, hogy Isten min és mikor munkálkodik; megvan az ideje annak, hogy Isten mikor végez el egy bizonyos munkát, és nem késlekedik; senki sem tudja elpusztítani az Ő munkáját. Az alapelv, amely szerint végzi a munkáját, az, hogy az Ő terve és az Ő szándékai szerint munkálkodik, és ezen senki sem változtathat. Ebben kellene látnod Isten természetét. Isten munkája senkire sem vár, és amikor eljön a munka ideje, akkor azt el kell végezni. Ti mindannyian megtapasztaltátok Isten munkáját az elmúlt néhány évben. Ki tudja elpusztítani azt, ahogyan Ő gondoskodik az emberekről, ki tudja megakadályozni Őt abban, hogy kimondja szavait, amikor azokat ki kell mondania, és elvégezze a munkát, amikor azt el kell végezni? Amikor először kezdték el terjeszteni az evangéliumot, a legtöbben Isten szavait tartalmazó könyveket osztogattak a gyülekezetekben és a vallásos emberek körében. Mi lett ennek az eredménye? Ezek közül az emberek közül nagyon kevesen vizsgálták Isten szavait; a legtöbbjük rágalmazó, ítélkező és teljesen ellenséges volt. Voltak, akik elégették a könyveket, voltak, akik elkobozták azokat, voltak, akik megverték azokat, akik az evangéliumot terjesztették, és arra kényszerítették őket, hogy bűnösnek vallják magukat, sőt voltak olyanok is, akik még a rendőrséget is kihívták, hogy tartóztassák le és üldözzék őket. Abban az időben minden felekezet kétségbeesetten ellenállt, ám végül a királyság evangéliuma mégis elterjedt a kontinentális Kína egészében. Ki tudja megszakítani Isten akaratának végrehajtását? Ki tudja megállítani Isten országa evangéliumának terjedését? Isten juhai hallgatnak Isten hangjára, és akiket Istennek meg kell nyernie, azokat Ő előbb-utóbb meg fogja nyerni. Ez olyasvalami, amit senki sem tud elpusztítani. Olyan ez, mint a Példabeszédek könyvében az a mondat, hogy „Olyan Jahve kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja” (Példabeszédek 21:1). Ez még inkább így van a jelentéktelen emberek esetében, igaz? Istennek megvannak a saját tervei és elrendelései arról, hogy mikor milyen munkát végez. Vannak, akik folyton lehetetlennek ítélik, hogy Isten ezt vagy azt tegye, de ezek a gondolatok csak az emberek képzelődései. Bármennyi kárt okoznak is az emberek, és bármennyi bajt is szít a Sátán, mindez semmire se vezet, és nem lesznek képesek megállítani Isten munkáját. A Szentlélek munkája mindent meghatároz, és az emberek semmit sem tudnak megvalósítani a Szentlélek munkája nélkül. Milyen értelemmel kell rendelkezniük az embereknek ezzel kapcsolatban? Amikor valaki felismeri, hogy a Szentlélek nem munkálkodik, el kell engednie a saját elképzeléseit, és vigyáznia kell, hogy ne tegyen semmit vakon. A bölcs döntés az, ha Isten szándékait keresi, és kivárja Isten időzítését. Vannak, akik mindig a saját emberi elképzeléseikre és képzelődéseikre hagyatkoznak, és elébe mennek Istennek, ennek pedig az az eredménye, hogy a Szentlélek nem munkálkodik, és az erőfeszítéseik hiábavalóak. Az embereknek azonban tenniük kell a dolgukat, és teljesíteniük kell a kötelességüket. Nem várakozhatsz passzívan attól félve, hogy valami rosszat teszel, és semmiképpen sem mondhatod azt, hogy „Isten még nem tette meg, és még nem mondta meg, hogy mit akar, mit tegyek, ezért egyelőre nem teszek semmit.” Vajon nem a kötelességed elvégzésének elmulasztása ez? Át kell ezt gondolnod, mert nem kis dologról van szó, és egyetlen hibás gondolat is árthat a kilátásaidnak, vagy tönkretehet téged.

Bármilyen munkát végez is Isten az Ő irányítási tervében, az ütemezetten, a megfelelő időben, nagyon pontosan történik, és egyáltalán nem az olyan emberek képzelete szerint, akik azt mondják: „Ez nem fog működni, az sem fog működni, ez nem vezet sehova!” Isten mindenható, és semmi sem nehéz Isten számára. A Törvény Korától a Kegyelem Korán át a Királyság Koráig Isten munkájának minden lépése az olyan emberek elképzeléseivel ellentétes módon történt, akik azt gondolják, hogy mindez megvalósíthatatlan. Ennek ellenére a végén minden megoldódik, és a Sátán teljesen megszégyenül és elbukik, az emberek pedig elnémulnak. Mit tudnak az emberek tenni? Még az igazságot sem tudják gyakorolni arra azonban képesek, hogy arrogánsak és önhittek legyenek, és azt gondolják, hogy bármit megtehetnek, a szívük pedig tele van extravagáns vágyakkal, és egyáltalán nem tesznek igaz tanúbizonyságot. Sőt, olyan emberek is vannak, akik azt gondolják: „Isten napja hamarosan eljön, nem kell többé szenvednünk, jó életünk lesz, és a vég küszöbön áll.” Hadd mondjam el nektek, hogy az ilyen emberek csak sodródnak az árral és össze-vissza bolondoznak, a végén pedig csak büntetést kapnak, és semmit sem nyernek! Segíthet-e az igazság és az élet elnyerésében, ha valaki azért hisz Istenben, hogy meglássa Isten napját és megmeneküljön a nagy katasztrófától? Aki azért hisz Istenben, hogy megmeneküljön a katasztrófától és meglássa Isten napját, az el fog veszni. Azok azonban, akik hisznek az igazságra való törekvésben, és abban, hogy a beállítottságuk megváltoztatása által tudnak megmenekülni, megmaradnak. Ők azok, akiknek igazi hitük van Istenben. A zavaros hitűek pedig végül semmit sem fognak nyerni, hiába dolgoznak, csak még súlyosabb büntetést fognak kapni. Minden ember komolyan híján van a belátásnak. Akik hisznek Istenben, de nem foglalkoznak a feladataikkal, és mindig alávaló dolgokon gondolkodnak, azok gonosztevők, álhívők, és csak árthatnak maguknak. Hát nem Isten kezében vannak a hívők és a nem hívők egyaránt? Ki menekülhet Isten keze elől? Senki! Azok, akik elmenekülnek, végül vissza kell térjenek Istenhez, és meg kell bűnhődniük. Ez nyilvánvaló, vajon miért nem képesek tisztán látni ezt az emberek?

Egyesek a leghalványabb tudással sem rendelkeznek Isten mindenhatóságáról, még akkor sem, ha hisznek a Mindenható Istenben. Folyamatosan összezavarodnak a következő kérdés kapcsán: „Isten mindenható, hatalma van, és képes szuverenitást gyakorolni minden dolog felett, akkor hát miért teremtette meg mégis a Sátánt, miért engedte, hogy 6000 éven keresztül megrontsa az emberiséget, és a káosz állapotába taszítsa a világot? Miért nem pusztítja el Isten a Sátánt? Hát nem lenne jó élete az embereknek, ha a Sátánt kiiktatnák?” Így gondolkodik a legtöbb ember. Meg tudjátok már magyarázni ezt a problémát? Köze van a víziókhoz kapcsolódó igazsághoz. Sokan átgondolták már ezt a kérdést, de így, hogy rendelkeztek már bizonyos alapokkal, nem fogtok kételkedni Istenben emiatt. Az ezzel kapcsolatos zűrzavart azonban tisztázni kell. Vannak, akik azt kérdezik: „Miért engedte meg Isten, hogy az arkangyal elárulja Őt? Lehetséges, hogy Isten nem tudta, hogy az arkangyal képes elárulni Őt? Nem sikerült Istennek irányítania őt, megengedte neki, vagy volt Istennek valami célja ezzel?” Normális, hogy az emberek felvetik ezt a kérdést, és tudniuk kell, hogy ez a kérdés Isten irányítási tervének az egészét érinti. Isten rendezte úgy, hogy legyen egy arkangyal, és Isten engedte meg és rendezte úgy, hogy ez az arkangyal elárulja Őt – ez egészen biztosan Isten irányítási tervének a része. Isten engedte meg az arkangyalnak, hogy megrontsa az emberiséget, amelyet Ő teremtett, miután az elárulta Őt. Nem arról van szó, hogy Isten nem tudta irányítani a Sátánt, így az emberiséget a kígyó elcsábította és a Sátán megrontotta, hanem arról, hogy Isten volt az, aki megengedte a Sátánnak, hogy ezt tegye. Isten csak azután kezdte meg irányítási tervét és az emberiség megmentésére irányuló munkáját, hogy engedélyt adott arra, hogy ez megtörténjen. Vajon az ember képes kifürkészni ezt a rejtélyt? Miután az emberiséget megrontotta a Sátán, Isten megelkezdte az emberiség irányítására vonatkozó munkáját. Először a Törvény Korának munkáját végezte Izráelben. Kétezer év elteltével a Kegyelem Korában elvégezte a keresztre feszítés munkáját, és megváltotta az egész emberiséget. Az utolsó napok idején testet ölt, hogy meghódítsa és megmentse emberek egy csoportját az utolsó napokban. Miféle emberek azok, akik az utolsó napokban születnek? Ők azok, akik a Sátán több ezer éves romlottságán mentek keresztül, akik olyan mélyen romlottak, hogy már nem rendelkeznek emberi hasonlatossággal. Miután megtapasztalták Isten szavainak ítéletét, fenyítését és leleplezését, miután Isten meghódította őket, megkapják az igazságot az Ő szavaiból, és őszintén meggyőződnek Istenről; elérik Isten megértését, és képesek teljes mértékben alávetni magukat Istennek és eleget tenni az Ő szándékainak. A végén az Isten irányítási terve által elnyert emberek csoportja ilyen emberekből fog állni. Mit gondoltok, azok fognak eleget tenni Isten szándékainak, akiket nem rontott meg a Sátán, vagy azok, akiket megrontott a Sátán, és végül megmenekülnek? Az egész irányítási terv során az embereknek olyan csoportját kell megszerezni, akik képesek megérteni Isten szándékait, megkapják az Istentől származó igazságot, és akik rendelkeznek azzal a fajta élettel és emberi hasonlatossággal, amelyet Isten megkövetel. Kezdetben, amikor Isten megteremtette az embereket, ők csupán emberi hasonlatossággal és emberi élettel rendelkeztek. Nem rendelkeztek ugyanakkor azzal az igazsággal, amelyet Isten megkövetel az emberektől, és nem tudták megélni azt a hasonlatosságot, amelyet Isten mindig is remélt, hogy az emberek rendelkezni fognak vele. Az emberek azon csoportja, akiket Isten végül elnyer, azok, akik legvégig megmaradnak, és ők azok, akiket Isten elnyer, akikkel elégedett, és akik megelégítik Őt. Az irányítás több ezer éves munkája során ezek az emberek nyerték a legtöbbet, akiket végül megmentett; az igazság, amit ezek az emberek elnyertek, pontosan az az öntözés és táplálék volt, amit Isten adott nekik a Sátánnal vívott háborúja során. Az ebbe a csoportba tartozó emberek jobbak, mint azok, akiket Isten a kezdet kezdetén teremtett; még ha meg is rontották őket, ez elkerülhetetlen volt, és olyan dolog, amely Isten irányítási tervének a részét képezi. Ez teljesen felfedi az Ő mindenhatóságát és bölcsességét, valamint annak tényét, hogy minden, amit Isten elrendezett, megtervezett és megvalósított, a lehető leghatalmasabb. Ha ezután újra megkérdezik tőled: „Ha Isten mindenható, hogyan árulhatta el Őt mégis az arkangyal? Azután pedig Isten letaszította a földre, ahol megengedte neki, hogy megrontsa az emberiséget. Mi ennek a jelentősége?”, akkor azt felelheted erre: „Ez a kérdés az Isten általi előre elrendelés körébe tartozik, és rendkívüli jelentőséggel bír. Az ember teljesen nem tudja kifürkészni, de azon a szinten, amit képes belőle felfogni és amit képes elérni, látható, hogy amit Isten tett, annak nagyon is van értelme. Természetesen nem arról van szó, hogy Istennek volna egy pillanatnyi kihagyása, vagy hogy elvesztené az irányítást, és ne volna eszköze a dolgok irányítására, majd pedig a Sátán ellen fordítaná a saját trükkjeit, mondván: »Az arkangyal már úgyis elárult, úgyhogy akár neki is foghatok, egyszerűen csak megmentem az emberiséget, miután megrontotta az egészet.« Egyáltalán nem ez a helyzet.” A legkevesebb, amit az embereknek tudniuk kell, hogy ez az ügy Isten irányítási tervének a körébe tartozik. Mi ez a terv? Az első szakaszban volt egy arkangyal; a második szakaszban az arkangyal árulást hajtott végre; a harmadik szakaszban az arkangyal árulását követően az emberek közé jött, hogy megrontsa őket, és ekkor kezdte el Isten az emberiség irányításának munkáját. Amikor az emberek hisznek Istenben, akkor meg kell érteniük Isten irányítási tervének vízióját. Egyesek soha nem értik meg az igazságnak ezt az aspektusát, mindig úgy érzik, hogy sok a feloldhatatlan ellentmondás. Megértés hiányában bizonytalannak érzik magukat, és ha bizonytalanok, nincs energiájuk továbblépni. Az igazság nélkül nehéz előrelépni, ezért nagyon nehéz azoknak, akik nem keresik az igazságot, amikor problémával szembesülnek. Segített ez a közlés, hogy megértsd a dolgot? Csak az arkangyal árulása után lett Istennek irányítási terve az emberiség megmentésére. Mikor kezdte meg az arkangyal az árulást? Bizonyosan voltak dolgok, amelyek felfedték az árulását, az arkangyal árulásának volt egy folyamata, biztosan nem lehetett olyan egyszerű, mint amilyennek az írás beállítja. Olyan ez, mint Júdás árulása Jézus ellen – volt egy folyamata. Nem arról van szó, hogy egyszerűen elárulta Jézust röviddel azután, hogy követni kezdte Őt. Júdás nem szerette az igazságot, a pénzre vágyott, és mindig lopott is. Isten átadta őt a Sátánnak, a Sátán ötleteket adott neki, ő pedig elkezdte elárulni Jézust. Júdás lépésről lépésre, sajátos körülmények között züllött el, és amikor eljött az idő, elárulta Jézust. Az emberek elzüllésének szabályos mintázata van, és ez nem olyan egyszerű, mint ahogy az emberek képzelik. Jelenleg az emberek csak ennyiben tudják megérteni az Isten irányítási tervében szereplő dolgokat, azonban mélyebben is fel tudják majd fogni a jelentőségét, amikor megérnek rá.

20. szemelvény

Minden romlott emberi lény sátáni természetű. Mindannyian sátáni beállítottsággal rendelkeznek, bárhol és bármikor képesek elárulni Istent. Vannak, akik azt kérdezik: „Isten teremtette az embereket, és Isten kezében vannak. Miért nem védi meg Isten az embereket ahelyett, hogy hagyná, hogy elárulják Istent? Hát nem mindenható Isten?” Ez valóban egy kérdés. Milyen problémákat láthatsz ezzel kapcsolatban? Istennek van egy mindenható és egy gyakorlati oldala is. Az emberek elárulhatják Istent úgy is, hogy a Sátán nem rontja meg őket. Az embereknek nincs saját szubjektív akaratuk azt illetően, hogy hogyan imádják Istent, hogyan tagadják meg a Sátánt, hogyan ne társuljanak a Sátánnal és hogyan vessék alá magukat Istennek. Istené az igazság, az élet és az út, Isten sérthetetlen... Az emberek nem rendelkeznek semmivel ezek közül bensőjükben. Nem látnak át a Sátán természetében rejlő dolgokon, és egyáltalán nem értik az igazságot, ezért bárhol és bármikor elárulhatják Istent. Sőt, miután az embereket megrontja a Sátán, a Sátán dolgai bennük lakoznak, és így könnyebben elárulják Istent. Ez a probléma. Ha csak Isten gyakorlati oldalát látod, és nem látod Isten mindenható oldalát, akkor könnyen el fogod árulni Istent, Krisztust pedig közönséges embernek fogod látni, és nem fogod tudni, hogyan tud Ő ennyi igazságot átadni az emberiség megmentése érdekében. Ha csak Isten mindenható oldalát látod, és nem látod Isten gyakorlati oldalát, akkor szintén könnyen ellen fogsz állni Istennek. Ha egyik oldalát sem látod, akkor még valószínűbb, hogy ellen fogsz állni Istennek. Ezért hát nem Isten megismerése a legnehezebb dolog a világon? Az emberek minél jobban megismerik Istent, annál jobban megértik Isten szándékait, és megértik, hogy mindennek, amit Isten tesz, értelme van. Ha az emberek igazán megismerik Istent, akkor ilyen eredményeket érhetnek el. Bár Istennek van egy gyakorlati oldala, az emberek soha nem ismerhetik meg teljesen Istent. Isten túl nagy és csodálatosan kifürkészhetetlen, az emberek gondolkodása pedig túlságosan korlátolt. Miért mondják, hogy az ember örökké csecsemő marad Isten színe előtt? Ennek ez a jelentése.

Amikor Isten beszél vagy tesz valamit, az emberek mindig félreértik: „Hogyan teheti ezt Isten? Isten mindenható!” Az embereknek mindig megvannak a saját elképzeléseik. A világi szenvedést megízlelő Istennel kapcsolatban vannak, akik azt gondolják: „Hát nem mindenható Isten? Mi szüksége van arra, hogy megízlelje a világi szenvedést? Hát nem tudja Isten, milyen a világi szenvedés?” Ez Isten működésének gyakorlati oldala. A Kegyelem Korában Jézust keresztre feszítették az emberiség megváltásáért, de az emberek nem értik Istent, és mindig sajátos elképzelésekkel rendelkeznek Róla, mondván: „Az egész emberiség megváltásához Istennek csak annyit kellett volna mondania a Sátánnak: »Mindenható vagyok. Hogy merészeled visszatartani az emberiséget Tőlem? Át kell adnod őket Nekem.« Ezzel a néhány szóval mindent meg lehetett volna oldani – vajon nem volt hatalma Istennek? Csak annyi kellett volna, hogy Isten azt mondja, hogy az emberiséget megváltotta, és hogy az emberek bűnei megbocsáttattak, az ember pedig bűn nélkül élhetett volna. Hát nem lehetett volna ezeket a dolgokat Isten szavai által eldönteni? Ha a menny, a föld és minden dolog Isten szavai által jött létre, akkor hogyhogy nem tudta Isten megoldani ezt a kérdést? Miért kellett Magát Istent keresztre feszíteni?” Isten mindenható és gyakorlati oldala egyaránt munkálkodik itt. Ami az Ő gyakorlati oldalát illeti, a megtestesült Isten sokat szenvedett a földön töltött harminchárom és fél éve alatt, és végül keresztre feszítették. Elviselte a legszörnyűbb szenvedést. Aztán feltámadt a halálból, és feltámadásában Isten mindenhatóságának aspektusa mutatkozott meg. Isten nem tett semmilyen utalást, nem ontott vért, nem fakasztott esőt, és nem mondta, hogy ez vétekáldozat volt. Semmi ilyesmit nem tett, hanem személyesen testté lett, hogy megváltsa az emberiséget, és a kereszthez szögezték, hogy az emberiség tudomást szerezzen erről a tettről. Tette révén pedig az emberiség megtudta, hogy Isten valóban megmentette az embert, és ez bizonyíték volt. Mindegy, hogy valamely megtestesülés végzi-e el a munkát, vagy közvetlenül a Lélek végzi el, ez mind szükséges. Vagyis azáltal, hogy a dolgokat ilyen módon végzi, a munka a legértékesebbé és a legjelentősebbé válik, és csak azáltal élvezheti az emberiség annak gyümölcseit, hogy a munkát ilyen módon végzi el. Ez azért van így, mert az egész emberiség tárgya Isten irányításának. Korábban azt mondták, hogy ennek célja a Sátán elleni hadviselés és az ő megalázása. És valóban, nem felel-e meg mindez az embernek a végén? Az ember számára ez olyasvalami, amiről meg kell emlékezni, ami a legértékesebb és a legjelentősebb, mert Isten olyan embereket akar létrehozni, akik a nyomorúságból Isten megértésével kerülnek ki, akiket Isten tökéletessé tesz, és akik keresztüljutottak a Sátán megrontásán. Ezért ezt a munkát biztosan ily módon kell elvégezni. A döntés, hogy Isten melyik módszerhez folyamodik, munkájának mindegyik szakaszában, az emberiség szükségletein alapul. Isten munkája bizonyosan nem megkülönböztetés nélküli módszerekkel történik. De az embereknek van választási lehetőségük, és megvannak a saját elképzeléseik. Ahogy Jézus keresztre feszítéséről is azt gondolják: „Mi közünk van nekünk ahhoz, hogy Istent keresztre feszítették?” Azt gondolják, hogy nincs összefüggés, de Istent azért kellett keresztre feszíteni, hogy megmentse az emberiséget. A keresztre feszítés volt a legsúlyosabb szenvedés abban az időben. Vajon a Lélek is keresztre kerülhetett volna? A Lelket nem lehetett keresztre feszíteni, és nem lehetett Isten előképe, még kevésbé tudott vért ontani és meghalni. Csak a megtestesülést lehetett keresztre feszíteni, ez volt a vétekáldozat bizonyítéka. Az Ő hús-vér teste egy bűnös hús-vér test hasonlatosságát öltötte, és elviselte a szenvedést az emberiségért. A Lélek nem tudott szenvedni az emberiségért, és nem tudott vezekelni az emberek bűneiért. Jézust keresztre feszítették az emberiségért. Ez Isten gyakorlati oldala. Isten képes volt erre, és képes volt így szeretni az embereket, míg az emberek nem. Ez Isten mindenható oldala.

Minden, amit Isten tesz, magában foglalja az Ő mindenható és gyakorlati oldalát. Isten mindenhatósága az Ő lényege, és gyakorlatiassága szintén az Ő lényege: a két aspektus elválaszthatatlan egymástól. Abban, hogy Isten valódi, gyakorlati módon cselekszik, az Ő gyakorlati aspektusa munkálkodik, és az, hogy képes ily módon cselekedni, az Ő mindenható aspektusát is mutatja. Nem mondhatod, hogy „mivel Isten gyakorlatias módon munkálkodik, ezért gyakorlati természetű: csak gyakorlati oldala van, és nincs mindenható aspektusa”. Ha ezt mondod, akkor ez előírássá válik. Ez a gyakorlati aspektus, de ott van a mindenható aspektus is. Bármi, amit Isten tesz, magában hordozza e két aspektust: az Ő mindenhatóságát és gyakorlatiasságát, és mindez az Ő lényege szerint történik. Ez az Ő természetének kifejeződése, valamint az Ő lényegének kinyilatkoztatása és azé, ami Ő. Az emberek azt gondolják, hogy a Kegyelem Korában Isten irgalom és szeretet volt, de megvolt az Ő haragja és az Ő ítélete is. Isten megátkozta a farizeusokat és az egész zsidóságot. Ez vajon nem az Ő haragja és igazsága volt? Nem mondhatod, hogy Isten csupa irgalom és szeretet volt a Kegyelem Korában, hogy lényegében nem volt haragja, ítélete vagy átka. Ha valaki ezt mondja, az azt mutatja, hogy az emberek nem értik Isten munkáját. Isten munkája a Kegyelem Korában mind az Ő természetének kifejeződése volt. Minden, amit Isten tett, amit az ember láthatott, annak bizonyítására szolgált, hogy Ő Maga Isten és mindenható, annak bizonyítására, hogy Ő Maga rendelkezik Isten lényegével. Vajon Isten ítélő és fenyítő munkája ebben a jelenlegi szakaszban azt jelenti, hogy nincs Benne irgalom vagy szeretet? Nem. Ha Isten lényegét egyetlen mondatban vagy egyetlen kijelentésben foglalod össze, akkor túlságosan arrogáns és önelégült, ostoba és tudatlan vagy, és ez azt mutatja, hogy nem ismered Istent. Néhányan azt kérik: „Mondd el nekünk az igazságot Isten megismeréséről, magyarázd el érthetően!” Mit mondhat erre egy olyan ember, aki ismeri Istent? Azt fogja mondani: „Isten megismerésének kérdése olyan mély, hogy nem tudom néhány mondatban világosan elmagyarázni. Nem tudom érthetővé tenni, bárhogy is fogalmazok. Ha a lényeget érted, az elég. Istent sohasem lehet alaposan megismerni.” Egy arrogáns ember, aki nem ismeri Istent, azt mondja: „Tudom, milyen Isten Ő, teljesen megértem Őt.” Nem dicsekvés-e ez? Aki ilyet állít, az rendkívül arrogáns! Vannak dolgok, amelyeket – ha az emberek nem tapasztalnak és nem láttak bizonyos tényeket – nem tudnak igazán megismerni vagy megtapasztalni, ezért úgy érzik, hogy Isten megismerése meglehetősen elvont dolog. Akik nem ismerik, azok csak egyfajta kijelentést hallanak, megértik a logikáját, de nem ismerik. Csak azért, mert nem ismered, még nem jelenti azt, hogy ez nem az igazság. Ez elvontnak tűnik azok számára, akiknek nincs tapasztalata, de valójában nem elvont. Ha valakinek valóban van tapasztalata, akkor képes lesz Isten szavait a megfelelő összefüggésekbe illeszteni, alkalmazni és a gyakorlatba ültetni. Ezt jelenti az igazság megértése. Megértheted az igazságot, ha csak Isten szavainak szó szerinti jelentését hallod meg, de nincs gyakorlati megértésed? A gyakorlatba kell ültetned és meg kell tapasztalnod azokat. Nem könnyű megérteni az igazságot.

Isten az egész emberiséget megváltotta a Kegyelem Korában. Ez Isten mindenható oldala, és az Ő mindenhatósága magában foglalja valamennyi gyakorlati munkáját. Azzal, hogy Ő az emberek meghódításáért dolgozik, minden ember leborul Isten előtt, és el tudja fogadni Őt. Ha az emberek Isten mindenhatóságáról és gyakorlatiasságáról egymástól függetlenül beszélnek, nem lesznek képesek alaposan megérteni azokat. Ahhoz, hogy megismerd Istent, egyesítened kell az Ő két aspektusára, a mindenhatóságra és a gyakorlatiasságra vonatkozó tudásodat; csak akkor érhetsz el eredményeket. Isten képessége arra, hogy az Ő munkáját ténylegesen és gyakorlati módon végezze, és az igazság kimondása által megtisztítsa és megoldja az emberiség romlottságát, valamint az, hogy képes közvetlenül vezetni az embereket – ezek a dolgok Isten gyakorlati oldalát mutatják. Isten kifejezi saját természetét és azt, ami Ő, és el tudja végezni azt a munkát is, amelyet az emberek nem: ebben látható Isten mindenható oldala. Isten rendelkezik azzal a hatalommal, hogy amit mond, azt életre keltse, hogy parancsait érvényre juttassa, és hogy amit mond, az meg is valósuljon. Amikor Isten beszél, az Ő mindenhatósága tárul fel. Isten szuverenitást gyakorol minden dolog felett, a Sátánt úgy mozgatja, hogy az szolgálatot tegyen Neki, környezeteket rendez el, hogy próbára tegye és finomítsa az embereket, megtisztítsa és átalakítsa természetüket – mindezek Isten mindenható oldalának megnyilvánulásai. Isten lényege egyszerre mindenható és gyakorlati, és ez a két aspektus kiegészíti egymást. Minden, amit Isten tesz, az Ő saját természetének kifejeződése és annak kinyilatkoztatása, ami Ő. És az, ami Ő, az magában foglalja az Ő mindenhatóságát, igazságát és fenségét. Isten munkája az elejétől a végéig az Ő saját lényegének kinyilatkoztatása és annak kifejeződése, ami Ő. Lényegének két aspektusa van: az egyik az Ő mindenhatóságának aspektusa, a másik az Ő gyakorlatiasságának aspektusa. Bármelyik szakaszát is nézzük Isten munkájának, ez a két aspektus mindenben jelen van, amit Isten tesz. Ez egy út Isten megértéséhez.

21. szemelvény

Akár a megtestesülése, akár a Lelke által végzi Isten a munkáját, minden az Ő irányítási terve szerint történik. Ez nem nyílt vagy rejtett módszerek vagy az emberi szükségletek szerint történik, hanem teljesen az Ő irányítási terve szerint. Nem arról van szó, hogy az utolsó napok munkáját Isten bármilyen tetszőleges módon végezhetné. Ez a szakasz az Ő munkájának előző két szakaszára épül. A Kegyelem Korának munkája, az Ő munkájának második szakasza lehetővé tette az emberiség megváltását, és ez a megtestesülés által történt. Nem lehetetlen, hogy a Lélek végezze el Isten munkájának jelenlegi szakaszát, képes rá, de célszerűbb, ha a megtestesülés végzi el, mivel ez utóbbi hatékonyabban meg tudja menteni az embereket. A megtestesülés kijelentései ugyanis inkább képesek meghódítani az embereket, mint a Szentlélek közvetlen kijelentései, és jobban segítenek az embereknek abban, hogy megismerjék Istent. Amikor a Lélek munkálkodik, nem tud mindig az emberekkel lenni: nem lehetséges, hogy a Lélek közvetlenül az emberek között éljen és szemtől szembe beszéljen velük úgy, ahogyan a megtestesülés teszi most, és vannak idők, amikor a Lélek nem tudja úgy feltárni, hogy mi van az emberekben, ahogyan a megtestesülés képes. Ebben a szakaszban a megtestesülés munkája elsősorban abban áll, hogy meghódítsa az embereket, és miután meghódította őket, tökéletesítse őket, hogy megismerjék Istent, és képesek legyenek imádni Őt. Ez a korszak befejezésének munkája. Ha ez a szakasz nem az emberek meghódításáról szólna, hanem csak arról, hogy tudassák velük, hogy tényleg van Isten, akkor a Lélek is el tudná végezni. Azt gondolhatnátok, hogy ha ezt a szakaszt a Lélek végezné, akkor Ő helyettesíthetné a hús-vér testet, és ugyanazt a munkát elvégezhetné, mint a hús-vér test, és mivel Isten mindenható, nem számít, hogy a hús-vér test vagy a Lélek munkálkodik, ugyanazokat az eredményeket lehetne elérni. Azonban tévednétek. Isten az Ő irányítása, az Ő terve és lépései szerint cselekszik, hogy megmentse az embert. Nem arról van szó, ahogyan elképzeled, hogy a Lélek mindenható, a hús-vér test mindenható, és Isten Maga is mindenható, tehát azt tehet, amit akar. Isten az Ő irányítási terve szerint dolgozik, és munkájának minden egyes szakasza bizonyos lépéseket tartalmaz. A tervben az is szerepel, hogyan kell ezt a szakaszt elvégezni, és milyen részleteket kell tartalmaznia. Isten munkájának első szakasza Izráelben ment végbe, ez az utolsó szakasz pedig a nagy vörös sárkány országában, Kínában zajlik. Vannak, akik azt mondják: „Nem tudná ezt Isten egy másik országban megtenni?” E szakasz irányítási terve szerint ezt Kínában kell elvégezni. A kínai emberek elmaradottak, romlott életet élnek, nincsenek emberi és szabadságjogaik. Az országban a Sátán és a gonosz démonok uralkodnak. Kínában való megjelenésének és munkájának célja, hogy megmentse azokat az embereket, akik a világ legsötétebb részén élnek, és akiket a Sátán a legmélyebben megrontott. Ez az egyetlen módja annak, hogy valóban legyőzzük a Sátánt és teljesen elnyerjük a dicsőséget. Ha Isten egy másik országban jelenne meg és munkálkodna, annak nem lenne olyan nagy jelentősége. Isten munkájának minden szakasza szükséges, és Isten úgy végzi azokat, ahogyan végeznie kell. Vannak dolgok, amelyeket a hús-vér test munkája által lehet elérni, és vannak dolgok, amelyeket a Lélek munkája által lehet elérni. Isten dönt, hogy a hús-vér test vagy a Lélek által munkálkodik, aszerint, hogy melyik módszerrel éri el a legjobb eredményeket. Nem arról van szó, ahogyan felvetettétek, hogy bármelyik munkamódszer jó lenne, hogy Isten végezhetné a munkát úgy is, hogy mintegy mellékesen emberi alakot ölt, hogy a Lélek is végezhetné a munkát anélkül, hogy szemtől szemben találkozna az emberekkel, és hogy mindkét módszer bizonyos eredményekhez vezetne. Ezt nem szabad félreértenetek. Isten mindenható, de van Neki gyakorlati oldala is, és az emberek ezt nem látják. Az emberek Istent rendkívül természetfelettinek látják, és nem képesek kifürkészni Őt, ezért elképzeléseket és mindenféle irreális eszméket alakítanak ki róla. Nagyon kevesen látják, hogy Isten szavai és munkája az igazság, hogy ezek igen valóságos dolgok, hogy ezek a legvalóságosabb dolgok, és hogy ezeket az ember megérintheti és láthatja. Ha az emberek valóban rendelkeznek képességgel és felfogóképességgel, akkor Isten munkájának több éven át tartó megtapasztalása után képesnek kell lenniük arra, hogy lássák, hogy minden szó, amit Isten kimond, igazságvalóság, hogy minden munkájában és mindabban, amit Ő tesz, igazságok és alapelvek vannak, és hogy mindannak, amit Ő tesz, nagy jelentősége van. Bármit is tesz Isten, annak értelme van, az szükséges, és a legjobb eredményt tudja elérni. Mindannak határozott célja, terve és jelentősége van. Úgy gondolod, hogy Isten munkája meggondolatlanul kimondott szavak alapján valósul meg? Van Neki egy mindenható oldala, de van Neki egy gyakorlati oldala is. A ti tudásotok egyoldalú. Hibák vannak abban, ahogyan megértitek Isten mindenható oldalát, nem is beszélve az Ő gyakorlati oldalának megértéséről, ahol a hibáitok sokkal nagyobbak.

Isten munkájának három szakasza közül az elsőt a Lélek, míg az utolsó két szakaszt a megtestesülés végzi, és az Ő munkájának minden egyes szakasza nagyon lényeges. Vegyük például a keresztre feszítést: ha a Lélek lenne keresztre feszítve, annak nem lenne értelme, mert az emberek nem láthatják vagy érinthetik a Lelket, és a Lélek nem képes semmit érezni vagy fájdalmat szenvedni. Következésképpen az ilyen keresztre feszítésnek nem lenne értelme. Az a szakasz, amely az utolsó napokban zajlik, az emberek meghódításának szakasza, olyan munka, amelyet a hús-vér test tud elvégezni – a megtestesülés nem helyettesíthető a Lélekkel e munka esetében, és a Lélek által végzett munkát sem végezheti el a hús-vér test. Amikor Isten a hús-vér testet vagy a Lelket választja munkája bármely szakaszának elvégzésére, ez egy feltétlenül szükséges választás, és mindez a legjobb eredmények elérése és az Ő irányítási tervében szereplő célok elérése érdekében történik. Istennek van egy mindenható és egy gyakorlati oldala. Ő a munkájának minden szakaszában gyakorlati módon működik. Az emberek azt képzelik, hogy Isten nem beszél, nem gondolkodik, és azt teszi, amit csak akar, de ez nem így van. Ő bölcs, rendelkezik mindazzal, ami Ő, és ez az Ő lényege. Amikor Ő munkálkodik, fel kell tárnia és ki kell fejeznie az Ő természetét, az Ő lényegét, az Ő bölcsességét és mindazt, amit Ő birtokol és ami Ő, hogy az emberek megértsék, megismerjék és elérjék ezeket a dolgokat. Ő nem a semmi alapján munkálkodik, és még kevésbé az emberek elképzelései alapján, hanem a munka szükségletei és az elérendő eredmények szerint cselekszik. Ő gyakorlati módon beszél, nap mint nap munkálkodik és szenved, és amikor szenved, fájdalmat érez. Nem arról van szó, hogy a Lélek jelen van, amikor a megtestesülés munkálkodik és beszél, és hogy a Lélek eltűnik, amikor a megtestesülés nem munkálkodik és nem beszél. Ha ez így lenne, akkor nem szenvedett volna, és ez nem megtestesülés lett volna. Az emberek nem látják Isten gyakorlati oldalát, és ezért az emberek nem ismerik jól Istent, és Őt csak felszínes módon értik. Az emberek azt mondják, hogy Isten gyakorlati és normális, vagy hogy Isten mindenható és hatalmas – amely szavakat mind másoktól tanulták, mert nincs igazi tudásuk vagy valódi tapasztalatuk. Ami a megtestesülést illeti, miért van akkora hangsúly a megtestesülés lényegén? Miért nem a Lélek kap hangsúlyt? A középpontban a hús-vér test munkája áll, a Lélek munkája az, hogy segítsen és támogasson, és ez vezeti eredményre a hús-vér test munkáját. Az emberek minden fázisban megismerhetnek egy keveset Istenről, de képtelenek áttörni azon vagy elérni azt, amikor egy kicsit többet akarnak tudni Róla; amikor Isten mond egy keveset, az emberek megértenek egy keveset jutnak, de a Róla való tudásuk még mindig nem túl világos, és nem tudják könnyen felfogni annak lényegi részét. Ha azt gondoljátok, hogy a Lélek megteheti azt, amit a hús-vér test megtehet, és hogy a Lélek a hús-vér test helyébe léphet, akkor soha nem fogjátok megismerni a hús-vér test jelentőségét, a hús-vér test munkáját és azt, hogy mi a megtestesülés.

22. szemelvény

Az Ige testet ölt című könyv tartalma rendkívül gazdag, az igazság különféle aspektusait tartalmazza, valamint néhány prófétai állítást is, amelyek előre jelzik a jövő korok állapotát. Valójában a próféciák nagyon általánosak, míg a könyvben foglalt szavak nagy része az életbe való belépésről, az emberi természet leleplezéséről, valamint arról szól, hogyan ismerjük meg Istent és az Ő természetét. És ami azt illeti, hogy milyen kor következik, hány kor lesz még, milyen körülmények közé kerül az emberiség – nem igaz, hogy nincs ebben a könyvben konkrét terv, konkrét hivatkozás vagy akár konkrét korszak? Ez azt jelenti, hogy az embereknek nem kell foglalkozniuk a jövő korokkal, az idő még nem érkezett el, és még nagyon messze van. Még ha beszélnék is nektek ezekről a dolgokról, ti nem értenétek meg, sőt mi több, az embereknek most nem is kell megérteniük ezeket a dolgokat. Ezeknek a dolgoknak kevés közük van az emberek életfelfogásának megváltoztatásához. Csak az emberi természetet leleplező szavakat kell megértenetek. Ez elegendő. A múltban voltak próféciák, mint például az Ezeréves Királyság, Isten és az ember együtt történő nyugalomba lépése, és a Szó Koráról is. A prófécia szavai mind a hamarosan eljövendő időkre vonatkoznak; amelyeket nem említettek, azok nagyon távoli dolgok. Azokat a távoli dolgokat nem kell tanulmányoznotok; amit nem kell tudnotok, azt nem is fogják nektek elmondani; nektek az Istentől jövő teljes igazságot kell tudnotok, például Isten ember iránt kifejezett természetét, azt, amit Isten birtokol és ami Isten, amit Isten szavai fednek fel, az ember természetének leleplezését az ítéleten és fenyítésen keresztül, valamint az Isten által az embereknek adott életirányt, mert Isten embermentő munkájának ezek képezik a magját.

Isten ezeket a dolgokat az emberiségirányításának munkája során elsősorban azért mondja, hogy meghódítsa és megmentse az embereket, és hogy megváltoztassa az emberek beállítottságát. Jelenleg a Szó Kora egy reális kor, amikor az igazság meghódítja és megmenti az embert. Később még több szó lesz, még sok ki nem mondott dolog van. Néhányan azt gondolják, hogy a jelenlegi szavak Isten kifejeződései teljes egészében, ami egy hatalmas tévedés, mert a Szó Korának munkája éppen csak elkezdődött Kínában, de Isten nyilvános megjelenése és munkálkodása után még több szó lesz. A Szó Korának a munkája tartalmazza, hogy milyen lesz a Királyság Kora, milyen rendeltetési helyre lép be az emberiség, mi történik a rendeltetési helyre való belépés után, milyen lesz az emberiség élete akkor, milyen szintre juthat az emberi ösztön, milyen vezetésre és milyen ellátásra lesz szükség stb. Isten mindent magában foglaló volta nem olyan, mint amilyennekpusztán Az Ige testet ölt című könyv alapján elképzeled. Vajon lehet-e Isten természetének kifejeződése és Isten munkája olyan egyszerű, ahogy te elképzeled? Isten mindent magában foglaló volta, mindenütt jelenvalósága, mindenhatósága és felsőbbrendűsége nem üres szavak. Ha azt mondod, hogy Az Ige testet ölt című könyv Istent illetően mindent képvisel, és hogy ezek a szavak befejezik Isten egész irányítását, akkor túl szűk szemszögből nézted Istent. Ez nem megint csak Isten behatárolása? Tudnod kell, hogy ezek a szavak csak egy nagyon kis részét képezik a mindent magában foglaló Istennek. Minden vallási csoport behatárolja Istent a Bibliára. És ti ma nem behatároljátok Őt? Nem tudjátok, hogy Isten behatárolása Isten megalázását jelenti, hogy ez Isten elítélése és káromlása? Jelenleg a legtöbb ember így gondolkodik: „Amit Isten az utolsó napokban mondott, az mind benne van Az Ige testet ölt című könyvben, nincs Istennek több szava, ez minden, amit Isten mondott”, így van? Nagy hiba így gondolkodni! Az Ige testet ölt című könyvben található szavak Isten utolsó napokbeli munkájának csak a nyitó szavai, ezen munka szavainak egy része, és ezek a szavak főleg a víziók igazságaira vonatkoznak. Később lesznek szavak a gyakorlat sok részletéről is. Ezért Az Ige testet ölt nyilvánosságra hozatala nem jelenti azt, hogy Isten munkája egy szakasz végéhez ért, és még kevésbé jelenti azt, hogy Isten ítéletmunkája az utolsó napokban véglegesen befejeződött. Istennek még sok kifejezésre váró szava van, és még ezeknek a szavaknak a kimondása után sem mondható, hogy Isten teljes irányítási munkája befejeződött. Amikor az egész világegyetem munkája befejeződik, csak akkor mondható, hogy a hatezer éves irányítási terv véget ért. De abban az időben fognak-e még létezni emberek ebben a világegyetemben? Amíg az élet létezik, amíg az emberiség létezik, addig Isten irányításának is folytatódnia kell. Ha a hatezer éves irányítási terv véget ér, de létezik emberiség, élet és ez a világegyetem, Isten továbbra is irányítani fog mindent, de ezt már nem fogjuk hatezer éves irányítási tervnek nevezni. Most ezt Isten irányításának nevezzük. Talán a jövőben más neve lesz majd, az már az emberiség és Isten egy másik élete lesz, ezért nem állítható, hogy Isten továbbra is a mai szavakat használja majd az emberek vezetésére, mivel ezek a szavak csak erre az időszakra alkalmasak. Ezért soha ne határold körül Isten munkáját. Néhányan azt mondják: „Isten csak ezekkel a szavakkal látja el az embereket, és semmi mással, Isten csak ezeket a szavakat mondhatja.” Ezzel is bizonyos keretek közé szorítják Istent. Ez olyan, mintha jelenleg, a Királyság Korában a Jézus korában elmondott szavakat alkalmaznánk. Helyénvaló lenne ez? Néhány szó alkalmazható, néhányat pedig meg kell szüntetni, így nem mondhatod, hogy Isten szavait soha nem lehet megszüntetni. Szeretik-e az emberek körülhatárolni a dolgokat? Néhány területen bizony körülhatárolják Istent. Talán egy nap te is úgy olvasod majd Az Ige testet ölt című könyvet, ahogy az emberek ma olvassák a Bibliát, nem tartva lépést Istennel. Most van itt az ideje olvasni Az Ige testet ölt című könyvet. Ki tudja, hány év múlva lesz olyan ezt olvasni, mint egy elavult naptárt nézni, mert akkorra már valami új váltja fel a régit. Az emberek igényei Isten munkája szerint keletkeznek és fejlődnek. Akkorra az emberi természet, az ösztönök és a tulajdonságok, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kell, valamelyest megváltoznak. Miután ez a világ megváltozik, az emberiség igényei is másmilyenek lesznek. Néhányan azt kérdezik: „Fog-e Isten később beszélni?” Néhányan erre a következtetésre jutnak: „Isten nem fog tudni beszélni, mert amikor a Szó Korának munkája befejeződik, többé nem lesz mit mondani, és minden más szó hamis lesz.” Ez nem úgyszintén téves? Az emberiség könnyen elköveti azt a hibát, hogy körülhatárolja Istent. Az emberek hajlamosak ragaszkodni a múlthoz és körülhatárolni Istent. Világos, hogy nem ismerik Őt, mégis önkényesen körülhatárolják a munkáját. Az embereknek ilyen öntelt természetük van! Mindig a múlt régi elképzeléseihez akarnak ragaszkodni, és a múlt dolgait a szívükben őrzik. Tőkeként használják ezeket, arrogánsak és önhittek, azt gondolják, hogy mindent értenek, és van képük körülhatárolni Isten munkáját. Ezzel vajon nem mondanak ítéletet Isten felett? Ezenkívül az emberek nem veszik figyelembe Isten új munkáját. Ez azt mutatja, hogy nehéz számukra elfogadni az új dolgokat, mégis vakon körülhatárolják Istent. Az emberek olyan önteltek, hogy elvesztették józan eszüket, senkire sem hallgatnak, sőt még Isten szavait sem fogadják el. Ilyen az ember természete: teljesen arrogáns és önelégült, és a legkevésbé sem veti alá magát. Ilyenek voltak a farizeusok, amikor elítélték Jézust. Azt gondolták: „Még ha igazad is van, akkor sem követlek téged, egyedül Jahve az igaz isten.” Ma is vannak, akik azt mondják: „Ő krisztus? Még akkor sem követném őt, ha valóban krisztus lenne!” Léteznek-e ilyen emberek? Sok vallásos ember van, aki ilyen. Ez azt mutatja, hogy az ember beállítottsága túl romlott, az emberek menthetetlenek.

Az idők folyamán a szentek közül csak Mózes és Péter ismerte igazán Istent, és őket ismerte el Isten, de vajon ők képesek voltak kifürkészni Istent? Amit felfogtak, az is korlátozott volt. Ők maguk sem merték azt mondani, hogy ismerik Istent. Azok, akik valóban ismerik Istent, nem határolják körül Őt, mert rájönnek, hogy Isten felbecsülhetetlen és mérhetetlen. Azok hajlamosak körülhatárolni Istent és azt, amit Ő birtokol és ami Ő, akik nem ismerik Őt. Tele vannak Istennel kapcsolatos képzelgéssel, könnyen alkotnak elképzeléseket mindenről, amit Isten tett. Ezért azok, akik azt hiszik, hogy ismerik Istent, a legellenállóbbak Istennel szemben, és ők azok, akik a legnagyobb veszélyben vannak.

23. szemelvény

Mondd csak, igazság-e az, hogy Isten szereti az embereket és irgalmaz nekik? (Ez az igazság.) És az igazság-e, hogy Isten nem szereti az embereket, sőt, megátkozza és elítéli őket? (Ez is az igazság.) Valóban, mindkét mondat igazság és teljesen helyes. Nem egyszerű dolog azonban azt mondani, hogy „az is igazság, hogy Isten nem szereti az embereket”, és nehéz az ember számára ilyen szavakat mondani; csakis akkor lehet kimondani őket, ha valaki ismeri Isten természetét. Amikor azt látod, hogy Isten valami szeretetteljes dolgot tett, azt mondod: „Isten valóban szereti az embereket. Ez az igazság; ez Isten cselekedete.” Amikor azonban azt látod, hogy Isten olyasmit tett, ami nem felel meg az emberi elképzeléseknek – például, amikor megharagudott a képmutató farizeusokra vagy az antikrisztusokra, és megátkozta őket –, akkor azt gondolod: „Isten nem szereti az embereket; gyűlöli őket.” Ilyenkor elképzeléseid vannak Istenről, és megtagadod Őt. Melyik hát az igazság a két forgatókönyv közül? Vannak, akik nem tudják ezt világosan megmagyarázni. Az emberek szívében az a jobb, ha Isten szereti az embereket, vagy az, ha nem szereti az embereket? Az embereknek kétségkívül tetszik az, hogy Isten szereti az embereket, és azt mondják, hogy Isten emberek iránti szeretete az igazság. Az viszont nem tetszik nekik, hogy Isten nem szereti az embereket, ezért azt mondják, hogy az, hogy Isten nem szereti az embereket, nem az igazság, és tagadják azt a mondást, hogy „az is igazság, hogy Isten nem szereti az embereket”. Mi alapján határozzák meg tehát az emberek, hogy amit Isten tesz, az igazság-e vagy sem? Teljes mértékben emberi elképzeléseik és képzelődéseik alapján. Azt szeretnék, hogy Isten az emberek kénye-kedve szerint tegye a dolgokat, és csak akkor tekintik igazságnak azt, amit Isten tesz, ha az megfelel emberi elképzeléseinek és képzelődéseiknek; ha pedig az embereknek nem tetszik, amit Isten tesz, akkor azt, amit Isten tesz, nem tekintik igazságnak. Vajon azok, akik így határozzák meg az igazságot, ismerik az igazságot? (Nem ismerik.) Milyen következményei vannak annak, ha Istent mindig az emberi elképzelések szerint határozzák meg? Vajon Isten iránti alávetettséghez vagy Istennel szembeni ellenálláshoz vezet ez? Bizonyosan nem az Isten iránti alávetettséghez – csakis az ellenálláshoz. Azok tehát, akik mindig a saját elképzeléseik és képzelődéseik alapján kezelik Istent, vajon olyan emberek, akik alávetik magukat Istennek? Vagy olyan emberek, akik ellenállnak Istennek? (Olyanok, akik ellenállnak Istennek.) Ez a tény megállapítható, és helyes, ha így állapítjuk meg. Az emberek azt gondolják, hogy Isten emberek iránti szeretetének hasonlítania kell a pásztoréhoz, aki megsimogatja a bárányt, melegséget és örömöt nyújt neki, és hogy ki kell elégítenie érzelmi és fizikai szükségleteiket, hogy érezzék, hogy ez Isten szeretete, nem igaz? (De igaz, a valóságban azonban Isten ítélete, fenyítése és metszése sokkal hasznosabb az életükre nézve.) Ez még mindig Isten emberek iránti szeretete! A sok beszéd után még mindig úgy érzitek, hogy Isten emberek iránti szeretete az igazság, és az, hogy Ő nem szereti az embereket, nem az igazság, nem így van? (Az is igazság, hogy Isten nem szereti az embereket.) Akkor hogyan lehetséges, hogy Isten nem szereti az embereket? Mit jelent az, hogy nem szereti? Mindannyian tudjuk, hogy Isten szereti az embereket: az Ő igaz természete, az Ő ítélete, fenyítése és fegyelmezése – mind a szeretet körébe tartoznak. Ha tehát Isten nem szereti az embereket, miért lenne ez így? (Az Ő igaz természete miatt.) Az ítélet és a fenyítés is az igaz természetéből adódik? (Igen.) Ha az ítélet és a fenyítés az igaz természetből adódik, akkor Isten igaz természete az emberekkel szemben szeretetteljes vagy nem szeretetteljes? (Szeretetteljes.) Azt megértettétek, hogy Isten szeretete az ember iránt az Ő igaz természete, de vajon az, hogy nem szereti az embereket, nem része ennek a természetnek? (De igen.) Hogyan lehet, hogy Isten nem szereti az embereket, és mégis igaz természettel rendelkezik? Hadd kérdezzek tőletek még valamit: Szerintetek lehetséges, hogy Isten ne szeresse az embereket? Létezik ilyen eshetőség? (Amikor az emberek mindenféle gonosztetteket követnek el, és összetörik Isten szívét, akkor Isten nem szereti az embereket.) Amiről te beszélsz, az feltételes és előfeltételeken alapul, amit azonban én kérdezek, az feltétel nélküli. Isten emberek iránti szeretete bizonyosan igazság, és ezt mindenki megérti. Az embereknek azonban kétségeik vannak afelől, hogy az, hogy Isten nem szereti az embereket, igazság-e. Ha túllépsz ezen az ügyön, akkor a legtöbb olyan dolgon is túllépsz, amit Isten tesz, és nem fogsz elképzeléseket kialakítani. Ami Istent illeti, milyen megnyilvánulásai vannak annak, hogy nem szereti az embereket? (Ezt az aspektust még nem tudatosítottuk magunkban.) Nem éreztétek, és nem tapasztaltátok meg. Milyen szavakat ismerünk eddig, amelyek meg tudják magyarázni, hogy Isten nem szereti az embereket? Utálat, ellenszenv, gyűlölet, undor; valamint magárahagyás és visszautasítás. Lényegében ezek a szavak. Mindenki megérti ezeket a szavakat, akkor tehát egyenlőségjelet tehetünk ezek és a nem szeretés közé? (Igen.) Ezek benne rejlenek annak megnyilvánulásában, hogy Isten nem szereti az embereket, szóval mit gondoltok, igazság ez? (Igen, igazság.) Szerintetek ahhoz, hogy Isten ne szeresse az embereket, szükséges egy előfeltétel: Isten az emberek iránti szeretetének keretében tesz olyan dolgokat, amelyek nem szeretetteljesek az emberrel – ez az igazság. Tegyük fel, hogy ebben az előfeltételben nincs jelen a szeretetnek sem része, sem alapja: Isten ekkor olyan dolgokat tesz, amelyek nem szeretetteljesek az emberrel, miközben a megnyilvánulásaiban sem szereti az embereket. Nem fogjátok tudni megállapítani, hogy igazság-e az, hogy Isten nem szereti az embereket, és nem is fogjátok tudni teljesen megérteni ezeket a dolgokat. Ebben rejlik a dolog lényege, és mivel ez a helyzet, beszélnünk kell erről.

Mit gondoltok, Istennek, mint minden teremtmények Urának, miután megteremtette ezt az emberiséget, gondoskodnia kell az emberekről, irányítania kell, hogy mit egyenek és igyanak, és irányítania kell egész életüket és sorsukat? (Nem kell.) Vagyis hatalmában áll-e Istennek gondoskodni rólad, ha akar, és ha nem akar gondoskodni rólad, akkor hatalmában áll-e, hogy bedobjon téged a tömegbe vagy egy bizonyos környezetbe, és hagyja vagy elsüllyedj, vagy ússz? (Igen.) Ha ez hatalmában áll Istennek, akkor nem igazság-e az, hogy Isten nem törődik az emberekkel? (De igen.) Megfelel az igazságnak. Hogyan lehet ezt igazságnak nevezni? (Isten az egész teremtés Ura.) Isten identitását és státuszát, valamint az Isten és az emberiség közötti különbséget tekintve Isten gondoskodik rólad, ha akar, és ha nem akar gondoskodni rólad, akkor nem fog. Vagyis helyénvaló, ha Isten gondoskodik rólad, ha akar, és érthető, ha nem akar. Mitől függ ez? Attól függ, hogy Isten meg akarja-e tenni vagy sem, és ez az igazság. Vannak, akik azt mondják: „Nem, mivel Te teremtettél engem, Neked kell gondoskodnod arról, hogy mit eszem és iszom – Neked kell gondoskodnod rólam életem hátralévő részében.” Megfelel ez az igazságnak? Ez észszerűtlen és nincs összhangban az igazsággal. Ha Isten azt mondta: „Miután megteremtettelek, félredoblak, és többé nem gondoskodom rólad”, akkor ez a Teremtő hatalma. Mivel Isten meg tudott teremteni téged, megvan a hatalma arra is, hogy félredobjon, akár jó helyre, akár rossz helyre. Ez Isten hatalma. Mi az alapja Isten hatalmának? Isten identitása és státusza, vagyis gondoskodhat rólad vagy sem, és mindkét esetben ez az igazság. Miért mondom, hogy ez az igazság? A következőket kell megérteniük az embereknek. Amint megértetted, tudni fogod, hogy ki vagy, ki az az Isten, akiben hiszel, és mi a különbség közted és Isten között. Térjünk vissza arra az aspektusra, hogy Isten nem szereti az embereket. Kell-e Istennek szeretnie az embereket? (Nem kell.) Ha nem kell, akkor igazság-e, hogy Isten nem szereti az embereket? (Igazság.) Nem teszi-e ez a dolgokat világosabbá? Most pedig beszéljünk erről: Mivel az emberiséget a Sátán megrontotta, és sátáni, romlott beállítottsággal rendelkezik, ezért ha Isten nem menti meg az emberiséget, és nem hozza Magához az emberiséget, akkor milyen kapcsolat van az emberek és Isten között? (Nincs köztük kapcsolat.) Ez nem igaz; valójában van kapcsolat. Akkor miféle kapcsolat ez? Ellenséges kapcsolat. Ellenséges vagy Istennel szemben, és a természetlényeged ellenséges Isten lényegével szemben. Észszerű tehát, ha Isten nem szeret téged? Észszerű, ha Isten utál téged, ha gyűlöl téged, ha undorodik tőled? (Igen, észszerű.) Miért észszerű? (Mert semmi sincs bennünk, ami méltó lenne Isten szeretetére, és túlságosan romlott a beállítottságunk.) Isten a Teremtő, te pedig teremtett lény vagy, de mint teremtett lény nem követted Istent, és nem hallgattál az Ő szavaira; ehelyett a Sátánt követted, és Isten ellentétévé és ellenségévé váltál. Isten azért szeret téged, mert az Ő lényege az irgalom: megsajnál és megment téged. Ezzel a lényeggel rendelkezik Isten. Isten irgalmas és törődik az Általa teremtett emberiséggel. Irántad való szeretete az Ő lényegének megmutatkozása, ami az igazság egyik aspektusa. Másfelől az emberiség nem méltó Isten szeretetére. Az emberiség arrogáns, utálja a pozitív dolgokat, elvetemült, aljas, és egyszerre gyűlölködő és ellenálló Istennel szemben. Tehát figyelembe véve Isten lényegét – az Ő szentségét, igazságát, hűségét, sőt tekintélyét – hogyan képes arra, hogy szeressen egy ilyen emberiséget? Összeegyeztethető lehet-e Isten egy ilyen emberiséggel? Képes lehet-e arra, hogy szeresse? (Nem lehet.) Mivel nem képes erre, ezért amikor Isten kapcsolatba kerül az emberekkel, és meg akarja őket menteni, vajon mit fog mutatni? Amint Isten kapcsolatba kerül az emberekkel, undort, utálatot és gyűlöletet mutat, valamint visszautasítja azokat, akik súlyos gonosztetteket követnek el; ez nem szeretet. Akkor igazság-e, hogy Isten nem szereti az embereket? (Igazság.) Igazság, hogy Isten nem szereti az embereket. Helyes-e, hogy Isten nem szereti azokat, akik ellenállnak Neki? (Igen.) Ez igazságos és észszerű, és Isten igaz természete határozza meg, tehát megint csak az igazság az, hogy Isten nem szereti az embereket. Mi határozza meg, hogy ez az igazság? Isten lényege határozza meg.

Tehát, mindezek fényében szereti-e Isten az embereket? (Igen, szereti.) Ami azt illeti, lényegét és megnyilvánulásait tekintve az ember nem méltó Isten szeretetére, Isten mégis képes arra, hogy nagyon szeresse az embert. Mit gondoltok, vajon Isten az igazság? Szent az Ő lényege? (Igen, az.) Másfelől, mivel az ember annyira undorító és romlottsága olyan mélyen gyökerezik, vajon szeretheti-e Isten az embert egy kis gyűlölet nélkül? Ha nincs benne egy kis gyűlölet, egy kis ellenszenv vagy undor, akkor ez a szeretet nincs összhangban Isten lényegével. Isten gyűlöli, utálja, undorodik és rosszul van ettől az emberiségtől, mégis képes arra, hogy megmentse az embereket, és ez Isten igazi szeretete – Isten lényege! Az, hogy Isten nem szereti az embereket, az az Ő lényegéből fakad, és az, hogy mégis képes szeretni az embereket, szintén az Ő lényegéből fakad. Tehát most, hogy mindez világos, mi az igazság: az, hogy Isten szereti az embereket, vagy az, hogy Isten nem szereti az embereket? (Mindkettő.) Ezzel eldőlt a dolog. Vajon képes erre az ember? Egyetlen ember sem képes erre; nincs egyetlen ember sem, aki képes lenne erre – még a saját gyermekeivel szemben sem. Ha a gyermeked folyton feldühít és összetöri a szívedet, akkor eleinte dühös leszel rá, idővel azonban a szíved undorodni kezd tőle, és ha ez az undor sokáig tart, akkor teljesen feladod, és végül megszakítod vele a kapcsolatot. Mi is az emberi szeretet? Ez a szeretet a test ragaszkodásából és vérségi kapcsolataiból ered, tehát semmi köze az igazsághoz; ez olyan szeretet, amely az ember hús-vér testének és ragaszkodásának szükségleteiből fakad. Mi az alapja ennek a szeretetnek? A ragaszkodáson, a vérségi kapcsolatokon és az érdekeken alapul, és egy cseppnyi igazság sincs benne. Mi az oka tehát annak, ha egy ember nem érez szeretetet? Az, hogy meggyűlölte, megutálta azt, és undorodik attól, aki összetörte a szívét, és nem érez szeretetet többé; nem képes többé szeretni. Mit gondoltok, mennyire törte össze ez az emberiség Isten szívét? (Leírthatatlan mértékben.) Igen, leírthatatlan mértékben. És Isten még mindig szereti az embereket? Nem tudod, hogy Isten szereti-e az embereket, de Ő még most is megment téged, mindig munkálkodik, beszél, hogy vezessen és ellásson téged. Ő nem fog lemondani rólad egészen az utolsó pillanatig, amikor is a munka befejeződik. Hát nem ez a szeretet? (De, igen.) Vajon az emberiség rendelkezik ilyen szeretettel? (Nem rendelkezik.) Amikor az emberek érzelmi szükségletei megszűnnek, amikor a vérségi kapcsolatuk megszakad, és nem fűzik egymáshoz őket az érdekek, akkor nem szeretnek többé, a szeretetük megszűnik, és ilyenkor úgy döntenek, hogy feladják – hogy nem „fektetnek be” többet a kapcsolatba. Teljesen feladják. Mi a szeretet lényegi kifejeződése? Az, hogy gyakorlati dolgokat tesznek és eredményeket érnek el, és ha ezeket a szeretethez kapcsolódó dolgokat nem teszik meg, akkor nincs többé szeretet. Egyesek azt mondják, hogy Isten gyűlöli az embereket, de ez nem teljesen helytálló. Isten gyűlöl téged, de vajon beszélt-e hozzád emiatt kevesebbet? Kevesebb igazsággal látott-e el téged? Kevesebbet munkálkodott-e benned? (Nem.) Tehát azzal, hogy azt mondod, hogy Isten gyűlöl téged, neked nincs lelkiismereted; a szavaid lelkiismeretlenek. Nem hamis-e, hogy Isten gyűlöl téged, miközben mégis szeret téged, és sok munkát végzett benned. Tény, hogy Isten gyűlöl téged, de miért? Ha mindenben alávetnéd magad Istennek, és olyan lennél, mint Jób, vajon akkor is gyűlölne Isten? Nem gyűlölne többé téged; csak szeretettel viseltetne irántad. Hogyan nyilvánul meg Isten szeretete? Nem hasonlatos az emberi szeretethez, amely olyan, mintha vattába csomagolnánk a másikat. Isten nem így szereti az embereket: Ő megengedi, hogy a teremtett emberiség normális életét éld; megengedi, hogy felismerd, hogyan kell élni, hogyan kell túlélni és hogyan kell imádni Őt; hogyan lehetsz úrrá a különféle dolgokon és élhetsz értelmes életet; és hogyan ne tegyél értelmetlen dolgokat, és ne kövesd a Sátánt. Vajon Isten szeretetének értelme nem maradandó és messze ható? Nagyon is messze ható, és az utóhatásai annak, hogy Isten e dolgokat teszi, monumentális jelentőségűek és a lehető legmesszebb ható értékkel bírnak az egész emberiség számára. Ez olyasvalami, amire egyetlen emberi lény sem képes: Felbecsülhetetlen értéke van, és ezt az ember nem tudja pénzzel vagy bármilyen anyagi dologgal kiváltani. Látod, manapság az emberek megértenek néhány igazságot, és tudják, hogyan imádják Istent, de vajon tudtak-e bármit is ebből 20 vagy 30 évvel ezelőtt? (Nem tudtak.) Nem tudták, hogyan keletkezett a Biblia; nem tudták, mi Isten irányítási terve; nem tudták, hogyan imádják Istent és hogyan éljenek teremtményhez méltó életet: semmit nem tudtak ezekből a dolgokból. Tehát ha húsz évet előreugrasz az időben, vajon nem lesz akkor sokkal jobb az emberiség, mint ti most? (De igen.) Hogyan fog ez bekövetkezni? Isten üdvösségének és az Ő emberek iránti végtelen szeretetének köszönhetően. Azért, mert Ő olyan türelmes, toleráns és irgalmas az emberrel szemben, hogy az ember annyi mindent elnyert. Isten hatalmas szeretete nélkül az ember semmit sem nyerne.

Mit gondoltok, Isten szereti az embereket? (Igen, szereti.) És Isten gyűlöli az embereket? (Igen, gyűlöli.) Milyen tekintetben? Szíve mélyén Isten valójában undorodik az embertől, és utálja az ember természetlényegét. Ha minden embertől undorodik, hogyan képes még mindig az emberekben munkálkodni? Mert szeretet van Őbenne, és meg akarja menteni ezeket az embereket. Nem gyűlöli-e az embereket, miközben megmenti őket? De igen; a gyűlölet és a szeretet egyszerre van jelen Benne. Gyűlöletet, utálatot, undort érez – és mégis az emberek üdvösségén munkálkodik. Mit gondoltok, ki tudná ezt megtenni? Egyetlen ember sem lenne képes rá. Amikor az emberek meglátnak valakit, akitől undorodnak és akit utálnak, rá se akarnak többé nézni, egyetlen szót sem akarnak váltani vele, vagy ahogy a nem hívők mondják: „Ha nincs közös pont, egyetlen szó is hiábavaló.” Hány szót szólt Isten az emberekhez? Túl sokat. Mondhatod-e azt, hogy Isten nem szereti az embereket? Vagy hogy nem gyűlöli az embereket? (Nem.) Az gyűlölet tény, ahogyan a szeretet is. Tegyük fel, hogy azt mondod: „Isten gyűlöl minket, ne közeledjünk Hozzá. Ne hagyjuk, hogy Isten megmentsen minket, ne bosszantsuk Őt állandóan.” Rendben van ez? (Nincs rendben.) Nem veszed figyelembe Isten szívét, és nem érted meg Őt, és nem ismered Őt. Ehelyett azzal, amit mondasz, fellázadsz Isten ellen, és összetöröd a szívét. Meg kell értened, miért gyűlöli Isten az embereket, és hogyan szereti az embereket. Isten szeretetének és gyűlöletének oka van; mindkettőnek megvan a maga háttere és alapelve. Ha azt mondod: „Mivel Isten megment engem, szeretnie kell engem; nem gyűlölhet engem”, akkor ez észszerűtlen követelés? (Igen, az.) Még ha gyűlöl is téged, Isten nem késlekedik a megmentéseddel, és még mindig lehetőséget kínál számodra a bűnbánatra. Ez nincs hatással arra, ahogyan eszed és iszod Isten szavait, vagy ahogyan teljesíted a kötelességeidet, és továbbra is élvezed Isten kegyelmét, akkor hát miért vitatkozol még mindig? Annak, hogy Isten gyűlöl téged, így kell lennie; ezt Isten lényege határozza meg, és Ő nem késlekedett a megmentéseddel. Nem kellene, hogy az embereknek legyen némi tudásuk erről a dologról? (De igen.) Mit kellene tudniuk? Meg kell ismerniük Isten igaz természetét és szentségét. Hogyan kellene ezeket megismerniük? Hogy nevezik azt, amikor Isten annyira gyűlöli ezt az emberiséget, és mégis képes megmenteni? Túláradó irgalomnak. Ez az, ami Isten igaz természetében benne rejlik. Csak Isten képes erre; a Sátán nem fogja ezt megtenni. Ugyan nem gyűlöl téged, mégis eltapos. Ha gyűlölne téged, akkor egész nap kínozna, akár örökre megfosztana az újjászületéstől, és hagyná, hogy alászállj a pokol tizennyolcadik körébe. Nem ezt teszi a Sátán? (De igen.) De vajon Isten így bánik az emberekkel? Egyáltalán nem. Isten elég lehetőséget ad az embereknek a bűnbánatra. Ezért ne félj attól, hogy Isten gyűlöl téged; gyűlöletét az Ő lényege határozza meg. Ne fordulj el Istentől azért, mert gyűlöl téged, ne gondold azt, hogy „nem vagyok méltó arra, hogy Isten megmentsen, tehát Istennek nem is kell engem megmentenie; hadd kíméljem meg Őt minden gondtól”, hogy aztán el is hagyd Őt. Ettől Isten csak még jobban megutál, mert elárultad és megaláztad Őt, és megengedted a Sátánnak, hogy kinevessen téged. Mit gondoltok, így van ez? (Időnként, amikor azt tapasztalom, hogy elbocsátanak, amikor visszaesést vagy kudarcokat élek meg, akkor úgy érzem, hogy összetörtem Isten szívét, és hogy Ő többé nem fog megmenteni; és a szívem Istent kerülő állapotban van.) Isten szívének összetörése nem átmeneti dolog; te magad is régen összetörted már Isten szívét – nem is egyszer! De ha valóban lemondasz magadról, az egyenértékű azzal, hogy hagyod, hogy Isten teljesen lemondjon rólad, és ne mentsen meg, és akkor Isten szíve tényleg összetörik. Isten nem fog embereket halálra ítélni vagy következtetéseket levonni róluk a viselkedésük miatt, sem egy adott pillanatban, sem egy bizonyos időn keresztül; Ő nem fog ilyet tenni. Honnan kellene tehát megismerned Isten természetét? Hogyan lehet az ember elképzeléseit és téveszméit helyrehozni? Nem tudod, hogy Isten mit gondol sok mindenről, illetve, hogy hogyan igazítsd azokat az Ő igaz természetéhez és szent lényegéhez. Nem érted meg, egy dolgot azonban nem szabad elfelejtened: Nem számít, mit tesz Isten, az embernek alá kell vetnie magát; az ember teremtett lény, agyagból van, és alá kell vetnie magát Istennek. Ez az ember kötelessége, kötelezettsége és felelőssége. Ilyen hozzáállással kellene az embereknek rendelkezniük. Miután ilyen hozzáállással rendelkeznek, hogyan kellene bánniuk Istennel és azokkal a dolgokkal, amelyeket Isten tesz? Soha ne ítéld el azokat, nehogy megsértsd Isten természetét! Ha elképzelésekkel rendelkezel, akkor hozd helyre azokat, de ne ítéld el Istent vagy azt, amit Ő tesz. Ha elítéled ezeket, akkor neked véged: ez egyenértékű azzal, hogy az Istennel ellentétes oldalon állsz, és nincs esélyed az üdvösség elnyerésére. Azt mondhatod, hogy „most nem állok Istennel ellentétes oldalon, de félreértem Őt”, vagy hogy „van egy kis kétség a szívemben Istennel kapcsolatban; a hitem csekély, és vannak gyengeségeim és negatívumaim”. Mindezek kezelhető dolgok; az igazság keresésével orvosolhatók – de ne ítéld el Istent. Ha azt mondod: „Amit isten tett, az nem helyes. Nem felel meg az igazságnak, ezért van okom kételkedni benne, megkérdőjelezni és vádolni őt. Mindenütt terjeszteni fogom ezt, és egyesítem az embereket, hogy megkérdőjelezzék őt”, az bajos lesz. Isten hozzáállása meg fog változni irántad, és ha elítéled Istent, akkor teljesen véged lesz; túl sok módja van annak, hogy Isten megtoroljon téged. Ezért az embereknek nem szabad szándékosan szembeszállniuk Istennel. Nem olyan nagy baj, ha akaratlanul teszel valamit, amivel ellenállsz Neki, mert nem tudatosan vagy szándékosan tetted, és Isten adni fog egy esélyt a bűnbánatra. De ha szándékosan elítéled, annak ellenére, hogy tudod, hogy Isten tette, és mindenkit egy emberként lázadásra buzdítasz, az már bizony baj. És mi lesz a következménye? Úgy fogod végezni, mint az a kétszázötven fejedelem, aki ellenállt Mózesnek. Tudva, hogy Isten az, mégis lármázni merészelsz Vele. Isten nem vitatkozik veled: Övé a hatalom; meghasítja a földet, az egyenesen elnyel téged, és kész. Soha nem fog figyelembe venni téged, és nem fogja meghallgatni az érvelésedet. Ez Isten természete. Miben nyilvánul meg Isten természete ilyenkor? A haragban! Ezért semmiképpen sem szabad az embereknek Isten ellen lármázniuk vagy haragját kivívniuk; mert ha valaki megsérti Istent, annak az eredménye a kárhozat lesz.

24. szemelvény

Isten szereti az emberiséget – ez igaz, és mindenki elismeri ezt a tényt –, de hogyan szereti Isten az emberiséget? (Isten kimondja az igazságot, ellátja az embert igazsággal, leleplezi, megítéli, fegyelmezi, próbára teszi és finomítja őt, lehetővé téve számára, hogy megértse és elnyerje az igazságot.) Ez az, amit mindannyian megtapasztaltatok és láttatok. Isten emberiség iránti szeretetének kifejeződése koronként eltérő – bizonyos esetekben Isten szeretete megfelel az emberek elképzeléseinek, és azonnal képesek felfogni és elismerni azt, néha azonban Isten szeretete ellentétben áll az emberek elképzeléseivel, és ők nem hajlandók elfogadni azt. Isten szeretetének mely aspektusai állnak ellentétben az emberek elképzeléseivel? Isten ítélete, fenyítése, kárhoztatása, büntetése, haragja, átkai és így tovább. Nincs senki, aki hajlandó volna szembenézni ezekkel a dolgokkal, nem is tudják elfogadni, és soha nem is képzelték, hogy Isten szeretete ilyen módon is megnyilvánulhat. Hogyan korlátozta eredetileg az ember Isten szeretetét? Az emberek eredetileg Isten szeretetét az Úr Jézus beteggyógyítására, a démonok kiűzésére, ötezer ember öt kenyérrel és két hallal való megetetésére, a bőséges kegyelem adományozására és az elveszettek megkeresésére korlátozták: felfogásuk szerint Isten úgy bánik az emberekkel, mint kis báránykákkal, mindig gyengéden simogatva őket. Számukra ez az, amiből Isten szeretete áll. Ezért, amikor azt látják, hogy Isten szigorúan beszél, ítéletet, fenyítést, verést és fegyelmezést osztogat, ez szembe megy Isten általuk elképzelt változatával, és ezért elképzeléseket alakítanak ki, lázadóvá válnak, sőt megtagadják Istent. Ha Isten megátkozna titeket, azt mondaná, hogy nincs bennetek ember, nem szeretitek az igazságot, nem vagytok jobbak a vadállatoknál, és hogy Ő nem fog megmenteni benneteket, mit gondolnátok? Azt gondolnátok, hogy Isten szeretete nem igazi, hogy Isten nem szeret? Elveszítenétek a Belé vetett hiteteket? Vannak, akik azt mondják: „Isten megítél és megfenyít engem, hogy megmentsen, de ha megátkoz engem, nem fogadom el Őt Istenemnek. Ha Isten megátkoz valakit, az nem a véget jelenti számára? Nem azt jelenti, hogy meg fogják büntetni, és alá fog szállni a pokolba? Ha nincs kilátásban a kimenetel, akkor mi értelme hinni Istenben?” Nem eltorzult ez az elképzelés? Ha Isten egy napon a jövőben megátkoz téged, akkor is ugyanúgy követni fogod Őt, mint most? Akkor is tovább végzed majd a kötelességedet? Ezt nehéz megmondani. Vannak, akik képesek kitartani a kötelességük mellett: ők az igazságra való törekvésre helyezik a hangsúlyt, és felkészültek. Mások azonban nem törekednek az igazságra, és nem tulajdonítanak jelentőséget az életben való előrehaladásnak: elhanyagolják ezeket a dolgokat. Csak arra gondolnak, hogy jutalmakat és előnyöket kapjanak, és hogy hasznos emberek legyenek Isten házában. Amikor csak idejük engedi, mindig összegzik, hogy milyen munkát végeztek az utóbbi időben, milyen jótetteket hajtottak végre az egyházért, milyen nagy árat fizettek, és milyen jutalmakat és koronákat kellene kapniuk. Efféle dolgokat összegeznek a szabadidejükben. Amikor Isten megátkozza az ilyen embereket, nem megdöbbentő és váratlan ez számukra? Hajlamosak arra, hogy azonnal felhagyjanak az Istenben való hittel? Előfordulhat ez? (Igen.) A teremtett lénynek a Teremtőhöz való egyetlen hozzáállása az alávetettség, a feltétel nélküli alávetettség kellene legyen. Ez olyasvalami, amit manapság egyesek talán képtelenek elfogadni. Ez azért van, mert az emberek nem elég érettek, és híján vannak az igazságvalóságnak. Ha olyankor, amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek ellentmondanak a te elképzeléseidnek, hajlamos vagy félreértelmezni Istent – vagy akár arra is, hogy fellázadj Isten ellen és eláruld Őt –, akkor távol vagy attól, hogy alá tudd vetni magad Istennek. Miközben az embereket Isten szava látja el és öntözi, valójában egyetlen cél felé törekednek, ami végső soron az, hogy képesek legyenek elérni az Istennek való feltétel nélküli, abszolút alávetettséget – ekkor fogod elérni te, mint teremtett lény az elvárt szintet. Van, amikor Isten szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentétesek a te elképzeléseiddel, és szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentétesek a te kívánságaiddal, és amelyek akár úgy is tűnhetnek, hogy ellentétesek az igazsággal, tapintatlanok veled szemben, és nem felelnek meg az általad preferált dolgoknak. Lehet, hogy ezeket a dolgokat nehéz elfogadnod, lehet, hogy nem vagy képes felfogni őket, és bárhogyan is elemzed őket, lehet, hogy helytelennek érzed őket, és nem tudod elfogadni, lehet, hogy úgy érzed, hogy Isten észszerűtlenül tette ezt – valójában azonban Isten szándékosan tette ezt. Akkor hát mi a célja Istennek ezekkel a dolgokkal? Az, hogy próbára tegyen és felfedjen téged, hogy lássa, hogy képes vagy-e keresni az igazságot vagy sem, és hogy valóban aláveted-e magad Istennek, vagy sem. Ne keress alapot mindenre, amit Isten tesz és kér, és ne kérdezd, hogy miért. Nincs értelme megpróbálni érvelni Istennel. Csupán fel kell ismerned, hogy Isten az igazság, és képessé kell válnod az abszolút alávetettségre. Csupán fel kell ismerned, hogy Isten a te Teremtőd és a te Istened. Ez magasabb rendű minden érvelésnél, magasabb minden világi bölcsességnél, magasabb minden emberi erkölcsnél, etikánál, tudásnál, filozófiánál vagy hagyományos kultúránál – még az emberi érzéseknél, az emberi igazságnál és az úgynevezett emberi szeretetnél is magasabb rendű. Mindennél magasabb rendű. Ha ez nem világos számodra, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor valami történik veled, és elbuksz. A legkevesebb, hogy fellázadsz Isten ellen, és tévúton jársz; ha végül képes vagy megbánni, és felismerni Isten szeretetreméltóságát, és felismerni Isten benned végzett munkájának a jelentőségét, akkor még van reményed az üdvösségre – ha azonban emiatt elbuksz, és nem vagy képes visszamászni, akkor nincs reményed. Mindegy, hogy megítéli, megfenyíti vagy megátkozza-e Isten az embereket, mindez azért történik, hogy megmentse őket, és nekik ne kelljen félniük. Mitől kellene félned? Attól kellene félned, hogy Isten azt mondja: „Visszautasítalak téged.” Ha Isten ezt mondja, akkor bajban vagy: Ez azt jelenti, hogy Isten nem fog megmenteni téged, hogy nincs reményed az üdvösségre. Ezért Isten munkájának elfogadásához az embereknek meg kell érteniük Isten szándékait. Bármit is teszel, ne akadékoskodj Isten szavain, mondván: „Az ítélet és a fenyítés rendben van, de a kárhozat, az átok, a pusztulás – nem azt jelentik, hogy számomra mindennek vége? Mi értelme teremtett lénynek lenni? Tehát nem is leszek, és Te nem leszel többé az én Istenem.” Ha elutasítod Istent, és nem állsz meg szilárdan a bizonyságtételedben, akkor előfordulhat, hogy Isten valóban elutasít téged. Tudjátok ezt? Nem számít, hogy az emberek mióta hisznek Istenben, nem számít, hogy hány utat jártak be, mennyi munkát végeztek, vagy mennyi kötelességet teljesítettek, minden, amit ez idő alatt tettek, egyetlen dologra való felkészülés volt. Mi az? Arra készültek, hogy végül abszolút alávetettséget tanúsítsanak Isten iránt, feltétel nélküli alávetettséget. Mit jelent az, hogy „feltétel nélküli”? Azt jelenti, hogy nem gyártasz indokokat, és nem beszélsz semmit a saját objektív okaidról: azt jelenti, hogy nem vagy szőrszálhasogató; nem vagy méltó erre, mert egy teremtett lény vagy. Amikor szőrszálhasogató vagy Istennel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és amikor megpróbálsz érvelni Istennel, akkor megint csak rosszul határozod meg a helyedet. Ne vitatkozz Istennel, ne próbáld mindig kitalálni az indokait, ne ragaszkodj ahhoz, hogy megértsd, mielőtt aláveted magad, és ne vesd alá magad, ha nem érted meg. Ha ezt teszed, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és ebben az esetben az Istennek való alávetettséged nem abszolút; az alávetettség relatív és feltételes. Azok, akik feltételeket szabnak az Istennek való alávetettségükhöz, vajon valóban alávetik magukat Istennek? Te Istenként kezeled Istent? Úgy imádod Istent mint a Teremtőt? Ha nem, akkor Isten nem ismer el téged. Mit kell megtapasztalnod ahhoz, hogy elérd az Istennek való abszolút és feltétel nélküli alávetettséget? És hogyan kell megtapasztalnod? Először is, az embereknek el kell fogadniuk Isten ítéletét és fenyítését, és el kell fogadniuk, hogy megmetszeni őket. Ezenkívül el kell fogadniuk Isten megbízatását, kötelességük teljesítése során az igazságra kell törekedniük, meg kell érteniük az igazság különböző aspektusait, amelyek az életbe való belépéssel kapcsolatosak, és el kell jutniuk Isten szándékainak megértéséhez. Ez néha meghaladja az emberek képességeit, és nincs meg bennük a belátás ahhoz, hogy megértsék az igazságot, és csak akkor érthetnek meg egy keveset, ha mások közösséget vállalnak velük, vagy ha tanulnak az Isten által teremtett különböző helyzetekből. De tudnod kell, hogy Istennek alávetett szíved kell legyen, nem szabad megpróbálnod Istennel vitatkozni pedig vagy feltételeket szabni: mindannak, amit Isten tesz, annak úgy kell lennie, mert Ő a Teremtő, te pedig teremtett lény vagy. Alávetett hozzáállással kell rendelkezned, és nem szabad mindig az okot kérdezned, vagy feltételeket kikötnöd. Ha a legalapvetőbb alávetett hozzáállás is hiányzik belőled, és még arra is hajlamos vagy, hogy kételkedj és óvakodj Istentől, vagy hogy a szívedben azt gondold: „Látnom kell, hogy Isten valóban meg fog-e menteni engem, és hogy Isten valóban igazságos-e. Mindenki azt mondja, hogy Isten szeretet – nos, akkor meg kell néznem, hogy valóban van-e szeretet abban, amit Isten tesz bennem, hogy az valóban szeretet-e.” Ha állandóan azt vizsgálod, hogy amit Isten tesz, összhangban van-e a te elképzeléseiddel és ízléseddel, vagy akár azzal, amit te igazságnak hiszel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és bajban vagy: Valószínű, hogy megsérted Isten természetét. Az alávetettségre vonatkozó igazságok kulcsfontosságúak, és egyetlen igazságot sem lehet néhány mondatban teljesen és világosan elmagyarázni; ezek mind az emberek különböző állapotaira és romlottságára vonatkoznak. Az igazságvalóságba való belépést nem lehet elérni egy vagy két – vagy három, vagy öt – év alatt. Sok mindent meg kell tapasztalni hozzá: sokat meg kell tapasztalni Isten szavainak ítéletéből és fenyítéséből, sok metszést meg kell tapasztalni. Csak akkor lesz hatékony az igazságra való törekvésed, ha végül elnyered az igazság gyakorlásának képességét, és csak ekkor fogod birtokolni az igazságvalóságot. Csak azoknak van igazi tapasztalata, akik rendelkeznek az igazságvalósággal.

25. szemelvény

Jó néhány évvel a munka ezen szakaszának elkezdése után volt valaki, aki hitt Istenben, azonban nem törekedett az igazságra; mindössze pénzt akart keresni, társat találni, a gazdagok életét élni, így hát otthagyta az egyházat. Néhány éven át bolyongott, aztán váratlanul visszatért. Hatalmas bűntudatot érzett a szívében, és számtalan könnyet hullatott. Ez azt bizonyította, hogy a szíve nem teljesen hagyta el Istent, ami jó dolog; még mindig volt esélye és reménye a megmentésre. Ha már nem hitt volna, és olyanná vált volna, akár a nem hívők, akkor teljesen befellegzett volna neki. Ha valóban bűnbánatot tud tartani, akkor még van számára remény; ez ritka és becses. Függetlenül attól, hogy miként cselekszik Isten és hogyan bánik az emberekkel – még ha gyűlöli, megveti vagy el is átkozza őket –, ha eljön a nap, amikor vissza tudnak fordulni, akkor nagyon is meg fogok vigasztalódni, mert ez azt fogja jelenteni, hogy még mindig van némi hely a szívükben Isten számára, hogy még nem teljesen veszítették el az emberi józan eszüket vagy az emberi mivoltukat, hogy még mindig hinni akarnak Istenben, és hogy legalább némileg szándékukban áll elismerni Őt és visszatérni Őelé. Az olyan emberek esetében, akik szívében tényleg ott van Isten, nem számít, mikor hagyták el Isten házát, ha visszatérnek és még mindig becsben tartják ezt a családot, akkor némileg érzelgős leszek emiatt, és megvigasztalódom. Ám ha soha nem térnek vissza, akkor azt sajnálatosnak fogom gondolni. Ha vissza tudnak térni és valóban bűnbánatot tudnak tartani, akkor a szívem különösen telve lesz elégtétellel és vigasszal. Az, hogy az illető még mindig képes volt visszatérni, azt sejteti, hogy nem felejtette el Istent; azért tért vissza, mert a szívében még mindig Istenre áhítozott. Nagyon megható volt a találkozásunk. Amikor elment, bizony elég negatív volt, rossz állapotban; ám ha most vissza tud jönni, az azt bizonyítja, hogy még mindig rendelkezik Istenbe vetett hittel. Ismeretlen tényező viszont az, hogy tud-e tovább haladni előre, mivel az emberek rendkívül gyorsan változnak. A Kegyelem Korában Jézus irgalmazott az embereknek és kegyes volt hozzájuk. Ha százból egy bárány elveszett, akkor az egy keresésére otthagyta a kilencvenkilencet. Ez a megállapítás nem egyfajta gépies cselekvést jelképez, se nem előírást; inkább Isten arra vonatkozó sürgős szándékát mutatja, hogy üdvösséget hozzon az embereknek, valamint a mély szeretetét irántuk. Nem a dolgok megtételének a módja; egyfajta beállítottság, egyfajta mentalitás. Némelyek tehát hat hónapra vagy egy évre otthagyják az egyházat, avagy számos gyengeségük van, illetve számos félreértés miatt szenvednek, ám az, hogy később rá tudnak ébredni a valóságra, képesek ismereteket szerezni és visszafordulni, valamint visszatérni a helyes útra, az különösen megvigasztal engem, és némi gyönyörűséget hoz számomra. A vigasság és a pompa e világában, valamint ebben a gonosz korban az, ha valaki el tudja ismerni Istent és vissza tud térni a helyes útra, olyasvalami, ami meglehetős vigaszt nyújt és izgatottságot kelt. Vegyük például a gyereknevelést. Függetlenül attól, hogy gyermeki szeretetet tanúsítanak-e, milyen érzés lenne számodra, ha nem ismernének el téged, elmennének otthonról és soha nem térnének vissza? Mélyen legbelül továbbra is aggodalmat éreznél irántuk, és mindig azon merengenél: „Vajon mikor jön vissza a fiam? Látni szeretném. Végül is a fiam, és nemhiába neveltem fel és szerettem.” Mindig is így gondolkoztál, mindig is vágytál ennek a napnak az eljövetelére. Mindenki ugyanígy érez e tekintetben, Istenről nem is beszélve – vajon Ő nem még inkább azt reméli, hogy az ember megtalálja a visszavezető utat, miután eltévelyedett, hogy a tékozló fiú vissza fog térni? Az emberek mostanában éretlenek, azonban el fog jönni a nap, amikor megértik Isten szándékát – hacsak nincsenek híján az igaz hit iránti hajlamnak, hacsak nem álhívők, mert abban az esetben Isten nem törődik velük.

26. szemelvény

Különböző típusú emberek vannak, és az különbözteti meg őket, hogy milyen lelkük van. Néhány embernek emberi lelke van, és ők azok, akiket Isten előre elrendelt és kiválasztott. Egyeseknek nincs emberi lelke; ők démonok, akik csalással kerültek be. Azokat, akiket Isten nem rendelt el előre és nem választott ki, nem lehet megmenteni, még ha sikerült is beosonniuk Isten házába; végül pedig leleplezik és kivetik őket. Az, hogy az emberek el tudják-e fogadni Isten munkáját, és miután elfogadták, milyen utat járnak majd, és hogy át tudnak-e alakulni, mind a bennük lévő lelken és természeten múlik. Egyesek nem tudnak mást tenni, mint eltévelyedni; a lelkük határozza meg, hogy ilyen emberek legyenek, és nem tudnak megváltozni. Egyesekben a Szentlélek nem munkálkodik, mert nem a helyes utat járják; ha azonban meg tudnának fordulni, a Szentlélek mégis tudna munkálkodni. Ha nem így tesznek, akkor számukra mindennek vége. Mindenféle helyzet létezik, de Isten minden emberrel igazságosan bánik. Hogyan ismerik fel és értik meg az emberek Isten igazságos természetét? Az igazak az Ő áldásaiban részesülnek, a gonoszokat pedig elátkozza. Ez Isten igazságossága. Isten megjutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt, és minden embernek a cselekedetei alapján fizet. Ez helyes, de jelenleg vannak olyan események, amelyek nem egyeznek az ember elképzeléseivel, nevezetesen, hogy vannak olyanok, akik hisznek Istenben és imádják Őt, akiket megölnek, vagy az Ő átkaival találkoznak, vagy akiket Isten soha nem áldott meg, illetve akikre soha nem figyelt; bármennyire is imádják Őt, Ő figyelmen kívül hagyja őket. Vannak gonosz emberek, akiket Isten sem meg nem áld, sem meg nem büntet, mégis gazdagok és sok leszármazottjuk van, és minden jól megy nekik; sikeresek mindenben. Ez Isten igazságossága? Egyesek azt mondják: „Imádjuk Istent, mégsem kaptunk áldást Tőle, míg a gonosz emberek, akik nem imádják Istent, sőt még ellen is állnak Neki, jobban és gazdagabban élnek, mint mi. Isten nem igazságos!” Mit mutat ez nektek? Épp most említettem nektek két példát. Melyik beszél Isten igazságáról? Egyesek azt mondják: „Mindkettő Isten igazságának a megnyilvánulása!” Miért mondják ezt? Isten cselekedeteinek vannak alapelvei – csak arról van szó, hogy az emberek nem látják őket tisztán, és mivel képtelenek tisztán látni őket, nem mondhatják, hogy Isten nem igazságos. Az ember csak azt láthatja, ami a felszínen van; nem láthatja át úgy a dolgokat, ahogyan azok vannak. Ezért, amit Isten tesz, az igazságos, bármilyen kis mértékben egyezik is ez az emberek elképzeléseivel és képzelgéseivel. Sokan folyamatosan panaszkodnak, hogy Isten nem igazságos. Ez azért van, mert nem értik annak a helyzetet, ami. Könnyű hibázniuk, amikor mindig az elképzeléseik és képzelgéseik fényében nézik a dolgokat. Az emberek tudása a saját gondolataik és nézőpontjaik között, az ügyleteket illető elképzeléseiken belül, illetve a jóról és a rosszról, helyesről és helytelenről, valamint a logikáról alkotott szemléletük közepette létezik. Amikor valaki ilyen szemszögből látja a dolgokat, könnyű félreértenie Istent és teret adni az elképzeléseknek, és az illető ellen fog szegülni Neki és panaszkodni fog Rá. Volt egy szegény ember, aki csak annyit tudott, hogy imádni kell Istent, de Isten egyszerűen semmibe vette, és nem áldotta meg őt. Talán azt gondoljátok: „Még ha Isten ebben az életben nem is áldotta meg őt, az örökkévalóságban Isten minden bizonnyal meg fogja áldani és tízezerszeresen megjutalmazza. Vajon nem tenné ez Istent igazságossá? Egy gazdag ember százszoros áldásokat élvez ebben az életben, az örökkévalóságban pedig a pusztulással találkozik. Vajon nem Isten igazsága ez is?” Hogyan kell érteni Isten igazságát? Vegyük példaként Isten munkájának a megértését: Ha Isten a Kegyelem Korában végzett munkáját követően befejezte volna munkáját, és nem vitte volna véghez az ítélet munkáját az utolsó napokban, és nem mentette volna meg teljesen az emberiséget, ezzel az emberiséget a teljes megsemmisülésbe vezetve, akkor lehetne úgy tekinteni, hogy szeretettel és igazsággal bír? Ha azokat, akik imádják Istent, a tűz és kénkő tavába vetnék, míg azoknak, akik nem imádják Istent és még azt sem tudják, hogy Isten létezik, Isten megengedné, hogy túléljenek, mi lenne ebből? Amikor a doktrína kontextusában beszélnek, az emberek jellemzően mindig azt mondják, hogy Isten igaz, de ha egy ilyen helyzettel szembesülnek, képtelenek lehetnek tisztán látni, és talán még panaszkodnak is Istenre és igazságtalannak ítélik Őt.

Isten szeretetét és igazságát alaposan meg kell érteni, és Isten szavaira és igazságára alapozva kell magyarázni és felfogni. Továbbá, valódi tapasztalatot is meg kell élni, és elérni Isten megvilágosítását annak érdekében, hogy igazán megismerjük Isten szeretetét és igazságát. Az Ő szeretetének és igazságának az értékelése nem alapulhat az ember elképzelésein és képzelgésein. Az emberi elképzelések szerint a jót megjutalmazzák, a gonoszt pedig megbüntetik, a jó embereket jóval jutalmazzák, a gonoszok pedig gonoszságot kapnak vissza, és mindazokat, akik nem tesznek gonoszságot, jóval kell jutalmazni és áldásokat kell kapniuk. Úgy tűnne, hogy minden olyan esetben, ahol az emberek nem gonoszok, jóval kellene jutalmazni őket; csak ez Isten igazsága. Vajon nem ez az emberek elképzelése? De mi van akkor, ha mégsem jutalmazzák meg őket? Akkor azt mondanád, hogy Isten nem igazságos? Például, Noé idejében Isten ezt mondta Noénak: „Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt” (1Mózes 6:13). Ezután megparancsolta Noénak, hogy építse meg a bárkát. Miután Noé elfogadta Isten megbízatását és megépítette a bárkát, hatalmas felhőszakadás zúdult a földre negyven napon és éjszakán át, az egész világot elárasztotta az özönvíz, és Noé, valamint hét családtagja kivételével Isten elpusztította annak a kornak az összes emberét. Mi erről a véleményed? Mondanád, hogy Isten nem szeretetteljes? Ami az embert illeti, lehet bármennyire romlott az emberiség, amint azonban Isten elpusztítja az emberiséget, az azt jelenti, hogy Ő nem szeretetteljes – vajon helyesen hiszik ezt? Nem abszurd ez a hit? Isten nem szerette azokat, akiket elpusztított, de őszintén ki tudod jelenteni, hogy nem szerette azokat, akik túléltek és elnyerték az Ő üdvösségét? Péter a végsőkig szerette Istent, és Isten szerette Pétert – tényleg azt tudod mondani, hogy Isten nem szeretetteljes? Isten szereti azokat, akik igazán szeretik Őt, és gyűlöli és megátkozza azokat, akik ellenállnak Neki és visszautasítják a megtérést. Istenben egyaránt ott a szeretet és a gyűlölet, ez az igazság. Az embereknek nem kellene beskatulyázni vagy elítélni Istent az elképzeléseik és képzelgéseik szerint, mivel az emberiség elképzeléseiben és képzelgéseiben, amelyek a látásmódjukat alkotják, egyáltalán nincs igazság. Istent az emberhez való hozzáállása, az Ő természete és lényege alapján kell megismerni. Semmiképpen nem szabad azzal próbálkozni, hogy azon dolgok külsőségei alapján határozzuk meg Isten lényegét, amelyeket Ő tesz, és amikkel foglalkozik. A Sátán oly mélyen megrontotta az emberiséget; nem ismerik a romlott emberiség természetlényegét, még kevésbé azt, hogy mi a romlott emberiség Isten előtt, sem azt, hogyan kellene velük bánni az Ő igaz természete szerint. Gondoljatok Jóbra, ő egy igaz ember volt, és Isten megáldotta. Ez volt Isten igazsága. A Sátán fogadást kötött Jahvéval: „Megvan rá az oka, azért féli az istent! Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még téged!” (Jób 1:9-11). Jahve Isten azt mondta, „Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet!” (Jób 1:12). Így a Sátán elment Jóbhoz, és megtámadta és megkísértette Jóbot, és Jób megpróbáltatásokkal találkozott. Mindenétől megfosztották – elvesztette a gyermekeit és a vagyonát, és az egész testét kelések borították. Nos, vajon Jób megpróbáltatásai magunkban hordozták Isten igaz természetét? Nem tudjátok világosan megmondani, ugye? Még ha igaz ember vagy is, Istennek megvan a joga ahhoz, hogy megpróbáltatásoknak tegyen ki téged és lehetővé tegye, hogy tanúságot tegyél Mellette. Isten természete igaz, Ő mindenkivel egyenlően bánik. Nem arról van szó, hogy akkor az igaz embereknek nem szükséges megpróbáltatásokon keresztülmenniük, még akkor sem, ha le tudják küzdeni azokat, illetve, hogy meg kell védeni őket: nem ez a helyzet. Istennek megvan a joga, hogy megpróbáltatásoknak tegye ki az igaz embereket. Ez Isten igaz természetének a kinyilatkoztatása. Végül, miután Jób átesett a megpróbáltatásokon, és tanúságot tett Jahvéról, Jahve még többel áldotta meg, mint azelőtt, még jobban, mint azelőtt, és kétszer annyi áldást adott neki. Továbbá, Jahve megjelent neki és szólt hozzá a szélből, és Jób mintha szemtől szembe látta volna Őt. Ezt az áldást adta neki Isten. Ez volt Isten igazsága. Mi lett volna, ha miután Jób megpróbáltatásai véget értek, és Jahve látta, hogyan tett Róla Jób tanúságot a Sátán jelenlétében és hogyan szégyenítette meg a Sátánt, Jahve elfordult volna és elment volna, figyelmen kívül hagyva őt, és Jób nem kapott volna áldásokat ezután – ebben ott lett volna Isten igazsága? Függetlenül attól, hogy Jób kapott-e áldást a megpróbáltatások után vagy sem, valamint, hogy Jahve megjelent-e neki vagy sem, mindebben ott van Isten jóakarata. Isten igazsága lett volna, ha megjelenik Jóbnak, és szintén Isten igazsága lett volna az is, ha nem jelenik meg neki. Milyen alapon követelsz te – egy teremtett lény – Istentől? Az emberek nem jogosultak arra, hogy követeljenek Istentől. Nincs semmi észszerűtlenebb, mint követeléseket támasztani Istennel szemben. Azt fogja tenni, amit tennie kell, és az Ő természete igazságos. Az igazságosság semmi esetre sem méltányosság vagy észszerűség; nem puszta egyenlő elbírálás, és nem arról szól, hogy az elvégzett munkádnak megfelelően kiosztják neked, amit érdemelsz, vagy fizetnek neked az elvégzett munkádért, illetve megkapod a járandóságodat aszerint, amekkora erőfeszítést teszel. Ez nem igazságosság, ez csupán korrektség és észszerűség. Nagyon kevés ember képes megismerni Isten igazságos természetét. Tegyük fel, hogy Isten megsemmisítette volna Jóbot, miután Jób tanúságot tett Mellette: Ez igazságos lenne? Valójában az lenne. Miért hívják ezt igazságosságnak? Hogyan tekintenek az emberek az igazságosságra? Ha valami összhangban van az emberek elképzeléseivel, akkor nagyon könnyű azt mondaniuk, hogy Isten igazságos; azonban, ha úgy látják, az a dolog nincs összhangban az elképzeléseikkel – ha ez olyasvalami, amit képtelenek megérteni – akkor nehéz lenne azt mondaniuk, hogy Isten igazságos. Ha Isten annak idején elpusztította volna Jóbot, az emberek nem mondták volna, hogy Ő igazságos. Valójában azonban, akár romlottak az emberek, akár nem, és akár mélységesen romlottak, akár nem, kell Istennek igazolnia Magát, amikor elpusztítja őket? Meg kellene magyaráznia az embereknek, hogy milyen alapon cselekszik így? El kell-e Istennek mondania az embereknek azokat a szabályokat, melyeket Ő rendelt el? Nincs rá szükség. Isten szemében, aki romlott, és aki hajlamos Istennel szembefordulni, nem ér semmit; akárhogy is kezeli Isten őket, az helyénvaló lesz, és minden Isten elrendezése. Ha nem tetszenél Istennek, és azt mondaná, hogy nem veszi hasznodat a tanúságtételed után, és ezért elpusztítana téged, ez is az Ő igazságossága lenne? Az lenne. Talán most még nem vagy képes felismerni ezt a tényekből, de a doktrínában meg kell értened. Mit mondanátok – az, hogy Isten elpusztítja a Sátánt, az Ő igazságosságának egy kifejeződése? (Igen.) Mi lenne akkor, ha Ő megengedné a Sátánnak, hogy megmaradjon? Nem meritek ezt mondani, igaz? Isten lényege az igazságosság. Habár nem könnyű felfogni, amit Ő tesz, minden, amit Ő tesz, az igazságos; egyszerűen arról van szó, hogy az emberek nem értik. Amikor Isten átadta Pétert a Sátánnak, hogyan reagált Péter? „Az emberiség képtelen kifürkészni azt, amit Te teszel, de mindenben, amit teszel, ott van a Te jóakaratod; igazságosság van mindben. Hogyan ne mondanék dicséretet a Te bölcsességedért és cselekedeteidért?” Most már látnod kell, hogy Isten azért nem pusztítja el a Sátánt akkor, amikor üdvözíti az embert, hogy az emberek világosan láthassák, hogyan rontotta meg őket a Sátán, valamint annak mértékét, amennyire megrontotta őket, és azt, hogy Isten hogyan tisztítja és menti meg őket. Végül, amikor az emberek megértették az igazságot és tisztán látták a Sátán gyűlöletes képét, és észrevették a Sátán gyalázatos bűnét az ő megrontásukban, Isten el fogja pusztítani a Sátánt, megmutatva nekik az Ő igazságosságát. Az időzítés, amikor Isten elpusztítja a Sátánt, teli van Isten természetével és bölcsességével. Minden, amit Isten tesz, az igazságos. Habár az emberek talán nem képesek érzékelni Isten igazságosságát, nem szabadna tetszés szerint ítéletet mondaniuk. Ha valami, amit Ő tesz, észszerűtlennek tűnik az emberek számára, illetve, ha van róla bármilyen elképzelésük, és ez arra vezeti őket, hogy azt mondják, Ő nem igazságos, akkor ők igen észszerűtlenek. Látod, hogy Péter néhány dolgot felfoghatatlannak talált, de biztos volt benne, hogy Isten bölcsessége volt jelen és az Ő jóakarata volt azokban a dolgokban. Az emberek nem hatolhatnak mindennek a mélyére; oly sok dolog van, amit ők nem foghatnak fel. Ennélfogva, Isten természetét megismerni nem egyszerű dolog. Annak ellenére, hogy a vallásos világban oly sok ember hisz Istenben, kevesen képesek megismerni az Ő természetét. Amikor egyesek megpróbálták az evangéliumot vallásos embereknek terjeszteni, és rávenni őket, hogy olvassák Isten szavait, azok nemcsak hogy nem kerestek és kutattak, hanem még az Isten szavait tartalmazó könyveket is elégették, és megbüntették őket. Mások pletykáknak hittek, káromolták Istent, és megbüntették őket. Sok, sőt valójában számtalan példa van arra, hogy ilyen dolgok megtörténnek. Néhány új hívő arrogáns és gőgös, így nem fogadják ezt el, amikor hallanak róla – elképzelések alakulnak ki bennük. Isten látja, hogy ostoba és tudatlan vagy, ezért figyelmen kívül hagy téged, de el fog jönni a nap, amikor Ő megérteti veled. Ha sok éve követed Istent és még mindig így viselkedsz, az elképzeléseidhez ragaszkodsz, bármennyi van is belőlük, nemhogy nem keresed az igazságot, hogy megoldd a problémákat, hanem mindenfelé terjeszted is az elképzeléseidet, és kicsúfolod és kigúnyolod Isten házát, megtorlásban kell részesülnöd. Néhány esetben Isten talán megbocsát neked, mivel csak ostoba és tudatlan voltál, de ha te jobban tudod, és mégis szándékosan így cselekszel, nem figyelsz, függetlenül attól, hogy mennyi tanácsot kapsz, akkor Istennek meg kell büntetnie téged. Csak azt tudod, hogy Istennek van egy elnéző oldala, de ne feledd, hogy van egy sérthetetlen oldala is, amely az Ő igaz természete.

27. szemelvény

„Isten káromlása és rágalmazása olyan bűn, amely nem nyer bocsánatot sem ebben az életben, sem az eljövendő világban, és akik elkövetik ezt, azok soha nem fognak újra megtestesülni.” Ez azt jelenti, hogy Isten természete nem tolerálja, ha az ember megsérti. Kétségtelen, hogy Isten káromlása és rágalmazása sem ebben az életben, sem az eljövendő világban nem lesz megbocsátva. Isten káromlása, akár szándékos, akár nem, sérti Isten természetét, és bármilyen okból is istenkáromló szavakat szólni Isten ellen, minden bizonnyal kárhoztatással jár majd. Egyesek azonban elítélendő, istenkáromló szavakat mondanak olyan helyzetekben, amikor nem értik ezt, vagy amikor mások félrevezették, irányították és elnyomták őket. Miután kimondják ezeket a szavakat, nyugtalanok lesznek, úgy érzik, hogy megvádolták őket, és nagyon bűnbánóak. Ezek után elegendő jó cselekedetet készítenek elő, miközben ismereteket szereznek és változnak ebben, így Isten többé már nem emlékszik korábbi vétkeikre. Nektek pontosan kell ismernetek Isten szavait, nem pedig önkényesen alkalmazni azokat elképzeléseitek és képzelgéseitek szerint. Meg kell értenetek, hogy kikhez szólnak az Ő szavai, és milyen kontextusban mondja ezeket. Nem szabad önkényesen használnotok vagy véletlenszerűen értelmeznetek Isten szavait. Azok az emberek, akik nem tudják, hogyan kell tapasztalni, semmivel kapcsolatban nem tartanak önvizsgálatot, nem állnak ellen Isten szavainak, míg azok, akik szereztek némi tapasztalatot és betekintést, hajlamosak a túlérzékenységre, önkényesen szembeszállva Isten szavaival, amikor az Ő átkairól olvasnak, vagy arról, hogy megveti és kirekeszti az embereket. Ezek az emberek nem értik Isten szavait, és mindig félremagyarázzák Őt. Egyesek nem olvasták Isten aktuális szavait, nem tanulmányozták aktuális munkáját, nem is szólva a Szentlélek megvilágosodásának elnyeréséről. Ítélkezve beszéltek Istenről, majd valaki hirdette nekik az evangéliumot, amit elfogadtak. Ezután sajnálják, amit tettek, és hajlandóak megbánni is azt. Ez esetben meglátjuk, hogyan viselkednek, és milyen megnyilvánulásaik lesznek a továbbiakban. Ha viselkedésük különösen rossz, miután elkezdenek hinni, és azzal tetézik a bajt, hogy azt gondolják: „Nos, én már szóltam istenkáromló, rágalmazó és ítélkező szavakat Isten felé, és ha Isten elítéli az ilyen embereket, akkor az én törekvéseim hiábavalók”, akkor teljesen végük van. Megadták magukat a kétségbeesésnek, és megásták saját sírjukat.

A legtöbb embernek vannak vétkei, és bizonyos módokon beszennyezte magát. Például egyesek ellenálltak Istennek, és istenkáromló dolgokat mondtak; egyesek elutasították Isten megbízatását, nem teljesítették kötelességüket, és Isten visszautasította őket. Néhány ember elárulta Istent, amikor kísértésekkel szembesült. Egyesek elárulták Istent azzal, hogy aláírták a „Három levelet”, amikor letartóztatták őket. Mások ellopták a felajánlásokat; némelyek eltékozolták a felajánlásokat. Egyesek gyakran megzavarták a gyülekezet életét, és kárt okoztak Isten választott népének. Egyesek klikkeket hoztak létre, másokkal pedig durván bántak, romhalmazt csinálva a gyülekezetből. Voltak, akik gyakran elképzeléseket és a halált terjesztették, ártva a testvéreknek; néhányan pedig paráznaságba és szexuális szabadosságba keveredtek, és szörnyű hatást gyakoroltak. Elég annyit mondani, hogy mindenkinek megvan a maga vétsége és szégyenfoltja. Egyesek azonban képesek elfogadni az igazságot és megtérni, míg mások nem képesek, és meg is halnak, mielőtt megtérnének. Tehát az embereket természetlényegüknek és következetes viselkedésüknek megfelelően kell kezelni. Akik tudnak megbánást gyakorolni, azok hisznek valóban Istenben, de ami a valóban megátalkodottakat illeti, akiket ki kell közösíteni és ki kell űzni, azok ki lesznek közösítve és ki lesznek űzve. Egyesek gonoszak, egyesek tudatlanok, egyesek ostobák, és vannak, akik fenevadak. Mindenki különböző. Néhány gonosz embert gonosz szellemek szálltak meg, míg mások a Sátán és az ördögök talpnyalói. Vannak, akik természetüknél fogva különösen vészjóslóak, míg egyesek különösen csalárdak, vannak, akik különösen kapzsik, ha pénzről van szó, mások pedig élvezik, hogy szexuálisan kicsapongóak. Mindenki viselkedése eltérő, ezért minden embert természetének és következetes viselkedésének megfelelően, átfogóan kell szemlélni. Az ember halandó testének ösztönei szerint mindenkinek szabad akarata van, függetlenül attól, hogy kiről van szó. Emberi elképzelések szerint tud gondolkodni a dolgokról, és nincs képessége arra, hogy közvetlenül behatoljon a szellemi birodalomba, vagy bármilyen módon megismerje annak igazságát. Például, amikor hiszel az igaz Istenben, és el akarod fogadni az Ő új munkájának ezt a szakaszát, mégsem jött senki, hogy hirdesse neked az evangéliumot, és csak a Szentlélek munkája világosít meg téged, és vezet el valahova, akkor a tudásod nagyon korlátozott. Lehetetlen azt megtudnod, hogy Isten milyen munkát végez most, és mit fog véghezvinni a jövőben. Az emberek nem tudják kifürkészni Istent; nincs meg a képességük arra, hogy ezt megtegyék, sem arra, hogy közvetlenül felfogják a szellemi birodalmat vagy alaposan megértsék Isten munkáját, arra pedig még kevésbé, hogy mint egy angyal, készségesen szolgálják Őt. Ha Isten először meg nem hódítja, meg nem menti és meg nem újítja az embereket szavai által, vagy meg nem öntözi, és el nem látja őket az Általa kifejezett igazságokkal, az emberek képtelenek elfogadni az új munkát, elnyerni az igazságot és az életet, vagy megismerni Istent. Ha Isten nem végzi el ezt a munkát, akkor ezek a dolgok nem lesznek meg bennük; ezt a hajlamuk dönti el. Így egyesek ellenállnak vagy lázadnak, s ezzel Isten haragját és gyűlöletét vonják magukra, de Isten minden esetet másként kezel, és mindenkivel külön foglalkozik, az illető hajlama szerint. Minden Isten által végzett munka helyénvaló. Tudja, mit és hogyan kell csinálni, és biztosan nem fogja az embereket olyasmire késztetni, amit ösztönösen ne tudnának megtenni. Isten minden embert azon az alapon kezel, hogy milyen az illető aktuális körülményeinek és hátterének tényleges helyzete, milyenek a cselekedetei, a viselkedése és a természetlényege. Isten soha senkivel nem fog rosszul bánni. Ez Isten igazságának egyik oldala. Például a kígyó bűnre csábította Évát, hogy egye meg a gyümölcsöt a jó és rossz tudásának fájáról, de Jahve nem tett neki szemrehányást azzal, hogy: „Megmondtam, hogy ne egyél a gyümölcsből! Mégis miért tetted? Meg kellett volna értened! Tudnod kellett volna, hogy a kígyó csak azért mondta, hogy bűnbe vigyen téged.” Jahve nem feddte meg így Évát. Mivel az emberek Isten teremtményei, Ő tudja, hogy milyenek az ösztöneik, mire képesek ezek az ösztönök, milyen mértékben tudnak az emberek uralkodni magukon, és meddig mehetnek el. Isten mindezt egészen világosan tudja. Ahogy Isten kezeli az embert, az nem olyan egyszerű, mint azt az emberek képzelik. Amikor utálattal vagy ellenérzéssel viszonyul egy személyhez, vagy ha arról van szó, hogy az illető mit mond egy adott helyzetben, akkor Ő jól érti az állapotát. Ez azért van, mert Isten átvizsgálja az ember szívét és lényegét. Az emberek mindig azt gondolják: „Istennek csak az Ő isteni mivolta van. Ő igaz, és nem tűr sértést az embertől. Nem veszi figyelembe az ember nehézségeit, és nem képzeli magát az emberek helyébe. Ha valaki ellenáll Istennek, akkor Ő meg fogja büntetni.” A dolgok egyáltalán nem így állnak. Ha valaki így érti az Ő igazságát, az Ő munkáját és az emberekkel való bánásmódját, akkor súlyosan téved. Isten döntése az egyes emberek sorsáról nem az illető elképzelésein és képzelgésein alapszik, hanem Isten igazságos természetén. Ő mindenkinek a tettei alapján fog megfizetni. Isten igazságos, és előbb vagy utóbb gondoskodni fog arról, hogy minden ember teljesen meggyőződjön.